Romániai Magyar Szó, 1952. december (6. évfolyam, 1601-1627. szám)
1952-12-01 / 1601. szám
Romániai Magyar Szó DALLAL, TÁNCCAL... ‘ Gyönyörű őszi nap virradt Bukarestre. A fellobogózott, plakátokkal, képekkel, jelszavakkal feldíszített város, a hamarjában felütött élelmiszeres sátrakkal, a tarka népviseletbe öltözött fiatalokkal megrakottan robogó teherautókkal s az útvonalakon sürgölődő rengeteg néppel olyan most, mint egy felvonulási nap délutánján, pedig még csak reiggel van. Siet Bukarest népe a szavazásra. A Casa Scânteii választókerület egyik szavazókörzetéhez közeledik egy jókedvű csoport, az ICER énekkara és tánccsoportja. A szavazókörzetül szolgáló elemi iskola nagytermében felkapaszkodnak a színpadra s úgy kabátban, sapkában, ahogy jöttek s ahogy hamarosan indulnak tovább egy másik körzet felé, eldalolják dalaikat, a Hacegánát, a régi dallamra írt ujszövegű traktornótát —■ az uj élet dalait. A színpad szélén két-három kisgyerek bámészkodik, mind ott lábatlankodnak a művészcsoport körül, amíg anyjuk ölbe nem kapja őket, hogy bemenjen a belső helyiségbe szavazni. Rengeteg itt a gyerek, mint minden szavazókörzetben. Mintha az anyák szándékosan hozták volna el mind a kicsinyeiket, hogy azok már most, az első szavakkal s az első lépésekkel tanulják meg az RNK szabad állampolgárainak jogait s gyermekeik jelenlétével is még nyomatékosabbá tegyék a béke ügyére adott szavazatukat. A választókerület Bukarest legszebb villanegyedétől húzódik, egészen a környékbeli községekig s mindenütt az új élet építkezései nőnek. Itt van az Agrotechnikai Intézet új épülete, a Sahia filmstúdió s a Bucuresti filmgyár új műterme a Floreascán, amely most, a választások tiszteletére lépett működésbe, és végül dolgozó népünk büszkesége, a kultúrforradalom bástyája, a Scânteia Háza. Itt javasolták a választókerület jelöltjét is, Iosif Chisinevschi elvtársat, pártunk kipróbált harcosát, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs egyik legközelebbi munkatársát. Rá szavaznak a kerület nagy építkezéseinek dolgozói, az agronómusnak készülő diákok, az anyák, mint Brasoveanu Ana, akik azt akarják, hogy gyermekeik felnövekedve, tehetségüknek és vágyaiknak megfelelően tanulhassanak, olyan fiatalok, mint Udroiu Alexandru, aki boldogan adta élete első szavazatát ifjúságuk napfényes jövőjére. A Kiszelesi-úti választókörzet, előtt hirtelen lelkes éljenzés csendül fel. Dr. C. I. Parkon akadémikust köszöntik a szavazásra várakozók. Jól ismerik valamennyien, még azok is, akik személyesen még nem találkoztak vele. Ismerik a nép érdekében kifejtett tudományos munkáját, amelynek egész életét szentelte, jól tudják, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a szovjet tudósok tapasztalatainak és milyen eredményesen hasznosítja azokat jelenlegi munkájában, az Endokrinológiai Intézet vezetésében. Ismerik és csodálják népünk e fáradhatatlan tudósát, aki ma is, a választókerület sok más szavazóját megelőzve, már reggel fél kilenckor az urna elé lépett, hogy leadja szavazatát Iosif Chisinevschi elvtársra, pártunk Központi Vezetőségének titkárára, a Casa Scânteii választókerület képviselőjelöltjére. Nogy élénkség uralkodik a többi körzetek elött is. Délfelé már a kerület külvárosi szavazóhelyiségeihez érnek a szavazópolgárokat szórakoztató műkedvelőcsoportok. S nyomukban hol itt, hol ott harsan fel a rigmus. Vasárnap már kora reggel jönnek, jönnek nagy sereggel Ünnepi szép öltözetbe, A választók a körzetbe, S mind leszavaznak estére, A dolgozók jelöltjére. A