Előre, 1970. április (24. évfolyam, 6968-6993. szám)
1970-04-08 / 6974. szám
ELŐRE 2. oldal „KÖLTÉSZET, SZÉPSÉG, ÖSSZHANG...“ BESZÉLGETÉS BIHARI SÁNDOR zeneszerzővel Bihari Sándor zeneszerző az idén tölti be hetvenedik életévét, falusi tanítóskodásának éveit leszámítva, életének nagy részét Váradon töltötte. A húszas években, a némafilm hőskorában a nagyváradi moziban volt zongorista , és zongorázott kora délutántól éjfélig annyit, hogy csuklója megbetegedett s az orvos eltiltotta a klaviatúrától, így tért át a hegedűre. Illetve — a harmincas évektől — a zeneszerzésre. Legfontosabb műveit a felszabadulás után szerezte, az utóbbi huszonöt évben adták elő, illetve nyomtatták ki hazai filharmóniák, illetve kiadók. Tagja a Zeneszerző Szövetségnek. Nemrég a nagyváradi kultúrpalotában szerzői estjét hallottuk, Tengerihántás című szvitjét Bihari románc című népdalfeldolgozását, Petőfi és Eminescu — dalait. Melyek azok a munkák, amelyeket a szerzői estjén játszottakon kívül életművéből még kiemelne? — írtam kamarazenét kvartetteket, összesen hatot, továbbá kvintetteket; van egy klarinétra, hegedűre és zongorára írt trióm, melyet fontosabbnak érzek. A drámai művek közül megemlíteném a Kádár Kata című daljátékot, a Rózsa és Ibolyát, valamint a Csongor és Tündét. Mindig szívesen foglalkoztam költemények megzenésítésével, sok Petőfi, Eminescu, Ady és Horváth Imre vershez szereztem muzsikát. — Hogyan jellemezné zeneszerzői eszményét? — Távol áll tőlem a dodekafónia és a punktualizmus, az atonális muzsika. Nézeteimért, s általában a stílusomért sokan elavultnak tekintenek. Én viszont határozottan a tonális muzsika híve vagyok, szerintem ez a zenei anyag, ez a kifejezésmód kimeríthetetlen. A zeneszerzőnek szerintem minden eszközt fel kell használnia, amit a ritmus, dallam és összhang nyújtani képes. Ezek közül egyiket sem szabad kizárólagosan használni a többi rovására. Amint mondottam, ezek miatt a nézetek miatt sokan úgy tekintenek rám, mint aki nagyon elmaradt időben, felfogásban. Ezért nem is tartok aktívabb kapcsolatot a zenei élettel, a dolgokat fiatalabb zeneszerző társaimnál távolabbról, de azért munkában szemlélem. Nekik van igazuk? Nincs igazuk? Nem vitatom. Döntsön az idő. — Kérem, hogy legújabb munkájáról, terveiről beszéljen... — Egy régebben szerzett művem, a Csongor és Tünde című poémám hangszerelésén dolgozom. Nagyon közel érzem magamhoz Eminescu csodálatos Esthajnalcsillagát, foglalkoztat a téma, érlelődik a zenei anyag. Tulajdonképpen azzal ragadott meg, amivel Vörösmarty Csongor és Tündéje is , a csodálatosan finom költőiséggel, az éteri szépségű szerelemmel. Költészet, szépség és összhang — mindez együtt a muzsika. Szerintem ez a muzsika. Bölöni Sándor ÖTÖDIK FAL A Cadran című külpolitikai adás a legérdekesebbek közé tartozik, csak éppen nagyon nehéz kivárni. Péntek este már a tudományterjesztő műsor is — a jövő járműveiről — csigalassúsággal haladt előre, és ahogy az történni szokott, sokkal több időt vett igénybe, mint ahogy azt a nyomtatott műsorfüzet jelezte. Az utána következő, egyébként rendkívülien érdekes Reflektor még hozzáadott néhány percet a késéshez, így aztán jóval kilenc óra után kezdődött Jancsó Miklós