Előre, 1954. május (8. évfolyam, 2035-2059. szám)

1954-05-03 / 2035. szám

1954. május 5., hétfő Moszkva dolgozóinak ünnepi felvonulása. A katonai díszszemle után megkezdődött a moszkvai dolgozók ünnepi felvonulása.. A Vörös teret, a népi ünnepségek immár hagyományos színhelyét jelszavas táblák és zászlók valóságos erdeje díszíti. A Kremllel szemközti zöld füzérrel bevont épülteken V. I. Lenin és J. V. Sztálin domborműarcképei, a tizenhat szövetségi köztársaság címere, a Kommunista Párt május elsejei felhívásai láthatók. A moszkvai dolgozók felvonulását a pioní­rok ünnepélyes menete nyitja meg. Vidám da­laikból a szovjet gyermekek életöröme árad. A pionírok soraiból hirtelen több fiú és leány válik ki. Sietve haladnak fel a Mauzóleum lépcsőin és virágcsokrokat nyújtanak át a Kommunista Párt és a szovjet állam veze­tőinek. A Vörös térre gyülekezett vendégek melegen megtapsolják őket. Most a sportolók tűnnek fel a téren. Fölöttük a sportegyesüle­tek sokszínű zászlói lengenek. A felvonulók menetoszlopai fölött hullámzó lobogók közül előtűnnek Marx-Engels-Lenin- Sztálin képei, Malenkov, Molotov, Hruscsov, Vorosilov, Bulganyin, Kaganovics, Mikoján, Szaburov és Pervuhin — a Kommunista Párt és a szovjet állam vezetőinek arcképei, s a Kommunista Párt Központi Bizottságának májusi elsejei felhívásai. A moszkvai üzemek és gyárak munkásai büszkén vonulnak fel, áthatja őket a május elseje tiszteletére elért újabb sikereik tudata. Moszkva lakosságának kezdeményezésére a szovjet iparban széleskörű mozgalom indult a munkatermelékenység növelésére és a modern technika észszerűbb kihasználására. A moszk­vai dolgozók az idén sok szerszámgépet, gép­csoportot, fémalkatrészt és más terméket gyár­tottak terven felül, s a közszükségleti cikkek gyártásának fokozásából is eredményesen ve­szik ki részüket. A téren most a „Triphgorna­­ja Manufaktura“, textilkombinát szövőmun­­kásai haladnak át. A kombinát ez év első négy hónapjában 1.000.000 méter szövöttárut adott az országnak terven felül. Virágokkal, zöld kalászokkal és virágzó almafa-ágakkal a kezükben közelednek a tribün elé a Moszk­vában idén megnyíló szövetségi mezőgazda­­sági kiállítás munkásai, a „Timirjazev“ Me­zőgazdasági Akadémia hallgatói és a földmű­velés- és szovhozügyi minisztériumok dolgo­zói. Szebbnél szebb dalok zengenek fel Szov­jetország boldog életéről, a népek barátságá­ról. Végeláthatatlan sorokban vonulnak a dolgozók. Feltűnnek az Orosz SZSZSZK és Ukrajna állami címerei. A két címert egy szalag fogja össze, amelyen ez a felirat lát­ható : „örökre együtt“. A tavaszi napfényben a május elsejei Fel­hívások aranyozott betűi csillognak : Testvéri üdvözlet a békéért, a demokrá­ciáért és a szocializmusért harcoló népek­nek­­ A felvonulók Kína, Lengyelország, Cseh­szlovákia, Románia, Bulgária, Magyarország, Albánia, Mongólia, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Vietnámi Demokra­tikus Köztársasági kommunista- és munkás­pártjai vezetőinek és a­z illető országok kor­mánya vezetőinek arcképét viszik. Egyre újabb menetoszlopok érkeznek a Vörös-térre. Teljes öt órán át tartott a má­jus elsejei felvonulás, a szovjet nép, a Kom­munista Párt és a szovjet kormány megbont­hatatlan egységének e valóban ragyogó meg­nyilvánulása. Korea kérdése a genfi értekezlet előtt­ ­ Az oly nagy érdeklődéssel kísért genfi ér­tekezlet előtt két nagy feladat áll: meg kell oldania Korea békés egyesítésének kérdését és véget kell vetni az Indokinában folyó hábo­rúnak. A koreai kérdés végleges békés megol­dása elsőrendű előfeltétele a­­keletázsiai biz­tonság és béke helyreállításának, igen nagy jelentőséggel bír a nemzetközi helyzet fe­szültségének enyhítése szempontjából. Éppen ezért, a világ közvéleménye nagy figyelemmel és várakozással várta a koreai kérdés vitáját. Miután a Szovjetunió kezdeményezésére és előterjesztésére gyorsan és célravezetően megoldották az értekezlet ügyrendi kérdéseit és ezzel újabb akadályt hárítottak el a békés tárgyalások útjából, az értekezlet rátérhetett a koreai kérdés megvitatására. Először a délikoreai külügyminiszter szó­lalt fel­­, amint azt a nyugati lapok sajtótu­­dósítói is megjegyzik, az értekezlet részve­vői teljes érdektelenséggel fogadták és kísér­ték a h­szinmanista diplomata fejtegetéseit. A délkoreai külügyminiszter valóban semmi újat sem mondott, semmi építő, konkrét ja­vaslatot nem tett. Elismételte mégegyszer a már unos-untalan elmondott rágalmakat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságról, a Kínai Népköztársaságról és a Szovjetunióról, hosszadalmas, a már százszor megcáfolt „té­nyekre“ támaszkodó történelmi visszapillan­tást