Előre, 1977. december (31. évfolyam, 9343-9369. szám)
1977-12-23 / 9362. szám
ELŐRE — 1977. december 23. A KÖLTSÉGCSÖKKENTÉS SZOLGÁLATÁBAN Gazdasági, gondolkodásbeli újdonságnak számít az értékelemzés módszere. Rohamosan terjed a világon, mert nem egészen két évtized alatt bebizonyosodott, hogy alkalmazásával jelentősen csökkenthető a termékek önköltsége és növelhetők funkcionális minőségi jellemzőik. A szakirodalom értéktudományról is beszél a termékek önköltségének elemzésére használt eljárásokkal kapcsolatban. Azonos módszerről van azonban szó mindkét esetben, melyet a termék megvalósulási görbéjének, útjának más-más szakaszain alkalmaznak. Ha az eljárást a koncepció, az alkotás fázisában „vetjük“ be és segítségével a termék előállításának legésszerűbb műszaki-gazdasági megoldásait folytatjuk , az értéktudományról van szó. Ha viszont a Szóbanforgó eljárást gyártásban levő termék költségének elemzésére, minőségi-funkcionális sajátosságainak , megjavítására alkalmazzuk, értékelemzés a neve. Szocialista iparunk igényeinek, sajátosságainak megfelelően alakította ki a módszer gyakorlati alkalmazását. Az eredmény egyes termékek önköltségének jelentős csökkenésében mutatkozott meg, amelyen belül az anyagköltségeknél 25 százalékos, egyes esetekben a 60 százalékos megtakarítást is elért nemzetgazdaságunk, a termékek minőségi javulásával, funkcionalitásának növekedésével párhuzamosan. Az értéktudomány a termékek önköltségének csökkentését egészen új szemszögből vizsgálja. A termék funkcionális alapelvéből, abból indul ki, hogy olyan hasznossági jellemzőkkel kell rendelkeznie, melyek az optimális kívánalmak között elégítik ki a vásárló igényeit. Minden terméket adott funkciók anyagi megtestesülésének fog fel, melyek bizonyos társadalmi szükségletek kielégítésére teszik alkalmassá. így a módszer a termék használati értékének megfelelő funkcionális és esztétikai paraméterek elérését tűzi ki célul, a minimális gyártási költségek feltételei között. A probléma korábbi, régebbi ingadon való megközelítésével ir ellentétben, melynek lényege az alkatrészre, alkatrészcsoportra, késztermékre megállapított önköltség, az értéktudomány új gazdasági kategóriát vezet be: a termék funkcióinak költségeit. A terméket azért vásároljuk, mert igényeket kielégítő sajátossággal rendelkezik. Ez adja meg alapfunkcióját. De hogy az alapfunkciót biztosítani lehessen, a terméket számos másodlagos funkcióval kell ellátni, melyek azonban csak akkor jöhetnek számításba, ha az alapfunkció normális működéséhez járulnak hozzá. A szakemberek véleménye szerint az alapfunkciók általában a gyártási költségeknek 20 százalékát igénylik, míg a másodlagos funkciók a 80 százalékát emésztik fel. Ilyenformán, ha a termékek funkcióit két külön csoportba osztjuk és felmérjük részarányukat az előállítási költségekben, a „funkció“ fogalma új megvilágításba kerül. Eszerint a termék megszűnik anyagi részek egysége lenni, a hasznosság összegeként jelenik meg. S ez határozza meg a költségeket, amelyek többé már nem a termék anyagi megjelenési formájával arányosak, hanem a szolgáltatásokkal, melyeket az illető termékek a vásárlóknak tesznek. Különben az előállítási költségek igazoltnak látszhatnak — a termék komplexitását vagy a hozzá felhasznált anyagok mennyiségét, minőségét nézve — és teljességgel , indokolatlannak tűnhetnek, ha a hasznosság követelményeit nem elégíti ki. Ez a funkcionális, hasznossági gondolkodásmód a maga összes elméleti, metodológiai és tartalmi aspektusával egészben megmagyarázza az értékelmélet alkalmazásával elért eredményeket. A