Előre, 1954. december (8. évfolyam, 2216-2242. szám)

1954-12-30 / 2241. szám

1034. december 30., csütörtök A lakosság ellátásának további javításáért A Román Munkáspárt Központi Vezetőségén­­ek és a Román Népköztársaság Miniszterta­nácsának határozata a jegyrendszeren és a fejadagon alapuló ellátási rendszer megszün­tetéséről nagyjelentőségű eseménye orszá­gunk gazdasági életének. Nagyjelentőségű esemény ez azoknak a feladatoknak a valóra­­váltásában, amelyeket a párt Központi Veze­tőségének 195­3 augusztusi bővített plenáris ülése jelölt ki dolgozóink életszínvonalának szüntelen emelése érdekében. Az ország egész dolgozó lakossága örömmel fogadta a jegynélküli kereskedelemre való át­térés hírét. Városi és falusi dolgozóink saját munkájuk sikerét látják a jegyrendszeren és fejadagon alapuló ellátási rendszer megszün­tetésében. Annak a munkának az eredményét látják ebben, amelyet a párt vezetésével vé­geztek az iparban és a mezőgazdaságban a közszükségleti cikkek termelésének fokozásá­ért; azoknak az erőfeszítéseknek az eredmé­nyét látják benne, amelyeket ők maguk,a mun­kásosztály, a dolgozó parasztság és az értel­miség fejtett ki, hogy több árucikk álljon a lakosság rendelkezésére és biztosítva legyen a szabadforgalmú kereskedelemre való átté­réshez szükséges árutartalék. A párt harcba hívta a dolgozó lakosság legszélesebb réte­geit élén a munkásosztállyal, hogy leküzdjék a gazdasági életben mutatkozó nehézségeket és fogyatékosságokat, harcoljanak népgaz­daságunk fejlesztéséért, a lakosság ellátásá­nak megjavításáért, a városi és falusi dolgo­zók anyagi jólétének és kulturális színvona­lának emeléséért. A párt Központi Vezetősé­gének 1953 augusztusi bővített plenáris ülése — az iparfejlesztés terén elért eredményekre támaszkodva — feladatul tűzte ki, hogy rövid idő alatt jelentős mértékben fokozzuk mező­gazdasági termelésünket, élelmiszeriparunk és könnyűiparunk termelését, valamint a vá­ros és falu közötti árucserét és ily módon teremtsük meg az előfeltételeket a lakosság ellátásának megjavítására. A plenáris ülés elhatározta, hogy 1954 folyamán át kell térni a jegynélküli kereskedelemre. Városi és falusi dolgozóink bizalommal kö­vették a párt szavát. Hatalmas lendülettel láttak munkához, hogy 1954 folyamán teljesít­sék az eléjük tűzött feladatokat és jelentős eredményeket értek el. A mezőgazdasági termelés fejlesztése terén a­­párt és a kormány nagy segítséget adott a kollektív gazdaságoknak, a társulásoknak és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok­nak, hogy jelentősen növelhessék a mező­­gazdasági termelést. 1954-ben nagyobb terüle­tet vezettünk be, mint 1953-ban; minthogy 1954 tavaszán körülbelül 3,4 millió hektáron vetettünk kukoricát, az idén bőséges kukorica­­termésünk volt. Mindenekelőtt ennek köszön­hető, hogy az 1954-es mezőgazdasági évben az 1953. évinél nagyobb termést takarítottunk be, mégpedig több mint 9 millió tonna gabo­nát és egyéb szemesterményt. Ez év őszén a part összes erőit mozgósította, a dolgozó parasztság teljes lendülettel végezte munká­ját, a gép- és traktorállomások s az állami gazdaságok mérnökei, technikusai és munká­sai eredményesen tevékenykedtek. Ennek kö­szönhetjük, hogy több mint 6 millió hektárt szántottunk fel és mintegy 3,2 millió hektárt vetettünk be búzával és rozzsal. Ami az állattenyésztés hozamát illeti, az állattenyésztés fejlesztésére s az eladásra ke­rülő hús és zsiradék mennyiségének növelé­sére kedvezően hatottak ki a legutóbbi két év terméseredményei, az állathizlalási szerződés­­kötések és a mezőgazdasági termelők érde­keltté tétele céljából foganatosított többi párt­­i kormányintézkedések Közszükségleti cikkeket gyártó iparunk is fejlődött, többet termel, javította az áruk mi­nőségét és bővítette a választékot. Hangsú­lyoznunk kell, hogy 1954-ben 27 százalékkal többet ruháztunk be a közszükségleti cikkeket gyártó iparba, mint 1953-ban, s ez kedvező feltételeket teremt arra, hogy 1955-ben még in­kább növekedjék az árutermelés. A mezőgazdasági és ipari közszükségleti cikkek termelésének növekedése, valamint az állami és szövetkezeti