Előre, 1970. június (24. évfolyam, 7019-7043. szám)

1970-06-06 / 7023. szám

ELŐRE 4. oldal SIKER A közelmúltban történetének emlé­­kzetes eseményét élte át a nagyvá­­rdi filharmonikus zenekar : megala­­klása óta először lépett fel külföld 3°­e, s mindjárt egy tekintélyes mei hagyománnyal rendelkező pr­­ágban, igényes közönség előtt, n­émet Demokratikus Köztársaság­on. Turné után Aczél Ervin karmes­­trel beszélgettünk. — Hogyan kapta éppen Nagyvá­rad a meghívást ? — Múlt év nyarán az NDK- in, Suhl városban vezényeltem, s kár az ottani karmesterrel tervez­­i el közösen a két város — Suhl Nagyvárad — zenebarátságát, a ■t zenekar kölcsönös vendégsze­­plését. Az a meggyőződés vezetett, hgy a tapasztalatcsere mindkét vá­­sban tevékenykedő filharmónia­­mára csak hasznos, tanulságos net. Ősszel, a hangversenyévad egnyitásakor már nálunk —, s Vá­cion kívül még Szatmáron és Ara­­dn — muzsikáltak NDK-beli bará­­ink. Most, májusban, mi viszonoz­­k vendégszereplésüket, s megvolt a különös szerencsénk is, hogy ngversenykörutunk egybeesett a­üringiai Zenei Napok­kal, a No­st Demokratikus Köztársaság ze­­i életének e fontos eseményével, ig­­n a mi zenekarunkat vezényel­­i négy város hangversenydobo­­sán, Miron Rafiu váradi karmes­­■kollégám helyi zenekarok élén lett fel. — Milyen élményeket szereztek ? — Maga a vendéglátó város, Suhl ország nyugati határán fekszik, fősorban ipari városnak mondha­ Meiningennel ellentétben, ahol aton felléptünk, s amely impá­­ns és nagymúltú kulturális életé-­­ nevezetes. Szerepeltünk még Ichburghausenben és Sonnebergben az utóbbiról viszont azt jegyez­ni meg, hogy itt található a világ vetlen játékmúzeuma. Jellegzete­­s német kisvárosok ezek, rende­ltek, civilizáltak, urbanisztikailag adkívül fejlettek. Mindazonáltal nyilván nem a fa­­zt­ikai élmények voltak a legfon­­sabbak számunkra, hanem az a cd, ahogyan a közönség fellépő­nket fogadta. Az az elismerés, me­­rt külföldön tapasztaltunk, ösztön­hatással lesz munkánkra a jövő­ — Mit értékeltek különösképpen a nagyváradiak játékában ? — Műsorunkon szerepelt Toduta vertimentója, Arcu Valentin szó­játékával ; Haydn C-dúr gordon­­i versenye. Ez az 1950-ben felfede­tt és épp a mi Aldulescunk által tágsikerre vitt zenemű, továbbá Belhoven Eroicá­ja. Ezenkívül kör­­vonatra előadtuk Enescu Első Io­­án rapszódiáját. A közönségre el­­sorban maga a román muzsika hakorolt nagy hatást. Beethoven­­terpretálásunkkal kapcsolatban a akkritika kiemelte, hogy értelme­se inkább klasszikus volt, a né­­et Beethoven-értelmezésnél kevés­­é romantikus. Az elismerés, amely­— Engedjen meg végün­ egy sze­mélyesebb jellegű kérdést, mint karmester, merre járt eddig és hová készül ? — Az utóbbi két évben sok helyen vezényeltem, az NDK-n kívül Ju­goszláviában, Hollandiában, Len­gyelországban, különböző meghívá­sokra. Ezután egy jugoszláviai, len­gyelországi és csehszlovákiai út kö­vetkezik, illetve Hollandia, ahol ro­mán műveket vezénylek rádió-felvé­telre, a holland rádió zenekarával. Bölöni Sándor M­ŰVELŐDÉS AZ ELSŐ KÜLFÖLDI­ ­vel a közönség a mi Beethoven-elő­­adásunkat jutalmazta, nagy örömöt jelentett számunkra. A belgrádi, illetva az újvidéki Nemzeti Színház, majd az Ate­lier­ 212 után ebben az évben a nemrég elhunyt európai hírű belgrádi rendező, Bojan Stupica Drámai Színházát látta vendégül Bukarest. Egyetlen szóval: Stupica együttese művész-színház, erre tapogatózás nélkül könnyen ráhibázhatunk, pusztán több évi műsora alapján, amely követke­zetesen és szigorúan irodalmi Vendégünk volt BOJÁN STUPICA SZÍNHÁZA repertoárra épült 1946-tól, az ala­pítás évétől máig. Mégis, ezen a műsoron olyan különböző mű­vek szerepeltek, mint a Dundo Maroje, Krleza Agóniája vagy Brecht