Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)
1971-04-08 / 7282. szám
ELŐRE 6. oktal » NEMZETKÖZI ÉLET » NEMZETKÖZI ÉLET » NEMZETKÖZI ÉLET « NEMZETKÖZI ÉLET » NEMZETKÖZI ÉLET » AZ SZKP XXIV. KONGRESSZUSA Szerdán folytatta munkálatait Moszkvában az SZKP XXIV. kongresszusa. A délelőtti ülésen tovább folyt az N. A. Koszigin által kedden előterjesztett, Az SZKP XXIV. kongresszusának Irányelvei a Szovjetunió 1971—1975-ös kilencedik nemzetgazdaságfejlesztési tervéről című jelentés vitája. A kedd délutáni ülésen az első felszólaló, V. V. Scserbickij, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnöke volt, aki az ukrán dolgozók sikereiről beszélt az elmúlt ötéves terv teljesítésében. A. I. Libajev, az SZKP Szaratov tartományi bizottságénak első titkára elmondotta, hogy az utóbbi öt év leforgása alatt a tartományban 220 vállalat és üzemrészleg épült, átadták a volgai Szaratovszkaja vízierőmű mind a 24 aggregátját. Felszólalt még E. I Lebegyev a leningrádi Kirov üzem munkája. A kongresszust üdvözölte Kurt Bachmann a Német KP elnöke, Jorge del Prado, a Perui KP főtitkára, Dolores Ibárruri, a Spanyolországi KP elnöke, Mohamed Zsaber Badzsbudzs, a Szíriai Baathpárt vezetőségének tagja és L. Diane, a Guineai Demokrata Párt Országos Politbürójának tagja. A szerdai ülésen, a jelentés vitájának keretében felszólalt Pjotr Nyeporozsnij, a Szovjetunió energetikai és villamosításügyi minisztere aki rámutatott, hogy jelenleg a Szovjetunió villamoserőműveinek összkapacitása több mint 166 millió kilowatt. Az utóbbi időben, évente 10—12 millió kilowatt kapacitást helyeztek üzembe, amely hétszerese az Oroszország Lenin által kidolgozott villamosítási tervében előirányzott kapacitásnak. A kongresszus folytatja munkálatait. A. N. KOSZIGIN JELENTÉSE a 9. nemzetgazdasági ötéves terv Irányelveiről Mint már jelentettük, az SZKP XXIV. kongresszusán Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politbürójának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke előterjesztette a Szovjetunió 1971—1975-ös, 9. nemzetgazdaságfejlesztési tervének Irányelveiről szóló jelentést. A jelentés bevezető része hangsúlyozza, hogy az Irányelvtervezetet megvitatták a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak kongreszszusai, a területi, tartományi, városi és rajoni pártkonferenciák, a pártszervezetek, a dolgozók nagygyűlései és a sajtó. Ezeken a gyűléseken egyhangúlag jóváhagyták a párt irányvonalát a kommunizmus műszaki-anyagi alapjának felépítésére, a nemzetgazdaság gyorsütemű fejlesztésére, a nép életszínvonalának további növelésére. A továbbiakban utalva a 8. ötéves terv teljesítése során elért legfontosabb eredményekre, valamint azokra a változásokra, amelyek ebben az időszakban a Szovjetunió gazdaságában végbementek, a szónok megállapította : „Az elmúlt ötéves terv legfontosabb eredménye az, hogy sikerrel megoldottuk a pártunk XXIII. kongresszusán meghatározott politikai és legfőbb gazdasági-társadalmi feladatokat“. Az elmúlt ötéves terv feladatainak teljesítését mutató legfontosabb jelzőszámok szerint a nemzeti jövedelem 41 százalékkal növekedett, az ipari termelés a termelőeszközök termelése terén 51 százalékkal és a fogyasztási cikkek termelése terén 49 százalékkal nőtt. A főberuházások teljes összege a megelőző ötéves tervhez viszonyítva 42 százalékkal növekedett. Társadalmi téren fokozódott a lakosság anyagi jóléte és kultúrszínvonala. Megjavult a munkások és a kolhozparasztok műszaki-szakmai felkészültsége. Miként a megelőző időszakokban is, az egész országban biztosították a munkaképes lakosság munkaerejének teljes foglalkoztatottságát. Újabb jelentős előrehaladás történt olyan alapvető társadalmi problémák megoldása terén, mint a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka közötti különbségek fokozatos felszámolása. A nemzeti jövedelem növekedése és annak a dolgozók érdekében történő elosztása — hangsúlyozza továbbá a jelentés — lehetővé tették a nyolcadik ötéves terv társadalmi feladatainak sikeres megoldását. A terv előirányozta a munkások és tisztviselők átlagfizetésének legalább 20 százalékkal való emelését, de a