Előre, 1976. március (30. évfolyam, 8799-8824. szám)

1976-03-25 / 8819. szám

2. Az olvasó fóruma Filmkockák gyárunk életéből Régi óhaj teljesült, amikor megalakult a régeni gép- és cserealkatrész-gyárban a film­klub. A szakszervezet klubhe­lyiségének emeleti­ részében rendeztek be egy termet e cél­ra, a berendezés és a felszere­lés egy részét önerőből állí­tották elő. Egyelőre csak tizen­hatan­ iratkoztak, be a klubba, elsősorban középfokú és felső­fokú végzettséggel rendelke­zők, de remélhetőleg az első sikeres filmek után sok mun­kás is belép a filmkedvelők közé. A megnyitó ülésen ismertet­ték a klub tervét, ami tulaj­donképpen nyitott terv, mert a lehetőségek bővülésével újabb alkotásokat iktatnak majd be. A tagok már ismerik a fény­képezés technikáját, úgyhogy könnyebb lesz elsajátítani a filmezési tudnivalókat. Első filmjük a munkavédelemmel foglalkozik. 16 mm-es, tíz percig tartó film. Címe: A ha­nyagságra ráfizetünk. Témáját gyárunk életéből veszik remél­ve, hogy ha a kihágásokat el­követők filmen látják viszont magukat, a tanulságot jobban megszívlelik. Foglalkozik a film a munkabalesetek elhárí­tásának megszervezésével, a munkavédelem oktatásával, valamint a balesetek helyszíni felelevenítésével. Második fil­mük A politikai nevelőmun­ka hatása az öntudat formálá­sában címmel, már 8 mm-es, szintén tíz percig tartó, de szí­nes alkotás lesz. A film a dol­gozók öntudatának további növelésével és elmélyítésével foglalkozik majd, s a nevelő­munkának olyan vetületeit mutatja be, mint a politikai­ideológiai nevelés hatékonysá­ga, a pártunk politikájának valóraváltásához szükséges ön­tudatos részvétel, valamint a terv túlteljesítéséért, a minő­ség javításáért folyó harc. A klub többi filmje is ha­sonló témát kíván majd fel­dolgozni, mivel a tagok fő szándéka, hogy alkotásaikkal minél nagyobb mértékben já­ruljanak hozzá a politikai­ideológiai neveléshez. Kívá­nunk nekik sok sikert. . ALBERT LÁZÁR Régen CSÜTÖRTÖKI KRÓNIKA A Belvedere-szálló Befejezték a kolozsvár-napo­­cai Fellegváron épülő modern, minden igényt kielégítő, 296 ágyas szálloda külső munkála­tait. Bár a belső munkák még nagyban folynak, már látszik, hogy ez az épület a város egyik büszkesége lesz. Tulajdonkép­pen kettős építkezés révén ala­kult ki az új­ fellegvári rész, mert rendbe kellett tenni a szállóhoz vezető utat. A felve­zető aszfaltcsíkot rendezett bo­kor­sorok, virágágyak szegélye­zik. Nemsokára megnyílik a Bel­vedere, s nagyon kellemes szó­rakozást, felüdülést fog szerez­ni az arravágyóknak. Kép és szöveg: STEINER IZIDOR Kolozsvár-Napoca Tisztelt szerkesztőség ! 1976. március 14-én délután 4 órakor nagy meglepetésben részesültem, amely örömömre is szolgált. Amikor böngészni kezdtem az Előre hasábjait, megláttam benne a nevemet, még­pedig Barabás István Osztályképek című cikkében. Miután el­olvastam az egészet, úgy éreztem magam, mint az az iskolás­gyermek, aki tízest kap és nagy örömmel mutatja szüleinek. Ez bizony nagy meglepetés volt 65 év után, hiszen 1911-ben én is ott álltam a fényképezőgép előtt, s rajta vagyok a képen, amely­ről a cikk szól, én voltam az a mosolygó, huncut gyermek az első sorban. Amint Nika Dénes szakavatott idegenvezetőként elkísérte az újságírót a Füveny utcába Orsdolán, én is elkalau­zolnám nálunk. Így nekem nincs is semmi óhajom a tisztelt szerkesztőségtől, csak annyi, hogy ha lehetne és szabad lenne, meghívnám az újságírót, legyen vendégünk itt Ojtoz faluban a 4 szám alatt, hisz én már 30 éve itt lakom, de nem emlékszem, hogy járt volna nálunk újságíró. Pedig itt két napig is volna, mit lejegyezni. Szívesen volnék kísérője a fatelepen, a vízesés­nél, vagyis zuhatagnál, a nyaralótábornál, elkalauzolnám min­denfelé, mert én az ilyesmire kapható és hajlamos vagyok. BARICZ JÁNOS Ojtoz (Kovászna megye) Szerk. megj. Kedves olvasónk! Levelét átadtuk a riport szer­zőjének. Köszöni kedves sorait és a meghívást, ígéri, hogy még a tavaszon ellátogat Ojtozba, hogy igénybe vegye kedves ol­vasónk kalauzolását. És folytatták... Furcsa ötlete támadt vala­kinek: úgy alakították át a Nagyvárad-Szilágysomlyó