Előre, 1972. november (26. évfolyam, 7771-7796. szám)
1972-11-01 / 7771. szám
A A FELADAT: MEGKÉTSZEREZNI A TERMELÉKENYSÉGET AZ ÉPÍTŐIPAR MEGOLDHATJA EZT ÚJABB RÁFORDÍTÁSOK NÉLKÜL z Országos Pártkonferencia az építkezés-szerelés elsőrendű feladatává tette, hogy öt év alatt, 1972-höz képest, növelje kétszeresére a munka termelékenységét. A célkitűzés fontosságának megértéséhez, a feladat értékeléséhez tudnunk kell azt is, hogy a jelenlegi ötéves tervben többet ruházunk be, mint 1961 és 1970 között együttvéve, a beruházások gazdasági hatékonysága növelésének fő tényezője pedig a munkatermelékenység emelése. Ebben az iparágban a munkatermelékenység növelése a tervezés javításától, a további gépesítéstől, a jobb munkaszervezéstől függ. A tervezőknek köztudomásúlag feladataik közé tartozik a legjobb ipari építkezési megoldásokat választani, lehetőség szerint kerülni az utómunkákat, csökkenteni a nehezen beszerezhető építőanyagok fogyasztását, s egyben minél több új anyagot, építőelemet, technológiát használni. Az utóbbi években kétségtelenül bővült a nagyüzemi módszerekkel, előregyártott betonelemekkel való építkezés. Bárki láthatja, hogy hatalmas üzemcsarnokok úgyszólván napok alatt készülnek el, előregyártják és az építőtelepen szerelik össze nemcsak a teherhordó szerkezetet, hanem a tetőzeteket, sőt a közfalakat is. A lakásépítkezésekben a napi két-három lakás megszokott üzem. Az előregyártott elemek általában kétszer, háromszor növelik a termelékenységet a szokásos építkezési módszerekkel szemben. Érthető tehát, hogy a jelenlegi tervidőszakban az előregyártott elemek menynyisége megkétszereződik, s többmillió köbméterre növekszik. De a betonelemek nem használhatók mindenütt, sajátos egyedi építmények nem készülhetnek típuselemekből. Ilyenkor más nagyüzemi építkezési módszereket vesznek igénybe az építők, például a csúszózsaluzást, amely csaknem ugyanolyan termelékeny mint a nagy falmezők használata. Az Építkezési Kutatóintézetnek és a tervezővállalatoknak azonban más lehetőséget is ki kell aknázniuk, hogy a termelékenység növelése elérje a kitűzött színvonalat, öt év múlva az ipari és mezőgazdasági épületekhez csaknem tízszer annyi előfeszített betont kell felhasználnunk, mint most; teljesen előregyártott szerkezetekből majdnem 12-szer annyi emeletes üzemcsarnok épül, mint az idén; a könnyű tetőszerkezetek használata csaknem nyolcszorosára növekszik; könnyű falmezőkből több mint kétszer annyit veszünk igénybe, mint jelenleg; szélesebb körökben használjuk a nagyüzemi alapozási módszereket, a sorozatban gyártott zsaluzatokat, a hegesztett hálószerkezeteket stb. Az épületgépészeti szektorban hétszeresére emelkedik az előregyártott bádog szellőzőcsatornák használata, egyes berendezéseket és vezetékeket nagyobb előregyártott elemekből állítunk elő és így tovább. A gyorsabb építkezésekhez nyilvánvalóan még nagyobb fokú gépesítés kell. A nehéz földmunkákhoz, betonozáshoz és vakoláshoz, anyagmozgatáshoz széleskörűen és országszerte használjuk a legnagyobbrészt hazai gyártmányú, modern építőipari gépeket. Ennek ellenére még számos munkaigényes művelet vár további gépesítésre. A szakemberek becslése szerint ebben a tervidőszakban csupán ez a tényező körülbelül 40 százalékkal növeli a termelést. Nagyon sok kérdést megoldhatunk úgyszólván saját erőből, illetve minimális ráfordítással, a meglévő eszközök takarékosabb kihasználásával. Az egymás közelében levő épületek betonozó állomásait összevonjuk, s így munkaerő szabadul fel; hazai gyártmányú, 10-12 tonnás billenő tehergépkocsik beszerzésével javítjuk a gépkocsiállomány struktúráját; korszerűsítjük a nehéz földmunkagépek állományát (különböző kapacitású hidraulikus kotrógépeket, 180 lóerős bulldózereket stb. szerzünk be); nagy kapacitású, de mozgékony emelő- és szerelőgépekkel látjuk el az építőtelepeket; fejlesztjük a kisgépesítést, főként az utómunkákban és az anyagmozgatásban; továbbgépesítjük a rakodást és a szállítást, (pl. kő, kavics, cement stb.); igénybe vesszük egyes építőanyagok, így tégla, fa, hengereltáru rakodólapos, illetve konténeres szállítását. A jó munkához, magas termelékenységhez természetesen kiváló üzemszervezés szükséges. A modern vezetési módszerek, így a matematikai programozás, optimalizálás hova,tovább tért hódít az építkezésben. Terjed a globális akkord, s néhány éven belül — előirányzat szerint — felöleli az alkalmazottak 80-90 százalékát. Igen fontos a káderállomány szakképzettsége, mert az új műszaki és technológiai eljárások használatához nyilvánvalóan megfelelő szaktudás kell. Az építő-szerelő munka termelékenységének fokozása érdekében egyedi és összesített intézkedési tervek készültek és készülnek. Maradéktalan teljesítésük mindanynyiunk gondja és törekvése. Mint ahogy jelenleg az a feladata minden építőtelep dolgozójának, hogy igyekezzen kihasználni a gépeket és felszereléseket, gazdaságosan bánjon az anyagokkal és lendületes munkával segítse elő, főleg az ipari objektumok, az új termelőkapacitások, a lakóházak, iskolák, kórházak határidőre való befejezését és átadását. Ezzel teremthetjük meg az anyagi alapjait a jövő évi eredményes munkának, a nemzetgazdaság gyors előrehaladásának. Mandi Weintraub mérnök, az Ipari Építkezések Minisztériumának műszaki igazgatója A beruházási tervek teljesítése során az ipari és mezőgazdasági termelőkapacitások és minél több lakóház átadására kell összpontosítani az év hátralévő időszakában HOGYAN TERMELHETÜNK OLCSÓBBAN, JÖVEDELMEZŐBBEN, --------HATÉKONYABBAN-------- Ahogyan az igazgató, a mérnök, a mester, az esztergályos látja A termelékenységet minden termelés alfáját és ómegáját, nem a fizikai erőfeszítések fokozásával kell növelni, hanem a műszaki színvonal emelésével, a termelés jó megszervezésével, az új állandó bevezetésével. Ezt hangsúlyozta pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs az Országos Pártkonferencián és erre hívja fel ismételten a figyelmet azóta elhangzott beszédeiben. Megkérdeztük a marosvásárhelyi Metalotehnica üzem több szakemberét, hogyan oldják meg a termelékenység növelésére, a hatékonyabb munkára vonatkozó feladatokat a munkahelyen. KISS ALBERT mérnök, az üzem igazgatója : — Az utóbbi időben engem a legtöbbet a termelékenység foglalkoztatott. Üzemünk sajátossága, hogy rengeteg féle gépet s főleg alkatrészt gyárt, legalább 40 000-et évente. Amolyan „főgépésznek“ számítunk az iparágban, kinek mire van szüksége arra állunk rá hirtelen. Termelékenységet ilyen esetben csak úgy érhet el az ember, ha szakosít. Bizonyos munkacsoportokat a varrógépekhez, másokat a kötőgépekhez szükséges alkatrészek gyártására szakosítottunk és így tovább. Sőt, e nagy termékcsoportokon belül is tovább szakosítottunk. Ezt a szervezési formát kell év végéig általánossá tennünk a gyár minden részlegén. Tanulmányt készítettünk a belső szállítás megszervezésére. Ma már villamos targoncák, ahogy itt nevezik: „vontatók“, járják napi körútjukat, szállítják az anyagot a munkahelyekre, s onnan a kész vagy félkész alkatrészeket tovább. A belső anyagmozgatás megszervezése számításaink szerint 3,4 százalékkal emelte a termelékenységet, ennél nagyobb eredményt csak a szakosítással értünk el. Másfél év alatt mintegy 20 százalékkal nőtt üzemünkben a munkatermelékenység, idei tervünk újabb 9 százalékos növekedést ír elő, ebből