Előre, 1971. szeptember (25. évfolyam, 7407-7432. szám)

1971-09-26 / 7429. szám

XXV. évfolyam 7429 sz. 6 oldal­ára 30 báni 1971. szeptember 26., vasárnap VASÁRNAPI KIADÁS Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK OKTATÁSÁNAK LEGFŐBB FELADATA: A PÁRT VILÁGNÉZETÉNEK TANÍTÁSA INTERJÚ KALLÓS MIKLÓS egyetemi tanárral, a filozófiai tudományok doktorával, a Babota Bolyai Tudományegyetem filozófiai-szociológiai tanszékének vezetőjével Tipikus kolozsvári őszi napon, lényegében két egyetemi tanév mezsgyéjén kerestük fel KALLÓS MIKLÓS egyetemi tanárt, a Bab©*— Bolyai Tudományegyetem filozófiai-szociológiai katedráján — saját szavával élve — több órás vizsgamaraton után. Mindenekelőtt az iránt érdeklődtünk, hogy milyen eredményekkel zárták az elmúlt tanévet a filozófiai tagozat diákjai, és milyen tervekkel, gondola­tokkal készülnek az új tanévre a tanárok.­ ­ A társadalomtudományok elő­adása mindig nagyon fontos volt az egyetemi oktatás folyamatában. Az elmúlt esztendőkben az oktatás erőteljes szakosodásával, újabb és újabb tudományágak megjelenésé­vel talán még fontosabbá vált. Ho­gyan értékeli ön az elmúlt tanévet, tanéveket? Milyen eredményeket értek el a kolozsvári egyetemen a társadalomtudományok oktatása te­rén? — Azt hiszem, könnyen megálla­pítható, hogy az elmúlt néhány esz­tendőben a társadalomtudományok oktatása terén további eredménye­ket értünk el, főleg ami a társada­lomtudományok oktatási skálájá­nak a kiszélesítését illeti. Megszo­kottá vált, hogy a különböző „elté­rő“ szakos hallgatók más- és más­képpen, az illető tudományág mé­lyebb megértését előmozdító prob­lémakörrel tanulmányozzák az il­lető kurzusokat. A történész a tör­ténelemfilozófiát, a filológus a kultúrával kapcsolatos elméleteket, a közgazdász ismét más kérdéseket ismert meg alaposabban a marxista filozófiai kurzus keretében. Szeret­ném hangsúlyozni azt — ami külön­ben az eddig elmondottakból is vi­lágosan kiderül —, hogy távolról sem eszmei különbségekről, csupán szak­ma szerinti hangsúlyeltolódásokról van szó. Az úgynevezett hagyományos tár­sadalomtudományok mellett a diá­kok fakultatív előadásokat is hall­gathattak. A filológusoknak etikai, a történészeknek vallás-szociológiai kurzusokat szerveztünk, ugyanak­kor bővítettük a szociológiai tan­tárgyak oktatását. Az előttünk álló feladatok meg­oldása érdekében, természetesen építünk az eddigi eredményekre, de ez alkalommal nem csupán néhány tantárgy beiktatásáról, az ismeretát­adás skálájának bővítéséről van szó, hanem igen jelentős változások­ról. Ne értse hibásan senki, ez tá­volról sem azt jelenti, hogy eddig nem marxizmust, a párt világnéze­tét tanítottuk, hanem mindenekelőtt azt, hogy egységesebb koncepcióba ágyazva kell előadnunk az idei tan­évtől kezdve. — Nicolae Ceausescu elvtárs az ideológia, a politikai és kulturális­­nevelő tevékenység területén dolgo­zó pártaktíva munkatanácskozásán Gyarmath János (Folytatása a 2. oldalon) BORRA -ÉS MÉG MIRE VALÓ? A­z elnevezés túl kedélyes , mert hiszen legtöbbször nem egy-egy pohár bor áráról van szó - s nem is arra megy. Haj­dan, a szénkereskedő vagy faraktáros rosszul fizetett szolgáinak joggal adott egy-egy korty borra valót az ember, hogy a hidegben kimelegedjenek. Vagy a­ szomszéd gazda kocsisának, a­­mikor szívességet tett , hazahozta a mi zsákunkat is a malomból. De hol már a kifejezés hajdani han­gulata? Az elnevezés korszerűtlen , anakronisztikus. A megfelelő szó : juttatás, osztalék, — „a többi a magáé". Miből? — A zsákmányból ! Azaz : a koncból. Figyeljünk csak fel rá : borra­valót adni