Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)

1971-04-08 / 7282. szám

KOVÁSZNA MEGYÉBEN BEFEJEZÉS ELŐTT A VETÉS• MEGKEZDŐDÖTT AZ ÜLTETÉS Szaporodnak a bevetett hektárok, Kovászna megye termelőszövetke­zeteiben is egyre több a szépen megmunkált föld. Kedvez az időjá­rás is (legalábbis a vetéseknek), hi­szen e vidéken hetek óta nem volt csapadék Ha most a kampány de­rekán mégsem teljesen felhőtlen az ég, az a vetőmag problémából adó­dik. Igaz, nem beszélhetünk tulaj­donképpeni vetőmaghiányról, csak helyenként és esetenként nincs — a rossz szervezés miatt — amit a vetőgépekbe tölteni. És ilyenkor megkezdődik a telefonálgatás a szövetkezettől a megyeszékhelyre, innen Bukarestbe és kölcsönösen megoldást keresnek olyan problé­mákra, amit talán már februárban • Szépmező példát mu­tat • Meg kell kezdeni az öntözést • Hektárok és grafikonok el kellett volna rendezni. Szóval akad még fejfájás, de az idei kam­pány jellemzője mégis a viszonyla­gos gondtalanság. Tény, hogy évek óta nem volt példa a mostani egyenletes teljesítményre. A gazda­ságok majdnem egyszerre kezdtek hozzá a vetéshez, és napok kérdé­se, hogy be is fejezzék. Az ültetés is most van kibontako­zóban. A 257 burgonyaültető gép akár napi ezer hektáros teljesít­ményt is lehetővé tesz. A gépek egyharmadára „helyi erőből“ mű­trágyaszórót, műtrágya adagolót kapcsoltak. Fontos, hogy e gépeket olyan területekre csoportosítsák, ahol tervbe­­ iktatták a műtrágya­szórást és hatóanyag is van. A burgonyaültetés megszervezésében különben kiemelkedően jó ered­ményt értek el az állami mező­­gazdasági vállalatok farmjai. Bizo­nyítja ezt a számszerű teljesítmény is, hiszen az 1700 hektáros terület jó egy­harmadát már beültették. Nem kevésbé fontos viszont a ter­melési technológia. A magágy és az ültetőanyag előkészítése a szövetke­zeti gazdaságok előtt valóban pél­da lehet. Hogy mennyi az, arról most, kampánykezdéskor még ko­rai lenne beszélni, tény viszont, hogy a szépmezői farm és a vele szomszédos,­­közvetlen határos ré­­tyi gazdaság felfogása között létezik különbség. S ez a különbség nem csupán abban nyilvánul meg, hogy Almási Gábor (Folytatása az 5. oldalon) a pirosra akarsz befiz­­zetni ? Várd meg, te amíg megkezdődik a Monostori negyed épí­tése ! Ez a jó tanács számtalanszor elhangzott az utóbbi években Kolozs­váron. A Monostori ne­gyed építésétől lakos és tervező egyaránt sokat várt. A tervezők úgy érez­ték, hogy itt felhasznál­hatják mindazt a tapasz­talatot, amit a másik két negyed — a Donáth és Györgyfalvi — tervezése és a tervek megvalósítása során szereztek, vagyis itt jobb munkát végezhetnek. Erre a javulásra számítot­tak azok is, akik itt sze­retnének új otthont ala­pítani. Mi valósult meg ezekből a törekvésekből, mennyiben felelnek meg a tervek a műépítészek országos értekezletén el­hangzott útmutatásoknak ? Erről tájékozódtunk a ko­lozsvári helységrendezési és építkezési tervezőinté­zet műszaki igazgatójánál, POPOVICIU DRAGOS mű­építésznél. Az új városnegyed -amelynek építése már meg is kezdődött, a Kál­vária-dombbal szemben terül el, amelynek tő­­szomszédságában egykor Budai Nagy Antal hadai táboroztak. A történelmi jelentőségű hely kiválóan alkalmas városnegyed é­­pítésére — magyarázza a kiterített tervrajz mellett Popoviciu műépítész. Meg­felelő a domborzata, a terület maga nem alkal­mas mezőgazdasági