Romániai Magyar Szó, 1951. február (5. évfolyam, 1034-1057. szám)
1951-02-01 / 1034. szám
Romániai Magyar Szó 4 Gorkij az író feladatáról írva. 1933-ban megjelent egyik cikkébenhangsúlyozza, hogy az írónak a valóságot a jelen vívmányainak és a jövő nagy célkitűzéseinek magaslatáról kell áttekintenie és értékelni. Ezzel igen érthető és világos formában határozta meg azokat a követelményeket, amelyeket a szocialista realista ábrázolás állít az író elé. Népköztársaságunk magyar írói komoly erőfeszítést tettek, hogy ezen a téren eredményt érjenek el és mai életünket — azt a régi életünktől alapvetően különböző életünket — a mai vívmányok és a jövő nagy célkitűzéseinek magaslatáról ábrázolják- Ezen a téren számottevő eredményt értek el. Költőink és prózairóink igyekeznek, bemutatni életünk új arculatát. Irodalmi műveikben új hősök kelnek életre, az új tulajdonosai a gyáraknak, a munkások, a földek szocializmust építő dolgozói, a kollektív gazdaságok tagjai. Helyet kapott az irodalmi ábrázolásban a pártmunkás és az új arcú értelmiségi is. De amíg a költészet és a széppróza területén többé kevésbbé sikeresen ábrázolták íróink ezt a most izmosodó valóságot, addig az irodalom egyik legfontosabb területén az eleven szó erejével ható szimmairodalomban nem jutottunk előre. Míg a román testvérek egymásután vonultatták fel a színpadon a bányászt, a vasöntőt (Davidoglu), az újért küzdő értelmiségit (Demetrius, Baranga), a falvak átalakult dolgozóit (Bonus, Demetrius), addig magyar íróink elmaradtak vívmányaink színpadi ábrázolásától. Két fiatal író Sütő Andás és Hajdú Zoltántörték meg irodalmunk magyar szakaszán ezt a terméketlen hallgatást. Nemrég bemutatott színdarabjuknak nagy érdeme, hogy először ábrázolja színpadunkon új életünk vívmányait és az ezzel kapcsolatban kialakuló uj emberek, új hősök egész sorát. Ezzel a darabbal a két szerző elindult színmű irodalmunk új pozitív alkotásainak útján A „Mezítlábas menyasszony" fejlődésében, harcainak teljében, megerősödésében mutatja be, első kollektívgazdaságaink egyikét. A mezítlábas menyasszony egy mezőségi kollektívgazdaságba vezet el. A történet 1950 nyarán játszódik le, amikor első kollektívgazdaságaink már jelentős sikereket értek el a falu dolgozóinak megnyerésében, a mezőgazdaság szocialista átalakításáért vívott harcban. A darab legjelentősebb érdeme az, hogy hiteles képet ad falvaink valóságos életéről. Elhitető erővel állítja elénk a dolgozó parasztnak azt az új, most kialakuló típusát, amelyet a Párt neve. Emeli a darab hitelességét az, hogy nemcsak egy alakjában mutatja be a falvaink életében egyre nagyobb súllyal jelentkező pozitív hőst, hanem annak minden sokrétűségében. Kezdeti kialakulásától, teljesen plasztikus megformálódásáig. Ilyenek Orbán Mariska a brigadéros, Szőcs Dani a most leszerelt ifjú, Chiorean asajtófelelős, Muresan az elnök, Meszesán a néptanács elnöke és mások. De megmutatja a darab a falusi dolgozó másik fontos típusát, a középgazdát is- Azt, akinek magatartásától függ a „nagy fordulat", kollektív gazdaságaink szervezésében. A szerzőknek sikerült hús. Vér alakot formálni a színen fellépő középparasztból. Élő eleven alak ingadozásával Kocsis Mihály és felesége, falvaink mindennapi jelensége a másokhoz igazodó Molnár Gyuri és a kollektívába már belépett, de felesége földjét eltagadó Barthy Ignác is. Annak a harcnak ábrázolása, amely Kocsis Mihályban önmagában és családi életében lejátszódik, igazi írói munka- Az első felvonás harmadik képében Kocsis Mihály