Romániai Magyar Szó, 1952. november (6. évfolyam, 1577-1600. szám)
1952-11-01 / 1577. szám
Romániai Magyar Szó Az egész haladó emberiség érdekelt abban, hogy véget vessenek a koreai háborúnak A. J. Visinszkij elvtárs beszéde az ENSZ Politikai Bizottságának október 29-i ülésén (Folytatás lapunk tegnapi számából) A közös bizottság szovjet küldöttsége a közgyűlés második ülésszaka előtt igyekezett meggyorsítani az ideiglenes demokratikus koreai kormány megalakításának munkáját s elfogadta az amerikai küldöttségnek ezt a javaslatát, hogy nem kell kikérni a koreai demokratikus pártok és társadalmi szervezetek véleményét (ami nézeteltéréseket idézett elő a bizottságban), majd új javaslatokat terjesztett elő arra vonatkozólag, hogy tanácskozó szervként meg kell alakítani az ideiglenes összkoreai nemzetgyűlést egész Korea demokratikus pártjainak és társadalmi szervezeteinek képviselőiből. Az amerikai küldöttség ezeket a javaslatokat elutasította. Ez volt a helyzet abban az időben, amikorz Egyesült Államok kormánya elhatározta, hogy szabotálja a koreai kérdésben a moszkvai értekezlet határozatai alapján a Szovjetunióval folytatott együttműködését s még határozottabban fog működni Korea kettészakadásának elmélyítésén és a maga reakciós agresszív terveinek megvalósításán. Ez volt az igazi oka annak, hogy — megszegve a Koreára vonatkozó nemzetközi egyezményeket — a kögyülés elé terjesztették a koreai kérdést. Acheson úr beszédének jelentős részében sezzal próbálkozott, hogy megvádolja azészakkoreaiakat, s egyúttal a Szovjetuniót azzal, hogy Li Szin Man kormányának megdöntése céljából aknamunkát végeznek Dél- Koreában. Ezzel kapcsolatban azt hangoztatta, hogy fe szovjet kormány ebben az időben különleges figyelmet fordított megfelelő káderek képzésére, akik a Szovjetunió hívei közül kerültek ki, s felelősségteljes párt- és állami pozíciókat töltöttek be Észak-Koreában. Természetesen nem mulasztotta el, hogy az amerikai külügyminisztériumra jellemzően, ellenséges kirohanásokat intézzen a Szovjetunió feljen, célozva a „szovjet titkosrendőrségre" —■ semely állítólag tevékenységet fejt ki Észak- Koreában — és a Szovjetuniónak az északkoreai kormány feletti „uralmára." Felesleges kitérni arra, hogy ezek teljesen eéres és minden alapot nélkülöző kijelentések. Acheson úr hosszasan elidőzött ennél a témánál, s igyekezett elterelni a közvélemény figyelmét azokról az antidemokratikus módszerekről, amelyeket az Egyesült Államok alkalmazott délkoreai működése során, amikor Korea legreakciósabb osztályainak képviselőire a nagybirtokosokra és félfeudális urakból toborzott ügynökeire támaszkodott. Ezek az osztályok a japán gyarmati uralom támaszai voltak és hosszú éveken át aktívan segítették a japán gyarmatosítókat az ország rabságbantartásában, japán szuronyok védelme alatt kifosztották az országot és tönkretették a koreai népet. Csak ezt lehet mondani az olyan hétpróbás japán ügynökökről, amilyenek például Kim Szon Szu és Kim Jon Szu, ismert koreai „textilkirályok" és nagybirtokosok, Pak Hin Szik repülőtársaság tulajdonos s a reakciós hivatalnoki kar tagjai, akik hazaárulással vásárolták meg a jogot arra, hogy a gyarmati igazgatási apparátusban szolgálhassanak. Köztudomású, hogy Li Szin Mant 1945 októberében külön repülőgépen küldték az Egyesült Államokból Dél-Koreába. Ennek az embernek egész tevékenysége ékesszólóan tanúsítja hétpróbás fasiszta voltát. Acheson igyekezett foltot ejteni egyes becsületes koreai hazafiakon, akik egész erejükkel és életükkel a koreai nép javát szolgálták és szolgálják, s lankadatlanul igyekeznek erősíteni a Szovjetunióval való barátságot és együttműködést. A szovjet emberek részéről az ilyen emberek teljes rokonszenvet találnak és fognak is találni. A szovjet emberek szilárdan ápolják a barátságot más országok haladó személyiségeivel, akik országuk jogos nemzeti érdekeiért, a demokratikus átalakulásért, hazájuk szabadságáért és függetlenségéért harcolnak. De ugyan mit mondhatunk Li Szin Manról, aki tagja volt a koreai uralkodó titkos tanácsának, aktívan együttműködött az áruló japánbarát elemekkel s akit még 1898-ban életfogytiglani kényszermunkára ítéltek. Ettől csak japán közbelépés mentette meg. Köztudomású, hogy Li Szin Man 1904 ben az Egyesült Államokba ment, de onnan 1910-ben, Korea Japán által történt annektálása után viszszatért és újból japán imperialista gazdái szolgálatába szegődött. Később ismét az Egyesült Államokban tevékenykedett, s igyekezett érdemeket szerezni új gazdái előtt. 