Romániai Magyar Szó, 1952. december (6. évfolyam, 1601-1627. szám)
1952-12-26 / 1623. szám
Romániai Magyar Szó Kim Ir Szen elvtárs beszámolója a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának 5♦ plenáris ülésén FENJAN. (Agerpres.). A lapok közölték Kim Ir Szénnek, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága elnökének a párt Központi Bizottsága 5. plenáris ülésén előterjesztett jelentését. A jelentés címe: „A Munkapárt szervezeti és ideológiai megerősítése — győzelmeink alapja”. Kim Ir Szen jelentésében kiemelte, hogy a párt Központi Bizottságának legutóbbi plenáris ülése óta nagy események történtek. . „Ami a nemzetközi helyzetet illeti — mondotta — ezt egyfelől a Szovjetunió vezette ,demokratikus béketábor erejének további megszilárdulása, másfelől pedig a világ kapitalista rendszere általános válságának további elmélyülése jellemzi. A Szovjetunió, amelyvalóra váltja a kommunizmus építésének nagytervét, következetesen folytatja a béke és a népek közötti barátság politikáját. J. VSztálin műve: „A szocializmus gazdaságiproblémái a Szovjetunióban” értékes hozzájárulás a marxi-leniai tudomány szellemi kincsestárához. J. V. Sztálin újabb hatalmas fegyvert adott a népeknek az új élet megteremtéséért vívott harcban. Óriási jelentőségűek J. V. Sztálin műve, a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán elmondott beszéde, valamint a kongresszus összes dokumentumai. . Az amerikai imperialisták, akik egy újabb világháború kirobbantásán mesterkednek aháborúban keresnek kiutat a kapitalizmusáltalános válságából. A 4. plenáris ülés ótaeltelt időszakban az agresszorok, élükön az amerikai imperialistákkal, tovább pusztították hazánk békés városait és falvait, továbbra is legyilkolják a nőket és az ártatlan gyermekeket, ami a világ minden becsületes emberének felháborodását és gyűlöletét váltotta és váltja ki. Egyre hatalmasabban hangzik fel a világ becsületes embereinek tiltakozó szava az amerikai barbárok baktériumháborúja ellen. Az amerikai-angol intervencionisták, akik két és fél év óta le akarják igázni békeszerető népünket, ez idő alatt óriási veszteséget szenvedtek mind emberben, mind hadianyagban. Kísérleteik népünk leigázására és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elpusztítására, kudarcot vallottak. Jelenleg az amerikai tábornokok azt tervezik, hogy csapataikat japán és csángkajsekista zsoldosokkal helyettesítik. De minden kétségen felül áll, hogy ezek a kísérletek is kudarcba fullnak, a gyalázatos tervek kezdeményezőinek és megszervezőinek szégyenletes kudarcával végződnek." Kim Ir Szen jelentése második részében a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság belső helyzetével foglalkozott. „A fronton az elmúlt év során kialakult helyzetet az aktív védelmi harc kibontakozása jellemzi. A koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek hős csapatai megerősítik védelmi állásaikat, sikeresen visszaverik az ellenség támadásait és óriási veszteséget okoznak nekik emberben és hadianyagban” — mondotta. A továbbiakban Kim Ir Szen, a front mögötti lakosság hősies munkájáról beszélt. Részletesen foglalkozott az amerikaiak és hsziamanista lakásaik által uralt Dél-Korea helyzetével. Kimutatta: az úgynevezett földreform a délkoreai parasztság rohamos tönkremenéséhez vezet. Az amerikai imperialisták agreszsziós politikája és a hsziamanista banditák árulása következtében Dél-Korea ipara is szétzüllik. Míg Észak-Koreában 15 kilogramm rizs ára 2,500 von, Dél-Koreában ugyanez a mennyiség 160—170 ezer vonba kerül. Dél- Korea legfejlettebb iparának, a textiliparnak a termelése 1952-ben 1950-hez viszonyítva 62 százalékkal, a fémipar termelése 75, az élelmiszeripar termelése 70 százalékkal csökkent. Dél-Koreában a munkanélküliek száma jelenleg egymillió, a részleges munkanélküliek ésa háborús károsultak száma meghaladja a 14 milliót, öt millió embert különleges táborokban tartanak fogva, ahol a legszörnyűbb bánásmódban részesülnek. Dél-Korea lakossága jelenleg nyomorra van kárhoztatva. Csupán Szöulban 22 százalék az öngyilkosság az összes halálesetek közül. A délkoreai hazafiak azonban szembeszállnak az éhínséggel, a nyomorral és a rendőrterrorral, bátran harcolnak Li Szin Man hazaáruló klikkje ellen és támogatják a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. „1952-ben — mondotta Kim Ir Szen — nagy sikereket értünk el a népgazdaság minden területén. Ennek ellenére még igen sok