Előre, 1954. május (8. évfolyam, 2035-2059. szám)
1954-05-03 / 2035. szám
1954. május 5., hétfő Moszkva dolgozóinak ünnepi felvonulása. A katonai díszszemle után megkezdődött a moszkvai dolgozók ünnepi felvonulása.. A Vörös teret, a népi ünnepségek immár hagyományos színhelyét jelszavas táblák és zászlók valóságos erdeje díszíti. A Kremllel szemközti zöld füzérrel bevont épülteken V. I. Lenin és J. V. Sztálin domborműarcképei, a tizenhat szövetségi köztársaság címere, a Kommunista Párt május elsejei felhívásai láthatók. A moszkvai dolgozók felvonulását a pionírok ünnepélyes menete nyitja meg. Vidám dalaikból a szovjet gyermekek életöröme árad. A pionírok soraiból hirtelen több fiú és leány válik ki. Sietve haladnak fel a Mauzóleum lépcsőin és virágcsokrokat nyújtanak át a Kommunista Párt és a szovjet állam vezetőinek. A Vörös térre gyülekezett vendégek melegen megtapsolják őket. Most a sportolók tűnnek fel a téren. Fölöttük a sportegyesületek sokszínű zászlói lengenek. A felvonulók menetoszlopai fölött hullámzó lobogók közül előtűnnek Marx-Engels-Lenin- Sztálin képei, Malenkov, Molotov, Hruscsov, Vorosilov, Bulganyin, Kaganovics, Mikoján, Szaburov és Pervuhin — a Kommunista Párt és a szovjet állam vezetőinek arcképei, s a Kommunista Párt Központi Bizottságának májusi elsejei felhívásai. A moszkvai üzemek és gyárak munkásai büszkén vonulnak fel, áthatja őket a május elseje tiszteletére elért újabb sikereik tudata. Moszkva lakosságának kezdeményezésére a szovjet iparban széleskörű mozgalom indult a munkatermelékenység növelésére és a modern technika észszerűbb kihasználására. A moszkvai dolgozók az idén sok szerszámgépet, gépcsoportot, fémalkatrészt és más terméket gyártottak terven felül, s a közszükségleti cikkek gyártásának fokozásából is eredményesen veszik ki részüket. A téren most a „Triphgornaja Manufaktura“, textilkombinát szövőmunkásai haladnak át. A kombinát ez év első négy hónapjában 1.000.000 méter szövöttárut adott az országnak terven felül. Virágokkal, zöld kalászokkal és virágzó almafa-ágakkal a kezükben közelednek a tribün elé a Moszkvában idén megnyíló szövetségi mezőgazdasági kiállítás munkásai, a „Timirjazev“ Mezőgazdasági Akadémia hallgatói és a földművelés- és szovhozügyi minisztériumok dolgozói. Szebbnél szebb dalok zengenek fel Szovjetország boldog életéről, a népek barátságáról. Végeláthatatlan sorokban vonulnak a dolgozók. Feltűnnek az Orosz SZSZSZK és Ukrajna állami címerei. A két címert egy szalag fogja össze, amelyen ez a felirat látható : „örökre együtt“. A tavaszi napfényben a május elsejei Felhívások aranyozott betűi csillognak : Testvéri üdvözlet a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért harcoló népeknek A felvonulók Kína, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária, Magyarország, Albánia, Mongólia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Vietnámi Demokratikus Köztársasági kommunista- és munkáspártjai vezetőinek és az illető országok kormánya vezetőinek arcképét viszik. Egyre újabb menetoszlopok érkeznek a Vörös-térre. Teljes öt órán át tartott a május elsejei felvonulás, a szovjet nép, a Kommunista Párt és a szovjet kormány megbonthatatlan egységének e valóban ragyogó megnyilvánulása. Korea kérdése a genfi értekezlet előtt Az oly nagy érdeklődéssel kísért genfi értekezlet előtt két nagy feladat áll: meg kell oldania Korea békés egyesítésének kérdését és véget kell vetni az Indokinában folyó háborúnak. A koreai kérdés végleges békés megoldása elsőrendű előfeltétele akeletázsiai biztonság és béke helyreállításának, igen nagy jelentőséggel bír a nemzetközi helyzet feszültségének enyhítése szempontjából. Éppen ezért, a világ közvéleménye nagy figyelemmel és várakozással várta a koreai kérdés vitáját. Miután a Szovjetunió kezdeményezésére és előterjesztésére gyorsan és célravezetően megoldották az értekezlet ügyrendi kérdéseit és ezzel újabb akadályt hárítottak el a békés tárgyalások útjából, az értekezlet rátérhetett a koreai kérdés megvitatására. Először a délikoreai külügyminiszter szólalt fel, amint azt a nyugati lapok sajtótudósítói is megjegyzik, az értekezlet részvevői teljes érdektelenséggel fogadták és kísérték a hszinmanista diplomata fejtegetéseit. A délkoreai külügyminiszter valóban semmi újat sem mondott, semmi építő, konkrét javaslatot nem tett. Elismételte mégegyszer a már unos-untalan elmondott rágalmakat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságról, a Kínai Népköztársaságról és a Szovjetunióról, hosszadalmas, a már százszor megcáfolt „tényekre“ támaszkodó történelmi visszapillantást