funkcionális gondolkodással vagy elemzéssel párhuzamosan más vezérelvei is vannak az értékelemzésnek, de nem sikerült még kidolgoznunk az állandó és sajátos metodológiát, tekintve, hogy a költségek leszorításának e technikája még új és minden ország gazdasága igyekszik a saját feltételeihez alkalmazni. Meg kell említenünk mégis az alkotó folyamat irányítására és ösztönzésére használt s a csoportdinamikára alapozó eljárásokat, mint amilyenek a brainstorming és a synetica elnevezésű „ötletgyűlések“, melyeket nálunk is sikerrel alkalmaznak, s melyekről azt tartják a szakemberek, hogy az értékelemzés alapmetodológiáját képezik. Ezekhez természetesen hozzá kellene még venni, az úgynevezett kisegítő módszereket is: a kutatási műveleteket, a matematikai módszereket, a mérnöki számításokat, a társadalmi szükségleteket felmérő kutatásokat s más hasonlókat. Feltétlen különbséget kell tenni az értékelemzés alap metodológiája és az általánosan ismert kisegítő módszerei között, mert így elkerülhetjük, hogy akár egyiket vagy másikat abszolutizáljuk. A gyakorlati alkalmazás területén az értékelemzés gyorsabban „kidolgozza“ a maga egységes metodológiáját, amely — a tervezés vagy gyártás területén tevékenykedő mérnökök és a közgazdászok tapasztalatait hasznosítva — a szocialista ipar valóságához és szükségleteihez alkalmazkodik. Halaszthatatlanul fontos tehát, hogy nemzetgazdaságunk minden termelő egységében megfelelő módon, az alap metodológia „harcba vetésével“ és kisegítő módszerek közül is felhasználva a szükségeseket, alkalmazzuk e rendkívüli hatékonyságú tudományos elemző módszert az új termékek és a gyártásban lévők költségeinek leszorítása, a funkcionális minőségi jellemzőik javítása érdekében. Pivaru Dán, a fafeldolgozó iparközpont koordináló mérnöke A FAROSTLEMEZ ÁTDOLGOZOTT TECHNOLÓGIÁJÁT MÁSOK IS ÁTVETTÉK Nagyon hasznosnak találjuk, hogy az Előre külön oldalt szentel az értékelemzés bemutatására, hiszen olyan módszerről van szó, amely tudományosan és jól meghatározott rendszer szerint kutatja a termelés optimalizálását, a termékek műszaki-gazdasági jellemzőinek emelését. Ezért is talált az értékelemzés az utóbbi időben mind nagyobb visszhangra, érdeklődésre a faipari iparközpont egységeiben s váltott ki vitákat alkalmazását illetően. Mi a balázsfalvi faipari kombinátban például a farostlemezek gyártási receptjét elemeztük és javítottuk meg az említett módszer segítségével, s ezt a technológiát, tapasztalataink alapján, aztán a többi testvérvállalat is átvette. Az elemzés előkészítése, elvégzése persze nem volt könnyű dolog. Figyelemmel kellett lennünk arra, hogy a módszer alkalmazásában, az elemzés fázisaiban, nagyobb csoportok, sőt több üzemosztály is részt vesz: a tervezés, a gyártás-előkészítés, a munka- és termelésszervezés, a tervosztály, a pénzügyi és önköltségi ügyosztály, a műszaki- és minőségellenőrzés és természetesen a termelő részleg. A technológia kiválasztásánál vigyáznunk kellett arra is, hogy a kikísérletezett, bevált ésszerűsítéseket általánosítani lehessen más, hasonló profilú termelőegységekben. A termék pedig nagysorozatban készüljön, hogy az így nyert eredmény nagysága igazolja azokat az erőfeszítéseket, melyeket az értékelemzést alkalmazó munkaközösségek tesznek a cél érdekében. A választás ezért a farostlemezre esett, mint olyan termékre, amit nagy sorozatban állítunk elő mind mi, mind az ország más hasonló egységei, alkalmazási területe is széles körű: bútorok, szállítóeszközök rakodóterei készülnek belőle, az építőiparban használják, gépek csomagolására s más