1920—22-ben arra igyekezett felhasználni kapcsolatait, hogy Koreát, mint mandátumos területet, az Egyesült Államok kezére játssza. Ilyen emberre persze szükségük volt az amerikai megszálló hatóságoknak. Tudták, mit csinálnak, amikor Li Szin Mant támogatták, aki mestere a népek elnyomatását példátlan kegyetlenséggel, rablással és a néptömegek barbár kizsákmányolásával egyesítő gyarmati igazgatási művészetének." Li Szin Man nem kivétel. Dél-Korea uralkodó köreiben ott voltak az olyan megrögzött reakciósok is, mint például Li Bum Szuk, a „Koreai Nemzeti Ifjúság" nevű fasiszta szervezet vezetője, továbbá Csan Tsak Szon külügyminiszter, volt szöuli rendőrfőnök, aki a „pogromlovag" dicstelen hírnevére tett szert. Cson Dzin Han közmunkaügyi miniszter, a reakciós „szakszervezetek" vezetője; Li Jin In igazságügyminiszter, a japán bíróság volt tisztviselője; Jun Csi Jen belügyminiszter, egy egykori koreai japánbarát szervezet aktív vezetője. Mindezekkel az urakkal, a nyílt és titkos együttműködőkkel és japán ügynökökkel az amerikai hatóságok a legszorosabb kapcsolatokat tartották fenn. Erről a „New Statesman and Nation" című londoni lap már 1945-ben beszámolt. Az amerikai monopolisták ennek az úgynevezett kormánynak segítségével erélyesen hozzáláttak Dél-Korea kincseinek kiszipolyozásához. Wolfram, molibdén és egyéb stratégiai jelentőségű ritka fémek kicsikarásával óriási összegeket vágnak zsebre. Ugyanakkor katasztrofális méretekben romlott Dél-Koreában a parasztság és a dolgozó tömegek helyzete. Állandóan emelkedett a munkanélküliek száma, ami időnként elérte a két-hárommilliót. A parasztok nyomorogtak, roskadoztak a magas haszonbér, az adók, a mindenfajta dézsmák elviselhetetlen terhe alatt. 1944-től 1947-ig a vetésterület 31 százalékkal csökkent és ugyancsak körülbelül ilyen mértékben csökkent a rizstermés is. Dél-Korea, az ország egykori éléstára — súlyos, krónikus élelmiszerhiánnyal küzdött, lakosságát pedig éhezésre és nyomorra kárhoztatták. De a gyarmatosítók profitja és a földbirtokosok jövedelme azért gyarapodott. Dél-Koreában egyre romlott a nép helyzete. Ezt még az ENSZ „koreai bizottsága" sem titkolhatta el. Ez a bizottság az 1948 év első felére vonatkozó beszámoló jelentésében kiemelte azoknak a „tényezőknek hatását, amelyek továbbra is pusztító befolyást gyakorolnak Dél-Korea gazdasági életére." A bizottságnak az a jelentése, amelyik az 1949. évet és az 1950-es évet tárgyalja, azt hangsúlyozza, hogy „1949-ben a délkoreai pénzügyi helyzet tovább romlott." A bizottság állítása szerint ennek egyik fő oka az volt, hogy a rendőrség és a hadsereg céljaira hatalmas többletkiadásokat fordítottak. A rendőrségnek és a hadseregnek az a feladata, hogy elnyomja a Li Szin Man-uralom elleni népi megmozdulásokat. Li Szin Man uralmát nemcsak a koreai nép gyűlöli, hanem a délkoreai társadalom azon köreinek jelentős része is, amelyek az amerikai katonai hatóságok nyomására kénytelenek együttműködni Li Szin Mannal. A lakosság fő élelmiszerének, a rizsnek állandó áremelkedése a bizottság beismerése szerint „megrémítette és felháborította az átlagpolgárt." Csúfos kudarcot vallott az amerikaiak úgynevezett „gazdasági stabilizációs" programmja, amelyet 1950 első felében próbáltak Dél- Koreában végrehajtani. A korrupció, a hatóságok megvesztegethetősége végtére is szétmarta a kormánygépezetet. Az úgynevezett „önkéntes áldozatvállalás" gyakorlata, ami a valóságban kierőszakolt, törvénytelen adóterhet jelentett a rendőrség és a hadsereg javára, sőt a Li Szin Auan-féle kormány védnöksége alatt levő bizonyos „társulatok" javára, olyan durva visszaéléseket szült, hogy még az ENSZ-bizottságnak is el kellett ismernie — mint jelentésében közli —: „ez a gyakorlat az adórendszer egész összetételének komoly veszélyeztetéséhez vezetett.“ Ezzel kapcsolatban Acheson jobbnak látta, ha hallgatásba burkolózik. Az ilyenfajta és még az ENSZ-bizottság által is nyilvántartott tények elárulnák Korea történetének durva meghamisítását. Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere ugyanis azt ígérte nekünk, hogy elmeséli Korea történetét. Az ilyen tények akadályoznák Acheson urat a hsziamanista rendszer magasztalásában, és azoknak a károknak és bajoknak elkendőzésében, amelyeket az amerikai hatóságok pártfogása alatt „virágzó“ rendszer okozott Dél- Korea lakosságának. Ha a mondottakhoz hozzátesszük azokat az intézkedéseket, amelyek a demokratikus törekvések valamennyi megnyilvánulásának kíméletlen elfojtására irányultak és amelyekkel a hszinmanista rendszer beszennyezte magát, akkor a teljes politikai bomlás képe minden különösebb magyarázat nélkül is világos lesz. Acheson urat, úgy látszik, teljesen kielégíti a Dél-Koreában uralkodó politikai rend. Bármilyen szófogadó legyen is az ENSZ koreai bizottsága, minden törekvése ellenére sem sikerült enyhítenie ezeket a sötét színeket, amelyek leleplezik a Li Szin Man-rendszert, e