Előre, 1971. november (25. évfolyam, 7460-7484. szám)

1971-11-25 / 7480. szám

•GAZDASÁGI SZEMLE • GAZDASÁGI SZEMLE • GAZDASÁGI SZEMLE • GAZDASÁGI • ÖTÉVES TERVÜNK ÉPÍTŐTELEPEIN BIZALOMMAL ÉS OPTIMIZMUSSAL A PÁRTPOLITIKA IRÁNT BESZÉLGETÉS JAKAB IMRE elvtárssal, Gyergyószentmiklós polgármesterével . Aki évek óta nem járt váro­sukban, s ma végigmenne sok ut­cán, a város néhány külső kerüle­tén, bizonyára nagyon meglepődne a változásokon. Gyergyószentmik­lós ma mozgalmas, lendületesen fejlődő kisváros : ipara a sokrétű­­södés jegyeit mutatja, idegenfor­galma fellendült, külső képe a csi­­nosodás, szépülés irányában válto­zott. Mit jelentett az utóbbi öt év Gyergyószentmiklós életében ? — Bátran állíthatom, hogy a mö­göttünk maradt ötéves terv idősza­ka Gyergyószentmiklós életében a gyökeres fordulat, egy teljesen új úton való elindulás kezdetét jelen­tette. Nem titok, hogy városunk fej­lődése hosszú ideig viszonylag lassú volt. 1954-ben épült ugyan egy len­fonoda, 1958-ban a város egy részén elkészült a vízvezeték, de ennél nem sokkal több történt. 1965-ben, a IX. kongresszus utáni időszakban kezd­tek megjelenni a változás első biz­tató jelei. Akkor bővítették a len­fonodát, a faipari vállalat részlegeit, a Partizánus helyiipari vállalatot. A teljes fordulat a közigazgatási át­szervezés után következett be. A változás már az első évben, 1968- ban érezhetővé vált , több lakás épült, a fejlesztés üteme meggyor­sult. 1969-ben azután eldőlt a nagy­arányú iparfejlesztés ügye, két gyár építése jelenleg folyamatban van, s ezek képviselik városunkban a mo­dern nagyipart. 1970-ben a város ipa­rának össztermelése 67 százalékkal volt nagyobb, mint az ötéves terv elején, az évi fejlődés ritmusa azon­ban sokkal nagyobb volt az 1969— 1970-es években, mint az első három évben. Az eltelt öt év alatt körül­belül 1000-rel nőtt a munkahelyek száma ; sok olyan dolgozó hazatéré­sére nyílt lehetőség, aki azelőtt az ország távoli vidékein talált mun­kaalkalmat. Az említett időszakban erősödött városunk termelőszövet­kezete is : az ötéves terv végére több mint 50 százalékkal növelte az­­­lló­­alapját, az elmúlt évben országos második díjat nyert a burgonya ter­mesztésben elért eredményeiért. — Minden bizonnyal az elmúlt öt év nemcsak az iparosodás, a me­zőgazdasági termelés szempontjából volt eredményes ? — Természetesen, városunkban lényeges változások történtek szo­ciális-kulturális téren is, szép ered­ményeket értünk el a városgazdál­kodásban, így többek között körül­belül 15 km hosszúságban beton, illetve aszfaltburkolattal láttuk el a járdákat, s ezzel gyökeresen meg­változtattuk a gyergyószentmiklósi utca képét. Egész sor út és utca bur­kolatát korszerűsítettük, a városon átfolyó Békény patak medrét — a­­melynek rendezetlen volta miatt a víz többször is elöntötte a partmenti területeket, házakat — megerősítet­tük támfalakkal egy nagy szakaszon, s ezt a munkálatot jelenleg is foly­tatjuk. A Gyergyószentmiklóst Ma­rosvásárhellyel, Piatra Neamt-cal és Csíkszeredával összekötő utak kor­szerűsítése következtében megnőtt városunk idegenforgalma ; kereske­delmi hálózatunk, közétkeztetési egységeink bővítésével igyekez­tünk megfelelni a nagyobb igények­nek. Iskolahálózatunk az elmúlt idő­szakban