Előre, 1970. augusztus (24. évfolyam, 7071-7095. szám)
1970-08-07 / 7076. szám
Brassó megye dolgozóinak szorgalmáról, alkotó szenvedélyéről, munkasikereiről sokszor beszámoltunk már az utóbbi hónapokban s ha most újból róluk szólunk, csupán azért tesszük, mert a brassóiak ismételten bizonyítottak. Nagy nemzeti ünnepünk tiszteletére jogos örömmel és büszkeséggel, újabb kiemelkedő munkasikereket jelenthetnek a megye ipari dolgozói. De hadd fordítsuk le mindezt a számok nyelvére : Brassó megye ipara négy nappal határidő előtt teljesítette a hét havi tervfeladatokat, az előirányzott össztermelést és árutermelést értékben 313,5 millió, illetve 359,6 millió lejjel szárnyalta túl, az exportterv teljesítésében pedig 140,5 millió lejes többletet valósított meg. Külön hangsúlyoznunk kell, hogy a munkatermelékenység a tervhez képest további 1,6 százalékos növekedést mutat megyei szinten, a terven felüli termelés mintegy 79 százaléka ezen az úton valósult meg. Hasonló jó eredményeket értek el az anyagi és pénzeszközök felhasználásában. A vállalások valóra váltásában kitűnt többek között a brassói traktorgyár, a tehergépkocsigyár, a szerszámgyár, a cementgyár, a feketehalmi bádogárugyár, a fogarasi vegyipari kombinát, a zernyesti cellulóz- és papírgyár és a botfalusi cukorgyár. Nem sorolhatjuk fel mindazokat a műszaki-szervezési intézkedéseket, amelyek hozzájárultak a sikerhez, de hangsúlyozzuk : az objektív tényezők mellett sokat nyomott a latba a készséges feladatvállalás és következetes munka, amellyel a dolgozók megyeszerte teljesítették a tervet, a vállalásokat. A meghosszabbított műszakokat, a vasárnapi munkát az országot ért csapás követelte meg : július utolsó vasárnapján például 36 ipari egységben mintegy 15 000 dolgozó 7 millió lej értékű termelést valósított meg, de ezenkívül is minden munkanapot úgy hasznosítottak, hogy a terv és a vállalás ne szenvedjen hiányt. Az ünnepi beszámolóhoz feltétlenül hozzátartozik az is, hogy néhány vállalat, köztük a földvári téglagyár, a fogarasi fakitermelő és feldolgozó egység lemaradt a munkatermelékenység növelésével. Továbbá az is, hogy e fontos mutató alakulását egyes helyeken, mint a traktorgyárban, a tehergépkocsigyárban, a zernyesti 6 Martie-ban, kedvezőtlenül befolyásolta a tervezett munkáslétszám túlhaladása ; a traktorgyárban például az első félévben 432 alkalmazottal több volt az előirányzott létszámnál. Kilenc vállalatban a viktóriavárosi vegyipari kombinátban, a brassói posztógyárban és másutt nem teljesítették határidőre az exporttervet. Ha mindez nem fordul elő még szebb, dicséretesebb lenne a megye ipari tevékenysége, eredményesebb a belső tartalékok értékesítésére fordított munka. Máskülönben éppen ezeket mérték fel, többek között, az elmúlt hetekben lezajlott vállalati közgyűlések, s azt a következtetést vonták le, hogy az esztendő hátralévő időszakában még jobb lehet a teljesítmény. Hogyan, miképpen? Ez is körvonalazódott ugyancsak a közgyűléseken, s konkrét javaslatokban öltött testet : a Hidromecanica üzemben, a fakitermelő- és feldolgozó kombinátban és egyebütt sok millióval növelték a jövő esztendő tervfeladatát. Összegezésképpen elmondhatjuk : Brassó megye üzemei becsülettel helytállnak a hétköznapokon s az ünnepi versenyszakaszban egyaránt. (Munkatársunktól) ÜNNEPKÖSZÖNTŐ MUNKASIKEREK A SZÁMOK ÉS TETTEK ÉRTÉKE Még néhány napig lehet optimális körülmények között