Előre, 1955. január (9. évfolyam, 2243-2266. szám)
1955-01-29 / 2265. szám
1955. január 29., szombat Kenyér zsákszámra Kovács Sándor, a Kolozsvár városi néptanács kereskedelmi ügyosztályának ellenőre rendes reggeli körútját végezte. Az egyik kapu előtt furcsa csoportosulás vonta magára a figyelmét. A kapualjban falusi emberek álltak, zsákokkal. Ebben még semmi feltűnő nincsen — hanem a zsákokból frissen sült kenyerek kandikáltak elő, s távolról leritt róluk, hogy nem a faluból kerültek a városba, hanem éppen ellenkező útra készülnek. Hát ez furcsa egy kicsit. Az például, hogy három bikást gazdálkodó 87 kiló kenyeret visz falura. Talán hetekig városi kenyeret akartak fogyasztani? Vagy más rendeltetést szántak a kenyérnek? Kovács Sándor ellenőr szóba ereszkedett a falusiakkal. Hogy ugyanhizza hol kaptak egyszerre annyi kenyeret, mert — úgymond — ő is szívesen vásárolna. Gyanakodva nézegették, nem akarództak nyilatkozni, de később, amikor az Alimentára igazgatója és más ellenőrök is odakerültek, apránként kiderültek a bő kenyérforrások. Az első szálak a December 30 utcai 24-es Száma kenyér elárusító üzlethez vezettek. Kiderült, hogy Szabó Imre üzletfelelős kéz kezet mos alapon némi többletpénzt is inkasszált a többlet kenyérért. Ott, azon nyomban leváltották. Nem, azért szüntették meg a jegyrendszert, hogy bizonyos városi és falusi spekuláns elemek hasznot húzzanak belőle, a városi és falusi dolgozók kárára. ORBÁN LAJOS A ROMÁN ÖKÖLVÍVÓK svédországi portyájuk során 8—2 arányú, győzelmet arattak a svéd bajnok „Djurgaarden“ csapata ellen. HAT ÚJ TAXIÁLLOMÁS létesült Bukarestben a Szovjetunióból érkezett „Pobeda“ gépkocsikkal. A jelenleg is működő állami taxiállomások mellett a Május 1 téren, a Dorobanti és a Stefan cel Mare-út kereszteződésénél, Vitán sétányon, a Dudesti kereszteződésnél, a Belu temetőnél, a Rahovei-úton és az Opera és Balett színház közelében létesült új taxiállomás. NYOLC MÉTERRE A FÖLD ALATT, a magyarországi Gyulai-vár négyszáz éves fötornyának alapjaira bukkantak. Az érdekes építészeti maradványt a vár restaurálása közben fedték fel CSÜTÖRTÖKÖN ESTE a Hadsereg Színházában nagy sikerrel mutatták be Leonid Leonov ,Invázió“ című színművét. NYOLC ÚJ MUNKÁSTÖMBHÁZ építését fejezték be a napokban a kolozsvér tartományi Somkányon. A tömbházakat a bányavállalat dolgozóinak adják át. AZ EURÓPAI MŰKORCSOLYÁZÓ BAJNOKSÁG küzdelmei január 27-én kezdődtek meg Budapesten. A versenyeken 10 országból 83 versenyző vesz részt. A verseny első napján a Nagy Marianne és Nagy László testvérpár (MNK) elnyerte az európabajnoki címet. A férfiak versenyében az előírt gyakorlatokban Alaín Giletti (Franciaország) vezet. Az előírt gyakorlatok szerinti táncversenyben a Westwood—Denimny pár (Anglia) győzött. ÚJ NAGY ÁRUHÁZAT avattak a napokban az arad tartományi Vittga községben. Azúj áruház textil- és cipőosztélyál, bőrdíszmű, papír, háztartási cikkeket és kozmetikai cikkeket árusító osztályokkal rendelkezik. Az áruházzal egyidejűleg élelmiszerüzlet is nyílt Vingán. A KASPI TENGEREN néhány nappal ezelőtt hatalmas erejű orkán száguldott végig. Bakuból jelentik, hogy a tengeren felszerelt furótorolyok egyike se szakította meg munkáját. A vihar a kőolajvezetéket néhány helyen megrongálta, és a munkások a vihar közepette is betömték a réseket. „AZ Orvosi-Egészségügyi MUNKA élenjárói’“ jelvénnyel tüntettek ki Pitesti tartományban 21 orvost, épolőnőt, felcsert és szülésznőt, a dolgozók egészségvédelmének érdekében kifejtett lelkes munkáért. AZ ÖSSZSZÖVETSÉGI ALUMÍNIUM ÉS MAGNÉZIUM kutató intézet Leningrádba er új eljárást dolgozott ke a rádióaktív izotópokkal való kísérletekhez. Az izotópok felhasználása lényegesen megjavítja a fémfiötvözetek különböző technikai éllettárlóképességét. GIUSEPPE VERDI, a világhírű olasz zeneszerző halálának 54. évfordulója alkalmából a Román Népköztársaság Opera és Balett Színháza csütörtökön díszelőadás keretében adta elő Verdi „Rigoletto“ című operáját 7:1 ARÁNYBAN GYŐZÖTT Leningrádban a Szovjetunió kötöttfogású birkózó válogatottja a svéd együttes elfért. Ez volt a második találkozó a két csapat között, mint ismeretes, az első találkozót is a szovjet csapat nyerte meg. Az egyiptomi kerékpáros