Előre, 1969. április (23. évfolyam, 6659-6684. szám)
1969-04-24 / 6679. szám
ELŐRE 2. oldal E KUSZTOS ENDRE GRAFIKÁI seinte nem történik semmi rendkívüli. Szokványos, természetihlette művészet, impresszionista-posztimpresszionista áhítat: a színes pasztellek Van Goghra emlékeztetnek, inkább színeikben mint technikájukban : zöld kék, vörösesbarna, mélykék, sárgásbarna-szürkéskék, vörös-mélykék színpárok fonódnak egymásba vagy határolják egymást nagy felületekben. Hatását inkább a néző — főleg városi néző — természet emlékeiből és nosztalgiájából, mint a mű sajátos világából meríti. A címek is ezt erősítik: Sűrű erdő. Vízpart 1., Vízpart II., Mélység, A fény felé. Nyár, November, Aranyló domb, Lehajló fa, Rohanó patak, és így tovább. De ami minket — ha szabad egy betolakodónak, aki csak mellékesen foglalkozik művészettel ilyeténképpen használni a kritikusok fejedelmi többesét — mondom, hogy ami engem ennek az írásnak a megírására ösztönzött az mindaz, ami a fent említetteken túlmutat: l. Az ábrázolandó téma következetes megválogatása : ősz, tél, koratavasz, szürkület, megkopasztott fák, esős idő, sár. Látszólagos egyhangúság, amely valahol mennyiségi halmozódásból minőségi ugrásba csap át. Úgy tűnik, befelé forduló egyéniséggel állunk szemben, és — ha megkockáztatnék egy véleményt valamiről, ami csak a kiállított képekkel kapcsolatban érdekelhet — a témák effajta felsorakoztatása menekülést, talán egyedüllétet fejez ki. 2. A technikai eszköztelenségre a magyarázatot az első pont alatt elmondottakban vélem megtalálni. Szén és pasztell. Ha eszmefuttatásom helytálló, akkor tudatos puritanizmussal és nem a művészi kifejező eszközök hiányával van dolgunk. A fent említett világot a feketék, fehérek, szürkék, a szén és pasztell porózussága, nem pedig az olaj csillogása és vidámságra késztető zamatossága fejezik ki a legjobban. Ilyen és hasonló állításokat természetesen könnyű száz ellenkező példával kézből megkontrázni, de ebben az esetben mégis valahol itt kell kutatni az igazságot, ugyanis : Kasztos több helyen nemhogy ügyességről, de technikai bravúrról tesz tanúbizonyságot — lásd a színes pasztelljeinek többségét amelyek ezáltal ki is rínak a kiállítás általános borongós hangulatából. A Nyár című kimondottan zamatos életkedvet áraszt — tehát valószínűleg nem azért nem fest olajban, mintha nem lennének meg az eszközei hozzá. Ha mindenképpen párhuzamot keresnénk, leginkább Bacovia költészetének ólmos hangulatát idéznők. 3. Alkotási módszerében Kusztos néha közeledik az expresszionista absztrakcióhoz. Távol álljon tőlem valamilyen módszer számonkérése egy másik rovására, de mintha az így született képeknél művészibb és sajátosabb összhang jönne létre a téma, a kifejező eszközök (intellektus) és az őket kiváltó indulat (ösztön) között. A Kanyargós út és Utak felülemelkednek egy esetlege táj esetleges részletein, inkább a természet szabad belső dinamikája jut kifejezésre bennük. A Rohanó patak feltartóztathatatlan áradásával a kéz is, amely a nyomokat hagyta a papír fehér felületén, táncot lejt. Sajnos, ez a hangulat egy oda nem tartozó, szögletes, egyenes vonalú, előtérben álló növényrészlet miatt megtörik, és ezáltal egyszerű tájábrázolássá fokozódik le. Az elszabadult természeti erők a Viharban című képnél zilált, indulatos gesztusra kényszerítik a művészt. 