vetni HARGITA MEGYÉBEN SEGÍT A JOBB SZERVEZÉS A másodvetésnek Hargita megyében erős korlátokat szabnak az itteni viszonylag mostoha természeti körülmények : a kései tavaszodás, a korán lehulló hóharmat. A megye legnagyobb részén, a hegyek közé ékelt Csíkban, Gyergyóban és Maroshévíz vidékén az aratás, , betakarítás ideje általában ' 'augusztus közepéig, végéig húzódik el, s a szeptember végi — október eleji növénytermesztő harmathullásig fennmaradó alig egy hónap bizony édeskevés másodvetésű tenyészidőnek. A megyei mezőgazdasági igazgatóság ebből a realitásból indult tehát ki, amikor kidolgozta a másodvetések alkalmazásának hargitai tervét. E tervek viszonylag kis területet, alig valamivel több mint 2000 hektárt fognak át, mégis, főleg az érintett mtsz-ek szempontjából, megvan a maguk fontossága. A szóbanforgó 2000 hektárt ugyanis, főleg olyan termelőszövetkezetek másodszor bevetett mezőgazdasági területe képezi, amelyekben évenként ismétlődő gond a gazdag állatállomány számára szükséges takarmányalap előteremtése. És a hét elején készített összesítésből kiderül, hogy a megye mezőgazdasága 40,2 százalékban teljesítette másodvetési tervét, ami — figyelembe véve, hogy a megye a harmadik éghajlati zónában fekszik — jó eredménynek mondható, igaz, az adatok alaposabb elemzése több egységben halogatást, téblábolást, rossz munkaszervezést mutat. A Székelyudvarhely szomszédságában levő szentléleki termelőszövetkezetben eddig közel 250 hektárról aratták le a búzát, de csak 10 hektárról takarították be a termést. A termelőszövetkezeti tagságot teljes egészében a nagyon fontos és valóban sürgető aratásra mozgósították, ami, végeredményben dicséretre méltó, véleményünk szerint viszont ezzel jobb összhangban kellett volna megszervezni a betakarítást, a földterület felszabadítását a másodvetés számára. A termelőszövetkezet mérnöke, Hilber Ferenc arra hivatkozik, hogy a megyétől másodvetési tervként kapott 30 hektár megvalósításához nincsenek meg az optimális feltételek, sem vetőmaggal, sem szabad területtel nem rendelkeznek, ezek ellenére a tervet mégis teljesíteni fogják, csütörtökön megkezdik (reméljük, megkezdték) a bükköny vetését. Mindenesetre úgy is meg lehetett volna szervezni a munkák sorrendjét, hogy a másodvetéshez ne az Kálmán Gyula (Folytatása az 5. oldalon) TÁVIRAT Őexcellenciája ALFREDO ÓVANDO CANDIA tábornok úrnak, Bolívia Köztársaság elnökének Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa, a román nép és a magam nevében üdvözletemet küldöm Bolívia Köztársaság Nemzeti ünnepe alkalmából. A bolíviai népnek jólétet, Excellenciádnak boldogságot kívánok. NICOLAE CEAUSESCU, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság XXIV. évfolyam 7076 sz. 6 oldalára 30 báni 1970. augusztus 7., péntek A kolozsvári textilipari kombinátban korszerű gépek szövik a kiváló minőségű szöveteket. Tordai Erzsébet a részleg élmunkásnője nagy figyelemmel kíséri a gépek munkáját (CSOMAFAY FERENC felvétele) Éppen két fesztivál között vagyunk, kevés malíciával majdnem azt mondhatnám, még el sem illant a flekkenszag az egyik után, s már felettünk az Aviasan gépe, szórja a röpcéket a következő híreivel. Vaskos levélköteggel beállít a postás: meghívók, plakátok sejlenek a bélyeg alatt . Tavasz a Hargitán, Gátnai Leányvásár, Tulceai Tavirózsa, Oltmenti, Maros-menti... Slőnic-Moldvai... Országszerte elszaporodtak a műkedvelők százait és az