Előre, 1966. április (20. évfolyam, 5727-5752. szám)
1966-04-08 / 5733. szám
2 Kinek a gondja a községfejlesztés? • Első lépések a falurendezésre vonatkozó kongresszusi irányelvek teljesítésében • Amikor az ellenőrzés hiánya lerontja a jó előkészítés teremtette előnyt • Nem tudja a VB, mit csinál az apparátus ?... • A jó idő kihasználása nem a lakosságon múlik ! Tavaszi pezsgés hatja át ilyenkor a falvakat, a téli kényszerpihenő után meghatványozódik lakosaik tettrekészsége. Tennivaló van mindenütt elég s felbecsülhetetlen előny, ha a mezőgazdasági munkák elkerülhetetlen szüneteit jól kihasználják a községfejlesztésre, faluszépítésre. Ludas rajonnak is nagy szüksége van erre, mert itt is terhes volt a múlt öröksége : elhanyagolt utak, kevés és rozoga iskola, sok helyen egészségtelen ivóvíz. S ha ma már ebben a tekintetben is lényegesen megváltozott, javult a helyzet — egyre nagyobbak az olyan igények, amelyek forrása az a biztos tudat, hogy kielégítésükhöz van már a közösségnek ereje, lehetősége. Ez az erő azonban csak akkor érvényesülhet igazán, ha az államhatalom helyi szervei helyesen összpontosítják, kellően támogatják. A múlt évi teljesítmények beszélhetnek erről. A hazafias munkával növelt önkéntes pénzbeli hozzájárulást — amit az állam hosszú lejáratú kölcsönökkel egészített ki — a legsürgősebb szükségleteknek megfelelően elsősorban iskolaépítésre fordították. Szeptember közepéig 47 tantermet adtak át rendeltetésének, többet, mint amennyit előirányoztak. Méhesen, Kapuson, Bücs egyik falujában viszont kultúrotthont emeltek. Tizennégy helyett 16 faluba (Bükkös, Dimbu, Olyves, Mezőszentpéter, Cintos stb.) vezették be a villanyt és további öt és félmillió lejre rugó munkát végeztek, a tartományi, rajoni és községi utak javításánál és karbantartásánál. Amihez hozzájön még az a 141 kilométernyi út, amelynek korszerűsítését a költségvetésből fedezték. Sokat tettek hát a községfejlesztésért, falurendezésért, a múlt évben Ludas rajonban. Ebből arra következtethetnénk, hogy az idei tervek valóra váltását szintén példásan készítették elő, kezdték meg. Az első lépések valóban erről vallanak. A célkitűzések véglegesítésénél a rajoni néptanács végrehajtó bizottsága közmegelégedésre teremtett összhangot a rendelkezésre álló anyagi alapok, a lakosság törekvéseiben rejlő erők és a legsürgősebb szükségletek között. Következetesen igyekeznek érvényesíteni a vajonban a falurendezésre vonatkozó kongresszusi irányelveket is. A középületek helyének kijelölésében minden esetben részt vesz az erre hivatott községi bizottság, amelynek tevékenységéhez a DSAPC nyújt, megbízottai révén, helyszíni műszaki segítséget. Ennek hatékonyságát nagymértékben növeli az, hogy a rajon lakóterület-rendezési tervét már két évvel ezelőtt kidolgozták, sőt mi több, 15 falu rendezési tanulmányát is. A bennük lefektetett elvi szempontok tiszteletben tartása pedig — amit olyankor is megkövetel a tervező intézet, amikor a községi néptanácsok a könyűyebb ellenállás útján haladva nem megfelelő fekvésű telkeket ajánlanak — lehetővé teszi, hogy az új épületek beilleszkedjenek az elképzelt szocialista faluképbe, a faluközpont kialakításába. Így dőlt el többek között a megkezdett 21 objektum folytatásán kívül az örményesi, ölyvesi, kissármási iskolaépületek átadása az