Előre, 1969. április (23. évfolyam, 6659-6684. szám)

1969-04-24 / 6679. szám

ELŐRE 2. oldal E KUSZTOS ENDRE GRAFIKÁI seinte nem történik semmi rendkívüli. Szokványos, ter­mészetihlette művészet, im­presszion­ista-posztimpresszi­­onista áhítat: a színes pasz­­tellek Van Goghra emlékez­tetnek, inkább színeikben mint tech­nikájukban : zöld­ kék, vörösesbarna, mélykék, sárgásbarna-szürkéskék, vö­­rös-mélykék színpárok fonódnak egymásba vagy határolják egymást nagy felületekben. Hatását inkább a néző — főleg városi néző — ter­mészet emlékeiből és nosztalgiájá­ból, mint a mű sajátos világából meríti. A címek is ezt erősítik: Sűrű erdő. Vízpart 1., Vízpart II., Mélység, A fény felé. Nyár, Novem­ber, Aranyló domb, Lehajló fa, Ro­hanó patak, és így tovább. De ami minket — ha szabad egy betolakodónak, aki csak mellékesen foglalkozik művészettel ilyeténkép­pen használni a kritikusok fejedel­mi többesét — mondom, hogy ami engem ennek az írásnak a megírá­sára ösztönzött az mindaz, ami a fent említetteken túlmutat: l. Az ábrázolandó téma követke­zetes megválogatása : ősz, tél, kora­­tavasz, szürkület, megkopasztott fák, esős idő, sár. Látszólagos egy­hangúság, amely valahol mennyi­ségi halmozódásból minőségi ugrás­ba csap át. Úgy tűnik, befelé for­duló egyéniséggel állunk szemben, és — ha megkockáztatnék egy véle­ményt valamiről, ami csak a kiállí­tott képekkel kapcsolatban érdekel­het — a témák effajta felsorakozta­tása menekülést, talán egyedüllétet fejez ki. 2. A technikai eszköztelenségre a magyarázatot az első pont alatt el­mondottakban vélem megtalálni. Szén és pasztell. Ha eszmefuttatá­som helytálló, akkor tudatos purita­nizmussal és nem a művészi kifeje­ző eszközök hiányával van dolgunk. A fent említett világot a feketék, fehérek, szürkék, a szén és pasztell porózussága, nem pedig az olaj csil­logása és vidámságra késztető zama­tossága fejezik ki a legjobban. Ilyen és hasonló állításokat természete­sen könnyű száz ellenkező példával kézből megkontrázni, de ebben az esetben mégis valahol itt kell kutat­ni az igazságot, ugyanis : Kasztos több helyen nemhogy ügyességről, de technikai bravúrról tesz tanú­­bizonyságot — lásd a színes pasz­­telljeinek többségét amelyek ezál­tal ki is rínak a kiállítás általános borongós hangulatából. A Nyár cí­mű kimondottan zamatos életked­vet áraszt — tehát valószínűleg nem azért nem fest olajban, mintha nem lennének meg az eszközei hozzá. Ha mindenképpen párhuzamot keres­nénk, leginkább Bacovia költészeté­nek ólmos hangulatát idéznők. 3. Alkotási módszerében Kusztos néha közeledik az expresszionista absztrakcióhoz. Távol álljon tőlem valamilyen módszer számonkérése egy másik rovására, de mintha az így született képeknél művészibb és sajátosabb összhang jönne létre a téma, a kifejező eszközök (in­tel­lektus) és az őket kiváltó indulat (ösztön) között. A Kanyargós út és Utak felülemelkednek egy esetlege táj esetleges részletein, inkább a természet szabad belső dinamikája jut kifejezésre bennük. A Rohanó patak feltartóztatha­tatlan áradásával a kéz is, amely a nyomokat hagyta a papír fehér felületén, táncot lejt. Sajnos, ez a hangulat egy oda nem tartozó, szög­letes, egyenes vonalú, előtérben álló növényrészlet miatt megtörik, és ezáltal egyszerű tájábrázolássá fokozódik le. Az elszabadult termé­szeti erők a Viharban című képnél zilált, indulatos gesztusra kénysze­rítik a művészt. 