Előre, 1977. május (31. évfolyam, 9161-9186. szám)

1977-05-25 / 9181. szám

2. Megkezdődött A Maros megyei turisztikai hivatal idejében gondosko­dott a Maros partján fekvő 205 személyt befogadó kem­pingtábor általános rendbe­tételéről ,és megnyitásáról, a városunkba érkező turisták kényelmének biztosításáról. A kempingtábort négy- és öt­személyes házikók alkotják, s így nagyobb családok is ké­nyelmesen lakhatnak bennük. A táborban egy egészségügyi pont is a turisták rendelkezé­sére áll, ahol hideg-meleg víz és zuhanyozó van, egy külön konyha is működik — itt főzni, mosogatni, mosni, va­salni lehet. Ugyancsak megfe­lelő területet biztosítottak a személygépkocsik számára, a A kánikulának is beillő meleg napok egyre több fel­nőttet és gyereket vonzanak ki a strandokra és kiránduló­­helyekre. Az új idényre idejében fel­készült a nagyváradi keres­kedelem. Jele ennek az is, hogy a Köztársaság utca ele­jén lévő Sport áruház gazdag választékkal várja a vásárló­kat. A nemrég érkezett idény­­újdonságok között említhetjük például az importból szárma­zó sokszínű felfújható labdá­kat, állatfigurákat, műanyag­ Május elseje tiszteletére nyílt meg teljes kapacitással a Szilágy megyei bagosi für­dő. Látogatói a fedett meden­ce mellett még két szabad­téri bazint is használhatnak, így most már több a lehető­ség a fürdésre, szórakozásra. Az éjszakai elszállásolással sincs baj. A fürdő szállodája mellett, mely egy, két- és há­romágyas szobákkal szolgál, van kemping is, de sátrakat Létezésének 229 esztendejé­vel öregnek számít Báznafür­­dő, de vonzerejét nemcsak ez­zel lehet magyarázni, hanem sok újdonságával is, melyek mind-mind a vendégek ké­nyelmét, a kezelési-pihenési feltételek javítását hivatottak szolgálni Az újdonságok közé sorol­hatók a nyári időszakra való előkészületek is: ezek során Báznán több mint egymillió lejt fordítottak a bútorzat ja­vítására, 12 villa rendbetételé­re és újrafestésére. Ugyanak­kor növelték a fürdőhely ívó­­­víz-ellátásét, s így lehetővé vált egy újabb, 20 személyt befogadó helyiségnek a be­rendezése az­ iszappakolásos kezelés bővítése céljából; sor került egy medence átadására is. Szintén ebben az évben hat fúrást is végeztek újabb gyógyforrások felkutatására. Ezek száma jelenleg 11, me­lyek 24 óra alatti vízhozama több mint 140 köbméter. Ez a mennyiség bőven fedezi az el nyári szezon­t parkolóhely 80 kocsit tud „el­szállásolni“. Azokról sem fe­ledkeztek meg, akik saját sát­raikkal érkeznek, 70 sátor felállítására alkalmas terüle­tet hagytak szabadon. A ven­dégek szórakoztatására tele­víziót is beállítottak. Jól el­látott a kemping büféje, ahol különböző frissen sültet, hi­deg felvágottat, teát, kávét, tejterméket, édességeket, hű­sítőket stb. szolgálnak fel, csoportok részére pedig — rendelésre — teljes menüt is biztosítanak. A kempingtá­­bort naponta máris sok bél­és külföldi turista keresi fel. KIES ALBERT " Marosvásárhely­ből és gumiból készített csó­nakokat, pingpongütőket. Há­lózsákok, két-három és több­­személyes sátrak, kemping­­felszerelések és egyéb, kirán­duláshoz szükséges tárgyak között válogathat az érdeklő­dő. Amint az áruház felelőse tájékoztatott, ebben az idény­ben minden eddiginél bősé­gesebb az áruellátás strand­­kellékekből, kirándulási fel­szerelésekből. BLAU ZSIGMOND Nagyvárad is lehet igényelni. Az élelmi­szer szempontjából sem le­het panasz, hisz mind meleg, mind hideg étel a nap bár­mely órájában kapható, hű­sítő, fagylalt és tejtermék szintén bő választékban van.. Többek között sör állandóan. Szívesen várunk minden­kit! BOER PÉTER Szilágysomlyó intenzív kezelések során a­­dódó szükségletet, miközben a napi körülbelül 