Előre, 1970. április (24. évfolyam, 6968-6993. szám)

1970-04-01 / 6968. szám

1970. Április 1., szerda AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEIRŐL MAROS, KOLOZS ÉS HARGITA MEGYÉBEN ros és Hargita - tokról, illetve a nők feltételeiről, sekről. Az 1970-es alkim­i terv, amelyet a később közölt kiegészítéssel együtt ezekben a napokban véglegesítettek a termelőszövet­kezetek szintjén, az­ elmúlt évhez viszonyítva, jelentős lét­számgyarapodást irányoz elő a téeszek szarvasmarha-állomá­nyában is. Három állattenyésztésről is­mert megyében — Kolozs. Ma­­­ érdeklődtünk az ez évi tervfeladó­­feladatok hiánytalan teljesítése­­az eddig tett konkrét intézkedés A MAROS MEGYEI mezőgazdasági igazgatóság illetékes al­igazgatóját, OLTEAN STEFAN állatorvost halomnyi aktacsomó és egy nagy csoport termelőszövetkezeti mérnök és elnök társa­ságából ragadták ki a radnóti Agronomusok Házában. Az elmúlt év végi 36 811-ről Maros megye ter­melőszövetkezeteinek tehén és előhasi üsző állomá­nyát a folyó év végére 46 500-ra kell emelnünk. S ezt a nagy létszámgyarapodást úgy kell megvalósí­tanunk, hogy eközben a tejtermelés is növekedjen, az 1969-es 1325 literes fejési átlagról 1700 literre, ami szintén nem könnyű feladat. Érthető, hogy a téeszek tervének teljesítése a me­gyei irányító szerveket is megnövekedett kötelezett­ségek elé állítja, növeli felelősségüket. — Nagy segítséget jelent számunkra az az intéz­kedéssorozat, amely — különösen a párt KB már­cius 17—19-i plénuma , után­a egyre inkább gyakor­lattá válik. Maros megyében az idén 63 állatte­nyésztési farmot hozunk létre a téeszekben, vala­mennyit magas szakképesítésű farmer irányítása alatt. Hogy a termelőszövetkezeteket segíthessük szakemberekkel, lépéseket tettünk néhány állat­orvosnak a közvetlen termelésbe való átirányítá­sára. Eddig kilenc állatorvos foglalta el új munka­helyét, főleg gyengébben menő mtsz-ekben, pél­dául Bükkösön, Vidrádszegen, Magyarón. Igyek­szünk — hisz erre most már nagyobb lehetőség mutatkozik — lassan-lassan visszaszerezni a hivata­lokból, az üzemekből egykori állattenyésztési tech­nikusainkat. Úgy néz ki, hogy jelenleg a megyében levő középkádereinknek fele nem a szakmájában dolgozik. Annak érdekében, hogy az állatlétszámot minél nagyobb mértékben saját erőnkből gyarapítsuk, fokozott figyelmet fordítunk a tehenek-üszők fedez­tetésére, nyilvántartására, a vemhes állatok ellen­őrzésére, az ellések gondos levezetésére. Heten­ként ellenőrizzük a fedeztetés, fogamzás megyei helyzetét, a terepen rendszeresen szúrópróbákat, ellenőrzéseket tartunk. Segítjük a téeszeket a selej­tezésre szánt állatok szakszerű kiválogatásában, gazdaságos értékesítésében, a tenyészegyedeknek szánt borjakat már az elején különleges gondozás­ban részesítjük. Ennek ellenére is körülbelül 5000 tehén és üsző vásárlására kell számítanunk. Ehhez pedig elég te­kintélyes központi hitel szükséges. A KOLOZS MEGYEI­­ igazgatóság aligazgatója VELEA CONS­TANTIN állatorvos is annak a meggyőződé­sének a hangoztatásával kezdte beszélge­­tésünket, hogy a megnövekedett feladatok teljesíthetők. Maros megyei kollégájánál jó­val nagyobb súlyt helyezett azonban a me­gye állattenyésztését elég súlyosan érintő takarmánygondok felvázolására.