hétpróbás reakciós, valóban fasiszta rendszert. A bizottság a 7. ülésszak elé terjesztett beszámolójában például nem tudta eltitkolni azt a körülményt, hogy az 1950 április—májusi választási hadjárat idején mintegy 200 demokrata választót tartóztattak le. A gyanú az volt ellenük, hogy támogatják az amerikai hatóságok jóváhagyásával kiadott hírhedt nemzetbiztonsági törvény alapján betiltott Délkoreai Munkapártot, hozzátartoznak, vagy együttéreznek vele..........Egyes jelöltek híveit — az említett bizottság beszámolójából idézek — megfélemlítés céljából megfenyegették, sőt bántalmazták, részint a rendőrség emberei, részint más, ismeretlen személyek ... Eléggé jelentős számú jelölt visszavonta jelölését, ami nyilvánvalóan a rájuk gyakorolt nyomásról tanúskodik." Néhány letartóztatást a választási törvény 117. cikkelyének nyilvánvaló megsértésével eszközöltek. Magának az ENSZ-bizottságnak a jellemzésére meg kell jegyezni, hogy ez a bizottság, amely megállapította a választási törvény, az elemi demokratikus jogok és szabadságjogok felháborító sárbatiprását, végül mégis kijelentette, hogy a választások megszervezése dicséretreméltó volt és a hatóságok egyáltalán nem avatkoztak bele törvénytelenül a választási hadjáratba. Nesze neked, nagyanyó meséi! Azóta a helyzet nem hogy nem javult, hanem még jobban megromlott és kiéleződött. Az ENSZ-bizottságnak a közgyűlés 7. ülésszaka elé terjesztett beszámolójában (A/2187 számú beszámoló) olyan tényeket találhatunk, amelyek arról tanúskodnak, hogy Dél- Koreában még nagyobb törvénytelenség tombol. E törvénytelenséget a hszinmanista kormány űzi, amely nem riad vissza attól, hogy leszámoljon mindazokkal, akik a demokratikus nézetek iránti rokonszenvvel gyanúsíthatók. Még a délkoreai úgynevezett nemzetgyűlés is ellenzéki álláspontra helyezkedett Li Szin Mannal szemben! „Az idők folyamán — olvasható a beszámoló orosz szövegének 18. oldalán — a nemzetgyűlés sok tagja annyira felháborodott az elnök önkényes kormányzásán, hogy nem voltak hajlandók megszavazni semmiféle alkotmánymódosítást, amíg nem használhatják szavazati jogukat arra, hogy valaki mást válasszanak Li Szin Man helyett Li Szin Man és a nemzetgyűlés között elkeseredett harc folyik.“ Két nappal azután, hogy Li Szin Man 1952 májusában kihirdette az ostromállapotot Puszanban, a nemzetgyűlés 183 tagja közül több mint ötvenet letartóztattak, a nemzetgyűlés tagjainak egy része pedig a letartóztatástól tartva, elrejtőzött és így — amint a bizottság beszámolójából kitűnik — a nemzetgyűlés a kellőszámú képviselő hiányában nem tudta megtartani üléseit. Amikor a nemzetgyűlés tagjai abbahagyták az ülések látogatását, a rendőrség Li Szin Man parancsára karhatalommal állította elő a képviselőket a nemzetgyűlésbe, zárt ajtók mögött tartotta és arra kényszerítette őket, hogy Li Szin Man számára kedvező döntéseket hozzanak. Hogy mármost befejezzük a délkoreai helyzet jellemzését, elégséges ugyanennek a bizottságnak beszámolójához fordulni, amelyből — noha a bizottság minden eszközzel igyekezett elkenni a Li Szin Man-rendszer gaztetteinek szörnyűségét — kitűnik, milyen nyomorúságba sodorta ez a rendszer Dél- Korea népét, mennyire gyűlöli a nép a Li Szin Man-klikk és pártfogói uralmát. Hogy képet alkothassunk erről, elégséges megismerkedni az ENSZ-bizottság beszámolójának azzal a részével, amely leírja az 1950 decemberében Kondzsailiben és Kuncsanban végrehajtott tömeges kivégzéseket. A délkoreai hatóságok hivatalos közleményéből látható, hogy 1950 október 1-től december 15-ig 391 olyan embert ítéltek halálbüntetésre, akiket a hszinmanista kormány iránti elégedetlenséggel, a partizánokkal való rokonszenvezéssel gyanúsítottak meg. E jelentésből kitűnik, hogy az elítéltek között voltak serdülők és nők is. A kifejtettekkel kapcsolatban nem lehet említés nélkül hagyni az ENSZ nevét viselő bizottság szégyenletes viselkedését. Amikor ez a bizottság látta a szörnyű kivégzéseket, a liszinmanista kormány gyakorlatában meghonosodott tömeges agyonlövetéseket, képes volt a Li Szin Man-kormány „kegyességi aktusának“ minősíteni azt a döntést, hogy a továbbiakban minden kivégzést egyenként hajtanak végre, nem pedig csoportosan. Nem felesleges ezzel kapcsolatban emlékeztetni arra, hogy ezt a beszámolót olyan bizottság terjesztette elő, amely Ausztrália, Hollandia, Pakisztán, Thaiföld, Törökország, a Fülöp-szigetek és Chile képviselőiből állott. 