Előre, 1956. december (10. évfolyam, 2834-2859. szám)
1956-12-01 / 2834. szám
a román népköztársasag neptanácsainak lapja X. évf. 2834 sz. * 6 oldal ára 20 báni * 1956 december 1. szombat Február 3-án: Nagy nemzetgyűlési választások Törvényerejű rendelet a nagynemzetgyűlési képviselőválasztás időpontjának kitűzéséről és a választókerületek számának és területi beosztásának meghatározásáról Tekintettel arra, hogy a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének mandátuma 1956 november 30-án lejárt és hogy az Alkotmány 39. szakasza értelmében a mandátum lejártától számított legfeljebb három hónapon belül a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége kitűzi az új nagy nemzetgyűlési választások időpontját. Figyelembe véve, hogy a Nagy Nemzetgyűlés képviselőinek megválasztására vonatkozó törvény 64. szakaszának előírásai szerint a választások időpontját legalább két hónappal a választások napja előtt ki kell tűzni, figyelembe véve ugyanakkor azt is, hogy a Román NK Nagy Nemzetgyűlése képviselőinek megválasztására vonatkozó törvény 14. szakasza szerint a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége a választások időpontja kitűzésével egyidejűleg megállapítja a választókerületek számát és területi beosztását; v.. .. •; 4 -a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége elrendeli. 1. szakasz. — A nagynemzetgyűlési képviselőválasztást 1957 február 3-án tartják. 2. szakasz. —• A nagynemzetgyűlési képviselőválasztások választókerületeinek számát és területi beosztását a jelen törvényerejű rendelet kiegészítő részét képező melléklet határozza meg. DR. PETRI GROZA a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének elnöke GHEORGHE MARUSI a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének titkárhelyettese A Román Népköztársaság Alkotmánya 39. szakaszának értelmében a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége a 638. számú törvényerejű rendelettel az 1957 február 3-án megtartandó nagy nemzetgyűlési képviselőválasztásokra, tartományok szerint az alábbiakban összesen 437 választókerületet állapít meg: Bacau tartomány 24 választókerület Nagybánya tartomány 18 választókerület Bukarest tartomány 39 választókerület Kolozsvár tartomány 31 választókerüet Constanta tartomány 16 választókerület Craiova tartomány 38 választókerület Galati tartomány 26 választókerület Hunyad tartomány 14 választókerület Iasi tartomány 23 választókerület Nagyvárad tartomány 21 választókerület Pitesti tartomány 28 választókerület Ploesti tartomány 34 választókerület Sztálin tartomány 23 választókerület Suceava tartomány 23 választókerület Temesvár tartomány 30 választókerület Magyar Autonóm Tartomány 28 választókerület Bukarest város 31 választókerület A választókerületek területi beosztását a 638. számú törvényerejű ren 4 melléklete határozza meg. ELSŐ ARANYÉRMESÜNK Pénteken a déli órákban a főváros lüktető szívében, a „Március 6" bulevárdon jártam. Már tudtam arról az örömhírről, amely az éter hullámain a távoli Ausztráliából, az olimpia színhelyéről érkezett. Leon Rotman a 10.000 méteres kenu-egyesben megszerezte hazánk számára az első aranyérmet. Ez az örömhír villámgyorsan bejárta Bukarestet, eljutott az ország távolabbi városaiba, falvaiba is. Az emberek egymásnak adták, idegenek egymásnak gratuláltak. Tudtam, hogy hatalmas, népes sportkedvelő táborunk, de csak pénteken jöttem rá igazán arra, hogy milyen szeretet, megbecsülés övezi legjobb sportolóinkat. Egyetemistákat, munkába siető ifjakat és idősebbeket, üzleti kiszolgáló nőket vidított fel, lelkesített a hír. Megszületett az eső! Várjuk a következőket! Ezeket a ki nem mondott gondolatokat olvastam