Előre, 1977. június (31. évfolyam, 9187-9212. szám)

1977-06-01 / 9187. szám

ELŐRE - 1977. június 11 TÖRVÉNY A MESTER SZEREPÉRŐL ÉS HATÁSKÖRÉRŐL A TERMELÉSBEN Az anyagi termelés gyors ütemű fejlesztése és korszerűsítése szükségessé teszi a mester szerepének erősítését a termelő folya­mat szervezésében és vezetésében, hozzájárulása állandó növelé­sét az anyagi és emberi tartalékok maximális hatékonysággal való értékesítéséhez, a munkatermelékenység növelési tartalé­­kainak rendszeres azonosításához és kihasználásához, a termékek minőségének szüntelen javításához, a munkáskollektíváknak a feladatok példás teljesítésére való mozgósításához, az egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési terv célkitűzéseinek megfelelően. Ennek érdekében Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nem­zetgyűlése elfogadja a jelen törvényt. I. FEJEZET A mester szerepe és helye a termelésben 1. szakasz. — (1) A mester a reábízott munkaalakulat közvet­len szervezője és vezetője és fe­lel termelő tevékenységéért, va­lamint tervfeladatai teljesítésé­ért. A mester fennhatósága alá tartozik a normatívák szerint megállapított adott számú mun­kás, és esetenként csoport- vagy brigádvezetők, akik felelnek e­­gyes munkaközösségek feladatai­ért. (2) A mester közvetlenül, a fennhatósága alá tartozó mun­kásokkal együtt részt vesz a termelő folyamatban és a mű­szaki termelő személyzet cso­portjába tartozik. 2. szakasz. — A mester alá van rendelve a műhely, osztály vagy a termelő részlegek más vezetőjének, az egység szerve­zési formájától függően. A mes­ter a tervteljesítéssel összefüggő kérdésekben együttműködik az egység termelő vagy funkcioná­lis osztályaival, valamint a ter­vezőkkel és technológusokkal a termelő folyamat korszerűsíté­sében, az új termékek gyártás­­bavételében, a technológiák be­vezetésében és a termékek mi­nőségének állandó javításában. e) az elsősegélynyújtásról baleset esetén, a hivatali felet­tes szervek azonnali értesítésé­ről, a munka biztonságát veszé­lyeztető okok elhárításáról; f) a munka higiéniai és egész­ségügyi feltételeinek állandó javításáról, a környezetet szeny­­nyező okok jelzéséről, és azok megelőzéséről, valamint a szak­mai balesetek és megbetegedé­sek elhárításáról. 7. szakasz. — A munkaalaku­lat személyzete szakmai képesí­tésének a műszaki haladás kö­vetelte szintre való állandó e­­melésében és a szocialista mun­kafegyelem szellemében való nevelésében a mester felel a következőkért: a) felügyel és irányít minden egyes munkást, hogy elsajátítsa a termelési feladatok jó körül­mények közötti végrehajtásához szükséges ismereteket és fogáso­kat; a szakképzettségük növe­lése és szakmai felkészültségük tökéletesítése érdekében mun­kahelyi kiképzésben részesíti a fiatalokat; b) a munkaalakulat tagjaival elsajátíttatja a technológiai és munkarend és fegyelem tudni­valóit; a berendezések, gépek és felszerelések üzemeltetési és karbantartási előírásait, vala­mint a nyersanyagok és termé­kek kezelésének, szállításának és raktározásának szabályait; c) a munkaalakulat munká­sait felkészíti arra, hogy átve­gyék az élmunkások fejlett munkamódszereit és feltételeket teremt ezek alkalmazásához; d) megszervezi a vezetése alatt álló munkaalakulathoz beosztott tanulók és diákok ter­melési gyakorlatát; e) megteremti a feltételeket ahhoz, hogy azok a munkások, akiket javasolt, látogassák a szakképesítési tanfolyamokat, vagy a szakmai továbbképzés más formáit; a munkaalakula­tában lévő munkások részére tartalmilag javuljanak a felké­szítő tanfolyamok és javasolja a szakképzési és továbbképzési programok kiegészítését. 8. szakasz. — A mester kö­teles részt venni a szocialista verseny megszervezésében és a szakszervezeti csoportok havi gyűlésén , és bürójukkal együtt tevékenykednie kell a verseny­­vállalások megalapozásáért­ és teljesítéséért. A havi gyűléseken a mester beszámol a tervfelada­tok teljesítésének módozatairól, beleértve a vállalásokat is, a dolgozók javaslatai megoldásá­nak stádiumáról, előterjeszti a munkaalakulat következő idő­szakra szóló termelési program­jának feladatait és a teljesítésé­hez szükséges feltételeket vita alá bocsátja. 9. szakasz...A jelen törvény­ben megszabott hatáskör és a sajátos feladatok nem teljesítése a mester önhibájából, eseten­ként maga után vonja a fegyel­mi, adminisztratív, anyagi vagy büntetőjogi felelősséget. 