Csillagosok, katonák című címje. A feszült, drámai hangvételű alkotás után az ember természetes mozdulattal zárná el a tévét. Mégis... még megnéztem felhasználta a külföldről érkezett filmeket, dokumentumokat, képeket és így megelevenedtek előttünk azok az események, amelyekről eddig csak hallottunk, vagy olvastunk. És ez nagyon is lényeges momentuma a külpolitikai tájékoztatásnak, a hírmagyarázatnak, egyben a tudósításnak, a közműveltség behatolásának a nézők körébe. De miért ez a képtelen időpont, miért nem láthattuk valamivel korábban ? Hiszen ez a külpolitikai adás is van olyan érdekes és vonzó, mint... de hagyjuk ! Péntek este például megelevenedett előttünk az olasz kormányválságnak nemcsak a ténye, hanem politikai-gazdasági háttere is, egy elsőrangú kommentár kíséretében (szerző : G. Iosub) ; a közeledő május 9-e kitűnő alkalmat szolgáltatott arra, hogy dokumentumfilmekkel felidézzék a második világháború egyik nagy csatájának, a moszkvai harcoknak emlékét (szerző : Sergiu Verona); az utána következő beszélgetés egy magyarországi politikus-tudóst szólaltatott meg az európai biztonság problémaköréből; végül pedig egy auschwitzi riport emlékeztetett az utolsó haláltáborok huszonöt évvel ezelőtt történt felszabadítására (N. Petraru riportja). Mihai Lázár adása tehát ezúttal is betöltötte hivatását. Azaz betöltötte volna, ha nem láttuk volna olyan kevesen". Egyébként erről a rövidlátó műsorpolitikáról is szó esett azon a nagyfontosságú eszmecserén, amelyet a párt Központi Bizottságánál tartottak az elmúlt napokban. Az ott felvetett problematikára azonban még visszatérünk. Dános Miklós TV-KRÓNIKA az éjszakai híradót, kivártam a tévéhirdetések lepergését is, s mindezt a külpolitikai adás kedvéért, amely érdekelt. De — kérdem én szerényen — hány tévénézőnek volt türelme kivárni ezt a maratoni versenyfutást az idővel ? Sajnos, nincs módomban tudományos választ adni a kérdésre, de ha sejtésem nem csal, a tévénézők nyolcvan százaléka lemondott erről az adásról. Nagy kár! Ugyanis kitűnő adás volt. Hosszas kísérletezés után a Cadran megtalálta a hangját, formáját, műfaját. A tévé sajátos eszközeivel nemcsak informál, hanem magyaráz is. Hírmagyarázat volt, kommentár a javából, amely megértette velünk a zajló külpolitikai élet egy-egy mozzanatát, eseményét — anélkül, hogy gyermekded didaktikai eszközöket használt volna fel. Ezzel szemben (Folytatás az 1. oldalról) sírást az űrhajózásról — egyre ritkábban jelentkezik, korszerűbb formája kezd elterjedni : az azonos szakmabeliekből összeállt csoport, mely a kerekasztalszerű, rögtönzött vitákban a közönség bevonásával bontja részleteire a felvetett kérdést. Közönségsikerük minden esetben nagyobb, mint a magános előadóké, azonban a népesebb községekben komoly vetélytársuk akadt a szilárd pozíciókat hódító népi egyetemben. A nehézkesen induló népi egyetemek mintha megtalálták volna helyüket az ismeretterjesztés hálózatában és főként kialakulóban van sajátos profiljuk. Mert ha kezdetben a többnyire iskolás felépítéssel és programmal nem tudtak mély gyökereket ereszteni, amióta az előadásokat oldottabb formák tarkítják, a polihisztor képzést szakkurzusok váltották fel, egyre növekszik népszerűségük. Ott