Romániai Magyar Szó, 1952. december (6. évfolyam, 1601-1627. szám)

1952-12-26 / 1623. szám

Romániai Magyar Szó Kim Ir Szen elvtárs beszámolója a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának 5♦ plenáris ülésén FENJ­AN. (Agerpres.).­­ A lapok közölték Kim Ir Szénnek, a Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottsága elnökének a párt Központi Bizottsága 5. plenáris ülésén előterjesztett jelentését. A jelentés címe: „A Munkapárt szervezeti és ideológiai megerősítése — győzelmeink alapja”. Kim Ir Szen jelentésében kiemelte, hogy a párt Központi Bizottságának legutób­bi plenáris ülése óta nagy események történ­tek. . „Ami a nemzetközi helyzetet illeti — mon­dotta — ezt egyfelől a Szovjetunió vezette ,demokratikus béketábor erejének további meg­szilárdulása, másfelől pedig a világ kapitalis­ta rendszere általános válságának további elmélyülése jellemzi. A Szovjetunió, amely­­valóra váltja a kommunizmus építésének nagy­­tervét, következetesen folytatja a béke és a népek közötti barátság politikáját. J. V­­­Sztálin műve: „A szocializmus gazdasági­­problémái a Szovjetunióban” értékes hozzá­járulás a marxi-leniai tudomány szellemi kincsestárához. J. V. Sztálin újabb hatalmas fegyvert adott a népeknek az új élet megte­remtéséért vívott harcban. Óriási jelentősé­gűek J. V. Sztálin műve, a Szovjetunió Kom­munista Pártja XIX. kongresszusán elmon­dott beszéde, valamint a kongresszus összes dokumentumai. . Az amerikai imperialisták, akik egy újabb világháború kirobbantásán mesterkednek a­­háborúban keresnek kiutat a kapitalizmus­­általános válságából. A 4. plenáris ülés óta­­eltelt időszakban az agresszorok, élükön az amerikai imperialistákkal, tovább pusztították hazánk békés városait és falvait, továbbra is legyilkolják a nőket és az ártatlan gyermeke­ket, ami a világ minden becsületes emberének felháborodását és gyűlöletét váltotta és váltja ki. Egyre hatalmasabban hangzik fel a világ becsületes embereinek tiltakozó sza­va az amerikai barbárok baktériumháborúja ellen. Az amerikai-angol intervencionisták, akik k­ét és fél év óta le akarják igázni békeszerető népünket, ez idő alatt óriási veszteséget szen­vedtek mind emberben, mind hadianyagban. Kísérleteik népünk leigázására és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elpusztítá­sára, kudarcot vallottak. Jelenleg az amerikai tábornokok azt tervezik, hogy csapataikat ja­pán és csángkajsekista zsoldosokkal helyette­sítik. De minden kétségen felül áll, hogy ezek a kísérletek is kudarcba fullnak, a gyalázatos tervek kezdeményezőinek és megszervezőinek szégyenletes kudarcával végződnek." Kim Ir Szen jelentése második részében a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság belső helyzetével foglalkozott. „A fronton az elmúlt év során kialakult helyzetet az aktív védelmi harc kibontakozása jellemzi. A koreai néphadsereg és a kínai ön­kéntesek hős csapatai megerősítik védelmi állásaikat, sikeresen visszaverik az ellenség támadásait és óriási veszteséget okoznak ne­kik emberben és hadianyagban” — mondotta. A továbbiakban Kim Ir Szen, a front mögöt­ti lakosság hősies munkájáról beszélt. Részle­tesen foglalkozott az amerikaiak és h­sziama­­nista lakásaik által uralt Dél-Korea helyzeté­vel. Kimutatta: az úgynevezett földreform a délkoreai parasztság rohamos tönkremenésé­­hez vezet. Az amerikai imperialisták agresz­­sziós politikája és a h­sziamanista banditák árulása következtében Dél-Korea ipara is szétzüllik. Míg Észak-Koreában 15 kilogramm rizs ára 2,500 von, Dél-Koreában ugyanez a mennyiség 160—170 ezer vonba kerül. Dél- Korea legfejlettebb iparának, a textiliparnak a termelése 1952-ben 1950-hez viszonyítva 62 százalékkal, a fémipar termelése 75, az élel­miszeripar termelése 70 százalékkal csökkent. Dél-Koreában a munkanélküliek száma jelen­­leg egymillió, a részleges munkanélküliek és­­a háborús károsultak száma meghaladja a 14 milliót, öt millió embert különleges táborok­ban tartanak fogva, ahol a legszörnyűbb bá­násmódban részesülnek. Dél-Korea lakossága jelenleg nyomorra van kárhoztatva. Csupán Szöul­ban 22 százalék az öngyilkosság az összes halálesetek közül. A délkoreai haza­fiak azonban szembeszállnak az éhínséggel, a nyomorral és a rendőrterrorral, bátran har­colnak Li Szin Man hazaáruló klikkje ellen és támogatják a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. „1952-ben — mondotta Kim Ir Szen — nagy sikereket értünk el a népgazdaság min­den területén. Ennek ellenére még igen sok hiányosság mutatkozik a nehézipari és a könnyűipari minisztérium és más szervek munkájában.” A jelentés harmadik és negyedik része a Koreai Munkapárt szervezeti megerősítésével foglalkozik.