Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)
1971-04-08 / 7282. szám
971. ÁPRILIS 8., CSÜTÖRTÖK GAZDASÁGI SZEMLE • GAZDASÁGI SZEMLE • GAZDASÁGI SZEMLE • GAZDASÁGI KÉT BRASSÓI NAGYÜZEM ÖNTÖDÉJÉBEN: A régi cipőt kinőtték, az új egyelőre szorít Az idei tervfeladatokról beszélgettünk a brassói traktorgyár vasöntödéjében, amikor IULIAN CAZACU főmérnök azt mondta: „Az öntödében gyártott selejt a múlt esztendőben mennyiségben és értékben a részleg egyhónapi termelését teszi ki. Ha jól utána gondolunk, emberekre átszámítva ez a veszteség annyi, mintha egy hónapig mindenki kereset nélkül dolgozott volna, hiszen a selejtet senkinek sem fizették." Ennek ellenére, ez év januárjában, a múlt évi havi átlaghoz képest, még 22 százalékkal nőtt a selejt az öntödében, igaz, februárban valamennyit esett, még mindig megtartotta növekvő tendenciáját. AMIT A TERMELÉSBEN ELFELEJTÜNK A traktorgyárnak öntödéje 20 esendővel ezelőtt még az ország legmodernebb ilyen részlege volt, a munka teljesen gépesített, a szállíás futószalagon történt. Az embeek szívesen dolgoztak ilyen körülmények között, a munka szervezett, jól áttekinthető volt Az önödé, melyet annak idején évi5 000 tonna öntvény előállítására érveztek, egy-egy kisebb gép vagy egyszerűbb beruházás nyomán egyre növelte termelését és tavaly már 48 000 tonna öntvényt állított elő. Hatalmas mennyiség ez az adott termelőképességhez viszonyítva. De emellett a traktorgyári vitők a termékek komplexitása tekintetében is vezetnek az országban. 20 évvel ezelőtt csupán egykét traktortípust gyártottak, ma pedig 7—8 különböző rendeltetésű, tulajdonságú traktor viseli a brassói védjegyet. Egy részük ezeknek külföldre kerül, amikor egyébként neves nagymúltú cégek versengenek egymással a gépek teljesítőképességének növeléséért, súlyának csökkentéséért. Ez elsősorban az öntőktől kíván külön erőfeszítést, vékonyfalú üreges öntött alkatrészeket. Persze, ezekhez egyre több úgynevezett magra van szükség. A traktorgyári öntők ma egy tonna öntvény előállításaihoz 1,1 tonna magot használnak fel, míg az ország legtöbb öntödéjében ennek alig a felét. Márpedig ez az a mutatószám, amely az öntvények magas komplexitás fokát igazolja. Nagy termelés, magas komplexitás. De az ilyen ütemű fejlődésnek nem mindig maradhat el a fényt kísérő árnyékjelensége sem. A berendezés maximális kihasználással dolgozik, sokszor a megfelelő karbantartásra sem futja az időből, a termelő felület zsúfoltsága a termelők ellen fordult: a gépek nem félnek egymástól, a formák emeletesen tornyosulnak, a levegő porral, gázokkal telítődött. (Most szükségmegoldásként egy ventillációs berendezés készül és bővítik a csarnokot). Az ilyen körülmények erős munkaerőhullámzást idéztek elő. Az öntödékből amúgyis létezik egyfajta vándorlás a megmunkáló részlegek felé, aminek az a magyarázata, hogy a megmunkálókban jobb körülmények között dolgozik a szakmunkás és a keresete sem gyengébb. A traktorgyári öntödébe tavaly 550 új embert vettek fel és 450-en álltak tovább. Sofőrnek, lakatosnak vagy esztergályosnak mentek, esetleg az építőtelepeken helyezkedtek el . Az öntödében pedig, az említett okok miatt, nő a selejt. Egy alapos elemzés sok okos dolgot mutathatna ki: azt például, hogy az időleges munkahiány, az igazolatlan hiányzások, és a selejt okozta károk értékének végeredményben csak kis hányadával stabilizálni lehetne a munkaerőt a részlegen. Úgy, hogy az öntől — legyen