Előre, 1970. április (24. évfolyam, 6968-6993. szám)

1970-04-08 / 6974. szám

ELŐRE 2. oldal „KÖLTÉSZET, SZÉPSÉG, ÖSSZHANG...“ BESZÉLGETÉS BIHARI SÁNDOR zeneszerzővel Bihari Sándor zeneszerző az idén tölti be hetvenedik életévét, falusi tanítóskodásának éveit leszámítva, életének nagy részét Váradon töltöt­te. A húszas években, a némafilm hőskorában a nagyváradi moziban volt zongorista , és zongorázott ko­ra délutántól éjfélig annyit, hogy csuklója megbetegedett s az orvos eltiltotta a klaviatúrától, így tért át a hegedűre. Illetve — a har­mincas évektől — a zeneszerzésre. Legfontosabb műveit a felszaba­dulás után szerezte, az utóbbi hu­szonöt évben adták elő, illetve nyomtatták ki hazai filharmóniák, illetve kiadók. Tagja a Zeneszerző Szövetségnek. Nemrég a nagyváradi kultúrpalotában szerzői estjét hal­lottuk, Tengerihántás című szvit­jét Bihari románc című népdal­­feldolgozását, Petőfi­ és Eminescu — dalait. Melyek azok a munkák, amelye­ket a szerzői estjén játszottakon kí­vül életművéből még kiemelne? — írtam kamarazenét kvartette­ket, összesen hatot, továbbá kvin­tetteket; van­ egy klarinétra, hege­dűre és zongorára írt trióm, melyet fontosabbnak érzek. A drámai mű­vek közül megemlíteném a Kádár Kata című daljátékot, a Rózsa és Ibolyát, valamint a Csongor és Tündét. Mindig szívesen foglalkoz­tam költemények megzenésítésével, sok Petőfi, Eminescu, Ady és Hor­váth Imre vershez szereztem mu­zsikát. — Hogyan jellemezné zeneszer­zői eszményét? — Távol áll tőlem a dodekafónia és a punktualizmus, az atonális muzsika. Nézeteimért, s általában a stílusomért sokan elavultnak te­kintenek. Én­ viszont határozottan a tonális muzsika híve vagyok, sze­rintem ez a zenei anyag, ez a ki­fejezésmód kimeríthetetlen. A zene­szerzőnek szerintem minden eszközt fel kell használnia, amit a ritmus, dallam és összhang nyújtani képes. Ezek közül egyiket sem szabad ki­zárólagosan használni a többi ro­vására. Amint mondottam, ezek miatt a nézetek miatt sokan úgy tekintenek rám, mint aki nagyon elmaradt időben, felfogásban. Ezért nem is tartok aktívabb kapcsolatot a zenei élettel, a dolgokat fiata­labb zeneszerző társaimnál távo­labbról, de azért munkában szem­lélem. Nekik van igazuk? Nincs igazuk? Nem vitatom. Döntsön az idő. — Kérem, hogy legújabb munká­járól, terveiről beszéljen... — Egy régebben szerzett művem, a Csongor és Tünde című poémám hangszer­elésén dolgozom. Nagyon közel érzem magamhoz Eminescu csodálatos Esthajnalcsillagát, foglal­koztat a téma, érlelődik a zenei anyag. Tulajdonképpen azzal raga­dott meg, amivel Vörösmarty Cson­gor és Tündéje is , a csodálatosan finom költőiséggel, az éteri szépségű szerelemmel. Költészet, szépség és összhang — mindez együtt a mu­zsika. Szerintem ez a muzsika. Bölöni Sándor ÖTÖDIK FAL A Cadran című külpolitikai adás a legérdekesebbek közé tar­tozik, csak éppen nagyon nehéz kivárni. Péntek este már a tudo­­mányterjesztő műsor is — a jövő járműveiről — csigalassúsággal haladt előre, és ahogy az történ­ni szokott, sokkal több időt vett igénybe, mint ahogy azt a nyom­tatott műsorfüzet jelezte. Az utána következő, egyébként rendkívülien érdekes Reflektor még hozzáadott néhány percet a késéshez, így aztán jóval kilenc óra után kezdődött Jancsó Mik­lós Csillagosok, katonák