700 kilónyi háznyi sót is biztosítani tud­ják. Sokat tettek a felszerelések korszerűsítéséért is, ezért új berendezésekkel látták el a rö­vidhullámú sugaras kezelést végző részleget. És végül mindenképpen el­ismeréssel kell szólni a fürdő dolgozóinak erőfeszítéseiről is. összesen 2000 óta hazafias munkát végeztek a fürdő te­rületén, a zöldövezetet és par­kokat tettek rendbe, gondoz­tak. Talán sokakat érdekel az a tény, hogy Báznán azokról is gondoskodnak, akik valami­lyen oknál fogva nem beutaló jeggyel érkeznek. Ezeket a vendégeket magánszemélyek­nél (kikkel a szerződéseket már meg is kötötték), vagy a 12-es villában szállásolják el. ZSOMBORI ÁRPÁD Medgyes Az olvasó fóruma A becsületesség és szakmaszeretet példaképe Gheorghe Ghitoaica, a hunyadi zöldség- és gyümölcsértékesítő vállalat 21-es egységének eladója ION VLAD (Hunyad) felvétele Illesse Gyermekkorom óta, vala­hányszor Székelyudvarhelyen járok, mindannyiszor elnézem a kapuk elé helyezett Szejke­­borvizes korsókat, és mindig elcsodálkozom azon, hogy soha idegennek eszébe nem jut szomjat oltani belőle. An­nak idején megcsodáltam a bivalyokkal vontatott, korsók­kal megrakott szekereket, ma­napság a piros bivalynak ne­vezett, két szekeret is húzó traktort. A napról napra vál­tozó Székelyudvarhelynek oly jellegzetessége ez, hogy ha ezt nem látnám, azt hinném, más városban járok. Köztudomású, hogy a víz a cserépkorsóban áll a legjob­ban, de mivel az utóbbi idő­ben mind kevesebb készült e korsókból, a szekéren maradt üres helyeikre a műanyag­kannák kérezkedtek fel. Emberemlékezet óta Koron­­don készítették a Szejke-bor­­vizes korsókat, nevezetesen a köröndi kerámiaüzemben dol­gozó Fábián D. Imre ősei. Ő is Ferenc bátyjától tanulta meg a korsó készítését, úgy tudva, hogy már üknagyapja is ezzel foglalkozott. Ezen kí­vül időnként — az 1940—1960- as években — e korsó készí­tésével foglalkozott még Dé­nes Sándorné, született Szabó Berta, egyébként Korondon az dicséret egyedüli nő, aki tud koron­­golni. Ennyit a Szejke-borvi­­zes korsó történetéből. Fábián D. Imre szabad­kézi fazekasként dolgozik a köröndi kerámiaüzemben, s munkája mellett lelkiismere­tesen végzi a szakszervezeti csoportfelelősi teendőket, szí­vesen segít csoporttársainak. Az a gondolat született, hogy meg kellene tanítania a cso­portjában dolgozó szabadkézi fazekasokat a Szejke-borvízes korsók készítésére, hogy a kellő mennyiség mindig biz­tosítva legyen. Ma már nyol­can vannak, akik a borvízes korsókat korongolni tudják: Duka János, Kiss Márton, Bertalan József, Bertalan Áron, Tófalvi Gáspár, Szé­kely Zoltán, Lőrincz György és Ráduly Antal. Illesse dicséret Fábián D. Imrét azért, hogy a mester­ség tudományát nem rejtette véka alá, átadta és átadja ezt munkatársainak. Reméljük, akik már tudják, szintén to­vább fogják adni, hogy a szé­kelyudvarhelyi kapukban és blokklakások bejáratánál min­dig meg lehessen csodálni a jó hűvös borvízzel teli korsó­kat. ISTVÁN LAJOS Korond SZERDAI KRÓNIKA Javaslatok köszönésre Nem végeztem közvéleménykutatást azzal kapcsolatban, hogy mennyire hat a váradiak tudatára, érzelmeire, ösztöneire a járdák szélén felállított szemete­sládikók eme szövege : „Kö­szönjük a figyelmességet“ — mármint feltételezhetően azt, hogy a járókelő ide és nem az úttestre vagy járdára dob­,a mindazt, amitől gyalogosként meg akar szabadulni. Tény azonban, hogy láttam szemetet a ládikókban is és mellettük is. Ami azt bizonyítja, hogy felirat ide, felírat oda, az emberek továbbra is ilyenek meg olyanok. •Nevelni kell bennünket úton s útfélen, hátha mégis reánk ragad valami. Ha másképpen nem megy, úgy köszönésekkel. Köszönjünk meg mindent