tovább nőtt, beindult a ke­reskedelmi líceum, amely nemcsak megyénk, hanem a szomszédos me­gyék káder­szükségletét is igyekszik kielégíteni. Ugyanakkor a szakisko­lában új, a város, a megye fejlő­dése igényelte szakmák elsajátítása vált lehetővé ; a tanulók életfelté­telei sokat javultak a 200 helyes bentlakás elkészültével. Az utóbbi két-három évben körülbelül 400 la­kás épült állami alapokból, ebben az évben adtunk használatba egy 250 személyes garzonblokkot. Ugyancsak az elmúlt ötéves terv végén kezdő­dött meg a város kultúrházának az építése. Az ötszáz személyes előadó teremmel és nagyszámú kiegészítő helyiséggel ellátott intézmény min­den bizonnyal újabb lendületet ad a kulturális élet kibontakozásának.­­ Az 1971—75-ös ötéves terv időszaka a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom építésében újabb nagyszerű távlatokat nyit az or­szág valamennyi vidéke, minden helysége számára. Valószínűleg Gyergyószentmiklóson is folytató­dik az erőteljes fejlődés, iparoso­dás folyamata. — Természetesen, de nem csupán ennyiről van szó, hanem a folyamat meggyorsulásáról, minőségi válto­zásokról is. Mondottam, hogy jelen­leg két üzem — a bútor és a bútor­szövetgyár — építésébe kezdtünk. Mindkettő korszerű nagyüzem lesz, az iparág legfelsőbb szintjén. Jel­lemző például, hogy a jövő év első negyedében beinduló bútorgyár ter­mékeinek körülbelül 70 százaléka kerül exportra. Mind a bútorgyár­ban, mind a szövetgyárban körülbe­lül 1000—1000 dolgozó számára nyí­lik munkalehetőség, az egyikben in­kább a férfiak, a másikban a nők számára. Tovább bővül a Partizánus helyiipari vállalat is ; öntödéje a jelenlegi kapacitását megkétszere­zi. A faipari vállalat itteni egységé­nél új rakodó, újabb szárító­kam­rák épülnek, korszerűsítik az anyag­raktárát, bővítik az épületasztalos részleget. Tovább növekszik a kis­ipari szövetkezetek termelő- és szol­gáltatási kapacitása : szőnyegszövő műhely, autó­szerviz, szolgáltatási komplexum és mikrokomplexum­ é­­pítése szerepel a tervben. Úgy néz ki, hogy csupán a következő há­rom évben közel 3000 új munkahely teremtésére nyílik alkalom. Váro­sunk ipari termelése a most beindult ötéves terv időszakában nagyjából megháromszorozódik, ami azt jelenti hogy az átlagos fejlődési ütem jóval az országos fölött lesz.­­ Ez a gyors ütemű iparfejlesz­tés hogyan hat ki az egész város fejlődésére, korszerűsödésére, a la­kosság életkörülményeinek alaku­lására. Gyergyószentmiklósnak, mint vonzási központnak a szere­pére ? — A város urbánus jellege 1971— 1975 között tovább erősödik, azáltal, hogy ebben az időszakban csaknem 800 lakás készül el állami alapokból, más szóval több mint 3000 ember költözik korszerű otthonba. A jövő évben adjuk át a használatnak a kultúrházat, szó van egy új szülészet építéséről, a városközpontban 80 személyes modern motel épül. Eb­ben az évben kezdtük el a csatorna­­hálózat kiépítését ; a munkálatot 1974-ben fejezzük be, s ezáltal újabb lehetőségeit teremtjük meg a városfejlesztésnek. Bővítjük az ivó­vízhálózatot, a jelenlegi 32 liter/mp­­ről rövidesen 86 literre emeljük a vízvezeték kapacitását. Ebben az időszakban sor kerül a városhoz tartozó Gyilkostó üdülőtelep bőví­tésére is, mindez tovább növeli a város várható