Előre, 1972. január (26. évfolyam, 7512-7535. szám)

1972-01-15 / 7522. szám

ELŐRE 2. oldal OCTAV BÁNCILA, AZ ELKÖTELEZETT minim FESTŐ ötven év, egy negyedszázad, olykor kevesebb idő is elegendő, hogy valakit klasszikusaink közé emeljen az utókor ítélete, vagy műveivel együtt múzeumi ereklyévé minősítsen vissza. Báncilához kétszeresen is kegyes volt a sors. A művészettörténet, alkalmasint a történelem tett vele igazságot, amikor a legigazibb kordokumentumnak ismerte el azt a hatalmas történelmi festőt, akit az újkori, a XX. századi Európa legnagyobb parasztfelkelése — ez volt a román 1907 — megörökítő epilógusáról tanúságtételnek hagyott ránk. Igazságot tett vele a halálától eltelt negyedszázad távlatából ítélkező utókor és a születésétől számított kerek százesztendős retrospektíve megítélő művészeti történetírás is, amikor közgyűjteményeink büszkeségévé emelte az 1907 című nagyszerű kompozíciót és vázlatait, proletár témáinak legjavát. Igazán ma is csak az 1907-et ismerjük. Történelem könyveink lapjain találkozunk vele, művészettörténetünk traktátusaiban találjuk meg a kötelezően helyet kérő, kort és stílust jelző festmények között. Kevesen tudják, hogy az 1907- et egy ciklus részeként festette meg. Még kevesebben, hogy voltaképp el se készült, hogy zseniális vázlatnak maradt kép. Mégsem a rész, de a maradéktalan teljesség érzését kelti azokban is, akik nem repróban, de eredetiben látták, nem is egyszer nézték meg legrangosabb közgyűjteményünk kiállító termében. Művészetírásunk a realista román festészet úttörő alkotásának tekinti e művet. Ennyit mond el róla a stílustörténet felől ítélve, de sohasem felejti hozzátenni: a tudatos, már-már hitvallásos társadalmi elkötelezettség példaképe is egyben. Mondjuk el róla, amit ez a kép talán előtanulmányok nélkül is megsejtet az alkotójáról. Emlékeztessünk rá, hogyan járta meg Eminescu, Creanga és Sadoveanu földijeként a moldovai Bancil, a megtorlások Szodomájának tájait Micsoda élményei lehettek! Hogy megborzadhatott a földdel egyenlővé tett moldovai falvak láttán, ott, ahonnan a paraszthadak elindultak. Naplója nem maradt fenn erről a pokolra szállásról. De beszél ez a kép, és nem szól kevésbé őszintén a többi sem a sorozatból: a Felismerés, a Kivégzés, a Temetés... Ha élete elején és végén a megszépítő zsánerrel indul és a megszépítő zsánerhez tér vissza — először mint müncheni akadémista, élete végén mint megfáradt ember — ezeket a képeket a belülről feszítő indulat teszi kiáltvány erejűvé. 1907 ,is tudatos, már-már kiváltásos társadalmi elkötelezettség példaképe is egyben. Az elkötelezett művésznek korát és társadalmi problémáit mélyen átérző alkotásai ezek. E nagy művészre és ezekre a művekre emlékezünk születésének 100. évfordulóján. Murádin Jenő MÉLIUSZ JÓZSEF AZ ILLÚZIÓK ELLEN Nem tudok, nem is akarok szabályos és szabatos kritikát (mi erről a könyvről*). Nem pusztán azért mert részint a véletlen, részint a hivatás kötelességei és elkötelezettségei úgy hozták, hogy valóságos tanúja voltam a most megjelent írások (beszédek, cikkek, esszék, jegyzetek) megszületésének ; ott ültem a nézőtéren, vagy ott álltam a téren, ahol a beszédek elhangzottak ; ott voltam az Előre szerkesztőségében, ahová a kéziratok frissen és forrón befutottak; lelkesedtem, ezen érveltem, vitatkoztam, egyetértettem. Valamelyest enyémek is tehát ezek az írások, a tanú és a munkatárs jogán, de egyben a részvevő jogán is, mely a szerzőség szülői jogán túl, közösséget érez azzal a szellemmel, mely ezeket az írásokat egybefűzi, egységes, öszszefüggő szólammá hangolja. Kritikát, mondom, szabályosat