1951-ben, a hadbíróság döntése alapján — amint a bizottság beszámolója közli , kivégezték a délkeletkoreai Kuncsan közelében lévő Sinvunmiun falu igen sok lakosát, akiket azzal vádoltak, hogy együttműködtek a partizánkötelékekkel és támogatták azokat. Az események a beszámoló szerint azzal kezdődtek, hogy a délkoreai rendőrség már 1950 júniusában több ízben megkísérelte letörni ezt a falut, de sikertelenül. A délkoreai hadsereg egyik zászlóalja és a rendőrségi kötelékek 1951 februárjában támadták meg ismét a falut, de ellenállásra találtak. Néhányszáz jól felfegyverzett partizán, akiket 500 fegyvertelen partizán és a falu lakossága támogatott, ellenállt a támadásnak. A harc tíz órán át tartott. A beszámoló azt mondja, hogy a falu lakói segítettek a partizánoknak. A magtárakban és a magánlakások eldugott sarkaiban rejtekhelyeket készítettek, ide rejtették a partizánokat. A harc idején a falu lakossága megtagadta, hogy élelmiszerrel lássa el a rendőrséget és rokonszenvet tanúsított a partizánok iránt, amennyiben élelmiszereket ajánlott fel nekik. Mindezek a tények kétségtelenül arról tanúskodnak, hogy a falu lakosai és a kommunista partizánok között együttműködés volt, amely igen nagy mértékben akadályozta a katonai egységek hadműveleteit. A helyi lakosság viselkedése láttán feldühödött katonaság és rendőrség folytatta a heves harcot és megölt mintegy 200 kommunistát, beleértve a falunak azokat a lakóit, akik együttműködtek a partizánokkal.“ A délkoreai büntetőzászlóalj parancsnoka nem érte be e kíméletlen leszámolással, hanem a kuncsani rendőrség nyomozóosztályának vezetőjével együttműködve, a helyszínen agyonlövette Sinvunmiun falu 177 lakosát. A liszinmanista rendőrség és csendőrség ellen felkelő fegyvertelen kuncsani parasztok hősi harca, a liszinmanista rendőrségnek az a beismerése, hogy a falu lakossága és a partizánok között együttműködés és testvéri barátság volt — ékesszóló bizonyítéka annak, hogy Dél-Koreában mélyen gyökerezik a széles néptömegek harca a hiszinmanista rendszer ellen. A délkoreai partizánmozgalom annak eredménye volt, hogy a délkoreai néptömegek egy emberként szálltak szembe a liszinmanista rendszerrel és a rendszert pártoló amerikai katonai hatóságok intézkedéseivel. A fasiszta Li Szín Man-rendszer, erős külföldi pártfogóinak támogatására támaszkodva, kíméletlenül üldözni kezdte az összes valamennyire is haladó szellemű, demokratikus gondolkozású embereket. Az ENSZ-bizottság beismeri beszámolójában, hogy ezeket a letartóztatásokat sokszor kínvallatások kísérték és hogy a koreai állampolgárokat nem egyszer pusztán azért vetették börtönbe, mert bírálni merészelték az amerikaiakat. Csodálatos-e, hogy ez a helyzet mindenütt a nép elégedetlenségére, a délkoreai partizánmozgalom erősödésére vezetett? Feltétlenül komoly akadály volt ez az Észak-Korea elleni támadás előkészítése terén is. Acheson úr szerint „az északkoreai kommunista párt tevékenysége a délkoreai kormány megbuktatására irányult“. A valóságban azonban semmi sem aknázhatta alá jobban a délkoreai kormány tekintélyét, mint az a kegyetlen embertelen, reakciós politika, amelyet ez, a saját népével nyílt háborúban álló kormány folytatott. Acheson úr az északkoreai kormány elleni kirohanásaiban odáig ment, hogy még azokat a javaslatokat is az agresszív erőfeszítések egy formájának minősítette, amelyeket az északiak Korea békés egyesítésére tettek... A békés törekvésekben azonban csak a legvadabb dühtől elvakultan lehet agresszív terveket látni. De végtére is, miért hallgat Acheson ur Li Szin Man és más délkoreai vezető politikai személyiségek egymásnak homlokegyenest ellentmondó és leplezetlenül harcias kijelentéseiről? Nézzük csak, mit mondtak ezek az urak nem sokkal Észak-Korea általuk szervezett megtámadása előtt! A bizottságnak a közgyűlés ötödik ülésszaka elé terjesztett 1949. évi jelentésében az alábbiakat olvashatjuk: „A bizottság megállapította azonban, hogy az elnök, a külügyminiszter és más ismert és befolyásos politikai tényezők időrőlidőre olyan kijelentéseket tettek, miszerint nincs messze az az idő, amikor majd kétségbeesésből az erőszakos egyesítés „útjára kell lépni“. A külügyminiszter például első évfordulóján annak, hogy a közgyűlés elismerte a Koreai Köztársaság kormányát, kijelentette: „Remélem, a lakosság minden erejéből rajta lesz, hogy megszüntesse a 38. szélességi fok mentén húzódó határt, hogy így a jövő év december 12-ig megvalósuljon egész Korea egyesülése. A cél tudatában az egész népnek szilárdan akarnia kell ezt és késznek kell lennie arra, hogy vérét ontsa érte.“ Li Szin Man elnök 1949 december 30-i sajtóértekezletén kijelentette: „Az új évben meg kell valósítanunk az ország egyesítését, s hiszem, hogy ezt meg is tudjuk valósítani... Türelmesen olyan álláspontra helyezkedtünk, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetével való együttműködés óhaja sugallt. Továbbra is erőfeszítéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy a koreai nép közötti kölcsönös egyetértés útján megvalósítsuk az ország újraegyesítését. Ha azonban elérkezik az elkerülhetetlen pillanat, valószínűleg nem kerülhetjük ki a vérontást és a polgárháborút. Ha sajnálatos módon nem tudjuk ebben az évben elérni az egyesítést, akkor kénytelenek leszünk minden földünket saját erőfeszítésünkkel egyesíteni.