Előre, 1954. szeptember (8. évfolyam, 2138-2163. szám)
1954-09-04 / 2141. szám
SL szeptember 4., szombat A REPÜLŐNAP ELÉ Még egy ellenőrzés a felszállás előtt A feladatot A Semteia-Ház körforgógépei éjfélóta szakadatlanul dolgoznak. Sokszázezer példányszámban ontja magából a gép a festéktől tompán csillogó újságot. Hajnalodik. A vastag kötegekbe csomagolt újságokat sietve rakják gépkocsikba s máris elindulnak. Kikanyarodva a Kiseleff sugárútra, gyors iramban futnak a repülőtér felé. Beindított motorral várnak a repülőgépek. S ahogy ürül a gépkocsik gyomra, úgy telik meg a kétmotoros szállítógépek belseje. „Berakodva, indulásra készen“ — jelenti a szolgálatos. Nyomban hangzik a parancs: fölszállani! A légiszállítási flotta egyik zaja fölszállt fiapi feladatát teljesíteni. A Kárpátok gerince fölött repül a gép. A nap vakítóantűz a pilótakabinba. A műszerek sokasága a krómacéllal, nikkellel, aluminiummal borított, üveggel fedett óra, jelzőkészülék, mérőműszer — mint meganynyi tükröcske, s az álmukból ébredt napsugarak kacéran, játszva gyönyörködnek bennük. Játék ez nekik, bosszúság a pilótának. Alig látni mit mutat az olaj és a benzintartály mutatója, a magasságmérő. A sebességjelző virgonc számoszlopa 300 kilométer körül táncol. A botkormánytól balra, az időmérő fekete számlapján jól lehet olvasni, nyolc óra lesz nemsokára. Süllyedni kezd a gép, a napot felhő takarja. Bot ez Marcel, a gép vezetője, végigsimítja homlokát. Kicsit fáj a szeme, sokáig repült szemközt a nappal. A Maros fölött alacsonyan repül át, néhány másodperc, s a gép ott gurul a vásárhelyi repülőtér gyepszőnyegén. Megérkezett a Scânteia, az Előre, megjött a mai posta. Magasan jár már a nap s a kis gép ismét a levegőben van. Kilenc órakor szállt föl a kolozsvári repülőtérről, tíz óra előtt Nagyváradon volt, onnan Arad felé vett irányt. Rádióirányítással ér földet Aradon. Beborult, esőre áll az idő. A meteorológiai jelenn ft'/n-rt/ién UfAIAt* Mi\Uf L/UZt L |Pl KJD / k/UJfr jelez. Egy hosszú, három rövid... tá, ti, ti, ti, tá. .. kopog a morze-készülék, tekeredik a vékony szalag. Üzenet jön. Ebben a pillanatban csendül meg a telefon is. Bukarest hívja az aradi repülőteret. — Megértettem ... igen, igen... visszaolvasom a feladatot — aztán magához hivatja Botezt. — Most értesítettek Bukarestből. A légiszolgálat azonnal segítséget ad az egészségügyi minisztériumnak. S a szolgálatos tiszt átadja Boteznak a parancsot. Térkép fölé hajolnak, a vékony ceruzahegy fürgén kúszik tova a parancs kijelölte után. Tíz perc múlva indulok. Telefonáld viszsza, hogy a parancsot megértettem és minden körülmény között teljesítem. Kis város széle. Ingoványos, vizenyős a talaj. — Bajosan fog itt leszállni a gép — néztek össze az orvosok, mikor a sebesültszál teljesítettem! Irtó gépkocsi megérkezett. Hátul a hordágyon hátgerinctöréssel feküdt a beteg. Ha néhány óra alatt nem viszik el a bukaresti klinikára, úgy súlyos következmények állhatnak elő. Ilyen ritka műtétet a főváros jól felszerelt sebészeti klinikáján sikeresen lehet végrehajtani. Mozdulatlanul s nagyon, nagyon gyorsan kell odaszállítani a beteget. Botez sokszor volt már nehéz helyzetben. Évek hosszú sora tanította meg: hidegvér, pontosság, merészség — így lehet csak elkerülni a kellemetlen meglepetéseket. S ez alkalommal is kétszáz méterre a földszinétől esett ki gépe a felhőplafon alá. Ott a mező! — kicsi! Két nagy kört irt le a gép, szinte úszott a levegőben, nem is repült. Aztán óvatosan, mesteri pontossággal az ingovány szélén földet ért s egyre lassabban gurulva a kis mentőkocsi elé kanyarodott. Viharban repülni! Még a földről is milyen ijesztő s milyen fenséges nézni az elemek fékevesztett tombolását. De háromezer méteren, a Kárpátok felett viharban repülni! — Botez, a bukaresti repülőiskola főoktatója, a szállítórepülőflotta egyik legjobb pilótája nem egyszer átélte. Csakhogy most, mögötte, a gépen, súlyos, halálos beteg fekszik. Milyen vastag lehet a viharzóna? A rádió ismét kutat, keres. Zúg a készülék, recseg, fenemód recseg. Nincs kapcsolat? Valóban — villan át Botez agyán — most nem fog sikerülni elkapni a jelzést. Az esőfelhők párája tompítja a hullámokat. Vakrepülés következik. Aztán ismét tovább tépelődik. Telnek a másodpercek. Erősödik a szél. Mehetne vakrepüléssel, de a szél vad dobálásét nem élné túl a beteg! Ha valaki ennek a gépnek láthatta volna harcát! A