Előre, 1956. február (10. évfolyam, 2577-2601. szám)
1956-02-28 / 2600. szám
1956. február 28., kedd Vasárnap a Floreasca sportcsarnokban kettős szovjet győzelem röplabdában Tainek-múlnak a percek. A teremben egyre nagyobb a tömeg. Jópár ezren vannak itt s várják a pillanatom, amikor a csapatok megjelennek a pályán. ... 17 óra 30 perc. Felcsendülnek a sportinduló akkordjai s a közönség viharos tapssal fogadja a bejáróban feltűnő csapatokat. Reva és Derzsi, a két zászlóvivő nyitja meg a menetet. A játékosok felsorakoznak a fő lelátó elé, majd Gh. Smoleanu elvtárs lép a mikrofonhoz. Üdvözli kedves vendégeinket, sikert kíván mindkét félnek. Ezután Vlagyimir Szavin, a szovjet sportküldöttség vezetője mond válaszbeszédet. Véget ér az ünnepélyes megnyitó, még néhány perc s a pályán ismét megjelennek a játékosok. Egyelőre még csak bemelegítenek. A közönség melegen üdvözli a szovjet válogatottak tagjait, akik közül többen már régi ismerősök. Ismét eljött Bukarestbe Vera Ozerova, aki ma is a csapat egyik nagy erőssége. Szépen játszik, s főleg eredményesen. Most egyébként ő a csapat kapitánya is, mivel Alexandra Csudina, érdemes sportmesternő hiányzik a csapatból, a közeledő atlétikai idényre készül. A férf csapat kapitánya Konsztantyin Reva is régi ismerőse a fővárosi röp Szovjetunió: Hecht, Boldireva, Gorbunova, Ozerova, Mojszejeva, Gorbacseva. Csere: Sztrelnyikova, Kalenika, Galahova. RNK: Sadeanu, Cérnát, Colceriu, Zabara, Susan, Razvanta, Csere: Plesoianu, Metopadov. A román csapat kezd, Sadeanu adogat. A következő menetben azonban már a szovjet játékosok veszik át az adogatást és egymásután szerzik a pontokat. Aránylag rövid idő alatt 12:0 lesz az eredmény javukra. Megerőltetés nélkül 15:3-ra győznek. A második játszmában a román csapat vezet 2:0-ra, 3:3-nál egyenlő a játszma, de ezután a szovjet játékosok ismét elhúznak. 11:3, 12:4, majd 15:7 labdarajongóknak. Tavaly nyáron is vendégszerepelt nálunk , mint a szovjet röplabdázók egyik legjobbját tartják számon a román sportbarátok. Javában folyik a bemelegítés, egyre több ismerőst fedezünk fel. A nők közül Gorbunova, Mojszejeva, Sztrelnyikova, a férfiak közül pedig Szmoljányinov, Scserbakov, Csesznokov játékában már a Bukarestben megrendezett IV. röplabda Európa-bajnokságon is gyönyörködtünk. De rajtuk kívül sok a fiatal. De beszéljünk csapatainkról is. A női együttesből hiányzik Tatiana Avacum, Doina Corbeanu, annál több az új és nagyon fiatal játékos. Ana Susan, Ana Zahara, Georgeta Snop, Cornelia Timosanu, Veronica Zama — mind-mind új nevek a válogatott keretben. A régi, tapasztaltabb játékosok közül Rodica Sadeanu, Sonia Colceriu, Natalia Cernat és Tinela Plesoianu szerepel. A férfi csapatban még nagyobb változás történt. Néhány „oszlopos tag”, mint pédául Roman, Nicolau, Raducanu és Mihailescu kimaradt a keretből. Ezzel szemben itt is sok fiatal kapott helyet. Musat, Botez, Miculescu, Derzsi a Jövő tehetségei. Megszólalt a Játékvezetői sípjel... lesz az eredmény. Az utolsó játszmában 2:2 után 8:2 és 12:7 a játék állása a szovjet együttes javára. Játékosaink nagy hajrát vágnak ki, 12-nél kiegyenlítenek, majd 14:12-re vezetnek is. A szovjet női csapat azonban kiegyenlít s a harmadik játszmát is megnyeri. A találkozó a vártnál gyengébb színvonalon mozgott. A nagy játékerőt képviselő, komoly versenytapasztalattal rendelkező szovjet csapattal szemben igen gyenge ellenállást tanúsítottak lányaink. Női csapatunk tagjai túlnyomórészt idegesen játszottak, nem találták helyüket a pályán. Csak a harmadik játszma második felében jöttek fel, amikor a győzelemhez is közel álltak. Itt azonban a fizikai erőnlét döntött. A szovjet csapat valamennyi tagja kimagasló teljesítményt nyújtott. Ozerova, Mojszejeva lehúzásai szinte mindig pontot jelentettek, de ezenkívül is mind a második vonalban, mind pedig a háló előtt „ésszel” játszottak. SZOVJETUNIÓS BNK (FÉRFI MÉRKŐZÉS) 3:0 (11, 13, 15) Szovjetunió: Reva, Fasahov, Gaj kovoj, Szmoljanyinov, Makagonov, Buszlájev. Csere; Scserbakov, Kóselev. RNK: Ponova, Rusescu, Miculescu, Crivat, Musat, Plocon. Csere: Medianu, Botez, Derzsi. Az első játszmában 3:3 után 9:3-ra húz el a szovjet válogatott. Most játékosainkon a sor, egymás után 5 pontot szereznek. Nem sikerül kiegyenlíteniök, de mindig szorosan felzárkóznak. Jóval kiegyensúlyozottabb küzdelem folyik a második játszmában, 4:0-ás szovjet vezetés után kiegyenlítünk, majd 7:4-re és 10:6-ra vezetünk. 