és szabatosat, azért nem tudok írni, mert az elemzés, taglalás, értékítélet másokat elsődleges hivatásuk szerint megillető kötelesség helyett úgy érzem, hogy mindenekelőtt valami hozzátenni valóm, tovább mondanivalóm van erről a könyvről. Mi is tulajdonképpen Méliusz érzékelésében és látomásában a kávéhoz? Hiszen mindjárt a könyv címében találkozunk vele, s ki tudja hányszor a könyv oldalain. Nos, könnyen kitetszik : az Irodalmi kocsma ellenintézménye, ahol marakodás és verekedés helyett a szabad vita, az ellentmondásokra épülő egyetértés, a nemes eszmények jegyében kovácsolódó írói szolidaritás szelleme uralkodik. Ahol feldobóemberek helyett az ésszerű kritika teremt rendet éppen e nemes eszmények nevében. Ahol tehát a szocialista elkötelezettségű népszolgálat, a romániai magyar nemzetiségi önismeret realizmusa, az iró*) Méliusz József : Az illúziók kévéháza, Kriterion, 1971. halom értékeinek árnyalati és áramlati egyenrangúsága, a haza és a nagyvilág sorskérdéseinek, boldogulásának, művészetének vállalása és értése kiiktatja az írói közösség létéből a sanda szakmai gyűlölködést, a csoportos Intrikát, a fennhéjázó önimádatot, a kiközösítő, megbélyegző, megkövező és más egyéb kőkorszakbeli irodalmi ösztönöket. És mi tulajdonképpen az Ilúzió? Nincs rá jobb válaszunk, mint a régi : a képzelet csalóka játéka. És Méliusz régi, a két világháború közötti Irodalmi kávéházakat, a valóságosakat fölidézve, illúzióként idézi meg azok, hajdani Irodalmi kocsmáknak fittyet hányó szellemét, és mai, valóságos kávéházi élményeit fölidézve, ennek az illúziónak jegyében keresi és jelzi a mai kocsmáknak fittyet hányó igaz irodalmi szellemet. Kitágítva ezeknek a valóságos kávéházaknak a képét, mintegy gyököt vonva belőlük, Méliusz megteremti a kávéház modelljét. Az illúziók kávéházát, mely a képzelet csalóka játéka? Hát illúzió, hogy ebben a kávéházban megfordult Petőfi és Ady? hogy Méliusz ebben a kávéházban találkozott Gaál Gáborral? Román barátaival, Stancuval, Jebeleanuval? Hogy ott ült a Helikon asztalánál Kuncz Aladárral és Hunyady Sándorral és Tamás Áronnal és Karácsony Benővel és ki tudná felsorolni, ki mindenkivel még? És Spectatorral? Olosz Lajossal? Déry Tiborral? Fábry Zoltánnal? S hogy ma is találkozik ott nagy öregjeinkkel, a derékhaddal és annyi, de annyi fiatallal? Illúzió mindez? Részben, persze, az. Annyiban az, amennyiben Méliusz eszményi kávéházára csak részben rímel rá irodalmunk valósága. Ezért is vitatkozik annyit ebben a kávéházban Méliusz. Éppen eszményei nevében. Hiszen minden eszmény a valóság viszonylagosságainak összege. Ezt tudva tudja Méliusz, és minden vitája azt célozza, hogy a valóságot az eszmény vonhatában megváltoztassuk. Viszonylagos erényei megszaporodjanak. Vitatkozik és választ, ellenérvet vár. Részvételt az állapotaink jobbításáért szükséges munkában. A szocialista demokrácia irodalmi meghonosítása — Méliusz írásai ezt különös erővel példázzák - eszmei harc, szabad vita, vélemények tisztázása során megy végbe. Hol hát az illúzió? És mennyire illúziómentes Méliusz álláspontja e harc, e viták tekintetében... „azért írtunk, hogy a vélemények szabadok legyenek és szabadon szembesülhessenek - minden demokratikus szellemi haladásnak ez a feltétele ! (...) nem utolsósorban azért is, hogy a mi véleményünk is egyenrangúan szóhoz jusson, fontosnak tartjuk megjegyezni ; tudjuk, hogy a mi felfogásunk nem „egyetlen", nem „csalhatatlan", s nem „kötelező". Az illuziótlanság könyvét tartjuk hát kezünkben, az eszménydús illuziómentességet. Méliusz így ír előszavában : „A mai minőségű demokrácia