Előre, 1964. október (18. évfolyam, 5261-5287. szám)
1964-10-01 / 5261. szám
_______ ELŐRE A HAZAI MUNKÁSMOZGALOM KAPCSOLATAI AZ I. INTERNACIONÁLÉVAL Az I. Internacionálé fennállásának és tevékenységének időszakában országunk munkásmozgalma jelentkezésének és fejlődésének kezdeti szakaszában volt. Mint ismeretes, Romániában, amely később lépett a kapitalista fejlődés útjára, mint a nyugat-európai országok, a múlt század második felében jelentős társadalmi-gazdasági átalakulások következtek be. Az erős feudális maradványok ellenére a kapitalizmus intenzíven fejlődött. Száz és száz gyár létesült, bővült a vasút- és az úthálózat, kiterjedt a kereskedelmi csere. A román társadalom fejlődését azokban az években az jellemezte, hogy egyre erőteljesebben jelentkezett a munkásosztály, mint olyan fejlett politikai erő, amely hivatott továbbvinni a társadalmi haladás ügyét, kiteljesíteni a demokratikus átalakulásokat és a továbbiakban küzdeni a szocialista társadalomra való rátérésért. Fokozódott a munkásság egyesülési és szervezkedési tendenciája. A segélyegyletek és különböző szakmai szervezetek után 1872-ben megalakult a Romániai Dolgozók Általános Szövetsége. Ebben az időben a romániai haladó értelmiségiek, szembeszállva a burzsoá földesúri kormányok reakciós politikai rendszerével és a jogfosztottsággal, harcoltak a néptömegek társadalmi-gazdasági és politikai helyzetének javításáért, az ország igazi demokratizálásáért. Ilyen körülmények között a nemzetközi munkásmozgalom, Marxnak és Engelsnek, a tudományos szocializmus és az I. Internacionálé megalapítóinak tevékenysége egyre jelentősebb befolyást gyakorolt a hazai forradalmi gondolkodásra és munkásmozgalomra. Az Internacionálé eszméi többek között úgy jutottak el munkásmozgalmunkba, hogy egyes munkások és haladó értelmiségiek közvetlen kapcsolatot tartottak fenn e szervezettel. Dokumentációs források tanúsítják, hogy román állampolgárok tagjai voltak az I. Internacionálé párizsi, brüsszeli és más szekcióinak. Az Inainte című szocialista újság — a lap A demokratikus-szocialista és román proletariátus sajtószerve alcímmel jelent meg Bukarestben — anyagaiból kitűnik, hogy Vasile Conta, materialista filozófus, az I. Internacionálé tagja volt külföldön. Amint Titu Maiorescu írja az Istorie contemporana a Rominiei (1866—1900) című művében, Gheorghe Panu szintén tagja volt az I. Internacionálénak, és egyik brüszszeli szekciójában tevékenykedett. Tagjai voltak továbbá az Internacionálénak Zamfir C. Arbore-Ralu, Dumitru Rosetti-Tescanu, Mircea Rosetti, C. A. Rosetti nagyobbik fia, valamint Titus Dunca, aki annakidején külföldön tanult, később pedig az Inainte szocialista lap szerkesztője lett. Tekintettel arra, hogy a szóbanforgó időszakban dr. Russel is kapcsolatokat tartott fenn Marxszal és Engelsszel, feltehetőleg ő is tagja volt az Internacionálénak. Lascar Catargi, miniszterelnök, 1871-ben, az ország összes prefektusaihoz intézett utasításában ezeket írta : „Ha nyomon követték a franciaországi katasztrófának és Párizs felégetésének fázisait, megtudhatták, hogy kommunalista társaság létezik, amely Londonban székel és Internacionálénak nevezi magát. Újsághírek és külföldi magánértesüléseim alapján egyaránt az a meggyőződésem, hogy a társaságnak szekciója alakult Romániában is“. A Telegraful című bukaresti lap 1871 március 22-én azt írta, hogy az Informafiuni bucure?tene című újság beszámolt az Internacionálé szekciójának megalakulásáról Románia fővárosában. Sajnos könyvtárainkban nincsen meg az Informafiuni bucure?tene egyetlen száma sem. Hangsúlyoznunk kell, hogy egyes dokumentumok szerint a tudományos szocializmus megalapítói közvetlen kapcsolatban is állottak román politikai harcosokkal. Friedrich Engels 1868 január 