Előre, 1953. április (7. évfolyam, 1704-1729. szám)

1953-04-01 / 1704. szám

1953. április 1., szerda I. Lenin és Sztálin a dolgozók legnagyobb­ gondolkodói és vezérei alkotó módon továbbfejlesztették a marxizmust, s nemcsak a szocialista forradalom új, szilárd elmé­letét teremtették meg, hanem egyúttal a pro­letariátus számára a forradalom végrehajtá­sának és a szocialista társadalom építésének hatalmas erejű fegyverét — az újtípusú pár­tot is kikovácsolták. Lenin kifejtette, hogy az imperializmus a szocialista forradalom előestéje. Az imperia­lizmus időszaka az antagonisztikus osztályok nyílt összeütközéseinek korszaka, a burzsoá­zia megdöntésére, a proletariátusnak a ha­talom megragadására való fölkészülése idő­szaka, a proletárforradalom korszaka. A „társadalmi béke" szellemében nevelő­dött régi szociáldemokrata pártokat, amelyek a parlamenti frakciók szánalmas uszál­yhor­­dozóivá váltak, s amelyeket a­z opportuniz­mus keresztül-kasul átitatott, az osztályharc fejlődése kárhoztatta arra, hogy a proleta­riátus soraiban a burzsoázia nyílt és becste­len ügynökségévé aljasuljanak.­­ Csak a régi szociáldemokrata pártoktól gyökeresen különböző párt vezethette a pro­letariátust győzelemre. A proletariátus győ­zelme, mondotta Sztálin elvtárs lehetetlen „a proletariátus forradalmi pártja nélkül, amely mentes az opportunizmustól, engesz­telhetetlen a megalkuvókkal és a kapitulán­­sokkal szemben, forradalmi a burzsoáziával és annak államhatalmával szemben.“ Csakis ilyen harci vezérkar, csakis ilyen bátor, tapasztalt és rugalmas a célhoz ve­zető utóin föl-föl bukkanó akadályok kikerü­lésére képes forradalmi párt irányíthatja a proletariátusnak és a proletariátus szövetsé­geseinek minden erejét a győzelem kivívá­sára. Lenin és Sztálin a társadalmi­­forradalom­nak éppen ilyen pártját kovácsolta ki, s ezt a pártot megedzette a földbirtokosok és a tőkések hatalmának megdöntéséért, a munkásosztály minden rendű és rangú­ el­lenségeinek szétzúzásáért vívott harcban, fölfegyverezte élenjáró tudományos elmé­leteivel , a világ leghatalmasabb forradalmi erejévé változtatta. Nemzetközi szempontból óriási jelentő­ségű az a harc, amelyet Lenin és Sztálin az opportunizmus valamennyi megnyilvá­nulása ellen vívott az ideológia, az elmé­let, a taktika és a szervezeti­ elvek kér­désében. S ugyanilyen óriási jelentőségű, hogy teljesen föltárták az opportunizmus gyökereit, s kíméletlenül leleplezték a marxizmus ellenségeit. Ma, amikor a jobb­oldali szociáldemokrácia vezérei és a re­akciós szakszervezeti boncok nemcsak a burzsoázia ügynökeinek régi szerepére vál­lalkoztak, hanem a háború előkészítésében és saját népeik ellen indított harcban vi­lágszerte a külföldi, amerikai imperializ­mus legpiszkosabb megbízatásokat telje­sítő nyíllt ügynökségévé is váltak, különös erővel hangzik a ,­munká­s a­r­isztokr­á­ci­a “ kimerítő lenini jellemzése, mint „szakszer­vezeti, szűklátókörű, önző, érdeslelkű, kap­zsi, nyárspolgári, imperialista beállítottságú, ez imperializmus által megvesztegetett és az imperializmus által megrontott... réteg.“ Lenin és Sztálin szétzúzta a szervezeti kérdésekben megnyilvánult opportunizmust, amely a pártot anarchikus és szervezetileg zilált, alaktalan gyülekezetté akarta változ­tatni, s hangsúlyozta, hogy a párt ideoló­giai erejének, a párt szervezeti erejével össz­hangban kell lennie. A lenini-sztálini szervezeti elvek a Szov­jetunió Kommunista Pártjának megingatha­tatlan alapját alkotják. Demokratikus cent­ralizmus, vasfegyelem és szervezettség, aka­rat- és akcióegység, pártibéli frakciók és cso­portok alakításának tilalma, a párt­demokrá­cia folytonos erősítése, a pártba lépők szigo­rú és éber egyéni kiválasztása, a párt meg­tisztítása az opportunista elemektől, a töme­gekkel való eltéphetetlen kapcsolat, a magas­­fokú forradalmi éberség, a bírálat és az ön­­bírálat — ezek az újtípusú párt legfőbb szer­vezeti elvei. Lenin és Sztálin arra tanítja a kommu­nista pártokat, hogy mind magasabbra emel­jék a párttag megtsztelő címét. „Igyekez­nünk kell — mondotta Lenin — feljebb, fel­jebb és feljebb emelni a párttag címét és an­nak jelentőségét...