4. Egyes grafikáknál antropomor­­fista törekvésre valló eljárást ész­lelhetünk. A Társak-beli fák, ágaik­tól megfosztva, szinte emberi fáj­dalommal bújnak össze. A Befa­gyott patak fehér felületébe égbe­kiáltóan hasítanak bele a megko­pasztott, csenevész ágak. A Lehaj­ló fa vörös, szétterebélyesedő ágai­val kimondottan egyéniséggé válik a háttérben álló banális kék fák között. Ebben a négy pontban foglalhat­nám össze mindazt, ami sajátos Kusztos művészetében. A sok felté­teles mód használata annak tudható be, hogy mi sem vagyunk tisztában vele : mennyi a tudatos művészi, tö­rekvés és hol kezdődik a jóindulatú kritikusi belemagyarázás. Ugyanis ezek a törekvések csak részlegesen és egyes grafikákon belül is csak töredékesen érvényesülnek. Úgy ér­zem, tudatosításuk és következetes kifejezésük lenne Kusztos tovább­fejlődésének záloga. Kölönte Zsolt Kusztos Endre­­ Nyugtalanság M­ŰVELŐDÉS Tévedések vígjátéka Váradon A nagyváradi Állami Színház ma­gyar­­ tagozata bemutatta Shakes­peare Tévedések vígjátéka című színművét Farkas István rendezésé­ben Eliza­ Popescu Zisiade díszlet- és jelmezterveivel. A szerepeket Gulácsy Albert, Vándor András, Varga Vilmos, Biluska Annamária, Kakuts Ágnes, Dés Enikő, Denc-Vá­­sárhelyi Katalin, Orbán Károly, Szokolay Zsuzsa, Mihály Katalin, Czikéli László, Kiss István, Miske László, Földes László, Borsos Bar­na, F. Bathó Ida és Tolnai Tank László alakítják. Előzetesként közöljük olvasóink­kal, hogy a váradi együttes ezzel az előadással május 2 és 15. között turnét rendez, melynek során érinti Marosvásárhelyet, Szászrégent, Er­­dőszentgyörgyöt, Székelykeresztúrt, Székelyudvarhelyt, Csíkszeredát, Sepsiszentgyörgyöt és Kovásznát. Hogyan írjuk ? I. A nemrég lezajlott Körösi Csorna Sándor ünnepségekről szóló híradásokban a nagy orien­talista tudósunk nevét hol Körö­sinek, hol Körösinek olvashattuk, az első szótagban olykor hosszú é-vel, olykor meg röviddel. Mint­hogy Körösi Csorna Sándor a Ko­­vászna melletti Kőrösön született (innen az előnév !), a továbbiak­ban így tehetjük fel a kérdést, hogyan helyes : Körös vagy Kö­rös ? Mielőtt megadnánk a választ a kérdésre, előre kell bocsátanunk, hogy több hasonló földrajzi ne­vünk van, s alkalmasint innen származik a helyesírási zavar. A Körös folyók nevét (Sebes-Körös, ANYANYELVÜNK Fekete-Körös, Fehér-Körös), va­lamint a körülöttünk fekvő tele­pülések ( Körösf­ő, Körö­stárk­ány, Köröskisjenő stb.) Körös- előtag­ját rövid o­kkel írjuk, viszont a Kovászna megyei Csomakőrös, Köröspatak meg a magyarorszá­gi Kiskőrös, Nagykőrös helyne­vekben hosszú ő-t írunk és ej­tünk. Miért ? A kérdéses hang időtartami megkülönböztetésének oka az, hogy nem azonos, hanem két különböző névről van szó. A folyónév a régi nyelvemlékek a­­lapján 1300 körül még Kris alak­ban élt. (Ezt a formát őrzi a fo­lyó román Crif­ul neve !) Nyel­vünk a számára nehezen kimond­ható ki mássalhangzó-kapcsolat közé ejtéskönnyítő hangot ikta­tott : kiris, majd kévés szó lett belőle. Ebből az alakból fejlődött az ö-ző körös alakváltozat (lásd veder-vödör, seper-söpör), majd ebben a formában bekerülve az irodalmi nyelvbe, az ejtéskönnyí­tő hang mindmáig megőrizte rö­vidségét. A Csomakőrös, Sepsikőröspa­­tak, Kiskörös, Nagykörös hely­nevek kőrös tagja viszont nem azonos a folyónévvel, hanem a török eredetű kőris (kőrisfa) sza­vunknak hasonulással keletke­zett alakváltozata, s a helynevet éppúgy mint a fafajta nevét is, hosszú ő-vel írjuk és mondjuk. Tehát Petőfi Sándor Kiskőrösön született, s a nagy ázsiai utazónk neve is : Körösi Csom­a Sándor. 