10-én Karl Marxhoz intézett egyik levelében ezeket írta: „Részletesen akartam írni neked, de közbejött egy szerb és egy valah látogatása, emiatt néhány órát el kellett időznöm, s tervemet nem válthattam be“. Ezek a kapcsolatok később elmélyültek, mivel a romániai szocialista mozgalom képviselői számtalanszor kértek tanácsot Engelstől fontos kérdésekben. Jelentős számú munkás összpontosulása iparilag viszonylag fejlett központokba, a haladó munkások szorosabb kapcsolatainak kialakítása a nemzetközi munkásmozgalommal, főleg a németországi és svájci munkásmozgalommal, azt eredményezte, hogy 1869-ben megalakult Temesváron az I. Internacionálé szekciója. Ennek a szekciónak a szervezője és lelkesítője Carol Farca fresicai fémipari munkás volt. Vele együtt következetesen munkálkodott a szekció erősítésén Gheorghe Ungureanu temesvári szabómunkás. Johann Becker, a Nemzetközi Munkásszövetség német szekcióinak svájci szervezője 1869 január 1-én levél kíséretében, elküldte Carol Farcasnak a genfi szövetségi szekció központi tagja tagfelvételi könyvét és 10 más felvételi dokumentumot új tagok számára. A magyar burzsoá-földesúri hatóságok 1871 október 27-i egyik jelentése az Internacionálé temesvári *) *) Az I. Internacionálé megalakulásának 100. évfordulója alkalmával tartott ünnepi gyűlés előadásának rövidített szövege szekciójának létesítésével kapcsolatban a következőket szögezte le: „Az Internacionálé mélyen behatolt Temesvárra is, a város népes munkássága közé és sok gyárába, valamint a közeli Anina és Resica bányavárosokban dolgozó szegény munkások körébe“. A jelentés kiemeli továbbá, hogy „... a temesvári, aradi, szebeni, brassói, resicai, aninai, szászvárosi Általános Munkásszövetség néven ismert munkásszervezetek, internacionalista szervezeteknek tekintik magukat... s kijelentették, hogy az I. Internacionálé követőihez tartoznak“. E szervezet és az Internacionálé kapcsolatairól a jelentés a következőket jegyezte meg : „Élénk, közvetlen kapcsolatokat tartanak fenn (a munkásvezetők — szerk. megj.) az Internacionálé legnevesebb vezetőivel, nevezetesen Karl Marx és George Eccarius főtitkárokkal, J. Ph. Beckerrel (Genf), Bebellel és Liebknechttel, Sorge-val. Az Internacionálé ténykedései ezen az úton jutnak a szervezetek tudomására“. A hazai munkásmozgalom számára nagy jelentőségű esemény volt Carol Farcasnak, az I. Internacionálé temesvári szekciója képviselőjének, részvétele az 1872. szeptemberi hágai kongresszuson, amely Marx szerint a bakunyinista anarchistákkal való elvi nézeteltérések miatt „élet-halál kérdés volt az Internacionálé számára“. Carol Farcas építő szellemben hozzájárult a kongresszus munkájához, támogatta a Marx és Engels vezette forradalmi szocialisták javaslatait és a tudományos szocializmus megalapítóival együtt az Internacionálé erősítésére szavazott. Számos haladószellemű, forradalmi elem és Romániába érkezett külföldi forradalmár emigráns kapcsolatokat tartott fenn az I. Internacionálé különböző szekcióival és személyesen Karl Marxszal és Friedrich Engelsszel, s így ebben az időszakban fokozottabban terjedtek országunkban a marxizmus klasszikusainak művei. Ismeretes volt Romániában Marx A tőke című művének 1867-ben megjelent hamburgi első kiadása és Louis Bonaparte Brumaire tizennyolcadikája című művének 1869. évi második hamburgi kiadása, mindkettő német nyelven. A tőke 1872. évi első orosz nyelvű kiadása, A tőke 1872-ben Párizsban megjelent első francia nyelvű kiadása, Engels Az angol munkásosztály helyzete című munkájának első kiadása (1845), a Londoni Munkásszövetség szervezeti szabályzatai, A Kommunista Párt Kiáltványa, stb. A román közönség a sajtó útján is tudomást szerzett az I. Internacionálé megalakulásáról és tevékenységéről. A