­ Az előadó hangsúlyozta: „A múlt év­ novemberében megtartott negyedik plená­ris ülés után a szervezési munka a párton be­lül jelentékenyen megjavult, a párt sorai megnövekedtek. Ebben az időszakban a mun­kások, parasztok, katonák és értelmiségiek legkiemelkedőbb képviselői beléptek a Munka­pártba. Jelenleg a pártnak több mint egymil­lió tagja van. Az alapszervezetek száma 48.933. Ha elemezzük a pártszervezetek tár­sadalmi összetételét, a következő számadato­kat vehetjük szemügyre: munkás 21 százalék; szegényparaszt 57.9 százalék; középparaszt 3.5 százalék; tisztviselő 16.6; különböző más foglalkozású 1 százalék. A negyedik plenáris ülés után a pártszervezetek jelentékenyen megerősödtek, a párttagok aktívabban vesz­nek részt a pártmunkában. A párton belül kifejlődött a bírálat és önbírálat szelleme, megerősödött a párt belső demokráciája. A háború alatt 150 ezer új tag lépett be a pártba. A párt szervezési és ideológiai megerősí­téséhez — mondotta Kim Ir Szen — szük­séges a szervezési munka színvonalának eme­lése, a párttagok politikai és ideológiai szín­vonalának megjavítása. Sok pártszervezet ed­dig kizárólag azzal foglalkozott, hogy meny­­nyiségileg növelje a párttagok számát és nem fordított kellő figyelmet a minőség megjaví­tására. Ennek következtében idegen elemek furakodtak be a pártba.” Kim Ir Szen a továbbiakban rámutatott egyes pártszervezetek munkájának hiányossá­gára a párt határozatai végrehajtásának el­lenőrzésében és az ifjú párttagok vezető állá­sokba helyezésében. A jelentés ötödik része a párt ideológiai megerősítésének kérdésével foglalkozik. Kim Ir Szen hangsúlyozta, hogy az ideológiai munka legfőbb célja a marxi-leniai forradal­mi elmélet terjesztése a dolgozók soraiban. „A felszabadító háború felszínre hozta a munkások, parasztok és értelmiségiek nemes hazafiságát és magasrendű erkölcsi és po­litikai jellemvonásait — mondotta Kim Ir Szen. — Az egész koreai nép felsorakozott pártja, a Munkapárt köré. Ezért nem barát­kozhatunk meg bizonyos felületes formális ma­gatartással a néptömegek ideológiai nevelé­sének kérdésében. Az ideológiai nevelőmunka legfőbb szempontja a koreai nép egysége, a munkások és parasztok megbonthatatlan szö­vetsége, az amerikai intervencionisták és la­kásaik elleni harc kell legyen.” A jelentés befejező részében Kim Ir Szen rámutatott arra, hogy az amerikai interverr­­cionisták és cinkosaik szétzúzásához elsősor­ban a Munkapárt megerősítése szükséges. „A párt egész tevékenysége — mondotta — a nép érdekeit szolgálja. A jelenlegi szakasz­ban pedig a legfőbb feladat az amerikai inter­vencionisták és ügynökeik szétzúzása. Te­gyünk meg tehát minden erőfeszítést pártunk szüntelen megerősítésére, a felszabadító há­ború végső győzelmének kivívására! Előre, igaz ügyünk nagyszerű győzelmé­ért!" Gestapo intézkedések az amerikai kikötőkben MOSZKVA. (Agerpres.) — A McCarran- Walter féle törvény alapján — amelyet az USA kongresszusa nemrégiben fogadott el — december 24-én érvénybe lépett az idegen ke­reskedelmi hajóknak amerikai vizeken való tartózkodására vonatkozó szabályzat. M. Szagateljan, az „Izvesztija” megfi­gyelője ezzel kapcsolatban ezt írja: „Az amerikai imperialisták, akik szűntel­nül megszegik a nemzetközi jogszabályok , a nemzetközi jogszokások legelemibb elveit, újra bebizonyították, hogy a kereskedelmi ha­józásra fennálló szabályok számukra nem egyebek, mint puszta szólamok. A McCarran-Walter féle törvény hatalmas nehézségeket gördít a jelentős kereskedelmi flottával rendelkező országok hajózásának út­jába. E törvény értelmében ugyanis minden egyes tengerész számára előzetes amerikai vízum szükséges, ami nagy késéseket idéz elő az USA és a többi országok között köz­lekedő teher- és személyszállító hajók forgal­mában. Az amerikai reakciósok e „kezdemé­nyezése“ tehát az európai hajóstársaságok ál­tal lebonyolított szállítások érezhető csökken­téséhez vezet. Ebből természetesen az ame­rikai hajótulajdonosok húznak hasznot. Eb­ben áll a „kezdeményezés” egész titka!” „Az amerikai hatóságok által az USA ki­kötőiben alkalmazott gestapo-módszerek — írja befejezésül Szagatellan — méginkább megerősítik, hogy az amerikai uralkodó körök előtt ismeretlen a nemzetközi jogszabály fo­galma, szégyentelenül lábbal tiporják más államok érdekeit és nemzeti szuverenitását". Tunisz, Marokkó