Kaukázusi krétaköre — vajon hogyan alakították a vá­lasztott szerzők Krlezától Brecht­­ig és Ben Johnsontól Peter Weiss­­ig a színpadi stílust ? Erre csak következtetni lehet a vendégjá­ték két előadásából, amelyek közül teljes értékű színházi él­ményt sajnos egyik sem nyújtha­tott, mert mindkét alkalommal nem igazi drámát, hanem csak dramatizált regényt láttunk a színpadon. És különös módon, bár Vera Crvencanin Krleza­ dra­­matizálása, Az ész határai volt a gyengébb, mert a regénynek szinte csak a sematikus vázát mentette át a színpadra, ez az előadás volt érdekesebb, és érezhetően sokat köszönhetett a rendezőnek, Mata Milosevicnek, aki a vázlatos regénycselek­ményt jól összefüggő epikus je­lenetsorrá forrasztotta. Ez az epikusság, a szó brechti értel­mében, egész látásmódjára jel­lemző volt, és néhány kitűnő színpadi megoldás született be­lőle. Az egykori kisváros panop­tikumba illő alakjait kissé mere­ven, mint valami bábukat moz­gatta, s mintegy varázspálcával kényszerítette megszólalásra őket, például egy nagy bankett­asztal körül, amikor a vendégek monologizálva, egymás jelenlété­től nem zavartatva csak nekünk, nézőknek pletykálják ki egy­mást, vagy a színpad közepén — mint a kisvárosi korzón — körbe sétálva szórják rágalmai­kat az egyetlen tiszta jellemű emberre, aki a korrupcióval szem­beszáll, s akit végül az őrültek házába juttatnak. Ezt a fősze­repet kitűnő színész, Ljuba Tadic játszotta, szintén inkább a néző­tér felé fordulva, s legsúlyosabb panaszait úgyszólván csak ne­künk mondta el, mint aki tudva tudja, hogy környezetében úgyis süket fülekre talál. Goncsarov Hétköznapi történe­tét Viktor Rozov alkalmazta színpadra, s ez már sokkal íróibb munka, bár dramaturgiai­­lag elég lazán összeillesztett je­lenetekből épül fel. Lola Vlatko­­vic rendezése játékosabb volt, eleven és jó ritmusú, de kevésbé szigorúan felépített. Ennek az előadásnak a fő vonzóereje a színes játék volt, elsősorban az oblomovi jellemű ifjú Adujev , Misa Janketic és ellen-oblomovi, céltudatos nagybátyja , Steve Zigon kettőse. Az utóbbi ritka érdekes arcú és intelligenciájú színész, aki a realista játék ma­gasiskoláját mutatta be s ha fia­talabb partnere hajlott is a túl­zásokra, mindkét kulcsalakítás a világos, kristálytiszta szerep­­értelmezés legjobb színpadi pél­dái közé tartozott. Talán nem té­vedünk, ha a Goncsarov-elő­­adásban fedeztük fel azt a szi­lárd realista alapot, amelyre az együttes más, merészebb teljesít­ményei is felépültek. Kacsir Mária AZ ÉLET EGYENSÚLYAI (Folytatás az 1. oldalról) verődnek — és máris egész iszony­tató méreteiben előttünk van egy olyan pusztulás képe, amely más er­kölcsi konstellációkban, más társa­dalmi körülmények között rombadönt­­het egy egész civilizációt. Ilyesmi sokszor lejátszódhatott már az emberiség történetében. Azért le­het ma annyi dolga a régészeknek, azért van a föld mélye tele romok­kal. Tele városokkal, amelyeket soha­sem építettek újjá, s amelyek közül mint a megtámadott szervezetben, a gócos rész környezete tovább bom­lott, pusztult minden szomszédos szö­vet. Ezért akkora a hatásfoka az erköl­csi segítségnek is, s ezért tisztelhet­jük azokat a kis önkéntes iskolásfiú­­csoportokat is, akik fölkerekednek itt Kolozsváron, hogy reggeltől délután­ig kimenjenek Désre és a romok kö­zött segítsenek menteni. Mégha mun­kájuknak semmi kimutatható anyagi haszna sem volna, akkor is épít az erkölcsi súlyával és azt sugallja a kárt szenvedetteknek, hogy érdemes mindent helyrehozni. Persze, mint mindig, most is szem­beszökő, hogy minden éremnek k­ét oldala van. Egyesek hajlamosak vagy csak az egyiket, vagy csak a másikat meglátni, vagy pedig éppenséggel félóránként átesni egyik véglet