Előre, 1963. július (17. évfolyam, 4872-4897. szám)

1963-07-03 / 4873. szám

2 MÉNÉS­K Kiapadhatatlan forrás Az idei nyár sem jelent holt­szezont az irodalomban. Egymás­után jelennek meg az új köny­­vek, a meleggel dacolva jelentős tanácskozás folyt a régi és új harcáról és nem utolsó sorban friss erővel szólaltak meg ezek­ben a kánikulás napokban iro­dalmunk veteránjai. Ünnepeltük és ünnepeljük a hetvenéveseket, azokat akik sok évtizedes alkotómunkájukkal ki­vívták az olvasók osztatlan sze­­retetét és megbecsülését. Ilyen születésnapi alkalomból adtak interjút az irodalmi sajtónak I. M. Sadoveanu és Demostene Bo­­tez és ünnepi alkalom nélkül nyilatkoztak mások is, mint pél­dául Ion Vinea vagy Kós Ká­roly, aki bár évszámai szerint a legöregebb valamennyiük közül, de szellemi frisseségben sikerrel versenyezhet még a fiatal nem­­zedék tagjaival is. Mindannyian tele vannak munkakedvvel és tervekkel, új műveket ígérnek, még jelentőseb­­beket mint az eddigiek. I. M Sadoveanu bejelentette, hogy el­készült trilógiájának harmadik részével, a Ion Sintu folytatásé­­val és újabb nagylélegzetű pró­zai alkotásba kíván kezdeni. Kós Károly azzal örvendeztette meg az olvasót, hogy kitartóan dolgo­zik nagy történelmi regényén Nem ünnepi fogadkozások ezek, hanem az alkotni vágyó ember mindennapos terve, olyan íróké, akik noha már gazdag életmű­­vet gyűjtöttek össze az olvasó­nak, még mindig akad mondani­valójuk- sőt — talán úgy érzik — a legjelentősebbet még ezután fogják elmondani. Az öregek életismerete a köz­kincs, az idős írók művészi ta­pasztalata nélkülözhetetlen a fia­talok számára. Talán ez indítot­ta Kós Károlyt arra, hogy Utunk­­beli interjúja után közzétegye Ars poetica-jét, eszmegazdag val­­lomását írói felfogásáról és mű­vészi eljárásáról. A realizmus legnemesebb hagyományainak tömör megfogalmazása ez a meg­­nyilatkozás és a kérdés melyet az idős író különösen hangsú­lyoz, valóban igen időszerű a fiatal tollforgatók fejlődése em­­pontjából. „A mese (novella, el­beszélés, regény, sőt a színjáték is­ mindenekfelett érdekes legyen. Az unalmas mesét — legyenek bár egyéb kiváló értékei — a-ra vállalja az olvasó — illetőleg nézőközönség.“ — hangzik Kós Károly önmaga számára megfo­galmazott munkaparancsa. Ki ne érezné azonban, hogy az ami törvényként szabta meg a gazdag és értékes életmű jellegét, meg­szívlelendő tanács és útmutatás a fiatalok számára, akiket el­bűvölt a belső monológ, a jelké­­piség újdonságának varázsa és olykor megfeledkeznek arról, hogy a próza akkor érdekes és vonzó, ha cselekményes. Bár minden író maga szabja meg stílusát és művészi eljárá­sait, — ami érvényes az egyik alkotó számára, nem kötelező más számára — Kós Károly hosszú alkotómunkája során szerzett tapasztalata kétségtele­nül hasznosítható mások számára is, anélkül­ hogy ez az írói egyé­niség rovására menne. Nálunk a fiatalok gyorsan nő­nek, az öregek azonban nem vénülnek. Milyen jó is, hogy idős alkotók szülői gondossággal igaz­­gatják a pályakezdők lépteit, hogy ne a kitaposott után, de­­mégis a kijárt út tapasztalatával, még gyorsabban és eredményeseb­­ben haladjanak a pártos alkotás csúcsai felé eszmegazdag, művé­szi ihletésű szocialista realista irodalmunk gazdagítására. KOVÁCS JÁNOS A fiatalság lendülete címmel K. Vojnov fiatal szovjet rendező a Moszfilm stúdióban ké­szült alkotását vetítik. Főhőse