“ Sztálin elvtárs többször hangoztatta, hogy csak a legméltóbbak, a munkásosztály és a dolgozók legélenjáróbb és legforradalmibb elemei előtt szabad ki­nyitni a párt kapuit. Lenin és Sztálin jóelőre figyelmeztetett, hogy a párt a hatalom kivívása után még éberebben őrködjék sorai tisztaságán, mert akkor rendszerint kispolgári, opportunista, karrierista elemek is igyekeznek tömegei kö­zé furakodni, ezeket ugyanis rendkívül csábítja a kormányzópárt tagságának gon­dolata. A történelmi tapasztalatok teljesen igazolták a pártról szóló zseniális lenini­sztálini tanítást. A kommunista és mun­káspártok e tanítástól vezérelve erősítik és tisztítják soraikat. Országunkban az elhajlók egy csoportja, amely a Román Munkáspárt gyöngítését és bomlasztását tűzte ki céljául, megnyitotta a párt kapuit, az ellenséges és osztályidegen elemek előtt. Az elhajlók ál­lamellenes és pártellenes tevékenységének fölfedése és leleplezése hozzájárult a párt sorainak megszilárdításához a pártszerveze­tek harcképességének és éberségének foko­zásához. Lenin és Sztálin azt tanította, hogy a párt a munkásmozgalomnak a tudományos szocia­lizmussal való egyesítését testesíti meg. Csa­kis a forradalmi elmélettől vezérelt párt ha­ladhat magabiztosan s vezetheti az egész *) Megjelent a „Tartós békéért, néfii de­mokráciáért“ 13. (229.) számában. munkásosztályt. A Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatai mutatják, mily rop­pant fontos a marxista-leninista forradalmi elmélet a kommunista pártok tevékenységé­ben. Lenin és Sztálin pártjának, Kína és a többi népi demokratikus ország kommunis­ta és munkáspártjainak történelmi jelentősé­gű győzelme, a kapitalista és a gyarmati or­szágokban működő kommunista pártok ere­jének és befolyásának jelentős növekedése azzal magyarázható, hogy e pártok politikája a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretén alapul, s e pártokat egész tevékenységükben Marx, Engels, Lenin és Sztálin nagy és le­győzhetetlen elmélete vezérli. II. J. V. Sztálin egyik legfontosabb tör­ténelmi érdeme, hogy a trockista, zinovjev­­ista, buharinista és egyéb árulókkal vívott harcban megvédelmezte a pártról szóló lenini tanítást, szétzúzta a pártnak ezeket az ellenségeit, zseniálisan továbbfejlesztette, s a kommunista világmozgalom szempont­jából roppant fontos új tételekkel gazdagí­totta ezt a tanítást. A pártról szóló sztálini tételek Sztálin elvtárs klasszikus munkájában, „Az SZK(b)P történeteiben, a marxizmus-leninizmus alap­ismereteinek ebben az enciklopédiájában testesültek meg. A tudományos kommuniz­mus e zseniális művének minden egyes sora bővelkedik tanulságos következtetésekben. A világ kommunistái méltán tekintik kéziköny­vüknek ezt a művet. Sztálin elvtárs egyebek köztt többször hangsúlyozta a marxizmus élő és alkotó jellegéről szóló tétel fontosságát. Sztálin elvtárs megsemmisítő gúnnyal ostorozta azokat, akik a marxizmust dogmák gyűjte­ményének, betűvágók, tailmudisták és tu­dálékosok katekizmusának tekintették. „A marxista-leninista elmélet elsajátítá­sának első feltétele az, hogy megtanul­junk különbséget tenni az elmélet betűje és lényege között” — írta Sztálin elvtárs. A nagy Sztálin azt a feladatot tűzte ki a kommunisták elé, hogy hatoljanak be a marxista elmélet lényegébe, s tanulják meg, hogyan alkalmazzák ezt az elméletet a pro­letariátus osztályharcának viszonyai közt. A népi demokratikus országok kommu­nista és munkáspártjainak tapasztalatai is igazolják e sztálini útmutatás óriási jelen­tőségét, hiszen ezek a pártok új történelmi viszonyok, a Szovjetuniónak a második vi­lágháborúban kivívott győzelme folytán ki­alakult viszonyok közt vezették győzelemre a proletariátust, s teremtették meg a népi demokratikus rendet. Lenin és Sztálin hatal­mas mértékben segítette a kommunista és munkáspártokat azzal a tanítással, hogy ezek­ben az országokban az átmeneti időszak sajátosságaihoz kell igazodniuk, s a leniniz­­musnak arra a megingathatatlan tételére kell támaszkodniuk, hogy a népi hatalom államrendszerének formájától függetlenül e hatalom lényege mindig a proletariátus diktatúrája. Feledhetetlen Sztálin elvtársnak az az útmutatása, hogy az opportunizmus nem mindig a marxista elmélet nyilt és közvet­len tagadásában fejeződik ki. Az opportu­nizmus olykor úgy is megnyilvánul, hogy egyesek belekapaszkodnak az új történelmi viszonyok következtében érvényük vesztett marxista tételekbe­­, hogy dogmává változ­tassák őket s ezzel fékezzék az elmélet és a forradalmi mozgalom fejlődését. Az SZKP története igazolja, hogy a proletár­forradalom győzelmének és a proletariátus diktatúrájának egyik legfontosabb feltétele a munkásmozgalomban megnyilvánuló oppor­tunizmus szétzúzása. Az SZKP története megtanít bennünket, hogy fáradhatatlanul és a legnagyobb eréllyel leplezzük le a jobb­oldali szociáldemokrata vezetők és az árulók internacionáléjához csatlakozott tito-fasisz­­ta imperialista ügynökség undorító ábráza­tát. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a párt nem őrizheti meg sorainak egységét és fe­gyelmét, nem töltheti be a forradalom­ szer­vezőjének és vezetőjének, az új társadalom építőjének szerepét, ha nem küzd engesz­telhetetlenül az ellenség ellen saját sorai­ban. „Nem szabad megtűrni — írja Sztálin elvtárs — hogy a munkásosztály vezérka­rában kishitűek, opportunisták, kapitulán­­sok, árulók üljenek. Élet-halál harcot foly­tatni a burzsoázia ellen, s ugyanakkor sa­ját vezérkarunkban, saját erődünkben meg­tűrni a kapitulánsokat és árulókat — any­­nyit jelent, mint olyan emberek helyzetébe kerülni, akikre élőiről is, hátulról is tü­zelnek“. Nem tekinthető véletlennek, tanította Sztálin elvtárs, hogy a trockisták, a buha­­rinisták és a párt egyéb belső ellenségei végül is az imperialista kémszervezetek ügynökeivé, kémekké, kártevőkké, diverzán­­sokká, hazaárulókká váltak Ezt a bölcs sztálini figyelmeztetést igazolja a munkás­mozgalom története a második világháború után is — az összeesküvések­­ leleplezése és szétzúzása Romániában, Magyarorszá­gon, Lengyelországban Csehszlovákiában, Bulgáriában és Albániában. Az imperialis­ták egyik kedvenc módszere, hogy bekül­dik ügynökeiket a kommunista és munkás­pártokba, hogy belülről bomlasszák a pár­tot. Mindez különösen nagy erővel mutatja meg annak az engesztelhetetlen harcnak a jelentőségét, amelyet a Szovjetunió kipró­bált kommunista pártjának a tapasztalataitól és a magasfokú sztálini éberségtől vezérelt kommunista és munkáspártok­­vívtak és vív­nak a soraikba befurakodott minden rendű és rangú ellenséggel. Ebben a tekintetben az engedékenység és a lanyhaság legcseké­lyebb megnyilvánulása is az egész pártot veszélyezteti. Sztálin elvtárs azt tanította, hogy a bí­rálat és az önbírálat a forradalmi pártra nézve létfontosságú, s többször óva intette a kommunistákat, hogy ne szédüljenek meg­­a sikerektől, ne bizakodjanak es ne üljenek babéraikon, mert különben eltompul poli­tikai érzékük és éberségük. Ezek a sztálini útmutatások súlyos veszedelmektől mentik meg a kommunista pártokat. Végül: a lenini-sztálini párt történelmi útjának egyik legfontosabb tanulsága, hogy ha a munkásosztály pártjának nincsenek széleskörű kapcsolatai a tömegekkel, ha a párt nem erősíti állandóan ezeket a kap­csolatokat, ha nincs meg benne a készség, hogy ne csak tanítsa a tömegeket, hanem tanuljon is a tömegektől, akikor nem lehet valóban tömegpárt, amely vezetni képes a dolgozók millióit. „A párt elpusztul — m­ondja Sztálin elvtárs —, ha bezárkózik szűk csigahéjába, ha elszakad a tömegek­től, ha bürokratikus réteg rakódik rá.“ A tö­megekkel való szorós kapcsolat — a kom­munista és munkáspártok legyőzhetetlensé­gének titka. Sztálin elvtárs az SZKP XIX. kongresz­­szusán mondott történelmi jelentőségű be­szédében megállapította : a kommunista és demokratikus pártok hivatása, hogy föl­emeljék a demokratikus szabadságjogok és a nemzeti függetlenség zászlaját, amelyet a burzsoázia félrelökött. Sztálin elvtársnak ez a zseniális útmutatása, valamint a mai bé­kemozgalom széleskörűen demokratikus jel­legéről szóló nagyszerű tételei valamennyi kommunista és munkáspárt számára harci programoiul szolgálnak. A kommunista és munkáspártok e nagyszerű harci programja szerint küzdenek, hogy bevonják a milliós tömegeket a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott aktív harcba. III. A Szovjetunió Kommunista Pártjának vi­lágtörténelmi jelentőségű XIX. kongresz­­szusa az egész világ előtt megmutatta, hogy Lenin és Sztálin pártja — a kommunizmus építője — mily roppant erejű és életképes­sége. Az SZKP Szervezeti Szabályzata, ame­lyet a kongresszus elfogadott, összegezi, továbbfejleszti és tökéletesíti a párt rendkí­vül gazdag szervezeti tapasztalatait, a kom­munizmus építésének új feladataival össz­hangban konkretizálja a pártmunka formáit