Előre, 1964. április (18. évfolyam, 5105-5130. szám)

1964-04-08 / 5111. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA Bukarest, Dobrudzsa, Bánát és más tartományok sok gépállomása, állami gazdasága, kollektív gazdasá­ga tavaszi tervfeladatának tekinté­lyes hányadát máris teljesítette. Ez annak tudható be, hogy az említett egységek nem várták meg míg min­denütt felszikkad a mező, határré­szenként láttak munkához. A sza­badfalusi GTÁ immár jórészt ele­get tett soronlevő feladatainak, ezzel szemben az ugyancsak Bá­nát tartományi topolováci gép­állomás alig fogott a szántás-ve­téshez. Az előbbi GTÁ jól megválo­gatva a megdolgozható táblákat, sze­rét ejtette annak, hogy korán meg­kezdje a munkát, utóbbi viszont kés­lekedve indította el traktorait. Min­denütt van lehetőség arra, hogy megkezdjék a talaj előkészítését, a korai növények vetését, szükséges viszont, hogy a­ legjobbak példájára rugalmasan, körültekintően alkal­mazkodjunk a helyi adottságokhoz s halogatás nélkül hozzálássunk a sür­gető teendők elvégzéséhez. Mező­­gazdaságunk műszaki alapja tovább bővült ebben az évben. Sokezer új traktor, sokezer tonna műtrágya, kiváló vetőmag áll a gazdaságok ren­delkezésére. Most a traktorosokon, a kollektív és állami gazdaságok dol­gozóin, szakemberein múlik, hogy az állam nyújtotta, kedvező feltételek valóban a bőséges termés forrásaivá váljanak.­­ A kollektív és állami gazdaságok mérnökeitől, brigádosaitól különös figyelmet igényel az elkövetkezendő napokban a talajnedvesség megőr­zése. Kivéve Krisána tartomány északi részét és Máramaros tarto­mányt egészében, országos viszony­latban az utóbbi évek átlagánál ala­csonyabb a csapadékszint. Elsőren­dű feladat, hogy a gazdaságok ren­delkezésére álló gépi- és igaerőt két­­váltásban megszervezve, a lehető legrövidebb időn belül az összes őszi szántáson tárcsázással, boronálással majd hengereléssel megőrizzék a ta­lajnedvességet. Margitta, Nagykároly és Szatmár vidékén viszont a március végi és április eleji esőzések folytán sok he­lyen felgyülemlett a földeken a víz. Haladéktalanul intézkedni kell, hogy az illető gazdaságok levezessék me­zőikről a vízfölösleget és késedelem nélkül nekifogjanak a magágy elő­készítéséhez. Az első sürgősségi szakaszhoz tartozó növények vetésideje nemso­kára lejár. Úgy kell beosztanunk minden munkát, hogy a tavasziak magvai a legmegfelelőbb talajhő­mérséklet mellett kerüljenek takaró alá. A tavaszgabonák, cukorrépa, napraforgó vetése nem tűr haloga­tást. Minél hamarabb talajba jutnak annál jobb terméssel fizetnek, hasz­náljunk ki tehát minden alkalmat arra, hogy magvaik jó csírázási kö­rülmények közé kerüljenek. A Mezőgazdasági Főtanács leg­utóbbi plenáris ülése hangsúlyozot­tan felhívta a figyelmet a takar­mánynövények termesztésére is. A lóherét, lucernát — a legértékesebb takarmánynövényeket — most kell elvetni. Legyen gondunk arra, hogy e növények részére megfelelő nagy­ságú területet tartsunk fenn. De a gazdag termést nemcsak a területek bővítésével, hanem min­denekelőtt a hektárhozam nö­velésével kell biztosítanunk. S a nagy hektárhozam elérésé­ben alapvető szerepe van a ve­tési idő pontos betartásának. Úgy, ahogy Nagykároly vajon számos kol­lektív gazdasága már elvetette a pil­langós növények nagy részét, igye­keznie kell ezzel a munkával a többi gazdaságnak is. Az ország s min­den gazdaság érdeke követeli meg, hogy az állattenyésztést a fő terme­lési ág színvonalára emeljük. Ez csakis szilárd takarmányalap meg­teremtésével érhető el, amelyben a