Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)
1971-04-09 / 7283. szám
TERVEZÉS ALKUVAL F eltehetően találomra adta meg a gyulafehérvári ipari központ a kolozsvári CARBOCHIM üzemnek az 1971. évi önköltség irányszámot, azt a mutatót, amely arra hivatott, hogy a lehető legjobban tükrözze egy vállalatban a gazdasági hatékonyság növelését szolgáló belső tartalékok értékesítését. Már a legegyszerűbb elemzéssel is kiderül például az anyagi költségek és az egész árutermelés önköltsége közti arány teljes elhibázottsága, mivel egyik teljesítése kizárja a másik elérésének lehetőségét. A tervfeladat ilyenszerű megállapítása megindított az üzem és az ipari központ között egy hosszas vitát, amely még ma sem fejeződött be, és amelyre minden valószínűség szerint csak az év vége tesz majd pontot. „Ha már lúd, legyen kövér“ — gondolhatták a CARBOCHIM tervosztályán és apait-anyait beleadva a költségekbe, sikerült is azokat feltornáztatniuk. Mikor a számítások végére értek, kiderült, hogy az üzem által tervezett, az ezer lej értékű árutermelést terhelő költségek 26,1 lejjel magasabbak mint az ipari központ által megadott irányszám, de a tavalyi megvalósításokat is 4,2 lejjel túllépik. Az igazgatóbizottság nyilvánvalóan túlzottnak ítélhette meg a terv első változatát és addig „elemezte“ az egyes tételeket, amíg az eredetileg négy millió lejt elérő túllépésből 2 560 000 lejt „csökkentett“. Aki valamennyire is tisztában van az önköltségi terv összeállításának bonyolult feladatával, természetesen tudja, hogy egy-két órás gyűlésen ekkora tartalékot felfedezni csak úgy lehet, ha a kalkulációkat előzőleg felületesen, a lehetőségek szakavatott mérlegelése nélkül készítették el. Azonban még így is akad néhány kérdőjel. Az például, hogy mennyire volt megalapozott az igazgató bizottság döntése, amelynek alapján az eredetileg egy millió lejes iskoláztatási költségeket minden további nélkül 100 000 lejre vágták le. Vagy az eredeti költség lett volna irreális ? Mikor a tervosztály vezetője Gyulafehérvárról visszatért, a magával hozott tervváltozat újabb egy millió lejes csökkenést mutatott. Valószínű ennyire volt szüksége az ipari központnak ahhoz, ,hogy a minisztérium által jóváhagyott tervfeladatba „beleférjen“. Ha ez az újabb csökkenés a felettes szerv szakemberei által végzett felmérés eredménye lenne, nem is volna mit kifogásolnunk. Sajnos azonban, az történt, hogy a költségtételek legnagyobb részét változatlanul hagyták és ott, ahol a módosítások a legegyszerűbbnek tűntek, addig vágtak, amíg kikerekedett a millió, így történhetett meg, hogy a CARBOCHIM idei önköltségi tervében nincsenek eladási költségek. Nem mintha ezeket az üzem kiküszöbölhette volna, hanem nem fértek be a keretbe és kihagyták őket. A Gyulafehérvárra elvitt változatban szerepelt 272 000 lej eladási költség is, de az ipari központtól visszahozott terv már egyetlen iránit sem irányoz elő erre a célra. Conda Paun, a CARBOCHIM tervosztálya vezetőjének véleménye szerint, az eladási költségek az egész árutermelés önköltségét feltüntető C.P. G nyomtatványon a nyersanyagköltségek között szerepelnek. Felettébb furcsa magyarázat, mert remélhetőleg a tervosztály vezetője tisztában van azzal, hogy az eladási költségek, az önköltség tervezésére vonatkozó Szabályzat 79. szakasza alapján, az iparvállalatok által az áru forgalmazására elköltött összegeket (még csak megközelítőleg sem anyagköltségeket !) foglalják magukba és amelyeket, ugyanannak a szabályzatnak a 82. szakasz c. pontjában leszögezett elvek szerint, belefoglalnak a vállalat árutermelésének