Romániai Magyar Szó, 1952. április (6. évfolyam, 1394-1419. szám)

1952-04-11 / 1403. szám

Romániai Magyar Szó „BÜSZKÉK VAGYUNK RÁ" Páll Erzsébet, a tanítókongresszus küldötte Jó nevelő és jó oktató Páll Erzsébet. Mun­kájában igyekszik megvalósítani a szovjet pedagógiai módszereket. Tervszerűen, pontosan tanít, szívvel-lélek­­kel. Újtipusú tanár. Büszkék vagyunk rá — mondja Páll Erzsébetről Popescu elvtárs, a rajoni tanfelügyelő. — Az ő osztályából nem buknak el a gyermekek, mert világosan, módszeresen tanít s a lemaradottakkal kü­lön foglalkozik. Mindenre van ideje, pedig az iskolai munkán kívül erősen tevékenyke­dik a szakszervezet vonalán is. Rajoni kul­­turfelelős. Szépen dolgozik ott is. Jó szer­vező és jó irányító. Valahogy mindig sikerül neki közel kerülnie az emberekhez. Mindenki­hez van eam lá c­rot.-i jó azonban, ha szükséges, a bírálatot is bátran alkal­mazza. De amikor magáról kell beszéljen Páll Er­zsébet, kissé zavarba jön. — Sohasem fogom tudni eléggé megköszönni azt a boldogsá­got, hogy a tanítók kongresszusára külde­nek — mondja s még most is belepirul, pedig két hét telt el azóta, hogy jelölték. Gyergyó vajon minden tanítója ott volt a gyűlésen s enyhangu lelkesedéssel válasz­totta meg küldöttéül Páll Erzsébetet, a ma­gyar tannyelvű vegyes líceum román szakos helyettes tanárnőjét. Akkor sem tudott szó­hoz jutni. Végre nekikezdett néhány kö­szönő szó elrebegéséhez, majd lassan meg­erősödött a hangja, a munkavállalást, hogy ezentúl még fokozottabban, odaadóbban fog tanítani, már hangosan és ünnepélyesen mondta, mint a népnek tett erős esküt. Va­lóban úgy is érezte. Munkavállalását, ígére­tét, hogy a kongresszuson tanultakat min­den szaktársával megosztja — hatalmas tapssal fogadták a tanerők. Mindenfelől a szeretet és bizalom áradt felé. De erre már Páll Erzsébet sem tudott uralkodni magán. Szeméből kibuggyant a meghatottság forró könnye. Úgy érezte, ajándék ez a nagy meg­tiszteltetés, ajándék, amit még kitartó, ke­mény munkával csak ezután fog kiérdemelni. Hamar elhessegette magától a régmúlt elé tolakodó képeit, amikor mint fiatal tanító­nő évekig hiába rimánkodott állásért, a mi­nisztérium a püspökséghez utasította, az meg csak húzta a dolgot. Négy évig kilincselt, míg végre kineveztek. Sárgasüppent tagok­ban tanított, de nem keseredett el. Oktatta a gyermekeket és eljárt a bogárhátu kis há­zakba, hogy meggyőzze a falusi dolgozókat a tanulás fontosságáról. Olykor megirt egy­­egy kérvényt nekik, megtanította a nevüket aláírni s aztán megszerettette velük a betűt. Erdőszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson ma sok olyan dolgozó paraszt van, aki sze­retettel emlékezik Páll Erzsébetre, mert ő adta kezébe a tollat. De minderről Páll Erzsébet nem beszél. Csak a nevelés óriási lehetőségeit említi, az egyre szépülő jelent, a szocialista jövőt, a­­melyben sorsának teljesen ura az életerős, művelt nép. A jövő, amelyért dolgozik, a­­melyben gyermekei fognak élni és folytatni az ő munkás életét. Erről a jövőről szívesen szól és szívesen emlékszik meg azokról is, akik eddigi munkájában segítették. Egyszerű, meleg szavakkal beszél a pártról, valamint arról a hatalmas erőforrásról, amit a kollek­tív munka jelent. Különös melegséggel szól az iskola tanári karáról. Az iskola együtt van a román tannyelvű iskolával, a tanári szoba is közös. Minden nehézségüket, ered­ményeiket ott beszélik meg, együtt a román és magyar tanerők, mialatt neveltjeik szin­tén közös tanulószobában készülnek a leckék­re, vagy közösen játszanak a tágas udvaron. — Munkámban sok támogatást kaptam a román szaktársaktól — mondja —, jórészt nekik köszönhetem, hogy olyan jó eredményt értem el a román nyelv tanítása terén. Sok­szor felhívták figyelmem a mai haladó ro­mán irodalom, vagy a klasszikus művészi próza és költészet egy-egy remekére. Segít­ségükkel mélyebben behatoltam a román nyelv szépségeibe és közelebb hozhattam azt a gyermekekhez. Ennek tulajdonítható, hogy növendékeim mindannyian megszerették a román nyelvet és nagyon igyekeznek, hogy e tárgyból ne legyen bukás. Magáról nem akart beszélni, de amíg mun­kájáról beszélt, mégis tiszta képet ad egy dolgos