Romániai Magyar Szó, 1952. április (6. évfolyam, 1394-1419. szám)
1952-04-11 / 1403. szám
Romániai Magyar Szó „BÜSZKÉK VAGYUNK RÁ" Páll Erzsébet, a tanítókongresszus küldötte Jó nevelő és jó oktató Páll Erzsébet. Munkájában igyekszik megvalósítani a szovjet pedagógiai módszereket. Tervszerűen, pontosan tanít, szívvel-lélekkel. Újtipusú tanár. Büszkék vagyunk rá — mondja Páll Erzsébetről Popescu elvtárs, a rajoni tanfelügyelő. — Az ő osztályából nem buknak el a gyermekek, mert világosan, módszeresen tanít s a lemaradottakkal külön foglalkozik. Mindenre van ideje, pedig az iskolai munkán kívül erősen tevékenykedik a szakszervezet vonalán is. Rajoni kulturfelelős. Szépen dolgozik ott is. Jó szervező és jó irányító. Valahogy mindig sikerül neki közel kerülnie az emberekhez. Mindenkihez van eam lá crot.-i jó azonban, ha szükséges, a bírálatot is bátran alkalmazza. De amikor magáról kell beszéljen Páll Erzsébet, kissé zavarba jön. — Sohasem fogom tudni eléggé megköszönni azt a boldogságot, hogy a tanítók kongresszusára küldenek — mondja s még most is belepirul, pedig két hét telt el azóta, hogy jelölték. Gyergyó vajon minden tanítója ott volt a gyűlésen s enyhangu lelkesedéssel választotta meg küldöttéül Páll Erzsébetet, a magyar tannyelvű vegyes líceum román szakos helyettes tanárnőjét. Akkor sem tudott szóhoz jutni. Végre nekikezdett néhány köszönő szó elrebegéséhez, majd lassan megerősödött a hangja, a munkavállalást, hogy ezentúl még fokozottabban, odaadóbban fog tanítani, már hangosan és ünnepélyesen mondta, mint a népnek tett erős esküt. Valóban úgy is érezte. Munkavállalását, ígéretét, hogy a kongresszuson tanultakat minden szaktársával megosztja — hatalmas tapssal fogadták a tanerők. Mindenfelől a szeretet és bizalom áradt felé. De erre már Páll Erzsébet sem tudott uralkodni magán. Szeméből kibuggyant a meghatottság forró könnye. Úgy érezte, ajándék ez a nagy megtiszteltetés, ajándék, amit még kitartó, kemény munkával csak ezután fog kiérdemelni. Hamar elhessegette magától a régmúlt elé tolakodó képeit, amikor mint fiatal tanítónő évekig hiába rimánkodott állásért, a minisztérium a püspökséghez utasította, az meg csak húzta a dolgot. Négy évig kilincselt, míg végre kineveztek. Sárgasüppent tagokban tanított, de nem keseredett el. Oktatta a gyermekeket és eljárt a bogárhátu kis házakba, hogy meggyőzze a falusi dolgozókat a tanulás fontosságáról. Olykor megirt egyegy kérvényt nekik, megtanította a nevüket aláírni s aztán megszerettette velük a betűt. Erdőszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson ma sok olyan dolgozó paraszt van, aki szeretettel emlékezik Páll Erzsébetre, mert ő adta kezébe a tollat. De minderről Páll Erzsébet nem beszél. Csak a nevelés óriási lehetőségeit említi, az egyre szépülő jelent, a szocialista jövőt, amelyben sorsának teljesen ura az életerős, művelt nép. A jövő, amelyért dolgozik, amelyben gyermekei fognak élni és folytatni az ő munkás életét. Erről a jövőről szívesen szól és szívesen emlékszik meg azokról is, akik eddigi munkájában segítették. Egyszerű, meleg szavakkal beszél a pártról, valamint arról a hatalmas erőforrásról, amit a kollektív munka jelent. Különös melegséggel szól az iskola tanári karáról. Az iskola együtt van a román tannyelvű iskolával, a tanári szoba is közös. Minden nehézségüket, eredményeiket ott beszélik meg, együtt a román és magyar tanerők, mialatt neveltjeik szintén közös tanulószobában készülnek a leckékre, vagy közösen játszanak a tágas udvaron. — Munkámban sok támogatást kaptam a román szaktársaktól — mondja —, jórészt nekik köszönhetem, hogy olyan jó eredményt értem el a román nyelv tanítása terén. Sokszor felhívták figyelmem a mai haladó román irodalom, vagy a klasszikus művészi próza és költészet egy-egy remekére. Segítségükkel mélyebben behatoltam a román nyelv szépségeibe és közelebb hozhattam azt a gyermekekhez. Ennek tulajdonítható, hogy növendékeim mindannyian megszerették a román nyelvet és nagyon igyekeznek, hogy e tárgyból ne legyen bukás. Magáról nem akart beszélni, de amíg munkájáról beszélt, mégis tiszta képet ad