kereskedelem továbbfej­lesztésére foganatosított párt- és kormányin­tézkedések nyomán fokozódott a város és falu közti árucsere, megjavult a lakosság el­látása és gyarapodtak a piaci eladásra kerülő árualap tartalékai. A szocialista kereskede­lemben megnövekedett az áruforgalom. Az 1952. évi 15 milliárd lej értékű forgalom (egy­séges áralapon számítva) 1953-ban­ 19 milliárd lejre, 1954-ben 22 milliárd lejre emelkedett, 1955-re pedig 26 milliárd lej értékű áru eladá­sát irányozták elő. Meg kell még említenünk azt az igen fontos körülményt is, hogy a me­zőgazdasági termelők most több árut adnak el a városi piacokon, ami szintén hozzájárult a lakosság jobb ellátásához. Az 1953 augusztusi határozatok végrehajtása terén elért első eredmények megerősítették dolgozóinknak azt a meggyőződését, hogy a párt politikája és határozatai a legjobb esz­közöket jelölik meg a még fennálló nehézsé­gek összeségének leküzdésére és a nép élet­színvonalának emelésére A párt Központi Vezetőségének és a kor­mánynak határozata alapján, december 26-i érvénnyel megszűnt a jegyrendszeren és fej­­­adagéln­ alapuló ellátási rendszer és áttértünk az egységes állami áru élelmezési és iparcik­kek szabadforgalmú kereskedelmére. A folya­matos és normális kenyér- és cukorellátás biz­tosítására s a pazarlás és az üzérkedési kí­sérletek meghiúsítása céljából a kenyér és a cukor egyidejűleg szelvények alapján és szel­vények n­élkül kerül elárusításra. Az egységes állami árak általános színvo­nalát a szocialista kereskedelemben eddig ér­vényben levő árszínvonalnak megfelelően ál­lapították meg úgy, hogy egyes termékek te­kintetében bizonyos árkiigazítások lépnek életbe le vagy felfelé. E kiigazítások azonban nem változtatnak az állami kereskedelem ál­talános színvonalán, amely a jegyrendszeren alapuló ellátás megszüntetéséig volt érvény­ben. Számos áru, köztük a kukoricaliszt, textil­áru, lábbeli, háztartási fémáruk és elektrotech­nikai cikkek, gyógyszerek, szappan, mező­gazdasági szerszámok és gépek és más cik­kek állami kereskedelmi árát leszállították. Az elsőrendű közszükségleti élelmiszerek termelé­sének ösztönzése érdekében felfelé kiigazítot­ták a hús, tej, tojás, bab árát, az új árak azonban még mindig alacsonyabbak, mint a paraszti piacon érvényesülő árszínvonal. A szocialista kereskedelem ma a piac árai alatt áruért húst, kukoricalisztet, tojást és más élelmiszereket. A párt és a kormány határozata előirányoz­za, hogy az egységes állami árak és a jegy­rendszerben megállapított árak közötti különb­séget az állami költségvetésből fedezik és a különbözetet készpénzmegtérítés formájában havonként fizetik meg az állami és szövetke­zeti vállalatok és intézmények állandó alkal­mazottainak, a kisipari termelőszövetkezetek tagjainak, a nyugdíjasoknak, valamint felesé­güknek és 14 éven aluli gyermekeiknek, akik a szabadforgalmú kereskedelemre való áttérés időpontjában ellátási jegyekkel rendelkeztek; ez a készpénzmegtérítés nem fizetési pótlék és nem esik adó alá. A dolgozók ebben az in­tézkedésben pártunk és kormányunk gondos­kodását látják a dolgozókról és elsősorban a munkásosztályról. A jegyzend­szeren alapuló ellátási rendszer megszüntetésének nagy jelentősége abban áll, hogy megteremti a kedvező előfeltételeket a közszükségleti cikkek mennyiségének további gyarapítására, fokozottabb mértékben érdekelt­té teszi a városi és falusi dolgozókat az ipari és mezőgazdasági termelés növelésében, meg­könnyíti a város és a falu közötti árucsere mind szélesebb körű kifejlesztését, s a munka­termelékenység növekedése, a termelés önkölt­ségének csökkentése és a piacon lévő áru­­mennyiség növekedése alapján lehetőséget te­remt a fokozatos árleszállításokra. Ahhoz, hogy mind nagyobb mennyiségű ipar­cikk és élelmiszer álljon a dolgozók rendelke­zésére, ahhoz, hogy fokozatosan csökkenjen ezeknek az árucikkeknek az ára és állandóan növekedjék a dolgozók vásárló­ereje, arra van szükség, hogy megteremtsük a fogyasztási cikkek bőségét. Ezt a bőséget úgy érhetjük el, ha valamenyi ipari és mezőgazdasági ágban növeljük a termelést, fokozzuk a munka