életről. Erejét a nép szolgálatába ál­lító újtípusú tanár, a tervszerűen dolgozó, kitartó, pontos és lelkes munkás, olyan, aki nem retten vissza a feladatoktól, egyaránt neveli a gyermekeket és a felnőtteket. Jól választott Gyergyó rajon, igaz tanítót, nép­nevelőt küldött a kongresszusra. P. O. GYŰLÖLET ÉS NEVETÉS Bajor Andor „Néhány szó a nevetésről" c. cikkének margójára Bajor Andor eddig megjelent humoros írá­sainak nagy részén szívből nevettünk. Nevet­tünk akkor, amikor a felületességet a sab­lont, a rózsaszínű idillt, az öncélú lelkese­dést, vagy különböző modorosságokat gú­nyolt ki. Már nem nevetünk fenntartás nélkül leg­utóbbi „Néhány szó a nevetésről” című írá­sán, amely az Utunk 176. számában jelent meg. Miért ? A kicsit esztétizáló cím alatt előbb karcolatrészletet olvasunk két és fél­hasábon keresztül, aztán arról értesülünk, hogy kiket dühített már Bajor életében gú­nyos kacagásával, hogy végül nem egészen aásfélhasábon a hazaáruló Visoianuról le­gyen szó. Valahogy úgy érzi az olvasó, hogy a cikk hasonlít ahhoz az atlétához, aki verseny előtt addig melegít, addig puhítja izmait, míg végül is lihegve áll a starthoz. Bajor Andor szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy nevetségessé tegye Visoianut, a hazaáruló kémet. Erre vall a cikk végső kö­vetkeztetése is: „Nevetünk rajtuk és a hoz­zájuk hasonlókon­­ — mondja a szerző Vi­­soianuékról — hadd tudják meg, hogy ne­künk van egyedül jogunk a nevetéshez. Rettegjenek, mert mi nevetünk utoljára”. Ki is hát ez a Visoianu? Hazaáruló és amerikai kém, aki megátalkodottan uszít a Román Népköztársaság ellen. Párizsban az imperialista bíróság előtt rágalomhadjáratot indított hazánk ellen. Constantin Visoianu gyűlöletes, alávaló példánya a hazaárulók­­nak. Nevessünk-e hát Visoianun ? Visoianu elsősorban nem nevetséges, hanem gyűlöle­tes. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: meg­­fér-e egymással a gyűlölet és a nevetés? S itt eszünkbe jut Caragiale, aki gyilkos szatírájával valósággal kivégezte a polgári­­­földesúri Románia hivatalos képviselőit, ka­pitalistáit és kispolgárait. Caragiale épp azért tudott szatírát írni róluk, mert gyűlölte őket. Eszünkbe jut a Krokodil, az Urzica, a Ludas Matyi, széleskörű karikatúraművé­­szetünk. Ezek a folyóiratok és karikatúrák nevetségessé teszik az amerikai imperialistá­kat és csatlósaikat, akiket mi elszántan gyűlölünk. A kérdés lényege tehát ez: ki­­gúnyolhatjuk Visoianut is, de úgy, hogy ez­által még gyűlöletesebbé tegyük, hogy az olvasók kacagjanak is, de döbbenjenek meg, szoruljon ökölbe a kezük. Ha Visoianuról írunk, még humoros írással is, az éberség fokozására kell intenünk olvasóinkat. Ebből a szempontból támaszt Bajor Írása komoly hiányérzeteket. Elsősorban azért, mert Bajor Visoianuja egy elvont hazaáruló, akinek nem igen látjuk cselekedeteit. A szer­ző rámondja Visoianura, hogy hazaáruló, de csak a hatmillió frank elsikkasztását említi, egyebet semim lényegeset. „Ő elmondaná az egészet — jellemzi Bajor a párizsi bíróság előtt alakoskodó Visoianut — és napnál vi­lágosabban bebizonyítaná, hogy ketőjük kö­zül a haza az áruló, ha az ügyvéd nem tenné föl a kérdést a hatmillió frankkal”. Ez a lé­nyege annak, amit Visoianu hazaárulói mi­voltáról elmond a szerző és semmi több. De hol leplezi le Bajor Visoianut, az amerikai ügynököt, hol leplezi le azt, hogy huma­nizmust és demokráciát hangoztat s közben a fasiszta bandák számára lop pénzt. (Mert a hatmillió frankot erre lopta) Hol leplezi le Bajor a humor fegyverével Visoianu ön­­tömjénező, nagyképű véleményét saját magá­ról, ellentétben szolgalelkűségével, gyávasá­gával, erkölcsi nihilizmusával? stb. Egyet­len szó sem esik erről s ezért futja Bajornak csak elvont, olcsó szellemeskedésre. De, ami még rosszabb, ezért nem eléggé gyűlöletes Visoianu alakja és ezért nem eléggé moz­gósító az írás. Érzi ezt a szerző is és úgy akar segíteni a dolgon, hogy egy pár magya­rázó sort szúr közbe. „Ha egyszer hazaáru­ló — írja — és a hazafi pózában áll a­ tör­vényszék elé. (A párizsi tárgyalásról van szó, ahol Visoianu a vád tanújaként lépett fel. Szerk.) és ráadásul még el is csúszik az orrunk előtt egy