4. Egyes grafikáknál antropomorfista törekvésre valló eljárást észlelhetünk. A Társak-beli fák, ágaiktól megfosztva, szinte emberi fájdalommal bújnak össze. A Befagyott patak fehér felületébe égbekiáltóan hasítanak bele a megkopasztott, csenevész ágak. A Lehajló fa vörös, szétterebélyesedő ágaival kimondottan egyéniséggé válik a háttérben álló banális kék fák között. Ebben a négy pontban foglalhatnám össze mindazt, ami sajátos Kusztos művészetében. A sok feltételes mód használata annak tudható be, hogy mi sem vagyunk tisztában vele : mennyi a tudatos művészi, törekvés és hol kezdődik a jóindulatú kritikusi belemagyarázás. Ugyanis ezek a törekvések csak részlegesen és egyes grafikákon belül is csak töredékesen érvényesülnek. Úgy érzem, tudatosításuk és következetes kifejezésük lenne Kusztos továbbfejlődésének záloga. Kölönte Zsolt Kusztos Endre Nyugtalanság MŰVELŐDÉS Tévedések vígjátéka Váradon A nagyváradi Állami Színház magyar tagozata bemutatta Shakespeare Tévedések vígjátéka című színművét Farkas István rendezésében Eliza Popescu Zisiade díszlet- és jelmezterveivel. A szerepeket Gulácsy Albert, Vándor András, Varga Vilmos, Biluska Annamária, Kakuts Ágnes, Dés Enikő, Denc-Vásárhelyi Katalin, Orbán Károly, Szokolay Zsuzsa, Mihály Katalin, Czikéli László, Kiss István, Miske László, Földes László, Borsos Barna, F. Bathó Ida és Tolnai Tank László alakítják. Előzetesként közöljük olvasóinkkal, hogy a váradi együttes ezzel az előadással május 2 és 15. között turnét rendez, melynek során érinti Marosvásárhelyet, Szászrégent, Erdőszentgyörgyöt, Székelykeresztúrt, Székelyudvarhelyt, Csíkszeredát, Sepsiszentgyörgyöt és Kovásznát. Hogyan írjuk ? I. A nemrég lezajlott Körösi Csorna Sándor ünnepségekről szóló híradásokban a nagy orientalista tudósunk nevét hol Körösinek, hol Körösinek olvashattuk, az első szótagban olykor hosszú é-vel, olykor meg röviddel. Minthogy Körösi Csorna Sándor a Kovászna melletti Kőrösön született (innen az előnév !), a továbbiakban így tehetjük fel a kérdést, hogyan helyes : Körös vagy Körös ? Mielőtt megadnánk a választ a kérdésre, előre kell bocsátanunk, hogy több hasonló földrajzi nevünk van, s alkalmasint innen származik a helyesírási zavar. A Körös folyók nevét (Sebes-Körös, ANYANYELVÜNK Fekete-Körös, Fehér-Körös), valamint a körülöttünk fekvő települések ( Körösfő, Köröstárkány, Köröskisjenő stb.) Körös- előtagját rövid okkel írjuk, viszont a Kovászna megyei Csomakőrös, Köröspatak meg a magyarországi Kiskőrös, Nagykőrös helynevekben hosszú ő-t írunk és ejtünk. Miért ? A kérdéses hang időtartami megkülönböztetésének oka az, hogy nem azonos, hanem két különböző névről van szó. A folyónév a régi nyelvemlékek alapján 1300 körül még Kris alakban élt. (Ezt a formát őrzi a folyó román Criful neve !) Nyelvünk a számára nehezen kimondható ki mássalhangzó-kapcsolat közé ejtéskönnyítő hangot iktatott : kiris, majd kévés szó lett belőle. Ebből az alakból fejlődött az ö-ző körös alakváltozat (lásd veder-vödör, seper-söpör), majd ebben a formában bekerülve az irodalmi nyelvbe, az ejtéskönnyítő hang mindmáig megőrizte rövidségét. A Csomakőrös, Sepsikőröspatak, Kiskörös, Nagykörös helynevek kőrös tagja viszont nem azonos a folyónévvel, hanem a török eredetű kőris (kőrisfa) szavunknak hasonulással keletkezett alakváltozata, s a helynevet éppúgy mint a fafajta nevét is, hosszú ő-vel írjuk és mondjuk. Tehát Petőfi Sándor Kiskőrösön született, s a nagy ázsiai utazónk neve is : Körösi Csoma Sándor. 