új tanévig, orvosi rendelő építése Maroskecén, olvasóterem befejezése Finafon, az ivóvízellátás megoldása Szentpálon, Bücsön és Vidrádszegen még ebben az évben. Akárcsak az, hogy Mezőkecseden például a 8 tantermes iskola építését kezdik meg, Pagocsán, Sopterián és máshol hozzáfognak az iskola bővítéséhez, Szentpéteren olvasóterem építéséhez. A munka tényleges megkezdéséhez azonban mindenek előtt műszaki dokumentáció kell és különféle anyagok. S noha a rajoni néptanács végrehajtó bizottsága idejében hozzákezdett biztosításukhoz, az ellenőrzés lassúsága mégis olyan helyzetet teremtett, amely mindeddig úgyszólván lehetetlenné tette a kedvező időjárás kihasználását. Felszámolásáig pedig további értékes időszak telik el. Ugyanis a végrehajtó bizottság csak március végén vizsgálta meg, hol tartanak az előkészületek s lefolyásuk egyes részleteit addig még Mihai Vesa alelnök sem ismerte eléggé, noha ő foglalkozik közvetlenül ezzel a problémával. Ezért történhetett meg, hogy a városrendezési és építészeti hivatalra (SSA) bízott műszaki dokumentációk összeállításának üteme csupán március elején gyorsult meg, amikor a rajoni pártbizottság hívta fel rá a figyelmet, így is csak néhány nap múlva terjeszthetők elő jóváhagyásra , ami szintén több kevesebb időt vesz igénybe. Chrenica Ignat mérnök, a hivatal vezetője azzal próbálta mentegetni a késedelmet, hogy úgysem lehetett volna a munkát megkezdeni. Erre maga az alelnök cáfolt rá, vitathatatlan példákkal. Szemtanúi voltunk — ugyancsak néhány nappal a végrehajtó bizottság ülése előtt — egy másik vitának is. Az alelnök meglepetéssel fedezte fel a SSA-nak az ülésre készített jelentésében, hogy az ölyvesi iskola dokumentációja teljesen hiányzik, habár hetekkel ezelőtt a szolgálatvezető azt mondta, hogy megvan. Arról azonban nem informálta később — amikor rájött — hogy az évekkel ezelőtt készült dokumentáció alkalmatlannak bizonyult... Cherica Ignat mérnök —, aki már két éve dolgozik ebben a beosztásban — ne tudna arról, hogy jóváhagyott dokumentáció nélkül nem folyósít pénzt a bank ? S amikor ezt az elnök határozottan tudomására hozta, ragaszkodott az írásbeli közléshez. Nyilván a felelősséget igyekezett kisebbíteni. De a jelenet egyben olyan merevségre és magatartásra utalt, amely kétségtelenül a munka rovására megy. Az anyagellátással kapcsolatosan a tervosztály jelentése okozott meglepetést Mihai Vesa alelnöknek. Ugyanis annak ellenére, hogy a szükségesnek tartott anyagok döntő többségére a kiutalást idejében megkapták, ami még hiányzik az éppen az idén átadásra kerülő objektumokhoz kell. A hiány okai közül elegendő megemlíteni, hogy amíg a cementszükségletet például 388 tonnában állapították meg (amire 34 tonna kivételével a kiutalás megérkezett), most további 34 tonna hiányát fedezték fel. A tervosztály a további igénylés előtt elengedhetetlennek tartja, hogy egy bizottság ismét mérje fel minden községben a szükségleteket, olyképpen, ahogyan a múlt évben történt, a pénzalapoktól függően elvégezhető munkák méreteinek és a tárolt anyagoknak tekintetbe vételével. Tavaly azonban idejekorán történt a felmérés, míg most komoly késedelmet okoz. De késedelmet okoz az is, hogy egyes községi néptanácsok hiába kapták meg a kiutalást, máig sem kötöttek az ORAD-dal szerződést. Az első negyedévre