han­gulatából a másikba. Az élet maga figyelmeztet aztán józanul az arány­érzék és meggondoltság fontosságá­ra. Meg kell ebből érteni, hogy csak­is az egész szocialista társadalom pártirányította szervezettsége és a tudományos megalapozottság képes védelmet nyújtani a külső természet és a belső, az emberi természet ve­szélyessé válható esetlegességével szem­­ben. Persze, vakság volna nem számí­tásba venni, hogy a nagy veszélyek­ben mind a két emberi magatartás megnyilvánul : a tömegméretű áldo­zatvállalás­ és i­éhol az önző haszon­lesés is. Évtizedes nevelőmunkánk gyümölcse, hogy nálunk mindez mennyiségileg nem egyenlő mérték­ben mutatkozik meg — a segítőkész­ség, a szolidaritás általános, óriási méretű, a kicsinyesség elenyésző. Szo­cialista nemzetünk fiai — románok, magyarok, németek és más nemzeti­ségűek — szorosan a párt köré tö­mörülve az erkölcsi-politikai egység lenyűgöző példáját szolgáltatták ezekben a napokban. Csak növekszik fájdalmunk, ami­kor látjuk, hogy a megmaradt ár­tól, vízmosástól, suvadástól nem súj­tott részeken milyen dús, ragyogó, *yiy°s­..a növényzet. Hogyha nem csoda isteni termésünk lenne az idén. Amint Vásárhelyen, a Szabadi uton járkálva, a pusztulás méreteit mérlegelem, mellém lép egy idősebb ember : ,,Nem ért váratlanul, ké­rem. Figyelje meg ezt a kis pata­kot, amely a református templom alatt folyik. Régebben ez mindig száraz volt, ha nem esett eső. De három éve állandóan víz folyik ben­ne, télen-nyáron teli van. Változik, kérem, a belsejéből az egész világ­mindenség". Igen, lehet, hogy az el­múlt szárazabb időszakokban a folyó­medrek feltöltődtek, a partok ala­csonyabbak lettek. De akárhogy is van, az egész természetet, mely ki­zökkent helyéről, csakis a társada­lom összesített, összehangolt ereje tolhatja megint a helyére. A társa­dalom pedig nemcsak a vizek, de az emberi erkölcs csatornázása, szabá­lyozása útján fejlesztheti tovább eh­hez az erőtartalékait. Ahogy névte­len, kopár hegyoldalak jelentékte­len négyzetmétereiről a csörgő ned­vességből pillanatok alatt gátszakító áradat csapódik össze, ugyanúgy a társadalom ereje is, a felébredt ön­tudat is hihetetlen magasba csapó energiahegyekben jut kifejezésre. SZABÉDI-A TANULMÁNYÍRÓ A tanulmányíró* Szabédi azonos a költővel és az elbeszélővel. A gondol­kodó szól itt is, meg a­­mott is, a gondolkodó, aki egy sajátos, magf­­ormálta dialektika módszerét fei­­sszti tovább a marxista filozófia el­­a­játításáig. Akárcsak verseiben és ovelláiban, irodalomelméleti, vers­­tni, irodalom- és művelődéspolitikai mnulmányaiban is a vívódó, töpren­­ő, a folytonos megvilágosodás és i­smerés izgalmában élő költőtudós ja az önálló, eredeti gondolkodás, méretbirtoklás intellektuális ka­­vidregényét. Módszere szakráteszi, fogalmak elemző, szabatos tisztá­­ására törekszik, vita­partnerét ellent­­mondásokon éri (vagy ellentmondá­­sára élezi mások nézeteit), hogy után érvek, bizonyítások hadrendjé­­el tudatosítsa felfedezett igazságait. Az eredetiséget tartotta a véleménya­lkotás legfőbb kritériumának : senki sem gondolkozhat más kie­sett, a »szellem emberének« sem le­tt az a feladata. A szellem embere sok maga helyett gondolkodhat, a­­onban mérlegre teheti a más gon­­d­kozását, kifürkészheti az idegen meggyőződések jármában botorkáló filfiók valódi meggyőződését. Nem gazságok termelésére és propagáló­­ára, hanem igazságok felfedezésére s tudatosítására kell törekednie." Ez az őszinte és tanulmányaiban megva­­lsított szándék emeli a gondolkodót a költő mellé. Következtetései, ered­­ményei lehetnek hibásak, túlhaladot­­ak, megalapozatlanok vagy félreér­ettek, bár még ezekben is ott fénylik az újat, az igazat kereső gondolko­­dónak a tiszta szándéka, az igazság­nak egy-egy csilláma. A fiatal (és a férfi) Szabédi nagy­* Kép és forme. Esztétikai és verstani tanulmányok. