Előre, 1956. március (10. évfolyam, 2602-2628. szám)
1956-03-01 / 2602. szám
1956. március 1., csütörtök tudósítás vörös acélról Reggel hatkor felbug az üzem szirénája, hosszú kürtjelekkel ébreszti Vörös Acél és a közeti falak munkásait. Szobám ablakából látszanak az Üzemegyik csarnokának ablakai és üvegteteje. Kékes fények váltakoznak éles,fehér sugarakkal. Az üzem nem pihen, a kemencék tüze szüntelenül lángol, a hengerművek megállás nélkül működnek. Fél hétkor, mire másodszor röviden megszólal az üzem kürtje, az alig derengő hajnalhasadásban kucsmás, szörmarekeczes férfiak igyekszenek a gyárkapuk felé. Kemény fagy ereszkedett le a környező hegyekről. Zenés a hó a csizmatalpak alatt. De a hegyek megvédik a völgyet a szellől, alig érezhető, hogy a hőmérő csaknem húsz fok hideget jelez. Ahogy lassacskán világosodni kezd, festői szépséggel rajzolódnak ki az üzem csarnokai közé ültetett kis ligetek, a „kohászok parkjában” és a „hengerészek parkjában*" szakállas zúzmara csüng a vékonytörzsű, fiatal fák ágain. A lemezhengerművet keresem fel. Hatalmas csarnokot foglal el a lemezhengermü. Közvetlenül a kemencék mellett, ahol a bugát hevítik, sorban állnak a lemezhengerek. Régi már a berendezés, második ötéves tervünk során új, gépesített felszereléssel helyettesítik majd. Még ilyen hideg télidőben sem könnyű a kemencékből áradó forróságban az izzó lemezeket hengerelni. Két hengerész áll mindegyik hengerpár két oldalán. Nehéz vaskampóval kapja el a munkás a henger alól mind hosszabban, szélesebben, vékonyabban feléje kinyúló lemezt, felemeli, visszataszítja a megfelelő helyre. Nehéz munka ez, erőt, gyorsaságot, ügyességet követel meg. Csodálatos pontossággal, ütemesen mozog az összetanult két hengerész. A hengerpárokat kiszolgáló hengerészek határozzák meg az egész részleg termelésének menetét. A többiek munkája egyszerűbb, bár a súlyos lemezek kezelése mindvégig próbára teszi a munkás izmait. A lemezek leszabása, osztályozása, edzése, csomagolása és a közbeeső más munkaműveletek még sok embert foglalkozatnak a táras csarnokban Ha tudnak azok a munkások, akik más gyárakban gépek, villamos berendezések, akár egyszerű vedrek gyártásához használják fel a lemezt, vagy bádoggal fedik a munkacsarnokok, házak tetejét, mennyi fáradságot követel meg a lemezek gyártása, bizonyára jobban ügyelnének rá, hogy legkisebb részük se vesszen kárba. A lemezhengermit — mint az előhengermű kivételével az üzem valamennyi részlege —, jó eredményekkel kezdte meg a második ötéves tervet. Büszkén beszél a teljesítményekről Popescu Fleodor mérnök, a lemezhengermű fiatal, erélyes vezetője. A múlt évben még sok kifogás esett a munkájuk ellen mert nem tartották be a választéktervét. A most nem annak örül a leginkább, hogy januárban 5 százalékkal túlteljesítették a tervfeladatot, még többet számít, hogy teljesítették a megkövetelt választékot is. — Hogyan értek el hirtelenében ilyen minőségi változást? — faggatom — Sok szó esett a pártkongresszuson a hengerművek lemaradásáról. Az ilyen bírálat meggondolkoztat, a munka mélyebb elemzésére késztet. Aztán — ezt ugyan nem szívesen említem meg — viharos ülésünk volt január első napjaiban. Traian láncú alminiszter ellátogatott hozzánk. A párt Központi Vezetőségének, a tartományi és helyi pártbizottságoknak aktivistái minisztériumi vezérigazgatóságunk vezetői vettek részt az egész munkánkat elemző gyűlésen. II. Mindegyik részleg munkájával külön foglalkoztak. Alapszervezetünk titkára, a szakszervezeti osztálybizottság titkára, a mesterek, élenjáró hengerészek — mi valamenynyien, csik felelősek vagyunk a lemezhengerdő munkájáért, ráébredtünk, mennyire helytelen volt a magatartásunk.Kibúvókat kerestünk, a tényleg fennálló tárgyi nehézségekre hivatkozva próbáltuk elkendőzni, hogy lagymatagon dolgoztunk, belenyugodtunk hibáinkba, valósággal megbékéltünk a visszás helyzettel. Még soha olyan élesen, olyan kérlelhetetlen szigorral nem bíráltak meg bennünket, mint azon az ülésen. A mérnök hangja nagyon határozott most. Mint a bíróé, mikor ítéletet hirdet: — Kemény volt a bírálat — de igazságos. És szükséges. Felrázott. Megtanított rá, hogy igényesebbek legyünk önmagunkkal szemben. Megszakad a