Előre, 1954. október (8. évfolyam, 2164-2190. szám)

1954-10-28 / 2187. szám

VS54., október 28., csütörtök. ELŐRE Rendezvények a fővárosban a moldvai állami népi táncegyüttes előadása A Román-Szovjet Barátsági Hónap következő napjaiban számos rendezvényen vehetnek részt a fővárosi dolgozóik a Román-Szovjet Barátság Házában, a Batistel utca 14 szám alatt. Constantin Baraschi szobrász, a Román Népköztársaság népművésze szombaton délután előadást tart a szovjet képzőművészet felvirágzásáról a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után. Vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között megnyitják az orosz nyelv barátainak klubját. Délután, szovjet és román dalokból és táncokból álló művészi műsor kerül bemutatásra. Hétfőn, november elsején, N. Al. Toscani, a giulesti CFR Munkásszínház főrendezője tart előadást. Előadásának témája: „130 éves a moszkvai Kis Színház“. Utána részleteket olvasnak fel a Kis Színházban színrekerült művekből, majd ,,A színész művészete“ című film kerül vetítésre. Számok a szovjet irodalom és művészet fejlődéséről . A Szovjetunióban a szépirodalom a dolgozók széles tömegeinek közkincsévé vált. Míg az Októberi Szocialista Forradalomig a szépirodalmi művek példányszáma nem haladta túl az évi 16 milliót,addig 1953-ban a szovjet könyvkiadók 222,8 millió példányt adtak ki, vagyis 14-szer többet, mint 1913-ban. A szovjet hatalom évei alatt a Szovetunióban 43.800 gyermekkönyv jelent meg, 1249 millió példányban. Csupán az OSZSZSZK Népművelési Minisztériuma mellett működő Állami Gyermekirodalmi Kiadó (Gyetgiz) évente több mint 70 millió könyvet ad ki a gyermekek részére. Az országban több mint 380.000 könyvtár működik, amelyek több mint egymilliárd könyvvel rendelkeznek, 123.000 klub, körülbelül 600.000 vetítőállomás, s közel 20 millió rádiósítási központ működik. o A Szovjetunió városaiban több mint 5200, a rajoni központokban pedig 2500 filmszínház tartozik az állami szervek hatáskörébe. a A kolhozokban és szovházokban 82.000 államiklubintézmény, több mint 100.000 könyvtár, 15.000 állandó vetítőállomás, 22.000 vándormozi működik. A kulturális-népnevelő intézményekben 160.000 ember dolgozik. Az ország 497 színházában a Szovjetunió 39 népének nyelvén mutatnak be darabokat. A múlt évben a szovjet színházaik több mint 194.000 előadást tartottak, körülbelül 70 millió néző előtt. □ Az Orosz Szövetségi Szovjet Szocialista Köztársaságban 82 rajoni és vándorszínház működik, amelyek évente körülbelül 230.000 előadást tartanak. o A Szovjetunióban több mint 3500 író, több mint 6000 művész van; a Szovjet Zeneszerzők Szövetsége több mint ezer tagot számlál. Az országban 126 filharmóniai társaság és hangversenyiroda, azonkívül 180 zeneegyüttes van. (szimfonikus és más zenekarok, ének-és táncegyüttesek). 1953- ban ezek a szervezetek 245.000 hangversenyt adtak, amelyeken 79 millió hallgató vett részt. Nagy sikernek örvendenek az élenjáró agrotechnikát népszerűsítő filmek. A múlt évben 22 millió, 1954 első négy hónapja alatti 28 millió falusi laikos tekintette meg az ilyen tárgyű filmeket. □ A Szovjetunióban 350.000 műkedvelő kör működik, amelyeknek több mint ötmillió tagja van. Ezek a körök évente közel egymillió előadást és hangversenyt tartanak közel százmillió nézőnek. A Moldvai SZSZK állami népi táncegyüttese szerdán este tartotta második előadását a fővárosi Patria-teremben. Mint ismeretes, a táncegyüttes a Román-Szovjet Barátság Hónapja keretében tartózkodik országunkban. (Tudósítónktól) Szokatlan képet öltött ezen a délutánon a kolozsvári Avintul kitermelő és szállító vállalat nagy irodahelyisége. Az összetolt íróasztalokról eltűntek a mappák, iratok, pecsétpárnák és más kellékek. Helyüket iskolai füzetek, frissen hegyezett ceruzák, cirillbetűs ábécés könyvek foglalták el. A sarokban fekete tábla sötétlik, az asztaloknál pedig komolyarcú meglett férfiak és nők ülnek. Régen túl vannak már az iskolás koron most mégis összegyűltek, hogy nekifogjanak az orosz nyelv tanulásának. A tanárnő halk hangon beszél a cirill ábécé sajátságairól, aztán a táblára s a füzetekbe felrajzolódnak az első betűk. Kis idő múlva szóvá kapcsolódik néhány betű: „pol“, vagyis padló. Az asztaloknál