című címje. A feszült, drámai hangvé­telű alkotás után az ember ter­mészetes mozdulattal zárná el a tévét. Mégis... még megnéztem felhasználta a külföldről érkezett filmeket, dokumentumokat, ké­peket és így megelevenedtek előt­tünk azok az események, ame­lyekről eddig csak hallottunk, vagy olvastunk. És ez nagyon is lényeges momentuma a külpoli­tikai tájékoztatásnak, a hírma­gyarázatnak, egyben a tudósítás­nak, a közműveltség behatolásá­nak a nézők körébe. De miért ez a képtelen időpont, miért nem láthattuk valamivel koráb­ban ? Hiszen ez a külpolitikai adás is van olyan érdekes és von­zó, mint... de hagyjuk ! Péntek este például megelevenedett előt­tünk az olasz kormányválságnak nemcsak a ténye, hanem politi­kai-gazdasági háttere is, egy el­sőrangú kommentár kíséretében (szerző : G. Iosub) ; a közeledő május 9-e kitűnő alkalmat szol­gáltatott arra, hogy dokumentum­filmekkel felidézzék a második világháború egyik nagy csatájá­nak, a moszkvai harcoknak em­lékét (szerző : Sergiu Verona); az utána következő beszélgetés egy magyarországi politikus-tu­dóst szólaltatott meg az európai biztonság problémaköréből; vé­gül pedig egy auschwitzi riport emlékeztetett az utolsó haláltábo­rok huszonöt évvel ezelőtt tör­tént felszabadítására (N. Petraru riportja). Mihai Lázár adása te­hát ezúttal is betöltötte hivatását. Azaz­­ betöltötte volna, ha nem láttuk volna olyan kevesen". Egyébként erről a rövidlátó mű­sor­politikáról is szó esett azon a nagyfontosságú eszmecserén, a­­melyet a párt Központi Bizottsá­gánál tartottak az elmúlt na­pokban. Az ott felvetett proble­matikára azonban még vissza­térünk.­ Dános Miklós TV-KRÓNIKA az éjszakai híradót, kivártam a tévé­hirdetések lepergését is, s mindezt a külpolitikai adás ked­véért, amely érdekelt. De — kér­dem én szerényen — hány tévé­nézőnek volt türelme kivárni ezt a maratoni versenyfutást az idő­vel ? Sajnos, nincs módomban tudományos választ adni a kér­désre, de ha sejtésem nem csal, a tévé­nézők nyolcvan százaléka lemondott erről az adásról. Nagy kár! Ugyanis kitűnő adás volt. Hosszas kísérletezés után a Cad­ran megtalálta a hangját, formá­ját, műfaját. A tévé sajátos esz­közeivel nemcsak informál, ha­nem magyaráz is. Hírmagyarázat volt, kommentár a javából, amely megértette velünk a zajló külpo­litikai élet egy-egy mozzanatát, eseményét — anélkül, hogy gyer­mekded didaktikai eszközöket használt volna fel. Ezzel szemben (Folytatás az 1. oldalról) sírást az űrhajózásról — egyre rit­kábban jelentkezik, korszerűbb for­mája kezd elterjedni : az azonos szakmabeliekből összeállt csoport, mely a kerekaszta­lszerű, rögtönzött vitákban a közönség bevonásával bontja részleteire a felvetett kérdést. Közönségsikerük minden esetben na­gyobb, mint a magános előadóké, azonban a népesebb községekben komoly vetélytársuk akadt a szilárd pozíciókat hódító népi egyetemben. A nehézkesen induló népi egyete­mek mintha megtalálták volna helyü­ket az ismeretterjesztés hálózatában és főként kialakulóban van sajátos profiljuk. Mert ha kezdetben a több­nyire iskolás felépítéssel és program­mal nem tudtak mély gyökereket ereszteni, amióta az előadásokat ol­dottabb formák tarkítják, a poli­hisztor képzést szakkurzusok váltot­ták fel, egyre növekszik népszerűsé­gük. Ott