a nyolc hónapra eső részt teljesítettük. Mégis, ez"" a probléma foglalkoztat a legtöbbet, vannak még tartalékaink, elsősorban a termékek modernizálásában, újratervezésében, a gyártási eljárások további korszerűsítésében és a munkaidő jobb kihasználásában. Elégedett azzal, ahogyan az üzem mérnökei a termelés műszaki színvonalának emelésével, annak tudományos megszervezésével foglalkoznak? — Nem. Nem egészen. Mérnökeink ideje, energiája, tudása jórészt a termelés napi problémáinak megoldásában forgácsolódik szét. Ennek oka a gyakori anyaghiány, az ebből adódó műszaki és szervezési nehézségek, de oka talán egy kicsit a megszokás, a beletörődés is. is. BIGHIAN CRINIȘOR, újító felelős : — Mérnök-újító ? Lássuk csak, 51 újítási és találmányi javaslat jött be az idén. A találmányok mérnök szerzői többnyire dr. Kolozsvári Zoltán és Fülöp András, akik különben, az üzem ismert kutatórészlegén dolgoznak, tehát az új felfedezésével, alkalmazásával foglalkoznak. Az idén a bécsi nemzetközi találmány kiállításról aranyérmekkel tértek haza. Rajtuk kívül még két, három mérnök nyújtott be újítás- vagy találmányjavaslatot, a többivel, mintegy 45 javaslattal technikusok, mesterek, munkások jelentkeztek. Így néz ki ez a statisztika, persze, szívesebben számoltam volna össze több újítót, feltalálót az üzem hatvanegy, többnyire felkészült és tehetséges mérnöke közül. IZSÁK ÁRPÁD esztergályos : — Nem új gépen, ismert típusú, univerzál esztergán dolgozom. De ma 15—20 százalékkal többet termelek rajta, mint három esztendővel ezelőtt. A gép nem lett gyorsabb, de készülékek alkalmazásával jelentősen növeltük teljesítményét. Egy ilyen gépre legalább öthat féle készüléket szereltünk fel, amelyek segítségével két három művelet egyidejű elvégzését biztosítjuk, nemcsak gyorsabb, de könynyebb is vele a munkánk... SZABÓ JENŐ mester : — A befogókészülékek nyolcvan százalékát a részlegen állítjuk elő, a többi a szerszámműhelyben készül. A megmunkáló kések jórészét is mi fenjük, alakítjuk, hogy egyszerre több alkatrész megmunkálását végezzék vagy nagy pontosságot biztosítsanak. Kiss Gyula csoportfelelős olyan eljárást, készüléket dolgozott ki, amely öt ezredmilliméter pontosságra behatárolja a megmunkálást. Emellett az alkatrészek modernizálása is állandó gondunk. S nemcsak funkcionális képességeiket javítjuk, hanem gyártási technológiájukat is egyszerűsítjük, gyorsítjuk. A részlegen dolgoztuk és kísérleteztük ki egy új varrógéptípus változatát. A baj csak az, hogy amit így nyerünk időben azt gyakran elveszítjük azon, hogy a nyersanyag késik, és nem megfelelő méretben érkezik, sőt minőségi problémák merülnek fel, különösen az öntvények esetében. TÓTH GYULA mérnök, a kettes megmunkáló részleg vezetője : — Van itt bőven mérnöki munka. Tanulmányozni kellene például, hogyan használjuk ki a gépeket, gépcsoportonként és részlegenként, kutatni a legmegfelelőbb gyártási eljárásokat, vagy tudományosan foglalkozni a képességvizsgálattal. Az üzem hirtelen megnőtt, rengeteg fiatal, egyelőre gyengén képzett szakmunkásunk van. A mesterek nagyobb része ugyancsak fiatal, így hát sok probléma merül fel ami a termelés fő tényezőjét, az embert illeti. De az anyagellátási gondjaink mégis a legégetőbbek. Az emberek szerszámhiányról panaszkodnak, pedig eleget kapnak és készítünk magunk is, de a nyersanyag túlzottan fogyasztja a késeket, szerszámokat. Ha 10 milliméteres anyagból kell dolgoznunk, akkor biztos, 15—20 milliméterest küld a szállítónk, amit többet, kell forgácsolni, több időbe kerül megmunkálása. Az öntvények, melyeket ugyancsak más üzemektől kapunk, nincsenek jól lepucolva, törik a késeket. Szóval, ha az anyagellátás