idegenforgalmát. Min­den bizonnyal már a következő két­­három évben városunk lakossága meghaladja a 20 000 főt, ami azt je­lenti, hogy Gyergyószentmiklós az első kategóriájú városok sorába lép­het, s ez a fejlődés, a lehetőségek újabb távlatait nyithatja meg szá­mára. A város ipari fejlődése, urbani­zációjának növekedése ugyanakkor átalakulásokat eredményez a lakos­ság társadalmi szerkezetében is : nö­vekszik a munkások aránya, nő az értelmiségiek — főleg a műszaki ér­telmiségiek — száma. A folyamat már most is érezteti hatását: a népi egyetemnek soha nem volt ilyen nagy hallgatósága, soha nem rendel­kezett ilyen magas képzettségű elő­adó gárdával. Sok év után ismét újjászületik a város énekkara, s eb­ben a fő szerepet a tanügyi dolgo­zók játsszák. A beindult idegen nyelvű tanfolyamokon többszázan vesznek részt, közöttük nagyszámú kereskedelmi alkalmazott is. Sze­­retnők a város művészeti életét is fellendíteni : egyelőre kisszámú kép­zőművészünk számára az új kultúr­­házban többek között műtermet biz­tosítunk majd. — Befejezésül kérnék, polgár­­mester elvtár, szíveskedne arról a légkörről, alkotó munkáról szólni, amely ezekben az év végi napokban átfogja a város építőtelepeit, az e­­gész lakosságot.•­­ A városi pártbizottság a napok­ban elemezte a beruházások hely­zetét. Elmondhatom nyugodtan, minden feltétel megvan arra, hogy éljünk a megnövekedett lehetősé­gekkel, hogy általában teljesítsük a beruházási tervet. December máso­dik felében a bútorgyárban meg­kezdődik — egy hónappal a kitű­zött határidő előtt — a próbaüzeme­lés, a jövő év első negyedében ter­melni kezd a gyár. Lehetőség van arra, hogy lerövidítsük a bútorszö­­vetgyár építését, ebben az igyekeze­tünkben azonban nem találunk meg­felelő támogatásra a tervezőknél és az illetékes szakminisztériumnál, amely érthetetlenül elhanyagolja ezt az építőtelepet. A város többi, ki­sebb építkezéseinél jól halad a mun­ka, biztosítani lehet az elegendő téli frontot. Még jobban haladunk majd az építkezésekkel, ha a me­gyei építkezési vállalatnak önálló részlege lesz városunkban. Nyugodtan állíthatom, hogy Gyer­gyószentmiklós lakosságát mélyen áthatja a pártpolitikába vetett hála és bizalom, a város jövője miatt ér­zett lelkesedés, optimizmus. Mindez a biztos távlatokból, pártunk tudo­mányos alapozású politikájából táp­lálkozik és kezességet jelent az előt­tünk álló feladatok maradéktalan teljesítéséhez. Kálmán Gyula NÉHÁNY FŐBB IPARI TERMÉKNÉL 1975-IG — 1960-HOZ VISZONYÍTVA AZ ALÁBBI NÖVEKEDÉST ÉRJÜK EL 17 101 37 000-37 900 DARAB DARAB SZEMÉLYGÉPKOCSI 1960 1975 0 DARAB 50 000 DARAB KELME 1960 1975 329 MILLIÓ 1000-1048 MILLIÓ NÉGYZETMÉTER NÉGYZETMÉTER N­emzetgazdaságunk gyorsütemű erősödése, az előttünk álló fejlődési szakasz fő célkitűzésének, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalomnak megvalósítá­sát biztosító feladatoknak a teljesítése azt a feladatot rója gazdasági vezető­szerveinkre, hogy irányító, tervszerűsítő munkájukat szüntelenül javítsák, korszerűsítsék. Ismeretes ugyan­is, hogy pártunk következetes gazdaságpolitikája eredményeként, a népi hatalom éveiben, ipari ter­melésünk megtízszereződött, iparunk ágazatainak száma megsokszorozódott. Ezzel egyidejűleg a kö­zöttük lévő sokoldalú, kölcsönös kapcsolatok