Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)
1971-04-08 / 7282. szám
ELŐRE 4. oldal KÖZÖS ERŐVEL FALUSI MÚZEUMOT Szatmár megye egyik félreeső sarkában fekszik Hadad, az egykori zsellérfalu. A felszabadulásig egy-egy nadrágszíjnyi telken nem ritkán öt-hat család volt kénytelen kínlódni, persze, örökös perpatvarban. Az egy udvar egy család, egy család egy ház fogalma csupán a felszababadulás utáni esztendőkben válhatott valóra. 188 új családi ház épült Hadadon az elmúlt években, megszépült a falu arca és az emberek élete is. Egyetlen 200 éves rozs-szalmával fedett ház áll ma már a faluban. A zsellérházak tipikus képviselője, a rosszemlékű zsellérnyomor minden jegyét magán viselve. Egyetlen vasszeg sincs benne (nem futotta vasszegre a gazdájának), kivéve azokat, amelyeket mai tulajdonosa vert az ódon falakba. Fejlődik tehát a falu, s a fejlődéssel egyidejűleg a haszontalan lim-lomokkal együtt az értékes néprajzi értékek is elkallódnak. Ilok István, a minden szépért és jóért lelkesedő községi pártalapszervezeti titkár javasolta, hogy az utókor okulására létesítsenek múzeumot a szalmafedeles öreg házban. Egy fecske azonban nem csinál nyarat, a múzeum létesítés nem olyan egyszerű dolog. Szükség lenne arra, hogy a falu lakosai, elsősorban a tantestület tagjai odaálljanak a kezdeményezés mellé, támogassák a párttitkár törekvéseit. Különben az értékes javaslat éppen úgy elkallódhat, mint az a sok értékes néprajzi emlék, amely egyelőre még össze sincs gyűjtve. Szakács István (Nagybánya) Ez érdekes fényképre lettem figyelmes lapjuk március 21 -i számában. A címoldalon közölt fotó tanúsága szerint Fehér megyében, vagy esetleg az ország déli vidékein beköszöntött a nyár! A helymeghatározásban azért vagyok bizonytalan,mert az a képaláírásból sem derül ki. A felvétel ellenben cáfolhatatlanul igazolja, hogy ott, ahol a felvétel készült, már nyár van. A fákat dús lomb borítja, az út mentén sűrű növényzet zöldell. Én, a laikus olvasó, többféleképpen is próbálom értelmezni a nyárias fénykép közlésének rejtélyét. Talán a „jólelkű" szerkesztő ilyen szívderítő felvétellel akarta megörvendeztetni a nyájas olvasót, aki bizony már nagyon vágyik a lombos fákra és zöldellő rétekre. Lehetséges, hogy az Előre így akarta kipróbálni, mennyire követi figyelemmel az olvasó a lapban közölt képanyagot. A másik feltevésem sokkal prózaibb. Valószínűleg egy régi felvételt közöltek, esetleg takarékossági szempontból. Jómagam erre az okra, illetve magyarázatra gyanakszom. Elsősorban azért, hogy a lap képanyaga eddig is gyenge minőségű volt, inkább csak töltelék szerepet játszott, s nem tette az újságot színesebbé, érdekesebbé. Másodsorban a régi képek felhasználásával jelentős összeget lehet megtakarítani. Ha tévednék, kérem az önök kompetens magyarázatát, hogy került a lapba egy ilyen „érdekes" fénykép ? Jó néven venném, ha levelemet nem dobnák a szemétkosárba, hanem a magyarázattal együtt közölnék a lapban. Ezzel is bebizonyíthatnák, hogy nem hagyják figyelmen kívül az olvasók bíráló megjegyzéseit, akkor sem, ha a bírálat éppen önökre vonatkozik. Kupán Árpád tanár (Mezőtelegd, Bihar megye) BEKÖSZÖNTÖTT VOLNA A NYÁR ? A SZERKESZTŐSÉG VÁLASZA: Amint láthatja, levele nem került a szemétkosárba. Egyébként az Előrében már többször közöltünk olyan bírálatokat, amelyek reánk, a szerkesztőkre vonatkoztak. Ami a véleménykikérést illeti, 1970 utolsó évnegyedében 500 olvasónknak küldtünk névreszóló kérdőívet, amelyekben éppen a lap tartalmáról — s grafikai kivitelezéséről is — kértük észrevételeit, javaslatait. Éppen a közvéleménykutatás eredményeként próbáltuk részben kielégíteni olvasóink kívánalmait, amikor beindítottuk a tudományos oldalt, növeltük a riportok és útleírások számát, nagyobb teret biztosítottunk a hírszolgáltatásnak stb. Nyilván a