17. szakasz. — A mestert a magas szakképzettségű mun­kások és a szakmának megfe­lelő,­­ hosszas termelési tapasz­talattal, a törvény által előírt szakmai képzettséggel rendel­kező technikusok sorából vá­lasztják ki, azt aki szakmai, po­litikai és erkölcsi tekintélynek örvend a munkaközösségben, ahol dolgozik, és a termelés és munka jó szervezőjének bi­zonyul. 18. szakasz. — (1) A mesteri funkció betöltése versenyvizsga alapján történik, azok a jelöl­tek jelentkezhetnek, akik ve­zetői és szervezői képességek­ről tesznek tanúságot és akik: a) az illető szakma mesteris­kolájának diplomával rendel­kező végzettjei; b) magas szakképzettségű munkások, a líceumok vagy a szakiskolák végzettjei. legke­vesebb tízévi szakmunkási szol­gálati idővel rendelkeznek az illető szakmában és az ágazat tarifáris besorolási rendszeré­ben az utolsó vagy utolsó előtti csoportba jutottak; c) olyan termelőszektorokban legkevesebb tíz évi szolgálati idővel rendelkező technikusok, amelyben versenyvizsgára je­lentkeztek. (2) A mesteriskolák diplomás végzettjei csak abban az eset­ben vehetnek részt a más vál­lalatokban szervezett verseny­­vizsgán, ha teljesítették a já­rulékos okiratban megállapított kötelezettségüket azzal az egy­séggel szemben, amely iskolá­ba javasolta őket. (1) Az (1) bekezdés b. és c. pontja alatt­ előirányzott szemé­lyek a versenyvizsgára való feliratkozás esetén, benyújtják annak a munkaközösségnek a vállalati dolgozók tanácsa báró­­ja által láttamozott ajánlását, ahol dolgoznak. 19. szakasz. — (1) A mesteri tisztség betöltéséhez szükséges versenyvizsgát a vállalati mű­szaki-gazdasági, más szakterü­letű, adminisztrációs személyzet besorolási és előléptetési bizott­sága előtt tartják fenn, amelyet az állami szocialista egységek személyzete munkában való be­sorolásának és előléptetésének megfelelő törvényes rendelkezé­sek értelmében alakítanak. (2) A verseny gyakorlati és írásbeli próbákból áll, melyek a szakmai ismereteket vizsgál­ják felül a termelés és munka megszervezésében, a termékek minőségi normáinak megállapí­tásában, a munkabiztonságban, valamint az illető vállalat sajá­tos technológiájával előállított komplex munkálatok helyes el­végzésének ellenőrzésében. (3) A dolgozók tanácsának bü­­rója, vagy esetenként az egy­ség vezetője sorolja be, lépteti elő mesternek azt, akit a ver­senyben elért sikerei mellett, a termelésben megvalósított leg­jobb eredményekért értékelnek. (4) A mester tisztségének be­töltésére versenyvizsga alapján besorolt személyeket 30 napos próbaidőnek vetik alá. Ha a pró­baidő végén az illető személy megfelelőnek bizonyult, előlép­tetése a próbaidő kezdetétől szá­mít véglegesnek. Ha próbaidő le­jártával az illető személy nem igazolta be, hogy eleget tud ten­ni a reá háruló feladatoknak, a korábbi, vagy azzal egyenértékű munkakörbe helyezik vissza. 20. szakasz. — A 18. szakasz (1) b és c bekezdésében előírt feltételek alapján előléptetett mesterek kinevezésüktől számí­tott öt éven belül kötelesek el­végezni a mesteriskola esti ta­gozatát. (2) Ugyanezek a kötelezettsé­gek hárulnak azokra a meste­rekre is, akiknek a jelen tör­vény életbelépéséig el kellett volna végezniük egy mesterkép­ző tanfolyamot. (3) Azok a személyek, akiket a jelen törvény életbelépése előtt mesteri tisztségbe soroltak be, továbbra is betölthetik az il­lető munkakört olyan feltételek között, melyeket a 12/1971 számú Törvény 68. szakasza ír elő az állami szocialista egységek szer­mélyzetének besorolására és elő­léptetésére vonatkozólag. 21. szakasz. — (1) A mesterek szakmai képzése mesteriskolák­ban történik, melyek nappali és esti tagozattal rendelkeznek. (2) A mesteriskolák tanulmá­nyi ideje egy évtől másfél évig terjed a nappali tagozaton és két évig az esti tagozaton. (3) A nappali tagozaton az is­koláztatási idő felét termelési gyakorlatnak szánják, ez alatt az idő alatt a tanulók az illető rész­legek legfontosabb gépein, be­rendezésein dolgoznak és segéd­mesterekként tevékenykednek. (4) A mesteriskolákban elsa­játítható szakmák jegyzékét, a nappali és esti tagozatok tanul­mányi idejét Államtanácsi Tör­vényerejű Rendelet határozza meg. (5) Az évi iskoláztatási tervet a Nevelés- és Oktatásügyi Mi­nisztérium javaslata, az Állami Tervbizottság, a Munkaügyi Mi­nisztérium, a Pénzügyminiszté­rium beelegyezésével és a mes­teriskolákat szervező miniszté­riumokkal és más központi és helyi szervekkel való tanácsko­zás alapján a Minisztertanács Határozata hagyja jóvá. 22. szakasz. — (1) A mesteris­kolákat vállalatok s más szocia­lista szervezetek mellett szerve­zik a minisztériumok és más központi szervek, valamint a megyei néptanácsok és Bukarest municípium végrehajtó bizott­ságai mellett, melyek a munka­erő felkészítéséért felelnek. (2) A mesteriskolák a­­ szakis­kolákkal és megfelelő profilú lí­ceummal együtt az iskolaköz­pontokon belül működnek. A­­zokban a helységekben, ahol nem léteznek ilyen iskolaköz­pontok, önálló egységekként te­vékenykednek. (3) A mesteriskolákban több­féle szakma megtanítására szer­veznek felkészítőket.