“ Szin Szon Mo hadügyminiszter 1950 februárjában nyíltan kijelentette: „Ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem sikerül Korea testéből eltávolítania ezt a „tőrt“ — minthogy idáig nem sikerült , akkor a koreai nép kénytelen lesz maga latbavetni erőfeszítéseit és erőt alkalmazni ennek elérésére.“ Ha Acheson úrnak eddig nem volt elegendő ideje, hogy kellőképpen foglalkozzék a koreai bizottság jelentésével, akkor most talán majd talál néhány órát, hogy megismerkedjék az ilyenféle nyilatkozatokkal és elmélkedjék azon, mit is jelentenek ezek. Ez hozzásegíti ahhoz, hogy eligazodjék abban a kérdésben, hogyan és miért következtek be az 1950 június 25-i események. (Folytatása lapunk holnapi számában) 4 A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának előkészületei : MOLDVAI SZOCIALISTA SZOVJETKÖZTÁRSASÁG A Moldvai SZSZK dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának tiszteletére jelentős sikereket értek el a munkában. Ivan Rodica, a Moldvai SZSZK Legfelső Szovjetje Elnökségének elnöke a nagy évforduló előkészületeivel kapcsolatban ezt mondotta: „A moldvai nép szüntelenül érzi a Kommunista Párt gondoskodását, a Szovjetunió összes népeinek, és elsősorban az orosz nép testvéri támogatását. Ennek a segítségnek köszönhető, hogy a Moldvai SZSZK fejlett iparral és élenjáró mezőgazdasággal rendelkező köztársasággá alakult, hogy nemzeti kultúrája felvirágzott.“ A köztársaság fő termelési ága, az élelmiszeripar, gyors ütemben fejlődik, így a háború előtti időhöz viszonyítva a konzervtermelés a Moldvai SZSZK-ban 21-szeresére növekedett. A múlt évben, a moldvai köztársaság üzemei 50 százalékkal több konzervet gyártottak, mint a cári Oroszország egész konzervipara 1913- ban. Az új ötéves terv keretében a konzervtermelés a Moldvai Köztársaságban megkétszereződik. Az új ötéves terv folyamán 120 vállalatot építenek, illetve bővítenék ki a gyümölcsök, zöldségfélék, napraforgó, szőlő, cukorrépa és a dohány feldolgozására. Sikeresen fejlődnek a többi iparágak is. A meglévő 22 könnyűipari vállalat — cipőgyárak, textilgyárak és bőrfeldolgozó üzemek — egyre többet termelnek. A Moldvai Köztársaság iparvállalatai különböző gépeket, légkalapácsokat és fémipari felszerelést is gyártanak. A Moldvai SZSZK gépgyárainak védjegyét számos városban és munkatelepen meg lehet találni. Az élenjáró technika alapján gyorsan fejlődik a köztársaság mezőgazdasága is. Ezidő szerint a mezőgazdasági munkálatok 70 százalékát gépek végzik. Csaknem teljesen kiküszöbölték a kézi munkát a szántásnál és a vetésnél. A köztársaság kolhozai állandóan bőséges búza-, rozs- és kukoricatermést érnek el. Nagyban fejlődik az állattenyésztés. A moldvai kolhozokban a szarvasmarhaállomány hétszeresre, a sertésállomány nyolc és félszeresére növekedett a háború befejezése óta. A szovjet hatalom előtti időben a Moldvai Köztársaságban nem volt egyetlen felsőfokú intézet sem. Most 46 főiskola és felsőfokú technikai intézet működik, amelyeket 180.000 növendék látogat. Moldvai nyelven kiadják a marxizmus klasszikusainak műveit; tankönyvek, technikai és szépirodalmi művek, a szövetségi köztársaságok és külföldi írók műveinek fordításai jelennek meg ezen a nyelven. A Moldvai SZSZK festőművészei és zeneszerzői különleges alkotó lendülettel dolgoznak. A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának történelmi határozatain fellelkesülve a moldvai nép még több energiával dolgozik a kommunizmus győzelméért a Szovjetunióban és a világbékéért. UKRÁN SZSZK A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának határozatai és J. V. Sztálin elvtárs történelmi beszéde arra ösztönzik Szovjet Ukrajna dolgozóit, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának tiszteletére kiszélesítsék a szocialista versenyeket. A „Leninszkaja Kuznica“-üzem dolgozói 200, sőt még nagyobb százalékarányban teljesítik normájukat. A vállalatokban bevezetik az új technikát és gépesítik a nagy munkaigényű munkafolyamatokat. A „Tocselektorpribor", a „Transzszignal", a „Keramik“-üzem, a kievi cipőgyár és számos más vállalat a napokban nagymennyiségű terméket gyártott terven felül. A novokramatorszki „Sztálin“ gépgyár befejezte három lépegető ekszkavátor összeszerelését, így az üzem határidő előtt két hónappal befejezte a kujbisevi vízierőmű részéről kapott megrendeléseket. A „Dnyepropetrovszk“ fémipari üzem munkaközössége gyorsan