teljes önköltségébe. Az eladási költségeket kifelejteni nem lehet, a CARBOCHIM és felettes szervének eljárása tehát teljes mértékben szabálytalan ! Mégha el is fogadnánk az üzem érvelését, és az eladási költségek kihagyását (a nyersanyagokhoz sorolását ?) mint elírást tekintenénk, az ipari központtól kialkudott önköltségi tervet akkor sem vehetjük reálisnak. Éspedig azért nem, mert az első negyedévre februárban megállapított 891,2 lejes (ezer lej árutermelésre számítva) önköltséggel szemben az első két hónapban 917,2 lejt értek el, ami — az egész negyedévre átszámítva — a megenge- Keszthelyi Gyula (Folytatása a 4. oldalon) hívén az Oktatás-ügyi Minisztérium “ szíves meghívásával, szerdán és csütörtökön részt vettünk azon a tudományos ülésszakon, amelyet a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájával, valamint a Lélektani Intézettel és a Pedagógiai Kutatóintézettel közösen szervezett az RKP megalakulásának félszázados évfordulója tiszteletére. Az ülésszak a lélektani és pedagógiai kutatásoknak az oktatási és ipari tevékenységhez való hozzájárulását tárgyalta. A dolgozatok és viták annyira szerteágazók voltak, hogy érdemben elemzésükre csak a szaksajtó vállalkozhat, magunk ezúttal csupán egyetlen kérdésre térünk ki részletesebben : a termelőmunkának az oktatásban játszott szerepére. Ezt a témát fejtegette megnyitó beszédében Mircea Malisa oktatásügyi miniszter, a tőle megszokott világos érveléssel, alapos dokumentációval, majd a viták során több neves szakember tért viszsza a kérdésre újabb argumentációval. Az egymásra rálicitáló, hol szellemes, hol száraz tudományossággal felsorakoztatott érvek nyomán lelki szemeink előtt egyszer csak megjelent két tanuló : az egyik, akit az iskolapadba szögezetten naponta árasztanak el tanárai az elméletek, képletek, táblázatok, érvszámok, szabályok tömegével, akinek tankönyvei és oktatói minden következtetést tálcán szállítanak, és a másik gyermek, aki a tudományos magyarázatokat, a jelenségek közötti összefüggéseket maga szűri le a laboratóriumban, a gyárban vagy iskolai műhelyben, aki mindenfajta teóriához a gyakorlat felől, a természeti megfigyelésekből jut el és nem fordítva. Gondoljuk, nem szükséges már mondani, melyik típus a múlté és részben még a jelené, és melyik még a jelené, de egészében már a jövőé. A cél most az: minél kevesebbet az osztályban és mentől többet a laboratóriumban, gyárban, műhelyben, természetben, minél kevesebb száraz elméletet és minél több olyan tevékenységet, amely a tanulóban kialakítja az önálló gondolkodás készségét, és fogékonnyá teszi a termelőmunka szépségére. Az iskolával szemben támasztott új igényeket a tudomány és technika rohamos fejlődése hozta magával. Nicolae Ceausescu elvtárs a KISZ IX. kongresszusán elhangzott beszédében hangsúlyozta : „A jövő nagy gazdasági és társadalmi objektumait, törekvéseinket a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésére csak magas tudományos és műszaki felkészültséggel, az általános ismeretek széles látókörével, alapos gyakorlati készségekkel felruházott emberek valósíthatják meg". Többen felhívták a figyelmet arra, hogy oktatásunk túlzott elméletiségének csökkentése és a gyakorlati tevékenység előtérbe helyezése nem jelenthet visszatérést a hajdani iskola empirikus módszereihez. A munkára, gyakorlati életre való nevelés nem öncélúan történik, hanem gazdaságitársadalmi fejlődésünk távlatainak pontos ismeretében, ezek igényei szerint. Az iskolának olyan embereket kell nevelnie, akik otthonosan mozognak az elektronikus berendezések, távvezérlésű, korszerű