Előre, 1967. április (21. évfolyam, 6037-6062. szám)

1967-04-08 / 6043. szám

i A­hogy nő a gyermek, úgy nőnek a ruházkodás, gondok is — állítják a szülők. S lényegében igazuk van, mert egyre több és válto­zatosabb ruha kell, nemcsak az év­szakok változása, de a különböző al­kalmak szerint is. Másképpen öltöz­tetik a gyermeket, amikor sétálni vagy látogatóba viszik, másképpen, amikor a parkban, homokban ját­szik, vagy a „grundon“ rúgja a lab­dát és megint másképpen otthon.­ Már ebből is látható, hogy milyen gazdagnak kell lennie a gyermekek számára készülő ruházati cikkek vá­lasztékának. Általában azt tapasztal­tuk, hogy az előző évekhez viszonyítva a gyermekcikkek ellátása mennyiségi­leg sokat javult. Csupán Nagyvára­don egész sor árucikkből a tavalyi mennyiség dupláját rendelték és kapták is meg. A választék is bővült, ha nem is az igények színvonalán, de felfedezhető az az irányzat, hogy ne csak többet, hanem szebbet, változa­tosabbat is gyártsanak a csecsemő és tipegő­korból kikerült, de még a ser­dülőkorba nem lépett gyermekek szá­mára. Az általános és érezhető javu­lás ellenére azonban még mindig kí­sértenek a krónikus hiánycikkek, fő­leg a cipő, a szövet- és bársonyruha, a jelen gyermek-konfekció terén. Ha általában beszélhetünk arról, hogy a gyermekcipők mennyiségileg a szükségletek mögött maradnak, még inkább felróhatjuk a gyermekci­­pő-kreálók fantáziátlanságát, a vál­tozatosság, a különböző gyártási rendszerek alkalmazásának hiányát. Hogy egészen precízen fejezzük ki magunkat, arról van szó, hogy a gyermekcipők gyártásánál nem alkal­mazzák ugyanazokat az elveket, mint például a női cipőknél. A hajlékony, könnyű gyermekcipő szinte ismeret­len fogalom. Abból a vitatható meg­gondolásból kiindulva, hogy a gyer­mek hamarabb rúgja szét a cipőt, az összes gyermekcipőt előállító válla­latok kemény, merev — még a leány­­kacipők esetében is — szinte ba­kancsszerű félcipőt gyártanak. U­­gyanakkor teljesen hiányzik a 8—12 éves leánykáknak való puha magas­szárú fűzőscipő, ami fixen tartja a bokát és igen ajánlatos és egészséges viselet növésben lévő gyermekeknek. A bőrpótló anyagokból — textil és műanyag — készült lábbeli volna hi­vatott részben pótolni a könnyű, praktikus tavaszi-nyári gyermekci­pőben mutatkozó hiányt. De a Krisá­­na tartományi kereskedelmi vállalat­nál kapott adatok — hogy csupán egyetlen példát hozzunk fel — arra engednek következtetni, hogy a könnyű, leánykaszandás szükséglet­nek még a felét sem tudják fedezni ! Mivel ez a helyzet országos viszony­latban fennáll, az illetékeseknek — s elsősorban a könnyűiparnak — meg kell találniuk a megoldást, fel kell számolniuk a gyermeklábbeli terén mutatkozó mennyiségi hiányt s több gondot kell arra fordítaniuk, hogy gyermekeinknek korukhoz illő, egész­ségügyi szempontból megfelelő, ízlé­ses és tartós cipőt vásárolhassunk. De lássuk mi a helyzet a gyermek­­konfekció terén. Kis és nagy üzle­tekben, raktárakban tett látogatás alapján állíthatjuk, hogy a készruha ellátás az előző évekhez viszonyítva sokat javult. Többet és szebbet, vál­tozatosabbat vásárolhatunk az üzle­tekben. A választék bővülése terén is történtek