Előre, 1957. március (11. évfolyam, 2910-2936. szám)
1957-03-02 / 2911. szám
957. március 1. szombat A berlini „Wochenpost“ legutóbbi száma egy fényképet közöl. A fénykép két férfit ábrázol egy csőkerítésen, fenn ülnek mindketten a magasban, a létraként emelkedő csőfok legtetején... Megviselt, gyűrött ruházatú emberek. A tisztátalanság, a hányatott élet beette magát arcuk ráncaiba, a lelki gyötrődés ott van a sötét karikákban szemük alatt. Egész megalázottságuk sem csapzottságukról. Roggyant testtartásukban a végtelen fáradtság már szinte nem is emberi. És mégis, mintegy igazolva emberi mivoltukat, felismerni rajtuk egy érzelmet, ami átcsillan a ronggyákintott külsőn is. Elszántság és keserű düh van a két magyar disszidens arcán, amint ott ülnek az osztrák Passau város valamelyik kerítésén. Igen, ez már az önkívületbe hajszolt düh keserűsége, amikor minden más szándék, cél és ösztön kihunyt, hogy csak egy, egyetlenegy akarat lángoljon a rögeszme konokságával. Haza akarnak menni, ők vissza akarnak térni hazájukba! Vissza, a pokol minden hatalmának ellenére. Vissza a nyugati csábos ígéretek, a mézes-mázos szavak, a burkolt és gorombán leplezetlen fenyegetések, a hazug polgári vagy hazaáruló katonai „karrier“ ígérete ellenére is. Már ismerik ezt a világot, nemcsak „Amerika hangján“ keresztül, de legsajátabb tapasztalatukból. Ismerik az ígéretek értékét, tisztában vannak már a „szabad világ“ szabadságával, hiszen maga a helyzetük, megtiport emberségük, s maga a módszer, amit választottak önmagukat megalázva, hogy hazatérhessenek, az is bizonyítja, hogy jól tudják, milyen ez a „szabadság“. Miután az osztrák rendőrség nem akarta számukra megadni az engedélyt, hogy hazautazzanak, a két magyar „ülősztrájkba“ kezdett. Felkapaszkodtak az osztrák város központjában egy kerítésre és mozdulatlanul ott ülnek, ott gubbasztanak a magasban, fényes nappal és a hideg éjszakákon által, valószínűleg napok óta. Ó, nem a tőkésvilág, nem az osztrák hatóságok sajnálatába bízva választották ezt a gyászosan torz „harcmodort“. Inkább arra gondoltak rövid s szomorú nyugati tapasztalataik alapján, hogy így inkább lehet sikerük. Mert ez itt helyes kifejezés, hogy: siker. Olyan siker ez, mint a newyorki táncospáré, akik a vugivugit a három és fél napos önkívületig járták, olyan, mint a párizsi midinetté, aki fülbevalója karikáján egy törpepapagilyt hordott, mint Benedetto olasz filmrendezőé, aki félkoponyájáról leborotváltatta a haját, szakállát és bajuszát, vagy, mint az islingtoni szappangyár refoámemberének sikere, aki autóbuszon, utcán és színházban mutogatja sárral bemaszatolt arcát, hogy a szappangyár áruvédjegyéra felhívja a figyelmet. Az embernek, az emberségében való bemocskolódása az, ami ott sikerre számíthat. Azt megmosolyogják, akárcsak a fényképen is vigyorgó prémgalléros fickó, megbámulják, mint a két magyart szemlélő többi bámész. És ily módon nem lehetetlen, hogy most, amikor a szánakozás és gyűlölet hullámai között nézem a fényképet, a két magyar már másfelé jár. Lehet, hogy az osztrák rendőrség teljesítményük jutalmául, vagy akár városszépészeti okból, mégiscsak megadta nekik a hazatérési engedélyt. Lehet. Ki tudja, merre járnak... De az én tudatomba úgy vésődtek bele, úgy, a kerítés tetején gubbasztva és úgy is maradnak meg. Mint két szomorú és megtéett madár, a megcsalatottság és a énvágy képleteként. D. I* 1-1 >■ —,.,,jj.