Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)

1971-04-08 / 7282. szám

ELŐRE 4. oldal KÖZÖS ERŐVEL FALUSI MÚZEUMOT Szatmár megye egyik félreeső sarkában fekszik Hadad, az egykori zsellérfalu. A felszaba­dulásig egy-egy nadrágszíjnyi telken nem ritkán öt-hat család volt kénytelen kínlódni, persze, örökös perpatvarban. Az egy udvar egy család, egy család egy ház fogalma csupán a felszaba­­badulás utáni esztendőkben vál­hatott valóra. 188 új családi ház épült Hadadon az elmúlt évek­ben, megszépült a falu arca és az emberek élete is. Egyetlen 200 éves rozs-szal­mával fedett ház áll ma már a faluban. A zsellérházak tipikus képviselője, a rosszemlékű zsel­lérnyomor minden jegyét magán viselve. Egyetlen vasszeg sincs benne (nem futotta vasszegre a gazdájának), kivéve azokat, a­­melyeket mai tulajdonosa vert az ódon falakba. Fejlődik tehát a falu, s a fejlődéssel egyidejű­leg a haszontalan lim-lomokkal együtt az értékes néprajzi érté­kek is elkallódnak. Ilok István, a minden szépért és jóért lelke­sedő községi pár­talapszervezeti titkár javasolta, hogy az utókor okulására létesítsenek múzeu­mot a szalmafedeles öreg ház­ban. Egy fecske azonban nem csinál nyarat, a múzeum létesí­tés nem olyan egyszerű dolog. Szükség lenne arra, hogy a falu lakosai, elsősorban a tantestület tagjai odaálljanak a kezdemé­nyezés mellé, támogassák a párt­titkár törekvéseit. Különben az értékes javaslat éppen úgy el­kallódhat, mint az a sok érté­kes néprajzi emlék, amely egye­lőre még össze sincs gyűjtve. Szakács István (Nagybánya) E­z é­rdekes fényképre lettem figyel­mes lapjuk március 21 -i szá­mában. A címoldalon közölt fotó tanúsága szerint Fehér megyé­ben, vagy esetleg az ország déli vidékein beköszöntött a nyár! A helymeghatározásban azért vagyok bizonytalan,mert az a képaláírásból sem derül ki. A felvétel ellenben cá­­folhatatlanul igazolja, hogy ott, ahol a felvétel készült, már nyár van. A fákat dús lomb borítja, az út mentén sűrű növényzet zöldell. Én, a laikus olvasó, többféleképpen is próbálom értelmezni a nyárias fénykép közlé­sének rejtélyét. Talán a „jólelkű" szerkesztő ilyen szívderítő felvétellel akarta megörvendeztetni a nyájas olvasót, aki bizony már nagyon vá­gyik a lombos fákra és zöldellő ré­tekre. Lehetséges, hogy az Előre így akarta kipróbálni, mennyire követi fi­gyelemmel az olvasó a lapban kö­zölt képanyagot. A másik feltevésem sokkal prózaibb. Valószínűleg egy régi felvételt közöltek, esetleg taka­rékossági szempontból. Jómagam er­re az okra, illetve magyarázatra gya­nakszom. Elsősorban azért, hogy a lap képanyaga eddig is gyenge mi­nőségű volt, inkább csak töltelék sze­repet játszott, s nem tette az újságot színesebbé, érdekesebbé. Másodsor­ban a régi képek felhasználásával jelentős összeget lehet megtakaríta­ni. Ha tévednék, kérem az önök kom­petens magyarázatát, hogy került a lapba egy ilyen „érdekes" fénykép ? Jó néven venném, ha levelemet nem dobnák a szemétkosárba, hanem a magyarázattal együtt közölnék a lapban. Ezzel is bebizonyíthatnák, hogy nem hagyják figyelmen kívül az olvasók bíráló megjegyzéseit, akkor sem, ha a bírálat éppen önökre vo­natkozik. Kupán Árpád tanár (Mezőtelegd, Bihar megye) BEKÖSZÖNTÖTT VOLNA A NYÁR ? A SZERKESZTŐSÉG VÁLASZA: Amint láthatja, levele nem került a szemétkosárba. Egyébként az Előrében már többször közöltünk olyan bírálatokat, amelyek reánk, a szerkesztőkre vonatkoztak. Ami a véleménykikérést illeti, 1970 utolsó évnegyedében 500 olvasónknak küldtünk névreszóló kérdőívet, amelyekben éppen a lap tartalmáról — s grafikai kivitelezéséről is — kértük észrevételeit, javaslatait. Éppen a közvéleménykuta­tás eredményeként próbáltuk részben kielégíteni olvasóink kívá­nalmait, amikor beindítottuk a tudományos oldalt, növeltük a ripor­tok és útleírások számát, nagyobb teret biztosítottunk a hírszolgál­tatásnak stb. Nyilván a