fehérjedús takarmányoknak nagy százalékot kell kitenniök. A koratavasziakat hamarosan a kukorica vetése követi. A Mező­­gazdasági Főtanács ajánlásainak megfelelően valamennyi gépállomá­son, állami gazdaságban még egy­szer felül kell vizsgálni a kukorica­vetőgépeket annak érdekében, hogy a termesztési zónánként megállapí­tott magmennyiséget vethessék el. Az állam gondoskodása folytán a tar­tományi, rajoni raktárakba idejében eljutottak a legértékesebb hibridku­korica magvak. Sok gazdaság át is vette ezeket. Akad azonban példa arra, hogy a mag még nem ért el mindenütt rendeltetési helyére. A rajoni­ mezőgazdasági tanácsoknak sürgősen gondoskodniok kell arról, hogy valamennyi gazdaság haladék­talanul átvegye egész kukorica vető­mag mennyiségét. Feltétlenül iga­zodni kell a magvizsgáló laborató­riumok elemzési eredményeihez, olyan értelemben, hogy a gazdasá­gok kezeljék összes vetni valójukat. (Folytatása a 4. oldalon) Simándi példa (Munkatársunktól). — Nehéz a feladatuk ezen a tavaszon a Krisá­­na tartományi kollektív gazdaságok dolgozóinak. A hosszúra nyúlt tél után a múlt héten beköszöntött szo­katlanul meleg napoknak egyhamar végeszakadt. Szombaton már ismét esős, rossz idő járta, ami fokozato­san ismét lehűtötte az alig felmele­gedett levegőt és talajt. A végetér­­ni nem akaró eső pedig tétlenségre kárhoztatta a vetésre és más tava­szi mezei munkára felkészült kol­lektivistákat. Az idő telik és egyre késik a ve­tés. Minden nap, minden óra drága ilyenkor. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a gazdaságok vezető­tanácsai kifogástalanul szervezzék meg a munkát és kellő előkészüle­tekkel biztosítsák, hogy ki legyen használva* minden órai napsütés, minden nap, amikor az időjárás jobbra fordul. C:a'»­­i'yinóáen le­­het elérni, hogy a meglévő időjárás mellett is idejében elvégezzék a vetést és a többi tavaszi munkát. Hogy ez teljes mértékben meg­valósítható, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Kőrös rajoni Simánd község kollektív gazdaságának pél­dája. A vetést március 30-án kezd­ték meg, s minthogy jól szervezték meg a munkát, jól ki is tudták használni a múlt heti szép időt. Szom­batra, április 4-re, amikor újra esni kezdett 506 hektáron már föld­ben volt a mag. Néhány nap alatt­­ befejezték a borsó, a tavaszi árpa, a mák, a lóhere vetését. A tervezett 600 hektárból 360 hektáron már a cukorrépát is elvetették. Nem kel­lett ehhez semmi boszorkányság, csak annyi, hogy amikor napsüté­sesre fordult az idő és a talaj en­gedte (március 30-án, hétfőn pél­dául) azonnal beindították a vető­gépeket, vontató traktorokat. S nem kettőt, hármat, hanem mind a hu­szonötöt, amit a traktorállomás ren­delkezésükre bocsátott. Hogy gyor­sabban menjen a munka, befogták a gazdaság igáslovait is. Így napon­ta 80—90 hektárt vetettek be, közben pedig más hasznos teendőre is fu­totta jól beosztott idejükből. A kol­lektivisták egy csoportja 450 hektár lóherét és 850 hektár legelőt boro­nált meg s rátértek az őszi kalá­szosok boronálására. Sőt előkészí­tették a kukoricaföldeket is, a vető­­­ma­zokat elosztották a brigádok között, a 16 darab 2-SPC-2 vetőgép az első alkalmas pillanatban meg­kezdheti a kukorica vetését. Tegnap, április 7-én, amikor nagy­váradi fiókszerkesztőségü­nkből tele­fonon beszéltünk a simándi kollek­tív gazdaság elnökével, örömmel hallhattuk, hogy elállt az eső, a föld újra szikkadt s így szerda reg­gel újra kezdik a vetést is. A még hátralévő cukorrépa földet két nap alatt bevetik, s ha addig nem kezd újra