az munkás, mérnök vagy mester — a megmunkálóban dolgozó szakembernél ösztönzőbben javadalmazzuk, vagyis akárcsak a kohászt, tegyük érdekeltté a nehezebb termelési körülmények vállalásában. Ezzel különben egyetért az öntöde vezetősége és az üzem főkohásza is. Csakhogy a tervteljesítés mindennapi harcában nem fordítottak elég gondot a fejlődés útjának tanulmányozására, a keletkező akadályok végleges felszámolására. AKADNAK MÉG ZSÁKBAMACSKÁK Sok szó esett az idén a másik brassói nagyüzem, a tehergépkocsigyár vadonatúj öntödéjében is a selejtről. S itt sem véletlenül. Tavaly össztermelésük 10,74 százaléka került a selejtbe, az idei év első hónapjában ez a veszteség 12,13 százalékra emelkedett. Megépítették a tehergépkocsigyárban Európa egyik legkorszerűbb hét nyelven beszélő (ez esetben hét termelési vonalon gyártó) öntödéjét. Minden vonala más-más súlyú, anyagösszetételű, komplexitású öntvények gyártására alkalmas, elektronikus olvasztókemencéjét, központi ellenőrző és szabályzóberendezés irányítja. Jól felszerelt laboratóriumában, a spektrográf kemence segítségével, két perc alatt pontos képet nyer az ember az anyag 12 eleméről, teleimprimétorra rögzítve és csőpostán, „házhoz*" szállítva. A formázó anyagot automata berendezés készíti elő a kért minőségben és nedvességben (ha a szükséges anyagokat is beleteszik), magkészítő berendezése a világviszonylatban is új, meleg formában való magkészítés technológiájára épült. A formázó vonalak nagy precizitást, kis tűrést biztosítanak és nagy mennyiségű fém megtakarítását ígérik. Nézem ezeket a termelési vonalakat (egyelőre három működik közüüük), s egy régi öntő jut eszembe, aki mellett még újságíróskodásom legelején kíváncsiskodtam egy szatmári üzem öntödéjében. Gyalult, festett modellel dolgozott, lapáttal hányta a homokot a formába, rúddal döngette, lábbal taposta. Amikor a formaszekrényt jól lezárta, folyékony vassal teleöntötte, kioktatott, most pedig várni kell, türelemmel s a legrosszabbra is felkészülten, mert az ember tudja, mit adott hozzá, de abban már sohasem biztos, hogy mit vesz ki belőle. Jó öntvényt, vagy csak hólyagos selejtet. A lezárt forma zsákbamacska ! Ehhez a brassói csodaberendezéshez sehogy sem talál ez a szó. Nem is hallottam, hogy zsákbamacskát emlegetett volna valaki. Itt így fogalmaznak : „még nem kísérleteztük ki kellőképpen a technológiát" vagy „még nem uraljuk eléggé a gyártási eljárást“. Én pedig úgy érzem, hogy itt nem egyetlen, hanem egész sor zsákbamacskának izgulhatok. S abban a régi formaszekrényben még volt annyi „családias érzés", hogy elnézett egyet-mást az embernek, mint ahogy az ember is a formának, mivel már jól ismerték egymást De ez az új varázsszemes, vezérlőtáblás, „gépistenség“ sehogysem bocsátja meg az öntőknek azt, hogy a gépsorokat nem indították be teljes egészében (a pupolóban kalapáccsal verik le az öntvényt az öntőcsatornák vasáról, mint abban a hajdani öntödében tették), mert vállalták, hogy idő előtt megkezdik a termelést Ugyanaz a helyzetiekkor, amikor a formázó anyaghoz nem a recept előírta minőséget adagolják. Az új gyártási eljárásnál nélkülözhetetlen szénpor — mivel a szénöltő berendezés még nem készült el — a legtöbbször hiányzik. Az új berendezéssel, a modern technikával vigyázni kell. Ha az magasfokon szolgálja megteremtőjét, az embert, ugyanolyan együttműködést vár tőle: nagyobb tudást frissebb tájékozódást, jobb szervezést Az öntöde fiatal