Előre, 1957. március (11. évfolyam, 2910-2936. szám)
1957-03-01 / 2910. szám
Az Élet és Tudomány új számai 1956 december 19-én jelent meg újra az Élet és Tudomány közel két hónapi kényszerszünet után. A folyóirat tíz éves múltra tekintvissza. 1946 decemberében jelent meg első ízben. Az első számot 5000 példányban nyomtatták, míg az 1953. október 23 előtti utolsó lapszám már 202.000 példányszámot ért el, s ezzel Európa egyik legnagyobb példányszámú tudományos ismeretterjesztő lapjává nőtt. Azt újraindító szerkesztőség céljának tekintik olyannak bemutatni a világot ,amilyen a valóságban... teljes tudományossággal írunk majd a világ tudományának új eredményeiről“ Az első számokban — amelyek itt fekszenek előttünk csaknem négy hónapi, sokak számára bizonyára türelmetlen várakozás után — már a tragikus októberi—novemberi események szörnyű pusztításairól is közelebbi híreket kapunk. A december 26-i számban például „Pusztulás az országos levéltárban“ cím alatt megjelent cikk nyomán képet alkothatunk magunknak, hogy milyen veszteségek érték a magyar népet a levéltár egyes részeinek leégése folytán, így például az 1945—50 között keletkezett iratanyag csaknem teljesen megsemmisült. A január 9-i számban — Mi égett el a Nemzeti Múzeumban című cikkből — hasonló veszteségekről szerzünk részletesebb tudomást A csaknem egy hétig pusztító tűzben az Ásvány és őslénytárak és az Afrika kiállítás nagyobb része teljesen megsemmisült. Százezernyi szakkönyv, folyóirat, tudományos közlemény égett el összesen többszáz millió forintos kárt okozva a magyar államnak. Az Élet és Tudomány az októberi események után megjelent számaiban tudományos közleményeket olvashatunk a természettudományok és más szaktudományok területéről, így például a biológia egyes ágainak lényeges kérdéseit tárgyalják : A szervezet sejtes védekezése; Az állatvilág fejlődése. A csigák című cikkekben. A különböző tudományágak magyar úttörői életéről és munkásságáról is jól sikerült írásokban számolnak be az olvasóknak, így hallunk bővebben például Lóczy Lajos földrajztudósról, Újhelyi Imréről, a modern magyar állattenyésztés úttörőjéről, Bezerédi Istvánról, a reformkor nagy alakjáról, Szinnyei Merse Pálról és Rudnay Gyuláról, a magyar festészet jeles képviselőiről A mai magyar tudósok és kutatók elért eredményeit megtudjuk például a Tágul-e a Föld (dr. Egyed László professzor kutatásainak eredményeiről szóló írásban), A 25 éves gülbaba (a magyar növénynemesítés egyik példája) stb. című cikkekből. Bővebb híreket hallunk a külföldön elért tudományos eredményekről, külföldi tudósok és kutatók munkáiról . „Gondolkodó“ gépek a gyakorlatban; A K2 meghódítása; Az ezerarcú papír, és más ezekhez hasonló ismertetésekből. Külön olvashatunk például a dán és jugoszláv mezőgazdasági életről, szövetkezeti kérdésről érdekesen megírt tudósításokat, beszámolókat. A különböző országokról szóló képes útleírásokat is sokan kedvelik. — Szumátra: A Január folyó városa; A Potala és a lhasszai kormány című cikkekből s a mellékelt képek nyomán maradandó ismereteket szerzünk. Ilyen és más közérdeklődésre számítható kérdésekről művelődési vonatkozású és sportélettel kapcsolatos cikkeket is találhatunk az Élet és Tudomány új számaiban. Az általunk is eddig már jól ismert rovatok, mint a Hírek a tudomány és technika világából. Kísérletezzünk és gondolkozzunk, Kérdezz — felelek: Házunk tája, stb., szintén tovább élnek az Élet és Tudomány hasábjain. Az Élet és Tudomány új számai meggyőztek arról, hogy a magyar tudományos élet és gondolkodás nem torpant meg, s a folyóirat is tovább folytatja a több, mint tíz évvel ezelőtt elkezdett nehéz és felelősségteljes munkát, terjeszti a haladó tudományos ismereteket, hozzáférhetővé teszi az egyszerű emberek számára is a különböző tudományágak vívmányait . A felszabadulás előtt elmaradottan, elnyomottan, középkori körülmények