le a már értesültek arcáról. Ki az a sportoló, mit tett, aki ennyi embernek szerzett örömet? Leon Rotman 22 éves fiatalember. Nemrég szerelt le. A katonáéknál kezdett csak sportolni, s alig két éve, hogy kenuzik. Középtermetű szimpatikus, állandóan vidám, igen szerény fiú. Bukarestben él, a Dinamo sportszövetség versenyzője. Barátai, kollégái, a szurkolók egyaránt szeretik, kedvelik. Két év nem nagy idő egy ember életében. Nagy sportpályafutásnak sem mondható. Annál nagyobb Rotman pénteken elért sikerének értéke, ő volt az első román sportoló, aki Ausztráliában megszerezte a legmagasabb sportkitüntetést: az olimpiai aranyérmet. S a második, aki valaha aranyérmet szerzett. Tiszteletére felkúszott hazánk zászlaja a legmagasabb árbocra, felcsendültek állami himnuszunk akkordjai... S Rotman tisztelgett, feszes vigyázzállásban. Köszönetet mondott rendszerünknek, a néphadseregünknek, amely hozzásegítette, hogy megérje ezt a dicsőséget Azt is el szeretném még mondani, hogy miután nyáron a magyarországi, híres tatai tavon vereséget szenvedett a magyar kenusoktól, sokan elvesztették benne bizalmukat. Rotman azonban elhatározta, hogy kiköszörüli a csorbát, kiérdemli sportkedvelő népünk nagyrabecsülését, ő bízott magában, s még valaki, Radu Hutan az edzője. S most mindketten boldogak, hogy nem csalódtak. De ma rajtuk kívül sok tízezren örvendenek Rotman nagy sikerének. A szorgalmas, lelkiismeretes edzés, kitartás, a haza színeiért való lelkesedés meghozta a gyümölcsét. Valamennyi sportolónk, s Melbourneben levő olimpikonunk példát vehet róla. S úgy néz ki lesznek is követői. Dobrescu, Linca, Negrea bejutottak a döntőbe, hátha ők lesznek, akik újabb aranyérmekkel öregbítik fiatal sportmozgalmunk nemzetközi tekintélyét. Holnap majd elválik. Addig is üdvözöljük az elsőt, az úttörőt, Leon Botmant. Elküldjük neki a hazai föld, a hazai emberek forró szerencsekívonatait. Brávó Leon, ez derék munka volt! LAZAR LÁSZLÓ VUdg proletárjai egyesül jótetek!. ! ' l I MAI SZÁMUNKBAN j l Csu En-láj nagyszabású bej * szédet mondott, az Indiai» ? parlament kft házának g képviselői előtt g .,8 8 A jugoszláv-szovjet együtt- g működés az egész béke-jt szerető világ hasznára » vált 8 8 8 8 2d oo OO <50 OO OO OO OO OO OO 00 OO 00 OO OC OO OO 30 oo oo oo oo oo ó* Az új nagybányai poliklinika Új kemencesorok épülnek Vajdahunyadon A vajdahunyadi kohászati kombinát vegyipari részlegén nemsokára megkezdi működését a kokszokémiai üzem második kemencesora. Javában folyik a harmadik kemencesor építése is: az alapozási munkát befejezték és nemsokára hozzálátnak a falazáshoz is. A villamosolvasztókemencékkel dolgozó új acélüzem építőtelepén is lendületesen folyik a munka. A főcsarnok szerelési munkálatait 90 százalékra elvégezték és összeszerelték az első villamoskemence fémszerkezetét is. Ezaz egy kemence önmagában háromszor annyi acélt fog termelni, mint a most működésben levő villamoskemencék együttvéve. A második kemencének elkészült az alapozása és megkezdték a Szovjetunióból nemrég érkezett fémrészek összeszerelését. Jól halad a munka az új Martin üzemben is. A főépület csarnoka már majdnem teljesen elkészült. A három futódarut működésbe helyezték s már a kemencék körül folyik a munka. A két előkészítő csarnokban befejezték a fémszerkezet szerelését és felszerelték az első 125 tonnás futódarut, a kokilla előkészítő csarnokban pedig elvégezték az alapozás felét. Megtörténtek a kellő előkészületek annak érdekében hogy a tél folyamán se lankadjon a munkaüzem. A betonozáshoz használt vizet s a betonozó gépeket megfelelő helyiségekben felmelegítik. A betonvaskovácsok is fűtött helyiségekben fognak dolgozni. Az 1. számú kemence