vo­nalon közlekedő személyvona­tot, hogy a folyosó felőli ol­dalon nincs ablak. Nagyon jó kártyacsatákat lehet így vív­ni, nem kell elviselni a kint álldogálók szemrehányó tekin­tetét, aludni is sokkal zavar­talanabbá lehet, mint ha ab­laka volna a fülkének. A napokban tizenkilenc­­húsz év körüli ingázó fiúk-lá­­nyok vették azonnal birto­kukba a rekeszt, ahogy Vára­don felszálltak. Becsukták az ajtót, és harsány nótázásba kezdtek, s valószínűleg a bo­ros üveg is körbejárhatott, mert a kihallatszó éneklés­beszélgetés kezdett nyomda­­festéket nem tűrővé válni. Már a folyosón szorongók is kezdtek szórakozni. Tetőfo­kán volt a hangulat, amikor megjelent a jegykezelő, s is­merősökként köszöntötte a bent ülőket, akiknek már a körvonaluk is alig látszott a füsttől. Nem zavarta őket túl soká, amikor továbbment még beszólt hozzájuk: folytassátok tovább. Nem kellett sokat bíztatni őket, folytatták... BARTHA SÁNDOR Tirgudor Levelekből röviden • Megkezdte működését Vámfaluban a nemrég át­adott Ceramica komplexum.A korszerűen berendezett épü­letben az eddig is üzemelő fa­zekasműhely mellett szövő- és fonórészleg is működik. Az itt készült szőttesek az avasi nép­­művészeti stílust képviselik. Az ugyancsak ide tartozó var­róműhelyben cipőfelsőrészeket készítenek és exportálnak. (SZŰK JÓZSEF, Vámfalu) • Sok új egységgel bővült 1975-ben Maros megye keres­kedelmi és szolgáltatási háló­zata. Sármáson szupermaga­zint, Bátoson vendéglátóipari egységgel ellátott általános áruházat, Solovástrán általá­nos áruházat, Botorkán vegyes boltot, Libánfalván és Radnó­­ton vendéglátóipari egységet adtak át a használatnak. Szá­mos meglévő egységet korsze­rűsítettek, új részleggel, vagy modernebb felszereléssel lát­tak el. (RIES ALBERT, Ma­rosvásárhely) • A krasznai monoton va­sárnapok sorát érdekes kul­túrműsor szakította meg: a fo­gyasztási szövetkezet fiataljai Jókívánságok címen a község hiányosságairól egyfelvoná­­sost adtak elő, a Mágura vál­lalat és a kórház táncosai krasznai táncokat mutattak be, az Atlantisz együttes pedig Bogya Edit és Bréda Mihály könnyűzene- és népdalszámait kísérte. A műsoros délutánt táncmulatság követte. (VÍZ­AKNAI ZOLTÁN LÁSZLÓ, Kraszna) Nem szeretem a nevemet... Mármint a keresztnevemet. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen. Bizonyára sokan így vannak ezzel, hiszen a nevünket nem mi választjuk, s mit tehetünk, ha ízlésünk nem mindig egyezik szüleinkével. Csakhogy, én régebben nagyon is szeret­tem a nevem, ragaszkodtam hozzá s titokban hálás voltam név­adóimnak, hogy ilyen jól választottak. Mondom, nem is volt ezzel semmi baj, egészen tegnapelőttig, amikor is betértem egy központi nagy önkiszolgáló üzletbe és a hűtővitrin előtt szinte földbegyökerezett a lábam... Valóságos margarinhegy ágált az üveg mögött, s a katonásan kockába aprított táblák mindeniké­­ről nyelvöltögető csúfondárossággal saját nevem kacsingatott rám. Tízszer, százszor, ezerszer... Micsoda igazságtalanság! Mégha csokoládét, gyümölcsízet vagy tortaszeletet neveztek volna el rólam, mint az irigyelt Nó­rákról, Ancákról, Mirelákról, Marákról... Talán még egy csi­nos konyhaberendezést is könnyebben elviseltem volna. Na, de éppen margarint... Micsoda gáncsoskodás! Csak az vigasztalt meg egy kissé, hogy előrelátó szüleim egy másik keresztnévvel is megajándékoztak, amit eddig nemigen használtam. Pillanatok alatt meg is barátkoztam, feledés beme­rült nevemmel, úgy találtam, szebb és jobb hangzású is, mint az eddigi. Lemondok tehát a margarinról s inkább vállalom a jóhírű és előkelő Agnes, bébipelenka névrokonságát... • JAKAB MÁRTA Március 25. csütörtök I. évnegyed III. hónap — 31 nap Az évből eltelt: 85 nap Hátra van még: 281 nap Napkelte: 6.09 Napnyugta: 18.34 Holdkelte: 3.16 Holdnyugta: 13.39 NYUGATON KISEBB ESŐK Ecaterina Ion Border, a Köz­ponti Meteorológiai Intézet szolgálatos munkatársa jelen­ti: fokozatosan tovább meleg­szik az idő. Máramarosban, a Körösök vidékén, Erdélyben, Bánátban és Munténia nyu­gati részein jobbára felhős marad az égbolt, szórványos esőik lehetségesek. A hegyvi­dékeken havaseső, havazás. Helyenként megerősödő dél­nyugati szél. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet­e 3 és 6 fok között, legmagasabb nap­pali hőmérséklet 8 és 16 fok között. ­ii CSÜTÖRTÖK, I. műsor: I ; 16.00 Tévé­iskola; 16.30 • • Német nyelvlecke; 17.05 Szocialista országokból: Bul­gária; 17.15 Aktuális zenei problémák; 17.35 Ifjúsági en­ciklopédia; 18.00 Figyelem!... a figyelmetlenségre!; 18.25 Tu­domány; 18.50 Görögországi útijegyzet; 19.20 Ezeregy este; 19.30 Tévé-híradó; 20.00 Kerti virágok — fiatal népdaléneke­sek vetélkedője; 20.50 Délkö­rök; 21.15 Szavak nélkül — művészeti dokumentumfilm; 21.25 A tévé irodalmi művé­szeti folyóirata; 22.10 Napi esem­énykrónika. II. műsor; 20.00 A Rádió- Televízió szim­fonikus zenekarának hangver­senye, 22:05 Feleségem, a bo­szorkány (ismétlés). ÜDÜLŐ MTSZ-TAGOK A tavaly több mint 55 000 mezőgazdasági termelőszövet­kezeti tag üdült­ gyógyíttatta magát különböző szanatóriu­mokban, 3000-en kaptak be­utalót az mtsz-ek saját üdü­lőibe. Az eredményesen dol­gozó mtsz-eknek lehetőségük van arra, hogy szociális épít­kezésekre fordítsanak egy bi­zonyos összeget. Ennek kö­szönhetően az idén Buziáson, Kovásznán, Lacul Sáraion, Baja-Mehedinti­en és másutt újabb 1250 helyes szanatóriu­mokat építenek. TURISZTIKAI hivatal kez­di meg működését a napok­ban Gyergyóditróban. A POLITIKAI NEVELÉS és a szocialista kultúra kong­resszusa jegyében Aki tud, az nyér versenyt rendeztek a pitesti-i kémiai líceum diák­jai a város művelődési házá­ban. A kémia lépcsőfokai címmel megtartott rendez­vény nagy sikerrel zárult. A MUNKA ésszerű megszer­­­vezése és a termelőkapacitás teljesebb kihasználása révén tavalyhoz képest, mintegy 1100 tonnával több lakkot és olaj­­festéket gyártottak az idén a temesvári Azur vegyiüzemben. MEGKÜLÖNBÖZTETETt fi­gyelmet fordítanak a legjobb gyártástechnológiai eljárások kikísérletezésére, a műszaki haladás biztosítására a temes­vári Electromotor üzemben, ahol a tavaly is nyolc —­csak­nem 3 milliós értékű haté­konyságot szavatoló — talál­mánnyal rukkoltak ki a szak­emberek. AZ ÉV ELSŐ negyedében 67 fiatal­­ végzett informatikai tanfolyamot Zilahon. A közel­múltban megalakult Szilágy megye székhelyén a kolozs­­vár-napocai elektronikus szá­mítási központnak alárendelt megyei számítási hivatal. 2000 FÁCÁNT telepítettek a Vrancea megyei Tinga er­dőbe. SZARKA AZ ÖLTÖZŐBEN Pénzt és személyi használati tárgyakat csentek el szemtelen rendszerességgel a szatmári Ar­­deleanu vállalat öltözőjéből. — Ki lehet az a furfangos szarka, aki már jó ideje „r emel­get" és kikerüli a csapdát? — kérdezték a károsultak. A választ végül is a milícia adta meg Az egyéni javak dézsmálója Szarvadi József, a vállalat egyik hegesztője volt. Ügyét a tett szín­helyén tárgyala le a bíróság. Az ítélet: egy év és hat hónap bör­­­­tönbüntetés. A VÉGVÁRI KULTURÁLIS HÉT Immár harmadszor tartják meg — március 21 és 28 kö­zött — Végváron a Kulturális Hetet, am­elyre ezen a tava­szon — a politikai nevelés és a szocialista kultúra kong­resszusa jegyében — gondo­san, igényesen készültek fel. Ezen a héten minden este zsúfolásig megtelik e bánsági nagyközség művelődési ottho­na, hisz hosszú hetek óta csaknem 150 műkedvelő — egyebek között 6 zenekar — készül szorgalmasan a nagy­szabású közművelődési ren­dezvényekre, a haladó hagyo­mányok, kulturális örökségek felelevenítésére. MEGKEZDTÉK Varsólcon a Kraszna folyó szabályozá­sát, a két kilométer hosszú­ságú gát építését. A gát fel­építése után hatalmas terüle­ten duzzasztják fel a vizet, a mesterséges tó biztosítja a Varsolc-Zilah vezetékrendszer átadása után Szilágy megye székhelyének ivóvízzel való ellátását. A Varsolc-Királyda­­róc szakaszon a folyóvízsza­bályozással lehetővé válik az árvizek elhárítása, a folyó mentén pedig lecsapolási munkákat végeznek el. AZ UTAZÓK KÉRÉSÉRE a kolozsvár-napocai vasúti fő­igazgatóság a megyeközpont és Apahida között közlekedő 4516-os számú helyi járat sze­relvényét négy vagonnal ki­bővítette. MAJDNEM végzetes bal­esetet okozott az óvatlanság. Egy magabiztos átkelő a Tul­­cea melletti Ciuperca tó vé­kony jegén próbált