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969. fokú etikai racionalizmus igézetében élt és alkotott, ezt a szemléletet kí­vánta a harmincas-negyvenes évek fordulóján — a nagy világnézeti misztifikálások és ködösítések idején — a korszerű gondolkodás alapjává tenni. Tanulmányai egész sorában ágyazza, szélesbíti ennek a gondol­kozásnak a medrét. A társadalmi má­mornak éppoly elszánt ellenfele, mint az egyénben lappangó irracionális hajlamoknak, indulatoknak, előítéle­teknek. Következetesen és szívósan arra törekszik, hogy a népiséget meg­ KÖNYVEK szabadítsa a „bűbájosok” torzításai­tól, a romantikus vadhajtásoktól. Sza­bédi rendkívüli veszélyt lát a máso­dik világháború előtti években a népi állapotot, falut eszményítő népiesség­ben, mert az az elmaradottságot emeli követendő példává. A népiség igazi tartalmát Szabédi szerint a ma­gyarság és Európa szintézisében kell megtalálni. „Népdalokkal nem lehet országot kormányozni" — írja a negyvenes évek elején, amikor egye­sek úgy vélték, hogy a magyar népi műveltség elterjesztésével egycsa­­pásra megoldódik minden nemzeti, társadalmi probléma. A felszabadulás után a tévedések­kel szembenéző önvizsgálat során (Vezessen a párt) érik meg Szabédi­­ban a marxizmussal való azonosulás, a dialektikus materializmus elsajátí­tása, melyre verstani és irodalom­­elméleti vizsgálódásait alapozza. Kiss Jenő Kormos üvegen című kötetéről szólva már a harmincas években a magyar verselés reformjának távla­tairól elmélkedik, „alkalmassá tenni a magyar nemzeti versidomot egy­g­­ondolatibb líra számára". Ebben útja Szabédi a feladatot. Később ezt az elméleti elképzelését a magyar verselés történeti fejlődésével szem­besíti és egész könyvet ír A magyar ritmus formái címen. Eredményeivel lehet vitázni, hiszen épp ő kínálja erre a nyitott kapukat, logikájának, gondolkodásának eredetisége, etikai tisztasága azonban kétségbevonha­tatlan. A magyar ritmus eredetéről és mibenlétéről Szabédi olyan nagy ne­vek után, mint Arany János, Né­­gyessy László, Horváth János, Né­meth László tudott újat mondani. Valójában Arany János ritmus­ elmé­letének materialista magvát fej­leszti tovább Gábor Ignác és Né­meth László újabb eredményei alap­ján. Szabédi figyelmét arra összpon­tosítja, hogy bebizonyítsa milyen anyagi, nyelvi tényeken alapul a rit­mus, amely szerinte időbeli folyama­tok mozgásformája. Az idealista né­zetekkel ellentétben (néha túlzottan polarizálva a verstani elméletek ideo­lógiai hátterét) határozottan amel­lett foglal állást, hogy a vers ritmu­sának nincs a versbeli beszédtől független léte, a vers ritmusa a vers­ben beszéd természetes tulajdonsága. Különös örömmel karolja fel Arany Jánosnál a gondolatot, hogy a ma­gyar ritmus mindenek felett értelmes ritmus, ami azt jelenti, hogy a ma­gyar verssor hangzott tagolódása a verssort alkotó mondat mondattani tagolódásának következménye. Sza­bédi erre építi egész ritmus­elméle­tét ; végső következtetése, hogy a magyar vers ritmusának alapja a kö­zönséges, mindennapi beszéd ritmu­sa, ezt fedezi fel mind az egyszerű, mind az összetett sorképletekben. Ér­demes felfigyelni arra is, hogy Sza­bédi a marxista vizsgálati módszer­rel teljes összhangban elsőként kí­sérel meg matematikai elvonások alapján, képletekben definiálni egyes verstani alapfogalmakat, mint pél­dául a hangsúlyt. A strukturalista vizsgálati módszert minden bizonnyal ösztönösen sejtette meg, ha egyálta­lán annak tekinthetjük egzaktságra törő tudományos kísérletét. Nem lenne nehéz efféle tendenciá­kat fedezni fel a költői képről szóló fejtegetésében sem. Szabédi a