Előre, 1966. április (20. évfolyam, 5727-5752. szám)

1966-04-08 / 5733. szám

2 Kinek a gondja a községfejlesztés?­ ­• Első lépések a falurendezésre vonatkozó kongresszusi irányelvek teljesítésében • Amikor az ellenőrzés hiánya lerontja a jó előkészítés teremtette előnyt • Nem tudja a VB, mit csinál az apparátus ?... • A jó idő kihasználása nem a lakosságon múlik ! Tavaszi pezsgés hatja át ilyen­kor a falvakat, a téli kényszerpi­henő után meghatványozódik la­kosaik tettrekészsége. Tennivaló van mindenütt elég s felbecsülhe­tetlen előny, ha a mezőgazdasági munkák elkerülhetetlen szüneteit jól kihasználják a községfejlesz­tésre, faluszépítésre. Ludas rajonnak is nagy szüksé­ge van erre, mert itt is terhes volt a múlt öröksége : elhanyagolt utak, kevés és rozoga iskola, sok helyen egészségtelen ivóvíz. S ha ma már ebben a tekintetben is lényegesen megváltozott, javult a helyzet — egyre nagyobbak az olyan igények, amelyek forrása az a biztos tudat, hogy kielégítésükhöz van már a közösségnek ereje, lehetősége. Ez az erő azonban csak akkor érvé­nyesülhet igazán, ha az államha­talom helyi szervei helyesen össz­pontosítják, kellően támogatják. A múlt évi teljesítmények be­szélhetnek erről. A hazafias mun­kával növelt önkéntes pénzbeli hozzájárulást — amit az állam hosszú lejáratú kölcsönökkel egé­szített ki — a legsürgősebb szük­ségleteknek megfelelően elsősor­ban iskolaépítésre fordították. Szeptember közepéig 47 tantermet adtak át rendeltetésének, többet, mint amennyit előirányoztak. Mé­hesen, Kapuson, Bücs egyik falu­jában viszont kultúrotthont emel­tek. Tizennégy helyett 16 faluba (Bükkös, Dimbu, Olyves, Mező­­szentpéter, Cintos stb.) vezették be a villanyt és további öt és fél­millió lejre rugó munkát végeztek, a tartományi, rajoni és községi utak javításánál és karbantartásá­nál. Amihez hozzájön még az a 141 kilométernyi út, amelynek korszerűsítését a költségvetésből fedezték. Sokat tettek hát a községfejlesz­tésért, falurendezésért, a múlt év­ben Ludas rajonban. Ebből arra következtethetnénk, hogy az idei tervek valóra váltását szintén pél­dásan készítették elő, kezdték meg. Az első lépések valóban erről val­lanak. A célkitűzések véglegesíté­sénél a rajoni néptanács végrehajtó bizottsága közmegelégedésre terem­tett összhangot a rendelkezésre ál­ló anyagi alapok, a lakosság törek­véseiben rejlő erők és a legsürgő­sebb szükségletek között. Követ­kezetesen igyekeznek érvényesí­teni a vajonban a falurendezésre vonatkozó kongresszusi irányel­veket is. A középületek helyének kijelölésében minden esetben részt vesz az erre hivatott községi bi­zottság, amelynek tevékenységé­hez a DSAPC nyújt, megbízottai révén, helyszíni műszaki segítsé­­­­get. Ennek hatékonyságát nagy­mértékben növeli az, hogy a ra­jon lakóterület-rendezési tervét már két évvel ezelőtt kidolgozták, sőt mi több, 15 falu rendezési ta­nulmányát is. A bennük lefekte­tett elvi szempontok tiszteletben tartása pedig — amit olyankor is megkövetel a tervező intézet, ami­kor a községi néptanácsok a köny­ű­yebb ellenállás útján haladva nem megfelelő fekvésű telkeket ajánlanak — lehetővé teszi, hogy a­z új épületek beilleszkedjenek az elképzelt szocialista faluképbe, a faluközpont kialakításába. Így dőlt el többek között a megkezdett 21 objektum folytatásán kívül az ör­­ményesi, ölyvesi, kissármási isko­laépületek átadása az