hiányosság mutatkozik a nehézipari és a könnyűipari minisztérium és más szervek munkájában.” A jelentés harmadik és negyedik része a Koreai Munkapárt szervezeti megerősítésével foglalkozik. Az előadó hangsúlyozta: „A múlt év novemberében megtartott negyedik plenáris ülés után a szervezési munka a párton belül jelentékenyen megjavult, a párt sorai megnövekedtek. Ebben az időszakban a munkások, parasztok, katonák és értelmiségiek legkiemelkedőbb képviselői beléptek a Munkapártba. Jelenleg a pártnak több mint egymillió tagja van. Az alapszervezetek száma 48.933. Ha elemezzük a pártszervezetek társadalmi összetételét, a következő számadatokat vehetjük szemügyre: munkás 21 százalék; szegényparaszt 57.9 százalék; középparaszt 3.5 százalék; tisztviselő 16.6; különböző más foglalkozású 1 százalék. A negyedik plenáris ülés után a pártszervezetek jelentékenyen megerősödtek, a párttagok aktívabban vesznek részt a pártmunkában. A párton belül kifejlődött a bírálat és önbírálat szelleme, megerősödött a párt belső demokráciája. A háború alatt 150 ezer új tag lépett be a pártba. A párt szervezési és ideológiai megerősítéséhez — mondotta Kim Ir Szen — szükséges a szervezési munka színvonalának emelése, a párttagok politikai és ideológiai színvonalának megjavítása. Sok pártszervezet eddig kizárólag azzal foglalkozott, hogy menynyiségileg növelje a párttagok számát és nem fordított kellő figyelmet a minőség megjavítására. Ennek következtében idegen elemek furakodtak be a pártba.” Kim Ir Szen a továbbiakban rámutatott egyes pártszervezetek munkájának hiányosságára a párt határozatai végrehajtásának ellenőrzésében és az ifjú párttagok vezető állásokba helyezésében. A jelentés ötödik része a párt ideológiai megerősítésének kérdésével foglalkozik. Kim Ir Szen hangsúlyozta, hogy az ideológiai munka legfőbb célja a marxi-leniai forradalmi elmélet terjesztése a dolgozók soraiban. „A felszabadító háború felszínre hozta a munkások, parasztok és értelmiségiek nemes hazafiságát és magasrendű erkölcsi és politikai jellemvonásait — mondotta Kim Ir Szen. — Az egész koreai nép felsorakozott pártja, a Munkapárt köré. Ezért nem barátkozhatunk meg bizonyos felületes formális magatartással a néptömegek ideológiai nevelésének kérdésében. Az ideológiai nevelőmunka legfőbb szempontja a koreai nép egysége, a munkások és parasztok megbonthatatlan szövetsége, az amerikai intervencionisták és lakásaik elleni harc kell legyen.” A jelentés befejező részében Kim Ir Szen rámutatott arra, hogy az amerikai interverrcionisták és cinkosaik szétzúzásához elsősorban a Munkapárt megerősítése szükséges. „A párt egész tevékenysége — mondotta — a nép érdekeit szolgálja. A jelenlegi szakaszban pedig a legfőbb feladat az amerikai intervencionisták és ügynökeik szétzúzása. Tegyünk meg tehát minden erőfeszítést pártunk szüntelen megerősítésére, a felszabadító háború végső győzelmének kivívására! Előre, igaz ügyünk nagyszerű győzelméért!" Gestapo intézkedések az amerikai kikötőkben MOSZKVA. (Agerpres.) — A McCarran- Walter féle törvény alapján — amelyet az USA kongresszusa nemrégiben fogadott el — december 24-én érvénybe lépett az idegen kereskedelmi hajóknak amerikai vizeken való tartózkodására vonatkozó szabályzat. M. Szagateljan, az „Izvesztija” megfigyelője ezzel kapcsolatban ezt írja: „Az amerikai imperialisták, akik szűntelnül megszegik a nemzetközi jogszabályok , a nemzetközi jogszokások legelemibb elveit, újra bebizonyították, hogy a kereskedelmi hajózásra fennálló szabályok számukra nem egyebek, mint puszta szólamok. A McCarran-Walter féle törvény hatalmas nehézségeket gördít a jelentős kereskedelmi flottával rendelkező országok hajózásának útjába. E törvény értelmében ugyanis minden egyes tengerész számára előzetes amerikai vízum szükséges, ami nagy késéseket idéz elő az USA és a többi országok között közlekedő teher- és személyszállító hajók forgalmában. Az amerikai reakciósok e „kezdeményezése“ tehát az európai hajóstársaságok által lebonyolított szállítások érezhető csökkentéséhez vezet. Ebből természetesen az amerikai hajótulajdonosok húznak hasznot. Ebben áll a „kezdeményezés” egész titka!” „Az amerikai hatóságok által az USA kikötőiben alkalmazott gestapo-módszerek — írja befejezésül Szagatellan — méginkább megerősítik, hogy az amerikai uralkodó körök előtt ismeretlen a nemzetközi jogszabály fogalma, szégyentelenül lábbal tiporják más államok érdekeit és nemzeti szuverenitását". Tunisz, Marokkó