lenini tükröződés elvi alapjaiból indul ki, de alkotó módon értelmezi újra a marxista esztétikának ezt a sarkala­tos kérdését. Az élő, dinamikus gon­dolkozás indulatainak enged, ami­kor lépésről-lépésre haladva bontja, bogozza, szélesíti a fogalmakat, ke­res és talál újabb és újabb összefüg­géseket a jelenségek között. Mennyi­re jellemző eredeti látásmódjára, hogy még az annyira kitaposott, egyes dogmatikus értekezések által agyoncsépelt témában is új dolgokat tudott mondani. Mindenekelőtt újsze­rűen nyúl a kérdéshez, dialektikusan kutatja a tartalmi és formai elemek korrelációját s ugyanakkor a mar­xista esztétika területén még isme­retlen kép­struktúrák (ideografikus kép, jelzés, jelkép, metafora, típus, a teljes kép) egész rendszerét fedezi fel. A racionalista gondolkodó a mar­xista filozófiában találja magát iga­zán elemében. Okfejtése mintha csu­pa axiómákra épülne, azonban sem­mi lazaság, semmi sem marad bizo­­nyítatlan. Alaptétele, hogy csak a társadalmilag meghatározott eszmét tartalmazó kép tekinthető művészi képnek. A költői kép nyelvi megha­tározottságát illetően Szabédi új és ma is érvényes megvilágításba he­lyezi ezt az alapvető fontosságú mű­vészi közlésformát. Kedvelt kutatási területe volt az élő nyelv. Nem véletlenül jutott el a szófejtő kísérletektől a magyar nyelv eredetének vizsgálatáig. Gyakori el­járása (néha tévedéseinek forrása), hogy egy munkahipotézisből, tetsze­tős, költői invencióval megérzett öt­letből indult ki, s ehhez keresett pél­dákat, bizonyítékokat. A felfedezés izgalma azonban némelykor annyira elragadta, hogy a korábbi feltevése­ket tényekként kezelte, költői sza­badsággal hajlította bizonyításait feltevéseihez. Különösen a nyerész­kedő Szabédin vett erőt a könnyű feltevések és felfedezések mámora. Izsák József ÚJABB NEHÉZ ERŐPRÓBA ELŐTT ÁLLNAK LABDARÚGÓINK MA GUADALAJARABAN ROMÁN­IA-CSE­HSZLOVÁKIA N­yolc év után ismét ünne­pelt Brazília. A mérkő­zés rég véget ért, de Rio de Janeiro utcáin hatal­mas tömeg éjjelig tartó karnevállal, tűzijátékkal ünnepelte meg kedvencei győzel­­m­ét­ 1962 óta, amikor Brazília utol­jára nyert világbajnokságot, nem volt ilyenre példa a dél-amerikai fővárosban. Ami igaz igaz, a brazi­loknak rég nem volt olyan váloga­tott csapata, amely az eredményes és látványos játékot ennyire szerve­sen tudta volna egybeötvözni, mint a mostani tizenegy.­­ — Korai lenne Brazíliát máris világbajnoknak kikiáltani — írta a FRANCE PRESSE beszámolójában — de nem kevésbé igaz, hogy a cario­­cas-együttes nagyszerűen rajtolt az idei VB-n. Pelé és társai egymást múlták felül a technikai megoldá­sokban, a látványos akciókban , lesznek még szép mérkőzések ezen a világbajnokságon ! Pelé, bár fiata­los lendületéből valamit vesztett, megőrizte rugalmasságát, éleslátását és techniikai tudását, egy világklasz­­szis minden jellemző vonását. Ger­­son, ez a vérbeli játékos a támadás­­szervezésben felülmúlhatatlan volt, míg Rivelino veszélyes lövőnek bi­zonyult. És Jairzinho! Talán Gar­­rincha sem volt nálánál eredménye­sebb szélső. Az ellenfelet, a csehszlovák csa­pat edzőjét JOSEF MARKOT is meglepte a brazilok nemvárt jó já­téka : „Rég nem láttam együttest, így, ilyen fenségesen játszani.“ Megannyi dicséret, megannyi hí­zelgő nyilatkozat. Tény, hogy a bra­zil válogatott sikeresen kilábalt a sztnédokro.,„.,b­r.