elsajátítja az új technikát. A sztalinoi „Sztálin"-üzem és a dnyepropetrovszki „Lenin“-üzem és más vállalatok határidő előtt befejezték tízhavi tervüket a termelés minden ágában. GRÚZ SZOCIALISTA SZOVJETKÖZTÁRSASÁG Zaharij Csihubjanisvili, a Grúz SZSZK Legfelső Szovjetje Elnökségének elnöke az Októberi Forradalom évfordulójának előkészületei alkalmából nyilatkozott a TASZSZ munkatársának a grúz népnek a szovjet hatalom segítségével elért sikereiről. A lenini-sztálini nemzeti politika eredményeként Grúzia a nagy orosz nép segítségével visszamaradott cári gyarmatból virágzó, fejlett iparú és fejlett mezőgazdasággal rendelkező szocialista köztársasággá vált. 1949-ben a köztársaság ipara 37-szer többet termelt, mint 1913-ban. Az 1951. évi termelés 85 százalékkal felülmúlta az 1939. évit. Többszörösen megnövekedett a szén és a mangánérctermelés; a fémvágó szerszámgépek gyártása 2,9-szeresére növekedett. A Grúz SZSZK-ban a köztársaság villamosközpontjainak teljesítőképessége már 1950 elején 47- szeresen felülmúlta az 1913. évi színvonalat, a villamosáramtermelés pedig 62-szeresére emelkedett. Páratlan méretű fejlődést ért el a mezőgazdaság Grúziában, amely a szubtropikus növények termesztésének legfőbb területévé vált. A köztársaságban átfogó munka folyik a sztálini természetátalakítási terv megvalósításáért. A szamgorszki sztyepp naptól kiszárított több tízezer hektárnyi területe a nemrégiben épített „J. V. Sztálin“ öntözőcsatorna segítségével termőtalajjá válik. Az ipar és mezőgazdaság hatalmas fejlődésével egyidejűleg a grúz nép kultúrája is páratlanul felvirágzott. Az írástudatlanságot teljesen felszámolták, 20 főiskolában közel 38.000 diák tanul. Grúzia dolgozói az egész szovjet néppel együtt váltják valóra a Kommunista Párt által kijelölt nagyszerű feladatokat, amelyek az ötödik ötéves terv kongresszusi irányvonalaiban jutottak kifejezésre. Az új ötéves terv új és nagyszerű távlatokat nyit meg a grúz nép számára a kommunizmus építésében, a világbéke győzelméért kifejtett békés alkotó munkában. Visszatért Berlinből a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége BUDAPEST. (Agerpres.) — Október 30-án visszaérkezett Budapestre a Berlinben járt magyar kormányküldöttség. A kormányküldöttségben résztvettek: Rákosi Mátyás, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke; Gerő Ernő államminiszter, a népgazdasági tanács elnöke és Kiss Károly, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. A küldöttség a Német Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására látogatott Berlinbe. Az érkező küldöttséget üdvözölték a pályaudvaron: Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; a kormány tagjai; a Magyar Dolgozók Pártjának vezetői; É. D. Kiszeljov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, valamint a Kínai Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a népi demokratikus országok diplomáciai kirendeltségeinek tagjai. Kanadai békeharcosok követelik a koreai háború megszüntetését OTTAWA. (Agerpres.) — Endicott, a kanadai békebizottság elnöke táviratot küldött az ENSZ-közgyűlés elnökének, Pearsonnak. Endicott felszólította az ENSZ közgyűlését, foganatosítson sürgős intézkedéseket a koreai hadműveletek azonnali megszüntetése, a fegyverszüneti tárgyalások újrafelvétele és a fegyverszünet mielőbbi megkötése érdekében. Endicott felkérte Saint Laurent kanadai miniszterelnököt, valamennyi kanadai párt vezetőjét és a közélet vezető személyiségeit, hogy támogassák a koreai hábi-"u megszüntetését követelő felhívását. Wilson, volt angol kereskedelmi miniszter a szovjet-angol kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztését sürgeti LONDON. (Agerpres.) Harold Wilson, volt angol kereskedelmi miniszter egyik legutóbbi beszédében hangsúlyozta a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való kereskedelmi kapcsolatok kibővítésének szükségességét. A DAILY WORKER rámutat arra, hogy Wilson kijelentette: „Az USA megfosztja Angliát az árukiviteli piacoktól. Megborzadunk, ha a német, japán és amerikai konkurenciára gondolunk, amellyel nemsokára szembetaláljuk magunkat." Növekszik az amerikaellenes hangulat Nyugat-Európában PARIS (Agerpres). — Nyugat-Európa népeinek ellenállása az amerikai megszállással szemben olyan hatalmas erővel nyilvánul meg, hogy már az amerikai sajtó sem képes azt eltitkolni. Sulzberger, a NEW YORK TIMES külpolitikai hírmagyarázója egyik párisi tudósításában többek között a következőket írja: „Az európai védelmi közösség megalakításának terve körül kirobbant válsággal párhuzamosan hatalmas amerikaellenes hullám észlelhető.