új tanévig, orvosi rendelő építése Maroskecén, olvasóterem befejezése Finaf­on, az ivóvízellátás megoldása Szent­­pálon, Bücsön és Vidrádszegen még ebben az évben. Akárcsak az, hogy Mezőkecseden például a 8 tantermes iskola építését kezdik meg, Pagocsán, Sopterián és más­hol hozzáfognak az iskola bővíté­séhez, Szentpéteren olvasóterem építéséhez. A munka tényleges megkezdésé­hez azonban mindenek előtt mű­szaki dokumentáció kell és külön­féle anyagok. S noha a rajoni nép­tanács végrehajtó bizottsága ide­jében hozzákezdett biztosításuk­hoz, az ellenőrzés lassúsága mégis olyan helyzetet teremtett, amely mindeddig úgyszólván lehetetlen­né tette a kedvező időjárás ki­használását. Felszámolásáig pe­dig további értékes időszak telik el. Ugyanis a végrehajtó bizottság csak március végén vizsgálta meg, hol tartanak az előkészületek s le­folyásuk egyes részleteit addig még Mihai Vesa alelnök sem is­merte eléggé, noha ő foglalkozik közvetlenül ezzel a problémával. Ezért történhetett meg, hogy a városrendezési és építészeti hiva­talra (SSA) bízott műszaki doku­mentációk összeállításának üte­me csupán március elején gyorsult meg, amikor a rajoni pártbizott­ság hívta fel rá a figyelmet, így is csak néhány nap múlva ter­jeszthetők elő jóváhagyásra , ami szintén több kevesebb időt vesz igénybe. Chrenica Ignat mérnök, a hivatal vezetője azzal próbálta mentegetni a késedelmet, hogy úgysem lehetett volna a munkát megkezdeni. Erre maga az alelnök cáfolt rá, vitathatatlan példákkal. Szemtanúi voltunk — ugyancsak néhány nappal a végrehajtó bi­zottság ülése előtt — egy másik vitának is. Az alelnök meglepetés­sel fedezte fel a SSA-nak az ülés­re készített jelentésében, hogy az ölyvesi iskola dokumentációja tel­jesen hiányzik, habár hetekkel ez­előtt a szolgálatvezető azt mondta, hogy megvan. Arról azonban nem informálta később — amikor rá­jött — hogy az évekkel ezelőtt ké­szült dokumentáció alkalmatlan­nak bizonyult... Ch­erica Ignat mérnök —, aki már két éve dolgo­zik ebben a beosztásban — ne tudna arról, hogy jóváhagyott do­kumentáció nélkül nem folyósít pénzt a bank ? S amikor ezt az el­nök határozottan tudomására hozta, ragaszkodott az írásbeli közléshez. Nyilván a felelősséget igyekezett kisebbíteni. De a jele­net egyben olyan merevségre és magatartásra utalt, amely kétség­telenül a munka rovására megy. Az anyagellátással kapcsolato­san a tervosztály jelentése okozott meglepetést Mihai Vesa alelnök­­nek. Ugyanis annak ellenére, hogy a szükségesnek tartott anyagok döntő többségére a kiutalást ide­jében megkapták, ami még hiány­zik az éppen az idén átadásra ke­rülő objektumokhoz kell. A hiány okai közül elegendő megemlíteni, hogy amíg a cementszükségletet például 388 tonnában állapították meg (amire 34 tonna kivételével a kiutalás megérkezett), most to­vábbi 34 tonna hiányát fedezték fel. A tervosztály a további igény­lés előtt elengedhetetlennek tart­ja, hogy egy bizottság is­mét mérje fel minden községben a szükség­leteket, olyképpen, ahogyan a múlt évben történt, a pénzala­poktól függően elvégezhető mun­kák méreteinek és a tárolt anya­goknak tekintetbe vételével. Ta­valy azonban idejekorán történt a felmérés, míg most komoly kése­delmet okoz. De késedelmet okoz az is, hogy egyes községi népta­nácsok hiába kapták meg a kiu­talást, máig sem kötöttek az ORAD-dal szerződést. Az első ne­gyedévre