^,„4ié­lyezték az illetékesek. Ma már is­mét ott vannak az élvonalban, s ha most újra közvélemény kutatást rendeznének a 16 edző körében, nem C­áles Smit,­ Kirify Ottlét Anglia kapná a legtöbb voksot, mint néhány nap­pal a megnyitó előtt. Mario Zagallo fiai mindent tudnak, amire a világ­­bajnoki cím elnyeréséhez szükség lehet. „Ott leszünk a döntőben“ — JOAO SALDANHA kijelentése hó­napokkal ezelőtt nagyképűségnek tűnhetett, de a volt újságíró edző szavai huszonnégy órával a találko­zó után teljesen megalapozottaknak tűnnek. És ismét SALDANHAÉ a szó! „Ha Brazília világbajnok akar len­ni, meg kell nyernie minden mérkő­zését, hogy igazolja jó formáját. Előbb vagy utóbb úgy is találkoz­nunk kell az angolokkal és miért ne mindjárt a csoportmérkőzések so­rán.“ Megjegyezzük: a nyilatkozat január 10-én, a 16-os döntő csoport­­beosztásának sorsolása napján hang­zott el. Míg Guadalajarában a brazil és a csehszlovák válogatott nagy csatá­ját vívta, Leonban mindössze ötezer néző volt kíváncsi Dávid és Góliát párharcára, az NSZK—Marokkó ta­lálkozóra. A biztos áldozatnak el­könyvelt marokkói együttes, akár­csak 1965-ban a Koreai NDK, majd­nem meglepetést okozott. Az afrikai ország labdarúgói gyorsaságukkal és jó összjátékkal már az első per­cekben meglepték ellenfelüket, s a 21. percben, egy formás akció nyo­már, megszerezték a vezetést. A nyu­gatnémet csapat csak hallatlan erő­feszítések árán tudott felülkereked­ni, de a győzelmet jelentő gól csal a 80. percben esett. A marokkó együttes azonban nem adta fel a harcot és az utolsó másodpercre nagy akarással küzdött és bizonyta­lanná tudta tenni a mérkőzés kime­netelét. Az NSZK válogatottja mér­sékelten szerepelt, korántsem nyúj­totta azt, amit joggal elvártak volna tőle. Rendkívül tartózkodóan írnak a nemzetközi hírügynökségek az olasz válogatott bemutatkozásáról. A futballcsillagokban bővelkedő azzu­­ri tizenegy nehezen boldogult az atlétatermetű svédekkel szemben, ismét azok a hibák ütköztek ki, amelyek a csapat kudarcát okozták a nyolcadik VB-n. Az olaszok első­sorban sztárokkal futballoztak és nem az összjátékra helyezték a hangsúú­lyt. A csapat erőssége most is a jól záró betonvédelemben volt. A svédek többet támadtak, de ered­ménytelenül. A mérkőzés egyetlen gólját Domenghini rúgta a 15. perc­ben. Belgium könnyű győzelmet ara­tott Salvador felett. A „vörös ördö­gök“ végig támadták a mérkőzést, de a közép-amerikai ország labda­rúgói sem vallottak szégyent: csak tapasztalatlanságuk­­ gátolta meg őket abban, hogy kiegyensúlyozot­t a hlm­ torrulllá­n ■irítólsni­ Általános következtetésként lehet levonni az eddigi mérkőzésekből, hogy a dél-amerikai csapatok ezen a világbajnokságon sokkal felkészül­tebben léptek pályára, mint négy évvel ezelőtt. A favoritok ugyan minden vonalon győztek, de csak a dél-amerikai csapatok játéka volt meggyőző. Brillíroztak a brazilok, de jól rajtolt Peru és Uruguay válo­gatottja is. Perunak már a VB előtt sokan nagy jövőt jósoltak. A csapat első világbajnoki szereplése Waldir Pereira, a népszerű Didi, a kétsze­res világbajnok­­brazil válogatott egykori csatárának az érdeme. A perui válogatott edzője néhány év alatt ütőképes együttest formált, amely a VB selejtezők során Argen­tína legyőzésével hívta fel magára a figyelmet. DIDI a Mexikóba való elutazás előtt a következőket nyilat­kozta : „Két normát állapítottam meg játékosaim számára. Legjobb esetben érmesek leszünk, de a leg­rosszabb esetben sem szabad a ne­ovíxWcíhez nJnhtli­rt•-■ -«-J-Aé»—.-á—-. Peru szenzációs bravúrt hajtott vég­re : 0:2-ről, 3:2-re fordította meg a mérkőzés állását, s a jelenlévő szak­emberek elismerően szóltak a csapat játékáról, amely a brazíliai és euró­pai futball ötvözete. Bulgária le­győzésével a csapatnak megnőttek az esélyei, hogy ott lehessen a leg­jobb nyolc között. A szakemberek Uruguaynak is szép jövőt jósolnak az idei világbaj­nokságon. A REUTER kommentáto­ra szerint a csapat egyenlő esélyek­kel veheti fel a küzdelmet bárme­lyik együttessel, az is igaz azonban, hogy az Izrael elleni mérkőzés, éppen az ellenfél játékerejére való tekintettel, még nem mond­hat sokat, így gondolkoznak a válogatott vezetői is. „Londonba azért mentünk, — mondották — hogy ne kapjunk ki, Mexikóba már győzni utaztunk.