ahol jól tájékozódnak a té­makörök megválasztásában, hogy azok reális ismeretűröket töltsenek be és újabbakkal egészítsék ki a lé­tező művelődési lehetőségeket, ott az érdeklődés rendszerint túlhalad­ja a beiratkozottak körét. A kolozs­vári népi egyetem magyar nyelvű kurzusai például igen népszerűek fő­ként az értelmiségi fiatalság köré­ben, a nagyváradi népi egyetem kez­deménye, az irodalmi kerekasztal, a vártnál nagyobb visszhangra talált. A siker titkát keresve nem nehéz ar­ra a következtetésre jutni, hogy ez elsősorban a kiválasztott témakörök által keltett érdeklődésnek tudható be. Annak, hogy bizonyos fel­készültségű és érdeklődésű emberek­hez szólnak és nem általában min­denkihez. Mert bármennyire is né­piek — tehát tömeghez szólóak — ezek az egyetemek, mégis csak ak­kor vonzanak, ha bizonyos előkép­zettséget igényelnek a hallgatóságtól és ezen túl szilárd kötődést az adott témakörhöz. Érdekes toborzó módszerrel ismer­kedtem meg Nagyváradon. A népi egyetem előadásaira, és általában az ismeretterjesztő előadásokra meg­hívót küldenek azoknak, akikről fel­tételezhető, hogy érdeklődnek a té­ma iránt. A történelmi előadásokra például személy szerint meghívják a Magazinul istoric című folyóirat elő­fizetőit, az irodalmi kerekasztalokra pedig az Utunk és az Igaz Szó elő­fizetőit. A módszer eredményesnek bizonyult, nemcsak úgy, hogy meg­telt a terem, hanem azzal is, hogy azok jöttek el, akik valóban érdek­lődnek a téma iránt. Persze ennek a szervezési módnak az a hátránya, hogy azokat toborozza, akik amúgy­­is tájékozottak az adott területen, tehát az érdeklődők köre legfennebb spontán jelentkezőkkel bővül Ugyan­csak Nagyváradon levelező tagoza­tot létesítettek a megye kisebb hely­ségeiben lakó érdeklődők számára. Ez azonban gyakorlatilag nem egyéb, mint sokszorosított előadá­sok szétküldése. Mégis, az a tény, hogy négyszázan iratkoztak be, il­letve fizettek elő a pedagógiai kur­zusra, azt mutatja, hogy ez a kez­deményezés is reális igényeket elé­gít ki. Az eddigiekből azt a következte­tést vonhatnánk le, hogy az ismeret­­terjesítő munka térhódítása közmű­velődésünkben összefügg két egy­mástól elválaszthatatlan jelenséggel : az iskolában szerzett előképzettség kiterjedésével és a népi egyetemek hatósugarának az értelmiség felé fordulásával. Ez nagyjából helytálló is, amennyiben nem abszolutizálunk, mert kétségtelen, hogy a közműve­lődés ismeretterjesztő ágazata nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a rétegeket sem, amelyeknél egyelőre csupán az érdeklődés felkeltésére szorítkozhat. Beszédes ebből a szem­pontból, hogy a kisebb helységekben működő népi egyetemek leglátoga­tottabb kurzusai a nyelvtanfolyamok. Kolozs megyében szép sikert értek el a diafilmes útibeszámolók. Úgy látszik tehát, hogy kezdetnek igen alkalmasak az ilyenszerű előadások. A bonyolultabb feladat a második lépésnél kezdődik, amikor az érdek­lődést állandósítani kell és kapcsol­ni egy adott szakterülethez, amikor meg kell találni az összhangot a program és az egyéni vonzalom kö­zött. A huszadik század embere az ér­deklődő ember, aki nyitott szemmel jár a világban és megpróbálja meg­érteni a természet, társadalom és tu­domány bonyolult jelenségeit. Be­­vallhatjuk, a felénk áradó ismeret­mennyiség