Előre, 1956. január (10. évfolyam, 2552-2576. szám)

1956-01-18 / 2565. szám

2 A temesvári gépjavító központban A temesvári gépjavító központban szorgalmasan szerelik a K­D 35-ös traktorok motorját. Li és külföldi muzsikus érkezik ma 11 Budapestre, rendszerint ez az első gondolata: itt él a mai Magyar­­ország legnagyobb zeneszerzője, Ko­dály Zoltán. Így történt ez velem is, s már ottlétem második napján kife­jeztem azt az óhajomat, hogy talál­­kozni szeretnék a mesterrel. Néhány évvel ezelőtt még keve­set tudtam Kodályról. Szimfonikus zenekaraink ritkán játszották műveit. De amikor megkezdtem kutatásai­mat Bartók munkásságának romániai vonatkozásaival kapcsolatban, már a dolgok természeténél fogva is mind­jobban kibontakozott előttem Kodály Zoltánnak, Bartók elválaszthatatlan­­ munkatársának életműve. ■ 1948-ban megjelent Bartók levele­zéseinek első kötete, és röviddel utána megkaptam Budapestről a mű egy példányát, Kodály sajátkezű aláírásával. Rögtön levelet írtam neki, s megköszöntem a figyelmességét. Né­zz hány évvel később,­­1954-ben beküld­­tem a mesternek első nagyobb mun­ ,­­kámat, Ciprian Porumbescu váloga­­tott műveinek kiadását. Ez volt is­meretségünk kezdete. S most­ amikor tanulmányúton jár­tam Magyarországon, személyesen is megismerkedtünk. E találkozást legna­gyobb élményeim közé sorolom. De '*r ebből a találkozásból majdhogy sem­mi se lett. ,,Kodály Zoltán az utóbbi * • időben nem fogadhat senkit A fele­­•■■v- sége kórházban van, s ő naponta kt­­. jár hozzá“. Ezt a választ kaptam én is, mint annyian mások. /y i sem mondhatom mennyire el­­szomorodtam. De szerencsémre­­ ez a válasz nem volt végleges. Mert egy napon, 1955 november 22-én telefonon közölték velünk (velem és K­., Lakatos István kolozsvári zenetörté­­nésszel), hogy a mester délután 4­­-­ órakor szívesen lát otthonában. El­képzelhető, mekkora örömmel fogad­tuk ezt a hírt. ... Meglehetősen bátortalanul csen­gettem Sztálin körúti lakásának ajta­ján. Nagy meglepetésemre maga Ko­dály nyitott ajtót. Kék házikabát volt rajta. — Na, neked is jól megfehéredett a hajad ! — mosolygott rá Lakatos Ist­vánra. Aztán nyájasan betessékelt minket dolgozószobájába. Odabent minden oly egyszerű és minden oly barátságos, meleg, mun­kára hívogató szoba. A magyar népi­­motívumokkal ékes szőnyegeken és falvédőkön gyönyörködve pihen meg a szem. A villanyfény csak a mester íróasztalát világítja meg s ez még meghittebbé teszi a szoba légkörét. Az asztalon kefelevonatok vártak átnézésre. Megemlítettem, hogy Friedmann Ig­nác 1927-ben eljátszott nálunk — Bukarestben első ízben — néhány Kodály-művet. Most elhoztam a mes­ternek a két hangverseny műsoráról készített fényképmásolatokat. — Nem is tudtam erről —■ örvende­zett Kodály —, sőt azt is most hal­lom először, hogy Friedmann beik­tatta repertoárjába az én műveimet... Azután George Enescu került szóba. A mester részletesen akarta tudni, hogyan, milyen körülmények között halt meg az Ödipusz szerzője. A beszélgetés során elmondtam neki, mit írt Enescu Bartókról és róla. Idéz­tem a „George Enescu visszaemléke­zései"­­című kötetből, amely 1955-ben jelent meg Párizsban, Flammarion­­kiadásban, Bernard Gavoty szer­kesztésében. Most újra hallhattam azt, amit Enescu is említett, hogy a budapesti zeneakadémia zeneszerző szakosztályának hallgatói előtt Ko­dály a melódiaszerkesztés példaképé­nek minősítette a liveni mester C-dúr szvitjének unisono-prelűdjét Kodályt nagyon meghatották Enes­­cunak Bartók Béláról mondott elis­merő szavai. — Enescut —■ mondotta — két okból is csodáltam: először a nagy-nagy mű­vészetéért — egészen kivételes előadó volt —, másodszor magát az embert csodáltam benne: tetterejét, bátorsá­gát, a művészet iránti rajongását... J­­odáig franciául beszélt velünk. 