és Algír népeinek hősi harca Írta: LEO FIGUERES, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja Észak-Afri­ka népei mind nagyobb erővel harcolnak a szabadságért, a nemzeti függet­lenségért és a békéért. Harcuk mind nagyobb lendületet vesz. Semmi sem törheti meg Tu­nisz, Marokkó és Algír népeinek harci szelle­mét és hazafias egységét, sem a bombázá­sok, sem a kivégzések, sem a törvénytelen letartóztatások ezrei, sem pedig azok a pusz­títások, amelyeket a városokban, falvakban és egész vidékeken követnek el a francia im­perializmus büntető expedíciói. Ezekben az országokban, de különösen Tu­niszban és Marokkóban, a gyarmatosítók ed­dig hol csábító ígéretekhez, hol sortüzekhez folyamodtak. De a népek nem hittek az ígé­reteknek, s a kivégzésektől sem rettentek meg. Mindenkor harcuk kiterjesztésével és egységük fokozásával válaszoltak a gyarma­­■ tositókna­k.­­ A francia imperialisták szószólói szívesen szavalnak a gyarmatosítás úgynevezett „ál­dásairól", pedig a gyarmatosítás voltakép csak rabságot, szörnyű nyomort és szeren­csétlenséget zúdított az északafrikai orszá­gokra. Algír, Tunisz és Marokkó városaiban és falvaiban óriási a nyomor. A hiányos táplál­kozás állandósult, s az éhínség sem ritka. Mindenütt dühöngenek a járványok. Száz­ezer falusi lakosra jut egy orvos. Marokkóban 600 orvos és 15.000 rendőr van, it jellemzi a gyarmatosítók „civilizációját !” Ezekben az országokban a munkások bére egyötöde—egyhatoda a legnyomorúságosabb franciaországi munkabérnek. A gyarmatosí­tók fényűzően kényelmes, modern házakban laknak, de az arab családok ezrei korhadt deszkákból és bádoghulladékokból összetá­kolt, nyomorúságos vityillókban húzódnak meg. A gyarmatosítók rendszeresen elrabolják a parasztok legjobb földjeit, hogy saját birto­kaikat gyarapíthassák. Tuniszban 450.000 pa­rasztra összesen egymillió hektár szántóföld jut, míg 4000 gyarmatosító 850.000 hektár bir­tokosa. A leigázott, teljesen vagyontalan munká­sok és parasztok százezerszámra elhagyják hazájukat, Franciaországba vándorolnak, s nyomorúságos éhbérért a legnehezebb mun­kán, a legszörnyűbb viszonyok között síny­lődnek. Ezekben az országokban, az ősi arab kul­túra területén úgyszólván tilos az anyanyel­ven való oktatás. A lakosság négyötöde anal­fabéta, s az iskolaköteles gyermekeknek mind­össze 7—8 százaléka tanul. A gyarmatosítók lábbal tiporják a demo­kratikus szabadságjogokat. Tunisz és Marok­kó, bár formálisan mindegyik „protektorátu­sa" Franciaországnak, a valóságban tipikus gyarmattá vált. Az országok lakossága még községi tanácsokat sem választhat. Az al­gíri közigazgatás annyira meghamisítja a vá­lasztásokat, hogy a kormány jelöltje gyakran a lajstromozott választók számánál is több szavazathoz jut. Tunisz, Marokkó és Algír egész gazdasági és politikai életén a négy nagy francia mono­pólium uralkodik: a párisi Banque de l’Union, az Omnium Nord Africain részvény­­társaság mögött álló Rotschild-csoport, s kü­lönösen a Páris-Hollandia Bank. Az utóbbi Marokkóban terjeszkedik. Itt több mint 150 iparvállalaton kívül ércbányákat, az ipari nö­vények termelését, a közlekedést és az állami bankot ellenőrzi. A francia kormány hivatalos képviselői: a kormányzók és a főbiztosok, sőt a párisi kormányférfiak is e négy monopó­lium eszközei. Ez a négy tőkéscsoport olyan, mint a polip: szívja az északafrikai népek vérét és verejtékét. Néhány éve az ország természeti kincseinek elrablása és a lakosság mértéktelen kizsákmányolása révén egyre fo­kozottabb ütemben növeli profitját. A Marok­kóban garázdálkodó 12 cég, a Paris-Hollandia Bank érdekeltsége, négy év alatt 425 száza­lékkal szaporította nyereségét. A francia monopolisták éppen ezért ragasz­kodnak annyira ehhez a zsíros falathoz, ezért fordulnak szembe oly kegyetlenül és konokul ez ország nemzeti szabadságmozgalmaival. -­• Észak-Afrika fontos szerepet tölt be azok­ban a támadó tervekben is, amelyeket az im­perialisták a Szovjetunió é® a népi demokra­tikus országok ellen szőnek. A francia impe­rialisták agyonmagasztalják azoknak a légi és tengeri támaszpontoknak a hadászati elő­nyeit, amelyeket az észak-atlanti tömb, s fő­leg amerikai gazdáik és „szövetségeseik" ren­delkezésére bocsátottak. De a francia impe­rialisták, amikor az északafrikai repülőterek építésére meghívták amerikai „barátaikat” falánk amerikai imperialista vetélytársak be­bocsátására vállalkoztak. Az amerikai monopóliumok a katonai je­lentőségű munkálatok, valamint a „gazdasá­gi segítségnyújtás" ürügyével