valóságban azonban Chisinevschi elvtárs választói jóval megelőzték a megénekelt határidőt. A Casa Scanteii választókerületben a szavazók döntő többsége nem estére, hanem már délután 2 órára leadta szavazatát. Sinka Ferenc első szavazása Szombaton ,délután már rég elhallgatott a munkaidő leteltét jelző sziréna a „Vulcan”üzemekben. Véget ért a november 30. tiszteletére szervezett ünnepi műszak a délutáni váltás számára. Böbe Gheorghe, IMSZ-sztahanovista kovács-csoportja is hazafelé készülődött. Éppen kiléptek az üzem udvarára, amikor hangosan megszólaltak a hangszórók: „Figyelem ... figyelem... Közöljük a délutáni ünnepi műszak eredményeit.“ Az udvaron feszült csend fogadta a hangszórók következő szavait: „Böbe Gheorghe IMSZ sztahanovista csoportja, amely a legszebb teljesítményt nyújtotta, négyszáz százalékban szárnyalta túl napi termelési feladatát.“ A hirtelen viharként keletkezett lármában alig lehetett hallani a további eredményeket: .......a kovácsműhely 78,5 százalékkal, a vasvázépítő osztály 73,7 százalékkal haladta túl termelési feladatait...“ — harsogta a hangszóró. Az ünnepelt csoport tagjai közt ott volt a szűkszavú Sinka Ferenc is, az alig 19 éves ifjúkovács. Élénk, fekete szemei-ből valami különös öröm sugárzott. Arra gondolt, hogy most már büszkén szavazhat ő is arra, akinek jelölését minden dolgozó ifjú lelkesedéssel fogadta. Az üzem kapujában azzal váltak el a csoprt tagjai, hogy másnap reggel az első között járulnak az urnák elé a szavazókörzetükben. Sinka gyalog indul hazafelé. Útközben ezernyi gondolat kavargott fejében. Hogy is lesz majd a reggeli szavazás? ... Sinka Ferenc alig egy éve került a „Vulcan”-üzemekbe. Nyolc éves kora óta itt érezte először, hogy lehet örülni az életnek. Alig volt egy éves, amikor elvesztette édesanyját, rá egy évre pedig édesapját. Tizennégy éves koráig falujában cselédeskedett a kulákoknál. Ott „tanulta“ meg a kovácsmesterséget is egy távoli rokonánál. Még világosan emlékszik, amikor egy napon a rajoni IMSZ-szervezethez hívták és megkérdezték, hogy akar-e Bukarestben dolgozni. Milyen örömmel mondta, hogy „akarok?’. Egy év alatt az egykor vérig kizsákmányolt Sinka Feri tökéletesen megtanulta mesterségét. Bekapcsolódott az üzem IMSZ- szervezetébe, ahol nagy segítséget kapott munkatársaitól ahhoz, hogy megismerje a szovjet munkamódszereket. Az IMSZ segítette munkájában, hogy elérhette a megtiszteltető sztahanovista címet. Ezek a gondolatok kísérték egész hazáig Sinka Ferit. Reggel még alig álltak öten a Rahova választókerület 3. számú szavazók háza előtt, amikor Sinka Feri megérkezett. Az első csoporttal lépett be a szavazók házába. Átvette a szavazólapot, aztán bement az egyik fülkébe. A szavazólapon Vasile Musat elvtárs, az IMSZ Központi Vezetősége első titkárának neve állt, annak a szervezetnek első titkáráé, amelytől Sinka már eddig is olyan sok segítséget kapott. Mikor kilépett a fülkéből, önkéntelenül is az NDF Központi Tanácsának kiáltványa csengett a fülében: „Mindenki, aki szereti hazáját, mindenki, aki békét akar, mindenki, aki napfényes, bőséges, boldog jövőt akar biztosítani magának és gyermekének...” És Sinka Ferenc erre adta első szavazatát. Két legjobb sztahanovistájukra adták szavazatukat A 14-es villamos már a kora hajnalban megtörte az utca vasárnapi csendjét. Az Industria Bumbacului B-textilüzem műhelyeiben még javában folyik a munka, közeledik az utolsó műszak befejezése, a nagy ünnep reggele. Mihalceanu Constanta rápillant a nagy faliórára. Még három