ilyen banánhéjon, egy ilyen csekken, akkor bocsánatot kérünk, de mu­száj nevetni.” Minek kell az olvasó felé ilyen udvarias bocsánatkérő magyarázatokba bo­csátkozni, ha Bajor jól használta a szatíra fegyverét, ha a lényeget ragadta meg, ha er­kölcsileg kivégezte Visoianut és nem egy el­vont hazaárulóról mondott el néhány felüle­tes szellemességet ? Miért siklott ki Bajor szatírája, miért nem mozgósító hatású, miért elhibázott az írás? A cikkben utalásokat találunk erre is ott, ahol arról értesülünk, kik dühödtek fel már életükben Bajor gúnyos kacagásán. „... na­gyon sokszor hallottam — írja Bajor — a szigorú kérdést: — Hé, mit vigyorogsz ...“ — „Kérdezte az aranyszemüveges, bikafejű ügyvéd, körmölő kishivatalnok, vörösképü, tagbaszakadt mészáros, régi főispán, szur­­toskezü zsebmetsző, kiszuperált angolbarát újságíró, tiszteletbeli helyettes főbizottsági vármegyei fogalmazó gyakornok, rekedthan­gú vénkisasszony, szentéletűnek tartott cím­zetes remete, és emberbarátnak elkönyvelt hi­vatásos méregkeverő“. A cikk elolvasása foly­­tán a névsor kiegészül a képmutató, miszti­cizmust terjesztő, elemi, iskolai tanítóval és Visoianuval. Hát ezek korántsem egyivású emberek. Az angolbarát újságíró például —szerény né­zetünk szerint — jóval veszélyesebb, mint a rekedthangu vénkisasszony, különösen, ha az illető nevetségességének egyedüli oka, hogy rekedthangu és hogy vénkisasszony. Ismét más kategória a szurtoskezű hivatá­sos zsebmetsző. Meg aztán, hogy került egy­más mellé Visoianu és a körmölő kishivatal­nok ? A cikk azzal válaszol, hogy egy kalap alá tartoznak, mert mindannyian nevetsé­gesek. És itt van a hiba gyökere. Még nevetni sem nevetünk­ egyformán osz­tályellenségen és modoros, álszent, vagy bármilyen más embereken, akik nem tartoz­nak az osztályellenség soraiba. Az egyiket a szatírával kivégezzük, gyülekessé tesszük, a másikat megfricskázzuk, kigúnyoljuk, de nem végezzük ki, hanem javítani akarunk rajta. Az írásból meg pontosan ez a különbségté­tel hiányzik. Bajornak tisztáznia kell tehát mielőtt írni kezd, hogy a körmölő kishivatalnokot példá­ul csak azért gúnyolja ki, mert körmölő és mert kishivatalnok? Hacsak ennyi „kacagni­­va­­ó“ van rajta, akkor bizony ez elég kevés, sőt egyáltalán nem kacagni való. De főleg t'sztáznia kell, hogy miként kerül ez a kérdéses körmölő kishivatalnok egy ka­lap alá Vasoianuval, mert a humor csak úgy általában, elég gyenge kalapnak bizonyul, nem igen tartja őket össze. Ez a kisiklás komoly figyelmeztetés Bajor Andor számára. „Néhány szó a nevetésről” című írása a szellemeskedő polgári pamflet vonalán halad. Vigyázzunk, hogy kit miért gúnyolunk ki és főleg ne gúnyoljuk ki együtt a rekedthangu vénkisasszonyt, akármilyen rekedthangu legyen is az — és Visoianut, a hazaárulót, a tudatos osztályellenséget, az amerikai kémszolgálat fizetett ügynökét. Ha­csak enyhén viccelünk az osztályellenséggel, ha csak szellemeskedünk, élcelődünk vele, könnyen ő nevethet a markába. Az osztály­ellenség kigúnyolása csak úgy értékes és ha­tásom ha mozgósít, ha az ellenség iránti gyűlöletünket fokozza. PALL ÁRPÁD 2 Kolozsvár tartományban is megkezdődött, a tavaszi vetés. A késői kitavaszodás miatt a vetéssel fokozottabban kell sietnünk, mert a késés jelentékeny terméscsökkenést okoz­hat. A kolozsvári Agrártudományi Intézet a tavaszi csata érdekében élénk tevékenységet fejt ki. Munkája azonban nemcsak a vetési időszakra korlátozódik, hanem a tartomány kollektív gazdaságainak segítséget nyújt egész éven át, hogy azok bő termést érhesse­nek el. Az Intézet 15 munkakollektivája több mint másfél hónapja szervezetten látogatja a kollektív gazdaságokat s minden felmerülő kérdésben ellátja azokat jó tanáccsal, útmu­tatással. Eddig körülbelül 60 kiszállást vé­geztek, amelyen közel 200 szakember vett részt. Meglátogatták a kispetri, légeni, berke­­nyesi, kolozspataki, váralmási, válaszuti, apa­­hidai, kiskalotai, kendilonai, hidalmási, gya­lui, bálványosváraljai, kackói, ördöngösfü­­zesi, mezőbői és még számos más kollektív gazdaságot. A legközelebbi célkitűzés: a ta­vaszi vetési csata sikeres befejezése. Minden kollektív gazdaságban munkaterv szerint folynak