Előre, 1971. szeptember (25. évfolyam, 7407-7432. szám)
1971-09-26 / 7429. szám
XXV. évfolyam 7429 sz. 6 oldalára 30 báni 1971. szeptember 26., vasárnap VASÁRNAPI KIADÁS Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK OKTATÁSÁNAK LEGFŐBB FELADATA: A PÁRT VILÁGNÉZETÉNEK TANÍTÁSA INTERJÚ KALLÓS MIKLÓS egyetemi tanárral, a filozófiai tudományok doktorával, a Babota Bolyai Tudományegyetem filozófiai-szociológiai tanszékének vezetőjével Tipikus kolozsvári őszi napon, lényegében két egyetemi tanév mezsgyéjén kerestük fel KALLÓS MIKLÓS egyetemi tanárt, a Bab©*— Bolyai Tudományegyetem filozófiai-szociológiai katedráján — saját szavával élve — több órás vizsgamaraton után. Mindenekelőtt az iránt érdeklődtünk, hogy milyen eredményekkel zárták az elmúlt tanévet a filozófiai tagozat diákjai, és milyen tervekkel, gondolatokkal készülnek az új tanévre a tanárok. A társadalomtudományok előadása mindig nagyon fontos volt az egyetemi oktatás folyamatában. Az elmúlt esztendőkben az oktatás erőteljes szakosodásával, újabb és újabb tudományágak megjelenésével talán még fontosabbá vált. Hogyan értékeli ön az elmúlt tanévet, tanéveket? Milyen eredményeket értek el a kolozsvári egyetemen a társadalomtudományok oktatása terén? — Azt hiszem, könnyen megállapítható, hogy az elmúlt néhány esztendőben a társadalomtudományok oktatása terén további eredményeket értünk el, főleg ami a társadalomtudományok oktatási skálájának a kiszélesítését illeti. Megszokottá vált, hogy a különböző „eltérő“ szakos hallgatók más- és másképpen, az illető tudományág mélyebb megértését előmozdító problémakörrel tanulmányozzák az illető kurzusokat. A történész a történelemfilozófiát, a filológus a kultúrával kapcsolatos elméleteket, a közgazdász ismét más kérdéseket ismert meg alaposabban a marxista filozófiai kurzus keretében. Szeretném hangsúlyozni azt — ami különben az eddig elmondottakból is világosan kiderül —, hogy távolról sem eszmei különbségekről, csupán szakma szerinti hangsúlyeltolódásokról van szó. Az úgynevezett hagyományos társadalomtudományok mellett a diákok fakultatív előadásokat is hallgathattak. A filológusoknak etikai, a történészeknek vallás-szociológiai kurzusokat szerveztünk, ugyanakkor bővítettük a szociológiai tantárgyak oktatását. Az előttünk álló feladatok megoldása érdekében, természetesen építünk az eddigi eredményekre, de ez alkalommal nem csupán néhány tantárgy beiktatásáról, az ismeretátadás skálájának bővítéséről van szó, hanem igen jelentős változásokról. Ne értse hibásan senki, ez távolról sem azt jelenti, hogy eddig nem marxizmust, a párt világnézetét tanítottuk, hanem mindenekelőtt azt, hogy egységesebb koncepcióba ágyazva kell előadnunk az idei tanévtől kezdve. — Nicolae Ceausescu elvtárs az ideológia, a politikai és kulturálisnevelő tevékenység területén dolgozó pártaktíva munkatanácskozásán Gyarmath János (Folytatása a 2. oldalon) BORRA -ÉS MÉG MIRE VALÓ? Az elnevezés túl kedélyes , mert hiszen legtöbbször nem egy-egy pohár bor áráról van szó - s nem is arra megy. Hajdan, a szénkereskedő vagy faraktáros rosszul fizetett szolgáinak joggal adott egy-egy korty borra valót az ember, hogy a hidegben kimelegedjenek. Vagy a szomszéd gazda kocsisának, amikor szívességet tett , hazahozta a mi zsákunkat is a malomból. De hol már a kifejezés hajdani hangulata? Az elnevezés korszerűtlen , anakronisztikus. A megfelelő szó : juttatás, osztalék, — „a többi a magáé". Miből? — A zsákmányból ! Azaz : a koncból. Figyeljünk csak fel rá : borravalót