területeken. Az is nyomós ok volt, hogy hazánk farostlemeztermelésének jelentős részét exportáljuk, mert ezek teljes mértékben megfelelnek a minőségi követelményeknek: az ütést, horzsolást, nedvességet egyformán jól viselik el, élettartamuk hosszú, és nem deformálódnak. A termék funkcióit illetően a következőkben állapodtunk meg: A-ütésellenállás;; B-tartósság a használatban; C- megfelelő külalak; D-nedves környezetben is méretállandóság; E-a férgek és gombák támadásaival szembeni ellenállás; F-téglaalakú, minimális tűréshatárokkal. A funkciók fontosságuk szerint — mint az elemzések kimutatták — a már felállított sorrendben következnek. Mindezek megállapítása után rátértünk minden egyes funkció önköltségének a kiszámítására, s összeállítottuk a költségek nagyságának, a funkciók fontosságához viszonyított diagramját. Ez már jelezte, hol milyen funkcióknál szükséges optimalizálni az anyag- vagy munkaerőszükségletet. Ennek alapján aztán sorra elemeztüka technológia különböző fázisait és hozzáláttunk a gyártási recept áttervezéséhez, megjavításához. Ennél a munkánál elsősorban arra törekedtünk, hogy megváltoztassuk a farostlemez gyártásához szükséges nyers- és segédanyagok részarányát, amennyien ezek a termék önköltségének elég magas — mintegy 45 — százalékát tették ki. Ötletek felhasználásával és kísérletek alapján sikerült a gyártási receptet úgy átterveznünk, hogy a termék megőrizze addigi sajátosságát, minőségét, de előállítása jóval kevesebbe kerüljön. Ezt úgy értük el, hogy csökkentettük a nyersanyag mennyiségét és növeltük a hulladékanyagok részarányát. Legnagyobb eredménynek tartjuk, hogy sikerült a nedves és őrölt furnérhulladék részarányát a falemez anyagai között közel 30 százalékra emelnünk, amivel évente közel 4000 köbméter elsődleges nyersanyagot — hasábfát — takarítunk meg. A fajlagos anyagfogyasztást pedig tonnánként 0,030 köbméterrel csökkentettük a kombinát viszonylatában. Az anyagrecept megjavítása mellett, az értékelemzés módszere a farostlemez gyártás technológiájának a tökéletesítéséhez, korszerűsítéséhez vezetett. Nemcsak a nyersanyag, de a segédanyag szükséglet is csökkent, azonkívül nőtt a munkafázisok közötti szállítás automatizálási foka, ami segédmunkaerő megtakarításához vezetett. Az értékelemzés módszerével újratervezett gyártási folyamat a farostlemezgyárban végsősoron oda vezetett, hogy minden tonna termék esetében 85 lej értékű nyers- és segédanyagot, s jelentős mennyiségű munkaerőt takarítottunk meg, anélkül, hogy a farostlemez minőségi jellemzői a legcsekélyebb változást szenvedték volna. Sőt az említett intézkedések mellett annak lehetőségét is fontolóra vettük, elemeztük, hogy a szabvány farostlemez gyártásával párhuzamosan különleges kikészítésű, — gépi paszstával bevont felületű — vagyis javított terméket is gyártsunk, amit bútorkészítésre használnak s ezért jobb áron értékesíthető. Megállapítottuk, hogy kombinátunk farostlemez-gyártó egységében a termelés 10—15 százalékát ilyen javított minőségű termékek tehetik ki, s nyilván nemcsak saját adottságainkat vettük figyelembe, hanem a bel- és külpiaci keresletet is. Mindent összevetve: az értékelemzés módszerének alkalmazásával, a gyártási folyamat teljes áttervezésével és átszervezésével évente több mint 2 millió lejjel csökkentek a gyártási költségek, a termékmennyiség növekedésének körülményei között. Eredményeink láttán az ország többi fafeldolgozó vállalatában hozzáláttak a farostlemez gyártási receptjének tudományos felülvizsgálásához, a termelés optimalizálásához, a technológia áttervezéséhez , a gyártási