Előre, 1964. április (18. évfolyam, 5105-5130. szám)
1964-04-08 / 5111. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA Bukarest, Dobrudzsa, Bánát és más tartományok sok gépállomása, állami gazdasága, kollektív gazdasága tavaszi tervfeladatának tekintélyes hányadát máris teljesítette. Ez annak tudható be, hogy az említett egységek nem várták meg míg mindenütt felszikkad a mező, határrészenként láttak munkához. A szabadfalusi GTÁ immár jórészt eleget tett soronlevő feladatainak, ezzel szemben az ugyancsak Bánát tartományi topolováci gépállomás alig fogott a szántás-vetéshez. Az előbbi GTÁ jól megválogatva a megdolgozható táblákat, szerét ejtette annak, hogy korán megkezdje a munkát, utóbbi viszont késlekedve indította el traktorait. Mindenütt van lehetőség arra, hogy megkezdjék a talaj előkészítését, a korai növények vetését, szükséges viszont, hogy a legjobbak példájára rugalmasan, körültekintően alkalmazkodjunk a helyi adottságokhoz s halogatás nélkül hozzálássunk a sürgető teendők elvégzéséhez. Mezőgazdaságunk műszaki alapja tovább bővült ebben az évben. Sokezer új traktor, sokezer tonna műtrágya, kiváló vetőmag áll a gazdaságok rendelkezésére. Most a traktorosokon, a kollektív és állami gazdaságok dolgozóin, szakemberein múlik, hogy az állam nyújtotta, kedvező feltételek valóban a bőséges termés forrásaivá váljanak. A kollektív és állami gazdaságok mérnökeitől, brigádosaitól különös figyelmet igényel az elkövetkezendő napokban a talajnedvesség megőrzése. Kivéve Krisána tartomány északi részét és Máramaros tartományt egészében, országos viszonylatban az utóbbi évek átlagánál alacsonyabb a csapadékszint. Elsőrendű feladat, hogy a gazdaságok rendelkezésére álló gépi- és igaerőt kétváltásban megszervezve, a lehető legrövidebb időn belül az összes őszi szántáson tárcsázással, boronálással majd hengereléssel megőrizzék a talajnedvességet. Margitta, Nagykároly és Szatmár vidékén viszont a március végi és április eleji esőzések folytán sok helyen felgyülemlett a földeken a víz. Haladéktalanul intézkedni kell, hogy az illető gazdaságok levezessék mezőikről a vízfölösleget és késedelem nélkül nekifogjanak a magágy előkészítéséhez. Az első sürgősségi szakaszhoz tartozó növények vetésideje nemsokára lejár. Úgy kell beosztanunk minden munkát, hogy a tavasziak magvai a legmegfelelőbb talajhőmérséklet mellett kerüljenek takaró alá. A tavaszgabonák, cukorrépa, napraforgó vetése nem tűr halogatást. Minél hamarabb talajba jutnak annál jobb terméssel fizetnek, használjunk ki tehát minden alkalmat arra, hogy magvaik jó csírázási körülmények közé kerüljenek. A Mezőgazdasági Főtanács legutóbbi plenáris ülése hangsúlyozottan felhívta a figyelmet a takarmánynövények termesztésére is. A lóherét, lucernát — a legértékesebb takarmánynövényeket — most kell elvetni. Legyen gondunk arra, hogy e növények részére megfelelő nagyságú területet tartsunk fenn. De a gazdag termést nemcsak a területek bővítésével, hanem mindenekelőtt a hektárhozam növelésével kell biztosítanunk. S a nagy hektárhozam elérésében alapvető szerepe van a vetési idő pontos betartásának. Úgy, ahogy Nagykároly vajon számos kollektív gazdasága már elvetette a pillangós növények nagy részét, igyekeznie kell ezzel a munkával a többi gazdaságnak is. Az ország s minden gazdaság érdeke követeli meg, hogy az állattenyésztést a fő termelési ág színvonalára emeljük. Ez csakis szilárd takarmányalap megteremtésével érhető el, amelyben a fehérjedús