beszélgetésünk. Az íróasztala mellett megszólal a hangszóró. Kezdődik a részlegvezetők operatív ülése. Ahogyan ez nagyüzemeinkben szokássá vált, akár a szovjet üzemekben, a részlegvezetők telefonba mondják a jelentésüket, a rádiósítási központ pedig felerősítve továbbítja azt a hangszórókon keresztül az üzemirodákba. Rövid, tömör a mérnökök jelentése, amelyben az üzem főmérnökét és egymást tájékoztatják arról, mennyit termeltek, milyen nyersanyagra, vagy mi egyébre van szükségük. A főmérnök az egyik-másik jelentés után közbeszól, utasítást ad, tájékoztat. Ha azt mondja: „rendben van” ez már dicséretnek számít. — Csakhogy megjött néhány vagon anyag Resicáról — mondja Popescu mérnök megkönnyebbülten, — miután befejeződött az operatív ülés. — Jobbak lehetnének az eredményeink, ha nem volna még mindig fennakadás a nyersanyagellátással. Nehezen szállítja Resica a szilxiumacélt. Kiskapusról meg hiába várjuk a cint. A mi előhengerművünk is késve szállít. Így aztán nehéz a választéktervet betartani. — De januárban mégis sikerült — vetem közbe. — Igen, mert az emberek nagyon nekifeküdtek. De sajnos, még nem beszélhetünk ütemes munkáról, az előirányzott napi tervek pontos teljesítéséről. Ha minden nehézség ellenére javult a munkánk, ezt az emberek nagyobb felelősségérzetének és a szigorúbb, pontosabb ellenőrzésnek tulajdonítom. É S ne feledkezzünk meg arról sem, mennyit segített a szakmai verseny — kapcsolódik be a beszélgetésbe Vilceanu Ion, a szakszervezeti osztálybizottság titkára. — A verseny most éri el valóban a célját, amióta nemcsak a mennyiségi eredményt tartjuk számon, hanem a választék teljesítését is, azonkívül pedig ellenőrizzük a minőséget és a hengertörést. Azelőtt ugyanis a gondatlan munka miatt nagyon gyakran törtek a hengerek — fűzi hozzá magyarázatul. — ,így történt meg — folytatja —, hogy januárban a szakmai verseny nagy meglepetéssel zárult. Gulea Pavel, aki csak nemrégen vette át egy hengerészcsoport vezetését, megelőzte a versenyben a legtapasztaltabb főhengerészünket, Krausz Franz-ot. Gulea Pavel „a legjobb főhengerész", tömzsi, keménykötésű, okosarcú, szénfekete hajú fiatalember. Harmincegy éves, csoportjának tagjai mind harminc éven aluliak. Tizennégy éve jár be Gulea Pavel egy közeli faluból Vörös Acélra. Csoportjában már jó ideje első hengerész volt, mégis meglepődött, mikor vezetőnek nevezték ki. — Árulja el Gulea elvtárs — kértem—, hogyan került csoportja az első helyre? — Egyszerű a kérdés, mégis nehéz rá feleletet adni. Nem mondhatom azt, hogy más módszerrel dolgoznánk, mint a többi hengerész. Krausz bácsitól tanultam én is a mesterséget, régebben sokáig dolgoztam a csoportjában. A csoportomba tartozik Pesca Francisc, a pártalapszervezetünk titkára. Lelkes ember, hatással van a többiekre. Fiatalok vagyunk mind — gyorsan mozgunk. Aztán — talán meg sem fogja érteni, hogy én ezt olyan fontosnak tartom — a mi csoportunkban morcos arcot sohasem láthat. Jókedvűen dolgozunk, tréfálkozunk egymással. A csoportvezető nemcsak kemény szóvval szerezhet magának tekintélyt. Ha valahol nehezebben megy a munka, segítek a fiuknak. Együtt dolgozunk évek óta, a fiúk bíznak bennem, én is bízom bennük. A fő az egyetértés. Amikor hallottuk, hogy a vékony lemez hengerelésével elmaradt a részleg, megfogadtuk, hogy kihúzzuk a csávából. Több vékony lemezt hengereltünk, mint amennyit nekünk kellett volna. Pedig hát azzal a vékony lemezzel van a legtöbb baj. Na, de ki csinálja meg, ha nem mi, fiatalok. Azért még fölénk kerekedhetik Krausz bácsi a jövő hónapban, vagy megelőzhet más is. Elvégre igyekszik mindenki... Sokáig elbeszélgettem a legjobb lemezhengerésszel. Mókás, tréfáskedvű ember. S megjegyeztem magamnak egyszerű életbölcsességét: vidáman kell dolgozni, vidáman kell élni. Akkor minden kétszer olyan jól megy! S nekem meg az volt az első benyomásom, hogy a lemezhengerlés rendkívül nehéz munka. Mégsem lehet az, ha olyan könnyedén végzi munkáját annyi év óta Gulea Pavel, de még Krausz bácsi is. Pedig a magas, szálegyenes hengerész harminckét éve dolgozik az üzemben. Gulea Pavel és Krausz Franz, az éjjeli váltásban dolgoztak azon a napon. Mire tőlük elbúcsúztam, éjfélre járt. A község ismét