körverseny eredményei Mint már megírtuk, az esztendő első nagyszabású kerékpáros versenye, az egyiptomi II. kerékpáros körverseny január 26-án Kairóban a dán Andersen és a Bolgár Népköztársaság A-csapatának győzelmével fejeződött be. Január 12 és 26 között 13 ország — Bolgár Népköztársaság, Dánia, Anglia, Román Népköztársaság, Líbia, Jugoszlávia, Libanon, Franciaország, Törökország, Görögország, Szíria, Belgium és Egyiptom — legjobb kerékpározói 1722 kilométeres útvonalon küzdöttek meg az elsőségért, Luxorban az első szakasz alkalmával több ír agy Versenytapasztalattal rendelkező, kerékpározó, mintpéldául Van Meenen (Belgium), az egyiptomi I. kerékpáros körversenyének győztese, Dalgaard (Dánia), az 1954. évi Varsó—Berlin—Prága kerékpáros Béke-verseny győztese, Schaepens (Belgium), Andersen (Dánia), Bertolotti (Franciaország), Hoare (Anglia), Dimov és Kocev (Bolgár Népköztársaság) és még mások álltak rajthoz. Hazánk színeit a versenyen Constantin Dumitrescu, Constantin Sandru, Gabriel Moiceanu és Stefan Stefu képviselték. Kerékpározóink nagy lendülettel küzdöttek s a legtöbb szakaszban az élbolyban végeztek. A legjobb eredményt közülük a fiatal Constantin Dumitrescu érte el, aki az ötödik szakasz után a sárga mezt is magára öltötte és három szakaszon keresztül tartotta. A nyolcadik szakasz után Dumitrescu, bár több mint 25 perc hátránnyal indult, nem csüggedt el, továbbra is fáradhatatlanul küzdött. Az összetett versenyben végülis a nyolcadik helyen végzett, megelőzve több nagy hírnévnek örvendő kerékpározót. Jól szerepelt Constantin Sandru is, aki az összetett versenyben a tizenkettedik helyet foglalta el. Gabriel Moiceanu és Ian Stefu első külföldi szereplése ugyancsak biztató. EREDMÉNYEK: Egyéni verseny: 1. Andersen (Dánia) 47 ó 18 p 57 mp; 2. Kocev (Bolgár NK) 47 ó 22 p 25 mp; 3. Singhaka (Líbia) 47 ó 24 p 29 mp; 4. Rasmussen (Dánia) 47 ó 23 p 10 mp; 5. Kolev (Bolgár NK) 47 ó 26 p 23 mp; 6. Dimov (Bolgár NK) 47 ó 27 p 34 mp; 7. Hoare (Anglia) 47 ó 34 p 48 trip; 8. Constantin Dumitrescu (RNK) 47 ó 34 p 53 mp; 9. Petrovics (Jugoszlávia) 47 ó 36 p 24 trp; 10. Ravn (Dánia) 47 ó 38 p 25 mp; 11. Bertelotti (Franciaország) 47 ó 45 p 15 mp; 12. Constantin Sandru (RNK) 47 ó 50 p 19 mp; 13. Boyd (Anglia) 47 ó 52 p 09 mp; 14. Dalgaard (Dánia) 47 6 53 p 24 mp. Csapatverseny: 1. Bolgár Népköztársaság A csapata 142 ó 16 p 22 mp; 2. Dánia 142 a 23 p 32 mp; 3. Anglia 143 a 40 p 53 mp; 4. Román Népköztársaság 143 e 53 p 46 mid; 5. Líbia 144 ó 28 p 37 mp; 6. Egyiptom 145 ó 08 p 06 tmp; 7. Bolgár Népköztársaság B- csapata 145 ó 08 p 41 mp; 8. Jugoszlávia A- csapata 145 ó12 p 28 mp; 9. Jugoszlávia B- csapata 147 ó 36 p 56 mp; 10. Libanon A- csapata 150 ó 29 p 20 mp. Miért nem működnek Szatmár rajonban az agrotechnikai körök? A szatmárrajoni néptanács mezőgazdasági osztályán 28 agrotechnikai kört tartanak nyilván. Ennyit alakítottak meg az ősz folyamán. Erről a megalakításról azonban a tévedések elkerülése végett érdemes még szólni néhány szót. Ugyanis ezeknek az agrotechnikai köröknek nagy részét — a szokástól eltérően — nem a terepen, hanem a rajoni néptanács mezőgazdasági osztályának íróasztalai mögött „hozták létre“. Ez pedig valahogy így történt. Az osztály tagjai tudták, hogy Szatmárhegyen sok a szorgalmas, tanulékony gazda. Ezek közül husz-harminc biztosan bekapcsolódik az agrotechnikai kör munkájába. Van szép új kultúrotthonuk. Itt esténként összegyűlhetnek az előadásokra. A kultúrotthon mozigépjének segítségével még filmet is lehet vetíteni az előadott témáról. Ennyi megfelelő szempont figyelembevétele után aztán a rajoni mezőgazdasági osztályminden további nélkül kimutatásba iktatta: „Szatmárhegyen agrotechnikai kör alakult“. A községi dolgozók persze mit sem tudtak a rajoni néptanács buzgó szervezési munkájáról. Ez volt a szervezés egyik „módszere“. A másik módszer abból állt, hogy a mezőgazdasági-, tanügyi- és kultúrosztály instruktorai terepen, a helyi néptanácsi elnök, vagy titkár véleménye, tollbamondása alapján állították össze az agrotechnikai körök részvevőinek névsorát. A dolgozó parasztokkal természetesen ez esetben sem beszéltek, így aztán számos községben még a mai nap sem tudják a földművesek, hogy annak idején