ahol jól tájékozódnak a témakörök megválasztásában, hogy azok reális ismeretűröket töltsenek be és újabbakkal egészítsék ki a létező művelődési lehetőségeket, ott az érdeklődés rendszerint túlhaladja a beiratkozottak körét. A kolozsvári népi egyetem magyar nyelvű kurzusai például igen népszerűek főként az értelmiségi fiatalság körében, a nagyváradi népi egyetem kezdeménye, az irodalmi kerekasztal, a vártnál nagyobb visszhangra talált. A siker titkát keresve nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy ez elsősorban a kiválasztott témakörök által keltett érdeklődésnek tudható be. Annak, hogy bizonyos felkészültségű és érdeklődésű emberekhez szólnak és nem általában mindenkihez. Mert bármennyire is népiek — tehát tömeghez szólóak — ezek az egyetemek, mégis csak akkor vonzanak, ha bizonyos előképzettséget igényelnek a hallgatóságtól és ezen túl szilárd kötődést az adott témakörhöz. Érdekes toborzó módszerrel ismerkedtem meg Nagyváradon. A népi egyetem előadásaira, és általában az ismeretterjesztő előadásokra meghívót küldenek azoknak, akikről feltételezhető, hogy érdeklődnek a téma iránt. A történelmi előadásokra például személy szerint meghívják a Magazinul istoric című folyóirat előfizetőit, az irodalmi kerekasztalokra pedig az Utunk és az Igaz Szó előfizetőit. A módszer eredményesnek bizonyult, nemcsak úgy, hogy megtelt a terem, hanem azzal is, hogy azok jöttek el, akik valóban érdeklődnek a téma iránt. Persze ennek a szervezési módnak az a hátránya, hogy azokat toborozza, akik amúgyis tájékozottak az adott területen, tehát az érdeklődők köre legfennebb spontán jelentkezőkkel bővül Ugyancsak Nagyváradon levelező tagozatot létesítettek a megye kisebb helységeiben lakó érdeklődők számára. Ez azonban gyakorlatilag nem egyéb, mint sokszorosított előadások szétküldése. Mégis, az a tény, hogy négyszázan iratkoztak be, illetve fizettek elő a pedagógiai kurzusra, azt mutatja, hogy ez a kezdeményezés is reális igényeket elégít ki. Az eddigiekből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy az ismeretterjesítő munka térhódítása közművelődésünkben összefügg két egymástól elválaszthatatlan jelenséggel : az iskolában szerzett előképzettség kiterjedésével és a népi egyetemek hatósugarának az értelmiség felé fordulásával. Ez nagyjából helytálló is, amennyiben nem abszolutizálunk, mert kétségtelen, hogy a közművelődés ismeretterjesztő ágazata nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a rétegeket sem, amelyeknél egyelőre csupán az érdeklődés felkeltésére szorítkozhat. Beszédes ebből a szempontból, hogy a kisebb helységekben működő népi egyetemek leglátogatottabb kurzusai a nyelvtanfolyamok. Kolozs megyében szép sikert értek el a diafilmes útibeszámolók. Úgy látszik tehát, hogy kezdetnek igen alkalmasak az ilyenszerű előadások. A bonyolultabb feladat a második lépésnél kezdődik, amikor az érdeklődést állandósítani kell és kapcsolni egy adott szakterülethez, amikor meg kell találni az összhangot a program és az egyéni vonzalom között. A huszadik század embere az érdeklődő ember, aki nyitott szemmel jár a világban és megpróbálja megérteni a természet, társadalom és tudomány bonyolult jelenségeit. Bevallhatjuk, a felénk