Romániai Magyar Szó, 1950. július (4. évfolyam, 855-881. szám)

1950-07-01 / 855. szám

Romániai Magyar Szó aki a Manterva petróleumipari központ mérnöke volt. ELNÖK: Milyen felvilágosításo­­kat adott önnek? VÁDLOTT: Petróleumipari a­datokat, a kőolaj kiteremelés ter­véről és kitermeléséről, a fúrások méterszámáról, a petróleum fel­dolgozásáról, az Erdélyben kiter­melt gáz mennyiségéről valamint a Muntenia-vállalat szervezésére vonatkozó adatokat. ELNÖK: Ciobanura keresztül történt hírszolgáltatásán kívül ú­­jabb utón is küldött? VÁDLOTT: Igen, a bukaresti apostoli nunciaturán keresztül u­­n­oka­test­véremnek összeköttetése volt Ciobanu Alexandrával, Cio­­banu Stefannal és Nícusor Popes­­cuval, akik a nunciatura szolgála­tában voltak ELNÖK: Találkozott-e Cioba­­nuval? Még kikkel találkozott eb­ben az időszakban? VÁDLOTT: Tavaly augusztus­ban személyesen voltam az ame­rikai konzulátuson, ahol Karcé­val annak a kábítószernek a be­szerzéséről beszéltem, amelyre Ciobanunak volt szüksége azért, hogy elaltassa annak a TAKS repülőgépnek az utasait, amellyel Törökországba akart szökni. ELNÖK: Az apostoli nuncia­turán keresztül küldött levélre kapott-e valamilyen választ a a nunciaturától? VÁDLOTT: A nunciaturán ke­resztül szeptemberben kaptunk vá­las­zt levelü­nkre, amelyben Vasi­­lache közölte, hogy Parisba megy és érintkezésbe lép Radescuval, a bennünket érdeklő pénzalap jóvá­hagyása érdekében. Közölte még, hogy a török Aktuan a kémanyag­gal Konstancába érkezett, de az anyagot nem tudta átadni, mert Sanda Cernatescu nem volt Kon­­­stancában, továbbá azt is, hogy Valsant körözik és hogy jó lenne őt biztonságba helyezni. ELNÖK: Mikor kapta Vasila­­chétól az utolsó levelet és mit tartalmazott ez a levél? VÁDLOTT: November elején közölte velem Vasilache, hogy Pá­risban volt beszélt Radescu tá­bornokkal és elfogadták és jóvá­­hagyták az országban fennálló ellenállási mozgalmak egyesíté­sére vonatkozó terveinket és ja­va­slatainkat ,ha ilyesmi léteznék. Kértem hogy egy jelentést ké­szíthessek, amelyet a tábornoknak és a párisi ,,tanácsnak" benyújt­hassak. ELNÖK: Elküldte a jelentést? VÁDLOTT: Igen. November 7- én küldtem el Vasilachenak Vaisan Mae vádlott kihallgatása ELNÖK: Ismerte Petre Vasi­­lachét? Milyen körülmények kö­zött jutott vele Sztambulban ösz­­szeköttetésbe? fiz exkirály pilótája az Inteligence Service ügynöke VÁDLOTT: I948 szeptemberében a, Tran­silvania-motoroshajón tett utazásaim alkalmával, amelynek tisztje voltam. Vasilache Petrével Sztambulban ismerkedtem meg, aki azt kérdezte, hogy mi újság az országban. Mindent, amit tud­tam, elmondtam, majd azt mond­­ta, hogy kémszervezetet akar lé­tesíteni az országban és hogy régi munkatársa, Ciobanu Vasile, az ex-király volt pilótája. Ugyanak­kor megkérdezte, hogy akarok-e én is közreműködni ebben a szer­­vezetben és leszögezte, hogy a szervezetet közvetlenül az Intelli­­gence Service vezeti. Hangsúlyoz­ta továbbá, hogyha kész vagyok­­, szervezetben dolgozni, akkor je­lentős összeget fizetnek­ ELNÖK: Besorolása után milyen