náluk is alakult agrotechnikai kör. Ezt a helytelen szervezési módszert azonban nem lehet általánosítani a rajonban. Halmi és Lázári községekben például alapos előkészítő munka után hozták létre a szántó-vetők továbbképző tanfolyamát. Ez meglátszik a kör működésén is. A két községben ma is rendszeresen megtartják az előadásokat Turfuran Sabin és Mátyás Gizella tech ritkítsuk segítségével. A többi faluban Sámoa a felületes, bürokratikus szervezés mélyen rányomta bélyegét az agrotechnikai körökre. Ha valaki a községi néptanácsoknál érdeklődik a dolgozók szakoktatása felől, vállváítogatással, irrrrtel-ámmal válaszolnak, hogy létezik ilyen, de hát nem a legszervezettebb formában. Különben Spatara Mihainak, a rajoni atáptanács mezőgazdasági főmérnökének is ez a véleménye. Magyarán szólva: Szatmár rajon dolgozó parasztjai a jelen pillanatban vajmi kevés gyakorlati hasznát látják az agrotechnikai köröknek. S ezért kétfőbbképpen a rájönr néptanárcs mezőgaztasági osztályát terheli felelősség Első sorban azért, mert felelőtlenül jártak el a szervezésnél. Másodsorban pedig azért,mert később sem igyekeztek pótolni mulasztásukat. Nem segítette a községi néptanácsokat, hogy bár utólagosan értesítsék, a dolgozókat az agrotechnikai körök megalakulásáról. Néhány helyen a községi néptanácsok, kollektivistáik kezdeményezéséből mégis megalakultak a szakmai tanfolyamok. Sok eredményt azonban ezzel sem értek el, mert a mezőgazdasági osztály nem biztosította az előadókat. Sokat lehetne még beszélni az előadói szakemberek felelősségérzetéről is. Asijzsmajori kollektív gazdaság agrotechnikai körének vezetésével például Cosbuc Gheorghe technikust bízta meg a rajoni képtanács. Feladatát tudomásul is vette, csak éppen az előadásokat nem tartotta meg. Hasonló a helyzet a lázári kollektív gazdaságban is, ahol Leporei Ioán technikus sokszor elhanyagolja az előadás megtartását. Amint azt már a napokban megírtuk, Vajnai Lajos agrármérnök nem sokat tett a spálfalvi kollektív gazdaság agrotechnikai körének jó menetéért. Szatmár rajon dolgozó földművesei szorgalmas emberek. Szeretik a földet s igyekeznek jó munkát végezni, hogy minél gazdagabb termést takaríthassanak be. Az utóbbi években számos agrotechnikai szabállyal, eljárással ismerkedtek meg. Ez nagyban hozzásegítette őket a hektárhozam növeléséhez. Ma már a rajon szinte minden kollektív gazdaságában ismerik a keresztsoros, sűrűsoros Vetést, a jarovizálást, pótbeporzást, a zöldségfélék táphengeres ültetését, az állatok szakszerű nevelését és így tovább. A kollektivisták példájára egyre több egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt is rátért ezeknek a hasznos módszereknek alkalmazására. De persze ennél sokkal alaposabban, mélyrehatóbban szeretnék elsajátítani az agrotechnikai szabályokat. Az agrotechnikai körök kitülnő alkalmid szolgálnak erre a célra. Éppen ezért nem lehet közömbös sem a rajoni, sem pedig a községi néptanácsok végrehajtó bizottságainak az, hogyan működnek ezek az agrotechnikai körök. Szatmár rajon néptanácsai már számtalanszor bebizonyították, hogy képesek jól megszervezni munkájukat. Az elmúlt, esztendőben mindvégig élenjártak a gabonafélék betakarításában, az őszi vetésben, a termények begyűjtésében. Szép eredményeket értek el az önmegadóztatási akció lebonyolításában is. Éppen ezek az elért eredmények bizonyítják, hogy a rajon néptanácsainak megvannak az erői az agrotechnikai körök jó megszervezéséhez, irányításához is. A rajon dolgozói tehát elvárják a népszanácsoktól, hogy mielőbb rendet teremtsenek ezen a téren. A legnagyobb feladat itt a rajoni néptanács mezőgazdasági osztályára hárul. Adjon segítséget a községi néptanácsoknak, hogy a legrövidebb idő alatt talpra állíthassák az agrotechnikai köröket és pótolhassák az eddig elmulasztottakat. Az idő sürget, hiszen ha elérkezik a tavaszi vetés ideje, a falusi embernek sokkal kevesebb ideje jut eljárni az előadásokra Az agrotechnikai körök életre hívása a helyi néptanácsoktól issokkal több kezdeményezést igényel. Ne várjanak mindent a rajontól. Lássanak hozzá az előadások jó menetének gyors előkészítéséhez. Különösért sokat tehetnek itt a szervezésnél a néptanácsi képviselők. .Mozgósítsákválasztókerületük