tett. A délikoreai külügyminiszter álszenteskedő beszédében kijelentette, hogy a koreai nép kívánja Korea egyesítését és ennek útját abban jelölte meg, hogy tartsanak választásokat az ENSZ ellenőrzése alatt... de csak Észak-Koreában, míg Dél-Koreában, ahol szerinte „szabad“ választások voltak, maradjon meg változatlanul a Li Szin Man terroruralma nyomán és körülményei között megszületett „parlament“. De a hszinmanista külügyminiszter nem elégedett meg ennyivel, hanem miután elismerte, hogy az amerikai csapatokat maga a dél-koreai kormány hívta be az országba, ragaszkodott hozzá, hogy azok továbbra is Dél-Korea területén tartózkodjanak, míg ugyanakkor azt „követelte“, hogy a kínai önkéntesek vonuljanak ki azonnal a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területéről. E következetesnek egyáltalán nem mondható állásfoglalás csak egyet bizonyított: a délkoreai kormány népellenes jellegét, azt, hogy ez a kormány elárulta a koreai nép függetlenségét és nemzeti érdekeit, azt, hogy ez a rendszer kizárólag a terrorra, az amerikai fegyverekre támaszkodik. Joggal állapította meg a PRAVDA, hogy a délkoreai küldött beszédében elsősorban az amerikai megszállók érdekeit védelmezte, az ő szerepüket igyekezett tisztára mosni. Teljesen más úton haladt Namír, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere. Beszédét valóban Korea békés egyesítésének, a nemzeti egység helyreállításának, a demokratikus és egységes Korea megteremtésének vágya hatotta át. Egy svájci burzsoá lap, a GAZETTE DE LAUSANNE Nam ír beszédét kommentálva megállapítja, hogy a külügyminiszter konkrét előterjesztéseket tett Korea egyesítésére, amelyek mindenekelőtt egész Koreára kiterjedő szabad választásokat és az összes idegen csapatok hat hónap leforgása alatti kivonását irányozzák elő. Namer külügyminiszter elsősorban Korea egyesítésének szükségességéből indult ki. Ebből a célból azt javasolta, hogy szervezzenek nemzetgyűlési választásokat egész Koreában a lakosság szabad akaratnyilvánítása alapján. A választások nyomán létrejött nemzetgyűlés megalakítja majd az egységes Korea kormányát. Korea egyesítésének előmozdítása érdekében a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népgyűlése és a délkoreai nemzetgyűlés bizottságot jelöl ki, amelyben helyet foglalnak majd a legnagyobb tömegszervezetek képviselői is. E bizottságnak az lesz a feladata, hogy kidolgozzon egy valóban demokratikus összkoreai választási törvénytervezetet, amely kizárja az idegen beavatkozás és a terrorakciók lehetőségét, gyülekezési és sajtószabadságot biztosít Korea népének és biztosítja ezenkívül a jelölés szabadságát is. E bizottság leglényegesebb feladata tehát az lenne, hogy előkészítse és lebonyolítsa az összkoreai választásokat és ugyanakkor megtegyen mindent a jelenleg fennálló két koreai állam gazdasági és kulturális kapcsolatainak helyreállítására és fejlesztésére, Korea népgazdaságának újjáépítése, a nép anyagi és kulturális életszínvonalának fejlesztése érdekében. Nam ír behatóan ismertette a koreai nép harcát nemzeti függetlenségéért, a japán hódítók ellen. A Szovjet Hadsereg győzelme Japán fölött, Korea területének megtisztítása a japán megszállóktól megteremtette az előfeltételeket a koreai nép egységes, független és demokratikus államának megteremtésére. 1945 december 16. és 26. között a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok külügyminiszterei Moszkvában megvitatták a többi között Korea kérdését is. A Szovjetunió előterjesztésére a három hatalom elismerte, hogy „Koreának, mint független államnak a helyreállítása, az ország demokratikus alapokon való fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtése és a hosszas japán uralom következményeinek mielőbbi megszüntetése érdekében Koreában ideiglenes, demokratikus koreai kormányt kell alakítani". Az Egyesült Államok ellenezte az ideiglenes összkoreai kormány létrehozását, noha ez mindenben megfelelt a koreai nép nemzeti követeléseinek. 