­ A mester­szükségletnek megfelelően olyan osztályokat is szervezhetnek, a­­hol a tanulók két szakmát sa­játítanak el. (4) A mesteriskolák vezetőit, a műszaki-anyagi alapok bizto­sítását, az oktató-nevelő tevé­kenység megszervezését és vég­rehajtását, valamint ezek ellen­őrzését, irányítását a törvény által a líceumi oktatás egységei számára megalapított szervek, az ott leszögezett feltételek kö­zött hajtják végre. (5) A mesteriskolák a Neve­lés- és Oktatásügyi Miniszté­riumnak vannak alárendelve, valamint azoknak a miniszté­riumoknak és más központi és helyi szerveknek, melyek szer­vezik, s így kötelességük ezek szakirányítását, didaktikai-anya­gi alapját és az oktató-nevelő tevékenységhez szükséges szak­kádereket biztosítani. 23. szakasz. — (1) A mester­­iskolákba való felvétel verseny­­vizsga alapján történik, melyek feltételeit és lefolyását a Ne­velés- és Oktatásügyi Minisz­térium határozza meg a többi központi és helyi szervekkel való egyetértésben. (2) A mesteriskolába való fel­vételre a jelölteket a líceumot, vagy szakmai iskolát végzett munkások közül válogatják ki, akik legkevesebb 8 éve dolgoz­nak a termelésben, utolsó vagy utolsóelőtti szakmai besorolás­sal, és nagy termelési gyakor­lattal rendelkeznek, előny­ben részesülnek azok, akik cso­portvezetői munkakört töltöt­tek be, szakmai, politikai és er­kölcsi tekintélynek örvende­nek, jó szervezői a termelésnek és a munkának. (3) A jelöltek a munkaközös­ségük s ezen belül a mesterük ajánlásával kell hogy rendel­kezzenek, melyet vállalatuk dolgozó tanácsának bárója lát­­tamoz. Minden mesteri állás betöltésére a vállalatok leg­kevesebb két jelöltet javasol­nak a felvételi vizsgára. (4) A munkások és techniku­sok köréből előléptetett mes­tereket, akik a 20. szakasz (1) bekezdés előírásai alapján kö­telesek elvégezni a mesterisko­lát, versenyvizsga nélkül, a jó­váhagyott oktatási terv kere­tében veszik fel a mesterisko­lák esti tagozatára. (5) A mesteriskola nappali tagozatára való felvétel után minden tanuló a vállalatával egy pótszerződést köt a mun­kaszerződése mellett, melyben kötelezi magát, hogy az iskola elvégzése után legkevesebb 5 évet a vállalatban­­ dolgozik mint mester. 24. szakasz. — (1) Az oktatási - nevelési folyamatban a mes­teriskola felkészíti a tanulókat a vezetés tudnivalóira, a ter­melés és a munka tudományos megszervezésére, ismerteti ve­lük a műszaki újdonságokat, a legkorszerűbb technológiai el­járásokat, mérő és ellenőrző ké­szülékeket, a gépek, berende­zések és felszerelések kihasz­nálási, beállítási, karbantar­tási, javítási módját, a mun­kavédelmi előírásokat, a gaz­dasági és munkatörvénykezé­seket azon a munkaterületen, amelyre felkészülnek. (2) A Nevelés- és Oktatás­ügyi Minisztérium felel az ok­tatási-nevelési folyamat tar­talmáért, jóváhagyja az okta­tási tervet, a tankönyveket és programokat, miután mindezt a mesteriskolákat szervező mi­nisztériumokkal, más központi és helyi szervekkel megta­nácskozta. A tankönyveket és programokat azok a" miniszté­riumok, más központi és helyi szervek dolgozzák ki a Nevelés- és Oktatásügyi Minisztérium­mal együtt, amelyek a mester­­iskolákat szervezik, s ezeket időnként a jelenkori tudomány, technika és pedagógia új meg­valósításaival egészítik ki. 25. szakasz. — (1) A mester­­iskola tanulmányait abszolváló vizsga letételével fejezik be, ami a tanuló tervmunkájának vagy diplomadolgozatának a megvédéséből áll ; a terv vagy dolgozat témáját azokkal a vállalatokkal kell megtanács­kozni, melyek számára a ta­nulókat felkészítik. (2) Akik sikerrel teszik le a mesteriskola abszolváló vizs­gáját, megkapják az iskola abszolváló diplomáját. (3) Akiknek nem sikerül az abszolváló vizsgájuk, joguk van a következő iskolai év va­lamelyik szessziójában egyszer megismételni. Az abszolváló vizsga sikeres letételéig u­­gyanabban a besorolásban és munkahelyen vagy annak meg­felelően dolgoznak, amelyben a mesteriskola végzése előtt működtek. 