Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)

1971-04-09 / 7283. szám

TERVEZÉS ALKUVAL F eltehetően találomra ad­ta meg a gyulafehérvá­ri ipari központ a ko­lozsvári CARBOCHIM üzemnek az 1971. évi önköltség irányszámot, azt a mutatót, amely arra hivatott, hogy a lehető legjobban tükrözze egy vállalatban a gazdasági haté­konyság növelését szolgáló belső tartalékok értékesítését. Már a leg­egyszerűbb elemzéssel is kiderül például az anyagi költségek és az egész árutermelés önköltsége közti arány teljes elhibázottsága, mivel egyik teljesítése kizárja a másik el­érésének lehetőségét. A tervfeladat ilyenszerű megállapítása megindí­tott az üzem és az ipari központ között egy hosszas vitát, amely még ma sem fejeződött be, és amelyre minden valószínűség szerint csak az év vége tesz majd pontot. „Ha már lúd, legyen kövér“ — gondolhatták a CARBOCHIM terv­osztályán és apait-anyait beleadva a költségekbe, sikerült is azokat feltornáztatniuk. Mikor a számítá­sok végére értek, kiderült, hogy az üzem által tervezett, az ezer lej ér­tékű árutermelést terhelő költségek 26,1 lejjel magasabbak mint az ipa­ri központ által megadott irány­szám, de a tavalyi megvalósításokat is 4,2 lejjel túllépik. Az igazgató­bizottság nyilvánva­lóan túlzottnak ítélhette meg a terv első változatát és addig „elemezte“ az egyes tételeket, amíg az eredeti­leg négy millió lejt elérő túllépés­ből 2 560 000 lejt „csökkentett“. Aki valamennyire is tisztában van az önköltségi terv összeállításának bo­nyolult feladatával, természetesen tudja, hogy egy-két órás gyűlésen ekkora tartalékot felfedezni csak úgy lehet, ha a kalkulációkat elő­zőleg felületesen, a lehetőségek szakavatott mérlegelése nélkül ké­szítették el. Azonban még így is akad néhány kérdőjel. Az például, hogy mennyire volt megalapozott az igazgató bizottság döntése, amelynek alapján az eredetileg egy millió lejes iskoláztatási költségeket minden további nélkül 100 000 lej­re vágták le. Vagy az eredeti költ­ség lett volna irreális ? Mikor a tervosztály vezetője Gyulafehérvárról visszatért, a ma­gával hozott tervváltozat újabb egy millió lejes csökkenést mutatott. Valószínű ennyire volt szüksége az ipari központnak ahhoz, ,hogy a mi­nisztérium által jóváhagyott terv­feladatba „beleférjen“. Ha ez az újabb csökkenés a felettes szerv szakemberei által végzett felmérés eredménye lenne, nem is volna mit kifogásolnunk. Sajnos azonban, az történt, hogy a költségtételek leg­nagyobb részét változatlanul hagy­ták és ott, ahol a módosítások a legegyszerűbbnek tűntek, addig vágtak, amíg kikerekedett a millió, így történhetett meg, hogy a CARBOCHIM idei önköltségi tervé­ben nincsenek eladási költségek. Nem mintha ezeket az üzem kikü­szöbölhette volna, hanem­­ nem fér­tek be a keretbe és kihagyták őket. A Gyulafehérvárra elvitt változat­ban szerepelt 272 000 lej eladási költség is, de az ipari központtól visszahozott terv már egyetlen irá­nit sem irányoz elő erre a célra. Conda Paun, a CARBOCHIM tervosztálya vezetőjének véleménye szerint, az eladási költségek az egész árutermelés önköltségét fel­tüntető C.P. G nyomtatványon a nyersanyagköltségek között szere­pelnek. Felettébb furcsa magyará­zat, mert remélhetőleg a tervosztály vezetője tisztában van azzal, hogy az eladási költségek, az önköltség tervezésére vonatkozó Szabályzat 79. szakasza alapján, az iparválla­latok által az áru forgalmazására elköltött összegeket (még csak meg­közelítőleg sem anyagköltségeket !) foglalják magukba és amelyeket, ugyanannak a szabályzatnak a 82. szakasz c. pontjában leszögezett el­vek szerint, belefoglalnak a válla­lat árutermelésének teljes