Előre, 1973. március (27. évfolyam, 7872-7898. szám)

1973-03-23 / 7891. szám

ELŐRE 2. oldal A MŰHELY mmmammanmmtmm fúga művészete, Bach életművének szinte tudományos kulminációja, amelyet nemrég rádión hallhatott az egész ország, a fővárosi hangverseny előtt Petrozsényben hangzott el először, zsúfolt teremben. Gondolom, nem annak köszönhető a fergeteges siker, hogy Bács Lajos, a Rádió-Televízió stúdiózenekarának karnagya s a Régi zene nevű együttes kezdeményezője és vezetője petrozsényi. Lokálpatriotizmusból zeneileg többnyire iskolázatlan emberek nem hallgatnak áhítatosan Bachot. Valami más történhetett: tán a szokatlanság, az akcelerációval párhuzamosan futó ideges, felzaklató táncritmusnakszembeszegülés, talán a kis együttes és a gépi felerősítés nélkül, természetesen felcsendülő hangok Don Quijote-i bátorsága az, amely kíváncsivá teszi az embereket — eközben az ünnepien töretlen régi zene hatni kezd ősi funkciójához híven: megnyugtat, felemel, kibékít önmagunkkal. Talán azért, mert ez a zene még a csend ellenpólusaként született és így tud a zajnak is ellenpólusa lenni. A zenéhez kell minden művészet között a legtöbb munka, kitartás, türelem. Nem tudom, nem ez fogja-e meg a petrozsényi, vajdahunyadi közönséget, amikor néma áhítattal hallgatja ezt a kis kamaraegyüttest: megérzi a tizenhárom muzsikusban az ő ásványnyal, érccel, tűzzel viaskodó dolgos mindennapjának a megfelelőjét — és a csapatszellemet. A régi zenének — amely nem szorítkozik ma már a német és olasz barokk ama óriásaira, Corellire, Scarlattira, Vivaldira, Bachra, Haendelre, a betétőzőkre, akiket régen preklasszikusoknak neveztek, hanem az előzményeket is, a zenei anyanyelvek ezerféleségének ősforrásait is közkinccsé teszi, töredékekből, régészeti leletnek nevezhető nyomokból fejlesztve ki, rekonstruálva Valamit, aminek eleven folytonossága nem volt —, ma világszerte óriási a reneszánsza, mivel úgy látszik, világjelenség a természetes harmónia áhítata. Ezen belül a bukaresti Régi zene együttes, rövid négyéves pályafutásával már rangot szerzett. Múlt nyáron, a kétévenkénti Bydgoszcz-i fesztiválon és utána öt más lengyel városban, köztük Varsóban is igen-igen szép sikert aratott. A fúga művészetét olyan úttörő munkák előzték meg, mint Monteverdi utolsó, befejezetlen — tehát zenekariig kifejlesztettem csupán dallamvezetésében végigvitt — operájának, a Poppaea megkoronázásának a korhű hangszerelése és előadása, mint a reneszánsz különböző nemzeti centrumai zenéjének a bemutatása, mint — már ugyanebben az évadban — Purcell Arthur király című operájának a bemutatása és nem utolsó sorban a XVI.— XVII. századi erdélyi zeneszerzők alkotásának a közkinccsé tétele. Pedig a Rádió stúdiózenekara amolyan strapa-együttes volt, amikor a moszkvai Csajkovszkij konzervatóriumból frissen hazakerült Bács Lajos kézbevette, és a strapa-munkakör (minden opera- és operetténekesi szólóműsor, vagy teljes műközvetítés kötelezettsége) azóta is maradt. A zenekarnak naponta van hangfelvétele. Csak a rádióműsorból összeszámítható „hasznos idő“ is imponálóan sok, hát még amennyi próbába ez kerül! Ezenfelül azonban, a stúdiózenekar évek óta a legérdekesebb, igényesebb és próbálatlan hangversenyműsoraival, „első audícióival“ vonta magára a figyelmet. Ha csak arra gondolunk, hogy Bartók Cantata profanáját először adta elő román énekesekkel Bács Lajos, hozzásegítvén a Rádió kórusát, hogy ezt a saját zenei anyanyelvétől és a közkeletű klasszikus-romantikus harmóniavilágtól annyira eltérő zenei nyelvezetet megértse, átélje, közvetíteni tudja! Mert ez történt. Ha csak arra gondolunk, hogy a világhírű Emilia Petrescu mellé kiváló fiatal hangversenyénekes gárdát nevelt fel olyan tehetségekből, akik a Verdi-Puccini repertoárral töltötték el a konzervatóriumi éveket! De nem csak ez van. Sok évi munka fekszik egyegy partitúrában, még mielőtt a zenekar próbálni kezd. A Bach előtti muzsika sok esetben restaurátori