és módszereit. Lenin és Sztálin pártja tántoríthatatlanul hű szervezeti elveihez, de a pártmunka szervezeti formáit és módszereit sose vál­toztatta dogmává, egyszers minden­korra megállapított rendszerré. Lenin és Sztálin pártja szilárdan áll az alkotó marxizmus talaján, s ezzel példát mutat,­­ hogyan szab­juk meg az adott történelmi helyzet sajá­tosságaival és e helyzetből eredő politikai feladatokkal teljes összhangban a pártmun­ka szervezeti formáit és módszereit. Sztálin elvtárs „A szocializmus gaz­dasági problémái a Szovjetunióban“ című zseniális művében fölvázolta a kommuniz­mus szovjetunióbeli építésének grandiózus programmját. Az SZKP Szervezeti Sza­bályzata hatalmas szervezeti eszköz, amely mozgósítja a pártot, a kommunistákat e nagyszerű programra végrehajtására. A kommunisták különös vágású embe­rek, mondotta Sztálin elvtárs. S fölfegyve­rezte a kommunistákat azzal a képesség­gel, hogy tájékozódhassanak bármely hely­zetben ; megtanította őket, hogy egy pilla­natig se essenek kétségbe, amikor a hely­zet bonyolulttá válik; megedzette őket a nehézségek leküzdésére. Az SZKP új Szer­vezeti Szabályzata fokozza a párttagság élcsapat-szerepét a kommunizmus építésé­ben, küzdőképességét a pártszervezetek életé­nek és munkájának fogyatékosságai ellen in­dított harcban. A népi demokratikus orszá­gok kommunista és munkáspártjai, ame­lyek a szocializmus építését vezetik, pél­daképnek tekintik az SZKP Szervezeti Sza­bályzatát, mert ez megmutatja nekik, hogyan fokozzák a pártszervezetek harcképességét, hogyan aktivizálják a párttagok egész tö­megét, hogyan növeljék a párttagok felelős­ségérzetét a párt ügyéért. A Román Munkáspárt számára, mint va­lamennyi kommunista és munkáspárt szá­mára az SZKP Szervezeti Szabályzata az erő és a forradalmi energia kimeríthetetlen forrása. Az SZKP Szervezeti Szabályzata arra tanítja a kommunistákat, hogy még mélyebben átérezzék a párttag címének jelentőségét; arra tanítja őket, hogy ne tűr­jék a fogyatékosságokat, teljes erejükkel vigyázzanak a párt egységére, ne elégedje­nek meg a párt irányvonalának elismeré­sével, hanem aktívan alkalmazzák az élet­ben , erősítsék a pártfegyelmet, széles kör­ben fejlesszék a bírálatot és az önbírála­­tot, erélyesen harcoljanak az­­alulról jövő bírálat elfojtásának bármely megnyilvánu­lása ellen, erősítsék kapcsolataikat a töme­gekkel, legyenek éberek minden munkate­rületen, minden helyzetben. Az SZKP XIX. kongresszusa nyomatéko­san hangsúlyozta az ideológiai munka je­lentőségét s a párt elsőrendű feladatául jelölte meg az ideológiai munkát. A marx­izmus-leninizmus a burzsoá ideológia el­len vívott engesztelhetetlen harcban erő­södik és fejlődik. A szocialista ideológiától való minden eltávolodás, a szocialista ide­ológia minden meghamisítása a burzsoá ideológia erősítése. Mind pártunknak, mind a népi demokratikus országok valamennyi kommunista és munkáspártjának különö­sen jól emlékezetébe kell vésnie ezt a lenini tételt, mert az ideológiai fronton éles osztályharc folyik. Ezért a kommunista és munkáspártok elsőrendű feladata, hogy szüntelenül támadják az ellenséges ideoló­giát, fáradhatatlanul leplezzék le a népek kifosztására és leigázására irányuló, s az amerikai agresszív politika szolgálatába állított imperialista ideológiát, rögtön fed­jék föl és irtsák ki az ellenséges ideológia befolyását mindenütt, a gazdaságban, a tudományban, a művészetben és az iroda­lomban egyaránt, a pártkáderek elméleti és politikai megedzésére szolgáló mindennapos ideológiai munkában. Malenkov elvtárs az SZKP XIX. kon­gresszusán mondott beszámolójában hang­súlyozta, hogy az ideológiai munkában fej­lesztenünk kell a támadó szellemet és az éberséget. „Ott, ahol gyengül a figyelem az ideológiai kérdések iránt — jelentette ki Malenkov elvtárs — kedvező talaj keletke­­zik a velünk szemben ellenséges nézetek és felfogások fölelevenedésére. Az ideológiai munkának azokat a területeit, amelyekre a pártszervezetek valamely oknál fogva nem fordítanak figyelmet, amelyeken gyengül a párt vezetése és a párt befolyása, azokat a területeket idegen emberek... próbálják befolyásuk alá vonni...