“ Sulzberger rámutat arra, hogy ismert amerikabarát politikusok is nyílt amerikaellenes magatartást tanúsítanak. Beismeri, hogy sokan azok közül, akik a nemzeti szuverenitásról való lemondás mellett nyilatkoztak, a közvélemény nyomására kénytelenek e politika következményei ellen állást foglalni. „Felingereltünk egyes külföldi üzletembereket“ — mondja az amerikai újságíró. „Az USA barátai ma olyan dolgokat mondanak, amelyek egyáltalán nincsenek ínyünkre. Franciaországban például Eduard Herriot kijelentette: „Felhívom az USA-t, kíméljen meg bennünket olyan eljárásoktól, mint például az, hogy miközben az USA az ENSZ-ben ellenünk szavaz Tunisz kérdésében, ugyanakkor katonai támaszpontokat létesít Marokkóban.“ Befejezésül Sulzberger a következőket idézi a COMBAT című burzsoá lapból: „Az atlanti paktum távol áll attól, hogy néhány egyenlő állam védelmi közössége legyen. Egyre ininkább fegyver Washington kezében, a hidegháború eszköze ... Semmit sem használ nekünk, ha figyelmen kívül hagyjuk azt az amerikaellenes hullámot, amely egész Franciaországban elterjedt." A népek bécsi békekongresszusának előestéjén MAGYAR NEPKÖZTARSASÁG A magyarországi békebizottságok számos új kezdeményezéssel készülnek a népek bécsi békekongresszusára. A budapesti nyugati pályaudvarról a napokban békevonat indult, amely ellátogat az ország különböző részeibe. A békevonaton képekből és grafikonokból álló kiállítás szemlélteti a magyar dolgozók és a világ népeinek békeharcát, a Magyar Népköztársaságnak a szocializmus építése terén elért sikereit s bemutatja a kommunizmust építő szovjet nép hatalmas művét, a Leninről elnevezett Volga—Don csatornát. A lakosság mindenütt lelkesedéssel fogadja a békevonatot és rendkívüli érdeklődéssel szemléli a kiállítást. A népek bécsi békekongresszusának megnyitásáig a békevonat meglátogatja az egész országot. NÉMETORSZÁG Egész Németországban lázas előkészületek folynak a népek bécsi békekongresszusára. A békeharcosok értekezleteket szerveznek a városokon és falvakon, megválasztják kongresszusi küldötteiket és előkészítő bizottságokat szerveznek. Münchenben megalakult a népek békekongresszusának helyi előkészítő bizottsága. A bizottságban résztvesznek a politikai, a gazdasági és a kulturális élet vezető személyiségei. A bizottság felszólította a tartomány lakosságát, válassza meg küldötteit a népek békekongresszusára. Kielben értekezletet tartottak a békeharcosok konferenciáin megválasztott küldöttek. Löwenstein író, beszámolójában hangsúlyozta a német népet fenyegető nagy veszélyt. Béke-nagygyűlést tartottak Berlinben a villanykészülékeket gyártó üzem dolgozói is. A nagygyűlésen felszólalt a német békevédelmi bizottság főtitkára. Beszédében kidomborította a népek békekongresszusának jelentőségét és válaszolt számos kérdésre. OLASZORSZÁG Az Olasz Békevédelmi Bizottság többszáz városban filmelőadásokat rendez, amelyeken az amerikaiak koreai gaztetteit mutatják be. Egész Olaszországban nagyarányú mozgalom bontakozik ki az ellen, hogy haditámaszponttá változtassák az országot. A parasztok több helyen bizottságot alakítottak földjük megvédésére, így Istriában is ahol egy hadirepülőtér építése miatt számos családot telepítettek ki lakásaikból. A bizottság felkereste a város prefektusát és tiltakozott, amiért a hatóságok nem tesznek semmit ez ellen. A demokratikus pártok helyi szervezetei kijelentették, hogy támogatják a parasztok mozgalmát. Hasonló erélyes tiltakozó mozgalom indult meg a Forli tartományban lévő Miramare városban is egy repülőtér építése ellen. FRANCIAORSZÁG A La Chapelle pályaudvar vasutasai kétszáz küldöttet választottak a párisi országos békekongresszusra. Parisban a XVIII. kerület (Montmartre) dolgozói újabb bizottságokat alakítottak. A kerület piacain „békehírnökök" árusítják a békelevelezőlapokat. A THUMANITÉ ismerteti azt a nyílt levelet, amelyet a francia békemozgalom az amerikai néphez intézett A levél célja — mint a’HUALANITÉ írja —, hogy tájékoztatást , nyújtson bizonyos igazságokról, amelyeket a hivatalos propaganda elrejt az amerikaiak elől. A levél arról ír, hogy a francia nép nem Amerika-ellenes, de nem fogadja el, hogy alárendeltségi viszonyban legyen és nem akarja, hogy egy idegen ország érdekeiért új háborúba rántsák. EGYESÜLT ÁLLAMOK New York és Boston városából mintegy ötszáz küldött vett részt az „Amerikai Nők a Békéért" nevű szervezet egyik legutóbbi békeértekezletén. A küldöttek kétezer szavazatot nyújtottak át a női békemozgalom vezetőinek. A szavazatok a koreai fegyverszünet megkötését követelik. A békeszervezetek elhatározták, hogy november 4-ig 45.000 szavazatot gyűjtenek. Mildred McAdory, a bútoripari munkások 140 körzetének végrehajtóbizottsági tagja az értekezleten felhívta a női dolgozókat és szakszervezeti tagokat, hogy nagyobb szerepet vigyenek a