takarmányoknak nagy százalékot kell kitenniök. A koratavasziakat hamarosan a kukorica vetése követi. A Mezőgazdasági Főtanács ajánlásainak megfelelően valamennyi gépállomáson, állami gazdaságban még egyszer felül kell vizsgálni a kukoricavetőgépeket annak érdekében, hogy a termesztési zónánként megállapított magmennyiséget vethessék el. Az állam gondoskodása folytán a tartományi, rajoni raktárakba idejében eljutottak a legértékesebb hibridkukorica magvak. Sok gazdaság át is vette ezeket. Akad azonban példa arra, hogy a mag még nem ért el mindenütt rendeltetési helyére. A rajoni mezőgazdasági tanácsoknak sürgősen gondoskodniok kell arról, hogy valamennyi gazdaság haladéktalanul átvegye egész kukorica vetőmag mennyiségét. Feltétlenül igazodni kell a magvizsgáló laboratóriumok elemzési eredményeihez, olyan értelemben, hogy a gazdaságok kezeljék összes vetni valójukat. (Folytatása a 4. oldalon) Simándi példa (Munkatársunktól). — Nehéz a feladatuk ezen a tavaszon a Krisána tartományi kollektív gazdaságok dolgozóinak. A hosszúra nyúlt tél után a múlt héten beköszöntött szokatlanul meleg napoknak egyhamar végeszakadt. Szombaton már ismét esős, rossz idő járta, ami fokozatosan ismét lehűtötte az alig felmelegedett levegőt és talajt. A végetérni nem akaró eső pedig tétlenségre kárhoztatta a vetésre és más tavaszi mezei munkára felkészült kollektivistákat. Az idő telik és egyre késik a vetés. Minden nap, minden óra drága ilyenkor. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a gazdaságok vezetőtanácsai kifogástalanul szervezzék meg a munkát és kellő előkészületekkel biztosítsák, hogy ki legyen használva* minden órai napsütés, minden nap, amikor az időjárás jobbra fordul. C:a'»i'yinóáen lehet elérni, hogy a meglévő időjárás mellett is idejében elvégezzék a vetést és a többi tavaszi munkát. Hogy ez teljes mértékben megvalósítható, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Kőrös rajoni Simánd község kollektív gazdaságának példája. A vetést március 30-án kezdték meg, s minthogy jól szervezték meg a munkát, jól ki is tudták használni a múlt heti szép időt. Szombatra, április 4-re, amikor újra esni kezdett 506 hektáron már földben volt a mag. Néhány nap alatt befejezték a borsó, a tavaszi árpa, a mák, a lóhere vetését. A tervezett 600 hektárból 360 hektáron már a cukorrépát is elvetették. Nem kellett ehhez semmi boszorkányság, csak annyi, hogy amikor napsütésesre fordult az idő és a talaj engedte (március 30-án, hétfőn például) azonnal beindították a vetőgépeket, vontató traktorokat. S nem kettőt, hármat, hanem mind a huszonötöt, amit a traktorállomás rendelkezésükre bocsátott. Hogy gyorsabban menjen a munka, befogták a gazdaság igáslovait is. Így naponta 80—90 hektárt vetettek be, közben pedig más hasznos teendőre is futotta jól beosztott idejükből. A kollektivisták egy csoportja 450 hektár lóherét és 850 hektár legelőt boronált meg s rátértek az őszi kalászosok boronálására. Sőt előkészítették a kukoricaföldeket is, a vetőmazokat elosztották a brigádok között, a 16 darab 2-SPC-2 vetőgép az első alkalmas pillanatban megkezdheti a kukorica vetését. Tegnap, április 7-én, amikor nagyváradi fiókszerkesztőségünkből telefonon beszéltünk a simándi kollektív gazdaság elnökével, örömmel hallhattuk, hogy elállt az eső, a föld újra szikkadt s így szerda reggel újra kezdik a vetést is. A még hátralévő cukorrépa földet két nap alatt bevetik, s ha addig nem kezd újra esni, 10-én megkezdik a kukorica