26. szakasz. — (1) Az oktatás ideje alatt a mesteriskola ta­nulói anyagi és tanulmányi tá­mogatást élveznek. Az anyagi és tanulmányi támogatás for­máit az Államtanács törvény­­erejű rendelete szabja meg. (2) Az (1) bekezdésben fel­tüntetett jogok fedezésének ki­adásait a személyzet iskoláz­tatására tervezett alapokból azok az egységek viselik, me­lyek számára a tanulókat fel­készítik. (3) A nappali tagozat tanulói, akiket az oktatás ideje alatt ki­zárnak az iskolából, kötelesek az érvényben levő szabályzat alapján megállapított iskoláz­tatási költségeket visszafizet­ni. Azok kivételével, akiket or­vosi előírás alapján tanácsol­nak el. (4) A mesteriskola nappali tagozatának azon tanulói is kötelesek az iskoláztatási költ­ségeket megtéríteni, akik a 25. szakasz (3) bekezdésében meg­szabott határidőben megbuk­nak az abszolváló vizsgán, va­lamint azok a végzettek is, a­­kik elutasítják abba a vállalat­ba való visszahelyezésüket, mely számára felkészültek, vagy a­­zok akik a pótszerződésben megszabott határidő letelte előtt hagyják ott munkahelyüket. 27. szakasz. — Ha az esti ta­gozattal működő mesteriskola nem abban a helységben talál­ható, mint az egység, ahonnan a tanulók származnak, akkor ezeket az iskoláztatás idejére az iskolával egy helységben lé­vő, hasonló profilú egységbe helyezik át. A kihelyezés ideje alatt a tanulókat, — mestereket — a befogadó egység javadal­mazza és a 26. szakasz (1) be­kezdésben meghatározott jogo­kat élvezik. 28. szakasz — (1) Abban az esetben, ha a mesteriskola vég­zettjeit, állás hiányában nem tudják mesteri munkakörbe be­sorolni az őket ajánló vállala­tok, ■ kötelesek megengedni, hogy végzettjeik más egységek­ben mesteri tisztségek betölté­sére szervezett versenyvizsgá­kon vegyenek részt, és siker esetében a szolgálati érdekből való áthelyezést is biztosítsák, anélkül, hogy ehhez felső szer­vük jóváhagyását igényelnék. (2) Az áthelyezés végrehaj­tásáig, a mesteriskolák végzett­jeit a termelésben, azon mun­kahelyekre­ sorolják be, ahol a mesteriskola elvégzése előtt dolgoztak, vagy az előbbiekkel egyenértékűekre, abban a vállalatban, amellyel a pót­szerződést megkötötték. 29. szakasz. — (1) A mesterek kötelesek gyarapítani szakmai tudásukat, a vezetés, termelés és munkaszervezés, valamint szakmájuk legújabb tudnivalói­nak állandó és rendszeres elsa­játításában. A vállalatokra pe­dig az a kötelezettség hárul, hogy biztosítsák a mesterek szá­mára az időnkénti — legalább ötévenként egyszer — vagy a­­hányszor a termelés szükségle­tei megkívánják, a szervezett formában való továbbképzést. (2) A mesterek szakmai to­vábbképzését, rendszerint azok­ban a vállalatokban szervezik meg, amelyekben ezek dolgoz­nak. Bizonyos mester kategóriák számára, — melyeket a minisz­tériumok, más központi vagy helyi szervek tervekben, évi programokban határoznak meg — a továbbképzést az iparköz­pontok, vagy ezek szakmai to­vábbképző központjai szervezik meg. (3) A mesterek szakmai to­vábbképzésének tárgyát, tartal­mát és formáját minden válla­lat vagy iparközpont az érvény­ben levő szabályok értelmében szabja meg. 30. szakasz. — (1) A mesterek szakmai továbbképzésének fő formái tudásszintjük, és mesteri tisztségük további betöltésére való képességük ellenőrzésének módjai a következők: a) egyéves továbbképző tanfo­lyamok, melyeket a vállalat, más vállalatok, vagy továbbképző központok szerveznek a munka alól való részleges felmentéssel. b) egyéni továbbképző progra­mok, a szerzett szakismeretei­ időnkénti ellenőrzésével. (2) A továbbképzést el lehet végezni esetenként a következő­­képpen is: a) az ország más vállalataiban végzett szakosodással; b) külföldön történő szakoso­dással, ha ezt más országokkal kötött szerződések vagy egyez­ségek előírják. (3) Az (1) paragrafus szakmai továbbképző formáit eseten­ként elméleti és gyakorlati pró­bák letételével, törvény meg­szabta munkák, vizsgák elvégzé­sével lehet befejezni, egyes iga­zolások kibocsátásával. V. FEJEZET A mester besorolása, felkészítése és szakmai továbbképzése II. FEJEZET A mester hatásköre és felelőssége 3. szakasz... (1) A mester kö­teles biztosítani a reábízott mun­kaalakulat tervfeladatainak üte­mes teljesítését és megtenni az összes intézkedéseket a termelés és munka tudományos szerve­zésére.