Nyi­­koláj Babuskin útnak indul egy északi építőtelepről, hogy téglát szerezzen a gyárból az építkezés meggyorsítására. Néhány napot szándékszik Dzsegoréban tölteni, de három hónapig marad el, mert a főmérnök őt bízza meg a fal-eleme­ket gyártó részleg munkájának be­indításával. Babuskin alakjában a rendező a mai szovjet fiatalságnak azzal a típusával ismerteti meg a nézőt, amely egészséges szellemével, hozzá­­értésével máris az építők élvonalá­ba küzdötte fel magát. Fő jellemvo­násai: a becsületesség, az őszinte­ség, a munkaszeretet nagy felad­atok megoldására teszik képessé. Mikor hajóra száll, hogy vissza­­utazzon északra, nemcsak jó bará­tokat hagy maga mögött, hanem egy lányt is. A városka nemrég végzett főépítésze előbb csak fara­gatlan, mindenki sorsába kéretlenül beleavatkozó vidéki fiatalembert lát benne. De amint alkalma nyílik job­ban megismerni, felismeri értékeit, s őt is megejti az a tisztaság és egy­szerűség, amely oly vonzóvá teszi ezt a fiatalembert, s amely jótékony sugárzásával erőt, biztonságérzetet kelt mindenkiben, aki vele köze­lebbi kapcsolatba került. Vojnov ép­pen azt akarja elmondani filmjével, hogy a bábuskinok nem csupán nagyrabecsült építők, a kommuniz­mus létfeltételeinek megteremtői a távoli vidékeken, hanem az új tí­pusú szovjet ember megtestesítői, a Befejezte tanévét a petrozsényi munkásegyetem A petrozsényi egyetem befejezte idei tanévét. A munkásegyetemnek 1962—1963- ban 130 hallgatója volt s ezek közül 100-an rendszeresen látogatták az előadásokat. Az ünnepi külsőségek között nemrég befejeződött tanév kezdettől fogva jól volt megszervezve. A beiratkozásokat megelőzőleg a szakszervezeti osztálybizottságok kultúrfelelősei megismerkedtek a munkásegyetemek feladataival, a tanfolyamhallga­tók általános műveltségének, politikai, ideológ­ai és szakmai ismereteinek gyarapí­tására irányuló törekvéseikkel. Az előző évek tapasztalatai nyomán a tanfolyamok műsorát helyesen állították össze, figyelembe véve a városi üzemek sajátosságait s ez számos munkást késztetett az egyetem tanfolyamainak látogatására. Az előző tanfolyamhallgatókkal folytatott megbeszélések alapján gondoskodtak ar­ról, hogy az elmúlt évben különös érdeklődésre talált témák az idei tanévből se hiányozzanak. A szükséges tananyagok beszerzése, a tágas, tiszta tantermek biztosí­tása ugyancsak pozitív hatással voltak a tanfolyamok kibontakozására. Az előadókat a petrillai bánya és a petrozsényi bányászati főiskola tapasztalt mérnökei és tanárai közül válogatták ki. A leckeórákat az év elején összeállított tanterv alapján tartották meg, s az előadott anyagokat szemináriumokon és tanács­kozásokon is megvitatták. Az 1962—1963-as tanév anyagát 46 leckére osztva 65 óra alatt adták elő, és minden fejezet szemináriuma számára két órát irányoztak elő. A záróünnepség alkalmából a petrillai bánya szakszervezeti bizottsága 1700 lej értékű, 39 tárgyjutalommal tüntette ki a legjobb hallgatókat. Constantin Simota, a petrillai bánya első részlegének mozdonyvezetője irattáskát, töltőtollat és három könyvet, Gh. Zaharie vájár, az első részleg műszakvezetője töltőtollat és hét könyvet, Dumitru Apostol vájár töltőceruzát és négy könyvet kapott. GH. EDOBESCU technikus Fiatal képzőművészek eredményes tanulmányútjai Beszélgetés Brádut Covaliu elvtárssal, a Képzőművészek Szövetségének titkárával. Az