írják szorgalmasan az első betűket és szavakat, csakhamar sor kerül az elmaradhatatlan „sztol“ és „sztul“ szavakra is. „ Az imént megállapodtak abban is, hogy milyen nyelven folyjon a magyarázat. Valaki, zamatos magyar hangsúllyal azt indítványozta, hogy románul magyarázzanak, azt mindenikük megérti, azonkívül a román nyelvben is gyakorolják magukat. De a tanárnő magyarul is elmondja a tudnivalókat, így aztán három nyelv keveredik, ilyenformán: „polka“, vagyis etajera, magyarul polc. .. Telnek a füzetek, kezdenek kitárulni a szokatlan betűk rejtelmei. A Román-Szovjet Barátság Hónapjában Kolozsváron is fellendült az ARLUS-körök munkája. Az üzemekben és intézményeknél számos előadást, megbeszélést, tapasztalatcserét szerveztek, otthonosabbá, vonzóbbá tették a munkahelyeket, kiállításokat nyitottak. A vasúti műhelyek ARLUS-körei például osztályonként előadásokat és megbeszéléseket szerveztek a szovjet technika vívmányainak alkalmazásáról. A Herbák János gyárban Lidia Szaveljeva módszerének kiterjesztése érdekében szerveztek tapasztaltcserét. Ugyanakkor nagyszámú népi orosz nyelvtanfolyam nyílt Kolozsváron, ami a dolgozóknak az orosz nyelv ismerete iránti fokozódó érdeklődését jelzi. Az utóbbi napokban ilyen nyelvtanfolyamokat nyitottak az ARLUS-körök a városi közüzemeknél, a dohánygyárban, a szaktanácsnál, az RNK bankjánál, a Triumf-gyárAz együttes műsorán szovjet és román népi táncok szerepeltek. A közönség nagy szeretettel fogadta és hosszasan megtapsolta a szovjet művészeket. (Agerpres) ban, az építészeti trösztnél, a pénzügyi, egészségügyi, szövetkezeti, tanügyi alkalmazottak számára és számos más helyen. Sok intézménynél megkezdték működésüket a második és harmadik ciklusok is. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek számára még mindig nem áll rendelkezésre megfelelő számú tankönyv, mert az ARLUS tartományi és városi bizottsága még nem kapta meg a központtól a II. és III. ciklus részére a magyarnyelvű és a III. ciklusnak a román nyelvű könyveket. A hiányt mielőbb pótolni kell, hogy a tanfolyamok zökkenőmentesen folyhassanak. Október 20-án a rádióbizottság az ARLUS- szal karöltve megbeszélést szervezett Kolozsváron, orosz nyelvtanfolyamok vezetőivel és hallgatóival. A rádió már régebben közvetít orosz nyelvleckéket s az országban most első ízben tartott megbeszélésnek az volt a célja, hogy a nyelvórák vezetői elmondják ezzel kapcsolatos észrevételeiket. A megbeszélésen számos nyelvtanfolyam-vezető szólalt fel. A többi között Iordan Nicolae orosz nyelvtanfolyam-vezető elmondotta, hogy a rádió adásaiból sokat tanult, módszertani szempontból is. Egyben javasolta, hogy ezeket a leckéket tartsák mindig olyan időpontban, amely minden érdeklődő számára alkalmas. Butuc Claudia tanárnő megjegyezte, hogy a rádióban közvetített órák nem eléggé valósághűek. Didaktikai szempontból helyes lenne, ha az adásokban szereplő tanulók is elkövetnének néha egy-egy tipikusabban előforduló hibát, hogy a tanár nyomban helyreigazíthassa. Ezzel kapcsolatban Coropceanu Elisabeta tanárnő javasolta, hogy adjanak néha hangképeket közvetlenül az orosz nyelvtanfolyamokról. Sfecla Sabina tanárnő a zenés nyelvleckékről beszélve elmondotta, hogy azok túlságosan nehezek a tanulók nagy része számára. Javasolta, hogy a hosszabb énekeket bontsák fel, esetleg több órára. Weissberger Hermina tanárnő hozzáfűzte, hogy helyes volna, ha a sajtóban közölnék a sorra kerülő dalok szövegét és hangjegyeit. Számos hasonló észrevétel hangzott el ezen az értekezleten, amely az orosz nyelv egyre elmélyültebb tanulmányozását célozta. A részvevők örömmel fogadták a kezdeményezést és kifejezték reményüket, hogy a jövőben többször lesz alkalmuk kicserélni tapasztalataikat Orosz nyelvtanfolyamok Kolozsváron MIRE TANÍT A POLITIKAI GAZDASÁGTAN A politikai gazdaságtan a marxi-lenini elmélet fontos része. Erős ideológiai fegyvere ez a munkásosztálynak és az egész dolgozó emberiségnek az imperialista rabság alóli felszabadulásért vívott harcában. A marxi-lenini gazdasági elmélet felvértezi a pártot és kádereinket a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretével, lehetővé teszi a népgazdaság helyes irányítását s akommunista