Romániai Magyar Szó, 1950. július (4. évfolyam, 855-881. szám)
1950-07-01 / 855. szám
Romániai Magyar Szó aki a Manterva petróleumipari központ mérnöke volt. ELNÖK: Milyen felvilágosításokat adott önnek? VÁDLOTT: Petróleumipari adatokat, a kőolaj kiteremelés tervéről és kitermeléséről, a fúrások méterszámáról, a petróleum feldolgozásáról, az Erdélyben kitermelt gáz mennyiségéről valamint a Muntenia-vállalat szervezésére vonatkozó adatokat. ELNÖK: Ciobanura keresztül történt hírszolgáltatásán kívül újabb utón is küldött? VÁDLOTT: Igen, a bukaresti apostoli nunciaturán keresztül unokatestvéremnek összeköttetése volt Ciobanu Alexandrával, Ciobanu Stefannal és Nícusor Popescuval, akik a nunciatura szolgálatában voltak ELNÖK: Találkozott-e Ciobanuval? Még kikkel találkozott ebben az időszakban? VÁDLOTT: Tavaly augusztusban személyesen voltam az amerikai konzulátuson, ahol Karcéval annak a kábítószernek a beszerzéséről beszéltem, amelyre Ciobanunak volt szüksége azért, hogy elaltassa annak a TAKS repülőgépnek az utasait, amellyel Törökországba akart szökni. ELNÖK: Az apostoli nunciaturán keresztül küldött levélre kapott-e valamilyen választ a a nunciaturától? VÁDLOTT: A nunciaturán keresztül szeptemberben kaptunk választ levelünkre, amelyben Vasilache közölte, hogy Parisba megy és érintkezésbe lép Radescuval, a bennünket érdeklő pénzalap jóváhagyása érdekében. Közölte még, hogy a török Aktuan a kémanyaggal Konstancába érkezett, de az anyagot nem tudta átadni, mert Sanda Cernatescu nem volt Konstancában, továbbá azt is, hogy Valsant körözik és hogy jó lenne őt biztonságba helyezni. ELNÖK: Mikor kapta Vasilachétól az utolsó levelet és mit tartalmazott ez a levél? VÁDLOTT: November elején közölte velem Vasilache, hogy Párisban volt beszélt Radescu tábornokkal és elfogadták és jóváhagyták az országban fennálló ellenállási mozgalmak egyesítésére vonatkozó terveinket és javaslatainkat ,ha ilyesmi léteznék. Kértem hogy egy jelentést készíthessek, amelyet a tábornoknak és a párisi ,,tanácsnak" benyújthassak. ELNÖK: Elküldte a jelentést? VÁDLOTT: Igen. November 7- én küldtem el Vasilachenak Vaisan Mae vádlott kihallgatása ELNÖK: Ismerte Petre Vasilachét? Milyen körülmények között jutott vele Sztambulban öszszeköttetésbe? fiz exkirály pilótája az Inteligence Service ügynöke VÁDLOTT: I948 szeptemberében a, Transilvania-motoroshajón tett utazásaim alkalmával, amelynek tisztje voltam. Vasilache Petrével Sztambulban ismerkedtem meg, aki azt kérdezte, hogy mi újság az országban. Mindent, amit tudtam, elmondtam, majd azt mondta, hogy kémszervezetet akar létesíteni az országban és hogy régi munkatársa, Ciobanu Vasile, az ex-király volt pilótája. Ugyanakkor megkérdezte, hogy akarok-e én is közreműködni ebben a szervezetben és leszögezte, hogy a szervezetet közvetlenül az Intelligence Service vezeti. Hangsúlyozta továbbá, hogyha kész vagyok, szervezetben dolgozni, akkor jelentős összeget fizetnek ELNÖK: Besorolása után milyen utasításokat kapott? VÁDLOTT: Vasilachétól a következő utasításokat kaptam: tájékoztassam a konstancai kikötő forgalmáról, ugyanakkor azt is mondta, hogy"vonjam be Cernatescu Sandát, akit Miron Stefanescu leírásából ismert. Azonkívül: hozzak utasításokat Vasilachétól az országba, hogy tájékoztató anyagot vigyek Vasilachenak Ciobanu Vasiletől. Fő feladatom az volt, hogy olyan elemeket vonjak be a szervezetbe, akik ellenségei a rendszernek és akik ki akarnak szökni az országból és Konstantinápolyban kémtevékenységet akarnak folytatni. ELNÖK: Milyen eljáráshoz folyamodott Vasilache, hogy eljuttassa