Előre, 1972. június (26. évfolyam, 7640-7665. szám)
1972-06-01 / 7640. szám
ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS VÖRÖSMARTY- DIÁKSZÍNPADON Az utóbbi években nem egyszer gratulálhattunk a legőszintébb elismeréssel diákszínjátszóknak ; megerősödött bennünk az érzés, hogy a diákszínjátszásnak nemcsak többszáz éves hagyománya van kultúránkban, de bontakozó, sokszínű jelene is. Elsősorban a nagy hagyományú iskolák és iskolaközpontok hallattak magukról. A csíki színjátszás 250. évfordulója alkalmából rendezett színházi héten a legkedvesebb élményt a szeredai gimnázium iskola-dráma előadása nyújtotta, kollégista hangulata, kamaszos-deákos humora, üdesége. Az avantgárdabb törekvéseket valló temesvári diákok az új hazai magyar dráma fölfedezésére vállalkoztak, megelőzve olykor hivatásos együtteseinket. A kolozsvári diákház csoportja, az Echinox, tavaly a modern lengyel drámairodalomból adott ízelítőt a közönségnek. Sok példát idézhetnénk még, hogy érzékeltessük, milyen változatos törekvések fűtik a diák színjátszócsoportokat; hogy szemléltessük, kerekasztalmegbeszélések és tanácskozások nélkül is, mennyire tudják-értik sajátos feladataikat, menynyire nem akarják utánozni a hivatásos együtteseket, lehetőségeiknél megmaradva tesznek jó szolgálatot színházi kultúránknak. Itt van most újabban a kolozsvári filológusok Vörösmarty-előadása. A fátyol titkai, az a mű, amelyet aligha venne elő hivatásos együttes. Klasszikus mű, melyet a kolozsvári diákok sok jóízű humorral, a klasszikusok iránti kedves tiszteletlenséggel fedeztek fel. Játszottak felszabadultan, s azzal a természetességgel, mely az igazi műkedvelés sajátja. Humorukból nem csak a Vörösmarty-figurákba jutott, de egy kicsit a műnek is, melyről le kellett fújni a port, hogy behelyezhessék a mai néző hangulatába. A figurák stílparódiája több alakításban is oly sikerült, hogy — túlzunk? — hivatásos színészek is megirigyelnék. A siker, persze, kollektív siker, egy lelkes és összeforrott munkaközösség sikere. Hadd írjuk ide a szereplők névsorát: Nagy Dálnoki Zsóka, Szabó Zoltán, Jakab Mária, Telegdi Elek, Szász Attila, Antal Sándor, Nagy Hajnalka Erzsébet, Nagy Károly, Madaras István és Szabó Attila István. Oriold György tervezett díszletet, Tóth János szerzette a zenei aláfestést. Péterffy Gyulának, a kolozsvári Állami Magyar Színház művészének őszintén gratulálhatunk nem csak a szellemes-ötletes rendezéshez, hanem ahhoz is, hogy részt vállalt a csoport neveléséből, összetartásából. Főként azt üdvözölhetjük a Vörösmarty-előadás kapcsán, hogy a magyarszakos kolozsvári színjátszó diákok hűek maradtak a maguk vállalta műsorpolitikához. A párizsi per és a Kamnyóné után továbbra is a tanulmányozott irodalom klasszikus értékeit juttatják el a közönséghez, szépen, színvonalasan. A fátyol titkainak diákszínpadi felfedezése egyébként beilleszkedik az évad többi Vörösmarty (kolozsvári, váradi, marosvásárhelyi) előadásainak sorába. Azt is igazolja tehát, hogy egy nagy írót föl lehet fedezni akkor is, ha erre nem nyújt különösebb apropót valamilyen évfordulós alkalom. Bölöni Sándor Dálnoki Zsóka és Szabó Zoltán (Csomaffy Ferenc felvétele) Már most foglalkoztatja a következő évad műsorterve a művészeti intézmények vezetőségét. Céljuk, hogy körültekintően felkészülve mindig tökéletesebbet és szebbet nyújtsanak. Ezért rendezett az aradi Állami Filharmónia vezetősége találkozót hangversenyeinek állandó látogatóival. A programok összeállítása, valamint a közönségszervezés kérdései kerültek a megbeszélés