­­ Az elmúlt évi rossz termés kedvezőtlenül be­folyásolta takarmányü­ mérlegünket. Jelenlegi szük­ségleteinknek körülbelül 25—30 százaléka nincs fe­dezve, gyengén állunk a koncentrált takarmányok­kal, kukoricából a szükséglet 33 százaléka áll a ren­­delkezésünkre. Ez évi tervünk a tehénállomány 32,2 százalékos gyarapodását irányozza elő. Az én véleményem szerint bőven van lehetőség a jelenlegi hektárhozamok növelésére, de egy, a tavalyihoz ha­sonló gyenge év során körülbelül 3000 hektár föld termésére lenne szükségünk a mostani területen fe­lül. Különben fennáll az a veszély, hogy a téesz­­tagoktól vásárolt egyedek tejhozama a gyenge ta­karmányozás következtében csökken... A megyei igazgatóság állattenyésztéssel kapcso­latos intézkedéstervéből kiírtunk néhány, hatá­sosnak ígérkező, részben már megvalósított eljá­rást . Az állatlétszám emelésével szorosan összefüggő legfontosabb probléma­csoportokat felosztották az igazgatóság szakemberei között, egy-egy prob­léma megyei szintű nyomonkövetését tehát egyet­len ember végzi. Tíz naponként ellenőrzik a fedez­­tetési, fogamzási, ellési grafikonok betartását. Havi munkaelemzéseket tartanak a termelőszövetkezeti elnökök bevonásával, s ezeken az állatállomány és az innen származó áruk értékesítésének helyzetét elemzik. Szigorú selejtezést végeznek, a tenyész­tésre alkalmas üszőket kivonják a hizlalási folya­matból, a kiselejtezett teheneket hizlalásra fogják. Mind a tejtermelést, mind a húsáru előállítását igyekeznek fokozatosan szakosított farmokon, illetve részlegeken megoldani... CSÍKSZEREDÁBAN dr. HOLIRDA FLORIN, Hargita megye me­zőgazdasági igazgatóságának aligazgatója tájékoztatott az évtizedek során hírnevet szerzett itteni állattenyésztés jelenlegi hely­zetéről, az ez évi feladatokról . — Tanulmányt készítettünk, s ezt eljuttattuk központi szerveinkhez. Eszerint 14 millió lejes hitelre lenne szükségünk, hogy a szükségelt mértékben tud­­junk vásárolni tehenet és üszőt, tudjunk építeni istállót annak a több mint 6000 darab tenyészállat­nak, amellyel — a terv szerint — Hargita megye szarvasmarha állománya ez év folyamán gyarapo­dik. Ezenkívül körülbelül 8 millió lej értékű műtrá­gya pótkiutalást is kell igényelnünk, s ehhez termé­szetesen a szükséges pénznyelőket. Az elmúlt évi rossz termés következtében egész sor termelőszö­vetkezet pénzügyi helyzete jelenleg olyan, hogy sa­ját erejéből nem tud eleget tenni tervfeladatainak. Éppen ezért igényeltük a már említett központi hiteleket. Hargita megye mezőgazdasági területének körül­belül 70 százalékát az állattenyésztés hasznosítja. Csak a kaszálók és erdei legelők területe több mint negyedmillió hektár. Ennek az óriási területnek jó­része azonban — mivel a legelő- és kaszáló takarí­tást jónéhány évig elhanyagolták — beerdősödött, illetve a beerdősödés veszélye fenyegeti. A fű- és a széna-hozam igen alacsonynak mondható. A te­rület feljavítása most már halaszthatatlan teendő. Külön feladat az állattenyésztési terv teljesítésé­nek a keretében a gyengébb téeszek megsegítése.