2. Az utóbbi hetekben hazánkban vendégszerepelt a szkopljei Macedón Népszínház. A sajtóbeszámolók hol makedón, hol macedón vendégekről írtak. Felmerül a kérdés a nép és országrész nevét hogyan írjuk és mondjuk helyesen : macedón, Macedónia vagy makedón, Makedónia ? Saját magukat ők makedonyecnak, földjüket Makedonijának ejtik, és minden görög szövegben is k betűt találunk a szóban. Eredetileg tehát a szó kérdéses helyén íc betűt írtak és k hangot is ejtettek. A latin írásban azonban igen ritkán használták ezt a betűt; a görög és minden más nyelv k hangját c betűvel írták át, mint ahogyan az eredeti latin szavak k hangját is c betűvel jelölték. Ióla már bebizonyosodott, hogy a klasszikus latinban a c betű minden hangtani helyzetben k hangot jelölt: Cicero kikerónak, Caezar kézár-nak hangzott. Azokban az időkben azonban, amikor a magyarság megismerkedett a latin írással, általános gyakorlattá vált, hogy az e, i előtt a c betűt c-nek és nem íc-nak kell ejteni. S minthogy a macedón és Macedonia nevet latin közvetítéssel vettük át, a magyarban a sok évszázados hagyományon és megszokáson alapuló macedón, Macedónia írás és ejtés a helyes; így írja elő a Helyesírási Szabályzat is. Emellett a történeti szakirodalomban különleges szempontok jogossá tehetik a köznyelvitől eltérő írásmódot is. Minthogy a latin volt a tudomány nyelve, természetes hát, hogy a latin írásmód és az ennek megfelelő sajátos nemzeti (c, cs, sz) ejtés honosodott meg Európában : macedonean, Macedonia (román), macédonien. la Macé doine (francia), das Mazedonien (német) stb. Murádin László Jótszabott kabátot, mellényt és nyakkendőt visel Valószínűleg nincsenek anyagi gondjai Kissé furcsállom ugyan, Chaplin úr, hogy ily öltözetben jelenik meg a nyilvánosság előtt. A moziban más kabátot, más nyakkendőt visel És hol a bot, a kampós sétabot? Onnan jött, ahonnan még vissza lehetett nézni a 19. századra, s idáig értünk, ahonnan a 21. századba is belelátni, az évezred ijesztő váltói felé kattogunk, siklunk vagy robbanunk. De, gondolom, más dolgok nyugtalanítják. Nem volt szerencsénk megismerkedni. Pontosabban : ön ismer engem is, én kevésbé önt. Hogy az LEVÉL önnel kapcsolatos közhelyek számát gyarapítsam, elmondom, néha arra gondolok, a bennünk szorongó gátlásos, kicsi embert csetleti-botlatja a vásznon, s akár gyógyít, akár nem a pszichoanalízis, de tömegesen kezelésre járunk, időtlen gesztusok, fintorok, ijedtségek és ostoba bátorságok kavarognak angyali rendben. S ez jó!Figyelmeztetni szeretném, hogy a szintetikus anyagokból készült cipőtalp nem olyan, mint a marhabőrből készült, kevésbé ehető, és cipőfűző helyett savanyúságként figyelmébe ajánlom az újságok napi híreit. Elmúltak az aranylázas idők. A hitlerek főiskolát végeztek és másként vallják nézeteiket. Komputerekkel közeledünk a kiszámíthatatlan felé, s számításból úgy teszünk mintha tudnák, miről van szó. Ön biztosan tudja. Sok mindennel untathatnám, de türelmét nem teszem próbára , valószínűleg hírlapot sem olvas Megnyugtatott, hogy a sztrájkoló, égő matracokat hajigáló olasz fegyencek után két légköri zavar közt önről is hallottam valamit a rádióban : szűk körben ünnepelte nyolcvanadik születésnapját valami apró helységben, a tűzoltóparancsnok mellett jelen volt a helyi rendőr is. Forró László A zene Németország Szövetségi Köztársaságában címmel kiállítás nyílt a fővárosi Muzica szaküzletben. A Zeneszerző Szövetség égisze alatt létrehozott kiállításon hanglemezeket, partitúrákat, muzikológiai és egyéb szakkönyveket, enciklopédiákat mutatnak be. Az NSZK-beli zenei kiadók tevékenységét gazdagon illusztráló anyag Bukarest után Iasiban, Kolozsvárt