kémügynökeit egyes országokba? VÁDLOTT: Az én bevonásom alkalmával Vasilache sok kitöltetlen tengerészágazolványt és útlevelet mutatott, valamint különböző pecsétnyomókait. Ezekkel hamis igazolványt készíthet számukra, hogy hajóra szállhassanak és elmehessenek egyes országokba kémkedni. ELNÖK: Hogyan akarta biztosítani Vasilache az ön titoktartását? VÁDLOTT: Azzal fenyegetett meg, hogy ha elárulom a szervezetet, vagy ha esetleg letartóztatnak, megöleti családomat, s egyidejüleg megmagyarázta, hogy ez az Intelligence Service munkamódszere. ELNÖK: Kért valamelyes felvilágosítást ezúttal Vasilache? VÁDLOTT: Vasilache katonai és gazdasági felvilágosításokat kért tőlem. Egyébként bevonásom alkalmával azt mondotta nekem, hogy felvilágosításaim legyenek gazdasági, politikai és katonai jellegűek. Azok a tájékoztatások, amelyeket Vasilachenak adtam a Konstanca környékén lévő csapatokról, fegyverekről, felszerelésekről stb. szóltak, valamint a hajók ki- és berakásáról. Ezeknél megadtam a hajórakományok rendeltetési helyét is és a hozzávetőleges súlyát. ELNÖK: Milyen levelet és milyen összeget kapott 1949 augusztusában Kenzimon keresztül? VÁDLOTT: 110.000 lejt, amelyet telben osztottam meg Sanda Cernatescuval. Cernatescu Aurelia Sanda vádlott vallomása ELNÖK: Milyen körülmények között ismerkedett meg és került összeköttetésbe a sztambuli kémszervezettel? VÁDLOTT: 1948 ősze elején Vattán, egy régi barátom aki a Transilvania-hajón utazott, elmondta nekem, hogy az utolsó hajóútja közben, amely Sztambulon vitt keresztül, leszállt asztambuli kikötőben, hogy találkozzék furdfánescuval, egy jó barátommal. Ott találkozott egy Dorunak nevezett Vasilache nevű románnal, aki azt javasolta, hogy gyűjtsön adatokat az országban és küldje el neki. Ugyanakkor az országból érkezett levelek és értesüléseik elosztásáról lévén szó, Valsan azt mondta nekem, hogy engem javasolt erre a munkára és vállaltam is ezt. ELNÖK: Kapott volna-e fizetést ezért a munkájáért? VÁDLOTT: Igen. ELNÖK: Mi késztette arra, hogy belépjen ebbe a kémtevékenységbe? VÁDLOTT: Ellensége vagyok a kommunista rendszernek. ELNÖK: Csak ez késztette rá? VÁDLOTT: A pénz is kisértett. ELNÖK: Mikor lépett összeköttetésbe Ciobanuval? VÁDLOTT: 1949 februárjában, amikor Mamut, az Allah-bárka kapitánya által levelet kaptam Sztambulból A vádlott ezután sok ellenséges akcióról vall, amelyeket a kém- és áruló banda a Román Népköztársaság ellen elkövetett. A vádlott részletesen elmagyarázta, hogy a banda miképen szerezte be az imperialisták szolgálatába álló kémeiknek szolgáltatott adatokat. A továbbiakban a vádlott kijelentette: Vasilache kért, hogy küldjem el a Szovromok adatait, szervezeti felépítését, az igazgatók, aligazgatók és a főbb funkcionáriusok nevét, a Szovjetunióba irányított és Konstancába érkezett áruk fajtáját és mennyiségét, az árubehozatal havi kiultatását, a milicia szervezetét és az ország mezőgazdasági helyzetét. Egyban jellemzést kért tőlem Ciobanu kémtevékenységéről. ELNÖK: A kémtevékenységhez szükséges elemek toborzásáról milyen megbeszélései voltak Valsannal? VÁDLOTT: A miliciával kapcsolatban arról beszéltem vele, hogy nem szervezhetnénk-e be valakit a milícia igazgatóságából. Valsan azt mondta, hogy nagyon ügyeljek és ezt csak olyan esetben tegyem meg, ha nagyon biztos vagyok az illető személyben. Végül is lemondtam erről, mert úgy gondoltam, hogy ez nagyon veszélyes lenne. ELNÖK: Milyen fizetést kapott maga a kifejtett tevékenységért? VÁDLOTT: Válsanon keresztül 90.000 lejt Kenzimon keresztül pedig 70.000 léjt kaptam. Az utóbbi összegből 