10-nél ismét egyenlő a játszma állása. 12:10-re, majd 13:11 -re vezet ismét a román csapat. 13:13-ról a szovjet együttes szerzi meg a győzelmet. Az utolsó játszmában 14:6-ra vezet a szovjet válogatott. Ezután játékosaink nagy erőbedobással küzdenek, kiegyenlítenek és 15:14-re a vezetést is megszerzik . De a szovjet röplabdázók feljönnek és megnyerik a mérkőzést. Noha még játszmát sem sikerült nyernünk, csapatunk mindvégig veszélyes ellenfele volt a szovjet együttesnek. A szovjet játékosok jobb taktikája és fizikai erőnléte döntő fontosságú volt a mérkőzés eredményének kialakulásában. Játékosaink egyik nagy hibája volt, hogy nagyon sokszor — lehúzáskor — átnyúltak a hálón s így értékes pontokat vesztettek. A mérkőzés egyébként mindvégig izgalmas volt. ANTAL ANDRÁS SZOVJETUNIÓ—BNK (NŐI MÉRKŐZÉS) 8:0 (8, 14) Szovjet sikerek a 43. férfi gyorskorcsolya Európa-bajnokságon Szombaton és vasárnap a helsinki Olimpia stadionban bonyolították le az 1956. évi, sorrendben a 43. férfi gyorskorcsolya Európa-bajnokság küzdelmeit. A kétnapos verseny újabb szovjet sikerrel ért véget. A téli olimpiai játékokon, majd a világbajnokságon aratott győzelem után, az Európaajnokság is szovjet győzelmet hozott. A szovjet versenyzők két számban győztek és Jevgenyij Grisin révén az abszolút Európa-bajnoki címet is megszerezték Eredmények 500 m: 1. Grisin (Szovjetunió) 42.4 mp; 2. Mihajlov (Szovjetunió) 42,8 mp; 3. Salonen (Finnország) 43,2 mp. — 1500 m.: Mihajlov (Szovjetunió) 2 p 13 9 mp; 2. Grisin (Szovjetunió) 2 p 14,0 mp; 3. Salonen (Finnország) 2 p 15,8 mp. — 5000 m: 1. Johannessen (Norvégia) 8 p 12,5 mp; 2. Goncsarenko (Szovjetunió) 8 p 16,7 mp;. 3. Merkulov (Szovjetunió) 8 p. 18,1 mp.; 10.000 m: 1. Johannessen (Norvégia) 16 p 50,1 mp, 2. Seiersten (Norvégia) 17 p 01,7 mp, 3. Eriksson (Svédország) 17 p 17,7 mp. Az összetett verseny eredménye: Abszolút Európa-bajnok: Jevgenyij Grisin (Szovjetunió) 190 062 pont, 2. Johannessen (Norvégia) 190,788 pont; 3. Eriksson (Svédország) 191,400 pont; 4. Merkulov (Szovjetunió) 191,998 pont; 5. Goncsarenko (Szovjetunió) 192,003 pont. RÖVIDEN Nagyváradra érkeztek a Német Demokratikus Köztársaság kerékpározói, akik az ugyancsak hazánkban vendégszereplő lengyel, valamint a román kerékpározókkal együtt közösen készülnek fel a Varsó-Berlin-Prága kerékpáros békeversenyre. A csapat tagjai között szerepel Gustav Schur a kerékpáros békeverseny tavalyi győztese, Zabel, Meister I., Meister II., Gruppe Fiedler és még sok más fiatal tehetség. Bár az időjárás még nem kedvező, labdarúgóink vasárnap is több barátságos mérkőzést vívtak. Bukarestben az A-osztályba újonnan visszakerült Bukaresti Locomotiva „Grivita Rosie” és az A-osztályba újonnan bekerült Bacaul Dinamo csapatai mérkőztek. A vasutas együttes 3:0 arányban győzött Copil, Georgescu és Olaru góljaival. Az ugyancsak a fővárosban lejátszott Bukaresti Progresul F.B.—Ploesti Flacara mérkőzés 0:0 arányú döntetlen eredménnyel végződött. A mérkőzéseket mintegy hétezer főnyi közönség nézte végig. Az országban a következő eredmények születtek: Kolozsvári Stiinta— CC.A 0:0. Aradi Locomotiva—Aradi F'.cmura Rosie UTA 1:0; Temesvári Locomotiva—Temesvári Dinamo 7:1. 4r Külföldi sporthírek Aztalit nn.87. Női nemzetközi asztal.cu.sz versenyt rendeztek a bulgáriai Russe városban a Nők Napja tiszteletére. A versenyen Bukarest város három csapattal képviselteti magát. Ezenkívül még Szófia, Pleven és Russe városokból is több csapat vesz részt. Játékosaink eddig négy mérkőzést vívtak és ugyanannyi győzelmet is arattak Bukarest város I. csapata Pleven válogatottja ellen 3:0 arányban győzött. Golopenta Ivanovát, Zeller Markot, a Golopenta—Zeller páros pedig az Ivanova—Mark párost győzte le 2:0—2:0 arányban. További eredmények: Bukarest III.—Szófiai Vörös Lobogó 3:0; Szófia I—Russe 3:0; Bukarest II—Szófiai Septemvri 3:0, Bukarest II.—Russe I, 3:0. a 3 k 1( Mark Tajmanov, a Szovjetunió 1953 évi férfi egyéni sakkbajnoka. Mint ismeretes, a Szovjetunió 23. sakkbajnokságában hárman: Mark Tajmanov, Jurij Agerbah és Borisz Szpasszkij holtversenyben végeztek az első helyen. A bajnoki cím eldöntésére kiirt körmérkőzésen Mark Tajmanov nemzetközi nagymester győzött s igy elnyerte a Szovjetunió sakkbajnoka címét. A körmérkőzés során Tajmanov mind a kétszer legyőzte Szpasszkijt és két döntetlent ért el Averbáh ellen. 