lépések. De, bár egy-egy gyermekkonfekció részleg meglátoga­tása azt a benyomást kelthetné, hogy minden korosztály számára gazdag választékban található készruha, ha tüzetesebben megvizsgáljuk a létező tartalékot, meglepő megállapításra jutunk. Kezdjük talán a tavaszi ka­bátokkal. Van kabát, de... Se a sza­básuk, se a színük nem az, ami a gyermekeknek illik. A ballonkabátok pedig egyenesen elriasztók! A válasz­ték : piszkos-sárga, piszkos-kék, se sárga, se zöld ... Gyártó vállalat: a szatmári Mondiala. Feltevődik a kérdés , ki veszi meg ezeket a lehe­tetlen színű gyermekkabátokat ? Az üzletvezetők panaszkodnak : a vásár­lók keresnek ballonkabátot, de nem ezeket! Az ipari termékeket értéke­sítő kereskedelmi szervezet áruszak­értői azt állítják, hogy nem ezeket a színeket látták és rendelték a szerző­déskötéseken. A nagykereskedelmi vállalat pedig csak ezt kapta és nem utasította vissza, mert akkor egyáltalán nem tudott volna gyer­mekballont biztosítani. Most tehát van ballonkabát, de eladása lassú és vontatott. Vajon a gyártó vállalatnak elég az, hogy szállítási tervét teljesí­tette és mindegy az, hogy termékeit hogyan fogadja a vásárló? S éppen a szatmári Mondiala, amelynek termé­keiről általában , dicsérőleg nyilat­koznak a vásárlók . A gyermekruhák, fiúcskaöltönyök választéka is szegényes. Huzamosabb ideig hiányoznak főleg a kisebb szá­mok, a szövet- és bársonyruhák, a le­ányka-pantallók. Az ízlések nagyon különbözőek s ez a gyermekek öltöz-,­tetéjében is megnyilvánul. Vannak, akik a szövet- és bársonyruhácská­kat keresik, mások szeretik gyerme­keiket is sportosan öltöztetni : puló­verbe, nadrágba, könnyű kiskabát­­ba. De se az előbbiek, se az utóbbiak nem találnak az üzletekben az igé­nyeiknek, ízlésüknek megfelelő ruhá­zati cikkeket. Mert, ha a gyapot és jelen blúzocskák — a kötöttáru-ipar jóvoltából — sokkal változatosabbak és szebbek, mint bármikor, a hozzá­illő szoknya, nadrág, rövid kabát, steppelt jelen kabátka stb. csak rit­kán, sok keresgélés után kapható né­ha-néha az üzletekben. Az ötletesség hiánya, a gyermekek csinos öltöztetése iránti figyelmesség hiánya még mindig jellemző azokra, akik eldöntik , mit, miből mennyit gyártsanak, rendeljenek, árusítsa­nak. A konfekció esetében ez annál is zavaróbb, mivel a gyermekek szin­te kizárólagosan készen vett ruhát, kabátot hordanak, igen kevesen csi­náltatnak rendelésre a szövetkeze­tekben ruhaneműt gyermekeiknek. (Zárójelben megjegyezhetjük, hogy a gyermekruha varrodák, szabóságok száma különben is elenyészően kicsi, ezt a tevékenységi területet szinte teljesen elhanyagolják a kisipari ter­melőszövetkezetek.) ötlettelenség és figyelmetlenség nyilvánul meg a fiúingek gyártásánál is. S itt főleg az anyag minősége és a színek ellen emelhetünk kifogást. Jó az, ha játékhoz sötétebb színű anyag­ból is készülnek ingek, de hogy az összes kockás fiúingekben az uralko­dó színek a sötétbarna, sötétkék, pisz­kos-szürke, lila, elmosódott zöld le­gyen, azzal nem érthetünk egyet. Vi­dámabb, fiatalosabb, gyermekeknek illő színkombinációk mintha nem is léteznének. S akkor a szülők inkább vásárolnak egyszínű — fehér, vilá­goskék — pupliningeket, semmint, hogy