vetését. Teljes lendülettel folyik a tavasziak vetése az N. Balcescu községi (Bakó tartomány) kollektív gazdaságban. gép- és traktorállomás dolgozói 474 hektárt készítenek elő a kukorica vetésére Ugyanakkor a hemeiusi-i eírni;mnm „Beatus ille, qui procus negotiis..." — boldog az, ki az ügyes-bajos dolgoktól távol... Kevés vers van az irodalomban, amelyet annyit idéztek volna az idők során, mint Horatiusnak ezt a művét. És hányan írták meg azóta a falusi élet magasztalását szemben a városi hiúságokkal, amelyek romlásba döntik a halandót. Persze maga Horatius sem gondolta ezt épp olyan komolyan — különben nem adta volna Alfius uzsorás szájába ezt a hozsannát. Beatus ille ? A falusi élet, minden idillikus szépségével egyetemben sem vehette föl a versenyt soha a város mozgalmasságával. S az a társadalmi rendszer, amely a város-falu ellentét fölszámolására vállalkozik, csak az utóbbi fölemelése útján látja ezt megvalósíthatónak. Amit a város vesz át a falutól, mindenképpen minimális. Kiterjeszti parkjait, fásít, zöld övezetekbe plántálja új negyedeit — ezzel csakugyan a szabad térségek, a friss levegő, az egészséges környezet felé igyekszik a kapitalista építészet bérkaszárnyáinak de hos rengetegéből. De mennyi mindent kell ezzel szemben átvenni a falunak a várostól? Járdát, villanyt, mozit, oktatási és egészségügyi intézményeket, színvonalasabb társadalmi és kulturális életet, nem beszélve a termelés mikéntjének technikai korszerűségéről. Hogy mit tettünk ezen a téren húsz esztendő alatt, arról az országot járó ember a két szemével meggyőződhetik, de az otthonülő is épp eleget tud meg a reggeli lapokból. Falvaink összképe megváltozott, s aki például esztendőnként látogatja meg ugyanazt a helységet, akár meg is írhatná az átmenet monografikus történelmét. De az átmenet átmenet marad, és különösen az ifjúságot nyilván még mindig jobban vonzza a város. Igaz, van már falun is mozi — de városon válogatni lehet a filmekben. Van falun is könyvesbolt — de az újdonságokhoz hamarabb hozzájut az ember városon (néha még ott sem). Számos regény, novella, színdarab veti föl a városi ember beleilleszkedését egy falusi munkakörbe, ami nyilván annyi problémával jár. De ahelyett, hogy ezt tovább feszegetnők, inkább vessünk egy gyors pillantást Németh Zoltán és Szabó Ernő levelébe. Mindkettő fiatal ember, mindkettő falun él. Erről is írnak a szerkesztőségnek. Szabó Ernő, Gyéresen született, ott is dolgozott eleinte, amíg meg nem nősült és feleségével együtt ki nem került a kutyfalvi állami gazdaságba. „Szerettem szülővárosomat — írja levelében, — mert lüktetett benne az élet, mert napról napra szépült... és nem gondoltam volna, hogy elszakadjak ettől az életmódtól... A várostól való megválás nem volt könnyű, de láttam azokat a feltételeket, amelyeket a párt teremtett a falusi dolgozóknak, és én felfrissült erővel kezdtem hozzá itteni feladataim teljesítéséhez...“ „Odahaza nem egy olyan véleményt hallottam — írja Németh Zoltán technikus gyakornok, aki most végzi a mezőgazdasági szakiskolát —, hogy azt mondja : miért iratkoztál mezőgazdasági szakiskolába, miért nem mentél ide vagy amoda, hiszen kapálni idehaza is megtanultál volna, stb ...“ Németh Zoltán csakugyan rádiótechnikusnak akart menni eredetileg, de most nagyon meg van elégedve választásával. „Nem bántam meg — írja a továbbiakban —, hisz minden szakma szép, ha szívből végezzük !