kiutalt anyagoknak a felét sem szerezték be. A terv­osztály jelentése reális képet nyújt minderről, de a sorok mö­gül kiviláglik az is, hogy keve­set tett e mulasztások megelőzé­sére. Ilyen irányú tevékenységé­nek ismertetését rendszerint azzal kezdi : a metodológiának megfe­lelően ... De csak papírmunkát ért a „metodológia“ alatt, írás­beli utasításokat. Végrehajtásukat nem követte nyomon, nem ellen­őrizte. Ezek után érthető, hogy a köz­ségi néptanácsok közül csak kevés tett egyet mást azért, hogy leg­alább ahhoz hozzákezdjen, amihez lehet. Főleg a kavics és homok­szállításra, tárolásra gondolunk, ami itt a mezőségen nagyon fon­tos, mert legtöbb helyre messzi­ről kell hozni. A felkeresett fal­vak közül még Maroskecén is hi­ányzik 70—80 köbméter homok a kultúrotthon munkálatainak foly­tatásához, noha itt csak két kilo­méternyi a kitermeléstől a távol­ság. S a szomszédos Hádáren­ pél­dázza legjobban, hogy ez nem a lakosságon múlik. Ebben a falu­ban 1200 méter hosszúságban ké­szítettek néhány nap alatt széles gyalogjárót a főutca mindkét ol­dalán, földdel feltöltve, kavics­osat borítva, gyeptéglával szegé­lyezve. Szépet, tartósat. A Vidrád­­szeghez tartozó Kerelőn viszont nyomát sem találtuk annak, hogy folytatni akarják a fedél alatt lévő iskola építését s ugyanezt tapasz­taltuk Kutyfalván is. Finaton sincs semmi mozgás, bár itt van a legnagyobb szükség rá, mert a községi néptanács közömbössége miatt tavaly is állandóan akado­zott az olvasóterem építése, ka­vics és homok hiánya miatt nem került fedél alá. A többi falvakon elvégzett mun­káról sem tudott sokat mondani Maroskecén Ioan Cujba, a rajoni SSA technikusa, aki még sok he­lyen járt ezekben a napokban. Szerinte Pagocsán meg kellett kezdjék az alapásást (akkor hatá­rozták el, amikor néhány nappal előbb ott tartózkodott), Kissármás­­ra megérkezett a tégla és a fa­anyag (ilyenkor ez még eredmény­nek számít?), és így tovább. A további teendők most már vi­lágosak. Főleg a rajoni néptanács végrehajtó bizottságától függ a huza­vona gyökeres felszámolása, a falvakban feszülő erők eredmé­nyes kibontakozása. Adrián Miklós Szövetkezeti kereske­delem a korszerű igények színvonalán (Folytatás az 1. oldalról) jára, nevezetesen élelmiszer-, kon­fekció-, cipő- és más profilú üzle­tek létesítésére. Korszerű követel­mény ez, biztosítja az áruk jó be­mutatását, nagyobb lehetőséget te­remt a civilizált kiszolgálásra. — Hogyan tart lépést a ká­derképzés a szövetkezeti ke­reskedelem fejlődésével ? A IX. pártkongresszus által ki­dolgozott országfejlesztési prog­ram valóra váltása szervesen ösz­­szefügg azzal, hogy valamennyi munkaterületen mind több szak­kádert képezzünk ki. Nemzetgazda­ságunk fellendülése az 1966—70 közötti ötéves terv időszakában 1965-höz képest a nemzeti jövede­lem 40 százalékos növekedéséhez vezet majd, s ehhez hozzátartozik a dolgozók életszínvonalának fo­kozatos növekedése is. A fokozott árumennyiség for­galomba hozatala megköveteli, hogy a káderek szakképesítési fo­kát is magasabb szintre emeljük, biztosítva így a lakosság civilizált kiszolgálását. A falusi kereskede­lem minőségi javítása természe­tesen újabb és újabb eladó és áruszakértő káderek képzését teszi szükségessé, úgyszintén a jelenlegi alkalmazottak továbbképzését is megköveteli. Ebből a célból a fogyasztási szö­vetkezetek szakiskoláiban az 1959— 1965 