jelentős sze­rephez jutottak e különféle vállalatok, külö­nösen a bányák igazgatásában. Megkaparin­tották a tuniszi olajkoncessziókat és a marok­kói kereskedelem jelentős részét. Marokkó­ban máris tízezrével telepedtek le az ame­rikaiak. A francia burzsoá sajtó időnkint panasz­kodik az Észak-Afrikában tevékenykedő ame­rikai ügynökök „féktelensége” és „modorta­­lansága” miatt. A francia és amerikai mono­póliumok érdekeinek összeütközése Észak- Afrikában kétségkívül az ellentétek egyik for­rása, s az amerikai imperializmus és a fran­cia csatlósok közt lévő súrlódások egyik leg­komolyabb oka. Bizonyos, hogy az amerikai imperialisták szívósan gyöngítik a francia konkurrens pozícióit. Míg a versenytárs kiszo­rítására törekszenek, úgy félnek a népek sza­badságharcától, mint a tűztől. A washingtoni főkolomposok „gyarmatosí­­tásellenes" demagógiája nem vezeti félre Tu­nisz, Marokkó és Algír népeit. Ezek a népek nem azért küzdenek, hogy gazdát cseréljenek, hanem, hogy kivívják a szabadságot. Az a két­színű és képmutató magatartás, amelyet az Egyesült Államok képviselői az ENSZ-ben a tuniszi kérdés megvitatása során tanúsítot­tak, teljesen leleplezi az amerikai imperializ­must, mint a gyarmati és függő országok valamennyi igazi szabadságmozgalmának es­küdt ellenségét. Ezzel szemben a Szovjetunió — a győztes szocializmus országa — mind erkölcsileg, mind politikailag állandóan segíti az észak­afrikai népeket nemzeti szabadságharcukban. A Szovjetunió ezeknek a­­népeknek, mint va­lamennyi leigázott népnek, követeli az ön­rendelkezési jogot, a nemzeti függetlenség és szuverenitás jogát. E népek tudják, hogy bízhatnak a Szovjetunió ENSZ-beli képvise­lőinek szavában, mert jól tudják, mily boldog életre virradtak azok az egykori gyarmatok, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista For­radalom szabadított föl, ismerik az egyenjo­gú, politikai, gazdasági és kulturális tekin­tetben igen fejlett szovjet köztársaságok pol­gárainak virágzó életét. Ezért jelentik ki az északafrikai hazafiak oly határozottan, hogy sose fognak harcolni a szabadság és a népek testvériségének országa ellen. A tuniszi, marokkói és algíri hazafiak, lel­kesen gondolnak a kínai nép győzelmére, a koreai nép hősi ellenállására az amerikai­angol agresszióval szemben és a vietnámi nép sikeres harcára a francia gyarmatosítók ellen. Az északafrikai népek szabadságmozgalma egy ideje példátlanul föllendült. A tuniszi nép tömegtüntetésekkel, általános sztrájkkal, a legváltozatosabb formájú ellenállási akciók­kal válaszolt az imperialisták sortüzeire, a büntetőexpedíciókra és a gyarmatosítók bé­renceinek galád gyilkosságára, akik elpusztí­tották Farhat Hasedet a Tuniszi Dolgozók Általános Szövetségének főtitkárát. Marokkó valamennyi nagy városának nép­tömegei biztosították a tuniszi testvérnépet harcos szolidaritásukról, s kinyilvánították el­tökélt szándékukat, hogy kiharcolják orszá­guk függetlenségét. A gyarmatosítók csapa­tai többszáz marokkói hazafit öltek meg Ca­sablancában és más vidékeken. De a népi mozgalom nem torpant meg. A nép újabb ha­zafias tüntetésekkel és sztrájkokkal felelt. Algir népe a tüntetések és sztrájkok soro­zatával mutatta meg, hogy közösséget vállal Tunisz és Marokkó népeivel. A gyarmatosítók rendőrsége vad dühvel fojtotta el e tömeg­­megmozdulásokat.­­ ........— A nemzeti szabadságmozgalom részvevőit mindhárom országban kegyetlenül üldözik. Az egyes pártok és szervezetek vezetőinek és aktivistáinak, a különböző meggyőződésű ha­zafiaknak ezreit vetették börtönbe. Aztán nagysietve elítélték, vagy bírósági tárgyalás nélkül száműzték őket. A gyarmatosítók legdühödtebben a kommu­nisták ellen fenekednek. Száműzték a Tuniszi Kommunista Párt titkárait, üldözik Algír Kommunista Pártjának számos vezetőjét. A gyarmatosítók letartóztatták Ali Yata elvtár­sat, a Marokkói Kommunista Párt titkárát, majd föloszlatták a kommunista pártot. De semmi se törheti meg a hazájuk szabadságá­ért és jövőjéért öntudatosan és bátran harco­ló kommunisták akaratát. Tunisz, Algír és Marokkó kommunista párt­jai szilárdan küzdenek harcoló népeik első soraiban. A kommunista pártok a nemzeti egység élharcosai, a kommunista pártok irá­nyítják a széles nemzeti függetlenségi fron­tok megteremtéséért folyó harcot. A tuniszi, marokkói és algíri hazafiak har­cukban az egész haladó emberiség támoga­tására, a francia néptömegek segítségére tá­maszkodnak. Nem tévesztik össze az aljas, elnyomó gyarmatosítókat a francia dolgo­zókkal, akik szintén