építés lényeges problémáinak sikeres megoldását. A politikai gazdaságtan megvilágítja a népi demokratikus országok dolgozói előtt az új, szocialista társadalom felépítésének útját . A politikai gazdaságtan az a tudomány, amely tanulmányozza a társadalmi termelés törvényeit s az anyagi javak elosztását az emberi társadalom fejlődésének különböző szakaszaiban. Tanulmányozza a társadalom termelői viszonyait vagyis az emberek közti gazdasági kapcsolatokat. „A politikai gazdaságtan a termelésben részvevő emberek társadalmi kapcsolataival, a termelés társadalmi berendezkedésével foglalkozik“ —tanítja Lenin. Minden társadalmirendszer termelési viszonyainak jellegét elsősorban a termelőeszközök fölötti tulajdon uralkodó formája határozza meg. A termelőeszközök kapitalista magántulajdona elkerülhetetlenül maga után vonja a munkások kizsákmányolásán alapuló viszonyt a munkások és a tőkések között s a kapitalisták közti elkeseredett harcot a legnagyobb profitért. A termelőeszközök társadalmi tulajdona viszont a szocialista termelési viszonyok alapja. A szocialista termelési viszonyokban ismeretlen az ember ember általi kizsákmányolása, ezeket a viszonyokat az elvtársi együttműködés ésa kölcsönös segélynyújtás jellemzi. A politikai gazdaságtan a termelési viszonyokat a termelőerőkre gyakorolt kölcsönhatásukban tanulmányozza. A termelőerők bizonyos fejlődési foka ugyanis meghatározza a termelési viszonyok megfelelő típusát. Az új termelési viszonyok pedig aktív módon befolyásolják a termelőerőket, legfőbb hajtóerői a termelőerők további fejlődésének. „E termelési viszonyok összessége alkotja a társadalom gazdasági szerkezetét, azt a reális alapot, amelyen a jogi és politikai felépítmény emelkedik s amelynek meghatározott társadalmi tudatformák felelnek meg“ .— tanítja Marx. A felépítmény, amelyet bizonyos alap hoz létre, aktív módon visszahat erre az alapra, elősegíti megerősödését, hozzájárul szakadatlan fejlődéséhez. Éppen ezért a politikai gazdaságtan a termelési viszonyokat, a társadalom gazdasági alapját a felépítménnyel való kapcsolataiban is vizsgálja. A politikai gazdaságtan tehát azzal, hogy tanulmányozza az emberek egymás közti vi- írta: K. OSZTROV1C1ANOV akadémikus szonyát a termelési folyamatban,az emberek, a különböző társadalmi osztályok, a társadalom legfontosabb gazdasági és politikai létérdekeit érinti és maga is a legélesebb osztályharc küzdőtere. Ennélfogva nincs és nem is lehet egységes politikaigazdaságtan. Többféle politikai gazdaságtan van: burzsoá politikai gazdaságtan, proletár politikai gazdaságtan és kispolgári politikai gazdaságtan (a középosztályok politikai gazdaságtana). A klasszikus burzsoá politikai gazdaságtan akkor jelent meg, amikor a burzsoázia még feltörő osztály volt, amikor a burzsoázia harcolt a feudalizmus ellen, osztályérdekei pedig megfeleltek a társadalom gazdasági fejlődése legégetőbb követelményeinek. A klasszikus burzsoá politikai gazdaságtan a maga idejében haladó jellegű volt A kapitalizmus fejlődésével s a burzsoázia és a proletariátus közti osztályharc kiélesedésével azonban a burzsoá politikai gazdaságtan mindjobban elvesztette tudományos jellegét s a kapitalista társadalmi rend előtti nyílt behódolás útjára lépett. Ma a burzsoá politikai gazdaságtan teljesen átalakult a monopoltőke és a financoligarchia szolgájává. A legireakciósabb és legagresszívebb monopolkapitalizmus, az amerikai kapitalizmus, ma ideológiai fegyverként a korlátlan kapitalista kizsákmányolás igazolására, az imperialista agresszió és az új világháború előkészítésének igazolására használja fel a burzsoá politikai gazdaságtant. Igazán tudományos jellegű csak annak az osztálynak a politikai gazdaságtana lehet, amelynek érdekei megegyeznek a társadalmi fejlődés objektív menetének érdekeivel és egybeesnek a kapitalista rabságból felszabadult társadalom érdekeivel, az emberiség progresszív fejlődésének érdekeivel. Ilyen osztály a munkásosztály. Éppen ezért, a proletár politikai gazdaságtan egyesíti magában a szigorú tudományosságot a következetes forradalmisággal. Az igazán tudományos politikai gazdaságtant a munkásosztály zseniális vezetői és teoretikusai, Marx, Engels és Lenin teremtették