ter­melékenységét, szüntelenül csökkentjük az ön­költséget, fokozzuk a város és a falu közti cserét, teljesítjük a begyűjtési, a szerződéskö­tési és felvásárlási terveket s megerősítjük az állam piaci árszabályozó szerepét. Mindez tökéletesen megvalósítható, de eh­hez a városi és falusi dolgozók mindennapi, szorgalmas, rendszeres és szakszerű munkája szükséges. Minden­ dolgozó előtt világosnak kell lennie: az, hogy saját magának és csa­ládjának életszínvonala még gyorsabb ütem­ben tovább emelkedjen, őtőle is függ, attól, ho­gyan végzi munkáját a termelésben, attól, hogy a munkaközösség, amelyben dolgozik, miként igyekszik egyre többet, jobbat és ol­csóbban termelni. A párt- és államszervek s az összes dolgo­zók figyelmének homlokterében a mezőgaz­dasági termelés növeléséért folyó küzdelemnek kell állania. Harcra kell mozgósítani az 1935. évi bőséges termésért minden mezőgazda­sági dolgozót, mindazokat az ipari dolgozókat, akik hozzájárulhatnak a mezőgazdasági termelés nö­veléséhez, úgy hogy Búzából és kukoricából 10 millió tonna termést érjünk el. 1955-ben nagy hektárhozamot érhetünk el és kell is hogy el­érjünk búzából, kukoricából, cukorrépából, burgonyából, zöldségféléből, ipari növények­ből és egyéb mezőgazdasági növényekből 1955- ben jelentősen növelhetjük és kell is hogy növeljük az állatok számát és hozamát, hogy több hús, több tej és több zsiradék álljon a lakosság rendelkezésére. Az eredmények, ame­lyeket 1954-ben a kukorica és más növények termesztésében elértünk, megmutatták, hogy milyen nagy lehetőségek állanak mezőgazda­ságunk rendelkezésére a termelés növelésében. Minden faluban, minden községben vannak dolgozó parasztok, akik nagy hektáronkénti terméseredményt értek el. Ismertessük meg minden dolgozó paraszttal a kiváló termelők munkamódszereit s adjunk meg nekik minden támogatást e módszerek alkalmazásában. A mezőgazdaságban elért pozitív eredmények tanúbizonysága szerint folytatnunk kell a dol­gozó parasztok ösztönzésén és anyagi érde­keltségén alapuló politikát a minél bőségesebb terméseredmények érdekében, mert ez a dol­gozó parasztság anyagi és kulturális helyze­tének még nagyobb méretű javításához, a vá­rosi és falusi lakosság további jobb ellátásá­hoz vezet. A jövő évi bőséges termésért folyó harc eredménye nagy mértékben attól függ, ho­gyan készítjük elő a tél folyamán a tavaszi munkákat. A legfontosabb feladat a szocialis­ta egységek és az egyénileg dolgozó parasz­tok teljes mezőgazdasági felszerelésének ma­gas minőségi színvonalon történő kijavítása, valamint a dolgozó parasztság ellátása vető­maggal és műtrágyával. Az összes mezőgaz­dasági gépeket és szerszámokat, az összes fo­gatokat úgy kell előkészíteni, hogy a legtel­jesebb mértékben kihasználhatók legyenek. A jegyrendszer megszüntetésére vonatkozó hatá­rozat még inkább kidomborítja a GTÁ-kba és állami gazdaságokba küldött mérnökök és gé­pészmesterek szervezési és műszaki segítségé­nek nagy szerepét és jelentőségét, kidombo­rítja, milyen nagy felelősség hárul rájuk a bőséges termésért, a városi és falusi dolgo­zók életszínvonalának emeléséért vívott csatá­ban. A falusi pártszervezetek kezdeményezze­nek és fejlesszenek széleskörű szocialista és hazafias versenyt a tavaszi mezőgazdasági munkák és a többi jövő évi mezőgazdasági munka minél jobb s a lehető legalkalmasabb határidőben történő elvégzéséért. Ha bőséges termést érünk el a jövő évben, ez több élelmi­szert jelent, több nyersanyagot az élelmiszer- és a textiliparnak, jobb ellátást a városok és munkásközpontok dolgozói számára. Ezt az utat jelölte ki az 1953. évi augusztusi ple­náris ülés, ez a gyakorlatban is bevált, he­­lyes út. Igen jelentőségteljes feladatok hárulnak az élelmiszer-, cipő-, ruházati iparban és más fogyasztási cikkeket gyártó iparvállalatokban dolgozó munkásokra, mérnökökre és techniku­sokra. Több, sokkal olcsóbb és jobb minősé­gű lábbelit, ruhát és közfogyasztási cikket — ezért a célért szólította őket csatasorba az 1953 augusztusi plenáris ülés, ezt várják tő­lük a dolgozók. Az élelmiszeripari minisztériumhoz, a köny­­nyűipari minisztériumhoz