egy dolgos életről. Erejét a nép szolgálatába állító újtípusú tanár, a tervszerűen dolgozó, kitartó, pontos és lelkes munkás, olyan, aki nem retten vissza a feladatoktól, egyaránt neveli a gyermekeket és a felnőtteket. Jól választott Gyergyó rajon, igaz tanítót, népnevelőt küldött a kongresszusra. P. O. GYŰLÖLET ÉS NEVETÉS Bajor Andor „Néhány szó a nevetésről" c. cikkének margójára Bajor Andor eddig megjelent humoros írásainak nagy részén szívből nevettünk. Nevettünk akkor, amikor a felületességet a sablont, a rózsaszínű idillt, az öncélú lelkesedést, vagy különböző modorosságokat gúnyolt ki. Már nem nevetünk fenntartás nélkül legutóbbi „Néhány szó a nevetésről” című írásán, amely az Utunk 176. számában jelent meg. Miért ? A kicsit esztétizáló cím alatt előbb karcolatrészletet olvasunk két és félhasábon keresztül, aztán arról értesülünk, hogy kiket dühített már Bajor életében gúnyos kacagásával, hogy végül nem egészen aásfélhasábon a hazaáruló Visoianuról legyen szó. Valahogy úgy érzi az olvasó, hogy a cikk hasonlít ahhoz az atlétához, aki verseny előtt addig melegít, addig puhítja izmait, míg végül is lihegve áll a starthoz. Bajor Andor szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy nevetségessé tegye Visoianut, a hazaáruló kémet. Erre vall a cikk végső következtetése is: „Nevetünk rajtuk és a hozzájuk hasonlókon — mondja a szerző Visoianuékról — hadd tudják meg, hogy nekünk van egyedül jogunk a nevetéshez. Rettegjenek, mert mi nevetünk utoljára”. Ki is hát ez a Visoianu? Hazaáruló és amerikai kém, aki megátalkodottan uszít a Román Népköztársaság ellen. Párizsban az imperialista bíróság előtt rágalomhadjáratot indított hazánk ellen. Constantin Visoianu gyűlöletes, alávaló példánya a hazaárulóknak. Nevessünk-e hát Visoianun ? Visoianu elsősorban nem nevetséges, hanem gyűlöletes. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: megfér-e egymással a gyűlölet és a nevetés? S itt eszünkbe jut Caragiale, aki gyilkos szatírájával valósággal kivégezte a polgáriföldesúri Románia hivatalos képviselőit, kapitalistáit és kispolgárait. Caragiale épp azért tudott szatírát írni róluk, mert gyűlölte őket. Eszünkbe jut a Krokodil, az Urzica, a Ludas Matyi, széleskörű karikatúraművészetünk. Ezek a folyóiratok és karikatúrák nevetségessé teszik az amerikai imperialistákat és csatlósaikat, akiket mi elszántan gyűlölünk. A kérdés lényege tehát ez: kigúnyolhatjuk Visoianut is, de úgy, hogy ezáltal még gyűlöletesebbé tegyük, hogy az olvasók kacagjanak is, de döbbenjenek meg, szoruljon ökölbe a kezük. Ha Visoianuról írunk, még humoros írással is, az éberség fokozására kell intenünk olvasóinkat. Ebből a szempontból támaszt Bajor Írása komoly hiányérzeteket. Elsősorban azért, mert Bajor Visoianuja egy elvont hazaáruló, akinek nem igen látjuk cselekedeteit. A szerző rámondja Visoianura, hogy hazaáruló, de csak a hatmillió frank elsikkasztását említi, egyebet semim lényegeset. „Ő elmondaná az egészet — jellemzi Bajor a párizsi bíróság előtt alakoskodó Visoianut — és napnál világosabban bebizonyítaná, hogy ketőjük közül a haza az áruló, ha az ügyvéd nem tenné föl a kérdést a hatmillió frankkal”. Ez a lényege annak, amit Visoianu hazaárulói mivoltáról elmond a szerző és semmi több. De hol leplezi le Bajor Visoianut, az amerikai ügynököt, hol leplezi le azt, hogy humanizmust és demokráciát hangoztat s közben a fasiszta bandák számára lop pénzt. (Mert a hatmillió frankot erre lopta) Hol leplezi le Bajor a humor fegyverével Visoianu öntömjénező, nagyképű véleményét saját magáról, ellentétben szolgalelkűségével, gyávaságával, erkölcsi nihilizmusával? stb. Egyetlen szó sem esik erről s ezért futja Bajornak csak elvont, olcsó szellemeskedésre. De, ami még rosszabb, ezért nem eléggé gyűlöletes Visoianu alakja és ezért nem eléggé mozgósító az írás. Érzi ezt a szerző is és úgy akar segíteni a dolgon, hogy egy pár magyarázó sort szúr közbe. „Ha egyszer hazaáruló — írja — és a hazafi pózában áll a törvényszék elé. (A párizsi tárgyalásról van szó, ahol Visoianu a vád tanújaként lépett fel. Szerk.) és ráadásul még el is csúszik