Előre, 1956. február (10. évfolyam, 2577-2601. szám)

1956-02-28 / 2600. szám

1956. február 28., kedd Vasárnap a Floreasca sportcsarnokban kettős szovjet győzelem röplabdában Tainek-múlnak a percek. A terem­ben egyre nagyobb a tömeg. Jópár ezren vannak itt s várják a pillana­tom, amikor a csapatok megjelennek a pályán. ... 17 óra 30 perc. Felcsendülnek a sportinduló akkordjai s a közönség viharos tapssal fogadja a bejáróban feltűnő csapatokat. Reva és Derzsi, a két zászlóvivő nyitja meg a mene­tet. A játékosok felsorakoznak a fő le­látó elé, majd Gh. Smoleanu elvtárs lép a mikrofonhoz. Üdvözli kedves vendégeinket, sikert kíván mindkét félnek. Ezután Vlagyimir Szavin, a szovjet sportküldöttség vezetője mond válaszbeszédet. Véget ér az ünnepélyes megnyitó, még néhány perc s a pályán ismét megjelennek a játékosok. Egyelőre még csak bemelegítenek. A közönség melegen üdvözli a szovjet válogatot­tak tagjait, akik közül többen már régi ismerősök. Ismét eljött Buka­restbe Vera Ozerova, aki ma is a csa­pat egyik nagy erőssége. Szépen ját­szik, s főleg eredményesen. Most egyébként ő a csapat kapitánya is, mivel Alexandra Csudina, érdemes sportmesternő hiányzik a csapatból, a közeledő atlétikai idényre készül. A férf csapat kapitánya Konsztantyin Reva is régi ismerőse a fővárosi röp­ Szovjetunió: Hecht, Boldireva, Gor­bunova, Ozerova, Mojszejeva, Gor­­bacseva. Csere: Sztrelnyikova, Kale­­nika, Galahova. RNK: Sadeanu, Cérnát, Colceriu, Zabara, Susan, Razvanta, Csere: Ple­­soianu, Metopadov. A román csapat kezd, Sadeanu ado­gat. A következő menetben azonban már a szovjet játékosok veszik át az adogatást és egymásután szerzik a pontokat. Aránylag rövid idő alatt 12:0 lesz az eredmény javukra. Meg­erőltetés nélkül 15:3-ra győznek. A második játszmában a román csapat vezet 2:0-ra, 3:3-nál egyenlő a játsz­ma, de ezután a szovjet játékosok is­mét elhúznak. 11:3, 12:4, majd 15:7 labdarajongóknak. Tavaly nyáron is vendégszerepelt nálunk , mint a szov­jet röplabdázók egyik legjobbját tart­ják számon a román sportbarátok. Javában folyik a bemelegítés, egyre több ismerőst fedezünk fel. A nők kö­zül Gorbunova, Mojszejeva, Sztrelnyi­­kova, a férfiak közül pedig Szmoljá­­nyinov, Scserbakov, Csesznokov játé­kában már a Bukarestben megrende­zett IV. röplabda Európa-bajnokságon is gyönyörködtünk. De rajtuk kívül sok a fiatal. De beszéljünk csapatainkról is. A női együttesből hiányzik Tatiana Ava­­cum, Doina Corbeanu, annál több az új és nagyon fiatal játékos. Ana Su­san, Ana Zahara, Georgeta Snop, Cor­nelia Timosanu, Veronica Zama — mind-mind új nevek a válogatott ke­retben. A régi, tapasztaltabb játéko­sok közül Rodica Sadeanu, Sonia Col­­ceriu, Natalia Cernat és Tinela Ple­­soianu szerepel. A férfi csapatban még nagyobb változás történt. Néhány „oszlopos tag”, mint pédául Roman, Nicolau, Raducanu és Mihailescu ki­maradt a keretből. Ezzel szemben itt is sok fiatal kapott helyet. Musat, Botez, Miculescu, Derzsi a Jövő tehet­ségei. Megszólalt a Játékvezetői sípjel... lesz az eredmény. Az utolsó játszmá­ban 2:2 után 8:2 és 12:7 a játék ál­lása a szovjet együttes javára. Játékosaink nagy hajrát vágnak ki, 12-nél kiegyenlítenek, majd 14:12-re vezetnek is. A szovjet női csapat azonban kiegyenlít s a harmadik játsz­mát is megnyeri. A találkozó a vártnál gyengébb színvonalon mozgott. A nagy játék­erőt képviselő, komoly versenytapasz­talattal rendelkező szovjet csapattal szemben igen gyenge ellenállást tanú­sítottak lányaink. Női csapatunk tag­jai túlnyomórészt idegesen játszottak, nem találták helyüket a pályán. Csak a harmadik játszma második felében jöttek fel, amikor a győzelemhez is közel álltak. Itt azonban a fizikai erőnlét döntött. A szovjet csapat va­lamennyi tagja kimagasló teljesít­ményt nyújtott. Ozerova, Mojszejeva lehúzásai szinte mindig pontot jelen­tettek, de ezenkívül is mind a máso­dik vonalban, mind pedig a háló előtt „ésszel” játszottak. SZOVJETUNIÓS BNK (FÉRFI MÉR­KŐZÉS) 3:0 (11, 13, 15) Szovjetunió: Reva, Fasahov, Gaj­­ kovoj, Szmoljanyinov, Makagonov, Buszlájev. Csere; Scserbakov, Kó­­selev. RNK: Ponova, Rusescu, Miculescu, Crivat, Musat, Plocon. Csere: Media­­nu, Botez, Derzsi. Az első játszmában 3:3 után 9:3-ra húz el a szovjet válogatott. Most já­tékosainkon a sor, egymás után 5 pontot szereznek. Nem sikerül kiegyen­­líteniök, de mindig szorosan felzár­kóznak. Jóval kiegyensúlyozottabb küzdelem folyik a második játszmá­ban, 4:0-ás szovjet vezetés után ki­egyenlítünk, majd 7:4-re és 10:6-ra vezetünk. 