egyre bonyolultabbak lettek. Ilyen körülmények között a gazdasági tervek kidolgozásához, a helyes döntések meghozatalához elengedhetetlenül szükséges elemzé­sek, termelékenységi és gazdasági számítások ma már nem végezhetők el az eddig alkalmazott, úgy­nevezett hagyományos módszerek segítségével. Új, hatékonyabb módszerekre van tehát szükség, olya­nokra, amelyek megfelelnek a megnövekedett minő­ségi igényeknek, amelyek gyorsabbá, operatívabbá teszik a tervszerű vezetést, annak valóban tudomá­nyos jelleget adnak. E korszerű módszerek közé tar­tozik az ágazati kapcsolatok mérlege. Ez egyike azoknak a modern eszközöknek, amelyek alkalma­zásával rendkívül gyorsan és — a múlthoz képest — pontosabban meg lehet határozni mindazokat a köl­csönös függőségeket, amelyek objektív módon ki­alakulnak a nemzetgazdaságban, a nemzetgazdaság különböző ágazatai között. A múltban ezek közül a kapcsolatok közül jónéhányat megfelelő koncep­ciós és felmérő apparátus hiányában legfeljebb csak sejtettünk, de sem az elmélet, sem a statisztika vagy térvszerűsítés számára következetesen nyomon követni nem tudtuk. Az ágazati kapcsolatok mérlege mindezt lehetővé teszi, mivel rendkívül gazdag információt nyújt a nemzetgazdaság különböző ágazatai közötti kap­csolatokról s egyidejűleg sajátos módon, sokoldalú összefüggéseiben kiemeli a bővített szocialista újra­termelés folyamatában meglévő kölcsönös függősé­geket. Formáját illetően az ágazati kapcsolatok mérle­ge— input-output (bevétel-kiadás) típusú — nyitott statikus modell, amely tartalmazza a nemzetgazda­ság belső és külső kapcsolatait, a nemzetgazdaság összes termelőágazatainak termelését és elosztását egy adott időszakban, általában egy évben. Alapja egy matematikai modell, amelynek adatait az ágazatok közötti kapcsolatok statisztikai mérlege szolgáltatja, összeállítása tulajdonképpen kiindulási pontját jelenti a nemzetgazdaság oly komplex elem­zésének, amely összehasonlíthatatlanul mélyebb és sokoldalúbb a hagyományos statisztikai módszerek­kel végzett elemzéseknél. SÉMÁJA A KÖVETKEZŐ: BELSŐ MÁTRIX — négyzet — (I.) : a termelőágazatok egymás közti kapcsolatait részletezi nemzetgazdasági áganként, az ipa­ron belüli iparcsoportonként vagy iparágan­ként. OLDALSZÁRNY (II.): a lakosság és a közületek fogyasztását, a be­ruházások, az export és a készletváltozások részletezését tartalmazza. ALSÓ SZÁRNY (III.): a béreket, a jövedelmeket, valamint a nem­zeti tiszta jövedelem elemeit (nyereség, adók stb.) tartalmazza, termelőágazatonként. A belső mátrix (I.) tehát a közbeeső termelő fo­gyasztást tartalmazza, az oldalszárny (II.) a végter­mék vektoraként a fogyasztást, a bruttó felhalmo­zást és az exportot, az alsó szárny (.111.) pedig a hozzáadott érték vektoraként, a társadalmi terme­lésben résztvevők elsődleges jövedelmét és az amor­tizációt. Az így összeállított mérlegből tehát könnyen ki­­olvashatók a bővített szocialista újratermelés folya­matában kialakult általános arányok, valamint az ágazati arányok is. Minthogy az ágazati kapcsola­tok mérlegében foglalt mutatók elénk tárják mind­azokat a kölcsönös termelési-fogyasztói kapcsolato­kat, amelyek a nemzetgazdaság termelő ágazatai között kialakulnak, valamint azokat is, amelyek ez utóbbiak