áradó ismeretmennyiség zuhataga könnyen megriaszt bennünket és közművelődésünk nagy erőpróbája abban áll, hogy az igénytelenség elkerülésével oszlassa el az aggályokat és győzzön meg arról, hogy a tudomány „kásahegye” vonzó szellemi táplálékot tartalmaz. AZ ISMERETTERJESZTÉS ELŐRETÖRÉSE FOLKLÓRGYŰJTŐK MÉLTATÁSA A Nyelvtudományi Társaság zilahi fiókjának rendezésében került sor az elmúlt napokban — főleg fiatalokból álló hallgatóság előtt — Leontin Gherghariu folklórkutató előadására, amelyben a Szilágyság népköltészetét, valamint gyűjtőit méltatta. Megjegyzésre érdemes, hogy kevés szilágysági népköltészeti termék látott eddig nyomtatásban napvilágot, jóllehet számos folklórgyűjtési kezdeményezés talált visszhangra e vidéken is az elmúlt évszázad folyamán. Első ismertetője és fordítója a szilágysági román népköltészetnek Zilahy Károly volt, aki nemcsak forrásértékű, de mindmáig figyelmet érdemlő tanulmányt írt a román népdalokról a múlt század hatvanas éveiben. (Munkatársunktól) Megkezdődtek a fővárosban a vidéki színházak tavaszi turnéi. A proiektiek sikere után a nagyváradi színház magyar tagozatának a vendégjátéka, tegnap este már meg is kezdődött a Kis Színház színpadán, Deák Tamás Hadgyakorlatával. Mától fogva már a Bulandra-színház nagytermében játszanak tovább — (a Bulandra-társulat olaszországi turnéra indult a Rameau unokaöccsével és Georg Büchner vígjátékával, a Leonce és Lénával.). Ma Shakespeare művét, a Tévedések vígjátékát adják, holnap délután hatkor Alecu Popovici mesejátékát, a Befejezetlen történetet, este nyolckor pedig Varga Vilmos, második szavalóestjének tapsolhatunk, amelynek címe Nézz vissza nevetve. Végül péntek este O'Neill Boldogtalan holdja kerül műsorra. A fővárosi színházak merőben ellentétes jellegű két bemutató- BUKARESTI HÉT tal szolgálnak a héten. Giuletien műsorra kerül — Marosvásárhely, Kolozsvár és Botosani után — D. R. Popescu nagy feltűnést keltő darabja, a Szomorú angyalok, az operettszínházban pedig régi operettet, musicalesítenek, igen korszerű jókedvvel, Jean Gilbert Suzanneját. Ion Dacian bízik a sikerben s erre minden oka meg is van, hiszen a My Fair Lady telt házat vonzott még aznap is, amikor kiosztották Brassóban a szarvasokat. .. A moziműsor a dokumentumfilmek jegyében állt össze erre a hétre. Bemutatásra kerül egy világsikerű nyugatnémet film, a Helga (rendezte Erich F. Bender), amely elfogulatlanul és tudományos jószándékkal közelíti meg a serdülőkorúak nemi felvilágosításának és egészséges, emberséges nemi nevelésének a kérdését. Ugyancsak nyugatnémet munka Heinz Sielmann filmje: Hív a dzsungel, amellyel az egyenlítői erdők varázsos homályában utazhatunk két óra hoszszat. S hogy teljes legyen az élvezet, a Timpuri női mozi újból műsorra tűzi a tavalyi nagy olasz dokumentumfilmet a világ strandjairól. Egyetlen új játékfilm kerül műsorra, Szamszon Szamszonov, a Kikapós asszony rendezője készítette, címe: Minden este 11-kor, témája a szerelem, női főszereplője Izolda Izvickaja, akit a Negyvenegyedikben szerettünk meg. S mivel kezdődik a tavaszi vakáció, kilenc fővárosi moziban lesz különműsor, kis és nagy iskolásoknak. A témakörök igen vonzóak: A világ délkörein, A történelemben, Az