4* jellegzetesen magyaros kiejtés­sel. Az utolsó szavakat nagyon hal­kan félig lehunyt szemmel mondta. Ahogy így elgondolkozva ült, vala­hogy Liszt Ferencre emlékeztetett. Sürü szemöldöke van, kecskeszakálla, hosszú ősz haja a tarkójára hull. Hetvenöt esztendős mia. Percekig lapozgatott a Bartókra vonatkozó román dokumentumok fényképmásolatai között. Aztán leg­utóbbi kutatásaim felől érdeklődött. — Nagyon nehéz hozzájutni a még kiadatlan Bartók művekhez — folytat­ta. — Az amerikai tröszt minden­féle akadályokat gördít elénk, írjon Báthori ügyvédnek (ő kezeli a nagy zeneszerző hagyatékát — a cikken megjegyzése), közölje vele mind­­eket a problémákat, s aztán kérem, tájé­­koztasson engem is a továbbiakról. Va­gyon érdekel, milyen választ kap Báthoritól. Mielőtt elbuc­sóztunk, a mester megajándékozott a Magyar t­udomá­nyos Akadémia kiadásában legutóbb megjelent „Szóval: Kultur?” című tanulmányával. Azzal az ígérettel váltunk el, hogy átadjuk szívélyes üdvözletét Eisikovitsnak, Jodalnak és más romániai tanítványainak. E­gy héttel később újra alka­l­­mam volt találkozni Kodály Zoltánnal. Elmentem a zeneakadá­miára, hogy jelen lehessek folklór­­óráján. Amit itt láttam, az nem any­­nyira oktatás, mint inkább baráti beszélgetés volt. A tanár és hét ta­nítványa egyazon asztalnál ült. Élénk vita fejlődött ki közöttük, egymást érték a kérdések. Kodály kimerítően válaszolt a fiataloknak, sőt még el is fütyölt nekik egy-egy népdalt. S ami­kor az egyik diák elővett egy mátrai dalgyűjteményt (ezt a vidéket külö­nösen jól ismeri Kodály), a megbeszé­lés még élénkebbé vált. Azután meghallgattuk egy 1937- ben kiadott, úgynevezett útmutató né­hány szakaszát. A címe szerfölött gyanúsan hangzott : ,,Hogyan tölt­sünk népdalokat ?" Ez a kis füzet burzsoá „felfogásban” tárgyalta a folklórt: ma akármelyik humoros fo­lyóiratba beillenék. Kodály moso­lyogva hallgatta a diák felolvasá­sát, s a végén szellemesen, nagyon találóan foglalta össze a „mű" tar­talmát. A mester pompásan ért hozzá, hogy meleg hangulatot teremtsen az­­órán, állandóan ébren tartsa hallgatói­nak figyelmét, élénk részvételre ser­­k■­ntse őket így azután könnyen, szin­te játszva sajátítják el az anyagot. Az óra második részében Kodály igen érdekes problé­m­át vetett fel , hogyan dolgo­zzék a népdalgyűjtő és mik azok a jellegzetes sajátosságok, amelyekre a kutatónak első pillanat­ban fel kell figy­elnie. Felhasználva egy népi egyveleget (ezt az új zenei formát, amely a várossal mind szo­rosabb kapcsolatba kerülő magyar falu­ban az utóbbi években megjelent), Ko­dály főképpen a gyermekdalokéhoz hasonló szerkezetű siratóénekek és a hujjogtatók rendkívül változatos, gazdag ritmusát emelte ki. A továb­biak során arról beszélt, hogy a folklórmunkához kiváló emlékezőte­hetség kell, türelem, emberszeretet, leleményesség a meggyőző módsze­rek kiválogatásához, kifogástalan ze­nei hallás, é­s még sok egyéb. Az a mód, ahogyan a diákok mind­ezt hallgatták, beszédesen tükrözte kibontakozó felelősségérzetüket s azt a vágyukat, hogy méltók legyenek ta­nárukhoz, aki oly lelkesen igyek­szik beléjük oltani a művészet szere­­tetét, pályájuk szeretetét. A­z óra végén, amikor köszöne­­tet mondtam vendéglátónknak, az igazi, nagy művészekre jellemző szerénységgel válaszolta: — Ó, hát ez tulajdonképpen nem is volt rendes leckeóra. Nem hiszem, hogy túl sok haszna lett volna ebből a mi „beszélgetésünkből”. Dehogyis nem ! Ennek a nagy mű­vésznek minden mondatából, minden szavából értékes tanulságokat merí­tettem. És találkozásunk nyomán még sok mindent megtudtam : azt, hogy mi­lyen népszerű Kodály Zoltán. "milyen nagy-nagy szeretettel veszik körül