kiutalt anyagoknak a felét sem szerezték be. A tervosztály jelentése reális képet nyújt minderről, de a sorok mögül kiviláglik az is, hogy keveset tett e mulasztások megelőzésére. Ilyen irányú tevékenységének ismertetését rendszerint azzal kezdi : a metodológiának megfelelően ... De csak papírmunkát ért a „metodológia“ alatt, írásbeli utasításokat. Végrehajtásukat nem követte nyomon, nem ellenőrizte. Ezek után érthető, hogy a községi néptanácsok közül csak kevés tett egyet mást azért, hogy legalább ahhoz hozzákezdjen, amihez lehet. Főleg a kavics és homokszállításra, tárolásra gondolunk, ami itt a mezőségen nagyon fontos, mert legtöbb helyre messziről kell hozni. A felkeresett falvak közül még Maroskecén is hiányzik 70—80 köbméter homok a kultúrotthon munkálatainak folytatásához, noha itt csak két kilométernyi a kitermeléstől a távolság. S a szomszédos Hádáren példázza legjobban, hogy ez nem a lakosságon múlik. Ebben a faluban 1200 méter hosszúságban készítettek néhány nap alatt széles gyalogjárót a főutca mindkét oldalán, földdel feltöltve, kavicsosat borítva, gyeptéglával szegélyezve. Szépet, tartósat. A Vidrádszeghez tartozó Kerelőn viszont nyomát sem találtuk annak, hogy folytatni akarják a fedél alatt lévő iskola építését s ugyanezt tapasztaltuk Kutyfalván is. Finaton sincs semmi mozgás, bár itt van a legnagyobb szükség rá, mert a községi néptanács közömbössége miatt tavaly is állandóan akadozott az olvasóterem építése, kavics és homok hiánya miatt nem került fedél alá. A többi falvakon elvégzett munkáról sem tudott sokat mondani Maroskecén Ioan Cujba, a rajoni SSA technikusa, aki még sok helyen járt ezekben a napokban. Szerinte Pagocsán meg kellett kezdjék az alapásást (akkor határozták el, amikor néhány nappal előbb ott tartózkodott), Kissármásra megérkezett a tégla és a faanyag (ilyenkor ez még eredménynek számít?), és így tovább. A további teendők most már világosak. Főleg a rajoni néptanács végrehajtó bizottságától függ a huzavona gyökeres felszámolása, a falvakban feszülő erők eredményes kibontakozása. Adrián Miklós Szövetkezeti kereskedelem a korszerű igények színvonalán (Folytatás az 1. oldalról) jára, nevezetesen élelmiszer-, konfekció-, cipő- és más profilú üzletek létesítésére. Korszerű követelmény ez, biztosítja az áruk jó bemutatását, nagyobb lehetőséget teremt a civilizált kiszolgálásra. — Hogyan tart lépést a káderképzés a szövetkezeti kereskedelem fejlődésével ? A IX. pártkongresszus által kidolgozott országfejlesztési program valóra váltása szervesen öszszefügg azzal, hogy valamennyi munkaterületen mind több szakkádert képezzünk ki. Nemzetgazdaságunk fellendülése az 1966—70 közötti ötéves terv időszakában 1965-höz képest a nemzeti jövedelem 40 százalékos növekedéséhez vezet majd, s ehhez hozzátartozik a dolgozók életszínvonalának fokozatos növekedése is. A fokozott árumennyiség forgalomba hozatala megköveteli, hogy a káderek szakképesítési fokát is magasabb szintre emeljük, biztosítva így a lakosság civilizált kiszolgálását. A falusi kereskedelem minőségi javítása természetesen újabb és újabb eladó és áruszakértő káderek képzését teszi szükségessé, úgyszintén a jelenlegi alkalmazottak továbbképzését is megköveteli. Ebből a célból a fogyasztási szövetkezetek szakiskoláiban az 1959— 1965 időszakban nagy