gyermekeiket idős embereknek való színekbe öltöztessék. S fel kell vetnünk még egy orszá­gos jellegű problémát: a gyermek­pizsamák krónikus hiányát. A Tg. Jiu-i konfekciógyár — az egyetlen, amely pizsamát készít — távolról sem tud eleget tenni az országos ke­resletnek. Ezért Krisána tartomány csaknem 12 000 darabbal kevesebb pizsamát kap, mint amennyire az el­ső félévben szüksége volna. Kolozs tartomány pedig egyáltalán nem ta­lált szállítót igénylésére ! Természe­tesen a kérdést tartományonként meg lehetne oldani úgy hogy valame­lyik szövetkezet vagy helyiipari vál­lalat vállalná el egy bizonyos meny­­nyiség elkészítését. Gyermekeink öltözékének milyen­sége nem lehet közömbös azok szá­mára, akiknek feladata a ruházko­dási cikkek biztosítása mind mennyi­ségileg, mind választék szempontjá­ból, a mai igények, követelmények színvonalán. A könnyűipar és a ke­reskedelem közös erőfeszítése szük­séges ahhoz, hogy ezen a területen is sokkal mélyrehatóbb, lényege­sebb előrehaladásról beszélhessünk. Baktai Etelka GYERMEKEINK ÖLTÖZÉKE (II.) TÖBBET, JOBBAT, SZEBBET Borikától Iluskáig A költő gyakorta variál a végte­lenségig egy motívumot; regényíró­nál már ritkábban találkozunk ilyes­mivel, az epikus inkább folytatja semmint újrakezdi kedvenc témá­ját. Katona Szabó István ezelőtt ki­lenc évvel megírta a Borikát, a győztes szerelem regényét, melyben ízes kalotaszegi nyelven elmondatja hősével, hogy a szövetkezeti létfor­ma térhódítása után a mai faluban már sem a rang, sem a vagyon nem választhatja szét a szerelmeseket. A kialakuló szocialista öntudat erő­sebbnek bizonyult ebben a regény­ben mint a visszahúzó szokások és beidegződések, az előítéletekben to­vábbélő vagyon- és rangkórság. Most újból egy szerelmi történetet mond el az író. A színhely ugyanaz mint a Bor­kában, egy kalotaszegi falu , a tulajdonképpeni konfliktus idő­pontja is nagyjából egyezik, ellen­ben a két szerelmes, Daru Jóska és Kalló Ilus nem lehet egymásé mint a korábbi regény hősei. Vi­szontagságos szerelmük a szövetke­zetesítés éveiben közeledik a betel­jesülés felé, de ezúttal nem az új életforma hatása bizonyul erősebb­nek, hanem a régi tudat, mely ha­talmában tartja a falu első regényét. Iluska szegényebb a templom ege­rénél és ráadásul családja az elsők között lépett be a szövetkezetbe, Jóskát pedig vonzza Korpos Kata gazdagsága és az önálló gazdálko­dás talmi csillogása. Emiatt a gyer­mekkori vonzalomból kiteljesülő szerelem vesztes marad, Jóska csú­ful cserben hagyja hűséges szerető­jét. Az író szükségesnek érezte, hogy évtized múltán visszatérjen témájá­hoz és megírja Borika történetének az ellenpárját. Mert minden szem­pontból, nem csupán a végkifejlet szempontjából a Vesztett szerelem ellentéte a Borikának. Más írói el­járásokkal, más stílusban, más szer­kezettel írta meg második szerelmi történetét Katona Szabó István. Ta­lán elmondatlan gondolatok és meg­figyelések késztették erre, talán tu­datosan nem is szánta a Borika el­lenpéldájának. Hiszen a második regény semmiképpen nem cáfolata az elsőnek, mert az ellenkező elő­jelű történet is a Borika igazát erő­síti, a kötöttségektől és előítéletek­től