2. Az utóbbi hetekben hazánk­ban vendégszerepelt a szkopljei Macedón Népszínház. A sajtóbe­számolók hol makedón, hol ma­cedón vendégekről írtak. Felme­rül a kérdés a nép és országrész nevét hogyan írjuk és mondjuk helyesen : macedón, Macedónia vagy makedón, Makedónia ? Saját magukat ők makedonyec­­nak, földjüket Makedonijá­nak ejtik, és minden görög szövegben is k betűt találunk a szóban. Ere­detileg tehát a szó kérdéses he­lyén íc betűt írtak és k hangot is ejtettek. A latin írásban azonban igen ritkán használták ezt a be­tűt; a görög és minden más nyelv k hangját c betűvel írták át, mint ahogyan az eredeti latin szavak k hangját is c betűvel je­lölték. Ióla már bebizonyosodott, hogy a­ klasszikus latinban a c betű minden hangtani­ helyzetben k hangot jelölt: Cicero kikeró­­nak, Caezar kézár-nak hangzott. Azokban az időkben azonban, a­­mikor a magyarság megismerke­dett a latin írással, általános gya­korlattá vált, hogy az e, i előtt a c betűt c-nek és nem íc-nak kell ejteni. S minthogy a macedón és Macedonia nevet latin közvetítés­sel vettük át, a magyarban a sok évszázados hagyományon és megszokáson alapuló macedón, Macedónia írás és ejtés a helyes; így írja elő a Helyesírási Sza­bályzat is. Emellett a törté­neti szakirodalomban különle­ges szempontok jogossá tehetik a köznyelvitől eltérő írásmódot is. Minthogy a latin volt a tudo­mány nyelve, természetes hát, hogy a latin írásmód és az ennek megfelelő sajátos nemzeti (c, cs, sz) ejtés honosodott meg Európá­ban : macedonean, Macedonia (román), macédonien. la Macé doine (francia), das Mazedonien (német) stb. Murádin László Jótszabott kabátot, mellényt és­ nyakken­dőt visel Valószínű­leg nincsenek anyagi gondjai Kissé fur­­csállom ugyan, Chap­lin úr, hogy ily öltö­zetben jelenik meg a nyilvánosság előtt. A moziban más ka­bátot, más nyakken­dőt visel És hol a bot, a kampós séta­­bot? Onnan jött, ahon­nan még vissza lehe­tett nézni a 19. szá­zadra, s idáig értünk, ahonnan a 21. század­ba is belelátni, az év­ezred ijesztő váltói felé kattogunk, sik­­lunk vagy robba­nunk. De, gondolom, más dolgok nyugta­lanítják. Nem volt szeren­csénk megismerked­ni. Pontosabban : ön ismer engem is, én kevésbé önt. Hogy az LEVÉL önnel kapcsolatos köz­helyek számát gyara­pítsam, elmondom, néha arra gondolok, a bennünk szorongó gátlásos, kicsi em­bert csetleti-botlatja a vásznon, s akár gyógyít, akár nem a pszichoanalízis, de tö­megesen kezelésre já­runk, időtlen gesztu­sok, fintorok, ijedtsé­gek és ostoba bátor­ságok kavarognak an­gyali rendben. S ez jó!Figyelmeztetni sze­retném, hogy a szin­tetikus anyagokból készült cipőtalp nem olyan, mint a marha­­bőrből készült, ke­vésbé ehető, és cipő­fűző helyett savanyú­ságként figyelmébe ajánlom az újságok napi híreit. Elmúltak az aranylázas idők. A hitlerek főiskolát végeztek és másként vallják nézeteiket. Komputerekkel köze­ledünk a kiszámítha­tatlan felé, s számí­tásból úgy teszünk mintha tudnák, mi­ről van szó. Ön biz­tosan tudja. Sok mindennel un­tathatnám, de türel­mét nem teszem pró­bára , valószínűleg hírlapot sem olvas Megnyugtatott, hogy a sztrájkoló, égő matracokat hajigáló olasz fegyencek után két légköri zavar közt önről is hallot­tam valamit a rádió­ban : szűk körben ünnepelte nyolcvana­dik születésnapját va­lami apró helység­ben, a tűzoltóparancs­nok mellett jelen volt a helyi rendőr is. Forró László A zene Németország Szövetségi Köztársaságában címmel kiállítás nyílt a fővárosi Muzica szaküzletben. A Zeneszerző Szövetség égisze alatt létrehozott kiállításon hanglemezeket, partitúrákat, muzikológiai és egyéb szakkönyveket, enciklopédiákat mutatnak be. Az NSZK-beli zenei kiadók tevékenységét gazdagon illusztráló anyag Bukarest után