Előre, 1971. november (25. évfolyam, 7460-7484. szám)

1971-11-26 / 7481. szám

1971. NOVEMBER 26., PÉNTEK JOSZIP BROZ TITO ELVTÁRS, JUGOSZLÁVIA SZSZK ELNÖKE BEFEJEZTE BARÁTI LÁTOGATÁSÁT HAZÁNKBAN A TEMESVÁRI DOLGOZÓK MELEG SZERETETTEL KÖSZÖNTÖTTÉK NICOLAE CEAUSESCU ÉS JOSZIP BROZ TITO ELVTÁRSAKAT Nicolae Ceausescu elvtárs és Jo­­szip Broz Tito elvtárs szerda délután felkeresett két nagy temesvári ipar­vállalatot — az Electromotor üzemet és a Gyapjúipar vállalatot. A két elnököt az üzemlátogatásra elkísérték a következő elvtársak: Ion Gheorghe Maurer, Paul Nicules­­cu-Mizil, Ilie Verdet, Emil Draga­­nescu, Mihai Telescu és más román hivatalos személyek, valamint a kö­vetkező jugoszláv elvtársak: Gemal Bjedics, Dragoszlav Markovics, Szta­­ne Dolanc, Mirko Tepavac, Dusan Gligorjevics és más jugoszláv hiva­talos személyek. Temesvár, a bánáti mezőségnek e régi városa, a román tudomány, technika és kultúra jelentős központ­ja, a szocialista építés éveiben, az ország számos más helységével együtt, nagy gazdasági fejlődésen ment át. Fontos új üzemek és válla­latok épültek itt, amelyek kiváló termékeikkel évről évre hírnévre tettek szert az országban és külföl­dön egyaránt; tovább fejlődtek a meglevő vállalatok. Temesvár municípium iparában fontos helyet foglal el az ismert Electromotor üzem, az első egység, amelyet Nicolae Ceausescu és Joszip Broz Tito elvtársak felkeresnek. Románia és Jugoszlávia párt- és államvezetőit a vállalat bejáratánál Marin Tanase mérnök, az üzem igazgatója, munkások, technikusok és mérnökök százai köszöntik, lelkes fogadtatásban részesítve a vendége­ket. A jelenlevők ütemesen kiáltoz­zák: „Ceaușescu—Tito“, „Ceausescu— RKP“, éltetik a román—jugoszláv testvéri barátságot. A vendégeknek virágcsokrokat nyújtanak át. Az üzem bejáratánál nagy transz­parensen román és szerb nyelven a következő szavak olvashatók: „Kö­szöntjük kedves vendégeinket!“ A látogatás az üzem motorgyárá­nak fő részlegein — a szerszámké­szítő, a tekercselő, a szerelő osztá­lyon — kezdődik. Az egyes nagyobb műhelyek helyén épített és fejlesz­tett Electromotor üzem ma számot­tevően hozzájárul a haza szocialista iparosításához. Jelenleg 37 országba szállítjuk az itt készülő több mint 60 típusú és méretű villanymotoro­kat. A vállalat nagy választékban gyárt fogyasztási cikkeket a lakos­ság számára. Az üzemcsarnokokban a munká­sok, technikusok és mérnökök szív­ből jövő melegséggel fogadják Nicolae Ceausescu és Joszip Broz Tito elvtársat. Büszkén számolnak be a tervfeladatok teljesítésében elért eredményeikről, amelyekben híven tükröződik az a lelkes elhatá­rozás, hogy akárcsak hazánk többi dolgozói, rendületlenül megvalósít­ják a Román Kommunista Párt mar­xista-leninista politikáját. A ven­dégekre jó benyomást tesz a hasz­nálatba adott új kapacitások magas műszaki színvonala, az automatizált folyamatos termelési vonalak, ame­lyek az üzem szakembereinek elgon­dolásai alapján készültek. A házi­gazdák elmondják vendégeiknek, hogy a gyártási eljárások korszerű­sítésére, az önfelszerelés bővítésére indított széles körű akció eredmé­nyeként látványosan megnövekedett a termelés volumene és a­­munka­termelékenység, javult a termékek minősége s általában nőtt az egész munka hatékonysága. A termelés volumene az elmúlt ötéves tervben 66 százalékkal, tehát évente 11,6 szá­zalékkal nőtt. A temesvári Electro­motor az utóbbi években