számban képeztek ki eladókat a falusi üzletek és könyvesboltok számára, szakácsokat, cukrászokat és pincéreket a közélelmezési egységek részére. A jelen pillanatig a szakiskolákat körülbelül 9700 személy végezte el, akik egyre inkább hozzájárulnak a vásárlók figyelmes és civilizált kiszolgálásához. Az idén létesült szövetkezeti profilú gazdasági líceumok olyan áruszakértőket képeznek ki a jövőben, akik alaposan ismerik az élelmicikkeket és egyéb termékeket, akik hozzáértéssel képviselik a vásárlókat a szállító egységekkel szemben, behatóan tanulmányozzák az áruszükségletet, irányítják és ellenőrzik a kereskedelmi egységek tevékenységét. — Miben látja a közelgő tanácskozás hozzájárulását a szövetkezeti kereskedelemtovábbfejlődéséhez ? Meggyőződésem, hogy a kereskedelmi dolgozók országos tanácskozásán leszűrt tanulságok a korszerű követelményeknek megfelelően tovább emelik szocialista kereskedelmünk színvonalát. A tanácskozás választ ad majd olyan kérdésekre is : hogyan használhatja ki kereskedelmünk, így a falusi fogyasztási szövetkezetek is még jobban a szocialista ipar potenciálját, milyen eszközökkel járulhat hozzá a lakosság igényelte árucikkek gyártásához, miképpen lehet behatóbban tanulmányozni az árukeresletet, milyen módon rövidíthető az áruk körforgásának ideje. A tanácskozás tanulmányozni fogja az árualap helyesebb elosztásának, gondozásának problémáját, hogy milyen utakon jut el az áru a vásárlóig, melyek ezek közül a gazdaságilag legcélszerűbbek. Végeredményben ennek a tanácskozásnak is az a feladata, hogy hozzájáruljon az RKP IX. kongresszusa határozatainak maradéktalan megvalósításához a kereskedelemben is. Kötelezhetők-e a kötelező olvasmányok ? (Folytatás az 1. oldalról) nem hiányzik az olvasókedv, sőt a könyvgyűjtő buzgalom sem. A jelenség általánosnak mondható, bárhol fordulunk meg az országban, mindenütt azt fogjuk tapasztalni, hogy a gyermekek, diákok a legszorgalmasabb olvasók. Csakhogy vannak buzgó mindent olvasók is, rendszerint ott, ahol nem irányítják az olvasó kedvet, ami elsősorban az iskola, az irodalomtanár feladata. S ha a brassói diákok olyan feltűnő rendszerességgel olvasnak, ez nyilván az iskolai módszerek eredménye elsősorban. AZ IRODALMI ÉRDEKLŐDÉS felkeltését már az alsó osztályokban kell elkezdeni, mégpedig a legváltozatosabb és legvonzóbb módszerekkel. Erre való a sokféle modern pedagógiai segédeszköz — a diafilm, a hanglemez —, amelyet Brassóban is kitűnő eredménnyel használnak fel a tanárok. Ha belelapozunk például a szecselevárosi kisdiákok füzeteibe — de ugyanezt tapasztalhatjuk a brassói 6.-os számú általános iskolában — azt látjuk, hogy a legtöbb tanuló bőséges illusztráció kíséretében számol be háziolvasmányairól, ami kétségtelenül arra vall, hogy a rendszeres filmvetítés a tanulók vizuális fantáziáját is felgyújtotta és nyilván élményszerűbbé tette bennük az olvasottakat. De a hanglemez és a diafilm csupán segédeszköz. Fontosabb ennél, hogy a szecselevárosi iskolában Liviu Dirjan román szakos tanár az irodalomoktatással párhuzamosan példásan szervezte meg az irodalmi kört a legkisebbek számára is és már az alsó osztályokban szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy a jövő évi kötelező olvasmányokat a tanévet megelőző nyári vakációban olvassák el a tanulók. Barkó