Iasiban, Kolozsvárt és Brassóban is közönség elé kerül. (EVELLEI LÁSZLÓ felvétele) ELSŐ LÉPÉS Temesváron kevés a műemlék. S ezek védelmére is kevés gon­dot fordítottak az illetékesek, így hát a városban megforduló­­ idegenek, akárcsak a tősgyöke­res helybeliek jórészt észrevét­lenül haladtak el mellettük. Csak üdvözölni tudjuk a hirtelen támadt kezdeményezést, hogy táblákkal jelölik meg a legfon­tosabb épületeket és szobrokat A kirakott plakettek — fekete táblák aranysárga felirattal — már-már túlzott ünnepélyesség­gel hatnak. Az emberek­­ csopor­tosan állnak meg újabban Nepo­­muki Szent János szobra előtt, amelyet a nagy pestisjárvány után emeltek a Bega parti civilek a város védőszentjének , a ba­rokk dóm előtt, a török fürdő emlékeit őrző régi városháza előtt, hogy elolvassák a magya­rázó szövegeket. Sokan most és így ismerkednek meg a város múltjával. A műemlékek megje­lölését feltétlenül tovább kell folytatni, s az újabb keletűeket is az illetékesek figyelmébe ajánlanánk. Szeretnénk például felhívni a figyelmet az első ,,csi­­nált út“ elkészítésének emlékére emelt obeliszkre, amely a sza­kálházi országút mentén áll, a szabadfalusi Petőfi-emlékműre, Fadrusz János gyönyörű már­­ványfeszületére. Ha már a ja­vaslatoknál tartunk, hozakod­junk elő még valamivel. Hason­lóan a múzeum előtti lámpákat megjelölő táblákhoz, amelyek több nyelven adják tudtunkra, hogy Európa első villanyvilágí­­ tású városában járunk, adott műemlékek talán szintén meg­érdemelnék a több nyelvű is­mertetést ebben az országos át­lagnál nagyobb turistaforgalmat lebonyolító városban. A műemlékek megjelölése azonban egyébként is kötelez. Ha egy épületről vagy szoborról kinyilvánítjuk, hogy érték, fo­kozottabban kell törődnünk vé­delmével és karbantartásával. A restaurálás pedig sok temesvári műemléknél aligha várathat ma­gára. A vár­részlet és a Savoya­­ház például olyan állapotban van, hogy a késlekedés hovato­vább jóvátehetetlen károkat okozhat. Reméljük tehát, hogy az első biztató lépést újabbak fogják követni. Szekernyés János 1969. ÁPRILIS 24., CSÜTÖRTÖK LEGYEN GONDOS KIREPÍTŐ FÉSZEK A FALUSI ISKOLA! (Folytatás az 1. oldalról) ezeket a hagyományokat feltámasz­tanánk ?. Elmondja azt is, hogy minden év­ben hat-hét fiatal marad itthon, de azok sem dolgoznak a tsz-ben, csel­lengenek. A termelőszövetkezet gyen­ge, nem vonzza a fiatalokat. — Amíg iskolások, kézben tartjuk őket, de azután rendszerint belőlük lesznek azok, akikkel nem lehet bír­ A TÍZOSZTÁLYOS ÁLTALÁNOS KILÁTÁSAI Tanerőket, szülőket egyaránt fog­lalkoztat ez a kérdés, noha átlag 8—10 gyermek jut be a középiskolá­ba évenként a 22—24-es létszámú nyolcadik osztályból (a tavalyi év, egy gyengébb osztály miatt, kivétel volt, csak hárman mentek tovább líceumba és 6—7-en inaskodni). Nagyborosnyán az ősszel még nem lesz IX. általános, a megyében — nagyon helyesen — ősszel csak ott indul, ahol minden feltétel megvan erre. A község közigazgatási köz­pont is, és a hozzá tartozó Kisboros­­nyó. Lécfalva általános iskolái vég­zettjeinek 4—5 km-ről kellene ide­járniuk, s így több internátusra kell gondolnia az iskola vezetőségének. Ezt fontolgatják közösen, a község vezetőivel. Egyelőre afelé hajlanak, hogy inkább a gyerekek szállítását oldják meg a tsz-ek segítségével, mert a bentlakás számára építkezni kellene. Megfontolandó, hogy távo­labbi perspektívában ne fordítsák-e az önkéntes hozzájárulást mégis épít­kezésre (az ugyancsak ide tartozó Cófalváról, ahol csak 1—IV. osztály van, 2—3 km-ről járnak gyalog a téli fagyban a kisiskolások ; bizonyára azok a szülők is inkább a bentlakást választanák...) Tény, hogy még egy év várakozási idő van ; arra is jó ez — és gondoljuk, erről a tantestület sem feledkezik meg — hogy a szü­lők méginkább meggyőződjenek a tízosztályos oktatás szükségességé­ről. Máris beszédtéma ez a község­ben és ez jó, fokozatosan erősödnek is a támogató vélemények. TÉVÉ ÉS MAGNETOFON AZ OKTATÁSBAN Folytassuk a „behelyettesítést“ : megvannak-e a jelei a nívós, mond­juk úgy, nem falusi szintű oktatás igényének ? Az évről évre középis­kolába bejutó 40—45 százalék biz­tató arány. Honnan, miből fakad ? Az iskola „szellemi ellátottsága“ elég jó, a felső tagozaton tanító hét tanerő közül négy szaktanár. A falu­si iskolákban problematikus mate­matikát idén jött tanárnő, Gátai Má­ria tanítja, aki szívesen vette át a fizikát is. Mint mondja, kedvét csak fokozza, hogy a szertár is kellemes csalódást okozott­. Ő maga, sem az elemi, sem a középiskolában, ahol végzett, nem látott ilyen felszere­lést. Ennél is többet ígér, hogy a fiatal tanárnő figyeli a tanulók fel­fogóképességét, tudja, hogy a mate­matikát meg kell szerettetnie, azért akarja látni, ki az, aki, ha esetleg nem is tud látványosan, de érti is, amit tanul, ki az, aki csak magát ; a megszerettetés útja a megértésen keresztül vezet... Joós Ilona, a ma­gyar tanárnő­­magánúton végezte el a hároméves főiskolát), a román-ma­gyar irodalmi körben magnetofon­nal dolgozik, már többéves hagyo­mánya van a szavalásnak az iskolá­ban, a magnetofon ezt teszi érdekes­sé, a versmondás pedig a költői mondanivalót az iskolások számá­ra... Kákay László orosz-magyar szo­­os, három éve tanít Nagyboros­nyón , nyelvóráira magnetofont visz, színes reprodukciókkal, folyóiratok­ból kivágott képekkel hozza köze­lebb a tájakat, városokat, amelyek­ről oroszul tanulnak. Osztályfőnök is, egyik nevelési óráján a képzőmű­vészetről, képtárakról, múzeumokról beszélgettek. Ott mutatott be a gye­rekeknek egy füzetet, amelynek a címe : „Az én múzeumom“ ; a fehér lapokra majd minden gyermek be­ragaszthatja a képeket, amelyeket híres festményekről, szobrokról, épü­letekről meg tud szerezni. Megértem a gondolatot : közelebb hozni a falu gyermekeihez a világ szépségeit, el­ültetni a művészet csodálatát, szere­­tetét­­ és igénylését... A románt tanító Török Bálint figyeli a tv mű­sorát és ha kell, óracserével is, az iskola tévé készülékén követi a nyol­cadikosokkal a nyelvtani konzultációs órákat. Néhány ellesett mozzanat, nem elemzés, vagy értékelés igényű, de mindenképpen újító szellemet, széle­sedő látókört mutat. Persze mindehhez szertár kellett és tévé­készülék, magnetofon stb. Nagy­­borosnyó ebből a szempontból már városi szinten áll s ez tanárt, szülőt, de főleg kettejük jó összedolgozását dicséri. Garai Mária talán tudja, de érdemes megtudni a többi induló ta­nárnak, másnak is : amit ő itt készen kapott, azt elődeinek szenvedélyes hivatásszeretete teremtette. A fizika­­vegytan és a természetrajz szertár megteremtésével két innen tovább­került tanár (egyikük ma a kovásznai líceumban tanít fizikát, másikuk Sep­­siszentgyörgyön természetrajzot) bi­zonyította, hogy falun nemcsak „el­temetkezni“ lehet. A szülők, akik haj­landók áldozni gyerekeik tovább­tanulására, az itthoni iskolát is segí­tik. A televíziós készüléket, magneto­font, lemezjátszót a szülői bizottság vette (az igazgató mondja egyéb­ként : a faluban 40 felé közeledik a tévé­készülékek száma és nem egy vásárló azért szánta rá magát, mert iskolásgyermeke van ...) A TANTESTÜLET „ERŐEGYENSÚLYÁT“ A TANULÓK ÉRZIK ! Idealizált lenne a nagyborosnyói iskoláról fölvázolt kép ? Nincs prob­léma, munkát nehezítő, visszahúzó magatartás?... Akad az is. A fa­lusi iskolákat leginkább a szaktanár­­hiány szorítja színvonal alá. Nagy­­borosnyó sem mentes ettől. Kezdjük mindjárt azzal : a román nyelvet a második tagozaton is tanító tanítja. Most már függetlenül a személytől — korántsem akarjuk Török Bálint ta­nító, a harmincéves gyakorlatú és újítószellemű nevelő tekintélyét ron­tani —, de mindenképpen meg kel­lett volna küzdenie az iskolának, hogy egy­ ilyen kulcsfontosságú tan­tárgyra kapjanak szaktanárt. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy itt nem elég csupán a tananyag lelkiismere­tes leadása és megtanulása. Az álta­lános iskolában szerzett román nyel­vi és irodalmi műveltség olyan kör­nyezetben, mint Nagyborosnyó is, ahol szinte csak magyar szót halla­nak a gyermekek, különösen fontos a középiskolai továbbjutás szempont­jából. Nyilván nemcsak Nagyborosnyó problémája ez. A Kovászna megyei tanfelügyelőségen megtudjuk, hogy a megyében húsz falusi iskolában nem tanítja szaktanár a román nyel­vet, s ezek közül 14 még csak nem is szakvégzettségű, tehát nem is taní­tó, hanem csak érettségivel rendel­kezik. Kónya Ferenc, személyzeti kér­désekkel foglalkozó főtanfelügyelő véleménye az ügy fontosságáról egyezik a mienkkel, számukra is nagy gond ez, és igyekeznek megoldani Szóvá teszi azonban, hogy az új ab­­szolvensek figyelmesebb elosztása eddig is segíthetett volna ezen az egyáltalán nem könnyű helyzeten.­­ A tizennégy érettségizett helyé­be vehettünk volna fel tanárokat A nyár folyamán legalább tizenöt olyan végzős fiatal jelentkezett ná­lunk, akik román katedrát foglalhat­tak volna el (pl. a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola román-történe­lem szakának végzettjei). Mindössze 2—3 esetben, sok utánajárással sike­rült elintézni, hogy eredeti miniszté­riumi kihelyezésüket megváltoztas­sák... Ezeket a fiatalokat a másik szak­jukat — pl. történelmet — tanítani helyezték ki, más megyékbe, rendsze­rint román tannyelvű iskolákhoz. Bi­zonyára más szükségleteket is figye­lembe vettek, de kétségtelen, hogy a magyar tannyelvű főiskolán végző fiatalok esetében főszempontként kellett volna a latba esnie annak, hogy az ott szerzett román nyelvi és irodalmi tudásukat magyar tannyel­vű iskolákban hasznosíthassák. Visszatérve Nagyborosnyóra : a kívülállónak feltűnik, hogy legalább a felső osztályokban miért nem az ötéves egyetemet végzett Kákay László tanítja a magyar irodalmat ? Meg is kérdeztem, a válasz kitérő volt: egyrészt az iskola magyar ta­nárnője akkor végezte levelezés út­ján a főiskolát, az órák már az övéi voltak, másrészt Kákay orosz-magyar szakos, főszakja az orosz, de külön­ben is nyelvszakra hirdetett állásra jött ide.. Hasonló kitérő választ kaptam arra a kérdésre is, hogy fel­vételire, pályaválasztásra készülő Vili. osztályban nem lett volna-e he­lyesebb fiatal, nemrég végzett ta­nárt megbízni osztályfőnöki munká­val, mint négyosztályos oktatásból jött tanerőt ? Nem diploma-fetisizálásról van itt szó, hanem arról, hogy mindez bizo­nyos felfogásra utal, bizonyos nehéz­kességre, bátortalanságra, akkor, amikor az erők kívánalmak szerinti elosztásáról van szó egy iskolán be­lül. Nyilván még nem tartunk ott, hogy minden tantárgyat szaktanár tanítson­­Kákay László, noha ma­gyart nem tanít, tanít vegytant és éneket, méghozzá kedvvel !) , nyil­ván a fiatal tanerőknek előbb bizo­nyítaniuk kell, mielőtt kulcshelyekre állítanák őket, de vigyázzunk, ne le­gyen