Előre, 1971. október (25. évfolyam, 7433-7459. szám)

1971-10-27 / 7455. szám

■ÍS71. OKTÓBER 27., SZERDA MINT 1966-1970 KÖZÖTT 1971-1975 A GYORS ÜTEMŰ ORSZÁGÉPÍTÉS KIEMELKEDŐ ÖT ESZTENDEJE — AZ ÖTÉVES TERV IDŐSZAKÁBAN — Az ütemes munka hozta meg a legnagyobb változást (Folytatás az 1. oldalról) dejére gondoskodni lehessen minden vitás kérdés tisztázásáról. Feltételezhetően az évi vállalások helyzetét is megvizsgálják. lenne szíves megmondani, a kilenc havi eredmények birtokában, hogy év végéig milyen terven felüli megvalósítások várhatók? — Vállalásainkat teljesítjük, sőt helyenként túl is haladjuk őket. Az rátermelésben 150 millió lejt válaszunk, az eddigiek alapján a teljeítést biztosra vehetjük. Exportterünket már eddig is közel 4,6 millió alutatejjel léptük túl, főleg faipai, vegyipari termékek valamint ötöttáru szállításával. A 15 millió éves felajánláson kívül, további 10 millió lejnyi jövedelmet szándékzunk elérni. — Ez utóbbit főleg milyen tényezők hatására? — A jövedelmezőség fokozása, mint az ötéves terv törvénye is feírja, a vállalatok első számú rendői közé tartozik és ennek érekében igyekeztek is mindent megtenni. Ez megnyilvánul mindz önköltségi előirányzatok csökentésében, mind a pénzeszközökkel aló gazdaságosabb bánásmódban, az anyagfogyasztási normák állanó jellegű felülvizsgálatával, új éslcsóbb anyagok felhasználásával. 971-ben — egyebek közt — közel 90 tonna fémet, 1200 köbméter ré- ngeltlemezt, 250 köbméter fűrészrát, 8,5 tonnaüzemanyagot takartanak meg a megye vállalatai. A megtakarítások a jövedelem gyaraításán kívül, újabb exportlehetségeket teremtenek. Itt említeném meg azt is, hogy a vállalatokban vgzett elemzések alapján, az erdetileg előirányzott import érték a mai nyersanyagok és termékek klhasználásával, az év folyamán 2,8 millió valutatejjel csökkent. Az eredmények, valamint az ön által elmondottak alapján, arra lehet következtetni, hogy Máramaros megye vállalatai hagyományaikhoz méltó módon, az ötéves terv első évének végén, példás teljesítményekről adnak számot. « Ehhez kétség sem férhet, minent megteszünk az új ötéves tervül ránk háruló feladatok valóra állásáért. Az állami szocialista egységek személyzetének munkahelyi besorolásáról és előléptetéséről szóló törvény Az elvszerűség és a méltányosság szellemében Figyelmesen elolvastam az állami szocialista egységek személyzetének munkahelyi besorolásáról és előléptetéséről szóló törvényt. Tekintetbe véve ezeknek a dokumentumoknak a nagy jelentőségét, és számos cikkelyét, nem térek ki valamennyire, csupán egy-két fontos gondolatot szeretnék kiragadni. Az első kérdés társadalmunk és nemzetgazdaságunk gyorsütemű előrehaladásával kapcsolatos, a fokozott igényekre vonatkozik. Arra gondolok, hogy a munkahelyek betöltésénél vagy magasabb munkahelyre való besorolásnál elsőrendű kritériumként szerepel az illető felkészültsége, amit előzetes próba, illetve versenyvizsga alapján döntenek el. Mi, akik hosszú évek óta közvetlenül a termelésben dolgozunk, láthatjuk csak igazán a törvény ezen cikkelyének jelentőségét. Akadtak ugyanis a múltban olyan esetek, amikor egyetlen személy pozitív véleményére alapozva, felvettek vagy előléptettek valakit (gondolok itt inkább a kisebb funkciókra, amelyek azonban a termelés szempontjából nagyon lényegesek), és csak amikor