Előre, 1977. december (31. évfolyam, 9343-9369. szám)

1977-12-23 / 9362. szám

ELŐRE — 1977. december 23. A KÖLTSÉGCSÖKKENTÉS SZOLGÁLATÁBAN G­azdasági, gondolkodás­beli újdonságnak számít az értékelemzés mód­szere. Rohamosan terjed a vi­lágon, mert nem egészen két évtized alatt bebizonyosodott, hogy alkalmazásával jelentő­sen csökkenthető a termékek önköltsége és növelhetők funkcionális­ minőségi jellem­zőik. A szakirodalom érték­tudományról is beszél a ter­mékek önköltségének elemzé­sére használt eljárásokkal kapcsolatban. Azonos mód­szerről van azonban szó mind­két esetben, melyet a termék megvalósulási görbéjének, út­jának más-más szakaszain al­kalmaznak. Ha az eljárást a koncepció, az alkotás fázisá­ban „vetjük“ be és segítségé­vel a termék előállításának legésszerűbb műszaki-gazda­­sági megoldásait­ folytatj­uk , az értéktudományról van szó. Ha viszont a Szóbanforgó el­járást gyártásban levő termék költségének elemzésére, minő­ségi-funkcionális sajátosságai­nak , megjavítására alkalmaz­zuk, értékelemzés a neve. Szocialista iparunk igényei­nek, sajátosságainak megfele­lően alakította ki a módszer gyakorlati alkalmazását. Az eredmény egyes termékek ön­költségének jelentős csökkené­sében mutatkozott meg, ame­lyen belül az anyagköltségek­nél 25 százalékos, egyes ese­tekben a 60 százalékos megta­karítást is elért nemzetgazda­ságunk, a termékek minőségi javulásával, funkcionalitásá­nak növekedésével párhuza­mosan. Az értéktudomány a termé­kek önköltségének csökken­tését egészen új szemszögből vizsgálja. A termék funkcio­nális alapelvéből, abból indul ki, hogy olyan hasznossági jellemzőkkel kell rendelkez­nie, melyek az optimális kí­vánalmak között elégítik ki a vásárló igényeit. Minden ter­méket adott funkciók anyagi megtestesülésének fog fel, me­lyek bizonyos társadalmi szükségletek kielégítésére te­szik alkalmassá. így a mód­szer a termék használati ér­tékének megfelelő funkcioná­lis és esztétikai paraméterek elérését tűzi ki célul, a mini­mális gyártási költségek felté­telei között. A probléma ko­rábbi, régebbi ingadon való megközelítésével i­r ellentétben, melynek lényege az alkatrész­re, alkatrészcsoportra, kész­termékre megállapított ön­költség, az értéktudomány új gazdasági kategóriát vezet be: a termék funkcióinak költsé­geit. A terméket azért vásárol­juk, mert igényeket kielégítő sajátossággal rendelkezik. Ez adja meg alapfunkcióját. De hogy az alapfunkciót biztosí­tani lehessen, a terméket szá­mos másodlagos funkcióval kell ellátni, melyek azonban csak akkor jöhetnek számítás­ba, ha az alapfunkció normá­lis működéséhez járulnak hozzá. A szakemberek véle­ménye szerint az alapfunkciók általában a gyártási költsé­geknek 20 százalékát igénylik, míg a másodlagos funkciók a 80 százalékát emésztik fel. Ilyenformán, ha a termékek funkcióit két külön csoportba osztjuk és felmérjük részará­nyukat az előállítási költsé­gekben, a „funkció“ fogalma új megvilágításba kerül. E­­szerint a termék megszűnik anyagi részek egysége lenni, a hasznosság összegeként je­lenik meg. S ez határozza meg a költségeket, amelyek többé már nem a termék anyagi megjelenési formájával ará­nyosak, hanem a szolgáltatá­sokkal, melyeket az illető