előre és utólag is. S ha már a sze­metesláda is vissza tud köszönni, miért ne tudnának egyéb — s esetenként sokkal fontosabb — használati tárgyaink, dol­gaink, eszközeink ?! Anélkül, hogy a találmányi­ díjra igényt tartanék, közze tennék egy-két ilyen ötletet. A mozipánztárhoz felírhatnánk: „Köszönjük, hogy nem gázolt az előtte álló tyúk­szemére“. A futballkapura: „Köszönjük, hogy betalált a háló­ba“. A személygépkocsi hátsó ablakára: „Köszönöm, hogy nem küldött a túlvilágra“. Járdák, utak, sétányok mentén . ..Köször­­jü­k, hogy nem a levegőben jár“. Éttermekbe­n: „Köszönjük, hogy nem felejtett el ebédelni“. A gyógyszertárakban: „Köszön­jük, hogy nem a kuruzslót kereste fel“. A kalapra: „Köszö­nöm, hogy köszön velem“. Avagy vannak magától értetődő dolgok, s nem kell őket köszönéssel lejáratni. SIKE LAJOS MáJUS 25. DOKUMENTUMA ~s szerda II. évnegyed V. hónap — 31 nap Az évből eltelt: 145 nap Hátra van még: 220 nap Napkelte: 4.39 Napnyugta: 19.46 Holdkelte: 11.12 Holdnyugta: 0.09 HŰVÖS IDŐ Tamara Limbajanu, a Köz­ponti Meteorológiai Intézet szolgálatos munkatársa je­lenti : A következő 24 órá­ban érezhetően lehűl az idő, különösen északon, ahol gya­kori záporok lesznek. A töb­bi megyékben hel­d jellegű zivatarok. A hegyekben, 1200 méter felett­­havaseső és ha­vazás várható. A hegyekben és keleten erősödő szél. A leg­­alacsonyabb hőmérsékleti ér­tékek 4 és 10 fok között vál­toznak, északnyugaton még alacsonyabbak. A legmaga­sabb nappali értékek 12 és 20 fok között lesznek. TV SZERDA, I. műsor: 9.00 Tévé-iskola; 10.00 Színház. M. Gheorghiu : A bika jegyében (ismétlés); 11.30 Kérdések és feleletek: 12.00 Telex; 16.00 Telex; 16.05 " Tévé-iskola; 16.3­5 Német nyelvlecke; 17.05 Szudáni úti­­jegyzet; 17.30 Szakmai to­vábbképző kabinet; 17.50 Pronoexpressz-húzás ; 10.00­­ Pionír-krónika; 18.15 Állam­polgárok fóruma; 18.45 Köny­­nyűzene; 19.20 Ezeregy este ; 19.30 Tévé-híradó; 19.50 A té­vé irodalmi-művészeti szem­léje: 20.20 Tévé-filmmúzeum. Amerikai film: Csöndes pár­baj : 21.45 Labdarúgás. Hely­színi közvetítés a Borussia Mönchengladbach — Liverpool BEK-torna döntő mérkőzés­ről. TENGERÉSZETI témával bélyegkiállítás nyílt a kons­­tancai Román Tengerészeti Múzeumban. A több mint 12 000 kiállított bélyeg 14 me­gye legnagyobb gyűjtőinek tulajdonát képezi. APRÓHIRDETÉSEK ESZTERGAPAD eladó. Csík­szereda, telefon 14466. (114) A SZEBENI római katoli­kus tanítónőképző 1931-32-ben végzett növendékei találkozó­ra készülnek. Keresik: Cseh Magdát, Drimuch Gabriellát, Kelemen Erzsébetet, Osváth Matildát, Szigeti Jankát. Érte­sítést Minner Márta, Gheor­­gheni 4200, Horea 9, jud. Har­­ghita címére kérünk. (1772)­­ Románia állami függetlensé­gének centenáriuma címmel Zi­­lahon a szakszervezetek művelő­dési házában, a megyei múze­um és az Állami Levéltár fiókja rendezésében, az RSZK Történel­mi Múzeuma támogatásával do­kumentumkiállítást nyitottak meg. A XVIII.—XIX. századból szárma­zó krónikákon kívül kéziratok, fotókópiák, nyomtatványok szem­léltetik az egységes Románia megteremtéséért vívott százados küzdelmeket, ugyanakkor felidé­zik az 1848-as forradalom, a füg­getlenségi háború szilágysági részvevőit, illetve támogatóit; le­véltári anyag tanúsítja, hogy a jelenlegi Szilágy megye szálhoz, helységében önkéntes adomá­nyokkal segítették az 1877-es há­ború sebesültjeit. A független­ség centenáriumának szentelt kiállítás ugyanakkor az ország fasiszta uralom alóli felszaba­dulásáért vívott harc helyi ese­ményeit is dokumentumokkal szemlélteti. A SUCEAVA megyei Vatra Moldovitei község általános iskolájának képzőművészei ér­dekes kiállítást rendeztek a községi művelődési otthon