Előre, 1966. március (20. évfolyam, 5700-5726. szám)
1966-03-01 / 5700. szám
2 MIHAI STOIAN Üzenet fémtokban Úgy látszik, szokássá lett immár, hogy fémtokba rejtve elássák azt, ami sűrítve valluat rólunk, a jelenkori emberiségről a jövőnek. Egyik ilyen ,fémtok tudomásom szerint 219 kilót nyomott és 2,30 m hosszú volt Három méter mélyre ásták el, s a következők voltak benne : néhány köznapi használati tárgy a biztosítótűtől és a konzervkulcstól a női kalapig és a logarlécig. Továbbá mikrofilmekre fölvett könyvek, folyóiratok, újságok, katalógusok, hanglemezek és egyéb eszközök, amelyek megjeleníthetik korunkat, tranzisztoros rádió, napelem, „Az öreg halász és a tenger" című regény stb. Ennek az idő közegében haladó rakétának a végcélja : 6939. Tehát 4973 esztendő múlva bontják fel. De addig sokminden megvalósítandó vár ránk századunk, a huszadik század talaján. Én nem éppen a legnagyobb horderejű feladatokra gondolok, mint a rák ellenszerének föltalálása, vagy az ember veszélytelen leszállása a Holdon, mint inkább egészen más természetű dolgokra, amelyek nehezen helyezhetők el az időrakétában. Nem is fűződik hozzá semmi érdekünk, hiszen másféle lemaradásról van szó, nem arról, amely az embernek a természettel vívott harcában áll elő, hanem éppen az embernek a maga természetével vívott harcában. Ennek az arcvonalnak a vereségeit nem tenném be egyetlen fémtokba sem, inkább megkockáztatnám azt, hogy a 20. században élő utódaink nem fognak semmit megtudni róla. Levelet kaptam egy idősebb embertől. Nyugtalan hangú levelet, amelyben a következőkről számol be. Volt egy felesége és három gyermeke : két lány meg egy fiú. A nagyobbik lány 21 éves korában egyetemi hallgató volt. A kisebbik — akkor 18 éves — kényelmesebb természete folytán megbukott az érettségin. Tizenhatéves fia meccsre járt és moziba, és kevesebb buzgalommal az iskolába, ezzel szemben ismert minden autómárkát. Édesanyjuk a háztartást vezette, és a gyerekekkel kellett törődnie. Az apa — közmegbecsülésnek örvendő férfiú — keményen dolgozott, hogy a növekvő igényeket kielégítse. Főként a gyermekek igényei nőttek. Elfogadható lakásuk volt : hálószoba, még egy nagyobb szoba, meg még egy kisebb (az utóbbin átjártak), konyha, fürdőszoba, stb. A szülők persze a hálóban laktak, a lányok a nagyobb szobában, a fiú a kisebben. Az apa 55 esztendős és kissé szorongva várta a nyugdíjaztatását, mert a gyermekek egyre követelőzőbbek voltak. A diáklány jól tanult, ő volt a legrendesebb. A fiú sokat létrált, a másik lánybeszélt egy fiúval, bálokra járt. A szülői intelmek hiábavalóknak bizonyultak. „Fiatalok vagyunk, szórakozunk !" Az apa így gondolkozott : „A fiatalság még nem zárja ki a kötelességérzetet !" De nem mondta. Az aszszony váratlanul meghalt. A ház rendje rögtön felborult. A gyermekek „tanultak“, a házimunkáról fogalmuk sincs. Aztán egyre több fiatal pajtás találkozóhelye lesz az „öreg“ lakása. A fiatalabb lány hozzámegy a fiúhoz, akivel „beszélt“, egy diákhoz. Az apa belenyugszik. Vouramnak igényei vannak : beköltözik a hálóba, a nagylány marad a nagyszobában, a fiú kimegy a hallba, az apa marad az átjáróban. Múlik az idő, az apa tekintélye fogytonfogy. Nyugdíjaztatják. Mindenki beléje botlik : a kisszobában, a konyhában, a fürdőszobában. No persze, hiszen már nem családfenntartó. Egy hasznát látják , sétálni viszi a kisunokát. Vouram nem fejezte be tanulmányait. Hivatalt vállalt, s ezzel családfővé