fantáziára, merészségre, tudásra, stílusérzékre és gyöngédségre szorul. Bakfark Bálint, vagy Kájoni János muzsikája néhány kódexszövegből kihámozandó dallamra szorítkozik, aminek aztán polifon harmóniában kell felcsendülnie. Milyen hangszerekkel? Mekkora együttessel? Micsoda muzsikusi, előadóművészi magatartással? Mik az árnyalatnyi, hangvételbeli és temperamentum-különbségek, amelyek a zenetörténetbe, az európai zenei köztudatba párszáz éves késéssel beköszöntő délkelet-európai zenei anyanyelveket egymástól megkülönböztetik? Hol az összefüggés, mi a folytonosság lényegi eleme Bakfark és Bartók, Kájoni és Enescu között? Az archeológus-karmesternek, a restaurátorhangszerelőnek azt szólamokban, összhangokban, zenei arányokban kell kifejeznie. És a zenei nagyzás századában, amikor a 80—100 éves operaházak és koncerttermek nem képesek befogadni a modern zeneszerzők műveihez megkövetelt hadosztálynyi, hadseregnyi óriászenekarokat, amikor az előző nemzedék nagyjai, mint például Stokowsky „modernizálva“, tehát mai szimfonikus zenekarra hangszerelt át Bach orgonaműveket. Bács Lajosnak van bátorsága hozzá, hogy újra felfedezze a tartalmi, s nem mennyiségi monumentalitást. Ha a Régi zene együttese muzsikálni kezd, feltámad, elevenen és boldogan egy nyugodt lélegzésű, szomjas tekintetű lelki világ s kimossa idegzetünket a közönyből. Nem pókhálós lomtár, nem templomi kegyelet és nem sznob tetszelgés színhelye Bács Lajos számára a zenei múlt, hanem meghitt, tiszta és boldog, szomjas világ, mint a gyerekkor. Halász Anna BÁCS LAJOS CSODÁLATOS VILÁGA MI SZERETNÉL LENNI ?mŰ VELŐDÉS az egész ország tudja, hogy is új színháza van már Vánsárhelynek, s némelyek azt is tudni vélik, hogy már fel is kellett volna avatni. Persze, ha kívülről nézi az ember, sok mindent jobban vél látni, mint ahogy belülről látszik. Mert mit is lát az ember kívülről? Hogy a főtéri foghíjat elfedő pannófal mögött mélyen bent, sártenger és omladék, épülő tömbházak, bólogató és csengető daruk, vicsorgó kotrógépek őrizetében, mesebeli kacsalábon forgó várak titokzatosságával készül négy éve a város új színháza. Ott áll egy éve bevakoltan, — mesterséges magaslaton, — alatta gépkocsiparkolóhely készül, — lépcsősor tetején, újabban pedig állólámpákkal körüldíszítetten, és valamelyik délelőtt a nyitvafelejtett ■ pannó-kapun be is lehetett az új térre menni. Az impozáns feljáró tetején legelőször ismerős sárga útburkolat ötlik szemünkbe. Ez az a Bernády-féle „csempekő", amellyel a század elején, főleg a meredekebb utcákat burkolták. Ez mindenesetre egy kapcsolódás a helyi színekhez. A jelek szerint tehát módos színházbelsőre is készülhetünk fel. A főbejárat kissé nyomottnak hat ugyan, de ha rövidesen rákerül Hunyadi László szobrászművész rézdomborítása, akkor már másként fog feltűnni. És belülről? A földszinti előcsarnokból két szép csigaívelésű lépcsősor visz az emeletre. Lent a fő látványosság: a vésett márványburkolat, valamint a korlát egy része úgy van kiképezve, hogy az egész a hall bizonyos sarkaiból modern térszobornak, vagy óriási kővirágnak látszik. Amíg a földszinti előcsarnokot a márvány, addig az emeletit a fa, a gobelin, a plüss uralja. E meleg anyagok a meghittség, otthonosság légkörét hivatottak sugározni. A mennyezet mélyedéseiből ezerszám függő üvegvilágítótestek a kontraszt kedvéért olyan hatást tesznek, mintha ereszről csüngő jégcsapok lennének. Jóformán készen van már a keleties ornamentikával burkolt falú nézőtér is. Huszonkét méter hosszú és hatszáz helyes — és minden egyes helyről kitűnően lehet látni a színpadot, nyakfacsar nélkül. Éppen egy táblányi világítótestet vontatnak föl csigaszerke- ÚJ SZÍNHÁZ - AB,C zettel a mennyezetre. Lélegzetállító művelet, az az érzésünk, bármelyik pillanatban megszaladhat a kötél s a sokszáz kristálybura óriási robbanással törik szilánkokra. Hány ilyen feszült pillanatot élhettek még át az építők, amíg idáig eljutottak! Száznegyven