“ A kommunista párt, amelyet Lenin és Sztálin teremtett és nevelt, azért erős, mert egész tevékenységének alapja a marx­ista-leninista elmélet. Lenin és Sztálin esz­méi legyőzhetetlenek, mert a történelem ha­ladását fejezik ki. IV. Ma, amikor a nagy Sztálin többé nincs köztünk, a Szovjetunió hatalmas és dicső Kommunista Pártja a kipróbált vezetők irányításával továbbviszi a marxizmus-leni­nizmus zászlaját. Ez a világ harcos kom­munistáinak és dolgozóinak a magabiztos­ság és bátorság kimeríthetetlen forrása. j. A történelem nem ismer politikai pártot, amely annyira hatott országa és az egész világ sorsára, mint Lenin és Sztálin párt­ja. Soha, egyetlen párt politikája sem élvez­te az egész népnek, az egész világ dolgo­zó tömegeinek ily korlátlan támogatását. A Szovjetunió Kommunista Pártja kö­vetendő példaképe valamennyi kommunista és munkáspártnak. Az SZKP volt az első újtípusú párt, az első párt, amely megszer­vezte a proletárforradalom és a szocializ­mus győzelmét. Az SZKP ma sikeresen ve­zeti a kommunizmus építésének t­táni mű­vét a Szovjetunióban Éppen ezért oly nagy és határtalan a világ kommunista és mun­káspártjainak elismerése és szeretete a Szovjetunió Kommunista Pártja és lenini­sztálini vezetősége iránt. A proletárinter­na­cionalizmus vörös lobogója még jobban tö­möríti a nemzetközi forradalmi és munkás­­mozgalmat Lenin és Sztálin pártja, a nem­zetközi forradalmi mozgalom első, dicső „rohambrigádja“ körül. Azokból a beszédekből, amelyeket Malen­kov, Berija és Molotov elvtársak Joszi­f Visszárionovics Sztálin ravatalánál mon­dottak a kommunista és munkáspártok azt a rendkívül fontos tanulságot vonják le, hogy továbbra is erősítsék a pártot, vi­gyázzanak a párt egységére, mint sze­mük fényére, neveljék a párttagokat saját akaratuknak a párt akaratába és kívánság­latba való beolvasztására, még jobban erő­sítsék kapcsolataikat a tömegekkel nevel­jék a kommunistákat és az összes dolgo­zókat a magasfokú politikai éberség szel­lemében, a belső és külső ellenség elleni kérlelhetetlen és törhetetlen harc szelle­mében. „A párt további erősítése és fejlesztése abban az irányban, hogy minél jobban ha­sonlítson valamennyi kommunista párt mintaképére, a Szovjetunió Kommunista Pártjára — hangsúlyozza Gh. Gheorghi­u- Dej elvtárs — ez biztosítja leginkább, hogy a békéért és a szocializmusért vívott har­cunk sikeres lesz.“ A Román Munkáspárt szilárdan és eltö­­kötten halad ezen az úton. Valamennyi kommunista és munkáspárt­nak, tehát a mi pártunknak is szent és legfontosabb kötelessége, hogy határtalan hűséggel szolgálja a békét kívánó, a há­borút gyűlölő nép érdekeit, erélyesen har­coljon az új világháború kirobbantása el­len, a boldog élet békés építésének bizto­sításáért. Ma, amikor a népek békéjének és sza­badságának esküdt ellenségei dühöngenek, mert látják milyen óriási szeretetnek és tekintélynek örvend a világ százmilliói kö­rében Lenin és Sztálin pártja és a többi kommunista párt, s amikor az ellenség elere újabb cselszövésekkel próbálkozik, s újabb gaztetteket készít elő a népek ellen — a kommunista pártok erősítik kapcsolatai­kat a tömegekkel, fokoz­zák a tömegek for­radalmi éberségét és harckészségét, s meg­erősítik bennük a győzelembe vetett hitet. A világ dolgozói jobban érzik, mint vala­ha, milyen hatalmas és biztos támaszuk Lenin és Sztálin pártja és a Szovjetunió. Az SZKP központi bizottságának és a Szovjetunió kormányának az ország zavar­talan és helyes vezetésére irányuló hatá­rozatai a Szovjetunió Kommunista Pártja nagy erejét és életképességét fejezik ki, s azt az eltökélt szándékát, hogy teljes dia­dalra vezesse Lenin és Sztálin ügyét. A pártról szóló lenini-sztálini tanítás a cselekvés vezérfonala a kommunista és mun­­káspártok számára, a győzelem megingat­hatatlan alapja a békéért, demokráciáért és a szocializmusért vívott harcokban. Írta: J. CHISINEVSCHI a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének titkára ELŐRE Az „Augusztus 23” kultur- és sportpark brigádosainak nagygyűlése A fővárosi „Augusztus 23“ kultur- és sport­­parkna­k ifjúságunk gondjaira bízott építőte­­lepén a­ brigádosok nagygyűlést tartottak. A gyűlést az RNK és a Szovjetunió himnu­szaival nyitották meg. A megnyitó beszédet St. Alexiu elvtárs e munkatelep üzemi bizottságának elnöke mondotta, majd Cornel Târnoveanu elvtárs, e telep IMSZ-bizottságának titkára és P. Benescu elvtárs, a brigádosok táborának pa­rancsnoka szólaltak fel. A beszédek után felolvasták az 1953 már­cius 29-i napiparancsot