békeharcban, indítsanak kampányt azok között a nők között, akik „érzik az összefüggést az életszínvonal csökkenése és a háborús gazdálkodás között." A vietnámi néphadsereg újabb győzelmei MOSZKVA. (Agerpres.) — A KRASZNAJA ZVEZDA című lap október 30-i számában közli Alexejev alezredesnek a vietnámi hadi műveletekről írt cikkét. „Nyolc éve annak — írja Alexejev alezredes —, hogy a hős vietnámi nép fegyverrel a kezében védi szabadságát és függetlenségét. A felszabadító háború során a vietnámi nép a Munkapárt vezetésével egyetlen harci táborba egyesült. A vietnámi néphadsereg a harcok tüzében megerősödött és megedződött és dicsőséges harci hagyományokra tett szert. A néphadsereg egyre súlyosabb csapásokat mér a francia gyarmati csapatokra. Több sikeres hadművelet során a néphadsereg egységei felszabadítottak több kerületet Hajduono, Tajbin, Ninbin és más tartományokban. Ez annyit jelent, hogy a népkormány hatalma a Vörös-folyam deltája mentén helyreállt. Ez komoly veszélyt jelent a franciák északvietnámi legfőbb támaszpontja, Hanoi szempontjából. 1950 novemberében a francia gyarmati csapatok támadást indítottak Hoabin város ellen, azt remélve, hogy magukhoz ragadhatják a kezdeményezést és hogy elvághatják az ország északi, középső és déli részét öszszekötő közlekedési utakat. Hoabin ostroma több mint négy hónapon át tartott és az ott harcoló francia csapatok megsemmisítésével végződött. A vietnámi néphadsereg, miután elhárította a támadás veszélyét, ez év nyarán több hadműveletet hajtott végre Hanoitól keletre és délkeletre. Ugyanakkor a vietnámi néphadsereg egységei Vietnám középső részén is folytatták aktív hadműveleteiket. Hue és Turan városoktól 20—40 kilométernyire támadást kezdtek. Ugyancsak megélénkültek a hadműveletek Vietnám déli részében is. A francia csapatok az egész országban védelmi harcokra szorítkoztak. A néphadsereg egységei Északnyugat- Vietnámban Kajcsan és Szonja körzetében október 14-én nagyerejű támadást kezdtek. Múlt év végén a francia parancsnokság ebben a körzetben megerősítette állásait. Arra törekedett, hogy ellenséges hangulatot teremtsen a bennszülött lakosság körében és kényszerítette a lakosságot, hogy belépjen Bao-daj martalóccsapatainak soraiba. A francia parancsnokság annyira bízott erődítményei bevehetetlenségében, hogy lebecsülte a néphadsereg északnyugati támadásait. Október 14-én a néphadsereg egységei lajcsan város közelében (Hanoitól 150 kilométernyire) összevonták csapataikat és megtámadták a Ngialo várost védelmező francia csapatokat. A franciák nagy sietve ejtőernyős egységeket és repülőgépeket küldtek a város védelmére, de már nem akadályozhatták meg a néphadsereg hatalmas erejű támadását. Október 14 és 18 között a népi erők megsemmisítették a város megerősített állásait és szétzúzták a helyőrségi csapatokat. A néphadsereg felszabadította Ngialo várost. Október 22-én a győzelmesen előrenyomuló néphadsereg felszabadította Yan-jen várost is, amely 30 kilométernyire fekszik Ngialotól. A vietnámi néphadsereg csapásai alatt a francia csapatok visszavonulnak. A néphadsereg váratlan és hatalmas erejű támadása pánikot idézett elő a gyarmati hatalmak táborában. Francia és angol katonai szakértők a néphadsereg legutóbbi hadműveleteivel kapcsolatban megállapítják, hogy Ngialo körzetének elvesztése megsemmisüléssel fenyegeti az Északnyugat-Vietnámban állomásozó összes francia helyőrségeket. A népi erők újabb győzelmei azt bizonyítják, hogy növekedik harcképességük. A felszabadító háború magasztos célkitűzése hőstettekre készteti a néphadsereg katonáit és tisztjeit. A legutóbbi hadműveletek világosan mutatják, hogy a francia gyarmati csapatok kalandorterveire csúfos kudarc vár. Ezek a győzelmek az amerikai imperialisták indokínai politikájára és agressziós terveire is súlyos csapást mérnek. Az indokínai háború terhe súlyosan nehezedik a francia nép vállaira, aláaknázza Franciaország gazdaságát. A franciák a harcokban eddig több mint 200 ezer katonát és tisztét veszítettek. Ennek ellenére a francia gyarmatosítók a Wall Street parancsára folytatják az indokínai háborút. Az amerikai imperialisták azon erőlködnek, hogy Ázsiának ebben a részében kiterjesszék hadműveleteiket. De a francia katonák egyre nagyobb számban megtagadják a harcot a vietnámi nép ellen, mert gyűlölik ezt a „szennyes háborút“. A francia nép egyre nagyobb tömegei követelik a szégyenletes, agresszív háború megszüntetését. ■ - Szerkesztőség és kiadóhivatal Bucuresti, Piata Scánteii No. 1. Telefon 7,42,29, titkárság: 7,65,27. Праги1: Combinatul Poligrafie „Casa Scântei". Taxa postale plática In mimerar conf. apr. Dir. GeR. a Postelor Nr. 205092/947, 1952. november 1., szombat ____________________ИгИ C. No. 418191