felhők homályába nem hatolt be a napsugár. A gép alumínium teste tompán fénylik, fakó ezüst színe alig különbözik a végnélküli felhőkétől. A többszáz kilométeres sebeséggel repülő gép iramát máskor érzékelni nehéz, most bezzeg a gép mellett ver s' it hömpölygő felhők egybeolvadva magnak tova, ilyen közelről nézni őket, beleszédül az ember. Már tudja mit csinál, kitör a viharzónából, fel a felhők fölé. Reszketnek a szárnyvégek, ráznak a motorok. Egyre fennebb, egyre magasabbra száll a gép, örökkévalóságnak tűnik az a pár perc. De végül is ragyogó kék ég köszönti a győztes gépet. A bukaresti légiszállítási flotta repülőterén kis csoport várja a Temesvár felől érkező kétmotoros sebesültszállító gépet. Északnyugati irányból egyre növekvő pont tűnik fel. Tisztán látni már — ott a gép. Leállanak a motorok. Hátracsúszik a pilótakabin üvegteteje. A gép szárnyára lép, onnan földreugrik, begombolja kabátját, úgy megy Botez Marcel a repülőtér parancsnoka elé. Aztán megszokott, szabályos hangon jelentést ad: — ... Parancsnok elvtárs, a feladatot teljesítettem! M. B. könyvek, szerzőik adottsága szerint. A művészi színvonalért prózairodalmunkban folytatott harc azonban nem mondható sikertelennek, legjobb alkotásainkban pedig méltán képviseli népköztársaságunk haladó irodalmának számottevő eredményeit, Íróink szemléletét és alkotási módszerét a szocialista realizmus elveinek alkalmazására való törekvés jellemzi. Ezeknek az elveknek érvényre juttatásáért hazai magyar prózánkban — mint népköztársaságunk egész irodalmában is, — kemény harcot kellett folytatni részben az ellenséges irodalmi irányzatok, részben a korábbról örökölt hibás beidegződések ellen. Hazai magyar prózánknak a diadal kivívásában elhatározó segítséget nyújtott a szovjet szépirodalom példája és a szovjet irodalomelmélet tudományos útmutatása. Nem kevésbbé komoly segítséget kapott hazai magyar szépprózánk a testvéri román irodalom ugyanezen a vonalon lefolyó fejlődéséből is. Irodalmunk végül bőven merített a klasszikus magyar irodalom haladó örökségéből s felhasználta részben azokat az eredményeket is, amelyeket a mai magyar próza ért el a felszabadulás óta. A győzelem természetesen az elvek győzelme volt s azóta is lankadatlan éberséggel folyik a harc a marxi-leniai esztétikának, a szocialista realizmus alkotó módszerének a gyakorlatba való átültetése végett. Az elbeszélő próza jellemekben és cselekményben tükrözi a valóságot és a fejlődés irányát. A szocialista realizmus elmélete viszont a legmagasabb követelményeket támasztja mind a jellemábrázolás, mind a cselekményalakítás tekintetében. Tíz esztendőnk magyar szépprózájában sok példa akad arra, mennyire elmélyülten igyekeztek íróink e követelményeknek megfelelni. Feltétlen sikernek számít például a jellemábrázolás eszközeinek az a gazdag felhasználása, amellyel a „Fiatal szívvel“ lapjain találkozunk. Asztalos nagy életismeretét, tapasztalatát és emberszeretetét igazolja a regény majdnem valamennyi alakjában viszszatükröződő éleslátás. Hőseit tulajdonképpen nem is rajzolja, inkább kifaragja és azok nem a papiros két síkján, hanem a tér három kiterjedésében jelennek meg előttünk. Mindegyik sajátos egyéni vonásokkal bír, mindeniknek megvan a maga sajátos légköre — amint az a valóságban is történik. S a szeretettel párosult enyhe humor, amely Asztalos egész irodalmi alkotására jellemző, finom bájt kölcsönöz regénye hőseinek is. Ugyancsak a jellemábrázolás sikereihez kell számítanunk „A legmagasabb hőfokon“ számos alakját is. Már beszéltünk Bucsi Károlyról, mellette azonban olyan elmélyülten megrajzolt alakokra bukkanunk, mint a felesége, majd Felecno, a párttitkári, a praktikáiban megőszült jobboldali szociáldemokrata Bereczki, ismét Bölönyi, a gépkocsivezető, Tolopan mérnök, a fiatal Zsigmond Róza, Selmeczy a könyvelésből, Jaskó úr és így tovább és így tovább. Nem az alakok sokasága és változatossága döntő ebben a regényben, hanem hogy a szerző mindeniknek sajátos arcéit tudott biztosítani. Már jóval kevesebb sikerrel birkózik meg például Papp Ferenc a jellemábrázolás feladatával. Legjobb regényalakjait a „Viharostető“ című könyvében találjuk, átiatéiban azonban még nem tud élni az emberalkotásnak azokkal a változatos eszközeivel, amelyek előbb említett idősebb írótársaik birtokában vannak. Papp Ferenc regényeinek szereplőiben — különösen a nőalakokban — sok még a vázlatosság, az elnagyoltság. Ez nagyjában és egészében sok prózaírónkra alkalmazható még. Nem kevés itt még a tennivaló. Papp Ferenc regényei egyúttal azonban példát mutatnak a cselekmény-alakítás figyelemreméltó fejlettségére. Akár említett regényét, akár két másik hosszabb lélegzetü alkotását vesszük szemügyre, meglep az a lelemény, amellyel hőseinek sorsát bonyolítja. Klasszikus magyar elbeszélőink mindig is jól tudtak mesélni s ennek a hagyománynak legjobb tanulságait sajátította el Papp Ferenc. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy írásainak meseanyagát mindig hibátlanul alakítja. Jelenti azonban azt, hogy irányvétele az eszmei tartalmat híven "kibontó érdekes és lebilincselő mesére nagyon helyes. „A legmagasabb hőfokon“ cselekményanyagának írói formábaöntésére sem az jellemző, hogy a regény mintegy kétharmadánál lényegében befejeződik az egyik történéscsoport s a harmadik harmadban egy új központ köré tömörülő eseménysorozat kezdődik, hanem az, hogy az író nagy mesterségbeli tudással és elhihető erővel fonja egyetlen szövedékbe az ábrázolt időszakaszra jellegzetes eseményeket s úgy kapcsolja őket egymáshoz, hogy lényegében valamenynyi a regény középpontjában álló gyári történet egy részének látszik. A mesének ez a művészi módon történő alakítása nem csupán az említett írásművekre jellemző. A felszabadulás óta eltelt tíz esztendő alatt hazai magyar prózaíróink jelentős tudásra tettek szert a mesemondás terén. Akár az olyan fiatal elbeszélőket nézzük mint Herédi Gusztáv, vagy Zimák József, akár az idősebbeket, mint Balla Károly vagy Kovács Bálint — mindannyiukra jellemző, hogy mondanivalójukat legtöbb esetben igen érdekesen mesélik el. Szépprózánk feladata az, hogy ennek az érdekes mesemondásnak Jósikától kezdődő s Jókaiin, Mikszáthon át Móriczig húzódó hagyományait saját eszközeivel még tovább fejleszsze. Van egy terület azonban, ahol a magyar széppróza hagyományainak fejlesztésére még ennél is többet kell tennünk. Ez az irodalmi nyelv és stílus területe. A munkásosztály életét ábrázoló hazai magyar prózánk ebben a vonatkozásban is mutat fel sikereket, de hogy a szó teljes értelmében szépprózává lehessen, ahhoz még lényegeset kell fejlődnie. Volt egy idő, amikor bizonyos proletkultos elképzelések hatása alatt egyesek elhanyagolhatónak vélték a tiszta irodalmi nyelv és a kifejező szép magyar stílus követelményét Ennek a felfogásnak nyomai itt-ott ma is kísértenek még. Az utóbbi esztendőkben azonban a párt rámutatott az ilyen felfogás ártalmasságára s az elméleti fejlődés során fokozatosan bebizonyult, hogy a nyelv és a stílus művészi alkalmazására irányuló törekvés szerves része az eszmei tartalom hibátlan kifejtésének. Azóta elbeszélőink is igényesebbek saját műveik nyelve és stilusa iránt s egyre több az olyan tudatos törekvés, amely az eszmei magot szolgáló formai tökély megvalósítását is célozza. Egy-két íráson kívül azonban a munkásosztály életét ábrázoló hazai magyar irodalmunk egyelőre még nem dicsekedhetik számbavehető nyelvi és stílusbeli eredményekkel. Egy-egy kiváló tájleírása, egy-egy olykor drámai feszültségű párbeszéde sem tudja feledtetni, hogy a művek egésze nem merít elég bátran és mélyen abból a hatalmas nyelvi kincsből és stílusteremtő áradásból, amely a magyar szépirodalomra legalábbis már a most négyszáz esztendős Balassi Bálinttól kezdve jellemző. Örvendetes, hogy a „Fiatal szivet“, vagy a „Malomkövek“ lapjain ma már ott találjuk az egyéni és kifejező egyenes beszéd, a nyelvi jellemzés, a színes hasonlat, a fordulatos gondolat, a népi szólás-mondás sokféle eszközét — de az már kevésbbé örvendetes, hogy nem mindenütt ezt találjuk. Csupán az vigasztalhat, hogy a formai tökéletesség megvalósításának útja — inkább mint bárhol egyebütt — a tanulás, a szorgalom és az elszánt akarat. Hazai magyar szépprózánk sikerei és eredményei azzal biztatnak, hogy ennek a hiányosságnak kiküszöbölése sem várat soká magára. SZEMLÉR FERENC ELŐRE Sajtóértekezlet a bukaresti bolgár nagykövetségen Szeptember 9., a bolgár nép nemzeti ünnepének közeledése alkalmából pénteken délelőtt sajtóértekezletet tartottak a Bolgár Népköztársaság bukaresti nagykövetségén. Részt vettek az értekezleten a fővárosi napilapok és folyóiratok szerkesztői és a külföldi sajtótudósítók. Sztoján Pavlov, a Bolgár Népköztársaság bukaresti nagykövete ismertette a bolgár népnek a dicsőséges