elcsendesedett, csak az üzem élt, lángolt. Kemény munkáskezek megállás nélkül formálták az a célt, hogy több gépe legyen az országnak, gazdagodjunk, közelebb jussunk kitűzött céljainkhoz. SÁNDOR ÁGNES REPÜLŐGÉPEN ULAN-BÁTORBÓL PEKINGBE Repülőgépünk Ulan-Batorból Peking felé tart. A Dobi-sivatag felett széltünk. Órákon át ugyanaz a változatlan vörhenyesszín szőnyeg terül el alattunk. Egyetlen sötétebb esik osztja ketté az egyhangú tájat: a Moszkva — Peking közötti közvetlen vasútvonal. Aztán a szőnyeg lassanként domborodni kezd hullámokat vet s itt-ott élénkebb színfoltok bukkannak fel. Már dombos, alacsony hegyvidék fölött széltünk, s egyszerre csak elénk tűnnek a hires teraszok, a szorgalmas kínai nép évezredes alkotó munkájának tanujelei. Az első benyomások a kínai nép szorgalmáról később még inkább megerősödnek bennünk. Harbintól Kantonig s Pekingtől Sanghajig meg Chonig újabb meg újabb jeleit láthatjuk mindenütt a kínai paraszt szívós kitartásának. Bírókra kel a természettel, termővé tesz minden talpalatnyi földet, s vödrökkel hordja az „esőt” a szántóföldekre. Távolabb már új színfolt, a modern Kína képe: öntözőcsatornák szelik keresztül-kasul a végtelen termőföldeket. A FŐVÁROSBAN A Kínai Népköztársaság fővárosában mindenekelőtt az tűnt fel nekünk, hogy Peking valójában két, egymástól élesen elhatárolt városból áll Az óvárost komor benyomást keltő, ölnyi vastag falak veszik körül. Szűk, kanyargós utcáin a házakat magas falak rejtik el a járókelők szeme elé A város közepén ott pompázik a volt császári téli palota, amelyet ugyan csak vastag fal és mély sánc övez, így akarták a császárok még jobban elszigetelni magukat a néptől. A másik város, az új Peking, rohamos iramban épül a városfalakon kívül. Nagy tömbházakkal szegélyezett széles sugárutak láthatók itt; korszerű szállodák, tágas, sokablakos iskolák, kultúrintézmények. Kissé távolabb pedig a felszabadulás utáni években épült üzemek és gyárak sokasága. A 700.000 négyzetméternyi területet elfoglaló volt téli palota 5000 helyisége ma egyetlen óriási múzeum. Ezekben a termekben szinte felbecsülhetetlen értékű műkincset és történelmi értékű műtárgyakat őriznek. Vannak közöttük több mint négyezer éves tárgyak is, a kínai nép ősrégi kultúrájának és civilizációjának tanúbizonyságai. A több épületből álló nyári palota hatalmas kert közepén terül el, a városon kívül, egy mesterséges dombon épült. Azon a helyen, ahonnan a hegy megépítéséhez szükséges földet és sziklákat kiemelték, hatalmas tó van ma, vizén csónakok és kis gőzhajók közlekednek A NEMZETI KISEBBSÉGEK KÖZPONTI INTÉZETE Pekingi tartózkodásunk alatt alkalmunk nyílt meglátogatni a népi demokratikus rendszer egyik nagyjelentőségű alkotását, a nemzeti kisebbségek központi intézetét. A központi intézetet s a különböző tartományokban levő hét fiókintézetet a kommunista párt és a kínai kormány 1951-ben hozta létre. Az intézetben főiskolai végzettségű kádereket nevelnek a nemzeti kisebbségek politikai és kulturális életének irányítására, életkörülményeik fejlesztésének és kulturális színvonaluk emelésének előmozdítása végett. A központi intézetben politikai osztály, nyelvészeti osztály és külön előkészítő tanfolyam működik. Az intézetnek ezenkívül középiskolája és tudományos kutató osztálya van A nemzeti kisebbségek központi intézetét 1600 ösztöndíjas növendék látogatja, 40 különböző nemzeti kisebbség fiai és leányai. Az előkészítő tanfolyamok 2—6 évig tartanak. A távoli tartományokból ideérkezett ifjak általános műveltségre tesznek szert, elsajátítják a szükséges előismereteket Innen aztán a politikai vagy nyelvészeti osztályra kerülnek, vagy pedig a Kínai Népköztársaság valamelyik főiskoláján folytatják tanulmányaikat. A három évig tartó politikai tanfolyamon különböző nyelvjárásokat beszélő növendékek tanulják a marxi-lenini elméletet, a kínai forradalom történetét és tanulmányozzák az időszerű politikai kérdéseket. A nyelvészeti osztály tanfolyamainak időtartama 4—5 év. Az előadások 17 különböző nyelven folynak s ha hozzászámítjuk még a tájszólásokat is, akkor elmondhatjuk, hogy 34 különféle nyelv- és tájszólással találkozhatunk itt. Elbeszélgettem egy fiatal vizorral.