mű­velésre. Mellette vezet el az E-15-ös nemzetközi műút, itt érkezik a város­ba a gyalui vízgyűjtőből jövő ivóvíz. Hátulról a Bükk karolja át a vidéket, a kedvelt kirándulóhelyek - a Szent János kút, az Erzsébet és a Cérna for­rás­­ is közel fekszenek ide. A Váradról Kolozs­várra érkező utas néhány év múlva nem falusias külsejű házikók, hanem pasztellszínű toronyblok­kok, korszerű üzletházak mellett fog berobogni a városba. A Donáth és a György­­falvi negyed tervezésével kapcsolatban sok bírálat hangzott el a városban állampolgári gyűléseken és a helyi sajtóban. Fő­leg a helykihasználás kö­rül folyt a vita. A György­­falvi negyed első mikro­­rajonjában például any­­nyira pazarlóan bántak a rendelkezésre álló terület­tel, hogy utólag - a hely­zet javítása érdekében - még jónéhány tömbházat kellett építeniük az elő­ször felhúzottak közé. A Monostori negyedet már eleve úgy tervezték, hogy a helykihasználás lénye­gesen jobb legyen. Ez látszik a terven is, az egyenes utcák, a jól el­helyezett épületek köny­­nyen áttekinthetővé, egy­öntetűvé teszik a negyed képét. A másik két negyed la­kosai gyakran vitatkoznak azon, hol is van negyedük központja. A tervezéskor gondoltak ugyan erre, de a lakosok szerint nagyon is vitatható, hogy most már melyik kereskedelmi komplexum tekinthető központinak. Nos, a Mo­nostori negyedben a ter­vezők annyira világosan kijelölték a központ he­lyét, hogy itt nem lesz ok vitára. A központot a ne­gyed bejáratánál építik fel, a Kálvária dombbal szemben, itt nemcsak üz­leteket és szolgáltatási egységeket, hanem film­színházat és klubépületet is emelnek. A központ mind a három mikrorajon­­tól egyforma távolságra fog feküdni, és könnyen elérhető lesz. Ezenkívül a mikrorajonokban is nyíl­nak üzletek és kisipari szolgáltatási egységek. A Monostori negyedben több bölcsőde, napközi otthon és óvoda nyílik. A gyermekintézmények a za­jos főúttól távol, a mikro­­rajonok belsejében épül­nek fel. A tömbházak mellé játszótereket tervez­tek a kisgyermekeknek A negyed szélén pihenő- és sportparkot létesítenek, így az itt futballozó, vagy röplabdázó Hatosok lár­mája nem fogja zavarni a tömbházak lakóinak nyugalmát. Az idén megkezdték az első mikrorajon építését, a lakások hatvan százalé­ka azok rendelkezésére áll, akik állami kölcsön­nel személyi tulajdonú la­kást óhajtanak venni. Az első mikrorajonban egy líceum, két általános isko­la, két bölcsőde, egy nap­közi otthon, egy óvoda, egy nagyobb és egy ki­sebb üzletház, több szol­gáltatási egység, egy or­vosi rendelő és egy film­színház létesül. A fentiekből kiderül, hogy az új Monostori vá­rosnegyed valóban meg­felelő lakhelye lesz annak az 55-60 000 embernek, aki itt lel majd otthonra. Egy kérdésünkre azonban nem kaptunk megnyugtató választ Popoviciu Dragos igazgatótól és ez a köz­művesítésre vonatkozott. Az igazgató azt mondotta, hogy felhasználják és ki­egészítik a meglévő háló­zatot. Pedig bizonyára jól tudják, hogy a másik két negyedben mennyi prob­léma adódott utólag, hány lakos panaszkodott a vízellátásra és a fűtés­re. Mennyi emberi munkát és anyagot pazaroltak el a közművesítés során a többszöri útfeltöréssel, is­mételt árokásással. Okul­va a tapasztalatokból, Monostoron a közművesí­tésre is idejében meg kel­lene találni a megóvást. Kovács Erzsébet A harmadik— az igazi? Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság ......MIM ■ITT-VT—ara—a————Ilii .....«E XXIV. évfolyam 7282 sz. — 6 oldal ára 30 iráni — 1971. április 8., csütörtök A NÉPI FORRADALOM ÉLÉN 50 ÉVES PÁRTUNK DICSŐSÉGES TÖRTÉNELEMKÖNYVÉNEK S­okoldalúan fejlett, a ci­vilizáció legmagasabb csúcsai felé haladó szo­cialista társadalmunkat építjük, formáljuk. Új ötéves tervünk ragyogó távlatokat nyit további fejlődésünk­höz. Napjainkban, amikor pártunk megalakulása félévszázados évfor­dulójának jegyében dolgozunk, job­ban érezzük, mint bármikor, hogy eddigi sikereink és jövőbeli perspek­tíváink forrása és biztosítéka a Ro­mán Kommunista Párt tudományos, a marxizmus-leninizmus általános tör­vényeit hazánk sajátosságaira követ­kezetesen alkalmazó politikája. A párt vezetésével nagy utat tet­tünk meg a felszabadulás óta. Ennek az útnak az első állomásain ne­héz harcot vívott pártunk, munkás­­osztályunk, dolgozó népünk. A Román Kommunista Párt 1931 decemberében megtartott V. kong­resszusa, elemezve az ország akkori nemzetközi és belső helyzetét, a tő­kés-földesúri rendszer ellentmondá­sait, arra a következtetésre jutott, hogy Románia a polgári-demokrati­kus forradalom kiteljesedése előtt áll. „A forradalom feladata az, hogy erőszakkal megdöntse a burzsoá­ föl­­desúri államhatalmat... és meg­teremtse a proletariátus és paraszt­ság forradalmi demokratikus dik­tatúráját". „Ennek a forradalmi ál­lamhatalomnak — mutatott rá a pártkongresszus — az lesz a felada­ta, hogy fejlessze a polgári demok­ratikus forradalmat és felszámolja az összes feudális maradványokat. Mindezt nem azért teszi, hogy meg­tisztítsa a talajt a kapitalista fej­lődés számára, hanem azért, hogy a forradalmi erők korlátlan szabad­sága útján biztosítsa számukra a to­vábbi fejlődést a proletárszocialista forradalom felé vezető utakon..." Az RKP V. kongresszusának ezek a megállapításai alapjában érvényesek maradtak, de azok a történelmi kö­rülmények, amelyek között a romá­niai forradalom megindult és kibon­takozott, lényegesen különböztek az V. kongresszus által felvázoltaktól. Időközben ugyanis Európa olyan ese­mények színtere lett, amelyek gyöke­resen megváltoztatták Románia külső és belső helyzetét is. A fasiszta dik­tatúra uralomrajutása Németország­ban és a fasizmus előretörése új helyzetet teremtett. Olyan történelmi helyzet jött létre, amikor a széles­körű antifasiszta népfront megte­remtése minden kommunista párt el­sőrendű kötelességévé vált. Az RKP, az 1935-ben meghirdetett népfront­­taktikájának eredményeként, a mun­kásosztály köré tömörítette az or­szág összes demokratikus és hazafias erőit, létrehozta a katonai-fasiszta diktatúra megdöntését biztosító szé­leskörű fasisztaellenes szövetséget. „A fasiszta diktatúra megdöntése és az ország idegen megszállás aló­li felszabadítása — amint arra Nicolae Ceausescu elvtárs rámuta­tott — a romániai népi, antiimperia­­lista forradalom kezdetét jelentette, új szakaszt nyitva országunk fejlő­désében". Az 1944 augusztusi antifa­siszta fegyveres felkelés győzel­mével megindult népi forradalom bo­nyolult folyamatként bontakozott ki és valósult meg. Mivel az augusztus 23-i történelmi fordulat nyomán az ország élére egy tábornokokból és „szakemberekből" álló kormány ke­rült, Constantin Senetescu tábornok elnökletével, amelyről hamarosan kiderült, hogy valójában nem akar­ja az ország