az orrunk előtt egy ilyen banánhéjon, egy ilyen csekken, akkor bocsánatot kérünk, de muszáj nevetni.” Minek kell az olvasó felé ilyen udvarias bocsánatkérő magyarázatokba bocsátkozni, ha Bajor jól használta a szatíra fegyverét, ha a lényeget ragadta meg, ha erkölcsileg kivégezte Visoianut és nem egy elvont hazaárulóról mondott el néhány felületes szellemességet ? Miért siklott ki Bajor szatírája, miért nem mozgósító hatású, miért elhibázott az írás? A cikkben utalásokat találunk erre is ott, ahol arról értesülünk, kik dühödtek fel már életükben Bajor gúnyos kacagásán. „... nagyon sokszor hallottam — írja Bajor — a szigorú kérdést: — Hé, mit vigyorogsz ...“ — „Kérdezte az aranyszemüveges, bikafejű ügyvéd, körmölő kishivatalnok, vörösképü, tagbaszakadt mészáros, régi főispán, szurtoskezü zsebmetsző, kiszuperált angolbarát újságíró, tiszteletbeli helyettes főbizottsági vármegyei fogalmazó gyakornok, rekedthangú vénkisasszony, szentéletűnek tartott címzetes remete, és emberbarátnak elkönyvelt hivatásos méregkeverő“. A cikk elolvasása folytán a névsor kiegészül a képmutató, miszticizmust terjesztő, elemi, iskolai tanítóval és Visoianuval. Hát ezek korántsem egyivású emberek. Az angolbarát újságíró például —szerény nézetünk szerint — jóval veszélyesebb, mint a rekedthangu vénkisasszony, különösen, ha az illető nevetségességének egyedüli oka, hogy rekedthangu és hogy vénkisasszony. Ismét más kategória a szurtoskezű hivatásos zsebmetsző. Meg aztán, hogy került egymás mellé Visoianu és a körmölő kishivatalnok ? A cikk azzal válaszol, hogy egy kalap alá tartoznak, mert mindannyian nevetségesek. És itt van a hiba gyökere. Még nevetni sem nevetünk egyformán osztályellenségen és modoros, álszent, vagy bármilyen más embereken, akik nem tartoznak az osztályellenség soraiba. Az egyiket a szatírával kivégezzük, gyülekessé tesszük, a másikat megfricskázzuk, kigúnyoljuk, de nem végezzük ki, hanem javítani akarunk rajta. Az írásból meg pontosan ez a különbségtétel hiányzik. Bajornak tisztáznia kell tehát mielőtt írni kezd, hogy a körmölő kishivatalnokot például csak azért gúnyolja ki, mert körmölő és mert kishivatalnok? Hacsak ennyi „kacagnivaó“ van rajta, akkor bizony ez elég kevés, sőt egyáltalán nem kacagni való. De főleg t'sztáznia kell, hogy miként kerül ez a kérdéses körmölő kishivatalnok egy kalap alá Vasoianuval, mert a humor csak úgy általában, elég gyenge kalapnak bizonyul, nem igen tartja őket össze. Ez a kisiklás komoly figyelmeztetés Bajor Andor számára. „Néhány szó a nevetésről” című írása a szellemeskedő polgári pamflet vonalán halad. Vigyázzunk, hogy kit miért gúnyolunk ki és főleg ne gúnyoljuk ki együtt a rekedthangu vénkisasszonyt, akármilyen rekedthangu legyen is az — és Visoianut, a hazaárulót, a tudatos osztályellenséget, az amerikai kémszolgálat fizetett ügynökét. Hacsak enyhén viccelünk az osztályellenséggel, ha csak szellemeskedünk, élcelődünk vele, könnyen ő nevethet a markába. Az osztályellenség kigúnyolása csak úgy értékes és hatásom ha mozgósít, ha az ellenség iránti gyűlöletünket fokozza. PALL ÁRPÁD 2 Kolozsvár tartományban is megkezdődött, a tavaszi vetés. A késői kitavaszodás miatt a vetéssel fokozottabban kell sietnünk, mert a késés jelentékeny terméscsökkenést okozhat. A kolozsvári Agrártudományi Intézet a tavaszi csata érdekében élénk tevékenységet fejt ki. Munkája azonban nemcsak a vetési időszakra korlátozódik, hanem a tartomány kollektív gazdaságainak segítséget nyújt egész éven át, hogy azok bő termést érhessenek el. Az Intézet 15 munkakollektivája több mint másfél hónapja szervezetten látogatja a kollektív gazdaságokat s minden felmerülő kérdésben ellátja azokat jó tanáccsal, útmutatással. Eddig körülbelül 60 kiszállást végeztek, amelyen közel 200 szakember vett részt. Meglátogatták a kispetri, légeni, berkenyesi, kolozspataki, váralmási, válaszuti, apahidai, kiskalotai, kendilonai, hidalmási, gyalui, bálványosváraljai, kackói, ördöngösfüzesi, mezőbői és még számos más kollektív gazdaságot. A legközelebbi célkitűzés: a tavaszi vetési csata sikeres befejezése. Minden kollektív