lap színesebbé tételét, tematikai és műfaji gazdagítását ezzel nem tekintjük lezártnak, s a további olvasói bírálatoktól, indítványoktól sem zárkózunk el, sőt, köszönettel fogadjuk. Sajnos, minden meteorológiai derűlátás ellenére a nyár még távol van. Megnyugtatásképpen közöljük, hogy az inkriminált fotót nem átejtésnek és nem is vigasznak szántuk. Régi kép volt, amit figyelmetlenségből felhasználtunk. Hogy nem kellett volna közölnünk, azt az ön levele is igazolja. Így valóban csak töltelék-szerepet tölt be. Észrevételét köszönjük, a jövőben nagyobb gondot fordítunk a képanyag összeválogatására. „dr. kós károly: mihez kezdjünk a természetben“ Nagyon szeretek olvasni. Témájától függetlenül szinte minden újonnan megjelent könyvet megvásárolok. Az avasfelsőfalusi könyvesboltban (Szatmár megye) érdekes könyvújdonságra bukkantam : „dr. kós károly — mihez kezdjünk a természetben" című kötetre. Mivel tele van hasznos és gyakorlati tudnivalókkal, felvittem magammal az iskolába, hogy majd „konzíliumot" tartunk felette. Gyanútlanul helyeztem az asztalra. Csakhogy roppant szemfülesek az én Harmadikosaim ! Az egyik kislány már az első szünetben közelebb settenkedett az asztalhoz, halkan betűzni kezdte, aztán meglepetten felkiáltott : — Tanítónéni, tessék csőik nézni ! Kisbetűvel írták, hogy kós ...és mindent. Gyertek nézzétek meg ti is ! — hívta maga köré a többieket. A gyermekek kellőképpen kicsodálkozták magukat, majd roszszalló megjegyzések közepette fogtak vallatóra — szinte felelősségre vonva — a jelenség miatt. — Nem tudom, miért írták kis betűvel— válaszoltam nekik —, majd megérdeklődöm és nektek is megmondom. Jó ? Ebben maradtam tanítványaimmal. Konkrét válasszal tartozom nekik. A magam és a tanítványaim nevében szeretném megtudni tehát, mi az oka ennek a jelenségnek ? Eredetiségre való törekvés, a monotónia feloldása... avagy egyszerűen a szerzők és kiadók személyes bosszúja volt nyelvtanáraikkal szemben? Véleményem szerint bármi is legyen az ok, a megoldás semmiképpen sem járul hozzá, hogy az iskolában, a nyelvtanórákon tanított helyesírási szabályokat a gyerekek agyukba véssék és komolyan vegyék, egyebek között azt a szabályt, hogy a személyneveket, a könyvek, folyóiratok stb. címét nagy kezdőbetűvel írják . Tóth Mária tanítónő (Vámfalu, Szatmár megye) A SZERKESZTŐSÉG VÁLASZA Az említett jelenség — a könyvcímek mellett nem egy sajtótermékben, főleg irodalmi és művészeti jellegű lapban is meghonosodott — magát modernnek valló divatirányzat. A divatról pedig nem lehet vitázni, ízlés dolga. Nyelvi szempontból természetesen helytelen. A tulajdonfőnevek nagy kezdőbenűs írása olyan szabály, mely mindenkire és általánosan kötelező, ha tollat ragad és gondolatait közlési szándékkal papírra veti. Hogy mégis vannak, akik „e grafikai" megoldást előbbre helyezik a nyelvtani törvényeknél ? Mondottuk, divatirányzattal, ha úgy tetszik „helyesírási formabontással“ állunk szemben. Szerencsére az ön által felsorolt könyvcímek nem kimondottan gyermekeknek szánt könyvek fedőlapjait díszítik. A felnőtt olvasó megérti s már megszokta a jelenséget. Persze, nem ártana, ha nyelvészeink, szerkesztőségeink és kiadóink is konzíliumot tartanának a kisbetűs tulajdonfőnév-írás fölött. Hátha az ön sorai tettre sarkallják őket ? AUTORIZÁLT DARUKEZELŐ Több mint 20 éve járatom az Előrét. Ez alatt az idő alatt sok mindent elolvastam az újságból. Volt ami nem tetszett benne, volt amit érdeklődéssel olvastam el. Tudom, hogy mindenki ízlésének megfelelő lapot nem lehet szerkeszteni. Egy idő óta azonban olyasmire figyeltem fel, amit szóvá kell tennem. Igen gyakran használnak olyan idegen kifejezéseket, amelyeknek megvan a pontos magyar megfelelője. A múltkoriban már írtam a „traktoros" kifejezéssel kapcsolatban. A szerkesztőségtől kapott válasz azonban