Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)

1971-04-08 / 7282. szám

ELŐRE 6. oktal » NEMZETKÖZI ÉLET » NEMZETKÖZI ÉLET » NEMZETKÖZI ÉLET « NEMZETKÖZI ÉLET » NEMZETKÖZI ÉLET » AZ SZKP XXIV. KONGRESSZUSA Szerdán folytatta munkálatait Moszkvában az SZKP XXIV. kong­resszusa. A délelőtti ülésen tovább folyt az N. A. Koszigin által kedden előterjesztett, Az SZKP XXIV. kongresszusának Irányelvei a Szov­jetunió 1971—1975-ös kilencedik nemzetgazdaságfejlesztési tervéről című jelentés vitája. A kedd délutáni ülésen az első felszólaló, V. V. Scserbickij, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnöke volt, aki az ukrán dolgozók sikereiről beszélt az elmúlt ötéves terv teljesítésében. A. I. Libajev, az SZKP Szaratov tartományi bizott­ságénak első titkára elmondotta, hogy az utóbbi öt év leforgása alatt a tartományban 220 vállalat és üzemrészleg épült, átadták a volgai Szaratovszkaja vízierőmű mind a 24 aggregátját. Felszólalt még E. I Lebegyev a leningrádi Kirov üzem munkája. A kongresszust üdvözölte Kurt Bachmann a Német KP elnö­­ke, Jorge del Prado, a Perui KP főtitkára, Dolores Ibárruri, a Spa­nyolországi KP elnöke, Mohamed Zsaber Badzsbudzs, a Szíriai Baath­­párt vezetőségének tagja és L. Diane, a Guineai Demokrata Párt Országos Politbürójának tagja. A szerdai ülésen, a jelentés vitá­jának keretében felszólalt Pjotr Nyeporozsnij, a Szovjetunió energe­tikai és villamosításügyi minisztere aki rámutatott, hogy jelenleg a Szovjetunió villamoserőműveinek összkapacitása több mint 166 millió kilowatt. Az utóbbi időben, évente 10—12 millió kilowatt kapacitást helyeztek üzembe, amely hétszerese az Oroszország Lenin által kidolgo­zott villamosítási tervében előirány­zott kapacitásnak. A kongresszus folytatja munkála­tait. A. N. KOSZIGIN JELENTÉSE a 9. nemzetgazdasági ötéves terv Irányelveiről Mint már jelentettük, az SZKP XXIV. kongresszusán Alekszej Ko­szigin, az SZKP KB Politbürójának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke előterjesztette a Szovjet­unió 1971—1975-ös, 9. nemzetgazda­ságfejlesztési tervének Irányelveiről szóló jelentést. A jelentés bevezető része hangsú­lyozza, hogy az Irányelvtervezetet megvitatták a szövetségi köztársasá­gok kommunista pártjainak kongresz­­szusai, a területi, tartományi, városi és rajoni pártkonferenciák, a pártszer­vezetek, a dolgozók nagygyűlései és a sajtó. Ezeken a gyűléseken egyhangú­lag jóváhagyták a párt irányvonalát a kommunizmus műszaki-anyagi alapjá­nak felépítésére, a nemzetgazdaság gyorsütemű fejlesztésére, a nép élet­­színvonalának további növelésére. A továbbiakban utalva a 8. ötéves terv teljesítése során elért legfonto­sabb eredményekre, valamint azokra a változásokra, amelyek ebben az idő­szakban a Szovjetunió gazdaságában végbementek, a szónok megállapítot­ta : „Az elmúlt ötéves terv legfonto­sabb eredménye az, hogy sikerrel megoldottuk a pártunk XXIII. kong­resszusán meghatározott politikai és legfőbb gazdasági-társadalmi feladato­kat“. Az elmúlt ötéves terv feladatai­nak teljesítését mutató legfontosabb jelzőszámok szerint a nemzeti jöve­delem 41 százalékkal növekedett, az ipari termelés a termelőeszközök ter­melése terén 51 százalékkal és a fo­gyasztási cikkek termelése terén 49 százalékkal nőtt. A főberuházások tel­jes összege a megelőző ötéves tervhez viszonyítva 42 százalékkal növekedett. Társadalmi téren fokozódott a la­kosság anyagi jóléte és kultúrszínvo­­nala. Megjavult a munkások és a kol­hozparasztok műszaki-szakmai felké­szültsége. Miként a megelőző idősza­kokban is, az egész országban bizto­sították a munkaképes lakosság mun­kaerejének teljes foglalkoztatottságát. Újabb jelentős előrehaladás történt olyan alapvető társadalmi problémák megoldása terén, mint a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka közötti különbségek fokozatos felszá­molása. A nemzeti jövedelem növekedése és annak a dolgozók érdekében tör­ténő elosztása — hangsúlyozza továb­bá a jelentés — lehetővé tették a nyolcadik ötéves terv társadalmi fel­adatainak sikeres megoldását. A terv előirányozta a munkások és tisztvise­lők átlagfizetésének legalább 20 szá­zalékkal való emelését, de a tényleges emelkedés 26 százalékos