korszerűen európai légkörét akarjuk, ilúziótlanságot, ésszerű nem-alkalmazkodást az önmagukat újraszülő - vagy visszavető — ellentmondásokkal elkerülhetetlen írói szembesülésben". Az eszményi irodalmi élet nem holmi pufók angyalkák csilingelő kardala. A dolgok dialektikája az eszményekre is vonatkozik. Mert az eszmények nem az istenek, hanem az emberek gyermekei. „Mindenféle fajtájú illúziók helyett — folytatja Méliusz — a többvéleményűséget meg nem szüntető, közös magyar nemzetiségi realizmust az új gondolatoknak kedvező mai szocialista Romániában, irodalmi közgondolkodásunkban". További mondanivalóm Méliusz József könyvéről valójában csak anynyi, hogy az ő harca az illúziók ellen mindnyájunk harca a romániai magyar irodalom valóságáért. Szász János Színházi gyorssegélyként hatott Kolozsvár közönségének a vásárhelyiek vendégjátéka. Négy produkciójukat, nyolc előadáson, legalább nyolcezer ember nézte meg, s hogy többen nem tudták, az nem a közönségen múlott (Karinthy-estjükre például a krónika szerzője sem szerezhetett semmiképpen jegyet, és így ezt csak a színlap alapján méltathatná.) Igaz, az Igazság némi csalódást emlegetett a vendégjáték műsora miatt. Valóban megértjük a Mentséget is, a vásárhelyiek utolsó, hírnévre szert tett teljesítményét. És az is igaz, hogy minden színház nagyobb eseményszámba megy a szomszédos városban, mint a sajátjában: amíg a vásárhelyiek Kolozsváron, addig a kolozsváriak Vásárhelyen szerepeltek forró közönségsikerrel övezve. Ámde mindennek ellenére a vásárhelyiek sikere nemcsak titokzatos: abszolút siker. Nemcsak amiatt, hogy egy hét alatt többet nyújtottak, mint a helybeliek az évad eddigi első felében. Most ne beszéljünk Nagy István özönvíz előttjének előadásáról, joggal méltatták eleget, és némi évődéssel azt is mondhatnánk, ilyen előadással nem vicc sikert aratni. Ám ott van maga a Brassbound kapitány. Valóban Bernard Shawnak nem a legnagyobb szabású műve. S akár a Cézár és Cleopatrát, akár a Barbara őrnagyot szívesebben megnéztük volna, ha válogatni lehet. Ám azért mégsem szabad úgy fogalmazni, ahogy némelyek, hogy „még a jó szerzőknek is csak a gyenge darabjait láthatjuk“, hanem inkább így: „még gyenge darabokat is csak jó szerzőktől érdemes látni“. Az, hogy gyenge, különben megint nagyon viszonylagos. Gyenge a Shaw-hoz képest, de nem általában a játékrendjeinken szereplő darabokhoz képest. E műnek az az érdeme, hogy bár Shaw kifejezetten nem szórakoztatás, hanem „elgondolkoztatás“ céljából írta, tehát inkább csak szórakoztató játékra látunk benne lehetőséget (mint ahogy Anatol Constantin rendezése is elsősorban erre látott). Ezt azonban az idők hozták magukkal, ami a század elején az angliai felső társaságban még oly pikáns volt és elgondolkoztatóan hatott, nevezetesen, hogy magas méltóságban levő személyeknek is lehetnek „züllött“ rokonai, és hogy a gemtlemanség mi mindennel egyeztethető össze, azt megtanulhatta a világ azóta nem csak irodalom-, hanem történelemleckéken is. Maradt néhány, koron felüli üzenet. Hogy például: a jóhiszemű, ártatlan kedély nemcsak a vadállatokat és a kannibálokat, de a gentlemaneket is lefegyverzi, és hogy a nőiség örök létformái, például a háziasság, képes megőrizni a műveltség vívmányait minden körülmények között a kalandor férfilélekkel szemben. Ha túlságosan nem is gondolkoztattak el ezek a tanulságok az előadáson, legalább alkalmat adtak Tanai Bellának arra, hogy egész este elbűvöljön, hogy a szenvedélyes színházrajongó lelkiállapotával ajándékozzon meg, azzal az állapottal, amikor a néző feladja személyiségének különállását és minden