„,..,u.. rl._^.w . - w" EMBEREK A KERÍTÉSEN (Folytatás az 1. oldalról) még csak, vastag hó borítja a domboldalakat. — Vártunk, vártunk mi is eleget — meséli Dumitru Gogescu, egy hetven, harmadik esztendejét taposó veterán felkelő. Dehát nem lehet várni, míg a világ. A parasztembernek februárban már tudnia kell, lesz-e föld, amibe kukoricát meg burgonyát tegyen abban az évben? Az első szavak nehezen törnek elő belőle, idegenek előtt nem szeret beszélni. Mindegyre az unokája felé fordul, aki ott ül mellette a tiszta házban, a lócán s mintha mind neki mondana- Pedig Costica kívülről tudja már a felkelés egész történetét, ezerszer elmondatta magának a nagyapjával. Nagy becsülete van a legénykének társai előtt nagyapja miatt, valósággal csodálják. Különösen az utóbbi időben, hogy annyian jönnek ide s mind az öreget keresik, még Bukarestből is. Dumitru Gogescu felveszi szépen kivarrt mellényét, tudja ő, hogyan illik fogadni a vendéget. S mintha ez a bőrmellény egyszerre bizalmat öntene beléje. Most már szinte kikivánkoznak belőle a szavak. — Huszonhárom éves fiatalember voltam azon a tavaszon. Éppen akkor csináltattam ezt a mellényt. Ebben a mellényben voltam akkor is, amikor Constantinescu urat megszorongattuk egy kicsit■ Mert hát apám engem küldött az árenda-egyezkedésre. Dehát, hogy szavamat ne felejtsem, az úgy volt, hogy vártunk napokig, vártunk hetekig. A 80 tejes szerződést azonban nem akartuk aláírni. Mochi úr még szóba sem akart állni velünk. Végül nagynehezen megüzente, hogy elküldi jószágigazgatóját, Jorgu Constantinescut, egyezkedjék velünk. ő is váratott magára napokig. Már az ötödik napja gyűltünk össze egy reggel a községháza nagytermében s az öt nap alatt mindjobban átforrósított a harag. Odamentünk reggel a községházára, vártunk délig, majd megfagytunk, olyan fogvacogtató hideg volt. Hát délután kettőkor végigcsilingel az utcán egy könnyű számkó. Benne Iorgu Constantinescu úr, prémes bundákba csavarva. Csak a kancsali szeme látszott ki a sapka alól s a szegény lovak alig bírták fel a hegyre, megvolt vagy száz kiló bundák nélkül is. Még csendőrőrmester korában hízott meg ennyire. Jött a szánikó s meg se állt a községháza előtt, hajtott fel egyenesen Constantin Ciornei jegyző házához, aki sógorságban állt a jószágigazgatóval. Nekünk se kellett több. Utána iramodtunk. Különösen az urttiak hangoskodtak nagyon, hogy ez bizony arcátlanság, megvárakoztatni az embereket öt napig, az ötödik napon is dirog a csikorgó hidegben s akkor előbb a sógorhoz menni, ők mentek elől a sorban a jegyzői lak felé, ők jártak elől azon a tavaszon mindenben. Mert nemcsak Flamniziből, de Uritiból, Poianáról, az egész környékből, az egész uradalomból ott voltak a férfiak, a családfők, több mint ezren voltunk összesen. Constantinescu éppen ebédhez ült, amikor elleptük az udvart, mint a harlaui patak áradáskor a meder tájékát. Kiszólt, hogy hagyjuk nyugodtan ebédelni akkor nap még nem evett semmit. — Hát mi talán ettünk? — zúgtuk egyszerre mi is. Előlépett egy üríti ember, ha jól emlékszem éppen Trifan Grosu , fenyegetőleg bekiáltott: — Ha nem jön ki azonnal az intéző úr, fejére gyújtjuk a házat. No, megijedt erre s jött ki, arca el volt kékülve a dühtől. — Mit akartok, sok rongyos ,éhenkórász, ha nem ültök csendben, úgy megkopasztalok, hogy , három házra marad egy árva kecske! így mondta a szégyentelen s felhúzott öklével lesújtott Dochitescura, aki éppen mellette állt. Rájárt a keze, nem először ütött hozzá a falusiakhoz. Jártam én kérem háborúban is, de olyant, ami ott volt, nem láttam többé az életben. Az emberekből kitört minden keserűségük. S hulltak az ökölcsapások a jószágigazgatóra úgy összeesett egybe, mint a villámütötte fa- A lábaink között fetrengve próbált menekülni. Mi meg annyian voltunk, hogy jóformán meg se tudtuk verni. Sokszor egymást csapkodtuk, bőszen, féktelenül. Az