Romániai Magyar Szó, 1948. augusztus (2. évfolyam, 274-299. szám)
1948-08-04 / 276. szám
Szerda, 1948. augusztus 4 B Romániai Magyar Szó ■HHBBMHnMHBBHanHHBBHIHaRnBHinMnBHI ■HBKnDnflBD 5 WWW—BBB—B——BBTB—BBKaWr'lBBffliFIlTMBBBBBiMWgW Tizenhárom faiiasság A bukaresti magyarok életének tükre Riport a Magyar Népi Szövetség bukaresti szervezetének jól sikerült faliújság-versenyéről A Magyar Népi Szövetség bukaresti szervezete székházának gyűléstermében napokig nagy látogatottságnak örvendett a szervezet által megrendezett és sorrendben immár második faliújság-kiállítás. A bukaresti magyarok soraiban nagy az ilyen irányú érdeklődés. Nemes verseny fűti őket: egyik körzet sem akar elmaradni a másik mögött s mindegyik azon töpreng, hogyan tudna többet, jobbat és eredményesebbet végezni Hol áll jelenleg ez a nemes versengés, milyen a bukaresti magyarok szervezeti élete, mi foglalkoztatja őket, hogyan élnek és mit végeznek körzeti tagcsoportjaik a demokráciáért? — erről’ tanúskodott a kiállított 13 faliújság Tizenhat körzet jelenkezik A fővárosi szervezet a főváros közigazgatási beosztásának megfelelően négy kerületi szervezetre tagozódik: kék kerület, sárga kerület, fekete kerület, vörös kerület. E kerületeken belül vannak a körzetek. Számszerin jelenleg összesen 18 működő körzet. A bukaresti magyarok nemzetiségi szervezetében végbemenő aktivitásra mi sem jellemzőbb, mint az a körülmény, hogy a faliújság-versenyen a működő 18 szervezet közül 16 vett részt. Különálló alcsoportként működik a bukaresti MNSzifjak szervezete, amely a faliújság versenyen két faliújsággal vett részt. A kiállítási terem falaihoz támasztott faliújságok írásai, rajzai bukaresti magyar munkások, kisiparosok, értelmiségiek, háztartásbeli alkalmazottak, szolgalegények gondolatait, formakészségét fejezik ki. Munkaidő után valahol ennek a nagyvárosnak valamelyik szobájában sokszor a késő éjszakai órákig hajolva a papírlap fölé, rótták egymás mellé a betűket, próbálták szívük dobbanását papírra vetni, megfogalmazni azt,ami munkára serkenti őket, azt amiért élni érdemes, harcolni kell így születik a faliújság. A teljesítmény nincsen mindig arányban a szorgalommal. A faliújságok sok cikkén még érzik a mesterkéltség, akadnak bennük súlyos vagy kevésbé súlyos politikai zavarosságok is, a folyton változó, eseményekben bővelkedő, mozgalmas demokratikus élet sokszor elvontan jelentkezik bennük, fogalmazási, helyesírási hibák is észrevehetők szép számmal, de nem ez jellemzi ezeket a faliújságokat, hanem az a felszabadult, egészséges, a dolgok elevenére, a nagy országos probémák mindennapi életünkben való visszatükrözésére tapintó hang, amely itt is, ott is fel-feltűnik és magára vonja a figyelmet Nemcsak lépést akarnak tartani a fejlődéssel, szellemi vonatkozásban meg is akarják előzni azt. Ennek a törekvésnek lüktetését jelképezik a faliújságok s ha az alábbiakban elsősorban a hibákról emlékezünk meg, éppen abból a meggondolásból tesszük, hogy ezek iránt a faliújságok és munkatársaik iránt nemcsak lehet, hanem kell is igényeket támasztani, mert ez segítséget jelent számukra mindennapi munkájukban, szervezeti életükben. A faliújság őszinte véleménynyilvánítási lehetőség, írójának egyéni és társadalmi érzületét, álláspontját kell visszatükröztetnie. Természetes tehát, hogy a faliújság összeállításának egyik jellemző motorja a helyesen