volt. Előirá­nyoztuk, hogy a kolhozparasztok kö­zös gazdaságból származó pénzbeli és természetbeni jövedelme 35—40 száza­lékkal nőjön, a valóságban ezek a jövedelmek 42 százalékkal növeked­tek. Az elmúlt ötéves terv időszaká­ban az egy főre eső reáljövedelem 33 százalékkal emelkedett, míg a hetedik ötéves terv során az egy főre eső reál­jövedelem növekedése 19 százalékos volt Rámutatva arra, hogy 1965-höz viszonyítva a kiskereskedelem árufor­galma 48,4 százalékkal növekedett, a jelentés megállapítja : „Ennek ellené­re egyes áruk termelésének a növeke­dése elmaradt a lakosság pénzbeli jövedelmének növekedése mögött. Nehézségeink vannak még egyes áruk­nál a lakosság körében mutatkozó kereslet kielégítése terén, különösen a hús- és a hústermékeknél, noha a nyolcadik ötéves terv során országos viszonylatban 7 kilóval nőtt a húster­mékek egy főre eső évi fogyasztása. Nagyobb figyelmet kell szentelnünk annak, hogy a lakosság növekvő szük­ségleteit kielégítsük. A lakásépítkezésekről szólva, a szó­nok kihangsúlyozta, hogy az elmúlt ötéves terv során körülbelül 60 mil­liárd rubelt költöttek erre a célra, 11 350 000 lakást építettek. A továbbiakban a jelentés foglalko­zott a lakosság kulturális-társadalmi körülményeinek megjavításáért, az oktatás, az egészségvédelem fejleszté­séért kifejtett tevékenységgel az el­múlt ötéves terv során. A továbbiakban A. N. Koszigin megállapította: annak ellenére, hogy az ötéves terv főbb mutatószámait tel­jesítették, az építkezésekkel foglalkozó minisztériumok nem teljesítették egé­szében a tervet, ugyanakkor nem he­lyeztek teljes egészében üzembe egyes termelőkapacitásokat. Ismertetve a munkatermelékenység növelésére vonatkozó adatokat, a je­lentés rámutat, hogy a munkaterme­lékenység fokozása továbbra is a szovjet gazdaság fejlesztésének fő út­ja. Eredményeket értek el a terme­lés önköltségének csökkentésében. A vállalatok jövedelme több mint két­szeresére növekedett, fokozódott a termelés rentabilitása. Kiemelve azt, hogy a nemzetgazda­ság fejlődése szorosan kapcsolódik a szovjet tudomány jelentős megvalósí­tásaihoz, a szónok rámutatott, hogy a tudósokra nagy feladat hárul új gé­nek, műanyagok létrehozása, az elek­tronika technikájának kidolgozása te­rén. Figyelemre méltó tudományos eredményeket értek el a matematika, fizika, kémia, geológia, biológia, az űrkutatás terén. A továbbiakban a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke a kilencedik ötéves terv főbb gazdasági-társadalmi feladatait ismertette. Rámutatott arra, hogy ez az ötéves terv jelentős szakasz lesz a szovjet társadalomnak a kommunizmus felé vezető további elő­rehaladásában, e társadalom műszaki­­anyagi alapjának felépítésében, az or­­szág gazdasági hatalmának és védelmi képességének megszilárdításában. Az új ötéves terv során a nemzeti jövedelem évi átlaga 325 milliárd ru­bel lesz a megelőző ötéves terv 233 milliárd rubeles átlagához viszonyít­va ; összességében véve, a kilencedik ötéves tervben a nemzeti jövedelem volumene 1625 milliárd rubel lesz. Az új ötéves tervben megmarad az egész nemzetgazdaság magas fejlődési üteme. Az ötéves terv során az ország nemzeti jövedelme 30—40 százalékkal nő, az ipari termelés volumene 42—46 százalékkal, a mezőgazdasági termelés évi átlagos volumene pedig 20—22 százalékkal. Az ötéves terv a terme­lőeszközök termelésének 41—45 száza­lékos, a fogyasztási cikkek termelésé­nek 44—48 százalékos növelését irá­nyozza elő. Nagy előrehaladást érünk majd el a társadalmi termelésre egyre nagyobb befolyást gyakorló műszaki­tudományos forradalom megvalósítá­sainak alkalmazása terén. Az Irányelvtervezet hangsúlyozott fejlesztési ütemet irányoz elő a mű­szaki haladást meghatározó termelési ágaknak. A termelés fokozását előirányzó pártvonal maga után vonja annak a szükségességét, hogy a társadalmi munka termelékenységét jelentősen növeljék, megtakarítást érjenek el a nyers- és egyéb anyagok terén ; igény­li a termelési alapok felhasználásának tökéletesítését, a beruházások haté­konyságának a fokozását az új techni­ka bevezetésének alapján, a termelés tudományos megszervezését és a nem­zetgazdaság vezetési módszereinek tö­kéletesítését. A kilencedik