ter­mékek a vásárlóknak tesznek. Különben az előállítási költ­ségek igazoltnak látszhatnak — a termék komplexitását vagy a hozzá felhasznált a­­nyagok mennyiségét, minősé­gét nézve — és teljességgel , indokolatlannak tűnhetnek, ha a hasznosság követelményeit nem elégíti ki. Ez a funkcionális, hasznos­sági gondolkodásmód a maga összes elméleti, metodológiai és tartalmi aspektusával e­­gészben megmagyarázza az értékelmélet alkalmazásával elért eredményeket. A funk­cionális gondolkodással vagy elemzéssel párhuzamosan más vezérelvei is vannak az érték­­elemzésnek, de nem sikerült még kidolgoznunk az állandó és sajátos metodológiát, te­kintve, hogy a költségek le­szorításának e technikája még új és minden ország gazdasá­ga igyekszik a saját feltételei­hez alkalmazni. Meg kell em­lítenünk mégis az alkotó fo­lyamat irányítására és ösztön­zésére használt s a csoportdi­namikára alapozó eljárásokat, mint amilyenek a brainstor­ming és a synetica elnevezésű „ötletgyűlések“, melyeket ná­lunk is sikerrel alkalmaznak, s melyekről azt tartják a szakemberek, hogy az érték­­elemzés alapmetodológiáját­ képezik. Ezekhez természete­sen hozzá kellene még venni, az úgynevezett kisegítő mód­szereket is: a kutatási műve­leteket, a matematikai mód­szereket, a mérnöki számításo­kat, a társadalmi szükséglete­ket felmérő kutatásokat s más hasonlókat. Feltétlen különb­séget kell tenni az értékelem­zés alap metodológiája és az általánosan ismert kisegítő módszerei között, mert így el­kerülhetjük, hogy akár egyi­ket vagy másikat abszoluti­záljuk. A gyakorlati alkalmazás te­rületén az értékelemzés gyor­sabban „kidolgozza“ a maga egységes metodológiáját, a­­mely — a tervezés vagy gyár­tás területén tevékenykedő mérnökök és a közgazdászok tapasztalatait hasznosítva — a szocialista ipar valóságához és szükségleteihez alkalmaz­kodik. Halaszthatatlanul fon­tos tehát, hogy nemzetgazda­ságunk minden termelő egy­ségében megfelelő módon, az alap metodológia „harcba ve­tésével“ és kisegítő módsze­rek közül is felhasználva a szükségeseket, alkalmazzuk e rendkívüli hatékonyságú tu­dományos elemző módszert az új termékek és a gyártás­ban lévők költségeinek leszo­rítása, a funkcionális minősé­gi jellemzőik javítása érdeké­ben. Pivaru Dán, a fafeldolgozó iparközpont koordináló mérnöke A FAROSTLEMEZ ÁTDOLGOZOTT TECHNOLÓGIÁJÁT MÁSOK IS ÁTVETTÉK N­agyon hasznosnak ta­láljuk, hogy az Előre külön oldalt szentel az értékelemzés bemutatására, hiszen olyan módszerről van szó, amely tudományosan és jól meghatározott rendszer szerint kutatja a termelés op­timalizálását, a termékek mű­szaki-gazdasági jellemzőinek emelését. Ezért is talált az értékelemzés az utóbbi idő­ben mind nagyobb visszhang­ra, érdeklődésre a faipari ipar­központ egységeiben s váltott ki vitákat alkalmazását ille­tően. Mi a­­ balázsfalvi faipari kombinátban például a fa­rostlemezek gyártási receptjét elemeztük és javítottuk meg az említett módszer segítsé­gével, s ezt a technológiát, ta­pasztalataink alapján, aztán a többi testvérvállalat is át­vette. Az elemzés előkészítése, elvégzése persze nem volt könnyű dolog. Figyelemmel kellett lennünk arra, hogy a módszer alkalmazásában, az elemzés