tett. A délikoreai külügyminiszter álszen­teskedő beszédében kijelentette, hogy a ko­reai nép kívánja Korea egyesítését és ennek útját abban jelölte meg, hogy tartsanak vá­lasztásokat az ENSZ ellenőrzése alatt... de csak Észak-Koreában, míg Dél-Koreában, ahol szerinte „szabad“ választások voltak, maradjon meg változatlanul a Li Szin Man terroruralma nyomán és körülményei között megszületett „parlament“. De a h­szinmanista külügyminiszter nem elégedett meg ennyivel, hanem miután elismerte, hogy az amerikai csapatokat maga a dél-koreai kormány hívta be az országba, ragaszkodott hozzá, hogy azok továbbra is Dél-Korea területén tartóz­kodjanak, míg ugyanakkor azt „követelte“, hogy a kínai önkéntesek vonuljanak ki azon­nal a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területéről. E következetesnek egyáltalán nem mondható állásfoglalás csak egyet bizonyí­tott: a délkoreai kormány népellenes jellegét, azt, hogy ez a kormány elárulta a koreai nép függetlenségét és nemzeti érdekeit, azt, hogy ez a rendszer kizárólag a terrorra, az ameri­kai fegyverekre támaszkodik. Joggal állapí­totta meg a PRAVDA, hogy a délkoreai kül­dött beszédében elsősorban az amerikai meg­szállók érdekeit védelmezte, az ő szerepüket igyekezett tisztára mosni. Teljesen más úton haladt Nam­ír, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere. Beszédét valóban Korea bé­kés egyesítésének, a nemzeti egység helyre­állításának, a demokratikus és egységes Ko­rea megteremtésének vágya hatotta át. Egy svájci burzsoá lap, a GAZETTE DE LAU­SANNE Nam ír beszédét kommentálva meg­állapítja, hogy a külügyminiszter konkrét elő­terjesztéseket tett Korea egyesítésére, ame­lyek mindenekelőtt egész Koreára kiterjedő szabad választásokat és az összes idegen csa­patok hat hónap leforgása alatti kivonását irányozzák elő. Nam­er külügyminiszter első­sorban Korea egyesítésének szükségességéből indult ki. Ebből a célból azt javasolta, hogy szervezzenek nemzetgyűlési választásokat egész Koreában a lakosság szabad akarat­nyilvánítása alapján. A választások nyo­mán létrejött nemzetgyűlés megalakítja majd az egységes Korea kormányát. Korea egyesí­tésének előmozdítása érdekében a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népgyű­­lése és a délkoreai nemzetgyűlés bizottságot je­löl ki, amelyben helyet foglalnak majd a leg­nagyobb tömegszervezetek képviselői is. E bizottságnak az lesz a feladata, hogy kidol­gozzon egy valóban demokratikus összkoreai választási törvénytervezetet, amely kizárja az idegen beavatkozás és a terrorakciók lehetősé­gét, gyülekezési és sajtószabadságot biztosít Korea népének és biztosítja ezenkívül a jelölés szabadságát is. E bizottság leglényegesebb feladata tehát az lenne, hogy előkészítse és lebonyolítsa az összkoreai választásokat és ugyanakkor megtegyen mindent a jelenleg fennálló két koreai állam gazdasági és kul­turális kapcsolatainak helyreállítására és fejlesztésére, Korea népgazdaságának újjáépí­­­tése, a nép anyagi és kulturális életszínvona­lának fejlesztése érdekében. Nam ír behatóan ismertette a koreai nép harcát nemzeti függetlenségéért, a japán hó­dítók ellen. A Szovjet Hadsereg győzelme Ja­pán fölött, Korea területének megtisztítása a japán megszállóktól megteremtette az előfelté­teleket a koreai nép egységes, független és demokratikus államának megteremtésére. 1945 december 16. és 26. között a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok külügyminisz­­terei Moszkvában megvitatták a többi között Korea kérdését is. A Szovjetunió előterjesz­tésére a három hatalom elismerte, hogy „Ko­reának, mint független államnak a helyreál­lítása, az ország demokratikus alapokon való fejlesztéséhez szükséges feltételek megterem­tése és a hosszas japán uralom következmé­nyeinek mielőbbi megszüntetése érdekében Koreában ideiglenes, demokratikus koreai kormányt kell alakítani". Az Egyesült Államok ellenezte az ideigle­nes összkoreai kormány létrehozását, noha ez mindenben megfelelt a koreai nép nemzeti követeléseinek. 