“ Két fiatal ember, aki szeretett volna városon élni, akit az ipar vonzott, de aki falura került, és már eldöntöttnek is látja életútját. Ott látja eldöntöttnek, a faluban. És nem kesernyés, utólagos belenyugvással, hanem fölvillanyozva, annyira fölvillanyozva, hogy tollat ragad, s ezt meg is írja a lapnak. Beatus ille ? A két levélből az derül ki, hogy igen. De ez a boldogság nem az ókori pásztorhangulat tövéről sarjad, és nem is igyekszik letagadni vonzalmát a város mozgalmassága iránt. Hát akkor hol keressük forrását ? Nyilván abban, hogy kinek mi a boldogság-eszménye. Hogy az illetőnek csupán szórakoztató délutánokból, estékből áll-e az élete, vagy az egész napot annak tekinti-e. Mert aki vállalja azt, amit a mi új társadalmunk reá kiró, és jól csak akkor érzi magát, ha azt egész emberként letudta, annak a világa nem zárul le a város szélső sorompóinál. Mint ahogyan a másik, a kényelmesebbik, az önmagát jobban dédelgető fajta sem lesz feltétlenül megelégedett mégoly változatos és színes kikapcsolódási lehetőségek közepette sem. Mert egy kis kikapcsolódás nem árt ugyan, de azért mégis a bekapcsolódás mindennek az alapja. Aki ezt nem hiszi, aki ezt szakállas oktatgatásnak tekinti, az talán sok mindent megízlel élete során, de a Németh Zoltánhoz és a Szabó Ernőhöz hasonló fiatalok mély, tartalmas örömeit — soha. BEATUS ILLE... XVIII. évfolyam 5111 s 7. 4 oldal ára 20 iáni 1964 április 8., szerda Időveszteség nélkül, jó szervezéssel Az őszi vetések ápolása is sürgősAz első magvak földbe hulltak. Melegebb vidékeken be is fejezték az első vetési időszak munkáit. Hamarosan a mezőkön mindenütt döntő napok következnek. Minthogy a tél hoszszúra nyúlt kevesebb idő jut a tavaszi talajművelésre, vetésre. Ezért a jó szervező munka hangsúlyozottan kerül előtérbe. Kihasználni minden napot, az egész gépállományt ez most a földeken a legfőbb cél. 60 hektár vetés növényzetét „frissítették fel“ a boronák fogai. Pedig patópéloskodásnak nem lehet most helye egyetlen faluban sem. Hisz a gazdag aratásnak, az ősziek szakszerű ápolása is egyik fontos láncszeme. Lugos rajonban pedig — úgy ahogyan azt előirányozták — mind a 31500 hektár őszi vetést meg kell fogásolni. A traktorok, tárcsák, vetőgépek mellett itt is, ott is műtrágya-szóró gépeket látni a Lugos környéki szántóföldeken. Eddig 3000 hektár gyengébben „áttelelt“ őszi vetésre mintegy 500 tonna nitrogénes műtrágyát szórtak. A nagyszákosi kollektivisták például 500, a hittyiásiak 400, a darovaiak 375,a bolduriak meg 325 hektáron javították fel így a búzaföldeket. (Munkatársunktól). — őszi vetést nyújtó, füvet húzó idő járja immár vagy tíz napja Lugos vidékén. Környékszerte boronálják s műtrágyával serkentik a kollektivisták az üde, zsenge búza és árpatáblákat. Rajoni viszonylatban eddig közel 7000 hektár őszi vetést fogásoltak meg, hogy gyorsabban fejlődjön, bokrosodjon a növényzet. Különösen jól halad e munka a hittyiasi, cipári, lugojeli, iktári és néhány más kollektív gazdaságban. A hittyiásiak például már 500, a cipáriak pedig közel 400 hektár őszi vetést boronáltak meg. Némely helyen azonban mulasztás tapasztalható e téren, így Baján és Hazarisen, ahol a kollektivisták egyetlen hektár területet sem fogásoltak meg. Világon is 893-ból alig Az Államtanácsnál fogadták dr. Bruno Pittermannt Gheorghe Gheorghiu-Dej az Államtanács elnöke és Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke kedd délben fogadta a Román NK Palotájában dr. Bruno Pittermann osztrák alkancellárt. ghe Gaston Marin, a Minisztertanács alelnöke, Grigore