és Szőcsné beszélgetése a földről a legmélyére mutat ennek a fontos kérdésnek. A falu szocialista átalakításának igazi irányítói a Párt képviselői a városi munkások is megjelennek a darabban. Az új ember kialakításában az ő szerepük döntő. De amíg a Párt nevelte új falusi dolgozót eleven hús, vér emberként ábrázolják a szerzők, addig a városi dolgozók megszemélyesítői elmosó dobtak és erőtlenek. Kétségkívül nagy faladat teljességében ábrázolni a párot képviselő embert a kollektív gazdaságban- Eddigi irodalmi alkotásaink nagyrészt adósak maradtak a pártmunkás hiteles ábrázolásával. A Mezítlábas Menyasszony szerzőinek is az a gyengesége, hogy nem tudták Bakcsit a Pártszervezőt belevonni a darab szétágazó cselekményébe. Alakja nem kerül eléggé emberi közelségbe. A másik munkás Cioban a gépállomás traktoristája pedig jelentkezésében inkább negatív hatású. A pozitív alakok mellett megjelennek a színpadon a régi világ emberei is. Az osztályellenség képviselői, a kulákok, a gazdaságba befurakodni igyekvő kulákfi, az elűzött földbirtokos és az osztályát eláruló volt szolgalegény, a kollektív gazdaság volt brigádosa Szúnyog. Amíg a munkásosztály képviselőit nem sikerült hitelesen ábrázolni a szerzőknek, az osztályellenség és annak eszközei remekbe készült alakok. Kimagaslik közülük Szúnyog a brigádvezető, akinek régi botlását használják fel a kulákok a kollektív gazdaság elleni szabotázs cselekmények végrehajtására. A második felvonás első jelenetében, amikor fellázad zsarolói ellen, lélektanilag hiteles, drámai magaslatokig emelkedik. Kár, hogy későbbi megjelenésénél nem domborodik ki az önmagával, gyengeségeivel harcoló ember egyénisége. A két kulák alakjának megformálása alkalmas arra, hogy indokolt osztálygyűlöletet keltsen és hozzájáruljon a kulákság elleni harchoz. Dégenfeld báréban a Szerzők a letűnt dzsentri világ megvetett, ostoba és becstelen figuráját hozták élethűen a színpadra. Nagy munkára vállalkozott a két fiatal író, amikor „ falvaink egyre változó és fejlődő életének úgyszólván minden jellegzetes figuráját hozták élethűen színpadra. Ez a hatalmas vállalkozás igénybe vette és néhol meghaladta tagadhatatlanul jelentős írói tehetségüket. A teljesség igénye szétforgácsolta mondanivalójukat. A diarab központjában a középparasztért vívott csata áll. Kocsis Mihály meggyőzéséért, nemcsak a kollektivisták feszítik meg erejüket, de a kulákok is. Az írók végig hiteles művészi eszközökkel, végig nrói gonddal rajzolják meg ezt a harcot. Kocsis Mihályék ezrével élnek falvainkon és százával formálódnak a Szőcs Danik is. De a szerzők éppen mert túl sokat akarnak elmondani alakjaikról, túl sokat beszéltetik önmagukról őket s olykor elejtik a lényeget. Ez vezet oda, hogy néhol a tipikus figurát nem tipikus helyzetben ábrázolják- Ilyen alapvető hiányosság — sőt szemléltető hiba az, hogy végső fokon Kocsis Mihályt a kollektívgazdaságba lánya megszöktetése viszi be. Megalakuló kollektívgazdaságainkba mind nagyobb tömegekben lépnek be a középparasztok is. Beiratkozásuknak végső fokon azonban mindig jól felfogott anyagi alapja van. Meggyőzik őket az eredmények, a Párt felvilágosító munkája, hogy a kollektívgazdaság magasabb termelési forma az egyetlen amely biztosíthatja számunkra, a gondtalan bőséges és kulturált életet. A cselekmény bőségének, a sokszor novelisztikus áradásnak egyik következménye az is, hogy a darabnak voltaképen nincsen egységes cselekménye. Egyes jelenetek teljes színművek probléma komplexumát vetik föl, hogy