10-nél ismét egyenlő a játszma állása. 12:10-re, majd 13:11 -re vezet ismét a román csapat. 13:13-ról a szovjet együttes szerzi meg a győ­zelmet. Az utolsó játszmában 14:6-ra vezet a szovjet válogatott. Ezután já­tékosaink nagy erőbedobással küzde­nek, kiegyenlítenek és 15:14-re a ve­zetést is megszerzik . De a szovjet röplabdázók feljönnek és megnyerik a mérkőzést. Noha még játszmát sem sikerült nyernünk, csapatunk mindvégig v­e­­szélyes ellenfele volt a szovjet együt­tesnek. A szovjet játékosok jobb tak­tikája és fizikai erőnléte döntő fon­tosságú volt a mérkőzés eredményé­nek kialakulásában. Játékosaink egyik nagy hibája volt, hogy nagyon sok­szor — lehúzáskor — átnyúltak a hálón s így értékes pontokat vesztet­tek. A mérkőzés egyébként mindvé­gig izgalmas volt. ANTAL ANDRÁS SZOVJETUNIÓ—BNK (NŐI MÉRKŐZÉS) 8:0 (8,­­ 14) Szovjet sikerek a 43. férfi gyorskorcsolya Európa-bajnokságon Szombaton és vasárnap a helsinki Olimpia stadionban bonyolították le az 1956. évi, sorrendben a 43. férfi gyorskorcsolya Európa-bajnokság küz­delmeit. A kétnapos verseny újabb szovje­t sikerrel ért véget. A téli olim­piai játékokon, majd a világbajnoks­á­gon aratott győzelem után, az Európa­­ajnokság is szovjet győzelmet hozott. A szovjet versenyzők két számban győztek és Jevgenyij Grisin révén az abszolút Európa-bajnoki címet is meg­­szerezték Eredmények 500 m: 1. Grisin (Szov­jetunió) 42.4 mp; 2. Mihajlov (Szovjet­unió) 42,8 mp; 3. Salonen (Finnország) 43,2 mp. — 1500 m.: Mihajlov (Szovjet­­unió) 2 p 13 9 mp; 2. Grisin (Szovjet­unió) 2 p 14,0 mp; 3. Salonen (Finnor­szág) 2 p 15,8 mp. — 5000 m: 1. Johan­­nessen (Norvégia) 8 p 12,5 mp; 2. Goncsarenko (Szovjetunió) 8 p 16,7 mp;. 3. Merkulov (Szovjetunió) 8 p. 18,1 mp.;­­ 10.000 m: 1. Johannessen (Norvégia) 16 p 50,1 mp, 2. Seiersten (Norvégia) 17 p 01,7 mp, 3. Eriksson (Svédország) 17 p 17,7 mp. Az összetett verseny eredménye: Abszolút Európa-bajnok: Jevgenyij Grisin (Szovjetunió) 190 062 pont, 2. Johannessen (Norvégia) 190,788 pont; 3. Eriksson (Svédország) 191,400 pont; 4. Merkulov (Szovjetunió) 191,998 pont; 5. Goncsarenko (Szovjetunió) 192,003 pont. RÖVIDEN Nagyváradra érkeztek a Német De­mokratikus Köztársaság kerékpározói, akik az ugyancsak hazánkban vendég­­szereplő lengyel, valamint a román kerékpározókkal együtt közösen ké­szülnek fel a Varsó-Berlin-Prága ke­rékpáros békeversenyre. A csapat tag­jai között szerepel Gustav Schur a kerékpáros békeverseny tavalyi győz­tese, Zabel, Meister I., Meister II., Gruppe Fiedler és még sok más fia­tal tehetség. Bár az időjárás még nem kedvező, labdarúgóink vasárnap is több barát­ságos mérkőzést vívtak. Bukarestben az A-osztályba újonnan visszakerült Bukaresti Locomotiva „Grivita Rosie” és az A-osztályba újonnan bekerült Bacaul Dinamo csapatai mérkőztek. A vasutas együttes 3:0 arányban győzött Copil, Georgescu és Olaru góljaival. Az ugyancsak a fővárosban lejátszott Bukaresti Progresul F.B.—Ploesti Fla­­cara mérkőzés 0:0 arányú döntetlen eredménnyel végződött. A mérkőzése­ket mintegy hétezer főnyi közönség nézte végig. Az országban a következő eredmé­nyek születtek: Kolozsvári Stiinta— CC.A 0:0. Aradi Locomotiva—Aradi F'.cmura Rosie UTA 1:0; Temesvári Locomotiva—Temesvári Dinamo 7:1. 4r Külföldi sporthírek A­ztalit nn.87. Női nemzetközi asz­­tal­.cu.sz versenyt rendeztek a bulgá­riai Russe városban a Nők Napja tisz­teletére. A versenyen Bukarest város három csapattal képviselteti magát. Ezenkívül még Szófia, Pleven és Russe városokból is több csapat vesz részt. Játékosaink eddig négy mérkőzést vív­tak és ugyanannyi győzelmet is arat­tak Bukarest város I. csapata Pleven válogatottja ellen 3:0 arányban győ­zött. Golopenta Ivanovát, Zeller Mar­kot, a Golopenta—Zeller páros pedig az Ivanova—Mark párost győzte le 2:0—2:0 arányban. További eredmé­nyek: Bukarest III.—Szófiai Vörös Lo­bogó 3:0; Szófia I—Russe 3:0; Bukarest II­—Szófiai Septemvri 3:0­, Bukarest II.—Russe I, 3:0. a 3 k 1( Mark Tajmanov, a Szovjet­unió 1953 évi férfi egyéni sakkbajnoka. Mint ismeretes, a Szovjetunió 23. sakk­­bajnokságában hárman: Mark Tajma­nov, Jurij Agerbah és Borisz Szpasszkij holtversenyben végeztek az első­ he­lyen. A bajnoki cím eldöntésére kiirt körmérkőzésen Mark Tajmanov nem­­zetközi nagymester győzött s igy el­nyerte a Szovjetunió sakkbajnoka cí­mét. A körmérkőzés során Tajmanov mind a kétszer legyőzte Szpasszkijt és két döntetlent ért el Averbáh ellen. 