forradalmi demokrata vagy a haladó szellemű demokrata szerkesztők és munkatársak, mint például Cézár Bolliac, a Trompeta Carpatilor, Vicentiu Babe, az Albina, Alexandru Roman, a Federatiunea, George Barbiu, a Gazeta Transilvaniei, Iosif Vulcan, a Família munkatársa és sokan mások az említett lapok és más lapok hasábjain meleg rokonszenvvel írtak az összes munkások harcáról, az Internationálé és vezetője, Karl Marx tevékenységéről. Az Általános Munkásszövetségről, — tevékenységének első esztendőiben — csupán szórványos hírek láttak napvilágot, de 1868 után, s különösképpen a Párizsi Kommün napjaiban és annak elfojtása után kirobbant ellenforradalmi terror hónapjaiban a román sajtó hasábjain hírek, jegyzetek, cikkek, kommentárok jelentek meg az Internacionálé megalakulásáról, tevékenységéről, kongresszusairól és vezetőiről. Az Albina című lap 1871 októberében terjedelmes cikkben ismertette az Internacionálé 1871 szeptemberi londoni konferenciáját, amelyen Karl Marx elnökölt, valamint a konferencia határozatait. A cikkíró aki rokonszenvvel ír az Internacionáléról és a munkásság ügyéről így kezdi írását: „E hasábokon már többször írtunk az Internacionalisták Egyesületéről; egyebek között szó volt megalakulásáról és céljáról, szervezeti szabályzatáról és így tovább. Igaz, hogy több mint egy esztendeje sokkal komolyabban mozgolódik, határozottabb szerepet játszik a gyárakban, sokkal nagyobbat annál, hogy ne vonta volna magára mindenki figyelmét és főképpen a dolgozó osztályok barátainak figyelmét“. Az Albina szerkesztősége a továbbiakban így foglal állást a kizsákmányoltak és az elnyomottak ügye mellett: „Mi, akik szívvel-lélekkel a munka emancipációja és amellett vagyunk, hogy a dolgozókat egyenlő jogú lényeknek ismerjék el a társadalomban, mindenkor és mindenben érdeklődtünk a nevezett társaság iránt és határozottan hisszük, hogy nagyra becsült olvasóink között is sokan vannak olyanok, akik nem fogják értéktelen valaminek tekinteni az Internacionálé legutóbbi tendenciáit és megmozdulásait. Ezért állandóan tájékoztatni fogjuk olvasóinkat, hogy milyen lépéseket tesz majd a szövetség céljainak és óhajainak eléréséért, annál is inkább, mert a jövőben a világ többet és nagyobb dolgokat vár el a munkástól és a szocialistáktól". Az Albina a következő évben megtartott hágai kongresszusról így ír : „Nagyszerű dolog ! Éppen most, amikor a három mindenható imperátor, ahogyan a diplomáciában ma őket nevezik, összeölelkezve, összecsókolózva, szívből és őszintén, vagy csak diplomatikus udvariasságból, mindegy, találkozik az új német impérium fővárosában, hogy szövetségre lépjen a francia republikánus oroszlán ellen, hogy elfojtsa a liberalizmust és a demokráciát, amelyet a porosz-német moloch vasabszolutizmusa fenyeget, szóval éppen most ülnek össze Hollandia fővárosában a szociáldemokraták, azok a férfiak, akiknek fő céljuk megszabadítani a dolgozókat a tulajdonosok gyámkodásától, s akik éppen ezért ezt írták zászlójukra : „Harcoljunk a kapitalizmus ellen, küzdjünk vele életre-halálra“. A Federafiunea című lapban Nerone Pop cikke leleplezi a reakciós sajtóban megjelent Internacionáléellenes rágalmakat, s hangsúlyozza : „Igényeik (az Internacionáléhoz tartozó munkások követelései) nagyon igazságosak ... Nem lehet semmit ellenük felhozni. Akik azonban most akadályozva érzik magukat abban, hogy meggazdagodjanak azok verejtékéből, akiknek a sors nem adott tőkét osztályrészül, hangoskodnak, kígyót-békét kiáltanak az Internacionáléra“. ★ A Párizsi Kommün idején az I. Internacionálé, Marx és Engels vezetésével, élénk tevékenységet fejtett ki a kommünárok irányítása és támogatása érdekében. A román forradalmárok közvetlenül részt vettek a Párizsi Kommünben, egyesek közülük pedig — a hazai