RNK Képzőművészei Szövetségé­nek székházában koraeste olyan nagy a nyüzsgés, a forgalom, mint előadás előtt a színházi előcsarnokban. Festők és szobrászok, grafikusok és iparművé­szek jönnek és érdeklődnek, s úgyszól­ván naponta van itt mindenki számára újság: dokumentációs utakat, s ha sza­bad így mondani tanulmányi kirándu­lásokat szerveznek, hírek szállnak a változatosnak és gazdagnak ígérkező őszi képzőművészeti idény elkövetkező eseményeiről. A Szövetség vezetősége is ülésezett, s Brádut Covaliu titkár is csak néhány percet szakíthatott az interjúra. — Szeretnénk, ha tájékoztatna arról, hogyan szervezik meg a képzőmű­­vészek nyári dokumentálódó útjait ? — Elsősorban a fiatalokról szólnék, mert itt már az első eredmé­nyekről is beszámolhatok. Bár ezek nyilvánvalóan csak kezdeti ered­mények, mégis feljogosítanak arra, hogy egyet-mást előzetesen megállapíthas­sunk. Eltérően az eddigi gyakorlattól, a vezetőség úgy határozott, hogy a fiatal művészek önálló tárlaton mutassák be munkáikat az ősz folyamán. Alapos, igényes munkához természetesen időre van szükség, így hát már május végén megszerveztük az első csoportokat. Rövidebb-hosszabb ideig számos kép­zőművész járt tanulmányúton Galacon, Baku tartomány új ipari gócpont­jain, Onesti-en, Savinesti-en, Buka­rest tartomány ipari vállalataiban, álla­­mi gazdaságaiban, kollektív gazdaságai­ban. Visszatérve arra, amit az előbb is em­lítettem — a máris felmérhető eredmé­nyekre — a helyszíni vázlatokat és a kompozíció-tanulmányokat egy bizott­ság megtekintette, s ennek én is tagja voltam. Annyit elmondhatok, hogy a kezdeti stádiumban látott művek ígéretesek, s úgy hiszem az őszi kiállítás a fiatalok reprezentatív felvonulása lesz. A doku­­mentálódást megszervező Művelődési és Művészetügyi Állami Bizottság, vala­mint a Képzőművészek Szövetsége elér­te célját. A művészek szoros kapcsolata szocia­lista jelenünk jellegzetes tevékenységi területeivel , a modern ipari tájjal és a nagyüzemi mezőgazdasági munkával és nem másodsorban, a dolgozó embe­rekkel a realista művészi vízió javára válik. A bizottság tagjai biztató kez­detnek ítélték meg Suzana Maitec, Na­párus Georgeta, Plácinta Maria és Plácinta Constantin, Nitescu Constantin munkáit, Ervant Nico­­gosian, Cráciun Micaela, Popescu Vio­­rica festők és Dánét Cornelia grafikus galaci képeit, Grigorescu Octav, Baciu Constantin és Hilohi Nicolae grafikusok Bukarest tartományban készült munká­it. Vajdahunyadról Piliuta Constantin, Nedel Aurel és Anitei Aurel hozott tar­talmas élményekről beszélő képeket, míg a szobrászok közül Mihail Lauren­­tiu, Gheorghita Alexandra, Radu Silvia, Caragiu Georgeta, Apostu Gheorghe vázlatai méltók említésre. Ha a fiatalok őszi tárlata beváltja reményeinket, hagyományossá tesszük ezt a seregszemlét. — Milyen elképzelés vezette a Szövetséget a többi képzőmű­vész dokumentálór­ásá­­nak segítésében és irányításában ?