­­ Ennek érdekében a­ mes­ter felel: a) a termelési program telje­sítéséért, az előírt választék és határidők szerint; b) minden egyes munkahely megszervezéséért és a gyártási feltételek előkészítéséért; a munka felosztásáért minden e­­gyes csoportra, brigádra és vég­rehajtóra; a tilff­elétek­ végre­hajtásának felügyeletéért a munkálatok egész lefolyása alatt; c) minden munkahely nyers­anyagokkal, anyagokkal és fél­­gyártmányokkal való ellátásának megszervezéséért és rajzokkal, technológiai lapokkal és más műszaki dokumentációval való biztosításáért, valamint a mun­kálatok, a műveletek, a termé­kek és szolgáltatások végrehaj­tásához és ellenőrzéséhez szük­séges szerszámokkal, készülé­kekkel, mérő- és ellenőrző mű­szerekkel való ellátásáért; d) a termelő kapacitások tel­jes kihasználásáért, a felszere­lések, gépek és berendezések maximális hasznosításáért, a le­állások és a működésbeni zava­rok megelőzéséért és kiküszöbö-­­léséért; e) a korszerű termelési és munkamódszerek bevezetéséért és elterjesztéséért, a találmá­nyok és újítások alkalmazásáért a munkaalakulatban, a műszaki haladást és a kézi műveletek gépesítését szolgáló kezdemé­nyezések támogatásáért; f) minden egyes munkadarab, termékrész és termék számára megállapított nyersanyag, anyag, energia és üzemanyag fogyasz­tási normáinak betartásáért, a hulladékok visszanyeréséért és magasrendű értékesítéséért, az összes anyagi javakkal való ésszerű gazdálkodásért; g) minden egyes munkás és az egész munkaalakulat feladatai­nak teljesítéséért, a termelési program teljesítési stádiumának operatív jelentésért hivatali fe­lettesének, a munkaalakulat fel­adatainak átvételéért a megelőző váltástól és a feladatok átadá­sáért a következő váltásnak, a nyomon követendő célkitűzések pontos megállapításával. (2) A mester köteles közvetle­nül részt venni egyes komplex műveletek végrehajtásával, sze­relési munkákkal, a felszerelé­sek karbantartásával, javításá­val, beállításával és kezelésével, a mérő és ellenőrző műszerek nyomon követésével adott meny­­nyiségű termék előállításában, munkálat valamint olyan más művelet elvégzésében, amely magas szakképesítést és tapasz­talatot igényel, hogy biztosítsa ezzel a vezetése alatt álló mun­kaalakulat egész kapacitásának kihasználását. 4. szakasz. — A mester mun­kaalakulatában felel a termékek és a végzett munkálatok minő­ségének biztosításáért és köte­les intézkedni, hogy: a) a végrehajtók szigorúan betartsák a gyártási technoló­giákat, a termelési eszközök és szerszámok üzemeltetésére éss karbantartására vonatkozó elő­írásokat; a hatáskörébe tartozó munkások elsajátítsák a mun­kálatok elvégzésének módozatát; közvetlenül hajtsa végre az e­­gyes nehéz műveleteket vagy gépkezeléseket, mindaddig, a­­míg a hatáskörébe tartozó mun­kások elsajátítják azt; a terme­lő tevékenység a törvény által előírt higiéniai, egészségügyi és állategészségügyi feltételek kö­zött menjen végbe; b) operatívan ellenőriznie kell és meg kell oldania a hatáskö­rébe tartozó munkásoknak a ter­melésben használt olyan nyers­anyagok, anyagok és szerszá­mok minőségi jellemzőire vo­natkozó észrevételeit, amelyek nem felelnek meg a szabvá­nyoknak, a műszaki normáknak és a munkahelyi előírásoknak; c) állandóan ellenőriznie kell a munkaalakulat munkásai által végzett műveletek, munkálatok és termékek minőségét, hogy biztosítsa a műszaki dokumen­tációban előírt minőségi para­métereket, valamint azért, hogy elejét vegye az ezektől való eltéréseknek, megőrizze a ter­mékek minőségét munkahelyi kezelésük, csomagolásuk és rak­tározásuk idején; d) a minőségi normáktól való súlyos eltérések esetén le kell állítania a műveletek végrehaj­tását, és a gyártást, értesítenie kell erről hivatali felettesét; e) meg kell szerveznie a mun­kaközösségen belül a minőségi normák áthágási eseteinek, a se­­­lejtek okainak, és az elkerülé­sükhöz szükséges intézkedések­nek a megvitatását, meg kell ál­­­lapítania, hogy ki a hibás a se­lejt vagy a deklasszált termék előállításában. 5. szakasz. — A munkaterme­lékenység növelése, a munka­normák alkalmazása, a munka mennyisége és minősége szerin­ti javadalmazása terén a mester felel a következőkért: a) a munkahelyekre és a munkaalakulat egészére kidol­gozza és alkalmazza a munka­termelékenység növelésére meg­szabott program intézkedéseit; biztosítja, hogy a munkaalakulat összes munkásai egészében ki­használják a munkanapot; b) minden munkahelyen meg­teremti a munkanormák és sza­bályozók megállapításához ala­pul szolgáló dokumentációban előírt műszaki és szervezési fel­tételeket ; c) részt vesz a munka operatív normázása tevékenységében, a munkanormák szigorú alkalma­zásában és állandóan nyomon követi, hogy a hatáskörébe tar­tozó munkások hogyan teljesítik ezeket: olyan intézkedéseket hoz, amelyek kiküszöbölik a munkanormák nem teljesítésé­nek okait; d) kidolgozza a megállapított műszaki szervezési feltételek módosulásának megfelelő mun­­kanorma-javítási javaslatokat; e) alkalmazza a munkaalaku­lat részére megállapított java­dalmazási formát; f) alkalmazza a törvény elő­írásait az akkordban vagy rezsi­ben dolgozó munkások javadal­mazásának megállapításában és folyósításában, azzal a feltétel­lel, hogy teljesítik saját mun­kafeladataikat és a kollektív akkord esetében járó egyéni ja­vadalmazás növelésére vagy csökkentésére vonatkozó előírá­sokat, az alakulat minden egyes tagjának a munka elvégzéséhez való tényleges hozzájárulásától függően; g) a törvényes előírások be­tartásával, figyelembe véve a termelés szükségleteit és a sze­mélyzet érdekeit, beosztja a pi­henőszabadságokat. 