áradás elszakította a gátat ... A nagy kavarodásban Constantinescunak sikerült kereket oldania. Bizalmas emberei szöktették meg a kicsi templomnál s vitték a szomszéd faluba, Frumusicára, ahol várta az uradalmi szán. A feltámadott tenger pedig hömpölygött az udvarház felé.. . (Folytatjuk) BEKE GYÖRGY Constantin Ciornei egykori háza, amelynek tornácán Trifan Roman Grosu „először mert hozzáérni egy úrhoz és az egész úrivilághoz". (Anta) Béla felvételei/ A Bolyai-egyetem tudományos tevékenységéről A tudományok művelése terén elért eredmények az egyetemek elbírálásának mindig döntő jelentőségű tényezői voltak. Ma e szempontnak az eddiginél is fokozottabb mértékben kell érvényesülnie A szocialista gazdasági alap és felépítmény létrehozása, a termelékenység nagymértékű növelése, a tartalmában szocialista, formájában nemzeti műveltség kialakítása csakis a tudósok és a szakemberek tevékeny hozzájárulásával lehetséges, a szocializmus építése ugyanakkor a jól felkészült fiatal szakemberek nagy számát is igényli. A szakképzés is megkívánja tehát, hogy a felsőfokú tanintézetekben színvonalas a gyakorlattal szoros kapcsolatban álló kutatótevékenység folyjon. Népi demokratikus rendszerünk ezért helyez olyan nagy súlyt az egyetemeken folyó tudományos munkára, ezért biztosít egyre jobb feltételeket e téren a tanszemélyzet számára. A tervszerű, rendszeres kutatómunkát a Bolyai-egyetem tanszemélyzete is fontos feladatának, hazafias kötelességnek tekinti. Az egyetem létesítését követő első évek után e tevékenységi terület évről évre nagyobb méreteket öltött és egyre intenzívebbé vált Az egyetem fennállásának tízéves évfordulója alkalmával a nevelő és oktató munka mellett komoly tudományos eredményekről is számot adhattunk. Az RNK Akadémiája kolozsvári fiókjának 1954 decemberében tartott ülésszaka, a kolozsvári V. Babes és Bolyai Tudományegyetem 1955 tavaszán tartott közös ülésszaka a Bolyai-egyetem 1956-ban megjelent évkönyve tájékoztatta a szakembereket és a nagyközönséget az egyetemen folyó kutatómunka fontosabb területeiről, jellegéről és eredményeiről. 1956-ban kifejtett tevékenységünk szerves része, továbbfolytatása az előző évek munkásságának. Az olvasók tájékoztatása céljából mindenekelőtt a tervről szólunk röviden. Az 1956-os kutatási terv 200-nál több témát öltilt írta: MARTON GYULA prorektor fel. E témák, tudományos célkitűzések, jellegüknél fogva több csoportra oszthatók. Több tanszemélyzeti tag a szocialista alap és felépítmény létrehozásának elméleti és gyakorlati kérdéseit tanulmányozta. Szerepeltek a tervben a termeléssel összefüggő kérdések. Elsősorban a magyar irodalomtörténeti tanszék és a történeti tanszékek tagjai értékes haladó hagyományok feltárását tűzték célul maguk elé. Mindenik tanszék tervében szerepelt több, az illető szaktudomány gyakorlatát előbbre vivő kutatás, anyaggyűjtés, fontos elméleti kérdéssek megoldása. A neveléstudományi tanszék tagjai az oktatás és a nevelés néhány alapvető kérdésével foglalkoztak. A terv hiányosságaként s ugyanakkor természetesen az egyetem tanszemélyzete érdeklődési körének fogyatékosságaként említjük meg, hogy még mindig kevesen foglalkoznak tudománytörténeti kutatásokkal, jóllehet jelentőségük közismert mind az előadások tudományos megalapozása, mind a hazafias nevelés szempontjából. A kutatások elvégzéséhez szükséges anyagi alapot elsősorban az oktatásügyi minisztérium biztosította. Ugyanakkor számos tanszékünk és tanszemélyzeti tagunk működött együtt üzemekkel, az Akadémia helyi fiókja kutatóintézeteivel és más intézményekkel. A kutatómunka tervszerűsítése és a meglehetősen