_______ A jövő évben nagysza­bású kiállítást tervezünk, és elképzeléseinknek is ez a leendő esemény szab keretet. A történelmi események hiteles rekonstruálására korabeli dokumentum és híradófilmeket vetítettünk le. Jelenleg pedig látoga­tás jellegű kirándulásokat rendezünk a történelmi események színhelyeire és a népi demokratikus rendszerünk megvalósítá­sairól nevezetes vidékekre, így alkalma nyílik min­den művésznek, hogy ma­ga választotta témájához a konkrét helyszíni doku­mentációra legmegfelelőbb helyet keresse meg. Természetesen ezen a kiállításon is részt vesz­nek, majd a tehetséges fiatalok. M. J. PORTRÉ Sever Mermeze festménye (a Galacon járt fiatal művészek csoportjából) ÚJ FILMEK szovjet társadalomban uralkodó egészséges, teremtő légkör letétemé­nyesei és biztosítékai. A főszerepet játszó Oleg Tabakov Babuskin szerepében kiegyensúlyo­zott, színvonalas színészi teljesít­ményt nyújt. Sztárparádénak hirdeti a falragasz Az ördög és a tízparancsolat című olasz-francia koprodukciót Hét filmtörténet hi­vatott beszámolni a tízparancsolat betartásának mai állásáról a mai Franciaországban. A szatirikus ösz­­szekötő szöveget hol a parancsolato­kat áthágó, hol a betartó hősök ro­vására, a klasszikus ördögszimbó­lummal, a kígyóval mondatják el. Az egyes történetek azonban egy­hangúan, ötlettelenül kapcsolódnak. Az elvárt franciás szellemesség nem ragyog mindig megszokott módján. A film alaphangvétele az anekdotá­­zás és a joviális mosolygás között van valahol. Julien Duvivier filmjében a kel­lemes perceket csupán az olyan mél­tán népszerű színészek törekvései­nek köszönhetjük, mint Mi­chel Si­mon, Francoise Arnoul, Mel Ferrer, Micheline Presle, Charles Aznavour, Fernandel, Alain Delon, Danielle Darrieux, Luis de Funes és Jean Claude Brialy. Három tehetséges fiatal lány si­­ker felé vezető útját mutatja be a Bájosak és hazugok című olasz film. Helikopterről lát­juk az örök várost a film kezdő képsorában, miközben az epét kom­mentárból megtudjuk, hogy az örök jelző napjainkban a megélhetésért, az érvényesülésért folytatott szaka­datlan versenyfutásra illik legin­kább. A három lány — Isabelle Corey, Inge Scöner és Eloisa Cianni — az i­smeretlenség nyomasztó árnyéká­ban egyik vereséget a másik után könyvelik el. A mesterségbeli tu­dás és a szorgalom nem elegendő ahhoz, hogy nevet teremtsenek ma­guknak, s ezért elhatározzák: az érvényesülés bevett módjával pró­bálkoznak , szenzációt keltenek. Bűntény színlelésével hamarosan közismertté válik a három lány, a botrányéhes sajtó jóvoltából. A cse­lekményt vígjátéki bonyodalmak te­szik hatásosabbá. Nunzio Malasoma, az olasz ren­dezőgárda egyik veteránja, filmjé­vel becsületesen kiáll az igazi érde­mekkel mit sem törődő szenzációéh­­ség és sznobizmus ellen. Kár, nagy a vérszegény cselekmény miatt a film nem nemesedik kemény szatí­rává. Caterina Valente bársonyos mély hangját, olaszul, né­metül, franciául is ugyanolyan tem­peramentumosan zengő énekét már a rádióból is jól ismeri a közönség. Ezúttal a Csodálatos vagy. Cathe­rine c. új nyugatnémet film jóvol­tából személyesen is láthatja ját­szani, énekelni, táncolni a tehetsé­ges művésznőt. A mese a háború előtti úgynevezett „exportvígjáték", konjunktúra egyik legrutinosabb szerzőjének, Fodor Lászlónak a fu­­tószalagáról került le — ki tudja számontartani, hogy a széria hánya­dik darabjáról van szó... A tapasz­talt néző már azzal szórakozhat a film vetítése közben — és ez sem utolsó dolog —, hogy öt perccel előre tippeli, mint alakul tovább a cselek­mény. Könnyű hibátlanul tippelni, mert az ügy nem rejti a változatok oly végtelen lehetőségét, mint a Pronosport például. Caterina Valen­te előadókészségében nem csalódik a néző, hiszen tánctudása is méltó az énekéhez. De a történet gyermek­ded fordulataihoz képest a művész­nő