6. szakasz. — A mester felel azért, hogy a termelő tevékeny­ség teljes biztonságban menjen végbe és a munkavédelmi intéz­kedések egészében valóra válja­nak. Ennek érdekében a mester intézkedik: a) az alakulat munkásainak felkészítéséről, a munkavédelmi rendelkezések, a munkahigié­niai, valamint a tűzvészek meg­előzésére és oltására vonatkozó szabályok szigorú alkalmazásá­nak felügyeletéről, a felkészítés időszakonkénti megismétléséről és annak az ellenőrzéséről, hogy a formáció tagjai mennyiben sajátították el a tudnivalókat; b) a munkabiztonsági készü­lékek és a minden egyes mun­kahely sajátos normái által elő­írt védőfelszerelések biztosítá­sáról: a munkabiztonsági és vé­delmi előírások, plakátok és a veszélyes helyeket jelző muta­tók kifüggesztéséről minden munkahelyen: c) a gépek, felszerelések és berendezések a teljes biztonság körülményei közötti üzemelteté­séről az egész személyzet eseté­ben: d) munkaalakulata számára a vállalat programjában előirány­zott munkavédelmi és a tűzvé­szeket megelőző munkálatok tel­jesítésének nyomon követéséről; a munka biztonságát veszélyez­tető esetekben a munka leállí­tásáról és a hivatali felettes ér­tesítéséről; az ittas állapotban levő, fáradt, megfelelő védőfel­szereléssel nem rendelkező mun­kásoknak a munkától való eltil­tásáról. III. FEJEZET A mester jogai 10. szakasz. — A munkaalaku­lat vezetői minőségében a mes­ternek joga van közvetlenül vagy a csoport- illetve brigád­vezetők által utasításokat adni a hozzá beosztott munkásoknak; a hivatali felettesek vagy a mű­szaki ellenőrző szervek utasítá­sai a munkaalakulat munkásai­hoz, a mesteren keresztül jut­nak el. Kivételes esetekben, ha a mester hiányzik és gyors in­tézkedések meghozatala szüksé­ges, a hivatali felettes közvetlen utasításokat adhat a munkások­nak, azzal a kötelezettséggel, hogy a munkahelyre való visz­­szatértekor azonnal tájékoztatja. 11. szakasz. — A munkaalaku­latra háruló feladatok teljesítése érdekében a mesternek joga van a személyzetet csoportokba, bri­gádokba, munkahelyekre beosz­tani; a vezetése alatt álló mun­kaalakulat tagjainak besorolása, áthelyezése, munkaszerződésük felbontása csakis a mester be­leegyezésével történik. 12. szakasz. — (1) A munká­ban elért rendkívüli eredmé­nyek esetén, a mester, a szak­­szervezeti csoport bürójának megkonzultálásával, az aláren­deltségében dolgozó személyzet részére a következő ösztönzők alkalmazását állapítja meg: a) szóbeli vagy írásbeli köszö­net a rendkívüli eredményekért; b) a munkások kijelölése, a­­kiket a verseny élenjáróinak vagy élmunkásoknak nyilvánít­hatnak; népszerűsítésük az egy­ség tisztelettábláján; (2) Az egység vezetősége a mester megkérdezése alapján oldja meg az alárendeltségében dolgozó munkások lakáskéréseit és más szociális kérdéseit. (3) A munkások jelentkezése a magasabb szakképzettségi ka­tegória elnyeréséhez szükséges vizsgára, a javadalmazási foko­zatok adományozása, a munká­sok megjutalmazása év közben a rendkívüli eredményekért, az e célra szánt alapokból és más anyagi ellenszolgáltatások nyúj­tása, amelyeket az egység veze­tősége állapít meg, a mester be­leegyezésével megy végbe. 13. szakasz. — (1) A munka­hely rendjének és fegyelmének megerősítése, a belső rendsza­bályzatban megállapított nor­máktól való eltérés elkerülése és kiküszöbölése érdekében, a mesternek jogában áll a szak­szervezeti csoport bürójának megkonzultálása után, a követ­kező büntetéseket kiróni: a) megrovás b) figyelmeztetés c) egy javadalmazási fokozat megvonása legtöbb háromhó­napos időszakra. (2) Súlyosabb kihágások ese­tén a mester javasolja hivatali feletteseinek a törvénynek meg­felelő más büntetések alkalma­zását. 