meg. A nagy Sztálin — Marx, Engels és Lenin tanításaira támaszkodva — sok új tétellel gazdagította a politikai gazdaságtant. A marxi-lenini politikai gazdaságtan nagy szervező és mozgósító ereje abban rejlik, hogy felfedezte a társadalom fejlődésének gazdasági törvényeit, bebizonyította a kapitalista társadalom szocialista társadalommá való forradalmi átalakulásának elkerülhetetlenségét. A marxi-leniai politikai gazdaságtan ideológiailag felfegyverzi a nemzetközi munkásmozgalmat és élcsapatát — a kommunista és munkáspártokat — felszabadító harcukban, világos tádatokat tár a dolgozó tömegek elé s a kommunizmus végleges győzelmének biztonságérzetét önti beléjük. A marxizmus-leninizmus gazdasági elmélete alkotó tudomány. Ettől az elmélettől idegen mindenféle dogmatikus elmélet és skolasztika. A marxi-leniai gazdasági elmélet mind tovább és tovább fejlődik a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a testvéri kommunista pártoknak a határozataival, a pártok vezetőinek műveivel. E határozatok és művek, a forradalmi harc és a szocialista építés történelmi tapasztalatainak szintézise alapján, új következtetésekkel és tételekkel gazdagítják a marxi-lenini politikai gazdaságtant. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Közgazdasági Intézete nemrég egy politikai gazdaságtani kézikönyvet adott ki, amely közérthető nyelven tárgyalja a marxilenini gazdasági elmélet alapvető problémáit is. A marxileniai politikai gazdaságtan arra tant, hogy az emberi társadalom története a társadalmi fejlődés törvényszerű folyamata az alsóbbfokú formáktól, a felsőbb fokú formák felé. E fejlődés az amperek akaratától függetlenül meglevő objektív törvényeken alapszik. Minden társadalmi alakulat egy-egy lépcsőfok az emberiség fejlődésében. A tudomány öt társadalmi-gazdasági alakulatot ismer: ez őskommunizmust, a rabszolgaságon alapuló társadalmat, a hűbéri, a kapitalista és a kommunista társadalmat. A történelmi fejlődés tapasztalata azt mutatja, hogy a termelőeszközök magántulajdonán alapuló társadalmi alakulatoknak csupán fejlődésük első szakaszában van progresszív szerepük. A rabszolgaságon alapuló társadalmi alakulat a hűbéri és a kapitalista alakulatok termelési viszonyai bizonyos ideig előmozdították a termelőerők növekedését, később azonban bilincseivé váltak ezeknek az erőknek. Ekkor, a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közti kötelező összhang törvényének erejénél fogva, a régi alakulatnak az új alakulattal való helyettesítése elkerülhetetlenné vált. A szocialista forradalom előtt a régi társadalmi-gazdasági viszonyoknak új társadalmi-gazdasági viszonyokkal való helyettesítése nem jelentett egyebet, mint egyes kizsákmányolok hatalmának felcserélése, más kizsákmányolok hatalmával. A proletár politikai gazdaságtan, a társadalmi fejlődés egész folyamatának általánosítása alapján tudományosan bebizonyította, hogy a kapitalizmus az utolsó társadalmi berendezkedés, amely az embernek ember általi kizsákmányolásán alapszik. A politikai gazdaságtan felfedi a kapitalista társadalmi rend fekélyeit és fonákságait, kimutatja, hogy e rendszer kibékíthetetlen sajátos ellentmondásai a kapitalizmus lényegéből, a kapitalizmus gazdasági fejlődéstörvényeiből fakadnak. A politikai gazdaságtan tudományos módon fogalmazza meg a kapitalizmus alapvető gazdasági törvényét. Kimutatja, hogy a kapitalista termelés célja az értéktöbblet, a lehető legnagyobb profit. A javakat a dolgozó tömegek hozzák létre, munkájuk gyümölcsét azonban a kizsákmányolók elsajátítják. A kapitalisták a maximális profit utáni hajszájukban egyre fokozzák a munkásosztály kizsákmányolását tönkreteszik a parasztságot, leigázzák és kirabolják a gyarmati és a függő népeket. A kapitalista világ országaiban szüntelenül fokozódik a néptömegek elszegényedése. A kapitalizmust a termelés anarchiája és gazdasági válságok jellemzik. A gazdasági válságok időnként nagy megrázkódtatásokat idéznek elő a kapitalista országok gazdasági életében, óriási pusztításokat végeznek a termelő erők között, mérhetetlen szenvedéseket okoznak a dolgozóknak. E válságok a legbiztosabb jelei annak,, hogy a történelem kimondta az ítéletet a kapitalizmus fölött. Az imperializmus