értelmezett bírálat és önbírálat. Ez földműves, még a zsíros paraszt is!) „készségesen tesz eleget a beszolgáltatási rendeletnek“. Ez az értékelés teljesen valótlan, hamisadja meg lendítő és mozgósító ervét. A kiállított faliújságokon jelentkezik a bírálat és önbíráló igénye, de nem elégségesen , nem mindig helyesen. A 23. körzet faliújságjának vezető cikke például helytelenül bírálja a körzet szervezeti életét. A cikkíre mindenki munkájában, magatartásában talál kivetnivalót, még a maga munkájában is, de hogyan' Szerénytelenül megállapítja, hogy ő mindent elkövet a dolgok megváltoztatására, de nem képes meggyőzni a testvéreket... Ugyanezen a faliújságon egy másik bíráló cikk a parancsolás, a türelmetlenség hangján foglalkozik a hibákkal. A cikkíró aligha mélyült el a Jugoszláviai Kommunista Párt vezetői hibájának kérdésében. A faliújság üveglap alá van rejtve Úgy látszik azért, hogy ellenkező vélemény ne kerülhessen fel rá. A 6. körzet egyik cikkírója a bírálat és önbírálat polgári fajtáját alkalmazza: az enyelgő bírálatot. Ő maga „rosszmájuskodásnak“ nevezi ezt és joggal. Abból a hibás elvből indul ki, hogy „én bíráltam, más bíráljon meg engemet“... Hogyan? Természetesen szintén ilyen enyelegve... Több faliújság cikkeiből az derül ki, hogy a szervezeti vezetők és tagok között nincsen meg az az őszinte összang és nyíltság, amelyet a demokratikus életforma feltétlenül megkíván. Az elvtelen magyar egység hazajáró szeleme és avatgárdista csökévények az ifjúsági szervezetben Nagy kár, hogy a legtöbbször helyes politikai érzékkel megválasztott és a cikkírók tájékozottságára valló vezércikk jellegű írások helyett a faliújságokon nem alakul ki egészséges fogalmakat tisztázó vita. Egyetlen olyan cikket sem láttunk a kiállításon, amely megbírálta volna a másik cikket. Pedig bizonnyal sok szövetségi tagnak feltűnt egy-egy vaskosabb politikai hiba, ideológiai helytelenség. A hetedik körzet faliújságján „Csillag“ aláírással olvasható cikkben például visszakísért az elvtelen magyar egység kártékony szelleme. A 33. és a 36. körzet faliújságján a parasztkérdésről irt cikk ugyanebből a hibás szemléletből indulva ki azt írja, hogy a földművesek tehát mindegyik tagadása az osztályharcnak. A zsíros parasztok általában ádáz dühvel uszítanak a demokrácia s a beszolgáltatási rendszer ellen s éppen az a kívánságuk, hogy az elvtelen egység égisze alatt tudják a maguk álláspontjára állítani a dolgozó parasztságot. A MNSz fővárosi szervezetének ifjúsági alosztálya két faliújságot is állított ki. Az egyiket úgy készítették el, hogy minden más faliújságtól elüssön. Sikerült is olyannnyira, hogy nem is nevezhető faliújságnak: csinos ládafedél, ráncbaszedett vörös selyemmel bélelve, a selyem-tengerben három félévnyi cikknek fentartott hely. Inkább iparművészeti alkotás. Már maga a külalak a szemlélő eszébe juttatja a Román Munkáspárt Központi Vezetősége második plenáris ülésének határozatából ezt a mondatot: „Le kell küzdeni az ifjúsági szervezetek soraiban megnyilvánuló avantgardista tendenciákat...” Megerősíti a gyanakvást a faliújság egyik cikkének szövege: „az ifjúság éberen őrködött a gárdán és döntő(!) módon járult hozzá a választási küzdelemhez”, a másik cikkben: „a halal, más munkában, amely egybefogja az ország egész ifjúságé*, minden társadalmi hovatartozandóság nélkül...” Aligha hihető, hogy a bukaresti