problémája megoldódna, sokkal nagyobb eredményeket érhetnénk el a termelékenység növelésében. Valamennyien saját, munkahelyük sajátosságai szerint közelítették meg a termelékenység, a gazdaságos termelés kérdését. Beszéltek eredményeikről, felvetették a hibákat, de abban valamenynyien egyetértenek, hogy a létező tartalékok feltárásához egyrészt az üzem műszaki erejére, szakmunkás gárdájának fegyelmezettségére van szükség, másrészt az anyagszállító üzemekkel való jobb együttműködésre. Kovács N. Erzsébet 1972. NOVEMBER 1., SZERDA GAZDÁLKODJUNK TAKARÉKOSAN A NYERSANYAGGAL, FŰTŐANYAGGAL, MUNKAERŐVEL ÉS ERŐVEL HAZAFIAS KÖTELESSÉG A BELSŐ TARTALÉKOK HASZNOSÍTÁSA, AZ ANYAGI ALAPOK CÉLSZERŰ, GAZDASÁGOS FELHASZNÁLÁSA, MINDENNEMŰ PAZARLÁS ELKERÜLÉSE ELŐRE 3. oldal MEGYÉBEN HELYÉN A BURGONYA, GYORS ÜTEMBEN KÖZELEG A CUKORRÉPA ÉS A KUKORICA BEGYŰJTÉSÉNEK BEFEJEZÉSE Amit a szászfenesi mtsz-ben tapasztaltunk a minap, az már egyre inkább jellemző Kolozs megye más termelőszövetkezeteire is. A meglehetősen nagy területen termelt burgonya ásását csaknem minden határrészben elvégezték. Utolsónak maradt a tótfalusi brigád, de mire e sorok megjelennek, a gazdaság egész burgonyatermése biztos helyre kerül. Cukorrépát 55 hektáron termesztettek a szászfenesi mtsz-ben, ami — tekintve azt, hogy közel van Kolozsvár és a férfiak zöme a városban dolgozik — meglehetősen nagy terület. Mégis, sikerült jókor elvégezni a cukorrépa betakarítását, noha azt ugyancsak akadályozta a gyakori esőzés, meg a korai havazás. A kedvezőtlen időjárást néhány jó októberi nap követte mostanában, amikor a kukoricatörés erősen fellendült. A csaknem 200 hektár kukoricából — látogatásunk alkalmával — már csupán néhány hektáron voltak töretlenek a csövek, így hát a terménybetakarítás egész nagy munkája a vártnál hamarabb ért véget a szászfenesi mész földjein. Maguk a téesz tagjai sem remélték, hogy — ilyen, különösen nehéz időjárási körülmények között — még október vége előtt sikerül maradéktalanul betakarítani, a burgonyán és a cukorrépán kívül, a kukoricát is. A határ azonban nem néptelenedett el a gazdaságban, csupán a munka változott. Ott, ahol a városi dolgozók, a kolozsvári sofőriskola tanulói, valamint mások segítségével nemrég százával dolgoztak a betakarítást végző termelőszövetkezeti tagok, most a gépek vívják az őszi kenyércsatát. Zagon Petru szekcióvezető, aki jó szervezőkészségéről és alapos műszaki hozzáértéséről az egész vidéken ismert, ezúttal is rendkívül gondosan irányítja a gépek üzemeltetését. S van kikre alapozni, mert például Damacus Vicente, Gore Teodor meg a többi szászfenesi traktoros éjfél után is dolgozik, csakhogy hamarabb meglegyen a tervezett 300 hektár búzavetés. Szászfenesi példát említettünk, de egyre több a terménybetakarítás végéhez közeledő, a kukoricatörést is már befejező szövetkezeti gazdaság Kolozs megyében. Ilyen például a hunyadi, a kapusi, a szentpáli és a déseshegyi termelőszövetkezet. És mind nagyobb azoknak a száma, ahol november első napjaiban a vetés is befejeződik, mint például a bonchidai és a válaszúti mtsz-ben. Mégpedig úgy, hogy az előirányzott területnél jóval többet vetnek be búzával minden Kolozs megyei gazdaságban, azért, hogy pótolják azt, ami az ország más tájain — az árvizek miatt, a tél beköszöntésével — esetleg elmarad az idén. Ezért dolgozik késő este is a kalotaszentkirályi határban Lovász András és Tamás József, a kapusi miszben Rácz Ferenc, Jakab István, Rus Cráciun, Török Ferenc meg sok más traktoros. És gyakran láthatunk nyújtott műszakban, megváltásban késő este és éjszaka is szántó, tárcsázó traktorosokat a megye mezőségi tájain, a Szamos és az Aranyos