14. szakasz. — Hogy növeked­jék érdekeltsége a reáosztott fel­adatok teljesítésében és rendkí­vüli termelési eredményeket ér­jen el, a mester részesül a kö­vetkezőkben : a) a termelésben betöltött sze­repének és felelősségének meg­felelő tarifáris javadalmazás­ban, amely minden esetben na­gyobb az általa vezetett munka­alakulatban dolgozó munkásoké­nál. Ennek érdekében a munka­alakulatokba csak olyan mun­kások vonhatók be, akiknek ta­rifáris javadalmazása alacso­nyabb a mesterénél.A csoport — vagy brigádvezető — munkások­ból előléptetett mestereket az 57/1974-es számú törvény 24. szakasza (4) alapján megállapí­tott tarifáris javadalmazással kell besorolni, számításba véve, milyen volt munkásként beso­rolási javadalmazásuk, hozzá­adva a csoport vagy brigád ve­zetéséért járó tarifáris pótlékot. b) globális akkordban javadal­mazzák, az általa vezetett mun­kaalakulattal együtt. Ebben az esetben a mester az általa veze­tett munkaalakulat munkásai tarifáris javadalmazása teljesíté­si fokával azonos arányban, a ledolgozott időnek megfelelően részesül javadalmazásban. A mester a szerződött termelés feladatai teljesítésétől, valamint attól függően, hogy eleget tett-e a munkaalakulat vezetői minő­ségében ráháruló feladatoknak, részesül az akkordtöbblet egészé­ben. A feladatok nem teljesítése esetén az akkordtöbblet csökken­tését egészen az eltörlésig, az egység kollektív vezetőszerve határozza el; c) megjutalmazása a munká­ban elért rendkívüli eredmé­nyekért, az 57/1974-es számú törvény 59. szakaszában előír­tak szerint az egész üzem mes­terei és munkásai részére terv­­szerűsített javadalmazási alap nem több mint 1 százalékából létrehozott jutalmazási alapból történik. 15. szakasz. — A mester a munkások besorolási és előlép­tetési bizottságának jogerős tagja és beválasztható az egy­ség kollektív vezető szerveibe. IV. FEJEZET Az egységek kollektív vezető szerveinek kötelezettségei 16. szakasz. — A gazdasági egységek kollektív vezető szer­vei kötelesek megteremteni az összes szükséges feltételeket ahhoz, hogy a mester betöltse szerepét a termelő folyamatban és a műhely. — a részlegvezető vagy az egység osztályai által biztosítaniuk kell a következő­ket : a) a termelési programok szétosztását a hónap megkez­dése előtt legkevesebb öt nap­pal, a választékra, mennyiség­re, határidőkre, a munkáslét­számra, javadalmazási alapra a munkanormákra, a minőségi mutatókra, a fogyasztási szin­tekre, a megengedett selejt arányára, a felszerelések, gé­pek és berendezések kihaszná­lási mutatóira vonatkozó terv­feladatok megjelölésével; b) a technológia, a műszaki dokumentáció, a nyersanyagok és anyagok, a szerszámok, a készülékek, ellenőrző műsze­rek, a mérő- és ellenőrző ké­szülékek előkészítését; a terv­nek megfelelő raktározási és belső szállítási feltételeket ; a részlegek mérnökei, almér­­nökei és technikusai konkrét diszpécseri vagy műszaki el­látási kötelezettségeinek meg­állapítását, hogy támogassák a mester tevékenységét; a fel­szerelések, gépek és berende­zések karbantartási és javítási munkálatainak program sze­rinti megszervezését és végre­hajtását és felszerelésüket munkabiztonsági kellékekkel; d) a részlegek, műhelyek, ,vagy az egység más osztályai végrehajtó személyzete felada­tainak pontos megállapítását a nyilvántartási és­­ számítási rendszer ésszerűsítésén belül, akiknek támogatniuk kell a mester tevékenységét oly mó­don, hogy minél kevesebb ilyen munkát végezzen és álljanak rendelkezésére a tervezett ter­melés mennyiségi és minőségi teljesítésének vezetéséhez és ellenőrzéséhez szükséges ada­tok; e) a mester tájékoztatását és megkérdezését az egység vagy részleg szintjén hozott, olyan határozatokról, amelyek mun­kaalakulatának tevékenységét érintik ; f) a mester részvételét a ter­melési programok kidolgozásá­ban, a műszaki és gazdasági in­tézkedések alkalmazásában, ab­ban a műhelyben vagy részle­gen, amelyhez tartozik és az olyan intézkedésekében, ame­lyek az általa vezetett alakulat­ra vonatkoznak; g) az egység szervezési és működési rendszabályának és a tisztséglapnak a mester felada­taival való kiegészítését az á­­gazat, vagy a munkahely tech­nológiai sajátosságai szerint. VI. FEJEZET A főmesteri tisztségbe való előléptetés 31. szakasz. — A mesternek, aki kiváló eredményeket ér el a termelésben, a gyakorlat igazol­ta politikai- szakmai erényekkel rendelkezik, megfelel a 18. sza­kasz követelte képzettségi felté­teleknek, és a mesteri vagy más műszaki tisztség betöltésében legkevesebb ötéves szolgálati idővel rendelkezik, joga van a főmesteri munkakör betöltésére szervezett versenyvizsgára je­lentkezni, a létező ilyen állások számának megfelelően. 