között éltek a dobrudzsai tatárok. Általános volt közöttük az írástudatlanság. A népi demokratikus rendszer s a kultúrforradalom hozzákezdett, hogy kiemelje országunk egykor elnyomott tatár lakosságát a visszamaradottságból. Az 1948-as tanügyi reform alkalmával létesültek Dobrudzsában az első tatár nyelvű iskolák. Tavaly indult meg Constantán az első tatár tannyelvű elméleti középiskola, fiuk és lányok számára egyaránt. Képünk ennek az iskolának egyik növendékét, Adzsibaj Zisánt ábrázolja, a tatár nyelvtanórán. TAKAROS KIS utca vezet ki Segesvárról Fehéregyháza felé. Emberemlékezet óta Fehéregyháza útnak nevezik errefelé. Ez még itt város, de csinos, egy-két szoba-konyhás, udvaros, virágos- és veteményes kertes lakóházai inkább városiasodó falura emlékeztetnek. A 25 szám alatt zörgetek. Szerény, kicsi lakóház. Muskátlis két ablaka hivogatóan tekint ki az útra. Egy elhaladó asszonyka megjegyzi, hogy ersze hiába zörgetek olyan kitartóan, mert a gazdasszonyt ritkán lehet itthon kapni. Már éppen válaszolnék, hogy megbeszéltem én a gazdasszonnyal jövetelemet, amikor nyílik a csöppnyi verendára nyíló konyhaajtó s mintegy bizonyságképpen, maga a gazdasszony, Radó néni jön kaput nyitni. Szerényen berendezett, meghitt, barátságos lakásba léptünk. Néhány in. ma-onnan összeszerzett bútordarab — krémszinü ágy, dívány, világoskék matuzseres komát■ Az utcára nyíló ablakok tömve muskátlival, a szoba egyik sarkában parányi vaskályha, mellette apró ládikákban paprika- és paradicsommagok csíráznak, Itthon van Radó András is, a háziazda (ő a vasgyárban dolgozik) meg olika, a pionir-nyakkendős, ötödikes kisunoka, akit ők nevelnek születése óta. Radó néninek rengeteg dolga mellett jut ideje a kisfiú nevelésére, ápolására is. Mert 56 esztendős létére nagyon fontos közéleti személyiség. Még felsorolni is sok, hogy mi minden bizottságnak a tagja. Elsősorban képviselő. Ezt a negyedet, az úgynevezett 28-as számú kerületet képviseli a városi néptanácsban már harmadik esztendeje. Hatvankilenc lakóház és a csemstegyári munkatelep tartozik a hatáskörébe. Állandó tagja a városi nőbizottságnak, a 4. kerületi bizottságnak és a városi pártbizottságnak. Mert Radó néni párttag 1946 óta. — Mind a ketten párttagok? — érdeklődöm. — Mind a négyen — válaszol csendesen Radó András.— A két gyerekünk is, András, meg Ilona. A lányunk itt dolgozik a posztógyárban, az övé a kisfiú, a fiam meg Marosvásárhelyen van pártmunkán ... Nekik már sokkal könnyebb, mint nekünk volt annak idején. — Hosszú sora van annak, hogy hogyan jutott el Radó néni és családja a párthoz ... EGY UDVARHELY körüli kis faluban. Magyarandrásfalván, Radó néni egyszerre született századunkkal, szűk, szegényes zsellérházban. Tizen voltak testvérek: öt fiú, öt lány. Jóformán árván nőttek fel, egyik nevelte a másikat — anyjuk fiatalon meghalt Radó Ilona még a tizenöt esztendőt sem töltötte be, amikor az apjuk is elköltözött az anyjuk után ... De Ilona akkor már nem volt otthon. Ahogy annyira felcseperedett, tán tíz éves lehetett, elszegődött cselédnek. Széthányódtak a testvérei is, egyik erre, másik arra. Később Zsil völgyébe vetődött, Vulkánra. Sokan elmentek akkoriban Székelyföldről a bányaságra. Egy ideig szenet válogatott, később csillerakónak „léptették elő". — Tapasztalatlan, buta leányka voltam amikor odakerültem. — emlékezik szégyenkezés, restelkedés nélkül. — De ott, a bányamunkások között a mindennapi kenyérért való hányódásban gyorsan érlelődtek a magamfajta falusi leánykák is . ■. Ott hallottam először a munkásmozgalomról — nem kellett sokat magyarázgatni, hogy mi az, hamar rájöttünk mi magunktól is. — — Micsoda bátor vakmerő asszonyok voltak ott te jóisten —pergeti lassan az emlékeket — sose felejtem el őket .. Egyszer például hetekig nem kaptunk se lisztet, se cukrot, se zsírt a magazinban... — Radó néni mesélni kezd. Férje ura is