fázisaiban, nagyobb csoportok, sőt több üzemosz­tály is részt vesz: a tervezés, a gyártás-előkészítés, a mun­ka- és termelésszervezés, a tervosztály, a pénzügyi és ön­költségi ügyosztály, a műsza­ki- és minőségellenőrzés és természetesen a termelő rész­leg. A technológia kiválasztá­sánál vigyáznunk kellett arra is, hogy a kikísérletezett, be­vált ésszerűsítéseket általáno­sítani lehessen más, hasonló profilú termelőegységekben. A termék pedig nagysorozatban készüljön, hogy az így nyert eredmény nagysága igazolja azokat az erőfeszítéseket, me­lyeket az értékelemzést alkal­mazó munkaközösségek tesz­nek a cél érdekében. A választás ezért a farostle­mezre esett, mint olyan ter­mékre, amit nagy sorozatban állítunk elő mind mi, mind az ország más hasonló egységei, alkalmazási területe is széles körű: bútorok, szállítóeszközök rakodóterei készülnek belőle, az építőiparban használják, gé­pek csomagolására s más te­rületeken. Az is nyomós ok volt, hogy hazánk farostlemez­termelésének jelentős részét exportáljuk, mert ezek teljes mértékben megfelelnek a mi­nőségi követelményeknek: az ütést, horzsolást, nedvességet egyformán jól viselik el, élet­tartamuk hosszú, és nem de­formálódnak. A termék funkcióit illető­en a következőkben állapod­tunk meg:­­ A-ütésellenállás;; B-tartósság a használatban; C- megfelelő külalak; D-nedves környezetben is méretállandó­ság; E-a férgek és gombák tá­madásaival szembeni ellenál­lás; F-téglaalakú, minimális tűréshatárokkal. A funkciók fontosságuk sze­rint — mint az elemzések ki­mutatták — a már felállított sorrendben következnek. Mind­ezek megállapítása után rátér­tünk minden egyes funkció ön­költségének a kiszámítására, s­­ összeállítottuk a költségek nagyságának, a funkciók fon­tosságához viszonyított diag­ramját. Ez már jelezte, hol milyen funkcióknál szükséges optimalizálni az anyag- vagy munkaerőszükségletet. Ennek alapján aztán sorra elemeztük­­a technológia különböző fá­zisait és hozzáláttunk a gyár­tási recept áttervezéséhez, megjavításához. Ennél a mun­kánál elsősorban arra töre­kedtünk, hogy megváltoztas­suk a farostlemez gyártásá­hoz szükséges nyers- és se­gédanyagok részarányát, a­­mennyien ezek a termék ön­költségének elég magas — mintegy 45 — százalékát tet­ték ki. Ötletek felhasználásá­val és kísérletek alapján si­került a gyártási receptet úgy átterveznünk, hogy a termék megőrizze addigi sajátossá­gát, minőségét, de előállítása jóval kevesebbe kerüljön. Ezt úgy értük el, hogy csökkentet­tük a nyersanyag mennyisé­gét és növeltük a hulladék­anyagok részarányát. Legna­gyobb eredménynek tartjuk, hogy sikerült a nedves és őrölt furnérhulladék részarányát a falemez anyagai között kö­zel 30 százalékra emelnünk, amivel évente közel 4000 köb­méter elsődleges nyersanya­got — hasábfát — takarítunk meg. A fajlagos anyagfogyasz­tást pedig tonnánként 0,030 köbméterrel csökkentettük a kombinát viszonylatában. Az anyagrecept megjavítá­sa mellett, az értékelemzés módszere a farostlemez gyár­tás­ technológiájának a tökéle­tesítéséhez, korszerűsítéséhez vezetett. Nemcsak a nyers­anyag, de a segédanyag szük­séglet is csökkent, azonkívül nőtt a munkafázisok közötti szállítás automatizálási foka, ami segédmunkaerő