13: 8 arányban győztek férfi asztaliteniszezőink a jugoszláv csapat ellen Hétfőn, a Román Népköztársaság — Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság országok közötti férfi asztalitenisz-találkozó színhelye volt a fővárosi Floreasca sportcsarnok. A baráti találkozó megkezdése előtt M. Stanciu, a Központi Asztalitenisz Szövetség alelnöke üdvözölte a hazánkban vendégszereplő jugoszláv játékosokat. A beszédre Stojan Protic, a jugoszláv sportküldöttség vezetője válaszolt. A csapatok az alábbi felállításban vették fel a küzdelmet: RNK: Gantner Mátyás, Reiter Tamás, Pálus Pesch Harasztosi Tibor, Otto Boittner. Jugoszláv SZNK: Josip Vogrinc, Josip Gabric Aleksandr Grujic, Vojeslav Markovic, Jurica Barlovic. A két válogatott találkozója nagy érdeklődést váltott ki. A sorra kerülő 21 mérkőzésből több, magas színvonalú, igen látványos összecsapásnak volt szemtanúja a nagyszámú nézőközönség. Egyes találkozók azonban a vártnál gyengébb színvonalon mozogtak. Különösen csalódást keltett csapatunkból Harasztosi Tibor és Paul Pesch szereplése. Csapatunk legjobb játékosa Gantner Mátyás sportmester volt, aki változatos játékkal valamennyi összecsapásból győztesen került ki. Reiter Tamás sportmesternek hasonlóan nagy érdeme van a győzelem kivívásában. A vendégcsapat legjobbja Josip Vogrinc volt, aki ugyancsak változatos és látványos stílussal játszott, négy győzelmet szerzett csapatának. A vendégcsapat többi fiatal játékosa is jó labdakezelésről, fejlődésről tett tanúságot. A találkozó eredményei: Gantner — Gabric 2:1; Harasztosi — Grujic 1:2; Reiter — Barlovic 2:0; Pesch — Markovic 0:2; Bottner — Vogrinc 0:2; Gantner — Grujic 2:0; Harasztosi — Barlovic 2:0; Reiter — Markovic 2:0; Pesch —Vogrinc 0:2; Bottner — Gabric 0:2; Gantner — Barlovic 2:0; Harasztosi — Markovic 2:1; Reiter — Vogrinc 1:2; Pesch — Gabric 2:0; Bottner — Grujic 1:2; Gantner — Markovic 2:1; Harasztosi — Vogrinc 0:2; Reiter — Gabric 2:0; Pesch — Grujic 2:0; Bottner — Barlovic 2:0; Gantner — Vogrinc 2:1. Tekintettel arra az általános felháborodásra, amelyet az amerikai gyártmányú léggömbök más államok légiterébe való küldése világszerte kiváltott, Dulles amerikai külügyminiszter szükségét érezte, hogy sajtókonferencián adjon magyarázatot a történtekről. Valóban senkit sem lehet hivatottabbnak tekinteni nála, az „erőpolitika művészénél”, hogy felvilágosítást adjon azokról a léggömbökről, amelyek behatoltak a Szovjetunió és a népi demokráciák légi terébe, automatikusan fényképfelvételeket és rádiójelentéseket továbbítottak Nyugat-Németországban, Törökországban és másutt működő katonai bázisukhoz, súlyos légi forgalmi zavarokat okoztak, mások meg rágalmazó és piszkolódó röpiratokat szállítottak és ahol lezuhantak, felrobbantak, veszélyeztetve a lakosság életét. Dulles külügyminiszter ezeket a léggömböket részben a geofizikai év amerikai meteorológiai műszereinek nevezte, részben pedig „egyes magántársaságok” rovására írta, amelyeknek tevékenységéért nem vállalja a felelősséget. Nyilvánvalóan arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem ő tehet arról, hogy a hidegháború felélesztésére irányuló erőfeszítések egybeestek a nemzetközi geofizikai évvel és az automatikus fényképezőgépek nem a légi tér felső régióiban kerestek objektumot, hanem a föld felé irányították lencséjüket. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az amerikai külügyminisztérium nem ért a geofizikához. Azt viszont mindenki tudja, hogy annál behatóbban foglalkozik a lélektani hadviselés körébe eső tudományágakkal, vagy ahogyan a külügyminiszter maga fogalmazta meg: a szakadék szélén való manőverezés diplomáciai művészetével. A geofizikai év a tudósok nemzetközi együttműködésének jegyében öltött alakot, a „genfi szellem” gyümölcseként, az amerikai léggömbakció viszont pontosan az ellenkező célt szolgálja. Bennünket ezúttal nem a geofizikai vonatkozások érdekelnek, hanem az amerikai külügyminisztériumnak az az állítása, hogy a rágalmazó röpcés léggömböket „egyes magánvállalatok” bocsátják útjukra, s minthogy az amerikai kormány a magánvállalkozás szentségének elvi alapján áll, nincsen módjában beavatkozni ama „magánvállalatok” belügyeibe, amelyek a legdurvábban beleavatkoznak a Szovjetunió és a népi demokráciák belügyeibe. Dulles külügyminiszter azonban elfelejtette közelebbről meghatározni, hogy milyen magánvállalkozások tevékenységéről van szó. Elképzelhetetlen, hogy ne tudott volna részletekkel szolgálni. Nem kellett volna egyebet tennie, mint a szükséges adatokért édes testvéröccséhez, Allen W. Dulleshez, az