és Algír népeinek hősi harca Írta: LEO FIGUERES, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja Észak-Afrika népei mind nagyobb erővel harcolnak a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és a békéért. Harcuk mind nagyobb lendületet vesz. Semmi sem törheti meg Tunisz, Marokkó és Algír népeinek harci szellemét és hazafias egységét, sem a bombázások, sem a kivégzések, sem a törvénytelen letartóztatások ezrei, sem pedig azok a pusztítások, amelyeket a városokban, falvakban és egész vidékeken követnek el a francia imperializmus büntető expedíciói. Ezekben az országokban, de különösen Tuniszban és Marokkóban, a gyarmatosítók eddig hol csábító ígéretekhez, hol sortüzekhez folyamodtak. De a népek nem hittek az ígéreteknek, s a kivégzésektől sem rettentek meg. Mindenkor harcuk kiterjesztésével és egységük fokozásával válaszoltak a gyarma■ tositóknak. A francia imperialisták szószólói szívesen szavalnak a gyarmatosítás úgynevezett „áldásairól", pedig a gyarmatosítás voltakép csak rabságot, szörnyű nyomort és szerencsétlenséget zúdított az északafrikai országokra. Algír, Tunisz és Marokkó városaiban és falvaiban óriási a nyomor. A hiányos táplálkozás állandósult, s az éhínség sem ritka. Mindenütt dühöngenek a járványok. Százezer falusi lakosra jut egy orvos. Marokkóban 600 orvos és 15.000 rendőr van, it jellemzi a gyarmatosítók „civilizációját !” Ezekben az országokban a munkások bére egyötöde—egyhatoda a legnyomorúságosabb franciaországi munkabérnek. A gyarmatosítók fényűzően kényelmes, modern házakban laknak, de az arab családok ezrei korhadt deszkákból és bádoghulladékokból összetákolt, nyomorúságos vityillókban húzódnak meg. A gyarmatosítók rendszeresen elrabolják a parasztok legjobb földjeit, hogy saját birtokaikat gyarapíthassák. Tuniszban 450.000 parasztra összesen egymillió hektár szántóföld jut, míg 4000 gyarmatosító 850.000 hektár birtokosa. A leigázott, teljesen vagyontalan munkások és parasztok százezerszámra elhagyják hazájukat, Franciaországba vándorolnak, s nyomorúságos éhbérért a legnehezebb munkán, a legszörnyűbb viszonyok között sínylődnek. Ezekben az országokban, az ősi arab kultúra területén úgyszólván tilos az anyanyelven való oktatás. A lakosság négyötöde analfabéta, s az iskolaköteles gyermekeknek mindössze 7—8 százaléka tanul. A gyarmatosítók lábbal tiporják a demokratikus szabadságjogokat. Tunisz és Marokkó, bár formálisan mindegyik „protektorátusa" Franciaországnak, a valóságban tipikus gyarmattá vált. Az országok lakossága még községi tanácsokat sem választhat. Az algíri közigazgatás annyira meghamisítja a választásokat, hogy a kormány jelöltje gyakran a lajstromozott választók számánál is több szavazathoz jut. Tunisz, Marokkó és Algír egész gazdasági és politikai életén a négy nagy francia monopólium uralkodik: a párisi Banque de l’Union, az Omnium Nord Africain részvénytársaság mögött álló Rotschild-csoport, s különösen a Páris-Hollandia Bank. Az utóbbi Marokkóban terjeszkedik. Itt több mint 150 iparvállalaton kívül ércbányákat, az ipari növények termelését, a közlekedést és az állami bankot ellenőrzi. A francia kormány hivatalos képviselői: a kormányzók és a főbiztosok, sőt a párisi kormányférfiak is e négy monopólium eszközei. Ez a négy tőkéscsoport olyan, mint a polip: szívja az északafrikai népek vérét és verejtékét. Néhány éve az ország természeti kincseinek elrablása és a lakosság mértéktelen kizsákmányolása révén egyre fokozottabb ütemben növeli profitját. A Marokkóban garázdálkodó 12 cég, a Paris-Hollandia Bank érdekeltsége, négy év alatt 425 százalékkal szaporította nyereségét. A francia monopolisták éppen ezért ragaszkodnak annyira ehhez a zsíros falathoz, ezért fordulnak szembe oly kegyetlenül és konokul ez ország nemzeti szabadságmozgalmaival. -• Észak-Afrika fontos szerepet tölt be azokban a támadó tervekben is, amelyeket az imperialisták a Szovjetunió é® a népi demokratikus országok ellen szőnek. A francia imperialisták agyonmagasztalják azoknak a légi és tengeri támaszpontoknak a hadászati előnyeit, amelyeket az észak-atlanti tömb, s főleg amerikai gazdáik és „szövetségeseik" rendelkezésére bocsátottak. De a francia imperialisták, amikor az északafrikai repülőterek építésére meghívták amerikai „barátaikat” falánk amerikai imperialista vetélytársak bebocsátására vállalkoztak. Az amerikai monopóliumok a katonai jelentőségű munkálatok, valamint a „gazdasági