elhelyezkedik csendben az asztal mellett és hallgatja figyeli asszonyát. Pedig ki tudja hányszor hallhatta már? Hány közös élményt, emléket hoztak magukkal a bányaságról, — ott ismerkedtek meg... A kisunoka elpakolja könyveit füzeteit, sapkát nyom a fejébe és óvatosan kisomfordolt a szobából. — ... Az asszonyok nagyon neki voltak keseredve — folytatódik az elbeszélés. — Mikor látták, hogy hiába könyörögnek az igazgatóságnál összebeszéltek, hogy erőszakkal mennek követelőzni. Mert azt mindenki tudta, hogy a raktárban van zsír, liszt, cukor, rizs bőven. Mentünk mi is, fiatal lányok, öreg asszonyok is velünk. Ahány zsebünk mind tömve köves. Az emberek lent voltak a bányában, nem tudtak semmiről. Hanem azt látni kellett volna, amikor az a sok felbőszült asszony körülvette a raktárt — a hivatalnokok felmenekültek a padlásra. A tüntetésnek nagy visszhangja volt. Két nap múlva már megint lehetett kapni mindent a magazinban... Nagy volt az összetartás ott. Olyan egyek voltunk fiatalok, öregek, mint az édestestvérek Amikor például sztrájk volt, — mert az is volt elég — olyankor az asszonyok őrséget álltak az utcasarkokon s ha meglátták, hogy valaki munkába megy, bizony meghajigálták kövekkel, nem számított, hogy rokon vagy szomszéd. ZÖRGETNEK az utcaajtón. — Radoné I.. Itthon vagy? ! — Fürge mozgású, idős asszony jön, Földvári néni, előfizetéseket hoz a Dolgozó Nőre. A postás ide jön majd, itt kapja meg egy csomóban az előfizetéseket. Földvári néni még el sem ment, másik asszony jön. Az is előfizetéseket hoz. — Így megy ez mindig — dörmögi Radó bácsi de cseppet sem rosszallóan — Sokszor kora reggel, mikor még ágyban vagyunk, már jönnek valamivel, a késő este se számít. Még a legjobb ha Itthon van■ Folyton megy, szaladgál, pedig elég gyenge a szíve, többet kéne neki pihenni. Hányszor, de hányszor előfordul, hogy mikor hazajövök a gyárból, csak a kisfiút találom itthon meg egy cédulát az asztalon, hogy ,,Nagytata elmentem s gyűlésbe, ide meg ide, ha nyolc óra körül nem vagyok itthon, gyere élembe” Ilyenkor aztán nyolc óra körül már készülődünk Zolikával s indulunk eléje, mert ugye mégiscsak asszony és itt elég messze vagyunk a várostól. Én le nem beszélem, nem is lehetne A férfi nem árulja el egészen nyíltan de észrevenni, hogy nagyon büszke a feleségére. Tiszteli, megbecsüli Lenézett szolgáló, mosónő volt, amikor feleségül vette 35 esztendővel ezelőtt, most meg egy egész városrész hallgat rá, kér tőle tanácsot, állami vezető emberekkel ül egy sorban, tanácskozik velük. Az ő okos takarékos, nagyon beosztott háztartásának is köszönhetik hogy a bányaságon megtakarított pénzből, meg bankkölcsönnel úgy ahogy felépíthették ezt a kis házat. Igaz, hogy csak szimpla ablakai vannak még mindig de nekik jó így is, a gázt is bevezették, kisüthetik kedvükre a lakást Kis veteményes kert, baromfiudvar és virágoskert is van a ház körül■ Zöldségféléket és gyümölcsöt nem kell a piacról venniök. Radó nénit sokáig szóval tartják az asszonyok kint a konyhában. Ami gondja-baja csak van ennek a kis városnegyednek, azt mind ővele tárgyalják meg. Vajon miről folyhat most a disputa ? — Nehezen lehetne azt felsorolni, így fejből — legyint lemondóan a férfi. — De fel van neki írva mindenféle. A tavalyi munkájáról is tartott egy olyan jelentést a néptanácsnál, hogy úgy hallottam, erősen reátapsoltak. — Radó néni — miután elmentek „munkatársnői” — készségesen felsorolná, hogy mi mindent dolgozott például tavaly, tudja ő fejből de azért a meggyőzés és pontosság kedvéért előszedi az irományait■ Kis könyvespolc tetején tartja őket egy fadobozban. — Nemsoká kell már csináljak neked egy nagy ládát — jegyzi meg Radó bácsi huncut mosollyal. — Lehet, lehet — válaszol Radó néni is derűsen. — Merre van a szemüvegem nagytata ? — — Hagyjad csak, majd felolvasom én a jelentésedet — vállalkozik buzgón „nagytata" s óvatosan kisimítja az összehajtogatott, teleírt lapokat. AZ ÜGYESEN gondosan megfogalmazott bevezető után ilyeneket olvas Radó bácsi a felesége jelentéséből: „1956-ban kilenc néptanácsi képviselő-gyűlésen vettem részt. Walter Irénnel, az utcai nőbizottság felelősével beszerveztünk 12 nőt a városi párttanfolyamra. Jelentettem a villanytelepen, hogy nem égnek a villanyok az utcánkban. Cementgyárat kértem a hidravításhoz. Gyümölcsfaoltványokat kértem a városi néptanácstól a lakók részére. Megünnepeltük a gyermeknapot. 