időszakban nagy számban ké­peztek ki eladókat a falusi üzletek és könyvesboltok számára, szaká­csokat, cukrászokat és pincéreket a közélelmezési egységek részére. A jelen pillanatig a szakiskolákat körülbelül 9700 személy végezte el, akik egyre inkább hozzájárulnak a vásárlók figyelmes és civilizált kiszolgálásához. Az idén létesült szövetkezeti pro­filú gazdasági líceumok olyan áru­szakértőket képeznek ki a jövőben, akik alaposan ismerik az élelmi­cikkeket és egyéb termékeket, akik hozzáértéssel képviselik a vásárló­kat a szállító egységekkel szemben, behatóan tanulmányozzák az áru­­szükségletet, irányítják és ellenőr­zik a kereskedelmi egységek tevé­kenységét. — Miben látja a közelgő tanácskozás hozzájárulását a szövetkezeti kereskedelem­­to­vábbfejlődéséhez ? Meggyőződésem, hogy a kereske­delmi dolgozók országos tanácsko­zásán leszűrt tanulságok a korsze­rű követelményeknek megfelelően tovább emelik szocialista kereske­delmünk színvonalát. A tanácsko­zás választ ad majd olyan kérdé­sekre is : hogyan használhatja ki kereskedelmünk, így a falusi fo­gyasztási szövetkezetek is még jobban a szocialista ipar potenciál­ját, milyen eszközökkel járulhat hozzá a lakosság igényelte árucik­kek gyártásához, miképpen lehet behatóbban tanulmányozni az áru­­­keresletet, milyen módon rövidít­hető az áruk körforgásának ideje. A tanácskozás tanulmányozni fog­ja az árualap helyesebb elosztásá­nak, gondozásának problémáját, hogy milyen utakon jut el az áru a vásárlóig, melyek ezek közül a gazdaságilag legcélszerűbbek. Végeredményben ennek a tanács­kozásnak is az a feladata, hogy hozzájáruljon az RKP IX. kong­resszusa határozatainak maradék­talan megvalósításához a kereske­delemben is. Kötelezhetők-e a kötelező olvasmányok ? (Folytatás az 1. oldalról) nem hiányzik az olvasókedv, sőt a könyvgyűjtő buzgalom sem. A je­lenség általánosnak mondható, bárhol fordulunk meg az ország­ban, mindenütt azt fogjuk tapasz­talni, hogy a gyermekek, diákok a legszorgalmasabb olvasók. Csak­hogy vannak buzgó mindent­ olva­­sók is, rendszerint ott, ahol nem irányítják az olvasó kedvet, ami elsősorban az iskola, az irodalom­­tanár feladata. S ha a brassói diá­kok olyan feltűnő rendszeresség­gel olvasnak, ez nyilván az iskolai módszerek eredménye elsősorban. AZ IRODALMI ÉRDEKLŐDÉS felkeltését már az alsó osztályok­ban kell elkezdeni, mégpedig a leg­változatosabb és legvonzóbb mód­szerekkel. Erre való a sokféle mo­dern pedagógiai segédeszköz — a diafilm, a hanglemez —, amelyet Brassóban is kitűnő eredménnyel használnak fel a tanárok. Ha bele­lapozunk például a szecselevárosi kisdiákok füzeteibe — de ugyan­ezt tapasztalhatjuk a brassói 6.-os számú általános iskolában — azt látjuk, hogy a legtöbb tanuló bő­séges illusztráció kíséretében szá­mol be háziolvasmányairól, ami kétségtelenül arra vall, hogy a rendszeres filmvetítés a tanulók vizuális fantáziáját is felgyújtotta és nyilván élményszerűbbé tette bennük az olvasottakat. De a hang­lemez és a diafilm csupán segéd­eszköz. Fontosabb ennél, hogy a szecselevárosi iskolában Liviu Dirjan román szakos tanár az iro­dalomoktatással párhuzamosan példásan szervezte meg az irodal­mi kört a legkisebbek számára is és már az alsó osztályokban szigo­rúan ragaszkodik ahhoz, hogy a jövő évi kötelező olvasmányokat a tanévet megelőző nyári vakáció­ban olvassák el a tanulók. Barkó Anna