helyét külön fűtött barakk védi a hideg ellen. Intézkedések történnek a meglévő gépek és gépcsoportok termelőképességének fokozására is. Nemrég például egy új öntőgépet szereltek fel. A fővárosi ,,23 August" üzemben gyártott gép 300—350 tonna nyersvasat önt ki kokulákba, s ezzel megrövidíti a nagyolvasztó kiürítéséhez szükséges időt. A 40 kilós ingatokba öntött nyersvasat vízsugarak segítségével hűtik le. A napokban adták át rendeltetésének a nagy teljesítőképességű önműködő mérlegekkel felszerelt nyersvas raktárt. Befejezték egy 3000 köbméteres hűtőtorony építését is. Filmbemutató a Jugoszláv SZNK kikiáltásának tizenegyedik évfordulóján AJugoszláv SZNK kikiáltásának tizenegyedik évfordulója alkalmából a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézete pénteken este jugoszláv filmünnepélyt rendezett a Vasile Alecsandri filmszínházban. Az ünnepélyen a főváros művészeti és tudományos életének sok képviselője és nagyszámú közönség vett részt. Megjelent Miljutin Popovics, a bukaresti jugoszláv nagykövetség első titkára, valamint a diplomáciai testület több tagja is. A közönség nagy tetszéssel fogadta a „Messze van a nap" című filmet, amely a jugoszláv partizánok harcának drámaisággal teli epizódját mutatja be. Dicsőséget szereztek hazánknak Pénteken, tőlünk 20.000 kilométernyi távolságra, az ötödik világrészen, a XVI. nyári olimpiai játékok színhelyén sportolóink nagyszerű küzdelemben, a világ legjobbjaival folyó baráti vetélkedésben dicsőséget szereztek hazánknak. A Ballarat melletti Wendouree-i tavon a legidegfeszítebb kenu számban,, a 10.000 méteren Leon Rotman első helyen végzett. Néhány óra múlva fiatal kolozsvári tőrvívónőnk, Orbán Olga, fellépett a győzelmi emelvényre, mint a női tőrvívás ezüstérmese. Kevés hiányzott ahhoz, hogy ő is a legmagasabb kitüntetést vallhassa a magáénak. A IVest Melbourne Stadium ökölvívó ringjeiben sorozatos román sikerek születtek. Mircea Dobrescu legyőzte az ír Caldwellt, Nicolae Linca az Európa- bajnok angol Garganot, míg Gheorghe Negrea a chilei Carlos Lucast Mindhárman bejutottak a döntőbe valamennyiüknek, de különösen Dobrescunak esélyei van a nak, hogy az aranyérmet megszerezze. A nagyszerű sikersorozatot még tetézte Alexandru Popescu, aki a 200 méteres pillangóúszásban 7 amerikai, magyar és ausztráliai specialista, világklasszisa úszóval együtt bejutott a döntőbe. Ezek a sportolók emlékezetessé teszik az olimpiát hazánk sportkedvelői előtt. Ők voltak az elsők, akik a hazaszeretet nemes érzésétől hevítve, soha nem tapasztalt küzdőkészséggel bebizonyították, hogy méltóak százezrekre rugó sportkedvelő táborunk megbecsülésére. Az őket szeretettel üdvözlő dolgozóink azt kívánják, hogy a többiek is, — Balázs Jolán, Sirbu, birkózóink, tornászlányaink — kövessék példájukat, szárnyalják túl eddigi teljesítményeiket. Szerezzenek újabb és újabb dicsőséget, még több barátot izmosodó sportmozgalmunknak. (Részletes beszámolók a harmadik oldalon)." (Az »Előr«” különtudósítójának telefonjelentése) A kocsi fényszórója belevág a sűrű éji sötétbe. A Dunáról hevesen, keletre csapó szél szembe vágja a havat. Közeledünk Budapesthez: a főváros éjsötét. Csak a kilométerkövek jelzik, hogy már itt vagyunk a Magyar Népköztársaság fővárosa előtt. Az út kettéágazik, balra a ferihegyi repülőtérre, jobbra be a városba az Üllői úton. Ez már Kispest. Csikordul a fék. Újabb defekt. Fél nyolc. Nyolcig szabad a közlekedés Budapesten. Sötétben, esőben nekilátunk a szerelésnek. Egy kocsi áll meg mellettünk. — Mivel lehetek segítségükre? — a sofőri becsület, a munkásszolidaritás szól hozzánk. Pedig, őszintén szólva, arra számítottunk, hogy ilyenkor kérésünkre nem állnak meg a