nem azért kínos, mert az emberben olyankor felébred esetleg a fösvénység, vagy a takarékosság. A megalázó érzés máshonnan ered. Az ember úgy érzi, hogy valamibe belekeveredett ; lesüllyedt egy o­­lyan erkölcsiség színvonalára, ahol az anyagi értékek eredete tisztáz­­hatatlan , azaz csak az biztos : nem becsületes munkából valók. Hányszor hallani : „tudom, hogy volt szobája", „hogy adott volna 44-es cipőt", „hogy megcsinálta volna még aznap a vizsgálatot",­­ „de kellett volna neki egy hu­­szonötös. Adtam volna - de mi­lyen pofával adjam oda?" Igen, mert még ha nem is tudja, az ember helyes erkölcsi érzéke jelzi, hogy oda valamilyen pofa kell. Cimboraságba kell keveredni „olyanokkal". Sokan úgy képzelik, hogy (legalább is hajdan) a nagy, a bőkezű borravaló - tekintély­­ébresztő volt. El kell olvasni Kosz­tolányi akárhány helyét : hogyan változott pincér, kalauz, kapus szol­gálatkészsége alig rejtegethető megvetéssé a hatalmas borravaló miatt , mert azonnal tudták, hogy „az" — nem tisztességes pénz, nem megbecsülés jele, hanem, a „gyer­tek, marjatok ti is belőle valamit" alvilági közösködése. A török eredetű baksis szóban szintén benne van ez a „ne­sze neked is". A török mar­­talóc, aki a felgyújtott városból, kifosztott tanyából nem bírta ce­­pelni a zsákmányt, ránézett egy arra lézengő fickóra : hozzad egy darabig, kapsz te is valamit belőle. A prédálásból hazaérkezett szpáhi vagy janicsár-aga a basának, ve­­zírnek szintén leadta a részét : en­gedje máskor is ilyen vállalkozásra és a legfennsőbb helyre írt jelen­tésben kellő ékességekkel ecsetelje, milyen önfeláldozó „hitharcos" ő. Szó sincs tehát arról, hogy a baksis, a borravaló lényege a fi­gyelmesség volna, vagy a „hála", a köszönet. Hiszen, hogy lehetne fi­gyelmességről beszélni, olyan em­berrel szemben, akit különben utá­lunk, amiért elvárja ezt a kis „fi­gyelmességet" és ezt éppen csak leplezni tudjuk? Másrészt, érezhe­­tünk-e hálát olyasmiért, amit az il­lető nem a sajátjából ad? Hiszen nem a saját borát szolgálja fel, nem az ő szobájában fektet le, nem ő gyártotta azt a 46-os cipőt. A teljesítményért fizetést kap - a borravalót tehát ellenszolgáltatás nélkül zsebelte be. Ingyen. S nem lehet azzal félresiklatni az egész dolgot, hogy „minek azért a néhanapján leesett pár bániért zörögni". Mert ha a pár bániról vol­na szó ! Valójában azonban olyan nagy jövedelmekhez jutunk így el, amelyek az egész szocialista java­dalmazás értékrendjét aláássák. Néhány évvel ezelőtt megjelent Szépréti Lillának egy elképesztő ri­­portja egyik cukrászdáról. Hogyan gyűl össze öt-hat év alatt egy ház ára borravalóból? Hogyan monda­nak fel kiszolgáló nők az előfizetés bevezetése miatt, ha a napi borra­való leesik „csak" 30—40 lejre? Pe­dig nem osztályon felüli, fényűző helyről volt szó, csak olyanról ahova diákok és munkásfiatalok járnak. Itt tehát a nevetséges szo­ciális demagógia is, amivel nem átallanak érvelni , a legátlátszóbb , mert nem azokat fejik, „akiknek úgyis van miből", „akik meg sem érzik". Természetes azonban, ne­héz pillanatai, a riport megjelenése után, az újságírónőnek voltak —és nem az érintetteknek ! Nem járok női fodrászhoz, de le­gendákat mesélnek arról, milyen nehéz egy-egy komolyabb helyre tanulólánynak bejutni. Sokkal na­gyobb „erőfeszítéseket" és áldoza­tokat kér, mint az egyetemi felvé­teli. Természetes tehát akkor, nem­de, az is, hogy valakinek a hajbo­dorításért nagyobb jövedelme le­gyen, mint villamos berendezések­nek, vagy a holnapi felnőttek lel­kének a tervezéséért? A fizetési táblázaton kisebb e pincér