lap színesebbé tételét, tematikai és műfaji gazdagítását ezzel nem tekintjük lezártnak, s a további olvasói bírá­latoktól, indítványoktól sem zárkózunk el, sőt, köszönettel fogadjuk. Sajnos, minden meteorológiai derűlátás ellenére a nyár még tá­vol van. Megnyugtatásképpen közöljük, hogy az inkriminált fotót nem átejtésnek és nem is vigasznak szántuk. Régi kép volt, amit fi­gyelmetlenségből felhasználtunk. Hogy nem kellett volna közölnünk, azt az ön levele is igazolja. Így valóban csak töltelék-szerepet tölt be. Észrevételét köszönjük, a jövőben nagyobb gondot fordítunk a képanyag összeválogatására. „dr. kós károly: mihez kezdjünk a természetben“ Nagyon szeretek olvasni. Té­májától függetlenül szinte min­den újonnan megjelent könyvet megvásárolok. Az avasfelsőfalusi könyvesboltban (Szatmár megye) érdekes könyvújdonságra bukkan­tam : „dr. kós károly — mihez kezdjünk a természetben" című kö­tetre. Mivel tele van hasznos és gyakorlati tudnivalókkal, felvittem magammal az iskolába, hogy majd „konzíliumot" tartunk felette. Gya­nútlanul helyeztem az asztalra. Csakhogy roppant szemfülesek az én Harmadikosaim ! Az egyik kis­lány már az első szünetben kö­zelebb settenkedett az asztal­hoz, halkan betűzni kezdte, aztán meglepetten felkiáltott : — Tanítónéni, tessék csőik néz­ni ! Kisbetűvel írták, hogy kós ...és mindent. Gyertek nézzétek meg ti is ! — hívta maga köré a többieket. A gyermekek kellőképpen kicso­­dálkozták magukat, majd rosz­­szalló megjegyzések közepette fogtak vallatóra — szinte felelős­ségre vonva — a jelenség miatt. — Nem tudom, miért írták kis betűvel­­— válaszoltam nekik —, majd megérdeklődöm és nektek is megmondom. Jó ? Ebben maradtam tanítványaim­mal. Konkrét válasszal tartozom nekik. A magam és a tanítványa­im nevében szeretném megtudni tehát, mi az oka ennek a jelen­ségnek ? Eredetiségre való törek­vés, a monotónia feloldása... avagy egyszerűen a szerzők és kiadók személyes bosszúja volt nyelvtanáraikkal szemben? Véle­ményem szerint bármi is legyen az ok, a megoldás semmiképpen sem járul hozzá, hogy az iskolá­ban, a nyelvtanórákon tanított helyesírási szabályokat a gyere­kek agyukba véssék és komolyan vegyék, egyebek között azt a szabályt, hogy a személyneveket, a könyvek, folyóiratok stb. címét nagy kezdőbetűvel írják . Tóth Mária tanítónő (Vámfalu, Szatmár megye) A SZERKESZTŐSÉG VÁLASZA Az említett jelenség — a könyvcímek mellett nem egy sajtóter­mékben, főleg irodalmi és művészeti jellegű lapban is meghonoso­dott — magát modernnek valló divatirányzat. A divatról pedig nem lehet vitázni, ízlés dolga. Nyelvi szempontból természetesen helyte­len. A tulajdonfőnevek nagy kezdőbenűs írása olyan szabály, mely mindenkire és általánosan kötelező, ha tollat ragad és gondolatait közlési szándékkal papírra veti. Hogy mégis vannak, akik „e grafi­kai" megoldást előbbre helyezik a nyelvtani törvényeknél ? Mondot­tuk, divatirányzattal, ha úgy tetszik „helyesírási formabontással“ ál­lunk szemben. Szerencsére az ön által felsorolt könyvcímek nem ki­mondottan gyermekeknek szánt könyvek fedőlapjait díszítik. A fel­nőtt olvasó megérti s már megszokta a jelenséget. Persze, nem ár­tana, ha nyelvészeink, szerkesztőségeink és kiadóink is konzíliumot tartanának a kisbetűs tulajdonfőnév-írás fölött. Hátha az ön sorai tettre sarkallják őket ? AUTORIZÁLT DARUKEZELŐ Több mint 20 éve járatom az Elő­­rét. Ez alatt az idő alatt sok mindent elolvastam az újságból. Volt ami nem tetszett benne, volt amit érdek­lődéssel olvastam el. Tudom, hogy mindenki ízlésének megfelelő lapot nem lehet szerkeszteni. Egy idő óta azonban olyasmire figyeltem fel, amit szóvá kell tennem. Igen gyak­ran használnak olyan idegen kifeje­zéseket, amelyeknek megvan a pon­tos magyar megfelelője. A múltkoriban már írtam a „trak­toros" kifejezéssel kapcsolatban. A szerkesztőségtől kapott válasz azon­ban