lépett elő. A nagyobbik lány végzett, falura került, férjhezment. A fiú megnőtt és kikövetelte az apa szobáját. Most az öreg költözik a hallba és ez a körforgás lényegesen többet mond mindennél. A hajdani családfőnek, akit nem vesznek emberszámba, akit nyűgnek tartanak, akihez már alig szólnak, és akit kinéznek a házból, egy öröme maradt csupán : az unoka sétáltatása. A két végletes kor egymásra talált, mint a mi rakétánk tartalma a 6939-es eszközökkel. P. S. Kedves olvasó, te, ki abban a messzi-messzi esztendőben élsz, remélem nem jut el hozzád ez a naplójegyzet. Kizárólag a huszadik század embereinek írtam. Nekik kellene tenniük valamit valahányszor efféle dolgokkal találják szemközt magukat. Az idő rakétái, amelyek a messzi jövendő pályagörbéjére viszik jelenünk sűrített tükörképét, legyenek minél tisztábbak, legyenek makulátlanok ! És az utókort ne csupán leleményességünkkel ejtsük bámulatba, ne csupán a tudományos és technikai haladás látványos előlegeivel, hanem erkölcsi előlegekkel is. Olyanokkal amelyeket a mi új szocialista korszakunk teremt meg. És tudjuk, hogy ennek az erkölcsnek épp elegendő megnyilvánulása van — a jelen sorokban tárgyalt eset szöges ellentéte —, amely díszhelyet foglalhat el az utókornak címzett küldeményeinkben. Díjnyertes boraink Szombaton a Mezőgazdasági Főtanácsnál átadták a bortermelő egységek vezetőinek azokat az érmeket, amelyeket hazánk a múlt évi nemzetközi versenyeken nyert. Hazánk 81 bor-, pálinka- és konyak-mintája közül 59 aranyérmet nyert, 21 pedig ezüstérmet. Díjazták a többi között a murfatlani Chardonnay-t, a küküllőmenti Traminer-t, a segarceai Cabernet Sauvignon-t, a pietroaselei és drägävani Tämioasa Romineascä-t, a cotnari Grasä-t, az odobenti és Valea Cälugäreascä-i Merlot-t, a tohani és nicoretti vörös borfajtákat. A legtöbb aranyérmet a zsidvói, toháni, Valea Cǎlugareasca-i és balázsfalvi állami gazdaságok, valamint az Élelmiszeripari Minisztérium egységei nyerték. Ugyanakkor az odobesti állami gazdaság az Odobesti Galbená borral másodszor is elnyerte az 1964. évi Montpelier-i verseny zsűrije által a legjobb borért felajánlott serleget. Bár egy-két napilapban megjelent recenzión kívül a sajtó hallgat róla, hetek, sőt hónapok óta folyik irodalmi berkekben Szőcs István regényéről *) a vita. Vannak akik egy kézlegyintéssel elintézik, mások lelkesen méltatják, ismét mások írói bátorságot emlegetnek ha a könyv szóba kerül. S azt hiszem a bátorság szónál meg is állhatunk egy percre. Mert ahhoz valóban nem kevés bátorság kellett, hogy az éles és sokszor kíméletlen tollú s nem egyszer sajtópárbajba keveredett Szőcs István kritikus létére regényírásra adja a fejét. Hiszen azzal valószínűleg ő maga is tisztában volt, hogy könyvét fokozottabb figyelemmel fogják átböngészni. Annál meglepőbb, hogy a kritikus holdtölte mennyire nélkülözi a kritikai és önkritikai igényt. És itt nem a formai-stílusbeli hiányosságokra gondolok. Szőcs István tud mesélni (a regény tartalma után ítélve túlságosan is tud) elbeszélő modora vonzó, érdekes, leköti az olvasót, így sokan talán nehezen veszik észre, hogy ez az olvasmányosság mennyi öncélúságot takar. Pedig már akkor feltűnik, hogy valami nincs rendben, amikor a hitelességet, az írói szándékot kezdjük kutatni a regényben. Mert nézzük a tényállást: Mezei Gábort, a félbemaradt zeneszerzőből lett újságírót, főszerkesztője terepre küldi, hogy esztétizáló magatartását