nem egészen elégített ki. A helyes nyelvhasználatban nem szabad tévedni. Március 14-i számukban egy újabb idegen szón akadt meg a tekintetem. Azt olvastam az egyik hirdetésben, hogy autorizált darukezelőket keresnek valamelyik vállalatban. Miért nem szakképzett, esetleg jogosított darukezelőt ? Az olvasók vajon így jobban megértik ? Nem hinném. A kérdést ne tekintsék afféle szőrszálhasogatásnak. Távol áll tőlem még a gondolat is, hogy a lap szerkesztőit arra tanítsam, miként írjanak. Arra azonban szeretném figyelmeztetni őket, hogy a nyelvhelyességre és nyelvtisztaságra jobban vigyázzanak. Debreczeni István (Kisilva, Beszterce-Naszód megye) SZERK. MEGJ. Köszönjük a figyelmeztetést. Igyekszünk, igyekszünk. Az emeleti iroda minden bútora egy puszta asztal, pár szék, a sarokban zöld fémszekrény, a kályha mellett pedig keskeny pad. A falon az államcímer meg a berendezés leltára, szemközt valami nyomtatott szabályzat, valahány egyforma üveges rámában. A levegőben mészszag. Az ablakon rács. Az ügyész ,,soron kívüli" beszélőt engedélyezett a vizsgálati fogollyal. Harminc percet. A fölvezetési naplóban a szolgálatos altiszt aláírásával igazolta a beszélőt, a barna könyvecskét összecsukta a fegyőr, tisztelgett és kiment. ...Tehát ez a szőke, sápadt, nyúlánk fiatalember a főhőse annak a februári éjszakának ? Nem ilyennek képzelné az ember. Valahogy nehéz elhinni, hogy ő volt a vezére egy kolozsvári galerinak. De mi is történt tulajdonképpen ? A télen a kolozsvári állomás környékén gyületész társaság verődött össze. Hazulról meg munkatelepekről elbitangolt, kóbor fiúk csapata, tán egyikük se volt még húszesztendős. Keresztnevükön vagy csúfnevükön kívül alig tudtak egymásról valamit. Napközben a városban csatangoltak, estéről estére a restiben tanyáztak és záróra után, hajnalban a váróteremben húzták meg magukat. Néhányukat már előállította a milícia zsebtolvajlásért, lopási kísérletért, garázdaságért vagy éppen munkakerülésért. Gyakran cserélődtek a galeri tagjai, mindegyre új figurák bukkantak föl közöttük, mocskos, torzonborz alakok, sebhelyes arcok. Február tizenhatodikán, a késő esti órákban egy tétova fiatalasszony ácsorgott a peronon. Akarva-akaratlan, könnyen föltűnhetett zavart, kifejezéstelen tekintete, furcsa homloka, mélyen ülő szeme, bárgya vigyora. Amint a vizsgálat során később kiderült, a fiatal nő R. G. corabiai születésű, 23 éves, süketnéma, szakorvosi vizsgálat szerint beszámíthatatlan, gyengeelméjű. Lakhelye Temesvár, ahol férje és négyhónapos gyermeke van. Aznap a déli vonattal érkezett Kolozsvárra, hogy a süketnémák intézetében kiváltsa a bútorfényező tanfolyam elvégzését igazoló papírjait. Természetesen délután már semmit sem sikerült intéznie, az otthonban nem kapott szálláshelyet, próbálkozott egy ismerős süketnéma családnál is az állomás szomszédságában, de nem fogadták be, így aztán, más választása nem lévén, a váróteremben akart éjszakázni. A fiúk egy szempillantás alatt fölmérhették, hogy hányadán is állnak ezzel a félszeg teremtéssel és a legrámenősebb, éppen Albi (vagyis a beszélőn velünk szemközt ülő, szőke Bán Béla) leszólította. Nehezen boldogultak vele, hiszen csak „valami vinnyogó fejhangot hallatott mindegyre, meg biztatóan nagyokat vigyorgott". A galeri, nyolc-tíz fiú egyszeribe körülvette, „beinvitálták egy kávéra", azaz sodorták, lökdösték előre a testibe. És hihető az is, hogy ez az ítélőképesség híján lévő nő akkor már jószerivel engedelmeskedett. A fiúkat rettenetesen mulattatta a „diskurzus", ahogy a trágár tréfákra, a pogányul ízetlen ajánlatokra is csak bambán vihogott és a maga jelbeszédével, suta taglejtésekkel mutogatott... „Döglöttünk meg a röhögéstől !