aránylag keveset énekel és tán­col. Néha azt gondoljuk: azért a pár dalért, ebben, a hőségben ez a mese — túl nagy dr... Werner Müller zenéje egész ked­ves, bár nem rendkívüli. A nyugatnémet rendező­ álmodta délfrancia tájat elképesztően kövér emberek népesítik be: ez a humor egyik fontos forrása a filmben. De ez még humornak is elég vaskos. A tőkés filmprodukció rejtelmein mélázunk a Párizs rejtelmei láttán A púpos családjába tartozik ez a másik klasszikussá avatott ponyvá­nak, Eugene Sue regényének új film­változata, természetesen megint a műfaj nyútt, de elnyűhetetlen vete­ránjával, Jean Marais-vel a fősze­repben. A rabló kapitalizmussal áll itt szemben a nemes márki, aki a párizsi proletárnegyedeket járja ál­ruhában, hogy igazságot osszon. En­nek megfelelően a Jean Marais-ra­­jongók bánatára, a sok látványos kardvívás elmarad s azt a rendező korong-, lánc-, gerenda-párbajokkal és egyéb, hogy úgy mondjuk, ter­mészeti fegyverekkel helyettesíti. Meggondolkoztató a filmgyártás ilyen polarizálódása Franciaország­ban: egyik oldalon a valóságtól ma­gas művészi igénnyel elforduló mélypszichológiai kísérleti filmek, amelyeknek nemeslevele a közérthe­tőség hiánya s a vontatottság — má­sik oldalon pedig az olcsó és egyre igénytelenebb, hatásvadászó kaland­filmek, pókhálós, ócska könyvtárak mélyéről kihalászott ponyvák film­­változatai. Eugene Sue és társai mellett, a francia irodalom realista nagyjai elszomorítóan csekély arány­ban kapnak filmszalagot. A háború óta két Balzac-film volt — az egyik az NDK-val készült koprodukció­ban, — egy Stendhal, három Mau­passant — ebből egy koprodukció, két Zola — mindkettő koprodukció, s a modernebbek közül egy Anatole France. A többi: Romain Rolland Roger Martin du Gard, Louis Ara­gon sehol. Ez bizony már nem rej­telmes, hanem nagyon is világos kul­túrpolitika: az eszmei csőd kultúr­politikája. HALÁSZ ANNA MEZEI JÓZSEF ELŐRE FALVAK DOLGOZÓ NÉPE 27. (839.) száma Az első oldalon Octavian Molnár agrármérnök, a Nagykároly rajon! mezőgazdasági tanács elnöke beszá­mol arról, hogyan szervezték meg az aratási, cséplési és a betakarítási munkálatokat. A második oldalon lapunk sajtóle­velezői adnak hírt a kollektív gazda­ságokban folyó mezőgazdasági mun­kákról, valamint egyéb vonatkozású szervezési kérdésekről. A harmadik oldalon Teremnek a kopár domboldalak címmel jelent meg cikk a Galați tartományi kol­lektív gazdaságokban folyó teraszolás­ról. A negyedik, ötödik oldalon a me­zőgazdaság előtt álló legaktuálisabb kérdésekkel foglalkozik a lap. Megjelent a (E. Sirzea felvétele) A vajdahunyadi kokszvegyészeti üzem látképe Előtérben a mezőgazdasági építkezések Rajonunk 48 kollektív gazdaságában az idén úgy tervezték, hogy összesen 232 új gazdasági és más épülettel egé­szítik ki a már meglévőket. Mivel a gazdaságok tervei szerint az állatállo­mány év végére számottevően gyara­podni fog, magától értetődően a szál­láshelyek építése került előtérbe, így számszerint 91 új szálláshely építését vették tervbe. Ezek a következőképpen oszlanak meg : 39 istálló (100 férőhe­lyesek) 10 hizlalda (egyenként 50 hízó számára) 13 fiaztató (átlag 25—30 ko­cának) 14 karám, 14 baromfiól és egy csibenevelde. Eddig összesen 114 építkezéshez kezdtek hozzá, amiből 73 szálláshely. A tervbevett 39 istálló és 13 fiaztató min­­denikét el is kezdték. Ezenkívül hoz­záláttak 4 hizlalda, 6 karám és 11 ba­romfiól építéséhez. Jelenleg 4 istállót, 6 fiaztatót, 5 karámot és 5 órat­át is adtak rendeltetésének. 