levetkőzze s valóság-levegőt szívjon. Ez Mezeinek sikerül is, mert egy félreeső tanyán Johannával, a tündéri szépségű tanítónővel találkozik, akibe olthatatlanul szerel* Szőcs István : Kritikus holdtölte Ifjúsági Kiadó, 1965 mes lesz, rövid ostrom után megkapja — aztán visszatér a városba feleségéhez és két gyermekéhez és ettől kezdve zavartalanul folytatja Tímár Mihályhoz illő kettős életét. Ezen még az sem változtat lényegesen, hogy a tündért Johanna közben terhes marad s úgy dönt, hogy vállalja a következményeket, megszüli gyermekét, de a látszat kedvéért egy nap alatt férjhez megy egy megértő és külföldön tanuló mérnökhöz (!). A gyermek megszületik s Mezei valamint két családja boldogságát semmi sem zavarná, ám a túlbuzgó apa úgy érzi, öröme nem teljes amíg feleségével meg nem osztja. Ezért elmeséli neki a Johannával való kapcsolatát s roppantul felháborodik amikor Sárika nem hajlandó vele lelkesedni. Már-már válásra kerül a sor, de a hős rövid lelkitusa után úgy dönt, felesége mellett a helye. A szerkesztőségből távoznia kell s zenepedagógusként próbál megnyugvást találni. Kissé rosszmájúan adtam elő a történetet, de a szerző az oka, hogy nem is lehetne másképp. Ugyanis részleteiben és egészében annyira hiteltelen ez a történet, hogy Szőcs még akkor sem tudná elhitetni velünk, ha dokumentumokkal bizonyítaná, hogy mindez pontosan így a valóságban is megtörtént. (Persze én nem állítom, hogy kulcsregényről van szó. Maga a szerző is leszögezi : a történet és szereplői költöttek. Minden esetleges hasonlóság a véletlen játéka.) Azaz mégis lenne a meggyőzésre egyetlen mód : ha az írónak sikerült volna ezt a hihetetlen történetet is elhihetően megírnia. Történt már ilyen az irodalomban. Szőcsnek azonban nem sikerült. Mert ha el is fogadjuk, hogy léteznek Mezeihez hasonló széplelkek, akik elszürkülnek a mindennapi robotban s egy szerelem — legyen az házasságon kívüli is — újból felcsillantja előttük a megvalósulatlan álmok megvalósulásának lehetőségét, azt a naivságot viszont már kevésbé tartjuk valószínűnek — még egy olyan elvont emberről is mint Mezei — mellyel a hős azt reméli, hogy felesége és a társadalom beleegyezésével szentesíti kettős élete folytatását. Még szembetűnőbb a „légbőlkapás“ Johanna esetében. Johanna nagyon szépen megálmodott, de csak megálmodott alak, s attól sem lesz valósághű, ha ebéd mellé vöröshagymát etet vele a szerző. Egész élettörténete és elhatározása, hogy gyerekét megtartja elvarázsolt lélekké teszi, sajnos csak ennyi és semmi több ami Annette Riviérere emlékeztet benne. Pedig kétségkívül érződik rajta a szeretet, mellyel az író megrajzolta. Kissé földibb, valósághűbb Mitru alakja, de őt is csak úgy tudjuk elfogadni, ha az író tipikusnak nem az általánosan előfordulót, hanem a legelőremutatóbbat tartja. Johanna házassági története s benne Aurel, a formális férj — akit gyengeségeivel akart hitelessé tenni az író — inkább szatírába mint regénybe illik s így a regényt is a szatíra felé tolja el. S ugyancsak szatírában lenne a helye a főszerkesztő Sándor szavainak is, melyekkel Mezei hibájának súlyosságára rámutat és diplomatikusan megoldja a kérdést. Egészében véve úgy tűnik, hogy Szőcs kiagyalt történettel s kiagyalt szereplőkkel akarta alapötletét végigvinni a regényen. S itt jutunk el ahhoz a kérdéshez melyet talán legelőször kellett volna tisztázni. Mit akart az író mondani nekünk? Azt talán, hogy nincs abban semmi