Szovjet Hadsereg általi felszabadítása óta a mai napig megvalósított alkotásait. Az újságírók nagy érdeklődéssel hallgatták végig a beszámolót (Agerpres) Orosz ortodox egyházi küldöttség érkezett Bukarestbe A román ortodox egyház meghívására péntek reggel orosz ortodox egyházi küldöttség érkezett a fővárosba. A küldöttség tagjai: Nyikolaj krutkcai és kolomnei metropolita, a Béke Világtanács tagja, Flavian orlovi püspök és Vlagyimir Pelityin, a moszkvai teológiai akadémia előadó tanára. Justinián,, a román ortodox egyház pátriárkája a román ortodox egyház metropolitáinak és számos főpapjának jelenlétében fogadta a küldöttség tagjait (Agerpres.) Külföldi nőküldöttségek látogatásai Az RNK Demokrata Nőbizottságanak meghívott vendégeiként országunkban tartózkodó külföldi nőküldöttségek tagjai, augusztus 28 és szeptember 2 között látogatásokat tettek az ország különböző részein. Az indiai, franciaországi és németországi nőküldöttségek meglátogattak több kolozsvári tartományi intézményt és vállalatot, a kolozsvári egyetemeket és a terasznál (Zilah rajon) kollektív gazdaságot, majd részt vettek egy kolozsvári nőgyűlésen. A Csehszlovák Köztársaságból és Svédországból érkezett nőküldöttságok Sztálin tartományba látogattak el. Itt megtekintették, a talmácsi (Nagyszeben rajon) „ Vörös fonal“ üzemet, a höltövényi (Sztálin rajon) kollektív gazdaságot, a Pojama Stalin sportkomplexumot, s találkozón vettek részt a sztálinvárosi nőkkel. Mielőtt visszautaztak Bukarestbe, ellátogattak a predeali „7 Noembrie" üdülőházba, a Peles múzeumba és megtekintették a dostavai múzeumot is. A külföldi nőküldöttek Bukarestben csütörtök délután találkoztak az „Ifjúsági Kiadónál" a kiadóvállalat szerkesztőivel és hazánk fiatal íróival. Péntek délelőtt vendégeink a fővárosi „Gh. Gheorghiu-Dej“ készruhagyárban tettek látogatást. (Agerpres) A „Román-Szovjet barátság“ témájú népi alkotások kiállításainak nagy sikere Az ARLUS által rendezett „Román-Szovjet barátság“ témájú népi alkotások versenye, nagy érdeklődést váltott ki országunk falusi és városi dolgozóinak körében. Mimika sok rmninnX nana sztok iskolások és ------*0--r ---------------- -- ----- — háziasszonyok vesznek részt ezen a versenyen, amelyen a legkülönfélébb művészi alkotásokkal fejezik ki egész népünk szeretőjét és háláját a szovjet nép iránt. A vállalatokban, intézményeknél, iskolákban és kultúrotthonokban csaknem 1000 kiállítást rendeztek a népművészeti munkák sokaságának bemutatására. A legsikerültebb alkotásokból eddig 120 kiállítást nyitottak. Iasi tartományban tíz ilyen kiállításon 1847 munkát, a Magyar Autonóm Tartományban 9 kiállításon 2000 munkát, Sztálin tartományban pedig 8 kiállításon 974 kiválóan sikerült népművészeti tárgyat állítottak ki. " A kiállítások közönsége nagy tetszéssel szemléli a szebbnél szebb fonott művészi tárgyakat, szőtteseket, hímzéseket, festményeket és szobrokat. A0. hunyadtartományi rajonokban megnyílt 8 kiállítást eddig 25.500- an, a temesvártartományi 8 kiállítást 14.700-an, a constanta tartományi 7 kiállítást pedig 12.000-en tekintették meg. (Agerpres) A helyes anyaggazdálkodás megszervezése főleg a termékek előállításához szükséges anyagok takarékos felhasználásának kérdését helyezi előtérbe. A takarékossági rendszer alkalmazása az anyaggazdálkodás területén állandó feladat, amelyet nem lehet kampányszerűen, csak bizonyos időszakokban elvégezni. E feladat teljesítése rendszeres, következetes munkát igényel. A takarékossági rendszer lényege ugyanis, a termelőeszközök és a munkaerő észszerű, gazdaságos és veszteség nélküli felhasználása a szocialista termelés céljának, a társadalom szakadatlanul növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása érdekében. A takarékos anyaggazdálkodás az iparvállalatoknál, főleg a termékek előállításához szükséges anyagok észszerű és lehetőleg maradéktalan felhasználását célozza. Az anyagfogyasztás észszerűsítése, valamint a felhasznált anyagok és ugyanakkor a hulladékok mennyiségének szüntelen csökkentése az önköltségcsökkentés egyik legfontosabb tényezője. Az anyagköltségek ugyanis a legtöbb iparágban a termelési költségek nagyobb részét teszik ki. A gépgyártásban például az anyagköltségek részaránya a termelési költségek 55 százaléka, a színesfém és kohóiparban arészarány 63,7 százalék, a könnyűiparban eléri a 81,7 százalékot, az élelmiszeriparban pedig a 88,4 