társadalmi reformok út­ján történő fejlődését, az RKP ve­zette demokratikus erők forradalmi harcra mozgósították a dolgozó tö­megeket. Az intenzív politikai harc­nak ebben az időszakában a kom­munista párt a feudális maradvá­nyok felszámolásáért és a paraszt­ság földhözjuttatásáért, a köz- és politikai élet demokratizálásáért, a nemzetgazdaság újjáépítéséért, az antihitlerista front minden erővel való támogatásáért,, egy széles, de­mokratikus tömörülésű kormány lét­rehozásáért, vagyis a polgári-demok­ratikus forradalom kiteljesítéséért hívta harcra, szervezte és mozgósí­totta a néptömegeket. Az új törté­nelmi körülmények között az RKP vezetésével az antifasiszta és nem­­zeti­ felszabadítási harc átfogó jelle­get öltött a polgári-demokratikus for­radalom kiteljesítéséért. A népi forradalom kibontakozá­sának és fejlődésének folyamatában két tábor alakult ki és állt kibékít­hetetlen ellentétben egymással. Az egyik oldalon a fegyveres felkelés győzelmével jelentősen meggyen­gült, de meg nem tört reakció erői, a másik oldalon pedig az RKP ve­zette demokratikus erők tömörültek. A reakció főerői a népi forradalom kezdeti szakaszában a Iuliu Maniu vezette Nemzeti Parasztpárt és a Di­­nu Bratianu vezetése alatt állt Nem­zeti Liberális Párt köré csoporto­sultak. Ezek az úgynevezett törté­nelmi pártok a monarchia mögé felzárkózva, elkeseredetten szembe­szálltak Románia gazdasági, társa­dalmi és politikai reformok útján történő fejlődésével, s igyekeztek mindent elkövetni a tőkések és föl­desurak uralmának fenntartása és a régi rendszer megszilárdítása érdeké­ben. A burzsoázia, amelynek egy része maga is érdekelve volt a demokrati­kus átalakulások véghezvitelében, a forradalom folyamán nem tanúsított egységes magatartást. Haladóbb e­­lemei felismerték a földosztás és a közélet demokratizálásának szük­ségességét s — a maguk módján — hajlandóknak is mutatkoztak támo­gatni a forradalmi átalakulásért folyó harcot, de bizalmatlanok vol­tak az RKP és a dolgozó tömegek rohamosan növekvő ereje iránt. A népi forradalom egyik alapvető vív­mányának, a forradalmi-demokrati­kus kormánynak a létrehozása után, miután Maniu, Bratianu és pártjaik lelepleződtek, a reakció tömörülési központja megváltozott. Ezúttal a monarchia vált a reakciós erők fő központjává. A polgári-demokratikus forrada­lom kiteljesítése kíméletlen harcot jelentett a reakció erői ellen. A for­radalom fő ereje és egyben vezető­je a munkásosztály volt, amely a dolgozó parasztság széles tömegei­­vel és a városi kispolgárságról szö­vetkezve, maga köré tömörítette az ország összes haladó erőit és él­csapata, az RKP vezetésével, forra­dalmi harcot vívott az ország de­mokratikus átalakításáért, a szocia­lizmus útjára való áttérésért. A dolgozó parasztságnak, mint termé­szetes szövetségesnek a megnyeré­séért és mozgósításáért, a munkás­­osztály elszánt harcot folytatott a „történelmi" pártok köré csoporto­sult reakciós burzsoáziával, amely igyekezett a parasztságot a maga oldalára vonni. Maniu és hívei a parasztság barátjának és megbíz­ható támaszának próbálták magu­kat beállítani. A dolgozó paraszt­ság azonban nem hitt a cionisták­nak, saját demokratikus szervezeté­be, az Ekésfrontba tömörült és szo­ros szövetségre lépett a munkásosz­tállyal. Történelmi hivatásának biztosítása érdekében a kommunista párt, nyom­ban augusztus 23 után, hozzálátott tevékenységének átszervezéséhez az Bunta Péter, a történelemtudományok doktora (Folytatása a 2. oldalon) LAPJAI AZ SZKP XXIV. KONGRESSZUSÁN RÉSZT VEVŐ ■' ' ' ............... 