“ Feloldódott SIR ALF RAMSEY, az angol válogatott szövetségi kapi­tányának szűkszavúsága. Két nap­pal a Románia elleni találkozó után bővebben is hajlandó volt nyilat­kozni a sajtó képviselőinek. — 1—0-ás győzelem jó ered­mény számunkra — hangsúlyozta —, hisz tulajdonképpen csak ennyit akartunk­ győzni. Igaz nem volt könnyű, de a végén türelem kérdé­sévé vált az egész. A jól záró román védelemmel szemben játékosaim csak egyet tehettek: támadni, újra támadni és megszületett a gól is. Ellenfeleink nem titkolhatják, hogy elpuskázták­­ egy meglepetésszerű, nagyon jó rajt lehetőségét.“ A Brazília — Csehszlovákia talál­kozót válogatott keretünk tagjai is megtekintették. Még a játék hatása alatt nyilatkozta MIRCEA LUCES­­CU a csapat kapitánya : „Rég nem játszottunk olyan jól mint az ango­lok ellen, s talán még nagyobb összpontosítással a döntetlent is ki­harcolhattuk, volna. Tisztában va­gyunk azzal, hogy a továbbiakban még nehezebb feladat előtt állunk, a brazilok sokkal jobbak az ango­loknál és a csehszlovákok is bizo­nyára ki akarják köszörülni a Pe­­lééktől elszenvedett súlyos vereség következményeit.“ Elkészült az első forduló statisz­tikája. Nyolc mérkőzésből csak egy zárult döntetlennel, összesen húsz gólt rúgtak a csatárok. A góllövő lista élén a brazil Jairzinho és a belga Van Moer áll egyaránt 2 gól­lal. Egy gólt rúgtak: Semmeling (Belgium), Dermendzsev, Bonev (Bulgária), Maneiro, Mujica (Uru­guay), Gallardo, Champitaz, Cubil­­las (Peru), Hurst (Anglia), Domen­­ghini (Olaszország), Petras (Cseh­szlovákia), Rhielino, Pelé (Brazília), Seeler, Müller (NSZK) és Holman (Marokkó). Egyetlen tizenegyest ítéltek a játékvezetők, a Belgium — Salvador mérkőzésen, amelyet Sem­meling értékesített. A legtöbb néző (112 500) a Mexikó — Szovjetunió összecsapásra volt kíváncsi, míg a legkevesebb (5000) szurkolót az NSZK — Marokkó mérkőzésen je­gyezték fel. Ma újabb négy mérkőzéssel foly­tatódik a küzdelem. A nap rang­adójára Pueblában kerül sor Uru­guay és Olaszország válogatottai kö­zött, de a továbbjutás szempontjá­ból a Szovjetunió — Belgium talál­kozó sem érdektelen. A teljes műsor — PUEBLÁBAN: URUGUAY — OLASZORSZÁG ; GUADALAJARÁ­BAN : ROMÁNIA — CSEHSZLO­VÁKIA ; LEONBAN : PERU — MA­ROKKÓ ; MEXIKÓVÁROSBAN: SZOVJETUNIÓ — BELGIUM. A Grand Hotelben, a román labda­rúgók szálláshelyén egy nappal a csehszlovákok ellerli találkozó előtt nyugalom honolt. Angelo Niculescu általában elégedett a játékosok for­májával, különösen pedig Dinu és Radu Numweiller játékával. Nagyon ok~zelentat kumi­nációi csak valamennyi tényező fi­gyelembe vételével alakítja ki a szövetségi edző. A mai mérkőzés után az elsőnél is nehezebb lesz, a csehszlovákok nem adták fel a to­vábbjutás lehetőségét, s előrelátha­­ólag mindent beleadnak a siker ér­dekében. A lapzártakor érkezett telex je­­entés szerint a két szövetségi kapi­­ány a következő csapatot szándék­szik pályára küldeni: ■ Románia : ADAMACHE — SAT­­ MAREANU, DINU, LUPESCU, MO­­CANU, DUMITRU, RADU NUN­­WEILLER, DEMBRÓSZKY, DU­­M­ITRACHE, NEAGU, LUCESCU. Csehszlovákia: VIKTOR — DO­­ MAS, MIGAS, HORVATH, HAGA­­?A, KVASNYÄK, KUNA, JOKL, 3. VESELY, PETRAS, JURKANIN. Mint látható, Josef Marko lemon­­dott a csapat egyik alapemberének, I­damecnek a játékáról. ■. STEAUA-UTA a labdarúgó ROMÁNIA KUPA negyeddöntőjében Izgalmasnak ígérkezik a labda­rúgó Románia Kupa torna véghaj­rája. Az előző évektől eltérően, az idén a legjobb nyolc közé csak A- osztályú csapatok jutottak, az al­sóbb osztályokban szereplő együt­teseknek ezúttal nem sikerült