Előre, 1963. február (17. évfolyam, 4745-4768. szám)
1963-02-21 / 4762. szám
A ROMÁN NK DIÁKEGYESÜLETEI SZÖVETSÉGE KONFERENCIÁJÁNAK MUNKÁLATAI Nicolae Ceausescu elvtárs felszólalása romén Munkáspárt Központiságának, a Román Népköztár Államtanácsának és kormáik üdvözletéből láttátok, heértékeli a párt Központi Riga munkátokat, jövőbeli tevőségeteknek irányait — mondottolae Ceausescu elvtárs. ADESZ Tanácsának jelentése eddigi vita széles körűen eléri a diákegyesületek utóbbiben kifejtett tevékenységét, s hogy miként tanul hazánk diák, hogy kifogástalanul teljesít a termelésben és más tevéségi területeken rájuk bizanci adatokat írtunk, a Román Népköztársakormánya rendkívüli figyelmet főiskolai oktatásunk fejleszté- és magasabb szintre emelésére,gsúlyoznunk kell, hogy gazdaság fejlődésével szüntelenül fejlő— az oktatás anyagi alapja iscolae Ceausescu elvtárs megemte a múlt, a burzsoá földesúri Iszer idejebeli tanulási viszokat, amikor a csupán profitjászásban érdekelt kizsákmáló osztályok vajmi keveset tetek az oktatás fejlesztésével, s rámutatott, hogy a munkáshalm kivívása után a népi demolkus rendszer, pártunk a szociálus anyagi alapjának megteremére és fejlesztésére összpontosítvaelmét, e feladat teljesítéséhez problémának tekintette a termeken, a kutatómunkában, az oltásban és más területeken szükes káderek képzését, z eddigi eredményeket valamenyen ismeritek. Évente intézeteink egyetemeink sokezer végzett vendéke lép be a termelésbe, az smekbe, a gyárakba, az állami és flektív gazdaságokba, az építőterekre, a kutatóintézetekbe, az illókba, kulturális intézményeinkbe, a gyakorlatba ülteti át a tanultat, jelentősen hozzájárulva hazánk egyszerű vívmányaihoz. Oktatásunk sikereinek elérésérn jelentős szerepet töltöttek ha az nézetek és egyetemek vezetőségei, tantestület, amely állhatatos munkát végez,, hogy átadja a csaknem 10 000 diáknak a tudomány legérkesebb vívmányaival kapcsolatos méreteket, felkészíti őket, hogy azánkban a szocializmus kiteljesítséért folyó építőmunka megbízhat kádereivé váljanak. A tanerők ikerrel teljesítik a párt és a kormány által rájuk bízott feladatokat. A Román Munkáspárt Központi Bizottsága — mondotta a felszólaló — nagyra becsüli főiskolai oktaásunk tevékenységét és eddig elért redményeit, amelyek a párt bölcs politikájának, az ezen a területen dolgozók igyekezetének a gyümölcsei Az eddigi sikerek szolgáljanak ösztönzésül arra, hogy oktatásunkat mlég magasabb fokra emeljük. A tantestületnek, az intézetek és egyetemek vezetőségeinek fokozniuk kell igényességüket. nagyobb figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a kurzusokon felvértezzék a hallgatókat a tudomány legnagyszerűbb vívmányaival Még szorosabbá kell tennünk az oktatás és a gyakorlat kapcsolatát többet kell foglalkoznunk azzal, hogy a diákok minél jobban kihasználják a gyakorlati munkára kijelölt időt. E tekintetben jelentős eredményeket értünk el, de még sok a tennivaló. A diákok nem válhatnak jó mérnökké, nem vezethetik majd a vállalatok, állami gazdaságok, kollektív gazdaságok munkáját, nem lehetnek jó kutatók, mint ahogy jó tanárok sem, ha ismereteik nincsenek szoros kapcsolatban a gyakorlattal, a termeléssel. Az Oktatásügyi Minisztérium, az intézetek és diákegyesületek vezetőségei fordítsanak nagyobb figyelmet az oktatás és az élet kapcsolatára. A felszólaló hangsúlyozta az oktatási fegyelem, a felelősségtudat és a főiskolai hallgatók tantestület iránti tisztelete megerősítésének jelentőségét. Nagyszerű ifjúságunk van, amely komolyan tanul. Előfordulnak azonban a fegyelmezetlenség elszigetelt megnyilvánulásai is egyes ifjaknál, ami nem válik diákságunk becsületére. Bár ezek a megnyilvánulások elszigeteltek, nem szabad szemet, hunynunk fölöttük, hanem szilárd álláspontra kell helyezkednünk és eltökélten küzdenünk kell ellenük. A diákok öntudatát olyan fokra kell emelnünk, hogy maguk javítsák meg azokat, akiknél