előterébe. Nyilvánvaló, hogy a művelődési hagyományai alapján is nagymúltú város egyetlen, zenei műsorokat előadó intézménye nem vállalkozhat arra a szerepre, hogy minden igényt és ízlést kielégítsen. Pedig az elhangzott kívánalmak sokoldalúak voltak. Több operettrészletet a hangversenyeken — vélekedett az idősebb nemzedék. Honegger, Bartók és Schönberg műveit hiányolták a zene elmélyültebb ismerői, akiknek otthon többnyire jelentős klasszikus zenei lemezgyűjteményük van rangos előlaltatnak meg páratlan értékű műveket. Pedig Aradon jó zenekar van, kiváló tehetségekkel, sokszor talán csak a lelkesedés hiányzik, pedig ez elengedhetetlen a művészi tolmácsoláshoz. A közönségszervezésben pillanatnyilag minimális a segítség. DÁVIDHÁZI KÁLMÁN szervező szerint van olyan nagyüzem, ahol a szakszervezeti vezetők teljesen közönyösek. A líceumi diákok egy része rendszeres, nagy része viszont egyáltalán nem látogatója a vasárnapi ifjúsági hangversenyeknek Ebben a vonatkozásban a zenetanárokat marasztalták volna el, de az igazság az, hogy pillanatnyilag a líceumokban alig van, vagy egyáltalán nincs zenei oktatás. Igaz, működik Aradon Zenei és Képzőművészeti Líceum, de annak diákjait is ritkán látni a vasárnapi hangversenyeken. Nem ártana néha egy-egy zenésznek ellátogatnia iskolákba, és szóba állnia tanárokkal, diákokkal. A KISZ-akciók keretében az élőzene előadóival talál- ZENEI GONDOK A BADON adásban. Strauss-keringő estet kértek egyesek, azzal a megjegyzéssel, hogy a Bécsi Filharmónia is tart minden évben ilyet. Természetesen csak a szélsőségeket emeltem ki, s ezáltal is hangsúlyozni kívántam, hogy az igények sokfélék, kielégítésük sokszor lehetetlen, hiszen az intézmény és az előadások profilja sem engedné meg valamennyit. Néhány dologban azonban egyetértettek a megjelentek. Elsősorban abban, hogy rendezzenek a jövőben tematikus hangversenyeket vagy akár sorozatokat. Szüntessék meg azt a gyakorlatot, hogy egy koncerten a stílusok váltakozzanak, annak az elképzelésnek a céljával, hogy így többen megtalálják a nekik tetsző zeneművet. Pedig e módszerrel sokszor inkább elriasztják a hallgatókat. Többen panaszolták a kamarazene hiányát az aradi zenei életben. Bár igaza van a Filharmónia igazgató-karnagyának, ELIODOR RAU-nak, amikor azt mondja, hogy kamarazenét csak igényesen lehet művelni vagy sehogy, mégis reméljük, hogy a jövőben a Filharmónia mégsem a „sehogy“ álláspontjára helyezkedik. Az előadások mennyiségi jellege sokszor a minőség rovására megy, mert állandó évadot tartanak — általában havi egy hangversennyel — a megye mind a hét városában. Ilyen mozgalmas, zsúfolt program mellett valóban nehezen jut idő kamarazenére. A másik vitatéma a hangversenyek gyér látogatottsága volt. A kis számú állandó közönség sokat igényel, de nagyon nehéz egy szólistának művészi előadást nyújtania úgy, hogy többen vannak mögötte a zenekarban, mint előtte a nézőtéren. Igazságtalanok lennénk azonban, ha ebben a kérdésben nem hibáztatnánk éppen a Filharmóniát, amely a közönségszervezés kérdésében az utóbbi időben csak adminisztratív eszközökhöz folyamodott. Míg a színházak színészeiket is elküldik közvéleménykutatásra és rögtönzött előadásokra, addig a Filharmónia mintegy magában kesereg. Olykor-olykor felhangzó jó előadásaik után nemegyszer közepes, igénytelen színvonalon, rutinos unalommal szakozókat rendezhetnének a szaklíceumokban, ahol egyáltalán nincsenek zeneórák. De ebben az irányban a Filharmóniának is kezdeményezőbbnek kellene lennie. Ezeken kívül a legfontosabb cél a jövő hangversenylátogatóinak