segítségnyújtás" ürügyével jelentős szerephez jutottak e különféle vállalatok, különösen a bányák igazgatásában. Megkaparintották a tuniszi olajkoncessziókat és a marokkói kereskedelem jelentős részét. Marokkóban máris tízezrével telepedtek le az amerikaiak. A francia burzsoá sajtó időnkint panaszkodik az Észak-Afrikában tevékenykedő amerikai ügynökök „féktelensége” és „modortalansága” miatt. A francia és amerikai monopóliumok érdekeinek összeütközése Észak- Afrikában kétségkívül az ellentétek egyik forrása, s az amerikai imperializmus és a francia csatlósok közt lévő súrlódások egyik legkomolyabb oka. Bizonyos, hogy az amerikai imperialisták szívósan gyöngítik a francia konkurrens pozícióit. Míg a versenytárs kiszorítására törekszenek, úgy félnek a népek szabadságharcától, mint a tűztől. A washingtoni főkolomposok „gyarmatosításellenes" demagógiája nem vezeti félre Tunisz, Marokkó és Algír népeit. Ezek a népek nem azért küzdenek, hogy gazdát cseréljenek, hanem, hogy kivívják a szabadságot. Az a kétszínű és képmutató magatartás, amelyet az Egyesült Államok képviselői az ENSZ-ben a tuniszi kérdés megvitatása során tanúsítottak, teljesen leleplezi az amerikai imperializmust, mint a gyarmati és függő országok valamennyi igazi szabadságmozgalmának esküdt ellenségét. Ezzel szemben a Szovjetunió — a győztes szocializmus országa — mind erkölcsileg, mind politikailag állandóan segíti az északafrikai népeket nemzeti szabadságharcukban. A Szovjetunió ezeknek anépeknek, mint valamennyi leigázott népnek, követeli az önrendelkezési jogot, a nemzeti függetlenség és szuverenitás jogát. E népek tudják, hogy bízhatnak a Szovjetunió ENSZ-beli képviselőinek szavában, mert jól tudják, mily boldog életre virradtak azok az egykori gyarmatok, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szabadított föl, ismerik az egyenjogú, politikai, gazdasági és kulturális tekintetben igen fejlett szovjet köztársaságok polgárainak virágzó életét. Ezért jelentik ki az északafrikai hazafiak oly határozottan, hogy sose fognak harcolni a szabadság és a népek testvériségének országa ellen. A tuniszi, marokkói és algíri hazafiak, lelkesen gondolnak a kínai nép győzelmére, a koreai nép hősi ellenállására az amerikaiangol agresszióval szemben és a vietnámi nép sikeres harcára a francia gyarmatosítók ellen. Az északafrikai népek szabadságmozgalma egy ideje példátlanul föllendült. A tuniszi nép tömegtüntetésekkel, általános sztrájkkal, a legváltozatosabb formájú ellenállási akciókkal válaszolt az imperialisták sortüzeire, a büntetőexpedíciókra és a gyarmatosítók bérenceinek galád gyilkosságára, akik elpusztították Farhat Hasedet a Tuniszi Dolgozók Általános Szövetségének főtitkárát. Marokkó valamennyi nagy városának néptömegei biztosították a tuniszi testvérnépet harcos szolidaritásukról, s kinyilvánították eltökélt szándékukat, hogy kiharcolják országuk függetlenségét. A gyarmatosítók csapatai többszáz marokkói hazafit öltek meg Casablancában és más vidékeken. De a népi mozgalom nem torpant meg. A nép újabb hazafias tüntetésekkel és sztrájkokkal felelt. Algir népe a tüntetések és sztrájkok sorozatával mutatta meg, hogy közösséget vállal Tunisz és Marokkó népeivel. A gyarmatosítók rendőrsége vad dühvel fojtotta el e tömegmegmozdulásokat. ........— A nemzeti szabadságmozgalom részvevőit mindhárom országban kegyetlenül üldözik. Az egyes pártok és szervezetek vezetőinek és aktivistáinak, a különböző meggyőződésű hazafiaknak ezreit vetették börtönbe. Aztán nagysietve elítélték, vagy bírósági tárgyalás nélkül száműzték őket. A gyarmatosítók legdühödtebben a kommunisták ellen fenekednek. Száműzték a Tuniszi Kommunista Párt titkárait, üldözik Algír Kommunista Pártjának számos vezetőjét. A gyarmatosítók letartóztatták Ali Yata elvtársat, a Marokkói Kommunista Párt titkárát, majd föloszlatták a kommunista pártot. De semmi se törheti meg a hazájuk szabadságáért és jövőjéért öntudatosan és bátran harcoló kommunisták akaratát. Tunisz, Algír és Marokkó kommunista pártjai szilárdan küzdenek harcoló népeik első soraiban. A kommunista pártok a nemzeti egység élharcosai, a kommunista pártok irányítják a széles nemzeti függetlenségi frontok megteremtéséért folyó harcot. A tuniszi, marokkói és algíri hazafiak harcukban az egész haladó emberiség támogatására, a francia néptömegek segítségére támaszkodnak. Nem tévesztik össze az aljas, elnyomó gyarmatosítókat a francia dolgozókkal, akik szintén