“ Éjfél után kivonultak a térre, hangoskodtak, nagy csomóban tolongtak, ki vette volna észre, hogy egyikük akar-e velük menni vagy sem ? Civódtak, taszigálták az asszonyt, így értek az állomási felüljáróhoz, a „repülőhídhoz". Hanem itt már „meglógta a korlátot, rázta a fejét, nem, nem és nem !" Nem megy át ? A markos fiúk megemelték a hónaljánál és egykettőre átvonszolták a hosszú hídon, majd „így szorosan karonfogva" tovább, keresztül a Kerekdomb kihalt, sötét utcáin, neki a Lombi-tetőnek. Aztán egy üres telken, valami kalyiba mögött, nagy halom szalmára lenyomták. Aki „megszerzi", azé a juss, tehát Albi végzett legelőbb vele. A további sorrend körül már osztozkodás támadt, dulakodás. A harmadik fiú után megpróbált menekülni. Észrevette, hogy lecsatolták karóráját, fülbevalóját, eltűnt a selyemsála, kinyitotta valaki a csomagját is. „Most nincs idő leltározni !" - fogták le és hiába bőgött, sorra megerőszakolták a többiek is. Eközben Bán Béla visszaloholt az állomásra és fölhajtott még két „tagot". Siettek, jó darabon taxival jöttek. Hajnal felé a galeri „lelécelt", csak Albi maradt ott... „még elnéztem a muttert, ahogy a szalmában a holmija után kotorászott, aztán behúzódtam a kalyibába, enyhe volt az idő, aludtam egyet". Ennyi lenne az első éjszaka története. Kigombolja a csikós darócot, kényszerűen forgatja, gyűri a szürke rabsapkát... Bán Béla 77 esztendős múlt, 1953-ban született az Aranyosszéki Alsószentmihályfalván, ahol szülei ma is a 345-ös szám alatt laknak, a Csiga utcában. Traktorista lett, majd exkavátoron dolgozott az útépítésnél Gyalun, a Meleg Szamos völgyében. De valami alkatrészeket elkótyavetyélt, üzletelt, hamarosan kitutódott és hat hónapra ítélték ezért. Az iskoláról kérdezem, egykori tanítójáról, könyvet mit olvasott, szeretett-e moziba járni ?... Látom, mulatságosnak érzi a beszélgetést. Csikorgóan fölöslegesek, naivak a kérdések. Albi csak néz, hallgat, elhúzza a száját, vonogatja a vállát: Nem emlékszem... Nem érdekel... Nem tudom... Valósággal szava sincs ezekre a fogalmakra. A „büntetett előélet" rossz árnyékként kísérte, próbálkozott itt is, ott is, de nem maradt meg sehol. Hónapok óta tekergeti állás nélkül, hányódott. Miből élt, mit evett ? Az én dolgom az, ne bajlódjék velem !" — hallom a választ. Elismeri, így történt minden, ahogy az ügyészségi vallomásban áll. Kivéve egyet ! Az órát csak rámfogják, azt nem vettem le róla, azt csak rám akarják sózni a szarháziak !" Kisvártatva értetlen daccal kapja föl a fejét : Na és ? Miért kell most olyan nagy dolgot csinálni az egészből ?“ A tettestársak : Bárz László, 18 éves, mérai illetőségű, hat elemit végzett, kőfaragó, állás nélküli, Lunceanu Alexandru, 17 éves, foglalkozás nélküli, büntetett előéletű, Csotlánsi Ilie, 18 éves, bútorasztalos tanuló, a vádat tagadja, de a tanúk rávallottak, Fodoreanu Vasile, 20 éves, visszaeső bűnöző, Chefa Isaia, 19 éves, Gherman Gheorghe, Tatár János... Másik négyet még köröztet a megyei ügyészség. Valamennyi vádlott közül a legfiatalabb Tatár János, 15 éves. A tárgyalásig föltételesen hazaengedték. A gyámhatóság előadójának nyilvántartásában már több bejegyzéssel szerepel csavargásról, lopási kisérletről. A Kerekdombon lakik, a nevelőapjánál. ...A hátsó traktusban, a lejtős udvar mélyén földszagú lakás. A Szoba ággyal tele, hat gyermek él itt. De rend van és tisztaság. Pedig az asszony hajnalban négykor kél, ötkor viszi a kicsiket a napközibe, fél hatra ér a porcelángyárba, ahol takarítónő, havi 880 fixszel. A férfi portás, mindenes a képzőművészeti főiskolán, 1200 lej a keresete. Délután otthon találom a családot. Ahogy megmondom, mi járatban vagyok, az asszony csak a szájához kapja a kezét és rázza a sírás. A férfi gyorsan kituszkolja : Csak idegesíted, fiam, az elvtársat !" Leülünk. A gyerek apjáról érdeklődöm : „Nem érdekes ki volt, én vagyok az apja... Kérek egy bocsánatot, tessék nézni, én mindent megadok