munkásmozgalom dicsőségére — az Internacionálé tagjai lettek. A kommünárok soraiban harcolt Dimitrie Dobrescu, Ion Cernatescu, Constantin Haralambie és még sokan mások. A francia proletariátus hősi küzdelme hatalmas visszhangot keltett országunkban. A Párizsi Kommünnek, a világ első proletár államának kikiáltása lelkesedéssel töltötte el a romániai haladó közvéleményt. Bukarestben és az ország más városaiban számos nyilvános tüntetés zajlott le, amelyek az 1871 március 10—22-i nagyszabású poroszellenes és antidinasztikus tüntetésben érték el tetőpontjukat. A román sajtó részletesen foglalkozott a Párizsi Kommün nagy eseményének ismertetésével, a lapok naponta tucatnyi cikket és hírt közöltek róla, így például a költő éspublicista , T. Dráianu vezetésével megjelenő Ghimpele című román szatirikus folyóirat, amely állandó kampányt vezetett az uralkodó és általában a monarchia ellen, üdvözölte a Kommünt és az Internacionálét. A Telegraful című lap egy 1871 április 4-én megjelent cikkben a következőképpen értékelte a kommünárok harcát: „úgy véljük, hogy a felkelőket nemes, hazafias és magasztos szándék irányította, de félünk, hogy fáradságaik és a haza oltárán hozott áldozataik gyümölcse végülis Franciaország halálos ellenségeinek a kezébe jutnak." A forradalmi eszmék, amelyeket az I. Internacionálé és annak gyümölcse, a Párizsi Kommün terjesztett nem csupán a hazai munkás- és szocialista mozgalomra gyakoroltak hatást, hanem a román kultúra egyes kiemelkedő képviselőire is. Azok a sokrétű kapcsolatok, amelyeket munkásosztályunk képviselői és a haladó értelmiség egyes képviselői az I. Internacionáléval és általában az akkori nemzetközi munkásmozgalommal fenntartottak, valamint az Internacionáléval kapcsolatban a román sajtóban megjelent újságcikkek, hatással voltak a dolgozó tömegek osztályöntudatának kialakulására, a munkásszervezetek megerősítésére, a munkás- és szocialista mozgalom ideológiai tisztázására. A kapitalizmus fejlődése, a kizsákmányolás elmélyülése, a dolgozók életkörülményeinek rosszabbodása arra vezetett, hogy a romániai nyomdászok soraiban például gyökeret verjen, s azután egyre határozottabban megnyilvánuljon az a törekvés, hogy szakmai egyesületük a tagok érdekei megvédésének szerve legyen és a munkáltatók általi kizsákmányolás ellen folytatott küzdelmet szolgálja. Ez a hangulat tükröződött a Bukarestben 1869-től kezdve kéthavonta megjelenő Analele tipografice című munkáskiadvány hasábjain. Amikor az I. Internacionálé szekcióinak befolyása és közvetlen támogatása mellett a fejlett országokban lezajlott osztályharcokról megérkeztek az első hírek, munkásmozgalmunk haladó elemei fokozott eltökéltséggel láttak hozzá egy olyan egyesület megalakításához, amely — szakmájukra való tekintet nélkül — az összes romániai dolgozókat felöleli. Ebben a szellemben kezdte meg tevékenységét az Uvrierul című új sajtószerv, amely az Analele tipografice című újság helyét foglalta el. A lap első számának vezércikke a következőket tartalmazta : „A haladásnak és sorsunk megjavításának igazi célja érdekében összefogva, mi, a nyomdai munkások túlnyomó része, jónak tartottuk, hogy egy olyan zászló köré tömörüljünk, amely most és a jövőben is az összes dolgozók egységét és testvériségét képviselje, hogy ily módon megszabadulhassunk mindattól a rossztól és igazságtalanságtól, amely oly régóta sújtja a munkások osztályát. Ezt az eredményt elérendő, úgy vélekedünk, hogy egymás könnyebb megértése érdekében, jobban mondva, hogy közölhessük egymással eszméinket, szükségünk van egy olyan szervre, amely a mienk, vagyis az összes dolgozóké legyen, független minden olyan befolyástól, amely nem felel meg érdekeinknek. Ezért elhatároztuk, hogy az Analele... című újság helyett más címmel és más formában egy új lapot adunk ki, amely szüntelenül, csakis és kizárólag a dolgozók érdekeinek megvédéséért fog harcolni.