harcolnak az Észak- Afrikában dúló aljas terrorhadjárat ellen, s követelik, hogy ismerjék el az északafrikai népek jogát a szabadságra és függetlenségre. A Francia Kommunista Pártnak, Maurice Thorez pártjának érdeme, hogy állandóan kinyilvánítja a" francia nép érzéseit, amikor leleplezi azokat a hallatlan gaztetteket, ame­lyeket a francia imperializmus valamennyi burzsoá párt, tehát a jobboldali szocialista párt támogatásával is végrehajt. A Francia Kommunista Párt állhatatosan és határozottan követeli, hogy teljesítsék az északafrikai népek vágyait, s egyúttal — a francia munkásmozgalom harci hagyományai­hoz híven — küzd minden nép önrendelkezé­si jogáért. A Francia Kommunista Párt bölcs előrelátással, a Franciaország érdekeinek és a béke ügyének megfelelő, egyetlen helyes nemzeti politikát követeli. (Megjelent a „Tartós békéért népi de­mokráciáért” 51. (215) számában.) 4 Mentsük meg gyermekeinket a háború borzalmától! A Demokratikus Nők Világszövetségének felhívása BBCS (Agerpres) A Demokratikus Nők Vi­lágszövetségének tanácsa december 20-i ülés­szakán felhívást bocsátott ki a nők nemzetközi kongresszusának összehívásáról. A felhívás szövege a következő: Világ asszonyai! Mi adunk életet gyermekeinknek, mi nevel­jük, mi oktatjuk őket. Munkánk évszázadok óta felbecsülhetetlen hozzájárulás a civilizáció és a haladás fej­lődéséhez. Mint anyák és honpolgárok, teljes politi­kai, gazdasági és társadalmi jogokat kell él­veznünk, hogy méltón teljesítsük a társadalom életében ránk háruló feladatokat. Olyan or­szágokban, ahol még nem ismerték el ezeket a jogokat, a nőknek ki kell vívniuk azokat és megfelelő feltételeket kell teremteniök e jogok gyakorlati megvalósítására. A mi legforróbb óhajunk az, hogy békében és barátságban éljünk valamennyi néppel. Készek vagyunk mindent elkövetni, hogy meg­mentsük gyermekeinket egy újabb pusztító há­­ború borzalmaitól. A háború máris szörnyű valósággá vált Ko­rea, Vietnám és Malájföld asszonyai számára s azzal fenyeget, hogy véres mészárlásba so­dorja az egész világot. A háború előkészítésé­nek fokozása, az, hogy sok országban haditá­maszpontokat létesítenek, békénket fenyegeti. A fegyverkezési hajsza sokmillió család élet­színvonalát csökkenti, munkanélküliséget, nyomort zudít rájuk. Világ asszonyai! Válaszolva a nők törekvésére, hogy közösen megoldást találjunk azokra a kérdésekre, ame­lyek mindnyájunkat gyötörnek, a Demokrati­kus Nők Világszövetsége 1953 júniusára Dá­niában összehívja a nők nemzetközi kon­gresszusát. Anyák, akik meg akarjátok óvni gyermekei­teket a háborús előkészületek következtében egyre fokozódó nyomortól és nélkülözésektől! Anyák, akik gyermekeiteket jó egészségben, jóllakva és jól felöltözve akarjátok látni, akik több iskolát és több lakást követeltek gyerme­keitek számára! Anyák, akik meg akarjátok menteni gyermekeiteket a szenvedéstől s az éhínségtől! Anyák, akiket megfosztottak min­den jogtól, akiket, akárcsak gyermekeiteket megfosztottak a tanulás jogától! Ti, akik né­peitekkel együtt harcrakeltek a gyarmati el­nyomás ellen! Ez a kongresszus a ti kongresz­­szusotok lesz! Munkásnők és tisztviselőnők, akik állást fog­­laltak a nyomorúságos bérek, a munkanélkü­liség, valamint a munka pokoli üteme ellen, ami a háborús politika következményeként egyre fokozódik! Ti, akik egyenlő munkáért egyenlő bért követeltek, s jogot arra, hogy szakmát tanulhassatok s dolgozhassatok! Ti, akik a munkatörvény alkalmazását és kiter­jesztését követelitek! Parasztasszonyok, akik megművelitek a földet és munkátok révén biz­tosítjátok az egész világ táplálékát! Ti, akik sok országban a gyarmattartók és a földes­urak igáját nyögitek s viselitek az adós­ságok és adók nehéz terhét! Ti, akik munkátok gyümölcsét saját magatok akarjátok felhasználni! Asszonyok, akik a falvak haladását óhajtjátok! Háziasz­­szonyok, akik szüntelenül aggódtak a család költségvetése miatt! Értelmiségi és szabadfog­lalkozású nők, akik követelitek, biztosítsanak munkát számotokra, s lehetőséget arra, hogy bejuthassatok bármely funkcióba és elsajátít­hassatok bármilyen foglalkozást! Ez a kon­gresszus a ti kongresszusotok lesz! Asszonyok, akik jogot követeltek arra, hogy részt vehessetek országotok politikai életében, jogot arra, hogy válasszatok és megválaszt­hassanak, jogot a munkához, a tanuláshoz és az anyaság megvédésére! Ti, akik óhajtjátok a társadalombiztosítás megteremtését és megjavítását, kulturális és társadalmi intéz­mények megteremtését! Ti, akik a nők méltó­ságáért, a