önköltsé­gébe. Az eladási költségeket kife­lejteni nem lehet, a CARBOCHIM és felettes szervének eljárása tehát teljes mértékben szabálytalan ! Mégha el is fogadnánk az üzem érvelését, és az eladási költségek ki­hagyását (a nyersanyagokhoz soro­lását ?) mint elírást tekintenénk, az ipari központtól kialkudott önkölt­ségi tervet akkor sem vehetjük reálisnak. Éspedig azért nem, mert az első negyedévre februárban meg­állapított 891,2 lejes (ezer lej áru­termelésre számítva) önköltséggel szemben az első két hónapban 917,2 lejt értek el, ami — az egész ne­gyedévre átszámítva — a megenge- Keszthelyi Gyula (Folytatása a 4. oldalon) h­ívén az Oktatás-­­­ügyi Minisztérium “ szíves meghívásá­val, szerdán és csütörtö­kön részt vettünk azon a tudományos ülésszakon, amelyet a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájával, valamint a Lélektani Intézettel és a Pedagógiai Kutatóinté­zettel közösen szervezett az RKP megalakulásának félszázados évfordulója tiszteletére. Az ülésszak a lélektani és pedagógiai kutatásoknak az oktatási és ipari tevékenységhez való hozzájárulását tár­gyalta. A dolgozatok és viták annyira szerteága­zók voltak, hogy érdem­ben­ elemzésükre csak a szaksajtó vállalkozhat, magunk ezúttal csupán egyetlen kérdésre térünk ki részletesebben : a ter­melőmunkának az okta­tásban játszott szerepére. Ezt a témát fejtegette megnyitó beszédében Mir­­cea Malisa oktatásügyi miniszter, a tőle megszo­kott világos érveléssel, alapos dokumentációval, majd a viták során több neves szakember tért visz­­sza a kérdésre újabb ar­gumentációval. Az egymásra rálicitáló, hol szellemes, hol száraz tudományossággal felsora­koztatott érvek nyomán lelki szemeink előtt egy­szer csak megjelent két tanuló : az egyik, akit az iskolapadba szögezet­­ten naponta árasztanak el tanárai az elméletek, képletek, táblázatok, érv­számok, szabályok töme­gével, akinek tankönyvei és oktatói minden követ­keztetést tálcán szállíta­nak, és a másik gyermek, aki a tudományos ma­gyarázatokat, a jelensé­gek közötti összefüggése­ket maga szűri le a labo­ratóriumban, a gyárban vagy iskolai műhelyben, aki mindenfajta teóriához a gyakorlat felől, a ter­mészeti megfigyelésekből jut el és nem fordítva. Gondoljuk, nem szüksé­ges már mondani, melyik típus a múlté és részben még a jelené, és melyik még a jelené, de egészé­ben már a jövőé. A cél most az: minél keveseb­bet az osztályban és men­től többet a laboratórium­ban, gyárban, műhelyben, természetben, minél keve­sebb száraz elméletet és minél több olyan tevé­kenységet, amely a tanu­lóban kialakítja az ön­álló gondolkodás készsé­gét, és fogékonnyá teszi a termelőmunka szépsé­gére. Az iskolával szemben támasztott új igényeket a tudomány és technika ro­hamos fejlődése hozta ma­gával. Nicolae Ceausescu elvtárs a KISZ IX. kong­resszusán elhangzott be­szédében hangsúlyozta : „A jövő nagy gazdasági és társadalmi objektumait, törekvéseinket a sokolda­lúan fejlett szocialista társadalom megteremté­sére csak magas tudo­mányos és műszaki fel­­készültséggel, az általá­nos ismeretek széles lá­tókörével, alapos gyakor­lati készségekkel felruhá­zott emberek valósíthatják meg". Többen felhívták a fi­gyelmet arra, hogy okta­tásunk túlzott elméletisé­­gének csökkentése és a gyakorlati tevékenység elő­térbe helyezése nem je­lenthet visszatérést a haj­dani iskola empirikus mód­szereihez. A munkára, gya­korlati életre való neve­lés nem öncélúan törté­nik, hanem gazdasági­társadalmi fejlődésünk távlatainak pontos isme­retében, ezek igényei sze­rint. Az iskolának olyan embereket kell nevelnie, akik otthonosan mozog­nak az elektronikus be­rendezések, távvezérlésű, korszerű