tartozó összes nagy és kis gyárak és vállalatok és minden más közfogyasztási és háztartási cikkeket gyártó vállalat mérnökei, technikusai és munkásai tömörüljenek a vállalat vezetősége köré, hogy kidolgozzák e csata konkrét tervét és feltár­ják a vállalatok összes belső tartalékait. A termelés növelése érdekében minden munkás, technikus és mérnök harcoljon szakadatlanul a gépek és felszerelések teljes kihasználásáért, küzdjön minden gramm, vagy minden méter anyag és nyersanyag leggazdaságosabb fel­­használásáért és azért, hogy ugyanabból a mennyiségből minél több árut termeljenek, harcoljanak bármilyen selejt, vagy felesleges üzem­anyagfogy­aszt­ás ellen, a késések, vagy a munkából való igazolatlan hiányzások ellen, hogy többet­­ olcsóbban termeljenek ! A vállalatok vezetőségei, a pártszervezetek és szakszervezetek, a mérnökök és techniku­sok karoljanak fel minden nyítást, ami a ter­melés növelését és az önköltség csökkentését szolgálja. Tanulmányozzák és általánosítsák az élmunkások fejlett munkamódszereit és ösz­tönözzék mindenképpen az njítók és élmun­kások kezdeményezéseit. A fémipari és elek­trotechnikai ipari vállalatok vezetőségeinek kötelességük, hogy­ haladéktalanul számolja­nak fel minden lemaradást a közszükségleti cikkek termelése terén. Minden élelmiszeripari, könnyűipari és fa­ipari vállalatban, minden­ olyan vállalatban és üzemosztályon, ahol közszükségleti cikkeket gyártanak, széleskörű harcot kell folytatni a pazarlás ellen és az önköltség szakadatlan csökkentéséért, mégpedig a gyakorlatban be­vált fejlett módszerek elterjesztése alapján, továbbá a nyersanyagok, üzemanyagok és egyéb anyagok fogyasztási normáinak megja­vításával és szigorú betartásával, s küzdeni kell a munkaerőhullámzás megszüntetéséért, a munkafegyelem megszilárdításáért. A pártszervezetek kötelesek a szakszerveze­teknek közvetlen útmutatást adni az említett feladatok sikeres valóraváltását szolgáló szo­cialista verseny megszervezésében és fejlesz­tésében Az élelmiszerek és ipari termékek szabad­forgalmú kereskedelmére való áttérés és a piaci árumennyiség növeléséhez szükséges fel­tételek megteremtése felelősségteljes feladato­kat ró a kereskedelmi dolgozókra és az egész kereskedelmi apparátusra, kezdve a miniszté­riumtól egészen az áruházak és a szövetkeze­tek dolgozóiig. Nagyjelentőségű feladatok ezek, különösen ma, amikor pártunk és kor­mányunk feladatukul tűzte ki, hogy munkáju­kat a szabadforgalmú, az egységes állami árakon lebonyolításra kerülő kereskedelemben megkívánt gyors ütemben szervezzék meg. A dolgozók elvárják tőlük, hogy odaadással vé­gezzék munkájukat, kezdeményező készséget tanúsítsanak a felmerülő problémák megoldá­sában, menetközben operatíven küszöböljék ki a hibákat vagy hiányosságokat, figyelmesen és gondosan igyekezzenek kielégíteni a fo­gyasztók szükségleteit. A munkát úgy kell megszervezni, hogy az eladásban ne álljon be fennakadás, hogy a fogyasztókat kifogásta­­lanu­l, valóban szocialista módon szolgálják ki. A kereskedelmi dolgozóknak arra is kell gondolniuk, hogy a fogyasztó a jegyrendszer megszüntetésével igényesebbé válik, nagyobb figyelmet fordít az áruk minőségére és a vá­lasztékra. Éppen ezért a kereskedelmi és szö­vetkezeti dolgozóknak a fogyasztók igényeinek, a helyi és idénykövetelményeknek tanulmá­nyozása alapján jobban kell tervszerűsíteniök tevékenységüket, elő kell mozdítaniuk a fo­gyasztóknak szánt termékek minőségének megjavítását és nagy gondot kell fordítaniuk a forgalmi költségek rendszeres csökkenté­sére. A szállítási ipar dolgozóinak felelősségtel­­jes és fontos feladata, hogy a szállításokat idejében veszteség és károk nélkül, a felesle­ges és költséges utak mellőzésével bonyolítsák le s csökkentsék a forgalmi költségeket. A pártszervezeteknek élen kell járniuk a dolgozók életszínvonalának szüntelen emelé­séért folytatott csatában. A dolgozókat fel kell világosítaniuk a párt politikájáról, mozgósíta­niuk kell a mezőgazdaságban, iparban, keres­kedelemben és szállításban dolgozó tömegeket a mezőgazdasági és ipari közszükségleti cik­kek termelésének fokozására, az