1946-ban a moszkvai határo­zatok értelmében vegyes szovjet-amerikai bi­zottság létesült a Moszkvában meghozott ha­tározatok végrehajtására. Már ekkor kiderült, hogy az amerikai kormány nem kívánja a ko­reai kérdés békés rendezését, elleneszegül az egységes, demokratikus és független koreai állam létrehozásának. Az amerikaiak igyekez­tek aláaknázni a bizottság működését, nem vették figyelembe a valóban demokratikus koreai pártok és társadalmi tömegszerveze­tek véleményét, támogatták a reakciós, nép­ellenes, a japán militaristákkal együttműködő erőket és személyeket. A Szovjetunió, mint a népek önrendelkezési jogának, független ál­lami létének következetes harcosa, támogatta a koreai népet, igyekezett elhárítani a Korea demokratizálódásának és egységének útjába torlódó akadályokat. Dél-Koreában az ameri­kai hatóságok terrorrendszert vezettek be, a demokratikus szervezetek vezetőit letar­tóztatták, vagy meggyilkolták, semmiféle demokratikus reformot nem hajtottak vég­re. Északon ugyanakkor megtörték a gyarmati elnyomás, a feudalizmus bék­lyóit. A koreai paraszt földhöz jutott, meg­szilárdultak a népi bizottságok (a demokra­tikus hatalom helyi szervei, amelyeket Dél- Koreában felszámoltak), megkezdődött az ország gazdasági és kulturális fellendülése. 1947-ben Molotov elvtárs a szovjet kormány nevében úrra kérte az Egyesült Államok kor­mányát, hogy ültessék át a gyakorlatba a moszkvai határozatokat, jöjjön létre mielőbb egész Korea demokratikus kormánya, amely hívein kifejezi a koreai nép akaratát és ér­dekeit. Az Egyesült Államok azonban meghiú­sította a megegyezést. Később ugyanerre a sorsra jutottak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának ismételt javasla­tai is, Korea egyesítésére vonatkozólag. Nam­ír hangsúlyozta, hogy a koreai kérdés békés megoldásának, a független és demokra­tikus Korea megteremtésének másik előfelté­tele az, hogy az idegen csapatokat hat hóna­pon belül vonják ki Koreából. A koreai sza­bad választások megtartása magának a ko­reai népnek az ügye, el kell távolítani tehát minden olyan tényezőt, amely akadályozza a koreai nép szabad véleménynyilvánítását. Nam­ír ebben a vonatkozásban az ázsiai né­pek legégetőbb kérdését érintette. Ázsia né­pei hosszadalmas harcot vívtak a gyarmatosí­tók, az imperialista hatalmak ellen. Sok vér és szenvedés árán számos ázsiai nép kivívta függetlenségét, szabadságát. És most a nem­zetközi háborús körök újra felvetik a kérdést: az ázsiai népek nem eléggé nagykorúak, nem eléggé „érettek“ saját sorsuk intézésére, szükségük van az imperialisták gyámkodásá­ra. Ez az elmélet arra szolgál, hogy meg­nyissa az utat az Egyesült Államok háborús köreinek beavatkozási és világuralmi politi­kája előtt. A minap a NEW YORK TIMES is megállapította, hogy sok ázsiai szerint köny­­nyebben megoldhatnák saját kérdéseiket, ha az Egyesült Államok nem avatkozna be Ázsia ügyeibe. 1948 májusában az amerikai kormány visz­­szautasította a Szovjetunió javaslatát, hogy egyidőben vonják vissza a két állam csapa­tait Koreából s így „megadják a lehetőséget a koreai népnek, hogy szabadon, idegen Be­avatkozás nélkül, általános választásokat tartson, megalakítsa az össznemzeti, demo­kratikus kormányt és megteremtse egységes, független, demokratikus államát.“ A Szov­jetunió és a Kínai Népköztársaság ma is ezen az úton haladnak. Az idegen csapatokat ki kell vonni Koreából, enélkül nem lehet sza­bad választás, nem valósulhat meg a béke­­szerető, demokratikus Korea. Jellemző, hogy az Egyesült Államok és Dél-Korea között létrejött úgynevezett biz­tonsági szerződés előirányozza, hogy az ame­rikai csapatoknak joguk van fegyveresen be­avatkozni, „megvédelmezni“ Li Szin Man rendszerét, magával Dél-Korea lakosságával szemben, így értelmezik az amerikai háborús körök a koreai nép szabadságának és függet­lenségének tiszteletben tartását. Az Egyesült Államok és Dél-Korea kato­nai szerződései meghatározatlan időre biztosítják Dél-Korea megszállását az ame­rikai haderők által. Ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy a koreai tűzfészek továbbra­­ is fennmarad, hogy az Egyesült Államok hábo­rús körei ugródeszkaként, agresszív, bázis­ként használják fel Dél-Koreát a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Kína ellen. Az amerikai háborús körök híven követik a ja­pán militaristák már egyszer csődöt mondott tanításait, az úgynevezett Tanaka tervet. A Tanaka terv — a japán militaristák világ­uralmi törekvéseinek kifejezője — leszögezte, hogy Korea meghódítása előfeltétele Kína le­igázásának, míg Kína rabigába hajtása bizto­sítani fogja egész Ázsia japán uralom alá hajtását. De amint a történelem tapasztala­tai tanúsítják, az ilyen tervek eleve kudarcra vannak ítélve, mert nem vetnek számot az ázsiai népek és elsősorban a kínai és koreai nép állásfoglalásával, akaratával. A genfi értekezleten elmondott beszédében Csu En-laj, a Kínai Népiköztársaság külügy­minisztere, leleplezte a háborús körök ilyen­irányú terveit. Kínát és Koreát — mondotta — csupán egy folyó választja el egymástól. Korea megosztotta Kínával minden örömét és fájdalmát. Kína és Korea biztonsága szo­rosan összefügg. A Koreában végrehajtott agresszió Kína ellen is irányult és ezzel magyarázható a kínai önkéntesek részvétele a koreai nép függetlenségi harcában. Éppen ezért Csu En-laj is leszögezte, hogy a Kínai Népköztársaság mindent megtesz a koreai kérdés békés rendezése érdekében, figyelmez­tette a nemzetközi háborús köröket, hogy minden idegen intervenció egy olyan or­szágban, amelynek népe öntudatra ébredt, elkerülhetetlenül kudarcot kell hogy valljon és minden kísérlet arra, hogy "kívülről, a fegy­verek segítségével fojtsák el a nép szabad­ságharcát, ugyancsak kudarcra van kárhoz­tatva. Világos, hogy a két fél álláspontja a koreai kérdésben jelentősen különbözik egymástól. És ennek megvan a maga magyarázata. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság né­pének minden erőfeszítését a békés építés ve­szi igénybe. Egész Észak-Korea hatalmas mun­katelep és a koreai nép a szocialista tábor országainak segítségével serényen igyekszik eltüntetni a pusztító háború nyomait. Egyik legutóbbi nyilatkozatában elejtett megjegyzé­sében Eisenhower elnök is elismerte, hogy Észak-Koreában meglepően nagyarányú újjá­építési tevékenység folyik. A békés építés, a gazdasági és kulturális élet újjáépítése, a há­­ború okozta sebek begyógyítása a legjobb érv a békés szándék, a békepolitika mellett. Dél- Koreában azonban a helyzet gyökeresen kü­lönbözik ettől. A gazdasági élet helyreállí­tása nem következett be. A fémipar terme­lése 7,3, az élelmiszeripar termelése pedig 19,7 százaléka csupán a háború előttinek. A délkoreai állapotok rosszabbak, mint a japán megszállás idején. Az Egyesült Államok „se­gélyének” 70 százalékát a kormány közvetle­nül katonai célokra használja fel, fennmaradt részét pedig háborús jelentőségű nyersanya­gok vásárlására. A genfi értekezlet kommentátorai hangsú­lyozzák: Li Szin Man nem is titkolja, hogy már a koreai béke gondolata is pánikba ejti és hogy nem akar békés rendezést. Ebben teljes mértékben támogatják az amerikai há­borús körök. Az amerikai sajtó és a szóvivők serege igyekezett és igyekszik meggyőzni a közvéleményt, hogy a genfi értekezletnek úgy sem lesz eredménye, hogy merő időtöltés csupán. Li Szin Man nyíltan fenyegetőzik. A fegy­verszünet nem a béke felé vezető lépés, ha­nem lélekzetvétel a hadműveletek megkezdé­sére — mondotta. Dulles ugyanakkor ünnepé­lyesen megígérte, hogy ha Genfben három hó­nap leforgása alatt ne­m jutnak eredményre, úgy az Egyesült Államok, Dél-Koreával együtt kivonul az értekezletről és együttesen kidolgozza a további stratégiai terveket, vagyis a koreai háború újjákezdésének tervét. Egyidejűleg Dulles a fegyverszüneti egyez­mény nyílt megszegésével, fokozott katonai segélyt ígért Dél-Koreána­k. Hasonló szellem­ben nyilatkozott Eisenhower elnök is. Az amerikai csapatok éppen a genfi értekezlet előestéjén rendezték meg hadgyakorlataikat Koreában. A háborús körök „közvéleménypuhítása’­ ellenére, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság javaslatai — amelyeket a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság támogat — mély benyomást és hatást gyakoroltak a genfi ér­tekezlet részvevőire és a világ békeszerető közvéleményére. V. M. Molotov, a Szovjet­unió külügyminisztere leszögezte, hogy a genfi értekezlet legfontosabb feladata, segí­teni a koreai népet országának egyesítésében. „A koreai kérdés békés rendezésében érdekelt­­ek az összes államok, amelyek a nemzetközi kapcsolatokban megnyilvánuló feszültség eny­hítésére és az általános béke megerősítésére törekszenek”. A május másodi­ki angol lapok ezzel kap­csolatban megállapítják, hogy a távolkeleti kérdésekben a nyugati „szövetségesek" kö­zött szakadék tátong. Ezek az ellentétek, amelyekről a NEW YORK TIMES is beszá­mol, abban is megnyilvánulnak, hogy a koreai háborúban az Egyesült Államok oldalán részt vett 16 ország elhatározta, javasolni fogja, hogy a nemzetközi ellenőrzés alatt megtar­tandó választásokat egész Koreában tartsák meg, ne csak Észak-Koreában. Ezt hangoztatta a genfi értekezleten­ elmondott beszédében Casey ausztráliai külügyminiszter is. Az ame­rikai háborús köröik már lezártnak tartották a koreai kérdés sikertelenségének ügyét. De a Genfben elhangzott javaslatok, a Szovjetunió, Kína és a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság állásfoglalása, az ázsiai országok ma­gatartása, végül a kapitalista államok között felmerült ellentétek nyomán tovább folytatód­­ta­k Genfben a Koreára vonatkozó megbeszé­lések. Ismeretes, hogy V. M. Molotov vendé­gül látta Csu En-láj kínai és Eden angol kül­ügyminisztert. Az ott lefolyt megbeszélések során elhatározták, hogy a koreai kérdés megvitatására szűkkörű bizottságot állítanak fel, amely zárt értekezleteket tart. A bizott­ság tagjai az öt nagyhatalom — a