költségek csökkentése, a termékek korszerűsítése érdekében. A számítások szerint csak ez az akció évi 9 millió lej értékű nyers- és segédanyag-megtakarítást hoz az iparközpont egységeinek és a farostlemez-termelés több mint 6 millió lej értékű terven felüli növekedéséhez vezet. Bíró Mózes, a balázsfalvi faipari kombinát technikusa A kolozsvár-napocai fafeldolgozó vállalatban egyes bútortípusok újratervezésénél vezettük be az értékelemzést, azt a korszerű tudományos módszert, amely szisztematikusan kutatja a termékek előállításának leggazdaságosabb módjait, a termelés ésszerűsítését, a termékek műszaki-gazdasági jellemzőinek növelését. Az értékelemzés a bútor tervezésében és újjátervezésében bizonyos egyensúly teremtésére nyújt alkalmat a tervező igénye, hogy jó minőségű (a funkcionális, tartóssági, ergonómiai, esztétikai szempontoknak megfelelő) bútort alkosson, és annak szükségessége között, hogy azt a legkisebb anyag- és munkaráfordítással lehessen előállítani. A következőkben tehát azt szeretném konkrétan, lépésről lépésre bemutatni, hogyan csökkentettük az önköltséget úgy, hogy közben sikerült növelnünk a szóbanforgó termékek funkcionalitását s egyéb minőségi jellemzőit. Az említett módszer sajátos szelektáló technikáját figyelembe véve, a Bonanza típusú könyvszekrényt és egy kétajtós ruhaszekrényt elemeztünk. A könyvszekrény újjátervezésénél tekintetbe kellett venni, hogy sorozatgyártásról van szó és az eszközlendő javításokat a Bonanza/M és a Colonial típusú könyvszekrényeknél is lehet majd alkalmazni. Azonkívül az is fontos volt, hogy a Bonanza exportra készül, a skandináv országok, az NSZK, Olaszország, Hollandia, Franciaország rendelik már évek óta, tehát elég sokféle vásárló igényeivel kellett számolni. Már az előzetes számításoknál kiderült, hogy a termék önköltségében a nyers- és segédanyag-kiadások 52 százalékban, a munkaráfordítások pedig 19 százalékban vesznek részt. Rátértünk hát az értékelemzés alkalmazására. Elsőnek a termékfunkcióit, majd azok fontossági sorrendjét állapítottuk meg. Elsődleges vagy alapfunkcióként a következők szerepeltek: A — tárgyakat raktároz, B — esztétikai igényt elégít ki, C — tartós, szilárd, D — tárgyakat óv meg. Másodlagos vagy segédfunkciói a következők: E — a fizikai, vegyi hatásokkal szemben ellenálló, F — más bútorokkal kombinálható. A funkciók fontossági sorrendjét a következőképpen állítottuk fel: A, C, D, E, E, F. Ezeket mostmár az anyagigényesség, gyártási fázis és alkatrészeik szempontjából elemeztük. Az így nyert következtetések alapján rátértünk a következő munkafázisra, olyan ötletek kigondolására, melyek a termék költségének, minőségének optimalizálásához vezetnek. Huszonöt szakember jelenlétével úgynevezett agyostrom gyűlést szerveztünk, ahol 69 javaslat született, melyek közül persze egyesek részlegesen vagy egészében fedték egymást. Végül hét ötletet találtunk műszakilag és gazdaságilag megvalósíthatónak, másokat jövőbeni tanulmányozásra „ítéltünk“. Az azonnal felhasználható ötletek a következők voltak: 1. Az elválasztó falak furnérmentesen készülnek, a fiókaljak pedig lécből. 2. A szekrény hátát farostlemezből gyártjuk. 3. A három fiókot, egyetlen háromrekeszes fiókkal helyettesítjük. 4. A fiók alját forgácslemezből szabjuk. 5. A szekrény talapzatkötései és alja furnérmentesen készülnek. 6. A talapzat párkányt felszámoljuk. 