Előre, 1973. november (27. évfolyam, 8081-8106. szám)

1973-11-04 / 8084. szám

ELŐRE I » HÍREK » TUDÓSÍTÁSOK » HÍREK » TUDÓSÍTÁSOK • HÍREK »TUDÓSÍTÁSOK » | | IV. évnegyed — XI. hónap, 30 nap Az évből eltelt: 308 nap Hátra van még: 57 nap Napkelte: 6.56 Napnyugta: 17.05 Holdkelte: 13.43 Holdnyugta: — A KÖZPONTI METEOROLÓGIAI INTÉZET JELENTI A következő 24 órában szép idő várható. Változó felhő­zet, többnyire derűs égbolt. Gyenge, mérsékelt szél. A hőmérséklet fokozatosan e­­melkedik. Legalacsonyabb hő­­mérsékleti értékek: mínusz 9 és plusz 1 fok között, legma­gasabbak: 3 és 13 fok között váltakoznak. A hajnali és esti órákban több helyen ködkép­ződés. A hegyekben derűs, hideg idő. Mérsékelt szél. Televízióműsor VASÁRNAP I. műsor: 8.00 Reggeli torna • Egészség­ügyi tanácsadó 8.30 Pionírműsor 9.25 Folytatásos film: Daktari 9.50 Faluműsor II. 00 MAGYAR NYELVŰ ADÁS 12.30 Katonai adás 13.00 Vasárnapi esztrádműsor 16.40 Folytatásos film: Az utol­só percben III. 17.15 Sportmagazin 18.50 Suceavai folklór 19.15 Reklámmű­sor 19.20 Ezeregy este 19.30 Tévé-híradó ■ 20.10 A hét riportja: Torgovis­­tei acélöntők 20.30 Reklámműsor 20.40 _ Film :Szerenád a Nap völ­gyében — főszerepben Sonia Hennie, a híres műkorcsolyá­zó bajnoknő 22.00 Tévé-híradó • Sport II. műsor: 11.00—13.00 A George Enescu Filharmónia szimfonikus ze­nekarának hangversenye, ve­zényel Theodor Costin. Mű­soron Th. Rădulescu: ünne­pi nyitány; Dvorak: Gordon­kaverseny, előadja Kariné Georgián (Szovjetunió); Rach­maninov: III. Szimfónia "O.I0 Gyermekek kedvencei: A kis fecske *20.40 Tudományos kilátó 21.05 Operaközvetítés: Doni­zetti: Don Fascuale ■— a fő­városi Operaház művészeinek előadásában 22.00 Folytatásos film: Mannix (ismétlés) HÉTFŐ I. műsor: 17.30 Francia nyelvlecke, 67. 18.00 Telex 18.05 Napirenden: Máramaros megye 18.20 Otthonunk 18.40 Modern operettrészletek 19.00 Színházi híradó 19.15 Reklámműsor 19.20 Ezeregy este 19.30 Tévé-híradó 20.00 A hét dala 20.05 Tévé-ankét: Mit kíván a vevő? 20.40 Dalok a hazáról és a párt­ról 20.55 A tévé irodalmi-művészeti szemléje 21.35 Reklámműsor 21.40 Folytatásos film: Fiatal lányok II. 22.30 Napi eseménykrónika REDACTIA $1 ADMINISTRATE ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUCURESTI — CASA SCINTEI) BUKAREST TÁJÉKOZTATÓ SZOLGALATUNK TELEFONSZAMA: 18 03 02 VIDÉKI FIÓKSZERKESZTŐSEGEINK: Kolozsvár (Piata Libertatii 31. II. emelet, telefon 2­22 44), Brasse­­sti Dobrogeanu Ghe­­rea 17. telefon 21117, vagy 2 12 83); Marosvásárhely (Pia­ta Trandafirilor 20. telefon 154 18); Temesvár, (Bd. 30 Decembrie 3. telefon 1 98 64); Csíkszereda (str Patinoarului A/2 Scara B telefon 1 12 82); Szatmár (str. Arinilor 2. te­lefon 1 22 12); Arad (str. Unirii 2 telefon 1 42 07); Sepsiszentgyörgy (Cartierul Simeria, telefon 1 15 73); Zilah (Piata Teilor 1, Camera 2, te­lefon 1 19 61). ELŐFIZETÉSEKET FELVESZ­NEK A POSTAHIVATALOK ÉS LEVÉLKEZBESÍTŐK - ELŐFI­ZETÉSI DÍJ EGY HÓNAPRA 8 LEJ, NEGYEDÉVRE 24 LEJ FÉLÉVRE 48 LEJ, EGY ÉVRE 96 LEJ. Apróhirdetéseket az ISZAP reklámügynöksége útján ve­szünk fel (Aganjia de publi­citate ISIAP Bucuresti, str Vissarion nr 6, sectorul 1, telefon 13 52 06). A vidéki ap­róhirdetések postán is felad­hatók. Ellenértéküket (1,50 lei Szávánként) pénzutalványon kell elküldeni ugyanerre a címre, megjelölve a folyó­­számla számát: Cont ISIAP 64 03 01 53. BN RSR filiala sectorului 1. HÁT ÍZT még gyakorolni KELL! Nemrég, a borszéki erdőkben barangolva, a véletlen össze­ho­­zott Orodean Aurel brassói munkással. A derék férfi megelégelte, hogy a Bagolyvár felé vezető ösvény