tényleges emelkedés 26 százalékos volt. Előirányoztuk, hogy a kolhozparasztok közös gazdaságból származó pénzbeli és természetbeni jövedelme 35—40 százalékkal nőjön, a valóságban ezek a jövedelmek 42 százalékkal növekedtek. Az elmúlt ötéves terv időszakában az egy főre eső reáljövedelem 33 százalékkal emelkedett, míg a hetedik ötéves terv során az egy főre eső reáljövedelem növekedése 19 százalékos volt Rámutatva arra, hogy 1965-höz viszonyítva a kiskereskedelem áruforgalma 48,4 százalékkal növekedett, a jelentés megállapítja : „Ennek ellenére egyes áruk termelésének a növekedése elmaradt a lakosság pénzbeli jövedelmének növekedése mögött. Nehézségeink vannak még egyes áruknál a lakosság körében mutatkozó kereslet kielégítése terén, különösen a hús- és a hústermékeknél, noha a nyolcadik ötéves terv során országos viszonylatban 7 kilóval nőtt a hústermékek egy főre eső évi fogyasztása. Nagyobb figyelmet kell szentelnünk annak, hogy a lakosság növekvő szükségleteit kielégítsük. A lakásépítkezésekről szólva, a szónok kihangsúlyozta, hogy az elmúlt ötéves terv során körülbelül 60 milliárd rubelt költöttek erre a célra, 11 350 000 lakást építettek. A továbbiakban a jelentés foglalkozott a lakosság kulturális-társadalmi körülményeinek megjavításáért, az oktatás, az egészségvédelem fejlesztéséért kifejtett tevékenységgel az elmúlt ötéves terv során. A továbbiakban A. N. Koszigin megállapította: annak ellenére, hogy az ötéves terv főbb mutatószámait teljesítették, az építkezésekkel foglalkozó minisztériumok nem teljesítették egészében a tervet, ugyanakkor nem helyeztek teljes egészében üzembe egyes termelőkapacitásokat. Ismertetve a munkatermelékenység növelésére vonatkozó adatokat, a jelentés rámutat, hogy a munkatermelékenység fokozása továbbra is a szovjet gazdaság fejlesztésének fő útja. Eredményeket értek el a termelés önköltségének csökkentésében. A vállalatok jövedelme több mint kétszeresére növekedett, fokozódott a termelés rentabilitása. Kiemelve azt, hogy a nemzetgazdaság fejlődése szorosan kapcsolódik a szovjet tudomány jelentős megvalósításaihoz, a szónok rámutatott, hogy a tudósokra nagy feladat hárul új gének, műanyagok létrehozása, az elektronika technikájának kidolgozása terén. Figyelemre méltó tudományos eredményeket értek el a matematika, fizika, kémia, geológia, biológia, az űrkutatás terén. A továbbiakban a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a kilencedik ötéves terv főbb gazdasági-társadalmi feladatait ismertette. Rámutatott arra, hogy ez az ötéves terv jelentős szakasz lesz a szovjet társadalomnak a kommunizmus felé vezető további előrehaladásában, e társadalom műszakianyagi alapjának felépítésében, az ország gazdasági hatalmának és védelmi képességének megszilárdításában. Az új ötéves terv során a nemzeti jövedelem évi átlaga 325 milliárd rubel lesz a megelőző ötéves terv 233 milliárd rubeles átlagához viszonyítva ; összességében véve, a kilencedik ötéves tervben a nemzeti jövedelem volumene 1625 milliárd rubel lesz. Az új ötéves tervben megmarad az egész nemzetgazdaság magas fejlődési üteme. Az ötéves terv során az ország nemzeti jövedelme 30—40 százalékkal nő, az ipari termelés volumene 42—46 százalékkal, a mezőgazdasági termelés évi átlagos volumene pedig 20—22 százalékkal. Az ötéves terv a termelőeszközök termelésének 41—45 százalékos, a fogyasztási cikkek termelésének 44—48 százalékos növelését irányozza elő. Nagy előrehaladást érünk majd el a társadalmi termelésre egyre nagyobb befolyást gyakorló műszakitudományos forradalom megvalósításainak alkalmazása terén. Az Irányelvtervezet hangsúlyozott fejlesztési ütemet irányoz elő a műszaki haladást meghatározó termelési ágaknak. A termelés fokozását előirányzó pártvonal maga után vonja annak a szükségességét, hogy a társadalmi munka termelékenységét jelentősen növeljék, megtakarítást érjenek el a nyers- és egyéb anyagok terén ; igényli a termelési alapok felhasználásának tökéletesítését, a beruházások hatékonyságának a fokozását az új technika bevezetésének alapján, a termelés tudományos megszervezését és a nemzetgazdaság vezetési módszereinek