Szovjet­unió, a Kínai Népköztársaság, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország — valamint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Koreai Köztársaság küldöttei. Ez a bi­zottság szombaton délután össze is ült. Ilyen körülmények között egyre nehezebbé válik a háborús körök terveinek megvalósítá­sa. A japán burzsoá sajtó azt írja, ha nem is lesz teljes megegyezés a koreai kérdésben, az eredmény az lehet, hogy a két fél közötti fegyverszünet állandóvá válik. A koreai kérdés megérett a megoldásra. A világ népei a békés és demokratikus megol­dást várják a genfi értekezlettől, a keletázsiai és a világbéke fenntartásának és megerősít­­ésének érdekében. VAJDA GÁBOR ELŐRE és FRANCIAORSZÁG PARIS. (Agerpres.) — A szajna megyei szakszervezeti szövetség felhívására a párisi dolgozók tízezrei gyülekeztek szombaton a Vincennes-erdőben, hogy megünnepeljék má­jus elsejét — a dolgozók nemzetközi szoli­daritásának nagy napját. A tribünön helyet foglaltak: Benoit Frachon, a Francia Általános Munkaszövetség főtitkára, Eugen Henaff, a szajna megyei szak­­szervezeti szövetség főtitkára, a Francia Kom­munista Párt vezetői, élükön Jacques Duc­­los-val, Petit tábornok, Granger apát, Bour­­guignon professzor és a francia demokratikus körök más képviselői. Beszédet mondottak : Raymond Guyot, a Francia Kommunista Párt politbürójának tagja; Pressouyre, az Egységes Szocialista Párt titkára; Gaston Maurice, a Haladó Köz­­társasági Szövetség képviselője és mások. ANGLIA LONDON. (Agerpres.) — A TASZSZ közli: London dolgozói nagygyűlésen és felvonu­lással ünnepelték meg május elsejét. Mint­egy 40.000 dolgozó, a különböző pártszerve­zetek, szakszervezetek és tömegszervezetek képviselői, munkások és tisztviselők, a mű­vészet és a tudomány művelői vonultak fel május elsején London főutcáin. A menetosz­lopok feliratos táblákat vittek és követelték : vessenek véget a fegyverkezési hajszának s a háborús politikának, tiltsák meg a tömegpusz­tító fegyverek használatát, szüntessék meg a gyarmati háborúkat s vessenek véget a né­met militarizmus újjáélesztésére irányuló po­litikának . Az ünnepi nagygyűlést a Hyde­ Parkban tartották meg. Harry Pollist, az Angol Kom­munista Párt Központi Bizottságának főtit­kára beszédében felhívta az angol dolgozó­kat, hogy állják útját az újabb háború előkészítését célzó törekvéseknek, tőkés országok. A nagygyűlés részvevői határtalan lelkese­dés közepette határozatot fogadtak el, amely harcra hívja a dolgozókat a béke megerősí­téséért és az összes gyarmati háborúk meg­szüntetéséért. AMERI­KAI EGYESÜLT ÁLLAMOK NEW YORK (Agerpres). — A TASZSZ közli: A newyorki Union Squaren május elsején mintegy 15.000 ember vett részt a hagyomá­nyos május el­ejei tömeggyűlésen. A newyor­­ki dolgozók a következő jelszó alatt gyűltek össze: „Munkát és békét!” A tüntetők követel­ték a genfi értekezlet sikerének biztosítását, követelték, hogy az USA ne avatkozzék be az indok­inai háborúba, s hogy tiltsák meg az atom- és hidrogénbombát. A newyorki dol­gozók ugyanakkor harcot hirdettek a mac­­carthyzmus ellen. A nagygyűlésen Strauss, a newyorki szűcs­­munkások egységes szakszervezetének elnöke, Howard Fast, nemzetközi Sztálin békedíjas író, Paul Robeson világhírű énekes és mások mondottak beszédet. A nagygyűlésen határozatot fogadtak el, amelyben harcra szólították Amerika népét Ázsia és az egész világ békéjéért, a Kínai Népköztársaság elismeréséért, az atombomba megtiltásáért s azért, hogy az amerikai kor­mány ne avatkozzék be más országok bel­­ügyeibe. AUSZTRIA BÉCS (Agerpres). — A jobb életért, a de­mokratikus­­jogokért, a német militarizmus feltámasztása és az Anschluss veszélye ellen, az atom- és hidrogénfegyver megtiltásáért, a népek közötti békéért és barátságért vívott harc jegyében ünnepelték az osztrák dolgozók május elsejét, a dolgo­zóik nemzetközi szolida­ritásának napját.­ an Bécsben május elsején az Osztrák Kommu­nista Párt nagyszabású tüntetést szervezett. A felvonulást az ifjúság nyitotta meg. A tünte­tők vörös zászlókkal, a békeharcosok kék zászlóival, a testvéri kommunista és mun­káspártok vezetőinek arcképeivel és jelszavas táblákkal vonultak fel. Az Osztrák Kommunista Párt hasonló tün­tetéseket rendezett május elsején Grazban, Linzben, Salzburgban és más városokban. SVÁJC GENF. (Agerpres.) —Bern, Genf, Bázel és Svájc több más városának dolgozó­ díszfel­­vonulással ünnepelték meg május elsejét. A felvonulást a Svájci Szakszervezeti Szövet­ség, a Munkapárt és a Svájci Haladó Párt szervezte. A tüntetők menetoszlopa a következő jel­szavas táblákkal vonult fel a város utcáin : „Világ népei ! Egyesüljetek a békéért és az atomfegyver ellen vívott harcban 1 48 órás munkahetet, a bérek emelését és társadalom­biztosítást követelünk !