80 gyermek ajándékcsomagot kapott. 22-en vettek részt. (Itt felsorolja a neveket is.) Kérvényt nyújtottam be a néptanács kereskedelmi osztályára, hogy létesítsenek Aprózárat a csempegyári munkatelepen ... Értesítettem az IMSZ bizottságot a munkatelepi brigádosok helytelen magatartásáról. Kirándulást rendeztünk, volt büfé, zene, tombola. A bevételből megmaradt 457 lej ezt félretesszük egy nyilvános telefon bevezetésére, mert nagyon meszsze vagyunk a várostól és az egész negyedben nincs telefon, ha valami történik." Minek soroljuk tovább ? A pontos dátumokkal, nevekkel teleírt jelentésben több, sokkal több van ennél. Az is például, hogy a csempegyári munkatelep a sok utánjárás ellenére sem kapott Aprózárat — bár a kereskedelmi osztály engedélyezte, — mert a munkatelep vezetősége nem adott néhány szál deszkát a bódénak Ebben a negyedben pár évvel ezelőtt nem volt sem üzlet, sem óvoda, sem posta. Azóta sokat gazdagodott a negyed. Van most óvodájuk, üzletük, néhány évvel ezelőtt lerakták a gázcsöveket isaz utcába, kaptak postaládát és rendszeresen jár a postás a Fehéregyház-útra is. Villanypózna csak elvétve akadt ebben a negyedben. Tavaly villamosítottak még két utcát. Ha megjelenik valahol Bodó néni — néptanácsnál, milícián, gyermekkórházban, nőbizottságnál — mindjárt tudják, hogy a 28-as kerületben valami nincs rendjén. Igaz ugyan, hogy minden kérésnek személyesen jár utána. De nem dolgozik egyedül. Mellette áll az egész negyed. Szerteágazó, népes munkaközössége van Például: 25 tagú utcabizottsági (nők, férfiak, öregek, fiatalok, románok, magyarok, szászok, vegyesen) egészségügyi csoport, olvasókör, békebizottsági csoport-Es Radó néni irányít ellenőriz és elöljár mindenben Nem parancsol, — kér, szép szóval — és hallgatnak rá, mert szeretik, becsülik. Búcsúzóul arra kér, hogy ne írjak róla, inkább valaki másról aki talán érdemesebb rá. Nem tudtam megígérni És lám, szava ellenére cselekedtem- Radó néni hamar békülő, föszivü asszony — biztos megbocsátja . ■: HORVATH JULIA * 1. oHL Erre biztosan számíthatnak A Kolozsvár városi néptanács végrehajtó bizottsága idei munkaterve összeállításánál az eddiginél fokozottabb mértékben vette figyelembe a lakosság szükségleteit, igényeit, s tervét is eszerint készítette el. A helyiipari vállalatok legfőbb célkitűzése az, hogy a lakosság ne szenvedjen hiányt közszükségleti cikkekben, sem pedig építkezési anyagokban. Tervük szerint az idén 70 tonnával több kerítéshez szükséges drótfonatot, 14 tonnával több cipővédővasat és parkot, 4 tonnával több gyertyát, 14 ezer párral több női és férfi papucsot készítenek mint tavaly. Az építkezőknek is kellemes meglepetéssel szolgál a terv, amely szerint az idén nem szénnel, hanem már gázzal égetik a helyiipari vállalatok gyáraiban a téglát és cserepet, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az eddiginél nagyobb mennyiségeket tudnak gyártani és ami szintén nem lebecsülendő, lényegesen olcsóbban. A terv összeállításánál a választék kibővítésére is volt gondjuk. Látszólag jelentéktelennek tűnő cikkek gyártását vezetik be, olyan cikkekét, amelyeknek a fontossága csak akkor derül ki, ha nem lehet kapni. A helyiipar, az idén egyebek között kapáscserepet, szánkót, vállfát, különböző háziszerszámokat, kályhaajtót, tűzkaparót, szeneslapátot és gyermekruhát is gyárt. Kibővítették a helyiipar