amerikai központi hírszerző Ügynökség központi igazgatójához fordulnia részletesebb felvilágosításért. Maga Allen Dulles sohasem csinált titkot abból, hogy ő is mestere a szakadék szélén való táncolásnak. Az U.S. News and World Report-nak adott nyilatkozatában arra a kérdésre, hogy küld-e provokátorokat a szocialista tábor országaiba, Allen Dulles kijelentette: „Bolondok lennénk, ha nem működnénk együtt külföldi barátainkkal, hogy segítsük őket, minden tőlük telhetőt megtenni a kommunisták ellen". Allen Dulles nyíltan beismeri, hogyan gyakorolja a peremtánc művészetét és senki se hiheti el, hogy erről John Foster Dullesnek ne legyen tudomása. Allen azonban nem magánvállalkozó, hanem az amerikai központi kémszervezet igazgatója. Nem tekinthető magánvállalkozásnak a Nemzeti Biztonsági Tanács sem, még kevésbé a „Lélektani Hadviselés Központja”, amelyet 1953 óta az „Operációk összehangoló Központja” néven illetnek. Ez a hivatal, amelyet a „piszkos ügyek intézete” címen szoktak emlegetni, annál is kevésbé kerülhette el a State Department figyelmét, mert mindössze néhány percnyire található a washingtoni Fehér Háztól. „Az amerikai kormány sem közvetlenül, sem közvetve nem vesz részt a léggömb-akciókban” — jelentette ki John Foster Dulles amerikai külügyminiszter, áthárítva a felelősséget a nem-meteorológiai léggömbökért — bizonyos magántársaságokra. De lássuk, kikből állnak és mit ábrázolnak ezek az úgynevezett magántársaságok? A „Lélektani Hadviselés Központjának” közvetlen irányítása alatt 1949 ben egy ismert amerikai állampolgárokból álló csoport állt össze és létrehozta a „Szabad Európáért Harcoló Országos Bizottság”-ot, amelyet a hidegháború egyik fő propaganda fegyverének szántak, a Szovjetunió és a keleteurópai népi demokráciák ellen irányított kém- és diverziós szervezetnek. A bizottságban olyan „magánemberek” vettek részt, alapító tagokként, mint Lawrence Gianini, a Bank of Amerika elnöke, Arthur Page, a Rockefeller csoportot képviselő Chase National Bank igazgatósági tagja és más hasonló „magánszemélyek”. Maga John Foster Dulles szervezői és tanácsadói tevékenységet vállalt, fivére, Allen pedig a végrehajtó bizottság felett elnökölt. A főbizottság elnöke, Joseph Grew diplomata, majd Jackson, a Fortune folyóirat milliomos társtulajdonosa, később Harold Miller, az amerikai haditengerészet ellentengernagya lett, tagságát pedig későbben kiegészítették a nemrég egyesült két amerikai szakszervezeti központ jobboldali vezetőivel, James Carey-vel, William Green-nel és Mathew Wolfttal. A bizottság akciójának „kereszteshadjárat a szabadságért” nevet adták. Hogy milyen szabadságért szálltak nyeregbe e „keresztes lovagok”, azt könnyen megállapíthatjuk, ha egy pillantást vetünk a bizottság könyvelésébe. Kitűnik ugyanis, hogy a bizottság úgynevezett keleteurópai alapot létesített, amelynek pénzforrásai kisebb részben társadalmi gyűjtésből eredtek, nagyobb részben a Rockefeller-, Carnegie- és Ford-alapból, amelyet még kiegészített Mc Cloy, a Chase National Bank jogtanácsosa, a megszállott Nyugat-Németország egykori amerikai főbiztosa. Forma szerint, az amerikai finánctőke vezető csoportjainak alapítványai a tudományos kutatás és kulturális tevékenység céljait szolgálják. Valójában azonban ezek az alapítványok James Burnhamnek, a hidegháború és a szocialista tábor elleni keresztes hadjárat egyik főideológusának becslése szerint évente több mint egymilliárd dollárt fordítottak arra, hogy visszaszerezzék a Standard Oil és társainak elveszett kizsákmányolási paradicsomát a keleteurópai népi demokráciákban, kémkedési és diverziós központokat szervezzenek és háborús hangulatot szítsanak a Szovjetunió és a szocialista tábor országai ellen. A McCloy-alapítvány nem csak pénzt adott, hanem főszervezőként bocsátotta a bizottság rendelkezésére például Lucius Clay tábornokot, a nyugatnémet megszállási zóna egykori amerikai főparancsnokát. Ez a „nemhivatalos” szerv gyűjtötte össze a szocialista táborból menekült és kimenekített háborús bűnösöket, nagybirtokosokat és nagytőkéseket, mintegy kétszáz jól kiválasztott és mindenre kapható hazaárulót, akikkel azután felépítette a „Szabad Európa” mozgalmat. A léggömb-akció csak egyik elágazása e társaság működésének. A „Szabad Európa Bizottság” számos alvállalatot létesített, köztük a „Középeurópai Tanulmányi Központot”, a „Danubian” hírszerző osztályt, a Franciaországban működő „Szabad Európa Kollégiumot”, a „Közép és