nevelése és biztosítása kellene hogy legyen, amit az általános iskolák tanulóinak zenei oktatásával érhetnénk el. A kisdiákokat nehéz lekötni, de ha ez sikerül, nagyon hálás és rendszeres látogatókká válnak. Az ifjúsági oktató hangversenyeket azonban e cél eléréséért teljesen át kell szervezni. Az előadás elején felolvasott rövid ismertetőt (egyszerre minden elhangzó műről) hamar elfelejti az alig tíz éves tanuló. Ha nincs is Bernstein Aradon, reméljük, zenepedagógusok vannak, akik érdekesen és főleg hasznosan tudnának szervezni és vezetni ilyen előadásokat. A zeneszakos, valamint a csaknem minden iskolában megtalálható zenebarát tanárral szorosabb kapcsolatot kellene tartani nemcsak a jegyek adásvételével, hanem az elkövetkező hangverseny műsorával kapcsolatban is, hogy a tanulók tájékozottan induljanak el a vasárnap délelőtti hangversenyre. Az iskolai zenebarát körök megszervezésével is sokat tehetnénk ennek érdekében, s ezáltal az esztétikai nevelést kétségtelenül elősegítenénk. Tanulóink megismerik és megkedvelik a könnyűzenét. Ez szinte „magától megy“ és természetes, de odáig kellene hatnunk, hogy a komolyzene hallatára se zárják el a rádiót és a televíziót. A tudományos oktatás mellett a színvonalas zenei oktatás elengedhetetlen feltétele a szocialista nevelésnek. Reméljük, hogy a nevelőknek s az önkéntes zenebarátoknak a közönségszervezésbe való bekapcsolódása meghozza a várt eredményt. De nem szabad elfelejteni, hogy a közönséget csak színvonalas művészi előadásokkal tudjuk megtartani, ami a megszervezésnél is nehezebb, s ami már kizárólag a Filharmónia feladata. Bízzunk benne, hogy sikerülni fog a következő évadban ez irányban is sokat tenni. Matekovits Mihály tanár MEGKEZDTE ROMÁNIAI TURNÉJÁT A SZARAJEVÓI NEMZETI SZÍNHÁZ Kedd este megkezdte romániai turnéját a Szarajevói Nemzeti Színház. Az együttes fővárosi Teatrul Mic termében bemutatta A szomorúság vára című darabot, Rodoljub Csolakovics író prózai művének színpadi változatát. Részt vettek a Külügyminisztérium és a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács képviselői, kulturális és művészeti életünk személyiségei, nagyszámú közönség. Jelen volt Iso Nyegovan, Jugoszlávia SZSZK bukaresti nagykövete és a nagykövetség több tagja. Az előadás nagy sikert aratott. ★ Vlatko Ubavics, a Szarajevói Nemzeti Színház igazgatója és az előadás főszereplői a Színházi és Zenei Intézmények Művészeinek Egyesülete székházában találkoztak a központi sajtó és a szaklapok szerkesztőivel. ÚJ LEMEZ Az elmúlt években rádióban és televízióban gyakran szerepelt dalaival, műsorait közkívánatra többször megismételték. Az Electrecord Kisfalussy-lemeze négy számot tartalmaz. Külön érdekessége, hogy nemcsak az énekes, de a szövegíró és zeneszerző is KISFALUSSY BÁLINT, a szatmári Északi Színház magyar tagozatának színésze. — Mint drámai színész hogyan jegyezte el magát a könnyűzenével? — Van színész, aki szabadidejében galambászik, van, aki régi mozsarakat gyűjt — én a könnyűzenével foglalkozom. — Egyenrangú hobbynak tartja a többiekkel? — Az enyém talán annyival károsabb, hogy míg a galambászás és a mozsárgyűjtés kizárólag egyéni szenvedély, nem lehet velük embertársaink idegeire menni, addig a könnyűzeneszerzéshez társ is kell, aki azt meghallgatja, elviseli. Elválaszthatatlan a közönségtől, az gyönyörködik benne, élteti, vagy ítéli közömbösségével halálra. Minden számról, ami a közönség elé kerül, kiderül, más, mint elkészültekor azt a szerző képzelte. Volt számom, amibe „szívem, lelkem beletettem“, s végül a közönség közömbösen fogadta, míg egy általam gyengébbnek ítélt, rövid idő alatt készültet félcsipett. 