ilyen megnyilvánulások észlelhetők, hogy ilyen fogyatékosságok ne adódhassanak többé elő a diákság körében. A felszólaló rámutatott, hogy a diákegyesületek, az IMSZ-szervezetek jó eredményeket értek el a diákok önként vállalt fegyelmének kialakításában. Fokozott igényességet és korribattivitást kell tanúsítaniuk valahányszor fegyelmezetlenségekkel, a szakmai felkészültség iránti felelőtlenséggel találkoznak. Ugyanígy a tantestület tagjainak is nemcsak az oktatásban kell igényeseknek lenniük, hanem a fegyelem tekintetében is, mert ez szorosan hozzátartozik a diákok neveléséhez, a termelés holnapi vezetőinek kiképzéséhez. Az oktatásban fegyelmezetlen ifjú, aki nem adja meg a kellő tiszteletet a tanároknak, nem tudja majd megérteni a fegyelem és a tiszteletadás szükségességét, nem tudja majd ezt megkövetelni másoktól h holnap, amikor majd a gyárban dolgozik. A párt és a kormány azt kéri a diákoktól, hogy olyan magas erkölcsű ifjak legyenek, akik méltók ahhoz a társadalomhoz, amelyben nincsenek kizsákmányoló osztályok, földesurak, kapitalisták, amelyben az emberek teljes mértékben élvezik mindazt, amit a tudomány eddig felfedezett, mindazt, amit egész népünk együttes munkájával fogunk megteremteni és felépíteni. Diákságunk óriási többsége igyekszik megfelelni ezeknek a követelményeknek A diákok — folytatta a felszólaló — használják ki teljes mértékben a számukra megteremtett nagyszerű lehetőségeket, tanuljanak, tanuljanak és tanuljanak. Ez a fő feladata minden egyes diáknak, és egyben valamennyi diákegyesületnek. Küzdjenek a leghatározottabban az egyes diákoknál még észlelhető nemtörődömség, azon hajlam ellen, hogy megelégedjenek a vizsgákon való átcsúszáshoz elegendő alacsony osztályzatokkal. Vajon lehet-e egy ifjúnak az az eszménye, hogy minden áron átcsússzon a vizsgákon, megelégedjék az 5-ös vagy 6-os osztályzattal, csakhogy diploma legyen a zsebében ? Az a mérnök, aki 5-ösre vagy 6-osra vizsgázott, tudásának színvonala alacsony, gyenge eredményeket mutat fel a termelésben is. A felszólaló megemlítette, hogy milyen nagy költségeket jelent minden egyes diák tanítása, majd ezeket mondotta : Ez a pénz munkásosztályunk, parasztságunk, az egész nép mindennapi erőfeszítéseinek eredménye. Azoknak, akiknek e kedvező tanulási lehetőségeket megteremtették és élvezik ezeket, meg kell érteniük, hogy a nép jogos igényeket támaszt velük szemben, megkívánja tőlük, hogy minél alakosabb tudásra tegyenek szert a tanulmányi években, az egyetemeken vagy főiskolai tanintézetekben. A jó tanulási eredmények elérésében nagy szerepe van az oktatási folyamat megszervezésének és tudományos színvonalának, az egyesületeknek a diákok körében végzett irányítómunkájának, a tanintézeteink rendelkezésére álló eszközök jó felhasználásának. Minden diáknak meg kell azonban értenie, hogy tanulási eredményei elsősorban tőle függnek. Ha nem tanul, ha nem igyekszik állandóan, sem a tanár, sem az asszisztens, sem pedig a diákegyesület nem tud segíteni rajta. A felszólaló ezután így folytatta : Különböző központokból jöttetek ide és tudjátok, hogy évről-évre modern berendezésekkel felszerelt új üzemek új gyárak létesülnek. Mindezekhez magas képzettségű emberekre van szükség. Kutatóintézeteinkben, az oktatásban, a tevékenység minden területén nagy tudású emberekre van szükségünk Szükségünk van alaposan felkészült káderekre, a termelés és az oktatás jó megszervezőire, fegyelmezett emberekre lelkes építőkre, akik mindent megtesznek a nép érdekében, hazánk szocialista építésének ügyéért. Főiskoláinknak ilyen embereket kell nevelniük, ebben az irányban kell együttesen munkálkodniuk pártszervezeteink vezetésével, a tantestületnek, a diákegyesületeknek, az IMSZ-szervezeteknek. A mai diákokra hárul holnap az a hivatás, hogy gyarapítsák a tudományos és kulturális eredményeket, még magasabb fokra emeljék azt a jó hírnevet, amelyet népünk kivívott elősegítsék, hogy