20.000 lejt Válsannak adtam. ELNÖK: Milyen úton küldte a leveleket Ciobanu? VÁDLOTT: A leveleket a bukaresti pápai nunciatuson keresztül küldte. —4 A csütörtök délelőtti ülés Csütörtök délelőtt folytatták a vállottak kihallgatását. Elsőnek Kiazim Aktuan vádlottat vezetik be és tolmáccsal hallgatják ki. A vádlott, aki török állampolgár, elmondta, hogy már a háború kezdete óta a török kémszervezet szolgálatában áll. 1942-ben a németekkel együtt jött Burgarton. Azért kémkedett, hogy könnyebbem közlekedhessek bárkájával. Feladata volt, hogy az ország gazdasági helyzetéről, a lakosság helyzetéről és más hasonló kérdésről szolgáltasson adatokat. Az elnök további kérdéseire a vádlott elmondta, hogy 1947-ben a török kémközpont katonai jellegű értesüléseket is kért tőle Romániából. A megbízásnak eleget téve kémanyagot továbbított a hadseregről, a hajóforgalomról, a román kikötők ügyviteléről, a kikötők adminisztrátorairól, a hajózással kapcsolatos rendelkezésekről.A vádlott ezután részletesen elmondta, hogy milyen értesüléseket kapott egy Barit nevű kémtől, aki valamikor tiszt volt a román hadseregben, majd később ugalomtulajdonno is lett. Olyan megbízást is kaptak a törökországi központtól, hogy fényképezzék le a kikötők petrólermipari berendezéseit. Részletesen elmondja a vádlott, hogyan ismerkedett meg Sanda Cernatescuval és Ciobanuval és hogyan tartotta velük a kapcsolatot. Bevallja, hogy augusztusban ő hozta Vasilachétól a levelet, a 300.000 lejt és egy füzetet. Ugyanekkor a török kémszolgálat Emin nevű tisztje levelet küldött Regele Bey konzulnak. Megérkezése után Konstancábam találkozott Valsannal, Sandával és a levelet eljutatta Regele Beynek. VÁDLOTT: Visszatérésem után közöltem Emimnel, a kémközpont tagjával, hogy Valsanut keresi e rendőrség ELNÖK: Mit beszélt Vasilacheval és mit mondott a párizsi útjáról? Kivel találkozott? VÁDLOTT: Vasilache kötötte velem, hogy Párizsban találkozott a volt királlyal és Radescuval, továbbá a környezetükhöz tartozó több személlyel. VÁDLOTT: Monsignore Dei Mestrinek, aki a nuocsatya szolgálatában álló futárral eljuttatta Törökországba. ELNÖK: Még kin keresztül kapott Sztambulba címzett leveleket? VÁDLOTT: Egy hónap múltával Fintescu Ion további két levelet hozott Ciopatteu Stefantól, majd utána további három levelet hozott lakásomra személyesen Ciocalteu Stefan. ELNÖK: A hírszerzéssel kapcsolatban kapott-e utasításokat ? VÁDLOTT: Már kereken két év telt el alkalmaztatásom óta és ez alatt az idő alatt meggyőződtek irántuk tanúsított hűségemről, valamint arról, hogy nem tartok a jelenlegi rendszerrel — ezért 1948 tavaszán, bizalmukba fogadtak. Monsignore O'Hara irodájába hívott, közölte velem, hogy teljes mértékben megbízik bennem és megkért, hogy bizonyos értesüléseket szerezzek részére. A beszélgetés során felhívta figyelmemet arra, hogy körültekintéssel járjak el hírszerzői munkámban, nehogy, gyanút fogjanak velem szemben. Politikai és társadalmi, de különösen katonai jellegű híranyag érdekelte. ELNÖK: Szolgáltattaiért kilát á®4ba helyezett-e valami jutalmat ? VÁDLOTT: Biztosított, hogy pénzt, ruhát, élelmiszert ad nea kém, ugyanakkor biztonságomról gondoskodik és veszély esetén átl juttat a határon. ELNÖK: Kémkedési vonalon ai nunciatura milyen más ailkamazot- tolival tartott kapcsolatot ? VÁDLOTT : A pápai nunciustól kapott utasítások értelmében ezen a vonaton főleg Monsignore Deji Mestrivel keltett együttműköd í nem. ELNÖK: Hát Monsignore O‘Ha-3 ra-nak adott-e közvetlenül felBad goéitásókat ? VÁDLOTT: Igfen. ELNÖK: Milyen természetűek voltak ? ELNÖK: Mit