gépek világában is, akik megfelelő gazdasági ismeretek birtokában valóban a nemzeti vagyon, a termelőeszközök gazdáinak érzik magukat, akik tisztában vannak, hogy a társadalomnak mindenfajta szakemberre egyaránt szüksége van, a fejlődés követelményei nem tesznek megkülönböztetést fizikai és szellemi munkások között. Ennek a gyakorlati szellemnek kell áthatnia az oktató-nevelő tevékenység egészét, még a nyelvoktatást is, mert ma már nem engedhető meg, hogy egy általános iskolát végzett ifjú könyv nélkül fújjon nyelvtani és stilisztikai szabályokat, irodalomtörténeti adatokat, de ne tudjon megírni egy kérvényt, egy jegyzőkönyvet, magánlevelet vagy kitölteni űrlapokat. Az iskolának ez a minőségi változása óriási tesztet jelent a tanár számára is, akin végső soron áll vagy bukik a mai tanulóifjúság ilyenszerű képzésének hatékonysága. Az a tanár, aki tanítványaitól csupán meghatározásokat, számadatokat, tételeket követel, s ezekhez példákat említ az életből, már a múlté. Az a tanár, aki a gyakorlati életre nevel, aki tanítványait rászoktatja az önálló gondolkodásra, hozzásegíti őket, hogy maguk vonjanak le következtetéseket a jelenségek törvényszerű összefüggéseiből, akinek munkája nyomán a gyermek fogékony minden újra, süti a megismerés vágya, kíváncsi a gazdasági-társadalmi élet minden jelenségére, az ilyen tanár a mai idők embere. És befejezésül egy erkölcsi jellegű érv, amely a munkára nevelés hasznát példázza, és amelyet oktatásügyi miniszterünk idézett egyik hajdani elődje tollából : akit kora gyermekkorától a munka tiszteletére nevelnek, az később sem fog hajbókolni a fehér kezek előtt. Barabás István Az élet iskolája 50 ÉV NYOMÁBAN (■) „KOMMUNISTÁK VAGYUNK!“ Az emlékezés ösvényeit járjuk. Megfakult, régi újságcikkek, ki tudja, annyi éven át hol rejtegetett gyűrött, titkon nyomott röplapok, felhívások, „Olvasd és add tovább !“ feliratot viselő illegális újságokban lapozunk. Kézbe veszünk egy-egy, türelmes munkával, művészi igényességgel börtönben készült emléktárgyat, és tűnődve hallgatjuk a kor élő, ma is cselekvő szemtanúit. Embereket, akik az eszme szolgálatában mindent vállaltak, s akiket együtt úgy hívtak : A PARTI Emlékek rajzanak elő a féktelen terror legsúlyosabb időszakából s szavakban, képekben életre keltik a múltat. „Emlékeznünk kell — mondja a 75. életévében járó Kacsó Ferenc —, hogy ne felejtsük : másként is volt. Mert a jót hamar megszokja az ember, s a rosszra, ha egyszer elmúlt, csak legyint.. HÁROMNEGYED évszázad áll mögötte, s ez több, mint egy emberöltő. Hetvenöt esztendő, méghozzá micsoda hetvenöt ! Két világháborúval, forradalommal, megszámlálhatatlan sok sztrájkkal, még több letartóztatással, embertelen megkínoztatással és hosszú évekig tartó börtönbüntetésekkel. Szakadatlan harcban, küzdelemben, két letartóztatás között s a gumibotos vallatok előtt, börtönben és rendőri felügyelet alatt, mindenütt és mindenkor az igazságba, a holnapba vetett szilárd hittel, olyan lelkierővel, amelyet embernek csak igaz eszme adhat. Kacsó Ferenc 1921 óta tagja a Román Kommunista Pártnak. Mindenre emlékszik, magas kora ellenére teljes szellemi frisseségének birtokában akár az esemény napját is megnevezi negyven, ötven esztendő távlatából. Hitelét fennmaradt dokumentumok igazolják. - Jól emlékszem, 1920 októberében, az általános sztrájk idején a szociáldemokraták jobboldali frakciója, lemondva a politikai követelésekről, sőt, a nyolc órás munkaidőről is, elárulta a sztrájkot , kezdi emlékeit s ecseteli a felháborodást, amely a munkások soraiban keletkezett. Aki még kételkedett, most