ifjak szívesen látnák soraik között a földesúri ficsurokat, a dzsentri süvölvényeket, hiszen mindnyájan dolgozó leányok és legények, akik a fővárosban nehéz munkával keresik kenyerüket. Az ő életük problémái nem jelentkeznek sem az említett s csak csekély mértékben az ifjúsági szervezet második számú és „újjáépítésinek“ nevezett faliújságján, amely egyébként, sokkal jobban megközelíti a faliújságok általános követelményét. A verseny eredménye Jeleztük fentebb, hogy helyszűke és az említett szempont miatt csak kikapot részleteket közölhetünk a kiállításról. Általában véve azonban az egész kiállítás erényei túlszárnyalják a hibákat. A bukaresti magyarok dolgozó tömegeinek demokratikus munkakészségét, építőszándékát, tükrözi vissza. Azt igazolja, hogy az ország fővárosában, a munkásosztály élcsapata eredményes harcának természetes következményeként, élénk, hasznos szervezeti élet lüktet a MNSz itteni szervezetében. A bíráló bizottság nehéz helyzetben volt, amikor a sok ízléssel, gonddal elkészített faliújság között sorrendet kellett megállapítani. Az első díjat a 22 körzet nyerte, a legutóbbi verseny győztese, a másodikat a 6. körzet és az ifjak „újjáépítési” faliújságja, a harmadikat a 23. körzet. Dicséretre érdemeseknek nyilvánították a 29, a 7 a 11—12—15, a 13—14 és a 35—36 körzet faliújságjait Értékes dokumentum ez a kiállítás. Visszatükröztető, hogyan harcol, él, épít a fővárosi magyarság nemzetségi szervezete I. A. 18 4S1 MiIáBRest. ■ Minardi , N .52 A 22. körzet első díjat nyert faliújságja. Petőfi halálának 99-ik évfordulóján magyar és román dolgozók zarándokoltak el a fehéregyházi síremlékhez (Fehéregyháza.) Kiküldött tudósítónktól.) — Vasárnap a kora reggeli órákban zenés ébresztő hangjai szólították gyülekezőre Segesvár lakóit és a Petőfi Sándor halálának 99-ik évfordulója megünneplésére idesereglett vendégeket. A város főterén gyülekezett az ünneplő közönség, hogy elinduljon megkoszorúzni a fehéregyházi Petőfi emlékművet. A menet élén a dévai MNSz fuvószenekara haladt. Utána a medgyesi IRT1 textilgyár munkásainak kék egyenruhás fúvószenekara következett. Mögöttük a marosvásárhelyi Petőfi versenyek győztes csoportjai — Vámogálfalva, Lőrincréve és Szováta község dicsőséget aratott kulturmunkásai meneteltek. — Román és magyar földművesek a Román Népköztársaság címerét ábrázoló nagy táblát, valamint Petőfi és Balcescu hatalmas arcképeit vitték. Román nemzetiszinü zászlókat és vörös lobogókat lengettek Nagyküküllő megye földművesei s a segesvári munkások és értelmiségiek. Majd a koszorúvivők hosszú sora következett. Ugyancsak felvonultak a menetben Nagyküküllő megye román falvainak, valamint Hunyad megye, Udvarhely megye, stb. lakosainak küldöttei. A menetet számos díszkapu fogadta a városban. Fehéregyháza község házait és kerítéseit zászlók, dísznövények ékesítették. A Petőfi emlékműnél A Petőfi emlékműnél a fehéregyházi román énekkar, majd a vámosgálfalvi MNSz énekkar a Román Népköztársaság himnuszát fenekelte. Ezután dr. Kulcser Alexandru, a Román-Magyar Társaság nevében megnyitotta az ünnepélyt és átadta a szót Vescan Teodor Nagyküküllő megye főnökének, aki a kormány nevében mondott emlékbeszédet a világszabadság nagy magyar költője síremlékénél. Vescan Teodor hangsúlyozta, hogy azokat az eszméket, amelyekért Petőfi Sándor és Balcescu Nicolae oly lángoló hittel és nagy