és a késztermékeket fogyasztók között ke­letkeznek, kimutatva egyben mindegyik ágazat ter­melésének értékben kifejezett struktúráját. E mérleg használata rendkívüli módon megkönnyíti a gazda­sági elemző munkát, amelynek célja feltárni az anya­gi javak és szolgáltatások erőforrásainak keletkezé­si módozatait s mikénti felhasználását, a termelés anyagi költségeinek nagyságát, mégpedig keletkezé­si helyük szerinti ágazati csoportosításban mind a nemzetgazdasági ágak és ágazatok szintjén, mind pedig a vállalatok szintjén. Emellett a mérleg használata megkönnyíti a ter­melés, a beruházások és a kivitel gazdasági haté­konyságának elmélyült elemzését is, lehetővé teszi termelési áganként a termékek rendeltetésének pon­tos meghatározását, valamint annak precíz felmé­rését, hogy az egyes ágazatok miként járulnak hoz­zá a beruházási program teljesítéséhez, a lakosság életszínvonalának emeléséhez és az exporthoz. Igen jelentős az ágazati kapcsolatok mérlegének szerepe a tervszerűsítésben, a távlati­­ prognózisok kidolgozásában. Az információk sajátos csoportosí­tása következtében ugyanis, az ágazatok közötti kapcsolatokat kifejezhetjük egy lineáris egyenlet- é ,1 rendszerrel Az egyenletrendszer segítségével az­után könnyűszerrel át tudjuk vinni a megelőző idő­szakból, a bővített­­szocialista újratermelés folyama-­­­jában kialakult kapcsolatokat, a következő tervidő­­szakba. Ugyancsak az ágazati­­ kapcsolatok mérlegének hatékonyságát bizonyítja az is, hogy az általa szol- -l­­­gáltatott információk alapján, viszonylag könnyen meg lehet határozni a közvetlen fogyasztás együtt­hatóit, amelyek­­ arról tájékoztatnak, hogy mennyi produktív fogyasztás szükséges minden egyes ágaz­­­zatban ahhoz, hogy egy másik ágazatban 1 millió lej értékű termelést biztosítsunk. További nagy előnye az ágazati kapcsolatok mér­­­­­egének, hogy a közvetlen fogyasztás együtthatóit magában foglaló mátrix invertálásával megkaphatjuk­­ az összfogyasztás együtthatóit. S mivel ezek átfo­góbban fejezik ki az ágazatok közötti technológiai kapcsolatokat, felhasználásukkal nemcsak a közvet­­t­­len fogyasztást számíthatjuk ki, hanem azt is, hogy mekkora az a közvetett fogyasztás, amelyet a va­­lamely ágazat megnövekedett termelése következté­­ben előálló láncreakció kivált, Így aztán viszonylag­­ könnyen meghatározható, hogy a nemzetgazdaság valamennyi ágazatában összesen mennyi nyers- és egyéb anyag szükséges ahhoz, hogy a közfogyasz-­­ tásra szánt termelés egy egységgel növekedjék. Amint a fentiekből kitűnik, az ágazati kapcsola­­tok mérlege rendkívül gazdag információval szolgál.­­ Segítségével, különböző matematikai számítások alapján gyo­ran és igen pontosan kimutathatók a­­*.■■■ termelőágazatok egymás közötti közvetlen és köz- T­e­vetett kapcsolatai. Ezek ismerete — egyrészt — na­­gyon megkönnyíti és meggyorsítja a gazdasági ter­­vezés munkáját; — másrészt — biztosítja e tevé­­kenység valóban tudományos jellegét annak minden Ssjt szakaszán, kezdve a távlati fejlődés elsődleges terv-­­ vázlatainak kidolgozásától, egészen a jóváhagyott­­ tervek végrehajtása során szükségessé váló tervmó­dosításokig. Mindez pedig előmozdítja nemzetgazda­ságunk további gyorsütemű arányos fejlődését. Dr. Kerekes Jenő NAPIRENDEN