idegsejtjében együtt játszik, együtt vibrál a színésszel. Tanai Bella jelenleg színjátszásunk legjobbjai közé tartozik. De ilyen változatos skálán, ekkora hatásfokkal kevés művészünk, művésznőink közül pedig rajta kívül senki sem tud játszani. Csak a Lady Cicely-t, ezt a legerundlvalóbb kotnyelességet és bájoló anyáskodást kellett összehasonlítani a másik este füllesztően tragikus légkört árasztó sikkasztó feleségével a Nagy István darabból, hogy a színészi ábrázoló erő méreteiről fogalmunk legyen. A múlt nyáron a kolozsvári közönséget kellemesen érintette a szállongó hír, hogy a művésznő Kolozsvárra szerződik. Jó is lett volna. Ám őszintén kérdezzük: az eddigiek során ugyan mit játszott volna? így, hogy Vásárhelyen maradt, legalább a kolozsváriközönség is láthatta három produkcióban. Illyés Kinga Fagyöngy című műsorának beérett szavalóművészete mellett legméltánylandóbb sikere az a hat népdal és népballada, amelyeket Kallós Zoltán gyűjtéséből énekelt. Külön figyelemreméltó, hogy a népdalokat úgy adta elő, amint azt általában falun éneklik, eredeti hangfekvéssel, műénekesi stilizálások nélkül, mégsem hatott ez a színpadon naturalizmusnak. A magyarázata talán az, hogy Illyés Kinga alakított, azaz játszott a hangjával, nemcsak az éneket, hanem az énekest is átélte. Szavalatai nyomán rádöbbenhet az ember, hogy sokszor milyen kevéssé hatolunk be egy-egy versbe, mennyire kellenek az ilyen előadóművészek, akik újból és újból megtanítanak verset érteni. Ami a műsorban szerencsésen volt összeválogatva (talán Horváth István: Tornyot raktam című versének kivételével) az előadásban mind revelációként hatott (Lászlóffy Aladár: Férfiak, Farkas Árpád: Mikor az öreg emberek mosakodnak, Kányádi Sándor: Szabó Lőrincz). Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában című verséről a művésznő minden hatásos erőfeszítése ellenére is az az érzésünk, hogy könyv-vers, nem hangosan mondásra termett. És jegyezzük meg, hogy noha Fagyöngy volt a műsor címe, feltűnően hiányzott Palocsay Zsigmond a műsorból, akinek költészetét juttatta a hangulatvilág először eszünkbe. Ami a többi verset illeti, rosszmájúság nélkül állíthatjuk. Illyés Kinga van olyan előadóművésznő, hogy a menetrend valamelyik oldalának az elmondásával is megrázza a közönséget. A Karinthy-estről csak annyit: csodáljuk, hogy a többi színházaknak nem igen telik ilyesmire a képzeletéből és az energiájából. Mindenesetre azért is hasznosak az ilyen, vendégjátékok, mert viszszaszoktatják a közönséget a színház megbecsüléséhez, s az együtteseknek is erkölcsi támogatást ad a siker, óvja őket az elfásulástól. Sós Péter SZÍNHÁZI GYORSSEGÉLY MŰVELŐDÉS KÖZMŰVELŐDÉSI (Folytatás az 1. oldalról) brigádok működnek, mint a tudományos-ismeretterjesztő munka osztagai. A közelmúltban a tudományos brigádok és előadó-testületek részvételével tanácskozás zajlott le, mely az ismeretterjesztés tartalmi és módszertani kérdéseit vitatta meg. Tekintettel az új igényekre, kiszélesítettük a falusi népi egyetemek és kurzusok hálózatát. Megyénk művelődési intézményei és az ifjúsági szervezetek közös akciót indítottak, hogy az ifjúság minél szélesebb tömegei látogassák — a megye több helységében állandó évadot fenntartó — művészeti intézmények előadásait. A korszerű múzeum és a tömegek szocialista nevelése címmel megtartott szimpozionon is számos, az ifjúság nevelésével kapcsolatos probléma került napirendre. Az agitációs művészbrigádok versenyén — melyre több mint száz csoport nevezett be — a fiatalok tömegesen vesznek részt Megkezdődött a Téged énekellek, Ifjúság című szavalóverseny, melyen sok