32. szakasz. — (1) A főmester, a mesternél egy fokkal maga­sabb tisztség, a szakmai felké­szülést és a javadalmazást ille­tőleg, és mindazokkal a hatás­körökkel, felelősségekkel és jo­gokkal rendelkezik melyeket a jelen törvény a mesterek szá­mára megállapít. (2) A főmesterre a szervezési­­leg és technológiailag is leg­komplexebb munkaalakulatot bízzák. (3) Abban az esetben, ha a termelést nem műhelyenként szervezik meg, és a részleg leg­kevesebb nyolc munkaalakulat­tal dolgozik egy váltásban, a fő­mester feladatot kaphat, hogy legkevesebb négy alakulat mun­káját hangolja össze, melyek mindenikét egy mester vezeti. Hasonlóképpen abban az eset­ben, ha egyes egységek váltás­ban dolgoznak, de a műszakok nem képeznek részleget, vagy műhelyt, a főmester feladatul kaphatja, hogy több váltás mun­káját irányítsa. 33. szakasz. — Műhelyfőnök, részlegvezető, munkafront,­munkatelep vezető s más ha­sonló termelésvezető tisztségek­be többnyire a főmesterek kö­réből léptetik elő a vezetőket, a szakképzettség és szolgálati idő, — törvény megszabta — feltéte­leit tiszteletben tartva. 3. TERVEZET VII. FEJEZET A mesterek és főmesterek száma 34. szakasz. — (1) A mesterek és főmesterek számát minden egységben a váltásonként egy mester által vezetett munkaala­kulatok létesítési szabályzatai­nak alapján állapítják meg. (2) A munkaalakulatok létesí­tésének szabályzata megállapít­ja a minimális munkáslétszá­mot, a tevékenységi zónát, vagy a munkaalakulat által kiszolgált aggregátok, berendezések, fel­szerelések fontosabb paraméte­reit, különös figyelmet szentel­ve a munkahely műszaki ellá­tottságának, a kiszolgált felület nagyságának s egyes technoló­giák vagy termelési ágak más sajátos tényezőinek. (3) Az Államtanács Törvény­­erejű rendelete határozza m°g a váltásonként egy mester által vezetett munkaalakulatok kép­zéséhez a termelő tevékenységi ágazatoknak megfelelő minimá­lis munkáslétszám-szükséglet határait. 35. szakasz. — (1) A hasonló profilú iparágak, ágazatok, egy­ségcsoportok egységesített nor­­matíváját a 34. szakasz (3) be­kezdésben megállapított hatá­rok tiszteletben tartásával dol­gozzák ki és a miniszté­riumok, más központi és he­lyi szervek hagyják jóvá a Munkaügyi Minisztérium és a Romániai Szakszervezetek Álta­lános Szövetsége Központi Tanácsának beleegyezésével. Az említett normatívok alkalma­zásával állapítják meg az egy­ségek vezetői a munkaalakula­tok munkáslétszámát, úgy, hogy ésszerűen töltsék ki a mester munkaidejét, hasznosítsák át­fogó képességét, a termelési fela­datok elvégzésében. (2) A főmesterek száma a tisztség­­listák szerint, legtöbb egy lehet három mesterre szá­mítva. (3) A személyzet létszámát ésszerűsítő intézkedések kereté­ben az egységek vezetői elsősor­ban a mesterek állásait kötele­sek biztosítani a termelés szük­ségleteinek és­ az érvényben lé­vő előírásoknak megfelelően. (4) A mérnököket és almérnö­­köket a termelési gyakorlat ide­jén segédmesterként foglalkoz­tathatják, vagy egy munkaala­kulat vezetését bízhatják rájuk a mester hatáskörével, felelős­ségével egyetemben. VIII. FEJEZET Zárórendelkezések vény közzététele után 30 nappal lép életbe. Életbelépése időpontjában ér­vényét veszti a mester termelés­ben betöltő szerepére vonatkozó 1061/1959 számú Minisztertanácsi Határozat, a mester hatáskörét megállapító típus Szabályzat, melyet a Minisztertanács és a Szakszervezetek Központi Bi­zottsága 1960. július 1.-i 876 szá­mú határozata hagyott jóvá, a Románia Szocialista Köztársaság 11/1968 oktatási törvényének a mesteriskolára vonatkozó előírá­sai, és a 125/1963 számú Minisz­tertanácsi Határozat, amely a mesteriskolák esti tagozata ta­nulóinak jogaival foglalkozik, valamint minden más, a jelen törvénnyel ellentétes rendelke­zés. Az állampolgárok a jelen törvénytervezethez fűződő javasla­tait, megjegyzéseit, és észrevételeit a Nagy Nemzetgyűléshez juttatják. 36. szakasz. — A minisztériu­moknak, más központi szervek­nek, a megyei néptanácsok, és Bukarest municípium végrehaj­tó bizottságának, valamint az iparközpontok és a vállalati dol­gozók tanácsainak a­ kötelessé­ge olyan intézkedéseket hozni, melyek segítségével állandóan növelik a mester szerepét a ter­melés közvetlen szervezésében és vezetésében, hozzájárulását minden gazdasági egység terv­feladatainak teljesítéséhez. 37. szakasz. — A jelen törvény előírásait azokban a gazdasági egységekben is alkalmazzák, melyek a Honvédelmi Miniszté­rium és Belügyminisztérium al­egységeit képezik, valamint a szövetkezeti és társadalmi egy­ségekben is. 38. szakasz. — A jelen tér­

Next