tökéletesítését. A kilencedik ötéves terv előirányozza az iparban a munkatermelékenység 37—40 százalékos növelését. A termelés fokozása és hatékonyságának növelése szilárd alapot képez széleskörű társadalmi program megvalósításához a kilencedik ötéves terv időszakában. E program a következőket foglalja magába: a lakosság összes rétegei életkörülményeinek megjavítását célzó intézkedések rendszerét; a munkaerőforrások ésszerűbb felhasználását; a munkakörülmények állandó javítását; a lakosság jövedelmeinek nagyobb méretű növelését, miközben tökéletesedni fog a jövedelemelosztás mechanizmusa, a munka javadalmazásának rendszere és az alkalmazottak gazdasági ösztönzése ; a fiatal generáció nevelésének céljaira előirányzott alapok jelentős fokozását; a sokgyermekes családok segítését és a nők munka- és életkörülményeinek javítását; a lakosság kulturális és műszaki színvonalának további emelését, az általános oktatás bevezetésének befejezését ; a falu és a város lakossága életszínvonalának számottevő közeledését. Országunk előrehaladása — hangsúlyozta a szónok — mindenekelőtt a gazdasági növekedés ütemében, a termelési potenciál fejlesztésének gyorsaságában jut kifejezésre. A legutóbbi időszak adatai, beleértve az 1970-es adatokat is, azt mutatják, hogy míg az Egyesült Államokban 20 évre volt szükség ahhoz, hogy megkettőzzék a nemzeti jövedelmet, Angliában több mint 30 évre, Németország SZK-ban majdnem 15 évre, a Szovjetuniónak ehhez 10 évre volt szüksége. Míg az USA-nak ahhoz, hogy megkettőzze az ipari termelés volumenét 18 évre volt szüksége, Angliának 22 évre, Németország SZK- nak több mint 11 évre, a Szovjetuniónak csupán 8 és fél évre. „Mindezek a szocialista nemzetgazdaság fejlődésének eredményei“ — mondotta A. N. Koszigin. A külföldi gazdasági kapcsolatokról beszélve, a szovjet kormány vezetője rámutatott arra, hogy a kilencedik ötéves terv fő feladata a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek maximális kihasználását szem előtt tartó kapcsolatok további fejlesztése. A Szovjetunió nemzetközi gazdasági kapcsolataiban különös helyet foglal el a szocialista államokkal való együttműködés. Az elmúlt öt év alatt a Szovjetunió és a szocializmus többi országa közötti árucsereforgalom összvolumene majdnem másfélszeres növekedést ért el. Jelentős mértékben kiszélesedett a KGST-ben résztvevő országok közötti termelési és műszaki-tudományos kooperáció. A jelentés kihangsúlyozza, hogy az Irányelvtervezet konkrét lépéseket jelöl ki a Szovjetunió és a testvéri államok közötti szoros gazdasági és műszaki tudományos együttműködés tervszerű fejlesztése érdekében. Jelentősen fog növekedni a szovjet ipar termékeinek, beleértve a gépipar, a vegyipar, a nyersanyag- és fűtőanyagipar által gyártott számos új típusú terméket, az exportra. A továbbiakban a szónok kifejtette a szovjet kormány álláspontját a KGST-országok közötti együttműködés lehetőségeinek kihasználására. A jelenlegi ötéves terv során — mondotta a továbbiakban a szónok — a Szovjetunió nagy figyelmet szentel a sokoldalú együttműködés kimélyítésére a gazdasági és műszaki tudományok terén, és ezen az alapon a külkereskedelem kiszélesítésére más szocialista államokkal is, mint Vietnam DK, a Koreai NDK, a Kubai Köztársaság, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság. „A Szovjetunió — mondotta A. N. Koszigin — számos lépést tett a kereskedelem fejlesztésére Kínával. Azonban az ezen a téren elért eredmények távolról sem felelnek meg a két ország reális lehetőségeinek. Arra fogunk törekedni, hogy az elkövetkezendő években a Kínával fennálló kereskedelmi kapcsolatok kifejlődhessenek, az egyenlőség és a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásának alapján.