azután játékosan elejtsék. Ilyen a második felvonás második képében a leánykérés kissé hosszadalmas elhúzott jelenete, valamint a befejező jelenetben Barta Ignácz kétlakiasságának leleplezése. A fel fel villanó problémák sokasága nincsen arányban,a mese aránylag vékony fonalával és széthúzza elaprózza a mű közléseit, lecsökkenti agitációs hatását. A felsorolt hiányosságok ellenére Sütő András és Hajdu Zoltán színműve, jólmegformált épkézláb művészi munka- Alakjai élőek, párbeszédei élénkek, nyelve szép és ízes. Egyes helyeken kissé ízeskedő. (Lásd a bemondásokat : anyja kávéja, fújhatsz a pia lenbe, a csipagoját stb.) A múltbeli paraszttémájú darabokkal ellentétben minden egyes jelenete közvetlenül kapcsolódik mindennapi életünk kérdéseihez. Ezeket a sokrétű kérdéseket nem csak felveti, de igyekszik azokat meg is válaszolni. Részleteiben is gondos írói eszközökkel megalkotott mű. Hiányosságainak egy része a szerzők elégtelen színpadi ismereteiből származik. A hiányosságok másik részét (és ezek nem jelentéktelenek), mint a munkásosztály képviselőinek nem eléggé kimunkált ábrázolása — nyilván a tömegekkel — főleg a munkástömegekkel való kapcsolatok elégtelensége okozza. Nem lehet még falusi dolgozókról sem teljesen sikeres színdarabot írni a városi dolgozók életének alapos ismerete nélkül, ezt bizonyítja Sütő András és Hajdú Zoltán színdarabja-A „Mezítlábas menyasszony" főérdeme az, hogy közelebb hozta hozzánk a mai falu életét, elevenen, szórakoztatóan mutatja be Népköztársaságunk szocialista építésének jelentős szakaszát, a falu átalakítását és annak harcos munkásait. A darab fegyver abban a harcban, amelyet a középparaszt megnyeréséért vívunk. Egyben pedig értékes nyeresége egyre izmosodó irodalmunknak." A kolozsvári Állami Magyar Színház nagy szeretettel, igyekezettel és gonddal tett eleget annak a nehéz, megtisztelő feladatnak, amelyet első magyar nyelvű színpadi művünk bemutatása jelentett. A rendezők és a Színészek együttműködése a szerzőkkel művészi élménnyé avatta a bemutatót. Az előadás, a színészek játéka gondos és ízes. A díszletek hatásos kiegészítői a gondos, előkészített előadásnak. Az előadáson érzik az a szeretet, amellyel a kolozsvári színház a két fiatal szerző darabjára készült. A rendezés az írók elképzelését igyekezett híven tolmácsolni. Nyilvánvalóan művi hiba, amiről a rendezők — Száva Mihály és Marosi Péter — csak másodsorban tehetnek, hogy az előadás egyes részlete, a naturalista ábrázolás síkjára tévednek. Ilyen mindjárt az első jelenet amelynek vontatottságát a rendezők kiküszöbölhették volna. Ez a naturalizmus jelentkezik a kovácsműhely jelenetben, de főként a második felvonás leánykérés jelenetében, ahol a vacsorázás valósággal szertartássá változott. Ezek a rendezési hiányosságok a darab színpadi gyengeségeit is kihangsúlyozták. Hibái vannak a rendezésnek a két nő szerepének beállításában is. Míg Orbán Mariskában túlzottan kidomborította az öntudatos pártiskolát végzett falusi dolgozót (talán még az emberi vonások rovására is), addig Kocsis Juliska — Dani szerelme — szirupos baba lett, akin egyáltalán nem látszik az, hogy egy öntudatos dolgozó paraszt életpárjának készül. A színészek nagy igyekezettel segítették az írókat- Nálunk még színpadon nem jelentkezett panaszt figurát alkotott a szerepében Márton János (Szőcs Dani). Minden mozdulatában, minden szavában érzik, tudja, mit akar, van vezetője, irányítója, mögötte áll a Párt. A másik nagyjelentőségű alakítás Sankálszki Endre Kocsis