adni nem azért kínos, mert az emberben olyankor felébred esetleg a fösvénység, vagy a takarékosság. A megalázó érzés máshonnan ered. Az ember úgy érzi, hogy valamibe belekeveredett ; lesüllyedt egy olyan erkölcsiség színvonalára, ahol az anyagi értékek eredete tisztázhatatlan , azaz csak az biztos : nem becsületes munkából valók. Hányszor hallani : „tudom, hogy volt szobája", „hogy adott volna 44-es cipőt", „hogy megcsinálta volna még aznap a vizsgálatot", „de kellett volna neki egy huszonötös. Adtam volna - de milyen pofával adjam oda?" Igen, mert még ha nem is tudja, az ember helyes erkölcsi érzéke jelzi, hogy oda valamilyen pofa kell. Cimboraságba kell keveredni „olyanokkal". Sokan úgy képzelik, hogy (legalább is hajdan) a nagy, a bőkezű borravaló - tekintélyébresztő volt. El kell olvasni Kosztolányi akárhány helyét : hogyan változott pincér, kalauz, kapus szolgálatkészsége alig rejtegethető megvetéssé a hatalmas borravaló miatt , mert azonnal tudták, hogy „az" — nem tisztességes pénz, nem megbecsülés jele, hanem, a „gyertek, marjatok ti is belőle valamit" alvilági közösködése. A török eredetű baksis szóban szintén benne van ez a „nesze neked is". A török martalóc, aki a felgyújtott városból, kifosztott tanyából nem bírta cepelni a zsákmányt, ránézett egy arra lézengő fickóra : hozzad egy darabig, kapsz te is valamit belőle. A prédálásból hazaérkezett szpáhi vagy janicsár-aga a basának, vezírnek szintén leadta a részét : engedje máskor is ilyen vállalkozásra és a legfennsőbb helyre írt jelentésben kellő ékességekkel ecsetelje, milyen önfeláldozó „hitharcos" ő. Szó sincs tehát arról, hogy a baksis, a borravaló lényege a figyelmesség volna, vagy a „hála", a köszönet. Hiszen, hogy lehetne figyelmességről beszélni, olyan emberrel szemben, akit különben utálunk, amiért elvárja ezt a kis „figyelmességet" és ezt éppen csak leplezni tudjuk? Másrészt, érezhetünk-e hálát olyasmiért, amit az illető nem a sajátjából ad? Hiszen nem a saját borát szolgálja fel, nem az ő szobájában fektet le, nem ő gyártotta azt a 46-os cipőt. A teljesítményért fizetést kap - a borravalót tehát ellenszolgáltatás nélkül zsebelte be. Ingyen. S nem lehet azzal félresiklatni az egész dolgot, hogy „minek azért a néhanapján leesett pár bániért zörögni". Mert ha a pár bániról volna szó ! Valójában azonban olyan nagy jövedelmekhez jutunk így el, amelyek az egész szocialista javadalmazás értékrendjét aláássák. Néhány évvel ezelőtt megjelent Szépréti Lillának egy elképesztő riportja egyik cukrászdáról. Hogyan gyűl össze öt-hat év alatt egy ház ára borravalóból? Hogyan mondanak fel kiszolgáló nők az előfizetés bevezetése miatt, ha a napi borravaló leesik „csak" 30—40 lejre? Pedig nem osztályon felüli, fényűző helyről volt szó, csak olyanról ahova diákok és munkásfiatalok járnak. Itt tehát a nevetséges szociális demagógia is, amivel nem átallanak érvelni , a legátlátszóbb , mert nem azokat fejik, „akiknek úgyis van miből", „akik meg sem érzik". Természetes azonban, nehéz pillanatai, a riport megjelenése után, az újságírónőnek voltak —és nem az érintetteknek ! Nem járok női fodrászhoz, de legendákat mesélnek arról, milyen nehéz egy-egy komolyabb helyre tanulólánynak bejutni. Sokkal nagyobb „erőfeszítéseket" és áldozatokat kér, mint az egyetemi felvételi. Természetes tehát akkor, nemde, az is, hogy valakinek a hajbodorításért nagyobb jövedelme legyen, mint villamos berendezéseknek, vagy a holnapi felnőttek lelkének a tervezéséért? A fizetési táblázaton kisebb e