a 4 és 37 kilowatt közötti villanymotorok leg­főbb szállítója lett. Az üzem ma 2 nap alatt termel annyit, mint 1948- ban egész esztendő alatt. A vendégek kérésére a házigazdák beszámolnak a napi teljesítmények­ről is, majd ezt követően egy nem­rég megnyitott házi kiállításon mu­tatják be az üzemben gyártott mint­egy 125 terméket. A látogatás folyamán az üzem­csarnokokban a munkások megtap­solják, rendkívüli vendégszeretettel üdvözlik a két elnököt. Nicolae Ceausescu és Joszip Broz Tito elv­társak barátságosan válaszolnak az üdvözlésekre. Az egységben tett látogatás befe­jezésekor a két elnök megköszöni a vendéglátóknak a szívélyes fogadta­tást, és újabb sikereket kíván jövő­beli tevékenységükhöz, a jelenlegi ötéves tervből reájuk háruló nagy­szerű feladatok teljesítéséhez. . . . A város utcáin, útban Temes­vár egy másik fontos ipari egysége­k a Gyapjúipari vállalat, orszá­gunk munkásmozgalmának régi fel­legvára felé. Az utcák mentén, ame­lyeket a két ország zászlói díszíte­nek, az emberek örömmel köszöntik Nicolae Ceausescu és Joszip Broz Tito elvtársakat. A román és a jugoszláv párt- és államvezetők érkezésekor erőteljesen megnyilvánulnak azok a baráti ér­zelmek, amelyeket népünk Jugoszlá­via népei iránt táplál. A fonodában az egység igazgatója, Dumitru Vinereanu elmondja a két elnöknek, hogy a vállalat számotte­vően fejlődött. Elmondja, hogy új­­ festődét építettek, teljesen új beren­dezéssel látták el a kártolt- és fé­­süsgyapjú fonodát, nemrég pedig üzembe helyeztek egy új fonodát, amely lehetővé tette e szektor ter­melési kapacitásának évi 650 tonná­val való növelését. A vendégeket ezután felkérik, te­kintsék meg az ország könnyűipari termelésében jelentős részarányú temesvári vállalatokban előállított könnyűipari cikkek kiállítását. A lá­togatók elismeréssel nyilatkoznak az­­ Iunie vállalatban gyártott konfek­cióáru, a textilüzemekben készült kelmék, a Gubán gyár, a Victoria gyár védjegyét viselő cipők, a kesz­tyűgyár és más vállalatok termékei­nek bő választékáról. A megtekintett üzemosztályokon a vendégeket mindenütt meleg sze­retettel övezik. Több munkásnő vi­rágot nyújt át Nicolae Ceausescu és Joszip Broz Tito elvtársaknak, kezet szorít velük. Az emberek kifejezés­re juttatják mélységes internaciona­lista érzelmeiket, szeretetüket pár­tunk és államunk harcedzett vezető­je, Nicolae Ceausescu elvtárs iránt. Ezután felkeresik a nyomdász-la­kónegyedet, s megtekintik a Leontin Salájan sugárúton, levő nagy keres­kedelmi komplexum több élelmiszer­­árusító egységét. A vendégek találkozása a két nagy temesvári vállalat munkaközösségei­vel, a város sok tízezernyi lakosá­val, akik örömmel és lelkesedéssel köszöntötték őket, újabb beszédes megnyilvánulása volt annak, hogy népünk nagyra becsüli és tisztelet­tel övezi a szocialista Jugoszlávia népeit. Amint azt Nicolae Ceausescu elvtárs a szerda esti fogadáson mon­dott pohárköszöntőjében hangsúlyoz­ta, „Önök megállapíthatták, hogy­­minden temesvári dolgozó, mint egyébként egész népünk, jól fogadja barátait, fejleszteni kívánja baráti kapcsolatait a jugoszláv szomszé­dokkal, akárcsak az összes szomszé­dokkal.