hazajutni, a vékony réteg azonban be­szakadt alatta s csak a kato­­­nai szolgálatát teljesítő Ta­­nase Volodea éberségének, segítőkészségének köszönhe­tően tudott megmenekülni. A KÖZELMÚLTBAN zaj­lott le a fiatal gépesítők Ko­vászna megyei vetélkedője. A színvonalas szakmai verseny után a résztvevők ellátogat­tak a brassói traktorgyárba, ahol megismerkedtek a gyár­tás különböző fázisaival. MÁR AZ ESZTENDŐ első két hónapjában túlteljesítette első évnegyed­­ tejátadási ter­vét a nagyszentmiklósi állami mezőgazdasági vállalat, amely március elejéig 3338 hektoli­ter tejet köttött le a feldolgozó vállalattal. ÚJABB ásatások során Constantán 300 római bronz­érme került felszínre. A ré­gészek szerint az érmék idő­számításunk utáni II. század­ból valók. CALIN POJAR és Mihai Barbu munkáit tekinthetik meg az érdeklődők a kolozs­vár-napocai Stúdió-galériá­ban. Fővárosi kurír ÉRTÉKES TAPASZTALATCSERE A municípiumi könyvtár gyermek­részlegén rendezik­ meg ezen a héten az ország nagy könyvtárainak, a kicsik számára berendezett osztályai­nak tapasztalatcseréjét. Meg­beszélik az óvodákkal, isko­lákkal, pionírszervezetekkel való együttműködést, a tö­megkommunikációs eszközök felhasználását a könyvtárosi munkában, a többi művészeti ág szerepét az esztétikai ízlés kialakulásában, és más köz­­érdeklődésnek örvendő prob­lémát. • Ma 20 órakor a Petőfi­ Sándor Művelődési Házban Szabadegyetem. A szocialista pártok helye és szerepe a nemzetközi munkásmozgalom­ban címmel Gergely László, az RKP Történeti Intézetének munkatársa tart előadást. Pén­teken 18 órakor Kriterion­­klub a művelődési ház könyv­tárhelyiségében. Beszélgetés a Korunk-könyvekről. Meghí­vottak Szász Béla, a Kriterion Könyvkiadó főszerkesztője és Molnár Gusztáv, a Korunk­­sorozat szerkesztője. • A CIL-Pipera, az Elect­­ronica üzem és a MEI iskola­­központ művészegyüttesei csü­törtökön 15.30-kor zenés-tán­cos összeállítást mutatnak be a CIL-Pipera klubban. • Szerdán, március 24-én nyílt meg a művészeti galé­riában a Saptámina folyóirat tavaszi filatéliai szalonja. Színház Sütő András drámájának kolozsvár-napocai bemutató­ja, március 19. Rendező Ha­rag György, díszlet Tóth László,­­jelmez Edit Schrantz Kunovits, zene Selmeczi György. A főbb szerepek­ben : Lohinszki Lóránd m.v. Héjja Sándor, Senkálszky Endre, Vadász Zoltán, Pé­­terffy Gyula, Barkó György. Amikor könyvalakban meg­jelent, Sütő­ András drámá­ját méltatta és elemezte már a kritika, most tehát inkább csak arra szorítkozunk, ho­gyan jelentek meg értékei a színpadon? Elöljáróban is megjegyezhetjük, noha az újabb dráma gazdagabb, sok­rétűbb alkotás, mint a Lócsi­szár, a Kolozsvár-Napocai Állami Magyar Színház szín­padáról nem szólalt meg o­­lyan erővel, nem nyújtott ak­kora élményt, mint az. Ennek azonban semmiképpen sem a szöveg az oka, és bizonyára nem is a rendező, akinek nagy tudását most is az elő­adás nem egy jelenetében al­kalmunk volt csodálni. Véle­ményünk szerint ez az ok: az összhang hiánya lehetett, egy­részt a szerzői gondolatmenet és a rendezői értelmezés kö­zött, másrészt a szerző láto­mása és a színpadi megjele­nítés között. Kezdjük mindjárt a szín­padképpel. Sütő hőseit egy párizsi, diákszobában mutatja be, könyvek, becsvágyak, ifjonti lázak, testvéri barát­ság meghitt bensőségességé­­ben: ide­ hatolnak be, csak kívülről és megszűrten az utcai zajok, a már-már majd­nem forradalmi tüntetés har­sogása; majd ide törnek be, örökre szétfoszlatva ifjúság és szellem bizalmas légkörét, az inkvizitor és káplárat. Annyira semmibe tapossák ezt az álomszerű diáktanyát, hogy a rögtön rákövetkező kép már tíz év múlva és egy koronahercegi palota törvény­­széki tárgyalótermében játszó­dik. A második felvonásban tovább növekszik a színtér: a genfi városi tanácsterem, fegyvercsarnokkal, váróterem­mel együtt. A harmadik fel­vonás gyors rekapitulálással kezdődik, csakhogy most az egykori diákszoba börtöncel­lává alakult, aztán a tárgya­lóterem, a katedrális ijesztő arányai és végül kint a ret­tentően üres téren lobogó máglya magányossága. (Köz­ben, mint egy zenei főtéma módosult visszatérése, megint