fényszóró világítja meg a színpadot. Ez majdnem tízszer annyi, amennyit a színház eddig a Kultúrpalota színpadán használhatott. A billentyűs vezérlőasztalt — a fényorgonát — nem nézhetjük meg, mert a helyiség be van zárva. A páholyok fölé tíz hangerősítőt építettek be, ezek a „körbefutó hang“ hatását is kelthetik majd. Amit eddig láttunk, az a tervrajzon az „A“ betűvel jelölt épületszárny volt. A „B" szárny az óriási — félrehúzható, süllyesztőkkel ellátott — színpadot foglalja magában a hozzátartozó zsebekkel. (A színpad csarnoknagyságú előkészítő tereit hívják így.) Kis alagútszerű folyosón jutunk le a süllyesztett — jelenleg fedett — zenekari árokhoz. Ezt föltétlenül meg akarjuk nézni, mert az a kósza hír járta (többek között) hogy elbliccelték a kivitelezésnél. Hát megvan! A zsinórpadlásra is feljutunk, bonyolult berendezésével egy nagyüzem fémszerkezeteinek hangulatát kelti. Hónapokig tart majd, míg a műszaki személyzet átáll, beletanul az új mesterségbe. A padlásszerkezet is érdekes látvány. Mint a pók hálója szövi be a betont a sok dróthuzal, s köti össze a tetővel. Hadd oszlassuk el tehát azt a másik mendemondát is, mely szerint a színház „fából van“. Végül a „C“ szárny. A majdani kispróbateremben még az építőtelep irányító mérnökének, Kelemen Ferencnek és személyzetének van az irodája. Tőle megtudom, hogy a színház a bukaresti ISART intézet tervei alapján épült. (Constantin Sulescu volt a főtervező). A kivitelezés komoly erőpróbájában részt vett a marosvásárhelyi I. számú építőipari vállalat, mint fővállalkozó, az ugyancsak helyi Augusztus 23 bútorgyár, az Ileforta Prodcomplex, a medgyesi üveggyár, a bukaresti Decorativa és Marmura, valamint helyi és máshova való képzőművészek. (A helyiek részvételi aránya szerintem nagyobb is lehetett volna.) A „C“ épületszárnyban megnézzük a tizenhárom nagy és kis öltözőt, a nagy és kis próbatermet, raktárhelyiségeket, irodákat. Ez a része több mint két hónapja beköltözhető állapotban van a színháznak, de odakint még nagy a sár, s addig nehéz a hurcolkodás. Visszatérünk az előcsarnokba. A plüss-szőnyegeket már leterítették, viszont a ruskicai vörösmárvány-lépcsők még nincsenek mindenütt felcsiszolva. Az oldalpáholyok bejáratánál is itt-ott hiányzik a falburkolat. És várják az ulefortól a korlátokra a fényezett faborítót. De ezek már igazán az utolsó simítások. Szépréti Lilla A MOZAIKSZÓKRÓL Szaporodnak nyelvünkben a mozaikszavak. A KISZ, esetleg az RKP tagjai vagyunk, az RSZK állampolgárai lévén, munkakötelezettségeinket az MTK szabályozza ; országunk tagja az ENSZ-nek, a KGST- nek ; falun élő honfitársaink többsége téeszben, azaz mtsz-ben dolgozik, esténként tévét, avagy tv-t nézünk ; ha külföldre, például az NDK-ba utazunk, repülőjegyet a TAROM, vasúti jegyet a CFR jegyirodájában veszünk, de utazhatunk az AEROFLOT, a SAS, a MALÉV, vagy más repülőtársaság gépein is, utazásunkat az ONT esetleg az ITI szervezi, és így tovább. Példamondatunkban 16 mozaikszó található, s bárki könnyűszerrel szaporíthatja hasonló kifejezésekkel az elkezdett sort. A mozaikszavak új elemei szókincsünknek, legfőbb jellemzőjük, hogy rövidítés útján , szóösszevonással, illetve betűszó-alkotással keletkeznek. A betűszók rendszerint több szóból álló tulajdonnév kezdőbetűiből jönnek létre, az ITI például az Ifjúsági Turistairoda tulajdonnév rövidítése. Létrejöhetnek betűszók köznevekből is, ilyen az mtsz, amely mezőgazdasági termelőszövetkezet szókapcsolatunkat helyettesíti esetenként Nyelvünk mintegy takarékoskodik a betűszók használatakor ; hosszú bonyolult kifejezéseket helyettesít rövid, tömör szócskával. Ez a szóalkotási mód új, és nem csak a magyar nyelvre jellemző. Először a századforduló táján tűnik fel, amikor néhány intézmény neve rövidül betűszóvá, később egyre gyakoribb lesz, napjainkban pedig rendkívül divatossá vált. Nyelvünkben sok országnév, például NDK, NSZK, VDK, intézmény- és szervezet