­­ Biztos vagyok benne, hogy az erős termelő­­szövetkezetek saját erőforrásaikra támaszkodva tel­jesíteni tudják a tervet. Tusnádon, Csíkszentmáron­ban, Székelykeresztúron, vagy Galambfalván eddig sem okozott gondot ez, minden évben teljesítették az előirányzatokat, most is így lesz. De Alfalu 183­­darab szarvasmarhát kell hogy vásároljon, a szár­hegyieknek 180-at, Kissolymosnak 84-et, Csomafal­­vának 164-et kell a szabadpiacról beszereznie, hogy eleget tehessen kötelezettségeinek. Szeretném hangsúlyozni : nem arról van szó, hogy Hargita megye állattenyésztése nem tudja teljesí­teni állami tervét, hiszen a tervmutatók alaposan átgondoltak, a megye lehetőségeiből indulnak­ ki. Mi mindent megteszünk, hogy ez a terv — amely további perspektívákat nyit állattenyésztésünk előtt — valósággá váljon. Viszont azt is körvonalaz­ni szerettem volna, hogy milyen természetű és mér­tékű segítségre van szükségünk mindehhez, AHOL A TERVTELJESÍTÉS NEM OKOZ GONDOT Bár az 1969-es év a mezőgazdaság szempontjá­ból kedvezőtlen volt, a kerelőszentpáli (Maros me­gye) termelőszövetkezet eleget tudott tenni szerző­déses kötelezettségeinek, a terv legfontosabb mu­tatóit is teljesítette, s állatállományának (melynek létszáma nagyobb mint a tervezett) jelenleg száz százalékban biztosított a takarmányalapja. Ezévi tervük a szarvasmarhaállományban nem irányoz elő jelentős gyarapodást, ezen belül azonban a te­henek száma 52 darabbal nő. A termelőszövetkezet elnöke biztosított arról, hogy ez nem jelent különö­sebb nehézséget, saját állományukból el tudják vé­gezni a tervezett kiegészítést. A termelőszövetkezet állatállománya három helyen : Szentpálon, Búzás­besenyőn és Dellőn van elszállásolva. Az új szerve­zési keretnek megfelelően Szentpálon létrehozták az állattenyésztési vegyesfarmot, amely tejterme­léssel, növendékhízlalással, sertéstenyésztéssel és baromfival foglalkozik, ez utóbbi két ág azonban felszámolás előtt áll. A farmvezető mérnök véle­ménye szerint a kijelölt földterület elegendő az ál­latok takarmányozásához. Az évkezdés igen biz­tató, a januárra tervezett 21 borjú helyett például 27 született, árutejtermelési tervüket 55 hektoliter­rel szárnyalták túl. Bár a tervteljesítés körül nem lesznek problé­mák, ez nem jelenti azt, hogy Kerelőszentpálon minden a legsimábban megy majd ebben az év­ben. Kovács Albert elnök arról panaszkodott, hogy némely esetben a mezőgazdasági igazgatóság vezetői türelmetlenséget és bizonyosfajta értetlen­séget tanúsítanak nehézségeik meghallgatásával, megoldásával szemben. Baromfitenyészetüket pár évvel ezelőtt többszázezer lejes beruházással hozták létre. De ebben az évben meg kell kezdeni a fel­számolást Az épületeket borjúhízlaldának akarják átalakítani, ehhez azonban még nem kapták meg a jóváhagyást. (Hasonló értetlenséget tanúsított az igazgatóság a cukorrépa- és a lenterület megálla­pításakor is — amikor pedig minden arra vall, hogy nyilvánvalóan a téesz oldalán volt a méltányosság). Szervezési téren nehézség a besenyői és dellői brigádosok helyettesítése, akik életkorukra hivat­kozva lemondtak, a helyükre eddig még nem akadt megfelelő ember. HA KAPUNK SEGÍTSÉGET A tordaszentmihályi mtsz-hez három falu : Szent­­mihály, Mészkő és Sinfalva mezőgazdasági dolgo­zói tartoznak. Mindhárom helységben vannak a ter­melőszövetkezetnek állatai, s még csak azt sem le­het mondani, hogy valamilyen különösebb rendszer, elképzelés szerint lennének elosztva. Itt is, ott is van szarvasmarhából is, juhból is, lóból is. Az ál­lattenyésztési farmot megalapították, de úgy, hogy automatikusan minden állatot, minden állattenyész­tési brigádot hozzácsaptak. A terv a tehenek lét­számemelésénél igen nagy: 493 főről 645-re. De ebben a 493-ban vannak olyan egyedek, amelyek­nek