fafecsáit az előadásokra. Magyarázzák meg nekik, hogy a rendszeres tanulással, önképzésükkel a maguk hasznára cselekednek, hiszen a jobb, tudományosabb földműveléssel, a nagyobb termés eléréssel saját életszínvonalaik emelését segítik elő. KISS JÓZSEF JAPÁN GAZDASÁGI ÉLETÉNEK KÉT ÚTJA Hatoyama japán miniszterelnök a közelmúltban egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy a japán kormány előkészületeket tesz kereskedelmi küldöttségek menesztésére a Kínai Népköztársaságba és a Szovjetunióba és a jövőben elhárítja az összes létező akadályokat tapfsri gazdasági kapcsolatainak kiterjesztése útjából, lehetővéteszi a három ország külkereskedelmi megbízottai, üzletemberei számára a szabad utazást. Új jelenség ez a japán politikai életben, hiszen ismeretes, hogy az Egyesült Államok a második vlágháború után Japánt mind gazdaságilag, mind politikailag az amerikai uralkodókörök érdekeinek hámjába fogta. Ennek az új gazdasági irányvonalnak már meg is születtek az első eredménye. A japán üzletemberek legtekintélyesebb rétegei, mintha valamilyen évek óta rájuk,nehezedő, súlyos terhet dobtak volna le vállaikról, s rendkívül érzékenyen reagálnak az új gazdasági távlatokra. Shiozo Murata, a nemzetközi kereskedelem fejlesztését támogató japán bizottság elnöke néhány nappal ezelőtt Pekingbe utazott, ahol a japán üzletikörök nevében széleskörű tárgyalásokat folytat a Kínai Népköztársaság külkereskedelmi megbízottaival. Jelenleg Pekingben tárgyalnak többnagy japán fémipari társaság küldöttei is. Tárgyalásuk célja egy hatalmas fém és vasércszállítmány lekötése Japán számára. A kereskedelmi kapcsolatok újrafelvételének perspektívái olyan körülmények között vetődtek fel, amikor a japán-kínai gazdasági kapcsolatok már szinte nevetségesen alacsony színvonalra süllyedtek, Japán és a Szovjetunió között pedig több mint egy évtizede teljesen megszűntek. De mi az alapja a japán külpolitika ezen új fejleményeinek ? Még a nyugati tőkés sajtó kommentátorai is kénytelenek beismerni, hogy ennek fő oka az ország nemzeti érdekeivel összhangban álló külpolitikát követelő japán közvélemény erőteljes nyomása. Japán legszélesebb társadalmi rétegei évek óta egyre növekvő lendülettel harcolnak az ország uralkodó köreinek politikája ellen, amelynek következményeként a felkelő nap országa az amerikai monopolisták érdekeinek függvényévé vált. Ennek a küzdelemnek egyik alapvető célja: olyan független gazdaságpolitikai irányzat meghonosítása Japánban, amely számot vet az ország egyoldalú gazdasági orientációjának káros voltával és ennek megfelelően kiszélesíti Japán gazdasági kapcsolatait. Japán jelenlegi gazdasági helyzetéből világosan kitűnik : milyen súlyos következményeket von maga után az a tény, hogy a japán politika vezető tényezői minden észszerű megfontolást sárba tiporva, az ország valóságos érdekeit alárendelték a Wall Street és az amerikai uralkodó körök érdekeinek. Mint ismeretes az Egyesült Államok a második világháború után elzárta Japánt természetes nyersanyagforrásaitól és felvevő piacaitól: Kínától és a Szovjetuniótól. Ebből a helyzetből viszont egyedül az amerikai monopolista körök húztak hasznot. Ezek a körök a japán ipar számára számos fontos nyersanyagot, például vasércet, kokszositható szenet, élelmiszert, stb. — szállítanak. Japánnak viszont nincs meg a lehetősége arra, hogy behozatalának összegét az Egyesült Államokba irányuló kivitel összegéből fedezze s ilyenformán külkereskedelmi mérlegének passzíváját kiegyenlítse. Tény, hogy az Egyesült Államok a magas behozatali vámok sorompóinak áthatolhatatlan falát állította a japán termékek elé, ami jelentős mértékben csökkentette a japán iparcikkek versenyképességét az amerikai árukkal szemben. Ennek a gazdaságpolitikának az lett a következménye, hogy Japán az Egyesült Államokba irányuló exportja 1953 végéig 3,4 milliárddollárral volt kisebb mint az Egyesült Államokból importált áruk értéke. Ilyen körülmények között a japán külkereskedelmi mérleg passzívása az elmúlt években szüntelenül növekedett, az ország valutatartalékai viszont szinte teljesen kiapadtak. De minden szónál ékesebben beszélnek a számok. 