AZ ÁGAZATI KAPCSOLATOK MÉRLEGÉNEK SZEREPE A TERVEZÉSBEN Targoviste a gyors ütemű, korszerű iparosítás esztendeit éli. Most épül az esztergaművek hatalmas üzemcsarnoka áttetsző, fényes anyagból készült tetőzetének méretei egy repülőtérével veteksze­nek. .. E hatalmas üzemcsarnokban ésszerű technológiai folyam­termeléssel állítják majd elő a programvezérlésű revolver-esztergá­kat, automata esztergákat és speciális esztergákat. Egyelőre Arad­ról kapnak karusszel-esztergákat, a bukaresti szerszámgép és agg­­regátgyár szállít nagyteljesítményű szerszámgépeket, Kudzsírról kap­ják a marógépeket és más szerszámgépeket, Temesvárról a híd­darukat, a craiovai Electroputere művektől az electrotechnikai fel­szerelést, hogy mielőbb üzembehelyezzék az ország legkorszerűbb hazai kivitelezésű esztergaművét ott, ahol egy esztendővel ezelőtt még a juhok legeltek GAZDASÁGI KISSZÓTÁR Szerkeszti: Dr. CSÁKÁNY BÉLA VÉTELÁR (pret de cumparare) — az állami és szövetkezeti egy­ségek által a mezőgazdasági és más termékek vásárlásánál al­kalmazott ár. A vásárlási feladatokkal megbízott vállalatokra nézve kötelező, a mezőgazdasági termelőkre nézve azonban csak az adás-vételi szerződés megkötésével válik kötelezővé. Az érté­kesítési formák szerint szerződéses és felvásárlási árat, a meg­állapított ár kötelező volta alapján rögzített, behatárolt és átlag­árat különböztetünk meg. SZERZŐDÉSES ÁR (pret de contractare) — a mezőgazdasági termelőktől az állami és szövetkezeti egységek által előzete­sen megkötött szerződések alapján vásárolt mezőgazdasági ter­mékek ára. FELVÁSÁRLÁSI ÁR (pret de achizitie) — mezőgazdasági ter­melők által a szocialista egységeknek szerződéses kötelezett­ségen kívül eladott termékek ára. A felvásárlási árak általában alacsonyabbak, mint a szerződéses árak. Az árrendszer ilyen mó­don fokozza a termelők érdekeltségét a termékek szerződéses értékesítésében. RÖGZÍTETT ÁR (pret term) — az a hatóságilag megszabott ár, amelytől eltérni nem lehet. BEHATÁROLT ÁR (pret plafon) — felső árhatár, amelyet túllép­ni nem lehet, de amelyen belül alacsonyabb árakat lehet meg­szabni. Az országosan megállapított behatárolt áron belül táj­egységek (megyék, községek), vagy termelési övezetek avagy értékesítési időszakok szerint alacsonyabb behatárolt árat lehet megállapítani. A behatárolt ár a maximált ártól abban tér el, hogy míg az utóbbi minden vevőre és eladóra kötelező, a behatárolt ár csu­pán a szocialista egységeket köti. ÁTLAGÁR (pres mediu) — a tájegységek, termelési övezetek, vagy vásárlási időszakok szerint megkülönböztetetten megállapí­tott árak ellenőrzésére szolgál. A különböző ilyen árak mérle­gelt átlagának egyenlőnek kell lennie az átlagárral, amely tehát nem azonos az egyes termelőknél elért tényleges árral. MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK SZÁLLÍTÁSI ÁRA (precuri de liv­­rare a produselor agricole) —• az az ár, amelyen az állami vagy szövetkezeti egységek az ipari és kereskedelmi vállalatoknak szállítják a termelt, vagy megvásárolt mezőgazdasági termékeket. A mezőgazdasági termékek szállítási ára tehát lényegében a nagykereskedelmi árakhoz tartozik, az ipari nagykereskedelmi áraknak mezőgazdasági megfelelője. PIACI ÁR (pret al pietti) — a szervezetlen