“ Az elkövetkezendő ötéves terv elő . Irányozza a Szovjetunió külgazdasági kapcsolatainak további kiszélesítését az ázsiai, afrikai, latin-amerikai fejlődő országokkal. Abban az esetben, ha a tőkés országok ipari és keres- kedelmi körei kellő érdeklődést fog- nak tanúsítani a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolatok kiszélesítésére, úgy kereskedelmi kapcsolataink ezen országokkal jelentősebb mértékben fejlődhet. Természetesen, a nyugati országokkal fennálló gazdasági kapcsolataink egészen másak lennének, ha konkrét előrehaladást lehetne elérni azon kérdések megoldásában, amelyek jelenleg bonyolítják a nemzetközi helyzetet. Köztudomású például, hogy a Szovjetunió igen nagy figyelmet szentel az európai biztonsági értekezlet összehívásának. Számunkra világos, hogy ennek az értekezletnek az öszszehívása megszilárdítaná a bizalom légkörét Európában, megnyitná az utat a nagyobb arányú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés felé. Lehetőséget teremthetne az olyan kérdések megoldására, mint a transzkontinentális szállítások megszervezése, nagy villamos-energia szállító vezetékek felépítése és ezen az alapon, egységes európai energetikai hálózat létrehozása. Hozzájárulhatna továbbá az emberi tevékenység oly fontos területein való nagyobb arányú együttműködés fejlődéséhez, mint a természetvédelem, az európai tengerek szennyeződéstől való megóvása, a tengerek tartalékainak észszerű felhasználása, sok államban a tudósok erőfeszítéseinek egyesítése a szív- és vérkeringési megbetegedések gyógyítása, a rák elleni harc terén. Természetesen ezek a kérdések nemcsak Európa számára időszerűek. Ezen a téren készek vagyunk más országokkal is együttműködni, különönösen Kanadával és Japánnal. Nem zárjuk ki az Egyesült Államokkal való gazdasági kapcsolatok fejlesztését sem, hogy e kapcsolatok színvonala nagyobb mértékben feleljen meg e két ország gazdasági potenciáljának. Egy ilyen együttműködés szilárd alapul szolgálhatna a béke megszilárdítására, a békés egymás- I mellett élés elveinek alapján. „A I Szovjetunió — mondotta a továbbiak- I ban a szónok — tántoríthatatlanul I síkra száll a különböző társadalmi I rendszerű államok közötti békés egy- I más mellett élésért. Mi nem valljuk I azt, hogy a háború elkerülhetetlen I és ezért széllünk síkra a két rend- | szer közötti gazdasági verseny mel | lett. Állást foglalunk a Közös Piac I típusú zárt gazdasági csoportosulások I ellen. Síkraszállunk a sokoldalú I gazdasági kapcsolatok fejlesztő- I séért, mindennemű diszkriminá- I ció nélkül. Ebben rejlik a mi elvi I állásfoglalásunk. Készek vagyunk I együttműködni minden olyan állam- I mai, amely kifejezi ezirányú óhaját I és amely támogatja a békés egymás- I mellett élés elveit.“ A kilencedik ötéves terv Irányél- I vei, amelyeket pártunk XXIV. kong- I kongresszusa fog jóváhagyni — mon- I dotta befejezésül A. N. Koszigin —, I az egész nép programja. Engedjék I meg, hogy kifejezzem meggyőződése Imet, hogy a párt akarata, az egész I szovjet nép akarata és elszánt mun- I kája révén sikerrel teljesítjük a ki- lencedik ötéves tervet. I Vasárnap községtanácsi választásokat tartottak Chilében s egyben pótválasztást egy megüresedett szenátusi helyért, mivel dr. Salvador Allende elnökké választásával helye a szenátusban betöltetlen maradt. Chile esetében ennek az erőpróbának rendkívüli jelentősége volt a múlt esztendő szeptemberében lezajlott elnökválasztások után, amikor is a baloldali pártok blokkja, a Népi Egység szerzett többséget. Nos, a vasárnap lezajlott választások eredményei lehetőséget nyújtottak az Unitad Popularnak és az Allende-kormányzatnak, hogy lemérje eddigi politikájának visszhangját az ország közvéleményében. A községtanácsi választásokon a szavazóknak lényegében arról kellett dönteniük: továbbra is támogatják-e vagy sem a népi kormány politikáját? Mint ismeretes, az Unitad Popularban a következő pártok vesznek részt: a Chilei Kommunista Párt, a Szocialista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Radikális Párt, a Független Népi Akció Párt és a Kereszténydemokrata Pártból kivált Egységes Népi Akció Mozgalom. Hatalomra kerülése után az Allende-kormány hozzálátott a választási kampány idején meghirdetett programjának megvalósításához és azóta is következetesen halad ezen az úton. A Népi Egység által foganatosított intézkedések olyan változásokat eredményeztek, amelyekre nem volt példa az ország történetében. Ezek a változások szükségszerűek s a chilei nép érdekeiből és igényeiből fakadnak. „Fel fogjuk számolni a monopóliumokat, melyek egy tucatnyi család ellenőrzé** alatt tartották a nemzetgazdaságot. Véget vetünk iparunk és munkaerőforrásaink elidegenítési folyamatának, melyre az idegen kizsákmányolás kényszerített. Visszaszerezzük Chilének alapvető természeti kincseit. Visszaadjuk népünknek nagy réz-, szén-, vas- és salétrombányáit...