termeiben. A kisiskolások ké­pei hazánk történelméből ih­­letődtek. AZ UTOLSÓ simításokat végzik a csíkszentmihál­yi mű­velődési otthon épületén. Az új kulturális létesítmény egy 300 személyes előadóterm­­­mel, ifjúsági klubbal, vala­mint egy tekepályával rendel­kezik. TURISZTIKAI U­PQNS Á.GPK Néhány nap­ múlva 300 helyes, impozáns turistaszálló nyitja meg kapuját Iasi főterén, az Unirii téren. Az új egység két hatalmas vendéglővel, kerthelyiséggel és bárral rendelkezik, melyek ösz­­szesen 800 vendéget képesek el­látni. További meglepetéssel is szolgál a megyei turisztikai hi­vatal: a Buciumului dombon lé­vő kempingben további 54 here­­kót építettek, a municípium kö­zelében lévő Strunga üdülői pedig felújították, korszerűsítet­ték. KORSZERŰ telefonközpon­tot adtak használatba Balázs­­falván. Ugyanabban az­ épü­letben posta és CEC-fiók is működik. A RADNÓTI hőerőmű dol­gozói május derekáig terven felül 225 millió kilowattóra villamos energiát állítottak elő és annyi fűtőanyagot ta­karítottak meg, amennyi 2 millió kilowatt villamos ener­gia előállításához elegendő. NAGYARÁNYÚ útkorsze­rűsítési munkálatok kezdődtek Érmihályfalván. A városiaso­dó község fontosabb belső út­jait kiszélesítik és leaszfaltoz­zák. A MAROSVÁSÁRHELYI AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT Str. Budiului nr. 68 ÉRTESÍTI AZ ÉRDEKELTEKET, hogy TV—2, TV—20 és TV—71 autóbuszok FŐJAVÍTÁSÁT kiutalás nélkül azonnal elvégzi. További tájékoztatást az alábbi telefonszámokon nyújtunk: 33 463, 33 712, 33 249 — terviroda. (8318) ÚJÍTSA MEG AZ ELŐRE ELŐFIZETÉSÉT! Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, levélkézbesítők és lapterjeszők. Színház D. R. Popescu: KÉT ÓRA BÉKE ősbemutató a Kolozsvár-Napocai Nemzeti Színházban A Függetlenségi Háború cen­tenáriumát, D. R. Popescu Két óra béke című drámájának szín­­revitelével ünnepelte a Kolozs­­vár-Napocai Nemzet Színház. A hazai drámairodalom egyik legjelentősebb egyénisége és e színház között fennálló együtt­működés immár hagyományos­nak számít, mind a közönség, mind a szakvélemény szemében. Egyébként D. R. Popescu is be­ismerte, hogy a Két óvi béke hőseit kifejezetten a Nemzeti Színház vezető művészeire gon­dolva mintázta. Ezzel is magya­rázható, hogy G. M. Nutescu, S. Ghelan, C. Adamovici, G. B. Ivascu, D. Visan, A. Tauf, R. Pop, O. Teuca, I. Marian, E. Nagy és G. Jurca ezúttal a szo­kásosnál is jobb, az előadás számos pillanatában kivételes alakítást nyújtottak. A két óra béke esetében D. R. Popescu lemond rendhagyó drámaépítkezési elveiről. Szö­gezzük le: a színmű javára. E dráma felépítése már-már klas­­­­szikusan hagyományos. Viszont jellemző Popescu drámaírói po­tenciáljára, hogy a hagyomá­nyos formát is képes olyan sok­rétű tartalommal feltölteni, hogy az a meglepetés, az újdonság erejével foglalkoztatja a néző tudatát, még sokkal a függöny legördülte után is. Noha a dráma központi prob­lémája a nemzeti öntudatra éb­redés és annak konkrét meg­nyilvánulása, a függetlenség ki­vívása, ógörög tragédiákba illő áldozatok, nehezen gyógyuló sebek, a történelem és ember összeütközésében eltiport egyéni sorsok árán­, a színmű bővelke­dik mély jelentésrétegekben, o­­lyan kérdéseket vetve fel, me­lyeknek megválaszolására a né­zőt szólítja fel a szerző. . Az egyén és történelem viszonyát finom árnyalatokban ábrázolja D. R. Popescu, A dráma alcíme, (amit szabadon így fordíthat­nánk: Ki elég erős kiállani Aulicz prókáját?) világosan utal az ógörög mitológiai példázat korszerű kicsengésére, megkér­dőjelezvén az emberáldozat jo­gát. A választ azonban maga a történelem adja meg, dialek­tikusan bonyolult eseménysoro­zataival. Kahir, a