megjelenik pár percre a cel­la, de érzik mögötte az egyre táguló akusztikai tér roppant mérete!) Mindegyik szintér önmagá­ban is jelentéses, a művészi építkezés szempontjából a­­zonban folyamatos fokozást, bővülést teremt: a szűk tér­ben indult hősök sorsa világ­méretű drámába nőtt át. Sa­játságos, hogy a különben oly tehetséges díszlettervező nem fogta fel a bővülő, növekvő, egymásra halmozódó tereknek a játékát: a diákszoba majd a koronahercegi terem is nála egy vidéki gyógyfürdő frissen­­meszelt deszkabódéjára em­lékeztet, a genfi tanácsterem (ebben legalább van gondola­ti játék) egy vitorlás gálya fedélzetévé alakul át, a bör­töncella — hangár. A kated­rális és a börtön egyidejű megjelenítése azonban való­ban lenyűgöző, de már nem kárpótol az előzőekért; a Champel mezeje pedig a négy akasztófa keretében — túlsá­gosan didakticisztikus grafi­ka! Itt el is tűnődhetünk egy percre: a csak jelzésekkel dolgozó színpadi ábrázolás miért tartja olyan fontosnak bizonyos kis részletek, pél­dául vér, akasztófa oly natu­­ralisztikus hangsúlyozását? Ez a diszharmónia helyszín és jelenet érzelmi tartalma között annál meglepőbb, mert amennyire meg tudtuk állapí­tani a rendezés hangsúlyai­ból, a rendezői értelmezés kö­zéppontjában éppen a helyzet jelentősége állott: a történel­mi helyzeté, vagyis, hogy u­­gyanaz az igazság aszerint hat és érvényesül, vagy for­dul visszájára, hogy milyen történelmi helyzetben expo­nálják. Ennek a kétségtele­nül dialektikus értelmezésnek a felfoghatóságát azonban — kivéve a félelmetes katedrá­­lisjelenetet — nem tudta a látvány által is sugallni, erő­síteni. Sütő drámájának mélysége­sen antiklerikális — ezt ért­ve a legtágabb egyetemessé­gében : teokrácia —, eszmei bürokrácia; dogma- és vakhit­­ellenes — alapbeállítottsága így is kifejeződik az előadás­ban, ha nem is teljes intenzi­tással. Elsősorban Szervét Mi­hálynak, a szabad tudományos és filozófiai vizsgálódás vér­tanújának értelmezése által. Ahogy Héjjá az alakot meg­jelenítette, az nemcsak a szel­lemi függetlenségről, a gon­dolat társadalomfelettiségéről ábrándozó értelmiségi volt,­­de az elnyomott, szabadságukért harcoló néptömegek képvise­lőjévé is vált egy adott pilla­natban. Máglyahalála jelene­tében testtartása, arckifejezé­se a „megfeszített Dózsa György“ ábrázolásait idézte. Lohinszky Kálvinja az elő­adás két részletében volt iga­zán az, amit vártunk tőle: az első felvonásban, a magabiz­tosság és elszántság percei­ben, amikor az önkény elleni tiltakozó levelét diktálja, a­­hogy­­ szembenáll az inkvizi-­­ torral, ahogy felismeri, hogy jövendő történelmi szerepe azt kívánja, vállalnia kell nemcsak eszméit, de saját magát, nevét és személyes sorsát is. Lélegzetelállító ak­kor is, amikor jóbarátja lel­kes áradozását hallgatva, hir­telen meglátszik rajta a vil­lanó felismerés: lehet, hogy ezzel az emberrel egyszer ne­ki végeznie kell! Az utolsó e­­lőtti katedrálisjelenetben, mi­kor a tömeg, előtt dema­gógként, népámítóként lép fel, vérfagyasztó, valóban ördögi Lucifer, sokkal inkább az mint bárhol annak idején a Tragédiában. Az elő­adás derekán és annyi más jelenetében, noha illúzió­­keltően jeleníti meg a törté­nelmi személyiséget, az alak sokat veszít intenzitásából, és talán elsősorban egyforma rit­musú, állandóan ugyanabban a magasfekvésben megszólaló replikái miatt; ezt a túlnyo­­matékosító és mégis egyhan­gú, szűk (főleg lefele szegé­nyes) dinamikai skálájú be­szédmodort Héjjá is átvette tőle, s­ ezért dialógusaik sok­szor csak vívóleckének hatot­tak: lépés-előre-fejcsel-fejvá­gás; kvint-lépés hátra-vissza­­vágás-kitörés-szúrás; lépés hátra... Nem szeretnénk ok­­vetetlenkedő módon beavat­kozni a rendező dolgába, de felfogásunk szerint fordított szereposztás hatásosabb lehe­tett volna. Lohinszky intellek­­tualizmusra hajló alkata ta­lán még külsejében is hason­lít a Szervétre, míg Héjjá lappangó belső erősza­kossága kifuthatta volna ma­gát Kálvinban. (Ha már László Gerőt nem tartották e szerepre rátermettnek.) Ne mulasszuk el azonban elis­merni, hogy kettejük színpadi viszonya a szerző világnéze­tének szolgálatában