utasításokat kapott? VÁDLOTT: Vasilachétól a kö­vetkező utasításokat kaptam: tá­jékoztassam a konst­ancai kikötő forgalmáról, ugyanakkor azt is mondta, hogy"­­vonjam be Cerna­tescu Sandát, akit Miron Stefa­­nescu leírásából ismert. Azonkí­vül: hozzak utasításokat Vasila­chétól az országba, hogy tájékozta­tó anyagot vigyek Vasilachenak Ciobanu Vasiletől. Fő feladatom az volt, hogy olyan elemeket von­­jak be a szervezetbe, akik ellen­ségei a rendszernek és akik ki a­­karnak szökni az országból és Konstantinápolyban kémtevékeny­séget akarnak folytatni. ELNÖK: Milyen eljáráshoz fo­­lyamodott Vasilache, hogy eljut­tassa kémügynökeit egyes orszá­gokba? VÁDLOTT: Az én bevonásom alkalmával Vasilache sok kitöltet­len tengerészágazolványt és útle­velet mutatott, valamint különbö­ző pecsétnyomókait. Ezekkel ha­mis igazolványt készíthet szá­mukra, hogy hajóra szállhassanak és elmehessenek egyes országokba kémkedni. ELNÖK: Hogyan akarta bizto­sítani Vasilache az ön titoktartá­sát? VÁDLOTT: Azzal fenyegetett meg, hogy ha elárulom a szerve­zetet, vagy ha esetleg letartóztat­nak, megöleti családomat, s egy­­idejüleg megmagyarázta, hogy ez az Intelligence Service munka­­módszere. ELNÖK: Kért valamelyes fel­világosítást ezúttal Vasilache? VÁDLOTT: Vasilache katonai és gazdasági felvilágosításokat kért tőlem. Egyébként bevonásom alkalmával azt mondotta nekem, hogy felvilágosításaim legyenek gazdasági, politikai és katonai jel­legűek. Azok a tájékoztatások, a­­melyeket Vasilachenak adtam a Konstanca környékén lévő csapa­tokról, fegyverekről, felszerelések­ről stb. szóltak, valamint a hajók ki- és bera­kásáról. Ezeknél meg­adtam a hajórakományok rendel­tetési helyét is és a hozzávetőle­ges súlyát. ELNÖK: Milyen levelet és mi­­lyen összeget kapott 1949 augusz­tusában Kenzimon keresztül? VÁDLOTT: 110.000 lejt, amelyet tel­ben osztottam meg Sanda Cernatescuval. Cernatescu Aurelia Sanda vádlott vallomása ELNÖK: Milyen körülmények között ismerkedett meg és került összeköttetésbe a sztambuli kém­­szervezettel? VÁDLOTT: 1948 ősze elején Vattán, egy régi barátom aki a Transilvania-hajón utazott, el­mondta nekem, hogy az utolsó hajóútja közben, amely Sztambu­­lon vitt keresztül, leszállt a­­sztam­buli kikötőben, hogy találkozzék fu­rd­fánescuval, egy jó­ barátom­mal. Ott találkozott egy Dorunak nevezett Vasilache nevű román­nal, aki azt javasolta, hogy gyűjt­sön adatokat az országban és küldje el neki. Ugyanakkor az or­szágból érkezett levelek és értesü­léseik elosztásáról lévén szó, Val­­san azt mondta nekem, hogy en­gem javasolt erre a­ munkára és vállaltam is ezt. ELNÖK: Kapott volna-e fize­tést ezért a munkájáért? VÁDLOTT: Igen. ELNÖK: Mi késztette arra, hogy belépjen ebbe a kémtevé­kenységbe? VÁDLOTT: Ellensége vagyok a kommunista rendszernek. ELNÖK: Csak ez késztette rá? VÁDLOTT: A pénz is kisértett. ELNÖK: Mikor lépett összeköt­tetésbe Ciobanu­val? VÁDLOTT: 1949 februárjában, amikor Mamut, az Allah-bárka kapitánya által levelet kaptam Sztambulból A vádlott ezután sok ellenséges akcióról