különös ha az ember nem csak egy hanem két nőt is boldogít? A regény indulásából ez derül ki, hiszen az író meglehetősen érezhető rokonszenvvel kiséri Mezei tetteit. Később azonban Mezei is rájön, hogy ,,a család lényege az, hogy egy van belőle az embernek“ s ezzel — ha fájó szívvel is — de visszatér az egynejűséghez. Vagy azt, hogy az ember előtt későn villan fel a boldogság lehetősége s ilyenkor már nincs ereje múltjával szakítani? Ez valószínűbb, s a regény érinti is ezt a kérdést anélkül azonban, hogy erre összpontosítana. Vagy talán azt, hogy a boldogság mindig „odaát“ van? Erre utalnak a főhős töprengései, de sajnos végül ez sem kap fokozottabb hangsúlyt. Azonban bármilyen jó is, ha egy műalkotás sok gondolatot ébreszt, a kritikus holdtölte esetében mégsem tudunk örülni ennek. Ugyanis ezeket a gondolatokat nem Szőcs könyve indította el bennünk. Mert úgy érezzük, hogy a könyv végén Mezei kísérőlevelének szavai a magnetofonszalagra felvett idézetekhez jórészt az íróra is vonatkoznak. „Noha nincsen benne egyetlen eredeti gondolat sem, mégis kifejezi a lelkiállapotomat.“ Szőcs István nem tudta új tartalommal megtölteni a szokványos háromszög történetet. A kritikus holdtöltét, — ha eltekintünk néhány konkrét utalástól — akár harminc-negyven évvel ezelőtt is megírhatták volna a polgári háromszög-vígjátékok és drámák fénykorában. És ezen nem segítenek „Az újságíró örökösen készülő riport regényéből“ cím alatt közölt betétek sem, melyek különben is nagyon kilógnak a regényből. S ugyancsak kilógnak a könyvből Mezei cikkei, melyek a főhős elmélkedéseit hivatottak tükrözni, bár ezekben áll az író legközelebb az esszéista Szőcstől megszokott mércéhez. Mit lehet hát Szőcs István könyvében dicsérni? Egy valóságszagúbb epizódfigurát Zöld Henriket, s a már említett mesélni tudást. GÁLFALVI GYÖRGY Szőcs István: KRITIKUS HOLDTÖLTE ELŐRE CIKKEINK NYOMÁN Az első szállítási határidő lejárta után 1965 december 5-én, pár héttel az év utolsó szállítási határidejének lejárta előtt lapunk hasábjain interjú jelent meg Dobrin Ioan mérnökkel, a vajdahunyadi Kohászati Kombinát kereskedelmi igazgatójával a szállítási szerződések teljesítéséről és arról, hogy milyen intézkedéseket hoztak az 1966-os megnövekedett tervfeladatok teljesítésére. A kohászati kombinát acél és hengerelt készáru termelése mintegy 17 százalékkal lesz nagyobb az idén, mint a tavaly volt. A termékek elég nagy há-nyada külföldi megrendelésre készül. Úgy véljük, hogy a hazai és külföldi gyárakkal kötött szállítási szerződések pontos teljesítésének népgazdasági fontossága indokolttá teszi mindjárt az év elején számba venni. Hogyan teljesíti a kombinát munkaközössége ezirányú feladatát ? Menynyire voltak eredményesek az intézkedések és mi a további teendő ? A feltett kérdésekre válaszolva először is arról kell beszámolnunk, hogy a kombinát vezetőségének sikerült olyan intézkedéseket foganatosítania — műszaki és munkaszervezési téren —, amelyek minden szempontból elősegítik a szerződéses kötelezettségek teljesítését. Melyek ezek az intézkedések ? Elsősorban a hengerművek megfelelő minőségű és mennyiségű nyers acéllal való ütemes ellátása. S ez után a hengerlési programnak a megrendelésekkel való összehangolása, úgy, hogy optimális gépkihasználást érhessenek el. A kohó részlegeknél még az elmúlt év folyamán megteremtették a szükséges feltételeket arra, hogy már az újév első napjától kezdve az idei tervnek