így is felszínre hozta azt a törté­­­­nelmi igazságot, hogy semmi­féle hitbeli, új eszme, vallásos újítás vagy revízió nem te­hette boldogabbá az embert, ha a „boldogság“ — az öröm­teli emberi élet — biztonsá­gos alapjai nem voltak adot­tak a társadalomban. A többi szereplőkről szól­va : Vadász Zoltán főinkvizi­­tora tökéletes ! Már kezdve azon, hogy alakjának egyéni életkort ad, holott az előadás­ban mindenki egységesen és örökkévalóságraszólóan negy­venkétéves, ő egy testében megtört, szenvedő öregurat alakít, aki azonban éppen mindentértésénél fogva, in­dulatokon való felülemelke­­dettségénél fogva, mindenki­nél irgalmatlanabb. Nemcsak kidolgozott maszkja volt o­­lyan, mintha a korszak vala­melyik nagy festőjétől leste volna el az alakot, hanem, ami oly ritka minálunk: hangja, hangszíne, szólejtése is maszkot viselt ! Péterffy Gyula hitnyomozó­ja (milyen jól találna ide Barczafalvy Szabó kifejezése, hithentese) penetránsan ülte meg a színpadot, mert nem­csak erőszakot és álnokságot, de intellektueleskedő úrhat­­námságot is elegyített belé . Barkó György a minden fel­­sőbbséget egyaránt kényel­mes, „gondolatmentes“ szer­­vilizmussal szolgáló „kisér­­telmiségit“ vastagon karikí­­rozott szatirizáló éllel leplez­te le. Senkálszky Endre, saj­nos, az utóbbi időben nyúj­tott színészi teljesítményei­hez képest ez alkalommal szinte érthetetlen mértékben visszaesett és így egy nagyon jellegzetes, a dráma meneté­ben szinte döntő szerepet játszó alakot szürke sematiz­mussal vont be. Ez, bizony még néhány más esetben is ismétlődött , nem tudni pon­tosan, mi okból, de például a drámában olvasás közben oly erős benyomást tevő nőalakok a színpadon valósággal elsik­kadtak. . Egyszóval : nagyigényű elő­adás, de nincs a szöveg szín­vonalán. Csillag a máglyán Sosem lehet tudni G. B. Shaw vígjátéka Ott­­lik Géza fordításában Sepsi­­szentgyörgyön. Rendezés, díszlet, jelmez Völgyesi And­rás. Szereplők Nagy Ilona, (D. Vásárhelyi Katalin), Nászta Katalin, (F. Dálnoky Zsóka), Bálint Péter, Szabó Mária, (Piroska Klára), Zsol­dos Árpád, Csergőffy László, Veress László (Orbán Ká­roly), Kőmives Mihály, Bot­ka László, Fülöp Klára. Az előadás műsorfüzetében az egyik cikket a következő idézet vezeti be: „Shawra súlyos csa­pást mért az ütőkor, tisztelni kezdte. .. Csúfos vég egy szülő­, tett tiszteletlen számára, aki é­­letében a legtöbb energiát arra fordította, hogy a többség által vakon tisztelt elveket kigúnyolja és visszájukra fordítsa." Ezzel a hódolatnak szánt álltalánsággal és egyes megállapításaival most ne vitatkozzunk, mert abból az ítéletből fakad, amely Shawban a fenegyereket látta csak, azt a harlekin-író-filozofálgatót, aki­ben volt annyi „vagányság", hogy minden és mindenki elé görbe tükröt tartson, saját ma­ga és saját tekintélye elé is. Szerintünk Shaw görbe tükrön kívül mást is tartogatott az em­beriségnek. Ami viszont a csapást illeti, Shawt, ha komolyan venné a felöltött és részben ráöntött sze­repét, talán a tiszteletnél is sú­lyosabban érintené az utókor részéről, hogy az­t önfeledten élvezi. Hangsúlyozom az önfe­­ledtséget, mint a tudatos, a kri­tikus szellemi magatartás ellen­tétét, amely azt eredményezi, hogy a konvenciók nagy fesze­­getője éppen a kényelmes, za­vartalan konvencionalítás légkö­rében válik élvezhetővé, értve e­­­zen egyszerre erkölcsi, esztétikai és köznapi konvenciókat. Egy­szóval, hogy Shawt olyan módon élvezzék, mint Goldonit, Sardout vagy bármilyen közelebbi sza­lonkomédiaszerzőt, aki a kon­venciókat legfennebb csiklan­dozza, de belülről. Az említett műsorfüzet külön­ben nagyon tartalmas — Plugor Sándor karikatúrái révén még az előadás kritikáját is tartal­mazza! — s azt is figyelmünkbe ajánlja, hogy az 1895—96-ban keletkezett Sosem lehet tudni az úgynevezett „kellemes" — plea­sant — darabjai közé tartozik a szerzőnek, de azért ez a szerző ugyanaz, aki a Johannát és a Pygmaliont írta. Az előadás élvezhetősége szempontjából ezt az utóbbi kö­rülményt felesleges tudatosítani. Nézőkként éppúgy belefeledkez­tünk a játékba, mint a színé­szek — interpretálókként. Azaz, fel sem tettük