megtaka­rításához vezetett. Az értékelemzés módszeré­vel újratervezett gyártási fo­lyamat a farostlemezgyárban végsősoron oda vezetett, hogy minden tonna termék esetében 85 lej értékű nyers- és segéd­anyagot, s jelentős mennyiségű munkaerőt takarítottunk meg, anélkül, hogy a farostlemez minőségi jellemzői a legcse­kélyebb változást szenvedték volna. Sőt az említett intézke­dések mellett annak lehetősé­gét is fontolóra vettük, ele­meztük, hogy a szabvány fa­rostlemez gyártásával párhu­zamosan különleges kikészí­tésű, — gépi paszstával bevont felületű — vagyis javított ter­méket is gyártsunk, amit bú­torkészítésre használnak s e­­zért jobb áron értékesíthető. Megállapítottuk, hogy kom­binátunk farostlemez-gyártó egységében a termelés 10—15 százalékát ilyen javított minő­ségű termékek tehetik ki, s nyilván nemcsak saját adottsá­gainkat vettük figyelembe, hanem a bel- és külpiaci ke­resletet is. Mindent összevetve: az ér­tékelemzés módszerének al­kalmazásával, a gyártási fo­lyamat teljes áttervezésével és átszervezésével évente több mint 2 millió lejjel csökken­tek a gyártási költségek, a termékmennyiség növekedésé­nek körülményei között. Ered­ményeink láttán az ország többi fafeldolgozó vállalatában hozzáláttak a farostlemez gyártási receptjének tudomá­nyos felülvizsgálásához, a termelés optimalizálásához, a technológia áttervezéséhez , a gyártási költségek csök­kentése, a termékek korszerű­sítése érdekében. A számítá­sok szerint csak ez az akció évi 9 millió lej értékű nyers- és segédanyag-megtakarítást hoz az iparközpont egységei­nek és a farostlemez-termelés több mint 6 millió lej értékű terven felüli növekedéséhez vezet. Bíró Mózes, a balázsfalvi faipari kombinát technikusa A kolozsvár-napocai fafel­dolgozó vállalatban e­­gyes bútortípusok újra­tervezésénél vezettük be az értékelemzést, azt a korszerű tudományos módszert, amely szisztematikusan kutatja a termékek előállításának leg­gazdaságosabb módjait, a ter­melés ésszerűsítését, a termé­kek műszaki-gazdasági jellem­zőinek növelését. Az értékelemzés a bútor tervezésében és újjátervezésé­­ben bizonyos egyensúly terem­tésére nyújt alkalmat a ter­vező igénye, hogy jó minőségű (a funkcionális, tartóssági, er­gonómiai, esztétikai szempon­toknak megfelelő) bútort al­kosson, és annak szükséges­sége között, hogy azt a legki­sebb anyag- és munkaráfordí­tással lehessen előállítani. A következőkben tehát azt sze­retném konkrétan, lépésről lé­pésre bemutatni, hogyan csök­kentettük az önköltséget úgy, hogy közben sikerült növel­nünk a szóbanforgó­ termékek funkcionalitását s egyéb mi­nőségi jellemzőit. Az említett módszer sajátos szelektáló technikáját figyelembe véve, a Bonanza típusú könyvszek­rényt és egy kétajtós ruha­szekrényt elemeztünk. A könyvszekrény újjátervezésé­­nél tekintetbe kellett venni, hogy sorozatgyártásról van szó és az eszközlendő javításokat a Bonanza/M és a Colonial típusú könyvszekrényeknél is lehet majd alkalmazni. Azon­kívül az is fontos volt, hogy a Bonanza exportra készül, a skandináv országok, az NSZK, Olaszország, Hollandia, Fran­ciaország rendelik már évek óta, tehát elég sokféle vásárló igényeivel kellett számolni. Már az előzetes számítások­nál