és Brassóban is közönség elé kerül. (EVELLEI LÁSZLÓ felvétele) ELSŐ LÉPÉS Temesváron kevés a műemlék. S ezek védelmére is kevés gondot fordítottak az illetékesek, így hát a városban megforduló idegenek, akárcsak a tősgyökeres helybeliek jórészt észrevétlenül haladtak el mellettük. Csak üdvözölni tudjuk a hirtelen támadt kezdeményezést, hogy táblákkal jelölik meg a legfontosabb épületeket és szobrokat A kirakott plakettek — fekete táblák aranysárga felirattal — már-már túlzott ünnepélyességgel hatnak. Az emberek csoportosan állnak meg újabban Nepomuki Szent János szobra előtt, amelyet a nagy pestisjárvány után emeltek a Bega parti civilek a város védőszentjének , a barokk dóm előtt, a török fürdő emlékeit őrző régi városháza előtt, hogy elolvassák a magyarázó szövegeket. Sokan most és így ismerkednek meg a város múltjával. A műemlékek megjelölését feltétlenül tovább kell folytatni, s az újabb keletűeket is az illetékesek figyelmébe ajánlanánk. Szeretnénk például felhívni a figyelmet az első ,,csinált út“ elkészítésének emlékére emelt obeliszkre, amely a szakálházi országút mentén áll, a szabadfalusi Petőfi-emlékműre, Fadrusz János gyönyörű márványfeszületére. Ha már a javaslatoknál tartunk, hozakodjunk elő még valamivel. Hasonlóan a múzeum előtti lámpákat megjelölő táblákhoz, amelyek több nyelven adják tudtunkra, hogy Európa első villanyvilágí tású városában járunk, adott műemlékek talán szintén megérdemelnék a több nyelvű ismertetést ebben az országos átlagnál nagyobb turistaforgalmat lebonyolító városban. A műemlékek megjelölése azonban egyébként is kötelez. Ha egy épületről vagy szoborról kinyilvánítjuk, hogy érték, fokozottabban kell törődnünk védelmével és karbantartásával. A restaurálás pedig sok temesvári műemléknél aligha várathat magára. A várrészlet és a Savoyaház például olyan állapotban van, hogy a késlekedés hovatovább jóvátehetetlen károkat okozhat. Reméljük tehát, hogy az első biztató lépést újabbak fogják követni. Szekernyés János 1969. ÁPRILIS 24., CSÜTÖRTÖK LEGYEN GONDOS KIREPÍTŐ FÉSZEK A FALUSI ISKOLA! (Folytatás az 1. oldalról) ezeket a hagyományokat feltámasztanánk ?. Elmondja azt is, hogy minden évben hat-hét fiatal marad itthon, de azok sem dolgoznak a tsz-ben, csellengenek. A termelőszövetkezet gyenge, nem vonzza a fiatalokat. — Amíg iskolások, kézben tartjuk őket, de azután rendszerint belőlük lesznek azok, akikkel nem lehet bír A TÍZOSZTÁLYOS ÁLTALÁNOS KILÁTÁSAI Tanerőket, szülőket egyaránt foglalkoztat ez a kérdés, noha átlag 8—10 gyermek jut be a középiskolába évenként a 22—24-es létszámú nyolcadik osztályból (a tavalyi év, egy gyengébb osztály miatt, kivétel volt, csak hárman mentek tovább líceumba és 6—7-en inaskodni). Nagyborosnyán az ősszel még nem lesz IX. általános, a megyében — nagyon helyesen — ősszel csak ott indul, ahol minden feltétel megvan erre. A község közigazgatási központ is, és a hozzá tartozó Kisborosnyó. Lécfalva általános iskolái végzettjeinek 4—5 km-ről kellene idejárniuk, s így több internátusra kell gondolnia az iskola vezetőségének. Ezt fontolgatják közösen, a község vezetőivel. Egyelőre afelé hajlanak, hogy inkább a gyerekek szállítását oldják meg a tsz-ek segítségével, mert a bentlakás számára építkezni kellene. Megfontolandó, hogy távolabbi perspektívában ne fordítsák-e az önkéntes hozzájárulást mégis építkezésre (az ugyancsak ide tartozó Cófalváról, ahol csak 1—IV. osztály van, 2—3 km-ről járnak gyalog a téli fagyban a kisiskolások ; bizonyára