tud Ciobanunak külföldre szökési tervéről? VÁDLOTT: Tudom, hogy leszállásra alkalmas terepeket kérésért, mert a letartóztatás veszélye fenyegette és repülőgépen akart szökni, de azt nem tudom, hogyan akarta megcsinálni. A vatikáni ügynökök szerepe Ezután Popescu Nicolaie vádlottat, a bukaresti pápai nunciature vőt soffőrjét és küldöncét hellgiatják ki. A vádlott elmondta, hogy 1949 júliusában találkozott Ciocalteu Stefanimal, régi barátjával, aki megkérte, hogy kém jellegű levelét juttassa el Törökországba. Hajlandónak mutatkozott teljesíteni kérését, feltéve, ha azzal Monsignore Del Mestri a minciatuna kancelláriájának titkára is egyetért. ELNÖK: Kapcsolatba lépett-e Monsignore Del Mestrivel és milyen választ kapott tőle ? VÁDLOTT : Másnap érintkezésbe léptem Monsignore Del Mestrivel, és megkértem, hogy ha lehet ezt a felforgató jellegű levelet, amelyet egyik barátom ír, juttassa el Törökországba. Megkérdezte, hogy ki a barátom. Rezéltem vele, hogy Ciocaltieu Stefan, volt külügymmiszteri tisztviselő. Erre hajlandó volt teljesíteni a kérést, de lelkemre kötötte, hogy tartsam titokban a dolgot és senkinek se szóljok. ELNÖK: Ezenkívül más részleteket közölt-e önnél a Monsignore? VÁDLOTT: Ugyancsak ő adta azt az ötletet, hogyan kaphatunk választ Törökországból. ELNÖK: Mégpedig hogyan ? VÁDLOTT: A törökországiak tegyék kettős borítékba a levelet. A belső levelet címezzék nekem, a külsőre pedig írják rá: C/o Monseigneur Guido Del Mestri Nunciatura Apostoliica, Bern-Svájc. ELNÖK: Mákckr kapta meg Cioca Hellitól az első tevését Törökországból és mi volt rajta a címe ? VÁDLOTT: Ha jól emlékszem a Citocalteutól kapott első levél címzése Fand Seigal, Satamibul volt. A levelet közös barátunk, Firutescu Ion hozta, aki szintén a nunciatura kofferje volt. ELNÖK: Kinek adta át ezt a levételt 2 . " ~i" ‘ VÁDLOTT: Monsignore O'Hara,nak adatokat szogáztattam hadseregünk kiképző rendszeréről. Tájékoztattam őt a hadsereg kiképzettségének fokáról, a hadseregeben uralkodó hangulatról, valamint arról, hogyan képezik ki a hegyi vadász ezredeket. Kérésére közöltem még, hány hadosztálya van országunk hadseregének és hogyan sorozzák be az embereket a milíciába. Egy térképen megjeleztem a fontosabb ipari központokat, ugyanakkor adatokat szolgáltattam bizonyos gyárak termelési képességéről. ELNÖK: De Del Mestrinek adott-e valamilyen felvilágosítást ? VÁDLOTT: Elsősorban az elbocsátott tisztek létszámáról tájékoztattam. Azután a katonai szállításokról, a csapatmozdulatokról, csapatok összpontosításáról az országban, a gépesített egységek számáról, a birtokukban levő anyagról, a gépkocsik felszereléséről, modeljéről, rendszeréről, stb., azután milíciánk létszámáról, mennyi egyenruha készült a milteristák részére, az ipari vállalatokban és a zsidó lakosság körében uralkodó szellemről. ELNÖK: Monsignore Del Mestri más után is gyűjtött-e bizonyos adatokat ? Tud-e olyan esetről, amikor Ön is meggyőződött erről ? VÁDLOTT : Igen. Monsignore Dei Mestri igyekezett egyedül is adatokat szerezni, így egyszer gépkocsival Predeal felé menet Busteniben a sorompónál megállották, amig a vonat áthalad. A monsignore kiszállt a kocsiból és kérdezősködött e vasúti őrnél, lát-e katona vonatokat áthaladni és mily irányban. ELNÖK: Hova mentek mindezek az adatok ? VÁDLOTT: Külföldre, diplomáciai futárral, aki kiszolgálta a nunciatust, az amerikai követséget és az amerikai sajtóirodát is szolgálta. ELNÖK: Milyen eset kapcsán vetődött az országból valló kiszökésének kérdése ? VÁDLOTT: 1948 őszén, amikor letartóztatták Gheorghiut, az apostoli nunciátus