1946-ban a moszkvai határozatok értelmében vegyes szovjet-amerikai bizottság létesült a Moszkvában meghozott határozatok végrehajtására. Már ekkor kiderült, hogy az amerikai kormány nem kívánja a koreai kérdés békés rendezését, elleneszegül az egységes, demokratikus és független koreai állam létrehozásának. Az amerikaiak igyekeztek aláaknázni a bizottság működését, nem vették figyelembe a valóban demokratikus koreai pártok és társadalmi tömegszervezetek véleményét, támogatták a reakciós, népellenes, a japán militaristákkal együttműködő erőket és személyeket. A Szovjetunió, mint a népek önrendelkezési jogának, független állami létének következetes harcosa, támogatta a koreai népet, igyekezett elhárítani a Korea demokratizálódásának és egységének útjába torlódó akadályokat. Dél-Koreában az amerikai hatóságok terrorrendszert vezettek be, a demokratikus szervezetek vezetőit letartóztatták, vagy meggyilkolták, semmiféle demokratikus reformot nem hajtottak végre. Északon ugyanakkor megtörték a gyarmati elnyomás, a feudalizmus béklyóit. A koreai paraszt földhöz jutott, megszilárdultak a népi bizottságok (a demokratikus hatalom helyi szervei, amelyeket Dél- Koreában felszámoltak), megkezdődött az ország gazdasági és kulturális fellendülése. 1947-ben Molotov elvtárs a szovjet kormány nevében úrra kérte az Egyesült Államok kormányát, hogy ültessék át a gyakorlatba a moszkvai határozatokat, jöjjön létre mielőbb egész Korea demokratikus kormánya, amely hívein kifejezi a koreai nép akaratát és érdekeit. Az Egyesült Államok azonban meghiúsította a megegyezést. Később ugyanerre a sorsra jutottak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának ismételt javaslatai is, Korea egyesítésére vonatkozólag. Namír hangsúlyozta, hogy a koreai kérdés békés megoldásának, a független és demokratikus Korea megteremtésének másik előfeltétele az, hogy az idegen csapatokat hat hónapon belül vonják ki Koreából. A koreai szabad választások megtartása magának a koreai népnek az ügye, el kell távolítani tehát minden olyan tényezőt, amely akadályozza a koreai nép szabad véleménynyilvánítását. Namír ebben a vonatkozásban az ázsiai népek legégetőbb kérdését érintette. Ázsia népei hosszadalmas harcot vívtak a gyarmatosítók, az imperialista hatalmak ellen. Sok vér és szenvedés árán számos ázsiai nép kivívta függetlenségét, szabadságát. És most a nemzetközi háborús körök újra felvetik a kérdést: az ázsiai népek nem eléggé nagykorúak, nem eléggé „érettek“ saját sorsuk intézésére, szükségük van az imperialisták gyámkodására. Ez az elmélet arra szolgál, hogy megnyissa az utat az Egyesült Államok háborús köreinek beavatkozási és világuralmi politikája előtt. A minap a NEW YORK TIMES is megállapította, hogy sok ázsiai szerint könynyebben megoldhatnák saját kérdéseiket, ha az Egyesült Államok nem avatkozna be Ázsia ügyeibe. 1948 májusában az amerikai kormány viszszautasította a Szovjetunió javaslatát, hogy egyidőben vonják vissza a két állam csapatait Koreából s így „megadják a lehetőséget a koreai népnek, hogy szabadon, idegen Beavatkozás nélkül, általános választásokat tartson, megalakítsa az össznemzeti, demokratikus kormányt és megteremtse egységes, független, demokratikus államát.“ A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság ma is ezen az úton haladnak. Az idegen csapatokat ki kell vonni Koreából, enélkül nem lehet szabad választás, nem valósulhat meg a békeszerető, demokratikus Korea. Jellemző, hogy az Egyesült Államok és Dél-Korea között létrejött úgynevezett biztonsági szerződés előirányozza, hogy az amerikai csapatoknak joguk van fegyveresen beavatkozni, „megvédelmezni“ Li Szin Man rendszerét, magával Dél-Korea lakosságával szemben, így értelmezik az amerikai háborús körök a koreai nép szabadságának és függetlenségének tiszteletben tartását. Az Egyesült Államok és Dél-Korea katonai szerződései meghatározatlan időre biztosítják Dél-Korea megszállását az amerikai haderők által. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a koreai tűzfészek továbbra is fennmarad, hogy az Egyesült Államok háborús körei ugródeszkaként, agresszív, bázisként használják fel Dél-Koreát a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Kína ellen. Az amerikai háborús körök híven követik a japán militaristák már egyszer csődöt mondott tanításait, az úgynevezett Tanaka tervet. A Tanaka terv — a japán militaristák világuralmi törekvéseinek kifejezője — leszögezte, hogy Korea meghódítása előfeltétele Kína leigázásának, míg Kína rabigába hajtása biztosítani fogja egész Ázsia japán uralom alá hajtását. De amint a történelem tapasztalatai tanúsítják, az ilyen tervek eleve kudarcra vannak ítélve, mert nem vetnek számot az ázsiai népek és elsősorban a kínai és koreai nép állásfoglalásával, akaratával. A genfi értekezleten elmondott beszédében Csu En-laj, a Kínai Népiköztársaság külügyminisztere, leleplezte a háborús körök ilyenirányú terveit. Kínát és Koreát — mondotta — csupán egy folyó választja el egymástól. Korea megosztotta Kínával minden örömét és fájdalmát. Kína és Korea biztonsága szorosan összefügg. A Koreában végrehajtott agresszió Kína ellen is irányult és ezzel magyarázható a kínai önkéntesek részvétele a koreai nép függetlenségi harcában. Éppen ezért Csu En-laj is leszögezte, hogy a Kínai Népköztársaság mindent megtesz a koreai kérdés békés rendezése érdekében, figyelmeztette a nemzetközi háborús köröket, hogy minden idegen intervenció egy olyan országban, amelynek népe öntudatra ébredt, elkerülhetetlenül kudarcot kell hogy valljon és minden kísérlet arra, hogy "kívülről, a fegyverek segítségével fojtsák el a nép szabadságharcát, ugyancsak kudarcra van kárhoztatva. Világos, hogy a két fél álláspontja a koreai kérdésben jelentősen különbözik egymástól. És ennek megvan a maga magyarázata. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népének minden erőfeszítését a békés építés veszi igénybe. Egész Észak-Korea hatalmas munkatelep és a koreai nép a szocialista tábor országainak segítségével serényen igyekszik eltüntetni a pusztító háború nyomait. Egyik legutóbbi nyilatkozatában elejtett megjegyzésében Eisenhower elnök is elismerte, hogy Észak-Koreában meglepően nagyarányú újjáépítési tevékenység folyik. A békés építés, a gazdasági és kulturális élet újjáépítése, a háború okozta sebek begyógyítása a legjobb érv a békés szándék, a békepolitika mellett. Dél- Koreában azonban a helyzet gyökeresen különbözik ettől. A gazdasági élet helyreállítása nem következett be. A fémipar termelése 7,3, az élelmiszeripar termelése pedig 19,7 százaléka csupán a háború előttinek. A délkoreai állapotok rosszabbak, mint a japán megszállás idején. Az Egyesült Államok „segélyének” 70 százalékát a kormány közvetlenül katonai célokra használja fel, fennmaradt részét pedig háborús jelentőségű nyersanyagok vásárlására. A genfi értekezlet kommentátorai hangsúlyozzák: Li Szin Man nem is titkolja, hogy már a koreai béke gondolata is pánikba ejti és hogy nem akar békés rendezést. Ebben teljes mértékben támogatják az amerikai háborús körök. Az amerikai sajtó és a szóvivők serege igyekezett és igyekszik meggyőzni a közvéleményt, hogy a genfi értekezletnek úgy sem lesz eredménye, hogy merő időtöltés csupán. Li Szin Man nyíltan fenyegetőzik. A fegyverszünet nem a béke felé vezető lépés, hanem lélekzetvétel a hadműveletek megkezdésére — mondotta. Dulles ugyanakkor ünnepélyesen megígérte, hogy ha Genfben három hónap leforgása alatt nem jutnak eredményre, úgy az Egyesült Államok, Dél-Koreával együtt kivonul az értekezletről és együttesen kidolgozza a további stratégiai terveket, vagyis a koreai háború újjákezdésének tervét. Egyidejűleg Dulles a fegyverszüneti egyezmény nyílt megszegésével, fokozott katonai segélyt ígért Dél-Koreának. Hasonló szellemben nyilatkozott Eisenhower elnök is. Az amerikai csapatok éppen a genfi értekezlet előestéjén rendezték meg hadgyakorlataikat Koreában. A háborús körök „közvéleménypuhítása’ ellenére, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság javaslatai — amelyeket a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság támogat — mély benyomást és hatást gyakoroltak a genfi értekezlet részvevőire és a világ békeszerető közvéleményére. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere leszögezte, hogy a genfi értekezlet legfontosabb feladata, segíteni a koreai népet országának egyesítésében. „A koreai kérdés békés rendezésében érdekeltek az összes államok, amelyek a nemzetközi kapcsolatokban megnyilvánuló feszültség enyhítésére és az általános béke megerősítésére törekszenek”. A május másodiki angol lapok ezzel kapcsolatban megállapítják, hogy a távolkeleti kérdésekben a nyugati „szövetségesek" között szakadék tátong. Ezek az ellentétek, amelyekről a NEW YORK TIMES is beszámol, abban is megnyilvánulnak, hogy a koreai háborúban az Egyesült Államok oldalán részt vett 16 ország elhatározta, javasolni fogja, hogy a nemzetközi ellenőrzés alatt megtartandó választásokat egész Koreában tartsák meg, ne csak Észak-Koreában. Ezt hangoztatta a genfi értekezleten elmondott beszédében Casey ausztráliai külügyminiszter is. Az amerikai háborús köröik már lezártnak tartották a koreai kérdés sikertelenségének ügyét. De a Genfben elhangzott javaslatok, a Szovjetunió, Kína és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság állásfoglalása, az ázsiai országok magatartása, végül a kapitalista államok között felmerült ellentétek nyomán tovább folytatódtak Genfben a Koreára vonatkozó megbeszélések. Ismeretes, hogy V. M. Molotov vendégül látta Csu En-láj kínai és Eden angol külügyminisztert. Az ott lefolyt megbeszélések során elhatározták, hogy a koreai kérdés megvitatására szűkkörű bizottságot állítanak fel, amely zárt értekezleteket tart. A bizottság tagjai