“ A felvonulók üdvözölték a külügyminiszte­rek genfi értekezletét. JAPAN TOKIO (Agerpres).­­ A TASZSZ közli: A KIODO TASIN japán hírügynökség közlé­sei szerint, Japán dolgozói is megünnepelték május elsejét. Ez alkalomból országszerte nagygyűléseket tartottak, mintegy másfélmil­lió ember részvételével. A tokiói Meidzi-parkban lezajlott nagygyű­lésen több mint 300.000, különböző szakszer­vezetekhez tartozó dolgozó vett részt. A jel­szavak harcra hívtak Japán felfegyverzése ellen, az amerikai katonai „segély” ellen, a demokratikus jogokért és a bérek emeléséért. Több jelszavas táblán ez a felirat állott: „Amerikaiak takarodjatok haza!” 3 MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ közli: A Vörös-téren és a környező utcákon már a kora reggeli órákban felsorakoznak a dísz­­felvonuláson részvevő katonai egységek. Zászlók, falragaszok és ízléses feliratok dí­szítik az egész várost. Mindenfelé a szovjet emberek hatalmas lelkesedése köszönti május elsejét, a dolgozók nemzetközi szolidaritásá­nak napját, a tavasz ünnepét. A Kreml falai mentén emelkedő gránittri­bünökön rengeteg ember várja a parádét: moszkvai üzemek munkásai, moszkva tartomá­­nyi parasztok, kulturális, tudományos és mű­vészeti dolgozók, a Szovjet Hadsereg tisztjei. Katona, matróz, tisztes és tengerésztisztes elvtársak! Tiszt, tábornok és tengernagy elvtársak! Szovjetunió dolgozói! Kedves külföldi vendégeink! A szovjet kormány és a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága ne­vében köszöntöim és üdvözlöm önöket május elseje alkalmából. Május elseje a dolgozók nemzetközi szoli­daritásának napja, a világ dolgozói testvéri­ségének napja. A dolgozó ezen a napon vi­lágszerte tanúságot tesznek egységeikről az imperialista reakció elleni harcban s eltökélt­ségükről, hogy mindvégig megvédik a béké­nek és a népek biztonságának ügyét. Az emberiség egyharmada az új élet je­gyében, a kapitalista rabság alól egyszer­­s mindenkorra felszabadulva, a szocializmus és a demokrácia tábora hatalmas növekedésé­nek és erősödésének körülményei között üli meg május elseje hagyományos ünnepét. Soknemzetiségű Szovjetuniónk népei ma tanúságot tesznek a valamennyi­üket egybe­­fűző törhetetlen testvéri barátságukról, meg­ingathatatlan hitükről Marx-Engels-Lenin- Sztálin eszméiben, eltökéltségükről, hogy harcolni fognak a kommunizmus ügyéért, és még szorosabb egységben zárkóznak fel a Kommunista Párt és a szovjet kormány köré. A szovjet nép — mint minden évben — így az idén is, új munkasikerekkel köszönti má­jus elsejét. A nehéziparnak a háború utáni években megvalósított hatalmas növekedésére támaszkodva a párt és a kormány, az egész nép egyöntetű támogatásával, sikeresen való­­ra váltja a mezőgazdaság, a könnyűipar és az élelmiszeripar gyors fejlesztésének pro­­grammját. A Szovjetunió Legfelső Szovjetjé­nek néhány nappal ezelőtt lezajlott ülésszaka, számbavette azt a hatalmas munkát, amit a szovjet nép a kommunista építés minden te­rületén végzett és világosan megmutatta a Kommunista Párt, a szovjet kormány és a nép egységét. Az ülésszakon megnyilatkozott munkásainknak, kolhozparasztjainknak és a nép soraiból kiemelkedett értelmiségieiniknek N. A. Bulganyin ünnepi beszéde A­ társadalmi és szovjet szervezetek meghívá­sára számos vendég is részt vesz a május elsejei moszkvai ünnepségeken: vendégek a népi demokratikus országokból, a nagy Kíná­ból, a Német Demokratikus Köztársaságból, a népi Koreából, Angliából, Franciaországból, Olaszországból, Kanadából, Dániából, Finn­országból és sok más országból. Jelen van­nak a diplomáciai testület tagjai és a kato­nai attasék is. A Kreml Szpaszkij-tornyának óramutatói a tízeshez közelednek. A mauzóleum előtti tribünön megjelennek a Kommunista Párt és a szovjet kormány vezetői, a Szovjetunió az az eltökéltsége, hogy alkotó munkájukat a haza javának, az összes szovjet emberek jó­léte szüntelen emelésének szolgálatába állít­ják. A Szovjetunió Legfelső Szovjetje által elfogadott állami költségvetési törvény fon­tos szerepet fog betölteni országunk állandó erősítésében, a gazdasági és kulturális építés új feladatainak megoldásában. Külpolitikai téren kormányunk legfőbb fela­data — éppúgy, mint eddig — az, hogy ne engedje meg egy új háború kirobbantását és támogassa a normális kapcsolatokat az összes államok között. Ennek, az egész emberiség számára létfontosságú, magasztos célnak a megvalósítására törekszik sokszázmillió ba­rátunk a világ más országaiban is, örökre emlékezetünkbe véstük vezetőnknek és tanítómesterünknek, a