hazánk a kommunizmus magaslataira emelkedjék. Nicolae Ceausescu elvtárs utalt arra, hogy felsőfokú tanintézeteinkben testvéri egyetértésben tanulnak együtt román, magyar, német és más nemzetiségű diákok, majd ezeket mondotta : Ez buzdításul kell, hogy szolgáljon számunkra, hogy még jobban munkálkodjunk az egész népnek, a dolgozók — nemzetiségre való tekintet nélküli — testvériségének és a párt és a kormány körüli acélos egységének további erősítésén. Ez a sziklaszilárd egység szavatolja a szocializmus építésének kiteljesítését hazánkban és előrehaladását a kommunizmus felé. Ma a csodálatos megvalósítások korszakát éljük, s ez elsősorban annak a hosszas harcnak az eredménye, amelyet népünk vívott, élén a munkásosztállyal, legjobb fiaival. Nem csekély áldozatot hoztak hazánk haladó szellemű emberei és kiváltképpen a munkásosztály — a társadalom legfejlettebb osztálya — a kommunisták pártja azért, hogy ma új feltételek között, kizsákmányolók nélkül dolgozhassunk a szocialista társadalom építésén. Néhány nappal ezelőtt ünnepeltük meg a vasúti és kőolajipari munkások 1933. évi harcainak 30. évfordulóját. Ezek a harcok fordulatot jelentettek hazánk történetében, a román népnek a kizsákmányolók igája alóli felszabadulásáért vívott harcában. A nép nagyszerű forradalmi hagyományainak a felelevenítése egyike a diákegyesületek fontos feladatainak. Minden diáknak meg kell ismernie e történelmi hagyományokat, elődeink harcát és áldozatait, amelyek lehetővé tették a mai eredményeket. Minden állampolgár szívét örömmel töltik el a szocializmus építésében elért nagyszerű eredmények. Nincs az a hazafi, aki ne büszkélkedne azzal, ami épült és ami épül, aki ne lenne büszke népünk egyre jobb életére. Sok külföldi keresi fel országunkat és közülük nemcsak barátaink, de még a szocializmussal nem rokonszenvezők is kénytelenek elismerni a Román Népköztársaság nagy vívmányait; nem hallgathatják el népünk nagyszerű erényeit, a pártvezette dolgozók erőfeszítésének gyümölcseit. Egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy az összes mai eredményeket, az oktatásban teremtett lehetőségeket hős munkásosztályunk, a parasztság, az értelmiség, az egész nép munkájának, a párt helyes marxi-leniai politikájának, a párt Központi Bizottságának köszönhetjük, élén Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárssal. A diákok körében folytatott kulturális tevékenységre utalva a felszólaló rámutatott, hogy a diákegyesületek, az intézetek és fakultások vezetőségeinek támogatásával, ezen a téren is számos eredményt értek el. Az egyesületek állandóan tevékenységük homlokterébe állítják a tanulás problémáját, de foglalkoznak a diákok szabadidejének megszervezésével, a kulturális tevékenységgel is, hogy a diákok jobban megismerjék népünk irodalmi, művészeti, tudományos alkotásait. Nicolae Ceausescu elvtárs rámutatott, hogy a román népf jeles kulturális, művészeti és tudományos személyiségekkel büszkélkedik. Enescu alkotása már rég az egyetemes zene kincsestárához tartozik. Rendkívül nagyra értékelik népzenénket, ahogyan azt a Rapsodia Romina együttes amerikai előadásainak hatalmas visszhangja bizonyította. Számos művészünk nyert díjakat magas szintű nemzetközi versenyeken. A diákegyesületek igyekezzenek még inkább ápolni a diákok remézeti, hazafias büszkeségét minden iránt, amit a nép alkotott és alkot, szervezzenek változatos rendezvényeket kulturális és művészeti kincseink alaposabb megismertetésére. A diákok értékeljék az egyetemes kultúra, művészet és tudomány kincseit, de ugyanakkor kérlelhetetlenül szálljanak szembe a dekadens kultúrával és művészettel. A főiskolai oktatásban kifejtett egész tevékenységgel — mondotta a felszólaló — neveljük ki a szocializmust építő, magas erkölcsi tulajdonságokkal, gazdag tudományos ismeretekkel és nagy műveltséggel rendelkező új embert. A diákegyesületek, az IMSZ szervezetek, a tanerők tulajdonítsanak