széleskörű együttműködés biztosította kutató munkánk beilleszkedését hazánk tudományos életébe és a gyakorlattal való szoros kapcsolatot. Nem tekinthetjük feladatunknak, hogy e cikkben seregszemlét tartsunk az elmúlt év egész tudományos tevékenysége felett. Mindössze néhány jelentősebb eredményt említünk meg. Péterfi István egyetemi tanár, az Akadémia levelező tagja Erdély almafajtáit tanulmányozta a fontosabb fajok rajonálása szempontjából. Csűrös István előadótanár a Retyezát-hegységben végzett értékes flóra és vegetációs kutatásokat. Schwartz Árpád előadótanár az állati szervezet szénhidrát anyagcseréjét tanulmányozta a cukorhaj gyógymódja megjavításának céljából. A földrajzi tanszék több tagja (Török Zoltán egyetemi tanár Molnár Jenő és Karceva Valentina előadótanár) jelentős mértékben járult hozzá az RNK földrajzi monográfiájának megírásához. A matematika-fizika kar tanszemélyzeti tagjai közül László Tihamér egyetemi tanár és Gergely Jenő előadótanár kutatásait emeljük ki, a kémia karon pedig Balogh Antal és Soós Ilona egyetemi tanár ,továbbá Almási Miklós, Kulcsár Géza, Kékedy László és Szabó Árpád eredményeit. Ez utóbbiak munkásságából megemlítjük a peptidek szintézisére, az oxoszintézisre, továbbá a komplex vegyületek termikus és polarográfos vizsgálatára vonatkozó kutatásokat, a porcelán gyors analízisére vonatkozó eljárás kidolgozását és a krómcserző oldatok bazicitásának új módszerrel való meghatározását-Figyelemre méltó eredményeket értek el a társadalomtudományi karok tanszékei is. A magyar nyelvtudományi tanszék nyelvjáráskutatói tovább folytatták a moldvai csángó nyelvatlasz szerkesztését és a székely tájnyelvi atlasz anyaggyűjtését. A tanszék tagjai több értékes nyelvjárás és nyelvtörténeti tanulmányt írtak Szabó T. Attila egyetemi tanár az elmúlt évben is folytatta az erdélyi magyar oklevélszótár anyagának gyűjtését. Közel másfélmillió adatot tartalmazó gazdag anyag a hazai magyar nyelvtudományunk büszkesége. A tájnyelvi atlaszok anyaggyűjtése és szerkesztése terén Gálffy Mózes előadótanár tűnt ki. A magyar irodalomtörténeti tanszék haladó irodalmi hagyományaink feltirása terén ért el további eredményeket Kiemeljük Jancsó Elemér egyetemi tanárnak a magyar felvilágosodás, továbbá az erdélyi magyar színjátszás történetére vonatkozó kutatásait. A tanszék fiatalabb tagjai közül Antal Árpád lektor tűnt ki rendszeres, eredményes kutatómunkával. Gáli Ernő egyetemi tanár, a dialektikus és történelmi materializmus tanszék vezetője „A szociológia a két világháború közti Romániában" címmel írt értékes tanulmányt. Említésre méltó Kallós Miklós előadótanár tanulmánya (A szubjektív tényezők szerepének növekedése a szocialista termelésben). A politikai gazdaságtani tanszék az elmúlt évben is eredményesen dolgozott gazdasági életünk tanulmányozása, továbbá a haladó gazdaságtudományi örökség feltárása terén. Jelentős eredménye az elmúlt évnek Kohn Hiller tanszékvezető tanulmánya a kisárutermelés gazdasági törvényeiről a mezőgazdaságban. A volt közgazdasági tagozat három szakembere, Kecskés József, Kerekes Jenő és Bereczki András értékes dolgozatot állított össze Kolozs tartomány elmaradt rajonjainak gazdasági fejlődéséről az első ötéves terv idejében. A történeti tanszékeknek az utóbbi években egyre jobban kibontakozó kutató tevékenysége az elmúlt évben sem veszített lendületéből. Több történészünk hazánk ókori, középkori és újkori történetének kutatása terén tűnt ki. E téren Jakó Zsigmond egyetemi tanár, Bodor András előadótanár, Ferenczi István, Csetri Elek, Kovács József és Vágó Béla lektor ért el értékes eredményeket- Cselényi Béla