mentes szocialista tudat szüksé­ges térhódítását sürgeti. Ha megpróbáljuk emlékezetünkbe idézni a Borikát, nyolc-kilenc év távlatából elsősorban az ízes beszéd, a felszabadult hangulat, a nagy ka­­cagások-mulatságok, a kalácsos-bo­­ros ünnepi légkör jut eszünkbe. Persze nem csupán ez, hiszen ez a regény sok hiteles vonását fedte fel az átalakuló falunak ,és nincsen miért tagadnunk, hogy megjelenése­kor a kritika túl szigorú volt a Bo­rikával. Ha nem is mentes ez a re­gény az idealizálástól, élvezetes ol­vasmány és életes korkép a sokarcú mai faluról. A Vesztett szerelem vi­lága egészen más hangulatot áraszt. IRODALMI KRÓNIKA Jellemző már a regény első mon­data : „Kalló Ilus életútja könnyek­kel és sóhajokkal volt tele“. Való­ban, nehéz, mondhatni keserves sor­sot tár elénk a szerző, a hangsúly mindig az élet árnyoldalaira esik, de az író dicséretére szóljon : nagy­jából sikerült elkerülnie az érzelgős­séget, ami egyáltalán nem volt könnyű, hiszen a történet tényanya­ga kimondottan csábít az elérzéke­­nyülésre. Ritkán szaladt csak meg a tolla és csúszott ki alóla ilyen mon­dat : „Eszébe jutott addigi élete, s elzokogta elrontott fiatalságát a me­leg párájú állatoknak“. Dehát nem ez a jellemző a regény stílusára, ha­nem inkább a visszafogottság, a szűkszavúság és az egyszerű beszéd. A Vesztett szerelem tulajdonkép­pen fejlődésregény, két évtizeden át követjük a hősök és falujuk fej­­lődését-átalakulását, míg a szerző elmeséli Daru Jóska és Kalló Ilus balsikerű szerelmének történetét. S mert a dolgok mélyére kíván hatol­ni, a szerző gondosan fürkészi az okokat és indítékokat, mind a tár­sadalmiakat, mind a lelkieket, hosz­­szasan elidőz az előzményeknél és a körülményeknél. Mindebből elég részletes korrajz kerekedik, ebbe ágyazza a szerző a nagygazda le­gény és a szegény lány szerelmé­nek történetét. Ezúttal is helytálló az a sokat próbált igazság, hogy ke­vesebb több lett volna. Annál is in­kább, mert Katona Szabó István kevés újdonsággal szolgál a felsza­badulás előtti faluról, különösen, hogy megvastagított vonallal rajzol­ja meg a társadalmi körülményeket, leegyszerűsítve kezeli a gazdasági determináció elvét. Emiatt aztán úgy osztályozza az embereket mint­ha a búzát választaná külön a kon­kolytól ; regényének alakjai vagy jók vagy rosszak. A gazdagok sza­bályszerűen gonoszak, a szegények pedig jószívűek. Anélkül, hogy eszünkbe jutna a társadalomtudo­mány nagy igazságait megcáfolni, kételkedhetünk az ilyen besorolás­ban, mely figyelmen kívül hagyja az emberi természet összetettségét, az élet bonyolultságát. A szerző egy­síkú képletté redukálja az egyén jellemének ellentmondásait, az egyé­­niséget szinte kizárja a társadalmi determináció megnyilatkozásából. A Vesztett szerelemben szinte kötele­zően jelentkeznek bizonyos emberi tulajdonságok, megnyilatkozások. A kulák Daru Márton tolvaj is, ki­szipolyozza a családját, a halálba kergeti a feleségét. Korpos Kata a dölyfös nagygazdalány a vizitéből hazamenő udvarlója karjai közül egyenesen az istállóba megy a szol­ga ágyába ; a tanító megerőszakolja a nagyobbacska iskoláslányokat, a pap kizsákmányolja Kallóékat és csak ravasz