85 szerzeményem közül több mint 60, zenés darabjaim betétje, de önállóan is előadhatók. A lemezen található négy szám ezek közül került ki. — Tehát a zeneszerzés, éneklés nem hobby, hanem ugyancsak céltudatos, mégpedig hivatásával összefüggő tevékenysége. — Mi lehet egy színész számára céltudatos, mikor aktivitása a rendezőktől függ? Csinálhat pódiumot, akármit, ha nem kap szerepet, ott marad, ahol volt. Természetesen, amikor szabadidőmben énekelni kezdtem, színészi elképzeléseim vezéreltek. Rájöttem, hogy az operett ellen hadakozva az operett-színészszel szembeni igényt is elvetettük. Márpedig a könnyedségre, az eleganciára, ének- és tánctudásra, ami az operett-színész jellemzője, elengedhetetlenül szüksége van bármelyik drámai színésznek is, s ezeknek ismeretét a mai színház is megköveteli. Nem emlékszem, hogy egyetlen hazai magyar színház praxisában létezne olyan évad, amelyikben ne mutattak volna be legalább egy zenés vígjátékot. A hátteret ismerjük: kassza. Kérdem: nincs ellentmondás abban, hogy megvetjük a cikkben, beszélgetésben, színházi vitában — „a könnyű műfajt“, ugyanakkor engedményeket teszünk a kassza érdekében a közönség úgynevezett rossz ízlésének, ahelyett, hogy a színház megmutatná: ezt a műfajt is lehet komolyan művelni. Márpedig ha a kassza miatt játsszuk a zenés darabokat, ez valahol nem azt jelenti, hogy a legtöbb nézője a zenés daraboknak van? Hol van tehát a színházak, rendezők erkölcsi felelőssége, ha pontosan ezeket az előadásokat csapják össze 2—3 hét alatt — amelyekben szövegmondás mellett énekelni, táncolni is kell —, és a többi produkcióra 2—3 hónap próbalehetőséget adnak? — Ha ilyen nagy az igény, mivel magyarázható mégis a színvonalas, mai témájú zenés darabok hiánya? — Többek között a szerzők tapasztalatlanságával s a színházaknak a tapasztalatlan szerzők iránti bizalmatlanságával. Márpedig az előadás színpadon születik, a szövegkönyvből, a rendező és a színész fantáziájából. Zenés darabot olvasni nem lehet, látni kell, akár mint rendezői víziót, akár mint kész produkciót. Darabjait még nem mutatták be. Mostani lemezével a legjobbnak tartott dalok egy részét próbálta kárpótlásképp szárnyra bocsátani? — Mikor a zenés vígjátékaimat átadtam rendezőknek, igazgatóknak, azt a választ kaptam: mi nem vagyunk zenei szakértők, várj még, lássuk, sikere lesz-e a dalaidnak. Úgy érzem, a rádióban, a tévében bemutatott műsoraim, a lemezem bizonyítanak, hisz valamennyire a közönség reagálásának köszönhetően került sor. Most már a színházak vannak soron a válasszal. De addig is azt szeretném, ha lemezem nem okozna csalódást azoknak, akik megvásárolják. Muzsnay Árpád A komplex nyelvtudományi kutatásoknak egyik központi területe a nyelvi kölcsönhatás. A modern nyelvtudomány kezdeti szakaszaiban az érdeklődés mindenek előtt a nyelvek sokféleségére irányult. A lázas kutatások az egyes nyelvek kialakulására, eredetére, egyediségének történeti oldalaira szorítkoztak. A különböző nyelvek egymásra, hatását kezdetben inkább csak nyelvtisztogatási, szinten tartották figyelemre érdemesnek. Ezért is neveztek minden más nyelvből átkerült jelenséget „barbarizmusának. A múlt század második felétől azonban egyre többen szorgalmazzák a nyelvek szétválását irányító törvények megismerésének kiegészítéseképpen a nyelveket és nyelvváltozatokat egymáshoz közelítő, egységesítő erőknek és eredményeinek a feltárását. A XX. században a kívánatos szintézis