*) Magas, feketeszemü, élénk tekintetü ifjú volt. Elmesélte, hogy milyen nehéz körülmények között sínylődött családjával s barátaival együtt a felszabadulásig. Mesélt a vizurokról, akik 1949—50-ig teljes gazdasági és kulturális elmaradottságban éltek. Elmondotta, hogy cirillbetűs ábécét szeretne készíteni a vizurok számára. Néhány tanulótársával együtt már tett is ilyen irányú kísérleteket. A tudományos kutató osztályon a nemzeti kisebbségek történelmét és mai életét tanulmányozzák. A központi intézet festői népviselet hallgatói végigvezettek bennünket a tantermeken, a különböző nyelvű könyvekben és újságokban gazdag, hatalmas könyvtáron, az olvasótermen, a különböző imaházakon és templomokon. Egy érdekes múzeumot is berendeztek itt , amelyben a sokféle nemzeti kisebbség szokásait és művészetét tükröző népviseleteket, ékszereket és hangszereket tettek közszemlére. V . : Céltudatos, komoly munkát végző emberek dolgoznak itt, olyanok, akik élvezik a kínai forradalom által elindított új élet minden örömét. SANGHAJBAN A pekingi baráti sporttalálkozó befejezése után a kínai kormány lehetővé tette számunkra, hogy ellátogassunk Sanghajba, Hangcsóba, Kantonba, Uhanba és Kina számos más nagy városába. Mindenütt vendégszerető. • Kínában élő nemzetiség, vidám és rendkívül szorgalmas emberekkel találkoztunk. Külön vonattal utaztunk dél felé s átkelve a Jangce-folyamon — Kina leghosszabb folyamán — a hatmillió lakosú Sanghajba érkeztünk. Hatalmas ipari és kereskedelmi központ ez a város a Huanpo-folyó partján. A Huanpo a város közelében a Jangceba ömlik és torkolatánál olyan hatalmas tavat alkot, amelynek egyik partjáról alig lehet átlátni a másikra. Láthattuk a Csendes-óceán egy kis partszegélyét is. Sanghajban 13—14 emeletes épületek láthatók mindenütt. A szálloda teraszáról nézve óriásnak tűnik a város. Itt-ott gyárkémények emelkednek a magasba. Parkok és kertek szépítik mindenütt a várost. Az angol, amerikai és francia tőke uralma idején e parkok kapuin ez a felírás volt olvasható: „Kutyáknak és kínaiaknak tilos a bemenet!" Néhány napot töltöttünk Sanghajban. Meglátogattuk a kínai forradalmi múzeumot, egy kartonnyomógyárat s egy nagy munkásnegyedet. A városnegyed teljes egészében a felszabadulás után épült AMI A PARADICSOM AZ ÉGBEN, AZ HANGCSO A FÖLDÖN Innen Hangcsóba utaztunk. Egy régi kínai közmondás szerint „ami a paradicsom az égben, az Hangcso a földön.” S valóban, ez a város, amely egy 22 millió lakosú tartomány székhelye, végtelen, gigászi park. A város egy hegy lábánál fekszik, a házak a vízből kiemelkedő sziklákra vannak építve, az „utcákon" a forgalmat csónakokkal bonyolítják le. Nem hiába nevezik Hangcsot „Kína Velencéjének” is. A „Mennyei hegy” oldalán — amely a legenda szerint Indiából repült ide — 1600 évvel ezelőtt épült templom látható. Bár a templomot már kilencszer építették újjá, mégis megőrizte a régi külső és belső díszítéseket. Tetején dragonyosok védelmezik a szél ellen a templomot és 5—6 méter magas, aranyozott, fából készült szobrok ábrázolják Buddhát hol derűsen, hol háborús és bosszúálló hangulatban. Buddhát tanítványai, tábornokok és számos istenség veszi körül. A város egy másik részén, a Gu-La nevű hegy, a „Magányos hegy” emelkedik magasba. Az emberi munka gyönyörű kertet varázsolt erre a hegyre, amelyen a gazdag, változatos növényzet, karcsú pálmák, majd valóságos fenyőerdők pompáznak a legkülönbözőbb fajtájú virágok között kígyózó kavicsos utak körül. A hegy ormán a kecses Pin-Jan kioszk zárja le az elragadó képet. Egy este innen néztem végig a naplementét és a holdfelkeltét, hol felfelé tekintettem, hol a mélységbe pillantottam, ahol a hegy lábánál elterülő tó kísérteties szépséggel tükrözte vissza ezt a csodálatos látványt. Kedvenc találkozóhelye ez a park az íróknak, költőknek, festőknek, zeneszerzőknek, akik a köztársaság minden tartományából előszeretettel látogatnak el ide. Itt, ebben a gyönyörű parkban történt, hogy váratlanul 13—14 éves, rövidhajú, vidám kislányok sereglettek körénk. Valamennyien arra igyekeztek rábeszélni, hogy látogassunk el egy évvel ezelőtt épült szép, új iskolájukba. Sajnos nem teljesíthettük kívánságukat, mert sietnünk kellett az állomásra, hogy felszálljunk a kantoni vonatra. BUKARESTBEN HÓKANTONBAN 30 FOKOS HŐSÉG Három napig utaztunk Hangcsoból Kantonba, állandóan dél felé. Bukarestben hótakaró borította az utcákat, amikor Kantonban 30 fokos melegbe jutottunk. Levetettem a kabátomat, a pulóveremet, de még blúzban is nagyon melegem volt. Első utunk itt természetesen a kantoni Kommün Bizottságának székházába vezetett. 