vall, amelyeket a kém­- és áruló banda a Román Népköz­társaság ellen elkövetett. A vád­lott részletesen elmagyarázta, hogy a banda miképen szerezte be az imperialisták szolgálatába álló kémeiknek szolgáltatott adatokat. A továbbiakban a vádlott ki­­jelentette: Vasilache kért, hogy küldjem el a Szovromok adatait, szervezeti felépítését, az igazgatók, aligazgatók és a főbb funkcioná­riusok nevét, a Szovjetunióba irá­nyított és Konstancába érkezett áruk fajtáját és mennyiségét, az árubehozatal havi ki­ul­tatását, a milicia szervezetét és az ország mezőgazdasági helyzetét. Egyban jellemzést kért tőlem Ciobanu kémtevékenységéről. ELNÖK: A kémtevékenységhez szükséges elemek toborzásáról mi­lyen megbeszélései voltak Valsan­­nal? VÁDLOTT: A miliciával kap­csolatban arról beszéltem vele, hogy nem szervezhetnénk-e be va­lakit a milícia igazgatóságából. Valsan azt mondta, hogy nagyon ügyeljek és ezt csak olyan esetben tegyem meg, ha nagyon biztos va­gyok az illető személyben. Végül is lemondtam erről, mert úgy gondoltam, hogy ez nagyon veszé­lyes lenne. ELNÖK: Milyen fizetést kapott maga a kifejtett tevékenységért? VÁDLOTT: Válsanon keresztül 90.000 lejt Kenzimon keresztül pedig 70.000 léjt kaptam. Az u­­tóbbi összegből 20.000 lejt Vál­­sannak adtam. ELNÖK: Milyen úton küldte a leveleket Ciobanu? VÁDLOTT: A leveleket a bu­karesti pápai nunciatuson keresz­tül küldte. —­4 A csütörtök délelőtti ülés Csütörtök délelőtt folytatták a vállottak kihallgatását. Elsőnek Kiazim Aktuan vádlottat vezetik be és tolmáccsal hallgatják ki. A vádlott, aki török állampol­gár, elmondta, hogy már a háború kezdete óta a török kémszervezet szolgálatában áll. 1942-ben a né­­metekkel együtt jött Burgarton. Azért kémkedett, hogy könnyeb­bem közlekedhessek bárkájával. Feladata volt, hogy az ország gazdasági helyzetéről, a lakosság helyzetéről és más hasonló kér­désről szolgáltasson adatokat. Az elnök további kérdéseire a vádlott elmondta, hogy 1947-ben a török kém­központ katonai jellegű értesüléseket is kért tőle Romá­niából. A megbízásnak eleget téve kémanyagot továbbított a hadse­regről, a hajóforgalomról, a ro­mán­ kikötők ügyviteléről, a kikö­tők adminisztrátorairól, a hajó­zással kapcsolatos rendelkezések­ről.A vádlott ezután részletesen el­mondta, hogy milyen értesüléseket kapott egy Barit nevű kémtől, aki valamikor tiszt volt a román hadseregben, majd később ugalom­­tulajdonno is l­ett. Olyan megbízást is kaptak a törökországi központ­tól, hogy fényképezzék le a kikö­tők petrólermipari berendezéseit. Részletesen elmondja a vádlott, hogyan ismerkedett meg Sanda Cernatescu­val és Ciobanu­val és hogyan tartotta velük a kapcso­latot. Bevallja, hogy augusztusban ő hozta Vasilachétól a levelet, a 300.000 lejt és egy füzetet. Ugyan­ekkor a török kémszolgálat Emi­n nevű tisztje levelet küldött Regele Bey konzulnak. Megérkezése után Konstancábam találkozott Valsan­­nal, Sandával és a level­et eljutat­ta Regele Beynek. VÁDLOTT: Visszatérésem után közöltem Emimnel, a kémközpont tagjával, hogy Valsanut keresi e rendőrség­ ELNÖK: Mit beszélt Vasilache­­val és mit mondott a párizsi út­járól? Kivel találkozott? VÁDLOTT: Vasilache kötötte velem, hogy Párizsban találkozott a volt­ királlyal és Radescuval, to­vábbá a környezetükhöz tartozó több személlyel. VÁDLOTT: Monsignore Dei Mes­­trinek, aki a nuocsatya szolgála­tában álló futárral eljuttatta Tö­rökországba. ELNÖK: Még kin keresztül ka­pott Sztambulba címzett leveleket? VÁDLOTT: Egy hónap múltával Fintescu Ion további két levelet hozott Ciopatteu Stefan­tól, majd utána további három levelet ho­zott lakásomra személyesen Cio­­c­alteu Stefan. ELNÖK: A hírszerzéssel kap­csolatban kapott-e utasításokat ? VÁDLOTT: Már kereken két év telt el alkalmaztatásom óta és ez alatt az idő alatt meggyőződtek irántuk tanúsított hűségemről, valamint arról, hogy nem tartok a jelenlegi rendszerrel — ezért 1948 tavaszán, bizalmukba fogad­tak. Monsignore O'Hara irodájába hívott, közölte velem, hogy teljes mértékben megbízi­k bennem és megkért, hogy bizonyos értesülé­seket szerezzek részére. A beszél­getés során felhívta figyelmemet arra, hogy körültekintéssel járjak el hírszerzői munkámban, nehogy, gyanút fogjanak velem szemben. Politikai és társadalmi, de különös­­en katonai jellegű híranyag érde­­kelte. ELNÖK: Szolgáltattaiért kilát á®4­ba helyezett-e valami jutalmat ? VÁDLOTT: Biztosított, hogy­ pénzt, ruhát, élelmiszert ad nea kém, ugyanakkor biztonságom­ról gondoskodik és veszély esetén átl juttat a határon. ELNÖK: Kémkedési vonal­on ai nunciatura milyen más ailkamazot-­ tolival tartott kapcsolatot ? VÁDLOTT : A pápai nunciustól kapott utasítások értelmében ezen a vonaton főleg Monsignore Deji Mestrivel keltett együttműköd­ í nem. ELNÖK: Hát Monsignore O‘Ha-3 ra-nak adott-e közvetlenül felBad goéit­ásókat ? VÁDLOTT: Igfen. ELNÖK: Milyen természetűek voltak ? ELNÖK: Mit tud Ciobanunak külföldre szökési tervéről? VÁDLOTT: Tudom, hogy le­­szállásra alkalmas terepeket kéré­sért, mert a letartóztatás veszélye fenyegette és repülőgépen akart szökni, de azt nem tudom, hogyan akarta­ megcsinálni. A vatikáni ügynökök szerepe Ezután Popescu Nicolaie vádlot­tat, a bukaresti pápai nunciature vő­t soffőrjét és küldöncét hell­gia­tják ki. A vádlott elmondta, hogy 1949 júliusában találkozott Ciocalteu Stefanimal, régi barátjával, aki megkérte, hogy kém jellegű leve­lét juttassa el Törökországba. Hajlandónak mutatkozott teljesí­teni kérését, feltéve, ha azzal Monsignore Del Mestri a m­in­cia­­tuna kancel­lár­iájának titkára is egyetért. ELNÖK: Kapcsolatba lépett-e Monsignore Del Mestri­vel és mi­lyen választ kapott tőle ? VÁDLOTT : Másnap érintkezés­be léptem Monsignore Del M­estri­­vel, és megkértem, hogy ha lehet ezt a felforgató jel­legű levelet, amelyet egyik barátom ír, juttassa el Törökországba. Megkérdezte, hogy k­i a barátom. Rezéltem vele, hogy Ciocaltieu Stefan, volt kül­­ügym­miszteri tisztviselő. Erre hajlandó volt teljesíteni a kérést, de lelkemre kötötte, hogy tartsam titokban a dolgot és senkinek se szóljok. ELNÖK: Ezenkívül más részle­teket közölt-e önnél