neki, ételt, televíziót, hogy megmaradjon idehaza. Soha hozzá egy rossz szavam... Én egy rokkant vagyok, tessék nézni ! — veti le máris az ingét, gombolja ki a nadrágját — Föl vagyok hasítva, kivágtak egy darabot a májamból, megoperálták a fekélyemet..." Jancsi lesüti a szemét, a padlón keres valamit. A gyerek maga a kicsattanó egészség, köpcös, csupa izom. Sörtehaja katonás. Évek óta boxa délutánonként a főiskolai műtermekben model áll, hatlejes órabérért, óránként tíz perc pihenő. Miért hagyta abba az iskolát ? Mert az első elemit is, a másodikat is kétszer járta, a harmadi egyből sikerült, de a negyediket nem fejezte be soha. Megmutatják véletlenül azt a levelezőlapot, amelyet a vizsgálati fogságból küldött Forgatom, próbálom olvasni, hm, ez a 15 éves fiú egyszerűen írástudatlan... A nevelőapja legyint Nem lehet kisillabizálni ! Szeretnénk, ha troli sofőr lehetne belőle, annak jó lenne. Tetszik tudni, 66-ban leesett az eperfáról, akkor történhetett valami vele." A fiút ha kérdem, kedves csibészes mosollyá rám néz és hadar valamit. Tömör a szókészlete , áhá, bírom, a haverok, fenét — meg más hasonló, néhány indulatszó, ezzel válaszol mindenre kerek mondatot nem hallottam tőle... Furcsa, de ez a fiú meg a társai, valami sajátos homályállapotban élnek, hallgatva artikulálatlan beszédüket az a gyanúm támad, mintha ők lennének szellemileg a valódi „süketnémák", nem pedig az a kálváriát járt teremtmény. Amikor kitudódott, az asszony levette a székről a nadrágszíjamat, azzal szabta Jancsit, kérek egy bocsánatot, ugye, én nem nyúlok hozzá..." A második éjszaka : Február 17-én reggel R. G. jelentkezett a süketnémák intézetében, azonmód csapzottan, de senkinek nem említette, hogy mi történt vele az éjjel. Délre megkapta a kért igazolást és elment. A vonatindulást az említett, állomás környéki süketnéma családnál várva, elpanaszolta, hogy ellopták a holmiját. Hallva ezt, a házigazda azonnal átkísérte az állomási milícia-őrszobára. Ahol azonban nem tudták magukat megértetni, az idő későre járt, a süketnémák intézetében már nem találtak meg telefonon senki felelős személyt, így azt tanácsolta a szolgálatos, maradjon másnapig itt, akkor kihívnak egy nevelőt, aki tolmácsol és majd fölveszik a „tényállást“. Este tízkor a gyámoltalan asszony újra az állomás főbejárata előtt állt, a járdaszélen. Ott pillantotta meg az egyik tegnap esti galerihős, Fodoreanu Vasile. Nyomban előkerült két haver, Gherman és Chela. Egyikük taxiért szaladt és a kocsival odahúzott, kicsapódott az ajtó, a másik kettő máris karonfogta és „besegítette“. A taxisofőr azt vallja a nyomozóknak, hogy az égvilágon semmi gyanúsat nem észlelt, a vendégek beültek és ő indított... Ez alkalommal kivittek a kisbácsi építőtelep legényszállására. A kiszolgáltatott asszonyt az egyik barakkban tartották hajnalig, ahol persze „rájártak" újra. Tetejébe elszedték még a maradék holmiját is, törülközőjét, fogkeféjét, diplomáját (az igazolást, amiért Kolozsvárra fölutazott), és az üres utazótáskáját is. Aztán kizavarták, menjen a szeme világába. Reggel végre az állomási őrszobán, tolmácscsal vallomást tehetett és megkezdődött a földerítés. Legelsőnek éppen a kis Tatárt kapták el. A Btk 197. szakasza második bekezdésének b pontja : Az erőszakos nemi közösülés különösen súlyos, „minősített" esete, ha a bűncselekményt több tettes követi el, kihasználva az áldozat védekezésképtelenségét. A törvény háromtól tíz évig terjedő börtönnel sújtja a tetteseket. AZÉ A JUSS, AKI „MEGSZERZI" ............. ■■■ ■■ .n»..« MAROSI BARNA riportja ...........