demokratikus jogokért, hazátok függetlenségéért és a népek közötti barátsá­gért harcoltak! S ti nők, akik olyan országokban éltek, ahol biztosítva van gyermekeitek boldogsága, ahol biztosítva vannak a nők jogai! S ti mindannyian, akik élni akartok, s nagy­szerű gyermekeket akartok nevelni olyan vi­lágban, amelyben nincs atombomba, olyan vi­lágban, amelyben a haladás s a tudomány a népek jólétének szolgálatában áll! Világ különböző meggyőződésű, vallású és társadalmi állású asszonyai, tekintet nélkül arra, hogy milyen szinű a bőrötök és milyen szervezethez tartoztok! A nők nemzetközi kongresszusa, a ti kon­gresszusotok! Kezdjünk azonnal neki a munkának. For­duljunk minden nőtestvérünkhöz, akár otthon, akár az üzemben, intézményben, üzletben, vagy iskolában! Üljünk össze, válasszuk meg küldötteinket! Az üzenetek, javaslatok s ha­tározatok ezreit küldjük a kongresszusnak! Fogjunk össze mindannyian és biztosítsuk a nők nemzetközi kongresszusának sikerét! Nőszervezetek és mozgalmak, szakszerve­zetek, szövetkezetek, szakmai, kulturális, tár­sadalmi és vallási szövetségek! Szervezetek, amelyek a gyermekek s a család megvédése mellett foglaltak állást! Szülőegyesületek! Visszhangozzék szavatok a nők nemzetközi kongresszusán! Világ asszonyai! Nyújtsunk egymásnak ke­zet a határok fölött, hogy eltorlaszoljuk a há­ború, az elnyomás és a nyomor útját! Harcoljunk a folyamatban lévő háborúk megszüntetéséért, az atom-, vagyi é­s a bak­tériumfegyver, valamint az összes többi tö­megpusztító fegyverek megtiltásáért, a fegy­verzet csökkentéséért, az öthatalmi békepak­tum megkötéséért! Egyesülve, legyőzhetetlen erőt alkotunk a nők jogaiért, gyermekeink és otthonunk megvédéséért, a világbékéért vívott harcban! Éljen a nők nemzetközi kongresszusa! Paul Robeson Nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett békeharcos nyilatkozata NEW YORK. (Agerpres.).­­ Paul Robe­son, a kiváló amerikai békeharcos sajtóérte­kezleten nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy Nemzetközi Sztálin-békedíjjal tüntették ki. Kijelentette, hogy megpróbál útlevelet sze­rezni, hogy a Szovjetunióban átvehesse a ki­tüntetést. Eddig az amerikai külügyminiszté­rium megtagadta az útlevél kiadását Paul Robesontól és több más amerikai békeharcos­tól. A békemozgalommal kapcsolatban Paul Ro­beson kijelentette: „A békemozgalomnak, amely felöleli a lakos­­ság minden rétegének millióit, növelnie kell átfogó erejét és befolyását, ha meg akarjuk menteni népünket és a világot korunk legna­gyobb katasztrófájától, a harmadik világhá­borútól.” Paul Robeson hangsúlyozta, hogy különös­képpen a négereknek kell fokozniuk a béke­harcot. „Ha mi négerek nem harcolunk a békéért, abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy harcba kényszerítenek bennünket az afrikaiak és a többi népek ellen, amelyek éppen úgy, mint mi, felszabadulásukért küzdenek. Ha komo­lyan gondolunk szabadságunkra, akkor har­colnunk kell a békéért.” Nagygyűlésen számoltak be a francia békeküldöttek a bécsi kongresszusról PARIS. (Agerpres.). — A francia főváros lakossága többezres tömegben gyűlt össze a téli sportcsarnokban, hogy meghallgassa a Népek Békevédelmi Kongresszusán résztvett francia küldöttek jelentését. A gyűlés résztvevői viharos tapssal fogad­ták Yves Farge, Sztálin-békedíjjal kitüntetett békeharcost, a francia országos béketanács elnökét, valamint a Bécsben járt békeküldött­ség többi tagját, Laurent Cassanova-t, Pierre Cot-tt, Jean Paul Sartre-t, Gilbert de Cham­­brun-t, Jules Dochot-t és Raymonde Dieu-t. Az emelvényen jelen volt Jacques Duclos, Leon Mauvais, Waldeck Rochet, Victor Michaut, a Francia Kommunista Párt vezetői, Benoit Frachon, a CGT főtitkára, Petit tábornok és a francia demokratikus körök más képviselői, számos tudós és művész kíséretében. Miután felolvasták Eugénie Cotton és Emmanuel D’Astier de la Vigerie üzenetét, Herrut, a radikális párt végrehajtó bizottsá­gának tagja felszólalásában kiemelte, hogy mindenben egyetért a Népek Békevédelmi Kongresszusának határozataival. Ezután felszólalt Raymonde Dieu, Par­­mantier, Jules Duchat és Vera Rose. A felszó­­lalók egységre szólították fel a francia né­pet egy újabb világháború elleni harcra. Jean Paul Sartre, az ismert író, leleplező adatokat közölt arról, hogy a burzsoá sajtó milyen alaptalan rágalmakat terjesztett a bé­csi kongresszust megelőző időben. Erélyesen visszautasította a reakciós propagandának azt az állítását, hogy a kongresszuson hozott határozatokat a Szovjetunió