“ Ezek a közvetlen találkozók a te­mesvári dolgozókkal gazdagították Joszip Broz Tito elvtárs rendkívül eredményes romániai látogatásának programját. Ion Margineanu Mircea S. Ionescu ANGHEL PALAT PETRE DUMITRESCU felvételei A Gyapjúipar­ vállalatban Befejeződtek a román-jugoszláv hivatalos megbeszélések November 24-én, szerdán az RKP Temes megyei bizottságának szék­házában folytatódtak a hivatalos megbeszélések Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köz­társaság Államtanácsának elnöke és Joszip Broz Tito elvtárs, Jugosz­lávia Szocialista Szövetségi Köz­társaság elnöke, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének el­nöke között. A megbeszéléseken román részről részt vettek a következő elvtársak : Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Ál­landó Elnökségének tagja, Románia Szocialista Köztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke, Paul Niculescu- Mizil, az RKP KB Végrehajtó Bi­zottságának és Állandó Elnökségé­nek tagja, a KB titkára, Ilie Verdet, az RKP KB Végrehajtó Bizottságá­nak és Állandó Elnökségének tag­ja, a Minisztertanács első alelnöke, Emil Draganescu, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács alelnöke, a román­­jugoszláv gazdasági együttműkö­dési vegyesbizottság román elnöke, Corneliu Manescu külügyminiszter, Vasile Vlad, az RKP KB osztály­­vezetője, Ion Florescu, az RKP KB osztályvezetője, Constantin Mitea, tanácsos az RKP KB-nál, Vasile Sandru, Románia belgrádi nagykö­vete és Gheorghe Colt külügymi­­nisztériumi igazgató. Jugoszláv részről részt vettek a következő elvtársak: Gemal Bre­dics, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács elnöke, Dragoszlav Markovics, Szerbia SZK Gyűlésének elnöke, a JSZSZK Elnökségének tagja, Sztane Dolanc, a JKSZ Elnöksége Végre­hajtó Bürójának soros elnöke, Mirko Tepavac, szövetségi külügy­miniszter, a JKSZ Elnökségének tagja, Dusan Grigorjevics, a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács tagja, a ju­­goszláv-román gazdasági együttmű­ködési vegyesbizottság jugoszláv el­nöke, Marko Vrhonec, a köztársa­sági elnök helyettes kabinetfőnöke, Iso Nyegovan, Jugoszlávia SZSZK bukaresti nagykövete, Milos Mi­­levszki, a köztársasági elnök kül­ügyi tanácsosa, Gyúró Vukolics, a Szövetségi Külügyminisztérium igaz­gatója és Murat Agovics, a Szövet­ségi Külügyminisztérium tanácsosa. A megbeszélések második napján a nemzetközi helyzet egyes időszerű problémáit tekintették át. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy Románia és Jugoszlávia szem­pontjai azonosak vagy nagyon kö­zeliek a nemzetközi életben vég­bemenő események megítélésében. A két elnök­ méltányolta az euró­pai biztonsági­­ konferencia összehí­vását előmozdító akciókat, kifejez­ve azt a meggyőződését, hogy ösz­tönözni kell az előkészületeket a konferencia érdekében. A megbeszéléseken szóba hozták a balkáni helyzet kérdéseit is, hangsúlyozva a balkáni országok közötti találkozók szükségességét különböző szinteken és minden for­mában. Felvetették: a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom, az an­­tiimperialista erők egysége és ösz­­szeforrottsága erősítésének prob­lémáit is. A megbeszélések a szívélyes ba­rátság, a teljes egyetértés és köl­csönös bizalom légkörében foly­tak le. ELUTAZÁS TEMESVÁRRÓL (Folytatás az 1. oldalról) zottság jugoszláv elnöke és más hivatalos személyek. 