Mihálya. Magatartása tudatosan kiszámított, hangja megjelenése, minden mozdulata elénk hozza az ingadozó középparasztot. Érezzük, hogyan vágyódik egy jobb életre és hogyan nehezednek rá régi életmódjainak megkötöttségei. Jó alakítással sorakozik fel melléjük a falu többi típusainak megszemélyesítői Muresan (Gál Lajos) a még határozatlan, könnyen kétségbeeső kollektívgazdasági elnök, Meszesán, a Szolgából lett néptanácsi elnök, aki gyűlöli a kulákokat. Angi Béla az áruló Szúnyog brigádvezető szerepében nem tudta kihozni Szerepe minden lehetőségét. A női szereplők közül kiemelkedett Benes Ilona nyelves, gazdagodni vágyó középparaszt - asszony a . Legnehezebb feladat megoldása kétségtelenül Perényi Jánosia, Bakcsi pártszervező alakítójára várt. Perényi János nehéz feladatát kielégítően látta el. Munkáján meglátszott a gondos előkészület és a szerep átélésének vágya. Alakításából azonban hiányzott a pártos hév, az a meggyőző erő, amely a darab vezető szerepévé avatta volna Bakcsi pártszervezőt. Jó terem odorán sokszor eluralkodott a fáradtság. Az osztályellenség megszemélyesítői alakításukban mértéktartók voltak. Különösen vonatkozik az Halász Gézára, aki Dégenfeld báró szerepében nagyon vigyázott arra, hogy ne essen túlzásokba. Sikeresen oldotta meg feladatát A kisebb szereplők pozitív módon egészítették ki az együttesmunkáját. Az előadás rendezői — a kisebb hibáktól eltekintve — a Mezítlábas menyasszony, előadásait az évad nagy művészi eseményévé avatják. A Mezítlábas menyasszony bemutatója ngy irodalmi, mint színházi életünk jelentős eseménye, amely, megérdemli azt a nagy érdeklődést, amellyel a kolozsvári dolgozókban mint nap felkeresik a színházat. KENYERES PÁL Bemutató a kolozsvári Állami Magyar Színházban Részlete II. felvonás 3. jelenetéből A kollektív gazdaság kováesmühely© Részlet a II. felvonás 1. képéből Szúnyog az áruló és a kulákok 1951. február 1., csütörtök Középfokú könyvtáros és kulturaktivista képző iskola nyílik a fővárosban A Kulturális Intézmények Bizottságának vesztésével és irányításával középfokú könyvtárosi és kulturaktivista képző intézet nyílik a fővárosban. Az iskola tanulóinak négy évet kell tanulniok, ennek elvégzése után könyvtárosi és különböző kultúrmunkák elvégzése érdekében megfelelő szakképesítéssel rendelkeznek. A könyvtárosképző szakon 31 tanulóval már meg is kezdődött a tanítás. A növendékek mindannyian munkás és dolgozó paraszt szülők gyermekei, s nagy többségük már dolgozott Kultur téren. A szakmai tantárgyak közül fontosabbak — a könyvtári munkák szervezése, a könyvkezelések technikája, az olvasók beszervezésének módszere stb. A gyakorlati órákat a főváros nagyobb könyvtáraiban tartják. E négy év alatt az iskola tanulói úgy elméleti, mint gyakorlati téren tökéletesen felkészülhetnek jövendő feladataik végrehajtására , a városi és falusi dolgozó tömegek kulturalis vonalának emelésére. Az első középfokú könyvtáros és kulturaktivista képző intézetet egyre több ilyen nemű kultur szakembereket képző iskola fogja követni országunk minden részében. Olvassuk és tanulmányozzuk a következő műveket, amelyek a népek békeharcát tükrözik vissza: GH. GHEORGHIU DEJ: Harc a békéért —Pártunk központi feladata. R.M.P. kiadás A I. VISINSZKIJ: Az új háborús veszély elhárításáért és a népek biztonságának megszilárdításáért R.M.P. kiadás N. S. TIHONOV : A szovjet nép harca a békéért az új háborúra uszitók ellen. Állami Könyvkiadó BEZIMENSZKIJ: A harag versei SZABÉDI LÁSZLÓ: Sokan szólunk Irodalmi és Művészeti Kiadó