közelében lévő borvíz-forrá­­sokból a markukkal isznak a kirándulók. Vásárolt tehát három da­rab zománcozott csuprot és mindegyik forráshoz tett egyet. Jótékony célú cselekedetébe egy noteszlappal segítettem be, melyre azt írta: „Kérem, ne vigye el a csuprot, mindjárt abban a megtisztelte­tésben volt részem, hogy az egyik ivó alkalmatosságot én használ­hattam először. így alkalmam volt leolvasni az árát: 4 lej és 95 baniba került. Háromszor 4,95, az ugye annyi mint 14 lej és 85 bani. Nem nagy pénz. Három-négy üveg sört ihatott volna rajta Gräfean Aurel, ám ő lemondott róla, hogy inkább sok ismeretlen embernek örömet szerezzen. Az is lehet, hogy ezért a néhány lejért a vártnál valamivel kevesebb ajándékot vitt haza Borszékről sze­retteinek. Bevallom, már az elején kételyeim támadtak, hogy vajon érde­mesek vagyunk-e Aurel barátunk bizalmára. Izgalommal figyeltem tehát a csuprok sorsát. S amire gondoltam, a negyedik napon bekö­vetkezett — mind a három csupornak lába kelt. Mivel Aurel köz­ben hazautazott, csak néhány friss ismerősömmel tárgyalhattam meg az ügyet. Miután dühünk szép lassan lelohadt, higgadt bölcses­séggel arra a következtetésre jutottunk, hogy négy nap is eredmény. Azért sokat kell még gyakorolnunk az ilyen semminek látszó em­berbaráti tetteket, hogy megérjük: használat után minden vissza­kerüljön a helyére! SIKE LAJOS ROMÁN KÖNYVEK KÜLFÖLDÖN A szófiai Narodna kultúra könyvkiadó román klasszi­kusokat jelentetett meg Nic­o Murafov kritikus gondozásában. A kötetben több mint 50 Emi­­nescu-verset, Caragiale-színdara­­bokat és Sadoveanu A balta cí­­mű alkotását olvashatja a bol­gár nagyközönség. A göteborgi Coecklberghs Bokforlag svéd kiadó sorozatot indított a román irodalom be­mutatására. Az első kötet Go­ran Borge svéd regényíró romá­niai útijegyzeteit tartalmazta, a most megjelent két kötetben Zaharia Stancu Ce múlt te­am iubit és Uruma, fiica tatarului regénye jelent meg. A svéd ki­adó újra megjelentette a Des­­culț és a Jocul cu moartea című regényt. Zaharia Stancu Matra című regényt megjelent cseh nyelven, az Uruma, fiica tatarului című regénye pedig törökül. A Szovjetunióban a Hudo­­zsesztvenaja literatura kiadónál újabb Mihai Beniuc-kötet látott napvilágot. A kötet bevezető ta­nulmányát Eduardasz Mezselak­­­isz írta. (Agerpres) ■........................ ...... "-1 S­epsiszentgyörgyön vendég­­*■' szerepelt a napokban a bras­sói Drámai Színház Arthur Mil­ler: A szálemi boszorkányok cí­mű darabjával. Ezzel az elő­adással rendszeressé válik a brassói Drámai és Dalszínház, valamint a Filharmónia sepsi­szentgyörgyi szereplése. Az 1973- 74-es évadban mindhárom együt­tes havonta tart majd bérletes előadást a megyeszékhelyen. Budapest, Bartók Béla út. Ott, ahol a nagy zeneszerző ne­vét viselő utca Buda legforgal­masabb terébe, a Móricz Zsig­­mond körtérbe torkollik nem túl nagy, de így kívülről nézve is tetszetős, mutatós étterem áll. Ez volt régen, a Borostyán ven­déglő. Régen. Néhány hónappal ezelőtt. Aztán egy szép napon bezárt a Borostyán, termeiben a fürgemozgású pincérek helyett építőmunkások, kőművesek, asz­talosok sürögtek-forogtak. A törzs­vendégek hamarosan tudomást szereztek róla, és nemsokára sziltében-hosszában mesélték: na, még néhány hét, is ehetünk, akár naponta is a finom, szaf­tos mititejből. (Amelyet csaknem minden Romániába utazó turis­ta oly különös előszeretettel fogyaszt.) Rekordidő mindössze néhány hónap alatt befejeződtek az át­alakítási munkálatok, s a Boros­tyán vendéglő helyén hangula­tos, meghitt vendéglátóipari egy­ség nyitotta meg kapuit: a Bu­karest étterem. Éttermet írunk, de tulajdon­képpen egész vendéglátóipari komplexum fogadja itt a ven­dégeket. A vendéglő 90 szemé­lyes terme mellett — falait ha­talmas állat­bőrök, a román va­dásztársaság ajándéka, díszítik — ugyanakkora, belülről farön­­kökkel burkolt söröző, modern eszpresszó és drink-bár, külön­terem, valamint 250 helyes te­rasz áll a fogyasztók rendelke­zésére. A személyzet egy részét Romániából szerződtették, ha­sonlóképpen a négytagú zenekart is, amely román és magyar nép­dalokat, hallgatókat játszik. Természetesen nemcsak a ma- Bukarest étterem-Budapesten zsikó terén szolgálnak különle­gességgel a vendéglő vezetői. No­­vák Sándor­­ neve nem isme­retlen a kolozsvári szakemberek körében, hisz olyan népszerű ét­termekben dolgozott, mint a ko­lozsvári Continental vendéglő. Melody-bár — a Bukarest étte­rem vezetője, az ételspeciali­tásokat sorolja: — Elsősorban a román étel­különlegességekre helyezzük a fő hangsúlyt. Ezek képezik konyhatermékeink mintegy 70 százalékát. Mindenekelőtt a ro­mán tálat említeném meg, amely a következő ínyencségekből áll: marhabélszín és sertésbélszín ros­ton, rostonsült hal, töltött káposz­ta, mititej, puliszka, vegyes körítés és parázson sült paprika. Mon­danom sem kell, mindez bősé­gesen elegendő akár két személy­nek is. Igen hamar népszerű lett a moldovai töltött káposzta, a Scaricica a la plosca de aur — jól átsütött vékony sertés­borda — a gorji bableves, a hús­levescsorba. Az édességek közül pedig a baclava és a vendéglő specialitása, a Murfatlar-krém a legkelendőbb. A román vendéglő szinte el­képzelhetetlen lenne a híres ro­mán borok nélkül. Szerencsére azonban bőséges választék áll belőlük a vendégek rendelke­zésére: Küküllő menti leányka, Stefănesti-i rizling, Argesti-i A­­ligote, T­tatul Mare-i cabernet sauvignon. És lévén, hogy köze­leg a hideg évszak, a vendéglő vezetői gondoskodtak arról, hogy a cuska se hiányozzék majd. S bár ottjártunkkor a turis­ta­szezon már jócskán a végé­hez ért, mégis csak nehezen si­került üres asztalt kerítenünk. Ami azt jelenti, hogy nemcsak a magyar fővároson átutazó ro­mán turisták, de maguk a buda­pestiek is szívesen keresik fel a hangulatos Bukarest éttermet. BOGDÁN TIBOR (Folytatás tegnapi számunkból) Szemügyre veszem a házat, a házat amelyben laknom kell, szó ami szó, jól mutat, valószínűleg múlt századi, nem akarok bőbeszédűbb lenni, mint Bal­zac és nincs időm felsorolni min­den részletet, elég ha megállapítom, hogy a homlokzat mutatós, ötemele­tes, de úgy néz ki mintha itt lenne, de mit is beszélek. A hall komor és tekin­télyes, jégbarlang atmoszféra. Isten se­gíts,­­ fohászkodom mint a paraszt, mi­kor nekiveselkedik az első barázdának. Halkan kopogok a „házmester" feliratú ajtón, belépek és próbálok körülnézni. Egy öregasszonyt látok, egy fiatalt és egy majdnem fiatal férfit. — Jó napot kívánok, hölgyeim, és uram ! — szertartásos vagyok mint egy gyűlés megnyitóján Nem tesz semmit. Gyerünk, Dinu, most egy kis félénk mo­soly jó benyomást tehet. Rájövök, hogy nem kell erőlködnöm, ez a mosoly ma­gától is didereg. — Parancsol az úr... — szólal meg a férfi, felemelkedik s felém hömpölyög teljes puhányságában. Undorító látvány. A mosoly fagypont alá süllyed. — Jo Martin úr küldött — mondom és elő akarom húzni a borítékot. A fiatal nő mozdulata akadályoz meg. — Jo úr részéről ? — Romániában van — vet néhány szót a válla fölött felém az öregasszony, ak­kor veszem észre, hogy közben az asztalon a napi postát osztályozza. Két­ség kívül­­ a portás, Bonnard-né. Át­szervezem a helyzetet