11 '# Román Kommunista Párt küldöttségének látogatása az Azerbajdzsáni SZSZK-ban A Román Kommunista Párt kül­döttsége, amely Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának vezetésével részt vesz az SZKP XXIV. kongresszusá­nak munkálatain, kedd délután lá­togatásra érkezett az Azerbajdzsáni SZSZK-ba. A küldöttséget elkíséri G. Aljev, az Azerbajdzsáni KP KB első tit­kára, M. A. Leszecsko, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsának alelnöke, V. M. Busujev, az SZKP KB osztályvezetője, V. I. Drozgyenko, a Szovjetunió buka­resti nagykövete. A bakui repülőtéren a román nép küldötteit, élükön Nicolae Ceausescu elvtárssal, G. Ibragimov, G. Szejdov, D. Guljev, az Azerbajdzsáni KP KB titkárai, Sz. Rasidzade, az Azerbajd­zsáni SZSZK Minisztertanácsának első alelnöke, a Minisztertanács több alelnöke, miniszterek társadalmi szervezeti képviselők üdvözölték. Pionírok csoportja virágcsokrokat nyújt át Nicolae Ceausescu elvtárs­nak és a küldöttség tagjainak. A repülőtértől a vendégek szál­láshelyéig az egész útvonalon a la­kosok népes tömege szívélyesen kö­szöntötte a román nép képviselőit, élen Nicolae Ceausescu elvtárssal. Ugyanaznap a Román Kommu­nista Párt küldöttsége az Azer­­bajdzsáni KP KB szék­házában ta­lálkozott G. Aljev elvtárssal, az Azerbajdzsáni KP KB első titkárá­val, a Központi Bizottság több titká­rával, valamint a köztársasági kor­mány több tagjával. G. Aljev elv­társ röviden ismertetie az azer­bajdzsáni nép történetét, a köztár­saság gazdasági, társadalmi és kul­turális sikereit és hangsúlyozta, a dolgozók szilárd elhatározása telje­síteni az SZKP XXIV. kongresszu­sán elfogadásra kerülő programot. Nicolae Ceausescu elvtárs tájé­koztatta a vendéglátókat arról, hogy hazánk dolgozói milyen sikereket értek el a gazdaság, a tudomány, a kultúra fejlesztésében, az életszín­vonal emelésében, hogy egész né­pünk lendületesen munkálkodik a Román Kommunista Párt X. kong­resszusán kijelölt feladatok valóra váltásán. Ezután a vendégeket felkérik, te­kintsék meg Baku városát. A fő­város legmagasabb pontján, a nap­pali fényben fürdő Kirov park be­járatánál Románia és az Azerbajd­zsáni SZSZK zászlóit lengeti a szél. Romáin és azerbajdzsáni nyelven a következő felírás olvasható : „Kö­szöntjük Önöket, kedves vendége­ink ! Nicolae Ceausescu elvtárs és a küldöttség tagjai e dombról elgyö­nyörködnek a város panorámájá­ban, amelynek fényei messzire el­látszanak a Káspi-tenger mentén. A gépkocsisor ezután bejárja a város néhány nagyobb útvonalát. A Román Kommunista Párt kül­döttsége folytatja látogatását az Azerbajdzsáni SZSZK-ban. Gazdasági szemle A 3. OLDALON AZ 1972-ES JÉGKORONG VB C-CSOPORTJÁNAK SZÍNHELYE: CSÍKSZEREDAI INTERJÚ VASILE MILITARI! elvtárssal, a Román Jégkorong Szövetség főtitkárával Hazaérkezel! Génfből, a Nemzetközi Jégkorong Liga évi kon­gresszusáról a BJSZ küldöttsége, amely, amellett, hogy tevéke­nyen részt vett a VB­A-csoportja titkárságának munkálataiban, ügyesen védelmezte érdekeinket a nemzetközi fórumon. — Főtitkár elvtárs, örömmel nyugtáztuk a hírt, hogy 1972-ben hazánk három jelentős jégkorong esemény színhelye lesz. A hírügy­nökségi jelentések