a munkák. A gépeket, eszkö­zöket idejében kijavították, a vetőmagvakat kitisztították, csíraképességüket kipróbálták, szakszerűen előkészítették a melegágyi pa­lántanevelést, a zöldségtermesztést, megfele­lően takarmányozták igásállataikat, stb. Mindezen munkák sikeres elvégzésében az Intézet szakemberei értékes segítséget nyúj­tottak. Külön ki kell emelnünk az Intézetnek a vetőmagbeszerzésnél, illetve a vetőmagcse­rénél kifejtett eredményes munkáját. A kol­lektívák munkabeszámolóján kitűnt, hogy egyes kollektív gazdaságok nem rendelkez­nek minden szükséges vetőmaggal, viszont más kollektív gazdaságoknak ugyanabban a vetőmagban feleslegük is van, így pl. a hidalmási kollektív gazdaságnak 1500 kiló borsó, az apahidainak 150 kiló cukorborsó magja, a mezőbőinek 10.000 kiló, a kispetri­­nek 2000 kiló felesleges dughagymája van. Ugyanakkor a hidalmási kollektív gazdaság­nak 1500 kiló zab-, 5 kiló répa- és 4,5 kiló gyalogpaszulymagra volt szüksége, amelyet az Intézet tangazdasága azonnal rendelke­zésre bocsátott. A bálványosváraljai kollektív gazda­ság pedig 10 kiló takarmányrépa-, 10 kiló somkóró-, 15 kiló zsdánov napraforgó-, 2 ki­ló szudáni fa és két kiló gyalogpaszulyma­­got kapott az Intézet szakembereinek közre­működésével. A szükségletek és a feleslegek ismerete lehetővé tette, hogy az Intézet a kollektív gazdaságokat támogassa abban, hogy vetőmagszükségletüket csere útján, vagy más módon idejében beszerezhessék. A lóhe­re-, lucerna- és fűmagbeszerzésnek a villám­­szi füves vetésforgó bevezetése miatt külö­nös jelentősége van. Az Intézet a kollektív gazdaságoknak igen értékes támogatást nyújtott a munkaterv el­készítésében, a brigádok és csoportok meg­szervezésében, a terv brigádokra, csoportok­ra és egyénekre való felbontásában. A kérdés­nek igen nagy a jelentősége, mert eddig igen sok kollektív gazdaságban a brigádok és cso­portok csak papíron léteztek; gyakorlatban nem kapták meg a vetésterület rájuk eső ré­szét, sem a szükséges gépi­ és más felsze­relést, valamint a munkához szükséges igáz­­állatokat sem. Így tehát hiányzott a helyes munkaszervezés s az egyéni felelősség alap­vető előfeltétele, ami megmutatkozott úgy a munkatorlódások idején, mint a termésered­ményekben. A kollektív gazdaságok s az Agrártudo­mányi Intézet közötti együttműködés mind szorosabbra fűződik. Ennek egyik bizonyíté­ka a gyalui Május 1 kollektív gazdaság s az Intézet között létrejött szocialista szerződés, melyet március 6-án az Intézet képviseleté­ben König Miklós professzor kollektívája kö­tött meg. A szerződésben az Intézet kötelezi magát, hogy a kollektív gazdaságot szakta­náccsal, utmutatásssal látja el s a gazdaság minden termelési ágába bevezeti az előreha­ladott szovjet mezőgazdasági tudomány mód-­­­szereit. Viszont a gazdaság vállalja, hogy a kapott irányítást elfogadja s a javasolt ag­rotechnikai és szervezési módszereket a gya­korlatban alkalmazza. „A szerződő felek megállapodnak abban ■— írja a szerződés —, hogy együttműködésük célja a termés emelése, hogy így a kollekti­visták több mezőgazdasági terményhez jus­sanak; a kollektivisták közös gazdaságának jövedelme gyarapodjék s ezáltal mind szer­vezetileg, mind gazdaságilag megerősödje­nek; hogy minél több áruterményt juttassanak az üzemek és gyárak dolgozóinak s ezzel megerősítsék a munkásosztály s a dolgozó parasztság szövetségét; hogy bebizonyítsák a fejlett szovjet tudomány vívmányai és módszerei szerint vezetett nagyüzemi gazdál­kodás fölényét az egyéni kis paraszti gaz­dálkodással szemben; hogy a gyalui és a környékbeli falvak egyéni dolgozó parasztjait az egyedüli helyes útra vezessék: a kollek­tív gazdaság útjára, amelyen haladva, fel­számolhatják a kis magángazdaságok nyomo­rúságát, győzedelmeskedhetnek ellenségeik, a kulákok és kizsákmányolók felett. Úgy véljük — fejezi be a szerződés —, hogy együttműködésünkkel hozzájárulunk országunkban a szocializmus építéséhez, népi demokratikus rendszerünk gazdasági és po­litikai megszilárdításához s ezen keresztül a nagy Szovjetunió vezette béketábor megerő­sítéséhez.” Az Agrártudományi Intézet kezdeményezé­se követendő példaként álljon minden agrár­­tudománnyal