munkaközössége most több erőfeszítéssel, nagyobb munkával próbálja behozni azt, amit korábban elmulasztottak hogy a maga teljességében indítsák be a termelési vonalakat, hogy az előírt anyagféléket biztosítsák, hogy az új technológiát ne kísérletezzék, hanem uralják. AZ ÜZEM ALAPRÉSZLEGEI MARGARITESCU ALEXANDRU mérnökkel, gépipari miniszterhelyettessel is elbeszélgettünk a két nagyüzem öntödéjéről. Azt mondta : „Az öntödék általában alaprészlegei az üzemnek, hiszen innen indul ki a termelés, az öntvények minőségétől függ elsősorban a gép minősége. Sajnos, az üzemek vezetőségeinek csak egy részleget jelentenek a többi szekció között. Az üzemi öntödék bizonyos fákig korlátokat is szabnak a világszerte forradalmasodó öntési eljárások alkalmazásának. A jövőben, mint azt pártunk vezetői is hangsúlyozták, csak különválasztott, nagy szakosított öntőüzemek tudnak majd eleget tenni az előttük álló feladatoknak. 1972-ben még egy új öntödét kell átadnunk a termelésnek Brassóban, s már ennek elhelyezésénél az az elgondolás érvényesül, hogy az ottani nagyüzemek öntödéit egyesítve, önálló öntőüzemet hozzunk létre". Ez azonban újabb követelményeket állít a káderképzés elé is. Az állandóan fejlődő új technológia, a felszerelt korszerű berendezések, erkölcsi kopásnak vetik alá nemcsak a régebbi gépeket, a klasszikus gyártási eljárásokat, de az ezekhez fűződő szakmai tudásmennyiség egy részét is. Ezt ismerte fel pártunk vezetősége, amikor a szakmai tudás felfrissítésének országos mozgalmat elindította. Az idevonatkozó törvényeink alkalmazása, reméljük, oda vezet majd, hogy az ilyen nagy öntőüzem előtt álló termelési feladatokat is megfelelő szakmai felkészültséggel igyekszik teljesíteni a munkaközösség Kovács N. Erzsébet Az elektronikus számítóberendezések egyre szélesebb körű alkalmazása, az ország gazdasági életének számos területén, megfelelő szakemberek kiképzését és továbbképzését követeli meg. Hogy a berendezések használata már kezdettől gazdaságos legyen, jól felkészült rendszerelemzőkre, analizálókra, programozókra, adatbetáplálókra, operatőrökre és karbantartókra van szükség. Ezek kiképzése, átképzése és továbbképzése igen nagy feladat nemzetgazdaságunk számára. Már az első elektronikus számítógépek alkalmazása elindított próbálkozásokat, voltak központi és helyi tanfolyamok. Eredményességükhöz nem fér kétség, különösen a központilag szervezett kurzusokéhoz. A múlt év sok újat hozott az elektronikus számítógéped alkalmazásában. Megjelent nálunk is az IRIS—50 közepes kapacitású elektronikus számítógép, elkészült a FÉLIX C—256-os közepes kapacitású hazai elektronikus számítógép. Ilyen körülmények között a központilag szervezett tanfolyamok nem elégítik ki az igényeket, mivel a CEPECA- nál, amely ezeket szervezte, az IBM változatra alapozzák a kiképzést. A kurzusok átszervezése IRIS—50- es, vagy FELIX C—25600 berendezésekre, ilyen számítógép jelenlétét feltételezné az otopeni-i központban. A Minisztertanács mellett működő kormánybizottság, hogy segítsen a helyzeten, még a tavaly szorgalmazta a lektorok kiképzését. Ez az intézkedés szervesen beleilleszkedik a szocialista egységek dolgozóinak szakmai továbbképzését meghatározó nemrégen hozott törvényes rendelkezés előírásaiba. A törvény első fejezetében számos, igen fontos szabályzókat találunk, amelyek a kádertovábbképző központok működésének alapfeltételeit szögezik le. A múlt év decemberében beindult hát