a magyar zeneszerzők (a legtöbbjük ta­nítványa volt), mekkora munkabírás­sal és odaadással dolgozik még ma is, és milyen nagyszerű életfeltétele­ket nyújt a mesternek a népi dem­­o­­krattkus rendszer. Találkozásom Kodály Zoltánnal — a baráti magyar nép mai legnagyobb alkotóművészével — nemcsak két mu­zsikus szakmai megbeszélése v­ot, h­nem ennél sokkal mélyebb jelentő­ségű esemény számomra. VIOREL COSMA Magyarországi útijegyzetek Találkozásom Kodály Zoltánnal ELŐRE GYORS ÉS JÓ MINŐSÉGŰ GÉPJAVÍTÁST Miért csak közepesen dolgozik a telegdi gép- és traktorállomás A gép- és traktorállomáso­k Nagy­várad tartományi igazgatóságán, úgy értékelték a napokban a telegdi GTA- nál folyó javítási munkát, hogy „kö­zepesen megy”. Van nála rosszabb, ,de jobb is a tartományban.— mond­■ ták: Nagyvárad tartomány 8 gépállomá­­sa egyenlő feltételek mellett lépett a­­ gépjavítási időszakba. Még a tavaly jó gépeket kaptak, új műhelyeket épí­­t­tettek, idén csak a központi fűtést kez­dett beszerelni. A telegdiek még elő­nyös helyzetben is voltak olyanformán. „Hogy nekik hidraulikus prés is jutott, fi­gyeskezű asztalosuk, Lakatos Gyula kongresszusi felajánlásban, villanymo­­totormeghajtású cirkulát, meg abrik­ert szerelti fel a helyi, erőforrásból. A­­ cserealkatrészek nagy rés­­ze is megér­­­kezett, a még hiányzókért pedig már el­ndul alá a tartományi igazgatósa.? küldöttei Sztálinvárosba. Mire az SRT tb b­orok kerülnek javítás alá, minden ? bizonnyal itt lesznek a hozzávaló fo­­gáskerekek is, egyszóval: a feltételek biztosítva vannak és voltak a sikerhez s hogy „csak közepesen” megy a javítás, an­nak az okát a szubjektív „körülmé­nyekben” kell keresni. A javítási időszak hosszas, a he­tekkel előbb megtett intézkedések egész sorát követeli meg. Például: ■ szükséges, hogy a karbantartási rész­leg idejében tervszerűsítse a javítási­­munkákat, a javításokhoz igényelt szerszámokat és anyagokat jóelőre -­ biztosítsa, ütemezze be a traktorok bevonását üzemképességük szerint, i .készítsék elő a műhelyt stb. Ezek a "tennivalók rendszerint egész november "­.végét s december elejét is elfoglalják. Ezzel szemben a telegdi gép- és trak­­tátorállomáson ebben az időben a követ­kező volt a helyzet: az agromérnököt itt­ is cserélték, az igazgató a kórházban volt majd két hónapig, Badea Ale­­xandru mérnök, a karbantartási rész­­fs jog vezetője­ pedig december elején szabadságra ment. Helyettese, a ma­­i sielvfőnök, nem sok gondot fordított a pillanatnyilag legsürgősebb feladatra. Az ifjúmunkás Avram Joan, technikai ellenőr, az egyedüli, aki lelkiismereti kérdést csinált ebből a dologból, azon­ban segítség nélkül nem tudott meg­birkózni a feladatokkal. A műhelysze­­mélyzet segítette ugyan, különösen Tab­ódi József,­ Mátéfi Sándor, Hor­váth István lakatosok, de csak a ma­guk hatáskörében­ segíthették. Január 5-én adták ki az utasítást, az utolsó traktorok bevonására , mert a telegdi körzet a legnagyobb — Be­­lényesig terjed — az utolsó két gép még január 11-én nem érkezett­­vissza a gépállomásra. Viszont a korábban beérkező 29 traktor lehetőséget nyúj­tott volna a javítási munkák nagymé­retű kibontakozására. (Arról nem is szólva, hogy számos tárcsa, vetőgép stb. is „kéznél” volt, s ezeknek is csak úgy 80—90 százalékát javították meg. De végtére is, bent vannak a trak­torok, gőzerővel­ folyhatna a munka, így: folyhatna. " feltételes módban. Mert míg a biharpüspöki gép- és trak­­torállomáson naponta kijavítanak egy traktort, addig Telegden, január 5— 12 között mindössze négyet javítottak meg. Miért „közepes a munkamenet” még akkor is, ha ugyahogy sikerült pótolni a korábbi szervezetlenséget? A válasz rövid: mert hiányzik a munkának lendületet adó szocialista