és magasról nyúj­­tom át neki a borítékot, rámosolygok a fiatal hölgyre és beszélgetni kezdek a férfivel. Mondom, örvendek, hogy meg­érkeztem, hogy Bécstől idáig nehéz volt az utazás, hogy szép itt, amikor boron­­gós az idő, de ő hallgat és rámmered mintha fordítva vettem volna fel az in­get. „Igen, nem" — mondja faarccal. Közben az öregasszony befejezi a mű­ködést és átadhatom neki, szó nélkül a levelet. A fiatalabb átkukucskál az öreg válla fölött, ő is akarja látni, aztán rám­néz és mosolyog, éppenséggel diadalma­san. Rájövök, hogy a levélben üdvözölt kedves ismerősökről fuvolázó zárszavak neki szólnak. Szó sincs férfiismerősökről. Én eddig csak az öreg mama létezéséről tudtam. — Maga Yvette ? — reszkírozom meg a kérdést. — Igen. Az út beszélt rólam ! — Egy keveset. A vénasszony savanyúan szemrevételez, majd a fiatal nőt is ; találgatom milyen viszony lehet közöttük. — Martin úr odaadta a kulcsokat ? — kérdi a pasas. — Nem, biztosított, hogy bármikor itt találom Bonnard-né asszonyt. — Hamarosan visszatér? — akarja tud­ni a fiatalasszony. — Néhány nap múlva, azt hiszem — mondom, de nem nézek rá, mert valami­ért rosszul esik, hogy hazudnom kell neki. — Rendben van, Brad úr —• határozza el magát a vénasszony — remélem jól fogja magát érezni nálunk. — Szívből köszönöm, és én is remélem .. Kínos hallgatás pillanatai következnek. Mozdulatlanul állingálunk mint a néma­filmekben, egyikünk sem tudja mi kö­vetkezik, hogy aztán hirtelen egyszerre mozduljunk meg, mintha a kulisszák mögül jelt adtak volna rá. — Jean-Pierre, vezesd az urat, k­tván­nak a kulcsok is, uram, a fiam megmu­tatja merre — mondja az öregasszony. — Majd én viszem az aktatáskát — kedveskedik Yvette. — Yvette, te felviszed a Leront úr újságját ! — A vénasszony tud paran­csolni, ehhez kétség nem fér. Yvette szó nélkül veszi az újságot, én kihasználom ezt a tömegmozgást, hogy megkaparint­sam értékes ajánlólevelem az asztalról. Még jól foghat. Szabványmosolyt küldök Yvette -nek, aki az első emeleten kiszáll a liftből és ud­varias mondatokat váltok Jean-Pierre-rel. Megérkezünk. Martin az utolsó emeleten lakik, mely se nem ötödik, se nem ha­todik, tulajdonképpen manzárd. Belé­pünk. A szobabelső jól mutat, elegan­ciája kissé fáradtnak tűnik, de bensősé­ges, mindenhol könyvek, és nem érzik a lezárt lakások jellegzetes por- és penész szaga. Vizsgálgatom a szobákat, mialatt ?. .. visszakapcsolja az elektromos ára­mot. Végülis elvonul. Épp ideje. Szent isten, soha nem voltam még ilyen rosszul És miután kihányom a snapszot, vagyis a maradványait, fekvő helyzetből tanulmányozom a fürdőszoba csempéinek mintáját. A csempekockák halványkékek, közepükön minta dombo­rodik, amely a francia liliomra emlé­keztet. Nekem pedig külön-külön fáj minden porcikám. Soha nem nevetem ki ezután az orvosokat akik a világ ősszel betegségeit meg tudják magyarázni, ideg alapon, és hagyom Monicát is, hadd bizonyítsa be részletesen, hogyan hat ki az idegrendszer a többi szervek működésére, satöbbi. Monicára gondolva még rosszabbul érzem magam, nem tu­dom majd megmondani sem neki, sem másnak miért is voltam ilyen rosszul, vagyis miért vagyok. Nevetséges. Nincs mitől félnem. Eddig minden simán ment. Eddig... és ha ez­után nem ? Ha nincs mi menjen ? Ha rossz nyomon vagyunk? Elmerülök a fel­­tételezésekben. Hülye ügy, minden azon múlik, hogy más ne szimatolja meg. Meg kéne néznem, hogy néz ki a fajanszbori­­tás, álló helyzetből A hidegvíz jót tesz, azt hiszem ez volt az a tus, amely előző harminc esztendőmet is beleszámítva, végre teljesen megnyugtatott. •*“ Halló, szépség — mondom tágan mikor belépve a hálóba megpillantom Yvette-t amint épp vállfára teszi fekete ruhámat ; nem kívánok senkit látni most és utálom, ha idegenek járnak a bő­röndömmel. Hogy ne is beszéljek arról, hogy hiányos öltözékem miatt zavart ér­zek e fiatal hölgy előtt. Én zavarban va­gyok, ám ő egyáltalán nincs, mosolyogva mondja, kíváncsi volt, tudok-e estig áll­ni a tus alatt, ebből jövök rá, hogy na­­gyon-nagyon rosszul lehettem. — De hiszen vizes a haja ! — jön fe­lém. Kihívás volt a hangjában és kíváncsi volnék biztosan tudni , hogyan reagált volna anna M. az én helyemben,­­ aki úgy fel van fegyverkezve csupa nőelle­nes teóriákkal. Akárhogyis, én nem va­gyok az a férfi, aki szántszándékkal csa­lódást okoz egy nőnek. Egy ilyen nőnek mint Yvette. Mert egyáltalán nem túloz­tam az előbb, mikor szépségnek szólítot­tam, habár be kell vallanom, a mai modern szépségeszménytől távol állt. Ám ez mind nem számít. Yvette sokat tett értem, többet mint gondolta volná, se­gített, hogy magamra találjak, most már mosolygok azon, mennyire rosszul vol­tam a fürdőszobában. Most már nem fé­lek semmitől s e fehér telt kacsák búv­­erejében szerzett friss biztonságérzetért rendkívül hálás voltam neki... Végülis eleredt az eső, sűrűn, kitartóan, ahogy szeszélyes tavaszokon szokott. A szobára félhomály borult, jól éreztem magam itt, oldalamon Yvette-tel. Íme egy kellemes perc amelyre nem számítottam, mikor őrült sietséggel útnak eredtem egy ismeretlen és ijesztő város felé, olyan város felé, mely nekem nem valószínű, hogy a turistáknak szánt üde bájmoso­­lyát fogja mutatni. (Folytatjuk) JOGOS ÖNVÉDELEMBŐL AZ ENERGETIKUSOKAT régóta foglalkoztatja a középfeszültségű villamos vezetékek elágazásain bekövetkezett rongálódások felfede­zése. Dr. Marius Hangánut mérnök, egyetemi tanár, a kolozsvári e­­lektrotechnikai fakultás dékánja Ion Tomescu bukaresti mérnökkel együttműködve leleményes módon megoldotta ezt a problémát. A két szakember olyan elektronikus ké­szüléket szerkesztett, amely auto­matikusan jelzi nemcsak a rongá­lódást, hanem a helyet is ahol a kábel elszakadt. A javítógépkocsik ily módon rendkívül gyorsan meg­jelenhetnek a helyszínen. A villamos légi vezetékek rongálódá­sának elektronikus jelzését eredmé­nyesen kipróbálták a tordai ipar­övezetet árammal ellátó elektroener­­getikai csomópontnál és szabadal­maztatták ezt a módszert. (Ager­pres) VRANCEA megyében e Rádule?ti-Colacu-Náne?ti övezetben szövetke­zetközi egyesüléssel 370 hektáron halgazdaságot rendeztek be, évi csaknem félmillió kiló kapacitással. A tavakat még a rendezés idején benépesítették, s így a szövetkeze­tek már 6000 kiló halat leszállítot­tak a piacnak. (Agerpres) ELECTRA , ÉS TÁRSAI Nincs szándékomban érteke­zést írni a görög drámákról. Jó­val kisebb fába vágtam a fej­szémet: a fővárosi Electronica gyár legújabb termékeiről sze­retnék csupán beszámolni. (Csak­hogy, ki tudja milyen meggon­dolásból, a gyáriak úgy vélik, hogy a görög sorstragédiáig, meg a római mitológiáig kell vissza­nyúlniuk, ha új termékeiknek — a korszerű tévékészülékeknek — megfelelő nevet akarnak keres­ni.) Az Electra nevet tehát ez­úttal egy 59 centiméter átmérő­jű képernyővel rendelkező tévé­készülék viseli, amely a szakem­berek számtalan újításának kö­szönhetően igen jó vételt, éles, tiszta képet biztosít. Nemrég kezdték el sorozatgyártását az Ana készüléknek is (2700 lejbe kerül) és a Modern készülék új változata is rövidesen megjele­nik az üzletekben. A két utolsó tévé­készülék 47 centi átmérőjű képernyővel rendelkezik. Év