nem egészen elégített ki. A he­lyes nyelvhasználatban nem szabad tévedni. Március 14-i számukban egy újabb idegen szón akadt meg a te­kintetem. Azt olvastam az egyik hirdetésben, hogy autorizált daruke­zelőket keresnek valamelyik válla­­latban. Miért nem szakképzett, eset­leg jogosított darukezelőt ? Az olva­sók vajon így jobban megértik ? Nem hinném. A kérdést ne tekintsék afféle szőrszálhasogatásnak. Távol áll tőlem még a gondolat is, hogy a lap szerkesztőit arra tanítsam, mi­ként írjanak. Arra azonban szeret­ném figyelmeztetni őket, hogy a nyelvhelyességre és nyelvtisztaságra jobban vigyázzanak. Debreczeni István (Kisilva, Beszterce-Naszód megye) SZERK. MEGJ. Köszönjük a figyelmeztetést. Igyekszünk, igyekszünk. Az emeleti iroda minden bútora egy puszta asztal, pár szék, a sarokban zöld fémszekrény, a kályha mellett pedig keskeny pad. A falon az ál­lamcímer meg a berendezés leltára, szemközt valami nyomtatott szabályzat, valahány egyfor­ma üveges rámában. A levegőben mészszag. Az ablakon rács. Az ügyész ,,soron kívüli" beszélőt engedélye­zett a vizsgálati fogollyal. Harminc percet. A fölvezetési naplóban a szolgálatos altiszt aláírásával igazolta a beszélőt, a barna köny­vecskét összecsukta a fegyőr, tisztelgett és ki­ment. ...Tehát ez a szőke, sápadt, nyúlánk fiatalem­ber a főhőse annak a februári éjszakának ? Nem ilyennek képzelné az ember. Valahogy nehéz elhinni, hogy ő volt a vezére egy kolozsvári ga­lerinak. De mi is történt tulajdonképpen ? A télen a kolozsvári állomás környékén gyüle­­t­ész társaság verődött össze. Hazulról meg mun­katelepekről elbitangolt, kóbor fiúk csapata, tán egyikük se volt még húszesztendős. Keresztne­vükön vagy csúfnevükön kívül alig tudtak egy­másról valamit. Napközben a városban csatan­goltak, estéről estére a restiben tanyáztak és záróra után, hajnalban a váróteremben húzták meg magukat. Néhányukat már előállította a milícia zsebtolvajlásért, lopási kísérletért, garáz­daságért vagy éppen munkakerülésért. Gyakran cserélődtek a galeri tagjai, mindegyre új figurák bukkantak föl közöttük, mocskos, torzonborz alakok, sebhelyes arcok. Február tizenhatodikán, a késő esti órákban egy tétova fiatalasszony ácsorgott a peronon. Akarva-akaratlan, könnyen föltűnhetett zavart, kifejezéstelen tekintete, furcsa homloka, mélyen ülő szeme, bárgya vigyora. Amint a vizsgálat során később kiderült, a fia­tal nő R. G. corabiai születésű, 23 éves, süket­néma, szakorvosi vizsgálat szerint beszámíthatat­lan, gyengeelméjű. Lakhelye Temesvár, ahol férje és négyhónapos gyermeke van. Aznap a déli vonattal érkezett Kolozsvárra, hogy a süketné­mák intézetében kiváltsa a bútorfényező tanfo­lyam elvégzését igazoló papírjait. Természetesen délután már semmit sem sikerült intéznie, az ott­honban nem kapott szálláshelyet, próbálkozott egy ismerős süketnéma családnál is az állomás szomszédságában, de nem fogadták be, így aztán, más választása nem lévén, a váróterem­ben akart éjszakázni. A fiúk egy szempillantás alatt fölmérhették, hogy hányadán is állnak ezzel a félszeg terem­téssel­­ és a legrámenősebb, éppen Albi (vagy­is a beszélőn velünk szemközt ülő, szőke Bán Béla) leszólította. Nehezen boldogultak vele, hi­szen csak „valami vinnyogó fejhangot hallatott mindegyre, meg biztatóan nagyokat vigyorgott". A galeri, nyolc-tíz fiú egyszeribe körülvette, „be­invitálták egy kávéra­­", azaz sodorták, lökdös­­ték előre a testibe. És hihető az is, hogy ez az ítélőképesség híján lévő nő akkor már jószerivel engedelmeskedett. A fiúkat rettenetesen mulat­tatta a „diskurzus", ahogy a trágár tréfákra, a pogányul ízetlen ajánlatokra is csak bambán vi­hogott és a maga jelbeszédével, suta taglejtések­kel mutogatott... „Döglöttünk meg a röhögés­től !