6 istálló tetőze­tén dolgoznak, 16-nak pedig most rak­ják a falait. Úgy számítják, hogy júli­us 15-ig ezzel is elkészülnek. Négy fi­aztató ig elkészült a tetőzésig. Az istálló építés terén a bálványos­váraljai, kiskajáni, mányai és réceke­resztúri gazdaságok járnak az élen. Teljes egészében elkészültek az istálló­építéssel. A fiaztató építésének a befe­jezésében a bábolnai, kecskési, kozár­vári, nagyilondai, mikeházi és rettegi gazdaságoké az elsőség, míg a karári építéssel a nádasszentmihályi, pecsét­szegi, hollómezői és kozárvári kollek­tivisták készültek el. Erdővásárhelyen, Nagylóznán, Mányán, Récekeresztúron és Oroszmezőn pedig a szárnyasok szál­lását építették fel. A megkezdett 10 raktárból egyet teljesen felépítettek, míg négyet 10 napon belül fejeznek be, már a tetőzé­­sén dolgoznak. Rajonszerte összesen 7 betonsiló építését tűzték célul. Eddig 3 készült el belőlük. 1 Dések­hegyen, 2 pedig Kozárváron, a többi épülőfélben van. Amint a fentiekből kitűnik, a rajon számos kollektív gazdaságában azon írta: Dr. BOGDAN NICOLAE a Dés rajoni mezőgazdasági tanács alelnöke igyekeznek, hogy idejére elkészüljenek az építkezésekkel, s ennek kézzel fog­ható tanújelét is adják, de nem minde­­nütt azonos a helyzet. Ott vannak pél­dául a galgóiak. Régi, erős gazdaság. Annak ellenére, hogy módjuk és tapasz­talatuk is megvan hozzá, a tervbe vett új istálló építésében még csak az alapo­zásnál tartanak. Dézsaknán egy raktár építését tervezték, de még nem kezdtek hozzá. Hasonló a helyzet Nagylónán is. Szásznyiresen sem állnak sokkal külön­bül. Egy istálló és egy raktár építését vették tervbe, de mind­eddig, csak az istálló alapozásáig jutottak el, a raktár­hoz pedig még hozzá sem fogtak. Blen­­kemezőn a szárnyalás építését még el sem kezdték. Ezek a példák azt mutatják, hogy ott, ahol a gazdaság vezetősége komo­lyan foglalkozott az építkezéssel, meg is van az eredmény, ahol pedig ez a fontos teendő a háttérbe szorul, ott lassan halad a munka. Pedig a feltéte­lek szinte azonosak, s az építkezés meg­szervezéséhez is azonos módon láttak hozzá. Még a kora tavasszal a rajon minden gazdaságában építő csoportokat alakí­tottak, amelynek tagjai a kollektivisták köréből kerültek ki. Az építőcsoport és a gazdaság írásbeli szerződést kötött, amelyben feltüntették az építkezés kez­detének és befejezésének időpontját, leszögezték azt is, mennyi munkanapot írnak a mesterek javára. Az építőanyag jórészét helyi erőforrásból fedezhették, tehát az indulással nem volt baj. A rajthoz egyforma eséllyel álltak, s egyesek nem azért maradtak le, mert a többieknél gyengébbek lennének, sőt! A gazdaságok nagy többségében sok kő van, arait elsősorban az alapozásnál, de falrakáshoz is használnak. Blenke­­mezőn s még több gazdaságban például kőből húzták fel a falakat is. A homok­szükségletet szintén helyi kitermeléssel fedezték. A téglát is a gazdaságokban állítják elő. Több gazdaság tetőcserepet is készít. Rajonszerte összesen 373 000 cserepet állítottak elő helyi erőforrás,­ból. Ezenkívül vesszőt, (plafonozáshoz), kukoricaszárut (tetőnek) is használnak az építkezéshez. Tehát adottságokban nem szűkölködünk. Az építkezési módszerek a gazdasá­gok lehetőségeihez mérten váltakoznak. Ott ahol