megfelelő ütemben termeljenek, így már az első hónap alatt a részlegek dolgozói 4817 tonna jó minőségű nyersvasat csapoltak a tervezett mennyiségen felül. Az acélöntő részlegek tehát nem csak a tervnek megfelelő, de ennél sokkal nagyobb menynyiségű nyersvasat kaptak, így aztán a martinászok saját maguk is eleget tudtak tenni a rájuk háruló tervfeladatoknak januárban 1265 tonna martinacélt csapoltak terven felül. A hengerművek tehát megkapták a szükséges mennyiségű és minőségű acélt. És most lássuk mit tettek annak érdekében, hogy a hazai és a külföldi megrendeléseket maradéktalanul teljesítsék. Elöljáróban hangsúlyoznunk kell, hogy kezdve az előhengerdétől, egészen a félkész és készáruhengersorokig, igen jól meghatározott program szerint szervezték meg a gépek és berendezések karbantartását. Ezzel mondhatni, teljesen felszámolták az üzemzavarokat, gépállásokat. Ez képezte máskülönben a kombinát vezetőségének egyik legfontosabb intézkedését. A hengerdék dolgozói számos újítást és ésszerűsítést hajtottak végre, amelyekkel jelentős arányban növelték a berendezések teljesítőképességének kihasználását. Az előhengerdéknél 10—11 százalékkal, a félkészáru és készáru hengerdéknél 5—10 százalékkal növelték a hengerlési sebességet. És most nézzük meg, hogyan hasznosították ezeket a lehetőségeket a terv teljesítésében. A hengerdő dolgozói teljesítették januári tervfeladataikat, sőt jelentős arányú túllépést is értek el. Ennek eredményeként a kombinát teljesítette szerződéses feladatait, külföldi megrendelőkkel és a belföldi gépgyártó vállalatokkal szemben. Amint Dobrin Ioan elvtárs, kereskedelmi igazgató elmondotta, az ország legfontosabb gépgyártó vállalatainak teljes egészében leszállították a szerződött mennyiséget. Csupán 1-2 százalékos a lemaradás azoknál a kistételű megrendeléseknél, amelyek közül egyik sem érte el a kötelező kocsiterhelési mennyiséget. Ezek a tételek — legyártva — a pestisi raktárban várnak elszállításra. A kombinát vezetősége intézkedett, hogy ezeket a kistételű árukat jó körülmények között raktározhassák, mindaddig, amíg a megrendelő vállalat tehergépkocsival el nem szállítja, vagy a vasúti kocsi terhelésnek megfelelő mennyiség nem gyűl össze belőlük. A kisebb megrendelések kielégítését szolgáló raktár létesítése nagyon jó intézkedésnek bizonyult. A továbbiakban sor kerül a raktár felszerelésére darukkal és más rakodógépekkel. A Fémipari Minisztérium állandó kistétel-áru lerakataként működik majd. Hogy érdemes volt kézbe venni az ütemes szállítások ügyét a vajdahunyadi Kohászati Kombinátban, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a megnövekedett feladatok ellenére a kombinát határidőre eleget tett januári kötelezettségének, s egyidejűleg megteremtette a megrendelések időbeni teljesítéséhez szükséges feltételeket. BARA MIHÁLY Gépkocsik karbantartása garancia időn belül és után a ploiesti-i gépkocsikarbantartó műhelyben A KÉPERNYŐ ELŐTT KÉT KEDVELT MŰSORSZÁM Szombaton és vasárnap fájó szívvel válogattunk a csemegének beillő számok között, mindent képtelenség megnézni, hiszen a tévén kívül más szórakozás is kínálkozik, nem szólva arról, hogy a kellemesen tavasziasodó február sétára is csábít. Azért a televízió nézők nagy többsége nem vált hűtlenné az Angyalhoz és bizonyára velem együtt izgulta végig annak legújabb kalandját. Ez a rokonszenves, jólfésült elpusztíthatatlan hős minden szombaton megjelenik a képernyőn, hogy gondűző