az első tanfolyam. Most, amikor a részvevők első csoportja elhagyja a kiképzőközpontot, érdemes mérlegelni egyfelől a kiképzés minőségét, másfelől a tanfolyamot végzettek szakpotenciálját. Az említett kormánybizottság majdnem 120 részvevő képzését és továbbképzését valósította meg az elmúlt négy hónap alatt. A tanfolyamok fő célja a programozás elsajátítása volt. Kezdjük mindjárt az elején. A tanfolyamra azok jutottak be, akiknek sikerült az úgynevezett képességi (teszt-) vizsga. Az első árom hét előadásait csak a kezdők látogatták, hogy megismerkedjenek az alapfogalmakkal. A bevezető előadások a bináris algebra, valamint a különféle számrendszerek, a nyolcas, a tizenhatos áttekintését szolgálták, az EBCDIC jelrendszert, valamint az elektronikus számítóberendezések működésénekalapfeltételeit tárgyalták. Az előkészítő tanfolyamon 75- en vettek részt, ez a létszám az összes részvevők kétharmadát teszi ki. A tanfolyam programja változatosnak tűnt, mert célul tűzte ki a HARDWARE és a SOFTWARE bemutatásokat, az ASSIRIS és a COBOL meg a FORTRAN programozási nyelvezetek, valamint az SGF elsajátítását. Az oktatás általában a kurzusok- és szemináriumok formáját követte és alkalmat nyújtott a konzultációk megszervezésére is. A megírt programok nyelvtani kiigazításához és ezek logikai kipróbálásához egy IRIS—50-es állt a részvevők rendelkezésére. Ennyit a feltételekről. Még mielőtt bővebben szólnánk a tanfolyam hasznáról, szögezzük le, hogy az előadók és részvevők nagyrésze felelősséget érzett a tanfolyamon eltöltött idő hatékonyságáért. Ha mégis voltak hézagok — mert voltak — ezekből a tanulságot közösen kell levonnunk. Először is befolyásolta a kurzusok színvonalát a részvevők egymástól igen, eltérő előképzettsége. Mérnököt, közgazdászt, műszaki és gazdasági technikust vett egy kalap alá a tanfolyam. Nem vált szerencsés dolog a kezdők és a haladók összehozása sem. Nem használt ez a kezdőknek, mert a gyorsabb ütem miatt nem tudták alaposan elsajátítani az anyagot, a haladók viszont kevés újdonsághoz jutottak, néha unták az előadásokat, hiányoztak vagy vitáztak a lektorokkal (ami a nagy többségre nézve hátrányos volt), a felvetődött új problémákat pedig kizárólag ők oldották meg. A sokszorosított tananyag hiánya nagy nehézségeket okozott, a tanfolyam sokszor egyszerűen diletandiaórává vált. Az IRIS—50-es kollektívájának termelési programja volt és a tanuló programokat csak a holtidőkben vehettük igénybe, ami sok türelmetlenséget okozott a ténylegesen tanulni akaró részvevőknek és jó kibúvót a tanfolyamkerülőknek. Nem egészséges megoldás az sem, hogy a területi számítóközpontban dolgozók kiképzése a vállalatiakkal együtt történjék. A számítóközpontoknak jó szakemberekre van szükségük, a vállalatiak egy része viszont hol eljár, hol nem az előadásokra és várja, hogy az idő teljen. Hibáznak azzal is a vállalatok és intézmények, hogy a „nélkülözhetőknek“ tartott alkalmazottakat küldik a tanfolyamra. Érthető, hogy az eredmény sem lesz más. Mivel az anyag elsajátítása mindig friss agyat feltételez, nem helyes az, hogy a négy különböző szakanyagot megszakítás nékül próbálják megértetni a részvevőkkel. Szükséges, egy-két anyag leadása után, a tíz napos megszakítás, mialatt a részvevő konkrét programokat dolgozhatna ki. A CEPECA jól oldotta meg a tanfolyamnak ezt a részét. Minden anyag leadása, elméleti elsajátítása után, gyakorlati időt vezetett be, a programok