százalékot. Az önköltség összetétele rávilágít az anyagköltségek csökkentésének a jelentőségére. Éppen ezért a termelés anyagköltségeinek a csökkentése minden dolgozó alapvetően fontos feladatai . Az anyagok észszerű felhasználásában, valamint a felhasznált anyagok mennyiségének a szüntelen csökkentésében példát mutatnak nekünk a szovjet dolgozók, akik élenjáró módszerekkel takarékoskodnak- Lidia Koraibelnyikova, a moszkvai „Párizsi Kommün“ cipőgyár fiatal úyitónőjének kezdeményezése —, amely országunkban is számos ilmövetőre talált — abban áll, hogy megszervezte egész kollektívájának együttes ihalrcáit a komplex takarékosságért, vagyis a cipő előállításához szükséges összes anyagok megtakarításáért, így a munkások minden hónap végén egy-két napig kizárólag a megtakarított anyagból dolgozhattak. Hasonló mozgalom indult hazánkban is Nicolae Militarunak, a szocialista verseny élenjárójának kezdeményezésére. N. Militaru a szovjet dolgozók tapasztalatainak a felhasználásával új módszert alkalmazott munkahelyének megszervezésére és a szabás észszerűsítésével elérte, hogy jelentős mennyiségű bőrt takaríthatott meg, amiből sok pár cipőt lehetett készíteni terven felül. Ezzel egy új mozgalom kezdeményezőjévé vált, amely országos jelentőségűvé fejlődött és az anyagok megtakarítása, valamint a hulladékok csökkentése terén igen nagy eredményeket hozott- A takarékossági iskoláik, a takarékossági számláik, a takarékossági brigádok szintén nagy mértékben hozzájárultak e nagyszerű mozgalom fellendítéséhez. A takarékossági és ennek keretében a hulladékcsökkentési mozgalom azonban nem oldhatja meg az anyaggazdálkodás összes kérdéseit. A gyártási folyamat során ugyanis — a takarékosságot célzó haladó munkamódszerek alkalmazása mellett is — szükségképpen jelentkeznek bizonyos hulladékok (pl. a szacasindi lecsó darabok, az onusmei a ráhagyások). A hulladékokon kívül ugyanakkor bizonyos melléktermékek, vagy gyártási maradékok is előadódhatnak. Ezek együttvéve a helyi erőforrások egyik csoportját alkotják, amelynek felhasználása az országos érdekű vállalatok hulladékfeldolgozó üzemeiben, valamint a helyiipar üzemeiben történik. A különböző hulladékanyagok felhasználása népgazdaságunk lendületes fejlődése következtében egyre nagyobb jelentőségűvé válik. Iparunk nagyméretű fejlődése során természetszerűleg növekszik a hulladékok abszolút mennyisége — bár ennek a felhasznált anyagok mennyiségéhez viszonyított részarányai a technika fejlődésével, a munkamódszerek tökéletesítésével és nem utolsó sorban a dolgozók takarékossági mozgalmának kiszélesedésével szüntelenül csökken. Az ipari hulladékanyagoknak a termelésben való újrafelhasználása a termelés növelésének újabb lehetőségeit jelenti, az anyagköltségek jelentős megtakarítását eredményezi és ennek következtében a termékek önköltségi árát csökkenti. Ezenkívül az alapgyártásban már újra fel nem használható hulladékanyagokból számos közszükségleti cikket lehet előállítani. Iparunk fejlődése során, a gyártási eljárások állandó tökéletesítése következtében és különösen a hulladékfeldolgozó üzemek műszaki-szervezeti megerősödése eredményeképpen nagy mértékben bővül a hulladékanyagok felhasználásának és feldolgozásainak a lehetősége, amely újabb közszükségleti cikkek előállításához és ezen keresztül a dolgozók életszínvonalának növeléséhez vezet. Kolozsvár tartomány néptanácsának helyiipari vállalatai széles körben megszervezték a hulladékok feldolgozását. Nagyobbrészt hulladékokból állítanak elő különféle lakatokat, patkókat, patkószeget, harapófogókat, ollót, kisebb mezőgazdasági szerszámokat, stb. A vágóhídi maradékokat szappangyártásra használják fel. A fahulladékokból bútort, gyermekkocsit, gyermekjátékokat készítenek. Hasonlóképpen celluloid (film) hulladékból szappantartókat, fogkefetairtókat, babákat, ping-pong labdákat, stb. állítanak elő. A kolozsvári Herbáik János üzemek hulladékfeldolgozó üzeme női és gyermekszandálokat, övéket, óraszíjakat, aktatáskát, gyermekjátékokat, stb. állít elő hulladékanyagokból, amelyek a lakosság körében nagy keresletnek örvendenek. A hulladékokat felhasználhatják továbbá a kisipari termelőszövetkezetek és a kisiparosok is. A Herbáik János üzemek börtalphulladékainak felhasználásával a kisipari termelőszövetkezetek és a kisiparosok jelentős mennyiségű cipőjaivítást végeznek el. Mindezek az eredmények élesen