az öt nagyhatalom — a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország — valamint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Koreai Köztársaság küldöttei. Ez a bizottság szombaton délután össze is ült. Ilyen körülmények között egyre nehezebbé válik a háborús körök terveinek megvalósítása. A japán burzsoá sajtó azt írja, ha nem is lesz teljes megegyezés a koreai kérdésben, az eredmény az lehet, hogy a két fél közötti fegyverszünet állandóvá válik. A koreai kérdés megérett a megoldásra. A világ népei a békés és demokratikus megoldást várják a genfi értekezlettől, a keletázsiai és a világbéke fenntartásának és megerősítésének érdekében. VAJDA GÁBOR ELŐRE és FRANCIAORSZÁG PARIS. (Agerpres.) — A szajna megyei szakszervezeti szövetség felhívására a párisi dolgozók tízezrei gyülekeztek szombaton a Vincennes-erdőben, hogy megünnepeljék május elsejét — a dolgozók nemzetközi szolidaritásának nagy napját. A tribünön helyet foglaltak: Benoit Frachon, a Francia Általános Munkaszövetség főtitkára, Eugen Henaff, a szajna megyei szakszervezeti szövetség főtitkára, a Francia Kommunista Párt vezetői, élükön Jacques Duclos-val, Petit tábornok, Granger apát, Bourguignon professzor és a francia demokratikus körök más képviselői. Beszédet mondottak : Raymond Guyot, a Francia Kommunista Párt politbürójának tagja; Pressouyre, az Egységes Szocialista Párt titkára; Gaston Maurice, a Haladó Köztársasági Szövetség képviselője és mások. ANGLIA LONDON. (Agerpres.) — A TASZSZ közli: London dolgozói nagygyűlésen és felvonulással ünnepelték meg május elsejét. Mintegy 40.000 dolgozó, a különböző pártszervezetek, szakszervezetek és tömegszervezetek képviselői, munkások és tisztviselők, a művészet és a tudomány művelői vonultak fel május elsején London főutcáin. A menetoszlopok feliratos táblákat vittek és követelték : vessenek véget a fegyverkezési hajszának s a háborús politikának, tiltsák meg a tömegpusztító fegyverek használatát, szüntessék meg a gyarmati háborúkat s vessenek véget a német militarizmus újjáélesztésére irányuló politikának . Az ünnepi nagygyűlést a Hyde Parkban tartották meg. Harry Pollist, az Angol Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára beszédében felhívta az angol dolgozókat, hogy állják útját az újabb háború előkészítését célzó törekvéseknek, tőkés országok. A nagygyűlés részvevői határtalan lelkesedés közepette határozatot fogadtak el, amely harcra hívja a dolgozókat a béke megerősítéséért és az összes gyarmati háborúk megszüntetéséért. AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK NEW YORK (Agerpres). — A TASZSZ közli: A newyorki Union Squaren május elsején mintegy 15.000 ember vett részt a hagyományos május elejei tömeggyűlésen. A newyorki dolgozók a következő jelszó alatt gyűltek össze: „Munkát és békét!” A tüntetők követelték a genfi értekezlet sikerének biztosítását, követelték, hogy az USA ne avatkozzék be az indokinai háborúba, s hogy tiltsák meg az atom- és hidrogénbombát. A newyorki dolgozók ugyanakkor harcot hirdettek a maccarthyzmus ellen. A nagygyűlésen Strauss, a newyorki szűcsmunkások egységes szakszervezetének elnöke, Howard Fast, nemzetközi Sztálin békedíjas író, Paul Robeson világhírű énekes és mások mondottak beszédet. A nagygyűlésen határozatot fogadtak el, amelyben harcra szólították Amerika népét Ázsia és az egész világ békéjéért, a Kínai Népköztársaság elismeréséért, az atombomba megtiltásáért s azért, hogy az amerikai kormány ne avatkozzék be más országok belügyeibe. AUSZTRIA BÉCS (Agerpres). — A jobb életért, a demokratikusjogokért, a német militarizmus feltámasztása és az Anschluss veszélye ellen, az atom- és hidrogénfegyver megtiltásáért, a népek közötti békéért és barátságért vívott harc jegyében ünnepelték az osztrák dolgozók május elsejét, a dolgozóik nemzetközi szolidaritásának napját. an Bécsben május elsején az Osztrák Kommunista Párt nagyszabású tüntetést szervezett. A felvonulást az ifjúság nyitotta meg. A tüntetők vörös zászlókkal, a békeharcosok kék zászlóival, a testvéri kommunista és munkáspártok vezetőinek arcképeivel és jelszavas táblákkal vonultak fel. Az Osztrák Kommunista Párt hasonló tüntetéseket rendezett május elsején Grazban, Linzben, Salzburgban és más városokban. SVÁJC GENF. (Agerpres.) —Bern, Genf, Bázel és Svájc több más városának dolgozó díszfelvonulással ünnepelték meg május elsejét. A felvonulást a Svájci Szakszervezeti Szövetség, a Munkapárt és a Svájci Haladó Párt szervezte. A tüntetők menetoszlopa a következő jelszavas táblákkal vonult fel a város utcáin : „Világ népei ! Egyesüljetek a békéért és az atomfegyver ellen vívott harcban 1 48 órás munkahetet, a bérek emelését és társadalombiztosítást követelünk !