kocsik. Dehát nem segíthet rajtunk. Ha csak azzal nem, hogy tudomásunkra hozzá, hogy mától kezdve kilencig szabad közlekedni. A fényszóró csóvája nekivágódik a kerítésnek. Siető alakok tűnnek fel a sötétségben. Hátukon batyu, hátizsák. Igyekeznek haza. Fiatalember áll meg mellettünk. Nézi a munkánkat. Látszik rajta, szeretné, ha hamarább végeznénk és bevihetnék a városba. Kispestről az Üllői út közepére igyekszik. — Rossz helyen álltak meg. Ez nem a legbiztonságosabb hely. A múlt napokban is lövöldöztek. — Nem a legbiztonságosabb hely — ezen gondolkozom. Akkor is, amikor egy tiszti járőrkülönítmény megy el mellettünk és egy cigaretta erejéig velük is elbeszélgettünk. Íme itt vannak a budapesti biztonság őrei, az új népi karhatalom első hírnökei. Kihalt város? Már bent jártunk a városban. Alig egy-két lámpa ég, az utcák széléig sem lehet látni. Sorra rójuk az utcákat. Áthaladunk a Baross téren. Itt is, akárcsak az Üllői úton romok, kiégett házak, felszedett sínek, felszedett utcakövek, leszakított villamosvezetékek. Itt működött az egyik legnépesebb fegyveres csoport. Főhadiszállásuk a Baross tér 19 alatt volt. A kapura ki is írták- „Baross téri főhadiszállás". Most itt is csend van. Csak járőrök tűnnek fel néha. Senki sincs az utcán. Kihalt város ma Budapest? A Kocsis utcából ismerkedem a várossal. Nem először ismerkedem vele. Nem gondoltam, hogy valaha így látom viszont. Hogy itt még ismerkednem kell vele. Kihalt város a Duna gyöngye? Kihalhat-e ez a kétmilliós város, az egész ország legnagyobb ipari központja? Ahol a lakosság nagy többsége a szocializmus ügye mellett áll szavakkal és tettekkel is. Erre a kérdésre csak holnap kapom meg a választ. Holnap és az elkövetkező napokban, amikor én is róni fogom az utcákat, amikor a munkásokkal együtt igyekszem majd az üzemekbe, amikor azn szavukat is hallani fogom. A Magyar Optikai Művekben Kihalt város-e Budapest? — erre keresem a választ, amikor megyek ki a Kelenföldre, Magyarország egyik legnagyobb exportüzemébe, a Magyar Optikai Művekbe. Hat óra. Mély hajnali köd telepszik rá a városra, amikor megnyílnak a gyár kapui, az éjjeli műszak munkásai indulnak haza. 12 órát dolgoztak a nemrég bevezetett meghosszabbított váltás során. Ki gyalog, ki az üzem tehergépkocsiján indul neki az útnak. A gépek még az éjszakai műszak melegében várják a nappali váltást. Nyolc óra. Sorra benépesednek ismét az üzem osztályai, az irodák. Feldugnak a motorok és sikongva indulnak meg a gépek. A „szakik" pedig veszik át a kész gyártmányokat, az optikai és geodéziai műszereket. A Magyar Optikai művekben folyik a munka. Budapest üzemei élnek, dolgoznak. A tanácsterem is benépesül. A gyár vezetői ülnek össze. Ők is a munkáról tárgyalnak. A munka jobb megszervezéséről. Szükség is van rá, hiszen teljesíteni akarják az évi tervet. Két hét alatt egy műszakban dolgoztak is a havi terv 20 százalékát teljesítették. 1 Ha teljes lendülettel indul meg a munka, azév végére behozhatják a lemaradást. Mert a Magyar Optikai Művek azok közé a kisszámú budapesti vállalatok közé tartozik, amelyek a véres események után igen hamar megkezdték a termelést.November 12-én az üzem már dolgozott. Három nap alatt a munkások 60 százaléka már bejárt. Egész karaván indult meg reggelente az üzem felé. Mert az öt teherautó csak a peremvárosokban lakó munkások szállítását tudta biztosítani. A tanácsteremben a munkáról folyik a szó. Hiszen sok itt még a tennivaló. Éleimet osztottak a munkások között. Szenet adtak a sütőipari üzemnek és kenyeret kaptak helyette. A bölcsőde és óvoda mellé az üzem nagyszerű kulturházában iskolát rendeztek be. A munka megindult. Most már két váltásban dolgoznak. Mindez