gazdaságban munkaterv szerint folynak a munkák. A gépeket, eszközöket idejében kijavították, a vetőmagvakat kitisztították, csíraképességüket kipróbálták, szakszerűen előkészítették a melegágyi palántanevelést, a zöldségtermesztést, megfelelően takarmányozták igásállataikat, stb. Mindezen munkák sikeres elvégzésében az Intézet szakemberei értékes segítséget nyújtottak. Külön ki kell emelnünk az Intézetnek a vetőmagbeszerzésnél, illetve a vetőmagcserénél kifejtett eredményes munkáját. A kollektívák munkabeszámolóján kitűnt, hogy egyes kollektív gazdaságok nem rendelkeznek minden szükséges vetőmaggal, viszont más kollektív gazdaságoknak ugyanabban a vetőmagban feleslegük is van, így pl. a hidalmási kollektív gazdaságnak 1500 kiló borsó, az apahidainak 150 kiló cukorborsó magja, a mezőbőinek 10.000 kiló, a kispetrinek 2000 kiló felesleges dughagymája van. Ugyanakkor a hidalmási kollektív gazdaságnak 1500 kiló zab-, 5 kiló répa- és 4,5 kiló gyalogpaszulymagra volt szüksége, amelyet az Intézet tangazdasága azonnal rendelkezésre bocsátott. A bálványosváraljai kollektív gazdaság pedig 10 kiló takarmányrépa-, 10 kiló somkóró-, 15 kiló zsdánov napraforgó-, 2 kiló szudáni fa és két kiló gyalogpaszulymagot kapott az Intézet szakembereinek közreműködésével. A szükségletek és a feleslegek ismerete lehetővé tette, hogy az Intézet a kollektív gazdaságokat támogassa abban, hogy vetőmagszükségletüket csere útján, vagy más módon idejében beszerezhessék. A lóhere-, lucerna- és fűmagbeszerzésnek a villámszi füves vetésforgó bevezetése miatt különös jelentősége van. Az Intézet a kollektív gazdaságoknak igen értékes támogatást nyújtott a munkaterv elkészítésében, a brigádok és csoportok megszervezésében, a terv brigádokra, csoportokra és egyénekre való felbontásában. A kérdésnek igen nagy a jelentősége, mert eddig igen sok kollektív gazdaságban a brigádok és csoportok csak papíron léteztek; gyakorlatban nem kapták meg a vetésterület rájuk eső részét, sem a szükséges gépi és más felszerelést, valamint a munkához szükséges igázállatokat sem. Így tehát hiányzott a helyes munkaszervezés s az egyéni felelősség alapvető előfeltétele, ami megmutatkozott úgy a munkatorlódások idején, mint a terméseredményekben. A kollektív gazdaságok s az Agrártudományi Intézet közötti együttműködés mind szorosabbra fűződik. Ennek egyik bizonyítéka a gyalui Május 1 kollektív gazdaság s az Intézet között létrejött szocialista szerződés, melyet március 6-án az Intézet képviseletében König Miklós professzor kollektívája kötött meg. A szerződésben az Intézet kötelezi magát, hogy a kollektív gazdaságot szaktanáccsal, utmutatásssal látja el s a gazdaság minden termelési ágába bevezeti az előrehaladott szovjet mezőgazdasági tudomány mód-szereit. Viszont a gazdaság vállalja, hogy a kapott irányítást elfogadja s a javasolt agrotechnikai és szervezési módszereket a gyakorlatban alkalmazza. „A szerződő felek megállapodnak abban ■— írja a szerződés —, hogy együttműködésük célja a termés emelése, hogy így a kollektivisták több mezőgazdasági terményhez jussanak; a kollektivisták közös gazdaságának jövedelme gyarapodjék s ezáltal mind szervezetileg, mind gazdaságilag megerősödjenek; hogy minél több áruterményt juttassanak az üzemek és gyárak dolgozóinak s ezzel megerősítsék a munkásosztály s a dolgozó parasztság szövetségét; hogy bebizonyítsák a fejlett szovjet tudomány vívmányai és módszerei szerint vezetett nagyüzemi gazdálkodás fölényét az egyéni kis paraszti gazdálkodással szemben; hogy a gyalui és a környékbeli falvak egyéni dolgozó parasztjait az egyedüli helyes útra vezessék: a kollektív gazdaság útjára, amelyen haladva, felszámolhatják a kis magángazdaságok nyomorúságát, győzedelmeskedhetnek ellenségeik, a kulákok és kizsákmányolók felett. Úgy véljük — fejezi be a szerződés —, hogy együttműködésünkkel hozzájárulunk országunkban a szocializmus építéséhez, népi demokratikus rendszerünk gazdasági és politikai megszilárdításához s ezen keresztül a nagy Szovjetunió vezette béketábor megerősítéséhez.” Az Agrártudományi Intézet kezdeményezése követendő példaként