szerint ugyanis Bukarestben tartja jövő évi kon­gresszusát a Nemzetközi Jégko­rong Liga, fővárosunk lesz a házi­gazdája a B-csoport összecsapásai­nak, s valamely vidéki városunk a C-csoporténak. Hogyan érték el ezt a hármas sikert ? — A kongresszus rendezési jogát aránylag könnyen megszereztük, ne­hezebb dolgunk a két világbajnoki tornával volt. Rajtunk kívül ugyanis a franciák is felléptek a rendezés igényével. Hogy őszinte legyek, a te­kintélyes konkurrencia csaknem le­mondásra késztetett. John Ahearne úr, a liga elnöke ugyanis erősen haj­lott arra, hogy a franciáknak ítéljék a házigazdaságot. Azzal érvelt, hogy tavaly mi voltunk a rendezők. Sze­rencsénkre a franciák végzetes tak­tikai hibát követtek el. Két nappal a szavazás előtt, lemondták a C-cso­­portot, amelyet így a csehszlovákok­nak kellett volna vállalniuk. Mi ki­tartottunk előbbi igényünk mellett. Ily módon, amikor a szavazásra ke­rült sor, 34:18 arányban szereztük meg a román jégkorong első, 1972-es győzelmét. Ez az arány érthető okok­ból kellemes meglepetés volt szá­munkra ... A munkálatok befejezése után Ahearne úr odajött hozzám és tréfásan megjegyezte: Military úr, még mit akarnak megszerezni! Ez­zel arra utalt, hogy az A-csoport küzdelmeit nem számítva minden Gyarmath János esemény rendezési jogát magunké­nak mondhatjuk. — Nem tisztázódott az, hogy hazánk melyik városai lesznek a rendezők. — Mint­­a hírügynökségek is jelen­tették, a B-csoport küzdelmeire Bu­karestben kerül sor. A C-csoportéra természetesen a Csíkszeredái fedett műjégpályán... — Lehet valamilyen akadálya annak, hogy ne Csíkszereda le­gyen a házigazda ? — Egy igen, ha nem fejezik be őszig teljesen a jégpályát és a szál­lót ! — Olyan hírek érkeztek Génf­ből, hogy a kanadai Amatőr Jég­korong Szövetség kibékül a ligá­val, s Bukarestbe elküldi csapa­tát. Mi igaz ebből ? — Minden. De még nem hivatalo­san. Earl Dawson elnök véleményé­nek a birtokában, csak annyit mond­hatok, hogy 95 százalékban látni fog­juk a kanadaiakat, akiknek ma már fő céljuk nem is az amatőr VB-n való részvétel, hanem a négyes open torna, amelyen a kanadai profi válo­gatott mellett a szovjet, a csehszlo­vák, s a svéd csapat száll a jégre. — Ezek szerint szövetségünkre, válogatottunkra rendkívüli felada­tok hárulnak. Milyen tervekkel készülünk ezekre ? — Tervezni csak a ‘70—‘71-es idény után fogunk, egyelőre csak annyit : a szövetség május 15-től „rendkívüli állapotot“ hirdet meg ... AZ IRODALOM VALÓSÁGALAPJA K­ isiparos módjára, hozott anyagból dolgozom, mert a címet a szerkesztő hozta s belőle testhezálló cikket rendelt. Megnéztem volt magamnak a témát s bó­lintottam is megadóan, hogy el lesz intézve, de csak azért, hogy a meg­győzés kényelmetlenségeitől maga­mat megkíméljem. Azt ugyanis első pillanatban eldöntöttem, hogy én pe­dig ilyen cikket nem írok. Mit is ír­hatnék erről, amikor a címben min­den benne van : az irodalom alapja, forrása, kiindulópontja — a valóság. Tökéletes, tankönyvbe illő igazság. Egy tollvonást se kell igazítani rajta. És minthogy a cikkírásról ilyen sze­rencsésen sikerült magam lebeszél­nem, önkéntelenül nyúlok az éjjeli­­szekrényen sorban álló olvasnivalók felé, s rövidesen nagy élvezettel me­rülök bele Bethlen Miklós önéletírá­sába. Épp a XVII. századi hollandus viselettel ismerkedem, amikor eszem­be jut, hogy ez aztán tényleg való­ság, itt