munkahelyét elfog-lalta, derült ki : nem felel meg. Ilyen esetekben azután már nehezebb volt helyrehozni a hibát, gyakran hoszszú ideig maradtak az illetők beosztásukban, nemhogy elősegítették volna a közösség tevékenységét, inkább hátráltatták azt. Ma, amikor — a termelés tudományos megszervezése következményeként — egyre nagyobb igényeket kell támasztani mindenkivel szemben, jogosan elvárható, hogy a felkészültség, a szakmai hozzáértés, a politikai hozzáállás fő szempont legyen bárki tevékenységének elbírálásánál. Ehhez kapcsolódik a másik kérdés, amelyet fel szeretnék vetni. Ez az előléptetéssel kapcsolatos. Igazságosnak, demokratikusnak, és helyesnek tartom, hogy előléptetéskor meghallgatják azoknak a véleményét, akiknek a köréből kikerül illetve, akikkel együtt dolgozott a javasolt személy. Valakinek a rátermettségét legjobban a mindennapi munkában lehet lemérni, azok ismerik, akiknek a munkafolyamatban közvetlen kapcsolatuk volt vele. Az előléptetés nagyobb felelősséget, nagyobb igényeket jelent a társadalom részéről. Vonatkozik ez a felelősségérzet magára a munkaközösségre is, amely magasabb beosztásba javasolja az illetőt. Meggondolják tehát, amikor ajánlják, és minden szempontból megvizsgálják alkalmas-e a munkakör betöltésére, így el lehet kerülni az olyan tévedéseket is — amelyekről a sajtó is tájékoztatott —, amikor egyik munkahelyen elkövetett hibák miatt valakit elhelyeztek „büntetésként“, az addiginál felelősségteljesebb állást kapott. Ez a törvény is mindenben megfelel pártunknak a társadalmi méltányosságot következetesen érvényesítő gyakorlatának, annak az elvnek, hogy mindenki tudása és képességei alapján részesüljön a javadalmazásból. Nyilvánvaló, hogy a jó vezető, a szakmailag és politikailag felkészült munkatárs hozzájárulása azonnal érezteti hatását az illető munkaterületen, ami hozzájárul a munka minőségének javulásához, az ott dolgozó fiatalabb munkatársak neveléséhez. Többek között ezért is fogadták örömmel az új törvényt üzemünk dolgozói. Schwatter Lóránd, a brassói Hidromecanica üzem villanyszerelő csoportjának vezetője A Pártunk káderpolitikájának megfelelő, társadalmilag méltányos feltételeket teremt Nagy Nemzetgyűlés napokban lezajlott ülésszaka megszavazta az állami szocialista egységek személyzetének munkahelyi besorolásáról és előléptetéséről szóló törvényt, amelyre véleményem szerint azért van szükség, mert a nemzetgazdaság gyors ütemű fejlődésével, a tudomány és technika legújabb vívmányainak az összes tevékenységi területeken történő bevezetésével növekszik minden egyes dolgozó, alkalmazott szerepe a termelési folyamat megszervezésében és vezetésében, a gazdasági élet sokrétű problémáinak megoldásában. Pártunk és államunk, személyesen Nicolae Ceaușescu elvtárs rendkívül nagy gondot fordít arra, hogy javítsa az állami szocialista egységekben dolgozó végrehajtó és vezető személyzet munkahelyi besorolását, előléptetésének módozatait, erősítse valamennyiük egyéni és kollektív felelősségét a feladatok teljesítésében. Pártunk főtitkárának hozzájárulása elsősorban abban a következetes törekvésben tükröződik, hogy az állami egységek alkalmazottai munkahelyi besorolásának és előléptetésének elvei, amelyek szervesen hozzátartoznak pártunk általános káderpolitikájához, alkotó módon érvényesüljenek a