1946-tól a japán export bevételei az import összegének csupán 56 százalékát tették ki. Ebből az okból kifolyólag Japán külkereskedelmi mérlegének passzívása 1953 végéig 4,1 milliárd dollárra emelkedett. Ami viszont az ország valutatartalékát illeti, ez 1953 első hat hónapjában felére csökkent, 1954-ben pedig már 500 millió dollárt sem tett ki. Ez az összeg a japán sajtó megállapításai szerint még a folyó külkereskedelmi ügyletek elszámolásához 11 sem elegendő. S mi a helyzet az amerikai katonai megrendelésekkel ? Ezek sem állították talpra a gazdasági válság mocsarában fetrettgő Japánt ? Ellenkezőleg, az a tény, hogy a japán ipar amerikai katonai megrendelésektől függ, aláásta az ország gazdasági életét. Mint ismeretes, a koreai háború időszakában a japán ipar csaknem teljes egészében átállt az amerikai katonai megrendelések teljesítésére, amelyek több, mint egymilliárd dollárra emelkedtek. Az amerikai propaganda ezt arra használta fel, hogy ünnepélyesen kinyilvánítsa : a japán gazdasági élet egyedül az amerikai katonai megrendelések segítségével állhat talpra. De a tények ismét rácáfoltak a háborús készülődés nyugati propagandistáira. A japán sajtó— még az amerikai katonai megrendelések csúcsidőszakában — hangsúlyozta, hogy a japán gazdaság háborús injekciózása jelentős profithoz juttatja ugyan a zaibacu (a japán monopoltőke elnevezése.— szerk.) kardcsörtető urait, viszont összezúzza az ipar többi ágát, így például a japán hajóipar 1954-ben 40 százalékkal kevesebb hajót épített, mint 1953-ban, a könnyűipar legfőbb ágának, a textiliparnak a termelése pedig 24 százalékkal csökkent a háború előtti színvonalhoz viszonyítva. Ezek a példák azt szemléltetik, hogy a háborús ipar fellendülése együtt járt a békés ipari ágak termelésének csökkenésével, ami viszont a kis és közepes vállalattulajdonosok, kereskedők százainak csődjéhez és a munkanélküliség növekedéséhez vezetett. Egyébként ezt a tényt maga a japán burzsoá statisztika legújabb adatai is képtelenek leplezni. Ezek szerint 1954-ben háromszor annyi kis- és közepes nagyságú japán kereskedelmi társaság jutott csődbe, mint 1953-ban. Csupán 1954 első felében havonta átlag 600 ilyen vállalat, a széniparban pedig a múlt évben a kis és közepes nagyságú bányák 30 százaléka ment tönkbe. A tokiói értéktőzsde évvégi jelentése arról számol be, hogy 1954-ben 649 textilipari vállalat mondott csődöt, vagyis 326-tal több mint 1953-ban. Az Egyesült Államok kormánya a koreai fegyverszünet aláírása után „ünnepélyes“ ígéretet tett a japán monopeltőkének, hogy a háború ideje alatti színvonalon tartja hadi megrendeléseit, ha Japán még intenzívebben nekilát az ország, militarizálásának és továbbra sem kereskedik a Kínai Népköztársasággal és a Szovjetunióval. De, vájjonmegtarthatták-e az Egyesült Államok vezetőkörei „ünnepélyes“ fogadalmaikat ? A távolkeleti feszültség enyhülése azt vonta maga után, hogy az amerikai monopoltőke képtelen volt teljesíteni ígéreteit és 1954-ben az Egyesült Államok hadi megrendelései felére csökkentek, kiterjesztve eztel a gazdasági káoszt most már bizonyos mértékben a nagy japán monopoltőkére is. S a japán gazdaságot még az sem húzhatta ki a csávából, hogy az Egyesült Államok kormánya 1954- ben 150 millió dollár értékű élelmiszer „fölösleget“ küldött az országnak, hiszen ezt a „segítséget“ ahhoz a feltételhez kötötték, hogy az élelmiszereladásból származó bevételt Japánnak a háborús termelés pénzellátására kell fordítania. Az ilyen „segítség“ csak azt eredményezhette, hogy tovább növekedett Japán külkereskedelmi deficitje, de ezzel természetesen nem oldódhatott meg a békeipar elsorvadásának és a munkanélküliség szüntelen növekedésének problémája. Hogy a japán gazdasági életet a mind fokozódó válságból ezen az úton nem lehet kirántani, az már évek óta nem titok az ország legkülönbözőbb társadalmi rétegei számára. Ez az út Végső fokon az úgynevezett „erőteljes“ gazdaságpolitikába torkoll, amelynek lényege kitűnik Japán úgynevezett gazdasági hivatalának intézkedéseiből). A hivatal befagyasztotta az amúgy is rendkívül alacsony munkabéreket, tovább csökkentette a közszükségleti cikkek termelését és egyre fokozottabban korlátozta az élelmiszerbehozatalt. Céljait nem is próbálta kendőzni: cinikusan kijelentette, hogy a lakosságnak le kell szoknia az import-rizs fogyasztásáról és bele kell törődnie az olyan alsóbbrendű termények fogyasztásába, mint az árpa. Az ilyen javaslatok alapján aztán 1954-ben valóban csökkentették is a rizs, búza, cukor, stb. behozatalát. Van azonban Japán előttegy másik út is: az amerikai diktátum megszüntetése és a normális kapcsolatok újrafelvétele a Kínai Népköztársasággal, valamint a Szovjetunióval. Japán számára rendkívül fontos lenne az egyoldalú gazdaságpolitika felszámolása. -Hivatalos adatok szerint Kiha a múltban jelentős.. Mértékben fedezte..