“ Éjfél után kivonultak a térre, hangoskod­tak, nagy csomóban tolongtak, ki vette volna észre, hogy egyikük akar-e velük menni vagy sem ? Civódtak, taszigálták az asszonyt, így ér­tek az állomási felüljáróhoz, a „repülőhídhoz". Hanem itt már „meglógta a korlátot, rázta a fejét, nem, nem és nem !" Nem megy át ? A markos fiúk megemelték a hónaljánál és egyket­tőre átvonszolták a hosszú hídon, majd „így szorosan karonfogva" tovább, keresztül a Kerek­domb kihalt, sötét utcáin, neki a Lombi-tetőnek. Aztán egy üres telken, valami kalyiba mögött, nagy halom szalmára lenyomták. Aki „megszer­zi", azé a juss, tehát Albi végzett legelőbb ve­le. A további sorrend körül már osztozkodás tá­madt, dulakodás. A harmadik fiú után megpró­bált menekülni. Észrevette, hogy lecsatolták karóráját, fülbevalóját, eltűnt a selyemsála, kinyi­totta valaki a csomagját is. „Most nincs idő lel­tározni !" - fogták le és hiába bőgött, sorra megerőszakolták a többiek is. Eközben Bán Béla visszaloholt az állomásra és fölhajtott még két „tagot". Siettek, jó darabon taxival jöttek. Hajnal felé a galeri „lelécelt", csak Albi ma­radt ott... „még elnéztem a muttert, ahogy a szalmában a holmija után kotorászott, aztán be­húzódtam a kalyibába, enyhe volt az idő, alud­tam egyet". Ennyi lenne az első éjszaka története. Kigombolja a csikós darócot, kényszerűen for­gatja, gyűri a szürke rabsapkát... Bán Béla 77 esztendős múlt, 1953-ban szüle­tett az Aranyos­széki Alsószentmihályfalván, ahol szülei ma is a 345-ös szám alatt laknak, a Csiga utcában. Traktorista lett, majd exkavátoron dol­gozott az útépítésnél Gyalun, a Meleg Szamos völgyében. De valami alkatrészeket elkótyave­tyélt, üzletelt, hamarosan kitutódott és hat hó­napra ítélték ezért. Az iskoláról kérdezem, egykori tanítójáról, könyvet mit olvasott, szeretett-e moziba járni ?... Látom, mulatságosnak érzi a beszélgetést. Csi­­korgóan fölöslegesek, naivak a kérdések. Albi csak néz, hallgat, elhúzza a száját, vonogatja a vállát: Nem emlékszem... Nem érdekel... Nem tudom... Valósággal szava sincs ezekre a fogal­makra. A „büntetett előélet" rossz árnyékként kísérte, próbálkozott itt is, ott is, de nem maradt meg sehol. Hónapok óta tekergeti állás nélkül, há­nyódott. Miből élt, mit evett ? Az én dolgom az, ne bajlódjék velem !" — hallom a választ. Elismeri, így történt minden, ahogy az ügyész­ségi vallomásban áll. Kivéve egyet ! Az órát csak rámfogják, azt nem vettem le róla, azt csak rám akarják sózni a szarháziak !" Kisvártatva értetlen daccal kapja föl a fejét : Na és ? Miért kell most olyan nagy dol­got csinálni az egészből ?“ A tettestársak : Bárz László, 18 éves, mérai illetőségű, hat elemit végzett, kőfaragó, állás nélküli, Lunceanu Alexandru, 17 éves, foglalko­zás nélküli, büntetett előéletű, Csotlánsi Ilie, 18 éves, bútorasztalos tanuló, a vádat tagadja, de a tanúk rávallottak, Fodoreanu Vasile, 20 éves, visszaeső bűnöző, Chef­a Isaia, 19 éves, Gher­man Gheorghe, Tatár János... Másik négyet még köröztet a megyei ügyészség. Valamennyi vádlott közül a legfiatalabb Tatár János, 15 éves. A tárgyalásig föltételesen haza­engedték. A gyámhatóság előadójának nyilván­tartásában már több bejegyzéssel szerepel csa­vargásról, lopási kisérletről. A Kerekdombon lakik, a nevelőapjánál. ...A hátsó traktusban, a lejtős udvar mélyén földszagú lakás. A Szoba ággyal tele, hat gyer­mek él itt. De rend van és tisztaság. Pedig az asszony hajnalban négykor kél, ötkor viszi a ki­csiket a napközibe, fél hatra ér a porcelángyár­ba, ahol takarítónő, havi 880 fixszel. A férfi por­tás, mindenes a képzőművészeti főiskolán, 1200 lej a keresete. Délután otthon találom a családot. Ahogy megmondom, mi járatban vagyok, az asszony csak a szájához kapja a kezét és rázza a sírás. A férfi gyorsan kituszkolja : Csak idegesíted, fiam, az elvtársat !" Leülünk. A gyerek apjáról érdeklődöm : „­Nem érdekes ki volt, én vagyok az apja... Kérek egy bocsánatot, tessék nézni, én mindent megadok neki, ételt, televíziót, hogy