törvényben, tegyék lehetővé a szocialista méltányosság alkalmazását, ösztönözzék a magasfokú igényességet minden egyes dolgozó szakmai hozzáértésével, munkájával szemben, nyújtsanak lehetőséget a szakemberek, és elsősorban a vezető szakemberek képességeinek, magatartásának minél reálisabb felmérésére. Mindenekelőtt azt szeretném kiemelni, hogy ez az első olyan törvény, amely egységesen szabályozza országunkban az összes állami egységekben dolgozó alkalmazottak besorolásának illetve előléptetésének rendszerét, azt, hogy az előléptetéshez szükséges vizsgákat és versenyvizsgákat hogyan kell lebonyolítani, mihez köti társadalmunk a személyzet munkájának értékelési módját, a tanulmányi és szolgálati idő milyen szerepet játszik az előléptetésben. Nagyon fontosnak tartom ezt azért, mert amellett, hogy értékeli a tanulásra, a képzésre fordított időt, lehetővé teszi, hogy a ténylegesen legjobban megfelelő szakemberek érjék el a magasabb beosztást, megfelelőképpen értékeli a becsületes munkával eltelt szolgálati évek tapasztalatait. Ugyan, akkor biztonságot nyújt az embernek a mindenkori munkalehetőség, és egyben az előhaladás biztonságát. Bárki tudhatja azt, hogy ha megfelelő képzettséggel foglal el egy munkahelyet, kifogástalanul elvégzi feladatait, alkalma van előre lépni, magasabb értékű munkát végezni, megkapni az ezért járó munkadíjat, és mindvégig tanulhat, képezheti magát. Másik erőssége a törvénynek és ennek jelentőségét különösképpen ki szeretném emelni, hogy elmélyíti a szocialista demokratizmus alkalmazását a gazdasági és más egységek életében. A termelőeszközök tulajdonosai és az anyagi javak termelői minőségükben a dolgozóknak nemcsak joguk van részt venni a termelés és munka megszervezésében és vezetésében, hanem egyben kötelességük is. Ez a kötelezettség rájuk rója azt a felelősséget, hogy a termelés és vezetés szempontjából legfontosabb munkahelyeket, kulcspozíciókat, az arra legérdemesebb, legkiválóbb munkatársaikra bízzák. A munkaközösségnek joga van véleményt nyilvánítani az előléptetésre javasolt szakember munkájával, magatartásával kapcsolatban, nem léptethető előre az, akit munkatársai nem tartanak megfelelőnek az új munkakör betöltésére. Ugyancsak a munkaközösség kérheti a megbüntetését, a munkából való felmentését annak az alkalmazottnak, aki nem felel meg a vele szemben támasztott követelményeknek, nem tartja be a munka, a termelési fegyelmet. A munkaközösségnek, a dolgozóknak ez az új hatásköre a munkásdemokrácia, a szocialista demokrácia elmélyülésének igazi, szép példája. Természetesen mások és mások a különböző munkakörökbe való előléptetés feltételei, de legyen szó munkásról, mesterről, osztályvezetőről vagy igazgatóról, a számbajöhető alkalmazott szakemberi, emberi mivoltának, képességeinek körültekintő elbírálása kötelező, semmiféle más szempont, meggondolás alapján nem hozható döntés, nem javasolható az előléptetés. Ez a körültekintés pedig méginkább kötelező, ha vezető funkciók betöltéséről van szó. Nem akarom azt mondani, hogy az elbírálás új szempontokkal gazdagszik, mégis a vezetők megválasztása esetében nem elég csupán a szakmai felkészültségre, a szolgálati évekre figyelni, amelyek mindenképpen szükségesek, a vezetőnek magas politikai és ideológiai felkészültséggel kell rendelkeznie, hogy biztosan