esni, 10-én megkezdik a kuko­rica vetését. Teljes lendülettel folyik a tavasziak vetése az N. Balcescu községi (Bakó tartomány) kollektív gazdaságban. gép- és traktorállomás dolgozói 474 hektárt készítenek elő a kukorica vetésére Ugyanakkor a hemeiusi-i eírni;mnm „Beatus ille, qui procus negotiis..." — boldog az, ki az ügyes-bajos dolgoktól távol... Kevés vers van az irodalomban, amelyet annyit idéztek volna az idők során, mint Horatiusnak ezt a mű­vét. És hányan írták meg azóta a falusi élet ma­­gasztalását szemben a városi hiúságokkal, ame­lyek romlásba döntik a halandót. Persze maga Horatius sem gondolta ezt épp olyan komolyan — különben nem adta volna Alfius uzsorás szájába ezt a hozsannát. Beatus ille ? A falusi élet, minden idillikus szép­ségével egyetemben sem vehette föl a versenyt soha a város mozgalmasságával. S az a társadalmi rendszer, amely a város-falu ellentét fölszámo­lására vállalkozik, csak az utóbbi fölemelése út­ján látja ezt megvalósíthatónak. Amit a város vesz át a falutól, mindenképpen minimális. Kiter­jeszti parkjait, fásít, zöld övezetekbe plántálja új negyedeit — ezzel csakugyan a szabad térségek, a friss levegő, az egészséges környezet felé igyek­szik a kapitalista építészet bérkaszárnyáinak de­ hos rengetegéből. De mennyi mindent kell ezzel szemben átvenni a falunak a várostól? Járdát, villanyt, mozit, oktatási és egészségügyi intézmé­nyeket, színvonalasabb társadalmi és kulturális életet, nem beszélve a termelés mikéntjének tech­nikai korszerűségéről. Hogy mit tettünk ezen a téren húsz esztendő alatt, arról az országot járó ember a két szemével meggyőződhetik, de az otthonülő is épp eleget tud meg a reggeli lapokból. Falvaink összképe meg­változott, s aki például esztendőnként látogatja meg ugyanazt a helységet, akár meg is írhatná az átmenet monografikus történelmét. De az átmenet átmenet marad, és különösen az ifjúságot nyilván még mindig jobban vonzza a város. Igaz, van már falun is mozi — de városon válogatni lehet a filmekben. Van falun is köny­vesbolt — de az újdonságokhoz hamarabb hoz­zájut az ember városon (néha még ott sem). Számos regény, novella, színdarab veti föl a vá­rosi ember beleilleszkedését egy falusi munka­körbe, ami nyilván annyi problémával jár. De ahelyett, hogy ezt tovább feszegetnők, inkább ves­sünk egy gyors pillantást Németh Zoltán és Szabó Ernő levelébe. Mindkettő fiatal ember, mindkettő falun él. Erről is írnak a szerkesztőségnek. Szabó Ernő, Gyéresen született, ott is dolgo­zott eleinte, amíg meg nem nősült és feleségével­­ együtt ki nem került a kutyfalvi állami gazda­ságba. „Szerettem szülővárosomat — írja levelé­ben, — mert lüktetett benne az élet, mert napról napra szépült... és nem gondoltam volna, hogy elszakadjak ettől az életmódtól... A várostól való megválás nem volt könnyű, de láttam azokat a feltételeket, amelyeket a párt teremtett a falusi dolgozóknak, és én felfrissült erővel kezdtem hozzá itteni feladataim teljesítéséhez...“ „Odahaza nem egy olyan véleményt hallottam — írja Németh Zoltán technikus gyakornok, aki most végzi a mezőgazdasági szakiskolát —, hogy azt­ mondja : miért iratkoztál mezőgazdasági szak­iskolába, miért nem mentél ide vagy amoda, hi­szen kapálni idehaza is megtanultál volna, stb ...“ Németh Zoltán csakugyan rádiótechnikusnak akart menni eredetileg, de most nagyon meg van elé­gedve választásával. „Nem bántam meg — írja a továbbiakban —, hisz minden szakma szép, ha szívből végezzük !