ezer ifjú bizonyíthat tehetségről, a szép művészi gondolat és szó szeretetéről. De nemcsak átfogó, a megyeközpontból kiinduló rendezvényekről beszélhetünk, hanem sok értékes helyi kezdeményezésről is, melyek az ifjúság kulturális nevelésével való fokozottabb törődést bizonyítják. Dr. Petru Groza városban például érdekes ifjúsági filmes rendezvény született az Ismeritek-e Urbánt? című alkotással. Ifjúsági klubok alakultak, illetve aktivizálódtak, például Székelyhídon, Tenkén, Szalontán, s más helységekben. A népi egyetemeken ifjúsági kurzusokat tartanak, politikai, szakmai, általános műveltségi témákkal. Mindazok a kezdeményezések, eredmények, melyek a közművelődési intézményeknek az ifjúság kommunista nevelése iránt tanúsított felelősségéről vallanak, bizonyítanak ugyanakkor az újabb lehetőségek mellett is. A jövőben is figyelmünk középpontjában tartjuk, hogy a közművelő minden hajléka — a kommunista népnevelés iskolája legyen, fiataloknak s idősebbeknek egyaránt. • TELEX • TELEX • • Ma játsszák le a fővárosban a Bukaresti Universitatea — Macabi Haarzim női kézilabda BEK-mérkőzés visszavágóját. Az első összecsapáson, Izraelben, az Universitatea 29:14 arányú győzelmet aratott • Megegyezés született a Románia — Albánia labdarúgó VB-selejtező időpontjaiban. Az első találkozó 1972 október 29-én lesz Bukarestben, a visszavágót 1973 május 6-án Tiranában tartják . A hastingsi nemzetközi sakktorna 13. fordulójában az Andersson — Ciociltea játszma remivel végződött. Ciociltea jelenleg öt ponttal a tizedik. Két fordulóval a befejezés előtt a szovjet Karpov áll az élen 10 ponttal, a második Korcsnoj 9,5 ponttal . A Florida állambeli (USA) Jacksonville-ben fedettpályás tenisztorna kezdődött. Az első fordulóban Ilie Nastase meglepetésszerű, 7:6,7:5 arányú vereséget szenvedett a svéd Ove Bengtsontól. Ion Tiriac a pakisztáni Haroom Rahimmal szemben maradt alul . Saint Moritzban megkezdődött a kettes bob Európa-bajnokság, amelyre 10 ország 29 szánkója nevezett. Két lesiklás után a Froth- Bader nyugatnémet kettős vezet, honfitársaik Zimmerer-Utzschneider előtt. A Stavrache-Janeu román bob-kettes 1972. JANUÁR 15., SZOMBAT Hunyad megye fokozottabb mértékben hozzájárul a haza felvirágzásához A Hunyad megyei (Déva) néptanács 14. ülésszaka — Románia sokoldalú építése ötéves tervének második esztendejében tartott első ülésszakunk — megvitatta a helyi gazdasági és társadalmi fejlődés nagy jelentőségű feladatait, intézkedéseket és határozatokat hozott, hogy megyénk fokozottabb mértékben hozzájáruljon a szocialista haza erőteljes virágzásához. Az ülésszak problematikájával, a szorgos munkalégkörrel, amely ezt jellemezte, beleilleszkedik a pártszerveknek és -szervezeteknek, a néptanácsoknak, a képviselőknek, a munkásoknak, a parasztoknak és az értelmiségieknek ama nagyszabású és felelősségteljes törekvéseibe és erőfeszítéseibe, hogy tántoríthatatlanul valóra váltsák a X. pártkongresszus határozatait, az ideológiai tevékenység javítását szolgáló programot, s így válaszoljanak a falusi lakosság millióinak szívét és tudatát lelkesítő felhívásokra, amelyeket ön intézett hozzájuk, szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, a községi párttitkárok és néptanácsi elnökök országos konferenciáján. A megye municípiumainak, városainak és községeinek román, magyar, német és más nemzetiségű lakosai nevében ezúttal is kifejezésre juttatjuk teljes csatlakozásunkat pártunk és államunk egész bélés külpolitikájához, és forró hálánkat a fáradhatatlan és jelentőségteljes tevékenységért, amelyet ön szocialista nemzetünk prosperitása érdekében