ez tapintat a kisebb felkészült­séggel szemben ! Senkinek sincsen joga rosszul értelmezett emberség alapján a tanulók felkészítését, élő­­haladását kockáztatni. KÖNYVTÁR ÉS KÖNYVIGÉNYLÉS Más probléma : Joós Ilona és Tö­rök Bálint érdeklődésemre elmondot­ták, hogy baj van a könyvtár ellátá­sa körül. Olyan könyvek, mint pél­dául Creange Amintiri din copilă­­rie, vagy Móricz : Légy jó mind­halálig , egyetlen (!) példányban vannak meg Az iskolaigazgató, no­ha tudta, hogy az idén iskolai költ­ségvetésből költhetnek a könyvtár bővítésére, de abban ,hogy hogyan és honnan — tanácstalan volt. Gyá­moltalanság, vagy önállótlanság, ha nem élnek a lehetőségekkel, amit számos, okosan hozott új intézkedés nyújt . Lehet, hogy az, de a megyei szervek sem segítenek, hogy erről leneveljék a vidéki iskolák vezetőit. A megyei tanfelügyelőségen ugyanis kiderült : miközben Jakab István Borosnyón és más iskolaigazgatók gondolkoznak, hogy honnan is lehet­ne könyvet vásárolni, a megyei igénylés már rég felkerült a kiadó­hoz. Arról, hogy az ő iskolájuknak milyen és hány könvet rendeltek, a szaktanfelügyelők döntöttek... a tanterv alapján. És annak alapján, hogy az iskolai könyvtárakban mi is van meg és mi hiányzik ? ... Bizo­nyára a szaktanárok vállalták volna a felmérést, a könyvigénylés összeállí­­tását. Valóban vannak kitérők, döccenők, de a végeredmény : előremutató. És hátha talán országosan is hasznosít­ható, ami Nagyborosnyónak jó. SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT AZ ANGOL LABDARÚGÁSRÓL DUMITRESCU NICOLAE, az UTA labdarúgó-edzője a télen Angliában járt. A Román Labdarúgó Szövetség megbízásából — edzőtársával, Dragu­­sic Cornellel együtt — másfél hóna­pon át tanulmányozta az angol labda­rúgást egyes professzionista klubok életét, s az Angol Labdarúgó Szövet­ség tevékenységét A látottakról a kö­vetkezőket mondotta : — Edzői pályafutásom alatt — kezd­te Dumitrescu Nicolae — megismer­kedtem jónéhány ország labdarúgásá­val. Néhány évvel ezelőtt például Olaszországban jártam, szintén ta­nulmányúton. A labdarúgó-élet egyet­len — általam ismert — országban sincs olyan jól megszervezve, mint a ködös Albionban. A szigetországban a futball jól szervezett, hatalmas hasz­not hozó szórakoztató iparág. Négy városban jártam : Londonban, Birminghamban, Manchesterben és Liverpoolban. A 92 angol professzio­nista futballklub közül az Arsenal, a Chelsea, a Liverpool, a West­ Brom­­­­wich Albion, a Manchester­ City és a Manchester United edzéseit láttam. Mi, szakemberek sokat beszélünk mostanában az edzések intenzitásának növeléséről. A helyszínen győződtem meg arról, hogy az angol labdarúgók nem edzenek többet, vagyis nem töl­tenek hosszabb időt a pályán, mint a m­i játékosaink. Edzéseiket azonban sokkal tudatosabban végzik. A hiva­tásos labdarúgók tudják, hogy kere­setük az elvégzett munka mennyisé­gével és minőségével arányosan nő vagy csökken. Ők azért játszanak, hogy pénzt keressenek. Ebből élnek. A mi játékosainknak különböző elő­nyöket biztosítunk, csakhogy kimen­jenek is pályára. Nagy különbség ! Egyébként az angol labdarúgást ta­nulmányozva a legnagyobb hatással az volt rám, hogy a jogok és köteles­ségek között tökéletes összhangot ala­kítottak ki. Nincs egyenlősdi ! Aki jobb, többet keres. A játékosokat nem kell ellenőrizni, mindannyian tudják, hogy csak a legsportszerűbb életmód, a már-már aszkéta életfelfogás bizto­sítja számukra a jólétet. Az angol lab­darúgás nemzetközi sikerei mögött rengeteg munka van. Meggyőződésem, hogy a mi játékosaink tehetségeseb­bek, mint