ötéves terv előirá­nyozza az iparban a munkatermelé­kenység 37—40 százalékos növelését. A termelés fokozása és hatékony­ságának növelése szilárd alapot ké­pez széleskörű társadalmi program megvalósításához a kilencedik ötéves terv időszakában. E program a kö­vetkezőket foglalja magába: a la­kosság összes rétegei életkörülmé­nyeinek megjavítását célzó intézkedé­sek rendszerét; a munkaerőforrások ésszerűbb felhasználását; a munkakö­rülmények állandó javítását; a la­kosság jövedelmeinek nagyobb mére­tű növelését, miközben tökéletesedni fog a jövedelemelosztás mechanizmu­sa, a munka javadalmazásának rend­szere és az alkalmazottak gazdasági ösztönzése ; a fiatal generáció neve­lésének céljaira előirányzott alapok jelentős fokozását; a sokgyermekes családok segítését és a nők munka- és életkörülményeinek javítását; a lakosság kulturális és műszaki szín­vonalának további emelését, az álta­lános oktatás bevezetésének befejezé­sét ; a falu és a város lakossága élet­színvonalának számottevő közeledé­sét. Országunk előrehaladása — hang­súlyozta a szónok — mindenekelőtt a gazdasági növekedés ütemében, a termelési potenciál fejlesztésének gyorsaságában jut kifejezésre. A leg­utóbbi időszak adatai, beleértve az 1970-es adatokat is, azt mutatják, hogy míg az Egyesült Államokban 20 évre volt szükség ahhoz, hogy meg­kettőzzék a nemzeti jövedelmet, Ang­liában több mint 30 évre, Németor­szág SZK-ban majdnem 15 évre, a Szovjetuniónak ehhez 10 évre volt szüksége. Míg az USA-nak ahhoz, hogy megkettőzze az ipari termelés volumenét 18 évre volt szüksége, Angliának 22 évre, Németország SZK- nak több mint 11 évre, a Szovjetunió­nak csupán 8 és fél évre. „Mindezek a szocialista nemzetgazdaság fejlődé­sének eredményei“ — mondotta A. N. Koszigin. A külföldi gazdasági kapcsolatokról beszélve, a szovjet kormány vezetője rámutatott arra, hogy a kilencedik ötéves terv fő feladata a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek maxi­mális kihasználását szem előtt tartó kapcsolatok további fejlesztése. A Szovjetunió nemzetközi gazdasá­gi kapcsolataiban különös helyet fog­lal el a szocialista államokkal való együttműködés. Az elmúlt öt év alatt a Szovjetunió és a szocializmus többi országa közötti árucserefor­­galom összvolumene majdnem más­­félszeres növekedést ért el. Jelentős mértékben kiszélesedett a KGST-ben résztvevő országok közötti termelési és műszaki-tudományos kooperáció. A jelentés kihangsúlyozza, hogy az Irányelvtervezet konkrét lépéseket jelöl ki a Szovjetunió és a testvéri államok közötti szoros gazdasági és műszaki tudományos együttműködés tervszerű fejlesztése érdekében. Je­lentősen fog növekedni a szovjet ipar termékeinek, beleértve a gép­ipar, a vegyipar, a nyersanyag- és fűtőanyagipar által gyártott számos új típusú terméket, az exportra. A továbbiakban a szónok kifejtette a szovjet kormány álláspontját a KGST-országok közötti együttműkö­dés lehetőségeinek kihasználására. A jelenlegi ötéves terv során — mon­dotta a továbbiakban a szónok — a Szovjetunió nagy figyelmet szentel a sokoldalú együttműködés kimélyí­tésére a gazdasági­ és műszaki tudo­mányok terén, és ezen az alapon a külkereskedelem kiszélesítésére más szocialista államokkal is, mint Viet­nam DK, a Koreai NDK, a Kubai Köztársaság, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság. „A Szovjet­unió — mondotta A. N. Koszigin — számos lépést tett a kereskedelem­­ fejlesztésére Kínával. Azonban az­­ ezen a téren elért eredmények távol­­­ról sem felelnek meg a két ország­­ reális lehetőségeinek. Arra fogunk­­ törekedni, hogy az elkövetkezendő években a Kínával fennálló kereske­­­­delmi kapcsolatok kifejlődhessenek, az egyenlőség és a kölcsönös érdekek­­ tiszteletben tartásának alapján.