még nem elég. Igaz, hogy ma már több mint 3000 munkás jött be dolgozni, de sokan messze laknak és öt kocsi nem elég a szállításukra. Aztán nemcsak a vezetőség tárgyalt, de még sok részlegen is több vitatkozás, tárgyalgatás folyik, mint munka. Pedig hát ennek már ideje végetvetni. Legalábbis a munkások javarészének ez a véleménye. S aztán az utóbbi napok pszichózisa sem múlt el nyomtalanul. Még vannak, akik élesztgetni próbálják. A napokban megállt a munka, mert az üzemben az a hír terjedt el, hogy Pósch Gyulát, az igazgatót és Fekete Zoltánt, az üzem egyik vezetőjét letartóztatták. Csak akkor indult meg ismét a munka, amikor mindketten megjelentek a munkások között. Ezúttal a reakció egyik jelenleg leghasználtabb fegyvere csődött mondott. Ma a Magyar Optikai Művek munkásait már nem szedik rá olyan könnyen. Mégis a hangulat nincs teljesen rendben. Fejes Tibor, a gyár egyik régi munkása ráhibázott a lényegre, amikor kijelentette: — Sok még a lógós, az összejövetel. Első és legfontosabb feladatunk, hogy teljes gőzzel nekilássunk a munkának. Lesznek még sötétben bujkálók, akik meg akarják zavarni a rendet, de azok ellen nekünk munkásoknak kell fellépnünk. A MOM munkásai fel is léptek. A budapesti események legnehezebb pillanatában. Fegyveres őrséget szerveztek a gyár védelmére. Amikor pedig holmi közönséges gonosztevők azzal fenyegették meg őket, hogy kézigránátokkal verik szét az óvodát, ide is fegyveres őrséget állítottak. Amikor a legnagyobb volt a fejetlenség és a kapitalista restauráció veszélye fenyegetett, az üzem munkásai lekergették a szónoki emelvényről a kisgazdapárt képviselőjét. A Dudás-féle reakció „forradalmi bizottmányának” felhívását az üzem dolgozói visszautasították és közönséges anarchiának bélyegezték. Amikor később sok munkástanács 43 órás sztrájkot hirdetett, az üzem nem csatlakozott ehhez és több mint 2000-en jelentkeztek munkára. A MOM tehát becsülettel helytállt ezekben a nehéz napokban. Ha a közlekedési lehetőségek megengedik, az elsők között tesznek, ahol egész teljes, ütőképességgel folyik majd a munka. A Magyar Szocialista Munkáspárt szervezője Gyarmati László, az üzem egyik legrégibb kommunistája, aki az év elején kerületi aktivista lett, visszatért az üzembe. Szervezi a pártot. Kommunista őszinteséggel beszélt a helyzetről, az üzem munkásainak hangulatáról. — Ha a párt legfelső vezetősége nem szakadt volna el a tömegektől, nem történt volna mindaz, ami történt. Kétségtelen ,hogy az elmúlt hetekben szervezett ellenforradalom ütötte fel a fejét, de mit tehettek volna, ha bölcs irányítók vezetik az országot? A Magyar Szocialista Munkáspárt Magyar Optikai Művek-beli szervezője sorra beszél az emberekkel. És azok bíznak benne. Ez a nyílt tekintetű, értelmes munkás, az üzem egyik központi alakja. A pártot képviseli itt, a kommunisták pártját, a munkásosztály pártját s a szocialista kibontakozást segíti elő ebben a hatalmas üzemben. Posch Gyula igazgató szavai a munkásság véleményét fejezik ki: — Minden erőmmel a munkáshatalomért vagyok. Mi, a Magyar Optikai Művek kommunistái tudjuk, mi a feladatunk. És ismét a munkára terelődik a szó, Kádár János legutóbbi beszéde a további kibontakozás biztató alapja. A beszélgetést végtelenségig nyújt. Itatnák. Mindenkinek kedve van a szóra. Az elhangzottakból a munkavágy csendül ki. Az üzem munkásai is a vezetőség tagjai, ki nyugodtabban, ki hevesebben, mind vitázó kedvében van. Kicsit túl is beszélik a dolgokat. Da annyi mondanivalója van mindenkinek, hogy nem is csoda, ha figyelmes fülre találnak, hogy annak mindent el akarnak mondani. Két óra. Leállnak a gépek. A munkacsarnokokat, a műhelyeket átöleli a csend. A Magyar