21.30 óra. Az állomás előtti nagy téren, amelyet román és jugoszláv zászlók díszítenek, katonai díszőr­ség tiszteleg. Elhangzik a két or­szág állami himnusza. Nicolae Ceausescu és Joszip Broz Tito elv­­társak ellépnek a katonai őrség e­­lőtt. A tömeg ütemesen kiáltozza „Ceausescu—Tito“, „Ceausescu— RKP“. A két elnök és a kíséretükben levő hivatalos személyek elindulnak az állomás peronja felé. Tito elvtárs és a többi jugoszláv párt- és államvezető elbúcsúzik a román párt- és államvezetőktől. Nicolae Ceausescu elvtárs és Joszip Broz Tito elvtárs barátian megöleli egymást. A peronon levő tömeg hosszasan tapsol, élteti a román-jugoszláv barátságot, a két ország pártjai és népei közötti együttműködés fejlő­dését. A tömeg tapsa közepette Joszip Broz Tito elvtárs különvonata ki­gördül a temesvári pályaudvarról. A vonatablakból Jugoszlávia Szo­cialista Szövetségi Köztársaság el­nöke búcsút int azoknak, akik el­jöttek, hogy jó utat kívánjanak a jugoszláv nép képviselőinek. A Sztamora—Moravica-i határál­lomásig Joszip Broz Tito elvtársat és a többi vendéget elkísérték a kö­vetkező elvtársak: Ilie Verdet, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának első alelnöke, Mihai Telescu, az RKP KB Végre­hajtó Bizottságának póttagja, az RKP Temes megyei bizottságának első titkára, Vasile Sandru, Romá­nia belgrádi nagykövete, valamint Iso Nyegovan, Jugoszlávia SZSZK bukaresti nagykövete. Joszip Broz Tito elnök aznap este megérkezett Belgrádba. Fogadására megjelent Mialko Todorovics, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlésének elnöke, Krszte Crven­kovszki, Jugoszlávia SZSZK Elnök­ségének alelnöke, más jugoszláv párt- és államvezetők, valamint a belgrádi román nagykövetség több tagja. ★ Nicolae Ceausescu és Joszip Broz Tito elvtársak találkozása újabb, kiemelkedő hozzájárulást jelent a sokoldalú román-jugoszláv kap­csolatok szüntelen erősödéséhez és fejlődéséhez. Országunk közvéleménye, amely rendkívüli érdeklődéssel kísérte a jugoszláv nép képviselőinek, Ro­mánia Szocialista Köztársaságban tett látogatását, nagyra értékeli a szívélyesség, a teljes egyetértés és kölcsönös bizalom szellemét, amely a látogatás és a megbeszélések egész lefolyását jellemezte. Nicolae Ce elvtárs pohárköszöntője (Folytatás az 1. oldalról) vetkező években szüntelenül fejlődjenek. Termé­szetesen ennek így is kell lennie, hiszen szomszédok vagyunk, népeink között mindenkor baráti kapcso­latok álltak fenn, egyetlen olyan probléma sem me­rült fel, amelyek árnyékot vetettek volna e kapcso­latokra. A történelem folyamán népeink nem egyszer harcoltak együtt nemzeti és társadalmi felszabadulá­sukért. Önök is, mi is sikerrel építjük a szocializmust; érdekünk megvalósítani a kapcsolatok olyan fejlesz­tési formáit, amelyek biztosítják népeink jólétét és boldogságát. Rendkívül erős alappal rendelkezünk ah­hoz, hogy minden tevékenységi területen bővítsük a kooperációt. Sok nemzetközi kérdést is megvitattunk, s ez ter­mészetes is, mert országainkban a szocializmust épít­jük és azt szeretnénk, hogy béke legyen, hogy minden erőnket e mű megvalósítására fordíthassuk. Ugyan­akkor tudjuk, hogy nem érhető el haladás másként, csak az összes államokkal, mind a szocialista álla­mokkal, mind a többi állammal való együttműködés útján. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a Balkánon meg­teremtsük a béke és a kooperáció övezetét. Azt akar­juk, hogy a Balkánt többé sohase használhassák fel imperialista erők manőverezésre, azt akarjuk, hogy ez az övezet a kooperáció és a béke erős központjává fejlődjék. Érdekeltek vagyunk ugyanakkor az európai bizton­ság megteremtésében. Véleményünk szerint kedvező feltételek vannak az európai értekezlethez, az olyan új kapcsolatok megalapozásához ezen a kontinensen amelyek kizárják az erőszak alkalmazását vagy az erőszakkal való fenyegetést az államközi kapcsolatok­ból, amelyek biztosítják az összes államok teljes egyen­lőségét, az összes nemzetek függetlenségének és biz­tonságának tiszteletben tartását s ugyanakkor lehető­séget teremtenek a minden korlátozástól mentes szé­les körű gazdasági, tudományos és kulturális kooperá­cióhoz. Tudjuk, hogy az európai biztonság megterem­tése nemcsak a kontinens államai érdekeinek felel meg, hanem az egész világ kooperációjának és béké­jének érdekeit szolgálja. A többi megbeszélt kérdésre nem kívánok vissza­térni. Tárgyalásainkon szó volt a Közel-Keletről, az indokínai helyzetről, az India és Pakisztán közötti kapcsolatok válságáról, valamint arról, hogy erőfeszí­téseket kell tenni az Indokínai-félszigeten dúló hábo­rú megszüntetéséért, a közel-keleti béke megteremté­séért, azért, hogy az összes vitás kérdéseket tárgyalá­sok útján oldják meg a világbéke érdekeinek megfe­lelően. Foglalkoztatott bennünket egyszersmind a nemzeti felszabadítási küzdelem fellendülése, azoknak a né­peknek a támogatása, amelyek azért a jogért küzde­nek, hogy szabadon éljenek és óhajuk szerint fejlesz­­szék hazájukat. Nagy figyelmet fordítottunk a párt­jaink közti kapcsolatok fejlesztésére is, az együttmű­ködés erősítésére a kommunista és munkáspártokkal, az összes forradalmi, nemzeti felszabadítási, antiim­­perialista erőkkel. Kommunisták lévén, érdekünkben áll erősíteni a forradalmi mozgalmat, szilárdítani az antiimperialista erőket, hogy azok egyre jelentősebb szerepet töltsenek be az emberiség fejlődésében a béke és a haladás útján. Úgy vélem, hogy mindaz, amit megtárgyaltunk, tel­jes mértékben megfelel pártjaink és népeink érdekei­nek, az összes szocialista országok, a kommunista és forradalmi mozgalom érdekeinek, s abból az őszinte óhajból fakad, hogy mindent elkövessünk a szocializ­mus eszményeinek, a békének és a nemzetközi koope­rációnak a diadaláért. Ezért mi rendkívül nagyra ér­tékeljük a látogatás és a megbeszélések eredményeit; ezek egyébként folytatását jelentik eddigi találko­zóinknak és megbeszéléseinknek, s szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy ezeket újabb ilyen találkozók követik majd a pártjaink és népeink kö­zötti együttműködés és kooperáció további elmélyítése érdekében. Ürítem poharam a román—jugoszláv kapcsolatok szüntelen virágzására és kívánok Jugoszlávia népei­nek egyre nagyobb sikereket a szocializmus építésé­ben. Kívánok Tito elvtársnak, Bredics elvtársnak és a többi elvtársnak jó utat és kifejezem reményem, hogy magukkal viszik népünk és pártunk legjobb ér­zelmeit; kívánok nekik jó egészséget és sikert tevé­kenységükhöz! Az önök egészségére! ELŐRE 3. oldal Joszip Broz Tito elvtárs pohárköszöntője (Folytatás az 1. oldalról) ott legyünk, ahol kell, azoknak a helyzeteknek az enyhítéséért, amelyek az emberiséget veszélyeztet­hetik. Mindenben egyetértek azzal, amit Ceausescu elvtárs pohárköszöntőjében mondott, s éppen ezért nem kí­vánok a részletekbe belemenni. Mindössze néhány kérdést akarok hangsúlyozni, elsősorban a Balkán térség helyzetére vonatkozó kérdéseket. Nem mond­hatnám, hogy egy kényes övezetről van szó. Többet kellene azonban tennünk azért, hogy a balkáni hely­zet szélesebb körű pozitív