pusztulásra ítélt Oszmán birodalom fone­tikus utóvédje cinikusan veti oda Crinának: „Elveszted fiadat, de nemzeted elnyeri független­ségét!" Az érzelmi csapdának szánt kijelentés viszont pozitív értelmet nyer az adott helyzet­ben, hiszen Andrei kapitány fe­lesége nem áll egyedül fájdal­mával, nem csupán Andrei vál­­lára nehezedik a fiára vonatkoz­tatott „lenni vagy nem lenni" erkölcsi dilemmájának súlya. Ezer és ezer szülő osztozik ab­ban a szenvedésben, amelyet megkövetel a könnyel, vassal és vérrel kivívott Legfelsőbb Cél: a nemzeti függetlenség, Romá­nia elidegeníthetetlen szuvereni­tása. D. R. Popescu drámáját Ale­xa Visarion, a fiatal rendező­nemzedék izgalmas egyénisége állította színpadra. Visarion in­tellektuális beállítottságától tá­vol áll az abszolút szöveghű színpadi tolmácsolás, tehát ez­úttal is sajátos szemszögből ol­vassa, értelmezi a darabot. Vi­sarion koncepciójában nem fel­tétlenül a rendező-centrikus színház hívének zsarnoki aka­rata nyilvánul meg. A buka­resti vendégrendező (aki egyéb­ként kiválóan ismeri a Nemzeti társulatát) egyszerűen a dráma három lényeges erővonalába összpontosítja figyelmét. Sor­rendben, ezek a következők: 1. a történelmi hűség maradékta­lan megvalósítása (nem külső látványos jegyek igénybevételé­­­vel, nem adathalmazok felsoro­lásával, hanem a jellemeknek az eseményekhez való szubjektív viszonyításával); 2. az ellentá­borok között felmerülő, a köl­csönös bombázásnál összeha­sonlíthatatlanul fontosabb elvi kérdések tisztázása; 3. a törté­nelem és egyén viszonyában lez­ajló konfliktus megoldhatósága vagy megoldhatatlansága. Visarion rendezői kelléktára közismerten puritán. Meglepő, hogy ezúttal két ízben is nyúl olyan kifejezési eszközökhöz, a­­melyekkel eddig nem találkoz­tunk előadásaiban. Talán ezért is tűnik szokatlannak, hogy a­­katonák paroxizmusig felfoko­zott lelkiállapotát vad ritmusú tánccal, majd egy hazafias dal elénekeltetésével vetíti ki. Meg­jegyzendő azonban, hogy az említett színpadi pillanatok szer­vesen illeszkednek a modern rendezői felfogás logikájába. Egyetlen kifogás merülhet fel az előadással kapcsolatban: túl konkrét utalás Ali vívódó lényé­re, hamleti alkatára az, hogy tetemét azzal a szertartásosság­gal viszik ki a színről, ahogyan az Laurence , Olivier filmjében történt. Egyébként a nagyszerű Constantin Adamovici az elő­adás legtöretlenebb alakítását nyújtja Ali szerepében. Fölényes játékkultúrával mond bölcsen, mélységesen csalódottan és re­zignáltan ítéletet a török világ­­birodalom felett. Mircea Matcabosi díszlete ér­dekes, van légköre és példásan szolgálja az előadás gördülé­­kenységét. A Két óra béke méltó a Nem­zeti színpadához, méltó az ese­ményhez, amelynek Erdély első színháza ezzel a színpadi pro­dukcióval tiszteleg. A. KOVÁCS SÁNDOR Budai Nagy Antal Kós Károly színművét a nagyváradi színház magyar tagozatán rendezte Fark­­s István. Díszlet: Cs. Erdős Tibor. Jelmez: Edit Schrantz- Kunovits. Zene: Boros Lajos. Szereplők: Miske László, Varga Vilmos, Bathó Ida, Be­­rényi Ferenc, Gábor Katalin, Csíky Ibolya, Varga Tibor László, Lavotta Károly, Szabó Lajos, Técsy Sándor. Halasi Gyula, Balla Miklós, Gábor József. Ács Tibor, Rádai Im­re. Tóth Sándor, Zalányi Gyula, Pálóczy Frigyes, Föl­des László, Mogyoróssy Ist­ván, Borsos Barna, Wollmann György,Hajdú Géza. A beszá­moló a május 14 -i kolozsvár­­napocai vendégjáték alkal­mából készült. Ez az előadás még meglepe­tés is lehetne. Felszínre hozott sok olyasmit Kos történelmi drá­májából, amelyet a 67-es ko­lozsvári, vagy az 57-es marosvá­­sárhelyi nem. Azok az előadá­sok a fő figyelmet a történelmi kontúrok, s a társadalmi elemzés