neve, pl. KISZ, ENSZ, RSZÁSZ (Romániai Szakszervezetek Általános Szövetsége), sportegyesület-név, például UTA, ASA, CSM, FC Argeș stb. rövidült betűszóvá. Sok betűszó van a román nyelvben is : C.F.R., C.E.C., A.D.A.S., P.T.T.R., O.C.L. stb. más nyelvekben használt betűszavakra pedig idézzünk, néhány az újságolvasó előtt ismeretesebb hírügynökség neveként használt betűszót: PAP (lengyel), TASZSZ (szovjet), CTK (csehszlovák), BTA (bolgár), MTI (magyar), MEN (egyiptomi), VNA (vietnami) stb. Betűszóvá rövidült egyes nemzetközi szervezetek, intézmények neve is : ENSZ, UNESCO, UNICEF, FAO stb. A betűszók használata célszerű rövidségük következtében legtöbbször indokolt. Divatjuk azonban veszélyeket is rejteget. Sok betűszó csak azok számára érthető, akiknek szakmai szóhasználatához tartozik az illető kifejezés, s az ilyen szavaktól hemzsegő írott, vagy elhangzó közlés szinte rejtvénnyé változik a kívülálló számára. Másfelől a betűszó-használat túlzásai szürkítik is a nyelvet, kiszoríthatnak közhasznú, létjogosult kifejezéseket. Az idegen eredetű betűszók meghonosodási módja többféle lehet. Egyes betűszók eredeti formájukban kerülnek be nyelvünkbe, pl. CFR, UNESCO, UPI stb. Más, betűszavas formában is használt neveket értelemszerű fordításban használunk, anélkül, hogy a magyar megfelelőjük betűszó lenne, pl. C.E.C. — Letéti-és Takarékpénztár, O.C.L. — Helyi Kereskedelmi Vállalat stb. Megint más elnevezéseket lefordítunk, és magyar nevük kezdőbetűiből új betűszót alkotunk, ilyenek például az ENSZ, KGST, NDK. A betűszavak használatával kapcsolatosan helyénvaló felelevenítenünk néhány nyelvhelyességi tudnivalót. Amikor a magán-és mássalhangzók megoszlása ezt lehetővé teszi, akkor a betűszót úgy ejtjük ahogy írjuk : KISZ, ENSZ, MÁV stb. Ha viszont a mássalhangzók között nincs magánhangzó, pl. KGST, NSZK, CFR, akkor a szót a mássalhangzók ábécébeli neve szerint ejtjük, pl. kágéesté, eneszká, céefer stb. Írásban a tulajdonnévi alapszavú betűszók minden elemét nagy betűvel írjuk, s a betűk közé nem teszünk pontot, például RKP, VDK. A román nyelvben ilyenkor pontot teszünk az egyes betűk közé : C.E.C., P.C.R., O.N.U. stb. A közszói eredetű betűszavakat kisbetűvel írjuk, pl. mtsz, tv. Különösen kell ügyelnünk a betűszó előtt álló névelő helyes használatára. Ha a betűszó elején magánhangzót ejtünk, akkor a betűszóhoz az névelő járul, pl. az RKP, az NSZK. Ha a betűszó elején mássalhangzót ejtünk, akkor a betűszót az a névelő teszi határozottá, például a KISZ, a KGST. Mozaikszavaink másik csoportját a becsszó, viszlát, levlap típusú szóösszevonás útján keletkezett szavak alkotják. Ezek rendszerint valamilyen összetett szó, szókapcsolat részeiből, töredékeiből keletkeznek. A becsületszó, viszontlátásra, levelezőlap stb. szók összevont alakjai nálunk egyelőre csak a köznyelvben élnek, s mivel általában bizalmas hangulatúak, a választékos nyelvhasználatban kevés létjogosultságuk van. K. József Magda NYELV ÉS ÉLET — Mi leszel, ha nagy leszel? — fordulunk gyakran az óvodáshoz, a kisiskoláshoz és elnézően mosolygunk, ha azt válaszolja: űrhajós, vagy robotgyártó mérnök. — Mi szeretnél lenni? — tesszük fel, már nem játékosan, hanem komolyan a kérdést a tizenéves iskolásgyermekeknek, akiknek nyiladozó értelme már felfedezte a környező világ sokszínűségét, s akik lassan azzal is tisztába jönnek, hogy a lehetőségek milyen széles skálája nyílik meg előttük. Milyen pályára menjen, milyen mesterséget, szakmát válasszon, milyen irányban próbáljon tájékozódni? Hogyan tudja kiválasztani azt, ami hajlamainak, adottságainak a legjobban megfelel? Komoly kérdések ezek. Hiszen a véletlen vagy gyakran a csak vélt hajlam, nem egyszer olyan pályára juttat egyeseket, amelyen csak félig-meddig állják meg a helyüket, nem tudják képességeik, tudásuk legjavát nyújtani. Az ilyen ember önmagával elégedetlen, a társadalomnak sem tud teljesértékű hasznos tagja lenni. Ma már társadalmunk mind