1927-ben három kuomintangista hadosztály támadta meg ezt az épületet, egy maroknyi ember azonban hősiesen állta a harcot. Töpörödött öregember fogad bennünket, egyike annak a néhányforradalmárnak, akik átélték az akkori, harcokat. Megmutatja a falakon a golyók és lövegek nyomait és mesél azokról a kemény harcokról, amelyekben maga is részt vett. „Már órák óta nem volt élő ember a házban, de a vörös zászló még mindig ott lobogott a háztetőn. A kuomintangisták még az udvarba sem mertek behatolni, késő éjszakáig egyre csak tüzeltek az épületre és a zászlóra. A vörös zászlót — amikor végül levették a háztetőről — elégették. Eszeveszett düh és félelem fogta el őket, ha bárhol is vörös szín ötlött a szemükbe. A harcokat követő megtorlások idején 8000 embert mészároltak le, közöttük négy és tíz év közötti leánykákat is, akiknek mindössze anynyi volt a bűnük, hogy piros szalagot viseltek a hajukban. Néhány évvel ezelőtt újra kitűztük a vörös zászlót az épület tetejére — folytatja az öreg harcos. — De most már minden időkre ott maradt” AMIKOR MAO CE-TUNG ELVTÁRS TARTOTT ELŐADÁST... Meglátogattam Kantonban egy parasztfőiskolát is, amelyet a kommunista párt létesített 1924-ben. 1926-ban Mao Ce-tung volt az iskola igazgatója. Érkezésünk hírére — mint mindenütt — itt is nagy tömeg verődött össze. A kiváncsiak tömegéből egyszerre kivált egy idősebb asszony, karján néhány hónapos unokájával. — Én is emlékszem még a régi időkre — mondotta. — Már akkor is itt laktunk, három házzal odébb. Amikor Mao Ce-tung elvtárs tartott előadást, szűknek bizonyult nemcsak a ház, hanem még az udvar is. Az utca is tele volt munkásokkal és parasztokkal, ide gyűltek az egész környékről, hogy meghallgassák Mao Ce-tung elvtárs előadását. Persze nem mindenkinek sikerült hallani is valamit az előadásból, akkoriban még nem voltak olyan készülékek, amelyek felerősítik a hangot. De a szerencsésebbek, akik közelebb juthattak Mao Ce-tung elvtárshoz, az előadás után elmesélték, amit hallottak. Az emberek ilyenkor csoportokba verődtek és késő éjszakáig szomjasan hallgatták a reménytadó tanításokat. Megnéztük ebben a káderiskolában Mao Ce-tung „dolgozószobáját”. Mindössze egy faágy, egy festetten asztal és szék, meg egy láda volt benne, amelyben ruháit és könyveit tartotta. Csak egy két méter magas bambuszkerítés választotta el a kis helyiséget az udvar többi részétől. A tetőt, amely ugyancsak bambuszból készült, négyméteres oszlopok tartották. A „szobában” vígan fütyülhetett a szél, ki és berepülhettek a madarak. Kínában lépten-nyomon láthatjuk, milyen gyümölcsöket hozott a kommunista párt tanítása, amelyet már 30 évvel ezelőtt kezdték terjeszteni a parasztok körében is."A parasztok, akik azelőtt termésük 60—70 százalékát a földesúrnak kellett adják, a felszabadulás után nyomban földet kaptak. A kis gazdaságok hozama azonban nem kielégítő. Ezért a parasztok mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe tömörülnek és rátérnek a mezőgazdaság szocialista átalakításának útjára EGY MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETBEN Meglátogattunk egy, Kantontól 30 kilométernyire fekvő szövetkezetet, amelyet 48 család alakított 1954-ben. Amikor az autóbuszból leszálltunk, mindenfelől gyermekek sereglettek körénk. Pionírok voltak, akik a szövetkezet elemi iskolájában tanulnak Az egyik kislány, akivel beszédbe elegyedtünk, büszkén mesélte, hogy két bátyja Kantonban tanul egy középiskolában, 51 éves apja pedig az esti betűvető tanfolyamot látogatja. Néhány évvel ezelőtt még egyetlen írástudó sem volt a faluban. Hamarosan ott termett mellettünk a kislány édesapja is, egy alacsony emberke, sűrűn barázdált arcában értelmes, apró szempár ragyogott. Vonatottabban beszélt, mint a többiek, nyomatékosan hangsúlyozott minden szót. „Nyolc gyermekem van. A felszabadulás előtt sokat