meggyőződhetett : a munkásosztály forradalmi ügyét a szociáldemokrácia semmiképpen sem képviselheti. Ezzel a felismeréssel új szakasz kezdődött a romániai munkásmozgalom történetében. A marosvásárhelyi baloldali frakció kiszakadt a szociáldemokrata pártból és az akkori Munkásotthonban megalakította a kommunista pártot. Nem sokkal később Köblös Eleket más választottakkal együtt, Marosvásárhely és a Maros-völgyi forradalmi munkások képviseletében az országos kongresszusra küldték. A történészek feljegyezték : következett a Dealul Spirii per, majd hosszas halogatás után, a közvélemény növekvő nyomására a letartóztatottak nagy részét „amnesztiában" részesítették. Ekkor Marosvásárhely jelentős helyre emelkedett a hazai munkásmozgalom történetében. Itt alakult meg Erdély első, legnépesebb és legerősebb kommunista pártszervezete. Akkoriban Kacsó Ferenc a párt öt megyére kiterjedő területének titkára volt. HIVATALOS feljegyzések rögzítik az akkori eseményeket. 1922 július 23-án, vasárnap délelőtt az egykori Transilvania szálló és kávéház színházteremnek is használt épületében, több mint ezerötszáz marosvásárhelyi és Maros-völgyi munkás gyűlt össze. Pejan Anton, a Maros-völgyi famunkások szakszervezetének titkára vezette a gyűlést és ismertette, hogyan sikerült a pártbizottságnak a terror ellenére megmentenie és irányítania a szervezetet, majd Köblös Eleknek, a párt alakuló kongresszusán letartóztatott marosvásárhelyi küldöttnek, a Dealul Spirit-per egyik vádlottjának adta meg a szót. „A burzsoázia azzal vádolt, hogy olyan agitátorok vagyunk, akik távol állnak a tömegektől. Megkérdeztek valamennyieteket, akikre- Gáspár Tibor (Folytatása a 2. oldalon) KACSÓ FERENC FEKETE MIHÁLY 1921 1971 Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság XXIV. évfolyam 7283 sz. — 6 oldal ára 30 báni — 1971. április 9., péntek Kicsiny irodáik és nagy termelőfelület. Pázsitgyár. Nagyüzem a szó valódi értelmében. A székhely Csíkszereda. Termelési hely a Hargita lankái, a Tolvajostető, a Kelemen Havasok vonulatai, a bucsini, kalendai emelkedők. A termék : a fű , ötvenmillió négyzetméter gyepszőnyeg ... ötvenezer hektár a 138 ezer hektárból, íme, az idei célkitűzés ! De hogyan is gyártják itt a gyepszőnyeget ? Sokféleképpen. Úgy is, hogy vegyszerrel kiirtják a nemkívánt gyomfüveket Úgy is, hogy a műtrágyák ezer tonnáit szórják el. Úgy is, hogy csomósebirt, csenkeszeket telepítenek. Vagy úgy, hogy a havasokat is birtokukba veszik a gépek. Fésülik. PÁZSITGYÁR boronálják, lazítják és felülvezik a gyepszőnyeget, és úgy is, hogy a fejszét használják ott, ahol a fa, a bokor gyom. Ne várja most az olvasó, hogy számokban is ismertessük mindazt, amit Daradics József, a vállalat főmérnöke oly sokatmondóan sorolt fel. Csupán műtrágyával 17 ezer hektárt javítanak fel, lényegesen többet, mint előzőleg bármikor. S lényegesen több műtrágyát is szórnak el hektáronként, mint a megelőző években. Szóval kerülni szeretnék a számokat, hiszen a lényeg úgy is valami másban van. Furcsa mó- Flóra Gábor (Folytatása a 4. oldalon) AZ SZKP XXIV. KONGRESSZUSÁN RÉSZT VEVŐ Román Kommunista Párt küldöttségének látogatása az Azerbajdzsáni SZSZK-ban A Román Kommunista Párt küldöttsége, amely élén Nicolae Ceausescu elvtárssal, az RKP főtitkárával részt vesz az SZKP XXIV. kongresszusán, április 7-én, szerdán délelőtt Bakuban az Azerbajdzsáni SZSZK fővárosában, ebben az erős gazdasági és kulturális központban tett látogatást. Akárcsak az előző napon, ez alkalommal is ezrek köszöntötték meleg vendégszeretettel a román nép küldötteit. A Román