feltételei között, kivált a kapitalizmus általános válságának szakaszában, végsőkig kiéleződik a kapitalista rendszer valamennyi belső ellentmondása, fokozódik élősdi jellege és a gazdasági élet rothadása, a gazdasági élet egyre inkább militarizálódik, megkezdődik a kapitalizmus világrendszerének fokozatos széthullása. Az imperializmus korszakában csúcspontra hág a kapitalizmus alapvető ellentmondása, a termelés társadalmi jellege és az elsajátítás egyéni formája közti ellentmondás. A kapitalista termelési viszonyok egyre inkább fékezik a termelőerők fejlődését. A kapitalizmus gazdasági fejlődésének egész folyamata közvetlenül a szocialista forradalomhoz vezeti el a munkásosztályt. Az imperializmus a kapitalizmus általános válságának korszaka a társadalmi forradalmak, a gyarmatok és függő országok hatalmas nemzeti felszabadító mozgalmának korszaka. A politikai gazdaságtan, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok tapasztalatai alapján megmutatja az egész dolgozó emberiségnek, hogyan szabadíthatja fel magát a kizsákmányolás igája alól, hogyan építheti fel szabad és boldog életét. A marxista gazdasági elmélet feltárja a szocialista forradalmaknak s az elnyomott népek növekvő lendületű nemzeti felszabadító küzdelmének gazdasági gyökereit s vitathatatlan tényekkel bizonyítja be, hogy korunk e nagy mozgalmai nem a kommunista agitátorok „ellenséges“ akciói következtében bontakoznak ki és nem a szocialista tábor országaiból exportálják őket, hanem a kapitalista országok belső gazdasági és politikai fejlődése érleli meg e mozgalmakat. A marxista politikai gazdaságtan arra tanít, hogy a mai monopolkapitalizmus eljátszotta történelmi szerepét s olyan reakciós erővé vált, amely fékezi a társadalom progresszív fejlődését. A társadalmi fejlődés törvényszerű folyamata éppen olyan elkerülhetetlenül cseréli fel a kapitalizmust a szocializmussal, mint ahogy az éjszaka után a nappal következik. A szocializmus győzelme azonban nem hull magától az ölünkbe. A szocializmus győzelmét csak a dolgozó tömegek forradalmi harca vívhatjaki, a proletariátus vezetésével, élen a proletariátus élcsapatával, a kommunista párttal. il. A politikai gazdaságtan megtanít arra, hogyan alakítsuk át s helyezzük szocialista alapokra a gazdaságot, amelyet a munkásosztály örökségként kapott a múlttól. A politikai gazdaságtan tudományosan megalapozza az új szocialista rend felépítésének eszközeit és módszereit. A szocializmus politikai gazdaságtana megjelenésük, fejlődésük és a kommunizmus szakasza felé való haladás közben tanulmányozza a szocialista társadalom termelési viszonyait irányító törvényeket. A politikai gazdaságtan általánosítja a szocialista társadalom megteremtésének tapasztalatait a Szovjetunióban és a szocialista építés gyakorlatát a népi demokratikus országokban, feltárja a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakának tartalmát. Megmutatja, hogy váltják fel forradalmi módon e szakaszban a kapitalista termelési viszonyokat a szocialista termelési viszonyok. A szocialista rend megjelenésének és fejlődésének s a kapitalista termelési viszonyok felszámolásának eredményeképpen, a kapitalizmus gazdasági törvényei elvesztik hatékonyságukat, letűnnek a színről, megjelennek és kifejlődnek a szocializmus gazdasági törvényei. A marxizmus-leninizmus megindokolja, hogy miért szükségszerű a proletárdiktatúra, a munkásosztály vezetőszerepe a szocialista építésben, a munkásosztály és a parasztság tartós szövetsége. A termelési viszonyok és a termelőerők jellegének kötelező összhangjáról szóló törvénybőlkiindulva és tekintetbe véve a szocializmus alapvető gazdasági törvényének követelményeit, a politikai gazdaságtan alátámasztja az ország iparosításának és a millió meg millió parasztgazdaság kollektivizálásának politikáját. Feltárja az átmeneti időszakban folyó osztályharc törvényszerűségét. A marxi-lenini gazdasági elméletből s a tudományosan szintetizált szovjet tapasztalatokból a népi demokratikus országok meg-, tanulják az osztályharc törvényeit, megtanulják, hogyan teremtheti meg a munkásosztály az átmenet időszakában megbonthatatlan barátságát és szövetségét a parasztsággal, hogyan szilárdíthatja meg