többet tesz az effajta pályatévesztés megelőzésére és kijavítására. Az oktatás formáinak és módszereinek állandó tökéletesítése folytán minden iskolásgyereket figyelemmel követnek és az alapvető, a legszükségesebb pályaválasztási irányítást megadják neki. Nagy szerepük van ebben az irányításban az iskolaműhelyeknek is. Főleg azoknak, amelyeket egy-egy üzem vagy vállalat segít, irányít, és ahol az iskolások nemcsak egy-egy mesterség szépségével ismerkednek meg, hanem a gyárban végzett gyakorlat folyamán a termelés egészét összefüggéseiben is látják, s pontosan fel tudják mérni részüket, szerepüket ebben az egészben. Ám ezenkívül a lényegében pedagógiai pályaválasztási irányításon kívül egyre gyakrabban és eredményesebben alkalmazzák a lélektani vizsgálatok alapján nyugvó pályaválasztási tanácsadást, melyeket jól felszerelt pszichológiai laboratóriumok segítenek. Az alábbiakban egy ilyen tudományos intézmény munkáját mutatjuk be. Egy éve annak, hogy az Arad megyei egészségügyi igazgatóság megszervezte a pszicho-szociológiai és orvosi kutatóközpontot, s ebben lélektani laboratórium is működik Ez a társadalmi rétegvizsgálatot, a különböző munkahelyi jelenségek tanulmányozását éppen úgy felada-Kérdezd meg a pályapszichológust is, hogy mire vagy alkalmas ftónak tekinti, mint ezeknek a problémáknak orvosi, egészségügyi feltevését. Bár a laboratórium az elmúlt egy esztendőben hasznos és értékes tevékenységet fejtett ki, nem sikerült tevékenységét mindezekre a területekre kiterjesztenie s munkája főleg az iskoláskorú gyermekek képességvizsgálatainak irányába tolódott el. Az e téren elért eredményei figyelemre méltóak és szép távlatokat ígérnek. A laboratórium munkatársai az eltelt évben főleg az iskolások érdeklődési irányának a felmérésével, képességvizsgálattal foglalkoztak s ezen a tudományos alapon adtak pályaválasztási tanácsokat. A laboratórium munkájának az a gyakorlati célja, hogy a gyermekek képességüknek, hajlamaiknak, egyéniségüknek megfelelő mesterséget válasszanak. Egy év után elmondható: sikerült tíz iskolát feltérképezni a szakmai vonzódás, az érdeklődés alapján. Tavaly márciusban az 1-es számú általános iskola román és magyar tannyelvű VIII. osztályának tanulóin kezdték el a vizsgálatot. 156 gyermek számolt be arról, hogy mi szeretne lenni. Az irányított kérdőívek használata aztán leszűkítette a kört, de még így is 18 féle mesterség közül lehetett választani. A kérdések között azonban szerepeltek olyanok is, amelyek az általános érdeklődésről, a műveltségi fokról, a szórakozásról, a szabadidő felhasználásáról szolgáltattak értékes információkat a pszichológus számára. S ebből kiindulva már a tavalyi „kísérleti“ nyolcadikosoknak megközelítő biztonsággal egyénenként ajánlani tudták a legmegfelelőbb szakmát, azt, hogy milyen mesterséget tanuljanak, vagy milyen szakiskolába, esetleg elméleti vagy szaklíceumba iratkozzanak. A vizsgálatnak alávetett tanulók 19 százaléka fogadta meg a pályaválasztási tanácsot. Ezek jelenlegi eredményei — tanulmányi vagy mesterség-elsajátítási — teljes mértékben igazolják a pszichológust. Kislétszámú munkaközösség dolgozik a pszichológiai laboratóriumban: Pávai Gyula főpszichológus, Popovetchi Liviu gyakorló pszichológus, Neamu Rodica asszisztensnő és Puskel Katalin asszisztensnő, aki a terepmunka, a család és környezetvizsgálat, a szociális felmérés elég nehéz feladatkörét látja el. Amikor eredményeik felől érdeklődöm, Pávai Gyula a következőket mondja: — Egy év nagyon rövid idő ahhoz, hogy munkánkban látványos eredményeket tudjunk felmutatni. Szeretnénk komoly, alapvető és tudományos lélektani pályairányítást végezni, elérni azt, hogy a gyermek képességei legyenek a döntők, akkor, amikor a szülők, tanárok és a gyermek maga is kimondja a jövendő életútját meghatározó szót. Egy gyermek jövője lényegében 14—15 éves korában dől el, amikor a nyolc általános után, ilyen vagy olyan pályára lép. Ekkor, ebben