Előre, 1973. március (27. évfolyam, 7872-7898. szám)

1973-03-21 / 7889. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • București • Románia Szocialista Köztársaság XXVII. évfolyam 7889 szám ------ 6 oldal ára 30 báni ------ 1973. március 21., szerda ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSA 4.nm4inM­­ TÖRVÉNYEREJŰ RENDELET — a 109/1913. számú és a 139/1973. számú A LAKÁSÁLLOMÁNY törvényerejű rendelettel bevezetett „»«»f« szükségállapot megszüntetéséről __—__ Tekintettel a szocialista egységek dolgo­zói, a katonák, az egész munkaképes lakos­ság kollektív erőfeszítése nyomán a masz­­szív havazás és hóvihar következményeinek felszámolása érdekében foganatosított in­tézkedésekre, Románia Szocialista Köztársaság Állam­tanácsa elrendeli: 1. szakasz. - 1973. március 20-tól kezdve megszűnik az 1973. március 14-i 109. szá­mú törvényerejű rendelettel, illetve az 1973. március 16-i 139. számú törvényerejű ren­delettel bevezetett szükségállapot a hóvihar és a havazás által érintett Bukarest muni­­cípiumban és megyékben. 2. szakasz.­­ A közúti és a városi forga­lom normális menetének biztosítása érdeké­ben érvényben maradnak a személygépko­csikra vonatkozó alábbi közlekedési korlá­tozások: a) a Bukarest municípiumban, valamint a 109/1973. számú és a 139/1973. számú törvényerejű rendeletben megjelölt megyék­ben működő szocialista egységek 1973. március 24-ig 24.00 óráig a gépkocsiállo­mányukhoz tartozó személygépkocsiknak legfeljebb 50 százalékát állíthatják forga­lomba; b) a fenti időpontig tilos a személyi tulaj­donban levő személygépkocsik forgalomba állítása az a) pontban megjelölt közigazga­tási-területi egységek közútjain, illetve a városok utcáin. NICOLAE CEAUȘESCU, az Államtanács elnöke A nagyarányú havazás és a hóvihar következményeinek felszámolására alakult Központi Parancsnokságtól A masszív havazás és a hóvihar következ­ményeinek felszámolására alakult Központi Parancsnokság arról tájékoztat, hogy a szükségállapot bevezetéséről szóló állam­tanácsi törvényerejű rendelet előírásainak alkalmazása révén a helyzet normálissá vált az összes érintett megyékben. Rövid idő alatt szabaddá tették az utcákat és a köz­utakat, a vasutakat, állomásokat és rendező pályaudvarokat, az ipari, kereskedelmi egy­ségek és az állatfarmok felé vezető utakat, biztosították a termelés, a villanyerőművek és -üzemek szakadatlan működését, a gazdasági egységek normális műszaki-anya­gi ellátását és a lakosság mezőgazdasági élelmiszertermékekkel való ellátását. A hó­vihar következményeinek felszámolása és a gazdasági-társadalmi tevékenység gyors helyreállítása érdekében a pártszervek és -szervezetek, a vállalati munkaközösségek és vezetőségeik, a katonai egységek és az egész munkaképes lakosság minden megyé­ben éjjel-nappal dolgozott, magas fokú fe­lelősségérzetről és állampolgári öntudatról téve tanúbizonyságot. A szükségállapot megszüntetésével egy­idejűleg a Központi Parancsnokság meleg köszönetét fejezi ki szorgalmas munkásosz­tályunknak , amely szüntelenül ezeknek az akcióknak az élén állt, és ugyanakkor biz­tosította a gyárak és az üzemek szakadat­lan termelését­­, a parasztoknak és a többi mezőgazdasági dolgozónak, akik kitartóan dolgoztak, hogy megvédjék a hóvihar követ­kezményeitől a szövetkezetek és az állam társadalmi vagyonát. A Központi Parancsnokság úgyszintén meleg köszönetét nyilvánítja hadseregünk katonáinak a hóeltakarítási akciók sikeré­hez való döntő hozzájárulásukért, továbbá