be is következett. Persze, a megismerés sodrában — mint általában szokott lenni — túlzás is bőven akadt. Ilyen indult el például az olaszországi nyelvészek elég széles köréből. Eszerint a világ minden nyelve különböző eredetű elemek konglomerátuma, végeredményben önálló nyelvek nincsenek, sőt a nyelvek között sem időben, sem térben nem lehetséges elhatárolás. Valóban a nyelvek kölcsönhatásának a tüzetesebb vizsgálatából ma már tudjuk, hogy nincs a földön egyetlen nyelv sem, amelyet valamilyen fokban ne ért volna más nyelvi hatás. Ezért azonban az egyes nyelvek sajátosságait nem kell tagadnunk. A társadalmi élet egészében nem beszélhetünk „tiszta, érintetlen“, minden más külső hatástól mentesen kialakult anyagi és szellemi kultúráról, még inkább nem képzelhető el, hogy ezek tudati tükrözésének eszközrendszere, a nyelv hasonló feltételeknek ne lett volna kitéve. Sőt, éppen azt állapították meg, hogy a nyelvi kölcsönhatás mindenkor a nyelven kívül eső tényezőktől függően alakul. A gazdasági, művelődési, politikai meg egyéb feltételek teremtik meg azokat a kedvező körülményeket, amelyek eredménye a nyelvi kölcsönhatás lesz. A más-más nyelvet beszélő közösségek között kialakuló nyelvi kölcsönhatásnak egy sereg közös jellemzője van, de mégis minden esetet külön-külön kell megvizsgálnunk, mert ugyanazok a feltételek eltérő eredményhez vezethetnek. Ugyanakkor az azonos jellegű és fokú hatás származhat teljesen elütő feltételekből. Az sem mindegy, hogy az érintkezésbe kerülő nyelvek milyen eredetűek és milyen típusúak. Másképpen nyilvánul meg a kölcsönhatás az eredet és típus szerint közelirokonnyelvekben, mint a nem rokon és tipológiai szempontból távol esőkben. Az elsőre példa lehet mondjuk a román, olasz, spanyol stb., a másodikra az ezekkel nem rokon és nem egy típusú magyar, török stb. Az azonos eredetű és hasonló struktúrájú nyelvek között a kölcsönhatás sokkal mélyebb lehet, mint az eltérők között. A franciára jellemző elöljárós viszonyjelölés, a részben hasonló szóalkotási rendszer stb. könynyebben bekerülhet az ugyancsak analitikus típusú románba, mint az ezektől eredetben és típusban egészen más csoporthoz tartozó magyarba. Minthogy a nyelvrendszert alkotó jelekből tevődik össze, minden új elem megjelenése kihathat az egész rendszer módosulási láncreakciójának a megindítására. Az azonos típusú nyelvek között eszerint a kölcsönzés gyorsabb és mélyebb lehet, ugyanakkor a felszínen is kevésbé kirívó, mint az egymástól távol esők viszonylatában. De az ellenállás — a típustól függetlenül — a nyelv egészében is sokféle fokozatot mutat. A más nyelvi elemek mindenekelőtt a szókészletben tűnnek fel, csak ezután és sokkal kisebb mértékben érvényesül a kölcsönhatás az alaktanban, a mondattanban és a hangtanban. Az utóbbi több, mint fél évszázad során kibontakozó modern nyelvtudományi irányzatok mindegyike behatóan foglalkozik a nyelvek közötti kölcsönhatásokkal. Felismerték ugyanis, hogy az egyes nyelvek sajátos rendszere csak úgy ismerhető meg teljesen, ha a vele kapcsolatban lévőkkel együttesen is megvizsgáljuk. Az egyikből a másikba átkerült jelenségek feltárása a nyelvet beszélő nép történetének néha az egyetlen megismerési fogódzója, másrészt pedig az adott nyelv sajátosságaira vonatkozólag így jutunk egyre mélyebb megismeréshez. Az adott nyelvre jellemző sajátosságok megőrzése, ápolása és gazdagodásának elősegítése részint a nyelv kölcsönhatásában megindult és mind erősebbé váló folyamattal párhuzamosan bontakozott ki (az irodalmi nyelvi változat korszakában). A