ifjúság a kor problémái közt, A mese világában, Daloljunk nevetve. ISMÉT SEPSISZENTGYÖRGY Másodjára járt Bukarestben Popriscsin, a színjátszás világvárosaiban feltámasztott gogoli hős. Első megszólaltató-ja, Dumitru Furdui, Bukarest nevében vett részt a nemes vetélkedőn, s kissé leegyszerűsítve a dolgokat, azt mondhatnák : kötelességet teljesített. Fővárosunkat ugyancsak számon tartják a mai színházi világtérképen, nem hiányozhatott tehát sokáig a repertoárról Az őrült naplója sem. Ferenczy Csongor, aki a Petőfi Művelődési Ház sápadt reflektorokkal megvilágított színpadán öltötte magára ezt a rendhagyó szerepet, Sepsiszentgyörgyről érkezett. Nálunk, de majd mindenütt a világon, a kisvárosi társulatok sorsa az, hogy az egyetemes művészeti értékek fölfedezéséhez közvetve jutnak el, azt tűzik műsorra, amit másutt már szárnyára kapott a hír, sikerre vitt egy elismert együttes. S ez érthető, hiszen egyáltalán a kockázatvállalás fényűzését is vajmi ritkán engedhetik meg maguknak. Érettségük jobbára azon mérhető le, hogy mit vállalnak át, s hogy képesek-e megbirkózni azzal a feladattal, amit átvállaltak ? Mivel Ferenczy Csongor magánelőadását már értékeltük a sepsiszentgyörgyi bemutató alkalmával, nem bocsátkoznék részletekbe. Mindössze azt jegyezném ide, hogy ez a fiatal színész feltétlenül országos nyilvánosságot érdemel. Remélhetőleg bukaresti vendégjátékát továbbiak fogják követni. Popriscsinjét hadd lássa minél nagyobb közönség, s nézze meg minél több színészünk; művészi kifejező erejének, képességeinek maximális igényű felbecsüléséből táplálkozó művészi bátorsága példás eredményhez vezetett. Általa a sepsiszentgyörgyi társulat is újabb csatát nyert. Ugyanennek a vasárnapnak, s ugyanitt, a másik Sepsiszentgyörgyről származó eseménye Szilágyi Zsolt ötvösmunkáinak a kiállítása volt. Alig néhány héttel ezelőtt, vasárnapi mellékletünkben mutattuk be a kitűnő ötvösművészt, több illusztrációval is szemléltetve munkásságát. Az ismétlés elkerülése végett ezúttal csupán üdvözöljük első bukaresti bemutatkozása alkalmából. Mezei József SZENYEI SÁNDOR VÁROSKA Ebben az utcában háromszáz évvel ezelőtt egy király szállt meg, s a városkára élete végéig úgy emlékezett vissza, hogy: „De jót mulattam itt !". Az utca hosszú évtizedekig a Király utca nevet viselte, lakói jómódú polgárok voltak, gazdák meg értelmiségiek, de először gazdák és aztán értelmiségiek — ma Republicii az utca neve. A ház, amelynek lakóit alkalmam volt közelebbről megismerni,ugyancsak a Republicii utcában van ; nagy ház, sok lakóval, tyúkketreccel, disznóóllal, galambdúccal, kutyaházzal, külön favágó tőkékkel az udvaron. A városka két esztendővel ezelőtt megyeközpont lett s erre büszkék az utca lakói. Megyeközpont lett a város, nőni, terebélyesedni, szépülni kezdett, új városnegyed épült fel röpke egy esztendő alatt, gyárakat építenek és iskolákat — a Republicii utcai ház lakóinak zöme „bennszülött", szülő- és rózsa-oltáshoz nagyszerűen értő, ehhez a nemes foglalatossághoz a tehetséget mintegy öröklő polgár, ki rendszerint olyan, mint a sor és olyan mint az általa nagyrabecsült világ s kinek, ha megyeközpontiságát említik, mély elégedettséggel beszél ősi jogokról, de ha ezzel