vé­gén már kapható lesz a Venus és Diana tökéletesített változa­ta is. Az Electronica gyár munka­­közössége hamarosan még egy újdonsággal lepi meg a vásárló­­közönségét: a hordozható televí­zióval. A minikészülék , ame­lyet a kereskedelem már most meglehetősen nagy tételben le­szerződött — képernyőjének át­mérője 31 centiméter, ami azt jelenti, hogy a megjelenő kép kellő nagyságú lesz majd, és a filmek felirata is jól olvasható. A MEGYEI TURISZTIKAI HIVATALOK jelenleg kedvezményes áron rendeznek kiránduláso­kat különböző útiprogrammal az ország legérdeke­sebb és legvonzóbb turisztikai övezeteinek érintésé­vel. Az utazás kényelmes társasgépkocsikon történik és az elszállásolásra az illető helység legelegánsabb szállóiban kerül sor. Vállalatok és intézmények kérésére különböző idő­pontban és útiprogrammal is rendezünk kirándulást, az igényeknek megfelelően. Tájékoztatást minden megyei turisztikai hivatal, úgyszintén a Bucuresti turisztikai, szálloda- és ven­déglátóipari vállalat valamennyi fiókja a saját szék­helyén nyújt, ahol a feliratkozásokat is elfogadják. PUBLITURISM (7194) — emeli majd meg néhány pil­lanat múlva újdonatúj kalapját a képen látható mosolygó vá­sárló, és elégedetten hagyja el az üzletet. Bár a felvételről minderre nem derül fény, a fő­városi Adam üzlet kalaprészle­gének bő áruválasztékát ismerve mégis nyugodtan állítjuk, hogy mindez így történt. Aki ide vásárlás, szándékkal tér be —■ kalappal távozik. Mert nem lé­tezik, hogy ne találna kedvére való fejfedőt. Az idén különösen bő válasz­tékban érkeztek férfikalapok a fővárosi szaküzletekbe, így az Adamban is a legkülönfélébb színű, formájú kalapok várnak vevőikre. S abban, hogy igen gyorsan elkelnek nemcsak a ka­lapok minősége és tetszetőssége játszik jelentős szerepet, hanem a mindig mosolygó, csinos, ked­ves Évák is — az Adam üzlet fölöttébb udvarias, szolgálatkész elárusító kisasszonyai. JÓ NAPOT KÍVÁNOK! A NYUGAT-AFRIKAI partoknál hajózó Moldoveanu román óceán­­járó halászhajó gyors közbelépésé­nek köszönhető, hogy a Benguela Current libériai hajó megmenekült a biztos pusztulástól. A libériai hajón tűz ütött ki, SOS-jelzésre a román hajó segítségére sietett és be is vontatta Las Palmas kikötő­jébe. (Agerpres) tvárosi múzeumot avattak pén­­­­teken Oravicán. Az ország egyik legrégibb színházépületé­ben berendezett múzeum szín­háztörténeti, várostörténeti, et­nográfiai és folklór osztályokkal rendelkezik. A bányászfőiskola 25. évfor­dulójának megünneplésére készülnek Petrozsényben. A fő­iskola hallgatói az ünnepköszön­­tő előkészületek keretében 6000 önkéntes munkaórát dolgoztak az intézet épülő sportpályáin. A temesvári Mihai Eminescu Könyvesboltban Ivó Mun­­csán fiatal szerb költő találko­zott olvasóival. A közelmúltban a Facla Könyvkiadó gondozásá­ban megjelent Klepszidra című könyvét Csedomir Milenovics író mutatta be. CSAK A BOSSZÚSÁGOM NYELTEM N Néhány évvel ezelőtt őszinte elis­­m­e méréssel megcsodáltam a nagy­bányai­­Pietrosul önkiszolgáló étterem tisztaságát, rendjét, fémhajlítással ké­szült faldíszeinek hangulatemelő nép­­motívumait. Az új város központjában, a Bucuresti körúton megnyílt vendég­látóipari egység meg is érdemelte, meg is követelte, hogy kulturált, ízléses környezetet biztosítson többszáz főt számláló napi forgalmának, mely egy­úttal közkedveltségét, népszerűségét is igazolta. S e követelmények hangsú­­lyozása annál is időszerűbb, mivel egyre általánosodva kezd lábra kapni az a megfigyelés, hogy önkiszolgáló vendéglőink mintha kezdenének le­­zalleni az utóbbi időben. Persze, tisz­telet