“ Ezeket Salvador Allende mondotta az elnöki tisztségbe történt beiktatását követő napon. Az államosítási politika célpontjai elsősorban a rézbányák, a réz ugyanis Chile kivitelének közel 75 százalékát adja. A réztermelés 1964-ben az 1939. évi 340 980 tonnáról 606 000 tonnára, majd 1969-ben 650 000 tonnára emelkedett. A rézkitermelés ellenőrzését főleg két észak-amerikai monopólium — az Anaconda Cooper Company és a Kennecot Cooper Company — kaparintotta meg. Programjához híven a Népi Egység kormánya megtette az első lépéseket az államosítás útján. Az elnök aláírta azt az alkotmánymódosító törvénytervezetet, amely lehetőséget ad az ország rézlelőhelyeinek államosítására. Ugyanakkor a kormány államosított két olyan textilipari vállalatot — a Bellavista Temét és a Lanera Australt —, amely szabotálta a termelést. Állami ellenőrzés alá vontak több magánkézen levő bankot is. Az Allende-kormány számos új támogatóra tett szert a földreform következetes megvalósításával. Eleddig 656 000 hektár földet osztottak szét a nincstelen parasztok között. Egyben fontos intézkedéseket léptettek életbe az iskoláztatás, az egészség- és munkavédelem terén. A népi kormány külpolitikai akcióit a nemzeti érdekek védelmezése vezérli. Alende elnök nemegyszer hangsúlyozta, hogy kormánya következetesen alkalmazza a szuverenitás, a nemzeti függetlenség, valamint az együttműködés elvét mind az amerikaközi kapcsolatokban, mind pedig a világ valamennyi országával szemben. Ezek az elvek vezérelték az Allende-kormányt akkor is, amikor diplomáciai kapcsolatokat létesített Kubával és a Kínai Népköztársasággal, a napokban pedig a Német Demokratikus Köztársasággal. A Népi Egység kormányának rengeteg nehézséggel kell megküzdenie. A nehézségek egy része abból adódik, hogy a kormányra kerülés csupán az első lépés a hatalom megragadása felé vezető úton. „Nehéznek tartottuk a választások megnyerését — mondotta Allende elnök —, nagyon nehéz volt a választási győzelem és a kormány megalakítása közötti időszak, de még nehezebb feladat, hogy Chilét új útra irányítsuk“. A kormány számára nehézségeket okoz az is, hogy a Népi Egység pártjai kisebbségben vannak a szenátusban. Igaz, a Kereszténydemokrata Párt ígéretet tett, hogy támogatni fogja Salvador Allende haladó intézkedéseit. Ezért mindezidáig a jobboldali pártok nem tudták megakadályozni egyetlen reformintézkedés elfogadását sem a szenátusban. Ám a baloldali erők tisztában vannak azzal, hogy nagyobb horderejű kérdésekben, amelyek inkább érintik a chilei társadalom alapjait, a jobboldaliak esetleg a maguk oldalára állíthatják a kereszténydemokratákat. A nehézségek harmadik forrása a jobboldal és a külföldi reakció összefogása. Abban az interjúban, amelyet nemrégiben Régis Debraynak, az ismert francia közírónak adott, Salvador Allende hangsúlyozta : a jobboldal aknamunkája következtében kis híja, hogy nem polgárháborús légkörben kell megvalósítani a Népi Egység programját. A pozícióikat féltő szélsőjobboldali körök a külföldi monopóliumok és bankok segítségével lépten-nyomon akadályozni próbálják ugyanis a kormány gazdasági, politikai és társadalmi intézkedéseinek életbe ültetését. Az ultrák ugyanakkor a terrorakcióktól sem riadnak vissza. Allende elnök ellen például már több alkalommal kíséreltek meg merényletet. A vasárnap lezajlott községtanácsi választásokon a jobboldal újabb alkalmat látott a népi kormány tekintélyének aláásására. Mivel itt minden egyes párt külön-külön állított jelölteket, az Unitad Popularba tömörült pártok nemcsak a jobboldali ellenzékkel és a kereszténydemokratákkal kellett hogy megküzdjenek, hanem egymással is. Ezt a reakció úgy akarta kihasználni, hogy egymás ellen próbálta ugrasztani a Népi Egység pártjait. Ez azonban nem sikerült. Amint tegnapi lapszámunkban hírt adtunk róla, a községtanácsi