azok a szülők is inkább a bentlakást választanák...) Tény, hogy még egy év várakozási idő van ; arra is jó ez — és gondoljuk, erről a tantestület sem feledkezik meg — hogy a szülők méginkább meggyőződjenek a tízosztályos oktatás szükségességéről. Máris beszédtéma ez a községben és ez jó, fokozatosan erősödnek is a támogató vélemények. TÉVÉ ÉS MAGNETOFON AZ OKTATÁSBAN Folytassuk a „behelyettesítést“ : megvannak-e a jelei a nívós, mondjuk úgy, nem falusi szintű oktatás igényének ? Az évről évre középiskolába bejutó 40—45 százalék biztató arány. Honnan, miből fakad ? Az iskola „szellemi ellátottsága“ elég jó, a felső tagozaton tanító hét tanerő közül négy szaktanár. A falusi iskolákban problematikus matematikát idén jött tanárnő, Gátai Mária tanítja, aki szívesen vette át a fizikát is. Mint mondja, kedvét csak fokozza, hogy a szertár is kellemes csalódást okozott. Ő maga, sem az elemi, sem a középiskolában, ahol végzett, nem látott ilyen felszerelést. Ennél is többet ígér, hogy a fiatal tanárnő figyeli a tanulók felfogóképességét, tudja, hogy a matematikát meg kell szerettetnie, azért akarja látni, ki az, aki, ha esetleg nem is tud látványosan, de érti is, amit tanul, ki az, aki csak magát ; a megszerettetés útja a megértésen keresztül vezet... Joós Ilona, a magyar tanárnőmagánúton végezte el a hároméves főiskolát), a román-magyar irodalmi körben magnetofonnal dolgozik, már többéves hagyománya van a szavalásnak az iskolában, a magnetofon ezt teszi érdekessé, a versmondás pedig a költői mondanivalót az iskolások számára... Kákay László orosz-magyar szoos, három éve tanít Nagyborosnyón , nyelvóráira magnetofont visz, színes reprodukciókkal, folyóiratokból kivágott képekkel hozza közelebb a tájakat, városokat, amelyekről oroszul tanulnak. Osztályfőnök is, egyik nevelési óráján a képzőművészetről, képtárakról, múzeumokról beszélgettek. Ott mutatott be a gyerekeknek egy füzetet, amelynek a címe : „Az én múzeumom“ ; a fehér lapokra majd minden gyermek beragaszthatja a képeket, amelyeket híres festményekről, szobrokról, épületekről meg tud szerezni. Megértem a gondolatot : közelebb hozni a falu gyermekeihez a világ szépségeit, elültetni a művészet csodálatát, szeretetét és igénylését... A románt tanító Török Bálint figyeli a tv műsorát és ha kell, óracserével is, az iskola tévé készülékén követi a nyolcadikosokkal a nyelvtani konzultációs órákat. Néhány ellesett mozzanat, nem elemzés, vagy értékelés igényű, de mindenképpen újító szellemet, szélesedő látókört mutat. Persze mindehhez szertár kellett és tévékészülék, magnetofon stb. Nagyborosnyó ebből a szempontból már városi szinten áll s ez tanárt, szülőt, de főleg kettejük jó összedolgozását dicséri. Garai Mária talán tudja, de érdemes megtudni a többi induló tanárnak, másnak is : amit ő itt készen kapott, azt elődeinek szenvedélyes hivatásszeretete teremtette. A fizikavegytan és a természetrajz szertár megteremtésével két innen továbbkerült tanár (egyikük ma a kovásznai líceumban tanít fizikát, másikuk Sepsiszentgyörgyön természetrajzot) bizonyította, hogy falun nemcsak „eltemetkezni“ lehet. A szülők, akik hajlandók áldozni gyerekeik továbbtanulására, az itthoni iskolát is segítik. A televíziós készüléket, magnetofont, lemezjátszót a szülői bizottság vette (az igazgató mondja egyébként : a faluban 40 felé közeledik a tévékészülékek száma és nem egy vásárló azért szánta rá magát, mert iskolásgyermeke van ...) A TANTESTÜLET „ERŐEGYENSÚLYÁT“ A TANULÓK ÉRZIK ! Idealizált lenne a nagyborosnyói iskoláról fölvázolt kép ? Nincs probléma, munkát nehezítő, visszahúzó magatartás?... Akad az is. A falusi iskolákat leginkább a szaktanárhiány szorítja színvonal alá. Nagyborosnyó sem mentes ettől. Kezdjük mindjárt azzal : a román nyelvet a második tagozaton is tanító tanítja. Most már függetlenül a személytől — korántsem akarjuk Török Bálint tanító, a harmincéves gyakorlatú és újítószellemű nevelő tekintélyét rontani —, de mindenképpen meg kellett volna küzdenie az iskolának, hogy egy ilyen kulcsfontosságú tantárgyra kapjanak szaktanárt. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy itt nem elég csupán a tananyag lelkiismeretes leadása és megtanulása. Az általános iskolában szerzett román nyelvi és irodalmi műveltség olyan környezetben, mint Nagyborosnyó is, ahol szinte csak magyar szót hallanak a gyermekek, különösen fontos a középiskolai továbbjutás szempontjából. Nyilván nemcsak Nagyborosnyó problémája ez. A Kovászna megyei tanfelügyelőségen megtudjuk, hogy a megyében húsz falusi iskolában nem tanítja szaktanár a román nyelvet, s ezek közül 14 még csak nem is szakvégzettségű, tehát nem is tanító, hanem csak érettségivel rendelkezik. Kónya Ferenc, személyzeti kérdésekkel foglalkozó főtanfelügyelő véleménye az ügy fontosságáról egyezik a mienkkel, számukra is nagy gond ez, és igyekeznek megoldani Szóvá teszi azonban, hogy az új abszolvensek figyelmesebb elosztása eddig is segíthetett volna ezen az egyáltalán nem könnyű helyzeten. A tizennégy érettségizett helyébe vehettünk volna fel tanárokat A nyár folyamán legalább tizenöt olyan végzős fiatal jelentkezett nálunk, akik román katedrát foglalhattak volna el (pl. a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola román-történelem szakának végzettjei). Mindössze 2—3 esetben, sok utánajárással sikerült elintézni, hogy eredeti minisztériumi kihelyezésüket megváltoztassák... Ezeket a fiatalokat a másik szakjukat — pl. történelmet — tanítani helyezték ki, más megyékbe, rendszerint román tannyelvű iskolákhoz. Bizonyára más szükségleteket is figyelembe vettek, de kétségtelen, hogy a magyar tannyelvű főiskolán végző fiatalok esetében főszempontként kellett volna a latba esnie annak, hogy az ott szerzett román nyelvi és irodalmi tudásukat magyar tannyelvű iskolákban hasznosíthassák. Visszatérve Nagyborosnyóra : a kívülállónak feltűnik, hogy legalább a felső osztályokban miért nem az ötéves egyetemet végzett Kákay László tanítja a magyar irodalmat ? Meg is kérdeztem, a válasz kitérő volt: egyrészt az iskola magyar tanárnője akkor végezte levelezés útján a főiskolát, az órák már az övéi voltak, másrészt Kákay orosz-magyar szakos, főszakja az orosz, de különben is nyelvszakra hirdetett állásra jött ide.. Hasonló kitérő választ kaptam arra a kérdésre is, hogy felvételire, pályaválasztásra készülő Vili. osztályban nem lett volna-e helyesebb fiatal, nemrég végzett tanárt megbízni osztályfőnöki munkával, mint négyosztályos oktatásból jött tanerőt ? Nem diploma-fetisizálásról van itt szó, hanem arról, hogy mindez bizonyos felfogásra utal, bizonyos nehézkességre, bátortalanságra, akkor, amikor az erők kívánalmak szerinti elosztásáról van szó egy iskolán belül. Nyilván még nem tartunk ott, hogy minden tantárgyat szaktanár tanítsonKákay László, noha magyart nem tanít, tanít vegytant és éneket, méghozzá kedvvel !) , nyilván a fiatal tanerőknek előbb bizonyítaniuk kell, mielőtt kulcshelyekre állítanák őket, de vigyázzunk, ne