önköltség csökkentésére, az áruforgalom megjavítására. A kommunisták kötelessége, hogy a tömegek élére állva kezdeményezésükkel, odaadó és eredményes munkájukkal példát mutassanak és minden dolgozót lelkesítsenek e harcban. Városi és falusi dolgozók: Harcoljatok a bőséges termésért, a több gabonáért, húsért, tejért, zsiradékért, a több nyersanyagért, az élelmiszeripar és a könnyűipar számára! Har­coljatok a közszükségleti cikkek bőségéért, termeljetek több, jobb és olcsóbb élelmiszert, lábbelit, ruházati cikket és más közfogyasztási cikkeket! Vessétek latba minden erőtöket az ötéves terv sikeres teljesítéséért, hazánk védelmi ké­pességének megerősítéséért és a városi és fa­lusi dolgozók anyagi jólétének és kulturális színvonalának szüntelen emeléséért . (Megjelent a Scínteia 1954 december 29-i 3168. számában.) A művelődésügyi minisztérium és az SZKT színdarabpályázatának eredménye A művelődésügyi minisztérium, a Népi Al­kotás Központi Háza és a Szakszervezetek Központi Tanácsa országunknak a Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása 10. év­fordulójának tiszteletére néhány hónappal ez­előtt versenypályázatot hirdetett egyfelvoná­­sos színdarabokra. A pályázatra benyújtott egyfelvonásosok közül a­­ következőket díjaz­­ták * //. díj: 5.000 lej Radu Boureanu: „Fata de pe Mures“ (A marosmenti leány) ; Virgil Purcea : „Sa fie liniste“ (Békességet); Faragó Mihály: „Nagy­­idő készül“. 111. díj, 0.000 lej Mihail Stoian : „Fericirea“ (Boldogság) ; Constantin Benu : „Intoarcerea lui Vasi“; (Vasi hazatér) ; Silvia Andreescu és Teodor Manescu : „Ceea ce nu se uita“ (Amit nem lehet elfelejteni) ; Dicsérő oklevelek, 1.000 lej Eugen Mandric és Nicolae Labis: „Intr-o moarä singuraticä“ (Egy magános malom­ban); Cornel Stanescu és Nicolae Meltzer: „Tel­nocoop“; Tamara Gane: „Vräji färä descintec“ (Varázslat bűvölet nélkül) ; Ar­­cadie Domos: „S-a ’ntimplat la seceris“ (Aratáskor történt) ; Stefan Horia : „Cu ini­ma plinä de nädejde“ (Reményteli szívvel). ELŐRE Több mint 400 féle gyógyszerkészítményt állítunk elő A korszerű orvosi kezeléshez szükséges gyógyszerek javarészét ma már mi állítjuk elő. A laboratóriumokat, amelyek régebben főleg a külföldről behozott termékek csoma­golásával foglalkoztak, korszerű felszerelés­sel láttuk el és rövid­­on belül nagy teljesí­tőképességű üzemekké fejlesztettük. A gyógyszeripari dolgozók elsősorban a hazai nyersanyagtermelés biztosítására összpontosították erőfeszítéseiket. Az e téren végzett tudományos kutatómunka szép ered­ménnyel járt. Gyógyszergyáraink ma nagy­mennyiségű állati mirigyet és más terméket, gyógynövényeket, stb. dolgoznak fel. Mindezek lehetővé tették, hogy gyógyszer­iparunk 1954-ben több mint ötször annyi bel­földön készült gyógyszert bocsásson a lakos­­ság rendelkezésére, mint 1949-ben és csaknem 40 százalékkal többet, mint 1953-ban. A leg­főbb gyógyszeripari termékcsoportokban az idén nagy fejlődés mutatkozott. 1949-hez vi­szonyítva a szintetikus anyagok termelése hatszorosára, a tabletták és labdacsok ter­­melése hétszeresére, a belsőleg alkalmazott folyékony gyógyszerek termelése ötszörösére emelkedett. A gyógyszeripar technikai lehető­ségeinek fejlődése szükségessé tette, hogy ki­­terjedt területeken termesszünk gyógynövé­nyeket. Szép eredményeket értünk el a gyógyszer­­különlegességek választékának szaporítása terén. A fejlődés ütemét szemlélteti az a tény, hogy 1951-ben tizenegy új gyógyszerkülönle­gességet vezettünk be, 1952-ben tizenhatot, 1953-ban harminckettőt, 1954-ben pedig negyvenet. Az idén mintegy 400 féle gyógy­szert gyártottunk. Az új gyógyszerek közül megemlíthetjük a magas vérnyomás ellen használt rutifilin- és ascorutin-labdacsokat, a bélbetegségek kezelésénél alkalmazott bella­­donnás carbodiazolt, a reuma- és influenza­­elleni szalicilamidot Most épül első hazai penicillingyárunk, a­­melyne­k termékei jelentős mértékben hozzá­járulnak majd a lakosság jobb orvosi ellátá­sához. Gyógyszergyáraink dolgozói nagy figyel­met fordítanak a termékek minőségének meg­­javítására. Fokozott mértékben ellenőrzik a feldolgozásra kerülő nyersanyagokat éppúgy, mint a kész gyógyszereket. A gyógyszerek csomagolása is igen fontos a minőségi köve­telmények szempontjából. Egyes készítmé­nyeknél bevezették a bakelitdobozokba való csomagolást. Jelenleg a bellargon, fercupar, B-vitamin-komplexum, dijodiirozin és több más készítmény kizárólag bakelitdobozokba csomagolva kerül forgalomba. (Agerpres) Nehru miniszterelnök az amerikaiak kínai provokációjáról NEW DELHI­ (Agerpres).