13: 8 arányban győztek férfi asztaliteniszezőink a jugoszláv csapat ellen Hétfőn, a Román Népköztársaság — Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság országok közötti férfi asztalitenisz-ta­lálkozó színhelye volt a fővárosi Flo­reasca sportcsarnok. A baráti találkozó megkezdése előtt M. Stanciu, a Központi Asztalitenisz Szövetség alelnöke üdvözölte a hazánk­ban vendégszereplő jugoszláv játékoso­kat. A beszédre Stojan Protic, a jugo­szláv sportküldöttség vezetője vála­szolt. A csapatok az alábbi felállításban vették fel a küzdelmet: RNK: Gantner Mátyás, Reiter Tamás, Pálus Pesch Harasztosi Tibor, Otto Boittner. Jugoszláv SZNK: Josip Vogrinc, Jo­­sip Gabric Aleksandr Grujic, Vojeslav Markovic, Jurica Barlovic. A két válogatott találkozója nagy érdeklődést váltott ki. A sorra kerülő 21 mérkőzésből több, magas színvonalú, igen látványos összecsapásnak volt szemtanúja a nagyszámú nézőközön­ség. Egyes találkozók azonban a várt­nál gyengébb színvonalon mozogtak. Különösen csalódást keltett csapatunk­ból Harasztosi Tibor és Paul Pesch szereplése. Csapatunk legjobb játékosa Gantner Mátyás sportmester volt, aki változatos játékkal valamennyi össze­csapásból győztesen került ki. Reiter Tamás sportmesternek hasonlóan nagy érdeme van a győzelem kivívásában. A vendégcsapat legjobbja Josip Vog­rinc volt, aki ugyancsak változatos és látványos stílussal játszott, négy győ­zelmet szerzett csapatának. A vendég­csapat többi fiatal játékosa is jó labda­kezelésről, fejlődésről tett tanúságot. A találkozó eredményei: Gantner — Gabric 2:1; Harasztosi — Grujic 1:2; Reiter — Barlovic 2:0; Pesch — Mar­kovic 0:2; Bottner — Vogrinc 0:2; Gant­ner — Grujic 2:0; Harasztosi — Barlo­vic 2:0; Reiter — Markovic 2:0; Pesch —Vogrinc 0:2; Bottner — Gabric 0:2; Gantner — Barlovic 2:0; Harasztosi — Markovic 2:1; Reiter — Vogrinc 1:2; Pesch — Gabric 2:0; Bottner — Gru­jic 1:2; Gantner — Markovic 2:1; Ha­rasztosi — Vogrinc 0:2; Reiter — Gabric 2:0; Pesch — Grujic 2:0; Bott­ner — Barlovic 2:0; Gantner — Vog­rinc 2:1. Tekintettel arra az általános felhá­borodásra, amelyet az amerikai gyárt­mányú léggömbök más államok légite­rébe való küldése világszerte kiváltott, Dulles amerikai külügyminiszter szük­ségét érezte, hogy sajtókonferencián adjon magyarázatot a történtekről. Valóban senkit sem lehet hivatot­­tabbnak tekinteni nála, az „erőpolitika művészénél”, hogy felvilágosítást ad­jon azokról a léggömbökről, amelyek behatoltak a Szovjetunió és a népi de­mokráciák légi terébe, automatikusan fényképfelvételeket és rádiójelentése­ket továbbítottak Nyugat-Németor­­szágban, Törökországban és másutt működő katonai bázisukhoz, súlyos légi forgalmi zavarokat okoztak, má­sok meg rágalmazó és piszkolódó röp­­iratokat szállítottak és ahol lezuhan­tak, felrobbantak, veszélyeztetve a la­kosság életét. Dulles külügyminiszter ezeket a léggömböket részben a geofi­zikai év amerikai meteorológiai műsze­reinek nevezte, részben pedig „egyes magántársaságok” rovására írta, ame­lyeknek tevékenységéért nem vállalja a felelősséget. Nyilvánvalóan arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem ő tehet arról, hogy a hidegháború fel­élesztésére irányuló erőfeszítések egy­beestek a nemzetközi geofizikai évvel és az automatikus fényképező­gépek nem a légi tér felső régióiban keres­tek objektumot, hanem a föld felé irá­nyították lencséjüket. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az amerikai külügyminisztérium nem ért a geofizikához. Azt viszont min­denki tudja, hogy annál behatóbban foglalkozik a lélektani hadviselés kö­rébe eső tudományágakkal, vagy aho­gyan a külügyminiszter maga fogal­mazta meg: a szakadék szélén való manőverezés diplomáciai művészetével. A geofizikai év a tudósok nemzetközi együttműködésének jegyében öltött alakot, a „genfi szellem” gyümölcse­ként, az amerikai léggömbakció viszont pontosan az ellenkező célt szolgálja. Bennünket ezúttal nem a geofizikai vonatkozások érdekelnek, hanem az amerikai külügyminisztériumnak az az állítása, hogy a rágalmazó röpcés léggömböket „egyes magánvállalatok” bocsátják útjukra, s minthogy az amerikai kormány a magánvállalkozás szentségének elvi alapján áll, nincsen módjában beavatkozni ama „magán­­vállalatok” belügyeibe, amelyek a legdurvábban beleavatkoznak a Szov­jetunió és a népi demokráciák bel­ügyeibe. Dulles külügyminiszter azonban el­felejtette közelebbről meghatározni, hogy milyen magánvállalkozások tevé­kenységéről van szó. Elképzelhetetlen, hogy ne tudott volna részletekkel szol­gálni. Nem kellett volna egyebet ten­nie, mint a szükséges adatokért édes