meg­lepetést okozniuk. Mintegy kárpót­lásul azonban, a negyeddöntőkben rendkívül érdekes találkozókra van kilátás. A sorsolás szeszélye foly­tán már itt összekerült a tavalyi kupa­győztes Steaua és a bajnok UTA, s a kettőjük közti összecsa­pás nagy küzdelmet ígér, hisz a két együttes a bajnokságban is nagy párharcot vívott egymással az ed­digi fordulók során, s most alkal­muk nyílik a Románia Kupa-tornán is összemérni erejüket. A textilesek, az őszi gyenge rajt után, alaposan feljavultak és a tavaszi idényben ritka bravúrt hajtottak végre : a két forduló során 12 pontot szerez­tek, 12 gólt rúgtak és csak hatot kaptak, mindössze egy alkalommal szenvedtek vereséget ! A Steaua is nagyszerűen kezdett tavasszal. A megfiatalított együt­tes, a kilencedikről a harmadik helyre tornászta fel magát, és akár­csak az UTA, a bajnokság egyik esélyesévé lépett elő. Jóllehet válo­gatottunk világbajnoki szereplése miatt mindkét csapat több játékost lesz kénytelen nélkülözni, a június 18-i találkozón vérbeli futballcsatá­ra számíthatunk. Kiegyensúlyozott küzdelmet ígér a Bukaresti Dinamo — Petrozsényi Jiul, a Steagul ro$u — Petrolul és a FC Arge? — Farul találkozó is. A negyeddöntő teljes műsora : Június 13-án, szombaton, Szeben­­ben BUKARESTI DINAMO — PETROZSÉNYI JIUL. Június 14-én, vasárnap, Bukarest­ben : FC ARG­E$—FARUL. Június 18-án, csütörtökön, Buka­restben : STEAGUL RO$U — PET­ROLUL. Június 18-án, csütörtökön, Sze­­benben : STEAUA — UTA. A kiírás értelmében, amennyiben a rendes játékidő döntetlenül vég­ződik, kétszer 15 perces hosszabbí­tásra kerül sor, s ha ez sem hoz változást, sorsolással döntik el a továbbjutást. 1970. JÚNIUS 6., SZOMBAT SPORT 0 SPpRT . ffc SPORT # SPORT # SPORT # SPORT 0 SPORT » SPORT A TALÁLKOZÓ HELYI IDŐ­SZÁMÍTÁS SZERINT 16 ÓRA­KOR KEZDŐDIK, A ROMAN RADIO EGYENES ADÁSBAN KöZVETÍTi. A HAZAI SPORTBARÁ­TOK SZOMBAT ÉJJEL 2 Ó­­RÁTÓL A KÉPERNYŐ ELŐTT IS SZEMTANÚI LEHETNEK E FONTOS 90 PERCNEK. EZT MEGELŐZŐEN, 24 ÓRAI KEZDETTEL EGYENES A­­DÁSBAN LÁTHATJUK AZ URUGUAY — OLASZORSZÁG MÉRKŐZÉST. TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX TELEX • TELEX • Nem változott az élmezőny rang­sora a balatoni nemzetközi női sakk­tornán: tíz forduló után is a szovjet Zatulovszkaja vezet , 7,5 ponttal és egy függőjátszmával, a magyar Pe­­rubszky (6,5) és Verőczi (6) előtt. Mar­gareta Teodorescu (5,5 ponttal), a magyar Purollel holtversenyben a 4—5. helyen áll. Legutóbb Teodores­cu (világossal) nyert Verőczi ellen, míg a Zatulovszkaja—Reicher játsz­ma függőben maradt . Befejezéshez közeledik a Roland Garros-i nemzet­közi teniszverseny. Versenyzőink férfi párosban és vegyespárosban bejutot­tak az elődöntőbe. A Tiriac, Nastase pár ellenfele az ausztrál Crealy, Sto­ne kettős lesz, míg a Nastase, Casals (USA) vegyespáros a Durr, Barclay francia kettőssel mérkőzik. A tornán nagyszerűen szerepel a jugoszláv Franulovics. A férfi egyéni elődöntő­je során drámai küzdelemben, 6:4, 4:6, 1:6, 8:6, 7:5 arányban múlta fe­lül az amerikai Cliff Richeyt . A fővárosban vasárnap kezdődő nem­zetközi céllövő bajnokságunkra 19 ország több mint 490 versenyzője je­lentette be részvételét, köztük Eu­rópa- és világbajnokok, olimpiai ér­mesek. A műsorba több, eddig ke­vésbé ismert számot is beiktattak. • Franco Bitossi nyerte a Lido Sesolo — Arta Terme (165 km) közötti 17. szakaszt Olaszország kerékpáros kör­versenyén. Egyéni összetettben a­­zonban továbbra is a belga Eddy Merckx áll az élen, Ole Ritter és Gimondi előtt . Tokióban közölték, hogy az 1972. évi Téli Olimpiai Já­tékokra eddig 29 ország jelentette be részvételét, köztük a Szovjetunió, az USA, Románia, Görögország, Hollan­dia, Olaszország, Magyarország, Svájc és Svédország.

Next