pincér fizetése, mint a számtantanáré, a fodrászlány háromszor kevesebbet kap, mint a villanytelep mérnöke. A „figyelmesség", a „hála és köszönet" jegyében ez az arány sokszorosan megfordulhat. És mert lássuk be, milyen hamis ez az egész hála-kérdés. Számtalanszor láttam X. vagy Y. ismerősömet, amint „hálás" volt a Szőcs István (Folytatása a 2. oldalon) • VASÁRNAP# Mai mellékletünk tartalmából: • Beke György : Székelyudvarhely rangja • Veress Zoltán : Akác avagy a megszerzett honosság • I. L. Caragiale : Becstelenség • Bajor Andor : Nyári séta • Bálint Tibor : Holdfény és parittya • Horváth István, Violeta Zamfirescu, D. Szabó Lajos versei • VASÁRNAP# A talaj nedvességtartalma és hőmérséklete szükségessé teszi, hogy búzót ezen az őszön más esztendőktől eltérően, korábban vessük el. A termőföld hőmérséklete 5—10 centis mélységben ilyenkor rendszerint 19—20 fok szokott lenni, jelen pillanatban azonban az ország déli részén 15—17 fokot mértek, a hegy- és dombvidéki övezetekben pedig alig 12—14 fokot. Nincs hát mire várni, a vetést azonnal meg kell kezdeni s mielőbb végezzük is el, hogy alaposan kihasználhassuk az optimális időszak minden napját. Ez a legfőbb feltétele annak, hogy a tél jól megerősödött búzát találjon. Sok termelőegységben, a betakarítás meggyorsítása végett, a kukoricaszedők, a burgonyaosok, a traktorosok, a gépkezelők két váltásban dolgoznak. A munkaszervezésnek ezt a módszerét érdemes kiterjeszteni minden farmra, szövetkezetre, különösen ott, ahol a kései termények helyet kell hogy adjanak a búzának. A földekről érkező első jelentések arról számolnak be ,hogy a betakarítás, s főleg a termények szállítása, tárolása sok akadályba ütközik. A most betakarított növények termésének nedvességtartalma meglehetősen nagy, különös figyelmet kell tehát szentelni a kukorica, burgonya, zöldség stb. veszteségmentes begyűjtésére és tárolására. A szállítások megkönnyítése és gyorsítása érdekében messzemenően vegyük igénybe nemcsak a saját traktorokat, pótkocsikat, szekereket, hanem a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátott más szállító eszközöket is. Brassó, Kovászna, Hargita, Maros, Kolozs, Hunyad, Fehér és Szeben megyében, tehát ott, ahol a búzát mindig korábban kell elvetni, még nagy területek várnak előkészítésre. Az elmaradás felszámolása az mtsz-tagoktól, traktorosoktól, az összes mezőgazdasági dolgozóktól nagy erőfeszítést kér. Munkaszervezésből, hozzáértő irányításból jól kell vizsgázniuk a szakembereknek, mezőgazdasági szerveknek is. ELÉRKEZETT A VETÉS KEDVEZŐ IDŐSZAKA, FÖLDBE A MAGOT is, hogy a lehetőségek arányában pillangások után búza kerüljön a földbe. A kiváló talajszerkezet mellett e növények azzal az előnnyel is kecsegtetnek, hogy utánuk időben felszabadul a terület. Nem véletlen tehát, hogy a megyében nem kevesebb, mint 15 000 hektáron here és lucerna után vetik a búzát. De hogyan, ha késlekednek a betakarítással? A szövetkezeti vezetők érthetetlenül elhalasztották a maghere betakarítását, holott tisztában voltak azzal, hogy e területekre őszi búzát szántak. A kapkodás, ami most tapasztalható, azt eredményezi, hogy a terménybetakarítást is veszteségek révén oldhatták meg, a talajelőkészítés pedig, éppen a sürgősség révén, nem éri el a kívánt szintet. Pontosabban, csak nagy erőfeszítések révén biztosítható az igények követelte talajszerkezet. S ha már a talajelőkészítésnél tartunk, említsük meg a gépesítők munkáját. Nemcsak olyan vonatkozásban, hogy kora reggeltől késő estig dolgoznak-e, ami