-Japárt szükségleteit olyan alapvető fontosságú termékekben, mint a kokszosítható szén, a műtrágya és a legkülönbözőbb élelmiszerek.. Kétségtelen, hogy, e kapcsolatok felújítása jelenleg még nagyobb mértékben hozzájárulhatna a japán gazdasági viszonyok megjavulásához, hiszen a Kínai Népköztársaság azóta összehasonlíthatatlanul nagyobb gazdasági erővel és lehetőségekkel rendelkezik. A hagyományos kínai-japán kapcsolatokújrafelvétele azt jelentené, hogy Japán normális világpiaci áron, rendkívül alacsony szállítási költséggel éppen azokat az árukat szerezhetné be, amelyekre szüksége van, ugyanakkor pedig külkereskedelmi mérlegének egyensúlya jórészt helyrebillenne, mivel Kína egyben hatalmas, rendkívül szilárd és állandó piacot jelentene a japán ipar termékei számára. A japán-kínai kapcsolatok lehetőségeinek méreteire jellemző a következő tény: 1952-ben japán üzletemberek egy kis csoportja az óceánontúli monopoltőke erőteljes tiltakozása és Joszidáék féktelen nyomása ellenére Pekingbe utazott, ahol könnyűszerrel 60 millió fontsterling (körülbelül 140 millió dollár) értékű kereskedelmi egyezményt kötött. Elképzelhető, milyen lehetőségei lennének az olyan gazdasági tárgyalásoknak, amelyek a japán kormány támogatásának jegyében játszódnának le és méretei nem csupán néhány üzletember magánérdekeit érintenék. De a múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy komoly lehetőségek vannak a Japán és a Szovjetunió közötti gazdasági kapcsolatok fellendítésére is. Elegendő megemlíteni, hogy például az 1924-1936 közötti időszakban a japán ipar Szovjetunióba irányuló exportja nem kevesebb,, mint öt és félszeresére, nőtt. A Szovjetunió akkoriban textilárut, vegyipari termékeket, hajókat stb. importált Japánból, vagyis többnyire olyan árukat, amelyek eladása ma Japánban szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Ugyanakkor Japán szenet, petróleumipari termékeket, faanyagot, élelmiszert s megannyi más — ipara számára ma is nélkülözhetetlen — terméket vásárolt a Szovjetunióban. Nyilvánvaló, hogy manapság a szovjet-japán gazdasági kapcsolatok lehetőségei szintén összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint annak idején s ezt elsősorban a szovjet állam hatalmas gazdasági fejlődése tette lehetővé. Ami a Szovjetuniót és a Kínai Népköztársaságot illeti, e két ország kormánya több ízben is hangsúlyozta, hogy támogat minden olyan törekvést, amely a Japánnal való kapcsolatok normalizálására irányul. „A két kormány — állapítja meg a szovjet-kínai kormány 1954 október 11-i, Pekingben közzétett közös nyilatkozata — azt a készségét fejezi ki, hogy lépéseket tesz a Japán iránti kapcsolatok normalizálása céljából, és kijelenti : Japán teljes támogatásra fog találni abban a törekvésében, hogy politikai és gazdasági kapcsolatokat teremtsen a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal, amint teljes támogatásra fog találni minden olyan lépése, amely békés és független fejlődése feltételeinek biztosítására irányul Ezek a tények késztették a japán üzleti körök legbefolyásosabb lapját, az ASAHI-t arra a beismerésre, hogy a Japán és Kína, valamint a Japán és Szovjetunió közötti kereskedelemfejlesztése „Japán legfontosabb feladata az 1955-ös évben. A japán közvélemény reméli, — írta a lap — hogy a közeljövőben létre is jön egy jelentős gazdasági megegyezés a fenti országok között“. Természetesen egy ilyen gazdaságpolitika egyáltalán nem nyerhette meg az amerikai monopolisták tetszését. Az amerikai tőkés sajtó az utóbbi időben fokozott figyelmet szentel a Japánban kialakult helyzetnek és igen gyakran „figyelmezteti“ az országot gazdasági orientációja