“ Két fiatal ember, aki szeretett volna városon élni, akit az ipar vonzott, de aki falura került, és már eldöntöttnek is látja életútját. Ott látja el­­döntöttnek, a faluban. És nem kesernyés, utólagos belenyugvással, hanem fölvillanyozva, annyira fölvillanyozva, hogy tollat ragad, s ezt meg is írja a lapnak. Beatus ille ? A két levélből az derül ki, hogy igen. De ez a boldogság nem az ókori pásztorhan­gulat tövéről sarjad, és­­ nem is igyekszik leta­gadni vonzalmát a város mozgalmassága iránt. Hát akkor hol keressük forrását ? Nyilván abban, hogy kinek mi a boldogság-eszménye. Hogy az il­letőnek csupán szórakoztató délutánokból, esték­ből áll-e az élete, vagy az egész napot annak te­kinti-e. Mert aki vállalja azt, amit a mi új tár­sadalmunk reá kiró, és jól csak akkor érzi ma­gát, ha azt egész emberként letudta, annak a vi­lága nem zárul le a város szélső sorompóinál. Mint ahogyan a másik, a kényelmesebbik, az ön­magát jobban dédelgető fajta sem lesz feltétlenül megelégedett mégoly változatos és színes kikap­csolódási lehetőségek közepette sem. Mert egy kis kikapcsolódás nem árt ugyan, de azért mégis a bekapcsolódás mindennek az alapja. Aki ezt nem hiszi, aki ezt szakállas oktatgatás­­nak tekinti, az talán sok mindent megízlel élete során, de a Németh Zoltánhoz és a Szabó Ernőhöz hasonló fiatalok mély, tartalmas örömeit — soha. BEATUS ILLE... XVIII. évfolyam 5111 s 7. 4 oldal ára 20 iáni 1964 április 8., szerda Időveszteség nélkül, jó szervezéssel Az őszi vetések ápolása is sürgősA­z első magvak földbe hull­tak. Melegebb vidékeken be is fejezték az első vetési időszak munkáit. Hamarosan a mezőkön mindenütt döntő napok következnek. Minthogy a tél hosz­­szúra nyúlt kevesebb idő jut a ta­vaszi talajművelésre, vetésre. Ezért a jó szervező munka hangsúlyozot­tan kerül előtérbe. Kihasználni min­den napot, az egész gépállományt ez most a földeken a legfőbb cél. 60 hektár vetés növényzetét „fris­sítették fel“ a boronák fogai. Pedig patópéloskodásnak nem lehet most helye egyetlen faluban sem. Hisz a gazdag aratásnak, az ősziek szak­szerű ápolása is egyik fontos lánc­szeme. Lugos rajonban pedig — úgy ahogyan azt előirányozták — mind a 31500 hektár őszi vetést meg kell fogásolni. A traktorok, tárcsák, vetőgépek mellett itt is, ott is műtrágya-szóró gépeket látni a Lugos környéki szántóföldeken. Eddig 3000 hektár gyengébben „áttelelt“ őszi vetésre mintegy 500 tonna nitrogénes mű­trágyát szórtak. A nagyszákosi kol­lektivisták például 500, a hittyiásiak 400, a darovaiak 375,a bolduriak meg 325 hektáron javították fel így a búzaföldeket. (Munkatársunktól). — őszi vetést nyújtó, füvet húzó idő járja immár vagy tíz napja Lugos vidékén. Kör­­nyékszerte boronálják s műtrágyá­val serkentik a kollektivisták az üde, zsenge búza és árpatáblákat. Rajoni viszonylatban eddig közel 7000 hektár őszi vetést fogásoltak meg, hogy gyorsabban fejlődjön, bokrosodjon a növényzet. Különösen jól halad e munka a hittyiasi, cipári, lugojeli, iktári és néhány más kollek­tív gazdaságban. A hittyiásiak pél­dául már 500, a cipáriak pedig közel 400 hektár őszi vetést boronáltak meg. Némely helyen azonban mulasz­tás tapasztalható e téren, így Baján és Hazarisen, ahol a kollektivisták egyetlen hektár területet sem fogá­soltak meg. Világon is 893-ból alig Az Államtanácsnál fogadták dr. Bruno Pittermannt Gheorghe Gheorghiu-Dej az Ál­lamtanács elnöke és Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke kedd délben fogadta a Román NK Palotájában dr. Bruno Pittermann osztrák alkancellárt. ghe Gaston Marin, a Miniszterta­nács