verseny, mert ebből a döntő többség­ben fiatalokból álló gép- és traktorál­lomáson hiányzik az ifjúi lendület hiányzik az IMSZ munkája. Erre még rövidebb a válasz: papí­ron létezik csak. Van IMSZ tit­kár — a múlt tavasz óta Er­dős Sándor körzeti agronóm­us személyében. Vannak bárótagok és tagok, — csak éppen .. .szerve­zed élet nincs és helyette feltalál­ható a szervezeti élet hiányának szá­mos következménye: laza munkafe­gyelem, munka- és egymás iránti hely­telen magatartás, a közvagyon iránti közömbösség, stb. Mindez nem öltött nagy méreteket, de már csírájában is arra figyelmez­tet: jó lesz idejében elejét venni a további hibáknak. Mintegy­ 50 IMSZ-tag van a szép- és traktorállomáson. Ennek 50 száza­léka traktoros, a többiek bent dolgoz­nak a gépállomáson. Plenáris ülést nem tartottak majd egy teljes eszten­dőn keresztül, s arra sem sikerült időt szakítani, hogy megbeszéljék, hogyan történhetett meg az, hogy Barculai Florian, a nyári munka teljében órák­ra magára hagyta traktorát és mert az olaj időközben kifogyott , kiégett a motor? A gép- és traktorállomás IMSZ-szervezete nem foglalt állást ebben az ügyben. Minden hónapban kétszer megje­lent a GTA nagyon szeretett és várt kis­­újságja. Ezt kitűnően felhasználhatta volna az IMSZ az ifjúság nevelésére, hírt adni egymásnak sok-sok ap­róságról, amelyek oly nagyon érdeklik a fiú­kat. Nemcsak a pusz­ta számokat, hogy Groza Gheorghe bri­gádja 111 százalékra teljesítette évi tervét, Brudasca Gheorghe 162 százalékra, vagy Niculat Dumitru 134 százalékra. Azt is megírhatták volna, hogy a Belényesen dolgozó két brigád tagjai, amikor meg­kapták a nyáron vég­zett jó munkájukért a prémiumot, 3 kerék­párt, egy patefont és egy öltönyt vásárol­tak a sok apróság mellett. Vagy ott van pél­dául Moca Traian... A gép- és traktorállomás egyik legjobb trakto­rosa, évi tervét 136 százalékra teljesítette, az önköltség terén sincs reá panasz, mun­kája minőségi. Fizeté­se meghaladta a múlt évben a 15.000 lejt, kapott közel 500 kg. búzát, s sokszor 2— 3000 lej jutalmat. Mindebben nincs semmi rendkívüli, hiszen minden jól dolgozó traktoros megkeres ennyit, csupán az a csodá­latos, hogy ez a szorgalmas, példásan dolgozó ifjú nem tagja az IMSZ-nek. A gépállomások egyik legfontosabb feladata: hozzájárulni a mezőgazda­ság szocialista szektorának megerősí­téséhez és fejlesztéséhez. A telegdi gép- és traktorállomás ifjainak ebben az irányban sem sikerült teljesíteniök feladatukat. Tagadhatatlan, hogy a szocialista szektor egységeit segítet­ték, hiszen segítség volt minőségi munkájuk a határban , de a kibőví­téséért nem tettek semmit. Nem vé­geztek agitációs munkát. S ez ugyan­csak annak a következménye, hogy az A székelyudvarhelyi GTA fehérre meszelt tágas javítóműhelyében élénk munka folyik. A szétszedett traktorok körül traktoristák, gépészek sürgö­lődnek." Alaposan szemügyre vesznek minden egyes alkatrészt s a kopotta­kat, vásottakat megjavítják, újakkal cserélik ki. Nem akármilyen munka ez. A traktorok ellenőrzése, javítása felelősségteljes, nagyfontosságú tenni­való, ettől függ a tavaszi, sőt szinte az egész évi munka sikere. Ezt tudja a gépállomás vezetősége is. Ezért — mint minden évben — az idén is ala­pos és jól átgondolt munkatervet ké­szített a javítások időszakára . Ebben az évben is az alkatrész­csoportonkénti gépjavítás jól bevált módszere szerint szerveztük meg a munkát — mondja Soó László ellen­őrző gépész, aki pár napja a pillanat­nyilag távollévő Bokor János fő­gépészt helyettesíti.