a közelben kő van, már a télen hozzáláttak a kitermeléshez s ab­ból rakják az alapokat, vagy a falakat. A gazdaságok többsége azonban téglá­ból építkezik, 90 százaléka a gazdasá­goknak pedig a maltert agyagos földdel helyettesíti. A költséges faanyag megta­­karítás végett az istállók plafonozását vesszőfonatból készítik, amit betapasz­tanak. Zalkán, Kajánon, Kiskalocsán, Paptelkén és másutt alkalmazzák ezt a módszert. A silóépítésnél is a legol­csóbb módszert alkalmazzák. Általában­ gödörsilót építenek. Az idén néhány gazdaságban felszíni betonsilót is épí­tenek. Az istállók padlásterét különbö­­ző termények szárítására használják fel, így például Bábolnán, Pecsétszegen, Nagyilondán, napraforgót, babot teríte­nek el az istálló padlásán. Több gazdaság igyekszik a jól bevált módszereket követni. A rettegtek pél­dául mielőtt a fiaztató építésébe fog­tak, ellátogattak Zsukra tapasztalatcse­rére. Az ott látottak alapján mintafiaz­­tatót építettek. Kackón most van épü­lőfélben egy korszerű növendékistálló. Az istálló építésénél általában a kor­szerű követelményekhez igazodnak. Kü­lön tejtárolót építenek a gondozók szo­bája mellé, s az istálló ellenkező olda­lán a takarmánykonyhát helyezik el. Az állatok oldalról mennek be az istálló­ba. A jászlakat a falak mentén helyezik el. A trágyahordást az istálló középső részén csillével bonyolítják le, önitató­­kat is szerelnek be, Kacskón már el­készültek vele, Récekeresztúron most szerelik. A trágyalé tárolására minden istálló mellett kútat építenek. A rajoni mezőgazdasági tanács, a he­ti helyzetjelentések alapján és a terep ellenőrzése alkalmából tapasztaltak­ból pontos képet alkotott az építkezé­sek menetéről. Oda, ahova szükséges­nek tartjuk hosszabb ideig is kiszállunk, hogy segítsünk az esetleges akadályok elhárításában. Esetenként több gazdaság elnökével, mérnökével a tanácsnál vi­tatjuk meg az építkezések helyzetét. A faanyag kérdés megoldásában is segí­tettünk a gazdaságoknak. Pótkiutalást kértünk a tartománytól s kaptunk is. Legutóbb egy hetes ankétot szervez­tünk. Bejártunk valamennyi gazdaságot. Számbavéve a lehetőségeket, s azt, hogy az építkezések menetét objektív akadá­lyok nem gátolják, a gazdaságokkal együttesen úgy határoztunk, hogy az építkezéseket augusztus végéig befejez­zük. ÜZEMI LEVELEZŐINK JELENTIK A marosvásárhelyi nyomdászok munkasikereiről Paus b­an tájékoz­tat. A Poligrafia nyomdavállalat dolgozói csaknem 20 százalékkal túlteljesítették májusi összterme­­lési tervüket, ami értékben kifejez­ve 12 000 lejnek felel meg. Különö­sen szép eredményeket értek el a folyóirat, doboz és fényképpapír részlegen. A temesvári Stefan Plavák cipő­gyár legjobb szakemberei arra tö­rekszenek, hogy újításaikkal meg­gyorsítsák a munkafolyamatot. Pél­dául Georgescu Mihai a táskazse­bek beszegésére készüléket szer­kesztett, amely lényegesen meg­gyorsítja az egész munkafolyama­tot. — írja Szuromi József mun­kás. Radoslav Berovic György szép kivitelezésű új kaptafa-modellt ké­szített. A talpvágó részlegen talp­bélés-marógépet helyeztek üzembe. Ezáltal a kidolgozás minősége lé­nyegesen megjavult s három em­ber munkáját most egy is elvégzi. A nagyszebeni Independenta fém­ipari üzem kollektívája a pártszer­vezet irányításával, a szakszerve­zet és az IMSZ támogatásával szüntelen harcol a munkatermelé­kenység növeléséért. Igyekszünk minél