7. A belső alkatrészek pácolását megszüntetjük. Ígyhát ezek figyelembevételével terveztük át a könyvszekrényt, aminek eredményeként bútordarabonként 25 lej értékű anyag és munkajavadalmazás megtakarítást értünk el, tíz munkás szabadult fel e termékek gyártási vonaláról és 2 százalékkal nőtt a termelékenység, ami munkásonként 5756 lejt tesz ki. Mindez egy évi termelés esetében, vagyis 30 000 szekrénynél több mint 750 000 lej megtakarítást jelent, és még tekintetbe kell venni azt is, hogy a bevált ötletek, mint már az elején említettük, a hasonló termékeknél is jó eredményekkel alkalmazhatók. A szekrény tartóssága, esztétikuma s egyéb jellemzői nem szenvednek kárt, de a bútor veszít a súlyából és könnyebben karbantartható — tehát e téren is nyertünk. A kolozsvár-napocai, marosvásárhelyi, balázsfalvi, aradi és más fafeldolgozó vállalatok és kombinátok bútorgyártásában nagy részaránnyal szerepelnek a szekrények. Ezért határoztuk el, hogy a következőkben a 623/11 típusú, kétajtós szekrényt tervezzük át az értékelemzés technikájával, amely nálunk s más bútorgyárakban nagysorozatban készül, jórészt kivitelre. Azonkívül, a szóbanforgó terméken az utóbbi időben nem végeztek átalakításokat, gyártási költsége pedig aránylag magas volt. Az előállításához szükséges ötven féle nyers- és segédanyag a szekrény önköltségének 62 százalékát, míg a munkajavadalmazás csak a 13 százalékát tette ki. Nyilvánvaló volt, hogy ismét az anyagráfordítások csökkentésének vonalán kellett elindulnunk. Szakemberek körében végzett közvéleménykutatással a szekrénynek a következő funkcióit állapítottuk meg: 1) fehérneműket, ruhákat óv és raktároz; 2) esztétikai igényt elégít ki; 3) teherbíró és szilárd; 4) bírja a költöztetéseket, ütést, kopásálló; 5) belvilágát szigeteli a külvilágtól; 6) műszaki, minőségi igényeknek felel meg; 7) eladásához információk és reklám szükséges. Az önköltséget az említett funkciókra osztottuk fel, amit eddig alkatrészekként tartottunk nyilván. Ez alkalommal azonban nemcsak szakemberek ötleteire támaszkodtunk, hanem a vásárlók körében végzett közvéleménykutatásra is. Végül a kapott javaslatokat műszaki, gazdasági, esztétikai szempontból elemezve — a dolgozók tanácsa a kétajtós szekrény esetében nyolc funkcionális és konstrukciós javítás végrehajtását hagyta jóvá. Köztük olyanokat, mint: a választófalak furnéralapjának a megszüntetése; a párkányok nitrolokkal való fényezése (poliészter helyett); a polcok nyolc milliméteres forgácslemezből készülhetnek (12 milliméteres helyett); sablonok és ellenőrző műszerek használatával, az önellenőrzés megerősítésével kiküszöbölhetők a próbaszerelések. Az említett és ezekhez hasonló ötletek, intézkedések eredményeként, a funkciók szerint megállapított költségcsoportok jelentősen csökkentek. A megtakarítások pedig a következőképpen alakultak: — a tartóssági — funkciónál . . . .45 lej — a szilárdsági funkciónál .... 16 lej — az esztétikai funkciónál . . . . 12 lej — a raktározási funkciónál .... 6 lej — a műszaki-minőségi — funkciónál .... 1 lej Vagyis az értékelemzés módszerével áttervezett szekrények önköltsége egyenként 80 lejjel csökkent, ami évi átlagos termelés, a 12 500 darab szekrény esetében egymillió lejes megtakarítást jelent. Végeredményben a könyvszekrény meg a kétajtós szekrény újratervezése közel 2 millió lej megtakarítást hoz évente vállalatunknak. Ezért igyekszünk, hogy minél több termék, sőt technológia esetében alkalmazzuk az értékelemzés rendkívül hatékony módszerét. Hiszen ennek segítségével tudjuk talán leggyorsabban teljesíteni a jelenlegi ötéves terv ránk vonatkozó nagy feladatait, hogy magas fokon hasznosítsuk a faanyagot és más tőleg segédanyagokat, tovább ésszerűsítsük a termelést, korszerűsítsük termékeinket. Bencze Gábor, a kolozsvár-napocai