megmarad­jon idehaza. Soha hozzá egy rossz szavam... Én egy rokkant vagyok, tessék nézni ! — veti le máris az ingét, gombolja ki a nadrágját — Föl vagyok hasítva, kivágtak egy darabot a májam­ból, megoperálták a fekélyemet..." Jancsi lesüti a szemét, a padlón keres valamit. A gyerek maga a kicsattanó egészség, köpcös, csupa izom. Sörtehaja katonás. Évek óta boxa délutánonként a főiskolai műtermekben model áll, hatlejes órabérért, óránként tíz perc pihenő. Miért hagyta abba az iskolát ? Mert az első ele­mit is, a másodikat is kétszer járta, a harmadi egyből sikerült, de a negyediket nem fejezte be soha. Megmutatják véletlenül azt a levelezőla­pot, amelyet a vizsgálati fogságból küldött Forgatom, próbálom olvasni, hm, ez a 15 éves fiú egyszerűen írástudatlan... A nevelőapja legyint Nem lehet kisillabizálni ! Szeretnénk, ha troli sofőr lehetne belőle, annak jó lenne. Tetszik tudni, 66-ban leesett az eperfáról, akkor történ­hetett valami vele." A fiút ha kérdem, kedves csibészes mosollyá rám néz és hadar valamit. Tömör a szókészlete , áhá, bírom, a haverok, fenét — meg más ha­sonló, néhány indulatszó, ezzel válaszol mindenre kerek mondatot nem hallottam tőle... Furcsa, de ez a fiú meg a társai, valami sajátos homályállapot­ban élnek, hallgatva artikulálatlan beszédüket az a gyanúm támad, mintha ők lennének szelle­mileg a valódi „süketnémák", nem pedig az a kálváriát járt teremtmény. Amikor kitudódott, az asszony levette a székről a nadrágszíjamat, azzal szabta Jancsit, kérek egy bocsánatot, ugye, én nem nyúlok hoz­zá..." A második éjszaka : Február 17-én reggel R. G. jelentkezett a sü­ketnémák intézetében, azonmód csapzottan, de senkinek nem említette, hogy mi történt vele az éjjel. Délre megkapta a kért igazolást és elment. A vonatindulást az említett, állomás környéki sü­ketnéma családnál várva, elpanaszolta, hogy el­lopták a holmiját. Hallva ezt, a házigazda azon­nal átkísérte az állomási milícia-őrszobára. Ahol azonban nem tudták magukat megértetni, az idő későre járt, a süketnémák intézetében már nem találtak meg telefonon senki felelős személyt, így azt tanácsolta a szolgálatos, ma­radjon másnapig itt, akkor kihívnak egy nevelőt, aki tolmácsol és majd fölveszik a „tényállást“. Este tízkor a gyámoltalan asszony újra az ál­lomás főbejárata előtt állt, a járdaszélen. Ott pillantotta meg az egyik tegnap esti ga­lerihős, Fodoreanu Vasile. Nyomban előkerült két haver, Gherman és Chela. Egyikük taxiért szaladt és a kocsival odahúzott, kicsapódott az ajtó, a másik kettő máris karonfogta és „besegí­tette“. A taxisofőr azt vallja a nyomozóknak, hogy az égvilágon semmi gyanúsat nem észlelt, a ven­dégek beültek és ő indított... Ez alkalommal kivittek a kisbácsi építőtelep legényszállására. A kiszolgáltatott asszonyt az egyik barakkban tartották hajnalig, ahol persze „rájártak" újra. Tetejébe elszedték még a mara­dék holmiját is, törülközőjét, fogkeféjét, diplo­máját (az igazolást, amiért Kolozsvárra föluta­zott), és az üres utazótáskáját is. Aztán kizavar­ták, menjen a szeme világába. Reggel végre az állomási őrszobán, tolmács­csal vallomást tehetett és megkezdődött a föl­derítés. Legelsőnek éppen a kis Tatárt kapták el. A Btk 197. szakasza második bekezdésének b pontja : Az erőszakos nemi közösülés különösen súlyos, „minősített" esete, ha a bűncselekményt több tettes követi el, kihasználva az áldozat védekezés­­képtelenségét. A törvény háromtól tíz évig terjedő börtönnel sújtja a tetteseket. AZÉ A JUSS, AKI „MEGSZERZI" ............. ■■■ ■■ .n»..« MAROSI BARNA riportja ...........