igen fontos, hanem szervezési tekintetben is. A vetési munkálatokra való felkészülés lehetővé teszi a napi 2500 hektáros teljesítményt. Szervezési követelmény tehát a traktorokat úgy elosztani, hogy a szántás, tárcsázás. Itt, Resicán együtt éltek, dolgoztak és harcoltak románok, németek, magyarok, szerbek és más nemzetiségűek. Ők, együtt teremtették meg mindazt, ami ezen a tájon megvalósult, együttesen alakították meg az első munkásszervezetet és az első kommunista csoportot 1918-ban, s hozták létre a munkástanácsot is, amely 1918-ban országunk egyesülésére szavazott, hozzájárulva a román nemzeti állam megalakulásához. Együtt dolgozva és harcolva, a resicai dolgozók, nemzetiségre való különbség nélkül, megteremtették az erős egységet és testvériséget, úgy, ahogyan egész országunkban létrejött az a hatalmas egység, amely biztosítja a szocialista építés sikeres fejlesztését Romániában, biztosítja szocialista hazánk függetlenségét és szuverenitását. NICOLAE CEAUSESCU (A szeptember 17.-i, resicai népgyűlésen elhangzott beszédből) A TŰZERŐD ÜNNEPE (riportunk a 2. oldalon) SPORT A hagyomány többre kötelez.. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Több mint 20 évvel ezelőtt, Progresul néven, alakult meg az első gyergyószentmiklósi jégkorong csapat. Lénárd Jenő, az egyik régi JÉGKORONG „harcos“ szerint, 1952-ben neveztek először az országos bajnokságra. A következő években váltakozó sikerrel szerepeltek, hol felsőbb, hol alsóbb osztályban játszottak. Legjobb teljesítményét 1958-ban érte el a csapat, amikor a legjobbak vetélkedőjén a harmadik helyen végzett. Legszomorúbb emléke az ez év márciusi, bukaresti szerepléséhez fűződik. Kilencen (!) jöttek el a bajnokságra, de végül csak hatan (!) maradtak. Pedig a bajnokság előtt Brassó-Pojánán, a felkészülés során, még húszan voltak ... Ha nem is márciusi szinten, de az elmúlt napokban ismét válság előtt állt a gyergyószentmiklósi együttes. Régi tagjai közül jónéhányan, különböző okok miatt, kiléptek a csapatból, olyan hangulat alakult ki, hogy nem vesznek részt az A-osztályú bajnokságban. Végül is az egyesület jégkorong szakosztálya úgy döntött, hogy neveznek a Csíkszeredai küzdelmekre. Váradi Gábort, a csapat egykori játékosát bízták meg az edzői teendők ellátásával. A döntés lélektani hatása azonnal jelent- Szekeres Lajos (Folytatása az 5. oldalon) Lassan halad a kenyérgabona előveteményeinek betakarítása aros megyében néhány nap óta vetik a búzát. A traktorok előtt most még sok a szabad út, a hetek óta előkészített és tartalékolt magágy egyébként jó indulási sebességet feltételezett. A remények részben igazolódtak is. A megye néhány gazdaságában olyan ütemmel kezdték a munkát, ahogyan azt az optimális vetési időszak igényli. Ezen egységek közé tartozik Románkocsárd és mindenekelőtt Sárd. De ez csak egy tájegység. A mezőségi gazdaságok megtekintése is bizonyítja, hogy a felkészülés milyen egyenetlen. Mezőzáhon például 8—10 napra is biztosították a magágyat, zavartalanul dolgozhatnak tehát a vetőgépekkel. Gerebenesen azonban még az sem biztos, hogy az egész búzamennyiség, amit szaporítóanyagnak tartalékoltak, megfelelő-e? Elsőrendű követelmény, természetesen, a területek felszabadítása. A kukoricaszedés alighogy megkezdődött, az 5—10 hektáros teljesítmények csak azt igazolják, hogy a gazdaságok többségében beérett a kukorica. Ha ez így van, akkor késedelem nélkül hozzá kell látni a betakarításhoz is. Igaz, a kukoricák fajtaösszetétele nem tükrözi azt az arányt, amelyet