foglalkozó szakember előtt. Kü­lönösen most, a tavaszi mezőgazdasági kam­pány idején, amikor a dolgozó parasztság a bőségesebb termésért harcol, a tudomány embereinek fokozottabb mértékű segítséget kell adniuk a mezőgazdaságnak. Alkalmaz­zuk gyakorlatban az elméleti síkon szerzett tudásunkat, mert ezzel hozzájárulunk az új kenyérért vívott harc győzelméhez. DR. OPRA PÁL A kolozsvári Agrártudományi Intézet a tavaszi vetési csata sikeréért BELOIANNISZ ÜGYE LEGYŐZHETETLEN Medgyes város dolgozói mély felháborodás­sal fogadták Nikosz Belojánnisz aljas meg­gyilkolásának hírét, ökölbe szorult a kezünk e hit hallatára. Elhatároztuk, hogy még ke­ményebben harcolunk a béke ügyéért, azért a nagy és igaz ügyért, amiért Belojánnisz hősi halált halt. A gyilkosságot követő napokban tiltakozó gyűléseken ítéltük el a fasiszta barbárok kegyetlenkedéseit. Városunk dolgozói, akik szabad hazában élnek és dolgoznak, gyűlö­lettel gondolnak Plasztirász bábkormányára, azokra az aljas hóhérokra, akik az amerikai megszállók parancsára kioltották a görög nép hős fiának életét. Gyűléseken vállaltuk, hogy munkánkkal, több és jobb termeléssel felelünk az imperialista banditáknak. A vi­lág sokmillió becsületes emberével együtt követeljük, büntessék meg a gyilkos fasisztákat. Eljön az a nap, amikor a görög banditáknak felelniük kell cselekedetei­kért. A nép ítélete és haragja éppen olyan ke­mény lesz számukra, mint amilyen végtelen a gyilkosok gyávasága és aljassága. Hajnalban, lopva oltották ki a hős életét. Azt hitték, hogy ezzel el tudják titkolni a vi­lág előtt barbárságukat. De aljas tervük nem sikerült. A nép haragja lecsap majd rájuk és számonkéri mindazt, amit a béke és a sza­badság ellen elkövettek. Medgyes város néptanácsának elnöke BELEANU IOAN A sepsiszentgyörgyi brigádos tanfolyam hallgatói nagy felháborodással vették tudo­másul Nikosz Belojánnisz meggyilkolását. A görög hazaárulók kormánya figyelmen kívül hagyva a világ közvéleményének tiltakozását, amerikai parancsra végrehajtotta gyalázatos gaztettét. Meggyilkolták Nikosz Belojánniszt mert a munkások jobb életéért, a szabadsá­gért, a béke megszilárdításáért harcolt. Az amerikai-angol imperialisták és jellemtelen bérenceik tévednek, ha azt hiszik, hogy ezzel megfélemlítették a görög népet, amely még elszántabban harcol szabadsága kivívásáért. A sepsiszentgyörgyi brigádos tanfolyam hallgatói nevében MAJOR PÁL ★ A fasiszta hóhérok iránti izzó gyűlölet és a felháborodás hevítette át a temesvári­ „Prima Banat” cipőgyár dolgozóinak gyűlését, ame­lyen a felszólaló dolgozók mély megvetéssel bélyegezték meg az amerikai zsoldban állt­ monarcho-fasiszta görög kormány becstelen cselekedetét, Nikosz Belojánnisz meggyilko­lását. A „Príma Banat” dolgozóit mélyen meg­rendítette Nikosz Belojánnisz hősi halála. Emlékét szívükbe vésik és munkájukkal még nagyobb elszántsággal harcolnak az imperia­lista gyilkosok ellen. Meggyőződésük, hogy végül is lehull a bilincs az elnyomott görög népről és a gyilkosok elnyerik méltó bünteté­süket. GÁL SÁNDOR levelező Futótűzként terjed és mind nagyobb felzú­dulást vált ki annak a híre, hogy Nikosz Be­lojánniszt, a görög nép hős fiát, az amerikai imperialisták parancsára, az athéni fasiszta kormány kivégeztette. Nikosz Belojánnisz egész életét a munkásosztály ügyének szen­telte és annak is áldozta fel. Az üzemünkben rendezett tiltakozó gyűlé­sen megdöbbenéssel bélyegeztük meg ezt az alsris gaztettet, amely újabb gyalázatos tá­madás a görög nép szabadság- és független­ségi törekvése és a béke ügye ellen. A rettenthetetlen görög harcos hőstettét mindenkor drága emlékként őrizzük szívünk-­­ben és a békéért folytatott harcunkban igyek­szünk példát venni róla. Ezért minőségi bri­gádunk tagjai elhatározták, hogy a brigádot a görög munkásosztály mártírjáról , Nikosz Belojánniszról nevezik el. A brigád tagjai ugyanakkor azt is megfogadták, hogy min­dennapi munkájukkal, a minőség állandó megjavításával és példás munkafegyelemmel bizonyítják be, hogy brigádjuk méltó e nagy megtiszteltetésre. Meggyőződésem, hogy országunk vala­mennyi munkását, valamennnyi dolgozó em­berét és békeharcosát a görög nép nagy har­cosának példája