fejt ki. Az 1971-es év, amely számunkra, akárcsak egész népünk számára, gazdag volt eseményekben és beteljesülésekben, a gazdaságban és a társadalmi életben elért nagy jelentőségű eredmények mérlegével zárult. A helyi ipar össztermelési tervét 105,7 százalékban, a községgazdálkodási termelési és szolgáltatási tervet pedig 113 százalékban teljesítettük, s a megye lakossága — a pártszervezetek, a képviselők, a honpolgári bizottságok mozgósításával — hazafias munkával hozzájárult ahhoz, hogy az eredeti vállalásnál több mint 148 millió lejjel nagyobb községgazdálkodási és -szépítési munkavolument végeztünk. Ezek az eredmények kiegészítik a megye köztársasági érdekű iparában, a mezőgazdaságban és a beruházási szektorban mért számottevő eredményeket. Az a tény, hogy a megyebeli köztársasági ipar globális termelését 374 millió lejjel túlszárnyaltuk, a mezőgazdaságban a szövetkezetesítés befejezése utáni egész időszak legnagyobb terméseredményeit értük el, a beruházási munkálatok volumenét pedig 100 millió lejjel túlszárnyaltuk, ékesszólóan kifejezésre juttatja a Hunnedoara megyei dolgozók elhatározottságát és odaadását, mind a termelésben, mind pedig a közösségi tevékenységben. Tavalyi eredményeinkből, eddigi tapasztalatainkból és a tartalékok feltárásából kiindulva, ülésszakunk versenyt kezdeményezett, amelynek célja még jobban mozgósítani a néptanácsokat megyénk anyagi és emberi erőforrásainak teljesebb hasznosítására, s ugyanakkor ilyen értelmű felhívást intéztünk Románia Szocialista Köztársaság öszszes néptanácsaihoz. Többek közt elhatároztuk, hogy a helyi iparban 10,5 millió lejjel túlszárnyaljuk a globális termelést, 9 millió lejjel az eladott és bevételezett árutermelési tervet, 200 000 valuta-lejjel exporttervünket, 10 millió lejjel szolgáltatási tervünket, hazafias munkával 240 millió lej értékű közművesítési munkát végzünk, iskolaműhelyeket lértesítünk valamennyi líceumban és általános iskolában, s az összes rendelkezésünkre álló eszközökkel fokozzuk a dolgozók szocialista neveléséért kifejtett munkánkat, fokozzuk a dolgozók felelősségérzetét a szocialista építés éveiben létrehozott közvagyon iránt. Felhívásunk és felajánlásaink arra köteleznek bennünket, hogy jobb minőségű munkát végezzünk, behatóbban foglalkozzunk az összes tartalékok teljes hasznosításával, fokozzuk az államhatalom helyi szerveinek kompetenciáját a municípiumok, városok és községek gazdasági és társadalmi-kulturális életének vezetésében. Meggyőződésünk, hogy a pártszervezetek vezetésével a néptanácsok, az összes képviselők, megyénk valamennyi dolgozója továbbra is teljes odaadással és határtalan bizalommal válaszol a párt felhívásaira, lelkesedését, tehetségét és alkotó energiáit az 1972. évi terv példás teljesítésének, a romániai sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének szolgálatába állítja. Biztosítjuk önt, szeretett Nicolae Ceausescu elvtárs, hogy maradéktalanul beváltjuk szavunkat. A Hunyad megyei néptanács ülésszakának távirata az RKP KB-hoz, Nicolae Ceausescu elvtárshoz i SPORT « SPORT (I SPQRT » SPORT SPORT # SPORT # SPORT m SPORT (Folytatás az 1. oldalról) lott, cselezett, adogatott, osztogatott, s arról ne is beszéljünk, hogy ez alkalommal nemcsak a csapat lelke, hanem, mint egykoron, gólkirálya is volt. Már az első percben szép akcióból vezetéshez juttatta csapatát, s a harmad végéig újabb két góllal ajándékozta meg. Az Agronomia csak a középső játékrészben került némi fölénybe, s ezt meg is nyerte 3:2 arányban. Az utolsó harmad a kemény küzdelmen, látványos kihagyásokon kívül már nem sokat hozott, így az