gépek világában is, akik megfelelő gazda­sági ismeretek birtokában valóban a nemzeti va­gyon, a termelőeszközök gazdáinak érzik magu­kat, akik tisztában van­nak, hogy a társadalom­nak mindenfajta szakem­berre egyaránt szüksége van, a fejlődés követel­ményei nem tesznek meg­különböztetést fizikai és szellemi munkások között. Ennek a gyakorlati szel­lemnek kell áthatnia az oktató-nevelő tevékenység egészét, még a nyelvok­tatást is, mert ma már nem engedhető meg, hogy egy általános isko­lát végzett ifjú könyv nél­kül fújjon nyelvtani és stilisztikai szabályokat, irodalomtörténeti adato­kat, de ne tudjon meg­írni egy kérvényt, egy jegyzőkönyvet, magán­levelet vagy kitölteni űr­lapokat. Az iskolának ez a mi­nőségi változása óriási tesztet jelent a tanár szá­mára is, akin végső so­ron áll vagy bukik a mai tanulóifjúság ilyenszerű képzésének hatékonysága. Az a tanár, aki tanítvá­nyaitól csupán meghatá­rozásokat, számadatokat, tételeket követel, s ezek­hez példákat említ az életből, már a múlté. Az a tanár, aki a gyakorlati életre nevel, aki tanítvá­nyait rászoktatja az ön­álló gondolkodásra, hoz­zásegíti őket, hogy ma­guk vonjanak le követ­keztetéseket a jelenségek törvényszerű összefüggé­seiből, akinek munkája nyomán a gyermek fogé­kony minden újra, süti a megismerés vágya, kí­váncsi a gazdasági-társa­dalmi élet minden jelen­ségére, az ilyen tanár a mai idők embere. És befejezésül egy er­kölcsi jellegű érv, amely a munkára nevelés hasz­nát példázza, és amelyet oktatásügyi miniszterünk idézett egyik hajdani elődje­ tollából : akit kora gyermekkorától a munka tiszteletére nevelnek, az később sem fog hajbó­kolni a fehér kezek előtt. Barabás István Az élet iskolája 50 ÉV NYOMÁBAN (■­) „KOMMUNISTÁK VAGYUNK!“ Az emlékezés ösvényeit járjuk. Megfakult, régi újságcikkek, ki tudja, annyi éven át hol rejtegetett gyűrött, titkon nyomott röplapok, felhí­vások, „Olvasd és add tovább !“ feliratot viselő illegá­lis újságokban lapozunk. Kézbe veszünk egy-egy, türelmes munkával, művészi igényességgel börtönben készült emléktárgyat, és tűnődve hallgatjuk a kor élő, ma is cselekvő szemtanúit. Embereket, akik az eszme szolgálatában mindent vállaltak, s akiket együtt úgy hívtak : A PART­I Emlékek rajzanak elő a féktelen terror legsúlyosabb időszakából s szavakban, képekben életre keltik a múltat. „Emlékeznünk kell — mondja a 75. életévében járó Kacsó Ferenc —, hogy ne felejtsük : másként is volt. Mert a jót hamar megszokja az ember, s a rossz­ra, ha egyszer elmúlt, csak legyint.. HÁROMNEGYED évszázad áll mögötte, s ez több, mint egy em­beröltő. Hetvenöt esztendő, még­hozzá micsoda hetvenöt ! Két világ­háborúval, forradalommal, meg­számlálhatatlan sok sztrájkkal, még több letartóztatással, embertelen megkínoztatással és hosszú évekig tartó börtönbüntetésekkel. Szaka­datlan harcban, küzdelemben, két letartóztatás között s a gumibotos vallatok előtt, börtönben és rendőri felügyelet alatt, mindenütt és min­denkor az igazságba, a holnapba vetett szilárd hittel, olyan lelkierő­vel, amelyet embernek csak igaz eszme adhat. Kacsó Ferenc 1921 óta tagja a Román Kommunista Pártnak. Mindenre emlékszik, magas kora ellenére teljes szellemi frisseségé­nek birtokában akár az esemény napját is megnevezi negyven, öt­ven esztendő távlatából. Hitelét fennmaradt dokumentumok igazol­ják. - Jól emlékszem, 1920 októberé­ben, az általános sztrájk idején a szociáldemokraták jobboldali frak­ciója, lemondva a politikai követe­lésekről, sőt, a nyolc órás munka­időről is, elárulta a sztrájkot , kezdi emlékeit s ecseteli a fel­háborodást, amely a munkások soraiban keletkezett. Aki