kiderült, hogy a termék önköltségében a nyers- és se­gédanyag-kiadások 52 száza­lékban,­ a munkaráfordítások pedig 19 százalékban vesznek részt. Rátértünk hát az érték­­elemzés alkalmazására. Első­nek a termék­­funkcióit, majd azok fontossági sorrendjét ál­lapítottuk meg. Elsődleges vagy alapfunkcióként a követ­kezők szerepeltek: A — tár­gyakat raktároz, B — esztéti­kai igényt elégít ki, C — tar­tós, szilárd, D — tárgyakat óv meg. Másodlagos vagy segéd­­funkciói a következők: E — a fizikai, vegyi hatásokkal szem­ben ellenálló, F — más búto­rokkal kombinálható. A funk­ciók fontossági sorrendjét a következőképpen állítottuk fel: A, C, D, E, E, F. Ezeket most­­már az anyagigényesség, gyár­tási fázis és alkatrészeik szem­pontjából elemeztük. Az így nyert következtetések alapján rátértünk a következő munka­fázisra, olyan ötletek kigondo­lására, melyek a termék költ­ségének, minőségének optima­lizálásához vezetnek. Huszonöt szakember jelenlétével úgyne­vezett agyostrom gyűlést szer­veztünk, ahol 69 javaslat szü­letett, melyek közül persze egyesek részlegesen vagy egé­szében fedték egymást. Végül hét ötletet találtunk műszaki­lag és gazdaságilag megvaló­síthatónak, másokat jövőbeni tanulmányozásra „ítéltünk“. Az azonnal felhasználható öt­letek a következők voltak: 1. Az elválasztó falak fur­nérmentesen készülnek, a fiókaljak pedig lécből. 2. A szekrény hátát farost­lemezből gyártjuk. 3. A három fiókot, egyetlen háromrekeszes fiókkal he­lyettesítjük. 4. A fiók alját forgácsle­mezből szabjuk. 5. A szekrény talapzat­kö­tései és alja furnérmentesen készülnek. 6. A talapzat párkányt felszámoljuk. 7. A belső alkatrészek pá­colását megszüntetjük. Ígyhát ezek figyelembevéte­lével terveztük át a könyv­­szekrényt, aminek eredmé­nyeként bútordarabonként 25 lej értékű anyag és munka­javadalmazás megtakarítást értünk el, tíz munkás szabadult fel e termé­kek gyártási vonaláról és 2 százalékkal nőtt a termelé­kenység, ami munkásonként 5756 lejt tesz ki. Mindez egy évi termelés esetében, vagyis 30 000 szekrénynél több mint 750 000 lej megtakarítást je­lent, és még tekintetbe kell venni azt is, hogy a bevált öt­letek, mint már az elején em­lítettük, a hasonló termékek­nél is jó eredményekkel alkal­mazhatók. A szekrény tartós­sága, esztétikuma s egyéb jel­lemzői nem szenvednek kárt, de a bútor veszít a súlyából és könnyebben karbantartha­tó — tehát e téren is nyer­tünk. A kolozsvár-napocai, maros­vásárhelyi, balázsfalvi, aradi és más fafeldolgozó vállalatok és kombinátok bútorgyártásá­ban nagy részaránnyal szere­pelnek a szekrények. Ezért ha­tároztuk el, hogy a követke­zőkben a 623/11 típusú, kétaj­tós szekrényt tervezzük át az értékelemzés technikájával, a­­mely nálunk s más bútorgyá­rakban nagysorozatban készül, jórészt kivitelre. Azonkívül, a szóbanforgó terméken az utób­bi időben nem végeztek átala­kításokat, gyártási költsége pedig aránylag magas volt. Az előállításához szükséges ötven féle nyers- és segédanyag a szekrény önköltségének 62 százalékát, míg a munkajava­dalmazás csak a 13 százalékát tette ki. Nyilvánvaló volt, hogy ismét az anyagráfordítá­sok csökkentésének vonalán kellett elindulnunk. Szakem­berek körében végzett