“ Az elkövetkezendő ötéves terv elő­ . Irányozza a Szovjetunió külgazdasági­­ kapcsolatainak további kiszélesítését­­ az ázsiai, afrikai, latin-amerikai fej­lődő országokkal. Abban az esetben,­­ ha a­ tőkés országok ipari és keres-­­ kedelmi körei kellő érdeklődést fog-­­ nak tanúsítani a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolatok kiszélesítésére,­­ úgy kereskedelmi kapcsolataink ezen országokkal jelentősebb mértékben fejlődhet. Természetesen, a nyu­gati országokkal fennálló gazda­sági kapcsolataink egészen másak lennének, ha konkrét előrehala­dást lehetne elérni azon kérdé­sek megoldásában, amelyek jelen­leg bonyolítják a nemzetközi helyze­tet. Köztudomású például, hogy a Szovjetunió­ igen nagy figyelmet szen­tel az európai biztonsági értekezlet összehívásának. Számunkra világos, hogy ennek az értekezletnek az ösz­­szehívása megszilárdítaná a bizalom légkörét Európában, megnyitná az utat a nagyobb arányú gazdasági­ és műszaki-tudományos együttműködés felé. Lehetőséget teremthetne az olyan kérdések megoldására, mint a transzkontinentális szállítások meg­szervezése, nagy villamos-energia szállító vezetékek felépítése és ezen az alapon, egységes európai energeti­kai hálózat létrehozása. Hozzájárul­hatna továbbá az emberi tevékenység oly fontos területein való nagyobb arányú együttműködés fejlődéséhez, mint a természetvédelem, az európai tengerek szennyeződéstől való meg­óvása, a tengerek tartalékainak ész­szerű felhasználása, sok államban a tudósok erőfeszítéseinek egyesítése a szív- és vérkeringési megbetegedések gyógyítása, a rák elleni harc terén. Természetesen ezek a kérdések nemcsak Európa számára időszerűek. Ezen a téren készek vagyunk más országokkal is együttműködni, külön­ö­nösen Kanadával és Japánnal. Nem zárjuk ki az Egyesült Államokkal való gazdasági kapcsolatok fejleszté­sét sem, hogy e kapcsolatok színvo­nala nagyobb mértékben feleljen meg e két ország gazdasági poten­ciáljának. Egy ilyen együttműködés­­ szilárd alapul szolgálhatna a béke­­ megszilárdítására, a békés egymás- I mellett élés elveinek alapján. „A I Szovjetunió — mondotta a továbbiak- I ban a szónok — tántoríthatatlanul I síkra száll a különböző társadalmi I rendszerű államok közötti békés egy- I más mellett élésért. Mi nem valljuk I azt, hogy a háború elkerülhetetlen I és ezért széllünk síkra a két rend- | szer közötti gazdasági verseny mel­ | lett. Állást foglalunk a Közös Piac I típusú zárt gazdasági csoportosulások I ellen. Síkraszállunk a sokoldalú I gazdasági kapcsolatok fejlesztő- I séért, mindennemű diszkriminá- I ció nélkül. Ebben rejlik a mi elvi I állásfoglalásunk. Készek vagyunk I együttműködni minden olyan állam- I mai, amely kifejezi ezirányú óhaját I és amely támogatja a békés egymás- I mellett élés elveit.“ A kilencedik ötéves terv Irányél- I vei, amelyeket pártunk XXIV. kong- I kongresszusa fog jóváhagyni — mon- I dotta befejezésül A. N. Koszigin —, I az egész nép programja. Engedjék I meg, hogy kifejezzem meggyőződése­ I­met, hogy a párt akarata, az egész I szovjet nép akarata és elszánt mun- I kája révén sikerrel teljesítjük a ki-­ lencedik ötéves tervet. I V­asárnap községtanácsi válasz­tásokat tartottak Chilében s egyben pótválasztást egy megüresedett szenátusi he­lyért, mivel dr. Salvador Allende elnökké választásával helye a szenátusban betöltetlen maradt. Chile esetében ennek az erőpróbának rendkívüli jelentősége volt a múlt esztendő szeptemberében lezajlott el­nökválasztások után, amikor is a bal­oldali pártok blokkja, a Népi Egység szerzett többséget. Nos, a vasárnap lezajlott választások eredményei lehe­tőséget nyújtottak az Unitad Popular­­nak és az Allende-kormányzatnak, hogy lemérje eddigi politikájának visszhangját az ország közvéleményé­ben. A községtanácsi választásokon a szavazóknak lényegében arról kellett dönteniük: továbbra is támogatják-e vagy sem a népi kormány politiká­ját? Mint ismeretes, az Unitad Popu­­larban a következő pártok vesznek részt: a Chilei Kommunista Párt, a Szocialista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Radikális Párt, a Független Népi Akció Párt és a Keresztényde­mokrata Pártból kivált Egységes Népi Akció Mozgalom. Hatalomra kerülése után az Allende-kormány hozzálátott a választási kampány idején meghir­detett programjának megvalósításá­hoz és azóta is következetesen halad ezen az úton. A Népi Egység által foganatosított intézkedések olyan vál­tozásokat eredményeztek, amelyekre nem volt példa az ország történeté­ben. Ezek a változások szükségsze­­rűek s a chilei nép érdekeiből és igé­nyeiből fakadnak. „Fel fogjuk számolni a monopóliu­mokat, melyek egy tucatnyi család ellenőrzé** alatt tartották a nemzet­gazdaságot. Véget vetünk iparunk és munkaerőforrásaink elidegeníté­si folyamatának, melyre az idegen kizsákmányolás kényszerített. Vissza­szerezzük Chilének alapvető termé­szeti kincseit. Visszaadjuk népünk­nek nagy réz-, szén-, vas- és salét­rombányáit...