számításból segít raj­tuk ; a fia pedig, aki népbarát esz­méket vall, végeredményben ezzel csak az Iluska fejét akarja elcsa­varni. S akik még első látszatra ren­desebbeknek mutatkoznak, azok is amikor a lényegről van szó, kimu­tatják a foguk fehérjét. Kabós nagyapó befeketíti Iluskát unokája előtt, hogy megakadályozza a ran­gon aluli házasságot, sőt maga Jós­ka is, aki pedig már a történet jel­lege szerint sem lehetne kimondot­tan ellenszenves (hiszen akkor ho­gyan szerethetné Iluska?) végül be­igazolja Kalló Róza állítását: „Vi­gyázz, a Daruk közül egy sem jó­féle“. Ha a módos Borikát nem le­hetett eltántorítani a nincstelen Kisó Pistitől, Daru Jóska esetében az osztályhelyzet erősebbnek bizo­nyult a szerelemnél. A kategorikus besorolások miatt a lélekrajz nem tud mélyre hatolni. Pedig a szerző igen következetesen törekszik arra, hogy hősed lelkiálla­potát is megvilágítsa, különösen a két főhősét. Olykor még túlzásokra is ragadtatja magát, mert például megkísérli leírni Iluska érzelem és gondolatvilágát már pólyás korától. „Csak akkor lepődött meg, amikor mintegy a sírás eredményeként, mo­zogni kezdett a ház: hamarosan kellemes zsibbadást érzett, aztán le­­csukódott a szeme­. Ennek ellenére nem tárulnak elénk azok a belső ru­gók, melyek az egyén cselekedeteit vagy döntéseit szabályozzák. Külö­nösen érzékeny veszteség, hogy a vagyon és a szerelem között inga­dozó Jóska nekirugaszkodásai és visszaesései túl egyszerű magyará­zatot kapnak, és főképpen, hogy Ilus lelki fejlődése, mely különben a regény kétségtelen legérdekesebb mozzanata, nem kapja meg a szük­séges belső motivációt, éppen a nagy fordulópontoknál. Pedig Kalló Iluska életútjában olyan fordulatok következnek be, melyek mindenképpen lehetőséget kínálnak a szerzőnek, hogy feltárja azt az újat, ami falvainkban szü­letik, és amiről még kevesen és ke­veset írtak. Ilus nemcsak, hogy meg­szüli gyermekét, vállalva a lány­anyaság ódiumát a falu maradi köz­véleménye előtt, de elutasítja a fiú családjának próbálkozásait, hogy anyagilag „kártérítsék“. A méltat­lan apától még az anyagi támoga­tást sem hajlandó elfogadni, sőt úgy akarja fiát felnevelni, hogy az ne is tudja meg apja kilétét. Az emberi­női öntudatnak ez a magasfokú megnyilatkozása, melyet a társadal­mi egyenlőség és az anyagi biztosí­tottság tesz lehetővé, nem a sze­münk előtt alakul és teljesedik ki a regény oldalain, hanem hirtelen, szinte előzmény és vívódás nélkül jelenik meg. Holott éppen erről lett volna érdemes regényt írni. Ám a regény utolsó fejezetei eléggé vázla­tosakk a cselekménybonyolítás ko­moly űröket hagy, úgyannyira, hogy az utolsó fejezetben meglepetéssel vesszük tudomásul. Iluska közben férjhez ment, még egy lánykája szü­letett traktorista férjétől és boldo­gan él családja körében. Csak „né­ha, mikor rápillant kicsi Ambrusra, felhősödik el az arca, mert a fiú or­ra, szája, kacagása Józsira emlékez­tetik. Úgy látszik a boldogság nem lehet felhőtlen és az érzelmes té­mát választó író sem kerülheti el az érzelgést. Mi újat hoz a Vesztett szerelem a Borikához viszonyítva? Az ellenpél­da bizonyító ereje nem ér fel az első történet hatékonyságával, amiben pedig az új regény meghaladta vol­na a régit, nagyjából megíratlan maradt. Kovács János Katona Szabó István: Vesztett szerelem. Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest Ne csak műveljük, védjük is a szántóföldet! (Folytatás az 1. oldalról) komplex intézkedéseket igényel. Ép­pen ezért a talajjavítási és terület­­rendezési tartományi igazgatóságok­nak minden egyes homokos terület­tel rendelkező gazdasági egység szá­mára külön területrendezési és ter­melés-szervezési tervezetet kell ki­dolgozniuk, megjelölve minden par­cellának a legmegfelelőbb hasznosí­tási kategóriáját és a velejáró műsza­ki intézkedéseket. A bokrok és cserjék eltüntetésével, a fatuskók kiszedésével (az erdőgaz­dálkodástól átvett területeken), a hasznavehetetlen mezei utak betölté­sével új területeket hódíthatunk meg a mezőgazdaság számára, új szántóterületekre tehetünk szert. Ez azonban valamennyi gazda­sági egység belső ügye, amely nem igényel sem speciális tanulmányt, sem anyagi vagy műszaki támogatást, csupán az illető egység szakemberei­nek, vezetőinek és tagságának hozzá­állásától függ. ÉSSZERŰ TERÜLETRENDEZÉSSEL Több gondot kell fordítanunk a meglévő területek értékesítésére. A termő területnek, különösen a szán­tóterületnek semmilyen körülmények között sem szabad csökkennie, ellen­kezőleg, termékenységének fokozásá­val párhuzamosan évről évre növe­kednie kell. 1962—1966 között Olté­­nia, Brassó, Kolozs, Máramaros és Maros-Magyar Autonóm tartomány számos MTSZ-ében azonban, ahe­lyett, hogy gondoskodtak volna az alacsony hozamú lejtős területek ter­mékenységének fokozásáról, a meg­felelő növényekkel való bevetéséről, hagyták elparlagiasodni, s ezáltal iga­zolatlanul csökkentették az illető gazdaság termelési potenciálját, nagymennyiségű terméktől fosztot­ták meg a nemzetgazdaságot és a szö­vetkezeti tagokat. Ezek a területek valamikor a helyi lakosság termék­­ellátásának forrásai voltak, s bár­mennyire is növeljük a terméke­nyebb földek hozamát, az illető zóná­ban a veszteséget, amelyeket a lejtős területek művelésének felhagyása okoz, nem pótolhatjuk. Az igásálla­­tok számának megfelelő növelése, az ésszerű talajrendezés és a megfele­lő agrotechnikai intézkedések révén a lejtős szántóterületeket vissza lehet szerezni a mezőgazdasági termelés számára, úgyhogy azokon nagy hek­tárhozamot is elérhetünk. ■ m Öt perces remekmű Ezen a héten kerül forgalomba Du­san Vukotics jugoszláv művész filmje a Műanyag. A jugoszláv, pontosabban a zágrá­bi rajzfilm-iskola ma már világmárka. Tavaly, az első nemzetközi mamaiai fesztiválon a nagydíjon kívül, amit a fiatal Ante Zaninovics nyert el, Jugo­szlávia külön díjat kapott a legjobb szelekcióért. Majdnem húsz, jobbnál­­jobb filmet mutattak be s mindegyi­ket más szerzőtől. Vukotics nem volt közöttük, ő már a zsűriben ült. Negy­ven évesen, tehát alkotó ereje teljé­ben már tanárként, nevelőként szere­­el. Imponáló módon nem fél a kon­­urrenciától és művésztársai (akik még egy évtizeddel se fiatalabbak nála, csak később kezdték) rajongásig sze­retik ezt a szigorúságig komoly em­bert, akiről senki sem gondolná, ha beszél vele, hogy korunk egyik nagy humoristája. Bár