a kivételnek. Sajnos, a Pietrosul nem tartozik ezek közé. Az egykori jobb ízlés még a kétesen megsárgult függönyökből sem árad az utcára... Néhány nappal ezelőtt két hitvány töltelékből, csipetnyi káposztából és két szelet kenyérből álló kilencötvenes menümmel tétlenkedve álldogáltam a zsúfolásig megtelt teremben. Az aszta­loknál s az álló­helyeknél senki sem evett, mindenki a langyos sört vedelte. Úgy látszik, itt nem vezették be azt a szabályt, hogy itallal csak azt szolgál­ják ki, aki ételt is fogyaszt. Egyelőre én sem fogyasztottam, legfeljebb bosz­­szúságomat nyeltem, mert a pénztáros­­nő rettenetes türelmetlenséggel rám­fordult, amiért a töltöttkáposzta mellé kést is kértem. Vagy az evőeszközök használatáról voltak eltérő fogalmai, vagy az bosszantotta, hogy azt kérek, ami éppen nincsen. Mármint tisztát. Ekkor kezdett rám vigyorogni a kony­hába vezető folyosó falán függő jel­mondat: „Dolgozók! Biztosítsátok a tá­nyérok, evőeszközök és poharak kor­rekt elmosását!". Ejtsem el ezt a tá­nyér töltött káposztát, ha hazudok. Nem ejtettem el. Ellenben gyanút fog­tam, s nem kellett sokáig mereszthet­nem a szemem, hogy a tányéron és a villán felfedezzem a felületes mosoga­tás odaszáradt jeleit. Hiába, baj van ott, ahol a legtermészetesebb dolgot mozgó­sító jelszóvá kell fogalmazni! Szerin­tem inkább megkövetelni, ellenőrizni, s a legkisebb hanyagság esetén is büntetni kellene. Tökéletesen elment az étvágyam, pe­dig ekkor egy derakasan részeg asz­taltársaság megszánta tálcával felsze­relt ácsorgásomat, s előzékenyen helyet szorított. Leültem, de csak azért, hogy lejegyezzem azt a húszegynéhány jel­szót, amelyet szintén ki lehetne füg­geszteni itt a személyzet okulásául. Közöttük azt is, hogy — ha már egy­szer megengedik azt a rettenetes sze­metelést, melyet az italozók hamuval, cigarettacsutkával és egyébbel elkö­vetnek, akkor legalább­­ ne takarít­sanak a telt helyiségben lábakat félre­­taszigáló, hatalmas port felverő seper­­getéssel. Duhajkodó nótázás harsant az egyik sarokban. Hát ezt tovább nem bí­rom!... Jelszó-lajstromommal Covaci Ti­­beriu egységfelelős irodájába mentem, aki kitűnően tájékozott ember, vala­mennyi észrevételemre narkotikus kö­zömbösséggel rábólintott. Tudom, tu­dom, tudom... Majd megmagyarázta a bizonyítványát: az ital és a jövedelem közgazdasági összefüggéseit, a fizetés­napok atmoszféráját, az étel­melegítő elégtelen működését, a személyzet ha­nyagságát. Végül a sok-sok gondtól magába roskadva a helyzet magasla­tára került, s megjegyezte: " Pedig sokat javult a helyzet, amióta a szeszes italok nagy részét, a tömény pálinkát és a bort kivontuk a forgalomból... Furdalt a lelkiismeret. Miért is nem jártam erre néhány hónappal ezelőtt? Mert, akkor most bizonyára észreve­hettem volna ezt a bizonyos „sokat javult" változást!... JUHÁSZ ZOLTÁN Jt­­ művelődési otthont adnak át rendeltetésének a közel­jövőben a Kovászna megyei Nagypatakon, melyben előadóte­rem, klub, könyvtár és öltöző kap helyet. Az új kulturális lé­tesítmény építkezési munkála­taihoz nagyszámú hazafias mun­kával járult hozzá a falu lakos­sága és tanulóifjúsága. A HAGYOMÁNYOS szakácsmű­vészeti hónap nyitányaként két, el­adással egybekötött ínyencfalat ki­állítás nyílt a temesvári Lac­o és Corso éttermekben. A hónap fo­lyamán további szakácsművészeti újdonságok bemutatására, a kony­­haművészeti jártasságot ellenőrző, díjazott Aki tud ... versenyre, re­ceptek népszerűsítésére, halas, va­das, disznótoros vacsorákra kerül sor. PAPYRUS Taczó Gusztáv a hazai magyar előadóművészet legújabbko­­ri