tisztító- és mosóüzemét s ezentúl gyorsabban tudják kiszolgálni a lakosságot. A közüzemek terve sem érdektelen a lakosság szempontjából. Kolozsvár az idén 260.000 köbméterrel több vizet, 30 millió köbméterrel több földgázt szolgáltat, mint az elmúlt évben és az új autóbuszokkal gyarapított gépkocsiállomány folytán lényegesen megjavul a közúti forgalom. A város is tisztább lesz, mert újabb szeméthordó tehergépkocsikat állítanak be, két új, hazai gyártmányú öntözőkocsit is üzembe helyeznek és a tavalyinál sokkal több utcaseprőt alkalmaznak. A lakosság segítségével az idén azokba a negyedekbe is bevezetik a gázt, ahol eddig még nem volt gázvezeték. A dolgozók a képviselők mozgósítására bizonyára ezúttal is örömmel vesznek részt ilyen közmunka elvégzésében, mert a gázvezeték kibővítésén kívül igen sok utcát újonnan köveznek, illetve aszfaltoznak, s mindez végeredményben a lakosság érdekeit szolgálja. Az év folyamán befejezik a Cukorgyár utca kikövezését mintegy 8 ezer négyzetméter területen, további 22.300 négyzetméteren végeznek aszfalt- és kövezetjavítást, utcasóderezést pedig 21 ezer négyzetméteren. Általános érdeklődésre tarthat számot a néptanács tervének a lakásépítkezésre vonatkozó része. A tavalyinál ötször nagyobb pénzalapból közel 3 ezer négyzetméter felületen építenek új lakásokat a Horea-úton. Többmillió lejes alap áll a városi végrehajtó bizottság rendelkezésére a meglevő lakások karbantartására is. Tervbe vették hogy több házra újabb emeletet is húznak. A terv elkészítésénél a kereskedelmi hálózat kibővítésére is gondoltak. Az egész város területén több új üzlet nyílik meg az idén. Hosszadalmas lenne az egész tervet felsorolni, befejezésül még csak anynyit, hogy az idén befejezik a szamosfalvi kultúrotthon építését, valamint az aggmenház tatarozását, a sétatéren pedig új játszóteret létesítenek. A terv végrehajtása természetesen igen nagymértében függ a névtanácsi képviselőktől is, mert ha azok eredményesen mozgósítják a dolgozókat olyan munkára, amelynek önkéntes munkával történő elvégzése sietteti az illető célkitűzés megvalósítását, lehetővé válik, hogy terven felül is számíthassanak még valamire a kolozsváriak. SERBAN MIKLÓS a kolozsváriak Kollektivisták számvetése Bojtor György, az aranyosmeggyesi kollektivista csak feleségével dolgozik a kollektív gazdaságban. Mikor megkérdeztük, hat év után mivel gyarapodott háztáji gazdasága, büszkén válaszolta : — öt esztendeig, jobban mondva 1955-ig házépítésre raktuk félre keresetünk nagy részét. Mint látják, tervünk megvalósult. 1955-ben sikerült tető alá hoznunk egy három szobás, konyhás családi házat. Aztán fejőstehénre kellett gyűjteni a pénzt. Ezt is megvettük. Tavaly 10 juhot, sok ruhaneműt és egyebeket vásároltunk. Az olvasó joggal teheti fel a kérdést : Jó-jó, de miből futja a Bojtor családnak erre a sok vásárlásra, építkezésre. A számítás egyszerű. Tavaly, noha Aranyosmeggyesen is gyenge volt a termés, csupán szemesterményből 12 és fél kiló jutott munkaegységenként. Férj és feleség 464 munkaegységet teljesített. Összesen tehát 58 mázsa szemesterményt kaptak. Ezenkívül nagymennyiségű csöveskukoricát, takarmányt, zöldségfélét, pénzt, bort vittek haza évi osztalékként. A kis létszámú család távolról sem tudja elfogyasztani az évi keresetet Csak a szemesterményből juthat 35— 40 mázsa eladásra, így már ugye érthető, hogy miből telik Bojtoréknak építkezésre, vásárlásra. ★ Vezentan Gheorghe-t és családját úgy tartják nyilván az aranyosmegygyesi kollektivisták, mint akik „közepes szorgalommal“ dolgoznak. Ilyenformán keresetük is „közepes“ Menynyit keres ez a „közepes család’“... — Jó darabig csak azért kellett dolgozzunk, hogy elűzzük házunk tájáról a múltból ránkmaradt nagy szegénységet — mondja Vezentan elvtárs. — Mikor aztán volt tisztességes ruhánk, ennivalónk, merészebb tervet szőttünk. 