humora elég komor. Szigorú szatíra : tán így lehetne legpontosab­ban jellemezni A Műanyag elég vilá­gosan mutatja ezt. Valaki elmegy a tengerpartra nya­ralni, autójában a teljes felfújható fel­szereléssel : sátorral, fekhellyel, tűz­hellyel, táplálékkal, sőt, nővel. Két­­három példányt is kipróbál előbb, ha nem tetszik kipumpálja belőlük a leve­gőt, míg a véglegesre rátalál. Sőt, ha a műanyag­ hölgy hűtlenkedne egy ke­vésbé jómódú, de csinosabb fiatal­emberrel, hősünk még a felfújható cápát is utánuk küldi, hogy aztán a művi romantikus körülmények között megmentse szíve hölgyét. De minden hiába. Érzelmeket felfújni nem lehet s a nylon-hölgynek is valódi szíve van. Mit tesz a jól felszerelt modern min­denható ? Lepumpálja a hölgyet s mindennek vége. De hősünket eléri a nemezis : autója az úton rászalad egy szögre, s mivel az is (vagyona s sze­mélyisége szimbólumaként) felfújt do­log, összemegy, mint a harmónika. S mi maradhat hátra még ezek után mint az, hogy hősünk önmagából is ki­eressze a levegőt s ne maradjon egyéb, mint egy darabka műanyag ? Kevés találóbb jellemzését adták a mai eldologiasodott polgári életfor­mának. A technika bűvöletében az ember elszakad az élettől, érezni is már csak gombnyomásra érez, sőt gombnyomásra is .csak érzelempótlé­kai támadnak, egyénisége is kereske­delmi tömegcikk s épp ezért a töb­biek életét és énjét is árunak tekinti. Mi marad az egészből ? Pár darabka műanyag s a kipum­pált levegő. Ke­gyetlen ítélet öt perc alatt, néhány vázlatos, könnyen vonallal. De hogy ez a látszólag hideg, szenvedélytelen gúny mennyire nem az egyetemes közöny, vagy szkepszis megnyilatkozá­sa, arról Dusán Vukotics első teljes műsort betöltő játékfilmje fog tanús­kodni néhány héten belül, egy szokat­lan, ötletes és Urai alkotás, gyerekek­ről. Címe A hetedik kontinens. Halász Anna AZ ONT BRASSÓI FIÓKÜGYNÖKSÉGE két év és öt év közötti időszakra MEGÁLLAPODÁST KÖT olyan személyekkel, akik Brassó városban ELSZÁLLÁSOLÁSRA alkalmas helyiségekkel rendel­keznek. Mindazok a személyek, akik ilyen megállapodást kötnek, mentesülnek az ebből a jövede­lemforrásból származó adóköte­lezettség alól. Az érdekelt személyek fordul­janak a CARP­ATI szálloda ONT- irodájához. Telefon : I 38 31 Ezeknek a területeknek a hasznosí­tásánál elsőrendű feladat, hogy terü­letrendezéskor a vidék domborzatá­nak megfelelően végezzük a parcel­lázást, építsük ki az úthálózatot, ve­zessük be a differenciált agrotechni­kai eljárásokat és a talajerózió meg­­gátlásával egyidőben teremtsünk kedvező feltételeket a gépek és foga­tok közlekedéséhez, a munkálatok gépesítéséhez stb. A műtrágyát és szervestrágyát elsősorban ezekre a területekre kell fordítani, nem úgy, mint eddig, az amúgy is termékeny síkterületekre. A szántóterületek maximális érté­kesítésének egy másik fontos eszkö­zét a különböző kultúrák elhelyezé­si módja képezi. Azokat a lejtőket, amelyeket traktorral és más mező­­gazdasági géppel nehéz megközelíte­ni, amelyeken a talajerózió romboló hatásának nagy lehetőségei vannak, legjobban az évelő takarmánynövé­nyek — lóhere, baltacím, szarvaske­­rep, lucerna stb. — termesztésével lehet értékesíteni. Így