minél­­világosabbá—tételére for­dították. Budai Nagy Antal egyé­ni tragédiája szinte pusztán csak a cselekményvonal bonyolítása­ként tűnt fel, és Bese Anna is csak amolyan ékítmény volt a történetben. Ez alkalommal azon­ban Farkas István rendező — s szintén meglepetés ez, mert őt megszoktuk csak a „vastagra vett" bohózatok nagy játékmes­terének tekinteni; pedig már a Maróthy-féle Giordano Bruno­­dráma rendezése során is meg­győzhetett bárkit a gondolati el­mélyedésre való hajlamáról — „váratlan" irodalmi érzékeny­séggel úgy bontotta ki Kós Ká­roly szövegét, hogy abban Bu­dai Antal egyéni sorsa a maga belső végzete szerint hajtotta a drámát a kiteljesedés felé; kap­csolatai szüleivel, testvéreivel, szerelmével, harcostársaival mind személyes sorsszerűséggel hatot­tak; é­s itt jött a meg­lepetés igazi mivoltában: a történelmi­társadalmi mondanivaló annál monumentálisabban magaslott fel az egyéni sorsok és maga­tartások mögött. E drámának egyik sajátossága — mivel Kós Károly annak ide­jén a hazai átlagos színházak méreteiben és anyagi lehetősé­geiben gondolkozott —, hogy az 1437-es parasztfelkelés legna­gyobb fordulópontjait, főleg a­­zokat, ahol a tömegek fellépé­sén és viselkedésén múlottak az események, csak elmondják a darabban, epikus módon közlik, de nem jelenítik meg. A szín­padra a tömegeknek csak „a hegye," az éle, a képviselői jut­nak be; a nagy csaták szegényes eszközökkel való érzékeltetésére kísérletet sem tesz, miután az oly könnyen kiábrándító is lehet. Ettől azonban — minden félreér­tés ellenére, melyek e színművet végigkísérték — a Budai Nagy Antal nem epikus, nem „drá­maiatlan" alkotás; csakhogy a dráma menete a főhős egyéni sorsában rejlik. És talán egy elő­­­­adáson sem hatott ilyen érzékle­tesnek a történelem működése, mint ezen, amikor Csáki vajda (Gábor József) fenyegető réve­­tegséggel felidézi a bábolnai csatát, vagy amikor a monos­torba Antal után beszökött Be­se Anna (Csíky Ibolya) halkan elpanaszolja a „kóborlásokat" és az „égetéseket": a már-már intim személyes és befele figyelő közlésmód megrázóbban idézi a közönség előtt azoknak az ese­ményeknek félelmetes mivoltát, mintha holttestek hekatombáit zsúfolnák be a színpadra. Az előadás legjobban sikerült része talán a második felvonás volt, amikor Budai Nagy Antal (Miske László) és a monostori apát (Halasi Gyula) összecsap­nak , és végzeten, világnézeti, társadalmi szembenálláson át titokban barátságot kötnek. Mis­­ke László és Halasi megrendítő megrendülése a nép nyelvén megszólaló nagy eszmék előtt besugározza az egész előadást, még akkor is, ha itt-ott a játék ritmusa lankad, vagy a szerep­­értelmezés egy-egy pillanatra elbizonytalanodik. Lehet, hogy eddigi teljesítményeihez igazság­talanok vagyunk — nem is is­merjük mind —, de elmondhat­juk, hogy Miske László egyszerre robusztus és bensőséges já­tékával most emelkedett a vá­­radi társulat nagy törzsgárdá­jába. Sorolhatnánk még bőven a többi szereplőket is, az említet­tek illúziót varázsoló bűvészetén kívül is a színészek neveit. Var­ga Vilmos két szerepben is „át­ütő", perzselően akaratos volt, Szabó Lajos Mártonja néhány apró gesztusban a végsőkig ajzott jobbágyi türelmetlenséget éreztette meg, Palóczy szolgabí­rója komiszságában már-már el­viselhetetlenül penetráns volt, Kardos Jákobban Técsy is erede­ti színpadi jelenséget tudott for­málni, s külön érdemes szóvá tenni a fiatal, Szatmárról most átkerüli Ács Tibor tömör, markáns színpadi mozgását; — a lényeg azonban az, hogy az egész e­­gyüttes milyen lelkiismeretesség­gel törekedett arra, hogy a szö­veg hangsúlyai, sajátos árnyala­tai, ízes fordulatai vagy fenn­­költ zengése ne sikkadjon el. . . egyszóval: nem emlékszünk még olyan Budai Nagy Antal előa­dásra, ahol a Kós Károly-i nyel­vezetet egészében ilyen szépen szólaltatták volna meg. S ez el­feledtette az előadás néhány — az előbbiekben futólag érintett — fogyatékosságát is. Cs.