­­ Az egyes javítócsoportok élére a GTA legjobb gépészeit, traktoristáit állítottuk. Bakó Sándor és Cseke Vilmos gépészek pél­dául a motorokat szerelik szét, javít­ják m­eg. Ezt a munkát tavaly is ők végezték. Nem is igen volt baj a mo­torokkal egész éven keresztül. A diffe­renciálművet és kapcsolószekrényeket Székely Béla körzeti gépész irányítá­sával hét 3—3 tagból álló csoport ja­vítja. A hűtőkkel Szász Zsigmond és Gotthárd Imre traktorosok foglalkoz­nak. Másik csoport a futóművet, lán­cokat, kerekeket teszi rendbe. Külön csoport foglalkozik az alvázzal s más alkatrészekkel is. A székelyudvarhelyi gépállomás dol­gozói azt vállalták, hogy február hu­szadikára befejezik az összes javítá­sokat. Január 14-ig kilenc traktoruk volt kijavítva, kipróbálva. A megjaví­tott traktorok közül három már ki is ment a kollektív gazdaságokba Persze a 49-ig m­ég sok van (jelenleg ennyi traktora van a gépállomásnak). Jó ütemben kell haladjon a munka, ha azt akarják, hogy a vállalt időpontban teljesen készen legyenek. Ez a hely­i MSZ-szervezet nem végzett tagjai között kellő felvilágosító, nevelő mun­kát. A gépállomáson nagyon sok dicsé­­retreméltó ifjú dolgozik, legtöbbje if­júmunkás. Meg kell találni tehát a lehetőséget arra, hogy ezek az ifjak mielőbb bekapcsolódjanak a szerve­zeti életbe. Gyökeres fordulatra van szükség, hogy az IMSZ a telegdi gép- és trak­­torállomás vezetőségének támasza le­gyen. S ehhez a feladathoz első lépés a mezőgazdasági gépek és szerszámok idejében történő, jó minőségű kijaví­tása, a traktorosok szervezett neve­lése, s mindannak a kiküszöbölése, ami odajuttatta a kitűnő „ember­anyaggal” rendelkező telegdi gép- és traktorállomást, hogy a „legjobban” helyett, „csak közepesen” menjen a munka. MOLNÁR ERZSÉBET­ tel komoly gondot okoz a gépállomás vezetőinek és munkásainak. — Ha csak tőlünk függene a javí­tások jó menete, a fejünk sem fájna — mondja Páll József elvtárs, az ál­lomás igazgatója —. Ügyes, dolgos szakemberekben nincs hiányunk. Az idén m­ár szerszámunk is elég van, a munkát is jól megszer­veztük, de mégsem haladunk úgy, ahogy kellene, mert nincsen elég cserealkatrészünk. A sztálinvárosi 5. számú lerakat, amely bennünket el kellene lásson, szükségleteinknek eddig csak alig 15 százalékát utalta ki. A hernyótalpas traktorok javítá­sához szükséges 768 láncszemből pél­dául még egyetlen egyet sem szállí­tott le. Hiányzanak még más nélkülöz­hetetlen gépalkatrészek is. Sok bajunk van a leszállított cserealkatrészek minőségével. A sztálinvárosi traktor­gyár például legutóbb olyan puha csapszegeket (bolonikat) készített, amelyekkel nem mertük a lánctalpa­kat összefűzni. Vissza kellett utasíta­nunk az átvételt, pedig nagy szüksé­günk van rá. —* A többi mezőgazdasági gép ja­vítása nagyrészt helyi erőforrásokból történik. Ezekkel nincs is különösebb baj. Eddig már 9 vetőgépet, 16 ekét, 27 csillagkoronát, 25 fogasboronét — a meglevő felszerelés mintegy 75 szá­zalékát — javítottak meg. A gépállomás vezetősége a gépek javítása mellett nagy gondot fordít a traktorosok szakmai és politikai to­vábbképzésére. Hetenként egy napon minden traktoros és brigádvezető tanfolyamon vesz részt. A székelyudvarhelyi GTA dolgozói jó gépekkel s alaposan felkészülve akarnak hozzáfogni a II. pártkongresz­szus irányelveiben megjelölt feladata­ik megvalósításához. De hogy ennek becsülettel eleget tehessenek, az eddi­gieknél nagyobb segítséget kell hogy kapjanak mind a GTA-k Magyar Au­tonóm Tartomány­i igazgatóságától, mind az 5. számú sztálinvárosi csere­­alkatrész lerakat vezetőségétől. MÁTHÉ ANDRÁS Cserealkatrészeket vár a székely­udvar­helyi GTÁ Jól haladnak a gépjavítással Caracas rajonban 166 mezőgazdasági gép- és szerszám­javító központ mű­ködik. A javítások megfelelő elvég­zése érdekében idejekorán megtör­téntek a szükséges intézkedések a központoknak üzemanyagokkal és anyagokkal való ellátására s a munkafolyamatok ésszerű