rendkívüli jelentőséget a diákság felvértezésére marxista-leninista ismeretekkel, ápolják bennük a haza és a nép szeretetét, a testvériség és szolidaritás érzését a világifjúság harcával a háború ellen, a békéért, a demokráciáért és szocializmusért. A felszólaló hangsúlyozta, hogy az RDESZ konferenciája elő fogja mozdítani a diákegyesületek tevékenységét minden területen, a főiskolai oktatás színvonalának emelkedését. Az értekezleten felvetett problémákat nagy figyelemmel kell tanulmányozni. Az Oktatásügyi Minisztérium elemezte az irányában elhangzott bírálatokat és javaslatokat, tegyen intézkedéseket az említett fogyatékosságok megszüntetésére és az oktatási folyamat megjavítására. Az IMSZ Központi Bizottsága, az RDESZ Tanácsa vonja le a régi Tanácsot ért bírálat tanulságait, és elemezze a különböző javaslatokat, tegyen intézkedéseket, amelyek a következő években a munka megjavításához vezetnek. Nicolae Ceausescu elvtárs hangsúlyozta a diákegyesületek és az IMPZ-szervezetek közötti szorosabb együttműködés és annak a támogatásnak és irányításnak a jelentőségét, amelyet az intézetek pártszervezetei, a tartományi és városi pártbizottságok kell megadjanak a feladatok megoldásához, majd a párt Központi Bizottsága és személyesen Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs nevében újabb sikereket kívánt az összes diákoknak a tanulásban, a társadalmi tevékenységben, egész munkájukban és mindennapi életükben. ELŐRE A temesvári gyermek-kötöttáru gyárban Pirvulescu együtt az új gyermekholmik minőségét vizsgálja Doina minőségellenőr Moarsi Elisabeta élmunkásnővel (Agerpres foto — N. Bondar felvétele) A NÉPTANÁCSOK MUNKÁJÁRÓL néhány számadat Tizenkét év alatt a Zsilvölgyében 7000 bányászcsalád költözött az állami költségvetésből épített új lakásokba Petrillán, Petrozsényben, Lányán, Lupényban és Urikányban csak az elmúlt két év alatt mintegy 1600 új lakást építettek. Hasonló kép tárul elénk a lupényi új városnegyedekben is, ahol a hegyes vidékhez illő külsejű háztömbök egész utcasorokat képeznek. A lakásviszonyok állandó javulásával párhuzamosan növekedett a dolgozók reálbére. Erről mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy 1065-től 1962-ig a zsilvölnyi üzletekben eladott élelmiszerek és ipari cikkek értéke 250 millió lejjel volt nagyobb, mint a megelőző hét évben. A kultúra a bányászok oszthatatlan kincse lett. A nem demokratikus rendszer éveiben Zsilvölgnében 7 klubhelyiséget, 10 kultúrotthont, 57 könyvtárat, 21 filmszínházat és egy állami színházat létesítettek. Az iskolák száma pedig a szó szoros értelmében gombamédjára szaporodott. Cttak az utóbbi két évben 4 tizenhat tantermes iskolát építettek s a régieket új tantermekkel bővítették, így jelenleg Zsilvölgyében 42 közép- és elemi iskola működik. Ebben az időszakban a tanítók és tanárok száma több mint 140-nel növekedett. Az iskolák, gyarapodásával egyidőben növekedett az egészségügyi hálózat. Ma a Zsilvölgyében 23 kórház és 6 üzemi poliklinika működik összesen 1115 ággyal, az orvosok száma közel 180. Itt még meg kell említeni azt is, hogy az elmúlt évek folyamán számos betegségmegelőző intézkedést foganatosítottak, így például rendszerezték a városok szennyvíz-levezetését, új ivóvíz szűrőberendezéseket építettek Petrozsényban, Lupényban, Petrillán, Aninószán és több más zsilvölgyi helységekben. Csupán néhány számadatot soroltunk fel Zsilvölgye új életének számtalan bizonyító ténye közül, de ezek is tükrözik azt az eredményes munkát, amelyet a bányamedence néptanácsai végeztek az évek során. Mert az eredményekben nagy részük van a néptanácsoknak és bányászképviselőiknek is. Új egészségügyi létesítmények A Maros-Magyar Autonóm tartomány néptanácsának egészségügyi osztálya az elmúlt időszakban számos új létesítményt adott, át rendeltetésének, így a tavaly két új poliklinika kezdte meg működését: egyik Ludason, a másik Maroshévízen Az új poliklinikákat