megváltoztatásának esetleges „következményeire“. Az Egyesült Államok úgynevezett szövetségi „tartalék“ hivatala évvégi beszámolójában például arra „emlékezteti“ Japánt, hogy a Battle-törvény szerint megvonható az Egyesült Államok „segítsége“ azoktól az országoktól, amelyek „a kommunista tömbbel kereskednek“. Az ilyen „figyelmeztetések“ és „emlékezetbe idézések“ azonban egyre kevesebb visszhangra lelnek Japánban. A felkelő nap országában — hangsúlyozza a FRANCE PRESSE tokiói tudósítója — szüntelenül nő az az irányzat, amely meg akarja szüntetni az ország Washingtonnal szembeni alárendelt állapotát. „Idézni lehetne ezzel kapcsolatban — írja a francia sajtóügynökség — a japán közvélemény kedvezőtlen kommentárát Eisenhower újévi nyilatkozatáról, amelyben az elnök az Egyesült Államok ,,erőpolitikájáról“ beszélve igen kevés teret szentel a békés együttélés lehetőségeinek. Idézni lehetne azokból a tényekből, amelyek a japán-kínai gazdasági közeledésre mutatnak. S hasonlóképpen idézni lehet azt is, hogy Japán elfogadta a bogori értekezletet részvevő országok meghívását az 1955 tavaszán megtartandó afrikai-ázsiai értekezletre. A France Presse tudósítója rátapintott az igazságra: Japánban valóban erőteljesen nő azoknak a társadalmi rétegeknek a harca, amelyek normális kapcsolatokra törekednek a Szovjetunióval és a népi Kínával. Ez a növekedés egyszerűen abból az elvitathatatlan tényből fakad, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttlétezésének és együttműködésének politikája összhangban van Japán alapvető nemzeti érdekeivel, és a japán nép tudatában van annak, hogy egyedül ezen az úton valósíthatja meg nemzeti függetlenségének helyreállítását. FEHÉR OSZKÁR ELŐRE Több gyermekruházati cikket gyártunk Könnyűiparunk az idén lényegesen kibővíti a gyermekholmik gyártását. 28 százalékkal több köt-szövött árucikkeit, 23 százalékkal több gyapjú- és pamutruházati cikket, 30 százalékkal több bőrtalpú lábbelit állítunk elő. Minthogy az újabb kelmék és köt-szövött áruk többségénél több gyapjút használnak fel, a minőség is lényegesen javulni fog.A köt-szövött áruk gyapjútartalma például a múlt évihez viszonyítva több mint 30 százalékkal növekedik. A növekvő termelési feladatok sikeres teljesítése érdekében számos gyermekkoknik gyártására berendezett vállalat újabb műszaki-szervezési intézkedéseket léptet életbe. A temesvári „Fónagy János“ kötszövöttárugyár, amely kizárólag gyermekből fálkat készít, az idén csaknem megkétszerezi termelését, minthogy újjászervezte a gyártási folyamatot és újabb gépeiket állított be. A kolozsvári „Varga Katalin“-gyárba il rövidesen újabb gépeket állítanak be gyermekruházati cikkek gyártására. 3 A temesvári Electromotor üzemben Nagy Elemér és Genrid Simion villanyfőzőket és villamos hősugárzókat szerelnek. Normájukat rendszerint sokkal túlszárnyalják Az önköltség csökkentésének kérdései a nagyváradi Cootex termelőszövetkezetben A nagyváradi Cootex szabóipari termelőszövetkezet dolgozói friss muslkalendületstel kezdték meg az új termelési évet. Figyelmük homlokterében most az önköltség csökkentéséért folyó harc ált. Az elmúlt év eredményeit és hiányosságait, a jegyrendszer megszüntetésével kapcsolatos új feladatokat az elmúlt napokban vizsgálták meg. Nagyjából két pontban foglalható össze a Cootex dolgozóinak önköltségcsökkentésre vonatkozó terve: anyagtakarékosság, és az üzemi és adminisztratív, rezsiköltségek csökkentése. Önköltségcsökkentésre vonatkozó tervük teljesítése közben jöttek rá, hogy egyik-másik helyen szervezeti intézkedések bevezetése szükséges. A szabászaton be is vezették az anyagtakarékosságban élenjáró dolgozók rendszeres jutalmazását. Az anyagi ösztönzés nyomán a szabászok nagyobb figyelem-mel dolgoztak, észszerűbben bántak a szövettel, vászonnal, félésanyaggal. Vigyáztak arra is, hogy a takarékosság ne menjen a minőség rovására. „Sok kicsi sokra megy“ — tartja a közmondás. Arra azonban a Gootex szabászatán soha nem gondoltak volna, hogy a szabásminták gondosabb elhelyezésével, itt-ott párcentis szövet, vagy vászonmegtakarítással ezrekre menő értékeket nyerhetnek. A gyakorlat fényesen igazolta a közmondást. Az évvégi számadások szerint, tavaly kereken 449.000 lej értékű