álljon minden agrártudománnyal foglalkozó szakember előtt. Különösen most, a tavaszi mezőgazdasági kampány idején, amikor a dolgozó parasztság a bőségesebb termésért harcol, a tudomány embereinek fokozottabb mértékű segítséget kell adniuk a mezőgazdaságnak. Alkalmazzuk gyakorlatban az elméleti síkon szerzett tudásunkat, mert ezzel hozzájárulunk az új kenyérért vívott harc győzelméhez. DR. OPRA PÁL A kolozsvári Agrártudományi Intézet a tavaszi vetési csata sikeréért BELOIANNISZ ÜGYE LEGYŐZHETETLEN Medgyes város dolgozói mély felháborodással fogadták Nikosz Belojánnisz aljas meggyilkolásának hírét, ökölbe szorult a kezünk e hit hallatára. Elhatároztuk, hogy még keményebben harcolunk a béke ügyéért, azért a nagy és igaz ügyért, amiért Belojánnisz hősi halált halt. A gyilkosságot követő napokban tiltakozó gyűléseken ítéltük el a fasiszta barbárok kegyetlenkedéseit. Városunk dolgozói, akik szabad hazában élnek és dolgoznak, gyűlölettel gondolnak Plasztirász bábkormányára, azokra az aljas hóhérokra, akik az amerikai megszállók parancsára kioltották a görög nép hős fiának életét. Gyűléseken vállaltuk, hogy munkánkkal, több és jobb termeléssel felelünk az imperialista banditáknak. A világ sokmillió becsületes emberével együtt követeljük, büntessék meg a gyilkos fasisztákat. Eljön az a nap, amikor a görög banditáknak felelniük kell cselekedeteikért. A nép ítélete és haragja éppen olyan kemény lesz számukra, mint amilyen végtelen a gyilkosok gyávasága és aljassága. Hajnalban, lopva oltották ki a hős életét. Azt hitték, hogy ezzel el tudják titkolni a világ előtt barbárságukat. De aljas tervük nem sikerült. A nép haragja lecsap majd rájuk és számonkéri mindazt, amit a béke és a szabadság ellen elkövettek. Medgyes város néptanácsának elnöke BELEANU IOAN A sepsiszentgyörgyi brigádos tanfolyam hallgatói nagy felháborodással vették tudomásul Nikosz Belojánnisz meggyilkolását. A görög hazaárulók kormánya figyelmen kívül hagyva a világ közvéleményének tiltakozását, amerikai parancsra végrehajtotta gyalázatos gaztettét. Meggyilkolták Nikosz Belojánniszt mert a munkások jobb életéért, a szabadságért, a béke megszilárdításáért harcolt. Az amerikai-angol imperialisták és jellemtelen bérenceik tévednek, ha azt hiszik, hogy ezzel megfélemlítették a görög népet, amely még elszántabban harcol szabadsága kivívásáért. A sepsiszentgyörgyi brigádos tanfolyam hallgatói nevében MAJOR PÁL ★ A fasiszta hóhérok iránti izzó gyűlölet és a felháborodás hevítette át a temesvári „Prima Banat” cipőgyár dolgozóinak gyűlését, amelyen a felszólaló dolgozók mély megvetéssel bélyegezték meg az amerikai zsoldban állt monarcho-fasiszta görög kormány becstelen cselekedetét, Nikosz Belojánnisz meggyilkolását. A „Príma Banat” dolgozóit mélyen megrendítette Nikosz Belojánnisz hősi halála. Emlékét szívükbe vésik és munkájukkal még nagyobb elszántsággal harcolnak az imperialista gyilkosok ellen. Meggyőződésük, hogy végül is lehull a bilincs az elnyomott görög népről és a gyilkosok elnyerik méltó büntetésüket. GÁL SÁNDOR levelező Futótűzként terjed és mind nagyobb felzúdulást vált ki annak a híre, hogy Nikosz Belojánniszt, a görög nép hős fiát, az amerikai imperialisták parancsára, az athéni fasiszta kormány kivégeztette. Nikosz Belojánnisz egész életét a munkásosztály ügyének szentelte és annak is áldozta fel. Az üzemünkben rendezett tiltakozó gyűlésen megdöbbenéssel bélyegeztük meg ezt az alsris gaztettet, amely újabb gyalázatos támadás a görög nép szabadság- és függetlenségi törekvése és a béke ügye ellen. A rettenthetetlen görög harcos hőstettét mindenkor drága emlékként őrizzük szívünk-ben és a békéért folytatott harcunkban igyekszünk példát venni róla. Ezért minőségi brigádunk tagjai elhatározták, hogy a brigádot a görög munkásosztály mártírjáról , Nikosz Belojánniszról nevezik el. A brigád tagjai ugyanakkor azt is megfogadták, hogy mindennapi munkájukkal, a minőség állandó megjavításával és példás munkafegyelemmel bizonyítják be, hogy brigádjuk méltó e nagy megtiszteltetésre. Meggyőződésem, hogy országunk valamennyi munkását, valamennnyi dolgozó