választásokon a Salvador Allende kormányát támogató Népi Egység pártjai politikai szempontból rendkívül jelentős győzelmet arattak : megszerezték az össz-szavazatok 49,75 százalékát, míg az ellenzéki pártok, beleértve a kereszténydemokratákat is, a szavazatok 48,05 százalékát kapták. Összehasonlításként megemlítjük, hogy a tavalyi elnökválasztásokon a szavazók 36,3 százaléka foglalt állást a Népi Egység mellett. A nép egységén és a tömegek támogatásán tehát megbukott a bel- és külföldi reakció minden fondorlata. Az erőviszonyok hovatovább mindinkább a népi kormány javára tolódnak el. A községtanácsi választások eredményei — mondotta Salvador Allende — „a Népi Egység diadalát jelentik s egyben kifejezik a nép óhaját, hogy a kormány folytassa programjának megvalósítását.“ Székely László Chile: Erős „hátszél" SZEftKSSZTOSMI «S KtAIXMWATM, Bimmf» « fia** ■wl«*|Bhmfc+»*fcins*frnni 1101« DÉL-VIETNAM KHE SAHT MÁSODSZOR IS FELADTÁK AZ AMERIKAIAK A Khe Sanh-i amerikai katonai I komplexum neve az utóbbi két hó- I napban jóformán naponta szerepelt I a napilapok hasábjain : innen iá- I nyitották a saigoni-amerikai csapa- Iok laoszi hadműveleteit. A laoszi I beavatkozás előtt, ennek egész idő- I tartama alatt, majd az inváziós I erők Laoszból történt csúfos mene- I külése után, a dél-vietnami haza- I fiúk sorozatos támadásokat intéz- ttek a Khe Sanh-i nagy hadibázis I ellen. A dél-vietnami ideiglenes kormány csapatai az elmúlt napok- I ban fokozták a támaszpont elleni katonai akciókat. Csupán hétfőn és kedden többszáz ágyúlövedék és gránát csapódott be a támaszpont északi részébe. A Felszabadulás hírügynökség közleménye szerint az utóbbi három hónap alatt a Khe Sanh környéki harcokban a hazafiak közel 7000 ellenséges katonát (4054 amerikait) tettek harcképtelenné, 863 katonai járművet és többszáz tonna katonai felszerelést semmisítettek meg, 234 repülőgépet lőttek le, 41 jelentősebb katonai raktárt robbantottak fel. A hazafias erők erőteljes csapásai következtében a laoszi vereség után Khe Sanh-ba visszahúzódott saigoni csapatok és az ott tartózkodó amerikai egységek gyors ütemben elhagyták a megerősített erődítményeket, s két év alatt immár másodszor, a Khe Sanh-i támaszpont-rendszer feladására kényszerültek. Annak idején hírül adtuk, hogy a nyugati lapok nagy részletességgel, fényképriportokban számoltak be a laoszi invázió kudarcáról. Ez érthető módon elégedetlenséget keltett a saigoni hivatalos körökben. Ezért betiltották számos nyugati lap — köztük a francia L’Express, Le Monde, az amerikai Time és Life — legutóbbi számainak árusítását. Ugyancsak betiltottak két saigoni lapot is. Egyikük a következőket írta : „A jelenlegi dél-vietnami rezsim gyökértelen fához hasonlít, amelyet a végsőkig elkeseredett nép végülis kitép majd.“ KÖZEL KELET ÖSSZEÜL-E AZ ARAB CSÚCS ? Két hete változatlanul feszült a helyzet Jordániában, úgyszólván nem múlt el nap véres összetűzések nélkül a kormány karhatalmi erői és a palesztinai ellenállás fegyveres alakulatai között. Az április 5.-én lezajlott libidi ütközet után a legfrissebb jelentések most arról számolnak be, hogy a fővárosban, Ammanban, a palesztinaiak folytatják a nehézfegyver-raktárak és egyes kommandó-támaszpontok kiürítését. A kiürítésről hírt adó hivatalos források szerint a művelet előreláthatólag 48 óra alatt — tehát mára — végett él. Ugyanezek a hivatalos források azt is bejelentették, hogy tegnapra kitűzték a jordániai kormány és a palesztinai ellenállás képviselőinek találkozóját Ammanban, az Arab Főbizottság képviselőinek részvételével, a jelenlegi válságból kivezető út feltárására. A helyszíni megfigyelők azonban nem fűznek nagy reményeket ehhez a találkozóhoz s figyelmük központjában az Egyiptom által javasolt arab csúcsértekezlet áll. Hogyan áll ma a csúcsértekezlet ügye ? Anvar Szadat egyiptomi elnök megbízta Hafez Iszmail államminisztert, hogy szervezze meg mielőbb az arab államfők képviselőinek találkozóját a csúcsértekezlet összehívása érdekében. Hafez Iszmail ennek megfelelően érintkezésbe lépett az Arab Liga tagállamainak kairói képviselőivel, akiket tájékoztatott eddig lezajlott