korszerű berendezéssel és szakrendelőkkel látták el Marosvásárhelyen 1962 óta új és gazdagon felszerelt mentőállomás látja el a szolgálatot. a klinikai kórházak mellett tavaly sebészeti komplexum kezdte meg működését az átrendezett és új épületszárnnyal ellátott régi katonakórház helyén ahol ma ortopédiai általános és gyereereksebészet működik. Marosvásárhelyen különben — a városi közfürdő emeleti részének átalakításával — hidro- és elektromos gyógyterápiai osztály létesült a klinikai kórházak egyik osztályaként Számos egyéb intézkedés mellett az elmúlt évben megkezdték a szováta Medve tó gyógyhatása fobb kihasználási lehetőségeinek kutatását Ennek keretében foganatosított Intézkedéssel az Aranyos és Tofflica édesvizű patakok vizét , amely eddig a tóba ömlött és az édesvízen kívül homokot, iszapot, faleveleket stb. vitt magával — most elvezették, így a tó ilyen irányú szenp’’'rződését megakadályozták. Ugyanakkor szabályozzák az édes víz behatolását, nehogy a szükségesnél nagyobb menynyiség károsan befolyásolja a tó vizének vegyi összetételét és hőfokát. Az új létesítmények mellett a meglévők karbantartására és fejlesztésére is gondot fordított az egészségügyi osztály, amely az elmúlt évben közel 5 millió lejt fordított e célokra. Ez évben ismét számos munkát vettek tervbe: rendbehozzák a tusnádfürdői melegfürdőt és egész éven át biztosítják működését a régeri kórház gyermekosztályát kibővítik és korszerűbb épületbe költöztetik át, de korszerűsítik a sármási és ludasi kórházat is. A Csíkszeredai kórház mellett pedig szűrő és rádióterápiai gyógykezelő állomást létesítenek és általános főjavítással rendbehozzák az udvarhelyi kórházat is A tartományi néptanács egészségügyi osztóivá ez évb°u is több millió lejt költ az előirányzott munkák elvégzésére A ROMÁN IRODALOM KIS TÜKRE II. kötet —A kritikai realizmus korszaka A hasznos és szép kiadványok kedvelői jóleső érzéssel veszik kezükbe A Román Irodalom Kis Tükre második kötetét. * A másfél évvel ezelőtt megjelentetett első kötet — mint emlékezhetünk — a román népköltészetet s a legelső irodalmi értékű vallásos és krónikás szövegeket ölelte fel, majd elvezetett a világi költészet kezdeteihez, s bemutatta a román irodalom fejlődését 1848 oly sok szempontból döntő korszakáig. Ha végig tekintünk Alecsandri, Bolliac, Alexandrescu, Bolintineanu, Kogalniceanu és kortársaik munkásságán, joggal állíthatjuk, hogy ez az időszak rakta le az újabb román irodalom alapjait. Ezeken az eszmei-esztétikai alapokon fejlődik tovább és gazdagodik a román költészet és széppróza. Egy új korszakba lépünk át, mely új művészi értékeket teremt s új irányzatokat indít el. Rendkívül mozgalmas és sokszínű periódus ez, melyet nemcsak a kapitalista fejlődés jellemez, hanem a munkásosztály megjelenése is politikai erőként, s amelynek átfogó ábrázolására a klasszicizmus vagy a romantika már nem képes. Az új írói feladatok új stílusirányzatot szülnek : a kritikai realizmust. Ha arra gondolunk, hogy ez a korszak adta a román irodalomnak Eminescut, Creangát és Caragialét, s bennük az európai magaslatokig lendülő költői alkotó szellem, a megújhodott nyelv s az új írói technika klasszikus mintaképeit, bízvást tekinthetjük ezt a szakaszt a klasszikus román irodalom virágkorának. Nicolae Filimon, Bogdan Petriceicu Hasdeu és Alexandru Odobescu előzi meg a nagy triászt, majd a század utolsó évtizedeiben feltűnik Ioan Slavic. Alexandru Macedonski, Barbu Delavrancea, Alexandru Vlahuta, Duiliu Zamfirescu és George Cosbuc. E csoport tagjainak egyike-másika már a XX. századot hírnököli. De felfedezhetjük e korszak szellemi arculatán egy sokat ígérő kezdet markáns új vonását is egy merőben új eseményt: a munkásmozgalommal szolidáris új Irodalom rügyfakadását, mely főként Dumitru Th. Neculuta és Anton Bacalbasa prózaíró műveiben mutatkozik megkapóan. Új jelensége az irodalmi életnek az irodalompolitikus is, akit bár jóideig Titu Maiorescu, a Junimea „pápája“ testesít meg, az ellenpóluson a haladó *) A Román Irodalom Kis Tükre, I. kötet. A XIX. század második felének irodalma. Szerkesztette : Mihai Gafita és V. András János. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1962. szellem képviselőjeként ott láthatjuk már a modern román kritikai irányzat megteremtőjét, C. Dobrogeanu- Ghereát is, akinek hatása erőteljesen érvényesül a XX. század első évtizedeiben. Az irodalom fejlődését — előrevivő fő vonalában — a társadalmi küzdelmek kiéleződése s a tudományos szocializmus eszméinek elterjedése határozza meg. A kor központi problémája a társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség. A kor legnagyobb írói egyre élesebb kritikával ábrázolják a valóságot s érdeklődésük egyre közelebb kerül a tömegek életéhez. Mély együttérzéssel hozzák felszínre a dolgozó nép problémáit: az igazi író egyben igazi közéleti harcos is, így válik az irodalom az elnyomott tömegek tiltakozásának legfőbb fórumává. Művészi szándék és politikai feladatvállalás szervesen egybe olvad. Ezt az irányzatot igyekszik ellensúlyozni a „szörnyszövetség“ a semanatorizmus és poporanizmus viszszahúzó, haladásellenes diverziójával Ez a hamis népiesség az osztálybékén nyugvó, idilli falusi társadalom eszményképét festegeti, elvetve mindennemű forradalmi változás szükségességét és lehetőségét. E zavart keltő próbálkozások fényénél még szembeszökőbbé válik a kibontakozás útját kereső új irányzat realista társadalombíráló szerepének eszmei és politikai jelentősége, s a népi sorsot hordozó irodalom egyre mélyülő kapcsolata a történelemmel és a társadalommal. Így bontogatja a szárnyait a kritikai realizmus, melynek legelső jelentős megnyilatkozása, II. Filimon Régi és új urak című regénye időben (1863) egybeesik a .,szörnyszövetség“, azaz az ellenforradalmi burzsoá-földesúri koalíció megszületésével. Az új irányzat, mely módot nyújt rá, hogy az irodalom minél életszerűbben és minél magasabb eszmei szinten tölthesse be harcos hivatását, vezető szerepét az irodalom egész területén változatlanul megőrzi egészen a szocialista realizmus megszületéséig. Jellemző vonásai közé tartozik a nép sorsa iránt érzett mély felelősségérzet, a társadalmi konfliktusok bátor érzékeltetése sőt elemzése, a román falu és paraszt realista ábrázolása, a hazai táj szépségeinek felfedezése, forró hazaszeretet, sőt már az üzemi élet bizonyos jelenségeinek s alakjainak megörökítése is. Ám ügyelnünk kell arra, nehogy kizárólagos szerepet tulajdonítsunk a kritikai realizmusnak, amelynek megszületése nem jelenti minden előző művészi törekvés kiszorulását az irodalom porondjáról. Vitathatatlan például a romanticizmus továbbélése , hisz virágzása tetőfokát éppen a kritikai-realista Eminescuban éri el, aki az új nyelvi és tematikai forradalmat hozza. „Kritikai realizmusunk — mutat rá George Munteanu fiatal irodalomtörténész — a romantikával az utóbbi teljes eltűnéséig szoros összefonódottságban , a kölcsönös megtermékenyítés viszonyában élt. Nem egyszer közösen kellett osztozniok az irodalmi babérokon“. Eminescut követően Macedonski, Slavici, Vlahuta, Delavrancea, majd pedig Sadoveanu a romantikának is lerótta a maga művészi adóját. Már a Kis Tükör első köteténél szóvá tettük egyes irodalomtörténészeink érthetetlen tartózkodását a román romantika egész évszázadra terjedő, sok tekintetben alapvető szerepével szemben. Holott ma már a marxista irodalomtudomány elemzése nyomán világosan kitűnik az a tény, hogy a romantikus elem történeti fejlődése egész útján végig kíséri a realizmust. Inkább szövetségese és semmiképp sem ellenlábasa. (Persze a haladó szellemű és nem a visszahúzó, reakciós lényegű romantikáról beszélünk) Megfigyelhető, milyen pompásan kiegészítik egymást például Eminescu Bolond Kalinjában, a III. levél egyes részeiben, Vörösmarty Csongor és Tündéjében, vagy Puskin Anyeginjében. Másrészt