nélkülöztünk. A szívem szakadt meg, amikor éhezni láttam családomat. Arról, hogy ruhát vehessek a gyermekeknek, szó sem lehetett. Ma 900 jüanból, a nyári termés jövedelméből, kabátszövetet tudtam venni a legidősebb fiamnak és sok más egyebet, ami a nősüléshez kell. Dehogyisne vehettem volna, hiszen amióta közösen műveljük meg a földet, kétszer annyi rizsét aratunk ugyananynyi földről. Az egész faluban 30 sertés volt ezelőtt, ma 370 van”. Kínában az új szocialista rendszer a győzelem felé vezető úton halad. ★ Bukarestbe érve, egy újabb hír még jobban megerősítette ezt a meggyőződésemet. Arról értesültünk ugyanis, hogy mialatt mi a transzszibériai expresszel hazafelé utaztunk, Peking és több más város teljes egészében szocialista várossá lett. Újabb ékesszóló bizonyíték ez arra, hogy nagyjelentőségű, óriási változások mennek végbe Kína évezredes történelmében. MOSCU JUDITH sportmester ELŐRE A Nők Napjának köszöntésére könnyűipari és élelmiszeripari dolgozóink a Nők Nemzetközi Napja tiszteletére nagymennyiségű ruházati cikket, díszműárut, pamut-, gyapjú- és selyemanyagot termeltek terven felül. A terven felül gyártott könnyűipari cikkek között vannak blúzok, kötött kabátok, scampolók, tavaszi kalapok zsebkendők, fejkendők, asztalterítők és asztalkendők, bőrdisznóáruk, üvegáruk, női táskák, stb. Több március 8-ra gyártott termék különleges csomagolásban kerül forgalomba „Éljen a Nők Nemzetközi Napja!” felirattal. (Agerpres) Jelentős külkereskedelmi szerződések Állami külkereskedelmi vállalataink az utóbbi időben újabb nagyszabású kereskedelmi ügyleteket kötöttek. Az „Industrialexport” állami vállalat egy kínai kereskedelmi küldöttséggel folytatott megbeszélések eredményeképpen 22 kőolajipari berendezés szállítására kötött szerződést. A„Romínoexport” állami külkereskedelmi vállalat nagyjelentőségű új kereskedelmi szerződések megkötésével kezdte meg idei tevékenységét. Az egyik szerződés értelmében kb. 500.000 négyzetméter ablaküveget szállítunk az Egyesült Államokba. Gyáraink nemrég fogtak hozzá 5.000 villanyóra gyártásához India számára. A rendelés első tételének szállítása június folyamán esedékes. Ugyancsak Indiából 4.800 villanyvasalóra kaptunk megrendelést. Cementkivitelünk is egyre növekszik. A „Rominoexport” két szerződést kötött, amelyek értelmében különböző perzsa-öböll és vörös-tengeri kikötőkbe 100.000, illetve 150.000 tonna cementet szállítunk. Nemrég szerződést kötöttünk, egy svájci céggel nagymennyiségű vesszőfonat szállítására. coo oc ao ®coooocK>ooaor*ooacooooocoo oo ooaoeoocaooooooeocooooocooaooo oooo ooooocoeooooooooooooaoococqj-, 9 8 1 Minden dolgozó szavazni akar! 8 g Ezért ellenőrzi a választók névjegyzékét 8 Ezekben a napokban az egész országban a választók ellenőrzik a g választói névjegyzékeket, hogy valami tévedés folytán nem maradjatak-e ki róluk. A fővárosi választái bizottság különböző központokat állított fel városrészenként, ahol a választók könnyűszerrel és gyorsan ellenőrizhetik a választói névjegyzékeket. Ilyen központ működik a Calea Vacaresti 324. szám alatt, a Babes. eu-rajzonban is. A központ aktívála állandó kapcsolatot tart fenn a választókkal, házról-házra járva mozgósítja a dolgozókat, hogy szemé- lyesen ellenőrizzék a névjegyzékeket. A központban reggel 8-kor mái megkezdődik a munka. Ma reggel e elsőnek egy őszbevegyülő hajú aszszony nyitja meg az ajtót. A feleglés mosolyogva köszönti: — Milyen utcában lakik az elv- 8 társnő ? — A Plugaritor utca 15 szám alatt. S a felelős máris felüti a megfelelő iratcsomót, Maria Matica pedig saját szemével meggyőződhetik, hogy nem felejtették ki a 8 listából. Aztán a lánya iránt érdekllődik. Nem találja a nevét. A rejtély azonban hamar megoldódik. Maria Matica leánya, Georgeta, 8 időközben férjhez ment s igy most 8 a férje nevén, Georgeta Calugárus néven van feltüntetve. Most egy fiatal ember lép be a 8 szobába. Roscu Pavelnek hívják s azért jött, hogy kérelmezze névé- 8 nek helyes feltüntetését. A névjegy- 8 zéken ugyanis Rosca-ként szerepel. j? A központ felelőse készségesen vi lágosítja fel, hogyan cselekedjék a hiba helyreigazítására. Stefan Niculescu vágóhídi mun- 8 kás jön felvilágosítást kérni. Né 8 hány nap múlva kórházi beutalása alapján hosszabb kezelés alá kerül , s szeretné megérdeklődni, hogyan 8 szavazhat, mert nem akar kimarad g ni a szavazásból. 