az angol labdarúgók ! S az eredmények mégis... legalábbis egy­előre . . Mjra meggyőződtem arról is, hogy Angliában a sportágnak hatalmas tö­megalapja van Az utánpótlást az is­kolák biztosítják, ahol a labdarúgás kötelező tantárgyként szerepel. Az or­szágos iskolásbajnokságban 12 500 is­kola vesz részt. Ilyen körülmények közöt nem veszhetnek el a tehetsé­gek. Az igazi talentumokat a profesz­­szionista klubok 2 évre szerződtetik fizetést adnak neki, s ha az ,.inas­­évek”-ben tovább fejlődnek, játékos szerződést kötnek velük. A labdarúgás ABC-jét ezekben az években sajátít­ják el, mert ekkor a legfogékonyabb a labdarúgó. Később az edzéseken, az ismétlésekkel csak megerősítik a fia­tal korban kialakított feltételes refle­xeket. Mély hatással volt rám a labdarúgó­mérkőzések sportszerű légköre is. A hatalmas iramú, kemény összecsapá­­sokkal tarkított találkozásokon csak elvétve fordulnak elő sérülések. A já­tékosok vigyáznak egymás testi épsé­gére, nem létezik szándékos durva­ság, utánrúgás, alattomos belemenés. Tudják, hogy nem ellenségei egymás­nak, hanem csak ellenfelei, verseny­társai. Általában Angliában a labda­rúgást mindenki annak tekinti, ami: játéknak melynek — törvényszerűen — győztese és vesztese is van. Nem a mindenáron győzelem, hanem a látvá­nyosságra való törekvés jellemzi a csapatokat, mis a vesztesnek is kijut a tapsból, ha tiszta, nemes küzdelemben maradt alul. A fair play, a tiszta já­ték törvényerővel bír. Mi minden el­veszett mérkőzést tragikusan fogunk fel, ha kikapunk, nem merünk egy­más szemébe nézni, játékosaink szé­gyellnek kimenni az utcára. Pedig — elsősorban — a játék a fontos, s az eredmény csak másodrendű... Az angol labdarúgó-életben tapasz­taltakról beszámoltam a Román Lab­darúgó Szövetségben. A tanulmány­úton szerzett ismereteimet saját egye­sületemben, az UTA-ban is szeretném kamatoztatni. Mindezt a román lab­darúgás érdekében. Oroszhegyi Károly T­ELEX • Kijelölték azt a 19 játékosból álló keretet, amely április 30-án a francia labdarúgó válogatottal játszik­ barát­ságos mérkőzést Párizsban. A keret­ben a következők kaptak helyet: Ra­­ducanu, Gornea, Ghita — kapusok : Lupescu, Boc, Dan, Deleanu, Halma­­geanu, Mocanu, Gergely, Dinu, Anca, Dembrószki, Radu Nunweiller, Dumit­­rache, Lucescu, Nasturescu, Domide és Tufán — mezőnyjátékosok.­­ Be­fejeződött a nizzai nemzetközi vízi­­labdatorna. Utolsó mérkőzésén Ro­mánia válogatottja 6—5-re győzött Kuba ellen és ezzel a második helyen végzett. A tornát az olimpiai bajnok jugoszláv válogatott nyerte veretle­nül.­­ Győzelemmel kezdtek a román teniszezők a római nemzetközi ver­senyen. Ilie Nastase a belga Erik Drossart győzte le 6—4, 7—5-re, míg Tiriac a dél-afrikai Ray Moore-t fektette kétvállra nagy küzdelem után. • A müncheni asztalitenisz VB-n a férfi csapatok döntőjében a ja­pán válogatott csak nagy küzdelem árán tudta legyőzni az NSZK csapa­tát 5—3-ra. Győzelmével a japánok a világba­jnoki cím birtokába jutottak. A 3—4-ik helyért : Jugoszlávia—Dél- Korea 5—0. A végső sorrend : 1. Ja­pán, 2. NSZK, 3. Jugoszlávia, 4. Dél- Korea. • Az országos tekebajnokság­ban a következő eredmények szület­tek : nők : Bukaresti Rapid—Brassói Hidromecanica 2430—24­30; Laromet— Gaz metán 2282—2139; K­vázi Vointa -Buk­i Vointa 2413—2338; UTA—Mű­­helyl Vointa 2166—2271; Petrolul—Re­­sicai CSM 2307—2217; Férfiak : Gaz metán—Cimpinal Flacara 4955—4920 ; Buk-­ Gloria—Petrolul 4976—5102; Mű­helyl Vointa—Constructorul 5177 —5049; K-vári Vointa—T-vári CFR 6038—4979; Resicai Olimpia—Buka­resti Rapid 5397—5095.

Next