még kételkedett, most meg­győződhetett : a munkásosztály forradalmi ügyét a szociáldemok­rácia semmiképpen sem képvisel­heti. Ezzel a felismeréssel új szakasz kezdődött a romániai munkásmoz­galom történetében. A maros­vásárhelyi baloldali frakció kisza­kadt a szociáldemokrata pártból és az akkori Munkásotthonban meg­alakította a kommunista pártot. Nem sokkal később Köblös Eleket más választottakkal együtt, Maros­­vásárhely és a Maros-völgyi forra­dalmi munkások képviseletében az országos kongresszusra küldték. A történészek feljegyezték : kö­vetkezett a Dealul Spirii per, majd hosszas halogatás után, a közvé­lemény növekvő nyomására a le­tartóztatottak nagy részét „am­nesztiában" részesítették. Ekkor Marosvásárhely jelentős helyre emelkedett a hazai munkás­­mozgalom történetében. Itt ala­kult meg Erdély első, legnépesebb és legerősebb kommunista párt­­szervezete. Akkoriban Kacsó Ferenc a párt öt megyére kiterjedő terü­letének titkára volt. HIVATALOS feljegyzések rögzítik az akkori eseményeket. 1922 július 23-án, vasárnap dél­előtt az egykori Transilvania szálló és kávéház színházteremnek is használt épületében, több mint ezerötszáz marosvásárhelyi és Ma­ros-völgyi munkás gyűlt össze. Pejan Anton, a Maros-völgyi famunkások szakszervezetének titkára vezette a gyűlést és ismertette, hogyan sike­rült a pártbizottságnak a terror el­lenére megmentenie és irányítania a szervezetet, majd Köblös Elek­nek, a párt alakuló kongresszusán letartóztatott marosvásárhelyi kül­döttnek, a Dealul Spirit-per egyik vádlottjának adta meg a szót. „A burzsoázia azzal vádolt, hogy olyan agitátorok vagyunk, akik tá­vol állnak a tömegektől. Megkér­deztek valamennyieteket, akik­re- Gáspár Tibor (Folytatása a 2. oldalon) KACSÓ FERENC FEKETE MIHÁLY 1921 1971 Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság XXIV. évfolyam 7283 sz. — 6 oldal ára 30 báni — 1971. április 9., péntek Kicsiny irodáik és nagy termelő­felület. Pázsitgyár. Nagyüzem a szó valódi értelmében. A szék­hely Csíkszereda. Termelési hely a Hargita lankái, a Tolvajostető, a Kelemen Havasok vonulatai, a bucsini, kalendai emelkedők. A termék : a fű , ötvenmillió négy­zetméter gyepszőnyeg ... ötven­ezer hektár a 138 ezer hektárból, íme, az idei célkitűzés ! De ho­gyan is gyártják itt a gyepsző­­nyeget ? Sokféleképpen. Úgy is, hogy vegyszerrel kiirtják a nem­kívánt gyomfüveket Úgy is, hogy a műtrágyák ezer tonnáit szórják el. Úgy is, hogy csomósebirt, csenkeszeket telepítenek. Vagy úgy, hogy a havasokat is birto­kukba veszik a gépek. Fésülik. PÁZSITGYÁR boronálják, lazítják és felü­lvezik a gyepszőnyeget, és úgy is, hogy a fejszét használják ott, ahol a fa, a bokor gyom. Ne várja most az olvasó, hogy számokban is ismertessük mind­azt, amit Daradics József, a vál­lalat főmérnöke oly sokatmon­­dóan sorolt fel. Csupán műtrá­gyával 17 ezer hektárt javítanak fel, lényegesen többet, mint elő­zőleg bármikor. S lényegesen több műtrágyát is szórnak el hektáronként, mint a megelőző években. Szóval kerülni szeretnék a számokat, hiszen a lényeg úgy is valami másban van. Furcsa mó- Flóra Gábor (Folytatása a 4. oldalon) AZ SZKP XXIV. KONGRESSZUSÁN RÉSZT VEVŐ Román Kommunista Párt küldöttségének látogatása az Azerbajdzsáni SZSZK-ban A Román Kommunista Párt kül­döttsége, amely élén Nicolae Ceausescu elvtárssal, az RKP főtit­kárával részt vesz az SZKP XXIV. kongresszusán, április 7-én, szerdán délelőtt Bakuban az Azerbajdzsáni SZSZK fővárosában, ebben az erős gazdasági és kulturális központban tett látogatást. Akárcsak az előző napon, ez alka­­lommal is ezrek köszöntötték meleg vendégszeretettel a román nép kül­dötteit. A