magyar szakos tanárnő az évharmadi osztályzatba a tanulók irodalmi jártasságát éppúgy be­számítja, mint a leckefelmondás­­ra kapott jegyeket, s bár diafilme­ket és hangfelvételeket bőven fel­használ a tanórákon is, gondosan vigyáz arra, hogy ezek a segédesz­közök csupán támogassák az iro­dalmi érdeklődés fölkeltését, de sohase pótolják az olvasást. Az Unirea líceum kitűnő tanárának dr. Szikszay Jenőnek legfőbb pe­dagógiai elve, hogy az irodalom megszerettetésén túl a tanulókat önálló vélemény­formálásra kell ösztönözni, szóban és írásban egy­aránt, s módszerének helyessége mellett szól az is — és egyáltalán az irodalomtanítás magas színvo­nalát jelzi —, hogy a diákok ér­deklődése a hazai folyóiratokban megjelenő kritikai cikkekre és ta­nulmányokra is kiterjed. DE... a tanár panaszai mégis na­gyon sokszor jogosak. Jogosak már csak azért is, mert ha Brassóban éppúgy, mint országszerte olyan tanulóifjúság nőtt fel, amely rit­kán folyamodik már a „juxtázás“ módszeréhez, a tartalmi kivona­tokhoz, hanem magára az irodal­mi műre kiváncsi, akkor ez első­sorban az iskola érdeme. A könyv­kiadók viszont — helyesebben a Könyvterjesztő Igazgatósága — még mindig nem gondoskodnak elég rendszeresen az iskolások ol­vasmányainak újrakiadásáról meg­felelő példányszámban (amit nem­rég a Scinteia is szóvá tett a köz­könyvtárak munkájáról szóló an­­kétjában). Márpedig tudjuk, hogy a könyvek általában tüneményes gyorsasággal fogynak el, a köte­tek idővel meg is kopnak, egyes kiadások — filológiai apparátusu­kat tekintve — elavulhatnak. Ha tekintetbe vesszük, hogy az Uni­­rea-ban 8—10 párhuzamos osztály is van, nem csodálkozhatunk azon, hogy — például — húsz Grigore Alexandrescu kötet, ugyanennyi Katona Bánk bánjából, 4—5 pél­dány a Lear királyból és a Rómeó és Júliából vagy Csokonai versei­ből nehezen jut el minden tanuló­hoz. Érthető az is — ezt Valeria Mátéi tanárnő tette szóvá —, hogy a legolvasottabb mai regények (Préda, Titus Popovici, V. Em. Galan, Asztalos, Nagy István) rendszerint éppen olyankor hiá­nyoznak a könyvtárból, amikor a XI. osztályosoknak szükségük vol­na rájuk. Továbbá: általában megnőtt az érdeklődés a színmű­irodalom iránt, ezzel pedig nincs arányban a kiadásuk és megjelené­si példány­számuk. Ezért a IX.-esek, amikor az irodalmi műfajok­ról tanulnak, a drámai alkotások­hoz nehezebben jutnak hozzá. (Megjegyzendő, hogy a népkölté­szeti kiadásokból sincs elég.) Ami pedig a magyar irodalom klasszi­kusainak kiadását illeti, ezzel kap­csolatban csak az Ifjúsági Könyv­kiadóról mondható el — az Irodal­mi Kiadóról sokkal kevésbé —, hogy tevékenységét igyekezett ösz­­szehangolni az iskolai tantervek követelményeivel Egy-egy Petőfi, Arany, Ady-kötet, egy-két Jókai és Móricz-regény kivételével a klasszikusok a Tanulók Könyvtára sorozatában jelennek meg többé­­kevésbé rendszeresen, változó — 5-től 12—13 ezerig terjedő — pél­dányszámban. De azt is nagyon jól tudjuk, hogy a Tanulók Könyvtá­ra egy-egy teljes írói mű bemuta­tására nem alkalmas, csupán ízelí­tőt nyújthat belőle. Nyilvánvaló, hogy a rendszeres és átfogó kiadás munkáját csakis az Irodalmi Kiadó vállalhatja. A KÖNYVELLÁTÁS tehát már csak azért sem lehet zökkenőmen­tes, mert a könyvkiadás csak nehe­zen tart lépést a napról-napra nö­vekvő követelményekkel. A Könyv­tárellátó Tartományi Vállalatnak azonban ilyen körülmények kö­zött