hatás erősödése rendszerint az ápolás felgyorsulását vonja maga után. Ma már azonban a tudományos ismeretek alapján végzett józan mérlegelés hatja át a nyelvi rendszer sajátosságainak, szépségének a megőrzésére irányuló erőfeszítéseket. Az értelmetlen purizmust a felvilágosítás, a nyelvi műveltség kiterjesztése váltotta fel. Teiszler Pál ÖRÖK CSEREBERE NYELV ÉS ÉLET 1972. JÚNIUS 1., CSÜTÖRTÖK NICOLAE CEAUSESCU, az Államtanács elnöke » * ■ interjút adott az NHK japán televíziótársaságnak (Folytatás az 1. oldalról) háborús és feszültségi tűzfészkek, s békés politikai megoldást találjanak az államok közötti vitás kérdésekre. Ennek megfelelően érthető, hogy síkraszállunk az Amerikai Egyesült Államok Vietnamban folytatott háborújának sürgős megszüntetéséért, az Indokínai-félsziget békéjének biztosításáért. Síkra szeltünk továbbá a közel-keleti konfliktusnak és feszültségnek a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozata alapján való megoldásáért. Tekintettel arra, hogy a fegyverkezés súlyos terhet jelent az összes népek számára és ugyanakkor nagy veszélyt jelent a békére nézve, szilárdan állást foglalunk az általános leszerelés és elsősorban a nukleáris leszerelés megvalósítása mellett. Véleményünk szerint e nagyjelentőségű követelmény megvalósítását a világ összes államainak részvételével kell megteremteni és hogy ennek érdekében konkrét lépéseket kell tenni, mint például a katonai tömbök, a más államok területén levő katonai támaszpontok felszámolása, az idegen csapatok más országok területéről való kivonása, a háborús célokat szolgáló költségvetések csökkentése, a csapatlétszám távlati csökkentése és más olyan intézkedés, amely lényegében a leszereléshez vezet. Ebben a szellemben tevékenykedett és továbbra is tevékenykedni fog Románia, mert a román nép csak így tudja megvalósítani álmait, mert békére van szüksége gazdasági és társadalmi fejlesztési programjának a megvalósításához és ugyanakkor hozzájárul a béke ügyéhez és a világ összes népei közötti együttműködéshez. KÉRDÉS: Elnök úr ! Kína hangja nagyon megerősödött a nemzetközi politikai életben, amióta a Kínai NK tagja lett az ENSZ-nek és amióta Nixon elnök Kínába látogatott. Ezzel kapcsolatosan szeretnénk megismerni az ön értékes véleményét. VÁLASZ: Románia a többi szocialista állammal és a világ más államaival együtt mindig állást foglalt a Kínai Népköztársaságnak a nemzetközi életben való aktív részvétele és törvényes ENSZ-jogainak helyreállítása mellett. Ezért megelégedéssel üdvözöltük az Egyesült Nemzetek Szervezetének a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítására vonatkozó döntő többséggel hozott határozatát. Ezzel véget vetettek nemzetközi síkon egy rendellenes helyzetnek, annak, hogy távol tartották a nemzetközi szervezetektől a világ egyik legnagyobb népét. Úgy vélem, hogy ennek a mondhatni történelmi határozatnak sokkal nagyobb jelentősége van, mert új perspektívákat nyit az összes államok közreműködéséhez a nagy nemzetközi problémák megoldásában, megteremti a világon az enyhülés és béke politikájának feltételeit. Ennek keretébe illeszkedett be az Egyesült Államok elnökének a Kínai Népköztársaságban tett látogatása is. Mint tudják, Románia is állást foglal az összes országokkal való széles körű kontaktusok mellett. Ezért pozitívan kell értékelnünk ezt a látogatást, akárcsak a világ államvezetői közötti más találkozókat és látogatásokat. Véleményünk szerint csak üdvözölni lehet a közvetlen kontaktusokat, az illető országokat, valamint a világ más államait is