Geamanu, az Államtanács titkára, Corneliu Manescu külügyminiszter, Pompiliu Macovei külügyminiszter-helyettes és Mircea Olteanu, a Román NK bécsi nagykövete. Részt vett dr. Paul Wetzler, Ausztria bukaresti nagykövete, valamint dr. Robert Fischer, az osztrák alkancellár tanácsosa. A megbeszélés szívélyes légkörben folyt le. A Román Népköztársaság Palotájában A megbeszélésen részt vett Gheor Ebéd Ausztria alkancellárjának tiszteletére Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke kedden ebédet adott dr. Bruno Pittermann osztrák alkancellár tiszteletére. Az ebéden részt vettek: Gheorghe Gheorghiu-Dej, az Államtanács elnöke, Gheorghe Apostol, a Minisztertanács első alelnöke, Gheorghe Gaston Marin és Constantin Tuzu, a Minisztertanács alelnökei, Grigore Geamanu, az Államtanács titkára, Corneliu Manescu külügyminiszter, Mircea Olteanu, a Román NK bécsi nagykövete, a kormány több tagja, egyes minisztériumok vezetőségi tagjai és más hivatalos személyek. Jelen volt dr. Paul Wetzler, Ausztria bukaresti nagykövete, a vendég kíséretében levő tanácsosok és osztrák iparvállalati vezetők, s az osztrák nagykövetség egyes tagjai. A szívélyes légkörben lefolyt ebéden pohárköszöntőt mondott a Román NK Minisztertanácsának elnöke és Ausztria alkancellárja. (Agerpres) Ion Gheorghe Maurer elvtárs pohárköszöntője Tisztenlt alkancellár úr! Tisztelt osztrák vendégek! Engedjék meg hogy mindenek előtt melegen köszöntsem önöket a Román Népköztársaság kormánya nevében és kellemes, hasznos időtöltést kívánjak országunkban. Szívből örülünk az önök romániai látogatásának s meggyőződésünk, hogy ez méginkább elősegíti országaink baráti kapcsolatainak erősödését. Gheorghe Gheorghiu-Dejnek, az RNK Államtanácsa elnökének 1960. évi bécsi látogatása óta, rendszeres kapcsolatot-k jöttek létre a román és az osztrák államférfiak között, amelyek lehetővé tették a kölcsönös jobb megismerést és a két ország közeledésének állandó tényezőjévé váltak. E kapcsolatok hasznos eredményeit nyilván megkönnyítette az a tény, hogy mindkét félt a jogegyenlőségen és a kölcsönös tiszteleten alapuló kétoldali együttműködés megszilárdítására irányuló óhaj hatotta át, és hogy már kezdetben közös álláspont alá(Folytatása a 4. oldalon) Dr. Bruno Pittermann alkancellár pohárköszöntője Elnök úr! Miniszterelnök úr, uraim, excellenciás uraim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjak a magam és munkatársaim nevében a meghívásért és a rendkívül meleg fogadtatásért, valamint azért is, hogy lehetőséget nyújtottak az osztrák államosított ipar árucsere-kérdéseinek megvitatására az önök illetékes fórumaival. Dr. Bruno Pittermann, miután kifejezte meggyőződését, hogy e tárgyalások sikerrel járnak, utalt a kulturális és kereskedelmi kapcsolatokból fakadó régi baráti hagyományokra, amelyekre egyrészről a mai semleges Ausztria, másrészről Románia kapcsolatai épültek. Hangsúlyozta, hogy milyen fontossága van a népek közötti minél szélesebb tapasztalatcserének és árucserének ma, „amikor lejárt az autarchia kora“. ..Ha kontinensünk jövőjére gondolok, úgy vélem, hogy ez a jövő nem állhat torpedórombolókból és tankokból. Ennek a jövőnek mind a mezőgazdaság, mind pedig az ipar fejlesztési lehetőségén kell alapul(Folytatása a 4. oldalon) KÉT HÓNAP UTÁN A VERSENYVÁLLALÁSOK TELJESÍTÉSE A FŐVÁROSI REPUBLICA CSŐHENGERMŰBEN Hazánk felszabadulása 20. évfordulója tiszteletére tett vállalások elhangzása óta eddig minden hónapban több mint 4 300 000 lej