sokkal körültekintőbben kelle­ne elosztani a könyveket. Mert eb­ben a pillanatban úgy látszik, hogy azok az iskolai könyvtárak, amelyek csak néhány éve létesül­tek — mint a szecselevárosi líceum könyvtára is —, rendkívül hátrá­nyos helyzetben vannak a régi, nagymúltú iskolakönyvtárakhoz képest, amelyekben évtizedek óta gyűlnek a könyvek. Ha Gáspár Zsófia, a 6-os számú általános is­kola gyakorlott és rendkívül tevé­keny könyvtárosnője okkal pa­naszkodik, hogy nagyon sok nélkü­lözhetetlenül fontos könyvből csak egy-két példányt tud megszerezni a gondjaira bízott könyvtár számá­ra, akkor érthető, hogy Szecselevá­rosban, amely ráadásul néhány ki­lométerre van Brassótól, ugyanez általános panaszként hangzott el könyvtáros és tanárok részéről egyaránt. Virginia Branescu ta­nárnő hozzá is tette, hogy a X. osz­tályban, amelynek három párhu­zamos osztálya, tehát nagyon sok tanulója van, kénytelen volt le­mondani a kötelező olvasmányok számonkéréséről és csupán sze­melvényeket olvastat a román klasszikusokból. És az eredmény, persze, egészen más, mint a többi osztályban, elég a tanulók házi fü­zeteibe belenézni: néhány betanult mondatban foglalják össze a tartal­mat, önálló fogalmazási készségük nem érvényesülhet. A szecselevárosi — és talán te­gyük hozzá : minden újabb iskolai könyvtár viszonylag mostoha hely­zetén kell tehát a legsürgősebben változtatni, különös tekintettel a felsőosztályosok kötelező olvasmá­nyaira. A mostani tizedikesek ol­vasmányai között jövőre már ter­jedelmes regények szerepelnek, mikor fogják pótolni, amit az idén elmulasztottak ? És egy-két év múlva, ha felnőnek a mostani al­sósok, akik megszokták, hogy sza­badon, saját szavaikkal adják visz­­sza egy Toplrceanu-vers, vagy egy Ispirescu-mese mondanivalóját, csak nem kényszerülnek majd ar­ra, hogy a XIX. századi klassziku­sokkal szemelvényekből és tartal­mi kivonatokból ismerkedjenek ? Reméljük, hogy nem, mert csak rövid idő kérdése, hogy minden kötelező olvasmány, minden isko­lában kötelezhető legyen. Annál is inkább, mert a diákok szívesen, önként is elolvassák őket. ECORE A nagyváradi Március 6 ne­gyedben csúszózsaluzással gyors ütemben épül a második tíz­emeletes tömbház OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Lapunk a közeljövő­ben megkezdi az APRÓHIRDETÉSEK rendszeres közlését AZ APRÓHIRDETÉSEK ROVA­TÁT IGÉNYBE VEHETIK ÁLLA­MI- ÉS SZÖVETKEZETI EGYSÉ­GEK, INTÉZMÉNYEK, VALA­MINT MAGÁNSZEMÉLYEK Apróhirdetéseket közlünk a kö­vetkező témakörben : • Adás-vétel (In­gatlan, gépjármű, lakberendezési tárgyak, tartós háztartási felsze­relések, rádió és televízió stb.) • Alkalmazás • Lakáscsere • Elveszett iratok és tárgyak • Bérbeadás • Magántanítás és meditáció • Családi vonatko­zású közlések stb. HA A TRAKTOR LENNE A TANÚ Amikor az ablakok csukott sze­mekkel őrzik az emberek álmát és a mély csendben utcára hallat­szik az ingaóra ketyegése, traktor zörög a szászfalvi úton. Bartalis Pongrácz traktora. Minden egye­bet megtanult, ekét, vetőgépet, kombájnt vontatni, cséplőgépet hajtani, húzni, emelni, taszítani, csupán az éjszaka leple alatt lo­­pózkodni nem. Pedig ha Domokos Árpádra hall­gatna, — ki lábujjhegyen járva pisszegi, hogy nagy dobbal nem le­het verebet fogni, — éppen ezt kellene tennie. Be kellene hunynia a szemét, mint szégyenletében csil­lagpillantását az ég, maradékta­lanul egybe olvadnia