érdeklő problémák közvetlen megvitatását. Természetesen e látogatás keretében elsősorban a két államra vonatkozó problémákkal foglalkoztak. Ezzel kapcsolatban megemlíthetem, hogy az Egyesült Államok elismerte a reális helyzetet, nevezetesen azt, hogy egyetlen Kína létezik, azt a tényt, hogy Tajvan problémája a Kínai Népköztársaság belügye. Ez a tény megnyitja az utat ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek a próbálkozásoknak, hogy két Kína, vagy pedig egy Kína és egy Tajvan létezéséről vitatkozzanak. Felfogásunk szerint a találkozó keretében vállalt kötelezettségek gyakorlati megvalósítása nemcsak a két állam közötti kapcsolatok normalizálását és kiépítését segíti elő, hanem a világenyhülés ügyét, az együttműködést és a világbiztonságot is szolgálja. ? KÉRDÉS: Elnök úr! Az ön országa állandó erőfeszítéseket tesz a világbéke megvalósításáértés elsősorban az európai biztonság megteremtéséért. Kifejtené-e országa álláspontját az európai biztonsági konferenciáról ? VÁLASZ: Románia úgy véli, hogy az európai biztonság megvalósítása és az össz-európai konferencia megtartása jelentős lépés lenne a régi állapotok felszámolásának útján, kontinensünk államai közötti kapcsolatok normalizálása útján, abban, hogy e kapcsolatokat olyan új alapokra helyezzük, amelyek biztosítanák az országok közötti sokoldalú együttműködést. Ismeretes, hogy Európa jelentősen hozzájárult a civilizáció fejlesztéséhez, de ugyanakkor súlyos következményekkel járó két világháború kirobbanásának színhelye is volt. Éppen ezért a biztonság megvalósítása Európában nemcsak e kontinens államai érdekeinek felel meg; véleményem szerint ez erősen befolyásolná az általános nemzetközi kapcsolatokat és a világ összes államai közötti együttműködést Véleményünk szerint az európai államok első általános összejövetelének megegyezést kellene létrehoznia arról, hogy mondjanak le az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetőzésről a kontinens államai közötti kapcsolatokban, s együttműködésüket a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartásának, a jogegyenlőségnek, a belügyekbe való be nem avatkozásnak és a kölcsönös előnyöknek az elveire alapozzák, erőteljesen kifejezésre juttatva minden egyes európai nemzet ama jogának tiszteletben tartását, hogy életét minden külső beavatkozás nélkül, törekvéseinek megfelelően szervezze meg. Ugyanakkor azt tartjuk, hogy az összeurópai konferenciának meg kellene teremtenie a feltételeket a gazdasági, műszaki-tudományos, kulturális együttműködés, a turisztikai cserék sokoldalú fejlesztéséhez és általában a kontinens öszszes népei közötti széles körű kontaktusokhoz. Rendkívül pozitív dolog volna továbbá, ha létrehoznák az európai államok állandó szervezetét az összes népek képviselőinek részvételével, amely tovább munkálkodjék újabb összejövetelek előkészítésén, vagy a tárgyalási alap biztosításán későbben megoldandó más problémákhoz. Mi úgy véljük, hogy ebben a szellemben mélyrehatóan megváltozott az európai közvélemény, amely szilárdan állást foglal az általános európai konferencia előkészítésének megkezdése mellett, az összes országok részvételével és úgy véljük, hogy valóban megvannak az előfeltételek arra, hogy e konferencia előkészítését még ebben az évben megkezdjék, hogy minél hamarabb sor kerülhessen az európai általános összejövetelre. Ami Romániát illeti, szilárdan mindig ebben az irányban tevékenykedett és fog tevékenykedni. " TELEX • TELEX •TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • A Románia és Görögország közötti