közvé­leménykutatással a szekrény­nek a következő funkcióit ál­lapítottuk meg: 1) fehérneműket, ruhákat óv és raktároz; 2) esztétikai igényt elégít ki; 3) teherbíró és szilárd; 4) bírja a költöz­tetéseket, ütést, kopásálló; 5) belvilágát szigeteli a kül­világtól; 6) műszaki, minősé­gi igényeknek felel meg; 7) eladásához információk és reklám szükséges. Az önköltséget az említett funkciókra osztottuk fel, amit eddig alkatrészekként tartot­tunk nyilván. Ez alkalommal azonban nemcsak szakembe­rek ötleteire támaszkodtunk, hanem a vásárlók körében végzett közvéleménykutatásra is. Végül a kapott javaslatokat műszaki, gazdasági, esztétikai szempontból elemezve — a dolgozók tanácsa a kétajtós szekrény esetében nyolc funk­cionális és konstrukciós javí­tás végrehajtását hagyta jóvá. Köztük olyanokat, mint: a vá­lasztófalak furnéralapjának a megszüntetése; a párkányok nitrolokkal való fényezése (poliészter helyett); a polcok nyolc milliméteres forgácsle­mezből készülhetnek (12 milli­méteres helyett); sablonok és ellenőrző műszerek használa­tával, az önellenőrzés megerő­sítésével kiküszöbölhetők a próbaszerelések. Az említett és ezekhez hasonló ötletek, in­tézkedések eredményeként, a funkciók szerint megállapított költségcsoportok jelentősen csökkentek. A megtakarítások pedig a következőképpen ala­kultak: — a tartóssági — funkciónál . .­ . .45 lej — a szilárdsági funkciónál .... 16 lej — az esztétikai funkciónál . . . . 12 lej — a raktározási funkciónál .... 6 lej — a műszaki-minőségi — funkciónál .... 1 lej Vagyis az értékelemzés mód­szerével áttervezett szekré­nyek önköltsége egyenként 80 lejjel csökkent, ami évi átla­gos termelés, a 12 500 darab szekrény esetében egymillió lejes megtakarítást jelent. Végeredményben a könyvszek­rény meg a kétajtós szekrény újratervezése közel 2 millió lej megtakarítást hoz évente vállalatunknak. Ezért igyek­szünk, hogy minél több ter­mék, sőt technológia esetében alkalmazzuk az értékelemzés rendkívül hatékony módszerét. Hiszen ennek segítségével tud­juk talán leggyorsabban telje­síteni a jelenlegi ötéves terv ránk vonatkozó nagy feladatait, hogy magas fokon hasznosít­suk a faanyagot és más tő­­leg segédanyagokat, tovább ésszerűsítsük a termelést, kor­szerűsítsük termékeinket. Bencze Gábor, a kolozsvár-napocai faipari vállalat mérnöke MINŐSÉG ÉS GAZDASÁGOSSÁG A költségelemzés alá vetett Bonanza könyvszekrény ... ... és a kétajtós ruhaszekrény 3. „Minden figyelmet arra kell összpontosítani, hogy eredményesebben csökkentsük a termelési költ­ségeket, mindenekelőtt az anyagköltségeket. A ki­egészítő program értelmében ezen az úton további 22 milliárd lejt kell megtakarítanunk az ötéves terv előirányzatain felül — és ezt minimális fela­datnak tekintem — és mindent meg kell tennünk, hogy a megtakarítások jóval jelentősebbek legye­nek. NICOLAE CEAUSESCU (Az Országos Pártkonferencián előterjesztett Jelentésből) A gazdasági-társadalmi tevé­kenység tökéletesítése, ezen be­lül a hatékonyság növelése, minden tevékenységi területen alapvető célkitűzése a jelenlegi ötéves tervnek. Mint a Román Kommunista Párt XI. kongresz­­szusa leszögezte, az erőfeszíté­seket elsősorban arra kell össz­pontosítani, hogy — a