zuhataga könnyen meg­riaszt bennünket és közművelődé­sünk nagy erőpróbája abban áll, hogy az igénytelenség elkerülésével oszlassa el az aggályokat és győz­zön meg arról, hogy a tudomány „kásahegye” vonzó szellemi táplálé­kot tartalmaz. AZ ISMERETTERJESZTÉS ELŐRETÖRÉSE FOLKLÓRGYŰJTŐK MÉLTATÁSA A Nyelvtudományi Társaság zi­lahi fiókjának rendezésében ke­rült sor az elmúlt napokban — főleg fiatalokból álló hallgatóság előtt — Leontin Gherghariu folklórkutató elő­adására, amelyben a Szilágyság nép­­költészetét, valamint gyűjtőit méltat­ta. Megjegyzésre érdemes, hogy ke­vés szilágysági népköltészeti termék látott eddig nyomtatásban napvilágot, jóllehet számos folklórgyűjtési kez­deményezés talált visszhangra e vidé­ken is az elmúlt évszázad folyamán. Első ismertetője és fordítója a szilágy­­sági román népköltészetnek Z­ilahy Károly volt, aki nemcsak forrásérté­kű, de mindmáig figyelmet érdemlő tanulmányt írt a román népdalokról a múlt század hatvanas éveiben. (Munkatársunktól) Megkezdődtek a fővárosban a vidéki színházak tavaszi turnéi. A proiektiek sikere után a nagy­váradi színház magyar tagozatá­nak a vendégjátéka, tegnap este már meg is kezdődött a Kis Szín­ház színpadán, Deák Tamás Had­­gyakorlatával. Mától fogva már a Bulandra-színház nagytermé­ben játszanak tovább — (a Bu­­landra-társulat olaszországi tur­néra indult a Rameau unoka­­öccsével és Georg Büchner vígjá­tékával, a Leonce és Lénával.). Ma Shakespeare művét, a Téve­dések vígjátékát adják, holnap délután hatkor Alecu Popovici mesejátékát, a Befejezetlen tör­ténetet, este nyolckor pedig Var­ga Vilmos, második szavalóestjé­nek tapsolhatunk, amelynek cí­me Nézz vissza nevetve. Végül péntek este O'Neill Boldogtalan holdja kerül műsorra. A fővárosi színházak merőben ellentétes jellegű két bemutató- BUKARESTI HÉT­ tal szolgálnak a héten. Giu­­le­tien műsorra kerül — Maros­­vásárhely, Kolozsvár és Boto­sani után — D. R. Popescu nagy feltűnést keltő darabja, a Szomo­rú angyalok, az operettszínház­ban pedig régi operettet, musi­­calesítenek, igen korszerű jó­kedvvel, Jean Gilbert Suzanne­­ját. Ion Dacian bízik a sikerben s erre minden oka meg is van, hi­szen a My Fair Lady telt házat vonzott még aznap is, amikor ki­osztották Brassóban a szarvaso­kat. .. A moziműsor a dokumentum­filmek jegyében állt össze erre a hétre. Bemutatásra kerül egy vi­lágsikerű nyugatnémet film, a Helga (rendezte Erich F. Bender), amely elfogulatlanul és tudomá­nyos jószándékkal közelíti meg a serdülőkorúak nemi felvilágo­sításának és egészséges, ember­séges nemi nevelésének a kérdé­sét. Ugyancsak nyugatnémet munka Heinz Sielmann filmje: Hív a dzsungel, amellyel az e­­gyenlítői erdők varázsos homá­lyában utazhatunk két óra hosz­­szat. S hogy teljes legyen az élve­zet, a Timpuri női mozi újból műsorra tűzi a tavalyi nagy olasz dokumentumfilmet a világ strand­jairól. Egyetlen új játékfilm ke­rül műsorra, Szamszon Szamszo­­nov, a Kikapós asszony rendező­je készítette, címe: Minden este 11-kor, témája a szerelem, női fő­szereplője Izolda Izvickaja, akit a Negyvenegyedikben szerettünk meg. S mivel kezdődik a tavaszi va­káció, kilenc fővárosi moziban lesz különműsor, kis és­ nagy is­kolásoknak. A témakörök igen vonzóak: A világ délkörein, A történelemben, Az