arra ösztönzi, hogy még el­szántabban, még kíméletlenebből harcoljon az új háború előkészítői —­ az amerikai újhit­­lerek ellen. SPIREA GHEORGHE a fővárosi Kirov gyár „Nikosz Belo­jánnisz” brigádjának felelőse­i­ A felsőcsernáti „Augusztus 23” kollektív gazdaság tagjait, mélyen megdöbbentette a hős Belojánnisz kivégzésének híre. A népáruló monarcho-fasiszta görög kor­mány ezúttal is „kiszolgálta” amerikai gaz­dáit. De a becstelen gyilkosság nem félem­líti meg a hős görög népet, hanem fokozza a leigázók elleni gyűlöletét és még elszán­­tabb harcra serkenti. A világ becsületes, békeszerető dolgozói­nak soraiban mi is felemeljük tiltakozó sza­vunkat és megbélyegezzük az imperialisták athéni lakásait. A felsőcsernátoni „Augusztus 23” kollektív gazdaság nevében: KOVÁCS LUJZA, BÁN MIHÁLY­­NÉ, BALOGH BÉLA, SÁNTHA ANNA. ★ Tiltakozunk a baktériumháború ellen Mi, a nagyváradi Szenkovics Irén kötött­árugyár munkásnői felháborodással értesül­tünk az amerikai imperialisták aljas cseleke­deteiről, arról, hogy pestist, kolerát és egyéb járványos betegségeket terjesztő rovarokat dobnak le Korea és Kína területére. Mi, akik napról-napra tapasztaljuk boldog életünk kibontakozását, egészségügyi intéz­ményeink növekedését, nem tűrhetjük, hogy az amerikai imperialisták ilyen aljas módon készülnek halomra gyilkolni azt a népet, amely elindult a boldog élethez vezető úton. Erélyesen felemeljük tiltakozó szavunkat a gyilkosok ellen. Követeljük a baktériumhábo­rú azonnali beszüntetését és a bűnösök szi­gorú megbüntetését. A Szenkovics Irén kötöttárugyár dolgozóinak nevében SPINRAD ANNA ★ Mint orvos és mint a Tudományt és Kultú­rát Terjesztő Társaság szebentartományi el­nöke, mély gyűlölettel elítélem az amerikai banditákat, akik baktériumfegyverrel pusztít­ják Korea és Kína békés lakosságát. Miközben a felszabadult országokban az orvosok és tudósok az emberiség javára, a tudomány és fejlődés szolgálatába állítják tu­dásukat, a kapitalisták szolgálatában álló tudósok az emberiség pusztítására használ­ják fel tanulmányaikat. A hitleristák barbár gyilkosságait követve, az orvostudományt az ártatlan anyák és gyermekek pusztítására használják fel. Az imperialisták érzik vesztüket. Ezért ka­paszkodnak ilyen görcsös­en a legbarbárabb gyilkoló eszközökhöz. Arra törekednek, hogy még ideig-óráig meghosszabbítsák életüket. A világ dolgozói a gyilkosoknak kijáró gyű­lölettel bélyegzik meg az imperialistákat. Én is csatlakozom a világ békeszerető emberei­hez. Mesterségemnél fogva szoros kapcsolat­ban vagyok a tömegekkel. Mint orvos, tu­dásomat a nép szolgálatába állítom. Ezzel is harcolok az imperialista fenevadak ellen, akik a tudományt gyilkos terveik megvaló­sítására használják fel. DR. CONSTANTIN GHEORGHIU a szebentartományi Tudományt és Kul­túrát Terjesztő Társaság elnöke. A dicsői vegyi üzem dolgozói tiltakozó nagygyűlésen követelték az imperialisták ál­tal kirobbantott baktériumháború beszünteté­sét. A vegyi üzem dolgozói felháborodásukat juttatták kifejezésre a gyilkos amerikai ag­­resszorokkal szemben, akik baktériumfegy­­vert használnak Koreában és Kínában. A tiltakozó gyűlésen több mint 600 mun­kás technikus, mérnök és tisztviselő vett részt, akik egyöntetűen követelték az amerikai ag­­resszorok Koreában és Észak-Kínában megin­dított baktériumháborújának azonnali be­szüntetését. A gyűlésen Pop Ioan élmunkás, a békebi­zottság titkára és Muntean Emil mérnök mondtak beszédet, amelyben izzó gyűlölettel bélyegezték meg az imperialisták gaztetteit. .Majd a RNK Állandó Békevédelmi Bizottsá­gához intézett táviratukban követelték az ENSZ-től járjon közben, hogy az amerikai imperialista agresszorok azonnal szüntessék be Koreában és Északkelet-Kínában a gyilkos baktériumhárcorút. Előkészületek a Román-Szovjet Orvosi Napokra Április 14—28. között rendezik meg ha­zánkban másodízben a Román—Szovjet Or­vosi Napokat. A Román—Szovjet Orvosi Napok előké­szítése érdekében az egészségügyi miniszté­rium a RNK Akadémiájával, az ARLUS ve­­zetőtanácsával, a Román—Szovjet Tanul­mányi Intézettel, az Orvostudományi Társa­­­­sággal és az Egészségügyi Szakszervezetek Szövetségével együtt tevékeny munkát fejt