félórával kedveskedjen nekünk, akiknek „sajnos“ nincs részünk olyan hajmeresztő kalandokban, mint a becsület és férfiasság e nemes bajnokának. Igaz, az Angyal már kissé régimódi— nem mint férfi ideál — hanem mint a korszerű lovagiasság megtestesítője, hiszen hol van már az a közszellem, mely hódol az olyan férfiúnak, aki életét kockáztatja egy lányanya becsületének megmentéséért ? Egy elkeseredett apa kérésére heten kétországon túlról visszahozza a csábítót, (aki mellesleg nagystílű szélhámos) hogy oltár elé vezettesse vele a megejtett leányzót — mindez inkább a múlt század álromantikája, még a könnyzacskókra sem igen hat. Éppen ezért jól fogott az a kis humor, mely enyhén betört a pattanásig feszített helyzetek közé: kiderül, hogy az Angyalt „átejtették“, hiszen a lányanya, becsületes feleség és csöndes társ egy nagyszabású zsarolásban, melyhez eszközül használták az angyallelkű Templar nyomozószenvedélyét.. Persze az Angyal nem lenne angyal, ha erre a turpisságra még időben nem jönne rá, hiszen őt mégsem lehet csak úgy „átejteni“. Mint ahogyan nem lehet meggyilkolni sem. Noha ezt jól tudjuk, szombat este már kezünkben van a jövő heti műsor az Angyal újabb folytatásával, tehát bizonyos, hogy nem pusztulhat el a szakadékba taszított autóval, mégis izgulunk, megkönnyebbülten felsóhajtunk és aztán nevetünk. Nemcsak a film naivságain, hanem a magunkén is, amiért mégis kedveljük az Angyalt. A másik kedvenc és komoly vetélytárs (még szerencse, hogy különböző időpontban sugározzák őket) a varieté. Ezúttal igazi varieté volt, nem nevezték sem előzetesnek, sem főpróbának, tehát mellőzték a mentőkörülményeket és felvonultatták a siker érdekében nem csupán a műfaj ászait, hanem olyan „segéderőket“ is, mint Dan Iordăchescu és Ruha István. Varieté volt a vasárnapi műsor a szó igazi értelmében is, mert szeszélyesen vegyes volt és változatos: humor és tánczene, sanzon és akrobáció együtt szerepelt a Jön a tavasz című adásban. Hogy mi köze volt ennek a műsornak a tavaszhoz? A kérdést eleve elhárították azzal az ismert gyerekdallal, mely a tavasz érkezését hirdeti, ezen kívül a szép olasz dalokban sok szó esett a napfényről, a melegről... Egyébként a műsor egészéből hiányoljuk a friss tavaszi fuvallatot, mely szellemében megújíthatta volna, pezsgőbbé tehette volna ezt a népszerű adást. Igaz, Mircea Crișan helyenként jóízű humort is nyújtott, mégha nem is a tavasz érkezése ürügyén. Persze a varieté szerkesztők igen nehéz helyzetben voltak, hiszen vasárnap attrakciókkal zsúfolt műsorba illeszkedtek: a műkorcsolya világbajnokság közvetítése Davosból (nagyon szép volt), utána Szófiából hallottunk operaáriákat énekelni igen színvonalasan, végül pedig a San Remoi könnyűzene fesztivál döntőjét láthattuk felvételről ugyan, de azzal a vigasszal tetézve, hogy lám, a könnyűzene mindenütt nehéz kérdés, mégha kiváló előadók is tolmácsolják. KOVÁCS JÁNOS Tévé előzetes Sportkedvelők figyelmébe: kedden 12 órakor közvetítés a davosi műkorcsolya világbajnokságról, szerdán 15 órakor közvetítés Brassóból, Steagul rosu—Espanol Barcelona, este 19.25-kor Ferencváros—Internazionale labdarúgómérkőzés Budapestről, csütörtökön este féltízkor láthatjuk Ljubljanából a Kanada—Szovjetunió jéghoki mérkőzést. A zenebarátoknak: kedden 21.15- kor népdal és tánc összeállítás, csütörtökön 21:20-kor Radu Aldulescu hangversenye Helen Wohlgemuth (Svájc) közreműködésével, szombaton helyszíni közvetítés Luxemburgból, az Eurovízió nagydíja című fesztiválról. 