Kommunista Párt küldöttsége megkoszorúzta annak a 26 kommunista forradalmár biztosnak az emlékmauzóleumát, akit 1918- ban a külföldi intervenciósok és a belföldi reakció meggyilkolt Bakuban. A koszorúzási ünnepségen jelen volt G. Aljev, az Azerbajdzsáni KP KB első titkára, M. A. Leszecsko, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnöke, V.M. Busujev, az SZKP KB osztályvezetője, V. I. Drozgyenko, a Szovjetunió bukaresti nagykövete, valamint az Azerbajdzsáni KP KB több titkára, a köztársasági kormány több tagja. Ezután megtekintették Azerbajdzsán történelmi múzeumát. A Román Kommunista Párt küldöttsége ezt követően ellátogatott a Káspi-tenger partján, Bakutól mintegy 40 kilométerre 1948-ban épített ipari központba, Szumgajtba. A város bejáratánál pionírcsoportok virágcsokrokat nyújtottak át a román vendégeknek. Az utcákat azerbajdzsáni, orosz és román nyelvű üdvözlő feliratok, vörös és nemzeti színű zászlók díszítették. A vendégek elidőztek a Lenin-téren. Itt Venjamin Agamoglunov, az Azerbajdzsáni KP Szumgajt városi bizottságának titkára tájékoztatta Nicolae Ceausescu elvtársat a jelenleg több mint 100 000 lakosú fiatal város építésének szakaszairól. A város kiemelkedő vállalatai közé tartozik a kohászati üzem, az alumíniiumüzem, a hengereltcső-gyár, a vegyikombinát. A gépkocsisor ezután a vegyikombinát felé vette útját. A kombinátban, amelynek építése 1967- ben kezdődött, nagyszámú munkás, vegyésztechnikus és mérnök jelszavas táblákkal, élénk, hatalmas tapssal köszöntötte a Román Kommunista Párt érkező küldöttségét. Rafil Szverdlov, a kombinát igazgatója, az egész munkaközösség nevében hangsúlyozta, megelégedésükre szolgál, hogy vendégül láthatják az RKP küldöttségének tagjait, majd rámutatott, hogy jelenleg 4 500 ember dolgozik itt. A kombinát fluorhidrin-etilt, etilént, izobutilént, epoxigyantákat állít elő. Mint mondotta, jelenleg hatalmas gázbontó berendezést építenek, és 1972-ben üzembe is helyezik. A vendégeket felkérték, ismerkedjenek meg a termelési folyamattal, amely korszerű berendezések segítségével megy végbe. Ezután a kombinát előtti téren a Román Kommunista Párt küldöttségével való találkozónak szentelt nagygyűlést tartottak. Venjamin Agamoglunov, a városi pártbizottság titkára megnyitotta a nagygyűlést. Miután üdvözölte a küldötteket, a következőket mondotta : „Az Önök személyében a szumgajti kommunisták, városunk összes dolgozói a testvéri román népet üdvözlik, amely kommunista pártjának vezetésével eredményesen építi az új, szocialista társadalmat“. A szónok ezután rámutatott, hogy a szumgatti dolgozóknak az egész szovjet néppel együtt eltökélt szándékuk valóra váltani az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadásra kerülő programot. Zamina Gaszanova brigádvezető, a helyi csőgyár dolgozója, a Szocialista Munka Hőse, kifejezte a szovjet népnek, az azerbajdzsáni dolgozóknak a román nép iránti baráti érzelmeit, majd az üzem dolgozóinak eredményeiről beszélt, amelyek hozzájárulnak a kommunizmus műszaki-anyagi alapjának megteremtéséhez. Mihail Ajvazov, a 2. számú szumgajti iskola igazgatója ismertette a román vendégek előtt az azerbajdzsáni tanügy fejlődését, az oktatás és a termelés kapcsolatának eredményeit. „Nicolae Ceausescu elvtárs beszédeiből ismerjük Románia e téren elért sikereit, tudjuk, hogy általánosították a tízéves kötelező oktatást és tiszta szívből örvendünk ezeknek az eredményeknek“ — mondotta. Sarzade Abdulajeva komszomolista, a vegyikombinát technikusa beszélt az ifjúság munkájáról és eredményeiről, arról, hogy a fiatalok állandóan képezik