óra áll rendelkezésére a műszak végéig s ha sikerült a terve, ez évben a legnagyobb eredményt éri el. Már több mint egy hete terven felül veri a fehér vásznat Ahogy ő számítja, ma reggelre legalább 40—50 százalékos túlteljesítése kell legyen. Reggel 7 óra. A gyár szirénájának hangja ma nem ébresztő a munkásnegyedben. Mindenki talpon van már. Az üzem klubja előtt, a választók házánál hosszú sor. A szavazófülkék ajtói egyre nyílnak és csukódnak. A klub előtt harmonikaszóra ropják a táncot az ifjak, tapsolnak és énekelnek az idősebbek. Micsoda nagyszerű ünnep, vigság és boldogság mindenütt. A sor mellett néhány agitátor társaságában az öreg technikus beszélget a régi, meg a mai választásokról, meg arról, hogyan jutott el a sztahanovista jelvényig az éppen most szavazó Mihalceanu elvtársnő és Marinescu Maria. A beszélgetés egykettőre szárnyrakapott s a várakozók egész kisgyűlést alkottak. Mindenkinek volt valami hozzáfüzése a témához. Mihalteanu Constanta az emlékezetében kutatott, hogyan is volt, amikor még sepregette a műhely cementjét és epedve nézegette,amint kecses mozdulattal járkál gépei között Mátés Paraschiva. Egyszer aztán magához hívta és megkérdezte tőle, akar-e szövőnő lenni. * Akart és Paraschiva segített. Rövidesen 6 gépről 20-ra, aztán pedig 50 gép kezelésére tért át. Ma pedig ő is az üzem egyik legjobb sztahanovista szövőnője. Hasonló történetre emlékszik vissza a fiatal Marinescu Maria is. Őt Cinca Maria tanította meg a mesterségre. Azelőtt kis cselédlány volt, ma pedig élmunkás. És most, hogy a sor elejére került, büszkén, feltartott fejjel lép az urna elé. Életében első ízben szavaz és ezt a szavazatát közvetlen munkatársára, Mátéi Paraschivára adja. S nem is olyan messze, néhány utcával odébb, talán már régen az urnába dobta szavazócéduláját az a munkásnő, akire most egy egész üzem munkássága gondol. Az „Industria Bumbacului B” textilgyár dolgozói két jelöltet küldenek a Nagy Nemzetgyűlésbe. Két legjobb munkatársukat javasolták az NDF jelöltjei közé, dolgozó népünk első képviselőjelöltje, Gh. Gheorghiu- Dej elvtárs mellé. — Őrájuk adtuk szavazatunkat is! — jelenti ki Mihalceanu Constanta. Bízunk abban, hogy mint mindig, Cinca Maria és Mátéi Paraschiva, hazánk első szövőnői ezután is becsülettel helytállnak a rájuk bízott feladatok elvégzésében. És ilyen jelöltekre — a nép jelöltjeire szavazva — biztos a győzelem. Ünnepre virradt a kaszárnya. Mezei Mózes úgy érezte, hogy még a kürtszónak is más hangja volt a mai ébresztőn. HÉT ÓRA. A tágas udvar visszhangzik a vidám nótától,a nevetéstől. Tisztek, közkatonák, románok, magyarok állanak egymás mellett a várakozó csoportokban. Itt láthatjuk igazán, mennyire a nép fiaiból, áll a mi drága néphadseregünk. Vállas, pirospozsgás arcú, nevetőszemű legények. Az életöröm, fiatalság tüze csap ki minden mozdulatukból. Nem félnek ezek a fiúk a nehézségektől, megtanulták legyőzni a fáradtságot, a nehézségeket. A kerekarcú, nevetőszemű Mezei Mózes lép az egyik csoporthoz. A klub felől jön. Már szavazott. Először életében. Mintha még most is a torkában érezné dobogni szívét a megilletődöttségtől. — Mezei elvtárs, leszavaztál? — kérdezi a mellette álló tiszt mosolyogva. A pelyhedző álló legény igent int a fejével. A körülállók elhallgatnak, pillanatig csend van, csak a szomszéd csoportoktól hallatszik ide a nóta. A tiszt kihasználja a csendet. — Ilyesmit éreztem én is, amikor először szavaztam. Ilyesmit, vagy még nagyobb meghatottságot. Velem szavazott az apám is — először életében, 