legyen ez tapintat a kisebb felkészültséggel szemben ! Senkinek sincsen joga rosszul értelmezett emberség alapján a tanulók felkészítését, élőhaladását kockáztatni. KÖNYVTÁR ÉS KÖNYVIGÉNYLÉS Más probléma : Joós Ilona és Török Bálint érdeklődésemre elmondották, hogy baj van a könyvtár ellátása körül. Olyan könyvek, mint például Creange Amintiri din copilărie, vagy Móricz : Légy jó mindhalálig , egyetlen (!) példányban vannak meg Az iskolaigazgató, noha tudta, hogy az idén iskolai költségvetésből költhetnek a könyvtár bővítésére, de abban ,hogy hogyan és honnan — tanácstalan volt. Gyámoltalanság, vagy önállótlanság, ha nem élnek a lehetőségekkel, amit számos, okosan hozott új intézkedés nyújt . Lehet, hogy az, de a megyei szervek sem segítenek, hogy erről leneveljék a vidéki iskolák vezetőit. A megyei tanfelügyelőségen ugyanis kiderült : miközben Jakab István Borosnyón és más iskolaigazgatók gondolkoznak, hogy honnan is lehetne könyvet vásárolni, a megyei igénylés már rég felkerült a kiadóhoz. Arról, hogy az ő iskolájuknak milyen és hány könvet rendeltek, a szaktanfelügyelők döntöttek... a tanterv alapján. És annak alapján, hogy az iskolai könyvtárakban mi is van meg és mi hiányzik ? ... Bizonyára a szaktanárok vállalták volna a felmérést, a könyvigénylés összeállítását. Valóban vannak kitérők, döccenők, de a végeredmény : előremutató. És hátha talán országosan is hasznosítható, ami Nagyborosnyónak jó. SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT AZ ANGOL LABDARÚGÁSRÓL DUMITRESCU NICOLAE, az UTA labdarúgó-edzője a télen Angliában járt. A Román Labdarúgó Szövetség megbízásából — edzőtársával, Dragusic Cornellel együtt — másfél hónapon át tanulmányozta az angol labdarúgást egyes professzionista klubok életét, s az Angol Labdarúgó Szövetség tevékenységét A látottakról a következőket mondotta : — Edzői pályafutásom alatt — kezdte Dumitrescu Nicolae — megismerkedtem jónéhány ország labdarúgásával. Néhány évvel ezelőtt például Olaszországban jártam, szintén tanulmányúton. A labdarúgó-élet egyetlen — általam ismert — országban sincs olyan jól megszervezve, mint a ködös Albionban. A szigetországban a futball jól szervezett, hatalmas hasznot hozó szórakoztató iparág. Négy városban jártam : Londonban, Birminghamban, Manchesterben és Liverpoolban. A 92 angol professzionista futballklub közül az Arsenal, a Chelsea, a Liverpool, a West Bromwich Albion, a Manchester City és a Manchester United edzéseit láttam. Mi, szakemberek sokat beszélünk mostanában az edzések intenzitásának növeléséről. A helyszínen győződtem meg arról, hogy az angol labdarúgók nem edzenek többet, vagyis nem töltenek hosszabb időt a pályán, mint a mi játékosaink. Edzéseiket azonban sokkal tudatosabban végzik. A hivatásos labdarúgók tudják, hogy keresetük az elvégzett munka mennyiségével és minőségével arányosan nő vagy csökken. Ők azért játszanak, hogy pénzt keressenek. Ebből élnek. A mi játékosainknak különböző előnyöket biztosítunk, csakhogy kimenjenek is pályára. Nagy különbség ! Egyébként az angol labdarúgást tanulmányozva a legnagyobb hatással az volt rám, hogy a jogok és kötelességek között tökéletes összhangot alakítottak ki. Nincs egyenlősdi ! Aki jobb, többet keres. A játékosokat nem kell ellenőrizni, mindannyian tudják, hogy csak a legsportszerűbb életmód, a már-már aszkéta életfelfogás biztosítja számukra a jólétet. Az angol labdarúgás nemzetközi sikerei mögött rengeteg munka van. Meggyőződésem, hogy a mi játékosaink