nemzetközi befolyást gya­koroljon. Egy ilyen értelemben megvalósított erős Balkán fontos hozzájárulás lehet ama szélesebb körű óhajunk megvalósításához, hogy szavatoljuk Európa biztonságát és a világbékét. Mi túljutottunk azon az időn, amikor a Balkánt „puskaporos hordónak“ te­kintették. Ezért a Balkánnak, e térségbeli kérdések rendezésével, hozzá kell járulnia az egész világhelyzet pozitív alakulásához. Amilyen mértékben még fennállnak egyes disszo­náns elemek, mi ezeket, erőfeszítéseink révén, köny­­nyűszerrel megoldhatjuk. Ez a mi óhajunk, ez az, amit népeink tőlünk kérnek. És mi megvalósítjuk né­peinknek ezt az óhaját! Amint azt Ceausescu elvtárs mondotta, a világon még sok megoldásra váró prob­léma van. De kitartó erőfeszítésekkel — a kis és kö­zepes népek, a nagy népek erőfeszítéseivel, mert a nagy országok népei is ugyanarra törekednek, mint mi, vagyis e kérdések megoldására — eljutunk ehhez a célhoz, amelyet az összes népek óhajtanak, függet­lenül nagyságuktól. A kis vagy közepes népek, vagy nagy népek célja egyenlőségben élni, külső beavatko­zás nélkül és kívánságuk szerint rendezni minden problémájukat. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb fe­lelősség a nagyhatalmakra hárul. Ha visszatekintünk az elmúlt három évre, megállapíthatjuk például, hogy mily nagy és pozitív ugrást tettünk ezekben az évek­ben a világhelyzet alakulását illetően. Ez a pozitív fejlődés nem jött magától, ezt szakadatlan erőfeszí­tések, állandó, pozitív akciók eredményezték, amelyek a nagyhatalmakat is befolyásolták. Természetesen ez legnagyobb részt az Egyesült Nemzetek útján valósult meg. Ebben az évben rend­kívül pozitív dolgot értünk el abban az irányban, hogy az Egyesült Nemzetek egyetemes szervezetté váljék. Kína belépése az Egyesült Nemzetekbe, rend­kívüli sikert jelent a szervezet egyetemessége szem­pontjából , tehát a nemzetközi struktúra is megválto­zott , a haladó erők mindinkább érvényre jutnak. Romániai látogatásunk napjaiban valóban gazdag programunk volt , sokat tanácskoztunk, de közben szakítottunk magunknak néhány szabad percet arra, hogy Ceausescu elvtárssal ellátogassunk két gyárba, arra, hogy érintkezésbe lépjünk az itteni munkások­kal, akiknek — mint Románia egész munkásosztályá­nak — maradéktalan sikert kívánok az előttük álló program teljesítéséhez. Megállapodtunk abban, hogy országaink együttműködését tovább bővítjük. Még fokozottabban működjünk együtt nemcsak kétoldalú kapcsolataink tekintetében, hanem a nemzetközi hely­zetet illetően is. Úgy vélem, hogy e baráti szomszé­dos országból jó eredményekkel térünk haza. Lesz mit mondanunk népeinknek, amelyeknek beszámolhatunk arról, milyen rokonszenvnek örvendtünk az önök népe részéről ebben a városban ; híven fogjuk tol­mácsolni otthon az önök városának rokonszenvét, el­mondjuk népeinknek, hogy a román nép nagyon jó barátjuk, s hogy perspektívánk nagyon kedvező. Min­­­dent el kell majd követnünk, hogy biztosítsuk az új társadalmi rendszer felépítését országainkban. Elérkezett az ideje, hogy befejezzük látogatásunkat e rendkívül vendégszerető országban, hogy búcsút vegyünk önöktől, kedves elvtársak. Ürítem poharam az önök egészségére, Ceausescu elvtárs és Maurer elvtárs, mindannyiuk egészségére ! Románia felvirágzására ! Az országaink közötti baráti kapcsolatokra ! A vendégek megtekintik az Electromotor üzem­házi kiállítását

Next