érdeklődők ezreit mozgató nyári rendezvények. Ismét a mieinkkel példálózom : Bálványos’70. Ponyvás tehergépkocsik, cammogó autóbuszok és köztük bújócskát játszó kiskocsik, motorkerékpárok százai kavarják a port , bolybaverődött kerékpárosok tapossák a pedált a legközelebbi településtől is húsz kilométerre fekvő fürdőtelep felé. A zöme környékbeli, de mások két-háromszáz kilométerről, az Arges, Maros, az Olt és Tatros völgyéből, a Bodza vize mellől vagy a Vráncsai hegyek közül érkeznek. Tíz-tizenegy órára már hegyoldalnyi tömeg telepedik a természetes amfiteátrum lelátóira. Tíz-tizenkét ezerre becsülik a jelenlevők számát, s biztosan egy harmadik, talán ennél is nagyobb szám az igazi. Gyönyörű idő ígérkezik, de eszembe jut, hogy a tavaly ugyanitt, zuhogó esőben is majdnem ennyien álltak... Az első számú látványosság a nézőtér közepén trónoló színpad. A nagyja szemével, az apraja kezével-lábával is körültapogatja a szabálytalan, több helyen horpadt ellipszis alakú nézőteret, az ezt körülszaladó kőcsipkés várfalat és a háttért alkotó belső várudvart,l a színpadra nyíló kapukkal. Ciklopikus falak, érdesen hagyott felületek, s alakra szakasztott mása a természetes háttérül választott igazi Bálványosvárnak. A rendezők, úgy látszik, játékos kedvükben, felépítették ezt a mini-várat, az udvarát deszkával födték, s ezen ropják majd a párok a táncot. Hét hegyoldalról visszhangzó ünnepély kerekedik, s bár háromra tervezték, hét óra múlva is dobban a deszka a táncosok csizmája alatt. Mi az oka ennek a nagy népszerűségnek ? Előbb is minden bizonynyal a hely és a hagyományok vonzása. Bálványosvár és környéke például a mondák és legendák földje, több évszázados népi zarándokhely, amely ásványvizeivel, üdítő levegőjével emberemlékezet óta gyógyítja az errejárókat, írók, tudósok fantáziáját serkentette jelenség- és okmagyarázatra. Várát már a tizennegyedik századi peres okiratok emlegetik, történetét régi s jelenkori tudósok találgatják, népgyógyászati hatását már a XVIII. században könyvbe foglalták. Ma országszerte ismert fürdőhely. Szervezünk vagy nem szervezünk fesztivált, közeli és távoli vidékek lakosai s a külföldiek is egyre többen keresik fel, és akárcsak régen, valamelyik borvízforrásnál, tábortűz mellett, előbuggyan ma is a népdal, s a társalgásba szövődik egy-egy monda-foszlány. A nagy népünnepélyek, nyári fesztiválok helyének megválasztása tehát legalább félsiker. Máramarostól a Mócvidékig, Észak-Moldvától Dobrudzsáig minden tájegységnek megvannak a hagyományos kiránduló és szórakozó helyei. S a legszerencsésebb a népdalt, népi szokásokat, a táncot és népviseletet természetes környezetében, talán éppen születési helyén bemutatni. Gáinának, az udvarhelyi Szejkének, Bálványosnak, a vajnafalvi juhászlakodalmasnak, a baráti bányászünnepségnek, az ikavári majálisnak (Csernáton) épp ezért van akkora sikere. De a nyári szabadtéri ünnepségek ürügyén hadd mondom el, hogy falvainkon a régi szabadtéri szórakozóhelyek, a faluvégi vagy faluközi pázsitok, majáliskertek többnyire eltűntek, kaszálóvá, szántóterületté alakultak. Márpedig egy hektárnyi labdarúgó pályának nevezett ugaron nem lehet megoldani a szabadtéri sport- és kulturális rendezvényeket. Szerintem a községrendezéssel párhuzamosan kellene keresni a megoldást — épp most dolgozzák ki a terveket mindenfelé ! — s fásítani, bokrosítani kellene ezeket a helyeket, és támogatni minden