a falu és a város közti gazdasági kapcsolatot, hogyan vívhatja ki a győzelmet a kizsákmányoló osztályok fölött és építheti fel a szocialista társadalmat. A marxi gazdasági elmélet ugyanakkor arra tanít bennünket, hogy a Szovjetunió tapasztalatait nem lehet mereven alkalmazni a népi demokratikus országokban." Minden egyes szocializmust építő országban a gazdasági politikát a munkásosztály és pártja dolgozza ki, tekintetbe véve az illető ország történelmi fejlődésének jellegzetességeit, a termelőerők színvonalát, az osztályviszonyok sajátosságait. A nemzetközi küzdőtér erőviszonyaiban bekövetkezett alapvető változás, a szüntelenül növekvő hatalmas szocialista tábor megalakulása, kedvezőbb feltételeket teremt a szocializmus felépítésére a népi demokratikus országokban, mint azok a körülmények voltak, amelyek között a Szovjetunióban a szocializmus győzelméért vívott harc kibontakozott. Ismeretes, hogy hosszú időn át a Szovjetunió volt a világ egyetlen szocialista köztársasága. A Szovjetuniónak gyors ütemben kellett létrehoznia a nehézipar összes ágait. A népi demokratikus országoknak — a széleskörű munkamegosztás alapján és a szocialista tábor országainak kölcsönös gazdasági segítsége révén — lehetőségük van arra, hogy azokat az iparágakat fejlesszék ki, amelyek számára a legkedvezőbbek a gazdasági és természeti adottságok. A politikai gazdaságtan arra tanít, hogy a gyarmati, a félgyarmati és a gyengén fejlett országok az imperializmus igájának lerázása után, a szocialista tábor fejlett országainak segítségével fokozatosan rátérhetnek a szocialista építés útjára, s átugorhatják a kapitalista fejlődés gyötrelmes szakaszát. Ezt a tételt igazolja a Szovjetunió gyakorlata. A Szovjetunióban a nemzetiségi peremvidékek elmaradott népei az orosz nép s a Szovjetunió más népeinek segítségével ugrásszerűen áttértek a patriarkális és feudális gazdasági formákról a szocializmusra, kikerülve a kapitalizmust. A jelenlegi körülmények között a Kínai Népköztársaság a nemkapitalista fejlődés útján halad a félfeudális és félgyarmati gazdasági formáktól a szocializmus felé. A kínai forradalom tapasztalata világtörténelmi jelentőségű. A marxizmus - leninizmus gazdasági elmélete arra tanít, hogy a szocializmus és a kommunizmus győzelmének döntő feltétele a kapitalista rendszerből kiszakadt országokban a szocialista tábor erejének szüntelen megszilárdítása, s az e táborhoz tartozó országok gazdasági, politikai és kulturális együttműködésének szakadatlan fejlesztése. A politikai gazdaságtan feltárja a kapitalizmus pusztulása és a szocializmus győzelme történelmi elkerülhetetlenségének belső rugóit, s tudományosan megalapozza a kapitalista tábor és a szocialista tábor közti viszony jellegét. Megmutatja, hogy nemcsak lehetséges, hanem szükséges is az egyik vagy a másik táborhoz tartozó országok békés együttélése és kereskedelmi együttműködése, a kölcsönös előnyök és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján. (Folytatás a 4. oldalon.). FIGYELŐ Tyetyerev védelmében — Hozzászólás — Szerfölött érdekes vita alakult ki a „Tyetyarev kontra Nyil“ ügyben, vagyis Gorkij „Kispolgárok“ című darabja bukaresti bemutatója körül. Szó esik ebben a vitában a „Kispolgárok“ rendezési fogyatékosságairól és én ebben, bár nem vagyok színikritikus, sok igazságot érzek. Szó esik továbbá Tyetyerev szerepéről az életben, a darabban és a színpadon. Végül pedig szó esik rólam is, mint „megtévesztett közönségről“. Én az utóbbival szeretném kezdeni. Mert valóban írtam egy verset Tyetyerevről. S valóban nagy rokonszenvvel írtam róla. Igaz, hogy nem annyira Tyetyerevről, mint inkább Kovács György remek alakításáról (erre idézhetném a vers bármely szakaszát), de ezt a bírálóim nem egészen értették meg. Különben a verssel se foglalkoztak érdemben, egy-két dicsérő mondat kivételével és ezek is csak a vers elitélésének útját egyengették. Mert továbbá már csak arra történik célzás, hogy mit nem írtam a versben, illetve, hogy kiről nem írtam verset — Nyilről. Ez lehet hiányosság, az is lehet, hogy pótolnom kell. De a vers nem szinibirálat és főleg senkit sem kötelez arra, hogy az egyik színész dicséretéből az egész darab teljes eszmei mondanivalóját