emberét és békeharcosát a görög nép nagy harcosának példája arra ösztönzi, hogy még elszántabban, még kíméletlenebből harcoljon az új háború előkészítői — az amerikai újhitlerek ellen. SPIREA GHEORGHE a fővárosi Kirov gyár „Nikosz Belojánnisz” brigádjának felelősei A felsőcsernáti „Augusztus 23” kollektív gazdaság tagjait, mélyen megdöbbentette a hős Belojánnisz kivégzésének híre. A népáruló monarcho-fasiszta görög kormány ezúttal is „kiszolgálta” amerikai gazdáit. De a becstelen gyilkosság nem félemlíti meg a hős görög népet, hanem fokozza a leigázók elleni gyűlöletét és még elszántabb harcra serkenti. A világ becsületes, békeszerető dolgozóinak soraiban mi is felemeljük tiltakozó szavunkat és megbélyegezzük az imperialisták athéni lakásait. A felsőcsernátoni „Augusztus 23” kollektív gazdaság nevében: KOVÁCS LUJZA, BÁN MIHÁLYNÉ, BALOGH BÉLA, SÁNTHA ANNA. ★ Tiltakozunk a baktériumháború ellen Mi, a nagyváradi Szenkovics Irén kötöttárugyár munkásnői felháborodással értesültünk az amerikai imperialisták aljas cselekedeteiről, arról, hogy pestist, kolerát és egyéb járványos betegségeket terjesztő rovarokat dobnak le Korea és Kína területére. Mi, akik napról-napra tapasztaljuk boldog életünk kibontakozását, egészségügyi intézményeink növekedését, nem tűrhetjük, hogy az amerikai imperialisták ilyen aljas módon készülnek halomra gyilkolni azt a népet, amely elindult a boldog élethez vezető úton. Erélyesen felemeljük tiltakozó szavunkat a gyilkosok ellen. Követeljük a baktériumháború azonnali beszüntetését és a bűnösök szigorú megbüntetését. A Szenkovics Irén kötöttárugyár dolgozóinak nevében SPINRAD ANNA ★ Mint orvos és mint a Tudományt és Kultúrát Terjesztő Társaság szebentartományi elnöke, mély gyűlölettel elítélem az amerikai banditákat, akik baktériumfegyverrel pusztítják Korea és Kína békés lakosságát. Miközben a felszabadult országokban az orvosok és tudósok az emberiség javára, a tudomány és fejlődés szolgálatába állítják tudásukat, a kapitalisták szolgálatában álló tudósok az emberiség pusztítására használják fel tanulmányaikat. A hitleristák barbár gyilkosságait követve, az orvostudományt az ártatlan anyák és gyermekek pusztítására használják fel. Az imperialisták érzik vesztüket. Ezért kapaszkodnak ilyen görcsösen a legbarbárabb gyilkoló eszközökhöz. Arra törekednek, hogy még ideig-óráig meghosszabbítsák életüket. A világ dolgozói a gyilkosoknak kijáró gyűlölettel bélyegzik meg az imperialistákat. Én is csatlakozom a világ békeszerető embereihez. Mesterségemnél fogva szoros kapcsolatban vagyok a tömegekkel. Mint orvos, tudásomat a nép szolgálatába állítom. Ezzel is harcolok az imperialista fenevadak ellen, akik a tudományt gyilkos terveik megvalósítására használják fel. DR. CONSTANTIN GHEORGHIU a szebentartományi Tudományt és Kultúrát Terjesztő Társaság elnöke. A dicsői vegyi üzem dolgozói tiltakozó nagygyűlésen követelték az imperialisták által kirobbantott baktériumháború beszüntetését. A vegyi üzem dolgozói felháborodásukat juttatták kifejezésre a gyilkos amerikai agresszorokkal szemben, akik baktériumfegyvert használnak Koreában és Kínában. A tiltakozó gyűlésen több mint 600 munkás technikus, mérnök és tisztviselő vett részt, akik egyöntetűen követelték az amerikai agresszorok Koreában és Észak-Kínában megindított baktériumháborújának azonnali beszüntetését. A gyűlésen Pop Ioan élmunkás, a békebizottság titkára és Muntean Emil mérnök mondtak beszédet, amelyben izzó gyűlölettel bélyegezték meg az imperialisták gaztetteit. .Majd a RNK Állandó Békevédelmi Bizottságához intézett táviratukban követelték az ENSZ-től járjon közben, hogy az amerikai imperialista agresszorok azonnal szüntessék be Koreában és Északkelet-Kínában a gyilkos baktériumhárcorút. Előkészületek a Román-Szovjet Orvosi Napokra Április 14—28. között rendezik meg hazánkban másodízben a Román—Szovjet Orvosi Napokat. A Román—Szovjet Orvosi Napok előkészítése érdekében az egészségügyi minisztérium a RNK Akadémiájával, az ARLUS vezetőtanácsával, a Román—Szovjet Tanulmányi Intézettel, az Orvostudományi Társasággal és az Egészségügyi