az ifjúságnak, az iskolásoknak és a diákok­nak, akik tanáraikkal együtt nagy számban kapcsolódtak be a közlekedési utak szabad­dá tételébe. A Központi Parancsnokság mély köszöne­tet mond az összes dolgozóknak — a szál­lítási dolgozóknak, a kereskedelmi és köz­szolgáltatási egységek, az állami intézmé­nyek alkalmazottainak, a háziasszonyoknak, a nyugdíjasoknak — az érintett megyék egész lakosságának azért, hogy olyan hatá­rozottan válaszoltak a hóeltakarítási akció­val kapcsolatos felhívásra. A Központi Parancsnokság meggyőződé­se, hogy a lakosság továbbra is mindent el­követ a hóvihar következményeinek végleges megszüntetéséért, azért, hogy minden helyen jó feltételek között folytatódjék a munka. NICOLAE CEAUȘESCU, Románia Szocialista Köztársaság Fegyveres Erőinek főparancsnoka AZ ARO-VILÁGMÁRKA Az utóbbi napokban, amikor a fővárosban csaknem teljes e­­gészében megbénult a forgalom, és hernyótalppal felszerelt ka­tonakocsiknak kellett utat tör­niük a csaknem egyméteres hó­ban, a főváros lakói csodálkozva nézték, ahogy a könnyed, kicsi román terepjáró, az ARO, min­den különösebb nehézség nélkül hagyja maga mögött a hótorla­szokat, birkózik meg a nedves, csúszós háborította úttal. Nagyobb csodákat is művelt, nem is olyan rég az ARO 23, 3500 méteres magasságig mászta meg a Hima­lája nyaktörő utait. Mint a musceli Mechanikai Művek szakemberei közölték, rö­videsen újabb típussal gyarapo­dik az ARO-család. A 241-es négyajtós lesz, karosszériája még korszerűbb, kellemesebb vo­nalú mint elődjéé. Teljesítőké­pessége is nagyobb lesz, mint az eddigieké, a legelső itt gyártott terepjáró, az M­ 57-es még csak 50 lóerős volt, maximális sebes­sége pedig nem haladta meg az óránkénti 35 kilométert, ezzel szemben a legutóbbi modell, az ARO—240-es már 80 lóerős, és óránként akár 100 kilométeres sebességet is kifejthet. A 241-es még ezeket a paramétereket is túlhaladja. Nem csoda tehát, ha az ARO-család tagjai egyre nép­szerűbbek az országhatárokon túl is. Az idén például nem ke­vesebb mint 40 országba expor­tálnak a musceli gyár legfia­talabb termékéből. (Munkatár­sunktól) Az RKP KB 1971 novemberi plenárisán kitűzött feladatok szellemében ALKALMAZZUNK MINÉL VÁLTOZATOSABB FORMÁKAT A KOMMUNISTA NEVELÉSBEN Székelyudvarhely gyümölcsöző hagyománya, hogy a város — mint szellemi-művelődési kisugárzó erő — következetes hozzájá­rulással mozdítja elő a környék falvaiban uralkodó tudati-eti­kai normák fejlődését. Az RKP KB 1971 novemberi plenárisán megszabott feladatok szellemében a municípiumi szocialista mű­velődési és nevelési bizottság a városi iskolák igazgatóságaival és tantestületeivel széleskörű akcióprogramot dolgozott ki az állan­dó jellegű, közvetlen felelősség kialakításáért, aminek a lényege az oktatási intézménynek és kollektívájának egy-egy falu felett vállalt patronálása. Ennek az új szervezési formának eredményei­ről beszélgettünk ALBERT DÁVID tanárral, a Székelyudvarhely municípiumi szocialista művelődési és nevelési bizottság elnö­kével. — Az új szervezési formára va­ló átállás jó ötlet volt. Erről mind ellenőrző-elemző körútjaim, a fal­vak lakosságával folytatott beszél­getéseim során, mind az évenként megrendezésre kerülő gyűléseken is számot vethetek. A patronálás feladata elsősorban a kisebb, el­­hanyagoltabb falvakra terjed ki, azokra, amelyekben egyetlen tanító működik, aki a legnagyobb jószán­déka és tenniakarása ellenére sem képes a kívánalmaknak, a pár­tünktól a közművelődés számára megszabott