értékű csövet termeltünk terven felül, a munka termelékenységét 0,7 százalékkal növeltük s egyúttal javítottuk a termékek minőségét. A versenyvállalások teljesítésének legutóbbi elemzésekor mindannyiunkat elégtétellel töltött el az, hogy már most az első hónapokban a termékek 88,4 százaléka első osztályú volt. Az állami tervben előirányzott 84 százalék helyett, ebben az évben 86 százalékot vállaltunk, s íme sikerült ezt is túlteljesítenünk. Az eredményt még értékesebbé teszi az, hogy a minőség javulása együttjárt az önköltség csökkentésével. Még nem állnak ugyan rendelkezésre az első negyedévi végleges adatok, de annyit már tudunk, hogy jelentékeny összeget sikerült megtakarítani. Ez az üzemi átlagban elért minőségi haladás kifejezésre juttatja, hogy mindegyik részleg dolgozói állhatatosan versenyeznek a termékek minőségének javításáért. Egybehangolják ezzel a munkával a nagyobb termelékenységet, többtermelést, önköltségcsökkentést. Jellemző példa erre a Miron Constantin vezette 3. számú hengerészcsoport munkája. Ez a csoport a 3 collos hengersornál 99,5 százalékban első osztályú csövet hengerelt s tervfeladatát egyúttal mennyiségileg 5,6 százalékkal felülmúlta. A másik hengerészcsoport — amelyet Nicolae Chirnoaga mester és Gheorghe Bucurei technikus vezetnek — ugyancsak számottevően felülmúlta a minőségi tervmutatót. Az első osztályú csövek aránya 97,8 százalék, míg a tervfeladatot mennyiségileg 10,3 százalékkal túlteljesítették. Mind a két csoport a szocialista verseny élenjárói közé tartozik. Mégis értékesebbnek tartjuk Miron Constantin csoportjának versenyeredményét, mint a másik csoportét, mert a népgazdaság szempontjából hasznosabb, hogy csaknem kizárólag első osztályú csövet hengereltek, még ha valamivel kisebb arányban teljesítették is túl a mennyiségi tervfeladatot, mint a másik csoport. A versenyeredmények értékelésénél ebből a szemszögből ítéljük meg a teljesítményeket és ily módon neveljük a dolgozókat a minőségi munkára. S hogy az igényesség mind több dolgozó munkájának elsőrendű jellemzőjévé válik bizonyítja, hogy egyre többen — például Tudor Tanase, Stefan Vasile esztergályosok és mások — az utóbbi időben teljesen selejtmentesen dolgoznak s emellett túlteljesítik tervfeladatukat. A termékek minőségének javítását, s ilyen szempontból a gyártástechnológia fejlesztését szolgálja egyre több újítási javaslat. A hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját köszöntő verseny indulása óta több és gazdaságilag hatékonyabb újítást jelentettek be a dolgozók a műszaki kabinetben, mint eddig bármikor; gyakorlatba ültetésük is meggyorsult. A legjelentősebb újítást Ion Eftimie munkás, Gheorghe Mihai mester és Constantin Ciogu technikus közösen kísérletezte ki. A fúrócsövek csőkapcsolóinak új gyártástechnológia szerinti megmunkálásáról van szó, ami 284 000 lej évi megtakarításon kívül megkönnyíti a kifogástalan minőségű munkát. A verseny sikerére döntő hatással vannak emellett a műszaki-szervezési intézkedési tervben a kisgépesítési, a gépkorszerűsítési és a műszaki tervben foglalt előirányzatok. Az üzemi szinten végrehajtandó MTO terv 39 témája ebben az évben 1 158 000 lejjel csökkenti a termelési költséget; a tervbe vett intézkedések nagy része emellett a termékek minőségének javulását szolgálja. Számos intézkedés a fajlagos fémhasználatot és az önköltséget csökkenti, jobb munkafeltételeket teremt az egyes üzemosztályosOAN SALAJAN az üzem főmérnöke (Folytatása a 4. oldalon)