Optikai Művek munkásai tódulnak ki az utcára. A Fehérvári út benépesül. A szülők viszik haza ■ bölcsődés, óvodás vagy iskolás gyermekeiket. A kulturház pénztárában ■ megjelenik az elárusító, holnap megkezdődik az előadás, a kulturház mozijában is. Kihalt város-e Budapest? — ezzel a gondolattal indultam útnak. Mielőtt végleges és, teljes választ kapnék, leszögezem a ma látottakat: nem lehet kihalt város az, ahol a munkások ezrei vállalják a sok kilométeres gyalogutat is, csakhogy eljussanak az üzembe, ahol az óvodások gombalevest és káposztás-, kockát ebédeltek, ahol a bölcsöde apróságai fürdetés után piskótatekerccsel maszatolják össze magukat, ahol megjelenik az emberi mosoly, ahol fiatal párok karonfogva sétálnak, akár a feltépett utcakövezet embermagasságnyi halmai között is. A Gellért-hegyről idelátszik a pálmaágat magasra tartó Szabadság-szobor. Budapest dolgozik — Budapest él, VAJNOVSZKI KÁZMÉR Budapest, 1956. november 28—30. Csütörtök délelőtt tartja fogadónapját Kelemen Sándor elvtárs, az Arad városi néptanács alelnöke. Az előszobát simogató meleggel tölti meg az elhízott, lusta macskaként duruzsoló rakott cserépkályha. Kisebb-nagyobb időközönként, hol félénk, hol erőteljesebb kopogtatás hallatszik, újabb látogató érkezik. Valahogy van, az emberek egy része még mindig bátortalanul, vonakodva lépi át a hivatalok küszöbét. Még él bennük a régi tisztviselőktől elszenvedett gorombaságok keserű emléke. Az előszobában van, aki idegesen jár fel s alá, mindegyre az óráját nézi, mások nyugodtabban beszélgetnek. Bentről néha heves vita hangfoszlányai jutnak ki a várakozókhoz. —• .Pontosan féltizenegyig fog tartani ez a gyűlés — mondja hangosan az egyik várakozó —, a múlt héten is így volt. A hangos jóslásnak megvan az eredménye, azonnal „tekintélyt” szerez gazdájának. Mindjárt körülveszik s érdeklődni kezdenek. Hiába, ha titkárnő nincs vagy legalább is nincs a helyén, valakihez csak fordulni kell a különböző előzetes kérdésekkel. — Jaj, csak nehogy valami goromba ember legyen —, sóhajt fel egy idősebb asszony, Friedmann Lajosné. Végre kinyílik az alelnök szobájának ajtaja. Hamarabb vége lett a gyűlésnek, mint ahogy az egyik várakozó az előbb „megjósolta”. Magas, őszülő halántéku, markánsarcu férfi jelenik meg s kellemes mély hangon megkérdezi: — Ki az első? Az előbbi, félénk asszony, Friedmanné áll fel, bátortalanul indul az ajtó felé. Az alelnök elvtárs maga előtt engedi be, majd barátságosan hellyel kínálja. A néni zavarban van, talán nem várt ennyi figyelmet. Zavarában csak annyit tud mondani, hogy mindeddig még nem járt ilyen ügyben a néptanácsnál, de reméli, hogy segítenek. S aztán megnyugszik és előadja kérését, öten laknak egy kétszobás lakásban, kisgyerek is van, nehezen férnek el, szeretné, ha a néptanács segítene. — Tud valahol megfelelő nagyobb lakást üresen? — Nem — feleli kissé meglepődve az asszony, aztán hozzáteszi — gondoltam, hogy a néptanács ha tud. Majd ismét sorolni kezdi érveit, hogy milyen nehéz és kellemetlen öt embernek két kicsi szobában lakni. Mit lehet erre válaszolni? A néptanácsnak nincsen kiadatlan lakása. Pedig az, .emberek legtöbbje ilyen kéréssel jön. Ezen a napon a húsz ügyfél közül, tizenheten lakásügyben keresték meg a városi néptanács alelnökét. A lakásigénylők zöme minden különösebb terv, javaslat nélkül állít be a végrehajtó bizottság egyik, vagy másik tagjához és többé-kevésbé megindokoltan nagyobb, jobb lakást kér. Az ilyeneken segíteni a legnehezebb, mert Aradon is nagy gond még a lakáshiány. Vannak olyanok is, akik kész tervvel, javaslattal jönnek. Mihály János elvtárs például pontos címet hozott és panaszkodott, hogy a lakáshivatal illetékesei