síkján. A következő napokban most már egyre inkább a traktorosok igyekezetén és ügyességén, a gépek üzemeltetésén múlik, hogy a már megyeszerte befejeződött burgonyabetakarítás, a végéhez érő cukorrépabegyűjtés és a nagyrészében már elvégzett kukoricatörés után Kolozs megye az országban elsők közt legyen az őszi vetési terv teljesítése, meg a terven felül vállalt többezer hektár búzavetési feladat elvégzése tekintetében is. A megyében a legnagyobb tömegek most a kukoricaföldeken dolgoznak. A már említett hunyadi határban például a helyi lakosok szorgos munkája eredményeként sikerült rendkívül gyors előrehaladást elérni a kukoricabetakarításban. Csupán a hunyadi mtsz-ben a napi teljesítmény a kukoricatörés során meghaladta a 60—700 hektárt. S ugyanakkor ezres tömeg törte a csöveket a szomszédos állami egység kukoricaföldjein is. Természetesen, sem a téeszből, sem az állami gazdaságból nem kerülhetett volna ki ennyi szorgos kéz. De segítségül siettek minden hunyadi ipari egységből, hivatalból, intézményből, iskolából. Főleg ennek köszönhetik a terménybetakarítás gyors és maradéktalan befejezését a déseshegyi mtsz-ben is, ahol a közeli Dés lakói nyújtottak értékes és önzetlen támogatást a kukorica betakarításában s más terménybegyűjtési munkában is. Kapuson, Zsukon és sok más helyen viszont a falubeliek maguk birkóznak meg a feladattal, és igen sikeresen. A város és a falu összefogásának szép példáit, eredményeit láthatjuk napról napra a kolozsvári Testvériség mtsz-ben is, ahol a Clujana bőrés cipőgyár, valamint más kolozsvári üzemek munkásai, a közhivatalok tisztviselői, a kisipari szövetkezetek alkalmazottai, tudományos kutatók, főiskolás és középiskolás diákok segítenek a kukorica begyűjtésében. A Testvériség gazdaság vezetői igen jól szervezték meg a rendkívül sikeres együttműködést. Mint az ilyen kalákaszerű munkában szokás, a segítségül érkezőknek még egy kis falnivalóról is gondoskodtak a köszönetén kívül, amolyan jelképes vendéglátásról. Mivel is tudnák a sok-sok segítőkéz munkáját megköszönni? Sokatmondó tény az is, hogy például az apahidai állami gazdasági vállalatban, ahol szintén rengeteg kolozsvári és helybeli segíti a gazdaságbelieket, naponta a több mint 100 hektárt is meghaladta a búzavetési teljesítmény. Ilyen eredményt nem értek volna el a kolozsvári Agronomia diákjainak kitartó támogatása és a sok más kisegítő nélkül, akik a kukorica elővetemény gyors betakarítását vállalták. A mezei munka fellendülése meglátszik az átvevő központokban is. Most már mindinkább a terményátadás, az államot megillető burgonya és kukorica átadásának a befejezésén a sor. S emellett, a globális akkord jól bevált, módszere alapján, a termelőszövetkezeti tagság is gyorsan kapja meg a maga járandóságát. Követendő példaként hadd említsük meg e tekintetben is a kalotaszentkirályi mtsz-t, ahol a 83 tonna burgonyán kívül, amit szerződésileg adtak el az államnak, terven felül még 50 tonna burgonyát is eladnak, hogy ezzel is gyarapítsák a gazdaság pénzjövedelmét és nem utolsósorban azért, hogy javítsák a lakosság ellátását. Hasonló szándékkal több mint 200 tonna burgonyát adott el terven felül a szováti mtsz is. Ugyancsak nagymennyiségű terven felüli burgonya került ki a szentpáli mtsz-ből is. Javában folyik az államot megillető kukorica átadása. A zsáki gazdaságból például több mint 50 tonna kukorica került eddig be az átvevő központba. Lám, így kapja vissza a város lakossága a falunak nyújtott támogatást, végeredményben tehát a betakarításban mindenki magáért és másokért, közügyért dolgozik, gyűjti a terményt, hogy abból semmi se vesszen kárba és azért is, hogy a jövő évi gazdag termést biztosító szántó-vetőgépek útját sehol se állja el semmilyen elővetemény. Kővári Gáspár Befejezéshez közeledik a cukorrépa szedése az oklándi (Kovászna megye) termelőszövetkezetben „ÜVEGHEGYBEN" ELFEKVŐ ÉRTÉKEK „Szilágysomlyó kivétel?