harcolnak az Észak- Afrikában dúló aljas terrorhadjárat ellen, s követelik, hogy ismerjék el az északafrikai népek jogát a szabadságra és függetlenségre. A Francia Kommunista Pártnak, Maurice Thorez pártjának érdeme, hogy állandóan kinyilvánítja a" francia nép érzéseit, amikor leleplezi azokat a hallatlan gaztetteket, amelyeket a francia imperializmus valamennyi burzsoá párt, tehát a jobboldali szocialista párt támogatásával is végrehajt. A Francia Kommunista Párt állhatatosan és határozottan követeli, hogy teljesítsék az északafrikai népek vágyait, s egyúttal — a francia munkásmozgalom harci hagyományaihoz híven — küzd minden nép önrendelkezési jogáért. A Francia Kommunista Párt bölcs előrelátással, a Franciaország érdekeinek és a béke ügyének megfelelő, egyetlen helyes nemzeti politikát követeli. (Megjelent a „Tartós békéért népi demokráciáért” 51. (215) számában.) 4 Mentsük meg gyermekeinket a háború borzalmától! A Demokratikus Nők Világszövetségének felhívása BBCS (Agerpres) A Demokratikus Nők Világszövetségének tanácsa december 20-i ülésszakán felhívást bocsátott ki a nők nemzetközi kongresszusának összehívásáról. A felhívás szövege a következő: Világ asszonyai! Mi adunk életet gyermekeinknek, mi neveljük, mi oktatjuk őket. Munkánk évszázadok óta felbecsülhetetlen hozzájárulás a civilizáció és a haladás fejlődéséhez. Mint anyák és honpolgárok, teljes politikai, gazdasági és társadalmi jogokat kell élveznünk, hogy méltón teljesítsük a társadalom életében ránk háruló feladatokat. Olyan országokban, ahol még nem ismerték el ezeket a jogokat, a nőknek ki kell vívniuk azokat és megfelelő feltételeket kell teremteniök e jogok gyakorlati megvalósítására. A mi legforróbb óhajunk az, hogy békében és barátságban éljünk valamennyi néppel. Készek vagyunk mindent elkövetni, hogy megmentsük gyermekeinket egy újabb pusztító háború borzalmaitól. A háború máris szörnyű valósággá vált Korea, Vietnám és Malájföld asszonyai számára s azzal fenyeget, hogy véres mészárlásba sodorja az egész világot. A háború előkészítésének fokozása, az, hogy sok országban haditámaszpontokat létesítenek, békénket fenyegeti. A fegyverkezési hajsza sokmillió család életszínvonalát csökkenti, munkanélküliséget, nyomort zudít rájuk. Világ asszonyai! Válaszolva a nők törekvésére, hogy közösen megoldást találjunk azokra a kérdésekre, amelyek mindnyájunkat gyötörnek, a Demokratikus Nők Világszövetsége 1953 júniusára Dániában összehívja a nők nemzetközi kongresszusát. Anyák, akik meg akarjátok óvni gyermekeiteket a háborús előkészületek következtében egyre fokozódó nyomortól és nélkülözésektől! Anyák, akik gyermekeiteket jó egészségben, jóllakva és jól felöltözve akarjátok látni, akik több iskolát és több lakást követeltek gyermekeitek számára! Anyák, akik meg akarjátok menteni gyermekeiteket a szenvedéstől s az éhínségtől! Anyák, akiket megfosztottak minden jogtól, akiket, akárcsak gyermekeiteket megfosztottak a tanulás jogától! Ti, akik népeitekkel együtt harcrakeltek a gyarmati elnyomás ellen! Ez a kongresszus a ti kongreszszusotok lesz! Munkásnők és tisztviselőnők, akik állást foglaltak a nyomorúságos bérek, a munkanélküliség, valamint a munka pokoli üteme ellen, ami a háborús politika következményeként egyre fokozódik! Ti, akik egyenlő munkáért egyenlő bért követeltek, s jogot arra, hogy szakmát tanulhassatok s dolgozhassatok! Ti, akik a munkatörvény alkalmazását és kiterjesztését követelitek! Parasztasszonyok, akik megművelitek a földet és munkátok révén biztosítjátok az egész világ táplálékát! Ti, akik sok országban a gyarmattartók és a földesurak igáját nyögitek s viselitek az adósságok és adók nehéz terhét! Ti, akik munkátok gyümölcsét saját magatok akarjátok felhasználni! Asszonyok, akik a falvak haladását óhajtjátok! Háziaszszonyok, akik szüntelenül aggódtak a család költségvetése miatt! Értelmiségi és szabadfoglalkozású nők, akik követelitek, biztosítsanak munkát számotokra, s lehetőséget arra, hogy bejuthassatok bármely funkcióba és elsajátíthassatok bármilyen foglalkozást! Ez a kongresszus a ti kongresszusotok lesz! Asszonyok, akik jogot követeltek arra, hogy részt vehessetek országotok politikai életében, jogot arra, hogy válasszatok és megválaszthassanak, jogot a munkához, a tanuláshoz és az anyaság megvédésére! Ti, akik óhajtjátok a társadalombiztosítás megteremtését és megjavítását, kulturális és társadalmi intézmények megteremtését! Ti, akik a nők méltóságáért, a