megbeszéléseiről azoknak az arab államoknak a nagyköveteivel, akik támogatják az értekezlet összehívásának gondolatát. Mint Kairóban bejelentették, Egyiptom eddig Szudán, Líbia, Szíria, Kuweit, Libanon, Tunisz és Yemen Népi Demokratikus Köztársaság kirendeltségeinek vezetőivel vitatott meg egyes ügyrendi kérdéseket. Érdekesnek tűnik a kairói Al Ahram című lap beszámolója ezzel kapcsolatosan, amely szerint a csúcsértekezlet kezdeményezésével Egyiptom nem szándékszik azt elérni, hogy az államfők értekezlete elítélje, avagy támogassa a jordániai konfliktusban szembenálló felek közül valamelyiket. „A legfontosabb — írja az Al Ahram —, hogy véget vessenek ennek a drámának, amely fájdalmasan érinti az egész arab világot“. Jelentősnek látszik Marokkó állásfoglalása is a csúcsértekezlet ügyében. Mint a marokkói fővárosban, Rabatban hírül adták. Hasszán király az Arab Liga főtitkárának, Abdel Khalek Hasszaniának küldött üzenetében a tervezett csúcsértekezlet napirendjét nem korlátozza a jordániai helyzet megvizsgálására. Az üzenet szerint „itt az ideje az arab csúcsértekezlet összehívásának, amely megtárgyalná a közel-keleti helyzetet". II. Hasszán király egyben azt javasolja, hogy „a helyzet követelményeinek megfelelően az értekezlet színhelyéül jelöljenek ki egy olyan országot, amely távol fekszik azoktól a központoktól, ahol a szenvedélyek összecsapnak“, kéri továbbá a liga főtitkárát, hogy kezdeményezését ismertesse a tagállamokkal, az értekezletet pedig hívják össze a lehető legrövidebb időn belül Algírba. Marokkó külügyminisztere már össze is hívta az arab országok rabati diplomáciai kirendeltségeinek vezetőit, hogy ismertesse velük II. Hasszán javaslatát. Az arab államfők előtt tehát most már nem is egy, hanem két javaslat fekszik a csúcsértekezlettel kapcsolatosan , az Egyesült Arab Köztársaságé és Marokkóé. Az egyiptomi javaslat elfogadását sürgette mind Husszein jordániai király, aki ettől a palesztinai alakulatok jordániai akcióinak elítélését reméli, mind a palesztinai ellenállás, amely a jordániai karhatalom fegyveres fellépésének elítélését várja. Egyiptom viszont, mint fentebb mondottuk, az Al Ahram szerint nem azért javasolta a csúcsértekezletet, hogy állást foglaljon a szembenálló felek valamelyike mellett, hanem hogy elsimítsa a konfliktusokat. Ezt követte II. Hasszán javaslata, aki az értekezlet napirendjére tűzné a közelkeleti helyzet egészét. Minthogy az Arab Liga 14 tagállama enélkül is sok vonatkozásban eltérő módon gondolkodott az értekezlet céljáról és várható hasznáról, politikai megfigyelők szerint éppen ezért meglehetősen kétséges, hogy végül is mi módon materializálódhatnak ezek a javaslatok. 1871. ÁPRILIS 8. CSÜTÖRTÖK Legújabb értesüléseink szerint TÖBB MINT 11 MILLIÓ olasz munkás és tisztvi- iselő tartott szerdán 24 órás általános sztrájkot. Az olasz dolgozók ezzel a nagyszabású akcióval tiltakoztak az ellen, hogy a balközép kormány nem hozott megfelelő intézkedéseket és hogy igen lassú ütemben valósulnak meg a kormány ígéretei a munkáslakások építésére, az egészségügyi ellátás javítására és olyan új adórendszer bevezetésére, amely figyelembe veszi a kisfizetésű alkalmazottak érdekeit. A sztrájkolók ugyanakkor követelik a munkanélküliség felszámolását, az oktatás demokratizálását is. A szerdai általános sztrájk a legnagyobb munkásmegmozdulás a Colombo kormány beiktatása óta s valamennyi tevékenységi területre kiterjedt. AZ ANGOL ALSÓHÁZ megkezdte a vitát az északírországi helyzetről. Reginald Maudling belügyminiszter után felszólalt Harold Wilson, a laburista ellenzék vezetője, aki támogatta a kormány Észak-Írországgal kapcsolatos politikáját, s megemlítette azt, hogy a laburista kormány volt az, amelyik csapatokat küldött Ulsterbe. Ezzel szemben Bernadette Devlin, a brit parlament legfiatalabb képviselője, az észak-ír polgárjogi harcosok egyik népszerű vezetője élesen bírálta az angol kormányt, amiért „rendfenntartó“ csapatokat küldött Észak-Írországba, mivel e csapatok jelenléte „állandó feszültséget idéz elő“. Javasolta demokratikus alapon létesítendő rendfenntartó erők felállítását. A NORVÉG KORMÁNYNAK