a kritikus pillanatban kell segítenünk, főleg azoknak a gyermekeknek, akiknek erre fokozottabban szükségük van A laboratórium munkatársainak egyik megvalósítása, hogy eddig tíz szakmából készítettek mesterségetbemutató, érdeklődést felkeltő mikro-monográfiát. Főleg olyan szakmák ezek, amelyeket az aradi gyermek itt, helyben megtanulhat és amelyben itt el is helyezkedhet. Ezek a kismonográfiák értékes segítséget nyújtanak a pedagógusoknak, osztályfőnököknek is az általános pályaválasztási irányításban. A kérdőíves módszert — amelyet már tavaly is alkalmaztak — az idén mind a tíz vizsgált iskolára kiterjesztették. A begyűlt kérdőívek alapján válogatják ki a „bizonytalankodó“ gyermekeket, azokat, akik nem tudnak határozni, vagy pedig egymástól teljesen elütő foglalkozásokat vallanak a legkedvesebbeknek. Ezeket a gyermekeket különböző teszt- és szakvizsgálatoknak vetik alá. A szubjektív tényezők kiiktatása, a hibapontok lecsökkentése érdekélen ugyanazokat a vizsgálatokat, különböző időközökben, kétszer, sőt háromszor is megismétlik. Ekkor már csaknem tökéletes tudományos biztonsággal javasolhatják, milyen pályára a legalkalmasabb, mi legyen végeredményben a gyermek. Nagyon sok érdekes és tanulságos esettel bizonyították, milyen lényeges az, hogy ne a szülők szubjektív vágya, hanem a gyermek képessége döntse el azt, hogy milyen pályára menjen, milyen mesterséget válasszon. És ebben értékes segítséget nyújthat a pszichológiai laboratórium, amelyet bárki felkereshet. Tehát jó úton indult el ez a szűk munkaközösség, értékes munkát végez, s nem rajta múlott és múlik, hogy más tevékenységi területen nem igénylik munkáját, szaktudását, hogy az aradi pszicho-szociológiai kutatóközpont egyelőre csak pályaválasztási kérdésekkel foglalkozik. Hogy munkájuk kiterebélyesedhessen még több segítségre, támogatásra és főleg a tudományos munka iránti nagyobb bizalomra van szükség Baktai Etelka Nagy gondot okozott mindenkor a pályaválasztás. Sokan bizony nem is tudják, melyik az a szakma, amely iránt elhivatottságot éreznek, és csak úgy, találomra, vaktában választanak mesterséget. Ezeken a gondokon próbál segíteni az utóbbi időkben az iskolák vezetősége. Hol pszichoszociológusok nyújtanak hasznos tanácsot az érettségiző fiataloknak, hol meg gyárakba, üzemekbe viszik csoportosan a tanulókat, és így megismerve a különböző mesterségek szépségeit, nehézségeit, könnyebb a döntés. Képünkön a gyergyóremetei líceum tanulói az asztalosmesterséggel ismerkednek a galócási kombinátban. (Munkatársunktól). AZ ELKENDŐZÉS MŰVÉSZETE (Folytatás az 1. oldalról) tolták át, amely aztán kiadta a Száva vezette egységnek.) Az üzletvezető tehát ennek a sörlerakatnak a főnökéhez sietett, s miután őszintén színt vallott, a segítségét kérte a dolog elsimításában. Együttes erővel két nappal előbbre keltezett átutalási jegyzéket állítottak ki, amely aláírások és pecsétek erejével bizonyítja, hog Száva László Ferenc 6325 liter bort küldött a sörlerakatnak rekondicionálás végett. Gegő Károly aláírásával bizonyította, hogy át is vette azt. A nemlétező bormennyiségről szóló nagyon is létező igazoló irat harmadik példányát (kettőt az aláíró felek vettek magukhoz) annak rendje és módja szerint leadták a kereskedelmi vállalat könyvelőségére. Az üzletvezető az igazoló papírt haladéktalanul átadta az ellenőrnek, az pedig, miután meggyőződött róla, hogy az okiratnak a vállalat könyvelőségén is nyoma van, elhallgattatta további kételyeit. Persze, ezt követően Gegő Károlynak voltak meglehetősen nyugtalan napjai. Mert mi történik, ha váratlanul hozzá is betoppan egy ellenőr és számonkéri a több ezer liter bort? Baj nélkül eltelt tíz nap, a tizenegyediken pedig újabb átutalási jegyzéket töltöttek ki, amelynek értelmében Gegő a „kapott” bormennyiséget hiánytalanul visszaküldi a 108-as számú üzletnek, amelyet az természetesen át is vesz. S még a szállítási költségeket és a rakodó munkások bérét