a Monsig­nore? VÁDLOTT: Ugyancsak ő adta azt az ötletet, hogyan kaphatunk választ Törökországból. ELNÖK: Mégpedig hogyan ? VÁDLOTT: A törökországiak tegyék kettős borítékba a levelet. A belső levelet címezzék nekem, a külsőre pedig írják rá: C/o Monseigneur Guido Del Mestri Nun­ciatura Apostoliica, Bern-Svájc. ELNÖK: Mákckr kapta meg Cio­­ca Hellitól az első tevését Törökor­szágból és mi volt rajta a címe ? VÁDLOTT: Ha jól emlékszem a Citocalteutól kapott első levél cím­zése Fand Seigal, Satamibul volt. A levelet közös barátunk, Firutescu Ion hozta, aki szintén a nunciatura kofferje volt. ELNÖK: Kinek adta át ezt a l­­evételt 2 . " ~i" ‘ VÁDLOTT: Monsignore O'Hara,­nak adatokat szogáztattam hadse­regünk kiképző rendszeréről. Tá­jékoztattam őt a hadsereg kikép­zettségének fokáról, a hadserege­ben uralkodó hangulatról, vala­mint arról, hogyan képezik ki a hegyi vadász ezredeket. Kérésére közöltem még, hány hadosztálya van országunk hadseregének és hogyan sorozzák be az embereket a milíciába. Egy térképen meg­je­­leztem a fontosabb ipari központo­kat, ugyanakkor adatokat szolgál­tattam bizonyos gyárak termelési képességéről. ELNÖK: De Del Mestrinek adott-e valamilyen felvilágosítást ? VÁDLOTT: Elsősorban az elbo­csátott tisztek létszámáról tájé­­­koztattam. Azután a katonai szál­lításokról, a csapatmozdulatokról, csapatok összpontosításáról az or­szágban, a gépesített egységek számáról, a birtokukban levő anyagról, a gépkocsik felszerelé­séről, modeljéről, rendszeréről, stb., azután milíciánk létszámáról, mennyi egyenruha készült a milte­risták részére, az ipari vállalatok­­ban és a zsidó lakosság körében uralkodó szellemről. ELNÖK: Monsignore Del Mestri más után is gyűjtöt­t-e bizonyos adatokat ? Tud-e olyan esetről, amikor Ön is meggyőződött er­ről ? VÁDLOTT : Igen. Monsignore Dei Mestri igyekezett egyedül is adatokat szerezni, így egyszer gépkocsival Predeal felé menet Busteniben a sorompónál megál­lották, amig a vonat áthalad. A monsignore kiszállt a kocsiból és kérdezősködött e vasúti őrnél­, lát-e katona vonatokat áthaladni és mily irányban. ELNÖK: Hova mentek mindezek az adatok ? VÁDLOTT: Külföldre, diplomá­ciai futárral, aki kiszolgálta a nunciatust, az amerikai követséget és az amerikai sajtóirodát is szol­gálta. ELNÖK: Milyen eset kapcsán vetődött az országból valló kiszö­késének kérdése ? VÁDLOTT: 1948 őszén, amikor letartóztatták Gheorghiut, az apos­toli nunciátus volt hivatalnokát. Monsignore Del Mestri, Monsigno­re O'Hara, valamint Kirk­ie megrémültek és közölték velem, hogy jó volna, ha távoznánk az országból. ELNÖK: Kaptak valamelyes támogatást ? VÁDLOTT: Kijelöltek egy veze­tőt, adtak pénzt a vezető részére, útiköltséget a határig és ugyan­akkor azzal biztosították, hogy el­­juthassunk Franciaországba, hogy velem együtt elküldték a francia követségre Parisod katonai attasé­hoz Barral abbét, hogy belépési vízumot kérjen Franciaországba. ELNÖK: Megadták-e ezt a ví­zumot ? VÁDLOTT: Amikor felvilágosí­tást adtunk azokról az egyéniekről, akiket átszöktetnénk a