“ Ezeket Salvador Al­­lende mondotta az elnöki tisztségbe történt beiktatását követő napon. Az államosítási politika célpontjai első­sorban a rézbányák, a réz ugyanis Chile kivitelének közel 75 százalékát adja. A réztermelés 1964-ben az 1939. évi 340 980 tonnáról 606 000 tonnára, majd 1969-ben 650 000 tonnára emel­kedett. A rézkitermelés ellenőrzését főleg két észak-amerikai monopólium — az Anaconda Cooper Company és a Kennecot Cooper Company — ka­parintotta meg. Programjához híven a Népi Egy­ség kormánya megtette az első lépé­seket az államosítás útján. Az elnök aláírta azt az alkotmánymódosító tör­vénytervezetet, amely lehetőséget ad az ország rézlelőhelyeinek államosítására. Ugyanakkor a kormány államosított két olyan textilipari vállalatot — a Bellavista Temét és a Lanera Aust­­ralt —, amely szabotálta a termelést. Állami ellenőrzés alá vontak több magánkézen levő bankot is. Az Allen­de-kormány számos új támogatóra tett szert a földreform következetes megvalósításával. Eleddig 656 000 hek­tár földet osztottak szét a nincstelen parasztok között. Egyben fontos intéz­kedéseket léptettek életbe az iskoláz­tatás, az egészség- és munkavédelem terén. A népi kormány külpolitikai akcióit a nemzeti érdekek védelme­­zése vezérli. Alende elnök nemegy­szer hangsúlyozta, hogy kormánya következetesen alkalmazza a szuve­renitás, a nemzeti függetlenség, vala­mint az együttműködés elvét mind az amerikaközi kapcsolatokban, mind pedig a világ valamennyi országával szemben. Ezek az elvek vezérelték az Allende-kormányt akkor is, amikor diplomáciai kapcsolatokat létesített Kubával és a Kínai Népköztársaság­gal, a napokban pedig a Német De­mokratikus Köztársasággal. A Népi Egység kormányának ren­geteg nehézséggel kell megküzdenie. A nehézségek egy része abból adódik, hogy a kormányra kerülés csupán az első lépés a hatalom megragadása felé vezető úton. „Nehéznek tartot­tuk a választások megnyerését — mondotta Allende elnök —, nagyon nehéz volt a választási győzelem és a kormány megalakítása közötti idő­szak, de még nehezebb feladat, hogy Chilét új útra irányítsuk“. A kor­mány számára nehézségeket okoz az is, hogy a Népi Egység pártjai ki­sebbségben vannak a szenátusban. Igaz, a Kereszténydemokrata Párt ígéretet tett, hogy támogatni fogja Salvador Allende haladó intézkedé­seit. Ezért mindezidáig a jobboldali pártok nem tudták megakadályozni egyetlen reformintézkedés elfogadá­sát sem a szenátusban. Ám a balol­dali erők tisztában vannak azzal, hogy nagyobb horderejű kérdésekben, ame­lyek inkább érintik a chilei társada­lom alapjait, a jobboldaliak esetleg a maguk oldalára állíthatják a ke­reszténydemokratákat. A nehézségek harmadik forrása a jobboldal és a külföldi reakció összefogása. Abban az interjúban, amelyet nemrégiben Ré­­gis Debraynak, az ismert francia köz­írónak adott, Salvador Allende hang­súlyozta : a jobboldal aknamunkája következtében kis híja, hogy nem polgárháborús légkörben kell megva­lósítani a Népi Egység programját. A pozícióikat féltő szélsőjobboldali kö­rök a külföldi monopóliumok és ban­kok segítségével lépten-nyomon aka­dályozni próbálják ugyanis a kor­mány gazdasági, politikai és társa­dalmi intézkedéseinek életbe ülteté­sét. Az ultrák ugyanakkor a terror­akcióktól sem riadnak vissza. Allende elnök ellen például már több alka­lommal kíséreltek meg merényletet. A vasárnap lezajlott községtanácsi választásokon a jobboldal újabb al­kalmat látott a népi kormány tekin­télyének aláásására. Mivel itt minden egyes párt külön-külön állított je­lölteket, az Unitad Popularba tömö­rült pártok nemcsak a jobboldali el­lenzékkel és a kereszténydemokraták­kal kellett hogy megküzdjenek, ha­nem egymással is. Ezt a reakció úgy akarta kihasználni, hogy egymás ellen próbálta ugrasztani a Népi Egység pártjait. Ez azonban nem sikerült. Amint tegnapi lapszámunkban hírt adtunk róla, a községtanácsi válasz­tásokon