8 — Minden kórházban lesz vá-lasztási urna — világosítja fel a felelős. 8 A látogatók egymásnak adják a kilincset. Késő estig jönnek a körgyékbeli dolgozók, a névjegyzéket ellenőrizni, útbaigazítást kérni. A központ felelőse fáradhatatlanul vágaszol a legkülönbözőbb kérdésekre. 8 Hiszen közös ügye ez mindnyájunk? nak: a március 11-i néptanácsi képviselőválasztásokon egyetlen dolgozó sem akar hiányozni az urnáktól.| Február végén, március első napjaiban megjelennek az utcákon a hatalmas kartonszivek, rajtuk száz meg száz különböző mártisor: kinek-kinek szive szerint, kinek-kinek párja szerint. Jó munka a Gyergyószentmiklós rajoni kulturházban Gyergyószentmiklós szívében, a Főtér közelében fekszik a rajoni kulturház. Homlokzatán a magyar és román nép két nagy forradalmárának, Petőfinek és Balcescunak a nevét viseli. Élénk munka folyik a kulturházban már a kora délelőtti órákban is. Szinte egymásnak adják a kilincset a hidegtől pirosra csípett arcú emberek. Színdarabokért, kottákért, jelmezekért jönnek, próbákat beszélnek meg, felvilágosítást, tanácsot kérnek a legkülönbözőbb kérdésekben. Stein Jakab elvtárs, a kultúrház igazgatója, magas, vékony, szemüveges ember, állandóan munkában van. Az egyik percben még kottát válogat, színdarabok között keresgél, a másik percben már telefonon intézkedik, kellékeket ad ki színdarabokhoz. A MINDENNAPOS MUNKA TÜKRE Stein elvtársra várakozva egy vastag könyvben lapozgatunk. Tevékenységi Napló. A kultúrház mindennapos munkáját és ezek gyümölcsét tükrözi, az elért valóban szép eredményeket. Minden egyes napra jut próba, szakmai tanácsadó, olyan szombat és vasárnap pedig nem létezik, hogy ne tartanának valamilyen rendezvényt, előadást, vagy bállal egybekötött műsoros estet. A látogatók számának szüntelen növekedése is a jó munkáról tanúskodik: 1953-tól (12.000) 1955-ig több mint ötszörösére (64.000) emelkedett. — Nincs nagyobb öröm, mint a kultúra terjedését látni mind itt a városban, mind a falvakon... és ezt a terjedést egy kicsit elősegíteni — mondja Stein elvtárs. — Fúvós-zenekarunk ma 24 emberből áll. Tagjai nagyrészt egyszerű földműves ifjak, akik ma Brahms-t gyakorolják. A tanulástól, kultúrától sokáig elzárt emberek szorgalmával fáradhatatlanul tanultak, először kottát olvasni — és ma már önállóan kottáznak. KÉSZÜLNEK AZ ORSZÁGOS VERSENYRE De nemcsak ennyiből áll a rajoni kulturház munkája. A folyamatban levő kettős országos versenynek, a falusi és a szakszervezeti csoportok országos kulturversenyének rajoni viszonylatban a kulturház kollektívája a legfőbb irányítója és szervezője, valóságos vezérkara és egyben legfőbb támasza is. A kulturház aktivistái — így Jakab Lajos és Oláh Ágnes — tevékenyen részt vesznek a szakszervezeti csoportok próbáin, nagyrészt ők is tanítják be a tánc- és színjátszócsoportokat, kulturagitációs brigádokat. Más vonalon is adnak segítséget. Január 2 és 4 között például itt tartották meg az énekkarvezetők tanfolyamát, melyen 11-en vettek részt a rajon községeiből. Az előadók között szerepelt Petres Ignác elvtárs is, a ditrói dalárda vezetője, aki 1955 őszén kottaolvasási versenyre hívta ki a Magyar Autonóm Tartomány összes kórusait. Előadásában a szigorúan vett szakmai kérdéseken kívül beszélt saját munkájáról, gazdag tapasztalatairól is, így nagy segítséget nyújtott mind a tanfolyamon részvevőknek, mind pedig magának a tanfolyam vezetőjének, Valkon Magda elvtársnőnek, a kulturház művészeti viezetőjének. A kulturház maga is benevezett a IV. országos kulturversenyre, mégpedig nagyon népes — 230 főből álló — szereplőgárdával. Ezeknek az előkészítése, betanítása sok munkát igényel, különösen ha ehhez a számhoz még hozzátesszük a rajon területén működő műkedvelő csoportokat is, melyeket szintén a kulturház segít előkészíteni. PÁROS-VERSENYBEN AZ UDVARHELYI KULTURHÁZZAL Ezzel a nagy feladattal csak lelkes, odaadó emberekből álló kollektívával lehet megbirkózni. A gyergyói kulturházban az utóbbi időben ilyen közösség alakult ki. Ennek erejében bízva, s a munka még jobb menete érdekében hívták ki