olyan kezdeményezést, hogy önkéntes hozzájárulással, hazafias munkával szedjük rendbe újra a régi „feredőket", ahogy mifelénk mondják, s ezeket a mai igényekhez igazítsuk. Ismét „hazabeszélek", amikor a dálnoki Feredőt, a csernátoni Csókásfürdőt, a hatolykai mofettát vagy a martonosi kádakat emlegetem. A nyári szabadtéri ünnepségek sikerét nyilván a helyválasztás mellett a lakosság kiránduló kedve, a hétvégi kikapcsolódás igénye és — a néhány évvel ezelőtt olyannyira túlszervezett és elbürokratizált, több szakaszra tagolt műkedvelő versenyeseik mérsékelése is elősegíti. De megvan ezeknek az ünnepségeknek a maguk szellemi haszna is: a népi kultúra felfedezése, ápolása, gondolatainkba, érzelmeinkbe, műveltségünkbe építése. Különösen, ha a szervezők az eredeti színekre és ízekre, a jellegzetesen helyi vonásokra összpontosítanak. A színvonaltól és eredetiségtől függ a népi alkotások iránti érdeklődés alakulása, a szomszédos és távolabbi vidékek szellemi termékeinek, művészetének kölcsönös megbecsülése, a népi alkotások tudatos vállalása, jelenbe és jövőbe mentése. Nemcsak az én véleményem, hogy a bálványosi seregszemlét például csupán a kézdivásárhelyiek, immár a színpadról és a tévéből is országszerte ismert Bálványosi Legendája miatt is érdemes lett volna megszervezni. S hinni meg Sylvester Lajos a Kovászna megyei művelődés- és művészetügyi bizottság elnöke (Folytatása a 2. oldalon) idény, igény, közművelődés a FESZTIVÁLON ÉS AZON KÍVÜL A TELEPÜLÉSRENDEZÉS JELENLEGI HELYZETE ÉS PERSPEKTÍVÁI INTERJÚ VICTOR CATANA műépítésszel, az Arad megyei városrendezési és műépítészeti igazgatóság igazgatójával Bármerre pillantunk, bárhol járunk, építőtelepre bukkanunk. Kiselyre vagy nagyobbra, attól függően, hogy gyárat, üzemet, kombinátot, gazdasági udvart, farmot, családi vagy tömbházat, lakónegyedet komponálnak meg téglából, betonból, vasból és üvegből az építők. Az emberben sokszor fel sem merül a kérdés, miért ide vagy oda építenek, miért nem máshova, s hogyan kerülhető el a zűrzavar, a megrendelő kénye-kedve szerinti építkezés. Pedig „előre látni“ egy várost, egy vidéket, egy megyét rendkívül fontos tényezője a települések ésszerű fejlődésének. S ez az „előre látni“ olyan tudományos munka, amely műépítész, szociológus, közgazdász, térképész, geológus, hidrológus és ki tudja még hány tudományág képviselői közös tevékenységének eredménye. — Munkánk minden esetben a felméréssel kezdődik, hisz a legkisebb terv sem készülhet el ma anélkül, hogy az egészet és minden lehető oldalról ne ismernéd behatóan. Ma már egy faluban sem lehet csak úgy vaktában, pontos felmérések nélkül házat építeni. Ismerni kell ehhez számtalan olyan tényezőt, amely a kívülállónak esetleg nem mond sokat. Például azt, hogy a falu egyáltalán életképes-e vagy sem. Erre a feleletet a szociológusok és a közgazdászok adják meg, természetesen pontos felmérések alapján. Tovább menve, ha a falu életképes, akkor jön a következő ismérv: az építkező által kiválasztott terület a település milyen zónájába esik. Mert ha az központi fekvésű, akkor oda olyan épületet képzel el a műépítész, amely jelenlétével emeli a faluközpont urbanisztikai képét. És így folytathatnók tovább. — Ezek szerint egy megyében, esetünkben Arad megyében, minden település sorsáról, fejlesztési perspektíváiról pontos tervet kell készíteni. — Ezek a tervek már nagy többségükben meg is vannak, vagy kidolgozás