hámozza ki. Én a versben mondottakat fenntartom. Egy nagy színészünk nagy alakítását köszöntem meg — s ezt jogom lett volna akkor is megtenni, ha magát a kispolgárt alakítja, vagy akár egy megrögzött bűnöst. Aki másként látja ezt, annak emlékezetébe kell hogy idézzem azokat az amerikai katonákat, akik „fajvédő“ szempontoktól vezérelve, rájöttek az Othellót alakító színészre. És most nézzük meg, hogy is állunk ezzel , a Tyetyerevvel. Már maga a fölállítás (Tyetyerev kontra Nyil) egy kicsit sántikáb Hiszen ez a két ember nem ellenfél a színpadon. Mindkettő a halálraítélt kispolgárság fölött konditja meg a vészharangot — Nyil több előrelátással, Tyetyerev több leleplező erővel. Nyil a jövendő győztes osztály képviselője, Tyetyerev a hanyatló osztály áldozata. De mindkettő jelkép a darabban. A századforduló Oroszországénak eleven emberei, akiknek az a szerepük, hogy magatartásukon keresztül jobban megérthessük a halálraítélt osztály határraítéltségét. Hogy Nyit előremutat és Tyetyerev nem — ez olyan alapigazság, amit vitatni a legnagyobb naivság lenne. De Gorkij darabjában Tyetyerevnek is jut szerep a kispolgár leleplezésében és ez a szerep sem fajsúlyában, sem művészi kivitelezésében nem jelentéktelen. Anarchista, tehetetlen, züllött — mondja Szentimrei Jenő, és igaza van. Nyíl toronymagasan emelkedik a züllött Tyetyerev fölé — olvasom ki Domokos és Szentimrei cikkeiből egyaránt — és mindkettővel egyetértek. Nyílt az előremutató történelmi szerephez mérten jobban kellett volna alakítani a darabban — ez is igaz. De Tyetyerevet elintézni azzal, hogy „jópofa“, „hatásos“, vagy úgy állítani szembe Nyillel, mint „pompásan játszható szerepet“ a „remek jellemmel“ — az már túlzás. Mit ért ezalatt Szentimrei? Azt, hogy Nyil nem játszható pompásan, vagy azt, hogy Tyetyerev nem remek jellem? Továbbá Szentimrei Jenő már azt feszegeti, hogy mit tett Nyil 1917-ben és mit tett, vagy mit tehetett Tyetyerev. Itt nem kisebb dologról feledkezett meg az érvelés hevében mint arról, hogy Tyetyerev, a századfordulós süllői orosz kispolgár elbukhat, de Tyetyerev, Gorkij drámájának remekbeszabott alakja halhatatlan. Hiszen ha irodalmi alkotásról van szó, akkor Tyetyerev irodalmi értékelésére vagyunk kiváncsiak, nem pedig Tyetyerev félévszázaddal későbbi keltezésű minősítésére. Végül pedig azt szeretném megjegyezni hogy épp azért írhattam Tyetyerevrel verset, mert nem vagyok eladó lány. És roppantul csodálkozom, hogy egyik olyan komoly szimbirálónk, mint Szentimrei Jenő, olyan komoly kérdésben, mint Gorkij klaszszikussá vált hősei, az eladó lány ízlését teszi meg döntőbírónak. Ezt és az ehhez hasonló érvek a helytálló megállapítások hitelén is sokat rontottak. MAJTÉNYI ERIK 3 C. L Parhon akadémikus születésnapjára C. I. Parhon akadémikus nyolcvan éves. Jogosan tekinthetjük életművét, tudományos alkotását hazánk egyik felbecsülhetetlen gazdag értékének és a nyolcvanéves tudós nem kaphatott fáradhatatlan kutató életéért cserébe méltóbb ajándékot, szebb születésnapi csokrot, mint a haza népének szeretetét, tiszteletét és jókívánságait tolmácsoló megannyi üdvözletét, táviratot. Hosszú élete mindennél nagyobbat és többet adott neki: megérte az ország felszabadulását, együtt halad az új Románia építő fiataljaival és velük együtt ünnepli az élet, az ország, a fiatalság szabadságának győzelmét És ennek a nyolcvan évnek köszönhetjük, hogy ma az egész világ elismeréssel tekint hazai tudományunkra melynek bölcs, kipróbált vezetői között ő jár legelői. Olyan életet teremtünk, melyben a tudomány hazára lelt, s a tudósokmunkája igazi megbecsülést kapott. Minden nép méltán büszke legnagyobbjaira. Az orosz nép Pavlouvra, a németek Kochra és Enlichra, a franciák Pasteurre — mi a tudomány legnagyobbjai közé az ő nevét írtuk, a Partémét. Születésnapján nemcsak a tudóst ünnepeljük. Élete fényes példa, az igazi tudományért harcoló ember példája, aki a materialista tudományért síkraszállva, törvényszerűen elkerül népe történelmi harcához, a tudománynyal a népért harcol, a tudományon keresztül a legigazabb ügyhöz, a munkásosztály ügyéhez csatlakozik. C. I. Partion akadémikus az endokrinológia tudományának magalapítói közé tartozik. Ő a szerzője