szembeötlő az is, mily szoros kapcsolat fűzi a haladó irányú romantikát a konkrét történeti valósághoz. A romantikus művész akkor siklik ki, akkor veszti el kapcsolatát a realizmussal, ha mesterkélt erőltetettséggel romantizálja azt, amiben nincs romantika. A realizmus és romantika kapcsolatát elségiesítő szemérmes tartózkodás vezet aztán az összefüggések egyes szálainak elejtéséhez a kötetben Magyarázat nélkül marad Vlahuta, Delavrancea, Th. Neculuta, Cosbuc műveinek sok-sok romantikus vonása, s a romantikus Cézár Bolliac társadalmi költészetének egyes visszhangjai a századvégi szocialista versekben. Ezért jut a kötetet eszmeileg egybefogó irodalomtörténeti áttekintés ehhez a számunkra teljességgel elfogadhatatlan Eminescukonklúzióhoz • „Eminescu annak a költőnek tragikus sorsát példázza, aki a forradalmi apály idején nem tudta felismerni a súlyos társadalmi kérdések megoldásának útját. Költészete kínzó gyötrődések visszhangja, de tragikus módon mégis azt hirdeti, hogy minden összekötő híd beszakadt a vezető oligarchia és a nép között“. Eminescu egyéni sorsa valóban tragikus volt. Költői sorsát és világát azonban semmiképpen nem lehet tragikusnak nevezni. Azt sem lehet állítani róla, hogy a forradalmi apály idején nem tudta felismerni a súlyos társadalmi kérdések megoldásának útját, hisz épp a Párizsi Korrrmion, az első proletárdiktatúra dicsőséges napjaiban mondja el az ő agitátora lángoló bírálatát a burzsoá társadalomról s vetíti hallgatói elé egy új, igazságosabb világ kétjét. És bár történelmi perspektíváiét kora ellentmondásai homályosították s torzították el olykor, s emiatt nem érthette meg egész mélységében és perspektívájában a munkásosztály történelmi hivatását : a munkásosztály tőke elleni harcának mozgósító hangjai az ő lantjának húrjain csendültek fel először. Az is bizonyos továbbá, hogy nem a szörnyszövetség politikai demagógiájában kereste a kibontakozás útját. Igaz, költészetében a kínzó gyötrődések hangjai is megszólalnak, de csupán ezeket szabad meghallanunk ? és szatíráinak hatalmas vádbeszédét nem ? és mellőzhettük néni fogantatású eunkájának optimizmusát, derűjét, életszeretetét ? Mindez azért van, mivel az irodalomtörténész a kritikai realizmus uralkodó korszakában lényegében nem tud mit kezdeni az Eminescu képviselte romantikával. Holott utalhatnánk Victor Hugo példájára is, akinek romanticizmusa akkor éri el csúcsát, amikor az európai kritikai realizmust olyan nevek képviselik, mint Thackerau, Dickens, Flaubert és Maupassant. Ezúttal nincs terünk rá, hogy belemélyedjünk a romantika és realizmus viszonyának taglalásába, jóllehet ez az egymásrahatás a XIX. századi román irodalom egyik legfigyelemreméltóbb jelenségét rejti magában. Ezekért az irodalomelméleti tisztázatlanságokért viszont bőven kárnytel a kötet gazdag anyaga, mely tizenöt költőtől, prózaírótól és irodalomkritikustól nyújt gondosan megválogatott szemelvényt. Csakugyan tükör ez, mely megkapó szemléletességgel mutatja meg a román irodalom élő arcát Ezúttal is bebizonyosodik, hogy az irodalmak megismertetésének legcélravezetőbb eszköze maga az illető irodalom megszólaltatása, végső fokon tehát a jó fordítás. Mindenfajta irodalomtörténeti leírásnak csak kiegészítő jellege lehet a pontos eligazítás érdekében Mint jeleztük Nicolae Filimon nyitja meg a sort és C. Dobrogeanu- Gherea fejezi be. S közben íróilag felvonulnak előttünk azok az évtizedek, melyek a világirodalmi lendületet, az addig példátlan magasba ívelést hozzák a román irodalom történeti fejlődésében. Minden egyes író bemutatását a nélkülözhetetlen információkat tartalmazó tömör pályákért vezeti be, melyet szemelvények követnek. Eminescut például nem kevesebb, mint harminc reprezentatív költemény képviseli, hasonlóan gazdag válogatás mutatja be Caragialét, Creangát, Vlahutát, Cosbucot, valamint a szocialista írókat. C. Dobrogeanu-Gherea kritikai műveiből első