feladatoknak megfe­lelő tevékenységet kifejteni, így az 1. számú általános iskola Küküllő­­keményfalvát, a 2. számú általános iskola Árvátfalvát, a mezőgazdasá­gi szaklíceum Patak- és Ócfalvát, a Pedagógiai líceum Hodgyát és Farcádot patronálja. — Hogyan történik a po treg­­nálás? — ősszel, a faluművelő élet „sze­zonnyitásakor“ a szocialista műve­lődési és nevelési bizottság a párt- és állami szervek illetékeseivel e­­gyüttműködve a vonatkozó pártdo­kumentumok alapján elkészíti a munkatervet úgy, hogy minden hétre essen egy-egy megnyilvánu­lás. Bizottságunk útmutatásai ér­telmében az előadásoknak rövi­deknek, magvasaknak, a közön­ség műveltségi színvonala szerin­tieknek, szemléleteseknek kell len­niük. Az utóbbi követelmény ér­dekében a közleményeket film­vagy diafilm-vetítések egészítik ki Mivel az egyes csoportok tagjai az eltelt évek során igen jól megis­merték a patronált falu lakosságá­nak műveltségi és érdeklődési szintjét, fejlesztésének indítékait és módszereit, útmutatásaink gya­korlatba ültetésével többnyire sem­mi hiba sincsen. Éppen a patroná­­lók és a patronáltak viszonyában kialakuló kapcsolat közvetlensége, meghitt őszintesége jelzi a beveze­tett forma helyességét, előremutató jellegét. Minden alkalommal két előadás hangzik el. Arra törek­szünk, hogy ezek lehetőleg közle­mény­ciklusok legyenek, vagyis u­­gyanaz az előadó több előadáson keresztül fejlessze, mélyítse át Juhász Zoltán (Folytatása a 2. oldalon) 1973 — AZ ÖTÉVES TERV HATÁRIDŐ ELŐTTI TELJESÍTÉSÉNEK DÖNTŐ SZAKASZA A SZAKEMBER ELÉGTÉTELE • A TERMELÉS ÉS A TUDÁS NAGYSÁGRENDJE • TANULÓK, TANÁROK TULCSÁN • MIT ADHAT MÉG A BAUXIT? • ÚJABB VEGYIPARI ŐSBEMUTATÓRA KÉSZÜL A NAGYVÁRADI TIMFÖLDGYÁR N­yolc év nem nagy idő, külö­nösen nem egy­essem életé­ben. De ennyi idő alatt na­gyon sok jelentős esemény történ­het. 1965-öt írtunk akkor. Nagyvá­radom az ország első timföldgyárá­nak indítási éve volt ez. Teljesen új, számunkra eddig idegen ipar­ágat, az alumíniumgyártást terem­tettük meg. Az új üzem, kezdő és egyben fia­tal munkaközössége aránylag rövid idő alatt, felhasználva a külföldi tapasztalatcseréken, a szakirodalom olvasásával szerzett tudást, napról­­napra szakavatottabban oldotta meg a timföldgyártást. Nemcsak ter­meltünk ezekben az években, ha­nem egyidejűleg a gyártást is fej­lesztettük, mennyiségileg növeltük. Az eltelt nyolc év alatt az üzem termelőképessége majdnem kétsze­resére gyarapodott, minden évben jelentősen túlszárnyaltuk a meny­­nyiségi terveket, a termelés gazda­ságosságáról pedig sokat megtud­hat az érdeklődő abból, hogy ta­valy egy tonna timföld előállításá­hoz elegendő volt az 1965-ben rea­lizált önköltség 63 százaléka. Nem értük el könnye­n ezeket az eredményeket, nem is egyik napról a másikra, nem tulajdonítható sze­rencsés helyzetnek, vagy a vélet­lenek ilyetén alakulásának. Már akkor, amikor a timföldgyártást csak szakkönyvekből ismertük, ta­nultunk, sokat tanultunk. Tanultunk aztán minden egyes termelési cik­lussal könyvből és a gyakorlatból. Szervezetten és egyénileg. Az ed­dig előállított több mint 1 millió tonna timföld értékes, tudásban leg­alább ilyen nagyságrendű munka­­közösséget nevelt, alakított ki. Most, hogy a tulceai testvérüzem épül, a nagyváradi szakemberek nagy részt vállalnak magukra a szakmunká­sok, szakmérnökök, technikusok ki­képzésében, felkészítésében. Jóleső érzéssel váltunk egyszeriből tanu­lókból tanárokká. Ebben az időszakban, amikor or­szágunk egész dolgozó