1955-ben négy szobás-konyhás lakást hoztunk tető alá. Azóta már egy új pincét is építettünk. A közelmúltban pedig 3500 lej értékű bútort vásároltunk. No meg az istállóban ott a fejőstehén, 15 merinói juh. Évenként a juhok gyapjújáért, tejtermékeiért, a kisbárányokért is szép pénzt kapnak. Egy szegény földművesnek valamikor óriási gondot okozott hat gyermek eltartása. Ha egynek-kettőnek jutott is ruha, a többi mezítláb, hitvány öltözetben didergett félidőben. Bobás Demeter aranyosmeggyesi kollektivistának hat gyermeke van Masszóval, 8 tagú családja, amelyből csak két személy dolgozik a kollektív gazdaságban. A Robás Demeter gyermekei azonban mégsem szenvednek hiányt, sem eledelből, sem ruházkodásból. Sőt, amióta a Robás család kollektivista lett, építettek egy ötszobás lakást. Minden esztendőben 2—3 sertést vágnak. Igaz Robás Demeter és felesége minden esztendőben példamutatóan dolgozik. Tavaly például 670 munkaegységet teljesítettek. Ezért szemesterményből 83 mázsa 75 kilót vittek haza. Van mit enni és eladásra is jut bőven. Kb. Szülőotthont avattak Gyermeksirás hasit bele a csendes éjszakába. Nagy újságot hirdet ez a sírás. Ember született... Új állampolgár született. Természetes, megszokott és mégis magasztos dolog. És az is természetesnek tűnik, hogy ez a kis állampolgár nagyablakos, tiszta szobában, hófehér ágyon, csillogó műszerek között, orvosi felügyelet mellett született. Hány gyermek és anya egészsége, sokszor élete fordult meg azon, hogy egészségtelen környezetben, megfelelő segítség nélkül érkezett világra az újszülött. Hány ilyen esetről tudna mesélni Fozner Sándor, a szemlaki orvos is! Hosszú évek óta járja a falut, a kilométerekre fekvő kis tanyákat. S nem egyszer megtörtént, hogy későn érkezett. Ezért, talán ő örül a legjobban a szülőotthonnak, ami ezelőtt három héttel nyílt meg Szemlakon. Nemcsak azért — és főleg nem azért — mert most már nem kell éjszaka hóban, fagyban lélek szakadva rohannia a szülő anyákhoz. Hanem, mert így biztos abban, hogy bármi is történik, tud segíteni. De nemcsak Fozner Sándor örül, az anyáknak is nagy biztonsági tudat ez. A szemlaki asszonyok eddig is szívesebben hozták világra szülőotthonban a gyermeküket, mégha ez a szülőotthon Aradon is volt. Aki csak tehette odautazott. De koraszüléseknél, s általában olyankor, mikor legnagyobb szükség lett volna erre, utazásról szó sem lehetett. Milyen biztonságos, jóleső tudat, hogy most van a falu közepén egy csinos kis ház, ahol segítő kezek várják a vajúdó asszonyt. Az új szülőotthon költségeit részint az önadóból fedezték. Az épület maga nem új, de egészséges, jó felépítésű. Szülőszoba, gyermekszoba, hálóterem, várószoba, konyha, lakás a szülésznőnek — ez van benne. S körülötte szép kert, bukszusokkal, fenyőfákkal,, jegenyékkel. S tavasztól kezdve majd sok-sok virággal is. Az anyák szobájában öt ágy áll Mindegyiken vadonatúj hófehér lepedő, párna, égkék huzata meleg paplan. Az ablakokon krémszinü tüli függöny. Kék huzatos a kicsi babák „mózeskosara“ is, csak a takarmjuk rózsaszín. Réblit, sapkát, pelenkát, mindent a szülőotthon ad a gyermekeknek arra az időre, amíg itt vannak. Az anyáknak pedig teljes ellátást. Mikor néhány nappal ezelőtt ott jártunk, két vendége volt a szülőotthonnak, Fopa Anna és Halmagean Maria. Pihentek s rádiót hallgattak a jó meleg szobában. Mindketten boldogan is mondták, hogy éppen azon az éjszakán fiuk született. Eddig öt gyermek született itt. A legelső Sinka Magda három és félkilós fia volt. Utána egy négykilós, meg egy háromkilós kislány született. S most megint két fiú. A statisztika eddig kielégítő. Súlyra is. Ez a szülőotthon méltó nőnapi ajándék volt a szemlaki asszonyoknak. B. R. 1957. március 1., péntek. Kétes értékű takarékoskodás — Igen, itt a csókfalvi kollektív gazdaság... — Kérem, én a makkfalvi központot kértem... — Halló, központ? — Nem kérem, ez a makkfalvi néptanács. — A