csak a nevük tehén. Mészkőn például — eldug­va — az egyik istállóban 31 darab olyan „tehén" van, amely hónapok óta egyetlen liter tejet sem adott, s amely 6,7 fedeztetés után sem maradt vemhes. Mégis tartják ezeket az egyedeket. Az aranyosgerendi termelőszövetkezet állatál­lományának szálastakarmány szükséglete csak 30 százalékban biztosított, ez mégsem akadályozza meg az állatgondozókat hogy pocsékolják az álla­toknak szánt eledelt. A lucerna, széna megpenésze­­dett, s az amúgy is gyenge minőség tovább romlik azáltal, hogy etetés előtt az istállók elé, közvetle­nül a sárba ürítik a szekerekről. Valószínű, valami­lyen előzetes „áztatást” akar ez az eljárás helyette­síteni. A termelőszövetkezetnek ez évben 146 darabbal kell gyarapítania tehén- és vemhes üsző állományát. A mérnök szavait idézzük­­ — Csak akkor tudjuk teljesíteni a tervet — mon­dotta CIUPERCESCU MARCEL —, ha 800 000 lej ér­tékű állami hitelt kapunk. 600 000 lej a tehenek vá­sárlásához szükséges, 200 000 lejre pedig újabb fé­rőhelyek biztosítása érdekében van föltétlenül szük­ségünk. egy példát idézzünk : a csíkszentimreiek nagyjából hasonló állomány mellett valamivel kisebb előirány­zott létszámnövekedést teljes egészében saját erő­ből, vásárlások nélkül akarják és tudják megoldani). AZONOS LEHETŐSÉGEK, ELTÉRŐ GONDOK Kibéd, Parajd, Korond — a három Küküllő menti község természeti viszonyai nagyjából azonosak, legalábbis, ami az állattenyésztés lehetőségeit illeti. Mindhárom helyen meglehetősen nagy kiterjedésű erdei legelők és kaszálók, jófűvű árterületi rétek és kevés szántó szolgáltatja a takarmányalapot, és mégis a három termelőszövetkezet eredményei is, gondjai is elég nagy eltérést mutatnak. A ,­legmagasabb” a tejhozam a leggyengébb ter­mészeti, éghajlati viszonyokkal rendelkező Koron­­don : 1315 liter az elmúlt évben. Parajdon a takar­­mányozott tehenenkénti tejhozam 1200 liter volt, a Maros megyéhez tartozó Kibéden pedig mind­össze 872 liter. Az erre az évre szóló tervek pedig a következő képet mutatják : Korond 1300 liter, Pa­­rajd 1150 liter, Kibéd 1200 liter. Gondoljuk, a meg­valósítások és az erre az évre tervezett mennyiségek összehasonlítása önmagában is beszél. Szálastakarmánya a két Hargita megyei téesznek elegendő mennyiségben van, a kibédiben csak 58 százalékban fedezi a készlet a szükségleteket. Mindhárom termelőszövetkezetben gondot jelent a hizlaláshoz — de még a tejtermelésben is — nél­külözhetetlen koncentrált takarmány. A korondiak­­nak és parajdiaknak több ezer kilogram­m kiutalt vagy járandóságos kukoricájuk és korpájuk az el­múlt év végén a fogyasztási szövetkezetnél, illetve a megyei raktárban maradt, mert nem volt pénzük a megvásárláshoz. A legnagyobb tehénállomány-szaporulatot a kö­röndi téeszekben kell megvalósítani, ami vélemé­nyünk szerint nagy feladat elé állítja a termelőszö­vetkezeteket. Nehéz feladat előtt állanak a paraj­­diak is (116-ról 180-ra), SZABÓ ALBERT agrármér­nök ennek ellenére lát lehetőséget a megvalósítás­ra. Véleménye szerint legfennebb 15 darab állatot kell vásárolniuk. A kibédi elnök is bizakodó. Viszont az egyik he­lyen sem hallottunk olyan elképzelésekről, amelyek nagyhozamú takarmánynövénytermesztésről, silók építéséről, korszerűbb takarmány előkészítéséről, vagy a gondozók szakmai tudásának javításáról intézkednének. Pedig sok a