népe, a párt kezdeményezésére, és vezetésével, elkötelezte magát az ötéves terv határidő előtti teljesítésében, a tul­ceai kollegákkal együtt vállvetve dolgozunk, hogy a helyszínen és minél hatékonyabban megoldjuk a timföldgyártás újabb problémáit. Közben mi itthon is új események elé nézünk, új dolgokat készítünk elő. A timföldgyártáshoz felhasznált nyersanyag — a bauxiton, alumí­­niumoxidon kívül — amelyből a timföld készül — még számos érté­kes vegyületet tartalmaz. Miközben termeltünk, és az évekkel együtt mindig többet, a nagyváradi tim­­földgyárat értékes kutatóközponttá is átalakítottuk, és éppen a bauxit komplex felhasználása érdekében. Hosszú hónapok kitartásának kö­szönhető, hogy végül sikerült a bauxitból kivonni a nagyon fontos vegyületet: a vanádiumpentoxidot. Talán már sok esetben közhelynek is számít, mégis ide kell írnom, hogy az országban először nekünk sikerült ez. A vanádiumpentoxidot, fejlődő vegyiparunk számára e nagyon ér­tékes nyersanyagot, eddig külföld­ről szereztük be, az általunk kidol­gozott módszer alapján azonban nemsokára ipari méretekben gyárt­hatjuk. A beállított kapacitás kielé­gíti a belföldi szükségleteket, sőt jelentős mennyiséget külföldre is szállíthatunk. Az új nyersanyag termelési folyamatát nagyfokú gaz­daságosság jellemzi. Miért mondom ezt? Azért, mert az új nyersanya­got a timföldgyártás technológiai fo­lyamatának aluminát oldatában le­vő, eddig felhasználatlan sókból termeljük ki. Mostanáig egy tonna bauxitból 1083 lej értékű terméket állítottunk elő, a vanádiumpentoxid gyártásával az érték 1101 lej lesz. És megint tanulunk Miközben é­pül az új részleg, készülünk arra, hogy minél gazdaságosabban indít­suk be és vezessük le a termelést, kezdve az első ciklussal. Nyolc évvel ezelőtt nem is gon­doltuk, hogy 1973-ban újból „ősbe­mutató“ lesz a nagyváradi timföld­gyárban. Márpedig az új részleg be­indítása beillik ennek, annál is in­kább, mert olyan szinten járul hoz­zá a nyersanyag magasfokú érté­kesítéséhez, ahogyan azt pártunk vezetősége, személyesen főtitkára el­várja a szakemberektől. Premier lesz újból Nagyvárad vegyiparában és az ország alumí­niumgyártásában. És reméljük, rö­videsen ezt is újabbak követik, mert anyagi lehetőségeink, a szakembe­rek leleményessége kimeríthetetlen. Nagy Imre közgazdász, a nagyváradi timföldgyár tervosztályának vezetője „Az eltelt nyolc órz alett a ü­zem termelőképessége majdnem kétszere­sére gyarapodott. M­árciust, a rügyfakasztó évszak kezdetét, a legelőtisztítás hó­napjának nevezték ki a Ko­­lozs megyei falvakban. És, hogy mennyire nem formális az elne­vezés, bizonyítják a bokroktól, gaznövényektől már megszabadí­tott területek: Szentpálon 150, Ik­lódon 150, Mócson 60, Bábolnán 80, Kőrösfőn 170 hektár füves domb­oldalról eltűntek a hozamcsökken­tő ágak, burjánok. Gyerekek, fel­nőttek, pionírok, KISZ-tagok, mész­­gazdák dolgoznak szabadidejük­ben azért, hogy bőtermővé változ­tassák a legelőket. Májusban több mint 100 000 hektáron sűrű gyep­­szőnyeg kell hogy várja az illa­tokat. Az RKP KB legutóbbi plénumán pártunk főtitkára világosan kifej­tette : „AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS TERÉN TERVBE VETT FELADATOK TEL­JESÍTÉSE MEGKÖVETELI, HOGY HATÁROZOTT INTÉZKEDÉSEKET TEGYÜNK A TAKARMÁNYALAP BIZTOSÍTÁSÁRA.