— VÁLASZOLUNK OLVASÓINKNAK BORBÁNDY LAJOS torjai (Kovászna megye) olvasónk arra kért bennünket, érdeklődjük meg, mi az oka annak, hogy március eleje óta nem tudják fogni a Csíkszeredai rádióadó magyar nyelvű adását. Désről a kolozsvári stúdió „elhallgatására“ panaszkodtak. Kérdésünkre a Szállítás- és Távközlésügyi Minisztérium a következő felvilágosítást adta: Az említett adóállomások adásainak jobb vétele érdekében március elejétől megváltoztatták az illető stúdiók hullámhosszát. A Csíkszeredai adó a 228 méteres, a kolozsvári pedig a 330 méteres hullámhosszon közvetíti műsorát. ♦ JOGI KALAUZ + JOGI KALAUZ + JOGI KALAUZ ♦ JOGI KALAUZ + JOGI KALAUZ + Mit kell tudni az egyéni munkaszerződésekről Az egyéni munkaszerződés egyike azoknak a nagy fontosságú jogi eszközöknek, amelyek biztosítják a munkatörvénykezés rendelkezéseinek betartását, pontosan meghatározza a munkaadó és az alkalmazott kötelességeit, illetve jogait. Mint ismeretes, régebben az egyéni munkaszerződést szóbelileg és írásbelileg is meg lehetett kötni. A szóbeli megegyezések azonban sok esetben okoztak munkaviszályokat. Az 1/1970-es törvény éppen ezért kimondotta, hogy az egyéni munkaszerződéseket kizárólag írásban szabad és szükséges megkötni. Erre vonatkozóan a Munkaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Általános Szövetségének Központi Tanácsa útmutatást bocsátott ki. Az alábbiakban ez útmutatások néhány fontosabb kitételére szeretnék felhívni olvasóink figyelmét. Az egyéni munkaszerződést két példányban állítják ki. Egyik a vállalatnál marad, a másikat az alkalmazott kapja meg. A szerződésben feltétlenül fel kell tüntetni, hogy a munkaszerződést meghatározott, vagy meghatározatlan időszakra kötötték-e. A meghatározott időszakra kötött egyéni munkaszerződések esetében kötelező módon feltüntetendő az alkalmazás időtartama, valamint életbelépésének pontos dátuma. Tartalmaznia kell továbbá azt a beosztást, illetve mesterséget, amelyre az illetőt alkalmazza a vállalat, az azzal járó kötelezettségeket (pl. időszakos, vagy állandó kiszállások, ellenőrzési felhatalmazás stb.) valamint a besorolási feltételeket (egész, fél, vagy negyed munkanorma stb). Természetesen az egyéni munkaszerződésben fel kell tüntetni pontosan a tarifális fizetési besorolást is. A szerződésbe belefoglalják azt, hogy a vállalat vagy intézmény milyen más jellegű kötelezettséget vállal magára alkalmazottjával szemben : lakás biztosítása, étkezde, illetve napközi otthon és bölcsőde használata stb. Az okmány leszögezi az alkalmazott olyan kötelezettségeit is, mint aláveti magát az egység belső szervezési és működési szabályzatának, a kollektív munkaszerződésből fakadó kötelezettségeknek, elvégzi a ráháruló konkrét munkafeladatokat, betartja a rangsorban felettes vezetők rendelkezéseit és a munkahely fegyelmét. Rendkívül fontos, hogy az összes felsorolt problémákat minél pontosabban és konkrétabban körvonalazzák az egyéni munkaszerződésben. Az így kiállított okmány másolatát — amelyről nem szabad, hogy hiányozzék a két fél aláírása, a szerződés megkötésének dátuma és száma — a vállalat vezetősége át kell hogy adja az alkalmazottnak, majd az alkalmazástól számított 30 napon belül a munkakönyvét is köteles kitölteni számára, ha az alkalmazott még nem rendelkezik ilyennel. Az egyéni munkaszerződés bármilyen nemű utólagos módosítását — a felek megegyezése alapján, vagy valamely törvényes rendelkezés szerint — be kell írni a szerződés mindkét példányába. SAJTOS IRMA — Géres (Szatmár megye): Társadalmi segélyben csak azok a személyek részesülhetnek, akik nem kapnak nyugdíjat, ön, mivel kapja a 230 lejes társadalmi segélyt, nem követelheti, hogy amellett folyósítsák az mtsz-nyugdíjat is. Sőt, amennyiben mtsz-nyugdíjjogosult lenne, elvesztené a társadalmi segélyt. Vannak kivételes esetek, amikor bizonyos személyek két nyugdíjat élvezhetnek (nem társadalmi segélyt , nyugdíjat tehát!). Azokról az állami nyugdíjasokról van szó, akik a termelőszövetkezetben is ténylegesen dolgoztak, s megfelelnek az mtsz-nyugdíj elnyeréséhez szükséges