1966. március 1., kedd KÖNNYEBB, BIZTOSABB, EGÉSZSÉGESEBB INTERJÚ A MUNKAVÉDELEMRŐL ötéves tervünk előirányzatai 10,5 százalékos évi átlagos növekedési ütemet jelölnek meg az iparfejlesztésben. A termelőerők ilyen arányú növekedését szolgáló intézkedésekkel párhuzamosan szocialista államunk rendkívül nagy figyelmet szentel a munkavédelemnek, mint a termelés szerves részének. Évről évre növekedtek az ilyen irányú intézkedések pénzellátására fordított összegek, s tavaly már több mint 100 százalékkal haladták meg az 1960. évit. A Nagy Nemzetgyűlés legutóbbi ülésszaka — töbek között — megvitatta és elfogadta a munkavédelmi törvényt, amely a modern technika színvonalának megfelelő munkakörülményeket ír elő. E rendkívül nagy jelentőségű dokumentum is igazolja, hogy a munkavédelem nálunk központi feladat, állami probléma. Mit tett és mit tesz a továbbiakban a munkabiztonság javításáért a kérdésben legilletékesebb szerv , a Munkavédelmi Kutató Intézet . Erről beszélgettünk PAVEL PODJEVIN mérnökkel, az intézet tudományos aligazgatójával. — Hatéves népgazdaságfejlesztési tervünk sikeres befejezése után úgy hisszük, jogos a kérdés: milyen munkavédelmi kutatások foglalkoztatták ebben az időszakban az intézet szakembereit és milyen problémák megoldásával segítették elő a munkabiztonságot ? — Főként azoknak az általános jellegű problémáknak tanulmányozására központosítottuk a figyelmet, amelyeknek megoldása több iparágban is sürget. Egész sor olyan komplex kutatást zártunk le, amely munkavédelmi szabványban, előírásban és normában konkretizálódott. Például kidolgoztuk a csiszoló anyagoknak ,az acetilénes hegesztőapparátus használatának, az áramütés elleni biztonsági intézkedéseknek,, a védőöltözékeknek szabványát. Több problémát tanulmányoztunk a hegesztés, a gördülőhíd, az excenter prés biztonsági technikájával kapcsolatosan, valamint olyan technikai fogyatékosságokat, amelyek a mezőgazdaságban, az erdőkitermeléseknél használatos gépek és felszerelések működtetésekor balesethez vezethetnek. A munkavédelem tanulmányozásakor nem támaszkodtunk csupán a különböző mechanikai megoldásokra. Elektronikus rendszerű megoldások irányában is kutattunk, vagy éppen a rádióaktív izotópok használatának lehetőségét kerestük a munkavédelemben. És eredményesen, így például lemezvágó ollót láttunk el rádióaktív izotópos védőszerkezettel. — Milyen üzemekben vezették be ezeket az új rendszerű berendezéseket ? — Az aradi esztergaművekben — éppen intézetünk javaslatára — két, öt-öt tonnás olyan gördülő hidat helyeztek üzembe, amely megfelelő védőszerkezettel van ellátva. A védőszerkezet alkalmazása kiküszöbölte a nehéz alkatrészek kezelésénél adódható balesetveszélyt. — Gondolom, hogy intézetük tudományos szakemberei az említett problémákon kívül még egész sor más témával is foglalkoznak. — Természetesen. Az intézetben dolgozó szakemberek négy különböző osztályon fejtik ki tevékenységüket. A fentebb említett problémák a munkabiztonsági technika osztály hatáskörébe tartoznak. Erről tehát már szó volt. Ezenkívül van villamossági, ipari szellőztetési és népjóléti kérdésekkel foglalkozó osztályunk is. — Milyen problémák tanulmányozásával és megoldásával foglalkoznak ezek az osztályok ? — A villamossági osztály az áramütés elleni biztonsági intézkedésekkel, a világítással, az üzemi zaj és rezgés leküzdésével foglalkozik. Az osztály