gyors műszaki haladás feltételei között —­ az anyagi termelés a társa­dalmi munka minimális ráfor­dításával bontakozzon ki. Az ötéves terv és a kiegészítő program orientációja erőtelje­sen kifejezi azokat a minőségi változásokat, melyeket gazdasá­gunk a termelőmunka gyökeres korszerűsítésében valósít meg. Megváltoztatja a termelés és a technológiák struktúráját, roha­mosan csökkenti a nyersanyag-, segédanyag-, tüzelőanyag- és energia-fogyasztási normákat, jelentősen növelve ezek értéke­sítési fokát, s így biztosítja a termelési költségek nagyméretű leszorítását. Feladataink e téren ugyanis számottevőek, a kiegé­szítő program intézkedései sze­rint ez 1000 lej árutermelésre eső anyagköltségek 1980-ig 9,5 százalékkal kell hogy csökkenjenek 1975-höz viszonyít­va, aminek nagy részét elsősor­ban a nyersanyag-, segéd­anyag-, tüzelőanyag- és ener­gia-fogyasztási normák csökken­tésével biztosítja a nemzetgaz­daság. A párt Országos Konfe­renciáján, ahol a jelenlegi öt­éves terv kiegészítő programját hagyták jóvá, Nicolae Ceaușescu elvtárs jelentésében kitért az anyagköltségek csökkentésének égető szükségességére. „Minden egységben ésszerűen kell gaz­dálkodni az alapokkal, nem sza­bad megengedni semmiféle pa­zarlást, szigorú takarékossági rendszert kell bevezetni. Egész gazdasági tevékenységünkben az a követelmény vezéreljen, hogy minden elköltött fej hozza meg a legnagyobb mennyiségű árutermelést, s a minél nagyobb jövedelmet, mert ez az egyetlen forrása nemzeti vagyonunk gya­rapításának, a nép életszínvo­nala emelésének". Ebben az összefüggésben egy­re követelőbbé válik az anyag- és energiamegtakarítás tudomá­nyos alapokon történő elemzése, ami lehetőséget teremt e szük­ségletek megállapításában olyan korszerű eszközök, módok al­kalmazására, melyek végleg ki­szorítják az e célra eddig hasz­nált empirikus, rutinos, tehát kevésbé hatékony módszereket. Az anyagi termelés és technoló­giák növekvő komplexitása, a társadalmi munka mind maga­sabb fokon való hasznosítása megköveteli a termelési költsé­gek minden úton-módon való csökkentését, de ezt olyan fel­tételek között, hogy közben a termékek minősége, használati értéke ne szenv­ejen kárt, ha­nem tovább növekedjék vagy legalábbis változatlan maradjon. Ilyen módszernek bizonyult az értékelemzés. Legutóbb a ko­lozsvár-napocai Unirea gépgyár­beliek pozitív tapasztalatait mu­tattuk be, ahol a saját módszer segítségével csökkentett termelé­si költség a termelékenység nö­velését eredményezte. Ezúttal a faiparban mutatjuk be sokrétű alkalmazásának néhány vetüle­­tét, ahol a faanyag magasabb fokú hasznosításában, az anyag­fogyasztás, az anyagköltségek csökkentésében bizonyítja két­ségtelen előnyeit TUDOMÁNY A GYAKORLATÉRT AZ ANYAGKÖLTSÉGEK CSÖKKENTÉSÉNEK KORSZERŰ MÓDSZERE AZ ÉRTÉKELEMZÉS ELSŐ EREDMÉNYEI A FAIPARBAN ÚJ TANTÁRGY A SZAK­EMBEREK TOVÁBB­KÉPZÉSÉBEN A dolgozók tanácsának el­ső kongresszusán, a résztvevők külön hang­­­súlyozták a vállalatok, ipar­központok, minisztériumok vezetőinek nagy szerepét ab­ban, hogy minél gyorsabban felfedjék, alkalmazzák a ter­melési költségek, s ezen belül az anyagköltségek csökkentésé­nek leghatékonyabb módsze­reit. A legjobb ilyen mód­szer e téren