Keleteurópai Szabad Újságírók Nemzetközi Szövetségét”, a „Hadjárat a Szabadságért” szervezetet, a „Menekültek Nemzetközi Szervezetét”, mindenekelőtt pedig az Amerika Hangja rádióállomás mellett működő „Szabad Európa" rádióadót, a hidegháborús uszítás egyik csúcsszervét, amely közvetlenül kapcsolódik a „magánvállalkozás”-nak minősített léggömbakcióba. Mindezek a szervezetek, vállalatok és alvállalatok a hidegháborúból és a hidegháborúnak élnek, létalapjuk a fegyverkezési verseny fokozása és a nemzetközi feszültség fenntartása, életelemük az uszítás és a provokáció, a más államok belügyeibe való beavatkozás hirdetése. A júliusi genfi találkozás súlyos csapást mért reájuk, megrendítette létalapjukat. A pánikhangulat azonban hamarosan elült, amikor a kudarcot vallott szakadék politika erőművészei új erőre kaptak és hozzáláttak a hidegháború felélesztéséhez. A röplapokat szállító léggömböket ismét rajokban eresztik fel a Német Szövetségi Köztársaság területéről, hogy megzavarják a nemzetközi feszültség bizonyos fokú enyhülésének légkörét. Az amerikai külügyminisztérium vezetője ezt magánosok akciójának nevezi, holott senki sem tudja nála jobban, hogy már három évvel ezelőtt egyesítették az amerikai külügyminisztérium, a Kölcsönös Biztonsági Hivatal és más hivatalok valamennyi propaganda szervét és a központi irányítás kiterjed a „lélektani hadviselés” hivatalos és nemhivatalos részlegeire. A nagy amerikai monopóliumoknak a Nemzeti Biztonsági Tanácsban és alvállalataiban dolgozó képviselői éppoly kevéssé tekinthetők magánembereknek, mint ugyanezeknek a nagy tőkecsoportoknak a kormányhivatalokban működő képviselői. Ezek egyike Wilson, a General Motors vezérigazgatójából lett miniszter azt állította, hogy ami jó a General Motorsnak, az jó az egész országnak, jó az amerikai népnek is. De ma már az Egyesült Államokban is egyre kevesebb az olyan ember, aki elhiggye, hogy a léggömb-provokáció, amely jó az amerikai fegyverkezési ipar krőzusainak, jó az amerikai népnek is. Az amerikai, angol, francia és német nép minden tapasztalata ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Valószínűtlen, hogy a világ békeszerető népeinek közvéleményét félrevezetheti az amerikai külügyminisztérium oly módon, hogy a lélektani hadviselésnek egyik legdurvább és legkihívóbb akcióját „magánvállalkozásba adja”. ERDÉLYI LÁSZLÓ „Magánosok akciói vagy állami hidegháborús vállalkozás ? „Nyílt ég...” (Washingtonból nézve) (Borisz Jefimov rajza a moszkvai „Novoje Vremja”-ban) ELŐRE Hősies munkával javították meg a hóvihartól megrongálódott magasfeszültségű áramvezetékeket Néhány nappal ezelőtt a doicesti hőerőmű Tirgoviste — Bukarest vonalán és a Doicesti — Bukarest vonalon a rájuk rakódott jégréteg súlya alatt elszakadtak a magasfeszültségű vezetékek. Az üzemzavar következtében az a veszély fenyegetett, hogy a főváros és más ipari központok nem kapnak elegendő villamosáramot. Mihai Nanu mérnök és Nicolae Contu technikus vezetésével egy kis munkáscsapat elindult Bukarestből, hogy megkeresse a szakadás helyét. Egyidejűleg a tirgovistei villamossági vállalattól és az egyik magasfeszültségű kapcsolóállomástól két másik csapat indult el a vezeték mentén Bukarest irányába. Más bukaresti és cimpinai csapatok a Doicesti — Bukarest közötti magasfeszültségű vezeték útvonalát követve kutatták fel az árammegszakadás helyét. A Doicesti—Tirgoviste—Bukarest magasfeszültségű vezeték megjavítására indult csapatok öt nap és négy éjszakán át fagyban, hóviharban dolgoztak a vonalak ellenőrzésén és megjavításán. Igazi hősiességről tettek tanúbizonyságot Constantin Zamfir és Gheorghe Voicu mesterek, valamint Grigore Gheorghe, a bukaresti Energotröszt csapatvezetője. Ez utóbbi a hóviharban három órán át dolgozott a jégréteggel borított fémoszlopokon. A magasfeszültségű vonalak gyors megjavításához hozzájárultak fegyveres erőink katonái is, akik korszerű műszaki eszközökkel siettek a nehéz körülmények között dolgozó munkások segítségére. (Agerpres) Megválasztották Erdély új ortodox metropolitáját Vasárnap, február 26-án összeült a román ortodox egyház pátriárkátusának palotájában az egyházi választó kollégium, hogy megválassza az új gyulafehérvári és nagyszebeni érseket, Erdély metropolitáját. I. Barbulescu kultuszminisztériumi vezérigazgató felolvasta a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének törvényerejű rendeletét, s ennek értelmében megnyitottak nyilvánította az egyházi választó