megírására és a bejáratásra, ami egyben a kikapcsolódást és a leadott anyag szisztematikus gyakorlati megismerését is szolgálja. Mivel a részvevők nagy része nem ismeri a francia nyelvet, szükséges lenne a szakanyag lefordítása, így lehetővé válna a leadott anyag kibővítése és elmélyítése az egyéni tanulás órái alatt. Nem ártana egy jól szervezett könyvtár és a gyakorlati példák feltevését és megoldását tartalmazó demonstrálóanyagtár sem. A tanfolyam után pedig "nyíljék lehetősége a végzettnek a mesterség gyakorlására, mert jelenleg az történik, hogy sokan, mire komputerhez kerülnek, azt is elfelejtik, amit megtanultak. A hibák egy része a kezdet nehézségeinek tudható be. A közeljövőben viszont beindul a második tanfolyam. „Programozzuk" be legalább olyan pontosan a kiképzést, ahogy az IRIS— 50-es vagy a FELIX C—256- os megválaszol kérdéseinkre. Takács Gyula közgazdász, a kolozsvári területi számítóközpont munkatársa AZ IRIS ÉS A FELIX CSAK FELKÉSZÜLT PROGRAMOZÓKNAK ENGEDELMESKEDIK l dolgozni csele pontosan, szépen ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.* Nálunk Anti bácsi a főcsomagoló. Ha újságot, könyvet, bármit küldeni akar valaki valamerre, csak hozzáfordul. Valóban nagyszerűen ért az öreg a csomagoláshoz. Bármilyen természetű, formájú, alakú is legyen az a tárgy, amit csomagolni kell, ő megnézegeti, s aztán percek alatt olyan ötletesen becsomagolja, hogy mindig sértetlenül jut el a címzetthez. Sokszor elgondoltam, milyen jól fogna egy ilyen Anti bácsi némelyik vállalatban, ahol a csomagolás még a mai napig is a levegőben lóg. Holott köztudott, hogy exporttermékeink értékelését néha nem maga az áru, hanem a nem megfelelő csomagolás rontja le. Manapság egyrenagyobb probléma az ötletes, ízléses, célszerű és modern csomagolás, mégsem foglalkozunk vele eleget. Pedig a legtöbb esetben hazai, olcsó forrásból, korszerű csomagolóanyagok is a vállalalatok rendelkezésére állanak. Csakhogy nem használják fel megfelelően azokat. Valószínű nincs egy Anti bácsijuk, nem akad senki, aki esetleg közvetlen hatáskörén túl is szívügyének tekintené ezt a kérdést. Ezért szállítják továbbra is a készruhát, a bútort, egyes élelmiszeripari termékeket lehetetlen körülmények között. Pedig őszintén be kell vallanom — és azt hiszem, ilyen töredelmes vallomást nagyon sokan tehetnének még —, hogy vásároltam már zöldségüzletben almát, sőt répát is, csupán azért, mert ízlésesen csomagolták, nem is beszélve arról, hányszor vettem mustárt, citromlevet a csomagolás csábítására. Miért nem csomagolunk hát gondosabban, ízlésesebben ? A bosszantó az a dologban,hogy költeni költünk eleget a csomagolásra, a bútoroknál például néha az előállítási ár 7—8 százaléka is rámegy. Az üzletekből a vásárlókhoz kerülő bútorok mégis nagyon sokszor megrongálódnak, megkarcolódnak, szélük letöredezik. Hej, de ajánlanám a gondos és figyelmes Anti bácsit! Hallani, persze, jó híreket is a csomagolás perspektíváiról. A fővárosi ipari esztétikával foglalkozó komisszió például, közösen a Könnyűipari Minisztériummal, pályázatot hirdetett a cipőipari termékek csomagolásának tökéletesítésére. Igaz, a legkevésbé éreztem a csomagolás megjavításának szükségességét a cipők esetében. Hiszen az ember elég jó körülmények között, ellenálló és a továbbiakban is felhasználható (például a felgyűlt családi fényképek kellő elraktározására) kartondobozokban kapta kézhez a vásárolt lábbelit. Ifa nem az olcsóbbik