feltételeknek. Önnél azonban nem áll fenn ez a helyzet. AMENT ANDRÁS — Arad : A nyugdíjtörvény előírásai alapján felfüggesztik azok nyugdíjának a folyósítását, akik valamilyen szakmát, vagy mesterséget gyakorolnak. Amikor az iparengedélyt megkapta, kötelessége lett volna azonnal értesíteni erről a nyugdíjhivatalt. Mivel ezt elmulasztotta, a nyugdíjhivatal pedig későn ébredt rá, hogy ön jogtalanul kapja a nyugdíját, most nyilván vissza kell térítenie a jogtalanul felvett összeget. Szeretnék hangsúlyozni, hogy nyugdíjának folyósítását csak felfüggesztették arra az időszakra, míg mesterségét gyakorolja. A nyugdíjhoz való joga azonban nem veszett el, mihelyt iparengedélye megszűnik és erről értesíteni fogja a nyugdíjhivatalt, nyugdíját ismét folyósítani fogják. GYÖRGY ALBERT — Zabola: Cikkekben, Jogi kalauz rovatunkban többször elmondottuk már, hogy a háztáji parcellák odaítélésének legfőbb kritériuma a mezőgazdasági termelőszövetkezetben végzett munka. Aki tavaly teljesítette kötelezettségeit, annak jár a háztáji. Arra a kérdésére, hogy joga van-e a 25 új parcellához, konkrét tényismeret nélkül nem adhatunk pontos választ. Mint írja, az elmúlt évben csak ön dolgozott ténylegesen a termelőszövetkezetben, amiért maximum 15 új parcellát kaphat. Betegsége miatt felesége tavaly egyáltalán nem dolgozott az mtsz-ben. Amennyiben feleségét valóban betegsége akadályozta meg abban, hogy részt vegyen a közös munkában, az mtsz vezetőtanácsa — a közgyűlés döntése alapján — számára is juttathat háztájit. Antal Miklós jogász Vakáción a bajnokság (Munkatársunktól). A jégkorongbajnokság utolsó menete több mint vakációs hangulatban kezdődött. A táblázatban ugyanis a Steaua és a Dinamo kivételével, mindenkinek megvan a jól megszabott helye, s a játékosok azon a véleményen vannak, bár ebbe a húsdarálóba csak a sportszerű magatartásért belemenni... A három vidéki csapat és az IPGG különben úgy néz ki, mint egy maratonista, aki lehúzta a klasszikus távot. Ki vannak facsarva (az Agronómia ráadásul nem aludt egy éjszaka, vasárnap szállás után szaladgált), semmi kedvük akár száz métert sem futni. Különben csak ezzel a tömegpszichózissal lehet magyarázni, hogy az utóbbi hetek leglelkesebb, legharciasabb, legcéltudatosabb csapata, a Kolozsvári Agronomia több mint csúfos vereséget szenvedett a Dinamótól, méghozzá a nap rangadó mérkőzésén. Az érthetetlen 22:1 különben a bajnokság abszolút csúcsa, ilyen arányban már évek óta senkinek sem sikerült győznie. Vakációs hangulatban zajlott le a Steaua — IPGG találkozó is, amelyen azonban inkább az érdekelt fél, a katonacsapat lazsált. A 9:1 távolról sem a Steaua meggyőző játékáról árulkodik, hanem a két együttes játékosai közötti klassziskülönbségről. A két Avintus szokásos játékát nyújtotta. A mérkőzés színfoltja talán az volt, hogy a gyergyóiak egy harmadon át — talán azzal a reménynyel, hogy megszerzik első győzelmüket — sakkban tartották a csíkszeredaiakat. Szabó Gyula klasszisa azonban ez alkalommal is megnyilvánult : a sorsdöntő pillanatban két gólt ütött, majd legalább féltucatot „ajándékozott“ kitűnő átadások formájában csatártársainak. Vajon viszontlátjuk a válogatottban is ? ! ★ A torna második napja sajnálatos eseménnyel kezdődött. Az IPGG — Gyergyószentmiklósi Avintus találkozó 25. percében incidens robbant ki a játékvezetők és a gyergyói csapat edzője, Tömör Zoltán között (akit különben Csíkszeredában ideges magatartása miatt már eltiltottak egy mérkőzésre csapata mellől !). De mi történt ? Az első harmad végén az IPGG 1:0-ra vezetett, újrakezdés után a diákok kettőre növelték előnyüket. Ekkor a játékvezetők több játékost kiállítottak, a fővárosi csapat hármasban, a gyergyói négyesben maradt. A szemtanúk szerint Rociu, az IPGG csatára meglógott egy koronggal, lőtt, de Szabó védett, a