faipari vállalat mérnöke MINŐSÉG ÉS GAZDASÁGOSSÁG A költségelemzés alá vetett Bonanza könyvszekrény ... ... és a kétajtós ruhaszekrény 3. „Minden figyelmet arra kell összpontosítani, hogy eredményesebben csökkentsük a termelési költségeket, mindenekelőtt az anyagköltségeket. A kiegészítő program értelmében ezen az úton további 22 milliárd lejt kell megtakarítanunk az ötéves terv előirányzatain felül — és ezt minimális feladatnak tekintem — és mindent meg kell tennünk, hogy a megtakarítások jóval jelentősebbek legyenek. NICOLAE CEAUSESCU (Az Országos Pártkonferencián előterjesztett Jelentésből) A gazdasági-társadalmi tevékenység tökéletesítése, ezen belül a hatékonyság növelése, minden tevékenységi területen alapvető célkitűzése a jelenlegi ötéves tervnek. Mint a Román Kommunista Párt XI. kongreszszusa leszögezte, az erőfeszítéseket elsősorban arra kell összpontosítani, hogy — a gyors műszaki haladás feltételei között — az anyagi termelés a társadalmi munka minimális ráfordításával bontakozzon ki. Az ötéves terv és a kiegészítő program orientációja erőteljesen kifejezi azokat a minőségi változásokat, melyeket gazdaságunk a termelőmunka gyökeres korszerűsítésében valósít meg. Megváltoztatja a termelés és a technológiák struktúráját, rohamosan csökkenti a nyersanyag-, segédanyag-, tüzelőanyag- és energia-fogyasztási normákat, jelentősen növelve ezek értékesítési fokát, s így biztosítja a termelési költségek nagyméretű leszorítását. Feladataink e téren ugyanis számottevőek, a kiegészítő program intézkedései szerint ez 1000 lej árutermelésre eső anyagköltségek 1980-ig 9,5 százalékkal kell hogy csökkenjenek 1975-höz viszonyítva, aminek nagy részét elsősorban a nyersanyag-, segédanyag-, tüzelőanyag- és energia-fogyasztási normák csökkentésével biztosítja a nemzetgazdaság. A párt Országos Konferenciáján, ahol a jelenlegi ötéves terv kiegészítő programját hagyták jóvá, Nicolae Ceaușescu elvtárs jelentésében kitért az anyagköltségek csökkentésének égető szükségességére. „Minden egységben ésszerűen kell gazdálkodni az alapokkal, nem szabad megengedni semmiféle pazarlást, szigorú takarékossági rendszert kell bevezetni. Egész gazdasági tevékenységünkben az a követelmény vezéreljen, hogy minden elköltött fej hozza meg a legnagyobb mennyiségű árutermelést, s a minél nagyobb jövedelmet, mert ez az egyetlen forrása nemzeti vagyonunk gyarapításának, a nép életszínvonala emelésének". Ebben az összefüggésben egyre követelőbbé válik az anyag- és energiamegtakarítás tudományos alapokon történő elemzése, ami lehetőséget teremt e szükségletek megállapításában olyan korszerű eszközök, módok alkalmazására, melyek végleg kiszorítják az e célra eddig használt empirikus, rutinos, tehát kevésbé hatékony módszereket. Az anyagi termelés és technológiák növekvő komplexitása, a társadalmi munka mind magasabb fokon való hasznosítása megköveteli a termelési költségek minden úton-módon való csökkentését, de ezt olyan feltételek között, hogy közben a termékek minősége, használati értéke ne szenvejen kárt, hanem tovább növekedjék vagy legalábbis változatlan maradjon. Ilyen módszernek bizonyult az értékelemzés. Legutóbb a kolozsvár-napocai Unirea gépgyárbeliek pozitív tapasztalatait mutattuk be, ahol a saját módszer segítségével csökkentett termelési költség a termelékenység növelését eredményezte. Ezúttal a faiparban mutatjuk be sokrétű alkalmazásának néhány vetületét, ahol a faanyag magasabb fokú hasznosításában, az anyagfogyasztás, az anyagköltségek csökkentésében bizonyítja kétségtelen előnyeit TUDOMÁNY A GYAKORLATÉRT