tájékozódjék az egyre komplexebbé váló gazdasági kérdések elbírálásában, és irányíthassa az emberek munkáját. A vezetés, minden szinten és fokon, elsősorban politikai munka, azzá teszik a már említett irányítási és tájékozódási kérdések, azzá teszi főképpen az emberek nevelése, szakmai és politikai-ideológiai formálása, amelynek hatékonyságától függ valamennyi alkalmazott, munkaközösség érettségi foka, öntudata. Érthető hát, hogy az egységvezetők, az igazgatók kinevezése megkülönböztetett módon történik. Három jelölt közül választja ki a felettes szerv illetékes fóruma a legmegfelelőbbet. Az ily módon besorolt és előléptetett alkalmazottak munkájának elbírálásáról is intézkedik az új törvény. Az évi értékelés rendszere hozzájárul ahhoz, hogy valamennyi dolgozóban tudatosodjanak képességei, lehetőségei, meg tudja ítélni reálisan a maga és munkatársai munkáját. Ez az elbírálás megkönnyíti egyben az előléptetést, mert megteremti hozzá az alapot. Kire másra bízhatna a munkaközösség egy-egy új munkakört, magasabb beosztást, ha nem arra, aki addigi munkájával bebizonyította, hogy kifogástalanul be tudja tölteni. • Mi, akikre a jövő szakembereinek felkészítése tartozik, igyekszünk már az egyetemek, a főiskolák padjaiban tudatosítani a fiatalokban a munkahelyi besorolás és előléptetés rendszerének politikai jelentőségét, társadalmi méltányosságát és úgy készítjük a munkára, az életre őket, hogy tudással, szorgalommal, képességeik legmesszebbmenő értékesítésével akarjanak mindenkoron előre haladni, dolgozni népünkért, az országért. Mihai Fedinc, közgazdász, a Gazdaságtanulmányi Intézet előadó tanára ELŐRE 3. 0 Mai SZÜLŐKNEK A NEVELÉSRŐL Ismeretes, hogy az általános iskolások s az elméleti líceumok tanulói eddig is részesültek gyakorlati oktatásban, az intenzívebb műszaki-termelő munka bevezetését azonban csak a 11509/1970 számú minisztériumi rendelet írta elő, feladatává téve a tantestületeknek, hogy megszerettessék a gyermekekkel a fizikai munkát, népszerűsítsék a mesterségeket, megkönnyítsék számukra a pályaválasztást, megértessék a szülőkkel is, hogy az ifjúság döntő hányadának a termelő munka felékell tájékozódnia. Elméleti líceumaink mellett általában négy alsó osztály (V.Vili.) is működik. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy az itt végzett diákok nagy része a líceum IX. osztályában akarta folytatni tanulmányait, ami jobbára sikerült is. Vélekedésük, s a szülők meggyőződése szerint, a továbbtanulásnak a legrangosabb és leghasznosabb formáját választották. Csak az érettségi s a sikertelen egyetemi vagy főiskolai felvételi vizsga után jutottak el oda, hogy fölülvizsgálják a négy évvel előbbi döntést. Későn, ha nem is végérvényesen, Gyermekeink boldogulására figyelve írta elő az említett múlt évi rendelet a műhelygyakorlatokat az V—VI. osztályban heti két órában, VII—VIli. osztályokban heti négy órában. A fiúknak az iskola tanműhelyében kellett ismerkedniük a fa és a fém megmunkálásának részleteivel, de nem egy iskolában végeztek a patronáló üzemek jóvoltából egyszerűbb technikai műveleteket. Az V—VIli. osztályos leányok háztartási ismereteket sajátíthattak el, megismerkedhettek a szabás-varrással, a kézimunkázás örömeivel. A felső osztályok közül a IX—XI. osztályok tanulói kéthetenként négy órában foglalkoztak