ifjúság a kor problémái közt, A mese világá­ban, Daloljunk nevetve. ISMÉT SEPSISZENTGYÖRGY Másodjára járt Bu­karestben Popriscsin, a színjátszás világváro­saiban feltámasztott gogoli hős. Első megszólaltató-­­­ja, Dumitru Furdui, Bu­karest nevében vett részt a nemes vetélke­dőn, s kissé leegysze­rűsítve a dolgokat, azt mondhatnák : köteles­séget teljesített. Fővá­rosunkat ugyancsak számon tartják a mai színházi világtérké­pen, nem hiányozha­tott tehát sokáig a re­pertoárról Az őrült naplója sem. Ferenczy Csongor, aki a Petőfi Művelődési Ház sá­padt reflektorokkal megvilágított színpa­dán öltötte magára ezt a rendhagyó szere­pet, Sepsiszentgyörgy­­ről érkezett. Nálunk, de majd mindenütt a világon, a kisvárosi társulatok sorsa az, hogy az e­­gyetemes művészeti ér­tékek fölfedezéséhez közvetve jutnak el, azt tűzik műsorra, a­­mit másutt már szár­nyára kapott a hír, si­kerre vitt egy elismert együttes. S ez érthető, hiszen egyáltalán a kockázat­vállalás fény­űzését is vajmi ritkán engedhetik meg ma­guknak. Érettségük jobbára azon mérhe­tő le, hogy mit vállal­nak át, s hogy képe­sek-e megbirkózni az­zal a feladattal, amit átvállaltak ? Mivel Fe­renczy Csongor ma­gánelőadását már ér­tékeltük a sepsiszent­györgyi bemutató al­kalmával, nem bocsát­koznék részletekbe. Mindössze azt jegyez­ném ide, hogy ez a fiatal színész feltétle­nül országos nyilvá­nosságot érdemel. Re­mélhetőleg bukaresti vendégjátékát továb­biak fogják követni. Popriscsinjét hadd lás­sa minél nagyobb kö­zönség, s nézze meg minél több színészünk; művészi kifejező ere­jének, képességeinek maximális igényű fel­becsüléséből táplálko­zó művészi bátorsága példás eredményhez vezetett. Általa a sep­siszentgyörgyi társulat is újabb csatát nyert. Ugyanennek a vasár­napnak, s ugyanitt, a másik Sepsiszent­­györgyről származó eseménye Szilágyi Zsolt ötvösmunkáinak a kiállítása volt. Alig néhány héttel ezelőtt, vasárnapi mel­lékletünkben mutattuk be a kitűnő ötvösmű­vészt, több illusztrá­cióval is szemléltetve munkásságát. Az is­métlés elkerülése vé­gett ezúttal csupán üdvözöljük első buka­resti bemutatkozása alkalmából. Mezei József SZENYEI SÁNDOR VÁROSKA Ebben az utcában háromszáz évvel ezelőtt egy király szállt meg, s a városkára élete végéig úgy emlékezett vissza, hogy: „De jót mulattam itt !". Az utca hosszú évtizedekig a Király utca nevet viselte, lakói jó­módú polgárok voltak, gazdák meg értelmiségiek, de először gazdák és aztán értelmiségiek — ma Republicii az utca neve. A ház, amelynek lakóit alkal­mam volt közelebbről megismer­ni,ugyancsak a Republicii utcában van ; nagy ház, sok lakóval, tyúk­ketreccel, disznóóllal, galamb­dúccal, kutyaházzal, külön favá­gó tőkékkel az udvaron. A városka két esztendővel eze­lőtt megyeközpont lett s erre büszkék az utca lakói. Megyeköz­pont lett a város, nőni, terebélye­sedni, szépülni kezdett, új városne­gyed épült fel röpke egy esztendő alatt, gyárakat építenek és iskolá­kat — a Republicii utcai ház lakói­nak zöme „bennszülött", szülő- és rózsa-oltáshoz nagyszerűen értő, ehhez a nemes foglalatossághoz a tehetséget mintegy öröklő pol­gár, ki rendszerint olyan, mint a sor és olyan mint az általa nagy­­rabecsült világ s kinek, ha me­­gyeközpontiságát említik, mély elégedettséggel beszél ősi