fizetése, mint a számtan­tanáré, a fodrász­lány háromszor kevesebbet kap, mint a villanytelep mérnöke. A „figyelmesség", a „hála és kö­szönet" jegyében ez az arány sok­szorosan megfordulhat. És mert lássuk be, milyen hamis ez az egész hála-kérdés­­. Számtalanszor láttam X. vagy Y. ismerősömet, amint „hálás" volt a Szőcs István (Folytatása a 2. oldalon) • VASÁRNAP# Mai mellékletünk tartalmából: • Beke György : Székely­udvarhely rangja • Veress Zoltán : Akác avagy a megszerzett honosság • I. L. Caragiale : Becstelen­ség • Bajor Andor : Nyá­ri séta • Bálint Tibor : Holdfény és parittya • Horváth István, Violeta Zamfirescu, D. Szabó La­jos versei • VASÁRNAP# A talaj nedvességtartalma és hőmérséklete szük­ségessé teszi, hogy búz­ót ezen az őszön más esztendőktől eltérően, korábban vessük el. A ter­mőföld hőmérséklete 5—10 centis mélységben ilyen­kor rendszerint 19—20 fok szokott lenni, jelen pil­lanatban azonban az ország déli részén 15—17 fo­kot mértek, a hegy- és dombvidéki övezetekben pedig alig 12—14 fokot. Nincs hát mire várni, a vetést azonnal meg kell kezdeni s mielőbb végez­zük is el, hogy alaposan kihasználhassuk az opti­mális időszak minden napját. Ez a legfőbb fel­tétele annak, hogy a tél jól megerősödött búzát találjon. Sok termelőegységben, a betakarítás meggyorsí­tása végett, a kukoricaszedők, a burgonyaosok, a traktorosok, a gépkezelők két váltásban dolgoznak. A munkaszervezésnek ezt a módszerét érdemes ki­terjeszteni minden farmra, szövetkezetre, különösen ott, ahol a kései termények helyet kell hogy adja­nak a búzának. A földekről érkező első jelentések arról számolnak be ,hogy a betakarítás, s főleg a termények szállítása, tárolása sok akadályba ütkö­zik. A most betakarított növények termésének ned­vességtartalma meglehetősen nagy, különös figyel­met kell tehát szentelni a kukorica, burgonya, zöld­ség stb. veszteségmentes begyűjtésére és tárolásá­ra. A szállítások megkönnyítése és gyorsítása érde­kében messzemenően vegyük igénybe nemcsak a saját traktorokat, pótkocsikat, szekereket, hanem a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátott más szál­lító eszközöket is. Brassó, Kovászna, Hargita, Ma­ros, Kolozs, Hunyad, Fehér és Szeben megyében, te­hát ott, ahol a búzát mindig korábban kell elvetni, még nagy területek várnak előkészítésre. Az elma­radás felszámolása az mtsz-tagoktól, traktorosoktól, az összes mezőgazdasági dolgozóktól nagy erő­feszítést kér. Munkaszervezésből, hozzáértő irányí­tásból jól kell vizsgázniuk a szakembereknek, mező­­gazdasági szerveknek is. ELÉRKEZETT A VETÉS KEDVEZŐ IDŐSZAKA, FÖLDBE A MAGOT is, hogy a lehetőségek arányában pillangások után búza kerüljön a földbe. A kiváló talajszerkezet mel­lett e növények azzal az előnnyel is kecsegtetnek, hogy utánuk idő­ben felszabadul a terület. Nem vé­letlen tehát, hogy a megyében nem kevesebb,­­ mint 15 000 hektáron here és lucerna után vetik a búzát. De hogyan, ha késlekednek a be­takarítással? A szövetkezeti veze­tők érthetetlenül elhalasztották a maghere betakarítását, holott tisz­tában voltak azzal, hogy e terüle­tekre őszi búzát szántak. A kap­kodás, ami most tapasztalható, azt eredményezi, hogy a terménybeta­karítást is veszteségek révén old­hatták meg, a talajelőkészítés pe­dig, éppen a sürgősség révén, nem éri el a kívánt szintet. Pontosab­ban, csak nagy erőfeszítések révén biztosítható az igények követelte talajszerkezet. S ha már a talaj­előkészítésnél tartunk, említsük meg a gépesítők munkáját. Nem­csak olyan vonatkozásban, hogy kora reggeltől késő estig dolgoz­­nak-e, ami­ igen