ízben kap a magyar olvasó terjedelmesebb szemelvényeket. Csaknem félszáz fordító munkáiét fogja egybe a kötet. Névsorukban olyan elismert műfordítókkal találkozunk, mint Áprily Lajos, Bajor Andor, Deák Tamás, Fodor Sándor, Franyó Zoltán, Illyés Gyula.Tékely Zoltán, Kacsó Sándor, Kányádi Sándor, Kiss Jenő, Lőrinczi László, Majtényi Erik, Méhes György, Szemlér Ferenc, Székely János, Veress Zoltán. Ez a nagy fordítógárda már egymaga mutatja a szerkesztők körültekintő gondosságát és művészi érzékét. Következetesen érvényesítették azt a szempontot, hogy minél magasabb művészi szinten, minél jellemzőbb és értékesebb szövegek segítségével mutassák be e korszak kiemelkedő íróegyéniségeit. Tudjuk továbbá, hogy a kötetben szereplő fordítók kitűnően ismerik a román nyelvet és irodalmat. Általában az egész antológia felépítése művészi szempontból rendkívül igényes, tudományos megalapozottságú rendszerezése szilárd történeti és ideológiai alapokon nyugszik: az egész munka azt a célt szolgálja, hogy a román irodalom nagy értékeit minél közelebb hozza a magyar olvasó érdeklődéséhez. Persze a hatalmas anyagban akadnak hibás szövegek, további fejlesztésre szoruló megoldások is. Sajnáljuk, például, hogy a gyűjteménybe felvett Caragialeszemelvényeket nem előzte meg egy újabb alapos szöveg-revízió. Saját Vlahuta-regényfordításunkkal sem vagyunk ma már elégedettek. Cosbuc egynémely verse szintén megérdemelné az artisztikusabb átdolgozást. Fogyatékosságai ellenére a Kis Tükröt nyugodt, lelkiismerettel az utóbbi idők legértékesabb kiadványai közé sorolhatjuk, összehangoló és rendszerező munkájáért a legnagyobb elismertst érdemli a két szerkesztő: Mihai Gafita és V. András János A gondos és ízléses műszaki kivitelért a könyvtervező Tóth Samu, Bálint Lajos műszaki szerkesztő és Deák Ferenc grafikus mellett a kolozsvári Nyomdaipari Vállalat dolgozóit illeti a dicséret. Túlzás nélkül állítható, hogy az utóbbi évek egyik legszebb kiadványa ez, mely mintaszerű tördelésével, nyomásával és kötésével méltán hívja fel magára a könyvbarátok figyelmét. KAKASSY ENDRE ! 1963. február 21., csütörtök Percek és milliméterek értéke (Folytatás az 1. oldalról) közé. A hántológépekből kikerült 12—14 centiméter átmérőjűre fogyott rönktengelyeket sem tüzelik el ezután, hanem a különböző termelőegységeknél értékesítik. Kétségtelen, az utóbbi időben sokat tettek a munkatermelékenység növeléséért a dettai furnírgyárban. Ámde még van tennivaló, feltárásra váró újabb belső tartalék. Ezek között említjük meg a gőzgépekből, hőkezelő tartályokból való hamu eltávolítását. Ez a munkaművelet egy újítási eljárással gépesíthető kizárólag helyi erőforrásból. A hulladék lemez eltávolítását ugyancsak gazdaságosabban megoldhatják szállítószalag üzembehelyezésével. Mindez nem igényel nagy beruházást, kisgépesítési alapból elvégezhető. A termelékenység növekedését s egyszersmind a termékek minőségének megjavítását eredményezi az is, hogy termotechnikai felszereléssel látják el a hőkezelő tartályokat. Ezáltal pontosabban betarthatók majd a hőkezelési, gőznyomási előírások. Vagy ott van a lemezpréselő osztály, ahol a nehezebb munkakörülmények miatt négy váltásban (6—6 órát) dolgoznak. Ebben az esztendőben — mint tervbe vették — a munkafeltételek megjavításával, jobb levegőkondicionálással a préselő osztályon is rátérnek a három váltásos munkára. Megannyi útja van tehát a munkatermelékenység növekedésének. A dettai IPROFIL dolgozói ezt lépésről-lépésre szélesítik s újabb és újabb tartalékokat tárnak fel. A gyár kommunistái, legjobb munkásai, mérnökei megfogadták, hogy minden mutatószámnál teljesítik ez évben a tervet, a munkatermelékenységet 7 százalékkal növelik 1962- vel szemben. A pártbizottság és az üzem vezetősége megfelelő műszaki és munkaszervezési feltételeket teremt, s következetes politikai-nevelőmunkát fejt ki a dolgozók között, hogy e szép felajánlások valóra váljanak.