egyetemi tanár a nándorfehérvári győzelemről, Balogh Edgár egyetemi tanár Kurz Antal életéről és munkásságáról írt tanulmányt. Jordáky Lajos egyetemi tanár a hazai munkásmozgalom történetével foglalkozott. Imreh István előadótanár továbbfolytatta Gábor Áron életére vonatkozó kutatásait. Következetes, eredményes tevékenységet fejtett ki ebben az évben is a lélektani tanszék. E kis tanszék Zörgő Benjámin egyetemi tanár irányításával nagyszámú kísérletet végzett a felsőbb idegtevékenység, elsősorban a lelki élet fiziológiai alapjainak vizsgálata terén, s megírt egy kötetnyi tanulmányt. E tanulmánykötetben a több éve folytatott kísérletek eredményeit összegezik. A jogi kar tanszemélyzete tudományos tevékenységének központjában a szocialista törvénykezés alapvető kérdéseinek tanulmányozása állott. Demeter János egyetemi tanár az államigazgatási aktusok törvényességének bírósági ellenőrzéséről, Román Dezső előadótanár az anyagi igazság kérdéséről, Szabó Pál Endre előadótanár pedig az ügyész polgári jogi keresletének kérdéseiről írt értékes tanulmányt. Takács Lajos egyetemi tanár a nemzetközi jogelmélet néhány fontosabb kérdését kutatta. Csendes Zoltán egyetemi tanár pedig a változó szerkezetű indexek elemzésének kérdéséhez járult hozzá értékes eredményekkel. Az egyetemi oktatás színvonalának biztosítása és állandó emelése céljából a minisztérium nagy súlyt helyez az egyetemi tankönyvek és kurzusok megírására és kiadására. Az előző években egyetemünk viszonylag kevés kurzust adott ki. Az elmúlt évben ebből a szempontból is örvendetes javulás állt be. Tanszemélyzetünk elsősorban a levelező tagozatok igényeinek kielégítésére 24 kurzust adott ki E kurzusok tudományos színvonala megfelel a felsőoktatás igényeinek. A kurzusok tudományos értéke és szerzőjük eredeti hozzájárulása miatt kiemeljük Csehi Gyula egyetemi tanárnak Bevezetés az irodalomtudományba és Szigety József előadótanárnak gazdag anyagot tartalmazó A régi magyar irodalom története című kurzusát. A román lektorátus összeállította a magyar tanítási nyelvű főiskolák számára a román nyelv nyelvtanát. Az 1956-os év tudományos tevékenységével foglalkozva meg kell emlékeznünk pár szóban egy, a magyar nyelv és a magyar művelődés története szempontjából egyaránt fontos felfedezésről. Farczády Elek a marosvásárhelyi Bolyai-könyvtár könyvtárosa az elmúlt évben fedezte fel egy kódexben a később Marosvásárhelyi Soroknak elnevezett XV. századból származó magyar nyelvemléket. Nyelvünk ezen, sorrendben ötödik összefüggő emlékét nyelvtörténeti szempontból Szabó T. Attila egyetemi tanár tanulmányozta. A nyelvemlék a közeljövőben jelenik meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. A tudományos élet egészséges, lendületes kibontakoztatásában fontos szerep hárul az elvszerű "Utakra, az ülésszakokra és a közlés megfelelő méretű és ütemű biztosítására. Az egyetem vezetősége több, vitával egybekapcsolt előadást rendezett az RMP II. és az SZKP XX. kongresszusának dokumentumairól annak érdekében, hogy tanszemélyzetünk e dokumentumok alapján világosabban lássa a rá váró tudományos feladatokat. Ezek az előadások nemcsak a feladatok körvonalazása szempontjából bizonyultak hasznosaknak, hanem az egészséges vitaszellem kibontakoztatása, a dogmatizmus elleni harc fokozása szempontjából is. Múlt évi tevékenységünknek fontos eseménye volt a V. Babes és Bolyai egyetem decemberben tartott tudományos ülésszaka A két egyetem tanszemélyzete ez ülésszakon 230 előadást tartott: 148-at a természettudományok, 81-et pedig a társadalomtudományok köréből. Az eléggé summás előadásokat vita követte. Kár, hogy a zsúfolt