testvéröccséhez, Allen W. Dulleshez, az amerikai központi hírszerző Ügy­nökség központi igazgatójához fordul­nia részletesebb felvilágosításért. Ma­ga Allen Dulles sohasem csinált titkot abból, hogy ő is mestere a szakadék szélén való táncolásnak. Az U.S. News and World Report-nak adott nyilatko­zatában arra a kérdésre, hogy küld-e provokátorokat a szocialista tábor or­szágaiba, Allen Dulles kijelentette: „Bolondok lennénk, ha nem működ­nénk együtt külföldi barátainkkal, hogy segítsük őket, minden tőlük tel­hetőt megtenni a kommunisták ellen". Allen Dulles nyíltan beismeri, ho­gyan gyakorolja a peremtánc művésze­tét és senki se hiheti el, hogy erről John Foster Dullesnek ne legyen tudo­mása. Allen azonban nem magánvál­lalkozó, hanem az amerikai központi kémszervezet igazgatója. Nem tekint­hető magánvállalkozásnak a Nemzeti Biztonsági Tanács sem, még kevésbé a „Lélektani Hadviselés Központja”, amelyet 1953 óta az „Operációk össze­hangoló Központja” néven illetnek. Ez a hivatal, amelyet a „piszkos ügyek intézete” címen szoktak emlegetni, an­nál is kevésbé kerülhette el a State Department figyelmét, mert mindössze néhány percnyire található a washing­toni Fehér Háztól. „Az amerikai kor­mány sem közvetlenül, sem közvetve nem vesz részt a léggömb-akciókban” — jelentette ki John Foster Dulles amerikai külügyminiszter, áthárítva a felelősséget a nem-meteorológiai lég­gömbökért — bizonyos magántársasá­gokra. De lássuk, kikből állnak és mit áb­rázolnak ezek az úgynevezett magán­­társaságok? A „Lélektani Hadviselés Központjá­nak” közvetlen irányítása alatt 1949 ben egy ismert amerikai állampolgá­rokból álló csoport állt össze és létre­hozta a „Szabad Európáért Harcoló Országos Bizottság”-ot, amelyet a hi­degháború egyik fő propaganda fegy­verének szántak, a Szovjetunió és a keleteurópai népi demokráciák ellen irányított kém- és diverziós szervezet­nek. A bizottságban olyan „magán­emberek” vettek részt, alapító tagok­ként, mint Lawrence Gianini, a Bank of Amerika elnöke, Arthur Page, a Rockefeller csoportot képviselő Chase National Bank igazgatósági tagja és más hasonló „magánszemélyek”. Maga John Foster Dulles szervezői és tanács­adói tevékenységet vállalt, fivére, Al­len pedig a végrehajtó bizottság felett elnökölt. A főbizottság elnöke, Joseph Grew diplomata, majd Jackson, a Fortune folyóirat milliomos társtu­lajdonosa, később Harold Miller, az amerikai haditengerészet ellentenger­nagya lett, tagságát pedig későbben kiegészítették a nemrég egyesült két amerikai szakszervezeti központ jobb­oldali vezetőivel, James Carey-vel, William Green-nel és Mathew Wolft­­tal. A bizottság akciójának „keresztes­hadjárat a szabadságért” nevet adták. Hogy milyen szabadságért szálltak nyeregbe e „keresztes lovagok”, azt könnyen megállapíthatjuk, ha egy pil­lantást vetünk a bizottság könyvelésé­be. Kitűnik ugyanis, hogy a bizottság úgynevezett keleteurópai alapot léte­sített, amelynek pénzforrásai kisebb részben társadalmi gyűjtésből ered­tek, nagyobb részben a Rockefeller-, Carnegie- és Ford-alapból, amelyet még kiegészített Mc Cloy, a Chase National Bank jogtanácsosa, a meg­szállott Nyugat-Németország egykori amerikai főbiztosa. Forma szerint, az amerikai finánctőke vezető csoportjai­nak alapítványai a tudományos kuta­tás és kulturális tevékenység céljait szolgálják. Valójában azonban ezek az alapítványok James Burnhamnek, a hidegháború és a szocialista tábor elleni keresztes hadjárat egyik főide­ológusának becslése szerint évente több mint egymilliárd dollárt fordí­tottak arra, hogy visszaszerezzék a Standard Oil és társainak elveszett ki­zsákmányolási paradicsomát a kelet­­európai népi demokráciákban,­ kémke­dési és diverziós központokat szervez­zenek és háborús hangulatot szítsanak a Szovjetunió és a szocialista tábor országai ellen. A Mc­Cloy-alapítvány nem csak pénzt adott, hanem főszer­vezőként bocsátotta a bizottság ren­delkezésére például Lucius Clay tá­bornokot, a nyugatnémet megszállási zóna egykori amerikai főparancsnokát. Ez a „nemhivatalos” szerv gyűjtöt­te össze a szocialista táborból mene­kült és kimenekített háborús bűnösö­ket, nagybirtokosokat és nagytőkése­ket, mintegy kétszáz jól kiválasztott és mindenre kapható hazaárulót, akik­kel azután felépítette a „Szabad Euró­pa” mozgalmat. A léggömb-akció csak egyik elágazása e társaság működé­sének. A „Szabad Európa Bizottság” szá­mos alvállalatot létesített, köztük a „Középeurópai Tanulmányi Közpon­tot”, a „Danubian” hírszerző osztályt, a Franciaországban