kipattanó korong ismét Raciu elé került, aki leadta csapattársának, Gheorghe Flóriánnak. Ez nem tétovázott, hanem lőtt és gólt ért el. Igen ám, de időközben a kapu kimozdult... A játékvezetők szerint a gól mégis érvényes volt, mert a kaput Szabó mozdította ki estében. Tömör edző viszont azt állította, hogy az ellenfél, és követelte a gól semmisnek nyilvánítását. Mivel erre a Gubernus Ivanescu játékvezetői páros nem volt hajlandó, lehívtacsapatát a jégről ! A játékvezetők a szabályos idő kivárása után lefújták a találkozót, és 5:0 arányban az IPGG javára jegyezték be. Függetlenül, hogy a harmadik gól esetében kinek van igaza, hogy tévedtek, vagy sem a játékvezetők, az Avintus edzőjének nem lett volna szabad lehívnia csapatát a jégről. A tiltakozásnak nemez a legszerencsésebb formája, s még a legsportszerűbb sem !... A másik két mérkőzésen a várt győzelmek, de az első naphoz képest szorosabb eredmények születtek. Mind az Agronomia, mind a Csíkszeredai Avintul játékosai a biztos vereség ellenére igyekeztek szép játékot nyújtani. A két csapatból Kozán Andrást és ismét Szabó Gyulát kell kiemelni. Mindkettő csapatának valóságos motorja és diszpécsere volt egyszemélyben. 21. FORDULÓ Csíkszeredai Avintul — Gyergyószentmiklósi Avintul 14:5 (4:2, 6:1, 4:2) , vezette : Sginca-Ivanescu ; góllövők : Szabó Gyula (4), Jere (2), Csiszár (2), Csedő, Vákár, Basa, Baka, Dániel és Osváth, illetve Veress, Kereső, Kémenes I., Kémenes II. és György. Büntető percek : Csíkszereda 2’, Gyergyószentmiklós 4’. Steaua — IPGG 9:1 (3:0, 4:0, 2:1) ; vezette Gubernu Barbu ; góllövők : Bucur (3), dr. Bíró (2), Stefanov (2), Gheorghiu és Sginca, illetve Malihin. Büntetőpercek: Steaua 10’, IPGG 4’. Dinamo — Agronomia 22:1 (11:0, 4:1, 7:0) ; vezette : Muresan-Presneanu ; góllövők : Florescu (3), Axinte (3), Hutanu (3), Panu (3), Bandas (3), Moi? (2), Boldescu, Mihailescu, Fogarasi, Tufeanu és Costea, illetve Kozán II. Büntetőpercek: Dinamo 03, Agronomia 8. 22. FORDULÓ IPGG — Gyergyószentmiklósi Avintul 5:9. A mérkőzés 25. percéig három gól született, szerzőjük : Rociu, Malihin és Gh. Florian. A találkozót vezette : Gubernu és Ivanescu. Steaua — Agronomia 10:1 (3:1, 5:0, 2:0) , vezette Muresan-Presbeanu ; góllövők : Szabó Géza (3), Kalamár (2), dr. Biró, Herghelegiu, Ionila, Gheorghiu és Stitefanov, illetve Sántha. Büntetőpercek : Steaua 2‘, Agronomia 4‘. Dinamo — Csíkszeredai Avintul 9:2 (4:0, 2:0, 3:2) , vezette : Barbu- Gubernu; góllövők: Tufeanu (2), Moia (2), Axinte, Hutami, FI. Sginca, Florescu és Pana, illetve Baka és Krausz. Büntetőpercek: Dinamo 8‘, Avintul 18‘. A BAJNOKI RANGSOR Steaua 22 19 2 1 195 : 31 40 Dinamo 22 19 1 2 185 : 52 39 Cs. Avintul 22 10 3 9 110:119 23 Agronomia 22 7 2 13 84:153 16 IPGG 22 4 4 14 64:115 12 Gy. Avintul 22 0 2 20 52:220 2 • Kijelölték a labdarúgó A-osztály vasárnapi fordulójában bíráskodó játékvezetőket. Ezek a következők : C. Barbulescu — Bukarest (Steagul ro?u — Kolozsvári Universitatea); O. Com$a — Craiova (Progresul — Farul); S. Mure$an — Torda (UTA — Rapid); A. Pirvu — Bukarest (Craiova) Universitatea — Petrolul); C. Niculescu — Bukarest (Politehnica — FC Argeș); Anderko Ottó — Szatmár (Bukaresti Dinamo — Temesvári 0 TELEX - TELEX 0 CFR); V. Dumitrescu — Bukarest (Kolozsvári CFR — Jiul) és I. Cimpeanu — Kolozsvár (Bakui SC — Steaua) • Ma a negyeddöntők mérkőzéseivel folytatódik Csehszlovákiában a főiskolás férfi kézilabda világbajnokság. Válogatottunk veretlenül jutott tovább a B-csoportból, a negyeddöntőben Lengyelország csapata lesz az ellenfele • Győzelemmel kezdett Ilie Nastase és Ion Tiriac a Monte Carlo-i nemzetközi open tenisztornán. Nastase 6:1, 6:0 arányban nyert a francia Roger ellen, míg Tiriac a magyar Baranyit múlta felül 6:4, 6:0-ra. Mindketten bejutottak a nyolcaddöntőbe. 1971. ÁPRILIS 8., CSÜTÖR