rávilágítanak a hulladékanyagok felhasználásának a jelentőségére és ugyanakkor felhívják a figyelmet a hulladékértékesítési mozgalom fellendítésére. Az iparvállalatokon belül a hulladékanyagok felhasználása nagy feladatok elé állítja a munkásokat, technikusokat és mérnököket. E feladatok végrehajtásai megköveteli a vállalat műszaki szakembereinek a mozgósítását és ugyanakkor a dolgozók széleskörű bevonását, akik javaslataikkal és ötleteikkel jelentősen elősegíthetik a hulladékanyagok legészszerűbb felhasználását. ★ Jelentős eredményekkel járhat az úgynevezett ötletnapok megszervezése. Az ilyen ötletnapok már eddig is számos ütemben igen nagy sikereket hoztak a takarékosság szempontjából. Az ötletnapok keretében a munkások és technikusok javaslatokat tesznek a hulladékok felhasználására, esetleg bizonyos újításokat, vagy észszerűsítéseket dolgoznak ki és terjesztenek elő. Az ötletnapok nagymértékben fokozzák a dolgozók érdeklődését a mozgalom iránt és mozgósítják őket a célkitűzések teljesítésére- A mozgalom továbbfejlesztésének igen fontos feltétele az elért eredmények széleskörű népszerűsítése és az azonnali rendszeres jutalmazás. A vállalatok vezetőségeinek megvan a lehetősége arra, hogy megfelelő anyagi jutalomban részesítse azokat a dolgozókat, akik értékes újítási javaslatokat tesznek. A dolgozóik anyagi érdekeltségének érvényrejuttatása a hulladékfelhasználási mozgalom egyik legfőbb mozgatója. A hulladékanyagok felhasználása céljából számos iparvállalatban saját hulladékfeldolgozó osztályt létesítettek, amelyek keretében igen sokféle terméket és ezek között leginkább közszükségleti cikkeket állítanak elő. Hulladékfeldolgozó osztályok létesítése a vállalatokon belül kétségkívül előnyös A vállalat saját tartalékaiból biztosíthatja ezeknek az osztályoknak a nyersanyagszükségletét. Előny még az is, hogy legtöbbször a gyártási főosztályok termelési folyamatából kivont gépállományból biztosítható a hulladékfeldolgozó üzem gépekkel való felszerelése. Mindezek ellenére azonban gyakran előfordul, hogy a hulladékok feldolgozása a vállalatokon belül mégsem észszerű, nem gazdaságos.Gyakran megtörténik ugyanis, hogy a hulladékanyagokat az illető iparvállalatban sem a gyártás folyamán nem érdemes felhasználni, sem pedig a vállalaton belüli hulladékfeldolgozó üzem létesítése nem gazdaságos, más ilyen jellegű, főleg a helyiipar üzemeinek csazdaságosságához viszonyítva. Ilyen esetekben kétségkívül előnyösebb a hulladékok vállalaton kívüli, főleg a helyiipari üzemeiben való feldolgozása. Ennek megvalósítása azonban szükségessé teszi a hulladékanyag-készletek tervszerű helyi elosztásának a megszervezését, valamint a hulladékanyagból történő termelés egységes irányítását és az üzemek közötti , országos érdekű vállalatok egymás közötti, valamint országos érdekű és helyi ipari üzemek közötti — szoros kapcsolat kiépítését. Mindezeknek a kérdéseknek a felülvizsgálása és helyes megoldása gazdasági vezetőszerveink fontos és sürgős feladata, amelynek során számos, jelenleg fennálló nehézséget, zavart és hiányosságot hivatottak felszámolni. A hulladékanyaggazdálkodás eddigi gyakorlatában ugyanis az országos érdekű és a helyiipari vállalatok kapcsolatai nem mindig voltak megfelelőek. Előfordult, hogy egyes országos érdekű vállalatok beszüntették a hulladékok szállítását a helyiipar számaira, azzal az indokolással, hogy saját hulladékfeldolgozó üzemet szándékoznak építeni. Ezzel az eljárással tehetetlenné tették az illető helyiipari vállalatnak további rendes működését. Az ilyen gyárak kénytelenek voltak „átállítani“ a termelést, ami újabb vállalatok működésében idézett elő komoly zavarokat. Egyes ipari vezetőknek ilyen tevékenysége szűklátókörűségire vall, a saját vállalataik érdekeinek helytelenül, a népgazdaság érdekei fölé való helyezésére utal és károkat okozhat nemcsak a helyi iparnak, hanem az egész népgazdaságinak is. A hulladékanyagkészletek tervszerű elosztásában és a hulladékanyagokból történő termelés irányításában fennálló hiányosságokra utal az a körülmény is, hogy ugyanazon hulladékanyagokból ugyanolyan termékeiket párhuzamosan több üzem is előállít- ilyen jellegű párhuzamos termelés különösen az országos érdekű iparvállalatok és a helyi ipar egységei között, sőt a néptanácsi vállalatok és kisipari termelőszövetkezetek között is észlelhető. Ez a párhuzamos termelés azt eredményezi, hogy