fajta nyerte meg a tetszését, a topánka még külön vékony papírba is becsomagolva került a dobozba. Ha pedig az elárusítóval kedvesen beszélt, a dobozt is becsomagolták az üzlet hivatalos csomagoló papírjába. Dehát ha még ennél is jobban lehet, miért ne ? Csakhogy próbálkozniuk kellene más iparágaknak is. Mert mind hangoztatjuk: a termelő vállalatoknak ne csak az legyen a gondjuk, hogy előállítsák az árut, el is kell adni azt. Ne feledkezzünk meg hát arról sem, hogy gondosan, szépen, ízlésesen csomagolva hamarabb vevőre akad. Illés József CSOMAGOLÁS ELŐRE 5L oldd GAZDASÁGI KISSZÓTÁR A rohamosan fejlődő élet állandóan újabb és újabb gazdasági fogalmakat tár elénk. Ezek megismerése, jelentésének helyes tudatosítása nemcsak általános tájékozottságunkat segíti, hanem mindennapi munkánkban is hasznos eligazítónk. Ezért szeretnénk egyes gazdasági vonatkozású szakkifejezések értelmét röviden megmagyarázni. Olyan fogalmakat, kifejezéseket ismertetünk, amelyek a gazdasági téren dolgozóknak, de olvasóink szélesebb körének érdeklődésére is számot tarthatnak. Örömmel vesszük, ha olvasóink közük velünk, milyen új kifejezések, fogalmak tisztázására tartanak igényt . VAGYONKEZELŐ (gestionar) — az 1969. évi 22-es számú törvény szerint egy szocialista szervezetnek az az alkalmazottja, akinek fő szolgálati kötelezettsége a szervezetnek akár átmeneti kezelésében, használatában, vagy birtokában levő javak átvétele, megőrzése és kiadása. A rendelkezések hatálya alá eső javaknak tekintendők egyaránt az anyagi javak, pénzeszközök s általában mindenféle értékek. Ilyen módon, a régebbi rendelkezésektől eltérően, felelősséggel tartozó vagyonkezelőknek tekintendők mind az anyagkezelők, mind az egyéb értékek kezelői. FAJLAGOS ANYAGFELHASZNÁLÁS — az anyagfelhasználás elemzéséhez használt mutató, amely azt fejezi ki, hogy valamely termék egységének előállítására az adott anyagféleségből mennyit használtak fel. NEMCSAK A KÖZVAGYON ÜGYE, TERMELÉSI KÉRDÉS IS AZ ELNÖK BÚCSÚZÁSKOR nyomatékosan megkért: odahaza kapcsoljam be majd a televíziót Kedvezőbb benyomást kaphatok Galambfalváról, a gazdaságról. Mit válaszolhat erre az újságíró? Néha jól jön az utókép ... Szívesen megnézem tehát — ha műsorra tűzik — a galambfalvi tévériportot. Talán a farmot is „szebbnek“ látom viszont. Ezúttal és elsősorban azonban az előzmények érdekeltek Galambfalván. Az, hogy egy szép tervekkel induló farm hogyan jutott abba a helyzetbe, amit már nehezen örökíthetnénk meg csak felvevőgéppel. Számokkal annál inkább. Hogyan lehet hogy miközben a megye szövetkezeteinek átlagában éppen az állattartás bizonyított egy mintafarm kritikán aluli „eredményt“ ért el. A tervezett 2 millió 218 ezer lejes zootechnikai bevételből csak 1 millió 300 ezer lej realizálódott. Az össztermelési mutató szintén beragadt az ötven százaléknál... Első számú előzmény: a vállveregetés. Galambfalván sokszor megállt egy autó. A látogató — az exportvállalat képviselője — sosem ment el üres kézzel. Az istállókban mindig akadt legalább 20 olyan borjú, amely ütötte a legmagasabb exportigényeket is. Nem természetes-e tehát, hogy amikor napirendre került a farmszervezés, Galambfalva mellett döntöttek? A sok dicséret után viszont valami megváltozott, újból jöttek az autók, a szakemberek szétnéztek az istállókban és... tovább mentek. De maradjunk még az indulásnál. Röviddel azután, hogy létrejött a szakosított farm, az üszőborjak „fölöslegek“ lettek. Szét is nézett egy helyi bizottság az istállókban. Ha kerül rá gazda, eladják ! Került. Furcsamód, éppen az a bizottság, amely selejtezett, vásárolt is. Vagyis az üszők nem jók már a gazdaságnak, annál inkább viszont a tagságnak. Így történt, hogy a vezetőség, az elnök, a brigádosok gyorsan fizettek és... tulajdonosok lettek. Ne törjünk pálcát elhamarkodottan a döntés fölött. Elvileg ugyanis a szövetkezet brigádosa éppen úgy vásárolhat a gazdaságtól mint bármely más tag. Az elnök szintén. Csakhogy van e vásárlásokban valami, ami zavar. Az egyik az, hogy a vezetőségi tagok által kiválasztott egyedek kivétel nélkül a selejtek selejtjei voltak. Erre utalnak legalább is az eladási árak. A vezetőség által kiválasztott borjak átlagban 1300—1700 lejt értek, a tagok egyedenként 2100—2500 lejt fizettek. Hogy mindez furcsa ? Valóban. De ellenőrizni utólagosan nem lehet! A vásárlásnál ugyanis eltűntek a fülszámok, sőt még a leltárszámok is ! Hogy miért ? Véletlen ... Egy esetben sikerült viszont az azonosítás. Nos, kiderült, hogy a növendék születési évei alapján már rég tehén volt. Vagy rossz volt a leltárszám ? Röviddel a vásár után, szinte egy napon, a tulajdonosok szerződést kötöttek az IRIC-el. Tenyésznövendékállat eladására. A szerződés után megkapták, ami jár, és két-két és fél hónap múlva tenyészállatokat szállítottak. Az IRIC átvette az állatokat és eladta a szövetkezeteknek. A kör tehát lezárult. EGY SZÖVETKEZET kiselejtezi a borjakat, azokat a vezetés körül lévő személyek megveszik, leszerződik, s a vállalat közvetítésével tenyészállatként értékesítik. S a két hónap alatt az 1400 lejes borjú 4000 lejre növekedett. Ezt lehet a tényekből következtetni. A valóságot nem vizsgálta ki senki. Az illetékes bankszervek sorozatos kérése ellenére, sem az ügyészség, sem a milícia szervei nem vizsgálták ki minden esetben, hogy a megvásárolt borjak kerültek-e az IRIC- hez. Mert ha így történt, az már bűntény ! A szövetkezet vagyonának elherdálását pedig nem szabad elnézni... Egy dolog viszont tény: az egyik „selejtborjú“ vemhesen került az új gazdához ... A folytatás egy újabb vásár. Ezúttal már a gazdaságnak. Az eladott borjak értékéből a szövetkezet vezetői bikaborjakat vettek. Hizlalásra. Ezért létesült a farm. Csakhát valami itt is balul ütött ki. Az egyik ünnep előtt, kapóra jött egy kényszervágás. A vásárolt borjúnak nem használt a gyógyszer. A farmvezető állatorvos kifejezett tiltakozása ellenére levágták. A hetven kilós állat hústermése 26 kiló volt! Értékesítették, maguk között. Újból az elnök, a brigádosok, a néptanács elnöke a vásárló. Személyenként hat, nyolc kiló húst vettek ! Persze, fizettek is. Egy eset, amely, bár szabálytalanság-sorozatok között történt, talán figyelmet érdemelne. De követte további tizenöt ! A közös vonás a kényszervágásoknál az állatorvos és a szövetkezet főmérnökének tudta nélkül, illetve beleegyezése nélkül hajtották végre. Nos, ha nem tudott erről az állatorvos, nyilván nem is hagyta jóvá. Pecsét nélkül pedig az ilyen kényszervágásokat nem lehet elszámolni. S nem csak a pecsét hiányzik az igazoláshoz, hanem a vezetőtanácsi utólagos jóváhagyás is. Az idevonatkozó törvényes rendelkezések egyetlen feltételét sem teljesítették. Ez a tény. Fizetni viszont senki sem fizet! A bankszervek ellenőrzése nyomán meghatározott összegeket — fellebbezés után — ugyanis elengedte a helyi döntőbizottság. Nem kommentáljuk a