Anna magyar szakos tanárnő az évharmadi osztályzatba a tanulók irodalmi jártasságát éppúgy beszámítja, mint a leckefelmondásra kapott jegyeket, s bár diafilmeket és hangfelvételeket bőven felhasznál a tanórákon is, gondosan vigyáz arra, hogy ezek a segédeszközök csupán támogassák az irodalmi érdeklődés fölkeltését, de sohase pótolják az olvasást. Az Unirea líceum kitűnő tanárának dr. Szikszay Jenőnek legfőbb pedagógiai elve, hogy az irodalom megszerettetésén túl a tanulókat önálló véleményformálásra kell ösztönözni, szóban és írásban egyaránt, s módszerének helyessége mellett szól az is — és egyáltalán az irodalomtanítás magas színvonalát jelzi —, hogy a diákok érdeklődése a hazai folyóiratokban megjelenő kritikai cikkekre és tanulmányokra is kiterjed. DE... a tanár panaszai mégis nagyon sokszor jogosak. Jogosak már csak azért is, mert ha Brassóban éppúgy, mint országszerte olyan tanulóifjúság nőtt fel, amely ritkán folyamodik már a „juxtázás“ módszeréhez, a tartalmi kivonatokhoz, hanem magára az irodalmi műre kiváncsi, akkor ez elsősorban az iskola érdeme. A könyvkiadók viszont — helyesebben a Könyvterjesztő Igazgatósága — még mindig nem gondoskodnak elég rendszeresen az iskolások olvasmányainak újrakiadásáról megfelelő példányszámban (amit nemrég a Scinteia is szóvá tett a közkönyvtárak munkájáról szóló ankétjában). Márpedig tudjuk, hogy a könyvek általában tüneményes gyorsasággal fogynak el, a kötetek idővel meg is kopnak, egyes kiadások — filológiai apparátusukat tekintve — elavulhatnak. Ha tekintetbe vesszük, hogy az Unirea-ban 8—10 párhuzamos osztály is van, nem csodálkozhatunk azon, hogy — például — húsz Grigore Alexandrescu kötet, ugyanennyi Katona Bánk bánjából, 4—5 példány a Lear királyból és a Rómeó és Júliából vagy Csokonai verseiből nehezen jut el minden tanulóhoz. Érthető az is — ezt Valeria Mátéi tanárnő tette szóvá —, hogy a legolvasottabb mai regények (Préda, Titus Popovici, V. Em. Galan, Asztalos, Nagy István) rendszerint éppen olyankor hiányoznak a könyvtárból, amikor a XI. osztályosoknak szükségük volna rájuk. Továbbá: általában megnőtt az érdeklődés a színműirodalom iránt, ezzel pedig nincs arányban a kiadásuk és megjelenési példányszámuk. Ezért a IX.-esek, amikor az irodalmi műfajokról tanulnak, a drámai alkotásokhoz nehezebben jutnak hozzá. (Megjegyzendő, hogy a népköltészeti kiadásokból sincs elég.) Ami pedig a magyar irodalom klasszikusainak kiadását illeti, ezzel kapcsolatban csak az Ifjúsági Könyvkiadóról mondható el — az Irodalmi Kiadóról sokkal kevésbé —, hogy tevékenységét igyekezett öszszehangolni az iskolai tantervek követelményeivel Egy-egy Petőfi, Arany, Ady-kötet, egy-két Jókai és Móricz-regény kivételével a klasszikusok a Tanulók Könyvtára sorozatában jelennek meg többékevésbé rendszeresen, változó — 5-től 12—13 ezerig terjedő — példányszámban. De azt is nagyon jól tudjuk, hogy a Tanulók Könyvtára egy-egy teljes írói mű bemutatására nem alkalmas, csupán ízelítőt nyújthat belőle. Nyilvánvaló, hogy a rendszeres és átfogó kiadás munkáját csakis az Irodalmi Kiadó vállalhatja. A KÖNYVELLÁTÁS tehát már csak azért sem lehet zökkenőmentes, mert a könyvkiadás csak nehezen tart lépést a napról-napra növekvő követelményekkel. A Könyvtárellátó Tartományi Vállalatnak azonban ilyen körülmények között