amelynek alapján a munkatelep IMSZ-bizottságának vörös zászlaját a Ratiu Stefan brigadéros vezette 30. számú brigádnak ítélték oda, napi átla­gos 198 százalékos normatúlteljesítéséért. Elbrigád címmel tüntették ki még az I. számú egység 2. számú brigádját, amely Brezeanu Ion elvtárs vezetésével átlag­ 126 százalékos normatulteljesítést ér el; a II. szá­­egység, Danciu Neagu elvtárs vezette 3. számú brigádját átlagos 145 százalékos nor­­matulteljesítéssel és a III. számú egység, Luciu Ion vezette 34. számú brigádját, a­­mely átlagban 151 százalékkal szárnyalta túl napi normáját. Ugyanekkor számos brigádost az élbrigá­­dos vörös karszalag viselésére jogosult él­munkásnak minősítettek, egyeseket közülük pedig bejegyeztek az építőtelep aranyköny­­vébe. Vasiliu Tudose elvtárs, a 30. számú építke­zési vállalat igazgatója rámutatott azokra a műszaki feladatokra, amelyeket a három nagy munkarészlegnek teljesíteni kell, hogy július 25-ig befejezhessék a stadiont, a sza­badtéri színpadot és a többi előirányzott építkezést. Ezután P. Ciresanu főmérnök ismertette a brigádokkal a munkálatok jó elvégzése érde­kében hozott műszaki és szervezési intézke­­déseket. Az RMP bukaresti városi bizottsága ne­vében Al. Reznicevico elvtárs hangsúlyozta a párt által a brigádosokra bízott feladat nagy­szerűségét. A gyűlés végén a brigádosok és a munka­­telep építkezési vállalatának egész munka­­közössége nagy éljenzés közepette elhatá­rozta, hogy táviratot küld Gh. Gheorghiu- Dej elvtársnak, amellyel május­­ tiszteletére munkafogadalmat tesznek, hogy: 26 száza­lékkal túlteljesítik az egész munkatelepen a kotrómunkálatok tervét; 4 nappal határidő előtt befejezik a sportolók számára építen­dő be-­­és kijárati 'alagutak földmunkálatait; 3 nappal határidő előtt befejezik a stadion főtribünjének alapozását; 2 nappal határidő előtt befejezik a sportpavilion földmunkála­tait; 3 nappal határidő előtt befejezik a sza­badtéri színpad alapzatának földmunkála­tait, teljesen befejezik a bábszínház építését. A brigádosok ugyancsak megfogadják, hogy a többi munkással és mérnökkel együtt elszántan küzdenek, hogy 10 nappal a kitű­zött határidő előtt, 1953 július 15-ig befejez­zék a stadion felépítését. (Agerpres.) A Politikai Könyvkiadó kiadásában magyar nyelven megjelent A Román Népköztársaság Minisztertanácsá­nak és a Román Munkáspárt Központi Ve­zetőségének HATÁROZATA az 1953. évi tavaszi mezőgazdasági kampány előkészí­tésének fokozásáról, idejében való és jó végrehajtásáról. 52 oldal 20 báni­­k GH. GHEORGHIU-DEJ: Sztálin, a népek felszabadítója 16 oldal 20 báni GH. GHEORGHIU-DEJ: A nemzetközi kap­csolatok új típusa 24 oldal 25 báni GH. GHEORGHIU-DEJ: Beszéd a vasúti munkások országos értekezletén 64 oldal 50 báni­­k Hazánk növekvő gazdasági erejének tükre „A Román Népköztársaság virágzó terv­­gazdasága" kiállítás 36 oldal 44 báni Újabb ifjúsági küldöttek érkeztek a fővárosba Hazánk fővárosába egyre érkeznek a kül­döttek a Világifjúsági és Diáktalálkozót elő­készítő Nemzetközi Bizottság ülésszakára. Hétfőn délben érkeztek meg Jacques De­nis, a DIVSZ főtitkára, Bernard Bereanu, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke, Paulo Pescotti, a Nemzetközi Diákszövetség főtit­kárának helyettese, Mukul Ghoshal (India), a Nemzetközi Diákszövetség alelnökének képviselője, Lionel Soto (Kuba), a Nem­zetközi Diákszövetség Végrehajtó Bizottságá­nak tagja, Ko Tun Shein (Burma) és Ta­­deusz Szszatkows­ki, a Lengyel Ifjúsági Szö­vetség titkára. A külföldi vendégeket a baneasai repülőté­ren Paul Cornea elvtárs, az IMSZ Központi Bizottságának titkára és az IMSZ Központi Bizottságának más tagjai fogadták. A DIVSZ részéről megjelentek D. Fischer, P. Iliev és R. Rousseau. Ugyancsak tegnap érkeztek a fővárosba a Bolgár Népköztársaság és a Német Demo­kratikus Köztársaság ifjúságának képviselői. Az este folyamán megérkeztek a kubai, franciaországi, görögországi, indonéziai, in­diai és spanyolországi ifjúság küldöttei. (Agerpres.) A Román-Szovjet Tanulmányi Intézet közleménye A Román-Szovjet Tanulmányi Intézet (Bu­­karest, Calea Victoriei 141. szám) tudomásá­ra hozza az ország valamennyi intézményé­nek, és vállalatának, hogy a Minisztertanács 1952. évi 2238. számú határozata alapján minden orosz nyelvből történő fordításra az intézmény előzetes véleményezését