az értékelemzés, melynek ismertetését, tanítá­sát már a fafeldolgozó ipar­központ bustemn­i szakmai to­vábbképző tanfolyamán is megkezdtük, s eddig mintegy 130 szakembert képeztünk ki technikájára, alkalmazási mód­jára. A képzés az eddiginél gyorsabb ütemben folyik to­vább, aminek érdekében fel­emeltük a szóbanforgó „tan­tárgy“ heti óraszámát. Ígyhát az iparközpont valamennyi vállalatában ma már 2­4 o­­lyan szakember dolgozik, aki elvégezte az értékelemzés tan­folyamát. Emellett iparközpontunk tervbe vette, hogy az ugyan­azokat, vagy a hasonló termé­keket gyártó vállalatok szak­emberei közösen dolgozzák ki a valamennyiük által alkal­mazható komplex értékelem­ző technikát. Véleményem sze­rint az így szerzett tapaszta­latokat már nemcsak saját egységeink vehetik át, hanem esetleg hasznára lehet más iparközpontoknak is. A tudományos költségelem­zés gyors elterjesztéséért a­­zonban le kell küzdeni az o­­lyan hibás szemléleteket, ál­láspontokat, miszerint a­ ter­mékek gyors felújításának kö­rülményei között az értékelem­zés alkalmazása, — mivel nagy mennyiségű többletmun­kát jelent — késésekhez ve­zet. Mert ezt meg lehet előzni azzal, ha a vállalatokban elő­zetes kutatásokat végeznek e téren, s kidolgozzák az alkal­mazás általános módszereit mind a tervezésben, mind a technológiában. S ebben me­gint nagy felelősség hárul a dolgozók tanácsaira, melyek e módszer bevezetésének fő kez­deményezői, segítői és nyo­­monkövetői kell hogy legye­nek. A legcélravezetőbb az lenne, ha a dolgozók tanácsá­nak egy tagja külön felelne az értékelemzés bevezetésé­ért, minél szélesebb körű al­kalmazásáért, s az e téren elért eredményekről, vagy a felme­rülő problémákról állandóan tájékoztassa a tanács tagjait. Abban, hogy a tudományos költségelemzés minél gyor­sabban a termelés állandó és hatékony eszközévé váljon, döntő szerepe van az iparköz­pontoknak, és természetesen rengeteg a tennivalójuk, me­lyek közül néhányat szeret­nék felsorolni. — A kutató- és tervezőin­tézetekkel közösen ki kelle­ne dolgozniuk az értékelem­zés alkalmazásával elérhető szinteket az egyes termelő­­egységekben. — Az évi kutatási tervek­ben tüntessék fel azokat a kérdéseket, melyeket az említett módszerrel kell megoldani. — Építsenek ki információs hálózatot azoknak a termé­keknek vagy technológiák­nak a nyilvántartására, me­lyeket a központ egységei­ben az értékelemzés segítsé­gével terveztek meg.­­ Szimpozionokat, tapasz­talatcseréket szervezzenek, a­­hol ismertessék az egyes kutatóintézetekben és terme­lési egységekben elért ered­ményeket, s vitassák meg a felmerülő kérdéseket. Csak néhány tennivalót, in­kább csak példákat hoztam fel annak igazolására, hogy ipar­központunknak s általában az iparközpontoknak döntő sze­repük van e tudományos és rendkívül hatékony költség­elemző módszer elterjesztésé­ben, általánossá válásában. Nemzetgazdasági jelentőségé­ről a tíz- és százmilliók valla­nak majd a legmeggyőzőbben, melyeket az értékelemzés ál­talános alkalmazásával nye­rünk a fafeldolgozó egységek­ben és másutt. Dumitru Curelea mérnök, a busteni-i faipari szakmai továbbképző központ igazgatója Az oldalt szerkesztette: Hinescu Arcadie mérnök, Kovács N. Erzsébet

Next