­­ Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: A Kínai Népköztársaságban elfogott és el­ítélt amerikai kémekkel kapcsolatos kommen­tárjában a SZVADHINATA indiai lap meg­állapítja: „Kudarcot vallott az USA-nak az a kísérlete, hogy a Kínában letartóztatott ké­meket a koreai háború idején fogságba esett hadifoglyoknak tüntesse fel.­ A lap hozzáteszi, hogy Nehru miniszterel­nök is kijelentette, hogy a Kínai Népköztár­saság területén letartóztatott amerikai piló­táknak semmi közük a koreai háborúhoz. A kémkedés az amerikai politika egyik kedvelt eljárása s az Egyesült Államok költ­ségvetése tíz- meg tízmillió dollárokat irá­nyoz elő erre a célra. Az USA nagy lármát csapott az ENSZ-ben az amerikai kémek el­ítélése körül, hogy elkendőzze az igazságot — jegyzi meg a lap. ---------­ A Kínai Kommunista Párt üdvözlete Németország Kommunista Pártjának kongresszusához PEKING. (Agerpres). — Az ÚJ KÍNA hír­­ügynökség jelenti: December 28-án, Németország Kommunis­ta Pártja kongresszusának megnyitása alkal­mából a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága a következő üdvözletét küldte Max Reimannnak, az NKP elnökének: „A Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottsága szívélyes jókívánságait tolmácsolja Németország Kommunista Pártja kongresz­­szusának. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a kongresszus összehívásával a német nép újabb, még nagyobb sikereket ér el abban a harcban, amelyet a német militarizmus fel­támasztása ellen, a békéért, demokráciáért, Németország egyesítéséért és az európai kol­lektív biztonságért folytat, Németország Kommunista Pártjának betiltása ellen, a né­met munkásosztály érdekeinek megvédéséért. A kínai nép, a világ többi népeivel együtt támogatja a ti harcotokat. Sikert kívánunk a kongresszusnak.“ ---­ Hadgyakorlatok Törökországban ANKARA (Agerpres). — A TASZSZ je­lenti . A török hadügyminisztérium sajtóirodájá­nak közleménye szerint, december 27-én meg­kezdődtek Erzerum vidékén a harmadik török hadsereg téli hadgyakorlatai. A hadgyakorlatokon amerikai tisztek is je­len vannak. 3 Az 1954 évi állam­i tárlaton A köztársasági palotában, a nemzeti kép­tár termeiben néhány nappal ezelőtt meg­nyílt az 1954. évi állam­i tárlat, amely sza­bad hazánk új művészetének jelentős fejlődé­séről tanúskodik. Friss levegő hatja át a kiállítást, az élet, a fejlődés friss levegőj­e. Sok új név, sok fiatal művész jelentkezik ezen a kiállításon érett, szép, értékes munkákkal, festmények­kel, szobrokkal, grafikával egyaránt. Sok a kiállított művek közt a diplomamunka, amely így most kétszeresen teljesíti művésszé­ ava­­tó hivatását: nemcsak a vizsgabizottság, de a dolgozó tömegek szemében is. De a friss levegőt nemcsak az iíj nevek hozzák a kiállításra, hanem elsősorban az új, eddig részben érintetlen témák s a friss lá­tásmód, amely sok — régi és újabb — mű­vész alkotásaiban erőteljesen jelentkezik. A szocializmust építő ember munkájának ma­gasztos témája mellett — amelyet régebbi kiállításokon nem egy művészünk fellengősen és életszerűtlenül tudott csak visszaadni — most eleven, meleg színeikben jelentkezik a dolgozó tömegek hétköznapja és ünnepe, az emberi élet, a hangsúlyozottan és félreérthe­tetlenül mai emberi élet ezer aprósága, kör­nyezete és eseményei, arcok, hangulatok és tájak, amelyekből már kezd kialakulni a kor hiteles és eleven képe. Képben, szoborban egyaránt sok a portré. Barasehi Constantin szép márvány-arcmásai különböző művész-barátairól vagy a kislá­ny­áról az utóbbi évek legkifejezőbb, legszebb portréi közé tartoznak. Benczédi Sándor két szobor-arcmással szerepel: az Asztalos Ist­vánéval s a Poór Lili