demokratikus jogokért, hazátok függetlenségéért és a népek közötti barátságért harcoltak! S ti nők, akik olyan országokban éltek, ahol biztosítva van gyermekeitek boldogsága, ahol biztosítva vannak a nők jogai! S ti mindannyian, akik élni akartok, s nagyszerű gyermekeket akartok nevelni olyan világban, amelyben nincs atombomba, olyan világban, amelyben a haladás s a tudomány a népek jólétének szolgálatában áll! Világ különböző meggyőződésű, vallású és társadalmi állású asszonyai, tekintet nélkül arra, hogy milyen szinű a bőrötök és milyen szervezethez tartoztok! A nők nemzetközi kongresszusa, a ti kongresszusotok! Kezdjünk azonnal neki a munkának. Forduljunk minden nőtestvérünkhöz, akár otthon, akár az üzemben, intézményben, üzletben, vagy iskolában! Üljünk össze, válasszuk meg küldötteinket! Az üzenetek, javaslatok s határozatok ezreit küldjük a kongresszusnak! Fogjunk össze mindannyian és biztosítsuk a nők nemzetközi kongresszusának sikerét! Nőszervezetek és mozgalmak, szakszervezetek, szövetkezetek, szakmai, kulturális, társadalmi és vallási szövetségek! Szervezetek, amelyek a gyermekek s a család megvédése mellett foglaltak állást! Szülőegyesületek! Visszhangozzék szavatok a nők nemzetközi kongresszusán! Világ asszonyai! Nyújtsunk egymásnak kezet a határok fölött, hogy eltorlaszoljuk a háború, az elnyomás és a nyomor útját! Harcoljunk a folyamatban lévő háborúk megszüntetéséért, az atom-, vagyi és a baktériumfegyver, valamint az összes többi tömegpusztító fegyverek megtiltásáért, a fegyverzet csökkentéséért, az öthatalmi békepaktum megkötéséért! Egyesülve, legyőzhetetlen erőt alkotunk a nők jogaiért, gyermekeink és otthonunk megvédéséért, a világbékéért vívott harcban! Éljen a nők nemzetközi kongresszusa! Paul Robeson Nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett békeharcos nyilatkozata NEW YORK. (Agerpres.). Paul Robeson, a kiváló amerikai békeharcos sajtóértekezleten nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy Nemzetközi Sztálin-békedíjjal tüntették ki. Kijelentette, hogy megpróbál útlevelet szerezni, hogy a Szovjetunióban átvehesse a kitüntetést. Eddig az amerikai külügyminisztérium megtagadta az útlevél kiadását Paul Robesontól és több más amerikai békeharcostól. A békemozgalommal kapcsolatban Paul Robeson kijelentette: „A békemozgalomnak, amely felöleli a lakosság minden rétegének millióit, növelnie kell átfogó erejét és befolyását, ha meg akarjuk menteni népünket és a világot korunk legnagyobb katasztrófájától, a harmadik világháborútól.” Paul Robeson hangsúlyozta, hogy különösképpen a négereknek kell fokozniuk a békeharcot. „Ha mi négerek nem harcolunk a békéért, abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy harcba kényszerítenek bennünket az afrikaiak és a többi népek ellen, amelyek éppen úgy, mint mi, felszabadulásukért küzdenek. Ha komolyan gondolunk szabadságunkra, akkor harcolnunk kell a békéért.” Nagygyűlésen számoltak be a francia békeküldöttek a bécsi kongresszusról PARIS. (Agerpres.). — A francia főváros lakossága többezres tömegben gyűlt össze a téli sportcsarnokban, hogy meghallgassa a Népek Békevédelmi Kongresszusán résztvett francia küldöttek jelentését. A gyűlés résztvevői viharos tapssal fogadták Yves Farge, Sztálin-békedíjjal kitüntetett békeharcost, a francia országos béketanács elnökét, valamint a Bécsben járt békeküldöttség többi tagját, Laurent Cassanova-t, Pierre Cot-tt, Jean Paul Sartre-t, Gilbert de Chambrun-t, Jules Dochot-t és Raymonde Dieu-t. Az emelvényen jelen volt Jacques Duclos, Leon Mauvais, Waldeck Rochet, Victor Michaut, a Francia Kommunista Párt vezetői, Benoit Frachon, a CGT főtitkára, Petit tábornok és a francia demokratikus körök más képviselői, számos tudós és művész kíséretében. Miután felolvasták Eugénie Cotton és Emmanuel D’Astier de la Vigerie üzenetét, Herrut, a radikális párt végrehajtó bizottságának tagja felszólalásában kiemelte, hogy mindenben egyetért a Népek Békevédelmi Kongresszusának határozataival. Ezután felszólalt Raymonde Dieu, Parmantier, Jules Duchat és Vera Rose. A felszólalók egységre szólították fel a francia népet egy újabb világháború elleni harcra. Jean Paul Sartre, az ismert író, leleplező adatokat közölt arról, hogy a burzsoá sajtó milyen alaptalan rágalmakat terjesztett a bécsi kongresszust megelőző időben. Erélyesen visszautasította a reakciós propagandának azt az állítását, hogy a kongresszuson hozott határozatokat