“ A felvonulók üdvözölték a külügyminiszterek genfi értekezletét. JAPAN TOKIO (Agerpres). A TASZSZ közli: A KIODO TASIN japán hírügynökség közlései szerint, Japán dolgozói is megünnepelték május elsejét. Ez alkalomból országszerte nagygyűléseket tartottak, mintegy másfélmillió ember részvételével. A tokiói Meidzi-parkban lezajlott nagygyűlésen több mint 300.000, különböző szakszervezetekhez tartozó dolgozó vett részt. A jelszavak harcra hívtak Japán felfegyverzése ellen, az amerikai katonai „segély” ellen, a demokratikus jogokért és a bérek emeléséért. Több jelszavas táblán ez a felirat állott: „Amerikaiak takarodjatok haza!” 3 MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ közli: A Vörös-téren és a környező utcákon már a kora reggeli órákban felsorakoznak a díszfelvonuláson részvevő katonai egységek. Zászlók, falragaszok és ízléses feliratok díszítik az egész várost. Mindenfelé a szovjet emberek hatalmas lelkesedése köszönti május elsejét, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napját, a tavasz ünnepét. A Kreml falai mentén emelkedő gránittribünökön rengeteg ember várja a parádét: moszkvai üzemek munkásai, moszkva tartományi parasztok, kulturális, tudományos és művészeti dolgozók, a Szovjet Hadsereg tisztjei. Katona, matróz, tisztes és tengerésztisztes elvtársak! Tiszt, tábornok és tengernagy elvtársak! Szovjetunió dolgozói! Kedves külföldi vendégeink! A szovjet kormány és a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nevében köszöntöim és üdvözlöm önöket május elseje alkalmából. Május elseje a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja, a világ dolgozói testvériségének napja. A dolgozó ezen a napon világszerte tanúságot tesznek egységeikről az imperialista reakció elleni harcban s eltökéltségükről, hogy mindvégig megvédik a békének és a népek biztonságának ügyét. Az emberiség egyharmada az új élet jegyében, a kapitalista rabság alól egyszers mindenkorra felszabadulva, a szocializmus és a demokrácia tábora hatalmas növekedésének és erősödésének körülményei között üli meg május elseje hagyományos ünnepét. Soknemzetiségű Szovjetuniónk népei ma tanúságot tesznek a valamennyiüket egybefűző törhetetlen testvéri barátságukról, megingathatatlan hitükről Marx-Engels-Lenin- Sztálin eszméiben, eltökéltségükről, hogy harcolni fognak a kommunizmus ügyéért, és még szorosabb egységben zárkóznak fel a Kommunista Párt és a szovjet kormány köré. A szovjet nép — mint minden évben — így az idén is, új munkasikerekkel köszönti május elsejét. A nehéziparnak a háború utáni években megvalósított hatalmas növekedésére támaszkodva a párt és a kormány, az egész nép egyöntetű támogatásával, sikeresen valóra váltja a mezőgazdaság, a könnyűipar és az élelmiszeripar gyors fejlesztésének programmját. A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének néhány nappal ezelőtt lezajlott ülésszaka, számbavette azt a hatalmas munkát, amit a szovjet nép a kommunista építés minden területén végzett és világosan megmutatta a Kommunista Párt, a szovjet kormány és a nép egységét. Az ülésszakon megnyilatkozott munkásainknak, kolhozparasztjainknak és a nép soraiból kiemelkedett értelmiségieiniknek N. A. Bulganyin ünnepi beszéde A társadalmi és szovjet szervezetek meghívására számos vendég is részt vesz a május elsejei moszkvai ünnepségeken: vendégek a népi demokratikus országokból, a nagy Kínából, a Német Demokratikus Köztársaságból, a népi Koreából, Angliából, Franciaországból, Olaszországból, Kanadából, Dániából, Finnországból és sok más országból. Jelen vannak a diplomáciai testület tagjai és a katonai attasék is. A Kreml Szpaszkij-tornyának óramutatói a tízeshez közelednek. A mauzóleum előtti tribünön megjelennek a Kommunista Párt és a szovjet kormány vezetői, a Szovjetunió az az eltökéltsége, hogy alkotó munkájukat a haza javának, az összes szovjet emberek jóléte szüntelen emelésének szolgálatába állítják. A Szovjetunió Legfelső Szovjetje által elfogadott állami költségvetési törvény fontos szerepet fog betölteni országunk állandó erősítésében, a gazdasági és kulturális építés új feladatainak megoldásában. Külpolitikai téren kormányunk legfőbb feladata — éppúgy, mint eddig — az, hogy ne engedje meg egy új háború kirobbantását és támogassa a normális kapcsolatokat az összes államok között. Ennek, az egész emberiség számára létfontosságú, magasztos célnak a megvalósítására törekszik sokszázmillió barátunk a világ más országaiban is, örökre