eredmény maradt 5:3 ,ami viszont nem volt elég ahhoz, hogy a csíkiak megfosszák harmadik helyüktől a kolozsváriakat, pontjaik száma, gólarányuk azonos ugyan, de a diákok a két találkozón 11 gólt lőttek Bogdán kapujába ellenfeleik kilenc góljával szemben, így maradt minden a régiben. Akárcsak a Dinamó—Steaua párharcban, amely ez alkalommal nem sikerült olyan „drámainak“, mint a RANGSOR általában. Az első harmad kiegyensúlyozott játéka után a Dinamo ugyanis váratlan fölénybe került. Csatárjai jobb napot fogtak ki, mint Kalamárék, s kihasználták ellenfeleik védelmének minden gyengeségét, Crisan melléfogásait (a négy gólból háromban ludas), Ionita lassúságát így születtek a Dinamo góljai sorra, s a Steaua legfeljebb annyit tett, hogy időnként megszorította a néha könynyelműsködő ellenfelet. A gólok játéka itt is jelentkezett. A Dinamónak kevés volt a 4:2 ahhoz, hogy megfossza örök ellenfelét az első helytől. A rangsor ezek szerint mit sem változott, s így a küzdelem a ma kezdődő harmadik bajnoki tornán végtelenül izgalmasnak ígérkezik. A találkozók egyik lelkes szurkolója ez alkalommal Pavlovics, a a Brassói Steagul romu újdonsült A 6. FORDULÓ STATISZTIKÁJA Csíkszereda — Agronomia 5:3 (3:0, 2:3, 0:0). Góllövők : Szabó Gyula (3), Basa és Vákár, illetve Gáli (2) és Texe. Büntetőpercek : Csíkszereda 8, Agronomia 16. Vezette : Igvici-Presneanu. Dinamo — Steaua 4:2 (1:1, 2:0, 1:1). Góllövők: Husanu, Florescu, Tone és Vlad, illetve Fodorea és Gheorghiu. Büntetőpercek : Dinamo 6, Steaua 8. Vezette : Tasnidi- Gubernu. A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA: Steaua 6 5 0 1 40: 8 10 Dinamo 8 5 0 1 39: 9 10 Agronomia 6 1 0 5 14:45 2 Csíkszereda 6 1 0 5 14:45 2 csatára volt, aki a találkozó végén kijelentette, hogy rég nem látott ilyen izgalmas mérkőzéseket. Különösen Turcanu, Szabó Gyula, Basa, Varga játékával volt elégedett. Csodálkozott azon, hogy a Steauában alig fedezi fel az ambíció jeleit. Aronosport a 18. helyen ill . Göteborgban kaszszasikert hozott már eddig az 1972. évi műkorcsolyázó és jégtánc Európa-bajnokság. A páros és a férfi egyéni bemutatókat zsúfolt lelátók előtt bonyolították le. Férfi egyéniben a csehszlovák Ondrej Nepela megvédte bajnoki címét, ezüstérmes a szovjet Csetveruhin, bronzérmes a francia Pera lett. Fazekas György a 17. helyen végzett. Női egyéniben, a kötelező gyakorlatok után, a világ- és Európa-bajnok osztrák Beatrix Schuba vezet közel ötven pontos előnnyel. Tippünk a január 16-13-as számú versenyre : Bologna—Napoli 1 x Juventus—Fiorentina 1 Mantova—Inter 2 Milan—Atalanta 1 Roma—Torino x 1 Sampdoria—Cagliari x 1 Varese—Lanerossi x Verona—Catanzaro 1 Foggia—Lazio 1x2 Perugia—Bari 1 Reggiana—Ternana 1 Sorrento—Arezzo x Taranto—Catania x 1 APRÓHIRDETÉSEK A SEPSISZENTGYÖRGYI localprod Helyiipari Vállalat azonnal alkalmaz vasöntőket és formázókat, géplakatosokat, marósokat, valamint szakképzetlen munkásokat a fémiparba. Fizetés a 914/1968-as M.T.H. szerint. Az érdeklődők a vállalat személyzeti osztályán jelentkezhetnek : Sepsiszentgyörgy, Február 16 utca 5/a szám, telefon: 16.72, ahol bővebb felvilágosítást is nyújtanak. (2008) A KOVÁSZNA MEGYEI ÉPÍTKEZÉSI ÉS SZERELÉSI VÁLLALAT (Sepsiszentgyörgy, Strand utca 5 szám) azonnali belépéssel alkalmaz kőműveseket, ácsokat, betonvas szerelőket, gáz- és vízvezeték szerelőket, továbbá segédmunkásokat. A vállalat lakást biztosít, étkezést a kantinban és szakképesítési lehetőséget a segédmunkásoknak. Az érdeklődőknek bővebb felvilágosítást nyújt a vállalat munkaszervezési osztálya : Sepsiszentgyörgy, Strand utca 5 szám, telefon: 12.46. (2009)