tehetségesebbek, mint az angol labdarúgók ! S az eredmények mégis... legalábbis egyelőre . . Mjra meggyőződtem arról is, hogy Angliában a sportágnak hatalmas tömegalapja van Az utánpótlást az iskolák biztosítják, ahol a labdarúgás kötelező tantárgyként szerepel. Az országos iskolásbajnokságban 12 500 iskola vesz részt. Ilyen körülmények közöt nem veszhetnek el a tehetségek. Az igazi talentumokat a profeszszionista klubok 2 évre szerződtetik fizetést adnak neki, s ha az ,.inasévek”-ben tovább fejlődnek, játékos szerződést kötnek velük. A labdarúgás ABC-jét ezekben az években sajátítják el, mert ekkor a legfogékonyabb a labdarúgó. Később az edzéseken, az ismétlésekkel csak megerősítik a fiatal korban kialakított feltételes reflexeket. Mély hatással volt rám a labdarúgómérkőzések sportszerű légköre is. A hatalmas iramú, kemény összecsapásokkal tarkított találkozásokon csak elvétve fordulnak elő sérülések. A játékosok vigyáznak egymás testi épségére, nem létezik szándékos durvaság, utánrúgás, alattomos belemenés. Tudják, hogy nem ellenségei egymásnak, hanem csak ellenfelei, versenytársai. Általában Angliában a labdarúgást mindenki annak tekinti, ami: játéknak melynek — törvényszerűen — győztese és vesztese is van. Nem a mindenáron győzelem, hanem a látványosságra való törekvés jellemzi a csapatokat, mis a vesztesnek is kijut a tapsból, ha tiszta, nemes küzdelemben maradt alul. A fair play, a tiszta játék törvényerővel bír. Mi minden elveszett mérkőzést tragikusan fogunk fel, ha kikapunk, nem merünk egymás szemébe nézni, játékosaink szégyellnek kimenni az utcára. Pedig — elsősorban — a játék a fontos, s az eredmény csak másodrendű... Az angol labdarúgó-életben tapasztaltakról beszámoltam a Román Labdarúgó Szövetségben. A tanulmányúton szerzett ismereteimet saját egyesületemben, az UTA-ban is szeretném kamatoztatni. Mindezt a román labdarúgás érdekében. Oroszhegyi Károly TELEX • Kijelölték azt a 19 játékosból álló keretet, amely április 30-án a francia labdarúgó válogatottal játszik barátságos mérkőzést Párizsban. A keretben a következők kaptak helyet: Raducanu, Gornea, Ghita — kapusok : Lupescu, Boc, Dan, Deleanu, Halmageanu, Mocanu, Gergely, Dinu, Anca, Dembrószki, Radu Nunweiller, Dumitrache, Lucescu, Nasturescu, Domide és Tufán — mezőnyjátékosok. Befejeződött a nizzai nemzetközi vízilabdatorna. Utolsó mérkőzésén Románia válogatottja 6—5-re győzött Kuba ellen és ezzel a második helyen végzett. A tornát az olimpiai bajnok jugoszláv válogatott nyerte veretlenül. Győzelemmel kezdtek a román teniszezők a római nemzetközi versenyen. Ilie Nastase a belga Erik Drossart győzte le 6—4, 7—5-re, míg Tiriac a dél-afrikai Ray Moore-t fektette kétvállra nagy küzdelem után. • A müncheni asztalitenisz VB-n a férfi csapatok döntőjében a japán válogatott csak nagy küzdelem árán tudta legyőzni az NSZK csapatát 5—3-ra. Győzelmével a japánok a világbajnoki cím birtokába jutottak. A 3—4-ik helyért : Jugoszlávia—Dél- Korea 5—0. A végső sorrend : 1. Japán, 2. NSZK, 3. Jugoszlávia, 4. Dél- Korea. • Az országos tekebajnokságban a következő eredmények születtek : nők : Bukaresti Rapid—Brassói Hidromecanica 2430—2430; Laromet— Gaz metán 2282—2139; Kvázi Vointa -Buki Vointa 2413—2338; UTA—Műhelyl Vointa 2166—2271; Petrolul—Resicai CSM 2307—2217; Férfiak : Gaz metán—Cimpinal Flacara 4955—4920 ; Buk- Gloria—Petrolul 4976—5102; Műhelyl Vointa—Constructorul 5177 —5049; K-vári Vointa—T-vári CFR 6038—4979; Resicai Olimpia—Bukaresti Rapid 5397—5095.