— VÁLASZOLUNK OLVASÓINKNAK BORBÁNDY LAJOS torjai (Kovász­­na megye) olvasónk arra kért ben­nünket, érdeklődjük meg, mi az oka annak, hogy március eleje óta nem tudják fogni a Csíkszeredai rádióadó magyar nyelvű adását. Désről a ko­lozsvári stúdió „elhallgatására“ pa­naszkodtak. Kérdésünkre a Szállítás- és Táv­közlésügyi Minisztérium a következő felvilágosítást adta: Az említett adó­állomások adásainak jobb vétele ér­dekében március elejétől megváltoz­tatták az illető stúdiók hullámhosszát. A Csíkszeredai adó a 228 méteres, a kolozsvári pedig a 330 méteres hul­lámhosszon közvetíti műsorát. ♦ JOGI KALAUZ + JOGI KALAUZ + JOGI KALAUZ ♦ JOGI KALAUZ + JOGI KALAUZ + Mit kell tudni az egyéni munka­szerződésekről Az egyéni munkaszerződés egyike azoknak a nagy fontosságú jogi esz­közöknek, amelyek biztosítják a munkatörvénykezés rendelkezései­nek betartását, pontosan meghatá­rozza a munkaadó és az alkalma­zott kötelességeit, illetve jogait. Mint ismeretes, régebben az egyéni munkaszerződést szóbelileg és írás­­belileg is meg lehetett kötni. A szó­beli megegyezések azonban sok esetben okoztak munkaviszályokat. Az 1/1970-es törvény éppen ezért kimondotta, hogy az egyéni munka­­szerződéseket kizárólag írásban szabad és szükséges megkötni. Er­re vonatkozóan a Munkaügyi Mi­nisztérium és a Szakszervezetek Általános Szövetségének Központi Tanácsa útmutatást bocsátott ki. Az alábbiakban ez útmutatások néhány fontosabb kitételére szeretnék fel­hívni olvasóink figyelmét. Az egyéni munkaszerződést két példányban állítják ki. Egyik a vállalatnál marad, a másikat az al­kalmazott kapja meg. A szerződés­ben feltétlenül fel kell tüntetni, hogy a munkaszerződést meghatá­rozott, vagy meghatározatlan idő­szakra kötötték-e. A meghatározott időszakra kötött egyéni munkaszer­ződések esetében kötelező módon feltüntetendő az alkalmazás időtar­tama, valamint életbelépésének pontos dátuma. Tartalmaznia kell továbbá azt a beosztást, illetve mesterséget, amelyre az illetőt al­kalmazza a vállalat, az azzal járó kötelezettségeket (pl. időszakos, vagy állandó kiszállások, ellenőrzési fel­­hatalmazás­ stb.) valamint a beso­rolási feltételeket (egész, fél, vagy negyed munkanorma stb). Termé­szetesen az egyéni munkaszerző­désben fel kell tüntetni pontosan a tarifális fizetési besorolást is. A szerződésbe belefoglalják azt, hogy a vállalat vagy intézmény milyen más jellegű kötelezettséget vállal magára alkalmazottjával szemben : lakás biztosítása, étkezde, illetve napközi otthon és bölcsőde hasz­nálata stb. Az okmány leszögezi az alkalmazott olyan kötelezettségeit is, mint­­ aláveti magát az egység belső szervezési és működési sza­bályzatának, a kollektív munka­­szerződésből fakadó kötelezettségek­nek, elvégzi a ráháruló konkrét munkafeladatokat, betartja a rang­sorban felettes vezetők rendelke­zéseit és a munkahely fegyelmét. Rendkívül fontos, hogy az összes felsorolt problémákat minél ponto­sabban és konkrétabban körvona­lazzák az egyéni munkaszerződés­ben. Az így kiállított okmány má­solatát — amelyről nem szabad, hogy hiányozzék a két fél aláírása, a szerződés megkötésének dátuma és száma — a vállalat vezetősége át kell hogy adja az alkalmazott­nak, majd az alkalmazástól számí­tott 30 napon belül a munkaköny­vét is köteles kitölteni számára, ha az alkalmazott még nem rendelke­zik ilyennel. Az egyéni munkaszer­ződés bármilyen nemű utólagos módosítását — a felek megegyezése alapján, vagy valamely törvényes rendelkezés szerint — be kell írni a szerződés mindkét példányába. SAJTOS IRMA — Géres (Szatmár megye): Társadalmi segélyben csak azok a személyek részesülhetnek, akik nem kapnak nyugdíjat, ön, mivel kapja a 230 lejes társadalmi se­gélyt, nem követelheti, hogy amel­lett folyósítsák az mtsz-nyugdíjat is. Sőt, amennyiben mtsz-nyugdíj­­jogosult lenne, elvesztené a társa­dalmi segélyt. Vannak kivételes esetek, amikor bizonyos személyek két nyugdíjat élvezhetnek (nem tár­sadalmi segélyt ,­ nyugdíjat te­hát!). Azokról az állami nyugdíja­sokról van szó, akik a termelőszö­vetkezetben is ténylegesen dolgoz­tak, s megfelelnek az mtsz-nyugdíj elnyeréséhez szükséges feltételek­nek. Önnél