színművésznőével. Kos András édesapját, Kós Károlyt, az írót min­tázta meg. Az arcképek közül kiemelkedik Angheluta Octavian festménye Paul Cons­­tantinescu állami díjas zeneszerzőről. Sok a szép, szeretettel megfestett tájkép, amely a hazai föld szépségére hívja fel a néző figyelmét és sajátos nemzeti jelleget ad az egész kiállításnak. Corina Lecca hangu­latos, kifejező segesvári tájai, vagy Popa Eugen marosmenti vagy segesvárvidéki őszi képei, Kovács Zoltán napsütötte domboldala. Takács Zoltán tájképei a legmegragadóbbak. A kompozíciók közt a legérdekesebbek azok amelyek a dolgo­zók mindennapi örö­meit, a mai élet szép­ségét ábrázolják. Bara­bás István enyelgő fia­tal párja a „Szénahor­dáskor“ című képen, vagy Csorvássy István bájos szoborkompozí­­ciója, a „Tavasz az esz­tenán“ üdeségével, életszerűségével, az életöröm nagyon egy­szerű eszközökkel való kifejezésével hat a szemlélőre. Feltűnően sok a lakodalmas kép is. Weith László „Bá­nyásznap“ című képe, ezúttal nem a kő­zetet festve, hanem a terített asztal körül ábrázolja a kitüntetett bányászokat. Teodor Harsia „Május elsejei majális“-a az ünnep­lő tavaszi Kolozsvár­nak, a fellegvári réte­ket elárasztó tömegnek megragadó képe. Mimi Saraga egyik festmé­nye munkáscsaládot ábrázol a rádió körül, a vasárnap délelőtti szimfonikus hangver­seny hallgatása köz­ben. Sok kép és szobor áb­rázolja — portréban és kompozícióban — jö­­vőnket, a gyermeket. Talán a legszebb va­lamennyi közül Izsák Márton faragó székely kisfiúja. Az idén a spor­ttárgyú szobrok is eleve­nebbek, művészibbek, emberibbek, mint a tavalyi, tavalyelőtti kiállításokon. Löwith Egon „Fiatalos játék“ című szobra a labdá­zó fiúval és lánnyal, vagy Szervátiusz Tibor hegymászója örvendetes művészi erővel tük­rözi ifjúságunk szoros kapcsolatát a termé­szettel, s az egészséges testedzésben lelt örö­mét De a témakör kiszélesedésével párhuzamo­san az eddig ábrázolt témakörökben is elmé­lyült az emberábrázolás, a mondanivaló. A szocializmus építése s a szocializmus építői néhány kiemelkedő szép alkotásra ihlették művészeinket. Bene József képei­­ a szocia­lista mezőgazdasági egységek életéből,­ Abodi Nagy Béla kitűnően megragadott kompozí­ciója, a „Kritika“, valamint több szobormű, így Balogh Péter „Első nap ez üzemben“ című csoportozata s az olyan életteljes,­­op­timista, emberábrázolások, mint Szervátiusz Tibor .,,Erdőmunkásr-a, egész új képzőművé­szetünknek ,becsületére válnak. Erőteljesen — nem mennyiségében ,hanem fajsúlyában erőteljesen — jelentkezik a ki­áltáson a történelmi témakör. Ehhez tarto­­zik talán az egész kiállítás legszebb, leg­érettebb festői alkotása, Corneliu Baba fest­ménye, az „1­ 907“ sorozatba tartozó „Mezei pihenő“. A sötéttónusú háttér előtt egy férfi s egy gyermek alszik, csak az asszony ül ébe­ren és gondterhelten tekint ki a képből, el a messzeségbe. Első pillanatban a felületes szemlélő nem is érti, hogy miért mezei pi­henő ez, hiszen a sötét háttér akár valami csűrnek a fala is lehetne. De messze hátul, fenn, a kép jobb sarkában, kicsi, alig észre-­ vehető világos sáv húzódik: a hajnalodó ég. S egyszerre olyan határtalanul széles, olyan levegős az az éjbarna mező az őrködő asz­­szony háta mögött, egyszerre megértjük, hogy azért az alig-alig szembetűnő, de mé­gis világító távlatdarabért folyik a harc, a­­m­ely ezeknek a szomorú és fáradt, de szívós embereknek az életet jelenti. A grafika az idén nem jelentkezik olyan erőteljesen, mint a muttavi kiállításon, a­­melynek legerősebb pontja volt, de most is számos szép munkával találkozunk. Emléke­zetesen szép Aurel Jiquidi illusztrációsoroza­ta Ion Creanga „Gyermekkorom emlékei“ című közismert művéhez. Az illusztrációk nagy része arckép, de olyan hű és kifejező arcképek, mintha valóban az egykori humu­­lesti parasztok ültek volna hozzá modellt . Így, cselekményábrázoló kompozíció nélkül is olyan hitelesen adják vissza Creanga Em­lékeinek hangulatát, hogy minden bizonnyal a román illusztráció-művészet legértékesebb darabjai közé sorolódnak. Igen szépek Vetro Arthur szénrajzai különböző erdélyi tájakról Gy. Szabó Béla állami díjas grafikusunk is­mét néhány remek fametszettel jelentkezik, amelyek közül talán a napsütötte hidacska a legszebb. Az ezidai tárlat máris nagy látogatottság­nak örvend. Az elég sűrű évvégi ünnepnapo­kon egyre több fővárosi dolgozó tölti sza­badidejét az állami tárlat termeiben, ahol saját életének művészi tükröződésével talál­­­­ozhatu­k. H. A. KÓS KÁROLY (Kós András szobra) Román kollektivista parasztok látogatása a Szovjetunió egyik kolhozában (Ion Cosma festménye) Kínai­ vietnámi gazdasági egyezményeket kötöttek Pekingben PEKING (Agerpres).