jo­gokról, de ha ezzel a ranggal já­ró kötelezettségekről beszélnek neki, elkomorul, úgy tesz, mintha őt, a felnőttet gyermekcsínyekért feddné meg valaki. Történt, hogy a főtérről kifutó Republicii utcában — egyébként a városka legfontosabb utcája — egy nap, a rend egyik őrének kí­séretében megjelent a városi nép­tanács küldötte s ugyanazzal a szöveggel kopogott be minden házba : „A házak előtti járdát szíveskedjenek tisztán tartani." A városka (mert a kicsinyítő­képzőt, a kétéves nagy iramú fejlődés dacára sem nőtte ki, meg NAPLÓ aztán bizonyos belső növekedés­ről is még tanúbizonyságot kell tennie lakóinak) arra is büszke, hogy éppen 700 évvel ezelőtt ka­pott (írásban !) vásárjogot s létét ettől a számára történelmi ese­ménytől számolja — nos, a hét­száz esztendő alatt a fentihez ha­sonló szöveggel még soha senki nem házalt itt. A Republicii utcai ház, amely­nek lakóit közelebbről megismer­tem, nagy ház, udvarán tyúkket­recek vannak, disznóól, galamb­dúc, kutyaház és külön favágó­tőkék, homlokzata széles, járdá­ja is az és hosszú is. Ez ezt a járdát hónapok óta minden nap egy 83 éves néni sep­­ri­ takarítja. A városi néptanács képviselője a rend őrének kíséretében ebben a házban is — mint mindenütt az utcában — bekopogott vala­mennyi lakóhoz s az említett szö­veghez még hozzá­fűzte : „Ellen­kező esetben büntetést vagyunk kénytelenek kiróni". A néptanács képviselője választékosan fogal­mazta meg mondandóját, a szép szó hatóerejének tudatában mondta, amit mondott s még sze­mét is lesütötte, mint aki restelli azt, hogy „ellenkező eset"-ről egyáltalán említést tesz, hiszen meg van győződve arról, hogy ki­vétel nélkül mindenki tudja mi a kötelessége és annak eleget is tesz. Hát sok házban nem tudta. Az általam közelebbről megismert ház sok lakója közül pedig sen­ki sem tudta, hogy mi a köteles­sége. Kivéve a 83 éves nénit. A lakók — mintha összebeszél­tek volna — azt mondták : ne za­varják őket, mondják meg mennyi az a büntetés, ők fizetnek és kész. A 83 éves néni azt mondta, hogy szociális nyugdíjból él, nincs büntetésre pénze, és ezért seper. Nap mint nap, mert attól fél, hogy egyszer nem teszi és akkor kiderül (vagy kiderítik), hogy ép­pen ő volt,a soros. Neki pedig pénze nincs. Lassan seper a néni, de alapo­san. Reggel hat órakor kezdi, nyolcra végez, patyolat­tiszta a járda ezelőtt a ház előtt, a Re­publicii utcában. Állítom , városka még ez a JÉGKORONG BIZONYÍT A PETROL-GEOLOGIE A fővárosi diákok a Kolozsvári Ag­ronómia elleni találkozón is igazolták alapos felkészültségüket, s megérde­melt győzelmet arattak. Színvonalas küzdelmet vívott egymással a Steaua és a Csíkszeredai Avintul is. A kato­nacsapat csak az első harmadban mu­tatott játékával nyert a rendkívül lelkesen és jól játszó csíkszeredaiak ellen. S végül a Bukaresti Dinamo a Székelyudvarhelyi Tirnavát múlta felül a kétszámjegyű eredménnyel végződött összecsapáson.