emlékezetünkbe véstük vezetőnknek és tanítómesterünknek, a Kommunista Párt és a szovjet állam megteremtőjének — Vladimir Iljics Leninnek és ügye nagy folytatójának — Joszif Visszárionovics Sztálinnak parancsát: legyünk mindenkor kellően felkészülve, hogy, mint szemünk fényére, úgy vigyázzunk országunk védelmi képességére s mindig gondoskodjunk megfelelően fegyveres erőink további erősítéséről és tökéletesítéséről. Partnevelte és a szovjet állam ellenségeivel vívott harcokban megedzett Szovjet Hadseregünk és Katonai Tengeri Flottánk, amely elsőrangú katonai technikával van felszerelve, félelmetes harci erőt képvisel. Fegyveres erőink biztos támaszai a kommunizmust építő szovjet nép békés munkájának és mindig fel vannak készülve szocialista hazánk megvédésére. Elvtársak! Ma, május elsején, a párt és a kormány felszólítja az összes szovjet embereket, hogy vívjanak ki újabb sikereket a gazdasági és kulturális építésben, népünk életszínvonalának emelésében, s a hazánk további felvirágzásáért vívott harcban. E cél elérése érdekében még magasabb színvonalra kell emelnünk a munka termelékenységét, még kitartóbban kell harcolnunk a mimarsalljai, tengernagyai, tábornokai. A jelenlevők tapssal köszöntik őket. Pontosan a kitűzött órában két nyitott ZIL kocsi érkezik a tér közepére. Az egyikben N. A. Bjulganyin, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, a másikban a díszfelvonulás parancsnoka, Kiril Moszkalenko hadseregtábornok ül. Felhangzanak a katonai jelentés szavai, a miniszter szemlét tart a csapatok fölött és üdvözli a Szovjet Hadsereg katonáit május 1. alkalmából. Hatalmas erővel hangzik fel a tér egyik végétől a másikig: ,,Hurrá.“ A katonai egységek szemléje végetér. Bulganyin marsall ezután a mauzóleum tribünjéről beszédet intéz a szovjet népheznőség megjavításáért és a termékek önköltségének csökkentéséért, még jobban ki kell szélesítenünk a népgazdasági tervek teljesítéséért és túlszárnyalásáért folyó szocialista versenyt, mielőbb fel kell számolnunk a fogyatékosságokat népgazdaságunk valamennyi ágában és meg kell javítanunk az államgépezet munkáját. Fegyveres Erőinknek ezután is kitartóan gyarapítaniok kell katonai és politikai ismereteiket, tökéletesbennök kell hadművészetüket. Éljen május 1 — a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja! Éljen a hős szovjet nép és vitéz hadereje! Éljen a szovjet kormány! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja — népünk nagyszerű lelkesítő és vezető ereje a kommunizmus építéséért vívott harcban! ★ Bulganyin marsall zárószavait jóformán elnyeli a felsorakozott szovjet katonák ajkáról felhangzó hatalmas éljenzés. Felcsendül a Szovjetunió himnusza, eldördül a tüzérség díszsortüze. ... Megkezdődik a parádé. Egymás után vonulnak fel a mauzóleum és a tribünök előtt a katonai akadémiák növendékeinek zászlóaljai. Utánuk az „OSZSZSZK Legfelső Szovjetje” elnevezésű gyalogos iskola növendékei menetelnek, majd a határőrök, az ejtőernyősök és a parádé legifjabb részvevői: a „Szuvorov” és a „Nahimov" iskola növendékei. Megjelenik a tamani gyalogos gárda, majd gépkocsis és tüzérségi osztagok vonulnak fel. Ugyanakkor lökhajtásos repülőgépek, bombavetők és vadászgépek tűnnek fel a levegőben. Szédítő sebességgel körülrepülik a Vörös-teret, majd eltűnnek a Vaszilij Balzsennyij-kolostor kupolája mögött. Véget ért a parádé. Megmutatta, hogy a szovjet állam, amelynek politikája következetten a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítására irányul, ugyanakkor fáradhatatlanul gondoskodik a Szovjetunió védelmi képességének szüntelen erősítéséről. KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG PEKING (Agerpres). Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: Peking — a Kínai Népköztársaság fővárosa — ünnepi díszt öltött május elején. A fellobogózott főváros minden részén a Kínai Kommunista Párt vezetőinek és a népkormány tagjainak arcképei láthatók. A hatalmas Tianammin-teret Marx-Engels- Lenin-Sztálin és Mao Ce-dun arcképei díszítik. Már kora reggel végtelen menetoszlopokban érkeznek a felvonulók. Reggel 10 óra. Viharos éljenzés közepette megjelenik az ünnepi emelvényen Mao Ce-dun, Liu Sao-ci, Csu De és a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politbürójának többi tagja, a demokratikus pártok vezetői és a népkormány tagjai. Pin Csen, Peking polgármestere bejelenti az ünnepség megkezdését, majd a tüzérség ünnepi sortüze közben felhangzik a Kínai Népköztársaság állami himnusza. A díszfelvonulást a pekingi üzemek élmunkásainak menetoszlopa nyitja meg Utánuk a pirosnyakkendős