program megakadályozta az egyes tudományágak alapvető kérdéseinek alapos megvitatását. Nem sikerült kellő mértékben biztosítanunk a kolozsvári értelmiség részvételét sem. A kutatómunka terén elért eredmények számbavétele és értékelése céljából a történettudományi-nyelvtudományi kar 1956 januárjában külön ülésszakot tartott. A jogi kar számos külső szakember bevonásával vitatta meg a jogtudomány egy-két alapvető kérdését. A matematika-fizika kar több szakembere részt vett és értékes előadásokat tartott a matematikusok országos kongresszusán. Bolyai Farkas halálának százéves évfordulója alkalmával ugyanez a kar külön tudományos ülésszakot tartott több főiskola szakembereinek bevonásával. A tudományos munka szervezésében és ösztönzésében jelentős szerep hárul a folyóiratokra és a kiadványokra. Egyetemünk tanszemélyzete éveken át komoly nehézségekkel küzdött e téren. Különösen korlátozott lehetőségekkel rendelkezett a magyar nyelvtudomány, a magyar irodalomtörténet és a történettudomány, mivel magyar nyelvű szakfolyóiratunk nem volt. Az 1956-os évben a helyzet örvendetesen javult. A Bolyai-egyetem tízéves fennállásának évfordulója alkalmából kiadott évkönyvben számos szaktanulmány jelent meg. Ugyancsak az elmúlt évben indult meg a V. Babes és a Bolyai Tudományegyetem közös folyóirata, melynek társadalomtdományi sorozata hamarosan megjelenik. Az Akadémia helyi fiókja előterjesztésünkre magyar nyelvű folyóiratot indít Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények címmel. Az Akadémiai Kiadó helyi kirendeltsége több tanszékkel és kutatóval kötött szerződést tanulmánykötetek, illetőleg önálló művek kiadására, például a magyar nyelvtudományi tanszékkel, a magyar irodalomtörténeti tanszékkel, a lélektani tanszékkel, a politikai gazdaságtani tanszékkel és még számos tanszékes és tanszemélyzeti taggal. A közlési lehetőségek javulását illusztrálja egyébként az 1956- ban megjelent szaktanulmányok és művek száma is. Tanszemélyzetünk az év folyamán 100-nál több szaktanulmányt közölt. A fontosabb önálló művek közül megemlítjük Péterfi Istvánnak A növények táplálkozása című munkáját, Brugovitzky Editnek Növénytani vizsgálatok című könyvét, Szabédi Lászlónak Nyelv és irodalom címü kötetét, az orosz lektorátusnak Az orosz nyelvtan kézikönyve című, a magyar tanítási nyelvű főiskolák számára írt nyelvtanát, Jancsó Elemérnek Az erdélyi Nyelvművelő Társaság iratai című értékes művét. Több önálló művel gazdagították tudományos életünket történészeink is. Az elmúlt évben jelent meg Jakó Zsigmondnak A magyarpataki és kalini hamuzsír-huta története című. Imreh Istvánnak Majorsági gazdálkodás a Székelyföldön a feudalizmus bomlásának idején című könyve. Balogh Edgár Balcescu válogatott munkáit adta ki magyar nyelven. _A közlési lehetőségek még korántsem kielégítők. Reméljük, hogy a Babes- Bolyai folyóirat szakosítása s az Akadémiai Kiadó kolozsvári magyar osztályának fokozott tevékenysége lendíteni fog az ügyön. Igen üdvös lenne, ha sikerülne szaktudományonként kiadványsorozatot indítanunk, emlékkönyveket megjelentetnünk stb. U ugyanakkor a tanszékeknek is fokozott gondot kell fordítaniuk a tudományos kutatás összefogására, a szerződéses kötetek anyagának idejében való elkészítésére. Általában a kézirat vár a kiadóra, a gyűjteményes kötetek esetében azonban előfordul néha, hogy egy-két meg nem írt tanulmány miatt az egész kötet hosszú ideig hever. Ez történt például a magyar irodalomtörténeti tanszék egyébként igen értékes tanulmánykötetével. Két tanulmány nem készült el, emiatt egy éve vár az egész kötet. (Folytatás a 6. oldalon) ELŐRE . ... V " " — "■ "■""" 1 " ■■"" ............................ 