Kommunista Párt és a szovjet állam megteremtőjének — Vla­dimir Iljics Leninnek és ügye nagy folytató­jának — Joszif Viss­zárionovics Sztálinnak parancsát: legyünk mindenkor kellően felké­szülve, hogy, mint szemünk fényére, úgy vi­gyázzunk országunk védelmi képességére s mindig gondoskodjunk megfelelően fegyveres erőink további erősítéséről és tökéletesítésé­ről. Partnevelte és a szovjet állam ellenségei­vel vívott harcokban megedzett Szovjet Had­seregünk és Katonai Tengeri Flottánk, amely elsőrangú katonai technikával van felszerel­ve, félelmetes harci erőt képvisel. Fegyveres erőink biztos támaszai a kommunizmust építő szovjet nép békés munkájának és mindig fel vannak készülve szocialista hazánk megvédé­sére. Elvtársak! Ma, május elsején, a párt és a kormány fel­szólítja az összes szovjet embereket, hogy vívjanak ki újabb sikereket a gazdasági és kulturális építésben, népünk életszínvonalá­nak emelésében, s a hazánk további felvirág­zásáért vívott harcban. E cél elérése érdekében még magasabb szín­vonalra kell emelnünk a munka termelékeny­ségét, még kitartóbban kell harcolnunk a mi­marsalljai, tengernagyai, tábornokai. A jelen­levők tapssal köszöntik őket. Pontosan a kitűzött órában két nyitott ZIL kocsi érkezik a tér közepére. Az egyikben N. A. Bjulganyin, a Szovjetunió marsallja, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere, a másikban a díszfelvonulás parancsnoka, Kiril Moszka­­lenko hadseregtábornok ül. Felhangzanak a katonai jelentés szavai, a miniszter szemlét tart a csapatok fölött és üdvözli a Szovjet Hadsereg katonáit május 1. alkalmából. Ha­talmas erővel hangzik fel a tér egyik végétől a másikig: ,,Hurrá.“ A katonai egységek szemléje végetér. Bulganyin marsall ezután a mauzóleum tribünjéről beszédet intéz a szovjet néphez­­nőség megjavításáért és a termékek önköltsé­gének csökkentéséért, még jobban ki kell szé­lesítenünk a népgazdasági tervek teljesítésé­ért és túlszárnyalásáért folyó szocialista ver­senyt, mielőbb fel kell számolnunk a fogya­tékosságokat népgazdaságunk valamennyi ágában és meg kell javítanunk az államgépe­zet munkáját. Fegyveres Erőinknek ezután is kitartóan gyarapítaniok kell katonai és politikai isme­reteiket, tökéletesbennök kell hadművészetü­ket. Éljen május 1 — a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja! Éljen a hős szovjet nép és vitéz hadereje! Éljen a szovjet kormány! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja — népünk nagyszerű lelkesítő és vezető ereje a kommunizmus építéséért vívott harcban! ★ Bulganyin marsall zárószavait jóformán el­nyeli a felsorakozott szovjet katonák ajkáról felhangzó hatalmas éljenzés. Felcsendül a Szovjetunió himnusza, eldördül a tüzérség díszsortüze. ... Megkezdődik a parádé. Egymás után vonulnak fel a mauzóleum és a tribünök előtt a katonai akadémiák növendékeinek zászló­aljai. Utánuk az „OSZSZSZK Legfelső Szovjet­je” elnevezésű gyalogos iskola növendékei menetelnek, majd a határőrök, az ejtőernyő­sök és a parádé legifjabb részvevői: a „Szu­­vorov” és a „Nahimov" iskola növendékei. Megjelenik a tamani gyalogos gárda, majd gépkocsis és tüzérségi osztagok vonulnak fel. Ugyanakkor lökhajtásos repülőgépek, bomba­­vetők és vadászgépek tűnnek fel a levegőben. Szédítő sebességgel körülrepülik a Vörös-te­ret, majd eltűnnek a Vaszilij Balzsennyij-ko­lostor kupolája mögött. Véget ért a parádé. Megmutatta, hogy a szovjet állam, amelynek politikája követ­keze­­tt­en a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítására irányul, ugyanakkor fárad­hatatlanul gondoskodik a Szovjetunió védel­mi képességének szüntelen erősítéséről. KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG PEKING (Agerpres).­­ Az ÚJ KÍNA hír­ügynökség jelenti: Peking — a Kínai Népköztársaság fővá­rosa — ünnepi díszt öltött május el­ején. A fellobogózott főváros minden részén a Kínai Kommunista Párt vezetőinek és a népkor­mány tagjainak arcképei láthatók. A hatalmas Tianammin-teret Marx-Engels- Lenin-Sztálin és Mao Ce-dun arcképei díszí­tik. Már kora reggel végtelen menetoszlopok­ban érkeznek a felvonulók. Reggel 10 óra. Viharos éljenzés közepette megjelenik az ünnepi emelvényen Mao Ce-dun, Liu Sao-ci, Csu De és a Kí­nai Kommunista Párt Központi Bizott­sága Politbürójának többi tagja, a demo­kratikus pártok vezetői és a népkormány tagjai. Pin Csen, Peking polgármestere bejelenti az ünnepség megkezdését, majd a tüzérség ünnepi sortüze közben felhangzik­ a Kínai Népköztársaság állami himnusza. A díszfelvon­ulást a pekingi üzemek élmun­kásainak menetoszlopa nyitja meg Utánuk a pirosnyakkendős pionírok vonulnak el. A me­netből egyszerre csak