a házak, a fák, bokrok és vakondtúrások ár­nyékával. Egy szó mint száz. Túlzás lenne ilyen sokat várni egy traktortól mégha UTE 27-es is az. Ha szólni tudna talán szemére is vetné ezt Pongrácz gazdájának. Mert mire jó ez a titokzatos éjszakai szertar­tás, miért kell éppen szellemjárás­kor vágni a deszkát, méghozzá ócska fűrésszel. Mondom, ha be­szélni tudna, talán azt is megkér­dezné, nem lehetne-e ezt a műve­letet fényes ragyogó nappal, és baleset veszély nélkül, talán éppen a csomafalvi gátterél végrehajta­ni ?... Miért teszi kockára Vaszi Péter, Koszta János, Tofán Vilmos, Szőcs Mihály, Koszta Péter, Tofán Árpád és Imre, valamint a trakto­ros Bartalis Pongrácz testépségét és­­ a becsületét ? Megéri-e az a néhány fej, amit így spórolnak a gyanús műveleten, hogy apró pénzre váltják az embe­rek tiszteletét ? Elegendő mentség-e tettükre, hogy sokszor hónap is eltelik, amíg a deszkavágatási kérvény megjár­ja a bürokrácia útvesztőit ? Nem ! És ebben nagyjából megegyezik a közvélemény. És a lelkiismeretlen traktorista aki jó pénzért kihasználja az alkal­mat, traktort és üzemanyagot, köz­vagyont dézsmál ? Erre már tör­vény van. Ezek a tények. A traktor körül ezekben az órákban azonban sok­kal több játszódik le. Idős, tapasztalt gazdák sürögnek mellette, „kéz kezet mos a zava­rosban“ maradéktalanul átadják magukat a gyanús műveletnek. Arcuk se rezzen, szenvtelen, mint­ha azt mondaná : „Pongrác fiam, a te bajod, hogy mit csinálsz, mi nem látunk, mi nem hallunk... — Minket nem érdekel, hogy mi lesz a te tizenkilenc éves életeddel... Hogy talán éppen most következik be valami helyrehozhatatlan és vé­ge a vidám gondtalanságodnak. Ez már a te számládra tartozik... Min­ket ha baj lesz, legrosszabb eset­ben csak tanúként fognak kihall­gatni“. .. Pedig egyetlen mozdulat, talán egy mondat is megtenné a magáét: „Állj meg békás, tudod-e hová ve­zet ez az út...“ És éppen ezekre a figyelmeztető szavakra nem futja az erőből. A segítő mozdulat előtt megbicsaklik az akarat és marad az arcokon a közömbösség, mert ugyebár „a bölcs ember mély nyu­galommal tűri a csapásokat ame­lyek felebarátját érik.“ Sajnos a traktornak nem szoká­sa beszélni. De ő legalább megte­szi a magáét. Hangosan püffögve tiltakozik és csattogásával felveri a szomszédokat... Zöld Lajos A Bucuresti filmstúdióban A Vremea zapezilor a Bucuresti filmstúdió egyik új alkotása. A for­gatókönyvet Nicolae Velea és Fa­­nus Neagu írta, a rendezés Nagy György munkája. A film egy me­zőgazdasági termelőszövetkezet éle­tét, a falvakon meghonosodott új viszonyokat mutatja be. A stúdióban hamarosan elkészül a Meandre című film is (rendező — Mircea Saucan, forgatókönyv — Horia Lovinescu), a Névtelen csillag című román-francia kopro­dukció pedig, amelyet Párizsban zenekísérettel láttak el, ismét visz­­szakerül Bufteára, mixelés céljá­ból. Jól halad Ion Popescu-Gopo rendezőnek Dr. Faust XX. című filmje. Nemrég láttak hozzá A szellemek sietnek című detektív­film forgatásához. Előkészületek folynak A dákok, A szűz csillag­kép, Egy jó fiú délelőttjei, A gyer­mekkor utolsó éjszakája, A tv-ri­­porter című filmek forgatásának megkezdéséhez. 