Szakszervezetek Szövetségével együtt tevékeny munkát fejt ki. Az egyetemi városokban, a tartományi székhelyeken s általában országszerte helyi előkészítő bizottságok alakultak. Mindenütt küldötteket választanak a fővárosban lezajló gyűlésre. A gyűlésen a legkiválóbb orvosok ismertetik az egészségügyi kérdéseket. Az ARLUS vezetőtanácsa, a Román—Szovjet Tanulmányi Intézet és az Orvostudományi Társaság számos nyilvános előadást és ünnepséget rendez. A legkiválóbb orvosok országszerte ünnepi gyűlések keretében ismertetik az egészségvédelem legfontosabb kérdéseit, s ezeket a kérdéseket a szovjet tapasztalatok tükrében világítják meg. A Román—Szovjet Orvosi Napok kitűnő alkalom lesz arra, hogy seregszemlét tartsunk orvosi téren elért eredményeink felett. Egészségügyi dolgozóinknak ugyanakkor alkalmuk nyílik megismerkedni a szovjet orvostudomány legújabb vívmányaival is. Az idei Román—Szovjet Orvosi Napok ismételten kifejezi dolgozó népünk háláját és elismerését a szocializmus győzelmes országa iránt. A Kovács-Katona Jenő irodalmi kör vezetősége felhívja tagjai figyelmét, hogy április 13-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel munkaülést tart a bukaresti magyarnyelvű könyvtár Zalomit utca 6. szám alatti helyiségében, amelyre ezúton is meghívja az érdeklődőket. A munkaülésen SZÁSZ BÉLA „A lektori munka kérdései“ címmel tart előadást. Rádióműsor A ROMÁN NÉPKÖZTARSASÁG RADIOÁLLOMASAINAK MAGYARNYELVŰ MŰSORA Szombat, 1952 április 12. R. TEMESVÁR I. 397 m. hh. 6 óra 50 perckor : Hirek. Zene. R. ROMANIA 1935 és BUKAREST II. 285 m. hh. 12 óra 30 perckor: Fővárosi lapszemle. Külföldi hírek. Hirmagyarázat. Zene. R. TEMESVÁR 397 m. hh. 16 órakor: Hírek. 16 óra 15 perckor: Külföldi hírmagyarázat. R. ROMANIA 1935, BUKAREST II. 285, TEMESVÁR I. 397 és CRAIOVA 205,9 m. hh. 19 óra 10 perckor: Színház: Csokonai Vitéz Mihály: „Tempefői”. Hangjátékra átdolgozta: Hajdú Zoltán. Előadják: a marosvásárhelyi Székely Színház művészei. R. ROMANIA és TEMESVÁR II. 22 óra 35 perckor: Hirek. A LEGÚJABB SZOVJET SPORTFILM „SPORTBECSÜLET“ A legújabb szovjet sportfilm a „SPORTBECSÜLET", amelyet a napokban mutattak be a fővárosban, a legjobb tömegmozizósiló eszközt használja fel a szovjet sportolók ábrázolására. A film középpontjában Grinko, az egyik legjobb moszkvai labdarúgócsapat középcsatára áll, akit barátai, dolgozótársai, sőt az egész Szovjetunió sportbarátai a legnagyobb szeretettel és csodálattal öveznek. A fiúnak fejébe száll a dicsőség, fölényeskedni kezd, mert úgy érzi, hogy ő a csapat győzelmeinek egyedüli biztosítéka. Mikor egy líraiból érkező fiatal sztahanovista esztergályos, Vetlugin, aki igen tehetséges játékos, magára vonja az edző figyelmét, egy mérkőzésen sérültnek tetteti magát és kiáll, hogy nélkülözhetetlensége bebizonyosodjék. A filmnek ez a része, mint látjuk, bátran nyúl egy kényes kérdéshez, az egyes élsportolóknál tapasztalt hibás magatartás, a „sztároskodás” ábrázolásához. A film cselekménye bizonyítja, hogy ezt a kérdést a legnagyobb komolysággal kell tekinteni. • A filmben szinte az első jelenettől kezdve feszült légkör alakul ki Grinko körül és a feszültség a további jelenetek során egyre fokozódik. Vedlugin a gondos nevelőmunka eredményeképpen sikeresen helyettesíti Grinkot és csapata újabb, fényes győzelmeket arat. Grinko csalódottan látja, hogy nélkülözhető, sőt a csapat még az eddiginél is jobb teljesítményeket nyílt. Vetlugin jobban ki tudja használni a csapat kollektív erejét, Grinko csakis saját magára alapozott játékmodorával szemben. Grinko továbbra is helytelen utakon jár, míg saját apja, aki mellesleg a csapat egyik leglelkesebb szurkolója, kemény bírálattal illeti. Az üzem öreg munkája keresetlen, egyszerű szavakban fejezi ki véleményét és rámutat az élsportolók magatartásának fontosságára. Az élsportoló az egész ország érdeklődésének középpontjában áll és az ifjú sportolók szinte minden mozdulatát figyelemmel kisérik. Ezért példát kell mutatnia. Ellenkező esetben minden tudása ellenére nem méltó arra, hogy élcsapatban szerepeljen. Grinko rádöbben eltévelyedésének súlyosságára és