kollégium munkálatait. Az egyházi választó kollégium titkos szavazással dr. Justin Moisescut, a bukaresti Teológiai Intézet tanárát egyhangúlag gyulafehérvári és nagyszebeni érsekké, Erdély metropolitájává választotta meg. Justinian pátriárka eredményes munkát kívánt az újonnan megválasztott erdélyi metropolitának. Dr. Justin Moisescu köszönetet mondott az egyházi választó kollégiumnak a megválasztásával irányában tanúsított bizalomért. Az ülést követő díszebéden dr. Petru Groza pohárköszöntőt mondott az új metropolita egészségére. Hétfőn reggel a román ortodox egyház Szent Szinódusa megerősítette a választást és főpapi címet adományozott dr. Justin Moisescu lelkésznek. (Agerpres). A fővárosi Pedagógiai intézet tudományos ülésszaka A bukaresti Pedagógiai Intézetben vasárnap délelőtt megnyílt az intézet oktatási kádereinek második tudományos ülésszaka. Az ülésszakon Emil Boldan profeszszor, a Pedagógiai Intézet igazgatója beszámolt az intézet oktatási kádereinek 1955-ben kifejtett tudományos tevékenységéről. Az ülésszakon, amely február 28-ig tart, 55 közlést terjesztenek elő. (Agerpres). Elvtársak! Pártunk XIX. kongreszszusa óta aránylag nem sok idő telt el, de ezalatt hazánkban olyan nagy politikai és gazdasági intézkedéseit váltak valóra, amelyek még jobban megszilárdították a szovjet állam erejét, emelték nemzetközi tekintélyét, megszilárdították a munkás-paraszt szövetséget, megteremtették a feltételeket a szocialista gazdasági élet valamennyi ágának új, hatalmas fellendítéséhez. A népgazdaság fejlesztésének az irányelvek tervezetében meghatározott üteme, minden népgazdasági ág termelésének roppant méretű fejlődése biztosítja, hogy jelentősen előrehaladjunk a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatának megoldásában; abban, hogy gazdasági téren, vagyis az egy főre eső termelést tekintve, utolérjük és túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat. Ez idő szerint minden szükséges feltételünk és lehetőségünk megvan ahhoz, hogy viszonylag rövid történelmi időszak alatt megvalósítsuk ezt a feladatot. Hasonlítsuk azonban össze az ipari termelés növekedésének abszolút méreteit a háború előtti ötéves tervek során a hatodik ötéves terv feladataival. Meggyőződhetünk róla, hogy a hatodik ötéves terv a gazdasági fejlődés ütemét tekintve, messze maga mögött hagyja a háború előtti ötéves terveket. A nyersvastermelés például a háború előtti ötéves tervek folyamán több mint 11 millió tonnával emelkedett, a hatodik ötéves terv öt esztendeje alatt azonban mintegy 20 millió tonnával emelkedik. A háború előtti ötéves tervek alatt az acéltermelés a Szovjetunióban 14 millió tonnával növekedett, a hatodik ötéves tervben viszont 23 millió tonnával növekszik. A háború előtti ötéves tervek során a szénkitermelés 130 millió tonnával emelkedett, a hatodik ötéves terv folyamán 202 millió tonnával emelkedik. Végül a kőolajkitermelés a háború előtti ötéves tervek folyamán több mint 19 millió tonnával nőtt, a hatodik ötéves terv során azonban 64 millió tonnávallő. Igaz, hogy még nem értük utol az Egyesült Államokat az egy főre eső ipari termelés mérete tekintetében, sőt egyelőre az ipari össztermelés mérete tekintetében sem. Fejlődésünk üteme azonban sokszorosan meghaladja az Egyesült Államok iparának fejlődési ütemét, s így lehetővé teszi, hogy rövid történelmi időszak alatt pótoljuk ezt az elmaradást. A békés gazdasági építés minden tapasztalata arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió sikeresen oldja meg alapvető gazdasági feladatát. Nem kételkedünk abban, hogy rövidesen megoldjuk, ha nem zavarnak meg bennünket. S ebben elsősorban a háborúk akadályoznak bennünket. A Szovjetunió 38 év óta fennáll. Ebből az időszakból a ránk kényszerített háborúk, s az e háborúkban tönkrement gazdaságunk helyreállítása körülbelül 18 évet rabolt el. Mint ismeretes, a második világháború körülbelül két ötéves tervvel visszavetette iparunk fejlődését. Gazdaságunk éppen a békés években fejlődött és fejlődik gyors ütemben, viszont az Amerikai Egyesült Államok gazdasági fejlődése jelentős mértékben a háborúkból táplálkozik, annál is inkább, mert századunkban valamennyi háború, amelyben az Amerikai Egyesült Államok részt vett, Észak-Amerika területén kívül zajlott le. Elvtársak, ez nem propaganda, ez megcáfolhatatlan történelmi igazság. Hasonlítsák össze iparunkat és az Amerikai Egyesült Államok iparának fejlődési adatait a háború és a béke éveiben. Ha