1966. április 8., péntek Korszerű üzlet­berendezés, gyártja­ a helyi ipar Városaink arculatának változá­sával, az új építészeti stílussal pár­huzamosan alakul ki a belső terek építészeti összhangja. Ebben az összefüggésben különös fontossá­got nyer a kereskedelmi egységek berendezése. Folynak a kísérletek a legmegfelelőbb formák kiérlelé­sére, új stílus kialakítására. Olyan berendezésekre van szükség, ame­lyek harmonikusan illeszkednek az építészeti elgondolásokba, egye­sítik a gazdaságosság, célszerűség és esztétikum szempontjait. A Máramaros tartományi népta­nács végrehajtó bizottsága már évekkel ezelőtt feladatul tűzte ki a kérdés alkotó tanulmányozását. A máramarosi helyiiparnak nem vol­tak ezen a téren tapasztalatai, en­nek ellenére olyan eredményeket ért el, melyek a Belkereskedelmi Minisztérium tavalyi kiállításán el­ismerést váltottak ki. A nagybá­nyai „Mixta“ helyiipari vállalat termékei nyerték meg elsősorban a kereskedelmi szervek tetszését. Ez a vállalat, mely első berendezé­seit ezelőtt négy évvel kezdte el gyártani, ma már olyan üzletberen­dezéseket tud előállítani, amelyek minden szempontból megfelelnek a követelményeknek. Formamegol­dásuk modern, kihasználhatóságuk sokoldalú, kidolgozásuk minősége jó. A műanyagok széles körű hasz­nálata a tetszetősség és célszerűség mellett a tartósságot is növeli. Kü­lönös figyelmet fordítanak a szí­nek összehangolására, előtérbe he­lyezve a világos árnyalatokat és ügyelve, hogy a nagy felületek mo­notóniáját eltérő színek segítségé­vel oldják fel. Változatosságot biz­tosítanak a fa természetes játékát utánzó műanyaglemezek is. Az ilyen téren legsikerültebb megol­dások közé sorolhatjuk a fővárosi Balta Alba és a Drumul Taberei kereskedelmi komplexumainak, a Piatra Neamt, Nagybánya és Szat­­már kereskedelmi egységeinek be­rendezéseit. A vállalatnál egyre nagyobb tért hódít a hajlított ido­mok, az üveg és a plasztik anya­gok alkalmazása, ezek helyettesí­tik a fát és jelentősen csökkentik a vas­szükségletet. Amellett, hogy a kihasználási lehetőségek sokkal szélesebb skálájúak, az említett anyagok felhasználásával készült berendezések jelentősen olcsóbbak a konvencionális megoldásoknál és harmonikusabban illeszkednek az új építészeti stílushoz. A „Mixta“ vállalatnak az üzlet­­berendezések előállítására irányu­ló törekvéseit a tartományi népta­nács sokoldalúan ösztönzi. A ta­valy jelentős beruházást fordítot­tak egy 250 négyzetméternyi fes­tődé építésére és a megfelelő szel­lőztető berendezésekre. 1966 első évnegyedében befejezik a galva­nizáló­ műhelyt, 1967-ben pedig egy újabb szerelőcsarnok épül, mely­nek területe meghaladja az 500 négyzetmétert. Az évről-évre esz­közölt beruházások a termelés nö­vekedéséhez vezettek. Jelenleg az üzemrész termelőképessége évi 22- 25 millió lej értékű, 1967 végén pe­dig el fogja érni a 30 milliót. Az üzletberendezések előállítására 210 munkást szakképesítettek. A Belkereskedelmi Minisztéri­um a helyiipari vállalatok rende­lője. Helyesnek tartanánk azonban, ha itt az eddiginél nagyobb figye­lemmel tanulmányoznák a vállala­tok lehetőségeit, a kellő arányú rendelések biztosítása révén módot nyújtva azok teljesebb kihaszná­lására. Jelenleg fennáll bizonyos párhuzamosság is, több vállalat ál­lít elő azonos termékeket. Nagyobb arányú specializálással ez is kikü­szöbölhető lenne. A helyiipari vállalatok munka­­közössége kész arra, hogy a kije­lölt feladatokat valóra váltsa, lat­­bavetve minden tudását és alkotó­erejét. Nagy Ferdinárt, a Máramaros tartományi népta­nács helyiipari ügyosztályának vezetője

Next