ki. Az egyetemi városokban, a tartományi székhelyeken s általában országszerte helyi előkészítő bizottságok alakultak. Mindenütt küldötteket választanak a fővárosban le­zajló gyűlésre. A gyűlésen a legkiválóbb orvosok is­mertetik az egészségügyi kérdéseket. Az ARLUS vezetőtanácsa, a Román—Szov­jet Tanulmányi Intézet és az Orvostudomá­nyi Társaság számos nyilvános előadást és ünnepséget rendez. A legkiválóbb orvosok or­szágszerte ünnepi gyűlések keretében is­mertetik az egészségvédelem legfontosabb kérdéseit, s ezeket a kérdéseket a szovjet ta­pasztalatok tükrében világítják meg. A Román—Szovjet Orvosi Napok kitűnő alkalom lesz arra, hogy seregszemlét tart­sunk orvosi téren elért eredményeink felett. Egészségügyi dolgozóinknak ugyanakkor al­kalmuk nyílik megismerkedni a szovjet or­vostudomány legújabb vívmányaival is. Az idei Román—Szovjet Orvosi Napok is­mételten kifejezi dolgozó népünk háláját és elismerését a szocializmus győzelmes or­szága iránt. A Kovács-Katona Jenő irodalmi kör vezetősége felhívja tagjai figyelmét, hogy április 13-án, vasárnap délelőtt 10 órai kez­dettel munkaülést tart a bukaresti magyar­nyelvű könyvtár Zalomit­ utca 6. szám alatti helyiségében, amelyre ezúton is meghívja az érdeklődőket. A munkaülésen SZÁSZ BÉLA „A lektori munka kérdései“ címmel tart elő­adást. Rádióműsor A ROMÁN NÉPKÖZTARSASÁG RADIO­­ÁLLOMASAINAK MAGYARNYELVŰ MŰSORA Szombat, 1952 április 12. R. TEMESVÁR I. 397 m. hh. 6 óra 50 perc­kor : Hirek. Zene. R. ROMANIA 1935 és BU­KAREST II. 285 m. hh. 12 óra 30 perckor: Fővárosi lapszemle. Külföldi hírek. Hirma­gyarázat. Zene. R. TEMESVÁR 397 m. hh. 16 órakor: Hírek. 16 óra 15 perckor: Külföl­di hírmagyarázat. R. ROMANIA 1935, BU­KAREST II. 285, TEMESVÁR I. 397 és CRAIO­VA 205,9 m. hh. 19 óra 10 perckor: Színház: Csokonai Vitéz Mihály: „Tempefői”. Hang­játékra átdolgozta: Hajdú Zoltán. Előadják: a marosvásárhelyi Székely Színház művé­szei. R. ROMANIA és TEMESVÁR II. 22 óra 35 perckor: Hirek. A LEGÚJABB SZOVJET SPORTFILM „SPORTBECSÜLET“ A legújabb szovjet sportfilm a „SPORT­BECSÜLET", amelyet a napokban mutattak be a fővárosban, a legjobb tömegmozizósiló eszközt használja fel a szovjet sportolók áb­rázolására. A film középpontjában Grinko, az egyik legjobb moszkvai labdarúgócsapat középcsa­tára áll, akit barátai, dolgozótársai, sőt az egész Szovjetunió sportbarátai a legnagyobb szeretettel és csodálattal öveznek. A fiúnak fejébe száll a dicsőség, fölényeskedni kezd, mert úgy érzi, hogy ő a csapat győzelmeinek egyedüli biztosítéka. Mikor egy líraiból érke­ző fiatal sztahanovista esztergályos, Vetlu­­gin, aki igen tehetséges játékos, magára von­ja az edző figyelmét, egy mérkőzésen sérült­nek tetteti magát és kiáll, hogy nélkülözhe­­­tetlensége bebizonyosodjék. A filmnek ez a része, mint látjuk, bátran nyúl egy kényes kérdéshez, az egyes élspor­tolóknál tapasztalt hibás magatartás, a „sztároskodás” ábrázolásához. A film cselekménye bizonyítja, hogy ezt a kérdést a legnagyobb komolysággal kell te­kinteni. • A filmben szinte az első jelenettől kezdve feszült légkör alakul ki Grinko körül és a feszültség a további jelenetek során egyre fokozódik. Vedlugin a gondos nevelőmunka eredményeképpen sikeresen helyettesíti Grin­­kot és csapata újabb, fényes győzelmeket arat. Grinko csalódottan látja, hogy nélkülözhe­tő, sőt a csapat még az eddiginél is jobb tel­jesítményeket nyílt­. Vetlugin jobban ki tud­ja használni a csapat kollektív erejét, Grin­­ko csakis saját magára alapozott játékmodo­rával szemben. Grinko továbbra is helyte­len utakon jár, míg saját apja, aki mellesleg a csapat egyik leglelkesebb szurkolója, ke­mény bírálattal illeti. Az üzem öreg munká­ja keresetlen, egyszerű szavakban fejezi ki­ véleményét és rámutat az élsportolók maga­tartásának fontosságára. Az élsportoló az egész ország érdeklődésének középpontjában áll és az ifjú sportolók szinte minden moz­dulatát figyelemmel kisérik. Ezért példát kell mutatnia. Ellenkező esetben minden tudása ellenére nem méltó arra, hogy élcsapatban szerepeljen. Grinko rádöbben eltévelyedésének súlyos­ságára és társai segítségét kéri, hogy újra méltóvá váljék hozzájuk, s újra a csapatban