fontos, hanem szervezési tekintetben is. A vetési munkálatokra való felkészülés le­hetővé teszi a napi 2500 hektáros teljesítményt. Szervezési követel­mény tehát­ a traktorokat úgy el­osztani, hogy a szántás, tárcsázás. Itt, Resicán együtt éltek, dolgoztak és harcol­tak románok, németek, magyarok, szerbek és más nemzetiségűek. Ők, együtt teremtették meg mindazt, ami ezen a tájon megvalósult, együtte­sen alakították meg az első munkásszervezetet és az első kommunista csoportot 1918-ban, s hoz­ták létre a munkástanácsot is, amely 1918-ban országunk egyesülésére szavazott, hozzájárulva a román nemzeti állam megalakulásához. Együtt dolgozva és harcolva, a resicai dolgozók, nemze­tiségre való különbség nélkül, megteremtették az erős egységet és testvériséget, úgy, ahogyan egész országunkban létrejött az a hatalmas egy­ség, amely biztosítja a szocialista építés sikeres fejlesztését Romániában, biztosítja szocialista ha­zánk függetlenségét és szuverenitását. NICOLAE CEAUSESCU (A szeptember 17.-i, resicai népgyűlésen elhangzott beszédből) A TŰZERŐD ÜNNEPE (riportunk a 2. oldalon) SPORT A hagyomány többre kötelez.. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Több mint 20 évvel ezelőtt, Prog­­resul néven, alakult meg az első gyergyószentmiklósi jégkorong csa­pat. Lénárd Jenő, az egyik régi JÉGKORONG „harcos“ szerint, 1952-ben neveztek először az országos bajnokságra. A következő években váltakozó siker­rel szerepeltek, hol felsőbb, hol al­sóbb osztályban játszottak. Leg­jobb teljesítményét 1958-ban érte el a csapat, amikor a legjobbak vetél­kedőjén a harmadik helyen végzett. Legszomorúbb emléke az ez év már­ciusi, bukaresti szerepléséhez fűző­dik. Kilencen (!) jöttek el a bajnok­ságra, de végül csak hatan (!) ma­radtak. Pedig a bajnokság előtt Brassó-Pojánán, a felkészülés során, még húszan voltak ... Ha nem is márciusi szinten, de az elmúlt napokban ismét válság előtt állt a gyergyószentmiklósi együttes. Régi tagjai közül jónéhányan, kü­lönböző okok miatt, kiléptek a csa­patból, olyan hangulat alakult ki, hogy nem vesznek részt az A-osztá­­lyú bajnokságban. Végül is az egye­sület jégkorong szakosztálya úgy döntött, hogy neveznek a Csíkszere­dai küzdelmekre. Váradi Gábort, a csapat egykori játékosát bízták meg az edzői teendők ellátásával. A dön­tés lélektani hatása azonnal jelent- Szekeres Lajos (Folytatása az 5. oldalon) Lassan halad a kenyérgabona előveteményeinek betakarítása aros megyében néhány nap óta vetik a búzát. A trakto­rok előtt most még sok a szabad út, a hetek óta előkészített és tartalékolt magágy egyébként jó indulási sebességet feltételezett. A remények részben igazolódtak is. A­­ megye néhány gazdaságában olyan ütemmel kezdték a munkát, ahogyan azt az optimális vetési időszak igényli. Ezen egységek közé tartozik Románkocsárd és mindenekelőtt Sárd. De ez csak egy tájegység. A mezőségi gazda­ságok megtekintése is bizonyítja, hogy a felkészülés milyen egyenet­len. Mezőzáhon például 8—10 nap­ra is biztosították a magágyat, za­vartalanul dolgozhatnak tehát a vetőgépekkel. Gerebenesen azonban még az sem biztos, hogy az egész búzamennyiség, amit szaporító­anyagnak tartalékoltak, megfe­lelő-e? Elsőrendű követelmény, termé­szetesen, a területek felszabadítá­sa. A kukoricaszedés alighogy megkezdődött, az­ 5—10 hektáros tel­jesítmények csak azt igazolják, hogy a gazdaságok többségében be­érett a kukorica. Ha ez így van, akkor késedelem nélkül hozzá kell látni a betakarításhoz is. Igaz, a kukoricák fajtaösszetétele nem tükrözi azt az arányt, amelyet az, ésszerű vetésforgó