szakemberei tanulmányozták az olyan áramütést, amely abból származik, hogy a földelő berendezések körül lévő elemek veszélyes feszültséget közvetítenek. A kísérletet a galaci Gh. Gheorghiu-Dej kohászati kombinát 110 Kv-os bekötő állomásán végezték. És tegyük hozzá, eredményesen. Közismert, hogy a munkabiztonsággal szorosan öszszefügg a munkahely optimális megvilágítása. Milyen kísérletek folynak az intézetben ez irányban . Szakembereink a munka specifikumának megfelelő világító testeket kísérleteztek ki, amelyek hozzájárulnak a rossz világításból származó fáradtság csökkenéséhez, végeredményben tehát a jobb minőségű munkához. A fővárosi 23 August üzemekben például egy olyan biztosíték-állomást létesítettek, amely automatikusan kapcsol, ha a világításban üzemzavar áll be. — Milyen kísérleteket folytattak az ipari zaj csökkentésével kapcsolatosan ? — A kísérletek a zajforrások megszüntetésére irányultak, egyrészt a hangszigetelő anyagok felhasználása, másrészt az elnyelési együtthatók növelése révén. Az ilyen irányban végzett tanulmányok eredményét, a brassói Tractorul üzemekben alkalmazták, ahol a formázógépekre zajvédő szerkezetet szereltek. Hasonlóan jártak el az SR—131 tehergépkocsik esetében. A motor kipufogójára újtípusú hangfogót szereltek s ezt a gép különböző működési fázisában próbálták ki. Jelenleg ezt a hangfogót és egy, ugyancsak az intézetben kikísérletezett rezgéselnyelő készüléket alkalmaznak a tehergépkocsik gyártásánál. A szellőztetés a munkavédelem lényeges tartozéka. Kérjük, mondjon erről a kérdésről is néhány szót. — A munkacsarnokokban jelentkező por, gáz, füst és más vegyianyagok mérgező hatásának leküzdésére, a szellőztetési rendszer megjavításával, módosításával kísérleteztünk. A bányakitermeléseknél például — tanulmányaink alapján — új eljárást vezettek be a szilikózist okozó por semlegesítésére. Különösen foglalkoztatott bennünket a kisebb, meleg, zárt munkatermek levegőhigiéniája. Ennek és más hasonló problémáknak a megoldása érdekében a ventillátor berendezésre porlasztót szereltek. — A közeljövőben milyen problémák tanulmányozására összpontosítják figyelmüket ? — A IX. pártkongresszus Irányelvei célul tűzik ki több olyan iparág gyorsütemű fejlesztését, amely, sajátossága révén, számos megoldásra váró munkavédelmi problémát is felvet. Kutatóink figyelmének továbbra is középpontjában áll a bányaipar, a vegyipar, a kohászati és fémipar, a gépgyártó ipar stb. Természetes, hogy az ötéves terv időszakában beinduló új ipari objektumok, ezeknek berendezése és felszerelése esetében a munkavédelemre már a tervek készítésénél gondolni kell. — A nemrég megjelent munkavédelmi törvényből fakadóan milyen feladatok hárulnak intézetükre ? — Mindenekelőtt: intézetünk tudományos kutató tevékenységét — csakúgy, mint a többi kutató intézetét — azok az útmutatások vezérlik, amelyeket Nicolae Ceaușescu elvtárs hangsúlyozott a Nagy Nemzetgyűlés legutóbbi ülésszakán elhangzott beszédében. Az új munkavédelmi törvény előírásainak megfelelően igyekszünk a munkabiztonság legfontosabb problémáira helyezni a hangsúlyt. Megvan a lehetőségünk, hogy javítsuk és fokozzuk a kutatómunkát. Intézetünk a Munkavédelmi Állami Bizottság keretében fejti ki tevékenységét. Tehát mindazok a feladatok, amelyek a munkavédelem javítását szolgáló tudományos kutatómunkával kapcsolatosan erre az új szervre hárulnak egyben a mi feladataink is. Lejegyezte : Hajas Margit