a háborút megelőző békés gazdasági építés éveit (1927—1940) szemügyre vesszük, akkor azt látjuk, hogy iparunk évenként 18,6 százalékkal növelte termelését, az Egyesült Államok ipara viszont mindössze két százalékkal. Ha pedig a második világháború éveit vesszük tekintetbe, kiderül, hogy a Szovjetunió ipara a háború okozta óriási pusztítások következtében nem növelhette termelését és az 1945-ös termelés az 1940. évinek csupán 92 százalékát alkotta, az Egyesült Államok ipara viszont az említett időszakban 60 százalékkal növelte termelését. Véget ért a háború, elérkezett a békés építés időszaka, és a fejlődés ütemét tekintve ismét a mi iparunk tör előre. Az 1948—1955 közötti időszakban a Szovjetunió ipara évente 16,6 százalékkal, az Egyesült Államok ipara pedig mindössze 4,1 százalékkal növelte termelését. Vajon nem világos-e ezek után, hogy a szocializmus világa számára nincsen szükség háborúkra, a háborúk csak a kapitalista monopóliumok részére előnyösek, hogy Amerika és Anglia imperialista körei a gazdaság militarizálásában látják most az egyetlen eszközt a válságok elhárítására, az ipari termelés már elért színvonalának fenntartására. Vajon nem világos-e, mennyire badarak és mennyire rágalmazók azok az állítások amelyeket bizonyos körök terjesztenek az Egyesült Államokban, Angliában és más országokban arról, hogy a Szovjetunió részéről háborús veszély fenyeget? Lehet-e meggyőzőbb bizonyíték a szocializmus és a kapitalizmus érdekeinek ellentétességére? Vajon ez adatok alapján nem állíthatjuk-e, hogy törekvéseink, céljaink és feladataink számára idegenek és gyűlöletesek a hódító háborúk, mert ezek akadályozzák előrehaladásunkat a kapitalizmussal való békés gazdasági versenyben, a kommunista társadalom építésében. Elvtársak! A hatodik ötéves tervnek pártunk Központi Bizottsága részéről a XX. kongresszus elé terjesztett irányelv-tervezete a háború utáni évek békés gazdasági építésének eredményeire támaszkodik, és azon a számításon alapul, hogy a fejlődés körülményei békések maradnak. A szovjet nép helyesli és egyöntetűen támogatja a hatodik ötéves tervben a népgazdaság fejlesztését meghatározó irányelvek tervezetét. Közös feladatunk, minden pártszervezet, szovjet-, gazdasági szervezet, szakszervezet és Komszomol-szervezet feladata, hogy biztosítsák az ötéves terv sikeres megvalósítását a szocialista építés minden szakaszán, minden vállalatnál, építkezésnél, minden kolhozban, minden szovházban. E feladat sikeres megoldása érdekében gyorsítanunk kell a technikai előrehaladást, biztosítani kell a munka termelékenységének további jelentős növekedését, komolyan emelni kell a gazdasági vezetés színvonalát, újabb, magasabb fokra kell emelni a tervkészítést és a termelés irányítását. A párt Központi Bizottsága és a kormány az utóbbi időben számos intézkedést tett a gazdaság irányítására vonatkozó munkánk megjavítására, így a tervezés megjavítására is. Részletesen szeretnék foglalkozni a tervezéssel összefüggő néhány kérdéssel, az e téren mutatkozó hiányosságokkal és a kiküszöbölésük érdekében teendő intézkedésekkel. A mezőgazdasági tervezés gyakorlatában végrehajtott elvi változtatások mellett a párt Központi Bizottságának kezdeményezésére lényegesen növelték a köztársasági szervár szerepét az ipar vezetésében. Szemlátomást megérett annak szükségessége, hogy a szövetséges köztársaságok minisztertanácsai szélesebb hatáskört kapjanak az illető köztársaság egész gazdasági fejlődésének ellenőrzésére, függetlenül attól, hová tartoznak az ott levő vállalatok. Arra gondolok, hogy a többi között ők ellenőrizzék, hogyan hajtják végre a szövetségi és a szövetséges köztársasági minisztériumok az illető köztársaság területén levő vállalatok területi elosztására, specializálására és kooperációjára vonatkozó intézkedéseket, tekintettel arra, hogy a tapasztalatok szerint e téren komoly hiányosságokat eredményez az a körülmény, hogy nincs meg a szövetséges köztársaságok minisztertanácsainak ez az ellenőrző és szervező szerepe. Jelentős munkát végeztünk abban az irányban, hogy bővítsük a miniszterek, főigazgatók és vállalati igazgatók jogait a gazdasági tevékenység irányításában. Jelentősen csökkentettük azoknak a mutatószámoknak körét, amelyekkel kapcsolatban a feladatokat az állami terv határozza meg. Sok termék termelésének és elosztásának tervezését közvetlenül a minisztériumok és hivatalok hatáskörébe utaltuk. A tapasztalatok igazolták, hogy az e téren végrehajtott intézkedéseknek pozitív jelentőségük van. Mindamellett meg kell mondani, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor egyes minisztériumi és hivatali vezetők nem élnek kellőképpen a számukra biztosított jogokkal, kitérnek a gazdaságvezetéssel kapcsolatos kérdések önálló megoldása elől, valamilyen ürügügyei határozatok és intézkedések tervezetei mögé igyekeznek bújni, amiket még mindig bőségesen terjesztenek a Szovjetunió Minisztertanácsa elé, holott nincs mindig szükség rájuk. Azt hiszem, ezek a fogyatékosságok átmeneti jellegűek, a minisztériumok és hivatalok vezetői fokozatosan úrrá lesznek rajtuk. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa, amikor elhatározta, hogy jelentősen kiterjeszti a miniszterek és hivatalvezetők jogait a gazdaság irányítása terén, arra gondolt, hogy ezzel együtt fokozni kell e vezetők felelősségét is a rájuk bízott ügyért. Csak ezzel a feltétellel lehet a leghelyesebben összekapcsolni az egész állami tervezést a népgazdasági ágakra, vállalatokra, építkezésekre, kolhozokra és szovházokra vonatkozó tervek elkészítésével. Meg kell azonban jegyezni, hogy egyes minisztériumi és hivatalvezetők nem fogják fel helyesen a tervezés és a gazdaság irányítása terén rájuk váró feladatokat, a tervek kidolgozásánál és végrehajtásánál apparátusuk erőfeszítéseit arra állítják be, hogy minél több anyagi eszközt és erőforrást kapjanak az államtól, ahelyett, hogy feltárnák és kihasználnák a rendelkezésükre álló belső tartalékokat, és ezzel biztosítanák a vállalt tervek teljesítését az állami eszközök lehető legnagyobb megtakarítása mellett Elvtársak. A szovjet állam évről évre hatalmas eszközöket fordít a népgazdaság fejlesztésére. A hatodik ötéves temen a beruházások összege 990 milliárd ru bel. Kötelességünk, hogy ezeket az 1.. eszközöket a lehető leghatékonyabban , használjuk fel. Megengedhetetlen, hogy a megépült vállalatok ne dolgozzanak teljes kapacitással. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a tervekben korántsem veszszük számba teljes egészében azokat a lehetőségeket, amelyekkel a működő vállalatok a termelés bővítésében rendelkeznek. Erről tanúskodnak az ötödik ötéves terv teljesítésének eredményei is. Az előző ötéves tervben ugyanis annak ellenére, hogy a tervezettnél jelentősen kevesebb új termelési kapacitást helyeztünk üzembe, a főbb iparágak túlteljesítették termelési tervüket. A hatodik ötéves tervben a gazdasági és tervező szerveknek nagy munkát kell végezniük a vállalatok specializálásának és kooperációjának kiszélesítésében és rendezésében. A specializálás és a kooperáció legádázabb ellensége gazdasági szerveink hivatali szűklátókörűsége, az hogy a minisztériumok nem akarnak számolni az állami érdekekkel, és az üzemek közötti kooperációt feltétlenül be akarják szorítani szűk főigazgatósági keretekbe, ami különböző visszásságokhoz vezet. Ezt a helytelen gyakorlatot ki kell küszöbölni, méghozzá minél előbb, annál jobb. Néhány szót még a termelés fokozásának egy olyan fontos tartalékáról, mint az anyagtakarékosság. Az anyagtakarékossági feladatot sikeresen lehet teljesíteni és túlteljesíteni, ha tervezőink és technológusaink termékeik legmagasabb üzemeltetési mutatószámainak felkutatása mellett feltétlenül meg fogják találni a nyersanyag- és segédanyagfogyasztás szempontjából is a leggazdaságosabb megoldásokat. A gépek és berendezések súlyának és térméretének csökkentése termelékenységük egyidejű emelése mellett a fontos tartalék, amelyet ki kell használni a népgazdaságban a termelés és a takarékoskodás további fokozására. Emellett ezen a helyen teles komolysággal ki kell jelenteni, hogy a népgazdaságban tapasztalható részleges fémellátási nehézségek, valamint a fogyasztók komoly fémtúlfogyasztása jelentős mértékben azzal magyarázható, hogy a vaskohászati minisztérium nem fordít kellő figyelmet gazdaságos hengereltáru-fajták gyártására, és a választék terén sokszor eltűri a fémszállítási tervek megszegését. Elvtársak ! A hatodik ötéves tervben a sokmilliós szovjet népnek, a kommunista társadalom alkotójának és építőjének törekvései öltenek testet. A hatodik ötéves terv megnyitja a nagy szovjet nép előtt hazánk, a győztes szocializmus első országa további erősödésének és gazdagodásának új távlatait. E távlatok újabb munkahőstettekre lelkesítik a szovjet embereket — a kommunizmus diadaláért. (Taps.) – AZ SZKP XX. KONGRESSZUSA Al. Z. Szahurov elvtárs beszéde (Röviditali szöveg) 8