a Salvador Allende kormá­nyát támogató Népi Egység pártjai politikai szempontból rendkívül je­lentős győzelmet arattak : megszerez­ték az össz-szavazatok 49,75 százalé­kát, míg az ellenzéki pártok, beleért­ve a kereszténydemokratákat is, a szavazatok 48,05 százalékát kapták. Összehasonlításként megemlítjük, hogy a tavalyi elnökválasztásokon a szavazók 36,3 százaléka foglalt állást a Népi Egység mellett. A nép egységén és a tömegek támogatásán tehát meg­bukott a bel- és külföldi reakció min­den fondorlata. Az erőviszonyok ho­vatovább mindinkább a népi kormány javára tolódnak el. A községtanácsi választások eredményei — mondotta Salvador Allende — „a Népi Egy­ség diadalát jelentik s egyben kifeje­zik a nép óhaját, hogy a kormány folytassa programjának megvalósítá­sát.“ Székely László Chile: Erős „hátszél" SZEftKSSZTOSMI «S KtAIXMWATM, Bimmf» « fia** ■wl«*|Bhmfc+»­*fcins*frnni 1101« ­ DÉL-VIETNAM KHE SAHT MÁSODSZOR IS FELADTÁK AZ AMERIKAIAK A Khe Sanh-i amerikai katonai I komplexum neve az utóbbi két hó- I napban jóformán naponta szerepelt I a napilapok hasábjain : innen i­á- I nyitották a saigoni-amerikai csapa- I­­ok laoszi hadműveleteit. A laoszi I beavatkozás előtt, ennek egész idő- I tartama alatt, majd az inváziós I erők Laoszból történt csúfos mene- I külése után, a dél-vietnami haza- I fiúk sorozatos támadásokat intéz- t­tek a Khe Sanh-i nagy hadibázis I ellen. A dél-vietnami ideiglenes kormány csapatai az elmúlt napok- I ban fokozták a támaszpont elleni katonai akciókat. Csupán hétfőn és kedden többszáz ágyúlövedék és gránát csapódott be a támaszpont északi részébe. A Felszabadulás hír­­ügynökség közleménye szerint az utóbbi három hónap alatt a Khe Sanh környéki harcokban a haza­fiak közel 7000 ellenséges katonát (4054 amerikait) tettek harcképte­lenné, 863 katonai járművet és többszáz tonna katonai felszerelést­­ semmisítettek meg, 234 repülőgé­pet lőttek le, 41 jelentősebb katonai raktárt robbantottak fel. A hazafias erők erőteljes csapásai következté­ben a laoszi vereség után Khe Sanh-ba visszahúzódott saigoni csa­patok és az ott tartózkodó amerikai egységek gyors ütemben elhagyták a megerősített erődítményeket,­­ s két év alatt immár másodszor, a Khe Sanh-i támaszpont-rendszer feladására kényszerültek. Annak idején hírül adtuk, hogy a nyugati lapok nagy részletesség­gel, fényképriportokban számoltak be a laoszi invázió kudarcáról. Ez érthető módon elégedetlenséget kel­tett a saigoni hivatalos körökben. Ezért betiltották számos nyugati lap — köztük a francia L’Express, Le Monde, az amerikai Time és Life — legutóbbi számainak árusí­tását. Ugyancsak betiltottak két saigoni lapot is. Egyikük a követ­kezőket írta : „A jelenlegi dél-viet­nami rezsim gyökértelen fához ha­sonlít, amelyet a végsőkig elkesere­dett nép végülis kitép majd.“ KÖZEL KELET ÖSSZEÜL-E AZ ARAB CSÚCS ? Két hete változatlanul feszült a helyzet Jordániában, úgyszólván nem múlt el nap véres összetűzések nél­kül a kormány karhatalmi erői és a palesztinai ellenállás fegyveres alakulatai között. Az április 5.-én lezajlott libidi ütközet után a leg­frissebb jelentések most arról szá­molnak be, hogy a fővárosban, Am­­manban, a palesztinaiak folytatják a nehézfegyver-raktárak és egyes kommandó-támaszpontok kiürítését. A kiürítésről hírt adó hivatalos for­rások szerint a művelet előrelátha­tólag 48 óra alatt — tehát mára — végett él. Ugyanezek a hivatalos for­rások azt is bejelentették, hogy teg­napra kitűzték a jordániai kormány és a palesztinai ellenállás képvise­lőinek találkozóját Ammanban, az Arab Főbizottság képviselőinek rész­vételével, a jelenlegi válságból kive­zető út feltárására. A helyszíni meg­figyelők azonban nem fűznek nagy reményeket ehhez a találkozóhoz s figyelmük központjában az Egyip­tom által javasolt arab csúcsérte­kezlet áll. Hogyan áll ma a csúcsértekezlet ügye ? Anvar Szadat egyiptomi elnök megbízta Hafez Iszmail állammi­nisztert, hogy szervezze meg mielőbb az arab államfők képviselőinek ta­lálkozóját a csúcsértekezlet össze­hívása érdekében. Hafez Iszmail en­nek megfelelően érintkezésbe lépett az Arab Liga tagállamainak kairói képviselőivel, akiket tájékoztatott eddig lezajlott