is megtakaríthatták ... Persze, a harmadpéldányt ezúttal is elkönyvelték a vállalat könyvelési osztályán. Ily módon vándoroltak nemlétező bormennyiségek éveken keresztül. Egészen 1971. február 26-ig. Száva tehát előre tudott az ellenőr érkezéséről. Haladéktalanul megtette hát a szükséges óvintézkedéseket. Ezúttal Harcsa József, a boripari vállalat lerakatának főnöke volt a segítőkész jóbarát. Száva szinte bizonyosra vette, hogy felelőstársa nem fogja visszautasítani kérését,, így előre ki is töltötte a nyomtatott űrlapot, miszerint ő egy hónappal ezelőtt 1970 liter drága és 1040 liter olcsóbb asztali bort küldött el a lerakatnak, szintén rekondicionálás végett. Harcsa József alá is írta mind a három példányt. Ezúttal azonban időhiány miatt, vagy csupán az ügyintézés leegyszerűsítése kedvéért, a vállalat könyvelési osztályára nem küldtek egyetlen példányt sem. Száva nyugodtan várta hát az ellenőr érkezését, közben azonban az igazoló cédulán levő 1970 literes tételt, ami biztos, biztos, megtoldotta még egy nullával. Vágási Józsefnek azonnal át is adta az írást, s úgy gondolta, ezúttal is megúszta. Két-három nap múlva azonban Vágási hiába kereste az átirat másolatát a vállalati könyvitelben. Bálint Gyulával, a kereskedelmi osztály főnökével felkeresték Harcsa Józsefet. — Igen, megérkezett a szállítmány — válaszolta az kérdésükre. De amikor az ellenőrnél levő példányon meglátta az átjavított végösszeget, azonnal bevallott mindent. Sőt, mintegy megbizonyosodás végett, el is kérte egy pillanatra a szelvényt a gyanútlan Vágásitól Mint kiderült, csak azért, hogy apró darabokra tépje. Hasonlóképpen semmisítette meg a többi példányt is. Száva László Ferencnek ezután már nem volt mit takargatnia, kendőznie. Az ellenőr több mint 300 ezer lejes hiányt állapított meg. Talán csak az tűnt érthetetlennek számára, hogy Harcsa József s Gegő Károly miért vállalt bűnrészességet, csak úgy első szóra Szávával, miért voltérdekük elsimítani ezt a sötét ügyet? Hamarosan azonban erre is fény derült. De erről legközelebb. ÁLLÍTSD... (Folytatás az 1. oldalról) Iskolai és alkalmi műkedvelő rendezvények. Ezekben küzdünk a formalizmus ellen, azért, hogy valóságos tömegakciókká váljanak, élményt nyújtsanak, hatást gyakoroljanak egyénre és közösségre. Egyszóval: örömmel jöjjenek, elégedetten távozzanak. Pencsy Zsuzsánna aligazgató 10. számú líceum: — Óralátogatásaim alkalmával több ízben meggyőződhettem, hogy osztályfőnökeink milyen rendkívüli hozzáállással s tudományos pontossággal beszélik meg a tanulókkal a világ egyneműségének, a tudomány és vallás áthidalhatatlan ellentétének, a hiedelmek béklyói alól felszabadult ember szellemi-erkölcsi nagyságának kérdéseit. Az utóbbi hetekben nagyon jó benyomást gyakorolt rám Andreica Viorica Az ateizmus történelmi fejlődése és Veress Éva A vallás társadalmi gyökerei, s a kereszténység eredete című vita előadása. Mindketten arra törekedtek, hogy történetiségében, társadalmi ellentmondásaiban, az osztályuralmat mindig kiszolgáló lényegében mutassák be a vallást, fonákságait, s szembeállítsák a marxista-leninista tanítás megrendíthetetlen igazságaival. A tanulók hozzászólásai nemcsak az ismeretek sokoldalúságáról, a tematikához kapcsolható alapelvek széles körű hömpölygéséről tanúskodtak, hanem arról, hogy amit mondanak, azt a meggyőződés aranyfedezete emeli felbecsülhetetlen erkölcsi értékké. Jelentős szerepet vállal e vonatkozásban a KISZ-bizottság. Legutóbb Dunareanu Aurel történelemtanárt kérte meg a szervezet A biblia és hívői című előadásának megtartására. A napokban Farkas Zoltán egyetemi tanár a tantestületnek tartott előadást Ateista nevelés az iskolában címen. Szöllösi Ferenc igazgató Brassai Sámuel líceum: — A tudatba, érzelembe hatoló tudományos ateista nevelés feladatainak megoldásában jelentős szerepet kap a tanár egyénisége, szakmai felkészültsége politikai-ideológiai tisztánlátása. Líceumunk a tanárjelöltek gyakorló