központtal szeretnék beszélni. — Igen kérem, itt a központ beszél. — A lengyárat lenne szives... — Azt nem adhatom, én az erdőszentgyörgyi központ vagyok. — Ejnye a nemjóját! Mondja már meg, hogy lehetne a makkfalvi néptanácstól a makkfalvi lengyárral beszélni? — Talán a Posta- és Távközlési Minisztérium tudna erre válaszolni — szólal meg valaki a hátam mögött.. Megfordulok, hát éppen a makkfalvi postafőnök áll a hátam mögött. Na, ez is a legjobbkor jött — gondolom — s máris kérdések özönével árasztom ti. — A minisztérium határozata alapján, takarékossági szempontok figyelembevételével, déli 12 és d. u. 17 óra között leállítjuk a makkfalvi telefonközpont munkáját és más 4—5 telefonnal együtt a szentgyörgyi központhoz kapcsoljuk. Ennek eredményeképpen minden csengetésre a szentgyörgyi központ jelentkezik és 10 kilométeres körzetben egyszerre öten is felveszik a kagylót. Ezek mind egyszerre kezdenek beszélni s bizony ember legyen a talpán, aki eligazodik azon, hogy ki, honnan, mit mond. Tovább már nem hallgattam a precíz, szakavatott magyarázatot Gyorsan vettem a kabátomat, hogy még idejében elérjek az egy kilométer távolságban levő lengyárhoz... Így talán mégis csak egyszerűbb, mint telefonon. Az egyik jelenlevő meg is jegyezte: — A telefon helyettesítésére létesítünk egy futárszolgálatot. Ennek te leszel a vezetője ... Telefon helyett futárszolgálat? —villant át az agyamon — és válasz helyett nyeltem egyet. Ez volna az igazi takarékoskodás? A választ az illetékes szervre bízom. GERGELY GÁSPÁR az erdőszentgyörgyi IMSZ-bizottság aktivistája * * * NYILVÁNOSSÁGRA HOZTÁK a George Enescu nemzetközi zeneverseny feltételeit. A verseny 1958 szeptember 5—15 között lesz és 1958 június 1-ig lehet rá benevezni. A verseny rendezősége magas díjakat állapított meg a nyerteseknek. 120 ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT Ion Creanga a nagy román klasszikus író. Creanga művei az utóbbi években románul több mint 100.000 példányban, a nemzeti kisebbségek nyelvein csaknem 60.000 példányban láttak napvilágot. Creanga könyveit a Szovjetunióban, Angliában, Olaszországban, Indiában, Lengyelországban, a Kínai Népköztársaságban, Magyarországon és más országokban is lefordították. NAGYVÁRADON szerdán reggel megkezdődött a kiváló mezőgazdasági termelők és élmunkások tartományi értekezlete. A KALAN KÖZSÉGHEZ TARTOZÓ Pusztakalán faluban február 24-én új társulás alakult „Május 8“ elnevezéssel. A társult gazdák öttagú vezetőséget választottak. A tavaszi munkákat már közösen végzik. (Kraszka József levelező) AZ SZKT TURISZTIKAI ÉS KIRÁNDULÓ IRODÁJA március 2-án különvonattal kirándulást rendez Predeálra. A kirándulók — mintegy 900- an — különböző túrákat tesznek a Bucsecs-hegységben. OLAJ-, SZAPPAN ÉS PIPERE CIKKGYÁRTÓ Iparunk vezető káderei február 27-én és 28-án országos megbeszélést tartottak a fővárosi „Filimon Sirbu” olajgyárban. A megbeszélés során megvitatták az RMP KV 1956 december 27—29-i plenáris ülésén hozott határozatok alapján foganatosítandó intézkedéseket. A SZOVJETUNIÓBA UTAZOTT a fővárosi Operett Színház mintegy 200 tagú együttese. Az együttes Moszkvában, Gorkijban és Odesszában vendégszerepel a Läsati mä sa cint, Plutasul de pe Bistrita, Colomba cimű román operettekkel és a Madarász című Zeller-operettel. Az együttes vezetője Constantin Redulescu érdemes művész, a Művelődésügyi Minisztérium zeneosztályának igazgatója és Sandu Eliad érdemes művész, az Operett Színház igazgatója. VÖRÖS ACÉL OLVASZTÁRAI örömmel fogadták a resicalak versenykihívását. Üzemük lehetőségeinek tanulmányozása után elhatározták, hogy május 1-ig 1400 tonna acélt termelnek terven felül, az előirányzott tervfeladathoz viszonyítva 3,4 százalékkal növelik munkájuk termelékenységét és 2 százalékkal csökkentik az önköltséget. Tömény bürokrácia Az utóbbi időben az illetékes szervek nagyszerűen gondoskodtak