az, ésszerű vetésforgó megkíván. Ha területileg nem túl jelentős arány- MAROS MEGYEI TUDÓSÍTÁS ban is, de vetni kell, sajnos, olyan parcellákon is, ahol még a kukoricatöréssel várni kellene. E helyeken természetesen nehézséget okoz a szántás. De milyen indokkal magyarázható az a huzavona, amely a pillangós takarmánynövények betakarítása körül tapasztalható? Ismert az az előny és az az igény folytatásával már most, az optimális időszak elején, elérjék a napi vetélőütemet. Flóra Gábor Kolozs megyei tudósításunk a 2. oldalon HETI KOMMENTÁRUNK Következetesség, folytonosság, állandó és építő dialógus a néptömegekkel, emberközpontúság , pártunk és államunk politikájának olyan alapvető vonásai ezek, melyek összekötik nemcsak a hetek, időben rövid, ám eseményekben annál gazdagabb periódusok eseményeit, de az évekét, évtizedekét is. Múlt vasárnapi kommentárunkban hangsúlyoztuk Nicolae Ceausescu elvtárs munkalátogatásának, Turnu Severin-i és resicai beszédeinek politikai vetületeit, s azt a tényt, hogy ez a munkalátogatás is belpolitikai életünk nagy horderejű momentuma volt. Nos, újból magunk mögött hagyunk egy hetet, melyet ismételten rendkívüli jelentőségű esemény fémjelez. Nicolae Ceausescu elvtárs jelen volt és beszédet mondott a fennállásának 50. évfordulóját ünneplő 23 August üzemek dolgozóinak nagygyűlésén. Itt, hazánk gépiparának egyik fellegvárában köszöntötte a jubiláló munkaközösséget és gratulált abból az alkalomból is, hogy munkájuk elismeréseként az üzemet az Államtanács a 23 August Érdemrend I. fokozatával tüntette ki, három dolgozójának — Andrei Basa műhelyfőnöknek, Gheorghe Buruc csoportvezetőnek és Vasile Iscru főgépésznek — a Szocialista Munka Hőse címet és a Sarló és Kalapács aranyérmet adományozta. Pártunk főtitkárának jelenléte a fővárosi nagyüzem dolgozóinak körében politikai életünk közismert vonását hangsúlyozza: az ország vezető ereje, a Román Kommunista Párt, annak főtitkára és az ország 20 milliónyi lakosa közötti állandó és lényegbevágó dialógust. Ezelőtt egy héttel Resicán, most a fővárosi 23 August üzemek dolgozóinak körében fejtette ki pártunk főtitkára gazdaságpolitikánk céljait, a termelőerők következetes fejlesztésének szükségességét, hangsúlyozva azt, hogy pártunk rendkívüli fontosságot tulajdonít a gépgyártóipar fejlesztésének. Hiszen a termelőerők további szüntelen gyarapítása és helyes területi elosztása — ezen belül pedig a termelőeszközöket gyártó ipar, a gépipar, a finommechanika, az elektronika — a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésének egyik alapfeltétele. Jelenlegi ötéves tervünk, mint ismeretes, a gépgyártás gyorsütemű fejlesztésének, tökéletesítésének, műszaki színvonala emelésének ötéves terve. Ilyen értelemben nagy feladatok előtt állnak a gépgyártók munkaközösségei, köztük az első sorokban a 23 August üzemek munkaközösségének 12 000-nyi dolgozója. Pártunk főtitkára a jubiláló gyűlésen elhangzott beszédében kitért a belső tartalékok értékesítésére, az önfelszerelés szükségességére és további kiterjesztésére, de felhívta a figyelmet arra is, hogy ezzel párhuzamosan a dolgozók szakmai továbbképzésén, műszaki kultúrájuk gazdagításán is munkálkodni kell. A termelőerők fejlesztésére vonatkozó következetes orientáció ismertetése mellett pártunk főtitkára, ugyancsak a 23 August üzemek munkaközösségének körében, hangsúlyozta a dolgozók élet- és munkakörülményei további javításának perspektíváit, ismételten igazolva a pártpolitika em- Lázár Edit (Folytatása az 5. oldalon)