kiválik egy kisfiú és egy kislány, az emelvényre mennek és virágcsokrot nyújtanak át Mao Ce-dun elv­társinak. A tér fölött ezer meg ezer fehér ga­lamb lepi el az égboltot Végeláthatatlan, színes menetben jönnek most a munkások, a vasutasok, a környékbeli arasztok, az állami intézmények és a keres­­edelmi vállalatok tisztviselői, majd a diákok s a kultúra művelői. A felvonulók hatalmas plakátokat és transzparenseket emelnek a magasba. A változatos feliratú táblák a kínai dolgozók kiváló munkateljesítményeiről be­szélnek, harcra szólítják Kína népét a mező­­gazdaság szocialista átalakítására, az ország iparosítására, a koreai kérdés békés megoldá­sára, az indokínai béke helyreállítására, a világbéke biztosítására, a megbonthatatlan kínai-szovjet barátság további meg­szilárdítá­­sára. „Dicsőség a Szovjetuniónak!” „Éljen a népek közötti barátság!” — harsog a sok­százezres tömeg hangja. Lelkes ünnepségek zajlottak le május­­ alkalmából a többi kínai nagyvárosban is, köztük S­anghajban, Mukdenben, Tiencsinben és másutt. • LENGYEL NEPKÖZTARSASAG VARSÓ (Agerpres). — A PAP sajtóügy­nökség közli: Május elseje reggelén a szovjet-lengyel barátságot és a világ dolgozóinak testvéri összefogását hirdették a Kultúrpalotát éke­sítő jelszavak. Ezektől a jelszavaktól vissz­hangzott az egész lengyel főváros. Vörös zászlók erdeje díszítette az ipari üzemek, in­tézmények, lakóházak és iskolák homlokzatát. Az ünnepi seregszemlére vonuló dolgozók végeláthatatlan sorokban vonultak el a párt és a kormány vezetői előtt. Az ünneplő töme­gek a párt, a kormány és a nép egységét, a népi demokratikus rendszer alapját jelentő munkás-paraszt szövetséget éltették. A varsói dolgozók ünnepi menete áthaladt a főváros új munkásnegyedein, az új Varsó utcáin, terein. A felszabadulás óta épültek ezek mind, a háborús pusztítás helyén. És Varsó dolgozói a tizedik szabad május else­jén ismét megfogadták, ho­gy még elszántab­­ban harcolnak a békéért, mert nem akarják újra romokban látni drága fővárosukat, még keményebben és kitartóbban dolgoznak a párt és a kormány politikájának valóra váltásáért, hogy Lengyelország a jólét, a bőség hona legyen. Tíz órakor, a jelenlévők zugó tapsa köze­pette léptek a központi emelvényre B. Bierut, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, A. Zavadszki, az államtanács elnöke, I. Czyrankiewicz, a mi­nisztertanács elnöke, K. Rokossowszkij, Len­gyelország marsallja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága politbüró­jának tagjai, továbbá a Lengyel Népköztár­saság államtanácsának és minisztertanácsá­nak tagjai. Az emelvényen helyet foglaltak a lengyel közélet kiválóságai és a külföldi szak­­szervezeti küldöttségek vezetői. A nagygyűlésen B. Bierut mondott beszé­det. CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG PRÁGA (Agerpres). — A CETEKA közli: A csehszlovák dolgozók a nagy naphoz mél­tóan ünnepelték meg május elsejét. A prágai Vaclav-téren felállított kormány­tribünön helyet foglalt A. Zapotocky, a Cseh­szlovák Köztársaság elnöke, a kormány tagjai — élükön V. Siroky miniszterelnökkel —, va­lamint a Csehszlovák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Titkárságának tagjai. A tribünről élt munkások, tudományos és kulturális dolgozók, a külföldi küldöttsé­gek, valamint a diplomáciai testület tagjai nézték végig a prágai dolgozók ünnepi fel­vonulását­­. Zapotocky köztársasági elnök beszéde után megkezdődött a felvonulás. Munkások, tisztviselők, tudományos és kulturális dolgo­zók, diákok vonultak fel és tüntettek a béke, a Szovjetunióval való barátság és a világ dol­gozóinak szolidaritása mellett. MAGYAR NEPKÖZTARSASAG BUDAPEST. (Agerpres). Az MTI közli: Május elsejét, a világ dolgozóinak nagy napját hatalmas felvonulással ünnepelte Bu­dapest népe. A felvonuláson több mint 350 ezer dolgozó vett részt. A kormánytribünön helyet foglalt Rákosi Mátyás, a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársa­ság Elnökségének elnöke, Nagy Imre, a Ma­gyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, valamint a párt és az állam más ve­zetői. Megjelentek továbbá a diplomáciai tes­tület tagjai és a május elsejére Budapestre érkezett külföldi szakszervezeti küldöttségek. A felvonulást az úttörők csapata nyitotta meg. Utánuk sportolók következtek, majd a május elseje tiszteletére rendezett versenyben kitűnt dolgozók. A felvonulók jelmondatos táblái a magyar nép békeakaratát és a haza javáért végzett állhatatos alkotó munkáját tükrözték. A délután folyamán a budapesti tereken és parkokban népünnepélyeken szórakozott a magyar főváros népe. A Szovjetunióban A népi demokratikus országokban

Next