1 ■1 " *" „Békét Algériában!“ „Nem kell Speidel!“ A „rezistence** hősi hagyományai tovább élnek a francia nép nagy tömegeiben. A nemzeti ellenállás Halilt megvető harcosai egy percnyi nyugtot nem hagytak a hitleri megszállóknak. S ma nem hagynak nyugtát azoknak, akik Algériában hitleri módszerekkel igyekeznek elnyomni Algéria népének elszánt harcát a szabadságért, nemzeti függetlenségükért. Nem törik némán és tétlenül, hogy „szövetséges”*pózban ismét nyakakra ültessék Hitler egykori generálisát, Speidert. Párizs sok vihart látott kormos falain, a külvárosok kerítésein nap mint nap, újra és újra megszólal a francia nép nagy többségének akaráját kifejező követelés: „Békét Algériába«!* „Nem kell Speidel!** (Eredeti felvételek a l’Huma□tta i, 19. és I., 22 i számából.) A szovjet képzőművészek össz-szövetségi kongresszusa Az SZKP KB üdvözlete a kongresszushoz MOSZKVA (Agerpres) — AZ SZKP KB üdvözlő üzenetet intézett a szovjet képzőművészek össz-szövetségi kongresszushoz. Az üzenet a többi között így hangzik : A szovjet művészek, a szovjet képzőművészek, alkotó munkája méltó helyet foglal el a kommunista társadalmat építő szovjet emberek általános alkotó tevékenységében. A kommunista Párt igen nagyra becsüli a realista- valóban a nép szolgálatában álló művészetet, és olyan nagy erőnek tartja ezt, amely elősegíti a szovjet emberek kulturális színvonalának emelését, a dolgozóknak a kommunizmus szellemében való nevelését. A Kommunista Párt mindig arra szólította a képzőművészeket, hogy a való életből induljanak ki, merítsenek ihletet a népnek, az új élet kovácsolójának hősies harcából. A szovjet képzőművészek a haladó nemzeti és egyetemes művészi alkotás összességére támaszkodva szilárdan követik a szocialista realista irányzatot amelyet mélységes eszmei tartalma, formai tökéletessége, a dolgozó tömegek életével való kapcsolata tesz oly hatalmassá. Méltóképpen tükrözni népünk történelmi megvalósításait azt jelenti, hogy teljes nagyszerűségében és hitelességében,"minden hamis színezés vagy máz nélkül kell ábrázolni azokat, anélkül, hogy eltorzítanák a valóságot, mert a valóság eltorzítása, az új élet felépítésével járó nehézségek és ellentmondások eltorzítása elhomályosítja a nép nagyszerű vívmányait, a kommunizmus felé való előrehaladásunk világos és győzedelmes távlatát. A szovjet képzőművészet fejlődésében komoly hiányosságok észlelhetők. Még igen kevés alkotás tükrözi nagy művészi erővel a szovjet emberek mindennapi életét és kultúráját, a kommunista társadalom felépítéséért folyó harcát. A kizsákmányolás bilincseitől megszabadult szovjet ember, munkás, kolhozparaszt vagy értelmiségi alakja, szellemvilága, még nem talált eléggé mélyreható és sokoldalú megtestesítésre a művészi alkotásokban. Még sok élettelen, fakó és kifejezéstelen munkával találkozunk a művészi alkotás terén. A műit nagy mesterei a maguk idején olyan műveket alkottak, amelyeknek mélységes humanizmusa és művészi tökéletessége még ma is nagy hatással van ránk. A szovjet képzőművészek, az új világ megteremtésének szemtanúi és részesei arra hivatottak, hogy az orosz és a világkultúra legnagyobb művészi értékeinek alkotó elsajátításával- a néptömegek életének mélyenszántó tanulmányozásával olyan műveket alkossanak, amelyek az évszázadok során dicső korunk nagyszerűségét hirdetik majd. Olyan műveket várunk a szovjet képzőművészektől, amelyek az igaz gyönyörűség és esztétikai öröm érzését váltják ki az emberek millióiból, gazdagítják szellemvilágukat, nemes érzelmeket keltenek az emberben s harcra mozgósítják az imperialista leigázók