játszón. Erre hamarosan sor is kerül, mert a csa­pat egy nyugati kapitalista országba megy vendégszereplésre, ahol a kontinens legjobb­nak hirdetett csapatával találkozik. A film most­ a nyugati országba visz bennünket. Néhány művészi egyszerűséggel megválasz­­tott jelenet világosan érzékelteti az ottani sportviszonyokat. A nyugati stadion előtti tolongás és tülekedés merőben különbözik a néhány jelenettel előbb látott moszkvai Di­namo stadionnál, amelyet szinte percek alatt tölt meg és űrít ki a 80.000 főnyi tömeg. A nyugati stadion körüli képei a fogadóirodák rikácsoló kikiáltói egészítik ki. A nagy izgalommal várt mérkőzés zsúfolt nézőtér előtt, hatalmas izgalom közepette kezdődik meg. Csak a szovjet játékosok nyugodtak. A durván játszó nyugati csapat, bírói segédlettel, kétgólos vezetésre tesz szert. A szovjet játékosok nem vesztik el nyugalmukat, a második félidőben egyre meg­újuló rohamokat vezetnek az ellenfél kapu­­jára. Nem pusztán egyesületük színéért har­colnak, érzik, hogy az egész szovjet társada­lom figyelme a pályára irányul, ahol a küz­delem szinte jelképpé válik a két rendszer közötti különbség ábrázolására. Az állóhe­lyek közönsége is a szovjet játékosokkal tart, örülnek minden sikerüknek. A moszkvai fiúk ellenállhatatlanul játszanak, különösen Grin­ko és Vetlugin, és ellenfeleik minden durva­ságai elln­ére, végül is megszerzik a győ­­­zelmet.­­A­­ film első része betekintést nyújt a szov­jet csapatok életébe. Nagyszerűen ábrázolja a csapat edzőjét, aki alaposan ismeri minden játékosa képességeit és a fiatalokkal a leg­nagyobb szeretettel és odaadással foglalko­zik. Látjuk, hogy a csapat tagjai példamuta­tóan kiveszik részüket a termelő munkából is és akadnak köztük sztahanovisták is. A film második része a sportot magasabb szempontból szemlélteti. Rámutat a társa­dalmi rendszerek között a sport terén is megnyilvánuló különbségre, bemutatja a tö­megalapokon nyugvó, hazafiasságra nevelő szovjet sportot, szembeállítva a kizsákmá­nyoláson alapuló kapitalista sporttal. Művészi szempontból nehéz felada­t elé ál­lította a filmfelvevőket a számos mérkőzés­­jelenet. Feladatukat sikeresen oldották meg, híven visszaadták a pályán folyó küzdelmet, a játéktechnika pontos ábrázolása mellett. A ,,SPORTBECSÜLET’­ című film komo­lyan hozzájárul sportolóink egészséges ma­gatartásának kialakításához és nagyszerű példaként emeli ki a szovjet sportolók nem­zetközi sikereinek kulcsát, forró hazaszerete­tüket. M. I. 1952. április 11., péntek A budapesti nemzetközi tornaverseny eredményei Vasárnap, a budapesti Nemzeti Sportcsar­nokban véget ért a felszabadulási tornász-em­lékverseny, amelyen a Magyar Népköztársa­ság, a Román Népköztársaság, a Csehszlo­vák Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság férfi és női csapatai vettek részt. A női egyéni versenyben első helyen Kö­röndi (MNK) végzett 77.30 ponttal. 2. Keleti Ágnes (MNK). A női csapatversenyben a Magyar NK lett az első 454.90 ponttal. 2 Csehszlovák Köztársaság. 3. NDK. 4. RNK. Férfi egyéni versenyben: 1. Pataki (MNK) 114.05 ponttal, 2. Danis (Csehszlovák Köz­társaság). A csapatversenyben: 1. MNK 573.45 pont, 2. Csehszlovák Köztársaság 557.40 pont, 3. NDK 533.65 pont. A népi demokratikus országok kerékpár­ozói készülnek a Varsó-Berlin-Prága nemzetközi kerékpárversenyre A népi demokratikus országok legjobb ke­rékpározói nagy lelkesedéssel készülnek az április 30-án kezdődő Varsó — Berlin — Prága nemzetközi kerékpárversenyre. A csehszlovák kerékpározók Orlicében ed­zőtáboroztak. Csapatuk valószínűleg a követ­kező lesz: Jan Vesely, Krejku, Peric, Svo­­boda, Nesl és Sramek. A bolgár és lengyel kerékpározók több hete közös edzőtáborban vannak Plovdiv közelében. Bobcsev, Krisztev, Nikolov, Woj­c­k, Klabinszki, Kapjuk és más neves bol­gár és lengyel kerékpározó komolyan ké­szül a nemzetközi találkozóra. A magyar kerékpárcsapat tagjai, Vid,­­Sere, ötvös, Bartusek és mások már több hónap óta a budapestkörnyéki országutakon­ edzenek. A napokban ötszakaszos rostaver­senyt rendeznek a Duna mentén. Edzéseket folytatnak még a Román Nép­köztársaság és a Német Demokratikus Köz­­társaság kerékpározói is.

Next