sokkal körültekintőbben kellene elosztani a könyveket. Mert ebben a pillanatban úgy látszik, hogy azok az iskolai könyvtárak, amelyek csak néhány éve létesültek — mint a szecselevárosi líceum könyvtára is —, rendkívül hátrányos helyzetben vannak a régi, nagymúltú iskolakönyvtárakhoz képest, amelyekben évtizedek óta gyűlnek a könyvek. Ha Gáspár Zsófia, a 6-os számú általános iskola gyakorlott és rendkívül tevékeny könyvtárosnője okkal panaszkodik, hogy nagyon sok nélkülözhetetlenül fontos könyvből csak egy-két példányt tud megszerezni a gondjaira bízott könyvtár számára, akkor érthető, hogy Szecselevárosban, amely ráadásul néhány kilométerre van Brassótól, ugyanez általános panaszként hangzott el könyvtáros és tanárok részéről egyaránt. Virginia Branescu tanárnő hozzá is tette, hogy a X. osztályban, amelynek három párhuzamos osztálya, tehát nagyon sok tanulója van, kénytelen volt lemondani a kötelező olvasmányok számonkéréséről és csupán szemelvényeket olvastat a román klasszikusokból. És az eredmény, persze, egészen más, mint a többi osztályban, elég a tanulók házi füzeteibe belenézni: néhány betanult mondatban foglalják össze a tartalmat, önálló fogalmazási készségük nem érvényesülhet. A szecselevárosi — és talán tegyük hozzá : minden újabb iskolai könyvtár viszonylag mostoha helyzetén kell tehát a legsürgősebben változtatni, különös tekintettel a felsőosztályosok kötelező olvasmányaira. A mostani tizedikesek olvasmányai között jövőre már terjedelmes regények szerepelnek, mikor fogják pótolni, amit az idén elmulasztottak ? És egy-két év múlva, ha felnőnek a mostani alsósok, akik megszokták, hogy szabadon, saját szavaikkal adják viszsza egy Toplrceanu-vers, vagy egy Ispirescu-mese mondanivalóját, csak nem kényszerülnek majd arra, hogy a XIX. századi klasszikusokkal szemelvényekből és tartalmi kivonatokból ismerkedjenek ? Reméljük, hogy nem, mert csak rövid idő kérdése, hogy minden kötelező olvasmány, minden iskolában kötelezhető legyen. Annál is inkább, mert a diákok szívesen, önként is elolvassák őket. ECORE A nagyváradi Március 6 negyedben csúszózsaluzással gyors ütemben épül a második tízemeletes tömbház OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Lapunk a közeljövőben megkezdi az APRÓHIRDETÉSEK rendszeres közlését AZ APRÓHIRDETÉSEK ROVATÁT IGÉNYBE VEHETIK ÁLLAMI- ÉS SZÖVETKEZETI EGYSÉGEK, INTÉZMÉNYEK, VALAMINT MAGÁNSZEMÉLYEK Apróhirdetéseket közlünk a következő témakörben : • Adás-vétel (Ingatlan, gépjármű, lakberendezési tárgyak, tartós háztartási felszerelések, rádió és televízió stb.) • Alkalmazás • Lakáscsere • Elveszett iratok és tárgyak • Bérbeadás • Magántanítás és meditáció • Családi vonatkozású közlések stb. HA A TRAKTOR LENNE A TANÚ Amikor az ablakok csukott szemekkel őrzik az emberek álmát és a mély csendben utcára hallatszik az ingaóra ketyegése, traktor zörög a szászfalvi úton. Bartalis Pongrácz traktora. Minden egyebet megtanult, ekét, vetőgépet, kombájnt vontatni, cséplőgépet hajtani, húzni, emelni, taszítani, csupán az éjszaka leple alatt lopózkodni nem. Pedig ha Domokos Árpádra hallgatna, — ki lábujjhegyen járva pisszegi, hogy nagy dobbal nem lehet verebet fogni, — éppen ezt kellene tennie. Be kellene hunynia a szemét, mint szégyenletében csillagpillantását az ég, maradéktalanul egybe olvadnia