a területet n­em kell minden évben felszántani, ke­vesebb fenntartási munkát kell be­fektetni, az illető növények pedig jó eróziógátló kultúrák és nagyobb ho­zamot adnak, mint a természetes ka­szálók. Azon túlmenően, hogy az ilyenszerű takarmánytermesztés ki­­terjesztésével növelhetjük a hektár­hozamot, nő a gazdaság takarmány­alapja is, ami előmozdítja az állatte­nyésztés fejlesztését s ez ugyancsak több lehetőséget teremt az istállótrá­gya alkalmazására, tehát a talaj ter­mékenységének fokozására. Az évelő takarmánynövények termesztése mel­lett, a lejtős szántókat jól lehet érté­kesíteni a nem évelő takarmányfélék (rozs, bükköny stb.) termesztésével is, vagy pedig búza, rozs és zab ter­mesztésével. Ezek a kultúrák is al­kalmasak a víz megfékezésére és a talajerózió csökkentésére. Suceava tartományban Mitocul Dragomireni község termelőszövetke­zete sík területtel és dombvidékkel is rendelkezik. A múlt évben a szö­vetkezet, egyéb intézkedések mellett, a kultúrák ésszerű, vagyis a dombor­zatnak és talajtípusoknak megfelelő elhelyezése eredményeként cukorré­pából­­24 059 kiló hektárátlagot, krumpliból pedig 17 554 kilót ért el, ami 25, illetve 50 százalékos növeke­dést jelentett az előző év hektárát­lagához viszonyítva, amikor ezeknek a kultúráknak az elhelyezésénél nem vették számításba a talaj- és dom­borzati viszonyokat. Ennek az éssze­rű eljárásnak a következtében nagy termést értek el zöldtakarmányból, s ennek folytán 1965-höz viszonyítva 74 373 literrel növelték a tehenek tej­hozamát. Egy másik eljárás, amelynek se­gítségével maximálisra növelhető a területek termőpotenciálja, az ön­tözéses művelés. A jelenlegi ötéves terv szerint állami beruházási alap­ból 400 000 hektárt, helyi erőforrá­sokból pedig a termelőszövetkeze­tek 250—300 ezer hektárt, az állami gazdaságok 60 000 hektárt rendez­nek be öntözésre. Az állandó nagy termések biztosí­tása, a talajromlás elkerülése érdeké­ben a mezőgazdasági egységeknek mindent el kell követniük az öntöző berendezések karbantartásáért és op­timális kihasználásáért. ELŐRE NE HÚZZUK KI MAGUNK ALÓL A TALAJT Hazánk nagyméretű gazdasági fej­lődése új városokat, városrészénél és üzemeket hoz létre. Ajánlatos, hogy ezeket az új építkezéseket a nem me­zőgazdasági területeken helyezzék el s csak akkor vegyenek igénybe ter­mőképes területet, amikor ez teljesen elkerülhetetlen. A mezőgazdasági egységeknek csínján kell bánniuk ez­zel a kérdéssel, mondhatni fukar­kodniuk kell akkor, amikor jóvá­hagyják bizonyos területek kivoná­sát a termelésből, mert a legfonto­sabb termelő eszközüktől , a földtől fosztják meg magukat. A mezőgazdasági termelés fokozá­sa államügy, a föld ésszerű kihaszná­lása tehát az egész nép ügye. Ilyen látószögből kell ezt a kérdést ke­zelnünk. ­ 1­1 ■■»­. USDONStock Kapható minden háztartási cikkeket árusító üzletben (5406 A) A jegyeket a színházi ügynökség árusítja (5419 A) KOLOZSVÁRIAK, FIGYELEM! Az OSTA rendkívüli könnyűzene hangversenyt rendez a Sportcsarnokban 1967 április 22-én és 23-án, este 20 órától meghallgathatják BETTY CURTIS és Danilo Sacchi olasz énekeseket, valamint Pietro Bertani zenekarát (Olaszország)

Next