kétnapos ifjúsági atlétikai torna a román sportolók 118—93 arányú győzelmével végződött. A verseny második napján a román Georgescu a 200 m síkfutásban 22,2 mp-cet ért el. Gh. Ghipu a 800 m síkfutásban 1 , 49 mp-ces idővel új országos ifjúsági csúcsot állított fel. • Lvovban lebonyolították a Duna-Kupa motorkerékpáros versenyt. Csapatversenyben a helyezés a következő: Szovjetunió 12 pont, Csehszlovákia 40 pont, Románia 87 pont, Bulgária 92 pont, Magyarország 95 pont. Egyéni versenyben a legjobbnak a szovjet Vlagyimir Kavinov bizonyult. • A mannheimi nemzetközi kajak-kenu versenyen a 2 plusz egyes szkiffben román győzelem született. Petre Ceapura,Stefan Tudor és Ladislau Lavrenschi teljesítményével megismételte egy nappal ezelőtti sikerét. A kormányosnélküli négyesben ugyancsak román győzelem született 5 p 48,51 mp-cel. Románia második csapata a harmadik helyen végzett. Más eredmények: egyes szkiff: U. Hild (NSZK) 6 p 33,10 mp; kormányosnélküli kettős: Zürich csapata 6 p 12,82 mp (Románia együttese a negyedik lett); 4 plusz egyes: Svájc 5 p 55,68 mp; 8 plusz egyes: NSZK 5 p 28,74 mp. • A Piotrkov Trybunalski-i nemzetközi női sakkverseny Nowarta (NDK) és a lengyel Kasprzik győzelmével ért véget. Mindkét versenyző 5—5 pontot szerzett a 9 lehetségesből. Utánuk következik Eleonora Gogilea 5 ponttal; Veturia Simu, Jurcinska (Lengyelország), Heemskerk (Hollandia) és Milivoevics (Jugoszlávia) egyenként 4,5 ponttal . Az AC Milan labdarúgó csapata elfogadta a meghívást a június 17 és 19 között Algírban sorra kerülő nemzetközi labdarúgó tornára. A tornán részt vesz két dél-amerikai csapat is, a Penarol Montevideo és a brazil Palmeiras Sao Paulo • Az argentin Carlos Monzon, középsúlyú ökölvívó világbajnok június 17-én Párizsban lép szorítóba a súlycsoport Európa-bajnoka, a francia Jean Claude Bottier ellen • Madridban barátságos mérkőzésen találkozott a helybeli Atletico és a Bayern München labdarúgó együttese, amelyben a nyugatnémet válogatott hat játékosa is szerepelt. A mérkőzés a vendégcsapat 3—2 arányú győzelmével végződött • Koppenhágában Magyarország férfi kézilabda válogatottja 22—20 arányban legyőzte Dánia együttesét • Az olimpiai labdarúgó selejtező keretében Mexikó válogatottja 3—1 arányban legyőzte Guatemala együttesét, s ezzel bejutott a müncheni olimpiai döntőbe • A Nemzetközi Teke Szövetség spliti (Jugoszlávia) ülésén elhatározták, hogy a 10. teke-világbajnokságot 1974-ben egy nyugatnémet városban rendezik. Az ifjúsági Európa-bajnokságot 1973 május 19 és 29 között Csehszlovákiában bonyolítják le . A Nemzetközi Vívószövetség, nizzai összejövetelén, elhatározta, hogy változtat a világbajnokság lebonyolításának módján. Az új rendszer szerint a selejtező első fordulójából kikerülő 48 versenyzőt nem hatos, hanem négyes csoportokba osztják, s közülük kerül majd ki a döntőbe jutó csoport. A közvetlen kiesést előirányzó ellenjavaslatot elvetették. Elhatározták továbbá, hogy az 1974-es vívó világbajnokságra Grenoble-ban kerül sor . Bob Seagren amerikai és Kjell Isaksson svéd atléta új üvegrost rúddal javította meg nemrégiben a rúdugrás világrekordját. Mint ismeretes, mindketten 5,60 métert értek el. A két atléta kijelentette az újságíróknak, hogy az üvegrost rudat hamar megszokta. A két atléta legközelebb a kaliforniai Modestonban találkozik . Az etiópiai maratoni futók nagy esélyekkel indulnak a müncheni olimpián. A 26 éves Belete a klasszikus 42,195 kilométeres távot 2 óra 14 . 52 mp-es idő alatt szaladta le. A szakértők szerint ez kiváló eredménynek számít.