alelnöke, Grigore Geamanu, az Államtanács titkára, Corneliu Ma­­nescu külügyminiszter, Pompiliu Macovei külügyminiszter-helyettes és Mircea Olteanu, a Román NK bécsi nagykövete. Részt vett dr. Paul Wetzler, Ausztria bukaresti nagykövete, va­lamint dr. Robert Fischer, az oszt­rák alkancellár tanácsosa. A megbeszélés szívélyes légkör­ben folyt le. A Román Népköztársaság Palotájában A megbeszélésen részt vett Gheor­ Ebéd Ausztria alkancellárjának tiszteletére Ion Gheorghe Maurer, a Minisz­tertanács elnöke kedden ebédet adott dr. Bruno Pittermann osztrák alkancellár tiszteletére. Az ebéden részt vettek: Gheorghe Gheorghiu-Dej, az Államtanács el­nöke, Gheorghe Apostol, a Minisz­tertanács első alelnöke, Gheorghe Gaston Marin és Constantin Tuzu, a Minisztertanács alelnökei, Grigore Geamanu, az Államtanács titkára, Corneliu Manescu külügyminiszter, Mircea Olteanu, a Román NK bé­csi nagykövete, a kormány több tagja, egyes minisztériumok vezető­ségi tagjai és más hivatalos sze­mélyek. Jelen volt dr. Paul Wetzler, Auszt­ria bukaresti nagykövete, a vendég kíséretében levő tanácsosok és osztrák iparvállalati vezetők, s az osztrák nagykövetség egyes tagjai. A szívélyes légkörben lefolyt ebé­den pohárköszöntőt mondott a Ro­mán NK Minisztertanácsának elnö­ke és Ausztria alkancellár­ja. (Agerpres) Ion Gheorghe Maurer elvtárs pohárköszöntője Tisztenlt alkancellár úr! Tisztelt osztrák vendégek! Engedjék meg hogy mindenek előtt melegen kö­szöntsem önöket a Román Népköztársaság kormánya nevében és kellemes, hasznos időtöltést kívánjak or­szágunkban. Szívből örülünk az önök romániai látogatásának s meggyőződésünk, hogy ez méginkább elősegíti orszá­gaink b­aráti kapcsolatainak erősödését. Gheorghe Gheorghiu-Dejnek, az RNK Államtanácsa elnökének 1960. évi bécsi látogatása óta, rendszeres kap­csolatot-k jöttek létre a román és az osztrák államférfiak között, amelyek lehetővé tették a kölcsönös jobb meg­ismerést és a két ország közeledésének állandó ténye­zőjévé váltak. E kapcsolatok hasznos eredményeit nyilván meg­könnyítette az a tény, hogy mindkét félt a jogegyen­lőségen és a kölcsönös tiszteleten alapuló kétoldali együttműködés megszilárdítására irányuló óhaj ha­totta át, és hogy már kezdetben közös álláspont alá­(Folytatása a 4. oldalon) Dr. Bruno Pittermann alkancellár pohárköszöntője Elnök úr! Miniszterelnök úr, uraim, excellenciás uraim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjak a magam és munkatársaim nevében a meg­hívásért és a rendkívül meleg fogadtatásért, vala­mint azért is, hogy lehetőséget nyújtottak az osztrák államosított ipar árucsere-kérdéseinek megvitatására az önök illetékes fórumaival. Dr. Bruno Pittermann, miután kifejezte meggyőző­dését, hogy e tárgyalások sikerrel járnak, utalt a kul­turális és kereskedelmi kapcsolatokból fakadó régi baráti hagyományokra, amelyekre egyrészről a mai semleges Ausztria, másrészről Románia kapcsolatai épültek. Hangsúlyozta, hogy milyen fontossága van a népek közötti minél szélesebb tapasztalatcserének és árucserének ma, „amikor lejárt az autarchia kora“. ..Ha kontinensünk jövőjére gondolok, úgy vélem, hogy ez a jövő nem állhat torpedórombolókból és tankokból. Ennek a jövőnek mind a mezőgazdaság, mind pedig az ipar fejlesztési lehetőségén kell alapul­(Folytatása a 4. oldalon) KÉT HÓNAP UTÁN A VERSENYVÁLLALÁSOK TELJESÍTÉSE A FŐVÁROSI REPUBLICA CSŐHENGERMŰBEN Hazánk felszabadulása 20. évfor­dulója tiszteletére tett vállalások el­hangzása óta eddig minden hónap­ban több mint 4 300 000 lej értékű