“ Az új munkásszervezet, amely az Asociatia generala a lucruitorilor din Rominia (A romániai dolgozók általános szövetsége) nevet kapta, jóllehet nem szabadult meg teljesen a munkáltatók gyámsága alól, haladóbb programmal működött és nagyobb határozottsággal vetette fel a munkásság problémáit. A Szövetség új sajtószervének, a Lucratorul Romin-nak megjelenésétől kezdve a Szövetségben éppúgy, mint a lap szerkesztőségében megerősödött az a törekvés, amely a Szövetség tevékenységi körének kibővítését és figyelmének a munkásság égetően időszerű szükségleteire való összpontosítását szorgalmazta. Ezekben az években a munkások küzdelmét egyre fokozottabb mértékben jellemezte az összefogásra és szervezkedésre irányuló törekvés. A munkások felismerték, hogy csupán egységesen, az osztályelv alapján egyesülve érhetik el helyzetük megjavítását. Ennek eredményeképpen, többszöri próbálkozás után, a bukaresti nyomdai munkások 1879-ben lefektették egy osztályjellegű szakmai egyesület alapjait. Az Egyesület, amely a sokatmondó Deșteptarea (Ébredés) nevet kapta, elhatározta, hogy eltökélten küzdeni fog „a nyomdaipari dolgozók szellemének fejlesztéséért, társadalmi és anyagi helyzetük emeléséért és megjavításáért". A romániai szocialista mozgalom, amely a múlt század 70-es éveinek elején indult, jelentős fejlődésen ment keresztül ebben az időszakban. A nyomdaipari dolgozók példájára más munkáskategóriák is gyülekeznek, szervezik soraikat. A fiatal romániai munkásmozgalom következetesen a marxista forradalmi eszmék elsajátítására törekszik, felhasználva más országok munkásosztályának, a nemzetközi munkásmozgalomnak a tapasztalatait. A Romániában letelepedett, emigráns orosz forradalmárok odaadóan részt vettek a szocialista körök tevékenységében és a forradalmi eszmék terjesztésében. A szocialista eszmék térhódítása rendkívül nagy jelentőségű volt munkásmozgalmunk és népünk számára. Első ízben kezdett elterjedni Romániában egy valóban tudományos felfogás, amely elevenen kifejezésre juttatta a legforradalmibb román társadalmi osztály — a proletariátus — alapvető érdekeit. 1885-től kezdve a Contemporanul című folyóirat, Marx és Engels egyes románra fordított műveinek közzétételével, marxista eszméket kezdett terjeszteni. Engels A család, a magántulajdon és az állam eredete című művének első fordításai között volt a román kiadás is. (1885). Ugyancsak a Contemporanul hasábjain látott napvilágot Engels levele a romániai szocialistákhoz, amely nemcsak a munkások körében, hanem a közvélemény, más, szélesebb rétegeiben is nagy érdeklődést keltett. A Dacia Viitoare című lapban nagyszabású cikk jelent meg Marx Károly halála alkalmából (1883). Ugyanebben az évben az Emanciparea című lapban első ízben jelent meg beszámoló a Tőkéből közölt szemelvényekről. A Iasi-i Revista Sociala első ízben közölt Romániában a marxista tanok népszerűsítésére szolgáló nagyszabású munkákat, közöttük a Marx Károly és közgazdászaink című tanulmányt. Dobrogeanu Gherea Mit akarnak a román szocialisták ? című tanulmányában, Marx és Engels művei alapján, népszerűsítette a tudományos szocializmus elveit, s ezekkel kapcsolatban — jóllehet általános vonatkozásban — kifejtette a proletárdiktatúra történelmi szükségszerűségét a szocialista társadalom felépítése érdekében. 