alatt állnak, de még ezzel sem tekinthetjük lezártnak a településrendezés kérdését, mert ahhoz a műépítésznek látnia kell az egész megyét a maga sokrétű társadalmigazdasági és kulturális életével, fejlődési perspektíváival. Ma a településrendezés oly bonyolult, hogy számtalan tudományág képviselői is csak rendkívüli erőfeszítésekkel, tudással és... fantáziával tudják a ma, de még inkább a jövő színvonalán elvégezni. Nem szabad ugyanis elfeledni, hogy ebben a szakmában ami jó ma, az rossz lehet holnap, ami jó holnap, rossz lehet holnapután. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi, műépítészek, két síkon dolgozunk. Az egyik a tér, azaz az adott településhálózat, a másik az idő síkja. S ebből legfeljebb az elsőt tudjuk mértani pontossággal felmérni, a másodikat, ha évtizedek perspektíváiról van szó, az említett tudományágak művelőinek segítségével legfeljebb „kitalálni“. — Azt hiszem, ezt az elméleti eszmefuttatást a végtelenségig tudnánk folytatni, hisz könyvtárra való kötetek boncolgatták a kérdést, s a szakemberek távolról sem jutottak végleges eredményre. Arra kérném tehát, hogy a továbbiakban szíveskedjék tájékoztatni Arad megye településeinek perspektíváiról, a megye településrendezésének problémáiról, anélkül, hogy a távoli jövő titkait próbálnánk kitalálni, az elkövetkező pár év terveiről beszélgessünk el egy kicsit. — 1970 kétszeresen is nehéz esztendő a műépítészeknek. Egyrészt azért, mert az ötéves terv utolsó évében járunk, ami újabb, a következő ötéves tervvel kapcsolatos feladatok megoldását rója ránk. Másrészt pedig azért, mert a májusi-júniusi áradások következtében számtalan település sorsát kellett sokszor napok alatt eldöntenünk. De térjek rá az elsőre. Még ebben az esztendőben újra kell alkotnunk a települések rendezési tervét a következő ötéves terv követelményeinek, új objektumainak megfelelően, amelyet a fővárosi ISCAS, a későbbiekben pedig a Minisztertanács fog jóváhagyni. Ezzel párhuzamosan a jövő év első harmadáig el kell készítenünk a megye településrendszerének, valamint turisztikai hálózatának tanulmányát.. Ezeknek a nagyszabású tanulmányoknak a kidolgozásával párhuzamosan természetesen végezzük mindennapi sokrétű munkánkat. A területi-közigazgatási átszervezés után 63 községbe tömörítettük a településeket. Ez a szám azonban távolról sem fedi a falvak, tanyák számát, egyelőre csak közigazgatási egységek. A következő lépés az volt, hogy minden községnek, városnak kidolgozzuk a rendezési tervét, hogy megindulhasson ezek kiépítése, továbbfejlesztése. Ezt a munkát folytatva az idén készül el Pankota, Nagylak és Kürtös rendezési terve, jövőre újratervezzük Köröskisjenő, Borosjenő, Borossebes városrendezési tervét. Ami a községeket illeti, már elkészült Szentanna, Gyorok, Opálos és Világos, és év végéig kész Othalom, Fakert, Sofronya és Angyalkút alárendelt községek, valamint Vinga, Pécska rendezési terve. Ebben az ütemben haladva 1973-ig elkészül minden helység terve. — A következő lépés? — A rendezési tervek alapján részletterveket dolgozunk ki. A Gyarmath János (Folytatása a 4. oldalon) ARAD MEGYÉBEN a központon tehát nem kellett változtatnunk csaknem semmit, csupán néhány beépítetlen telek sorsáról kell döntenünk. Ami már több fejtörést okozott, az a peremnegyedek sorsa volt, a gyárnegyedeké, szórakoztató pihenő övezet kialakításáé, valamint az új lakónegyedek helyének meghatározásáé"