egyik vállalatban sem alakul ki a gyártási profil. Ezenkívül megnehezíti a hulladékfeldolgozó üzemek anyagellátását, akadályozza a gyártás haladó módszereinek a bevezetését (szakosítás, munkaműveletek gépesítése, modern, nagyipari jellegű technológiai eljárások bevezetése, stb.) és hátrányos bizonyos termékek önköltségi árának alakulása, valamint a minőség szempontjából. Hasonló hiányosságokat jelent az is, hogy a hulladékfeldolgozás nem mindig igazodik a tényleges szükségletekhez. Így megtörténik, hogy egyes árukból termelt mennyiség bőven ellátja a fogyasztókat, sőt a kereskedelmi vállalatok jelentős mennyiséget halmoznak fel és tartanak raktáron, míg más termékek teljesen hiányoznak a piacról. Mindezeknek a hiányosságoknak az az oka, hogy a hulladékfeldolgozást külön szervezik meg a egyei ipari minisztériumok, a néptanácsok és a kisipari termelőszövetkezetek központjai, vagyis hiányzik az egységes irányítás. E fogyatékosságok felszámolása érdekében célszerű volna az egész országban megszervezni a hulladékanyag-gazdálkodás helyi irányítását. Ertnek foglalkoznia kellene mind a hulladékanyag-készletek tervszerű elosztásának a megszervezésével, mind pedig a hulladékanyagból történő termelés irányításával. Ennek a feladatnak elvégzésére legalkalmasabbak a tartományi néptanácsok. A néptanácsok hivatottak foglalkozni ugyanis a helyi erőforrások feltárásával és felhasználásával. Ezeknek pedig szerves részét alkotják a hulladékanyagok, így tehát az országos érdekű iparvállalatok gyártási folyamatában már fel nem használható hulladékanyagok tervszerű elosztása is a néptanácsok hatáskörébe kívánkozik. ★ A hulladékanyagok tervszerű elosztásának, valamint a hulladékfeldolgozó üzemek irányításának a néptanácsok hatáskörébe való utalásával lehetőség nyílnia az eddigi nehézségek leküzdésére. Lehetővé válna a hulladékfeldolgozó üzemek rendes anyagellátásának a biztosítása, — a bürokratikus anyagelosztás következtében előálló fölösleges szállítási költségek felszámolása — az országos érdekű vállalatok és a helyi ipar között esetlegesen fennálló zavarok megszüntetése, vagyis illaékos hulladékanyag-gazdálkodás megvalósítása. Lehetőség nyítna továbbá a hulladékfeldolgozó üzemek nagyobb méretű szakosítására, termelésük jobb megszervezésére, a munkafolyamatok gépesítésére, haladó munkamódszerek alkalmazására és mindezek következményeképpen a termékek önköltségének jelentős csökkentésére. Ugyancsak lehetővé válna a termelés nagyobbfokú irányítása a helyi szükségleteknek megfelelően, a kereskedelmi vállalatokkal való szoros kapcsolat alapján a közszükségleti cikkek megfelelő mennyiségű és minőségű előállítására. A hulladékanyag készítetek elosztásának és feldolgozásuk irányításának a néptanácsok hatáskerébe való utalása tehát takarékosabb gazdálkodást honosítana meg. A hulladékanyag gazdálkodási rend-C* t„. . --------------- 5... szer« Hjiug a jiepiiaiUicaOK számara jelentene számos új feladatot. Szükségessé tenné a néptanácsok tervező munkájának megjavítását és továbbfejllesztését a helyiipar vezetési és szervezési módszereinek a tökéletesítését, valamint a helyiipar és a kereskedelmi vállalatok szoros kapcsolatának a kiépítését a helyi szükségletek felmérésének alapján. A néptanácsok egyik legfontosabb feladata a hulladéktartalékok feltárása, azok felmérése és nyilvántartása. Ebből a célból a néptanácsoknak hatalmas szervező munkát kell kifejteniök, mozgósítaniuk kell a szakminisztériumokkal együtt az országos érdekű vállalatokat (és ugyanakkor a helyiipari üzemeket is) a hulladékanyag tartalékok feltárására. Ezután pedig a néptanácsok illetékes osztálya megszervezné a huladéktartalékok nyilvántartását. Ilyen nyilvántartás létesítése elengedhetetlen feltétele a hulladékanyag-gazdálkodás megjavításának, mert lehetővé teszi az anyagkészletek észszerű és gazdaságos elosztását.Ugyanakkor a néptanácsoknak gondoskodniuk kell a hulladék legészszerűbb és leggazdaságosabb felhasználásáról. Ennek módja az, hogy igénybe vegyük a közgazdászok, tudósok, mérnökök, műszaki szakemberek és a dolgozók széles tömegeinek alkotó kezdeményezését és munkalendületét. Gazdasági vezetőszerveink feladata lenne megvizsgálni hulladékanyag-gazdálkodásunknak ezeket a fontos kérdéseit és megfelelő intézkedéseket tenni a hiányosságok megszüntetésére. Körültekintő, szervező és irányító munkával néptanácsaink nagymértékben