Román Kommunista Párt kül­döttsége megkoszorúzta annak a 26 kommunista forradalmár biztosnak az emlékmauzóleumát, akit 1918- ban a külföldi intervenciósok és a belföldi reakció meggyilkolt Baku­ban. A koszorúzási ünnepségen je­len volt G. Aljev, az Azerbajdzsáni KP KB első titkára, M. A. Leszecs­­ko, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának alelnöke, V.M. Busujev, az SZKP KB osz­tályvezetője, V. I. Drozgyenko, a Szovjetunió bukaresti nagykövete, valamint az Azerbajdzsáni KP KB több titkára, a köztársasági kor­mány több tagja. Ezután megtekintették Azerbajd­zsán történelmi múzeumát. A Román Kommunista Párt kül­döttsége ezt követően ellátogatott a Káspi-tenger partján, Bakutól mintegy 40 kilométerre 1948-ban épített ipari központba, Szumgajt­­ba. A város bejáratánál pionírcso­portok virágcsokrokat nyújtottak át a román vendégeknek. Az utcákat azerbajdzsáni, orosz és román nyel­vű üdvözlő feliratok, vörös és nem­zeti színű zászlók díszítették. A vendégek elidőztek a Lenin-té­­ren. Itt Venjamin Agamoglunov, az Azerbajdzsáni KP Szumgajt városi bizottságának titkára tájékoztatta Nicolae Ceausescu elvtársat a je­lenleg több mint 100 000 lakosú fia­tal város építésének szakaszairól. A város kiemelkedő vállalatai közé tartozik a kohászati üzem, az alu­­míniiumüzem, a hengereltcső-gyár, a vegyikombinát. A gépkocsisor ezután a vegyi­kombinát felé vette útját. A kom­binátban, amelynek építése 1967- ben kezdődött, nagyszámú munkás, vegyésztechnikus és mérnök jel­szavas táblákkal, élénk, hatalmas tapssal köszöntötte a Román Kom­munista Párt érkező küldöttségét. Rafil Szverdlov, a kombinát igaz­gatója, az egész munkaközösség ne­vében hangsúlyozta, megelégedésük­re szolgál, hogy vendégül láthatják az RKP küldöttségének tagjait, majd rámutatott, hogy jelenleg 4 500 ember dolgozik itt. A kombi­nát fluorhidrin-etilt, etilént, izobuti­­lént, epoxigyantákat állít elő. Mint mondotta, jelenleg hatalmas gáz­bontó berendezést építenek, és 1972-ben üzembe is helyezik. A vendégeket felkérték, ismerkedje­nek meg a termelési folyamattal, amely korszerű berendezések segít­ségével megy végbe. Ezután a kombinát előtti téren a Román Kommunista Párt küldött­ségével való találkozónak szentelt nagygyűlést tartottak. Venjamin Agamoglunov, a városi pártbizottság titkára megnyitotta a nagygyűlést. Miután üdvözölte a küldötteket, a következőket mon­dotta : „Az Önök személyében a szumgajti kommunisták, városunk összes dolgozói a testvéri román népet üdvözlik, amely kommunista pártjának vezetésével eredménye­sen építi az új, szocialista társadal­mat“. A szónok ezután rámutatott, hogy a szumgatti dolgozóknak az egész szovjet néppel együtt eltökélt szándékuk valóra váltani az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadásra kerülő programot. Zamina Gaszanova brigádvezető, a helyi csőgyár dolgozója, a Szocia­lista Munka Hőse, kifejezte a szov­jet népnek, az azerbajdzsáni dolgo­zóknak a román nép iránti baráti érzelmeit, majd az üzem dolgozói­nak eredményeiről beszélt, amelyek hozzájárulnak a kommunizmus mű­szaki-anyagi alapjának megteremté­séhez. Mihail Ajvazov, a 2. számú szum­gajti iskola igazgatója ismertette a román vendégek előtt az azerbajd­zsáni tanügy fejlődését, az okta­tás és a termelés kapcsolatának eredményeit. „Nicolae Ceausescu elvtárs beszédeiből ismerjük Romá­nia e téren elért sikereit, tudjuk, hogy általánosították a tízéves kö­telező oktatást és tiszta szívből ör­vendünk ezeknek az eredmények­nek“ — mondotta. Sarzade Abdulajeva komszomo­­lista, a vegyikombinát technikusa beszélt az ifjúság munkájáról és eredményeiről, arról, hogy a fiata­lok