meg­szervezésére. Ennek eredménye­ként 14 vetőgépet, 485 ekét, 242 koronát 6 szerelőrostát 10 triört és egyéb gépeket és szerszámokat már eddig megjavítottak. A javítási munkálatokat az elsők között végezték el Amarászii de Jós község dolgozó parasztjai, akik kija­vítottak 176 ekét, 162 koronát és 3 vetőgépet. Radomiru, Stoenesti és Falceiu községek dolgozó parasztjai több mint felét kijavították a mező­­gazdasági gépeknek. A botosani gépjavító központ dol­gozói, akik az alkatrész-csoporton­kénti javítás módszerét alkalmazzák, eddig 85 traktort javítottak ki és küldtek el a GTA-khoz, és most végzik 25 motor bejáratását. Gheorghe Grecu és Chiva Apinii munkások újjáalakítottak 85 henger­fejet. Ilie Volinschi gépész pedig kijavította 40 KD-traktor indító mo­torját. Ion Leahu, Gheorghe Ciobanu és Artur Andrascu munkások naponta 20—50 százalékkal túlteljesítik terv­feladataikat. 374.500 gyümölcsfát permeteztek be Az ország összes tartományaiban nagyban folyik a gyümölcsfák téli permetezése a San José te­tvek el­len, s a különféle rovarok, külö­nösen a pajzstetvek petéinek kiir­tására. Az idén jóval több fát védenek meg egy kertészeti olaj­jal és dinitroortocrezollal,­­mint ta­valy. A gyümölcstermesztők ezi­­deig több mint 400 tonna kerté­szeti olajat és 143 tonna dinit­­roortocrezolt kaptak a permete­zéshez. Január 1-től mostanáig több mint 374.500 gyümölcsfát permeteztek be az elmúlt év utolsó negyedévében már beperme­tezett 4 millió gyümölcsfán kívül. Az állami gazdaságokban ezideig bepermetezték a gyümölcsfák 40 százalékát. Különösen gondosan permetez­nek az ismert fajgyümölcs- és fő­leg almatermő vidékeken. Craio­va tartományban ez évben közel 81.400 gyümölcsfát, Kolozsvár tar­tományban 56.300-at, Ploesti tarto­mányban 33.400-at, Sztálin tarto­mányban pedig 32.000-et perme­teztek be. A kollektív gazdaságokban már több mint 25.000 gyümölcsfa permetezését végezték el. A kártevők leküzdésére létesí­tett központokat és mezőgazdasági központokat nagymennyiségű új felszereléssel látták el. A műkedvelő együttesek IV. országos versenye 1956 január és 1957 február között kerül lebonyolításra a kulturotthonok, rajoni kultúrházak és kollektív gazda­ságok műkedvelő együtteseinek IV. országos versenye, továbbá a népi al­kotóművészek II. országos képzőmű­vészeti kiállításával kapcsolatos ver­senypályázat. A műkedvelők versenyén vegyes énekkarok, duettek, kvartettek, sex­tettek, szólóénekesek, népi- és szim­fonikus zenekarok, cigányzenekarok, szájharmonika-zenekarok, fúvós­zene­karok, tánccsoportok, szólótáncosok, kulturagitációs brigádok és műsorbe­­mondók, színjátszó-csoportok, bábszín­házak, szavaló- és előadóművészek vesznek részt. A népművészeti kiállításokon fest­mények és rajzok, szobrok, grafikai munkák, fafaragások, keramikai mű­vek, népi hímzések és szőttesek, bőr­­műtárgyak és fonott műtárgyak ke­rülnek bemutatásra. A kiállításon a falusi népi alkotók, valamint a rajoni kultúrházak mellett működő képzőmű­vészeti körök tagjai vehetnek részt. A verseny első szakasza 1956 ja­nuár 10 és­ augusztus 23 között bo­nyolódik le, míg a második szakasz 1956 szeptember 1-én kezdődik és 1957 februárjáig tart. ■­ (Agerpres) ----------­ .Meg nem jelent levelü­nk nyomán Egyik levelezőnk a közelmúltban tá­jékoztatta szerkesztőségünket, hogy a Dicsőszentm­árton rajoni Szentmiklós községben a néptanács elhanyagolja az utak, hidak és a vízvezeték javítá­sát. Ugyanakkor a kultúrotthon is las­sú ütemben épült s az utcai villanyvi­lágítás is gyenge. A rajoni néptanács végrehajtó bizottsága ezzel kapcsolat­ban a következőket válaszolta lapunk­nak: „Kivizsgálásunk levelezőjük észrevé­teleinek helyességét igazolja. Ezért intézkedtünk, hogy a