működő „Szabad Európa Kollégiumot”, a „Közép és Ke­leteurópai Szabad Újságírók Nemzet­közi Szövetségét”, a „Hadjárat a Szabadságért” szervezetet, a „Mene­kültek Nemzetközi Szervezetét”, min­denekelőtt pedig az Amerika Hangja rádióállomás mellett működő „Szabad Európa" rádióadót, a hidegháborús uszítás egyik csúcsszervét, amely köz­vetlenül kapcsolódik a „magánvállal­­kozás”-nak minősített léggömbakcióba. Mindezek a szervezetek, vállalatok és alvállalatok a hidegháborúból és a hidegháborúnak élnek, létalapjuk a fegyverkezési verseny fokozása és a nemzetközi feszültség fenntartása, élet­elemük az uszítás és a provokáció, a más államok belügyeibe való beavat­kozás hirdetése. A júliusi genfi talál­kozás súlyos csapást mért reájuk, meg­rendítette létalapjukat. A pánikhangu­lat azonban hamarosan elült, amikor a kudarcot vallott szakadék­ politika erőművészei új erőre kaptak és hozzá­láttak a hidegháború felélesztéséhez. A röplapokat szállító léggömböket is­mét rajokban eresztik fel a Német Szövetségi Köztársaság területéről, hogy megzavarják a nemzetközi fe­szültség bizonyos fokú enyhülésének légkörét. Az amerikai külügyminiszté­rium vezetője ezt magánosok akciójá­nak nevezi, holott senki sem tudja nála jobban, hogy már három évvel ezelőtt egyesítették az amerikai kül­ügyminisztérium, a Kölcsönös Bizton­sági Hivatal és más hivatalok vala­mennyi propaganda szervét és a köz­ponti irányítás kiterjed a „lélektani hadviselés” hivatalos és nemhivatalos részlegeire. A nagy amerikai monopó­liumoknak a Nemzeti Biztonsági Ta­nácsban és alvállalataiban dolgozó képviselői éppoly kevéssé tekinthetők magánembereknek, mint ugyanezeknek a nagy tőkecsoportoknak a kormány­­hivatalokban működő képviselői. Ezek egyike Wilson, a General Motors ve­zérigazgatójából lett miniszter azt ál­lította, hogy ami jó a General Motors­nak, az jó az egész országnak, jó az amerikai népnek is. De ma már az Egyesült Államokban is egyre keve­sebb az olyan ember, aki elhiggye, hogy a léggömb-provokáció, amely jó az amerikai fegyverkezési ipar krőzu­­sainak, jó az amerikai népnek is. Az amerikai, angol, francia és német nép minden tapasztalata ennek az ellenke­zőjét bizonyítja. Valószínűtlen, hogy a világ békeszerető népeinek közvéle­ményét félrevezetheti az amerikai kül­ügyminisztérium oly módon, hogy a lélektani hadviselésnek egyik legdur­vább és legkihívóbb akcióját „magán­­vállalkozásba adja”. ERDÉLYI LÁSZLÓ „Magánosok akciói vagy állami hidegháborús vállalkozás ? „Nyílt ég...” (Washingtonból nézve) (Borisz Jefimov rajza a moszkvai „Novoje Vremja”-ban) ELŐRE Hősies munkával javították meg a hóvihartól megrongálódott magasfeszültségű áramvezetékeket Néhány nappal ezelőtt a doicesti hő­erőmű Tirgoviste — Bukarest vonalán és a Doicesti — Bukarest vonalon a rájuk rakódott jégréteg súlya alatt el­szakadtak a magasfeszültségű vezeté­kek. Az üzemzavar következtében az a veszély fenyegetett, hogy a főváros és más ipari központok nem kapnak elegendő villamosáramot. Mihai Nanu mérnök és Nicolae Con­­tu technikus vezetésével egy kis mun­káscsapat elindult Bukarestből, hogy megkeresse a szakadás helyét. Egyide­jűleg a tirgovistei villamossági válla­lattól és az egyik magasfeszültségű kapcsolóállomástól két másik csapat indult el a vezeték mentén Buka­rest irányába. Más bukaresti és cimpi­­nai csapatok a Doicesti — Bukarest közötti magasfeszültségű vezeték út­vonalát követve kutatták fel az áram­megszakadás helyét. A Doicesti—Tirgoviste—Bukarest magasfeszültségű vezeték megjavítá­sára indult csapatok öt nap és négy éjszakán át fagyban, hóviharban dol­goztak a vonalak ellenőrzésén és megjavításán. Igazi hősiességről tettek tanúbizonyságot Constantin Zamfir és Gheorghe Voicu mesterek, valamint Grigore Gheorghe, a bukaresti Energo­­tröszt csapatvezetője. Ez utóbbi a hó­viharban három órán át dolgozott a jégréteggel borított fémoszlopokon. A magasfeszültségű vonalak gyors megjavításához hozzájárultak fegyve­res erőink katonái is, akik korszerű műszaki eszközökkel siettek a nehéz körülmények között dolgozó munkások segítségére. (Agerpres) Megválasztották Erdély új ortodox metropolitáját Vasárnap, február 26-án összeült a román ortodox egyház pátriárkátusá­­nak palotájában az egyházi választó kollégium, hogy megválassza az új gyulafehérvári és nagyszebeni érseket, Erdély metropolitáját. I. Barbulescu kultuszminisztériumi vezérigazgató felolvasta a Nagy Nem­zetgyűlés Elnökségének törvényerejű rendeletét, s ennek értelmében meg­nyitottak nyilvánította