versenyre az Udvarhely rajoni kulturházat. A nagy körültekintéssel összeállított versenypontok teljesítése maga után vonja mindkét rajon kulturéletének fellendülését. — A verseny az előzetes megállapodások szerint 1956 első felében ér véget. Remélem nem vallunk szégyent — mondja Stein elvtárs. A bizakodás jogosultnak látszik. A Gyergyó rajoni kulturházban jelenleg 11 szakkör működik, mint az agrotechnikai, ének, színjátszó, tánc, stb. körök. Széleskörű előadó-kollektíva hálózatot szerveztek, melynek tagjai rendszeresen megtartják a tervbe vett előadásokat. A kultúrház keretében 10 „házi” műkedvelő művészcsoport működik, melyek a kemény hideggel is dacolva, rendszeresen járják a falvakat. Különösen jó munkát végzett a kulturagitációs brigád, mely kitűnt a választási agitációs munkában is és mindig ott jelenik meg, ahol a legnagyobb szükség van a segítségére. A Gyergyó rajoni kulturház becsülettel igyekszik eleget tenni a pártunk II. kongresszusán kitűzött feladatoknak: harcol a rajon kulturszínvonalának emeléséért, munkájával hozzájárul a dolgozók neveléséhez, az új ember kialakításához. KASSAY SÁNDOR 3 Eltemették Nicolas Balaanu állami díjas népművészt Szerdán délután eltemették Nicolae Baltateanut, a Román Népköztársaság állami díjas népművészét. Az „I. L. Caragiale” Nemzeti Színház Comedia termében felállított ravatal előtt szerda délelőtt az ország számos művésze és sok honpolgár jelent meg, hogy lerója kegyeletét. A koporsó mellett utoljára Costache Antoniu, Al. Finti, I. Fintesteanu és Móni Ghelerter állt díszőrséget. A 14 órakor tartott gyászgyűlésen a fővárosi színházak számos művésze, más művészek és kulturális dolgozók, az „I. L. Caragiale” Színiakadémia hallgatói, a Művelődésügyi Minisztérium és más kulturális intézetek képviselői vettek részt. Lucia Sturza-Bulabdra ~ a Municipal Színház együtese részéről —, Cmiill Econorau — N. Baltateanu munkatársai nevében —, a művészeti és kulturális dolgozók szakszervezetének több tagja, Ion Sahighian rendező, a művészet érdemes mestere, Vlad Mugur rendező — N. Baltateanu tanítványai nevében —, George Vraca népművész — a Hadsereg Színháza együttesének nevében —, Ion Manolescu népművész és Vasile Moldovanu, — az „I. L. Caragiale” Nemzeti Színház igazgatója —, a Művelődésügyi Minisztérium és az „I. L. Caragiale” Nemzeti Színház vezetőségének nevében búcsúztatta az elhunytat. Megemlékeztek Nicolae Baltateanu kiváló művészi képességeiről, felejthetetlen alakításairól, ritka szerénységgel párosult nagy tehetségéről, magasrendű szakmai öntudatáról s arról, hogy mily nagy szeretettel adta át gazdag tapasztalatait az ifjú színészeknek és az, ,,L L. Caragiale” Színiakadémia növendékeinek. Ugyancsak kidomborították a nagy művész honpolgári érdemeit, s hangsúlyozták, hogy N. Baltáteanu tudatában volt annak, milyen nagy küldetést kell teljesítenie a színháznak országaink új társadalmi rendjében. Baltáteanu — mondották — értékes munkát végzett a kulturális forradalom megvalósításában. A koporsót az „I. L. Caragiale” Szllmakadémia hallgatói emelték le a ravatalról, N. Baltáteanu holttestét a Belu temetőben hantolták el. (Agerpres) Emlékülések I. P. Pavlov halálának évfordulóján A Román Népköztársaság Akadémiájának kolozsvári fiókja, az Orvosi- Gyógyszerészeti Intézet és az ARLUS tartományi bizottsága szerdán együttes ülés keretében emlékezett meg I. P. Pavlov, a nagy szovjet tudós halálának 20. évfordulójáról. Az ülésen dr. Grigore Benetato, akadémikus, professzor, „Pavlov hozzájárulása a fiziológia fejlesztéséhez” címen, Alexandru Rosca egyetemi tanár pedig „Pavlov munkássága és fontossága a pszichológia szempontjából” címen tartott előadást. Pavlov-emlékülést tartott a „Victor Babes” és a Bolyai egyetem is. Az Akadémia temesvári tudományos kutató egysége, az Orvostudományi Társaság fiókja és a temesvári orvosi intézet Szerdán ugyancsak Pavlov-emlékülést tartott. Dr. Marin Popescu professzor „Pavlov, mint a fizika és az orvostudomány úttörője” címen tartott előadást. Ezután dr. Benedict Menkes professzor, az Akadémia levelező tagja, dr. H. Aubert professzor, érdemes orvos és S. Gavrilescu tanársegéd, valamint dr. I. Cotaescu előadótanár szakelőadásokat tartottak.