helyi néptanács a lakosság segítségével mielőbb rendbe hozza az elhanyagolt utakat és hida­kat. Három­ nagyobb hidat a rajoni néptanács útépítési osztálya fog megja­vítani ebben az évben. A faanyagot már a helyszínre szállították. A bírálat nyomán a kultúrotthon építése is meg­gyorsult, tavaszra csak a vakolás ma­rad. Intézkedés történt arra vonatkozó­lag is, hogy megjavítsák az utcai vilá­gítást. A vízvezeték javítását most azonnal nem tudja elvégezni a népta­­nács, ugyanis önadót még nem szavaz­tak meg erre a célra. Az ez évi önadó megszavazása alkalmával ezt a kér­dést is szem előtt fogják tartani. 1956. január 18., szerda. „A tanügy fejlődése a Magyar Népköztársaságban“ kiállítás Bukarestben AZ ARADI ÁLLAMI ÁRUHÁZ 1955- ben 32 százalékkal több bútort, 14 százalékkal több készruhát, 22 száza­lékkal több bőrtalpú és 24 százalék­kal több gumitalpú cipőt, 70 száza­lékkal több vászonszandált, 27 száza­lékkal több zománcedényt és üveg­árut, 58 százalékkal több sportfelsze­relést és hangszert adott el mint 1954- ben. DIATOMIT ÉPÍTŐTÉGLA GYÁR­TÁSÁT kezdte meg a fővárosi Izo­látorus gyár. A diatomit téglát ed­dig csupán hőszigetelésre használ­ták, de mivel könnyű és jó szigetelő, építőtéglának is nagyszerűen be­válik. ÁRVÍZ PUSZTÍT Kaliforniában, Yuba Cityben 2000 ember maradt hajlék nélkül TÖBB MINT 38.000 HEKTÁR le­tarolt erdőt ültettek újjá öt év alatt a Magyar Autonóm Tartományban. Második ötéves tervünk folyamán 45.000 hektár területet erdősítenek. SVÉDORSZÁGBAN két személyvo­nat összeütközött. A szerencsétlen­ségnek 20 halálos áldozata van A SZOVJET VÖRÖSKERESZT 50 ezer rubel segélyt adományozott az északnorvégiai vihar áldozatainak. NAPONTA 10 SZÁZALÉKKAL tel­jesítik túl a tervet és 3 százalékkal, fokozták az egy munkásra eső mun­katermelékenységet a fővárosi „De­cember 13” olaj­gyárban két újabb extraktor beállításával A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZ­TÁRSASÁGBAN egyedül Halle tarto­mányban az elmúlt év utolsó negye­dében 670 Nyugat-Németországból átjött dolgozó talált elhelyezkedést és épített házat. A MAROSVÁSÁRHELYI SZÉKELY SZÍNHÁZ a napokban Udvarhelyen vendégszerepelt Nicolo Machiavelli „Mandragora” című darabjával. A színház téli vendégszereplései­­ során, a Magyar Autonóm Tartomány 21 városát és falvát­ keresi fel. SZANATÓRIUMOT ÉPÍTENEK Hi­rosimában az 1945. évi amerikai atom­bombázás áldozatainak gyógykezelé­sére. Az atomsugárzás ugyanis még most, 11 év múltán is számos meg­betegedést okoz. TÁJFUN PUSZTÍTOTT Japán­ pard­­vidékén. Tíz halászhajó elsüllyedt, 13 halász a tengerbe fulladt, 59 ha­lász sorsáról eddig még semmit sem tudnak. A FŐVÁROSI VÖRÖS GRIVICA műhelyekben megkezdték az első he­gesztett mozdonykazán készítését. A hegesztett kazán háromszor rövidebb idő alatt készül el, mint a szegecselt és üzemtartama is lényegesen hosz­­szabb. HÉTFŐN DÉLUTÁN A FŐVÁROS­BA ÉRKEZETT Jean de Beer francia drámaíró, a Franciaország-Románia társaság országos tanácsának tagja, a Pen klub titkára. A vendéget a há­rmasai repülőtéren a Külföldi Kultura­kapcsolatok Román Intézetének több munkatársa és az írószövetség küldöt­tei köszöntötték. A Magyar Népköztársaság oktatásügyének fejlődését szemléltető ki­állítás nyílt a fővárosi Építészeti Intézetben. Grafikonok mutatják be a tanintézetek és a tanulók számának gyors növekedését, művészi fényké­pek ábrázolják a testvéri népköztár­saságban újonnan épült iskolákat, egyetemeket, a tanulók életét, szórakozását. Igen sok kiállított gép, mű­szer és készülék bizonyítja a magyar ipari tanulóifjúság alkotó lendületét Képünk a kiállítás egyik részletét ábrázolja. A Nagyváradi Állami Színház legközelebbi bemutató előadásai A Nagyváradi Állami Színház