­k Erdős Tibor díszletei szug­­gesztív írással hozták a kort és a tájat, anélkül, hogy aprólékos­kodtak volna; a szöveg drámai nosztalgiáit lírai látványban idéz­ték fel; a Boros Lajos által ösz­­szeállított énekes zenei aláfes­tésre csak annyit mondhatunk, hogy többször, és főleg nagyobb hangerővel kellett volna e dalla­mokat megszólaltatni... Miske László — Budai Nagy Antal; Lavotta Károly — Bálint pap .­(SVEISS ISTVÁN felvétele) Sepsiszentgyörgyi Amphitryon Peter Hacks vígjátékát Tandori­ Dezső fordításában mutatták be. Rendező: Cse­resznyés Gyula. Díszlet-jel­mez: Plugor Sándor. Zene: Csíky Csaba. Szereplők: Bá­lint Péter — Jupiter, Visky Árpád — Mercurius, Nemes Levente — Amphitryon, László Károly — Sosias, D. Vásárhelyi Katalin, illetve Szász Enikő — Alcmene. A régi közmondás szerint a jó legnagyobb ellensége — a jobb. Hacks vígjátékának meg­fogalmazásában: a valóságra nézve a legkínosabb az, amikor saját „égi mása" vetélkedik vele, azaz: a valóság szembesülni kénytelen a róla alkotott tökéle­tes eszményképpel. Amphitryon jó görög, jó férj, jó hadvezér, mindenben átlagosan jó. Jupi­ter, az Olimposz legmagasabb rangú istene ennek az átlaghős­nek a bőrébe bújva, elcsábítja Amphitryon, illetve így most már „saját" feleségét, és mint isteni tökéletességű szerelmes leleplezi a feleség szemében a férj ké­nyelmességét, prózaiságát és a kisszerűségét takaró handaban­­dázásait. E regének sok drámai fel­dolgozása keletkezett az évezre­dek során, egyik derűsebben és felszínesebben játékos, a másik mélyebbre markolóan elgondol­koztató, és bizonyára a Peter Hacksé lenne a legolcsóbb vál­tozat, ha csak Amphitryonról, il­letve „a férj"-ről szólana, ha csak a férfi mivolt mulatságos ol­dalaival évődne, valamint azzal a bivalytürelmű életbölcselettel, amit a komédiában Sosias kép­­visel, hogy hát mindent meg le­het, minden esztelen képtelensé­get ki lehet magyarázni, és min­den bajunkból, nyomorúságunk­ból levonható egy olyan higgadt és szellemes igazság, amely nem­hogy egy szentet, de még egy istent is kiugrat a bőréből. A lélektani és vígjátéki köz­helyek építményén belül van Hacks drámájának egy szilár­dabb váza, ami csakis játékkal, és színpadi látványokkal fejez­hető ki: ha nem így lenne, akkor nem is volna nagy drámaíró. Ez a mélyréteg valójában nem a férfi önteltséget, és nem a meg­alkuvó életbölcsességet leplezi csak le,­­és velük együtt — az önző feleséget is.) Nemcsak a valóság és az eszmény ellentétei­nek nevetséges alkalmaiban gyö­nyörködik, hanem olyasmiről is szól, hogy nevezzük is akárminek és akárhogy tréfáljunk vele, de minden emberi „létformának" kell hogy legyen egy tökéletes (önmagánál tökéletesebb) elkép­zelése­k önmagáról. Mert ne­vetséges ugyan, ha a valóság a tökéletességgel méretik, de még legsújtóbb volna, ha— semmi­vel sem méretne! Peter Hacksnak ez a harmadik színműve, amit rövid egymás­utánban hazai magyar színpadon láthattunk (A sanssouci molnár Temesváron, a Columbus Szat­­máron került színre). Nem helyes oldalról közelítenénk meg az igazságot, ha úgy fejeznénk ki magunkat, hogy együtteseinknek „nem volt szerencséjük e szerző­vel", s még akkor sem, ha meg­állapítanánk, hogy ,, a szerzőt nem saját stílusának közegében próbálva megközelíteni, a mon­danivaló felszínén maradtak.” Való igaz, hogy Hacks stílusá­nak ábécéje az az általában brechtinek nevezett játékmód, amely légtornászi