a ranggal járó kötelezettségekről beszélnek neki, elkomorul, úgy tesz, mintha őt, a felnőttet gyermekcsínyekért feddné meg valaki. Történt, hogy a főtérről kifutó Republicii utcában — egyébként a városka legfontosabb utcája — egy nap, a rend egyik őrének kíséretében megjelent a városi néptanács küldötte s ugyanazzal a szöveggel kopogott be minden házba : „A házak előtti járdát szíveskedjenek tisztán tartani." A városka (mert a kicsinyítőképzőt, a kétéves nagy iramú fejlődés dacára sem nőtte ki, meg NAPLÓ aztán bizonyos belső növekedésről is még tanúbizonyságot kell tennie lakóinak) arra is büszke, hogy éppen 700 évvel ezelőtt kapott (írásban !) vásárjogot s létét ettől a számára történelmi eseménytől számolja — nos, a hétszáz esztendő alatt a fentihez hasonló szöveggel még soha senki nem házalt itt. A Republicii utcai ház, amelynek lakóit közelebbről megismertem, nagy ház, udvarán tyúkketrecek vannak, disznóól, galambdúc, kutyaház és külön favágótőkék, homlokzata széles, járdája is az és hosszú is. Ez ezt a járdát hónapok óta minden nap egy 83 éves néni sepri takarítja. A városi néptanács képviselője a rend őrének kíséretében ebben a házban is — mint mindenütt az utcában — bekopogott valamennyi lakóhoz s az említett szöveghez még hozzáfűzte : „Ellenkező esetben büntetést vagyunk kénytelenek kiróni". A néptanács képviselője választékosan fogalmazta meg mondandóját, a szép szó hatóerejének tudatában mondta, amit mondott s még szemét is lesütötte, mint aki restelli azt, hogy „ellenkező eset"-ről egyáltalán említést tesz, hiszen meg van győződve arról, hogy kivétel nélkül mindenki tudja mi a kötelessége és annak eleget is tesz. Hát sok házban nem tudta. Az általam közelebbről megismert ház sok lakója közül pedig senki sem tudta, hogy mi a kötelessége. Kivéve a 83 éves nénit. A lakók — mintha összebeszéltek volna — azt mondták : ne zavarják őket, mondják meg mennyi az a büntetés, ők fizetnek és kész. A 83 éves néni azt mondta, hogy szociális nyugdíjból él, nincs büntetésre pénze, és ezért seper. Nap mint nap, mert attól fél, hogy egyszer nem teszi és akkor kiderül (vagy kiderítik), hogy éppen ő volt,a soros. Neki pedig pénze nincs. Lassan seper a néni, de alaposan. Reggel hat órakor kezdi, nyolcra végez, patyolattiszta a járda ezelőtt a ház előtt, a Republicii utcában. Állítom , városka még ez a JÉGKORONG BIZONYÍT A PETROL-GEOLOGIE A fővárosi diákok a Kolozsvári Agronómia elleni találkozón is igazolták alapos felkészültségüket, s megérdemelt győzelmet arattak. Színvonalas küzdelmet vívott egymással a Steaua és a Csíkszeredai Avintul is. A katonacsapat csak az első harmadban mutatott játékával nyert a rendkívül lelkesen és jól játszó csíkszeredaiak ellen. S végül a Bukaresti Dinamo a Székelyudvarhelyi Tirnavát múlta felül a kétszámjegyű eredménnyel végződött összecsapáson.Bukaresti Dinamo — Székelyudvarhelyi Tirnava 13:4 (6:0, 4:3, 3:1); Bukaresti Petrol-Geologie — Kolozsvári Agronomia 4:3 (2:1, 1:0, 1:2); Steaua — Csíkszeredai Avintul — 6:3 (4:0, 0:2, 2:1). Steaua Dinamo Avintul Agronomia P. Geologie Tirnava 12 12 0 0 103:26 24 12 12 12 12 12 8 0 4 7 14 3 2 7 13 8 12 9 65:35 16 64:41 15 41:61 8 18:56 5 16:88 4 • TELEX • TELEX • • Megérkeztek az első vendégek a Slanic-Prahován pénteken kezdődő V. Zárt téri Repülőmodell Világbajnokságára. Az idei VB-n tíz ország repülőmodellezői vesznek részt • A ma, Stuttgartban sorra kerülő NSZK — Románia barátságos labdarúgó mérkőzésre Angelo Niculescu és Vogl Emeric edzők a következő csapatot tervezik pályára küldeni: Raducanu — Satmáreanu, Lupescu, Dinu, Mocanu, Dumitru (Gergely), Radu Nunweiger, Neagu, Dobrin, Dumitrache, Lucescu. 