a Szovjetunió diktálta. „Amennyiben ezek a határozatok a szovjet álláspontot tükrözik — mondotta Sartre — annál jobb, mert ez azt bizonyítja, hogy a szovjet emberek valóban békét akarnak." Laurent Cassanova arról beszélt, hogy át kell ültetni a gyakorlatba a békekongresszus határozatait,h így elsősorban meg kell szüntetni az indokínai háborút, meg kell adni a gyarmati népek önrendelkezési és függetlenségi jogát, meg kell akadályozni a bonni és párisi militarista szerződések ratifikálását, mert ezek ellentétben állnak a francia és a német nép érdekeivel. Laurent Cassanova kiemelte, hogy az ország nemzeti függetlensége, az úgynevezett európai hadsereg megalakításának meghiúsítása, a koreai háború azonnali megszüntetése és az öthatalmi békepaktum megkötése szavatolhatja Franciaország biztonságát. Yves Farge záróbeszédében elmondotta, hogy Franciaországot veszély fenyegeti annak következtében, hogy a kormány agresszív szerződéseket írt alá. Felszólította a francia népet, hogy folytassa a harcot az öthatalmi békepaktum megkötéséért, az indokínai háború megszüntetéséért, gazdasági, és kulturegyezmények megkötéséért a Vietnámi Demokratikus Köztársaság kormányával. LELKES TÖMEG FOGADTA A BÉKEKONGRESSZUSRÓL VISSZATÉRŐ SVÁJCI KÜLDÖTTEKET BERN. (Agerpres.). — A VORWÄRTS című lap jelenti, hogy a bécsi békekongresszusról visszatérő svájci küldöttséget a zürichi pályaudvaron a város több száz lakosa fogadta , akik azért jöttek, hogy üdvözöljék a békeküldötteket és meghallgassák beszámolóikat a kongresszusról. Nagy lelkesedéssel köszöntötték André Bonnard tanárt, a küldöttség vezetőjét. A küldöttek rövid beszédeikben elmondották benyomásaikat a kongresszusról. Bonnard tanár kijelentette, hogy Bécsben meggyőződött róla, milyen óriási mértékben kiterjedt a békemozgalom a párisi és varsói békekongresszus óta. Georges Haidas, katolikus író kijelentette: „A kongresszus mély benyomást tett rám. Mint kétkedő megfigyelő mentem oda, de ott megváltoztattam véleményemet.” Ismét baktériumfegyvert használnak az amerikai agresszorok Koreában FENJAN. (Agerpres.) — A koreai központi távirati iroda tudósítója a keleti frontszakaszról jelenti: November 22-én 5 órakor Kanton tartomány Koszon megyéjében Szudon körzet Szocsihoni falujában nagy mennyiségben találtak baktériumokkal fertőzött legyet, szúnyogot, százlábút, tetűt, cserebogarat, bolhát, amelyeket amerikai repülőgépekről dobtak le. Nagymennyiségű fertőzött rovart találtak november 26-án a fronton és december 2-án Bonehvaide tartomány Nedimgan körzetében Kjungsnam falu közelében. Kim Von-u, a koreai néphadsereg egyik egységének katonaorvosa a következő nyilatkozatot adta a koreai távirati iroda munkatársának : „Az amerikaiak által a sötétség leple alatt ledobott rovarok ellenállnak a fagynak. Kétségtelen, hogy az amerikaiak azt várják, hogy a baktériumok tavasszal, vagyis akkor terjedjenek el, amikor a hó és a jég elolvad. Az a hely, ahol a rovarokat találták, azt bizonyítja, hogy repülőgépről dobták le azokat. A felfedezett rovarokat a különleges járványelhárító osztagok azonnal megsemmisítik. November 22 és december 2 között az amerikaiak hat esetben dobtak le fertőzött rovarokat a front különböző szakaszain". 1952. december 26., péntek Lester B. Pearson urnak, az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése elnökének. LAKE SUCCES A Román Népköztársaság asszonyai mély felháborodással fogadták azt a hírt, hogy az amerikai-angol blokk az ENSZ jelenlegi ülésszakán is megakadályozta az RNK felvétesét ebbe a szervezetbe. A Román Népköztársaság asszonyai, akárcsak az egész román nép, ebben a határozatban az amerikai-angol blokk megkülönböztető politikájának kifejezését és az Egyesült Nemzetek alapokmányában leszögezett elvek megszegését látják. Országunk politikája a béke politikája, a népek közötti barátság és együttműködés politikája. Ez a politika megfelel országunk széles néptömegei érdekeinek és akaratának és megadja a Román Népköztársaságnak a jogot, hogy tagja legyen az Egyesült Nemzetek Szervezetének. A Román Népköztársaság asszonyai teljes egészében támogatják az RNK kormányának az ENSZ közgyűlése elnökéhez intézett 1952 december 6-i nyilatkozatát. Nyomatékosan kérik a politikai bizottság alaptalan határozatának felülvizsgálását és a 14 államnak, köztük a Román Népköztársaságnak az ENSZ-be való felvételét. A Román Népköztársaság asszonyai nevében : A Romániai Demokrata Nők Szövetségének