megkíván. Ha területileg nem túl jelentős arány- MAROS MEGYEI TUDÓSÍTÁS­ ban is, de vetni kell, sajnos, olyan parcellákon is, ahol még a kuko­ricatöréssel várni kellene. E helye­ken természetesen nehézséget okoz a szántás. De milyen indokkal ma­gyarázható az a huzavona, amely a pillangós takarmánynövények be­takarítása körül tapasztalható? Is­mert az az előny és az az igény folytatásával­ már most, az opti­mális időszak elején, elérjék a napi vetélőütemet. Flóra Gábor Kolozs megyei tudósításunk a 2. oldalon HETI KOMMENTÁRUNK K­övetkezetesség, folytonos­ság, állandó és építő dialógus a néptömegekkel, emberközpontúság , pár­tunk és államunk politi­kájának olyan alapvető vonásai ezek, melyek összekötik nemcsak a hetek, időben rövid, ám eseményekben annál gazdagabb pe­riódusok eseményeit, de az évekét, évtizedekét is. Múlt vasárnapi kom­mentárunkban hangsúlyoztuk Nicolae Ceausescu elvtárs munkalátogatásá­nak, Turnu Severin-i és resicai be­szédeinek politikai vetületeit, s azt a tényt, hogy ez a munkalátogatás is belpolitikai életünk nagy hordere­jű momentuma volt. Nos, újból ma­gunk mögött hagyunk egy hetet, melyet ismételten rendkívüli jelen­tőségű esemény fémjelez. Nicolae Ceausescu elvtárs jelen volt és be­szédet mondott a fennállásának 50. évfordulóját ünneplő 23 August üze­mek dolgozóinak nagygyűlésén. Itt, hazánk gépiparának egyik fellegvá­rában köszöntötte a jubiláló mun­kaközösséget és gratulált abból az alkalomból is, hogy munkájuk elis­meréseként az üzemet az Állam­tanács a 23 August Érdemrend I. fokozatával tüntette ki, három dol­gozójának — Andrei Basa műhely­főnöknek, Gheorghe Buruc csoport­­vezetőnek és Vasile Iscru főgépész­nek — a Szocialista Munka Hőse címet és a Sarló és Kalapács arany­érmet adományozta. Pártunk főtitkárának jelenléte a fővárosi nagyüzem dolgozóinak kö­rében politikai életünk közismert vonását hangsúlyozza: az ország ve­zető ereje, a Román Kommunista Párt, annak főtitkára és az ország 20 milliónyi lakosa közötti állandó és lényegbevágó dialógust. Ezelőtt egy héttel Resicán, most a fővárosi 23 August üzemek dolgozóinak kö­rében fejtette ki pártunk főtitkára gazdaság­politikánk céljait, a ter­melőerők következetes fejlesztésének szükségességét, hangsúlyozva azt, hogy pártunk rendkívüli fontosságot tulajdonít a gépgyártóipar fejlesz­tésének. Hiszen a termelőerők to­vábbi szüntelen gyarapítása és he­lyes területi elosztása — ezen belül pedig a termelőeszközöket gyártó ipar, a gépipar, a finommechanika, az elektronika — a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom felépíté­sének egyik alapfeltétele. Jelenlegi ötéves tervünk, mint ismeretes, a gépgyártás gyorsütemű fejlesztésé­nek, tökéletesítésének, műszaki szín­vonala emelésének ötéves terve. Ilyen értelemben nagy feladatok előtt állnak a gépgyártók munka­­közösségei, köztük az első sorokban a 23 August üzemek munkaközössé­gének 12 000-nyi dolgozója. Pártunk főtitkára a jubiláló gyűlésen el­hangzott beszédében kitért a belső tartalékok értékesítésére, az önfel­­szerelés szükségességére és további kiterjesztésére, de felhívta a figyel­met arra is, hogy ezzel párhuzamo­san a dolgozók szakmai tovább­képzésén, műszaki kultúrájuk gazda­gításán is munkálkodni kell. A ter­melőerők fejlesztésére vonatkozó kö­vetkezetes orientáció ismertetése mellett pártunk főtitkára, ugyancsak a 23 August üzemek munkaközössé­gének körében, hangsúlyozta a dol­gozók élet- és munkakörülményei további javításának perspektíváit, is­mételten igazolva a pártpolitika em- Lázár Edit (Folytatása az 5. oldalon)

Next