­­Bukaresti Dinamo — Székelyud­varhelyi Tirnava 13:4 (6:0, 4:3, 3:1); Bukaresti Petrol-Geologie — Ko­lozsvári Agronomia 4:3 (2:1, 1:0, 1:2); Steaua — Csíkszeredai Avin­tul — 6:3 (4:0, 0:2, 2:1). Steaua Dinamo Avintul Agronomia P. Geologie Tirnava 12 12 0 0 103:26 24 12 12 12 12 12 8 0 4 7 14 3 2 7 13 8 12 9 65:35 16 64:41 15 41:61 8 18:56 5 16:88 4 • TELEX • TELEX • • Megérkeztek az első vendégek a Slanic-Prahován pénteken kezdődő V. Zárt téri Repülőmodell Világbaj­nokságára. Az idei VB-n tíz ország repü­lőmodellezői vesznek részt • A ma, Stuttgartban sorra kerülő NSZK — Románia barátságos labdarúgó mér­kőzésre Angelo Niculescu és Vogl Eme­­ric edzők a következő csapatot tervezik pályára küldeni: Raducanu — Satmá­­reanu, Lupescu, Dinu, Mocanu, Du­mitru (Gergely), Radu Nunweiger, Neagu, Dobrin, Dumitrache, Lucescu. 1970. ÁPRILIS 8., SZERDA SPORT • SPORT* SPORT # SPORT # SPORT # SPORT • SPORT # SPORT A KILENCEDIK LABDARÚGÓ VB • • r KÜSZÖBÉN Előttünk Mexikó, hátunk mögött pedig a labdarúgó világbajnoksá­gok negyven éve. Mi történt e négy évtized alatt lezajlott 8 világbaj­noki tornán, melyek voltak e nagy sportrendezvények szenzációs eseményei, meglepetései, kimagasló egyéniségei, véletlen egyezései, ma is érvényes tanulságai, szép emberi helytállásai, vagy kevésbé sportszerű megnyilvánulásai, hogyan szerepeltek hazánk képviselői e tornákon, miben állott Sindelar, Amarildo, Schiaffi­no, Puskás, Maz­­zola, Matthews páratlan sportteljesítményeinek titka, ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keres választ BARABÁS ISTVÁN NEGYVEN ÉV című dokumentumriportja, MELYET RÖVIDESEN FOLYTATÁSOKBAN OLVASHAT LAPUNK HASÁBJAIN MINDENKI, aki szereti a sportot, de mások is, akik kedvelik az olvasmányos, a szellemes gondolattársításokkal megtűzdelt publicisztikát. ZÁRTTÉRI REPÜLŐMODELLEK VILÁGBAJNOKSÁG A repüléstörténet kutatói a tudományban is meg­engednek egy költői megfogalmazást „A re­pülés álmokból szüle­tett“ — mondják. Miért ne lenne igaz ez a megállapítás a repülés kistestvére, a modellezés e­­setében, melynek fejlődése során kisebb áldozatokkal ugyan, de ha­sonló nehézségekkel kellett megküz­deni. A zárttéri repülőmodellek aero­dinamikájának elméletét a német Militki és a magyar Benedek már az 1940-es évek elején kidolgozták. Pontos számítások alapján megha­tározták a különböző jellemzőkkel rendelkező modellek elméleti telje­sítményeit. Akkori kimagaslóan jó, 5—6 perces teljesítményeik azonban még távol álltak a papíron számí­tott 20 perces lehetőségtől (ennél többre nem is mertek gondolni még), s a felmerült technikai szilárdság­tani nehézségek miatt, több nagyte­kintélyű szakember lázálomnak mi­nősítette az elméleti számítások megvalósítását. Azóta az eredmé­nyek pontosan igazolták elképzelé­seik helyességét, az építési módsze­rek fejlődése pedig, egykori elméleti „lázálmaik“ gyakorlati megkétszere­zését tették lehetővé. Közben vi­szont, újabb nehézségek­­merültek fel. Az eredmények növekedésével párhuzamosan, nőtt a modellek tér­igénye. A nehezen hozzáférhető, drága áron bérelhető nagy koncert­termek, kiállítástermek, sport- és vásárcsarnokok lassan szűknek bi­zonyultak nagyobb teljesítmények eléréséhez. Persze erre is találtunk megoldást. 1954-ben marosvásárhelyi ver­senyzők kérésére (vezető szerveink nem hittek az elintézés lehetőségé­ben) a parajdi bánya igazgatósága készségesen segített első kísérleti versenyünk rendezésében. Ma­­már a világ élvonalbeli versenyzőinek nevében kell köszönetet mondanunk Telegdi igazgatónak és a bánya dol­gozóinak, akik az évek folyamán sok szép versenyünk lebonyolítását tették lehetővé. 