javíthatnák a hulladékfeldolgozó üzemek működését, s az egész hulladékanyag-gazdálkodásunkat. Ez pedig jelentős hozzájárulás tenne a közszükségleti cikkek termelésének fokozásához, s a dolgozók életszínvonalának növeléséhez. HUSZÁR ANDOR a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem tanársegédje SPORT A torinói európai úszóbajnokságok A torinói európai úszóbajnokságom a Magyar Népköztársaság sportolói újabb győzelmeket arattak és több európai bajnoki címet szereztek. A 400 méteres női gyorsúszást Sebő Ágota (Magyar Népköztársaság) nyerte 5 p 14,4 mp-es idővel. A második helyet Gyenge Valéria szerezte meg. Ideje: 5 p 16,3 mp. A 4x200 méteres férfi váltót a magyar csapat nyerte 8 p 47,8 mp-el, 2. Franciaország, 3. Szovjetunió, 4. Svédország. A 200 méteres férfi pillangóúszás döntőjében első lett Tumpek (magyar) 2 p 32,2 mp-es idővel. A női műugrás európai bajnoki címét Csumicsova szovjet úszónő nyerte el 129,45 pontos eredménnyel, 2. a svéd Hanssen 126,24 ponttal. A férfi műugrásban nagy fölénnyel győztek a Szovjetunió versenyzői. Első lett Brener 153,25 ponttal, 2. az ugyancsak szovjet G. Udalov 141,16 ponttal. A 100 méteres női gyorsúszásban Szőke Kató magyar úszónő szerezte meg az európai bajnoki címet, a holland Wielema pedig a 100 méteres hátúszásban aratott győzelmet. A vizipolóban az elődöntőbe bekerült nyolc csapatot két csoportba osztották. Az első csoporthoz tartoznak Olaszország, Hollandia, Nyugat-Németország és Anglia, a második csoportba pedig a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság, Spanyolország és Jugoszlávia. Az elődöntő eredményei: Magyar Népköztársaság—Jugoszlávia 3:3; Szovjetunió—Spanyolország 6:1; Olaszország—Hollandia 5:4, Nyugat-Németország—Anglia 4:2. 3 Régészeti kutatások Csíkszereda rajon területén A népköztársaságunk területén élt népek őstörténetének, valamint társadalmi fejlődésének kérdésével foglalkozó történetmás segéd tudományai között nem utolsó helyet foglal el a régészet. A Magyar Autonóm Tartomány területét a történelem folyamán különböző műveltségű fokon álló népek lakták. Anyagi kultúrájáról csak a földből előkerülő tetetek (érmek, fegyverek, feliratos kövek, agyagedények, stb.) adnak némi felvilágosítást. Ezek a tetetek részint földmunkálatok, részint a tudományos kutatások révén kerülnek felszínre. Az alcsiki medencét (Rákos, Zsögöd, Szentkirály) az időszámításunk előtti és utáni századok folyamán a dák nép lakta, melynek fejtett anyagi kultúrájáról az újabban előkerült régészeti tetetek tanúskodnak. A dák ezüstművesség magas fokú fejlettségét mutatja az az i. e. elrejtett ezüst ékszerletet, mely Szentkirályon 1953-ban került elő. A felszínre került tetetek alapján a Román Népköztársaság Tudományos Akadémiája a sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeummal, valamint a Csíkszeredai Raijoni Múzeummal karöltve ásatásokat végzett Csikszentkirályon, amelyek nemrég fejeződtek be. Az ásatási munkálatok az Olt völgyében egyik kiugró magaslaton, az Eczkenen, kora, valamint késő-vaskori (i. e. III.I. sz.) dik települést hoztak felszínre. Az ásatás egyik fontos eredménye az, hogy sikerült megvilágítani a dák köznép életét az előkerült tárgyi tetetek alapján. Többek között magállapítást nyert, hogy a dákok tartományunk területén hossznégyszög alakú, fából készült házakban laktak. Az ásatás egy másik nagyon fontos eredménye, hogy felszínre kerültek egy XIV. sz.-i feudalizmus korabeli falutelepülés emlékei is. Az eddigi feudalizmus korabeli kutatások csak a kizsákmányoló osztályok tárgyi emlékeire fordítottak figyelmet, a dolgozó nép életformáját nem tanulmányozták. A csikszentkirályi ásatások eredményei folytán először kapunk képet a tárgyi bizonyítékok alapján a XIV. sz.-i kizsákmányolt parasztság ételéről, nehéz sorsáról. Tartományunk dolgozó népe a falvakon működő tanítók vezetése alatt nagyon sok történeti jellegű adatot menthet meg a tudomány számára, ha a mezőgazdasági munkálatai közben előkerült tárgyakról idejében jelentést tesz az illetékes szakembereknek, akik gondoskodnak a tárgyak elhelyezéséről különböző tudományos gyűjteményekbe. Népünk múltbeli életét, valamint művészi készségét visszatükröző néprajzi tárgyak megmentése egyik fontos feladatunk Mindez azt szolgálja, hogy megismerjük hazánk igazi történetét. Dr. SZÉKELY ZOLTÁN a sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum igazgatója