műszaki-termelő munkával. Fiúk és leányok — ahol az iskolai tanműhely nem tette ezt lehetővé — a patronáló üzemekben kerültek közeli kapcsolatba a munkással, a munkahellyel, a termelő munka számos fázisával. Jelen tanévben a műszaki-termelő oktatás és tevékenység az új miniszteri határozat értelmében a tavalyinál lényegesen fontosabb szerepet kapott az elméleti líceumok osztályaiban. A IX—XII. osztályokban egyaránt heti hat órában történik. A IX—X. osztályok számára egyfolytában öt óra gyakorlati tevékenységet és egy technikai rajz órát szab meg a rendelkezés, a XI—Xll-nek pedig hat órában a műszaki-termelő munkát. A nagyváradi Alexandru Moghiorov magyar tannyelvű líceumban is újdonság tanárnak, diáknak (meg a szülőnek is) a műszaki-termelő oktatás kiszélesítése. Fodor Ferenc, a negyvenegy osztállyal működő intézet igazgatója Nicolae Ceausescu elvtárs szavait idézve kezdi el tájékoztatóját, amikor afelől érdeklődöm, hogyan szervezte meg az iskola vezetősége az új határozat értelmében a tanulók műszaki-termelő tevékenységét : „Felelősséggel tartozunk társadalmunk jövőjéért, és ennélfogva felkell számolnunk az általános iskolának, az általános műveltséget nyújtó líceumnak azt a mentalitását, hogy semmiféle szakmával nem rendelkező végzetteket bocsásson ki padjaiból. Milyen líceum az, amely olyan fiatalokat képez ki, akik szégyellik a munkát ? Olyan líceumokra van szükségünk, amelyek a munka szellemében nevelik az ifjúságot... Az összes ta- Gyermekeink egyengetve nulóknak dolgozniuk kell a termelésben ! Csak így lesz olyan líceumunk, amely valóban előkészíti az ifjú nemzedéket a szocialista és a kommunista társadalom számára." — E felelősséget megértve szerveztük meg két helybeli vállalat igazgatóságával karöltve a tanulók részvételét a termelő munkában — folytatja Fodor Ferenc. A patronáló üzemekkel kitűnő kapcsolatot sikerült kiépítenünk. Az Electro-Metal-lal már az elmúlt években, a Nyomdavállalattal ebben az esztendőben. Mindkét vállalat vezetősége a legmesszebbmenő támogatásban részesíti iskolánkat, így az V—Vili. osztályos tanulók az iskolánk műhelyeiben, a IX— X—XI-esek az Electro-Metal különböző részlegeiben, míg a Xll-es tanulók a velünk szomszédos nyomda könyvkötészeti üzemegységében ismerkednek a gyakorlati termelő munka részleteivel. — Hogyan kezdték el az oktató tevékenységet a tanulókkal ? — Azt hiszem, erről csak általános dolgokat mondhatok: ismertettük a munkavédelmi szabályokat, előadást tartottunk a munkafegyelem fontosságáról, majd ezt követően az üzemek mesterei és mérnökei elméleti előképzésben részesítették az irányításuk alá kerülő csoportokat. Pop Sabina mérnöknő rendkívül érdekes, színes előadásban ismertette a Xiles tanulókkal a könyv, a könyvnyomtatás fejlődésének történetét. — Távlati tervek ? — A tanulók munkáját mind az Electro-Metal, mind a Nyomdavállalat díjazni fogja. Hozzávetőleges számításaink szerint a tanév végére együtt lesz az az összeg, amely lehetővé teszi egy műhelycsarnok megépítését az iskolánk udvarán. Ezzel elérhetjük azt, hogy az intézet valamennyi tanulója helyben végezze a műszaki-termelő tevékenységet. Nyilvánvaló, hogy a patronáló üzemek további támogatásáról nem mondhatunk le. Mulasztásnak érezném, ha nem foglalkoznám a műszaki-termelő oktatással kapcsolatos egynéhány kérdéssel, mert