1962 után a nagyobb méretű és kedvezőbb földrajzi fek­vésű slanic-prahovai bánya vette át a házigazda szerepét, itt rendeztük meg immár négy alkalommal nem­zetközi „Indoor“ versenyeinket is. 1969-ben itt született a csehszlovák Jiri Kalina világrekordja, s ezzel a világ legjobb zárttéri repülőmodell versenyterme rangjára emelkedett. Repülőmodellverseny a föld alatt. Egzotikumával is vonzó, fantáziát izgató. Előjelek szerint, részvétel és eredmények szempontjából egy­aránt, a zárttéri kategória eddigi legnagyobb világversenyének le­szünk tanúi. Külföldi szaklapok már egy éve cikkeznek az 54 méter magas terem biztosította, világvi­szonylatban egyedülálló lehetősé­gekről, a résztvevő országok számos válogató verseny eredményei alap­ján jelölték ki csapataikat. Nálunk is befejeződtek a válogató versenyek. Hints Ottó érdemes sportmester, Popa Aurél és Nicoara Vasile sportmesterek képviselik ha­zánk színeit a küszöbön álló világ­­bajnokságon. Mindhárman a Maros­vásárhelyi Voinja versenyzői, az e­­gyetlen tartalék: a galaci Bezman Nicolae. Sportmozgalmunkban ed­dig egyedülálló csapatteljesítmény, s azt hiszem, általában is ritka eset, hogy egy vidéki együttes állítsa ki az országos válogatottat. Mit várhatunk versenyzőinktől az idei VB-n ? Versenyzőinket még nem jegyzik a világranglista élvonalában, zártté­ri világbajnokságon is mindössze egyszer (Debrecen 1966) indultak. Akkori hazai eredményeinkhez vi­szonyítva kiválóan, a nemzetközi mezőnyben viszont gyengén szere­peltek. Technikai lemaradásunk vi­lágos volt, sokan viszont arra szá­mítottak, hogy a bányában rende­zett első hazai nemzetközi verse­nyünk alkalmával a külföldieknek nehéz dolguk lesz a bánya körül­ményei között, s a hazai pályán fö­lényben leszünk. Vendégeink azon­ban plyan könnyedén győztek, hogy elállt a lélegzetünk. Az évek során elég lassan javultak eredményeink, de tavaly, a brnoi nemzetközi ver­senyen már sikerült egy negyedik helyezést kiharcolnunk, Popa Aurel révén, s ekkor felfigyeltek ránk is. Az 1970-es év újabb sikereket hozott. Minden­­ versenyünk új re­korddal ért véget, s utolsó válogató versenyünkön csapatunk minden tagja átszárnyalta a „bűvös“ félórás határt. Kérésükre a csehszlovák és magyar modellezők is velünk együtt tartották utolsó válogató versenyü­ket, s a közös versenyen mindenki teljes erőbedobással küzdött, hisz mindhárom ország versenyzői szá­mára a válogatottba jutás volt a tét. Minden csapat magának versenyzett s természetesen a végén nem érté­kelték hivatalosan az eredménye­ket. Mi sem versenyértékelési szándékkal számítottunk, de jó ér­zés tudni, hogy csapatunk eredmé­nyei jobbak, egyéni teljesítmények szempontjából pedig homogénebbek mint a világbajnok csehszlovák vá­logatott eredményei. És még mindig van lehetőség az egyéni teljesítmé­nyeken is javítani. Hints Ottóék az utóbbi két hónapban több mint 10 percet javítottak tavalyi átlaguk­hoz viszonyítva. Hints 35‘20“-es új rekordja eddig harmadik a­ világ­­ranglistán, s Popa 34‘10“-e is előke­lő helyen áll. Csapatversenyben te­hát lehetnek reményeink. Egyéniben pedig...? Megfeszített munkával, izgalmak­kal terhes napokat élnek át ver­senyzőink. Esélyesekké léptek elő, s nagy versenyen mindig az esélye­seknek a legnehezebb.... Bedő Sándor sportmester .

Next