­­ Az Új Kína hír­ügynökség jelenti: Pekingben a következő nyilatkozatot tették közzé a Kínai Népköztársaság kormánya és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kor­mánya között a közlekedés és az öntözési be­rendezések kérdésével kapcsolatosan folyt tárgyalásokról. A Vietnami Demokratikus Köztársaság te­rületén levő közlekedési utak, szállítási, va­lamint öntözési berendezések helyreállításá­nak támogatására és a Kína és Vietnam kö­zötti gazdasági és kulturális kapcsolatok biztosítására nemrég tárgyalások folytak a Kínai Népköztársaság és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság képviselői között. A tárgyalások eredményeképpen a következő egyezményeket kötötték meg a két ország kö­zött : 1. — a vasúti közlekedésre vonatkozólag­­ 2. — a postai és távközlési szolgálatokra vo­natkozólag; 3. — egyezmény, amelynek alap­ján a Kínai Népköztársaság javításokhoz szükséges gépeket és építőanyagokat, kőola­jat és felszereléseket szállít a Vietnami De­mokratikus Köztársaságnak; 4. — a polgári repülő- és meteorológiai szolgálatra vonatko­zólag ; 5. — az öntözőberendezésekkel kap­csolatos munkákra vonatkozólag. A fenti egyezmények végrehajtására Kína szakembereket és technikusokat­ küld a Viet­nami Demokratikus Köztársaságba. A kínai-szovjet baráti társaság II. összkinai értekezlete PEKING (Agerpres). — Az ÚJ KÍNA hír­­ügynökség jelenti: A pekingi „Huajzsentan“ teremben ünne­pélyesen megnyílt a kínai-szovjet baráti tár­saság II. összkinai értekezlete. Az értekezle­ten részt vesznek egyesületi tagok, a kínai fő­város több közéleti képviselője és meghívot­tak. Az értekezletet Liu Sao-ci, a kínai-szovjet baráti társaság elnöke nyitotta meg. Ezután Szun Csin-lin, a társaság alelnöke terjesztett elő beszámoló jelentést. P. F. Jugyin, a Szovjetunió pekingi nagy­követe, akit a jelenlévők nagy lelkesedéssel fogadtak, sikert kívánt a kínai-szovjet baráti társaság második értekezletének. N. A. Vizzsiljin, a VOKSZ alelnökének fel­szólalása után, Csan Csun-zsuj, a társaság főtitkára beszámolt a társaság legutóbbi öt­évi tevékenységéről. Beszámolójának befejezéséül Csan Csun­­zsuj éltette a kínai és a szovjet nép rendíthe­tetlen nagy barátságát. Az értekezlet folytatja munkálatait. Leningrád városának válasza Hirosima japán város polgármesterének levelére LENINGRÁD (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: N. I. Szmirnov, a leningrádi városi szovjet végrehajtó bizottságának elnöke, nemrégiben levelet kapott Sindzo Hamai-tól, Hirosima város (Japán) polgármesterétől. A levél arról számol be, hogy Hirosima lakosai csatlakoz­nak a világ békeszerető híveinek ahhoz a kö­veteléséhez, hogy tiltsák be az összes tömeg­pusztító fegyvereket és létesítsenek ellenőr­zést az atomenergia felhasználása felett. N. I. Szmirnov december 28-án válaszolt Sindzo Hamai levelére. A válasz a többi kö­zött a következőképpen hangzik : Leningrad összes lakosai s jómagam­­» min­­denben helyeseljük és támogatjuk az ön ne­mes törekvéseit és Hirosima lakosságának tö­­­rekvéseit az atom- és hidrogénfegyverek hasz­nálatának megtiltása tekintetében. Leningrád lakosai jól tudják, hogy a hábo­­­ú mérhetetlen szerencsétlenséget zudit a n­é­pekre. Leningrád lakossága éppúgy, mint az egész szovjet nép, minden erejével harcol a békéért s a népek közötti baráti kapcsolatok megszi­­lárdításáért. Ezért szívünk mélyéből köszönte­jük az ön felhívását és a legégetőbb feladat­­­nak tekintjük a tömegirtó atom- és hidrogén-, fegyverek megtiltásáért és az általános bt­­­kéért folyó harcot

Next