iskolája, tehát szoros kapcsolatot tart fenn a Babes-Bolyai egyetem különböző fakultásaival. Ez megadja a lehetőséget, hogy időnként találkozókat szervezzünk a tantestület és egy-egy tudományos kérdés szakavatott képviselője között. Legutóbb Tóth Sándor és Farkas Zoltán előadótanárok, valamint Sebestyén Péter lektor tartott előadást minálunk. Jó az együttműködésünk a pedagógialélektan katedrával. Bakó Béla és Zörgő Benjamin professzorok előadásai az ifjúságra roppant meggyőző erővel, a tantestületre az új módszerek lehetőségeinek felismerése szempontjából hatnak. Többízben megkértük az egyetem munkatársait, hogy a Szülők iskolájának tevékenységét is segítsék egyegy előadással. Hisz mondanom sem kell, hogy az iskolai oktatás és nevelés ellenlábasaként jelentkező tévhitek kiirtásában elmulaszthatatlan fontossággal bír a szülők nevelése. Dr. Ákossy Sándor tanár Brassai Sámuel líceum: — Az osztályfőnökök módszertani bizottságának vezetője vagyok, s e sokoldalú kitekintést követelő munka megalapozásához jelentős mértékben hozzásegítettek a próbatanításra bejáró egyetemi hallgatók, akik az ország különböző líceumainak híreit hozták el nekem. Sokszor elbeszélgettem velük, hogyan valósították meg tanáraik a nevelési elveket koordináló osztályfőnöki órák tevékenységét. Rendkívül sok értékes módszerről értesültem tőlük, ugyanakkor olyan panaszokról is hallottam, hogy ezeknek az óráknak a tematikája gyakran fulladt az ismétlődésbe. Ez ösztönzött arra, hogy nem csekély munkát igénylő átgondolással összeállítsam ezt a százhúsz címből felépülő tematikarendszert, mely a nevelés valamennyi alapkérdését az életkori sajátosságoknak megfelelő rendbe állítja, egyben lehetőséget biztosít az osztályfőnököknek, hogy tanulóik érdeklődésének, szükségletének megfelelően válogathassanak is közülük. E tematika-rendszerben — a társadalomtudományi tantárgyakkal, a pionír- és KISZ-akciókkal való paralelizmust elkerülve — számos cím foglalkozik a materializmus és idealizmus történelmi ellentétével, a meggyőződést kialakító ateista nevelés kérdéseivel. Az ilyen címek, mint Vallási szekták. Van-e halhatatlanság?, Vallás, babonák és jóslatok, Vallás- és szocialista erkölcs, A vallásos könyvek és a tudomány, Vallásos szokások stb. jól felépített óravezetés mellett a tanulók érdeklődésével találkoznak, élénk vitákat robbantanak ki, tételes kijelentések helyett a józan felismerés önnevelésével hatnak. Általában, óvakodnunk kell a tételes kijelentésektől, a tanulót a felismerés útján vezetni kell, mert akkor lehetünk igazán nyugodtak, ha az igazságot ő fedezi fel magának ... 1973. MÁRCIUS 23., PÉNTEK Gáli Dénes tanár Brassai Sámuel líceum: — A biológia egyik meghatározása ez is lehetne: az ateista nevelés elsődleges tantárgya. Tudományos pontossággal cáfolja, nevetségessé teszi a vallás hiedelmeit. Az élővilág evolúciója szöges ellentétben áll az idealista nézetekkel. Bár történtek próbálkozások e kettő összeegyeztetésére, józan ésszel ez lehetetlen. Líceumunk híres gazdag szertáráról — nem véletlenül tervezzük egy biológiai speciális osztály létrehozását —, lehetővé teszi a konkrét, szemléltető bizonyításokat, a materialista „Lásd és hidd“ igazolását. Lényegében módszertani-taktikai kérdés, mennyire mélyen és alaposan aknázzuk ki a tantárgyban adott lehetőségeket a filozófiai, meggyőződésrendszeri tételek alátámasztására. A növény- és állattan alapismereteinek áttekintése után az általános biológia összpontosítja, történetiségében szűri le a tanulságokat. Az ember származásának történetét logikai-dialektikus láncban kell bemutatni — Arisztotelésztől Darwinig és Engelsig s innen a jelenkori tudomány felfedezéseiig—, s íme kész az ellen-biblia ... Meggyőződésem, hogy — ha olykor előfordul! — a tanulók kapcsolata a vallással nem idealista felfogásból, tényleges hitből fakad, hanem ünnepek felületi-hangulati kihatásaiból, amikor is „megtisztelik“ a család hagyományait...