tennivaló. Parajdon Se­­gesvár környéki juhászokkal akarnak export-bárányt hizlalni, Korondon a tagok nem engedték meg a káposzta besilózását, de a tehenek­­ mellett más­honnan hozott gondozók vannak. Kibéden április 1-ig elegendő a takarmány, januárban a tejterme­lési tervet nem teljesítették. A termelőszövetkezetekben, de még inkább az illetékes al­igazgatókkal folytatott beszél­­­­getések során többször is szó­ba került a központi szervektől igényelt támogatás, mint az ez­évi terv teljesítésének nélkülöz­hetetlen tényezője. Többször is szóltak a pénzhitelek­ről, ______________ amelyeknek folyósítása nélkül lehetetlen némely termelőszö­vetkezetben az állatállomány tervezett növelése. Ezért — és a probléma országos szinten való megvilágítása céljából tartottuk szükségesnek láto­gatást tenni a Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Minisztériumban és az illetékes alminiszter, „...az állattenyésztés fejlesztése és az állati eredetű termelés növelése igen nagy jelentőségű a mezőgazdaság előrehaladása, a lakosság élet­­színvonalának emelése szempontjából. Mint isme­retes, az erőteljes állattenyésztő szektor a belter­jes, korszerű mezőgazdaság legsajátosabb is­mérve. ... a legkomolyabb Intézkedéseket kell tennünk az állattenyésztés minél gyorsabb fejlesztéséért“ NICOLAE CEAUSESCU (Az RKP KB március 17-19-i plenáris ülésén elhangzott beszédből) MIT MONDANAK A MEZŐGAZDASÁGI U­B IGAZGATÓSÁG SZAKEMBEREI: A FELADATOK NAGYOK, DE TELESÍTHETŐK HOGYAN LÁTJÁK A HELYSZÍNEN 2. AZ ÁLLATÁLLOMÁNY ALAKULÁSÁNAK KILÁTÁSAIT A CÉLKITŰZÉSEK ELÉRÉSE NAGYOBB ERŐFESZÍTÉSEKET IGÉNYEL 3 . a központi szervek álláspontja s LESZ HITEL, DE JOBBAN KELL GAZDÁLKODNI Hargita, Maros és Kolozs me­gyék tehénállománya — mint az elmondottakból kitűnik egyetlen év — az 1970-es — folyamán több mint harminc százalékkal, azaz körülbelül 26 000 darab egy­edd­el kell hogy gyarapodjon. Mivel a terv teljesítése gya­korlatilag a termelőszövetke­zetekben történik, a megyei igazgatóságokon tett látogatások után felkerestünk néhány élenjáró, közepes és gyengébben működő téeszt is, hogy a helyszínen is tájékozódjunk az állatállomány alakulásának 1970-es kilátásai felől. Véleményünk szerint ekkora hitel túlságosan nagy. Ha alaposabban felkutatják az állomány sa­ját erőből történő gyarapításának lehetőségeit, minden bizonnyal találnak ilyent is. Elvégre a 404 darab tehén után számított 26 egyedes gyarapodás nem lehet a lehetőségek végső határa. (Hogy csak­ ION MOLDOVAN elvtárs véleményét kikérni: Elsősorban aziránt érdeklőd­tünk : Van-e lehetőség nagyösz­­szegű hitelek folyósítására te­hén- és előhúsi üsző vásárlá­sára? — A napokban hoztuk a me­gyei mezőgazdasági igazgatósá­gok tudomására, hogy a köz­ponti párt- és állami szervek gondoskodása folytán a ter­melőszövetkezetek rendelkezésé­re olyan volumenű hitelt bocsá­tanak, amekkorát éppen igé­nyelnek, természetesen azzal a kikötéssel, hogy az egész össze­get tehén, illetve üsző vásárlá­sára fordítsák. A nagyösszegű pénzügyi hitel folyósításának célja : néhány év leforgása alatt majdnem a kétszeresére emelni a téeszek tulajdonában levő te­nyészállat-állományt. Ebben az évben az állami terv értelmében országos viszonylatban a ter­melőszövetkezeteknek több mint 150 000 darabbal kell növelniük tehénállományukat. Ugyanilyen méretű gyarapodást irányoz­nak elő az elkövetkező évek elő­zetes tervei is.