megbeszéléseiről azoknak az arab államoknak a nagy­követeivel, akik támogatják az érte­kezlet összehívásának gondolatát. Mint Kairóban bejelentették, Egyip­tom eddig Szudán, Líbia, Szíria, Kuweit, Libanon, Tunisz és Yemen Népi Demokratikus Köztársaság ki­­rendeltségeinek vezetőivel vitatott meg egyes ügyrendi kérdéseket. Ér­dekesnek tűnik a kairói Al Ahram című lap beszámolója ezzel kapcso­latosan, amely szerint a csúcsérte­kezlet kezdeményezésével Egyiptom nem szándékszik azt elérni, hogy az államfők értekezlete elítélje, avagy támogassa a jordániai konfliktus­ban szembenálló felek közül vala­melyiket. „A legfontosabb — írja az Al Ahram —, hogy véget vessenek ennek a drámának, amely fájdal­masan érinti az egész arab világot“. Jelentősnek látszik Marokkó állás­foglalása is a csúcsértekezlet ügyé­ben. Mint a marokkói fővárosban, Rabatban hírül adták. Hasszán ki­rály az Arab Liga főtitkárának, Abdel Khalek Hasszaniának küldött üzenetében a tervezett csúcsértekez­let napirendjét nem korlátozza a jordániai helyzet megvizsgálására. Az üzenet szerint „itt az ideje az arab csúcsértekezlet összehívásának, amely megtárgyalná a közel-keleti helyzetet". II. Hasszán király egy­ben azt javasolja, hogy „a helyzet követelményeinek megfelelően az értekezlet színhelyéül jelöljenek ki egy olyan országot, amely távol fek­szik azoktól a központoktól, ahol a szenvedélyek összecsapnak“, kéri to­vábbá a liga főtitkárát, hogy kezde­ményezését ismertesse a tagállamok­kal, az értekezletet pedig hívják össze a lehető legrövidebb időn be­lül Algírba. Marokkó külügyminisz­tere már össze is hívta az arab or­­szágok rabati diplomáciai kirendelt­ségeinek vezetőit, hogy ismertesse velük II. Hasszán javaslatát. Az arab államfők előtt tehát most már nem is egy, hanem két javaslat fekszik a csúcsértekezlettel kapcso­latosan , az Egyesült Arab Köztár­saságé és Marokkóé. Az egyiptomi javaslat elfogadását sürgette mind Husszein jordániai király, aki ettől a palesztinai alakulatok jordániai akcióinak elítélését reméli, mind a palesztinai ellenállás, amely a jor­dániai karhatalom fegyveres fellépé­sének elítélését várja. Egyiptom vi­szont, mint fentebb mondottuk, az Al Ahram szerint nem azért java­solta a csúcsértekezletet, hogy állást foglaljon a szembenálló felek vala­melyike mellett, hanem hogy elsi­mítsa a konfliktusokat. Ezt követte II. Hasszán javaslata, aki az érte­kezlet napirendjére tűzné a közel­­keleti helyzet egészét. Minthogy az Arab Liga 14 tagállama enélkül is sok vonatkozásban eltérő módon gondolkodott az értekezlet céljáról és várható hasznáról, politikai meg­figyelők szerint éppen ezért megle­hetősen kétséges, hogy végül is mi módon materializálódhatnak ezek a javaslatok. 1871. ÁPRILIS 8. CSÜTÖRTÖK Legújabb értesüléseink szerint TÖBB MINT 11 MILLIÓ olasz munkás és tisztvi- i­selő tartott szerdán 24 órás általános sztrájkot. Az­­ olasz dolgozók ezzel a nagyszabású akcióval tiltakoz­tak az ellen, hogy a balközép kormány nem hozott megfelelő intézkedéseket és hogy igen lassú ütem­ben valósulnak meg a kormány ígéretei a munkás­lakások építésére, az egészségügyi ellátás javítására és olyan új adórendszer bevezetésére, amely figye­lembe veszi a kisfizetésű alkalmazottak érdekeit. A sztrájkolók ugyanakkor követelik a munkanélküliség felszámolását, az oktatás demokratizálását is. A szer­dai általános sztrájk a legnagyobb munkásmegmoz­dulás a Colombo kormány beiktatása óta s valamennyi tevékenységi területre kiterjedt. AZ ANGOL ALSÓHÁZ megkezdte a vitát az észak­­írországi helyzetről. Reginald Maudling belügyminisz­ter után felszólalt Harold Wilson, a laburista ellen­zék vezetője, aki támogatta a kormány Észak-Íror­­szággal kapcsolatos politikáját, s megemlítette azt, hogy a laburista kormány volt az, amelyik csapato­kat küldött Ulsterbe. Ezzel szemben Bernadette Devlin, a brit parlament legfiatalabb képviselője, az észak-ír polgárjogi harcosok egyik népszerű vezetője élesen bírálta az angol kormányt, amiért „rendfenn­tartó“ csapatokat küldött Észak-Írországba, mivel e csapatok jelenléte „állandó feszültséget idéz elő“. Ja­vasolta demokratikus alapon létesítendő rendfenntar­tó erők felállítását. A NORVÉG KORMÁNYNAK