határon, Parisot francia katonai attasé azt mondotta, hogy jöjjünk néhány nap múlva vissza. Néhány nap el­teltével újra ott jártunk. Akkor közölték velünk, hogy elfogadták Franciaországba való belépésünket, de azzal a feltétellel, vigyük egy ismerősét­­is magunkkal, amibe beleegyeztünk. Megkíséreltük hogy átjussunk a határon, de sikertele­nül. ELNÖK : Milyen utasát­ásókat kaptak Bukarestbe való visszaté­­résük után Del Montestől, O'Haratt tól és Kirktől ? VÁDLOTT: Amikor visszaérkez­­­tünk Bukarestbe, azt mondták ne­­künk, hogy miután elmutt a ve­­szély, visszmehetüsok állásunkba, és egyben folytathatjuk informá­­ciós tevékenységünket. ELNÖK: Azután fellvetődött-e még a maguk szökési problémája? VÁDLOTT: Igen. 1949 őszén még felvetődött szökésünk kérdé­se. Ebben az ügyben Remus Io­'­nescut Konstancára küldték, hogy, megérdeklőd­je, hogyan szökhet­nénk meg török barkákkal. ELNÖK: Mennyit kapott maga­ ezért, az akciójáért ? VÁDLOTT : Megkétszerezték alapfizetésemet, ruhát és élelmet kaptam és letartóztatásom előtt két hónappal 30.000 fejt is kapa­tam ELNÖK: Maga egyed­ül dolgozott a n­unciatura részére, vagy ismert másokat is, akik hasonló aktivitást­ fejtettek ki ? VÁDLOTT: Észrevettem, hogy nem egyedül dolgoztam. Sokszor azt mondták, hogy vezessem a gé­'­pet a nunciiatura mögötti udvará­ba, ahol különböző egyének ültek be az autóba. Del Mestri­card kért, hogy ezeket az egyéneket oda vigyem, a­hova ők kérik. Ők mindig megkértek, hogy különbö-­­ző villamos-megállóknál tegyem le őket. A aund­nfana épületében —­ úgy gondolom — más egyéneket is rejtegettek, mert egyik nap a felső emeleten saját magam­ lát­­tam valakit telefonálni. Amint meglátott, egy meltette levő «z°-i bálra húzódott vissza. Attól fogva megtiltották, hogy a felső emelet­­re menjek. ELNÖK: Monsignore Del Meetrit vitte-e valahová ? VÁDLOTT: Igen, sokszor. Ilyen-­ kor többizben civil ruhába öltözött és elnyúlt a gép aljában, hogy meg ne lássa az őrt álló milicista. Kivittem a városba és órákhosszat hiányzott, sokszor pedig napokat és mindig megmondta, hogy hová­ menje­k érte. ELNÖK: Biztos ebben? Rendkí­­vül súlyos tények ezek Manéig-5 mvre Del Mestrire nér­ve. VÁDLOTT: Volt neki egy másik módszere is: a papi ruha alá civil ruhát öltött és útközben levetette a papi ruhát, így a milicista nem látta, milyen ruhába ment ki a kapun. Amikor a muncia­túrához vissztértünk, az úton ismét ma­gára vette a papi ruhát. Ezenkívül volt olyan eset, hogy papi ruhába ment ki a kapun és ilyenkor jól bebugyolálta magát és sálat kö­tött. ELNÖK: Ezeket a dolgokat ma­ga látta, vagy más valaki mondta magának? VÁDLOTT: Személyesen lát­lam.­­Megkérdezhetiük őket is, itt var­ naik­­ a teremben. Mindezeket a dolgokat Fin­escu és Remus Io­­­nescu is látta és a munciaturáról valamennyien. Rövid szünet után újra beve­zették a vádlottakat és a Katamai Törvényszék első jegyzője felol­­­vasta a tanúvallomásokat. Ezzel a délelőtti ülés véget ért.' Jcans­oeore O’Hara pápai nuncius katonai jellegű információkat gyűjt 1950. július 1. szombat.

Next