piacon, főképpen a termelők által közvetlenül értékesített mezőgazdasági termékek piacán, a kereslet és kínálat alapján kialakuló ár. Erre egyrészt az állami és szövetkezeti kereskedelem árai, másrészt az egyes termékekre megállapított maximált árak gyakorolnak befolyást. A GÉPEK VÁNDORÚTJA A­ z alapeszközök összérté­ke egyike azoknak a mutatószámoknak, ame­lyek a gazdasági egysé­gek „súlyát" jelzik a nemzetgazdaságban. Ez a szám azonban nemcsak a vállalatok fontosságára világít rá, hanem sok esetben gyengéikre is. Gyakran elő­fordul, hogy egyes gépeket, termelő­­képességükhöz mérten, aránytalanul használnak ki, és szép számmal akadnak fölöslegessé vált alapeszkö­zök is, amelyek évekig hevernek. Fi­gyelemre méltó az ilyen tény. Sok mindent elárul ugyanis a vállalatok vezetőinek gazdasági érzékéről. Az alapeszközök meggondolatlan halmo­zásának több forrása lehet : a szük­ségtelen beruházás, bérbevétel vagy más vállalatok fölöslegének átvétele. Természetes, hogy a termelési folya­mat tökéletesítése, a termelőkapacitás növelése is sok esetben egyes gépe­ket idő előtt fölöslegessé tesz. A vál­lalatokban, nemzetgazdasági szinten azonban hasznosítani lehet mindegyi­ket, ha elég ésszerű az elosztásuk. Az egyes vállalatokban fölöslegessé vált alapeszközök nagy része, ha megengedi a tényleges és erkölcsi kopás foka, még használható lehet másutt. Az így beszerzett gép sok esetben jól beválik. Az 1963-ban Nagybányáról Egeresre áthelyezett golyósmalmot például ma is hasz­náljuk. Ennek az alapeszköznek az értéke több mint félmillió lej és ezzel az összeggel csökkentettük a beruhá­zási költségeket. Gyakran előfordul az is, hogy a fölöslegesnek nyilvání­tott alapeszköz már nem jó semmire. Ezt bizonyítja a jegyzékek egy része : olyan alapeszközöket tartalmaz, ame­lyeket már 100 százalékban, vagy eh­hez közel álló arányban írtak le. Nem tagadható, hogy vannak gépek, ame­lyeket a teljes leírás után is lehet használni, de ilyeneket csak nagyon indokolt esetben vesznek át a válla­latok. Az érdeklődést az ilyenfajta fölösleg iránt csökkenti az is, hogy a legtöbb jegyzékben nem tüntetik fel a gépek kopási fokát, vagy ezt téve­sen határozzák meg és csak hosszas utánjárás, időveszteség árán lehet tisztázni, milyen is a felajánlott „jó­szág“. Az egyik sürgős egeresi beru­házáshoz szükséges és a fölösleg­jegyzékben 50-60 százalékos kopással feltüntetett 5 gép közül csak egy volt használható. Ez a tapasztalat késztet arra, hogy javasoljuk, tiltsák meg az olyan gépek feltüntetését ezekben a jegyzékekben, amelyek, ha értéküket nem is írták le teljesen, de csak ócs­kavasként használhatók. Az érem másik oldalát nézve : az is megtörténik, hogy 5-10 százalékos leírás esetén is a kopás már eléri a 60-70 százalékot, a javítás sokba ke­rül, nagy még a törlesztésre váró ér­ték, így az érdeklődő lemond a gaz­dasági szempontból hátrányos alap­eszköz átvételéről. Ilyen esetekben engedélyezni kellene a megmaradt érték lebecsülését a ténylegesre. Az is lényeges, hogy a különbözetet az átadó viselje, mert az átvevő nem kockáztathatja önköltségét a nagyér­tékű, de kevés ideig használható alapeszközzel. Ha nem tartjuk szem­mel mindkét fél érdekét, sok, még évekig használható gép az ócskavas­ba jut. És nem