e problémák egyikemásika az ország legtöbb elméleti líceumában pillanatnyilag felmerülhet. Alapvető feltételekről van szó: szervezésbeli, valamint oktató-nevelői követelményekről. Az idei tanév kezdetén számos elméleti líceum diákjai végzik a gyakorlati-termelő munkát iskolán kívül, nem rendelkezvén megfelelő befogadó képességű és felszerelésű tanműhelyekkel. A líceumok vezetőségének a legnagyobb körültekintéssel kell megválasztaniuk a növendékek számára a legmegfelelőbbnek ítélhető munkahelyet. A patronáló üzemek vezetőségére még komolyabb felelősség hárul ebben az időszakban. Az iskolásoknak élenjáró munkások közé kell kerülniük, akik szakmájuk kiváló mesterei, szorgalmasak és becsületesek, a munkaidőt lelkiismeretesen kihasználják, türelemmel oktatják az ifjakat. Fontos továbbá, hogy a tanulók tevékeny foglalkoztatása a lehető leghamarabb kezdetét vegye az üzemekben. A munkahellyel való hoszszas ismerkedés céltalan jövés-menéshez, nézelődéshez, nem kívánatos beszélgetésekhez vezet. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a IX—XII-esek heti óraszáma számottevően megnövekedett. Ezt valamennyi elméleti líceumban tanító pedagógusnak figyelembe kell vennie : a tanórák maximális kihasználásával, a közölt új ismeretek alapos rögzítésével, a tantárgyakkal kapcsolatos egyéni tanulást megkönnyítő módszerek ajánlásával és ismertetésével. A tanulók túlterhelése az ő segítségükkel kerülhető el. A havonként megtartandó kiértékelések ne csak az iskolákban történjenek meg, hanem az üzemekben is, azoknak a munkásoknak a számára, akik részt vettek a tanuló ifjúság műszaki-termelő tevékenységének irányításában és elősegítésében. Nyilván, akad még egy-két feltétel. A fontosabbakat — talán — említettem, s ezek teljesítése biztosíték arra, hogy a szellemi és fizikai munka összekapcsolása révén, az oktatónevelő ráhatások kínálkozó kibővítésével a tanulók legnagyobb része megértse, „hogy mindenki köteles minél többet adni a társadalomnak." Demkó János íráfi jövőjet KÖZLEKEDNI TUDNI KELL • A gyermeknek ismernie kell a gyalogjárók részére fenntartott útrészt : a járdát, a zebrát, a járdaszigetet, falun az ösvényt. Amióta a tanítás megkezdődött, gondjaink is növekednek, a gyermek többet jár egyedül, több alkalom van rakoncátlanságra. De itt már az iskola is segítségünkre siet. Az osztályfőnöki órákon tanítják a közlekedés szabályait. Sajnos, valahol hiba van a módszerben, mert a gyermekek fejében nem sok marad belőle ; talán száraz az előadás módja, nincsen megfelelő illusztratív anyag. A milícia vezérigazgatóságának közlekedési osztálya kiadott a tanszemélyzet számára egy kis füzetet, egy másikat az iskolások számára, de ez még túl kevés a szükséglethez viszonyítva. Itt említeném meg, hogy az utcai közlekedés szabályait szükséges volna az óvodákban játékosan tanítani — minden erővel. A kézműipari szövetkezetek, helyiipari vállalatok ötletes tervezői hasznos játékokat tudnának erre a célra készíteni. Az óvónőképzés kiegészítő része legyen a közlekedési szabályok ismerete és játékos tanítása. Ha az utcán könnyelműen közlekedő embert látunk, magyarázzuk meg gyermekünknek, miben hibázott. És mit kell tennünk hasonló esetben. Nem használ semmit a szitkozódás. Az iskolást neveljük körültekintő figyelemre. Menjünk vele sétálni, kísérjük az