nagyobb mér­tékben bevezetni az új technikát, a korszerű termelési módszereket al­kalmazni. A tervfeladatok megvi­tatása során számos értékes javas­lat hangzott el. Ezek többnyire a munkatermelékenység növelését cé­lozzák és rendszerint bekerültek a műszaki-szervezési intézkedések tervébe. Ebben az évben csaknem 170 ilyen intézkedést alkalmaz­tunk. Ennek eredményeként az évi munkatermelékenység előirány­zatnak több mint a felét biztosítot­tuk és csaknem három millió két­százezer lejt takarítottunk meg. Az öntödében például számos alkat­részt fémkokillába öntünk, ami több mint 50 százalékkal csökkenti az eddigi szükséges munkaidőt. A­ 3. mechanikai osztályon 38 alkat­rész megmunkálását univerzális esztergák helyett automata eszter­gákkal végezzük, amelyek egyet­len befogással elvégzik az összes műveleteket. Az illető alkatrészek esztergályozásánál így több mint 100 százalékkal nőtt a munkater­melékenység. Jó eredményeket értünk el a gé­pek korszerűsítése terén is. Ezek közül megemlítjük, hogy három marógépre 5—5 további késbefogót szereltek. Ezek a gépek most hat késsel dolgoznak az eddigi egy he­lyett, s a munkatermelékenység 15 százalékkal nőtt. A modernizálási munkában kitűntek: Bokor Béla lakatos, Rau J­an esztergályos és mások. Hila Romulus lakatos 1963. július 3., szerda SZÓVÁ TESSZÜK A nagybányai Gép- és Bányafelszerelést gyártó vállalat és a Vegyi­kombinát elég nagy távolságra, mintegy két kilométerre van attól a helytől, ahonnan a 2-es és a 8-as számú autóbuszok minden reggel pon­tos időben kellene induljanak, hogy a munkába igyekvőket elszállítsák. Sajnos azonban reggel 5 óra helyett legtöbbször 6 óra előtt 10 perc­cel indulnak az állomásról, ahol ilyenkor már mintegy 60—70 ember várja őket. Nem beszélve arról, hogy ilyenkor aztán, amikor látják, hogy túl­zsúfolt az autóbusz, a következő állomásokon meg sem állnak, nem törődve azokkal, akik még fel akarnak szállni. Már többször megkér­deztem a kalauznőt, hogy miért nem jönnek hamarább, hiszen tudják, hogy az állomástól a két üzemig legkevesebb 12 perc alatt ér el az autóbusz. A válasz az volt, hogy nem jött hamarabb a sofőr. Persze voltam olyan kiváncsi és előre tolakodtam, hogy megkérdezzem a so­főrt is. Érdekes módon ő azt válaszolta, hogy nem jött hamarabb a kalauznő... így aztán köszönhetjük a Városi Közüzemek vezetőségének, ha sokszor elkésünk... Már többször felhívtuk erre a Közüzemek igaz­gatóságának figyelmét. Akkor még tél volt, s azt a választ kaptuk, hogy azért késnek, mert a szabad ég alatt álló autóbuszoknak éjszaka befagy a motorjuk. Azóta nyár lett, még ki sem hűl a motor reggelig, de azért mi — ha a közüzemek intézkedésére várunk — még most is minden reggel elkéshetünk. Kirchmájer Péter, a nagybányai Gép- és Bánya­­felszerelés-gyártó Vállalat géplakatosa SZÁRAZPATAKA egyedülálló Bras­só tartományban, ahol nincs telefon. A legközelebbi készülék a falutól öt kilométernyire van, noha a Csíkszere­dái távbeszélő vonal áthalad Száraz­­patakán. A rajoni néptanácsnál már szóvátettük, ígéretet is kaptunk, de telefont még nem. Daczó Gergely kollektivista Tudomásom szerint Udvarhely rajon számos községében rendsze­resen­­kapható zseblámpa, illetve táskarádióhoz szükséges elem. Vajon mi a magyarázata annak, hogy a homoródkarácsonyfalvi szövetkezetből két hónapja hiány­zik? Balázs Dénes kollektivista

Next