1890 és 1892 között lefordították román nyelvre és kiadták Engels könyvét A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig és a zseniális marxista művet, A Kommunista Párt Kiáltványát. Az erdélyi szocialista lapok szemelvényeket közöltek Marx Tőkéjéből, Engels A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig című munkájából, az Antidühringből és közzétették Marx és Engels levelezésének egy részét is. A tudományos szocializmus egyes alapvető munkáinak román nyelvű fordítása az olyan haladó szellemű, szocialista elemeknek köszönhető, mint Panait Musoiu, Dobrogeanu Gherea, Raicu Ionescu-Rion, Anton Bacalbasa és mások. A marxizmus térhódítása és elterjedése országunkban a reakciós kormányok megtorló intézkedései és a retrográd burzsoá ideológia elleni állandó harc közben valósult meg. A marxizmus befolyása következtében a romániai szocialista körök politikai és ideológiai szempontból egyaránt megerősödtek. A munkásszervezetek tevékenységét egyre inkább marxista eszmék hatották át, ez pedig a dolgozók szakmai szervezeteinek megerősödését is magával hozta és oda vezetett, hogy első ízben alakultak meg Romániában a munkásosztály politikai szervezetei — a munkáskörök és munkásklubok — amelyek 1893-ban az első politikai munkáspárt, a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja létrejöttének alapját képezték. Az RMSZDP, amely — amint Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs mondotta — „a munkásmozgalom fejlődésének és a marxista eszmék elterjedésének eredményeként“ jött létre, fontos szerepet játszott a munkásmozgalom további megerősödésében és jelentős lépés volt a munkásmozgalom és a tudományos szocializmus egyesülésének folyamatában. A lenini eszmék elterjedése országunkban, amely már az első világháború előtt megkezdődött, mérhetetlen jelentőségű volt a munkásmozgalom politikai-ideológiai tisztázása és fejlődése szempontjából. 1921 májusában alakult meg a Romániai Kommunista Párt, a marxizmus-leninizmus nagyszerű diadalát képezve a hazai munkásmozgalomban. A Kommunista Párt megalakulásával, 1921-ben, a dolgozó tömegek szilárd és bölcs szervezőt és vezetőt kaptak a burzsoázia osztályuralmának megszüntetéséért, a szocializmusért folyó küzdelemben. A dühödt belső reakció ellenére, amely szüntelenül a párt megsemmisítésére törekedett, és az egyes időszakokban a pártba befurakodott opportunista, kispolgári elemek minden kártevése ellenére a Kommunista Párt állandóan magasra emelte a proletárharc zászlaját a nemzetközi munkásosztály legjobb hagyományainak szellemében, beleértve az I. Internacionálét is. A Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülése az 1948 februári kongresszuson — az újtípusú párt ideológiai és szervezési elvei alapján — és a Román Munkáspárt megalakulása a leninizmus teljes és végleges győzelmét jelentette a romániai munkásmozgalomban. A hazai munkásosztály marxista-leninista pártja, a tudományos szocializmus megalapítói által hirdetett eszmék szószólója hazánk földjén, történelmi jelentőségű győzelmekre vezette a dolgozó népet. Kiragadtuk a politikai hatalmat a kizsákmányoló osztályok kezéből, megteremtettük a népi demokratikus államot, felépítettük az új, virágzó, szocialista társadalmat. A Román Munkáspárt vezette román nép új történelmének két évtizedére tekint vissza. Ezt a két évtizedet az új társadalom felépítéséért végzett odaadó munka jellemezte. Ebben a rövid időszakban elérkezett a szocializmus építése kiteljesítésének szakaszába és nagyszerű győzelmeket vívott a népgazdaság fejlesztése, a kultúrforradalom megvalósítása, a dolgozók életszínvonalának emelése terén. A Román Munkáspárt tevékenységében Marx, Engels és Lenin halhatatlan eszméi után igazodik és azokat alkotó módon alkalmazza, figyelembe véve a konkrét történelmi körülményeket, amelyekben népünk az új társadalmat építi. A proletárnemzetköziség szellemében neveli a kommunistákat, a dolgozókat, ápolja a párttagok tudatában azt az eszmét, hogy az egész világ kommunista és munkáspártjai nagy családjának harcosai, a világkommunizmus seregének katonái. A Román