AZ ANYAGKÖLTSÉGEK CSÖKKENTÉSÉNEK KORSZERŰ MÓDSZERE AZ ÉRTÉKELEMZÉS ELSŐ EREDMÉNYEI A FAIPARBAN ÚJ TANTÁRGY A SZAKEMBEREK TOVÁBBKÉPZÉSÉBEN A dolgozók tanácsának első kongresszusán, a résztvevők külön hangsúlyozták a vállalatok, iparközpontok, minisztériumok vezetőinek nagy szerepét abban, hogy minél gyorsabban felfedjék, alkalmazzák a termelési költségek, s ezen belül az anyagköltségek csökkentésének leghatékonyabb módszereit. A legjobb ilyen módszer e téren az értékelemzés, melynek ismertetését, tanítását már a fafeldolgozó iparközpont bustemni szakmai továbbképző tanfolyamán is megkezdtük, s eddig mintegy 130 szakembert képeztünk ki technikájára, alkalmazási módjára. A képzés az eddiginél gyorsabb ütemben folyik tovább, aminek érdekében felemeltük a szóbanforgó „tantárgy“ heti óraszámát. Ígyhát az iparközpont valamennyi vállalatában ma már 24 olyan szakember dolgozik, aki elvégezte az értékelemzés tanfolyamát. Emellett iparközpontunk tervbe vette, hogy az ugyanazokat, vagy a hasonló termékeket gyártó vállalatok szakemberei közösen dolgozzák ki a valamennyiük által alkalmazható komplex értékelemző technikát. Véleményem szerint az így szerzett tapasztalatokat már nemcsak saját egységeink vehetik át, hanem esetleg hasznára lehet más iparközpontoknak is. A tudományos költségelemzés gyors elterjesztéséért azonban le kell küzdeni az olyan hibás szemléleteket, álláspontokat, miszerint a termékek gyors felújításának körülményei között az értékelemzés alkalmazása, — mivel nagy mennyiségű többletmunkát jelent — késésekhez vezet. Mert ezt meg lehet előzni azzal, ha a vállalatokban előzetes kutatásokat végeznek e téren, s kidolgozzák az alkalmazás általános módszereit mind a tervezésben, mind a technológiában. S ebben megint nagy felelősség hárul a dolgozók tanácsaira, melyek e módszer bevezetésének fő kezdeményezői, segítői és nyomonkövetői kell hogy legyenek. A legcélravezetőbb az lenne, ha a dolgozók tanácsának egy tagja külön felelne az értékelemzés bevezetéséért, minél szélesebb körű alkalmazásáért, s az e téren elért eredményekről, vagy a felmerülő problémákról állandóan tájékoztassa a tanács tagjait. Abban, hogy a tudományos költségelemzés minél gyorsabban a termelés állandó és hatékony eszközévé váljon, döntő szerepe van az iparközpontoknak, és természetesen rengeteg a tennivalójuk, melyek közül néhányat szeretnék felsorolni. — A kutató- és tervezőintézetekkel közösen ki kellene dolgozniuk az értékelemzés alkalmazásával elérhető szinteket az egyes termelőegységekben. — Az évi kutatási tervekben tüntessék fel azokat a kérdéseket, melyeket az említett módszerrel kell megoldani. — Építsenek ki információs hálózatot azoknak a termékeknek vagy technológiáknak a nyilvántartására, melyeket a központ egységeiben az értékelemzés segítségével terveztek meg. Szimpozionokat, tapasztalatcseréket szervezzenek, ahol ismertessék az egyes kutatóintézetekben és termelési egységekben elért eredményeket, s vitassák meg a felmerülő kérdéseket. Csak néhány tennivalót, inkább csak példákat hoztam fel annak igazolására, hogy iparközpontunknak s általában az iparközpontoknak döntő szerepük van e tudományos és rendkívül hatékony költségelemző módszer elterjesztésében, általánossá válásában. Nemzetgazdasági jelentőségéről a tíz- és százmilliók vallanak majd a legmeggyőzőbben, melyeket az értékelemzés általános alkalmazásával nyerünk a fafeldolgozó egységekben és másutt. Dumitru Curelea mérnök, a busteni-i faipari szakmai továbbképző központ igazgatója Az oldalt szerkesztette: Hinescu Arcadie mérnök, Kovács N. Erzsébet