csövet termeltünk terven felül, a munka termelékenységét 0,7 száza­lékkal növeltük s egyúttal javítot­tuk a termékek minőségét. A versenyvállalások teljesítésé­nek legutóbbi elemzésekor mind­annyiunkat elégtétellel töltött el az, hogy már most az első hónapokban a termékek 88,4 százaléka első osz­tályú volt. Az állami tervben elő­irányzott 84 százalék helyett, ebben az évben 86 százalékot vállaltunk, s íme sikerült ezt is túlteljesítenünk. Az eredményt még értékesebbé te­szi az, hogy a minőség javulása együttjárt az önköltség csökkenté­sével. Még nem állnak ugyan ren­delkezésre az első negyedévi végle­ges adatok, de annyit már tudunk, hogy jelentékeny összeget sikerült megtakarítani. Ez az üzemi átlagban elért minő­­­ségi haladás kifejezésre juttatja, hogy mindegyik részleg dolgozói áll­hatatosan versenyeznek a termékek minőségének javításáért. Egybehan­golják ezzel a munkával a nagyobb termelékenységet, többtermelést, ön­költségcsökkentést. Jellemző példa erre a Miron Constantin vezette 3. számú hengerészcsoport munkája. Ez a csoport a 3 collos hengersor­nál 99,5 százalékban első osztályú csövet hengerelt s tervfeladatát egy­úttal mennyiségileg 5,6 százalékkal felülmúlta. A másik hengerészcso­port — amelyet Nicolae Chirnoaga mester és Gheorghe Bucurei tech­nikus vezetnek — ugyancsak szá­mottevően felülmúlta a minőségi tervmutatót. Az első osztályú csö­vek aránya 97,8 százalék, míg a tervfeladatot mennyiségileg 10,3 százalékkal túlteljesítették. Mind a két csoport a szocialista verseny élenjárói közé tartozik. Mégis ér­tékesebbnek tartjuk Miron Con­stantin csoportjának versenyered­ményét, mint a másik csoportét, mert a népgazdaság szempontjából hasznosabb, hogy csaknem kizáró­lag első osztályú csövet hengerel­tek, még ha valamivel kisebb arányban teljesítették is túl a mennyiségi tervfeladatot, mint a másik csoport. A versenyeredmények értékelésé­nél ebből a szemszögből ítéljük meg a teljesítményeket és ily módon ne­veljük a dolgozókat a minőségi munkára. S hogy az igényesség mind több dolgozó munkájának el­sőrendű jellemzőjévé válik bizonyít­ja, hogy egyre többen — például Tudor Tanase, Stefan Vasile eszter­gályosok és mások — az utóbbi idő­ben teljesen selejtmentesen dolgoz­nak s emellett túlteljesítik tervfel­adatukat. A termékek minőségének javítá­sát, s ilyen szempontból a gyártás­­technológia fejlesztését szolgálja egyre több újítási javaslat. A ha­zánk felszabadulásának 20. évfor­dulóját köszöntő verseny indulása óta több és gazdaságilag hatéko­nyabb újítást jelentettek be a dol­gozók a műszaki kabinetben, mint eddig bármikor; gyakorlatba ülteté­sük is meggyorsult. A legjelentő­sebb újítást Ion Eftimie munkás, Gheorghe Mihai mester és Constan­tin Ciogu technikus közösen kísér­letezte ki. A fúrócsövek csőkapcso­lóinak új gyártástechnológia szerinti megmunkálásáról van szó, ami 284 000 lej évi megtakarításon kívül megkönnyíti a kifogástalan minősé­gű munkát. A verseny sikerére döntő hatással vannak emellett a műszaki-szerve­zési intézkedési tervben a kisgépesí­tési, a gépkorszerűsítési és a mű­szaki tervben foglalt előirányzatok. Az üzemi szinten végrehajtandó MTO terv 39 témája ebben az év­ben 1 158 000 lejjel csökkenti a ter­melési költséget; a tervbe vett in­tézkedések nagy része emellett a termékek minőségének javulását szolgálja. Számos intézkedés a faj­lagos fémhasználatot és az önkölt­séget csökkenti, jobb munkafeltéte­leket teremt az egyes üzemosztályo­sOAN SALAJAN az üzem főmérnöke (Folytatása a 4. oldalon)

Next