azonban nem áll fenn ez a helyzet. AMENT ANDRÁS — Arad : A nyugdíjtörvény előírásai alap­ján felfüggesztik azok nyugdíjának a folyósítását, akik valamilyen szakmát, vagy mesterséget gyako­rolnak. Amikor az iparengedélyt megkapta, kötelessége lett volna a­zonnal értesíteni erről a nyugdíjhi­vatalt. Mivel ezt elmulasztotta, a nyugdíj­hivatal pedig későn ébredt rá, hogy ön jogtalanul kapja a nyugdíját, most nyilván vissza kell térítenie a jogtalanul felvett össze­get. Szeretnék hangsúlyozni, hogy nyugdíjának folyósítását csak fel­függesztették arra az időszakra, míg mesterségét gyakorolja. A nyugdíjhoz való joga azonban nem veszett el, mihelyt iparengedélye megszűnik és erről értesíteni fogja a nyugdíjhivatalt, nyugdíját ismét folyósítani fogják. GYÖRGY ALBERT — Zabola: Cikkekben, Jogi kalauz rovatunk­ban többször elmondottuk már, hogy a háztáji parcellák odaítélésének legfőbb kritériuma a mezőgazdasági termelőszövetkezetben végzett mun­ka. Aki tavaly teljesítette kötelezett­ségeit, annak jár a háztáji. Arra a kérdésére, hogy joga van-e a 25 új parcellához, konkrét tényismeret nélkül nem adhatunk pontos választ. Mint írja, az elmúlt évben csak ön dolgozott ténylegesen a termelőszö­vetkezetben, amiért maximum 15 új parcellát kaphat. Betegsége miatt felesége tavaly egyáltalán nem dol­gozott az mtsz-ben. Amennyiben fe­leségét valóban betegsége akadályoz­ta meg abban, hogy részt vegyen a közös munkában, az mtsz vezetőta­nácsa — a közgyűlés döntése alap­ján — számára is juttathat háztájit. Antal Miklós jogász Vakáción a bajnokság (Munkatársunktól). A jégkorong­bajnokság utolsó menete több mint vakációs hangulatban kezdődött. A táblázatban ugyanis a Steaua és a Dinamo kivételével, minden­kinek megvan a jól megszabott helye, s a játékosok azon a vélemé­nyen vannak, bár ebbe a húsdarálóba csak a sportszerű magatartásért bele­menni... A három vidéki csapat és az IPGG különben úgy néz ki, mint egy maratonista, aki lehúzta a klasszikus távot. Ki vannak facsarva (az Agro­nómia ráadásul nem aludt egy éjsza­ka, vasárnap szállás után szaladgált), semmi kedvük akár száz métert sem futni. Különben csak ezzel a tömeg­pszichózissal lehet magyarázni, hogy az utóbbi hetek leglelkesebb, leghar­­ciasabb, legcéltudatosabb csapata, a Kolozsvári Agronomia több mint csú­fos vereséget szenvedett a Dinamótól, méghozzá a nap rangadó mérk­őzésén. Az érthetetlen 22:1 különben a baj­nokság abszolút csúcsa, ilyen arány­ban már évek óta senkinek sem si­került győznie. Vakációs hangulatban zajlott le a Steaua — IPGG találkozó is, amelyen azonban inkább az érdekelt fél, a ka­tonacsapat lazsált. A 9:1 távolról sem a Steaua meggyőző játékáról árulko­dik, hanem a két együttes játékosai közötti klassziskülönbségről. A két Avintus szokásos játékát nyújtotta. A mérkőzés színfoltja talán az volt, hogy a gyergyóiak egy har­madon át — talán azzal a remény­nyel, hogy megszerzik első győzelmü­ket — sakkban tartották a csíkszere­­daiakat. Szabó Gyula klasszisa azon­ban ez alkalommal is megnyilvánult : a sorsdöntő pillanatban két gólt ütött, majd legalább féltucatot „ajándéko­zott“ kitűnő átadások formájában csa­tártársainak. Vajon viszontlátjuk a válogatottban is ? ! ★ A torna második napja sajnálatos eseménnyel kezdődött. Az IPGG — Gyergyószentmiklósi Avintus találko­zó 25. percében incidens robbant ki a játékvezetők és a gyergyói csapat edzője, Tömör Zoltán között (akit kü­lönben Csíkszeredában ideges maga­tartása miatt már eltiltottak egy mérkőzésre csapata mellől !). De mi történt ? Az első harmad végén az IPGG 1:0-ra vezetett, újrakezdés után a diákok kettőre növelték előnyüket. Ekkor a játékvezetők több játékost kiállítottak, a fővárosi csapat hár­masban, a gyergyói négyesben ma­radt. A szemtanúk szerint Rociu, az IPGG csatára meglógott egy korong­gal, lőtt, de Szabó védett, a kipatta­nó korong ismét Raciu