az egyházi választó kollégium munkálatait. Az egyházi választó kollégium titkos szavazással dr. Justin Moisescu­t, a bukaresti Teológiai Intézet tanárát egyhangúlag gyulafehérvári és nagy­szebeni érsekké, Erdély metropolitájá­­vá választotta meg. Justinian pátriárka eredményes mun­kát kívánt az újonnan megválasztott erdélyi metropolitának. Dr. Justin Moisescu köszönetet mon­dott az egyházi választó kollégiumnak a megválasztásával irányában tanúsí­tott bizalomért. Az ülést követő díszebéden dr. Petru Groza pohárköszöntőt mondott az új metropolita egészségére. Hétfőn reggel a román ortodox egy­ház Szent Szinódusa megerősítette a választást és főpapi címet adományo­zott dr. Justin Moisescu lelkésznek. (Agerpres). A fővárosi Pedagógiai intézet tudományos ülésszaka A bukaresti Pedagógiai Intézetben vasárnap délelőtt megnyílt az intézet oktatási kádereinek második tudomá­nyos ülésszaka. Az ülésszakon Emil Boldan profesz­­szor, a Pedagógiai Intézet igazgatója beszámolt az intézet oktatási káderei­nek 1955-ben kifejtett tudományos te­vékenységéről. Az ülésszakon, amely február 28-ig tart, 55 közlést terjesztenek elő. (Agerpres). Elvtársak! Pártunk XIX. kongresz­­szusa óta aránylag nem sok idő telt el, de ezalatt hazánkban olyan nagy politikai és gazdasági intézkedéseit váltak valóra, amelyek még jobban megszilárdították a szovjet állam ere­jét, emelték nemzetközi tekintélyét, megszilárdították a munkás-paraszt szövetséget, megteremtették a feltéte­leket a szocialista gazdasági élet va­lamennyi ágának új, hatalmas fellen­dítéséhez. A népgazdaság fejlesztésének az irányelvek tervezetében meghatározott üteme, minden népgazdasági ág ter­melésének roppant méretű fejlődése biztosítja, hogy jelentősen előrehalad­junk a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatának megoldásában; abban, hogy gazdasági téren, vagyis az egy főre eső termelést tekintve, utolérjük és túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat. Ez idő szerint minden szükséges feltételünk és lehetőségünk megvan ahhoz, hogy viszonylag rövid törté­nelmi időszak alatt megvalósítsuk ezt a feladatot. Hasonlítsuk azonban össze az ipa­ri termelés növekedésének abszolút méreteit a háború előtti ötéves tervek során a hatodik ötéves terv feladatai­val. Meggyőződhetünk róla, hogy a hatodik ötéves terv a gazdasági fejlő­­dés ütemét tekintve, messze maga mögött hagyja a háború előtti ötéves terveket. A nyersvastermelés például a hábo­rú előtti ötéves tervek folyamán több mint 11 millió tonnával emelkedett, a hatodik ötéves terv öt esztendeje alatt azonban mintegy 20 millió ton­nával emelkedik. A háború előtti öt­éves tervek alatt az acéltermelés a Szovjetunióban 14 millió tonnával növekedett, a hatodik ötéves tervben viszont 23 millió tonnával növekszik. A háború előtti ötéves tervek során a szénkitermelés 130 millió tonnával emelkedett, a hatodik ötéves terv fo­lyamán 202 millió tonnával emelke­dik. Végül a kőolajkitermelés a háború előtti ötéves tervek folyamán több mint 19 millió tonnával nőtt, a hatodik öt­éves terv során azonban 64 millió ton­nával­­lő. Igaz, hogy még nem értük utol az Egyesült Államokat az egy főre eső ipari termelés mérete tekintetében, sőt egyelőre az ipari össztermelés mé­rete tekintetében sem. Fejlődésünk üte­me azonban sokszorosan meghaladja az Egyesült Államok iparának fejlődé­si ütemét, s így lehetővé teszi, hogy rövid történelmi időszak alatt pótoljuk ezt az elmaradást. A békés gazdasági építés minden tapasztalata arról ta­núskodik, hogy a Szovjetunió sikere­sen oldja meg alapvető gazdasági fe­ladatát. Nem kételkedünk abban, hogy rövidesen megoldjuk, ha nem zavarnak meg bennünket. S ebben elsősorban a háborúk akadályoznak bennünket. A Szovjetunió 38 év óta fennáll. Eb­ből az időszakból a ránk kényszerí­­tett háborúk, s az e háborúkban tönk­rement gazdaságunk helyreállítása kö­rülbelül 18 évet rabolt el. Mint ismeretes, a második világ­háború körülbelül két ötéves tervvel visszavetette iparunk fejlődését. Gazdaságunk éppen a békés években fejlődött és fejlődik gyors ütemben, viszont az Amerikai Egyesült Államok gazdasági fejlődése jelentős mértékben a háborúkból táplálkozik, annál is in­kább, mert századunkban valamennyi háború, amelyben az Amerikai Egye­sült Államok részt vett, Észak-Ameri­­ka területén kívül zajlott le. Elvtársak, ez nem propaganda, ez megcáfolhatatlan történelmi igazság. Hasonlítsák össze iparunkat és az Amerikai Egyesült Államok iparának fejlődési adatait a háború és a béke éveiben. Ha