volt hivatalnokát. Monsignore Del Mestri, Monsignore O'Hara, valamint Kirkie megrémültek és közölték velem, hogy jó volna, ha távoznánk az országból. ELNÖK: Kaptak valamelyes támogatást ? VÁDLOTT: Kijelöltek egy vezetőt, adtak pénzt a vezető részére, útiköltséget a határig és ugyanakkor azzal biztosították, hogy eljuthassunk Franciaországba, hogy velem együtt elküldték a francia követségre Parisod katonai attaséhoz Barral abbét, hogy belépési vízumot kérjen Franciaországba. ELNÖK: Megadták-e ezt a vízumot ? VÁDLOTT: Amikor felvilágosítást adtunk azokról az egyéniekről, akiket átszöktetnénk a határon, Parisot francia katonai attasé azt mondotta, hogy jöjjünk néhány nap múlva vissza. Néhány nap elteltével újra ott jártunk. Akkor közölték velünk, hogy elfogadták Franciaországba való belépésünket, de azzal a feltétellel, vigyük egy ismerősétis magunkkal, amibe beleegyeztünk. Megkíséreltük hogy átjussunk a határon, de sikertelenül. ELNÖK : Milyen utasátásókat kaptak Bukarestbe való visszatérésük után Del Montestől, O'Haratt tól és Kirktől ? VÁDLOTT: Amikor visszaérkeztünk Bukarestbe, azt mondták nekünk, hogy miután elmutt a veszély, visszmehetüsok állásunkba, és egyben folytathatjuk információs tevékenységünket. ELNÖK: Azután fellvetődött-e még a maguk szökési problémája? VÁDLOTT: Igen. 1949 őszén még felvetődött szökésünk kérdése. Ebben az ügyben Remus Io'nescut Konstancára küldték, hogy, megérdeklődje, hogyan szökhetnénk meg török barkákkal. ELNÖK: Mennyit kapott maga ezért, az akciójáért ? VÁDLOTT : Megkétszerezték alapfizetésemet, ruhát és élelmet kaptam és letartóztatásom előtt két hónappal 30.000 fejt is kapatam ELNÖK: Maga egyedül dolgozott a nunciatura részére, vagy ismert másokat is, akik hasonló aktivitást fejtettek ki ? VÁDLOTT: Észrevettem, hogy nem egyedül dolgoztam. Sokszor azt mondták, hogy vezessem a gé'pet a nunciiatura mögötti udvarába, ahol különböző egyének ültek be az autóba. Del Mestricard kért, hogy ezeket az egyéneket oda vigyem, ahova ők kérik. Ők mindig megkértek, hogy különbö-ző villamos-megállóknál tegyem le őket. A aundnfana épületében — úgy gondolom — más egyéneket is rejtegettek, mert egyik nap a felső emeleten saját magam láttam valakit telefonálni. Amint meglátott, egy meltette levő «z°-i bálra húzódott vissza. Attól fogva megtiltották, hogy a felső emeletre menjek. ELNÖK: Monsignore Del Meetrit vitte-e valahová ? VÁDLOTT: Igen, sokszor. Ilyen- kor többizben civil ruhába öltözött és elnyúlt a gép aljában, hogy meg ne lássa az őrt álló milicista. Kivittem a városba és órákhosszat hiányzott, sokszor pedig napokat és mindig megmondta, hogy hová menjek érte. ELNÖK: Biztos ebben? Rendkívül súlyos tények ezek Manéig-5 mvre Del Mestrire nérve. VÁDLOTT: Volt neki egy másik módszere is: a papi ruha alá civil ruhát öltött és útközben levetette a papi ruhát, így a milicista nem látta, milyen ruhába ment ki a kapun. Amikor a munciatúrához vissztértünk, az úton ismét magára vette a papi ruhát. Ezenkívül volt olyan eset, hogy papi ruhába ment ki a kapun és ilyenkor jól bebugyolálta magát és sálat kötött. ELNÖK: Ezeket a dolgokat maga látta, vagy más valaki mondta magának? VÁDLOTT: Személyesen látlam.Megkérdezhetiük őket is, itt var naik a teremben. Mindezeket a dolgokat Finescu és Remus Ionescu is látta és a munciaturáról valamennyien. Rövid szünet után újra bevezették a vádlottakat és a Katamai Törvényszék első jegyzője felolvasta a tanúvallomásokat. Ezzel a délelőtti ülés véget ért.' Jcansoeore O’Hara pápai nuncius katonai jellegű információkat gyűjt 1950. július 1. szombat.