kell kérni. Úgyszintén minden orosz fordítást havonta közölni kell a Román-Szovjet Tanulmányi In­tézettel, hogy azt felvegye a fordítások álta­lános jegyzékébe. A jegyzéket az Intézet áp­rilistól kezdődőig rendszeresen közli. (Ager­­pres) Tavasz Szovjetország mezőin A Szovjetunió déli Irta: P. ZABAZNIJ, kertjeiben és Szovjetunió földművelésügyi minisztériuma szőlőiben már javaban , . . . .... .. . . . . . ... gabona- és olajos noverty-termesztesi igaz­solynak a tavaszi­­ munkák gazosaganak helyettes vezetője A tavaszi kalászok­á­soknak legnagyobb ré­szét már elvetették, s a középázsiai köztár­saságok legtöbb kolhozában már be is fejez­ték a korai gabonafélék vetését. Az Üzbék Szocialista Szovjetköztársaság Kursin és Gázár rajonjaiban 15 nappal hamarabb fe­jezték be a tavaszi vetést, mint tavaly. Az árpa és a búza­­már ki is kelt. Javában folyik az évelőfüvek, a rostién ve­tése, valamint a burgonya és a zöldségfélék ültetése. A kertekben­ és a szőlőkben mélyen felszántották a tal­aj­t, kimetszették a szőlő­töveket és a gyümölcsfák ágait, a mezőgaz­dasági kártevők és betegségokozók ellen vegyszerekkel megpermetezték. Az öntözőhá­lózatot mindenütt előkészítették. Egyre szélesedik a mezőgazdasági munka frontja. A középázsiai köztársaságok kolho­zain...kívül, a kaukázuson túli, délkrími és északkaukázusi kolhozokban is megkezdő­dött a mézet, munka. Ezeken a vidékeken a­ sztálini természetátalakító tervnek megfele­lően erdőket ültetnek, végrehajtják a pótboro­­nálást és póttrágyázást. Repülőgépekről az őszi vetések tíz- meg tízezer hektárasra szór­tak műtrágyát. Vetik az évelőfüveket, szor­gos munka folyik a kertekben és a­ szőlők­ben. A Moldvai Szocialista Szovjetköztársaság, a Kubán kolhozaiban és az Ukrán Szocialista Szovjetköztárs­aság délvidéki kolhozaiban szintén megkezdődött a tavaszi munka. A kolhozokban készítik az 1953. évi terme­lési, pénzügyi és munkaterveket. A tervek elkészítésében a vezető tanácson és a szak­embereken kívül tevékenyen részt vesznek a kölhozisták is. A szocialista mezőgazdaság dolgozóit a Kommunista Párt XIX. kongresz­­szusának határozatai lelkesítik arra, hogy si­kerrel valósítsák meg a mezőgazdaság fő fel­adatát , növeljék valamennyi növény hektá­ronkénti terméshozamát, gyarapítsék a közös tulajdonban levő állatállományt s ezzel egy­idejűleg fokozzák a termelékenységet, növel­jék a mezőgazdaság és az­ állattenyésztés össztermelését, és árutermelését. Az állam nagy segítséget nyújt a kolhoz­parasztságnak. A gép- és traktorállomások ebben az évben is jelentős számú új traktort és mezőgazdasági gépet kaptak. A kolhozok­nak nagymennyiségű műtrágyát, sok százezer tonna nemesített vetőmagot juttatnak és ér­tékes segítséget adnak a kolhozkáderek szakképesítésében. Az állam hitelt nyújt a kolhozoknak vetőmag és műtrágya vásárlá­sára. A tudományos intézetek és a tudósok hat­hatós agrotechnikai eljárásokat dolgoznak ki. Új, termelékenyebb növényfajtákat termesz­tenek ki és nagy gyakorlati segítséget nyúj­tanak a kolhozoknak a tavaszi vetések végre­hajtásához. A kolhozok új tervei előírják a kolhozt­er­melés volumenjének állandó növelését, a hektáronkénti magasabb terméshozam és a haszonállattenyésztés kifejlesztését. A kolhozok megindították a harcot az­­ 1953. évi bőséges terméshozamért. A kolho­zok és a szovhozok kitűnő agrotechnikai el­járásokat alkalmaztak az őszi növények ve­tésénél, ami már az ősszel biztosította ezek­nek a növényeknek a fó fejlődését. A tavaszi növényeknek szánt óriási területet már az ősszel felszántották, hogy minél több csapa­dékot biztosítsanak a talajnak. A délvidéki kolhozokban sokmillió hektár, területen tárol­ták a havat. Ezzel biz­tosították az őszi ga­bonafélék jó áttétele­sét és egyúttal jelentős mennyiségű csapadé­kot is tartalékoltak a talaj számára. A kolhozparasztok a tél folya­mán megtisztították a vetőmagot, felülvizs­gálták annak célraképességét és istálló-, vala­mint műtrágya-tartalékot gyűjtöttek. A kolhozparasztok­ milliói 3 éves agro- és zoo­technikai tanfolyamokon tanulmányoz­ták a micsurini tudomány és­­az­ élenjáró kol­hozok új agrotechnikai módszereit. A­ bőséges terméshozamért vívott harc most éri el csúcspontját. A kolhozok és szov­­hozok földjein ebben az évben még nagyobb mértékben alkalmazzák a bőséges termésho­zamot