a háborút megelőző békés gaz­dasági építés éveit (1927—1940) szem­ügyre vesszük, akkor azt látjuk, hogy iparunk évenként 18,6 százalékkal nö­velte termelését, az Egyesült Államok ipara viszont mindössze két százalék­kal. Ha pedig a második világháború éveit vesszük tekintetbe, kiderül, hogy a Szovjetunió ipara a háború okozta óriási pusztítások következtében nem növelhette termelését és az 1945-ös termelés az 1940. évinek csupán 92 százalékát alkotta, az Egyesült Álla­mok ipara viszont az említett időszak­ban 60 százalékkal növelte termelését. Véget ért a háború, elérkezett a békés építés időszaka, és a fejlődés ütemét tekintve ismét a mi iparunk tör elő­re. Az 1948—1955 közötti időszakban a Szovjetunió ipara évente 16,6 szá­zalékkal, az Egyesült Államok ipara pedig mindössze 4,1 százalékkal nö­velte termelését. Vajon nem világos-e ezek után, hogy a szocializmus világa számára nincsen szükség háborúkra, a hábo­rúk csak a kapitalista monopóliumok részére előnyösek, hogy Amerika és Anglia imperialista körei a gazdaság militarizálásában látják most az egyet­len eszközt a válságok elhárítására, az ipari termelés már elért színvonalának fenntartására. Vajon nem világos-e, mennyire ba­­darak és mennyire rágalmazók azok az állítások amelyeket bizonyos körök terjesztenek az Egyesült Államokban, Angliában és más országokban arról, hogy a Szovjetunió részéről háborús veszély fenyeget? Lehet-e meggyőzőbb bizonyíték a szocializmus és a kapitalizmus érde­keinek ellentétességére? Vajon ez ada­tok alapján nem állíthatjuk-e, hogy törekvéseink, céljaink és feladataink számára idegenek és gyűlöletesek a hódító háborúk, mert ezek akadályoz­zák előrehaladásunkat a kapitalizmus­sal való békés gazdasági versenyben, a kommunista társadalom építésében. Elvtársak! A hatodik ötéves tervnek pártunk Központi Bizottsága részéről a XX. kongresszus elé terjesztett irányelv-tervezete a háború utáni évek békés gazdasági építésének eredmé­nyeire támaszkodik, és azon a számí­táson alapul, hogy a fejlődés körülmé­nyei békések maradnak. A szovjet nép helyesli és egyönte­tűen támogatja a hatodik ötéves terv­ben a népgazdaság fejlesztését meg­határozó irányelvek tervezetét. Közös feladatunk, minden pártszervezet, szovjet-, gazdasági szervezet, szak­­szervezet és Komszomol-szervezet fe­ladata, hogy biztosítsák az ötéves terv sikeres megvalósítását a szocialista építés minden szakaszán, minden vál­lalatnál, építkezésnél, minden kolhoz­ban, minden szovházban. E feladat si­keres megoldása érdekében gyorsíta­nunk kell a technikai előrehaladást, biztosítani kell a munka termelékeny­ségének további jelentős növekedését, komolyan emelni kell a gazdasági ve­zetés színvonalát, újabb, magasabb fokra kell emelni a tervkészítést és a termelés irányítását. A párt Központi Bizottsága és a kormány az utóbbi időben számos in­tézkedést tett a gazdaság irányítására vonatkozó munkánk megjavítására, így a tervezés megjavítására is. Rész­letesen szeretnék foglalkozni a terve­zéssel összefüggő néhány kérdéssel, az e téren mutatkozó hiányosságokkal és a kiküszöbölésük érdekében teendő intézkedésekkel. A mezőgazdasági tervezés gyakorla­tában végrehajtott elvi változtatások mellett a párt Központi Bizottságának kezdeményezésére lényegesen növelték a köztársasági szervár szerepét az ipar vezetésében. Szemlátomást megérett annak szük­ségessége, hogy a szövetséges köztár­saságok minisztertanácsai szélesebb hatáskört kapjanak az illető köztársa­ság egész gazdasági fejlődésének el­lenőrzésére, függetlenül attól, hová tartoznak az ott levő vállalatok. Arra gondolok, hogy a többi között ők el­lenőrizzék, hogyan hajtják végre a szövetségi és a szövetséges­ köztársa­sági minisztériumok az illető köztár­saság területén levő vállalatok területi elosztására, specializálására és koope­rációjára vonatkozó intézkedéseket, te­kintettel arra, hogy a tapasztalatok szerint e téren komoly hiányosságokat eredményez az a körülmény, hogy nincs meg a szövetséges köztársasá­gok minisztertanácsainak ez az ellen­őrző és szervező szerepe. Jelentős munkát végeztünk abban az irányban, hogy bővítsük a minisz­terek, főigazgatók és vállalati igazga­tók jogait a gazdasági tevékenység irányításában. Jelentősen csökkentet­tük azoknak a mutatószámoknak kö­rét, amelyekkel kapcsolatban a fel­adatokat az állami terv határozza meg. Sok termék termelésének és elosztá­sának tervezését közvetlenül a mi­nisztériumok és hivatalok hatáskörébe utaltuk. A tapasztalatok igazolták, hogy az e téren végrehajtott intézkedéseknek pozitív jelentőségük van. Mindamel­lett meg kell mondani, hogy előfordul­nak olyan esetek, amikor egyes mi­nisztériumi és hivatali vezetők nem élnek kellőképpen a számukra biztosí­tott jogokkal, kitérnek a gazdaságve­zetéssel kapcsolatos kérdések önálló megoldása elől, valamilyen ürügü­gyei határozatok és intézkedések ter­vezetei mögé igyekeznek bújni, ami­ket még mindig bőségesen terjeszte­nek a Szovjetunió Minisztertanácsa elé, holott nincs mindig szükség rájuk. Azt hiszem, ezek a fogyatékosságok átmeneti jellegűek, a minisztériumok és hivatalok vezetői fokozatosan úrrá lesznek rajtuk. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa, amikor elhatározta, hogy jelentősen kiterjesz­ti a miniszterek és hivatalvezetők jo­gait a gazdaság irányítása terén, arra gondolt, hogy ezzel együtt fokozni kell e vezetők felelősségét is a rájuk bízott ügyért. Csak ezzel a feltétellel lehet a leghelyesebben összekapcsolni az egész állami tervezést a népgazda­sági ágakra, vállalatokra, építkezések­re, kolhozokra és szovházokra vonat­kozó tervek elkészítésével. Meg kell azonban jegyezni, hogy egyes minisztériumi és hivatalvezetők nem fogják fel helyesen a tervezés és a gazdaság irányítása terén rájuk váró feladatokat, a tervek kidolgozásánál és végrehajtásánál apparátusuk erőfe­szítéseit arra állítják be, hogy minél több anyagi eszközt és erőforrást kap­janak az államtól, ahelyett, hogy fel­tárnák és kihasználnák a rendelkezé­sükre álló belső tartalékokat, és ezzel biztosítanák a vállalt tervek teljesíté­sét az állami eszközök lehető legna­gyobb megtakarítása mellett Elvtársak. A szovjet állam évről évre hatalmas eszközöket fordít a népgazdaság fej­lesztésére. A hatodik ötéves temen a beruházások összege 990 milliárd ru­­­ bel. Kötelességünk, hogy ezeket az 1.. eszközöket a lehető leghatékonyabban­­ ,­ használjuk fel. Megengedhetetlen, hogy a megépült vállalatok ne dolgoz­zanak teljes kapacitással. A tapasztalatok azonban azt mutat­ják, hogy a tervekben korántsem vesz­­szük számba teljes egészében azokat a lehetőségeket, amelyekkel a működő vállalatok a termelés bővítésében ren­delkeznek. Erről tanúskodnak az ötö­dik ötéves terv teljesítésének eredmé­nyei is. Az előző ötéves tervben ugyan­is annak ellenére, hogy a tervezettnél jelentősen kevesebb új termelési kapa­citást helyeztünk üzembe, a főbb ipar­ágak túlteljesítették termelési tervüket. A hatodik ötéves tervben a gazda­sági és tervező szerveknek nagy mun­­­kát kell végezniük a vállalatok specia­­lizálásának és kooperációjának kiszé­lesítésében és rendezésében. A specializálás és a kooperáció leg­ádázabb ellensége gazdasági szerveink hivatali szűklátókörűsége, az hogy a minisztériumok nem akarnak számolni az állami érdekekkel, és az üzemek közötti kooperációt feltétlenül be akar­ják szorítani szűk főigazgatósági ke­retekbe, ami különböző visszásságok­hoz vezet. Ezt a helytelen gyakorlatot ki kell küszöbölni, méghozzá minél előbb, annál jobb. Néhány szót még a termelés fokozá­sának egy olyan fontos tartalékáról, mint az anyagtakarékosság. Az anyagtakarékossági feladatot si­keresen lehet teljesíteni és túlteljesí­teni, ha tervezőink és technológusaink termékeik legmagasabb üzemeltetési mutatószámainak felkutatása mellett feltétlenül meg fogják találni a nyers­anyag- és segédanyagfogyasztás szem­pontjából is a leggazdaságosabb meg­oldásokat. A gépek és berendezések súlyának és térméretének csökkentése termelé­kenységük egyidejű emelése mellett a fontos tartalék, amelyet ki kell használni a népgazdaságban a terme­lés és a takarékoskodás további foko­zására. Emellett ezen a helyen tel­es komolysággal ki kell jelenteni, hogy a népgazdaságban tapasztalható részle­ges fémellátási nehézségek, valamint a fogyasztók komoly fémtúlfogyasztá­­sa jelentős mértékben azzal magyaráz­ható, hogy a vaskohászati miniszté­rium nem fordít kellő figyelmet gaz­daságos hengereltáru-fajták gyártásá­ra, és a választék terén sokszor eltűri a fémszállítási tervek megszegését. Elvtársak ! A hatodik ötéves terv­ben a sokmilliós szovjet népnek, a kommunista társadalom alkotójának és építőjének törekvései öltenek tes­tet. A hatodik ötéves terv megnyitja a nagy szovjet nép előtt hazánk, a győztes szocializmus első országa to­vábbi erősödésének és gazdagodásá­nak új távlatait. E távlatok újabb munkahőstettekre lelkesítik a szovjet embereket — a kommunizmus diada­láért. (Taps.) – AZ SZKP XX. KONGRESSZUSA Al. Z. Szahurov elvtárs beszéde (Röviditali szöveg) 8

Next