apró-cseprő, hanem milliós értékekről van szó. Az alapeszközök vándorlása elég nagy : egyes vállalatokban eléri a 200-300 darabot évente. A miniszté­riumok összesített jegyzékeiben több ezer áthelyezésre felajánlott alapesz­köz szerepel. A leggyakrabban a független, szerelést nem igénylő gé­pek vándorolnak vagy a rövidebb időre szükséges felszerelések. A ne­hezebben költöztethető és szerelést igénylő fölösleg is elég nagy. Sokszor van szükség ezekre is a termelésben és néha a beruházási munkálatoknál is előnyösebb a használatuk, mivel gyorsabban beszerezhetők, a nemzet­gazdaság szempontjából pedig egy­részt mentesítik a gépipari egysége­ket hasonló felszerelések gyártása alól, másrészt csökkentik az alapesz­közök tétlen tömegét. Mégis, a szerelést igénylő gépek újrafelhasználási aránya elég gyenge. Egységünk esetében az átvett vagy átadott gépeknek alig 20-30 százalé­kát teszi ki. A tartózkodás azzal ma­gyarázható, hogy ezek költöztetési és szerelési költségeit a termelési ala­pokból kell fedezni, tehát közvetlenül és nem a felosztott évi törlesztések arányában terhelik az önköltséget. Ez a helyzet az 1968. évi idevágó tör­vény, szerintem téves értelmezése miatt alakult ki. Indokolt a költözte­tési és szerelési költségek fizetése termelési alapokból, olyan esetekben, amikor ugyanazon egységben vagy alegységben a termelési folyamat módosítása érdekében közeli helyre átszerelt gépről van szó, de más a helyzet az idegen vállalattól átvett és az új termelési folyamatba beiktatott alapeszköz esetében. Történtek kísér­letek e kérdés tisztázására, de egy­előre kevés eredménnyel, így egyes beruházók inkább várnak az új gépre, minthogy megterheljék az önköltséget. . Az eredmény : a gépek tovább he­vernek kihasználatlanul. Szükséges­­ lenne felülvizsgálni e törvény értelme­zését : e költségek beruházási alapok­ból való fedezése hozzájárulna az alapeszközkészletek gazdaságosabb kihasználásához. A fölösleges alapeszközök száma és értéke, viszonyítva az alapeszközök összértékéhez, valamint azok haszná­lati aránya még egy lényeges dolog­, ha vet fényt : milyen meggondolatla­nul folyamodnak egyes vállalatok be­ruházáshoz. Ugyanis számos olyan­­ alapeszköz szerepel a fölöslegesek­­között, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak a szolgálati idő 5-10 szá­zalékában használtak. A használatlanul heverő gépek ér­tékesítését megnehezíti az is, hogy a jegyzékek körforgása és felfrissítése még eléggé nehézkes, különösen a­ különböző iparágak között. Ezzel ma­gyarázható, hogy egyes, mondhatni új, vagy jó állapotban lévő alapesz-‘A közök hosszú ideig hevernek, mivel az,-' •• akinek szüksége van rájuk, nem tud a létezésükről, így például bányaipari­­ egységeknél találhatók röntgen- és más orvosi felszerelések. Nehezen té­telezhető fel, hogy ezekre máshol ' ^ nincs szükség. i&lH A fenti példákból is kitűnik, hogy­­m­x nagyobb figyelmet szükséges fordítani a „fekvő" alapeszközökkel való gaz­dálkodásra, azok felhasználásának ellenőrzésére és helyes szabályzására. Ezt a vállalatok és a nemzetgazdaság ■~s.t.» érdekei egyaránt megkövetelik. Veres József mérnök, a kolozsvári vas- és nemfémes bányaipari központ dolgozói tanácsának tagja GAZDÁLKODJUNK ÉSSZERŰBBEN AZ ALAPESZKÖZKÉSZLETTEL

Next