döntést. Egy kérdés viszont fölmerül. Ki képviselte e tárgyaláson a szövetkezet érdekeit ? S miért nem fellebbezték meg a döntést ? Avagy a törvényesség csak a tagok, illetve ez esetben egyes tagok szempontjából lényeges ? A tagság érdekeinek védelme megkövetelte volna a döntés elleni fellebbezést. Az előzmények után újból a következményekről, a farm statisztikájáról. Nem állítjuk, hogy a vezetőség tudatosan kárt okozott a közvagyonban. A vezetés mulasztása viszont egy jól induló üzemágat fékezett le. Nem a konkrét ügyért, de az igazság kedvéért egy kicsit a probléma megyei összefüggéseiről is beszélni kell. A gépies vezetési gyakorlat kártételeiről. Mert valóban szabálytalan feltételek között történtek a kényszervágások. Talán esetenként meggondolatlanul is. Az érem másik oldala azonban az, hogy sokszor már beteg borjakat kapnak a gazdaságok. Ezért is sok a kényszervágás. Galambfalván mondták: a megye által kiutalt állatokat a szövetkezeteknek mind meg kell venniük. A jól fejlett borjakat viszont csak úgy adják, ha viszik a félig pusztulásra ítélt egyedeket is. Miért ? A segítség címén ? Régi igény a szakosítás. Jó az, hogy a Gyergyó vidéki gazdaságok végre a tejtermelésre szakosodtak, hiszen ott a tejporgyár. Jó az, hogy néhány gazdaságot borjúhízlalásra specializáltak. Ami nem jó, az a végrehajtás módja. Ha farmot létesítettünk, akkor azt segíteni kell. S nem a fenti módszerekkel. Mert lám, mi is történt Galambfalván. Jól ment a hizlalás, a szövetkezet exportképes állatokat nevelt. Létrehoztuk a farmot, ami még kedvezőbb feltételeket teremtett. De a kellő ellenőrzés, a támogatás hiánya következtében fordított lett a helyzet. „Az olasz igényes lett“ — így a vezetőség. Nem a szakvezetés lett igénytelen ? Lám, így lett a zootechnikából közvagyonügy. Selejtezés ide, selejtezés oda és egy jól menő gazdaság összement. Egy tapasztalt elnök sorozatos szabálytalanságok szemlélője, résztvevője... És főképpen káros az, hogy egymillió lej egyszerűen elveszett. Hiányzik ez a tagoknak is, a nemzetgazdaság számára pedig nem közömbös a hústermelés. Jó lenne tehát, ha ezután a gazdaság döntené el, hogy mit vesz meg. Ha nem kényszerítenék a már eleve legyengült egyedek megvásárlását is, akkor nem kockáztatnák a farm sikerét. S nem mentegetőzhetnének a gondozók azzal, hogy a legyengült állattal nem volt mit kezdeni. Nem lenne talaja a spekulációk, a való és kevésbé jogosult kényszervágásoknak. A bögözi községi pártbizottság székházában — ide tartozik Galambfalva — beszélgettünk el a probléma tanulságairól. Ott volt Sándor Sámuel, a szövetkezet elnöke is. Ha még nem is világosan, de kezdi felismerni : a vezetés tisztasága nem egyeztethető össze ilyen közreműködésekkel. AZ UTÓKÉP A JELEN. Kár, hogy így történt Galambfalvával. Kár a vezetők szempontjából, kár, hogy az illetékes szervek nem tisztázták, kinek tiszta a keze és ki az, aki a borjúvásárlásoknál esetleg nem járt el becsületesen. E végleges aktazárásra nagy szükség van. A pártos munkamódszer szellemében, a szövetkezeti demokrácia követelményeinek megfelelően tájékoztatni kell őszintén a tagságot is. A közgyűlésen ezt elmulasztották. Az a körülmény, hogy Sándor Sámuelt beválasztották a termelőszövetkezetek megyei szövetségének végrehajtó bürójába, azt jelenti, hogy személyében bíznak a megyei vezetők. De e bizalomra szükség van a tagság részéről is ... Flóra Gábor AMIRŐL NEM ESETT SZÓ A GALAMBFALVI KÖZGYŰLÉSEN