iskoláink faellátásáról. Iskolánk udvarán jelenleg több mint 2 vagon száraz bükkfa van, amely biztosítja a tantermek jó fűtését. De egy látszólag kicsiny dolog igen nagy gondot okoz az iskola vezetőségének. Az udvaron lévő fa felvágásáról van szó. Általában a „Junius 11" helyi vállalathoz szoktunk fordulni, amely pár napon belül fel is vágta a fánkat. A munkáért a szokásos átutalás útján fizettünk. Ez az egyszerű megoldás legutóbb a következőképpen módosult. Február 14-én az altiszt bejelentette, hogy a felvágott fa fogytán van, intézkedjen. .. A szokásos formai intézkedésekre ezúttal azt a választ kaptam, hogy vásároljak 20 liter benzint, mert csak akkor vághatják fel a fát. Érdeklődtem a „Június 11“ vállalatnál, a pénzügynél, a tanügynél, míg végül is megoldódott a „rejtély”. A pénzügyi osztálynak naponta joga van a bankból készpénzben 25 (huszonöt lejt) felvenni a három hétosztályos és négy négyosztályos iskola részére... Megvárom, amíg felgyűl a vezetésem alatt álló iskolának járó pénz 70 lej — ennyibe kerül 20 liter benzin — elmegyek a benzinkúthoz megvásárolom a 20 liter benzint s bejelentem a „Junius 11“ vállalatnál, hogy a benzinmennyiség rendelkezésemre áll, jöhet a favágó gép. Ha minden simán megy, két hét múlva az iskola fáját is felvágják. .. A benzint a benzinkútnál 3,50 lejjel (20 liter benzin 70 lej) megvásároljuk, a „Junius 11“ vállalat pedig leszámítja a favágatási díjból de csak 1,45 lej árban. Könnyű a különbség kiszámítani, literenként 2,05 lej 20 liternél kereken 41 lej. Ekkor jön a pénzügyi ellenőr és a 41 lejt valakinek a terhére írják. Jó lenne, ha a sepsiszentgyörgyi illetékes pénzügyi szervek elgondolkodnának ezen s a decemberi párthatározat szellemében nem nehezítenék, hanem megkönnyítenék az ilyen egyszerű ügyek rendezését. SZÁSZ JÓZSEF a sepsiszentgyörgyi 4-es számú 7 osztályos iskola igazgatója Egy cikk, amelyet az állami vállatoknak kellene gyártaniok A régi tipusu villanyvasalókhoz bádogba beépített fűtőtestet készítenek. A samottba épített fűtőtestet csak az új tipusu vasalókhoz használják. A bádogból készült fűtőtesteket hulladékból készítik s körülbelül évi százezer darabra van belőlük szükség. A 110—150 voltos fűtőtest ára 17,50 lej, a 185—220 voltos ára pedig 22,50 lej. Tartományunkban ezt a keresett cikket kizárólag kisiparosok készítik, holott az állami vállalatok — ha nagy mennyiségben és szériában gyártanák — 5—6 lejes árban tudnák készíteni, hogy tartósságukról és minőségükről ne is beszéljünk. Érdeklődtem a helybeli Electromotor gyárban, ahol azt a felvilágosítást kaptam, hogy az üzemben már régen elkészítették a prototípust, amely többszörösen felülmúlja a kisipar által készített fűtőtestek minőségét Míg a kisipar készítményei rendszerint hamar kiégnek, az Electromotorban gyártott fűtőtestek legalább két évig eltartanak. A gyártás azonban nem indulhatott meg, mert a fűtőtestek nem szerepeltek a gyár tervében és így az üzem nem is rendelkezett a nagybani Kereskedelmi Vállalat által igényelt 40—50 ezer darab fűtőtest gyártásához szükséges anyaggal. A közelmúltban jelen voltam, amikor az egyik helybeli üzletben egyetlen vevő 5 darab fűtőtestet hozott vissza, mert azok rövid pár napos használat alatt kiégtek. Ugyanez történt az IRPT temesvári vállalatnál, ahol 10 darab égett ki néhány nap alatt. Tekintettel arra, hogy egy új vasaló samott fűtőtesttel kb. 60 lej — a bádogfűtőtest pedig maga 22,50 lej — gondoskodni kellene arról, hogy az állami vállalatok gyártsák ezeket a cikkeket, hiszen a magániparban gyártott 2—3 kiégett fűtőtest árán már egy új vasalót is vehet a háziasszony. Helyes lenne, ha a Villamos és Elektrotechnikaipari Minisztérium intézkedne, hogy a vevők minél olcsóbb és jobb minőségű fűtőtesteket vásárolhassanak. Ennek a követelménynek nézetem szerint az állami vállalatok tehetnek legjobban eleget. APRIL EMANUEL