továbbra is szándékában áll elismerni a Vietnam Demokratikus Köztársa-ságot — jelentette ki Andreas Cappelen norvég külügyminiszter a Stavanger Aftenblad című lapnak adott interjújában. Andreas Cappelen ez alkalommal megjegyezte azt, hogy az Egyesült Államok több után is Norvégia tudomására hozta elégedetlenségét egy ilyenszerű lépés miatti. Cappelen leszögezte : Szándékunk nem amerikaellenes álláspontunkból fakad, hanem abból a meggyőződésből, hogy a vietnami konfliktus nem a harctéren, hanem a tárgyalóasztalnál rendezhető. EDWARD HEATH brit miniszterelnök kedden éjszaka visszaérkezett Londonba. Megérkezésekor Heath nem tett semmilyen nyilatkozatot bonni tárgyalásainak eredményeiről. E tárgyalások középpontjában, mint ismeretes, Anglia közös piaci csatlakozásának kérdése állt. BELGRÁDBAN közleményt hoztak nyilvánosságra Mirko Tepavac jugoszláv és Vaino Leskinen finn külügyminiszter tanácskozásairól. A két külügyminiszter eszmecserét folytatott több napirenden lévő nemzetközi kérdésről, valamint a kétoldalú kapcsolatokról. Különös figyelmet szenteltek az európai biztonság és együttműködés kérdéseinek, a közel-keleti helyzetnek, az Egyesült Nemzetek Szervezete szerepének. A finn külügyminiszter sajtóértekezleten fejtette ki kormánya álláspontját az összeurópai biztonsági konferencia előkészítése kérdésében. Vaino Leskinen szerint folytatni kell a tanácskozásokat és kontaktusokat a konferencia előkészítésére. Mint mondotta, az érdekelt országok nagy része támogatja a sokoldalú találkozók szervezésére vonatkozó javaslatot. AZ ELMÚLT NAP • Mint a Berliner Zeitung és a Junge Welt című lapok beszámolnak róla, a Német DK javaslatot tett a nyugat-berlini Szenátus képviselőivel való tárgyalások folytatására. Günther Kohrt államtitkár, az NDK-küldöttség vezetője javasolta Ulrich Müller szenátusi igazgatónak, a nyugatberlini küldöttség vezetőjének, hogy április 13—17 között kerüljön sor újabb találkozókra. • A ceyloni kormány meghiúsította egyes lázadó csoportok tervét, amelyek el akarták foglalni Colombot, az ország fővárosát. Sirimavo Bandaranaike miniszterelnökrádiónyilatkozatban bejelentette, hogy a ceyloni hadsereg alakulatai elfoglalták az ország valamennyi stratégiai pontjait és feladatot kaptak a fegyveres csoportok tevékenységének felszámolására. Mint az Associated Press megjegyezte, az elmúlt napokban ezek a csoportok sorozatos támadásokat hajtottak végre rendőrőrsök és kormányintézmények ellen. • Ecuadorban továbbra is feszült a helyzet. Mint ismeretes, ebben a kis latin-amerikai államban néhány nappal ezelőtt egy tiszti csoport államcsínyt kísérelt meg, mivel a hatóságok leváltották Luis Jacome Chavez tábornokot, a tiszti akadémia igazgatóját. Az államcsínyt a kormányhű csapatok meghiúsították. Jose Velesco Ibarra államfő részben mégis eleget tett a lázadó tisztek követelésének, akik a hadügyminiszter és a hadsereg parancsnokának leváltását kérték. Ibarra elnök leváltotta tisztségéből Sacoto Montero tábornokot, a hadsereg parancsnokát akinek helyébe Hector Jacome Castillo tábornokot, a katonai akadémia volt igazgatójának sógorát nevezte ki. A tisztek körében azonban tovább tart az elégedetlenség és követelik Jorge Acoste Velasco tábornok hadügyminiszter—az elnök unokájának—, leváltását is. Ezért ultimátumot intéztek Velasco Ibarrához és kilátásba helyezték menesztését. • Hale Boggs, az amerikai képviselőház demokratapárti többségének vezetője kérte Edgar Hoovernek, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) igazgatójának leváltását. Hoover immár 42 esztendeje tölti be az említett tisztséget. Most azzal vádolják, hogy az FBI illegálisan lehallgatta számos kongresszusi tag — főleg a kormány vietnami politikáját bíráló politikusok— telefonbeszélgetéseit, valamint nem megengedett módszereket használt egyes politikai személyiségek „megfigyelésére”. • Bolognában megnyílt a gyermek- és ifjúsági könyvek rvására, valamint az ötödízben megrendezésre kerülő könyvgrafikai kiállítás. A rendezvényen Európa, Amerika és Ázsia 321 kiadója vesz részt. Hazánk 127 könyvet mutat be a vásáron. - Xyomda i fiombtaatnt KoligMfi« fiam SdnUU 40 OM