a kérdést, hogy kell-e valamire és mire gondol­nunk, csak elragadtatásba rin­­gattassuk magukat attól, hogy e színműben is miként „teljesedik ki Shaw drámaírétechnikája, va­lóságábrázolása, humora és kitű­nő jellemrajzoló tehetsége". A gazdag és tekintélyes papa majd­csak megkerül, a harcias öreg házastársa­k csak egymáshoz maradnak, a hadakozó szerelme­sek csak legyőzik egymást, és csupa farsangos élet vár a hun­cut és bűbájos legfiatalabbakra is. Közben sok szellemes bemon­dást és kiszólást élvezünk. A szemnek, fülnek, közérzet­nek egyaránt kellemes előadás mindenekelőtt a rendező közön­­ségszeretetét tanúsítja. Talán éppen ezért, hozzájárult ahhoz is, hogy az ifjú testvérpár (Nász­ta és Bálint) túljátssza, túlrajzol­ja magát, ám anélkül, hogy ez zavaró (miben is?) lett volna. (Egy mellettem ülő kiváló kritikus az első percekben csodálkozva meg is érdeklődte: hát mégis Goldoni lesz ma este? De ő is nevetgélt aztán.) Zsoldos Árpád, mint goromba, de érzékeny ke­délyű dúsgazdag hajógyáros és apa, izzott, ragyogott, sugárzott, és nemcsak gyönyörködtetett, hanem biztonságérzettel is el­töltött; annak a biztonságával, hogy szabadjára engedhetjük kedvünket, mert ő a magas szí­nészi színvonalat végig szavatol­ja. Segítségére volt ebben Nagy Ilona kultúrált, pontos beszéd­módja és olajozottan bekövet­kező reagálásai. (Néha egy kis­sé hidegnek is tűnt pontos sima­ságával.) Botka László a főpincér „erkölcsileg leghálásabb" szere­pében a maga nemében, mint az angol színpadi főpincér vagy detektívregénybeli főlakáj töké­letes volt. Csergőffy a szerel­mes, de azért számítóan hódító fogorvosban eltalált, elég nagy­intenzitású figurát hozott szín­padra. Szabó Mária Glória sze­repében inkább csak a szerelem­­regyúrás jeleneteiben volt illúzió­­keltő; az alak Shaw által hang­súlyozott jellegzetességeit — a fölényes öntudat pózában tet­szelgő nőfelszabadító élharcos úrilány harciasságát, eleinte leg­fennebb azzal jelezte, hogy me­rev és mogorva volt. Itt álljunk meg még egy pil­lanatra, mint ahogy nemcsak a színésznő, de a rendező is eli­dőzhetett volna e mozzanatnál. Igaz, hogy Shaw a múlt század­végi reformizmus női változatát gúnyolta, de a manapság nyu­gaton megint lábrakapó és lát­ványos külsőségeken lovagoló Women Lib mozgalmakra való reagálás felújított időszerűségű töltést adhatott volna a szatírá­nak. És ez nemcsak tüdőnket és ajkunkat ingerelhette volna ne­vetésre, hanem gondolatainkat is mozgásra. Lényegében ez utóbbi momentumról való lemondás volt az előadás gyengéje, pedig biztos, hogy az akkor sem vesz­tette volna el élvetegen játékos jellegét, ha több felismertetéssel, ráismertetéssel agyunkat is i­­génybe veszi. SZŐCS ISTVÁN A TÖRTÉNELMI SZÍNHÁZ FESZTIVÁLJA A politikai nevelés és a szocialista kultúra kongresz­­szusa jegyében hétfőn Craio­­ván kezdetét vette A törté­nelmi színház fesztiválja. E jelentős művelődési rendez­vény keretén belül ezen a héten hét színház társulata — Botosani, Brassó, Iași, Nagyvárad, Szeben, Temesvár és Craiova — lép színpadra hazai történelmi drámával. A fesztivál műsorán a követke­ző darabok szerepelnek: M. Eminescu: Decebal; Al. Da­vila: Vlaicu Voda; B. At. De­lavrancea: Fergeteg; Horia Lovinescu: Petru Rare­?; D. Turchila: Én, Mircea vajda; M. Bradu: Fehér éjszaka és Mihnea Gheorghiu: A fej. Ugyanebből az alkalomból rangos szimpozionra kerül sor A színház és a nemzeti eposz megteremtése címmel. ELŐRE Sport Jégkorong VB Reménykeltő győzelem A svájci Aarauban a jégko­rong VB B-csoportjában sze­replő válogatottunk könnyű, nagygólarányú győzelmet ara­tott a holland csapat felett, s ezzel megerősítette helyét az élbolyban, amely a negyedik forduló után már csak három tagból áll, lényegében azokból az együttesekből, amelyek még reménykednek az első hely megszerzésében. A hollandok felett aratott 8:1 arányú győ­zelem mindképpen jól jött vá­logatottunknak, hisz nemcsak pontjait gyarapította, gólará­nyát javította fel, hanem meg­tépázott önbizalmát is vissza­adta. " A találkozó csapatunk fölé­­nyével kezdődött, s azzal is végződött, mindössze a közép­ső játékrész volt