diktálta. „Amennyiben ezek a határozatok a szovjet álláspontot tükrözik — mondotta Sartre — annál jobb, mert ez azt bizonyítja, hogy a szovjet emberek valóban békét akarnak." Laurent Cassanova arról beszélt, hogy át kell ültetni a gyakorlatba a békekongresszus határozatait,h így elsősorban meg kell szün­tetni az indokínai háborút, meg kell adni a gyarmati népek önrendelkezési és független­ségi jogát, meg kell akadályozni a bonni és párisi militarista szerződések ratifikálását, mert ezek ellentétben állnak a francia és a német nép érdekeivel. Laurent Cassanova kiemelte, hogy az or­szág nemzeti függetlensége, az úgynevezett európai hadsereg megalakításának meghiúsí­tása, a koreai háború azonnali megszüntetése és az öthatalmi békepaktum megkötése sza­vatolhatja Franciaország biztonságát. Yves Farge záróbeszédében elmondotta, hogy Franciaországot veszély fenyegeti annak következtében, hogy a kormány agresszív szerződéseket írt alá. Felszólította a francia népet, hogy folytassa a harcot az öthatalmi békepaktum megkötéséért, az indokínai háború megszüntetéséért, gazdasági, és kulturegyez­­mények megkötéséért a Vietnámi Demokrati­kus Köztársaság kormányával. LELKES TÖMEG FOGADTA A BÉKE­­KONGRESSZUSRÓL VISSZATÉRŐ SVÁJCI KÜLDÖTTEKET BERN. (Agerpres.). — A VORWÄRTS cí­mű lap jelenti, hogy a bécsi békekongresszus­ról visszatérő svájci küldöttséget a zürichi pályaudvaron a város több száz lakosa fo­gadta , akik azért jöttek, hogy üdvözöljék a békeküldötteket és meghallgassák beszámo­lóikat a kongresszusról. Nagy lelkesedéssel köszöntötték André Bon­nard tanárt, a küldöttség vezetőjét. A küldöt­tek rövid beszédeikben elmondották benyo­másaikat a kongresszusról. Bonnard tanár kijelentette, hogy Bécsben meggyőződött róla, milyen óriási mértékben kiterjedt a békemozgalom a párisi és varsói békekongresszus óta. Georges Haidas, katolikus író kijelentette: „A kongresszus mély benyomást tett rám. Mint kétkedő megfigyelő mentem oda, de ott megváltoztattam véleményemet.” Ismét baktériumfegyvert használnak az amerikai agresszorok Koreában FENJAN. (Agerpres.) — A koreai központi távirati iroda tudósítója a keleti frontszakasz­­ról jelenti: November 22-én 5 órakor Kanton tarto­mány Koszon megyéjében Szudon körzet Szocsihon­i falujában nagy mennyiségben ta­láltak baktériumokkal fertőzött legyet, szú­nyogot, százlábút, tetűt, cserebogarat, bolhát, amelyeket amerikai repülőgépekről dobtak le. Nagymennyiségű fertőzött rovart találtak november­ 26-án a fronton és december 2-án Bonehvaide tartomány Nedimgan körzetében Kjungsnam­ falu közelében. Kim Von-u, a koreai néphadsereg egyik egységének katonaorvosa a következő nyilat­kozatot adta a koreai távirati iroda munka­társának : „Az amerikaiak által a sötétség leple alatt ledobott rovarok ellenállnak a fagynak. Két­ségtelen, hogy az amerikaiak azt várják, hogy a baktériumok tavasszal, vagyis akkor terjedjenek el, amikor a hó és a jég elolvad. Az a hely, ahol a rovarokat találták, azt bi­zonyítja, hogy repülőgépről dobták le azokat. A felfedezett rovarokat a különleges járvány­­elhárító osztagok azonnal megsemmisítik. November 22 és december 2 között az amerikaiak hat esetben dobtak le fertőzött ro­varokat a front különböző szakaszain". 1952. december 26., péntek Lester B. Pearson urnak, az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése elnökének. LAKE SUCCES A Román Népköztársaság asszonyai mély felháborodással fogadták azt a hírt, hogy az amerikai-angol blokk az ENSZ jelenlegi ülés­szakán is megakadályozta az RNK felvétesét ebbe a szervezetbe. A Román Népköztársaság asszonyai,­ akár­­csak az egész román nép, ebben a határozat­ban az amerikai-angol blokk megkülönböztető politikájának kifejezését és az Egyesült Nem­zetek alapokmányában leszögezett elvek meg­szegését látják. Országunk politikája a béke politikája, a népek közötti barátság és együttműködés po­­­litikája. Ez a politika megfelel országunk szé­les néptömegei érdekeinek és akaratának és megadja a Román Népköztársaságnak a jo­got, hogy tagja legyen az Egyesült Nemzetek Szervezetének. A Román Népköztársaság asszonyai teljes egészében támogatják az RNK kormányának az ENSZ közgyűlése elnökéhez intézett 1952 december 6-i nyilatkozatát. Nyomatékosan kérik a politikai bizottság alaptalan határoza­tának felülvizsgálását és a 14 államnak, köz­tük a Román Népköztársaságnak az ENSZ-be való felvételét. A Román Népköztársaság asszonyai nevé­ben : A Romániai Demokrata Nők Szövetsé­­gének Központi Bizottsága