56 éves korában! S a tiszt élénken mesélni kezd a múlt választásairól, amikor a dolgozók javarészét kirekesztették a szavazásból. A falu szegényeinek, a nőknek, ifjaknak nem volt szavazati joguk. A katonák nem választhattak és megválaszthatók sem voltak. „A néma óriás" — így nevezték akkor a hadsereget, amelyet ilyenkor választások idején arra használtak fel a tőkés-földesúri rendszer urai, hogy töltött fegyverrel vigyázzák urnalopásaikat és egyéb választási gazemberségeiket. Ha tíz évvel ezelőtt lettetek volna katonák, akkor ilyenkor csőretöltött puskával, felfűzött szuronnyal kellett volna állnotok — szemben apáitokkal és testvéreitekkel. Hátatok mögött dölyfös úricsemeték, fasiszta tisztek parancsolták volna a sortüzet, ha apád és testvéred felemelte volna szavát a bitangság ellen! A klub felől Opincanu szakaszvezető agitátor közeledik. — Gyerünk fiuk, jöhet a következő csoport. Aldea Alexandru pitestb rajoni szegényparasztfiú a tiszt minden mozdulatát erősen figyelve hallgatta szavait. Most megindult a csoporttal a szavazóhelyiség felé. — Arra is szavazok, hogy soha többé ne térhessen vissza a multi — mondja a mellette haladó őrvezetőnek. Szavai éppen olyan magabiztosak, határozottak, mint léptei, ahogy a klub felé halad ... KILENC ÓRA. Az udvaron levő vidámság, nótaszó behallatszik az egység klubjába is. Mezei Mózes egyedül ül az egyik asztal mellett, ceruzája gyorsan szántja a fehér papirost. Szüleinek ir haza: Bábahalmára, a Magyar Autonóm Tartományba. Úgy érzi, a mai nagy ünnepen ki kell öntenie boldogságát. Ez a nap otthon, a küküllőmenti faluban is sokáig emlékezetes marad s szülei számára még emlékezetesebbé akarja tenni. Az elmúlthéten ugyanis az egész egység előtt kitüntették a kiképzésben elért szép eredményeiért Erről ír Mezei Alózes és arról, hogy gépkocsi - vezető tanfolyamra küldték. Szakmát tanul a néphadseregben, hot élet van itt a hadseregben is, mint otthon a falunkban, mint szerte az országban mindenütt. November 30-án erre az új életre szavazott dolgozó népünk. „Édes szüleim, ma szavaztam először éle-* temben. Tudtam a kötelességemet. A békére, az életre szavaztam. A Népi Demokrácia Frontjára ...“ Pillanatig megáll. Valami szépet, megka-* pót akar írni a levél végére. „A múlt héten könyvet olvastam a szovjet kolhozparasztok életéről. Azt akarom, hogy az én falumban is olyan boldog élet virágozzék fel. Ezért szavaztam a Népi Demokrácia Frontja jelöltjére.“ TIZENEGY ÓRA. A nap magasan jár az égen, a szél is elült. A katonákról lekerülnek a köpenyek, zubbonyaikra csatolják derékszíjaikat. Felöltőben nehezebb a mozgás — a csoportok pedig táncra készülődnek. A győztes dolgozó néppel együtt győzelmi ünnepet ült ezen a napon vívmányaink erős korú védelmezője, drága hazánk védőpajzsa — néphadseregünk is. Hazafias lelkesedéssel szavaztak szabadságunk és békénk védelmezői Petrescu Elena, a Fémipari Munkások Szövetkezetének dolgozója a fővárosi Brancovenese kórház szülészeti osztályán szavaz. A fővárosi „Petőfi Sándor",magyar kulturegyüttes tánccsoportja az „Alexandra Sahia" választókerület 9. számú szavazási körzetének választói között, s Traian Iovanelli a bukaresti római katolikus érsekség fővikáriusa és paptársai, a szavazás után. 2 Az ország első jelöltjére szavaztak a „Vörös Grivica“ választókerület dolgozói „Köszönöm a Vörös Grivica választókerület dolgozóinak, hogy bizalommal voltak irántam és a Népi Demokrácia Frontja képviselőjelöltjének javasoltak a nagy nemzetgyűlési választásra. Különösen örvendek