állandóan képezik magukat, hogy minél nagyobb mértékben vállalhassanak részt az ötéves terv fontos feladatainak teljesítésében. Élénk, hosszantartó taps közepet­te szólásra emelkedett NICOLAE CEAUSESCU elvtárs. A román vegyipari dolgozók testvéri üdvözle­tét tolmácsolta a vegyikombinát munkásainak, technikusainak és mérnökeinek, s a romániai dolgo­zók nevében üdvözölte Baku és Szumgajt lakosait. Nicolae Ceausescu elvtárs rámutatott, hogy Bakuban és Szumgajtban küldöttségünknek alkalma volt megismerni a két helység gazdasági és társadalmi fej­lesztésében elért nagy haladást, és gratulált a vegyikombinát munká­sainak, technikusainak és mérnö­keinek, a két város összes dolgo­zóinak a tevékenységükben elért si­kerekhez. A továbbiakban Nicolae Ceausescu elvtárs rámutatott, hogy Románia és a Szovjetunió között együttmű­ködési kapcsolatok állnak fenn minden tevékenységi területen. Ezek a gazdasági, műszaki-tudomá­nyos, kulturális kapcsolatok hozzá­járulnak a román és a szovjet nép barátságának erősítéséhez, orszá­gaink gazdasági-társadalmi fejlődé­séhez, ugyanakkor elősegítik a szo­cializmus erejének és a világra gya­korolt befolyásának növekedését. „A Románia és a Szovjetunió kö­zötti kapcsolatokban jelentős helyet foglal el az Azerbajdzsáni SZSZK — mondotta Nicolae Ceausescu elv­társ —. Sok azerbajdzsáni kőolaj­munkás dolgozott Romániában és ugyancsak sok román kőolajmunkás jött dolgozni Azerbajdzsánba. Álta­lában az országunk és a Szovjet­unió közötti széles körű és sokolda­lú együttműködés keretében egyre inkább kifejlődnek az azerbajdzsá­ni és a romániai dolgozók gazdasá­gi és együttműködési kapcsolatai és cseréi. Nicolae Ceausescu elvtárs ezután röviden kitért a romániai vegy­ipar fejlődésére, rámutatott, hogy ennek a szektornak a­ termelése je­lentősen növekedett az elmúlt öt­éves tervben és hogy előirányoz­tuk a gyors ütem fenntartását a je­lenlegi ötéves tervben is. Szeretnék — mondotta Ceausescu elvtárs — ha a szumgarti és a román vegy­ipari dolgozók között minél szoro­sabb együttműködési kapcsolatok, cserék honosodnának meg, hogy ezen az úton is elősegíthessük né­peink, Románia és a Szovjetunió barátságának és együttműködésé­nek fejlődését. Nicolae Ceausescu elvtárs meghívta a szumgajti vegy­ipari dolgozók küldöttségét, tegyen látogatást egyes romániai vegyipari központokban. A Román Kommunista Párt fő­titkára befejezésül nagy sikereket kívánt a szumgajti és bakui dolgo­zóknak az SZKP XXIV. kongresz­­szusán kidolgozandó programból fakadó feladatok teljesítésében. Nicolae Ceausescu elvtárs beszé­dét, több ízben élénk, erőteljes taps kísérte. Nicolae Ceausescu elvtárs a nagy­gyűlés után barátságosan viszonoz­ta a tömeg éljenzését, kezet szorí­tott több jelenlevővel. ★­­ Az Azerbajdzsáni KP Központi Bizottsága, az Azerbajdzsáni SZSZK Legfelsőbb Szovjetjének Elnöksége és a köztársaság Minisztertanácsa ebédet adott a Román Kommunista Párt küldöttsége tiszteletére, ame­lyet Nicolae Ceausescu elvtárs, az RKP főtitkára vezet. A meleg, baráti légkörben lefolyt ebéden G. Aljev elvtárs, az Azer­bajdzsáni KP KB első titkára és Nicolae Ceausescu elvtárs pohárkö­szöntőt mondott, éltette az SZKP és az RKP, a két ország barátságá­nak és együttműködésének szünte­len fejlődését, a szocializmus és a béke eszméinek egyetemes diadalát. A Román Kommunista Párt kül­döttsége szerda este­­ visszatért Moszkvába. A szumgajti vegyikombinát munkásai meleg szeretettel fogadták Nicolae Ceausescu elvtársat A 3. OLDALON • TERMÉSZET • EMBER • TUDOMÁNY VILÁG­SZÜLETÉS (III.) A TITOKZATOS GRAVITÁCIÓ NYOMÁBAN KÖZLEKEDÉSI ÚJDONSÁGOK LEGENDA A SZÁGULDÓ ARANYSZARVASRÓL

Next