“ A legelők füve a legolcsóbb ta­karmány. Éppen ezért örvendetes, hogy a Kolozsvár környéki gaz­dák már kora tavasszal gondoskod­ni kezdtek az állatok nyári elesé­­géről. És nem álltak meg a legelő­tisztításnál, jelentős területen ja­vítottak a talaj tápanyagkészletén is. Hogy néhány példát említsünk: Vádon 80, Gyekén 230, Réceke­resztúron 380 hektáron szórtak ki termés­növelő vegyi anyagokat. Eb­ben az esztendőben nem kevesebb, mint 2200 tonna nitrogén alapanya­gú­ és 350 tonna komplex műtrá­gya, valamint 450 tonna szuperfosz­fát kerül a gyepes területekre. E­­mellett majdnem 3000 hektáron természetes trágyával javítják a füvekkel benőtt földek termőké­pességét a Kisszamos menti föld­művesek. A megyei rét-legelőgazdálkodási vállalat munkatervében hosszú lis­ta sorolja a tennivalókat, amelyek mind tonnákkal gyarapítják a tée­szek takarmánykészleteit, így 600 hektáron nemes perjék magvait vetik el, 100 hektáron talaj lem­osó­­dást gátló munkálatokat végeznek, 30 hektáron lecsapolják a fölös vi­zet, 20 hektárt öntözésre rendez­nek be és mindörökre elűzik a szá­razságot ezen a területen. Az állattenyésztésben a jövedel­mező termelés elsődleges feltétele a szükséges takarmánymennyiség biztosítása. Olyan alapszabály­­ ez, amelyet mindenki tud, de amit sok helyen nem tartottak be. Az elmúlt években nem egyszer csak alig biztosították a napi állatelesé­­get a sárga színű domboldalak, a tavaly viszont már volt határ Ko­­lozs megyében, ahol még ősszel is zöldellt a fű. Idén még a sokszínű évszaknak is sűrű gyepszőnyeget kell találnia minden legelőn, mi­vel ez végső soron több tejet, gyapjút, húst, nagyobb jövedel­met, a nemzetgazdaság szükségle­teinek mind jobb kielégítését je­lenti. Román Győző MÁRCIUS - A LEGELTUSZTÍTÁS HÓNAPJA a Kisszamos menti termelőszövetkezetekben A 3. OLDALON, KEZELÉSÉRŐL AZ RKP KB VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE Március 19-én Nicolae Ceausescu elv­társnak, a Román Kommunista Párt főtitká­rának az elnökletével ülést tartott az RKP KB Végrehajtó Bizottsága. A Végrehajtó Bizottság megvitatta a Ro­mánia Szocialista Köztársaság vámtarifájára vonatkozó törvénytervezetet, valamint a vámtarifa alkalmazásával kapcsolatos más szabályozó rendelkezéseket. Elhatározta, hogy az ülésen elhangzott megjegyzések alapján az előírásokat javítják, majd a ter­vezetet beterjesztik a Nagy Nemzetgyűlés­hez. A Végrehajtó Bizottság úgyszintén megvi­tatta a környezetvédelmi törvénytervezetet, s elhatározta, hogy nyilvános vitára bocsátja, majd beterjeszti a Nagy Nemzetgyűléshez. A Végrehajtó Bizottság Nicolae Ceausescu elvtárs javaslatára úgy döntött, hogy a föld­alap megóvása és optimális kihasználá­sa céljából magas szakképzettségű szak­emberekből külön szervet alakítanak, s megbízzák: egységes koncepcióban állítson össze tanulmányokat, továbbá országos programot a mezőgazdasági területeken levő fölös vízmennyiség lecsapolásáról és az árvizek leküzdéséről. A Végrehajtó Bizottság elhatározta, hogy a program kidolgozásába bevon a Mezőgazdasági és Erdészeti Tudo­mányok Akadémiája keretében, az agronó­miai intézetekben, valamint más szakintéze­tekben működő egyes szakembereket, to­vábbá hidrotechnikai, hidrográfiai, geográ­fiai és más szakembereket. A Végrehajtó Bizottság elhatározta, hogy a Mezőgazda­­sági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztérium, a megyei néptanácsokkal együtt, haladék­talanul állítson össze az árvíz leküzdésével kapcsolatos programot az ország összes övezeteiben, főként a masszív havazástól érintett övezetekben, s e programot ezen a tavaszon hajtsák végre. A Végrehajtó Bizottság befejezésül folyó ügyeket intézett el.

Next