ja­nuár 28-án szombaton mutatja be Bródy Sándor „Tanítónő“ című szín­művét dr. Gróf László rendezésében. A darab főbb szerepeit Dukász Anna Gulácsi Albert, Iliász Aladár, Gróf László, Gábor József, Bottyán Kál­mán, Halasi Gyula, Csehi Sándor, Mátrai Rózsi, Sugár fehinó alakít'dk. Az előadás bemutatását nagy érdeklő­déssel várja a város színházlátogató közönsége. A Nagyváradi Állami Színház ro­mán tagozata február első felében tartja meg harmadik bemutatóját Vic­tor Naum ,,A főnök előléptetése" című vígjátékéval. ----------­Továbbra is aránylag meleg idő várható. Változó felhőzet, az ország délnyurfali részén erősebb felhősödés, elvétve kisebb esők. Reggel és este ködképződés. Gyenge nyugati szél. Alig változó hőmérséklet, nappal plusz 2 és plusz 12 fok, éjjel plusz 4 és mí­nusz 4 fok között. ÚJ TECHNIKA Sokkal tartósabb a ciánozott fémvágókés Nemrég a brailai „Progresul“ üzemben bevezették a szerszámok új hőkezelését, a ciánozást. Az új eljárás­sal a fémvágó kések felülete kemé­nyebb és tartósabb lesz. A művelet hasonlít a fémek cementálásához. A késeket mielőtt alávetnék a ciá­­nozásnak, 75—85 fokon bizonyos lú­gos összetételű oldattal zsírtalanítják, tisztítják, vízzel mossák és utána megszárítják. Ezután nagyobb fém­dobozban faszén, kátiumferrociánid és kátiumkarborját finoman porított, szá­raz keveréke közé ágyazzák, majd a fémdobozt lezárják, kemencébe helye­zik s az előírt hőmérsékleten bizonyos ideig hevítik. Az új hőkezeléssel a fémvágó, for­gácsoló kések felületi rétege szénben és nitrogénben gazdagabb lesz, ennek következtében a felületük szilárdabbá, ellenállóbbá válik. Az így kezelt fém­vágó kések 650 fokon is megtartják keménységüket, míg a nem ciánozottak már 500 fokon lágyulni kezdenek. Könnyebb velük forgácsolni, a meg­munkált felület simább lesz. A szilárd közegben ciánozott kések kopásellenállása majdnem megkétsze­reződik. A munka termelékenységét pedig jelentékenyen növelni lehet a kések alkalmazásával. Kifizetődő a baromfinevelés Szalontán Demján Julia háziasz­­szony, két menyével együtt, 685 libát, 290 pulykát, 130 kacsát és 225 Leg­­horn-lyukat nevelt. Valamennyit a szövetkezet utján és a szalontai pia­con értékesítette s eladásukból több mint 30.000 lej jövedelemre tett szert. A kapott pénzből varrógépet, rádió­­készüléket és különféle háztartási cik­keket vásároltak. Tenke községben Estera Robu há­ziasszony csupán 82 pulyka eladásá­ból 4.920 lejt kapott. Több mint 4.000 lejre adtak el szárnyasokat Híyében Florica Pocodar, Jánosdán Balog Anna, Homorogon Maria Olariu, Ba­­rakonyon Maria Rujan és más házi­asszonyok is. A Szalonta rajoni Tenke, Szent­miklós, Feketebátor, Ilye és Erdő­­gyarak községekben az utóbbi három­­ évben megkétszereződött a­­baromfik száma Ezekben a falvakban igen kedvező i­lletőségek­­ kínálkoznak a liha- és r­ózsatenyésztésre s ezek szá­ma ma hétszer akkora, mint 1953- ban volt. Az említett községek lakos­ságának több mint 90 százaléka fog­lalkozik liba- és kacsatenyésztéssel. A rajonban 1954-hez viszonyítva 150 százalékkal nőtt a libák és kacsák száma, 92 százalékkal a pulykáké és 64 százalékkal a lyukoké. Az állam jelentős támogatásban ré­szesíti a baromfitenyésztőket, szak­embereket és technikusokat bocsát rendelkezésükre s a betegségek leküz­désére szérumokkal látja el őket. A tavasz folyamán további 5 kelte­tő­ állomás kezdi meg működését a rajonban, egyenkint 25.200 tojás be­fogadóképességgel A baromfitenyésztés fejlődése foly­tán állandóan nő az álí­mi keres­kedelem és a piacok u.jd.. e. rékení­­tett szárnyashús r­..„ínsége, A Sza­lonta rajoni barom­f­tenyésztők ta­valy csupán a szövetkezetek és az ORACA utján 274 1­20 libát, kacsát is pulykát értékesítette...

Next