pionírok vonulnak el. A menetből egyszerre csak kiválik egy kisfiú és egy kislány, az emelvényre mennek és virágcsokrot nyújtanak át Mao Ce-dun elvtársinak. A tér fölött ezer meg ezer fehér galamb lepi el az égboltot Végeláthatatlan, színes menetben jönnek most a munkások, a vasutasok, a környékbeli arasztok, az állami intézmények és a keresedelmi vállalatok tisztviselői, majd a diákok s a kultúra művelői. A felvonulók hatalmas plakátokat és transzparenseket emelnek a magasba. A változatos feliratú táblák a kínai dolgozók kiváló munkateljesítményeiről beszélnek, harcra szólítják Kína népét a mezőgazdaság szocialista átalakítására, az ország iparosítására, a koreai kérdés békés megoldására, az indokínai béke helyreállítására, a világbéke biztosítására, a megbonthatatlan kínai-szovjet barátság további megszilárdítására. „Dicsőség a Szovjetuniónak!” „Éljen a népek közötti barátság!” — harsog a sokszázezres tömeg hangja. Lelkes ünnepségek zajlottak le május alkalmából a többi kínai nagyvárosban is, köztük Sanghajban, Mukdenben, Tiencsinben és másutt. • LENGYEL NEPKÖZTARSASAG VARSÓ (Agerpres). — A PAP sajtóügynökség közli: Május elseje reggelén a szovjet-lengyel barátságot és a világ dolgozóinak testvéri összefogását hirdették a Kultúrpalotát ékesítő jelszavak. Ezektől a jelszavaktól visszhangzott az egész lengyel főváros. Vörös zászlók erdeje díszítette az ipari üzemek, intézmények, lakóházak és iskolák homlokzatát. Az ünnepi seregszemlére vonuló dolgozók végeláthatatlan sorokban vonultak el a párt és a kormány vezetői előtt. Az ünneplő tömegek a párt, a kormány és a nép egységét, a népi demokratikus rendszer alapját jelentő munkás-paraszt szövetséget éltették. A varsói dolgozók ünnepi menete áthaladt a főváros új munkásnegyedein, az új Varsó utcáin, terein. A felszabadulás óta épültek ezek mind, a háborús pusztítás helyén. És Varsó dolgozói a tizedik szabad május elsején ismét megfogadták, hogy még elszántabban harcolnak a békéért, mert nem akarják újra romokban látni drága fővárosukat, még keményebben és kitartóbban dolgoznak a párt és a kormány politikájának valóra váltásáért, hogy Lengyelország a jólét, a bőség hona legyen. Tíz órakor, a jelenlévők zugó tapsa közepette léptek a központi emelvényre B. Bierut, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, A. Zavadszki, az államtanács elnöke, I. Czyrankiewicz, a minisztertanács elnöke, K. Rokossowszkij, Lengyelország marsallja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága politbürójának tagjai, továbbá a Lengyel Népköztársaság államtanácsának és minisztertanácsának tagjai. Az emelvényen helyet foglaltak a lengyel közélet kiválóságai és a külföldi szakszervezeti küldöttségek vezetői. A nagygyűlésen B. Bierut mondott beszédet. CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG PRÁGA (Agerpres). — A CETEKA közli: A csehszlovák dolgozók a nagy naphoz méltóan ünnepelték meg május elsejét. A prágai Vaclav-téren felállított kormánytribünön helyet foglalt A. Zapotocky, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, a kormány tagjai — élükön V. Siroky miniszterelnökkel —, valamint a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Titkárságának tagjai. A tribünről élt munkások, tudományos és kulturális dolgozók, a külföldi küldöttségek, valamint a diplomáciai testület tagjai nézték végig a prágai dolgozók ünnepi felvonulását. Zapotocky köztársasági elnök beszéde után megkezdődött a felvonulás. Munkások, tisztviselők, tudományos és kulturális dolgozók, diákok vonultak fel és tüntettek a béke, a Szovjetunióval való barátság és a világ dolgozóinak szolidaritása mellett. MAGYAR NEPKÖZTARSASAG BUDAPEST. (Agerpres). Az MTI közli: Május elsejét, a világ dolgozóinak nagy napját hatalmas felvonulással ünnepelte Budapest népe. A felvonuláson több mint 350 ezer dolgozó vett részt. A kormánytribünön helyet foglalt Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnökségének elnöke, Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, valamint a párt és az állam más vezetői. Megjelentek továbbá a diplomáciai testület tagjai és a május elsejére Budapestre érkezett külföldi szakszervezeti küldöttségek. A felvonulást az úttörők csapata nyitotta meg. Utánuk sportolók következtek, majd a május elseje tiszteletére rendezett versenyben kitűnt dolgozók. A felvonulók jelmondatos táblái a magyar nép békeakaratát és a haza javáért végzett állhatatos alkotó munkáját tükrözték. A délután folyamán a budapesti tereken és parkokban népünnepélyeken szórakozott a magyar főváros népe. A Szovjetunióban A népi demokratikus országokban