annak, hogy először a vasúti munkások javasoltak. Kívánom a Vörös Grivda és az egész ország vasúti munkásainak — akik a párt zászlaja alatt harcolva, 1933-ban dicsőséges lapot írtak be a romániai munkásosztály forradalmi mozgalmának történetébe —, hogy újabb és újabb sikereket érjenek el munkájukban’ — mondotta Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs, dolgozó népünk első képviselőjelöltje a „Vörös Grivica” választókerület választóinak gyűlésén. Ezen a felejthetetlen találkozón a „Vörös Grivica" választókerület dolgozói megfogadták, hogy újabb termelési győzelmeket érnek el s ugyanakkor büszkén jelentették eddigi sikereiket. Ebben a választókerületben is, mint az ország minden részében, az alkotó munka, a békés építés arcvonalán kivívott győzelmekkel fogadták a dolgozók a választások ünnepét. A „Vörös Grivica" üzemek küldöttei beszámoltak képviselőjelöltjüknek, Gh. Gheorghiu-Dej elvtársnak arról, hogy fogadalmukhoz híven, tizenegy hónap előtt befejezték az évi tervet. Jelentették, hogy épp a találkozó napján, amikor a választások tiszteletére ünnepi műszakot tartottak, újabb kiváló eredmények születtek: Andrei Gheorghe kazánkovács csoportja három óra alatt két és félnapi normát teljesített, két IMSZ-brigád négy munkaóra után már 45 százalékkal túlszárnyalta a napi előirányzatát. Ennek a lelkes munkának az eredményeként az egész üzem, több mint ötven százalékkal teljesítette túl termelési feladatait. Ehhez hasonló munkagyőzelmekről számoltak be a többi üzemek és vállalatok dolgozói is a találkozón, így készültek fel. Így fogadták a választások ünnepét a „Vörös Grivica“ választókerület dolgozói. Elérkezett november 30., a választások napja. A „Vörös Grivica“ választókerület is ünnepi díszben pompázik. Gheorghe Gheorghiu- Dej elvtárs arcképe köré szerető kezek fontak virágfüzéreket. Már napokkal ezelőtt a választók tömege segédkezett minél szebben berendezni a szavazóhelyiségeket. Az ötös számú szavazókörzet előtt a CFR énekkar rögtönzött műsort ad. Gh. Gheorghiu-Dej elvtársról szól a dal. Arról a férfiről, aki ezelőtt húsz évvel biztos kézzel irányította a vasúti munkások küzdelmét, arról, aki ma biztos kézzel vezeti népünket az új élet építésében. Az énekesek ajkán újabb dal csendül fel. Bukarestről, drága hazánk fővárosáról szól. Nem régi ez az ének. Néhány héttel ezelőtt még senki sem ismerte, de ma már kevés az az ember, aki nem ismeri. Dallama, verssorai arra ösztönöznek, hogy építsük, szépítsük fővárosunkat és városainkat, építsük és szépítsük az egész országot. Arra, hogy minél több új épület emelkedjék hazánkban, hogy a Bukarest—Duna csatornán, a Dambovitán minél hamarább elinduljanak az első hajók. Bent a szavazóhelyiségben egymásután adják le szavazataikat a munkásnegyed lakói. Egyre szebbé váló új életükre, vívmányaikra, további munkasikereikre szavaznak. Arra, hogy a meglévő kultúrotthonok, egészségházak, bölcsőde és napközi otthon mellé lelkes munkájuk nyomán újak épüljenek, hogy maguk és gyermekeik békében élhessenek, dolgozhassanak és alkothassanak. Most szavazott le Combarov Mihail, sztahanovista, Dumitrescu Ion és Ivan Gheorghe élmunkás, a „Vörös Grivica” üzemekből, Marcus Nicolae éltanuló. A „Vörös Grivica“ választókerület valamennyi szavazókörzetében határtalan lelkesedéssel jönnek szavazni a választók. Életünk Felvirágoztatására, gyermekeink boldogságára, békeharcunk diadalára adják szavazatukat. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs, népünk legdrágább fiának nevével szívükben lépnek az urnák elé a „Vörös Grivica" választókerület honpolgárai. Ünnepelnek a fővárosi Vasile Roaita választókerületben Már jóval hajnal előtt felgyúltak a lámpák a fővárosi Vatra Luminoasa villanegyed házaiban. Az „Augusztus 23“, „Republica”Üzemek és az „Industria Bumbacului B.“ élmunkásai laknak itt, a népi demokratikus rendszerünk gondoskodása folytán épült munkástömbházakban. A Vasile Roaita választókerület 4. sz. szavazókörzete felé indulók között ott látjuk Maria Cincát, az ismert sztahanovistát, aki maga is a Népi Demokrácia Frontja képviselőjelöltje, Nicolae Rosut, az „Augusztus 23”üzemek sztahanovista esztergályosát és még sok más élmunkást. A sztahanovistákkal együtt a két nagy fővárosi üzem számos más munkása is már korán reggel a szavazókörzet előtt gyülekezett. Az „Augusztus 23” üzemekből Alexandru Nicolae öntő és Szabó Sándor, a könnyűmechanikai osztály vezetője veszi át szavazólapját. Velük együtt érkezett Ion Budai is, az üzem lakatosa. Amikor megkapja szavazólapját, örömtől sugárzó arccal mondja: „Új boldog életünkre szavazok. Pártunk és kormányunk gondoskodik a dolgozókról, ennek köszönhetem, hogy szép házam van és fizetésemből családommal együtt gond nélkül élek.“ Bármerre tekintesz, vidám arcok. A szavazókörzet udvarán, a „Mobila populara“-gyár tánccsoportja és az „Augusztus 23“ rajoni néptanács népi zenekara szórakoztatja a választókat. Hamarosan a választásra egybegyűlt férfiak és nők táncra perdültek. Táncolni kezdenek azok is, akik sorukra várnak és azok is, akik már rég leadták szavazatukat. A szavazókörzet udvara visszhangzik az énekszótól és vidámságtól. Mindannyian ünnepük népünk legjobb fiainak megválasztását a Nagy Nemzetgyűlésbe. óra 45 Felloblogózott gyorsvonat robogott lefelé Predeál, Színaja lejtőjén. A négyszáz, hatos nagybányai gyors igyekezett a főváros felé. Fényszórói messzire bevilágították a csillogó sínpárokat. Nagy, színes arcképet erősítettek a mozdony két lámpádja közé, azt ábrázolja, akire ma, a szavazás napján hazánk minden dolgozója gondol, Gh. Gheorghiu-Dej elvtársat, népünk első képviselőjelöltjét. Fölötte két vörös zászlót lenget a szél. Két ember hajlik ki a sötét vezetőfülkéből, Roman Ioan ötszázas sztahanovista mozdonyvezető és Dendin Traian, a sütő. Sztálinvárosban vették át a szerelvényt, most vidáman beszélgetnek. — Nézd csak, — mutat a mozdonyvezető a közeledő Campina egyik nagy, kivilágított épületére. — Úgy látszik itt már megkezdődött. — Már majdnem egy félórája megkezdődtek a választások, — mutat órájára a másik. Azóta már a feleséged is ott áll a szavazófülkében. A mozdonyvezető bólint. Eddig tényleg leszavazott az asszony, úgy, ahogy megbeszélték. Mert ma egy hete még úgy tervezték, hogy szavazókörzetükben elsőnek állnak az urnák elé. De aztán máskép sikerült: egy társa megbetegedett és neki éppen ma kellett soronkivül Bukarestbe indulnia. Megtapogatja zsebében a bukaresti választásra jogosító igazolványt. — Most már csak szavazni kell. Nem ők az egyedüliek, akik erre gondolnak a vonatban. Dendin Traian nevet perckor ve emlegeti azt a fiatal diákcsoportot, amely a sztálinvárosi állomáson lekiabált neki, amikor átvette a szerelvényt. — Attól féltek, — meséli nevetve a sütő —, hogy lekésik a szavazást. Megmondtam nekik, hogy félkilencre már az Északi Pályaudvaron leszünk. Hanem mi aztán igazán nem késhetünk a szavazással — teszi hozzá komolyan. — Pár óra múlva indulunk vissza s addig a gépet is át kell vizsgálnunk... Nyolc óra negyven perckor már a bukaresti