Munkáspárt úgy véli, hogy a szocialista országok egységéért, a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom egységéért való gondoskodás minden marxista-leninista párt felemelő internacionalista kötelessége és minden erejével igyekszik hozzájárulni a szocialista országok, a kommunista világmozgalom egységének megszilárdításához, a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt, a kommunista pártok által az 1957 és 1960 évi értekezleteken közösen elfogadott Nyilatkozatok elvei alapján. Az emberiség Marx, Engels és Lenin eszméi diadalának korszakát éli, az I. Internacionálé ügye diadalának korszakát, amely a mai kommunista és munkásmozgalom útját egyengette. Írta: GRIGORE COMARTIN, a Stefan Gheorghiu pártfőiskola rektora ★ PUSZTAI JÁNOS: Mennek a mezőn öreg, félkezű ember ült az árokparton. Augusztusi szél hizelegte körül. A táj: Citromsárgásra súrolt hatalmas gyúródeszka a kollektív gazdaság lenyírt búzaföldje. Messze, a szemhatár peremén, pedáns akácsorok kócos felhőket fésülgetnek. Szabályos sorokban, tikkadtan állanak a kukoricaszárak, susogva zúgolódnak, ha végig csörtet rajtuk a szél. Berkéikkel — törékeny ujjú kezek — makacsul integetnek a vízhordó fellegeknek. Gőgös az ég legtetejére kapaszkodott nap. A félkezű ember feje fehér, már régesrég ha- .. jába settenkedett j-----’ a dér. Botja fál M r~jTV radtan hasal a \ forró-füves árok '—"\ul]a parton. Fekete fflíllllliiiii», k kutya sürgölődik i 1 |l|| a közelben. Tücsköt hajkurász, onnan a neve: Prücsök. Az öreg patkós bakancssarkával agyontapossa a vörös szemű cigarettavéget, markolja a botját és felemelkedik. Azt mondja: — Kerüljünk, Prücsök. S mennek a mezőn. Hallgat az ember, hallgat a bot. Prücsök előre szaladgál, s minduntalan csóválja konta farkát. Alig volt három hetes, tőkére tették a farkát, baltával lecsapták, a friss sebet behintették sóval. Az öreg csősz nem érzékenyült el, mert nem az a fajta, de érezte: megrettentek az idegei. A jobbkezére gondolt, amely már rég nincs. Magánparaszt korában még a régi világban összekülönbözött mezsgyeszomszédjával valami tövises legelő miatt. Az — apró, patkánylelkű figura — hazaszaladt a vadászpuskájáért, mikor visszajött, rálőtt a megijedt, kezét felemelő emberre. Jobbcsuklóját találta el. Amire kórházba került, amputálni kellett a jobbját. Perre ment, de a pert a másik nyerte meg. Lepénzelte az ügyvédeket és a törvénybírót. A karja begyógyult, a lelki sebe ma sem, csonka karját a kasza mankójához kötötte, úgy kaszált. Amikor kollektív gazdaság alakult a falujában, hívták, lépjen be, örült a hívásnak, de kikötötte: könnyű munkára nem megy. Az elnök — behemót, vörös, örökké borostás férfi — tudta, mennyire rátarti, kijelentette: — Fogatot kap. Évekig volt fogatos, félkézzel is úgy megrakta a szekeret búzával, szalmával, szénával, mint sokan kettővel. Mégis egyszer — félspiccesen — beállított az elnökhöz: — Te Jani, aggy valami könynyebb munkát. Na !... Az elnök komoly maradt, de a szeme kacagott: — Legyen csősz, Gyuri bácsi. Másnap botot vágott magának '"líllfll az akácsorban, If—m füttyentett Prü-I \ csőknek: L \ U \ — Kerüljünk, lisinui—. Azóta elválaszthatatlanok a határban, de még akkor is, ha Gyuri bácsi be-bekukkint a falusi falatozóba. Hallgatagon leül a szék mellé, s vár. Prücsök nyulat szimatol, rohangál ide-oda, éleseket vakkant. A csősz figyeli s eszébe jut, egy tavaly őszi történet. Tömérdek kukorica, „kész aranyhegy“ maradt kint éjszakára a mezőn. Együtt őrizték. Éjfél felé leverte az álmosság. A kutya vad mozgására ébredt. Megmarkolta az akácfabotot s felpattant. Mindjárt látta: két zsákokkal felszerelt alak — a falu ismert lógói — lapult a kukoricahalmaz túlsó oldalán. Uszította a kutyát: — Fogd meg: Prücsök letelepedett a