elé került, aki leadta csapattársának, Gheorghe Flóriánnak. Ez nem tétovázott, ha­nem lőtt és gólt ért el. Igen ám, de időközben a kapu kimozdult... A játékvezetők szerint a gól mégis ér­vényes volt, mert a kaput Szabó mozdította ki estében. Tömör edző viszont azt állította, hogy az ellenfél, és követelte a gól semmisnek nyil­vánítását. Mivel erre a Gubernus Ivanescu játékvezetői páros nem volt hajlandó, lehívta­­csapatát a jégről ! A játékvezetők a szabályos idő kivá­rása után lefújták a találkozót, és 5:0 arányban az IPGG javára jegyez­ték be. Függetlenül, hogy a harmadik gól esetében kinek van igaza, hogy té­vedtek, vagy sem a játékvezetők, az Avintus edzőjének nem lett volna szabad lehívnia csapatát a jégről. A tiltakozásnak nem­­ez a legszerencsé­sebb formája, s még a legsport­szerűbb sem !... A másik két mérkőzésen a várt győzelmek, de az első naphoz képest szorosabb eredmények születtek. Mind az Agronomia, mind a Csíkszeredai Avintul játékosai a biztos vereség ellenére igyekeztek szép játékot nyúj­tani. A két csapatból Kozán Andrást és ismét Szabó Gyulát kell kiemelni. Mindkettő csapatának valóságos mo­torja és diszpécsere volt egyszemély­­ben. 21. FORDULÓ Csíkszeredai Avintul — Gyer­gyószentmiklósi Avintul 14:5 (4:2, 6:1, 4:2) , vezette : Sginca-Ivanes­­cu ; góllövők : Szabó Gyula (4), Jere (2), Csiszár (2), Csedő, Vákár, Basa, Baka, Dániel és Osváth, il­letve Veress, Kereső, Kémenes I., Kémenes II. és György. Büntető percek : Csíkszereda 2’, Gyergyó­­szentmiklós 4’. Steaua — IPGG 9:1 (3:0, 4:0, 2:1) ; vezette Gubernu­ Barbu ; gól­lövők : Bucur (3), dr. Bíró (2), Ste­­fanov (2), Gheorghiu és Sginca, il­letve Malihin. Büntetőpercek: Steaua 10’, IPGG 4’. Dinamo — Agronomia 22:1 (11:0, 4:1, 7:0) ; vezette : Muresan-Pres­­neanu ; góllövők : Florescu (3), A­­xinte (3), Hutanu (3), Panu (3), Bandas (3), Moi? (2), Boldescu, Mi­­hailescu, Fogarasi, Tufeanu és Costea, illetve Kozán II. Büntető­percek: Dinamo 03, Agronomia 8­. 22. FORDULÓ IPGG — Gyergyószentmiklósi Avintul 5:9. A mérkőzés 25. per­céig három gól született, szerző­jük : Rociu, Malihin és Gh. Flo­rian. A találkozót vezette : Gu­bernu és Ivanescu. Steaua — Agronomia 10:1 (3:1, 5:0, 2:0) , vezette Muresan-Pres­­beanu ; góllövők : Szabó Géza (3), Kalamár (2), dr. Biró, Herghele­giu, Ionila, Gheorghiu és Stitefa­­nov, illetve Sántha. Büntetőper­cek : Steaua 2‘, Agronomia 4‘. Dinamo — Csíkszeredai Avintul 9:2 (4:0, 2:0, 3:2) , vezette : Barbu- Gubernu; góllövők: Tufeanu (2), Moia (2), Axinte, Hutami, FI. Sginca, Florescu és Pana, illetve Baka és Krausz. Büntetőpercek: Dinamo 8‘, Avintul 18‘. A BAJNOKI RANGSOR Steaua 22 19 2 1 195 : 31 40 Dinamo 22 19 1 2 185 : 52 39 Cs. Avintul 22 10 3 9 110:119 23 Agronomia 22 7 2 13 84:153 16 IPGG 22 4 4 14 64:115 12 Gy. Avintul 22 0 2 20 52:220 2 • Kijelölték a labdarúgó A-osztály vasárnapi fordulójában bíráskodó já­tékvezetőket. Ezek a következők : C. Barbulescu — Bukarest (Steagul ro?u — Kolozsvári Universitatea); O. Com$a — Craiova (Progresul — Farul); S. Mure$an — Torda (UTA — Rapid); A. Pirvu — Bukarest (Craio­­va) Universitatea — Petrolul); C. Ni­­culescu — Bukarest (Politehnica — FC Argeș); Anderko Ottó — Szatmár (Bukaresti Dinamo — Temesvári 0 TELEX - TELEX 0 CFR); V. Dumitrescu — Bukarest (Kolozsvári CFR — Jiul) és I. Cim­­peanu — Kolozsvár (Bakui SC — Steaua) • Ma a negyeddöntők mér­kőzéseivel folytatódik Csehszlovákiá­ban a főiskolás férfi kézilabda világ­­bajnokság. Válogatottunk veretlenül jutott tovább a B-csoportból, a ne­gyeddöntőben Lengyelország csapata lesz az ellenfele • Győzelemmel kez­dett Ilie Nastase és Ion Tiriac a Mon­te Carlo-i nemzetközi open tenisz­tornán. Nastase 6:1, 6:0 arányban nyert a francia Roger ellen, míg Tiriac a magyar Baranyit múlta fe­lül 6:4, 6:0-ra. Mindketten bejutottak a nyolcaddöntőbe. 1971. ÁPRILIS 8., CSÜTÖR

Next