társai segítségét kéri, hogy újra méltóvá váljék hozzájuk, s újra a csapatban játszón. Erre hamarosan sor is kerül, mert a csapat egy nyugati kapitalista országba megy vendégszereplésre, ahol a kontinens legjobbnak hirdetett csapatával találkozik. A film most a nyugati országba visz bennünket. Néhány művészi egyszerűséggel megválasztott jelenet világosan érzékelteti az ottani sportviszonyokat. A nyugati stadion előtti tolongás és tülekedés merőben különbözik a néhány jelenettel előbb látott moszkvai Dinamo stadionnál, amelyet szinte percek alatt tölt meg és űrít ki a 80.000 főnyi tömeg. A nyugati stadion körüli képei a fogadóirodák rikácsoló kikiáltói egészítik ki. A nagy izgalommal várt mérkőzés zsúfolt nézőtér előtt, hatalmas izgalom közepette kezdődik meg. Csak a szovjet játékosok nyugodtak. A durván játszó nyugati csapat, bírói segédlettel, kétgólos vezetésre tesz szert. A szovjet játékosok nem vesztik el nyugalmukat, a második félidőben egyre megújuló rohamokat vezetnek az ellenfél kapujára. Nem pusztán egyesületük színéért harcolnak, érzik, hogy az egész szovjet társadalom figyelme a pályára irányul, ahol a küzdelem szinte jelképpé válik a két rendszer közötti különbség ábrázolására. Az állóhelyek közönsége is a szovjet játékosokkal tart, örülnek minden sikerüknek. A moszkvai fiúk ellenállhatatlanul játszanak, különösen Grinko és Vetlugin, és ellenfeleik minden durvaságai ellnére, végül is megszerzik a győzelmet.A film első része betekintést nyújt a szovjet csapatok életébe. Nagyszerűen ábrázolja a csapat edzőjét, aki alaposan ismeri minden játékosa képességeit és a fiatalokkal a legnagyobb szeretettel és odaadással foglalkozik. Látjuk, hogy a csapat tagjai példamutatóan kiveszik részüket a termelő munkából is és akadnak köztük sztahanovisták is. A film második része a sportot magasabb szempontból szemlélteti. Rámutat a társadalmi rendszerek között a sport terén is megnyilvánuló különbségre, bemutatja a tömegalapokon nyugvó, hazafiasságra nevelő szovjet sportot, szembeállítva a kizsákmányoláson alapuló kapitalista sporttal. Művészi szempontból nehéz feladat elé állította a filmfelvevőket a számos mérkőzésjelenet. Feladatukat sikeresen oldották meg, híven visszaadták a pályán folyó küzdelmet, a játéktechnika pontos ábrázolása mellett. A ,,SPORTBECSÜLET’ című film komolyan hozzájárul sportolóink egészséges magatartásának kialakításához és nagyszerű példaként emeli ki a szovjet sportolók nemzetközi sikereinek kulcsát, forró hazaszeretetüket. M. I. 1952. április 11., péntek A budapesti nemzetközi tornaverseny eredményei Vasárnap, a budapesti Nemzeti Sportcsarnokban véget ért a felszabadulási tornász-emlékverseny, amelyen a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság férfi és női csapatai vettek részt. A női egyéni versenyben első helyen Köröndi (MNK) végzett 77.30 ponttal. 2. Keleti Ágnes (MNK). A női csapatversenyben a Magyar NK lett az első 454.90 ponttal. 2 Csehszlovák Köztársaság. 3. NDK. 4. RNK. Férfi egyéni versenyben: 1. Pataki (MNK) 114.05 ponttal, 2. Danis (Csehszlovák Köztársaság). A csapatversenyben: 1. MNK 573.45 pont, 2. Csehszlovák Köztársaság 557.40 pont, 3. NDK 533.65 pont. A népi demokratikus országok kerékpározói készülnek a Varsó-Berlin-Prága nemzetközi kerékpárversenyre A népi demokratikus országok legjobb kerékpározói nagy lelkesedéssel készülnek az április 30-án kezdődő Varsó — Berlin — Prága nemzetközi kerékpárversenyre. A csehszlovák kerékpározók Orlicében edzőtáboroztak. Csapatuk valószínűleg a következő lesz: Jan Vesely, Krejku, Peric, Svoboda, Nesl és Sramek. A bolgár és lengyel kerékpározók több hete közös edzőtáborban vannak Plovdiv közelében. Bobcsev, Krisztev, Nikolov, Wojck, Klabinszki, Kapjuk és más neves bolgár és lengyel kerékpározó komolyan készül a nemzetközi találkozóra. A magyar kerékpárcsapat tagjai, Vid,Sere, ötvös, Bartusek és mások már több hónap óta a budapestkörnyéki országutakon edzenek. A napokban ötszakaszos rostaversenyt rendeznek a Duna mentén. Edzéseket folytatnak még a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kerékpározói is.