nem akarják neki kiadni a kért szobát. Kelemen Sándor kivizsgáltatta a helyzetet és a kérést jogosnak találta. Mihály János rövid időn belül megkapja a lakást A képviselőt sokszor kizárólag magánjellegű kérdésekkel is felkeresik. Az egyik választó például tanácsot kért, hogy az alelnök elvtárs véleménye szerint, hová is lenne a legjobb középiskolába adni a fiát. Mások nyugdíjügyben érdeklődnek. Szinte nincsen az életnek olyan területe, amelynek problémáival ne keresnék fel ilyen fogadóórák alkalmával a képviselőt. Kelemen elvtárs nyugodtan, megfontoltan válaszol a különböző kérdésekre, tanácsokat ad, s ahol lehet, segít az ügyes-bajos dolgok elintézésében. Sokféle ember fordul meg egy ilyen fogadónapon. Vannak félénkek, merészek, tisztelettudók és udvariatlanok. De egyiket sem kergetik ki, senkire sem kiabálnak rá, nem fenyegetnek meg senkit. Itt a nép választottjai ülnek, akiknek a legfőbb, legszentebb feladatuk, hogy a választókkal együttesen, közös erővel találják meg a különböző kérdések megoldásának módját. PÉTERFI ÁRPÁD Hármas ünnep Orbánéknál (Kolozsvári telefonjelentés). — Hát tényleg igaz? Nem, nem... ez szinte lehetetlen... "... , örömkönnyeket hullató, őszülő hajú asszony, Orbán mama fogad ezekkel a szavakkal. Nem csoda, hogy kételkedik. Annyira nagy örömhír érkezett pénteken a kolozsvári Guttenberg utcai kis lakásba, hogy azt valóban szinte lehetetlen kételkedés nélkül fogadni. Hát hogyne, Olgi, az Orbán család és a kolozsváriak népszerű Olgija, második helyen végzett Melbourne-ben! Lehet ennél nagyobb örömet elképzelni egy édesanya számára? — Jaj drága, ha tudná mennyit aggódtunk szegénykéért — mondja Orbán mama. Hiába, mégiscsak messzire utazott el a kislányunk. Volt már külföldön máskor is, de ilyen messzi soha sem. Drága kislányom, csak már itthon lenne. Minden egyes mondata örömről tanúskodik, a lánya sikerének szívből örvendő édesanya szívéből fakyl. Megérdemeltnek tartja kislánya sikerét, hiszen — mint ő is mondja —, egész évben lelkiismeretesen készült. Ezért edzett, készült lázasan minden versenyére. Lipcse, Como, London, Bukarest és a többi nagy nemzetközi verseny színhelye, mind megannyi állomását képezték olimpiai előkészületeinek. Orbán András, Olgi édesapja pedig helyeslően bólint mindenhez. Akárcsak hitvese, ő is büszke lányára. Büszke és egyszersmind hálás is neki. Igen, hálás. Hogy miért? Hát többek között azért, mert névnapja és 59. születésnapja alkalmából ilyen kellemes ajándékot szerzett neki. Hát hiszen akkor ez kettős ünnep Orbánéknál! Sőt nem is kettős, hanem egyenesen hármas. András bácsinak név és születésnapja és Olginak ezüstérem... — De hiszen erre inni kell — mondja Orbán mama és már is kiperdül a szobából, hogy néhány másodperc múlva egy kis itókával jöjjön közben vissza. Orbán néni tölt és őzben hazaérkezik Jóska, Olgi testvérbátyja. Együtt örvend a családdal. És a poharak összekoccannak. Ürítjük poharainkat András bácsi egészségére, valamint Olga melbournei és jövőbeli sikereire... Fenékig ürülnek a poharak, egy pillanatra elhalkul a társalgás és ebben a percben talán mindannyian egy képet képzelünk magunk elé: Orbán Olga, a női tőrvívás második helyezettje, örömteli, a rá jellemző örökös mosollyal arcán fellép a győzelmi dobogó második fokára, hogy a romániai sportolók közül, ezen az olimpiászon elsőnek átvegye az ezüstérmet. Jól van Olgi, szívből gratulálunk. Azt kívánjuk szüleidnek, akik mindig féltő gonddal neveltek, hogy még sok hasonló örömet éljenek meg, neked pedig azt kívánjuk, hogy legközelebb Rómában a te aranyérmed tiszteletére eljátszszák állami himnuszunkat LÁSZLÓ FERENC Maria Iirsu élmunkás csoportja a bukaresti gyufagyárban