üvegcsarnok előtt füstölt a mozdony. A két sztálinvárosi vasutas kissé kormosan s talán fáradtan is, de mosolyogva állt már a sűtőház melletti szavazókörzet elnöki asztala előtt. Zizegve hullt a fehér papírlap a virággal körülrakott urnába. Már nagy csoportokban jöttek szavazni a grivicaiak. Pár perc múlva már Tatu Vasile művezető asztalánál ült a sztahanovista mozdonyvezető. Gyorsan rótta a sorokat a fehér jelentési ívre: Indulás 5 óra négy perckor, négy perc késéssel. Ebből majdnem hármat behoztam a Predeál—Campinai útvonalon. Szén, olaj és kenőanyagmegtakarítás: összesen 600 lej. (A szinajai lejtő jó terep a takarékosságra.) Érkeztünk pontos időben, 8 óra 40 perckor Aztán, hogy a mai jelentést még nevezetesebbé tegye, apró, kerek betűkkel még utánakanyarítja: __és 8 óra 45 perckor a fűtőmmel együtt leadtam a szavazatomat, első jelöltünkre, Gheorghiu-Dej elvtársra. 1952. december 1., hétfő Szavaznak a Ferentári új munkásváros lakói A kora reggeli órákban már eleven, mozgalmas élet bontakozik ki a ferentári munkásnegyedben. Egymásután gyűl ki a fény az új, modern munkáslakások ablakain. Mire kivirrad, már asszonyok, lányok, öregek, fiatalok kisebb-nagyobb csoportjai árasztják el a szavazóhelyiséghez vezető utat. Igyekeznek, hogy minél előbb leadhassák szavazatukat jelöltjükre, Barbuti Nicolae elvtársra. . Legelőször egy házaspár lép be a szavazóhelyiségbe. Barbu Lascar, a „Vulcan“üzemek sztahanovistája feleségével együtt elsőként áll az urna elé. Elérkezett a részére is oly várva-várt nap, amelynek tiszteletére tegnapi tervfeladatát már az első négy órában 160 százalékkal túlteljesítette. Boldog, új tartalommal megtöltött, békés életére adja szavazatát, amikor az urnába dobja szavazócéduláját. Lassanként hatalmas tömeg gyűlt össze a választóhelyiség előtt. Már alig várják, hogy rájuk kerüljön a sor. Az elsők között adja le szavazatát a „Rákosi Mátyás” országszerte ismert sztahanovistája, Vasú Nicolae elvtárs is. Feleségével együtt örömtől csillogó szemmel veszi át a szavazócédulát. Nagy eseményt jelent ez a nap az ő életében is, hiszen ő is egyike azoknak a legjobbaknak, akiknek neve a szavazólapokon szerepel. Vidám, nótázó ifjakkal megrakott autó fordul be a szavazóhelyiség elé. Nemzeti viseletbe öltözött fiuk, leányok ugrálnak le róla és pár perc múlva már ugyancsak szaporázzák a népi táncokat. Megérkezik az egyik katonai egység zenekara is és percek alatt táncra perdül az egész választótömeg a zenekar talpalá szóló muzsikájára. A választók között sok ifjú várakozik. Ott izgul köztük Budica Elena is, az Egyesített Szövőüzemek fiatal szövőnője, aki most fog szavazni először életében. Mikor az urnába dobja szavazócéduláját, kissé elfogódott hangon mondja: „Az ifjúság fényes jövőjéért!“ Mialatt tekintete mélységes szeretettel végigsimítja kisfiát, gyorsan hozzáteszi: „A békéért szavazok. Azt akarom, hogy az én fiam ne legyen a gyilkos bombák áldozata." Kis pionírcsapat bontakozik ki a háztömbök közül, ők is tudásukkal, nagy szorgalommal betanult énekeikkel akarnak hozzájárulni ahhoz, hogy minél szebb és felejthetetlenebb legyen minden dolgozó számára a választások napja. Kisfiának kezét fogva lép be a szavazófülkébe Andrei Maria, az „Industria Bumbacului B.” sztahanovistája, aki a terhelésben elért ragyogó eredményeivel köszöntötte a választások napját. Mindenki szeretettel nézte a fiatal sztahanovistát, amint fia kezét fogva az urnába dobta szavazócéduláját. Egymásután, szaporán, egész nap hulltak az urnába a szavazócédulák.