1970. ÁPRILIS 8., SZERDA SPORT • SPORT* SPORT # SPORT # SPORT # SPORT • SPORT # SPORT A KILENCEDIK LABDARÚGÓ VB • • r KÜSZÖBÉN Előttünk Mexikó, hátunk mögött pedig a labdarúgó világbajnokságok negyven éve. Mi történt e négy évtized alatt lezajlott 8 világbajnoki tornán, melyek voltak e nagy sportrendezvények szenzációs eseményei, meglepetései, kimagasló egyéniségei, véletlen egyezései, ma is érvényes tanulságai, szép emberi helytállásai, vagy kevésbé sportszerű megnyilvánulásai, hogyan szerepeltek hazánk képviselői e tornákon, miben állott Sindelar, Amarildo, Schiaffino, Puskás, Mazzola, Matthews páratlan sportteljesítményeinek titka, ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keres választ BARABÁS ISTVÁN NEGYVEN ÉV című dokumentumriportja, MELYET RÖVIDESEN FOLYTATÁSOKBAN OLVASHAT LAPUNK HASÁBJAIN MINDENKI, aki szereti a sportot, de mások is, akik kedvelik az olvasmányos, a szellemes gondolattársításokkal megtűzdelt publicisztikát. ZÁRTTÉRI REPÜLŐMODELLEK VILÁGBAJNOKSÁG A repüléstörténet kutatói a tudományban is megengednek egy költői megfogalmazást „A repülés álmokból született“ — mondják. Miért ne lenne igaz ez a megállapítás a repülés kistestvére, a modellezés esetében, melynek fejlődése során kisebb áldozatokkal ugyan, de hasonló nehézségekkel kellett megküzdeni. A zárttéri repülőmodellek aerodinamikájának elméletét a német Militki és a magyar Benedek már az 1940-es évek elején kidolgozták. Pontos számítások alapján meghatározták a különböző jellemzőkkel rendelkező modellek elméleti teljesítményeit. Akkori kimagaslóan jó, 5—6 perces teljesítményeik azonban még távol álltak a papíron számított 20 perces lehetőségtől (ennél többre nem is mertek gondolni még), s a felmerült technikai szilárdságtani nehézségek miatt, több nagytekintélyű szakember lázálomnak minősítette az elméleti számítások megvalósítását. Azóta az eredmények pontosan igazolták elképzeléseik helyességét, az építési módszerek fejlődése pedig, egykori elméleti „lázálmaik“ gyakorlati megkétszerezését tették lehetővé. Közben viszont, újabb nehézségekmerültek fel. Az eredmények növekedésével párhuzamosan, nőtt a modellek térigénye. A nehezen hozzáférhető, drága áron bérelhető nagy koncerttermek, kiállítástermek, sport- és vásárcsarnokok lassan szűknek bizonyultak nagyobb teljesítmények eléréséhez. Persze erre is találtunk megoldást. 1954-ben marosvásárhelyi versenyzők kérésére (vezető szerveink nem hittek az elintézés lehetőségében) a parajdi bánya igazgatósága készségesen segített első kísérleti versenyünk rendezésében. Mamár a világ élvonalbeli versenyzőinek nevében kell köszönetet mondanunk Telegdi igazgatónak és a bánya dolgozóinak, akik az évek folyamán sok szép versenyünk lebonyolítását tették lehetővé. 