a házak, a fák, bokrok és vakondtúrások árnyékával. Egy szó mint száz. Túlzás lenne ilyen sokat várni egy traktortól mégha UTE 27-es is az. Ha szólni tudna talán szemére is vetné ezt Pongrácz gazdájának. Mert mire jó ez a titokzatos éjszakai szertartás, miért kell éppen szellemjáráskor vágni a deszkát, méghozzá ócska fűrésszel. Mondom, ha beszélni tudna, talán azt is megkérdezné, nem lehetne-e ezt a műveletet fényes ragyogó nappal, és baleset veszély nélkül, talán éppen a csomafalvi gátterél végrehajtani ?... Miért teszi kockára Vaszi Péter, Koszta János, Tofán Vilmos, Szőcs Mihály, Koszta Péter, Tofán Árpád és Imre, valamint a traktoros Bartalis Pongrácz testépségét és a becsületét ? Megéri-e az a néhány fej, amit így spórolnak a gyanús műveleten, hogy apró pénzre váltják az emberek tiszteletét ? Elegendő mentség-e tettükre, hogy sokszor hónap is eltelik, amíg a deszkavágatási kérvény megjárja a bürokrácia útvesztőit ? Nem ! És ebben nagyjából megegyezik a közvélemény. És a lelkiismeretlen traktorista aki jó pénzért kihasználja az alkalmat, traktort és üzemanyagot, közvagyont dézsmál ? Erre már törvény van. Ezek a tények. A traktor körül ezekben az órákban azonban sokkal több játszódik le. Idős, tapasztalt gazdák sürögnek mellette, „kéz kezet mos a zavarosban“ maradéktalanul átadják magukat a gyanús műveletnek. Arcuk se rezzen, szenvtelen, mintha azt mondaná : „Pongrác fiam, a te bajod, hogy mit csinálsz, mi nem látunk, mi nem hallunk... — Minket nem érdekel, hogy mi lesz a te tizenkilenc éves életeddel... Hogy talán éppen most következik be valami helyrehozhatatlan és vége a vidám gondtalanságodnak. Ez már a te számládra tartozik... Minket ha baj lesz, legrosszabb esetben csak tanúként fognak kihallgatni“. .. Pedig egyetlen mozdulat, talán egy mondat is megtenné a magáét: „Állj meg békás, tudod-e hová vezet ez az út...“ És éppen ezekre a figyelmeztető szavakra nem futja az erőből. A segítő mozdulat előtt megbicsaklik az akarat és marad az arcokon a közömbösség, mert ugyebár „a bölcs ember mély nyugalommal tűri a csapásokat amelyek felebarátját érik.“ Sajnos a traktornak nem szokása beszélni. De ő legalább megteszi a magáét. Hangosan püffögve tiltakozik és csattogásával felveri a szomszédokat... Zöld Lajos A Bucuresti filmstúdióban A Vremea zapezilor a Bucuresti filmstúdió egyik új alkotása. A forgatókönyvet Nicolae Velea és Fanus Neagu írta, a rendezés Nagy György munkája. A film egy mezőgazdasági termelőszövetkezet életét, a falvakon meghonosodott új viszonyokat mutatja be. A stúdióban hamarosan elkészül a Meandre című film is (rendező — Mircea Saucan, forgatókönyv — Horia Lovinescu), a Névtelen csillag című román-francia koprodukció pedig, amelyet Párizsban zenekísérettel láttak el, ismét viszszakerül Bufteára, mixelés céljából. Jól halad Ion Popescu-Gopo rendezőnek Dr. Faust XX. című filmje. Nemrég láttak hozzá A szellemek sietnek című detektívfilm forgatásához. Előkészületek folynak A dákok, A szűz csillagkép, Egy jó fiú délelőttjei, A gyermekkor utolsó éjszakája, A tv-riporter című filmek forgatásának megkezdéséhez. 