önfeláldozással harcolt, ma megvalósította a nép, a Román Munkáspárt vezetésével és túl is haladta azokat, amikor a szocializmus építésének útjára lépett. A román nyelvű ünnepi beszéd után László Gerő, a kolozsvári színművészeti akadémia növendéke Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engement és a Respublica című versét szavalta el. Összesereglettünk ide magyarok és románok . Ezután Lázár József nemzetgyűlési képviselő, a Magyar Népi Szövetség központi bizottsága nevében áldozott a költő emlékének: — Összesereglettünk ma ide városi és falusi dolgozók, magyarok és románok, hogy emlékezetünkbe idézzük azt a hősi szellemet, azt a harci akaratot, amely az 1848-as forradalmi esztendő márciusi ifjainak legnagyobbikát sűtötte. — Hazánk egyre jobban elmélyülő népi demokratikus fejlődése, a munkásosztály és élcsapatának, a Román Munkáspártnak következetes harca, teremtette meg számunkra, itt élő dolgozó magyarok számára, a nemzetiségi jogegyenlőséget. A munkásosztály harca következtében öltöttek sorra testet azok az eszmék, amelyeket Petőfi hirdetett. A munkásosztály igaz és következetesen demokratikus politikájának, valamint meg nem alkuvó küzdelmének köszönhető, hogy Petőfinek az a nagy álma, amit a Respiblikáról szőtt gyönyörű versében álmodozhatott, az ma számunkra valóság. Mi késői utódok ma már népköztársaságban élünk és ez a népköztársaság a testi és szellemi, a városi és falusi dolgozók állama.» A magyar nyelvű ünnepi emlékbeszéd után Povár Sztella az Egy gondolat bánt engemet verset szavalta el Jebeleanu román nyelvű fordításában. Ezután State Nicolae, a Román Munkáspárt Nagyküküllő megye bizottsága nevében emelkedett szólásra. Hangsúlyozta, hogy Petőfi nemcsak költő volt, hanem politikus is, korának egyik legnagyobb forradalmára. Petőfi és Balcescu forradalmát a magyar és a román reakció leverte, azonban a történelem kerekét nem fordíthatta meg az egész nemzetközi reakció sem. A forradalmat tovább vitte a munkásosztály, amely Marx-Engels- Lenin és Sztálin tanításával felfegyverezetten győzelemre vitte a föld egyhatodrészén , a Szovjetunióban a szocialista forradalmat. Ez teremtette meg a feltételeit annak, hogy a népi demokráciák elindulhattak a szocializmus építésének útján. A koszorúk elhelyezése Az ünnepi beszédek elhangzása után a demokratikus szervezetek képviselői a román és magyar falvak küldöttei, elhelyezték a fehéregyházi emlékműre a díszkoszorúkat. A mezőszabadi román földművesek és a lőrincrévei magyar földművesek sorfala között elhaladva, elsőként a segesvári Román-Magyar Társaság képviselői helyezték el díszkoszorújukat. Ezután a Román Munkáspárt Nagyküküllő megyei szervezete helyezte el gyönyörűszép piros virágból font sarló-kalapácsos koszorúját. Koszti G. István nemzetgyűlési képviselő a romániai magyar dolgozó ifjak nevében tette le a MNSz központi bizottsága díszkoszorúját. Majd egy-egy jelmondat kíséretében sorra elhelyezték koszorújukat az Országos Szakszervezeti Tanács helyi bizottsága, az IMSz, a Demokratikus Nőszövetség helyi szervezte, Hunyad megye, a segesvári MNSz, a Demokratikus Zsidó Népközösség, Nagyküküllő megye, a segesvári vasutasmunkások, az IRTI textilgyár munkásai, az Ekés Front helyi szervezete, Udvarhely megye, Fehéregyháza község stb.-ek képviselői. Végül a különböző népi dalegyletek az Internacionálé eléneklésével zárták be az ünnepélyt.