nincs mese, mert amit ez a tiszteletre méltó nemesúr leír, azt ő mind látta, tapasztalta és pont úgy, egy centivel se másképp, és akkor hirtelenében még az is eszembe jut, h­ogy mióta érdekel engem a hollan­diai divat ? A tizenhetedik századról nem is beszélve, már a szónak abban az értelmében, hogy miért pont a tizenhetedik és abban is, hogy en­gem valójában, a szónak mániákus­­ságig menő értelmében a huszadik századból is csak a második féle izgat, mert azt szeretném megérteni vagy pontosabban : abban szeret­ném magamat megérteni, és ahogy ezt ilyen bölcsen elgondoltam, le is hanyatlott a könyvet tartó kezem, mert az jutott eszembe, hogy mi lesz a valósággal ? Ugyanis , ha az iro­dalom alapja, forrása és lényege a közvetlen valóság, engem a XVII. század valósága pedig nem érde­kel, akkor mi a fittyfenétől olvasom én Bethlen Miklóst ? Mert olvasom ! No, hát akkor álljunk meg! — ve­zényelek magamnak, ment itt valami nem stimmel. És mi­?!Még fr,az uscás vég­­telen, hogy a valóság a f forrás. Ezt így tanultam. Ennek tudatában.. ír­tunk is, jó sokáig, siha­ k­ésőbb írás­közben megfelentkeztünk errő­l a sor­vezetőről, nem azért tettük, mintha — végső tökön — a tételben kétel­kedtünk volna. Bosszant a dolog, s­ odapillantok a könyv sora, mintha­ segítséget várnék, de ott bizony Tamási Áron áll elől s a maga székely rovásaságával ,lök­­dösi felém a Jégtörő Mátyást. Rosz­­szul áll a szénám a '­valóság " ügyben, mert ez az Áron bá itt’osban* dolgo­kat mível. Lelket ad a bolhának, póknak, bagolynak, sasnak s úgy be­szél az emberrel az egész­ állatsereg­­let, mint a pereszlen. A boszorkány­ról nem is szólva, akinek olyan cso­dás hatalmat adott, mint a mesében. De h­a így van, hogy lesz itt forrás a valóság ? Amikor az életben — filozófiai diplomámra esküszöm — nincs boszorkány-poszt, ha csak esz­tétikai értelemben nem alkalmazzuk. Nem kell elveszítenünk a kétség­­beesésünket ! — biztatom magam : az élet olyan gazdag, hogy minden­re van példa, erre is, meg az ellen­kezőjére is... Hanem azt a könyvet, amit azért olvastam vagy olvasnék, hogy a valóságról képet kapjak, se­hogyan sem találom. Ellenkezőleg. Alaposan bele is gabalyodom a magam szőtte hálóba, mert eszembe jutnak kezdeti írásaim (meg a máséi is), amiben rusnyán mesterkedik a kulák meg az osztályellenség — meg a sok általam valóban tapasztalt je­lenség —, de amely írásokat — isten vétkemet megbocsássa — már ma­gam sem olvasom el, és ezzel elsza­badul a pokol s meg se állok az Isteni színjátékig, amelynek szerzőjé­ről kortársai komolyan gyanították, hogy megjárta a poklot. Tehát úgy Huszár Sándor (Folytatása a 2. oldalon) A VASKAPUI VÍZGYŰJTŐNÉL a szint elérte az 59,40 métert, vagyis a jelenlegi szakaszra előírt ma­ximális színvonalat. Ezzel lehetővé vált a vízierőmű funkcionális telje­sítményének további növelése 40 megawattal. A víz jelenlegi szintje lehetővé teszi az aggregátok 110 megawatt teljesítményű működését, ami az év második feléig tart. Ekkor a zsi­lipek rátérnek a kétlépcsős működésre és befejeződnek a bukógát szerelési munkálatai, ami által elérhető az aggregátok paraméterei­nek maximális szintje. A gyűjtőtó vizének emelkedése nyomán Ada-Kalem szigete, Vízcio­­rova, Orsová egy része és a Duna-kanyar több más helysége, amelynek lakosságát az övezet más településeibe költöztették, víz alá került.

Next