1966. április 8., péntek Korszerű üzletberendezés, gyártja a helyi ipar Városaink arculatának változásával, az új építészeti stílussal párhuzamosan alakul ki a belső terek építészeti összhangja. Ebben az összefüggésben különös fontosságot nyer a kereskedelmi egységek berendezése. Folynak a kísérletek a legmegfelelőbb formák kiérlelésére, új stílus kialakítására. Olyan berendezésekre van szükség, amelyek harmonikusan illeszkednek az építészeti elgondolásokba, egyesítik a gazdaságosság, célszerűség és esztétikum szempontjait. A Máramaros tartományi néptanács végrehajtó bizottsága már évekkel ezelőtt feladatul tűzte ki a kérdés alkotó tanulmányozását. A máramarosi helyiiparnak nem voltak ezen a téren tapasztalatai, ennek ellenére olyan eredményeket ért el, melyek a Belkereskedelmi Minisztérium tavalyi kiállításán elismerést váltottak ki. A nagybányai „Mixta“ helyiipari vállalat termékei nyerték meg elsősorban a kereskedelmi szervek tetszését. Ez a vállalat, mely első berendezéseit ezelőtt négy évvel kezdte el gyártani, ma már olyan üzletberendezéseket tud előállítani, amelyek minden szempontból megfelelnek a követelményeknek. Formamegoldásuk modern, kihasználhatóságuk sokoldalú, kidolgozásuk minősége jó. A műanyagok széles körű használata a tetszetősség és célszerűség mellett a tartósságot is növeli. Különös figyelmet fordítanak a színek összehangolására, előtérbe helyezve a világos árnyalatokat és ügyelve, hogy a nagy felületek monotóniáját eltérő színek segítségével oldják fel. Változatosságot biztosítanak a fa természetes játékát utánzó műanyaglemezek is. Az ilyen téren legsikerültebb megoldások közé sorolhatjuk a fővárosi Balta Alba és a Drumul Taberei kereskedelmi komplexumainak, a Piatra Neamt, Nagybánya és Szatmár kereskedelmi egységeinek berendezéseit. A vállalatnál egyre nagyobb tért hódít a hajlított idomok, az üveg és a plasztik anyagok alkalmazása, ezek helyettesítik a fát és jelentősen csökkentik a vasszükségletet. Amellett, hogy a kihasználási lehetőségek sokkal szélesebb skálájúak, az említett anyagok felhasználásával készült berendezések jelentősen olcsóbbak a konvencionális megoldásoknál és harmonikusabban illeszkednek az új építészeti stílushoz. A „Mixta“ vállalatnak az üzletberendezések előállítására irányuló törekvéseit a tartományi néptanács sokoldalúan ösztönzi. A tavaly jelentős beruházást fordítottak egy 250 négyzetméternyi festődé építésére és a megfelelő szellőztető berendezésekre. 1966 első évnegyedében befejezik a galvanizáló műhelyt, 1967-ben pedig egy újabb szerelőcsarnok épül, melynek területe meghaladja az 500 négyzetmétert. Az évről-évre eszközölt beruházások a termelés növekedéséhez vezettek. Jelenleg az üzemrész termelőképessége évi 22- 25 millió lej értékű, 1967 végén pedig el fogja érni a 30 milliót. Az üzletberendezések előállítására 210 munkást szakképesítettek. A Belkereskedelmi Minisztérium a helyiipari vállalatok rendelője. Helyesnek tartanánk azonban, ha itt az eddiginél nagyobb figyelemmel tanulmányoznák a vállalatok lehetőségeit, a kellő arányú rendelések biztosítása révén módot nyújtva azok teljesebb kihasználására. Jelenleg fennáll bizonyos párhuzamosság is, több vállalat állít elő azonos termékeket. Nagyobb arányú specializálással ez is kiküszöbölhető lenne. A helyiipari vállalatok munkaközössége kész arra, hogy a kijelölt feladatokat valóra váltsa, latbavetve minden tudását és alkotóerejét. Nagy Ferdinárt, a Máramaros tartományi néptanács helyiipari ügyosztályának vezetője