tolvajokkal szemben, s ha azok moccanni mertek, szökött rájuk. A másik oldalon a csősz állott támadásra hangolt bottal, így találtak rájuk reggel a kollektivisták. No, volt kacagás, amíg a két szarkát bekísérték az elnökhöz. Mennek, mennek a mezőn. Valahonnan hirtelen nyúl tűnik elő, Prücsök utána veti magát, de hamar lemarad. Az égen lassan félrebillen a nap. Prücsök. A szatmári IPROFIL Vállalat asztalos részlegének gépcsarnoka (Szabó Ferenc felvétele) Román-lengyel műszaki-tudományos együttműködési jegyzőkönyvet írtak alá A román-lengyel műszaki-tudományos együttműködési bizottság szeptember 23 és 29 között megtartotta 14. ülésszakát Bukarestben. A bizottság megvizsgálta a műszaki-tudományos együttműködést a legutóbbi ülésszak óta, több új határozatot és intézkedést fogadott el a műszaki-tudományos együttműködés további elmélyítéséről. A felek jegyzőkönyvet írtak alá, amelynek értelmében kölcsönösen dokumentációs anyagot cserélnek és megkönnyítik a műszaki-tudományos tanulmányutakat a kőolajipar és vegyipar, a gépgyártás és fémipar, a könnyűipar terén és más területeken. A jegyzőkönyvet román részről Alexandru Boaba, helyettes kőolaj- és vegyipari miniszter, lengyel részről pedig Stanislaw Melnik helyettes vegyipari miniszter írta alá. Az ülésszak munkálatai a barátság és a kölcsönös megértés légkörében folytak le. A lengyel küldöttség az ülésszak idején megtekintett különböző romániai iparvállalatokat. FELKÉSZÜLTEK LEN ÁTVÉTELÉRE A hargitai központ felkészült az idei bőséges lentermés átvevésére. Ez az egység veszi át és tárolja Csík rajon valamennyi kollektív gazdaságából a lentermést, innen kerül aztán elszállításra az ország különböző lenfeldolgozó üzemeibe ez a fontos ipari növény. Ferenczi Károly, az átvevő központ felelőse évek óta odaadóan dolgozik itt, hozzáértéssel, jó gazda módjára ügyel arra, hogy a termékátvétel zavartalanul lebonyolódjék. Most is idejében megtettek minden szükséges intézkedést. Új mérlegház épült, kifogástalanul működik a hídmérleg. Kitakarították a raktárhelyiségeket, rendbe tették a lentelep tároló területét, valamint az azt körülvevő kerítést, ellenőrizték és kiegészítették a tűzoltó felszerelést. Borbély János, tisztviselő Teljében a kampány a marosvásárhelyi cukorgyárban 1964. október 1., csütörtök HÍREK ROMÁN küldöttség utazott Firenzébe a FAO európai földművelésügyi bizottsága talajtani munkacsoportjának első ülésszakára. A küldöttségben részt vesz Nicolae Cernescu akadémikus, Grigore Obrejanu akadémikus és Stelian Cirstea mérnök. SZERDA délelőtt Bukarestben, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottságnál megnyílt a Bolgár NK, a Csehszlovák SZK, a Lengyel NK, a Magyar NK, a Német DK, a Román NK és a Szovjetunió könyvkiadó és könyvterjesztő vállalatai vezetőségeinek értekezlete. NÉHÁNY NAP ÓTA jugoszláv erdészeti és fafeldolgozási szakemberek tartózkodnak az országban. A jugoszláv szakértők eszmecserét folytatnak szakembereinkkel a fa kitermeléséről, szállításáról és feldolgozásáról. A vendégek ellátogatnak erdővidékekre, megtekintenek erdei útépítőtelepeket, faipari kombinátokat, erdőgazdálkodási kutatóegységeket. (Agerpres) IDŐJÁRÁS A következő három napra, főleg északon, lehűlés várható. Változó felhőzet, több helyen záporeső. Mérsékelt északnyugati, majd keleti szél. Csökkenő hőmérséklet, nappal 13 és 23 fok, éjjel 1 és 11 fok között. PRONOEXPRESSZ A Pronoexpressz szeptember 30-i húzásán az alábbi nyerőszámokat húzták ki az urnából: 34 — 43 — 42 — 31 — 27 — 21 Pótszámok : 37 — 8 Nyereményalap : 518 165 lej. A következő húzásra október 7-én Oltenitán kerül sor. Az ADÁS vegyes személybiztosítások szeptember 30-i törlesztési húzásán az alábbi betűcsoportokat húzták ki az urnából: VWP GBV MMI MMR DÍJ JEN ZLG CAE