“ címmel Az olvasó fórumában közöltük Szabó István levelét, aki arra panaszkodott, hogy a helybeli élelmiszerkereskedelmi egységek egy idő óta nem veszik vissza a vásárlóktól az üres üvegeket. Olvasónk furcsálta ezt a magatartást, hiszen az üres üveg is érték, az állam pénze fekszik benne, s azokra bizonyára szükség van valahol. A bejelentés alapján felvettük a kapcsolatot a fogyasztási szövetkezetek megyei gazdasági vállalatával, hogy megtudjuk, mi ennek az oka. A napokban megkaptuk az IJECOOP hivatalos válaszát is, amelyben tudtunkra adja, hogy a vállalatnak jelenleg nagy gondot okoz 300 000 darab félliteres és 35 557 darab literes üveg, amivel egyszerűen nincs mit kezdjenek. Hiába kérték a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztérium élelmiszeripari főosztályát és a csomagolóanyagok felvásárlásával és értékesítésével foglalkozó központot (ICVA), hogy vegyék át az elfekvő hatalmas készletet, vagy ajánljanak egy olyan gyárat, amelynek szüksége van az üres üvegekre, az ügy nem oldódott meg, a százezrekre rúgó készlet most is ott hever hasztalanul Szilágysomlyón, mint normán felüli készlet köti le a vállalat pénzét. S ha sürgősen nem adnak túl az üvegeken, még pénzbüntetést is fizetnek. Jogos tehát a szilágysomlyói honpolgárok panasza, de el kell fogadnunk a szövetkezet indoklását is. Éppen ezért ezúton is megkérdezhetnénk az ICVA-t, miért nem értékesíti a Somlyói „üveghegyet“, hiszen ő az ügyben érdekelt és szakosított vállalat. Vagy szimpla csomagolóanyagokról lévén szó néhány százezer lejre oda se nézünk? Zoltán Tibor ! MIÉRT PAZAROLNÁNK EL 14 MILLIÓ LEJT... (Folytatás az 1. oldalról) ★ Az ötéves terv előírásait a legnagyobb mértékben — a könnyűipari egységek (526 700 000 lej értékűt), a kohászati üzemek (477 400 000 lej értékűt), a helyiipari vállalatok (285 000 000 lej értékűt) és az erdőipari egységek (202 900 000 lej értékűt) — teljesítik túl. Az exportfeladatokat is tetemesen túlszárnyalják. Az összkivitelt 12,1 százalékkal, a szabad devizák tervét pedig közel 40 százalékkal és ez jóval több mint 70 millió valuta lejnek felel meg. A lakosság ellátásához ugyanakkor 230 000 000 lej értékű áruval járulhatnak hozzá a megye iparvállalatainak dolgozói. Értékes belső tartalékokat tártak fel a jelenlegi ötéves terv időszakára megállapított anyagfogyasztási normák csökkentésében is. Összegezve ezeket, a megyében megtakarítható 3049 tonna fém, 19 633 köbméter gömbfa, 3758 köbméter fűrészáru, 466 tonna cement, 153 tonna robbanóanyag és 341 000 darab a bányászatban használt gyutacs. A villamosenergia és a fűtőanyagok takarékos felhasználásával csupán az elkövetkező három évben közel 14 millió lejes megtakarításra van kilátás. A belső erőforrások feltárására és értékesítésére irányuló akció még távolról sem fejeződött be az említettekkel. Ezeket valamennyi üzemben és vállalatban csak a kezdetnek tekintik. Az ötéves terv négy és fél év alatti teljesítéséért, sőt, még ezen időszak lerövidítéséért újabb és újabb lehetőségek, tartalékok után kutatnak. A kezdeti eredmények arról tanúskodnak, hogy ezeknek, a tartalékoknak a feltárása biztosítja Máramaros megyében az ötéves terv határidő előtti teljesítését. A jövőben az akció folytatása elsősorban az anyagi költségek csökkentésére, a termékek újratervezésére, új termékek bevezetésére, a selejt felszámolására, a hulladékanyagok teljesebb értékesítésére irányul. (Munkatársunktól)