könnyedséget, ugyanakkor óraműszerű pontos­ságot és „hideg feszültséget" kö­vetel minden szereplő legkisebb mozdulatától és testtartásának minden színpadi pillanatától. Ilyenfajta színdarabokban úgy kell a színésznek mozognia, mint — hogy az átlagos mozilátogató képzeteinél maradjunk — a sza­murájoknak a szent vívógyakor­latok közben. És pergő, nagyobb lélegzetű, nagyobb egységekben modulláló szövegmondásra is szükség van hozzá. Az a hanyag oldottsága, köz­­napias lazasága a mozdulatok­nak, amelyet valamilyen félreér­tés folytán egyesek színpadi ter­mészetességnek tartanak, s az a szöveget széteső mondatokra, il­letve egy-két-három szavas for­gácsokra felbontó beszédmód, amely a kényelmes, mindig csak a súgóban reménykedő szöveg­tudás gyakorlata, már önmagá­ban is kudarc, vagy legalábbis félkudarc a korszerű színjátszás­ban. A legfőbb gyengéje azonban e Hacks-bemutatóknak mindhá­rom esetben, de különösen Szent­­györgyön az volt, hogy a szín­padi játék csak kísérte a szö­veget, illusztrálta, illetve, sokszor éppen csak a hangsúlyozással, nyomatékosítással érte be, s a­­mit nem tudunk meg a szöveg­ből, az sohasem derült volna ki a játékból. Egy példa: a vígjáték Jupiter és Mercurius „szereppró­­bájával" kezdődik; azonban semmiből sem derül ki, hogy ők a „földöntúli" lények; igaz, hogy a szerző szándéka szerint is van bennük ripacsság, ám mégis „égi ripacsok". S ugyanígy, játé­kuk bármely pillanatában is, csak tudomásunk volt „rendkívü­li jelenség" mivoltukról, de ezt nem láthattuk. Bálint Péter Jupi­terként csakis csábítási jelenetei­ben volt fölényes, amikor azon­ban (s egy ízben hosszabb ideig) nem volt szövege, úgyszólván meg­szűnt a színpadi jelenléte, úgy álldogált a jelenet mentén, mint egy kiállított vízilabda já­tékos. Pedig alkati adottságai meglettek volna e szerephez, de a rendező is beérte egészen kis „jelzésekkel": amikor Jupiter visz­­szaváltozik istenné ,ehhez mind­össze egy kis álarcot vet le, de testtartása, mozdulatai kifejezé­sében mi sem különbözik, ezután sem, Visky Árpád viszont csak akkor volt igazán játékos ked­vében, amikor a szerepen belül is álöltözetben, a filozófus tükör­képeként jelent meg. Merkúrként túlhangsúlyozta eme istenség kereskedelmi utazó mivoltát, de csak „kicsiben" utazott. Nemes Levente nagy játékeréllyel haj­szolta végig Amphitryonját az egész előadáson, azonban indu­latossága sokszor gépies, har­­sánysága erőltetett, szövegmon­dása szétdarabolttá lett, mert úgy látszott, félt a visszhangta­­lanságtól (a közönség részéről). A legegyenletesebb s végig formában (s szerepben) maradó László Károly „dögfilozófusa" volt; színészileg a legjobban megépített alakítás ezen az elő­adáson. A női szerep alakítóiról egyaránt elmondható, hogy jó szövegmondással (különösen Vá­sárhelyi) s egy-két üde gesztus­sal (a most bemutatkozó Szász Enikő) támaszai voltak a jelene­teknek, alkalmat adtak a férj és égi helyettese megnyilvánulásai­nak, de — mintha eszükbe sem jutott volna, hogy egyenrangú szereplők, s hogy a szatírának — ők is torgyai, s nemcsak amolyan szervesebb kellékei a kibonta­kozásnak. Plugor Sándor díszletei és jel­mezei nemcsak mutatósak, de értelmesek is voltak, viszont igé­nyesebb és a játékban is részt­vevő világítást vártak volna el: a zene nem nagyon avatkozott az előadásba. Merész vállalkozás volt ugyan e vígjáték színrevitele, de.. . töb­­bé-kevésbé szórakoztató elő­adásnál több, művészi esemény is lehetett volna, ha a színház felismeri: nem elég az alkalmi vendégrendező az esedékes mű­vészi megújuláshoz. S ha a szí­nészek maguk is több fantáziá­val és érdeklődéssel közeledtek volna szerepeikhez. SZŐCS ISTVÁN ELŐRE

Next