biztosító, fejlett agrotechnikai eljárá­sokat. Az ősszel bevetett területeket csaknem teljes egészében boronálják. "Az őszi vetésnek több mint egyharmadát­ pótlólag ásványi és szerves trágyával kezelik. Ugyanakkor több mint félmillió hektár területet repülőgépről póttrágyáznak. Tíz- meg tízmillió hektárnyi területen jarovizált és meleg , levegővel ke­zelt magvakat vetnek el. A kolhozokban a­­tavalyinál nagyobb mértékben alkalmazzák a kalászosoknak keresztsorosan való vetését, a kapásnövények négyszöges fészekbe veté­sét, a kölesnek gyér sorokba vetését, majd a sorközöket traktorvontatású kultivátorokkal művelik meg. Tíz- még tízmillió hektáron al­kalmazzák a rizs, a kukorica, a napraforgó, a köles, a lucerna és más növények jól be­vált mesterséges pótbeporzását. A magas terméshozamért folyó harcban óriási jelentőségű tényező a tavaszi vetés ha­táridejének tiszteletben tartása. A Szovjetunió, mezőgazdasága bőségesen fel van szerelve a­ korszerű technika vívmányaival. Ez lehetővé teszi, hogy a tavaszi mezőgazdasági munká­kat a leggyorsabban elvégezzék. A gép- és traktorállomások munkásai alaposan felké­szültek a tavaszi munkára. Idejekorán befe­jezték a traktorok és a mezőgazdasági gé­pek javítását. A gép- és traktorállomások és a kolhozok között létrejött szerződések pontosan meg­határozzák a mezőgazdasági munkák meny­­nyiségét, minőségét és végrehajtási határ­idejét. A kolhozparasztok és a GTA-k kép­viselői alaposan megvitatták ezeket a szer­ződéseket. A GTA-k mechanikusai és a kol­hozparasztok együttesen állapítják meg a bő termést biztosító intézkedések sorrendjét. A Krasznodar-területi mihajlovkai gép- és trak­­torállósításon dolgozó I. P. Sackij traktorista brigád szocialista fogadalmat tett, hogy a neki kiosztott területen 1953-ban hektáronként 33 mázsa őszibúza, 27 mázsa napraforgó és 55 mázsa tengeri termést ér el és magas ter­méshozamot biztosít valamennyi más nö­vénynél is. A traktorist­a brigádok óragrafikonos és más fejlett munkamódszerek alkalmazásával törekszenek a gépek minél jobb kihasználá­sára. A gép- és traktorállom­ásoknak több mint fele rádióösszeköttetést létesített a brigádok és a diszpécserek között. Lendületesen folyik a mezőgazdasági dol­gozók szocialista versenye. Sok kolhoz, miu­tán megvizsgálta lehetőségeit, kitűzött terv­­feladatainak túlteljesítését vállalta. A szovjet falvak dolgozói arra összponto­sítják minden képességüket, kimeríthetetlen energiájukat hogy újabb, mind jelentősebb munkasikerekkel­­gyorsítsák a kommunizmus építését. ­ A IV. Világifjúsági és Diáktalálkozó Nemzetközi Előkészítő Bizottságának ülés­szakára hétfőn reggel megérkeztek a fővá­rosba az első külföldi ifjúsági küldöttek. A fővárosba érkezett 38 küldött Finnország, Japán, Venezuela, Chile, Irán, Kuba, Fran­ciaország, Anglia, Ausztrália, Arany-Part, Norvégia,­ Délafrikai Unió, India, Ceylon, In­donézia, Algír, Belgium, Guatemala, Argen­tína, Svédország és Libanon ifjúságát képvi-­ seli. Ugyanakkor visszaérkeztek a fővárosba országunk ifjúsági küldöttei is — élükön Chitu Florea elvtárssal, az IMSZ Központi Bizottságának titkárával —, akik Bécsben nemzetközi értekezletén vettek részt az ifjú­ság jogainak megvédésére. Az Északi-pályaudvaron a fővárosi ifjak százai meleg fogadtatásban részesítették a külföldi ifjúság képviselőit. A vendégek és a Bécsből visszatért ifjú­sági küldötteink fogadásán megjelentek: V. Musat, Paul ■ Cornea,­ Fazekas János, Cor­nelia Filipas, Aurora Roscai, Gh. Smoleanu elvtársak, valamint az IMSZ Központi Bi­zottságának más tagjai. A DÍVSZ részéről megjelentek D. Fischer, P. Iliev és R. Rousseau, az NDSZ részéről pedig A. Picke. Az IMSZ Központi Bizottságának nevében Paul Cornea elvtárs, az IMSZ KB titkára melegen üdvözölte a külföldi vendégeket és a Bécsből visszatért ifjúsági küldötteinket. A külföldi küldöttek nevében José Bergh­­tin, az argentínai ifjúság képviselője vála­szolt, aki köszönetet mondott a meleg és lel­kes fogadtatásért, amely mély benyomást tett valamennyiükre. Az egybegyűlt ifjúság ezután lelkes han­gulatban elénekelte a DÍVSZ himnuszát, a béke és a barátság jegyében egységbe for­rott világifjúság himnuszát. (Agerpres.) Megérkeztek a fővárosba a IV. Világifjúsági és Diáktalálkozó Nemzetközi Előkészítő Bizottságának ülésszakán résztvevő első külföldi küldöttségek

Next