megújhodásának magvetős el­indítói közé tartozik. Van annak öt vagy hat esztendeje is, hogy — a szavalóestek addigi hagyo­mányaival szakítva — feleségé­vel, Bányai Irénnel, arra vállal­kozott, hogy a magyar és a vi­lágirodalom kiváló költőinek hangján valljon az évsza­kok szépségéről. Mikor aztán országszerte elszaporodtak az irodalmi estek, valósággal di­vatba jöttek a különböző ter­mészetű egyéni és társas vállal­kozások, Laczóék visszavonultak, jóideig nem hallattak magukról. Csupán ritka ünnepi alkalmak­kor szavaltak, az irodalmi folyó­iratok által szervezett találko­zókon, évfordulós megemlékezé­seken mondtak el két-három verset. Gondolom, ezek a kö­tött alkalmak, az önként vál­lalt és szívesen teljesített fölös feladatok szülték Laczó Gusz­táv legújabb irodalmi összeállí­tásának alapötletét, érlelték ki megvalósításának gondolatát. Olosz Lajos és Horváth Imre tekintélyes életműve előtt tisz­teleg Laczó Gusztáv Papyrus cí­mű új összeállításával. Nehéz két költő több évtizedes versterméséből úgy válogatni, hogy az életművek egészének nagyságát vázoljuk. Laczó Gusz­távtól is számonkérhetjük Olosz Lajos és Horváth Imre egyik­másik nagy versének mellőzé­sét, de szűkmarkúsággal, szegé­nyességgel nem vádolhatjuk. Sok esetben megelégedett a versek érzékletes felmondásával, egyéni értelmezésével, míg máskor a költővel való azonosulására, a mondanivaló minél szenvedélye­sebb és meggyőzőbb előadására törekedett. Az önálló estnek azok voltak a legsikerültebb ré­szei, amikor Laczó Gusztáv fel tudta idézni azt az állapotot, amelyből és amelyben a vers született. Valóban élménysze­­rűen szólaltatta meg Olosz Lajos A lila ruhás nő című költemé­nyét, Horváth Imre Alkony Vá­rad felett és A sárga ház című versét. Nehezebben birkózott meg ellenben Horváth Imre afo­­risztikus, tömör négysorosaival; csak ritkán tudta érzékeltetni megfogalmazásbeli frappánssá­­gukat, mély gondolatiságukat. A Papyrus című irodalmi összeál­lítás tanúsága szerint: Laczó Gusztáv a vallomásos és a böl­cseleti versek világában érzi igazán otthonosan magát, azok előadásában tud figyelemreméltó teljesítményt nyújtani. Laczó Gusztáv erősen meg­nehezítette a dolgát, amikor mű­sora keretében nem a színpa­dot, hanem a Temesvári Állami Magyar Színház első emeleti előcsarnokát, pontosabban a lép­csőket választotta, mert sok pro­fán zörej zavarta a hangulatot. Az előcsarnokbeli fellépést for­mai újításként elfogadhatjuk, de Laczó Gusztáv előadói stílusa nem győzött meg hasznáról, fel­tétlen szükségességéről. Vállalkozásáért Laczó Gusztáv mindenképpen dicséretet érde­mel, két-három éves szünet után — a Fábián Ferenc, Bósy Anna, Ferenczy Annamária önálló elő­adásainak sorát folytatva, gaz­dagítva — újabb lépést tett az irodalmi színpad megteremtésé­ért, meghonosításáért Temesvá­ron. A Papyrus az Évszakok szerves folytatása, várjuk, hogy az Olosz-Horváth-összeállításnak is mielőbb folytatása legyen. SZEKERNYÉS JÁNOS k­iállítás-sorozaton mutatták és mutatják be Bukarest­ben a fővárosi ínyesmesterek legújabb remekeit. Az első ki­állítás az Ambasador szállodá­ban nyílt meg, majd az Athenée Palace, Lido, Nord, Victoria, Cina éttermek voltak hasonló rendezvények színhelyei. Novem­ber 3-án a Nord szálló éttermé­ben a fiatal szakácsok ételké­­szítményeit mutatják be. Az ínycsiklandozó kiállítás-sorozat november 17-én zárul, amikor az Athenée Palace-ban eladással egybekötött bemutatón mégegy­­szer megtekinthetők — és ter­mészetesen megkóstolhatók — a legsikerültebb, legízesebb fogá­sok. Szolgálatot szerkesztő: Kiss Zsuzsa. 5. oldal

Next