­­ Többen is felvetették ter­melőszövetkezeti és megyei szin­ten a takarmányalap biztosításá­ban mutatkozó nehézségeket. Er­ről mit tudna mondani alminisz­ter elvtárs? — A termelőszövetkezeti állat­tenyésztés rendelkezésére álló földterület (legelők, kaszálók, szántóföld) értékesítésében még igen nagy tartalékokkal rendel­kezünk országszerte, s ez alól a szóbanforgó három megye sem kivétel. Anélkül, hogy növelnék az állattenyésztés rendelkezésére álló földterületeit, sokkal a jelen­legi létszám fölé lehet emelni a téeszek állatállományát. Az a helyzet ugyanis, hogy némely megyében jelentős területeket fenyeget a beerdősödés veszélye, ezeken a kaszálókon a széna­termés szinte a nullával egyenlő. Különleges eljárások alkalmazá­sa nélkül is el lehet érni a szé­nahozam megduplázását. Sok hanyagság van a betakarított száraztakarmány kezelésénél, tá­rolásánál. Itt is nagyok a tarta­lékok. S még egy káros jelen­ség : az állattenyésztési részle­gek számára, a takarmányter­mesztésre kijelölt földterületek általában a leggyengébb minő­ségűek, holott köztudomású, hogy a szántóföldi takarmánynövények rendkívül érzékenyen reagálnak a talaj minőségére, a gondozás­ra, s óriási különbségek lehetnek a terméseredményekben. Meggyőződésem, hogy ha a termelőszövetkezetekben lelkiis­meretesebben viszonyulnak a ta­karmányalap biztosításának élet­bevágóan fontos problémájához, a jelenlegi földalap bőségesen elegendő. — Hargita megyében említet­ték az állattenyésztésnek szánt műtrágya-mennyiség növelésének a szükségességét... — Véleményem szerint a ter­melőszövetkezetek nagy részében kialakult egy olyan módszer a műtrágyával való gazdálkodás­ban, amely rendkívül előnytelen az állattenyésztés szempontjából. Egyszerűen „elspórolják" a mű­trágyát a takarmánynövények­től, s elenyésző mennyiséget jut­tatnak a kaszálókra, hogy a le­gelőkről ne is szóljunk. Bármeny­nyi műtrágya állhat egy téesz rendelkezésére, bármennyivel is növekedne a juttatott mennyiség egyik évről a másikra, az állat­­tenyésztés nagyjából változatlan mennyiséget kapna belőle. A termelőszövetkezetek igen tekin­télyes része húzódozik a szar­vasmarhatenyésztéstől, s különö­sen a tehéntartástól, tejtermelés­től. Nem jövedelmező — mond­ják. S valóban nem az, 1000-1500 literes évi tejtermeléssel egye­denként. De hol van ez a lehető­ségektől !... Célkitűzésünk vilá­gos : nagyméretű állománygya­rapítás, az állattenyésztés súlyá­nak a növelése a téeszeken belül. Ahogy nő az állattenyésztés rész­aránya a szövetkezetben, úgy növekszik a fontossága is, s lesz egyre égetőbb szükséglet a ren­­tabilizálás, a jó gazdálkodás itt is... . ELŐRE 3. oldal A falvakon, megyeszékhelyeken és a minisztériumban tett látogatások konklúzióit talán a következőkben lehetne röviden összefoglalni : A tervfeladatokat mindenképpen teljesíteni kell. Ezt kívánja az ország, a lakosság ér­deke, ezt kívánja minden téesz érdeke is. A feladat teljesítése komplex, tudják ezt a ter­vet kidolgozó állami szervek is, éppen ezért minden anyagi és más természetű segítséget megadnak. Ez nem jelenti azt, hogy a téeszek várakozó, kényelmi álláspontra helyezked­hetnek. Merészen, lelkiismeretesen és okosan kell keresni a minden bizonnyal létező és fellelhető, a konkrét adottságokban és a hagyományokban rejtőző lehetőségeket. Kálmán Gyula

Next