M. Goldsteinnal együtt a világ első endokrinológiai kézikönyvének. Ma már sok klasszikusnak számító törvény, leírás, megfigyelés, gyógykezelés az általa vezetett kutatóintézetből került ki. Az élő szervezet, az állati és emberi szervezet legfontosabb belső irányítója, összehangolója — az idegrendszer és vitaminrendszerek mellett — a belső elválasztású mirigyek által termelt hormonok. A századforduló után fejlődött ki az új tudományág, az endokrinológia, amelynek eredményei megdöbbentő tényeket derítettek fel s számos, addig gyógyíthatatlannak tartott, vagy tévesen gyógykezelt betegség igazi okátmagyarázták meg. A szervezet háztartásának alig ismert mechanizmusát derítették fel, a hormonok rendszerét. A hormonok gyógyító felhasználásával olyan utak nyitóak meg az orvostudomány előtt — hogy jelentősebb példát ne említsünk —, mint maga a szervezet elhasználódásának orvosi legyőzése, ez élet meghosszabbítása. Partion kutatásának egyik nyitja,éppen az a nagy kortársakra jellemző tény is, hogy a tudományos kutatások során a biológia és biokémia számos merész felfedezését alkalmazza, azokból indul ki. így jut el a materializmushoz is, az egyedüli igaztudományos szemlélethez. így tudállást foglalni már évtizedekkel ezelőtt az idealista áltudományos nézetekkel szemben. Mendel-Morgan „determináló“,, az élő világ összefüggéseit eleve elvető, úgynevezett „tiszta tudományos“ elméletét a kozmopolitizmushoz és a tudománytalansághoz vezető reakciós tanokat Parton számos írásában leleplezte. Tudományos felsőbbrendűségét mindig tisztán megőrizte a morganizimus szennyétől. Világhírű intézetében, keze alatt a kutató nemzedékek sora nevelkedik. Száz és száz fiatal biokémikusnak, orvosnak mutatja meg az igazi tudomány útjait. Akép azonban, amelyet megismerünk róla, nem lehet teljes, ha nem beszélünk azokról a jelentős kapcsolatokról, amelyek őt mindig összefűzték a nép és a munkásosztály harcával. Éppen ezek a kapcsolatok voltak materialista világnézetének legigazibb forrásai. Egyike volt azoknak a tudósoknak, akik aláírták a szovjetellenes háború azonnali beszüntetését követelő felhívást A győzelmes augusztus után is a dolgozókért, a szocializmus felépítéséért munkálkodik. A Szovjetunió eredményeinek régi ismerője, az antifasiszta harcok idején, mint a jövő zálogára tekint a szocializmus országára. Egyik megalapítója és vezetője az ARLUS- nak, a román és szovjet nép baráti szervezetének. Népköztársaságunk a legnagyobb elismerésben részesíti: a Tudományos Akadémia tagja és díszelnöke, a legmagasabb tudományos elismerés, az állami díj kitüntetettje. Munkásságát a határokon túl is értékelik. A prágai egyetemnek — Európa legősibb egyetemének — díszdoktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja. Élete főműve: a halál, az öregség elleni harc. Akig azt akarjuk, hogy az élet szebb, nyugodtabb és hosszabb legyen és ezt ő így fogalmazta meg: „Az életkort százhúsz évig is ki lehettolni“. Az emberiség megfiatalodik — vagy mondjuk úgy, hogy az emberek nagykorúvá válnak. Nagykorúvá, akik, nemetmondanak a halálnak és nemet azoknak, akik az elmúlást siettetni akarják, a háborús uszítóknak. Ez az, amit tőle tanulhatunk: Parton egyaránt harcolt egész életében az elmúlás ellen, az életért és azok ellen, akik a tudományt, az embert, az életet egyaránt a háborúk poklába akarták temetni. Parhon az élet, a boldog élet katonája — a gyermekek, a fiatalság, az Ember orvosa. Nyolcvanadik születésnapján szívünk mélyéből kívánunk neki még sok harcos évet, nemes, nagyszerű feladatokat, messzehangzó ragyogó sikereket, boldogságot és egészséget. A Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki C. I. Parhon akadémikust A Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének törvényerejű rendelete 80. születésnapja alkalmából, a tudományos tevékenység ésa társadalmi munka terén szerzett kivételes érdemeinek elismeréseként a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége a „Szocialista Munka Hőse“ címmel tüntette ki C. I. Parhon akadémikust. A törvényerejű rendeletet Mihail Sadoveanu, aNagy Nemzetgyűlés Elnökségének alelnöke és Avram Bunacliu, a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének titkára írták alá.