megtakarítást értek el a szabászaton. Ami azelőtt soha sem fordult elő, hogy a szabászatról visszautaljanak anyagokat a raktárba, most igen gyakorivá vált. A megtakarított szövetekből, vásznakból és bélésanyagokból különféle gyermekruhákat, kabátokat, nadrágokat, sapkákat stb., konfekcionálnak. A takarékosságnak, az önkörtségcsökketítésnek elsősorban a vállalat egész munkaközössége látta hasznát. A takarékossági mozgalom élenjárói egyénileg is szép jutalomban részesültek. Hopfer József és Reinitz Dávid rajzoló szabászok 1051, illetve 1039 lejt, Nagy Izabella és Nikita Jolán teregetőnők 500 lejt meghaladó pénzjutalmat kaptak takarékoskodásukért. . . Az általános üzemfenntartási költségek csökkentésénél is születtek eredmények. 1954-ben — 1953-hoz viszonyítva — 30 százalékkal kevesebbet költöttek technikai és adminisztratív kiadásokra. Csak azzal, hogy szabályozták a belső telefonbeszélgetéseket,múlt évben 11.000 fejjel kevesebb telefonköltsége volt a vállalatnak, mint 1953-ban. Önköltségcsökkentési tervüket nem ütemesen teljesítették a Cootex dolgozói. Év elején előirányzaton alul maradtak, év vége felé pedig jóval túlszárnyalták azt. Az önköltségcsökkentés évi átlaga 14 százalék volt, az elvi irányzott 1,56 százalékkal szemben. A hattized százalék lemaradást különböző akadályok okozták, amelyek részint a termelőszövetkezet vezetősége, részint pedig a szállító vállalatok hibáiból eredtek. A múlt év elején például nagy nehézségeket és sok „holtidőt“ okozott a Cootex-nek, hogy a könnyűipari minisztérium helyi anyagelosztó szerve nem tartotta bepontosan az anyagszállítások időpontját. Gyakran hetekig késett e szállítmány, ami sűrű „átállásokra“kényszerítette a vállalat dolgozóit. Három szalagnak,, amelyen 310 ember dolgozik, egyetlen átállítása 1200 óra időveszteséget jelent a vállalatnak! És ez havonta többször ismegismétlődött. Emiatt nem terheli felelősség a vállalat vezetőségét, azonban belső akadályok is gátolták a terv teljesítését. Például a kereskedelmi osztály nem értékelte ki havonta az üzem önköltségcsökkentési tervét. Más hiba volt, hogy a tavaly beindított takarékossági iskolát, az első tanfolyam után megszüntették, noha működésének számos újítás lett az eredménye. Az 1955 év első hetében megtartott vezetőségi gyűlésen ezt a hibát úgy fogalmazták meg, hogy „nem foglalkoztunk eleget az önköltségcsökkentés kérdéseivel, nevezetesen a népszerűsítő és felvilágosító munkával“. A termelékenység növelése állandó feladatként állt a Cootex dolgozói előtt. Nagyobb erőfeszítéseket azonban csak akkor tettek, amikor felismerték, hogy a magasabb termelékenységi eredmények útján nagyobb lendületet adhatnak a terv teljesítésének. Ettől kezdve többet foglalkoztak minden termelési ág műszaki folyamatának tökéletesítésével, amunkafázisok gépesítésével, valamint a gépi eszközök teljesfokú kihasználásával. Szép eredményt különösen a gépesítésnél és a kisgépesítés meghonosításával értek el a szövetkezetben. A fehérnemű osztályon három nagyfontosságú újítást vezettek be: 1. önműködő szerkezetet készítettek a kezelő körülvágására, amely egyidőben a varrást is elvégzi. 2. Szerkezetet készítettek a gomblyuk és gombhely egyidőben való kijegyzésére. 3. Gallérlevágó készüléket állítottak be, amelynek segítségésés két ember munkáját, egy ember végzi el. Az első két készülék egyenként 100—100 százalékkal növelte a termelékenységet. Az öltöny- és télikabát-osztályon hasonlóképpen kisgépek beállításával segítették elő a termelékenység növelését. A többi között a téli kabát és zakó konfekcionálásához olyan gépet készítettek, amelyhozzáférceli az aljavásznat a szövethez. Ugyancsak a kabátok összeállítását segíti akabtfércelő gép. A múltévi eredményekből és hiányosságokból leszűrt tapasztalatok most új irányt adtak az önköltségcsökkentésért folytatott harchoz a Cootex szövetkezetben. Ebben az esztendőben jobban bevonják a munkába a műszaki kabinet tagjait, akik máris tématervet dolgoztak ki egyes újítások készítésére, a termelékenység növelésére. Ezentúl a kiértékelést is rendszeresebben végzik, hogy a gátló körülményeket gyorsan leküzdhessék és kellő lendületet adhassanak a termelés ütemének, szüntelenül csökkenthessék az önköltséget M. J.