iskolába, s bízzuk magunkat felelősségérzetére, vezessen ő bennünket ! Fontos ez a módszer, ha kisebb testvérét kíséri az óvodába, vagy boltba mennek vásárolni. Tudniuk kell, hogy a legbiztonságosabb út a legelőnyösebb még akkor is, ha hosszabb, de kevésbé forgalmas. Reggel ébresszük fel időben a gyermeket, számítsuk ki az időt, ami szükséges mosakodáshoz, öltözködéshez, reggelihez. Az iskolatáskát este lefekvés előtt kell előkészíteni, becsomagolni könyvet, tolltartót, füzetet. Ha mégis késve indul el, adjunk neki igazolást; még mindig jobb, mintha rohanna az iskolába. Ha gyermekünk biciklivel jár, vizsgáltassuk rendszeresen annak műszaki állapotát, legyen rendben csengő, lámpa. Az elromlott fékszerkezet balesetnek lehet okozója. Vigyáznia kell kanyarodásnál. Útkereszteződésnél szálljon le, tolja kézzel a biciklit. Közúton — falun is — haladjanak libasorban, közel a járdaszegélyhez. Ne üljenek ketten a kerékpárra, sem teherszállításra nem szabad használni azt. Falun, országúton, ahol nincsen járda és az úttesten kell járni, növekszik a balesetveszély. A gyermek szokjon hozzá : menetiránya szerint járjon mindig baloldalon, szorosan az útszélén, mert láthatja a szembejövő kocsit s megállhat, amíg mellette elhalad. Ez különösen este fontos, mert vakító a reflektor fénye. A szülői nevelés a legfontosabb a leghatásosabb a közlekedési tudnivalók dolgában is. Beszélgessünk a gyermekkel ezekről a kérdésekről, ismételten térjünk vissza a fontosabb tudnivalókra. Hívjuk fel figyelmét az újságokban megjelenő közlekedési hírekre, egyszóval tartsuk ébren a figyelmét. Dr. Mózes Aranka • Milánóban külön munkaelosztó működik egyetemi hallgatók számára. A L’Unita felmérése szerint a milánói diákok 80 százaléka kénytelen időnként alkalmi munkát vállalni (40 százaléka állandó jelleggel), ellenkező esetben nem tudja fedezni tanulmányi költségeit. 100 diákból 9 csak úgy oldhatja meg anyagi gondjait, hogy a családi hozzájárulás mellé ösztöndíjat is kap, 24 a családi segítség mellé munkát is vállal, 7 munkát vállal az ösztöndíj mellé, húszan csak alkalmi munkából élnek, a többiek KILÁTÓ pedig csupán a családtól kapott pénzből. A diákok drámája az, hogy alkalmimunkájuknak semmi köze nincs ahhoz a szakterülethez, amelyben az egyetemen képezik magukat, az úgynevezett fekete munka tehát tanulmányi helyzetük rovására megy. Így történik, hogy milánói diákokat lehet látni minden éjjel a teherpályaudvarokon vagonokat rakodni vagy a piaci csarnokokban árut szállítani. De még ezek a szerencsésebbek, mert sokuknak ilyen munka sem jut, így kénytelenek liftkezelői vagy egyéb hasonló munkát vállalni. Az elmúlt évben a munkaelosztó 7500 diáknak tudott munkát adni, a többiek saját számlájukra kerestek munkalehetőséget. (CORRIERE DELLA SERA — Olaszország) • A Szovjetunióban kísérleti jelleggel 100 középiskola felső osztályaiban kötelező tantárgy lett az autó- és traktorvezetés. Ezekben az iskolákban külön tanteremben tanulmányozhatók a gépkocsi és traktor alkatrészei, valamint a motorműködés. Egy tanévben 240 órát fordítanak a szerelés, karbantartás és közlekedési szabályok elsajátítására és 50 órát vezetésre. A tanulmányok befejezése után a tanulók jogosítványt kapnak, hogy 18. évük betöltése után autót és traktort vezethessenek. (UCSITYELSZKAJA GAZETA — Szovjetunió)