ellen, a népek szabadságáért és függetlenségéért, a béke és a demokrácia eszméinek diadaláért, korunk ragyogó és magasztos eszményeiért. A képzőművészek első kongresszusa megalakítja a Szovjetunió képzőművészeinek egységes soknemzetiségű szervezetét. Ez — a kollektív vezetés elvei alapján létrehozott — szervezet arra hivatott, hogy egyesítse a képzőművészek minden alkotó erejét. A Szovjet Képzőművészek Szövetsége előtt nagy és megtisztelő feladatok állanak. Kifejezésre juttatva alkotásaikban a kommunizmus nagyszerű eszméit, a képzőművészet mestereinek lankadatlan harcot kell vívniuk a káros formalista irányzatok ellen, a naturalista pszeudorealizmus ellen, amely a nagy érzelmek és eszmék igazi művészetét mesterember fényképezéssel helyettesíti, a hamis és bombasztikus pompa és a szocialista realista művészettől idegen egyéb jelenségek ellen. A Kommunista Párt lelkes munkára szólítja fel a szovjet képzőművészeket, arra szólítja fel őket, hogy tegyenek tanúságot merész alkotó kezdeményező szellemről, formáiban- stílusában és műfajaiban szüntelenül gazdagítsák a szocialista realista művészetet amely megköveteli a forradalmi fejlődés valóságának hiteles, történelmi szempontból konkrét ábrázolását. A szocialista realizmus módszere összeegyeztethetetlen a berozsdásodott dogmákkal és sémákkal, ez a módszer széles perspektívát nyit meg az alkotó egyéniség merész megnyilatkozása, a formák és műfajok változatossága előtt. A művészet legfőbb feladata volt és marad olyan magas művészi színvonalú művek alkotása, amelyekben egymásra talál a mély társadalmi tartalom, a formai tökéletesség, a kifejező erő és a mesteri kivitelezés. A képzőművészek szövetségének az ideológiai tájékozódás és a művészi tökély kérdéseire kell összpontosítania figyelmét, demokratikus módszerekre kell alapoznia tevékenységét és minden úton-módon fejlesztenie kell a képzőművészek széleskörű alkotó munkáját. Az első ülés MOSZKVA (Agerpres). — Február 28-án megnyílt a Kremlben a szovjet képzőművészek első összszövetségi kongresszusa. A kongresszuson 600 küldött képviseli a Szovjetunió összes szövetségi és autonóm köztársaságait. A meghívottak között ott vannak Bulgária, a Német DK, Korea, Románia, a Mongol NK, Csehszlovákia, Lengyelország és Kína képzőművészeinek küldöttei A kongresszus elnökségének és munkabizottságainak megválasztása után jóváhagyták a kongresszus napirendjét. B. Joganszon, a Szovjetunió népművésze a Szovjet Képzőművészek Szövetsége szervező bizottságának elnöke jelentést terjesztett elő a szovjet képzőművészet helyzetéről és feladatairól. B. Joganszon kiemelte a művészet pártosságának nagy jelentőségét, majd hangsúlyozta, hogy a nép és a párt olyan kifejező erejű, magas színvonalú művészetet vár, amely valóban hitelesen ábrázolja a nép életét és harcát a kommunizmus építéséért. A szovjet martozik sajtöflzferare egész útján számos elhajlás és hiba fordult elő .De — mondotta — nem szabad kihangsúlyoznunk éppen ezeket, s ugyanakkor tudatosan elhallgatni a szovjet művészet eredményeit, mint ahogyan ezt egyes külföldi kartársaink teszik. Előttünk, szovjet képzőművészek előtt, világosan áll az, hogy milyen utat kell követnünk. S ez az út a szocialista realizmus útja, a szovjet művészet egyedül helyes útja. A szovjet képzőművészek szövetségének — amelyet ezen a kongresszuson fogunk megalapítani— az lesz a feladata, hogy egyesítse a festőművészek, szobrászok, grafikus művészek és népi művészek népes csoportját a nép és a kommunista párt által kijelölt feladatok elvégzésére. Joganszon jelentését a különféle képzőművészeti ágakra vonatkozó társjelentések követték. 5