Központi Bizottsága ILEANA RADEANU Pekingba érkezett az RNK kínai nagykövete PEKING. (Agerpres.) — Iacob Cotoveanu, a Román Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott kínai nagykövete december 23-án Pekingbe érkezett. _ ... A nagykövetet a repülőtéren Szu Ciu-cujan külügyminiszterhelyettes, Szu Ih-szin, a külügyminisztérium Szovjetunió és Kelet-Európa osztályának főnöke; Van Cso-zsu, a protokoll igazgatóság főnöke; Vu Han, Peking polgármesterhelyettese, és Cen Mej, a Pekingtiencsini helyőrség helyettes parancsnoka fogadták. Jelen voltak még a kínai fővárosban állomásozó diplomáciai testület tagjai, valamint a román nagykövetség ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség tisztviselői. A gyarmati népek gazdasági önállóságukat követelik NEW YORK. (Agerpres.) — Az ENSZ közgyűlésének december 21-i esti plenáris ülésén hét határozatot fogadtak el a „gyengén fejlett országok fejlődéséről'’. A hét határozat közül kettő az imperialista hatalmak erélyes tiltakozását váltotta ki. Az imperialista blokk különösképpen szembeszáll azzal a határozattal, amely előírja: elfogadható árakat kell megállapítani a nemzetközi piacon; olyan árakat, amelyek hozzájáruljanak a gyengén fejlett országok pénzügyi helyzetének megjavításához és gazdasági fejlődéséhez. Ennek ellenére 35 küldöttség — közöttük túlnyomó , többségben a gazdaságilag gyengén fejlett országok küldöttségei — megszavazta a határozatot. Az USA vezette imperialista blokk ugyancsak vereséget szenvedett, amikor szavazás alá bocsátották azt a határozatot, amely megerősíti minden ország jogát, hogy szabadon rendelkezzék természeti kincsei és erőforrásai felett és saját haladása érdekében, illetve gazdaságának fejlesztésére használja azt fel. 36küldöttség, közöttük a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, az Ukrán SZSZK, a Bielorussz SZSZK, s mások e határozat mellett szavaztak. Csupán négy küldöttség , az USA, Anglia, a Délafrikai Unió és Újzeeland szavazott ellene. A közgyűlés túlnyomó többsége jóváhagyta a gyengén fejlett országok technikai és pénzügyi segélyezésére vonatkozó programmot is. G. P. Arkagyev szovjet küldött felszólalásában kijelentette: a szovjet küldöttség tartózkodott a szavazástól, mert szerinte ez a technikai segély nem egyéb, mint a „Trumanterv 4. pontjának 11 egyik láncszeme, s a legcsekélyebb mértékben sem célja hozzájárulni a gyengén fejlett országok fejlesztéséhez. Az úgynevezett technikai segély szoros összefüggésben áll a katonai „segéllyel", amely arra hivatott, hogy az amerikai monopóliumoknak rendelje alá a gyengén fejlett országok gazdaságát, haditámaszpontokat létesítsen területükön és az USA agressziós terveinek hídfőjévé változtassa. A fasiszta olasz kormány elkobozta 50 békeharcos útlevelét ROMA. (Agerpres.). Kormánykörökből származó értesülések szerint a rendőrség elkobozta mintegy 50 olasz állampolgár útlelevelét, akik a Népek Békevédelmi Kongreszszusáról tértek vissza. A többi között elvették Pizzonio, szakszervezeti vezető, Rel nagyiparos, Lieat római városi tanácsos, Giudotti volt repülőtábornok és Pelegrino a szocialista párt cuneotartományi szervezete titkárának útlevelét Az imperialisták beavatkoznak Kasmír belügyeibe NEW YORK (Agerpres) A Biztonsági Tanács december 23-i ülésén befejezte a Kasmír- kérdés vitáját. A Biztonsági Tanács az Egyesült Államok és Anglia nyomására — anélkül, hogy figyelembe vette volna Kasmír népének érdekeit — amerikai-angol határozatot fogadott el e kérdésben. Ez a határozat lehetőséget nyújt az USA-nak és Angliának, hogy az úgynevezett „ENSZ-képviselő“ útján beavatkozzék Kasmír, valamint India és Pakisztán belügyeibe és nyomást gyakoroljon ez országok kormányaira, hogy Kasmírt haditámaszponttá alakítsák át. A Szovjetunió küldöttsége tartózkodott a szavazástól. Pakisztán küldötte nem vett részt a szavazásban. Emberi jogok a dollárdemokrácia országában Az amerikai fajüldözők egyre fokozzák bestiális tevékenységüket. 1952 december 9-én Tennessee állam Chattanooga városában, a társasgépkocsiban két fehér utas véresre vert egy 67 éves néger lelkészt. A néger lelkész ugyanis megtagadta, hogy feláljon helyéről és a négerek számára kijelölt szakaszba menjen. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Piata Scânteii No. 1. — Telefon: 7.42.29. — Tiparul: Combinatul Poligrafie „Casa Scânteii’ — Taxa postalä pläticä In numerar conf. apr. Dir. Gen. a Postelor No. 205092/947. C. No. 4966 Kill