1962 után a nagyobb méretű és kedvezőbb földrajzi fekvésű slanic-prahovai bánya vette át a házigazda szerepét, itt rendeztük meg immár négy alkalommal nemzetközi „Indoor“ versenyeinket is. 1969-ben itt született a csehszlovák Jiri Kalina világrekordja, s ezzel a világ legjobb zárttéri repülőmodell versenyterme rangjára emelkedett. Repülőmodellverseny a föld alatt. Egzotikumával is vonzó, fantáziát izgató. Előjelek szerint, részvétel és eredmények szempontjából egyaránt, a zárttéri kategória eddigi legnagyobb világversenyének leszünk tanúi. Külföldi szaklapok már egy éve cikkeznek az 54 méter magas terem biztosította, világviszonylatban egyedülálló lehetőségekről, a résztvevő országok számos válogató verseny eredményei alapján jelölték ki csapataikat. Nálunk is befejeződtek a válogató versenyek. Hints Ottó érdemes sportmester, Popa Aurél és Nicoara Vasile sportmesterek képviselik hazánk színeit a küszöbön álló világbajnokságon. Mindhárman a Marosvásárhelyi Voinja versenyzői, az egyetlen tartalék: a galaci Bezman Nicolae. Sportmozgalmunkban eddig egyedülálló csapatteljesítmény, s azt hiszem, általában is ritka eset, hogy egy vidéki együttes állítsa ki az országos válogatottat. Mit várhatunk versenyzőinktől az idei VB-n ? Versenyzőinket még nem jegyzik a világranglista élvonalában, zárttéri világbajnokságon is mindössze egyszer (Debrecen 1966) indultak. Akkori hazai eredményeinkhez viszonyítva kiválóan, a nemzetközi mezőnyben viszont gyengén szerepeltek. Technikai lemaradásunk világos volt, sokan viszont arra számítottak, hogy a bányában rendezett első hazai nemzetközi versenyünk alkalmával a külföldieknek nehéz dolguk lesz a bánya körülményei között, s a hazai pályán fölényben leszünk. Vendégeink azonban plyan könnyedén győztek, hogy elállt a lélegzetünk. Az évek során elég lassan javultak eredményeink, de tavaly, a brnoi nemzetközi versenyen már sikerült egy negyedik helyezést kiharcolnunk, Popa Aurel révén, s ekkor felfigyeltek ránk is. Az 1970-es év újabb sikereket hozott. Minden versenyünk új rekorddal ért véget, s utolsó válogató versenyünkön csapatunk minden tagja átszárnyalta a „bűvös“ félórás határt. Kérésükre a csehszlovák és magyar modellezők is velünk együtt tartották utolsó válogató versenyüket, s a közös versenyen mindenki teljes erőbedobással küzdött, hisz mindhárom ország versenyzői számára a válogatottba jutás volt a tét. Minden csapat magának versenyzett s természetesen a végén nem értékelték hivatalosan az eredményeket. Mi sem versenyértékelési szándékkal számítottunk, de jó érzés tudni, hogy csapatunk eredményei jobbak, egyéni teljesítmények szempontjából pedig homogénebbek mint a világbajnok csehszlovák válogatott eredményei. És még mindig van lehetőség az egyéni teljesítményeken is javítani. Hints Ottóék az utóbbi két hónapban több mint 10 percet javítottak tavalyi átlagukhoz viszonyítva. Hints 35‘20“-es új rekordja eddig harmadik a világranglistán, s Popa 34‘10“-e is előkelő helyen áll. Csapatversenyben tehát lehetnek reményeink. Egyéniben pedig...? Megfeszített munkával, izgalmakkal terhes napokat élnek át versenyzőink. Esélyesekké léptek elő, s nagy versenyen mindig az esélyeseknek a legnehezebb.... Bedő Sándor sportmester .