magukat, hogy minél nagyobb mértékben vállalhassanak részt az ötéves terv fontos feladatainak teljesítésében. Élénk, hosszantartó taps közepette szólásra emelkedett NICOLAE CEAUSESCU elvtárs. A román vegyipari dolgozók testvéri üdvözletét tolmácsolta a vegyikombinát munkásainak, technikusainak és mérnökeinek, s a romániai dolgozók nevében üdvözölte Baku és Szumgajt lakosait. Nicolae Ceausescu elvtárs rámutatott, hogy Bakuban és Szumgajtban küldöttségünknek alkalma volt megismerni a két helység gazdasági és társadalmi fejlesztésében elért nagy haladást, és gratulált a vegyikombinát munkásainak, technikusainak és mérnökeinek, a két város összes dolgozóinak a tevékenységükben elért sikerekhez. A továbbiakban Nicolae Ceausescu elvtárs rámutatott, hogy Románia és a Szovjetunió között együttműködési kapcsolatok állnak fenn minden tevékenységi területen. Ezek a gazdasági, műszaki-tudományos, kulturális kapcsolatok hozzájárulnak a román és a szovjet nép barátságának erősítéséhez, országaink gazdasági-társadalmi fejlődéséhez, ugyanakkor elősegítik a szocializmus erejének és a világra gyakorolt befolyásának növekedését. „A Románia és a Szovjetunió közötti kapcsolatokban jelentős helyet foglal el az Azerbajdzsáni SZSZK — mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs —. Sok azerbajdzsáni kőolajmunkás dolgozott Romániában és ugyancsak sok román kőolajmunkás jött dolgozni Azerbajdzsánba. Általában az országunk és a Szovjetunió közötti széles körű és sokoldalú együttműködés keretében egyre inkább kifejlődnek az azerbajdzsáni és a romániai dolgozók gazdasági és együttműködési kapcsolatai és cseréi. Nicolae Ceausescu elvtárs ezután röviden kitért a romániai vegyipar fejlődésére, rámutatott, hogy ennek a szektornak a termelése jelentősen növekedett az elmúlt ötéves tervben és hogy előirányoztuk a gyors ütem fenntartását a jelenlegi ötéves tervben is. Szeretnék — mondotta Ceausescu elvtárs — ha a szumgarti és a román vegyipari dolgozók között minél szorosabb együttműködési kapcsolatok, cserék honosodnának meg, hogy ezen az úton is elősegíthessük népeink, Románia és a Szovjetunió barátságának és együttműködésének fejlődését. Nicolae Ceausescu elvtárs meghívta a szumgajti vegyipari dolgozók küldöttségét, tegyen látogatást egyes romániai vegyipari központokban. A Román Kommunista Párt főtitkára befejezésül nagy sikereket kívánt a szumgajti és bakui dolgozóknak az SZKP XXIV. kongreszszusán kidolgozandó programból fakadó feladatok teljesítésében. Nicolae Ceausescu elvtárs beszédét, több ízben élénk, erőteljes taps kísérte. Nicolae Ceausescu elvtárs a nagygyűlés után barátságosan viszonozta a tömeg éljenzését, kezet szorított több jelenlevővel. ★ Az Azerbajdzsáni KP Központi Bizottsága, az Azerbajdzsáni SZSZK Legfelsőbb Szovjetjének Elnöksége és a köztársaság Minisztertanácsa ebédet adott a Román Kommunista Párt küldöttsége tiszteletére, amelyet Nicolae Ceausescu elvtárs, az RKP főtitkára vezet. A meleg, baráti légkörben lefolyt ebéden G. Aljev elvtárs, az Azerbajdzsáni KP KB első titkára és Nicolae Ceausescu elvtárs pohárköszöntőt mondott, éltette az SZKP és az RKP, a két ország barátságának és együttműködésének szüntelen fejlődését, a szocializmus és a béke eszméinek egyetemes diadalát. A Román Kommunista Párt küldöttsége szerda este visszatért Moszkvába. A szumgajti vegyikombinát munkásai meleg szeretettel fogadták Nicolae Ceausescu elvtársat A 3. OLDALON • TERMÉSZET • EMBER • TUDOMÁNY VILÁGSZÜLETÉS (III.) A TITOKZATOS GRAVITÁCIÓ NYOMÁBAN KÖZLEKEDÉSI ÚJDONSÁGOK LEGENDA A SZÁGULDÓ ARANYSZARVASRÓL