ILEANA RADEANU Pekingba érkezett az RNK kínai nagykövete PEKING. (Agerpres.) — Iacob Cotoveanu, a Román Népköztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott kínai nagykövete december 23-án Pekingbe érkezett. _ ... A nagykövetet a repülőtéren Szu Ciu-cujan külügyminiszterhelyettes, Szu Ih-szin, a kül­ügyminisztérium Szovjetunió és Kelet-Európa osztályának főnöke; Van Cso-zsu, a protokoll igazgatóság főnöke; Vu Han, Peking pol­gár­mesterhelyettese, és Cen Mej, a Pekin­g­­tiencsini helyőrség helyettes parancsnoka fo­gadták. Jelen voltak még a kínai fővárosban állo­másozó diplomáciai testület tagjai, valamint a román nagykövetség ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség tisztviselői. A gyarmati népek gazdasági önállóságukat követelik NEW YORK. (Agerpres.) — Az ENSZ közgyűlésének december 21-i esti plenáris ülésén hét határozatot fogadtak el a „gyen­gén fejlett országok fejlődéséről'’. A hét határozat közül kettő az imperialista hatalmak erélyes tiltakozását váltotta ki. Az imperialista blokk különösképpen szembe­száll azzal a határozattal, amely előírja: el­fogadható árakat kell megállapítani a nem­zetközi piacon; olyan árakat, amelyek hozzá­járuljanak a gyengén fejlett országok pénz­ügyi helyzetének megjavításához és gazda­sági fejlődéséhez. Ennek ellenére 35 küldöttség — közöttük túlnyomó , többségben a gazdaságilag gyen­gén fej­lett országok küldöttségei — megsza­vazta a határozatot. Az USA vezette imperialista blokk ugyan­csak vereséget szenvedett, amikor szavazás alá bocsátották azt a határozatot, amely megerősíti minden ország jogát, hogy sza­badon rendelkezzék természeti kincsei és erő­forrásai felett és saját haladása érdekében, illetve gazdaságának fejlesztésére használja azt fel. 36­­küldöttség, közöttük a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, az Ukrán SZSZK, a Bielorussz SZSZK, s mások e ha­tározat mellett szavaztak. Csupán négy kül­döttség , az USA, Anglia, a Délafrikai Unió és Újzeeland szavazott ellene. A közgyűlés túlnyomó többsége jóváhagyta a gyengén fejlett országok technikai é­s pénz­ügyi segélyezésére vonatkozó programmot is. G. P. Arkagyev szovjet küldött felszólalá­sában kijelentette: a szovjet küldöttség tar­tózkodott a szavazástól, mert szerinte ez a technikai segély nem egyéb, mint a „Truman­­terv 4. pontjának 11 egyik láncszeme, s a leg­csekélyebb mértékben sem célja hozzájárulni a gyengén fejlett országok fejlesztéséhez. Az úgynevezett technikai segély szoros összefüg­gésben áll a katonai „segéllyel", amely arra hivatott, hogy az amerikai monopóliumoknak rendelje alá a gyengén fejlett országok gaz­daságát, haditámaszpontokat létesítsen terü­letükön és az USA agressziós terveinek híd­főjévé változtassa. A fasiszta olasz kormány elkobozta 50 békeharcos útlevelét ROMA. (Agerpres.).­­ Kormánykörökből származó értesülések szerint a rendőrség el­kobozta mintegy 50 olasz állampolgár útle­­levelét, akik a Népek Békevédelmi Kongresz­­szusáról tértek vissza. A többi között elvet­­ték Pizzonio, szakszervezeti vezető, Rel nagyiparos, Lieat római városi tanácsos, Giudotti volt repülőtábornok és Pelegrino a szocialista párt cuneotartományi szervezete titkárának útlevelét Az imperialisták beavatkoznak Kasmír belügyeibe NEW YORK (Agerpres) A Biztonsági Ta­nács december 23-i ülésén befejezte a Kasmír-­ kérdés vitáját. A Biztonsági Tanács az Egyesült Államok és Anglia nyomására — anélkül, hogy figye­lembe vette volna Kasmír népének érdekeit — amerikai-angol határozatot fogadott el e kér­désben. Ez a határozat lehetőséget nyújt az USA-nak és Angliának, hogy az úgynevezett „ENSZ-képviselő“ útján beavatkozzék Kas­mír, valamint India és Pakisztán belügyeibe és nyomást gyakoroljon ez országok kormá­nyaira, hogy Kasmírt haditámaszponttá ala­kítsák át. A Szovjetunió küldöttsége tartózkodott a szavazástól. Pakisztán küldötte nem vett részt a szavazásban. Emberi jogok a dollárdemokrácia országában Az amerikai fajüldözők egyre fokozzák bes­tiális tevékenységüket. 1952 december 9-én Tennessee állam Chattanooga városában, a társasgépkocsiban két fehér utas véresre vert egy 67 éves néger lelkészt. A néger lelkész ugyanis megtagadta, hogy felál­jon helyéről és a négerek számára kijelölt szakaszba menjen. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Piata Scânteii No. 1. — Telefon: 7.42.29. — Tiparul: Combinatul Poligrafie „Casa Scânteii’ — Taxa postalä pläticä In numerar conf. apr. Dir. Gen. a Postelor No. 205092/947. C. No. 4966 Kill

Next