továbbra is szándéká­ban áll elismerni a Vietnam Demokratikus Köztársa-ságot — jelentette ki Andreas Cappelen norvég kül­ügyminiszter a Stavanger Aftenblad című lapnak adott interjújában. Andreas Cappelen ez alkalommal megje­gyezte azt, hogy az Egyesült Államok több után is Norvégia tudomására hozta elégedetlenségét egy ilyenszerű lépés miatti. Cappelen leszögezte : Szándé­kunk nem amerikaellenes álláspontunkból fakad, ha­nem abból a meggyőződésből, hogy a vietnami konf­liktus nem a harctéren, hanem a tárgyalóasztalnál rendezhető. EDWARD HEATH brit miniszterelnök kedden éjszaka visszaérkezett Londonba. Megérkezésekor Heath nem tett semmilyen nyilatkozatot bonni tárgya­lásainak eredményeiről. E tárgyalások középpontjá­ban, mint ismeretes, Anglia közös piaci csatlakozá­sának kérdése állt. BELGRÁDBAN közleményt hoztak nyilvánosságra Mirko Tepavac jugoszláv és Vaino Leskinen finn kül­ügyminiszter tanácskozásairól. A két külügyminiszter eszmecserét folytatott több napirenden lévő nemzet­közi kérdésről, valamint a kétoldalú kapcsolatokról. Különös figyelmet szenteltek az európai biztonság és együttműködés kérdéseinek, a közel-keleti helyzetnek, az Egyesült Nemzetek Szervezete szerepének. A finn külügyminiszter sajtóértekezleten fejtette ki kor­mánya álláspontját az összeurópai biztonsági konfe­rencia előkészítése kérdésében. Vaino Leskinen sze­rint folytatni kell a tanácskozásokat és kontaktusokat a konferencia előkészítésére. Mint mondotta, az érde­kelt országok nagy része támogatja a sokoldalú talál­kozók szervezésére vonatkozó javaslatot. AZ ELMÚLT NAP • Mint a Berliner Zeitung és a Junge Welt című lapok beszámolnak róla, a Német DK javaslatot tett a nyugat-ber­lini Szenátus képviselőivel való tárgyalások folytatására. Günther Kohrt államtitkár, az NDK-küldöttség vezetője javasolta Ulrich Müller sze­nátusi igazgatónak, a nyugat­berlini küldöttség vezetőjé­nek, hogy április 13—17 kö­zött kerüljön sor újabb talál­kozókra. • A ceyloni kormány meg­hiúsította egyes lázadó cso­portok tervét, amelyek el akarták foglalni Colombot, az ország fővárosát. Sirimavo Bandaranaike miniszterelnök­rádiónyilatkozatban bejelen­tette, hogy a ceyloni hadsereg alakulatai elfoglalták az or­szág valamennyi stratégiai pontjait és feladatot kaptak a fegyveres csoportok tevé­kenységének felszámolására. Mint az Associated Press megjegyezte, az elmúlt napok­ban ezek a csoportok soroza­tos támadásokat hajtottak végre rendőrőrsök és kor­mányintézmények ellen. • Ecuadorban továbbra is feszült a helyzet. Mint isme­retes, ebben a kis latin-ame­rikai államban néhány nap­pal ezelőtt egy tiszti csoport államcsínyt kísérelt meg, mi­vel a hatóságok leváltották Luis Jacome Chavez táborno­kot, a tiszti akadémia igaz­gatóját. Az államcsínyt a kor­mányhű csapatok meghiúsí­tották. Jose Velesco Ibarra ál­lamfő részben mégis eleget tett a lázadó tisztek követe­lésének, akik a hadügymi­niszter és a hadsereg parancs­nokának leváltását kérték. Ibarra elnök leváltotta tiszt­ségéből Sacoto Montero tábor­nokot, a hadsereg parancsno­kát akinek helyébe Hector Jacome Castillo tábornokot, a katonai akadémia volt igaz­gatójának sógorát nevezte ki. A tisztek körében azonban tovább tart az elégedetlenség és követelik Jorge Acoste Ve­lasco tábornok hadügyminisz­ter—az elnök unokájának—, leváltását is. Ezért ultimá­tumot intéztek Velasco Ibar­­rához és kilátásba helyezték menesztését. • Hale Boggs, az amerikai képviselőház demokratapárti többségének vezetője kérte Edgar Hoovernek, a Szövet­ségi Nyomozó Iroda (FBI) igazgatójának leváltását. Hoo­ver immár 42 esztendeje tölti be az említett tisztséget. Most azzal vádolják, hogy az FBI illegálisan lehallgatta számos kongresszusi tag — főleg a kormány vietnami politikáját bíráló politikusok­­— telefon­beszélgetéseit, valamint nem megengedett módszereket használt egyes politikai sze­mélyiségek „megfigyelésére”. • Bolognában megnyílt a gyermek- és ifjúsági könyvek r­­vására, valamint az ötöd­­ízben megrendezésre kerülő könyvgrafikai kiállítás. A rendezvényen Európa, Ameri­ka és Ázsia 321 kiadója vesz részt. Hazánk 127 könyvet mutat be a vásáron. -­ Xyomda i fiombtaatnt KoligMfi« fiam SdnUU 40 OM

Next