kiegyensúlya­ EREDMÉNYEK Románia — Hollandia 8:1 (3:0, 1:1, 4:0). Góllövők: Panu (3), Pisaru (2), Costea, Axinte és An­tal, illetve De Heer. Norvégia — Japán 3:2 (1:2, 0 :­1, 2:0). A RANGSOR­ zott. Bár első csatársorunk ez alkalommal sem jeleskedett, Pana és Pisaru egyéni teljesít­ménye elég volt ahhoz, hogy célt érjünk. A nap másik mérkőzésén, Bielben nagy meglepetés szü­letett. A norvég együttes ne­héz küzdelemben 3:2 arányban legyőzte a japán válogatottat, amely a maga során még re­ménykedett a jó helyezésben, az esetleges feljebbjutásban. A találkozó első két harmadát a japánok uralták, akik a 40. percig 2:1-re vezettek, az utol­só játékrészben azonban a norvégok, kerekedtek felül, előbb egyenlítettek, majd meg­szerezték az első két pontju­kat­ jelentő győzelmet. Összegezve a negyedik for­duló tanulságait, meg kell ál­lapítanunk, hogy együttesünk javuló formát mutat, aminek csak örvendhetünk, hisz em­beri számítások szerint az első hely kérdése a Svájc — Ro­mánia mérkőzésen­ dől el. Vá­logatottunk győzelme esetén... a gólaránynak köszönhetően. *A döntő találkozó előtt a há­rom versenytárs esélyei (gól­­arány szempontjából) a követ­kező: 1. Jugoszlávia +2 gól, 2. Svájc +1 gól, 3. Románia —3 gól. BIHARI JÁNOS 1. Svájc 4 4 4 0 0 18: 8 8 2. Jugoszlávia 4 3 0 1 26:16 6 3. Románia 4 3 0 1 19:12 6 4. Japán 4 2 0 2 15:13 4 5. Olaszország 4 2 0 2 15:17 4 6. Hollandia 4 1 0 3 7:19 2 7. Norvégia 4 1 0 3 9:12 2 8. Bulgária 4 0 0 4 14:26 0 TELEX • A fővárosban folyó nem­zetközi sakkbajnokságunk ki­lencedik fordulója után a szovjet Szvesnyikov került az élre — 6,5 ponttal, második Th. Ghitescu — 6 ponttal. Szves­nyikov legutóbb döntetlenre mérkőzött Atanaszovval, s szintén remivel zárult a Ghi­tescu — Pavlov parti is • Ba­rátságos labdarúgó mérkőzésen Tirgovistén hazánk 23 éven aluli válogatottja 2:2 arányú döntetlenre mérkőzött az NDK hasonló csapatával • A labda­rúgó Románia Kupa 16-os dön­tőjének elmaradt mérkőzésén Szatmáron : Sportul studen­țesc — Turci Minerul 8:1 • Az Alma Atában megtartott szov­jet gyorskorcsolyázó bajnoksá­gon Galina Sztyepanszkaja két világcsúcsot állított fel : 3000 méteren 4:31,0-es idővel és ösz­­szetettben­ 173,811 ponttal . A világbajnok Nona Gaprindasvili sikerével ért véget a belgrádi nemzetközi női sakktorna. A szovjet sakkozónő a 13 forduló során 11 pontot szerzett . A csehszlovákiai Opavában és Koprivnicében folytatódtak az ifjúsági jégkorong Európa­­bajnokság A-csoportjának küz­delmei. A második fordulóban : Csehszlovákia — NSZK 5:3 (2:1, 2:0, 1:2); Svédország — Svájc 8:1 (3:0, 3:1, 2:0); Finnország — Lengyelország 5:2 (2:0, 3:0, 0:2) • Befejezte szereplését Japán­ban a Szovjetunió férfi röplab­da válogatottja. A szovjet röp­­labdázók öt mérkőzést játszot­tak a hazai csapattal, s négy al­kalommal győztesen kerültek ki a küzdelemből. Az utolsó ta­lálkozón : Szovjetunió — Japán 3:1 • Juan Manuel Fangio, az argentinok egykori világbaj­nok autóversenyzője­­ ismét rajthoz áll. A 61 éves Fangio a veteránok futamában indul a kaliforniai Long Beachben. Kü­lön érdekesség : annak idején sok sikert aratott Mercedes Benz kocsijával áll rajthoz • Készülnek a csehszlovák lab­darúgók a franciák elleni va­sárnapi , barátságos labdarúgó mérkőzésre. A szakszövetség kijelölte a válogatott keretet, amelyben több ismert játékos kapott helyet : Viktor, Pivar­nik, Pollák, Nehoda és mások . Két egykori híres, ma már edzősködő spanyol labda­rúgó új csapathoz készül. Di Stefano a hírek szerint az At­­letico Bilbao, Louis Suarez pe­dig a Valencia mestere lesz . Kaliforniában már megkezdő­dött a szabadtéri atlétikai idény. A Long Beachban ren­dezett versenyen máris egy új­­tehetség tűnt fel, aki az atléti­ka történetében jól csengő ne­vet visel. Dean Owensnek hív­ják, természetesen ő csak névro­kona Jesse Owensnek, a berlini olimpia legendás, négyszeres bajnokának. A már 24 éves új Owens most 226 centis, való­ban feltűnést keltő eredmény­nyel nyerte a magasugrást. Te­­xasból való, tavaly nem indult nagyobb versenyen Érdekesség még, hogy a világcsúcstartó Stones csak ötödik lett 208 cen­tivel.

Next